CSÁRDÁS…

Orbán hátralépett egyet - a népi tánc szabályainak megfelelően -  és kicsit megriszálta a fenekét az Unió képviselői felé.

Nem lehetett könnyű számára ez a produkció, mivel azt képzelte, hogy rámás csizma helyett harckocsival fogja bemutatni a híres Magyar táncot, de rá kellett jönnie, hogy a nyugati nézők nem ezt a produkciót várták tőle.
Miután a világban mindenfelé minősítették már a tevékenységét és egyetlen minősítésben sem szerepelt akárcsak még a megfelelő jelző sem, így lassan eljutott a tudatáig, hogy valamit tennie kell, mert innentől már komolyabb szankciók várhatók.
Ami azt illeti, már így is elég kínosra sikeredett Magyarország uniós elnökségének debütálása, az Unió főképviselőjének látogatását éppen úgy sikerült lebegtetni, mint nem oly régen azt, hogy tárgyalt e Orbánnal Putyin, vagy csak köszöntek egymásnak a folyosón…
Elhordta a nemzetközi sajtó mindennek a mi Vezérünket, de a legtalálóbb talán mégis Pozsony értékelése: Orbán nevetséges.
Ez igaz, es ezzel azt hiszem mindenki nagyjából egyet is ért, csakhát sajnos ezt nem ugyanaz megélni itthon, mint külföldön.
Mi is nagyon jókat tudtunk anno röhögni Cerausescu bornírt baromságain, meg Elena Ceausescu mérnök- akadémikus asszonyon, mosolyogtunk Kim Ir Szen falanszter-államán is, de most nyakunkon van a mi saját Orbanescunk.
Nagyon örülhetünk, ameddig nem kötelezően Anikó asszony receptje szerint kell elkészítenünk a libasültet párolt káposztával, hanem a saját ízlésünk szerinti libából, a saját fűszerezésünk szerint készíthetjük, mert egyébként lassan már csak ez marad meg szabadságjogainkból…
Orbán ma tett egy langyos bejelentést, mely szerint a médiatörvény ügyében hajlandó visszalépni, ha az Unió ezt kívánja.
Tette ezt azután, hogy kiderült, a médiatörvény Brüsszelnek küldött fordítása hiányos, Orbán trükközött egy kicsit, de igen primitíven tette ezt is.
Ettől azért nem kell hasra esnünk, hiszen a médiatörvény csak egy eleme annak a rendkívül gusztustalan és terjedelmes inetezkedéshalomnak, amellyel az országból feudális diktatúrát csinált a mi kis Dulifulink.

A legnagyobb probléma, hogy még ma sem lehet érzékelni azt, hogy az ország népe megértette volna azt, hogy mire is megy ki ez a játék, megértette volna, hogy teljesen feleslegesen küszködött egy jobb élet reményében húsz éven át, hiszen minden eredményt megsemmisített a gonosz törpe.
Ma ugyanott tartunk kb. mint 89-ben tartottunk, csak most nincs mögöttünk már felhalmozott tartalék és elfogyott a privatizálnivaló is.
Esetleg a földre meg az erdőkre akarja majd meg rátenni a kezét a mi kis hangyaszorgalmú gyűjtögetőnk, szorgos haverjaival együtt.
És arra nem nagyon számíthatunk, hogy ha itthon nincs ellenállás a demokrácia felszámolása ügyében, akkor majd mindig elvégzi helyettünk a munkát az Unió, ezért lenne fontos, hogy a baloldal teljes súlyával lépjen fel, együtt a szakszervezetekkel, együtt minden demokratával. Aztán, ha majd elkergettük ezt a kacorkirályt, akkor lehet megint egymást ölni jó magyar szokás szerint, de addig nem szabadna szem elől téveszteni, hogy ki is a demokrácia legnagyobb ellensége ma Magyarországon.
Ha valaki elfelejtette volna: Orbán Viktornak hívják…


:O)))