DEMOKRATÁK ÉS DIKTÁTOROK

 

„A demokrácia a legrosszabb kormányzati forma – kivéve mindazokat, amelyeket eddig kipróbáltak.”
Ez Churchill véleménye volt.
Lehet, hogy nekem is ez lenne e véleményem, ha én is Marlborough herceg családjába születek és rokonom lenne a Szívek Hercegnője, de Dianát én csak sósborszeszes cukorka formájában élvezhettem, ami nem túl nagy veszteség, - Neurózsika van az egyszerű emberek között is fölösen nagy számban...
Churchill véleménye (az üléspont meghatározza az álláspontot, ugye...) a hatalmat birtokló elit álláspontja.
Remekül szolgálja érdekeiket, leginkább az angolszász világban, vagy Európa nyugati felén, természetesen a helyi sajátosságokkal megspékelve.
Annyiban nem igaz a neves tömeggyilkos véleménye, hogy az emberiség kipróbált már más kormányzati formákat is, - emlékezzünk a felvilágosult abszolutizmus uralkodóira, - de legutóbb letesztelte például a szocialistának nevezett társadalmi rend kormányzati formáját, és mindkettő hatékonyabb - és az átlag-állampolgár számára jobb volt - a parlamentáris demokrácia jelenleg is érvényesülő paródiájánál.
Arról nem is beszélve, hogy egy állam kormányzatának kizárólagos feladata az állampolgárok elérhető legmagasabb életszínvonalának biztosítása, a létbiztonság megteremtése, a jogbiztonság fenntartása, a közbiztonság megteremtése.
Enélkül a társadalmi berendezkedés formája csak üres kagylóhéj.
Az államszervezet ugyanis nem cél, csak eszköz - legritkább esetben a nép, jellemzően az uralkodó osztály kezében.

A nép ugyanis legritkább esetben uralkodó osztály.
Mikor meg ezer évente véletlenül éppen az, akkor egyrészt természetesnek tartja jódolgát, másrészt meg fene nagy telhetetlenségében "a más rétje mindig zöldebb" örök elve alapján fantáziálgat, anélkül, hogy felmérné ábrándjai valóra válásának valós következményeit. 
Mikor Kádár mondta, hogy vigyázni kell vívmányainkra, mert van vesztenivalónk, az emberek csak bólogattak és a Kommunista Kiáltványt idézték, mely szerint a munkásosztály csak láncait vesztheti.
Bár akkor éppen nem voltak láncaik, de kiköveteltük őket.
Ha visszagondolok, hogy a rendszerváltáskor itt az volt a sláger, hogy majd cukrászdát lehet nyitni Bécsben, és ezt komolyan is vették néhányan, akik életükben még egy cukrászda ajtaját se nyitották ki, hát sírva fakadok
Az elvi lehetőség felcsillantotta előttük a tízmillió milliomos képzetét - hát nem vagyok túl büszke nemzetem szellemi képességeire.
Az uralkodó osztály meg általában el van foglalva saját felvirágoztatásával, miközben olykor vet egy-egy csontot a szolganépnek, akik fene nagy önérzetükkel önmagukat is az uralkodó osztályhoz sorolják, jóllehet legfeljebb az átlagnál kicsit jobban fizetett csicskái Lölönek, vagy valamelyik multinak.
Jellemző, hogy ma szinte nincs munkás, nincs paraszt, csak munkavállaló létezik - miközben  a nyugdíjjogosult parasztot felváltotta a társadalombiztosítás nélküli zsellér meg a napszámos.

A világban az államszervezetek sokszínűsége a jellemző, és egyáltalán nem igaz, hogy minden nemzet számára megfelelő az angolszász parlamentáris demokrácia modellje.
Elég megnézni azt, hogy hogyan csináltunk bohóctréfát magunk is az intézményből, cirkuszt a parlamentből, néphülyítést a társadalmi konzultációból, és azonnal rájövünk, hogy ez a társadalom nem alkalmas erre a berendezkedésre, ennek a társadalomnak vezérürü kell, melyet követhet boldogan.
Ha az egyiknek kitelt a becsülete, váltja egy másik, aki ugyanazt ígéri, mint elődje, mikor kezdte a pályát, és ugyanannyira is fogja betartani, mint elődje.
Ez a nép tekintélyelvű, és ha nem mondják meg neki, hogy mit csináljon, hát tanácstalanul kóvályog a világban, miközben nagy unalmában minimálisan is két táborra szakadva gyilkolja önmagát.
Mindig ilyen volt, István-Koppány, kuruc- labanc, Kossuth- Széchenyi, Horthy- Kun Béla - örökkön csak a nemzet egyik fele számított, a másik fele ment a selejtbe.
Igy hát a magyar államberendezkedés csak annyiban parlamentáris demokrácia, mint a hazai kínai büfékben kapható eledel kínai étel...

A különféle népek kialakítják a maguk számára legmegfelelőbb államberendezkedést, és szó sincs arról, hogy ez minden esetben a parlamentáris demokrácia lenne.
Hogy melyik nép számára milyen a megfelelő államszervezési modell, az függ az adott nép szokásrendszerétől, történelmétől, környezetétől, vallásától, technikai és tudományos fejlettségétől.
Az európai ember - és bár nem teljesen jogosan, de nemzetünket is ide sorolom - a maga végtelen beképzeltségében rossz véleménnyel van minden , a sajátjától eltérő szokásról, viselkedésről.
Részben lenézi, részben félelmet kelt benne, részben agressziót vált ki belőle a másság.
Ezt a mentalitást az ember az őskorból hurcolja magával, amikor a másság jogos vagy jogtalan gyanakvást váltott ki, és ha az ember biztosra akart menni, hát haladéktalanul agyonverte a gyanakvás kiváltóját.
A világ sokféle.
Például a kínai embert többnyire a konfuciánus filozófia irányítja, mely szerint a társadalom a hierarchikus kapcsolatok - alá és fölérendeltség - rendszerén alapul.
Császár-alattvaló, férj-feleség, szülő-gyermek, idősebb és fiatalabb testvér, főnök-beosztott közötti alá-fölérendeltségi viszony a kínai (és részben az ázsiai ember) számára teljességgel természetes, és az általunk ismert demokrácia deviáns.
A kínai állami berendezkedés tekintélyuralmi rendszer, de milyen is lenne ezek után?
Nem zsarnokság, ugyanis ugyanez a konfuciánus gondolkodás azt tanítja a nép számára, hogy az uralkodó tekintélye csak addig jogos, míg példát mutat az alattvalóknak, erényes és igazságos, különben a népnek joga van megtagadni az engedelmességet.
Vagy ott van Afrika, ahol a törzsi hagyományok égtek bele az afrikai ember tudatába, és a természetes módon - és sokszor kegyetlen harcok árán - kialakult államformákat a gyarmatosítók iparkodtak megváltoztatni technikai fölényük birtokában, a mai napig tartó károkat okozva.
Ezeken a népeken úgy áll a parlamentáris demokrácia, mint tehénen a gatya, ők is inkább az egyszemélyi vezetést favorizálják, és tetszik-nem tetszik, a vezető a személyes képességek alapján kerül kiválasztásra, nem minden esetben európai erények mentén.
Ugyanez a helyzet az arab népeknél is, a vallási államok teokráciájáról nem is beszélve.
Oroszországban a történelmi hagyomány az egyszemélyi vezetést preferálja, - minden oroszok cárjától szép ív vezet Leninen és Sztálinon át Oroszország elnökéig.

Ha a hatalmon levők be is csapnak minket, nem kötelező szemet hunyni a felett, hogy a parlamentáris demokrácia sem mentes az egyszemélyi hatalomtól, azzal a differenciával, hogy a hatalommal szemben ezek a társadalmak iparkodnak fékeket és ellensúlyokat beépíteni - több-kevesebb sikerrel.
A valós helyzet az, hogy két választás között a népnek semmiféle beleszólása nincs az állam irányításába, a megválasztott vezető jóformán korlátlan hatalommal rendelkezik - az állatorvosi üvegló, melyen a ló összes betegsége tanulmányozható, ebben az esetben mi vagyunk, akik eljutottunk a már alig leplezett rendeleti kormányzásig..
Az USA elnökei számtalanszor indítottak különféle államok ellen katonai akciót kongresszusi jóváhagyás nélkül, 
Franciaország elnőke nevezi ki és váltja le a miniszterelnököt, egyszemélyi kül és belpolitikát folytat, az önkormányzatiság erős állami kontroll alatt áll, a megyéket prefektusok irányítják.
Angliában a kormányfőt a parlamenti többség választja, és amíg parlamenti többsége van, képes önállóan katonai akciót is indítani, például a Falkland - háborút parlamenti szavazás nélkül indították.
Szóval a szép, népbutító elvek gyakran megbicsaklanak az érdekeken - az uralkodó osztály érdekein.
Talán érdemes ezeken a dolgokon elgondolkodni, mielőtt elkezdünk gátlástalanul diktátorozni, erkölcsi magaslatokra mászni.
És érdemes visszább venni az arcunkból.
Európa lakossága az európai államok által megtagadott Oroszország és Belorusz nélkül hatszáz millió körül van, Ázsia lakossága majdnem ötmilliárd, Afrikáé pedig másfél milliárd.
Parlamentáris demokráciában az emberiség harminc százaléka él, és ebben mi is benne vagyunk, így talán a valós helyzetet ne is firtassuk...

Hozzá kell szoknunk, hogy a világ sokféle, és alkalmazkodnunk kell hozzá, mert a világ nem fog hozzánk alkalmazkodni.
Szomorú, de ebben valószínűleg nem tévedek...

:O)))

DIE WUNDERWAFFE

 

Az ukrán háború még abban a stádiumban van, mint a németek voltak a második világháborúban a Seelowi magaslatok elleni csaták idején.
Lassan elfogynak a katonák, elfogynak a készletek, elfogy az erő, már csak a csodafegyverekben bízhatnak, vezéreik pedig nemlétező hadosztályokat vizionálhatnak, miközben a hadrafogható férfiak láthatólag nem akarják életüket áldozni Zelenszkíj Ukrajnájáért.
Igazuk van.
És igaza van mindazoknak, akik azt a véleményt képviselik, hogy az ukrán nép számára is ezerszer jobb lenne a mai helyzetnél egy katonailag semleges, atomfegyver és nácimentes, demilitarizált, termelő és kereskedő Ukrajna.
Az oroszok megmondták, hogy nincs kifogásuk Ukrajna Európai Unióhoz való csatlakozása ellen, ez ellen a lengyel és francia parasztoknak van kifogásuk, mert az ukrán csatlakozás az európai mezőgazdasági termelés összeomlásával járna, ez pedig a ma hatalmon levő európai elit számára végzetes lenne.

Az ukrán paraszt számára pedig intő példa kell legyen a magyar mezőgazdaság története, mely Európa egyik vezető mezőgazdasági termelőjének, feldolgozóiparának totális tönkretételéről szól.

A globális Nyugat elszámította magát.
Stratégiai vereséget szeretett volna mérni Oroszországra, megroppantani az Orosz Birodalmat, lehúzni ha lehet még a regionális hatalmi centrum szerepénál is alább és lehetőleg szétdarabolni.
Ehhez Ukrajna lett volna az eszköz, és ma Ukrajna szétdarabolásáról hallani időnként igencsak reálisnak tűnő prognózisokat.
 Oroszország pedig erősebb, mint valaha és egyértelműen világpolitikai játékos.
Mindezt úgy, hogy közben Anglia csatlósszerepbe kényszerült, Franciaország nevének hallatán pedig a nyugati politikusok is csak legyintenek, míg Németország ismét belekezdett egy kilátástalan  hazárdjátékba.
Az USA - azzal hogy egymáshoz szorította  Kínát, Oroszországot és most már Indiát is, -egyértelműen defenzív pozícióba szorult.
Erős ellenfelei támadtak Ázsiában, Afrikában és már Dél-Amerikában is, miközben kezelnie kell saját belső problémáit, harcolni a világgazdasági vezető szerep várható elvesztésének rémével, a dollár egyeduralmának megszűnésével, ellenfelei katonai megerősödésével.
Trumpot sokan szeretik lekezelni, hülyének nyilvánítani, pedig csak - felismerve a reális helyzetet - szeretne Amerika számára elfogadható megoldást keresni a problémákra, minél jobb pozíciót elfoglalni az alakuló új világrendben.
A stílusa meg olyan - amilyen, hol bunkósbotot, hol mézesmadzagot lóbál, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Szerencsétlenségére még a hajdani gyarmattartók bűni is az ő fejére hullanak vissza, mint az izraeli - arab helyzet, melynek magvait az angolok vetették el úgy egy évszázaddal ezelőtt.

Félelmetes nézni, hogy hazai fotelforradalmáraink milyen lelkes hívei lettek az oroszok móresre tanításának.
Virágzik a ruszofóbia, a sinofóbia, India pedig még meg sem érintette a lelküket...
Szomorú látni, amint mindenkit lenéznek, aki bármilyen tekintetben eltér a mi kultúránktól vagy kulturálatlanságunktól, ahogy egy saját maguk becsapásából összelapátolt, vélt erkölcsi magaslatról ítélkeznek csalhatatlanul.
Bedőlnek mindenféle primitív propagandának, és már csak napok kérdése, hogy drónokat lássanak a Parlament felett, pedig nincs is augusztus 20...
Sajnos Magyarország soha nem tanul a történelemből, inkább ír magának egy kedvezőbb változatot, aztán addig ismételgeti, míg el nem hiszi.
Nemigen értjük a világot, régebben a mi nézőpontunkat béka-perspektívának hívták, de a békák ezt kikérték maguknak.
A világ a megsemmisülés határán táncol, miközben nálunk folyik a homokba pipiske, Zsoltibácsizunk, kétharmadról fantáziálunk, miközben zeng az ég...
Az európai ember a történelmet egyenes vonalú fejlődésként szemléli.
A kínaiak körkörös folyamatként.
Nekik van igazuk...


:O)))

SHANA TOVA

 

VALAMENNYI ZSIDÓ BARÁTOMNAK!

ROMULUSZBÓL RÉMUSZ

 

Érdeklődve figyelem a hazai közélet virágba borulását, melyet leginkább a titánbuzogány virágzásához tudnék hasonlítani, mely szintúgy csak négyévente következik be.
Igaz, akkor viszont a világ legbűzösebb virága bontja szirmait, és ezzel a maga műfajában felülmúlhatatlant alkot.
Ezrek és ezrek ugrálják körül, hogy szippantsanak a ritka illatból, majd együtt sajnálkozzanak, gyors elvirágzása miatt.
A titánbuzogány ebben is hasonlít a tiszavirághoz, mely egyre nehezebben viseli sorsát, pedig nagyurunk még be sem vetette a nehéztüzérséget - hejde' temető a Tisza, mikor kivirágzik, ugye.

Most éppen a volt vezérkari főnök van soron.
Ruszin Szendi Romulusz nem is olyan régen még a Fidesz kedvence volt.
Ő volt az, aki végrehajtotta a Nagy Mészárlást a honvédség tábornoki és tisztikarában, jóllehet tanulhatott volna Haynau sorsából, akit a császár a piszkos munka elvégzése után talonba tett.
És még mindig jobban járt, mint Jagoda, akit kiretusáltak az életből.
Haynau - stílusosan - Nagygécen vett kastélyt, birtokot és boldogan élt, míg meg nem halt, és valószínűleg így élhetett volna hősünk is, ha több esze van, de hát neki politikai szerepet kellett vállani.
Ez az álmoskönyv szerint egy katonánál seggberúgásokat és szerencsétlenséget jegyez.
Bekötötték a Nemzet Megmentőjéhez, aztán hagyták, hogy olyan legyen, amilyen, mert tulajdonságai alkalmassá tették szerepére.
A hibát ott követhette el, hogy jártatta a száját.
Ha hallgatni tud, Orbán neki is adott volna tisztességes megélhetést, mert nem szereti az olyan ellenségei számát szaporítani, akit nem ő választ ki, arról még nem is szólva, hogy a kipróbált nertárs még egyszer jó lehet valamire.


Barátomnak mondtam, hogy hősünk képességei alapján talán szakaszparancsnoki beosztásra lenne alkalmas, de a Fidesz nem a képességek alapján osztja a stallumokat, hanem a vazallusi hűség alapján, és - mint a példa ékesen bizonyítja - amikor pozícióba került, rá is szolgált a bizalomra.
De most tévedett - nem tudta felismerni a rendszer működését, és azt hitte, hogy ő önmagában is valaki, pedig dehogy.
Megtéveszthette a bokacsattogás, mely minden parancsnoknak kijár, jóleső zene füleiknek, és elnyomja a valóságos vélemények hangját.
Ha ő maga lett volna az elsőszámú puritán, akkor sem ússza meg Nagyurunk bosszúját, de a tetejébe még azt is hitte, hogy a stallumban elkövetett bűnei - a villaépítés, a helikopterezések, stb. -  akkor sem kerülnek elő, ha kibeszél a nyájból.
Emberi tulajdonságai csak megkönnyítették ellenfelei és ellenségei dolgát.
A legutóbbi pisztoly-ügy talán egy óvodában elmegy - kisfiam is az óvodai jelmezbálra felakasztott magára két coltot és ezzel valóságos cowboyjá lényegült, de már akkor sem hitte volna, hogyha Józsika meg akarja merényelni, az ellen ez hatásos védekezés lett volna.
Valami zűrzavar lehet egyébként is hősünk pszichéjében, hiszen két lányát Rominának és Ronettnek nevezte el, ezzel jó témát adhatna egy pszichológiai PhD kutatásaihoz az ego és a gyermekek névadása tárgykörében. 
Szóval, a Rémusz is csak egy köztes állapot, Vezérünk, kinek szép tulajdonsága a bosszúállás nem nyugszik úgysem, míg a neve Ruszin-Szende Romhalmaz nem lesz.

Mindenesetre esete megmutatja Orbán káderpolitikájának színvonalát, a többi se különb.
Romulusz meg kis idő múltán majd elmélkedhet egy homokpadon a Tisza áradásának szeszélyességéről, és a zavaros víz levonulása után szomorkodhat csupasz seggel, honvédként.
Vénségére meg bánatosan nézegetheti kitüntetéseit - mennyi szép csingilingi...
És a tragédia, hogy már Gyurcsány sincs, aki akkor végre meghívhatná a DK valamelyik kulcspozíciójának betöltésére.
A Tisza viszont új alapokra helyezi a káderkiválasztást, pályázatot ír ki a szűz képviselő és a becsületes képviselő posztjára, két fordulóban.
Az elsőben a Messiás kiválasztja azt a három jelöltet, akik közül majd a második fordulóban kiválasztja azt az egyet, aki azt csinálja majd, amit ő mond.
Mecsoda kilátások!
Természetesen okos népünk el van ájulva a demokrácia ilyetén kiteljesedése láttán, és bízik benne, hogy a választás után majd korrigálhat.
Ebben nem is téved, korrigálhatja saját bánatos elképzelését a maffiaállam lebontásának módjáról és arról, hogy kell-e akárkinek is, biankó felhatalmazást adni egyszemélyi vezetésre.

Magyarember érdekes jelenség.
Lelkes, optimista, és minél többet rúgnak a fenekébe, annál optimistább.
De sebaj, annyi mindent kibírt már ez az ország, csak a jódolgát nem, - az megviselte.
Most aztán szép az élet, végre félhetünk, fázhatunk, éhezhetünk, de szabadok vagyunk!
Vagy kisnyúl...


:O)))

HOGY A KUTYA HUGYOZNA MÁR A SÍRODRA!

 

A jókívánságot Rózsa Misi régi harcostársamtól kaptam, akit a netről ezer éve ismerek, tán már a néhai Polidilin is ott volt hajdan, igaz, már akkor sem ő volt - ahogy mondani szokták - a legélesebb kés a kredencben.
Nade most aztán kiköszörülte a csorbát, belecsurgott a fősodorba, mákszemnyi kis híve és egyben példája is annak az egészEurópára kiterjedő hisztériahullámnak, melyet a háború folytatásában érdekelt európai politikusok generálnak és gerjesztenek.
A jókívánság oka pedig az a rövid kis kommentem volt, melyben azt a hőstettet és sikert ünnepeltem, hogy belorusz figyelmeztetés után a lengyel légtérbe berepült 13 ismeretlen drónból hármat (a határtól háromszáz kilométerre...) a NATO holland repülői a lengyel légierővel összefogva lelőttek.
A többi eltűnt, és nem is lehetett őket megtalálni, mert Lengyelország polgárai egy napig a pincében ültek és várták Putyin baráti látogatását, de ő inkább a NATO ijesztgetésével volt elfoglalva.
Miután Misin kívül még néhányan sikítófrászt kaptak a facén, és jól megírták a véleményüket rólam, kis művemet sikeresnek nyilvánítottam és engedjétek meg, hogy így utólag megosszam veletek...

"Három uráli fülesbagoly repült be az éj leple alatt Lengyelországba.

A NATO harci gépei lelőtték a provokátorokat, a lehullott tollakat még mindig keresik.

Zelenszkíj nagy boldogságában véletlenül melléütött farkával a zongorán, Ursula von der Leyen hisztériás nagyrohamot kapott, a lengyel miniszterelnököt repülősóval kellett magához téríteni, az angol kabinet kifejezte meggyőződését: a példátlan provokáció bebizonyította, hogy egész Európa veszélyben forog.

Trump megvonta a vállát, és jópénzért eladott három selejt Patriot indítóállványt a németeknek, Macront felpofozta a felesége tutyimutyisága miatt.

A balti államok betiltották az orosz hússalátát, Németország az oroszkrém tortát is.

Európa harcban áll a józan ésszel - utóbbi sajnos jelenleg vesztésre áll.

Nincs is szebb a háborús hisztériánál..." - írtam hirtelen felindulásomban, mire is minden lettem, csak kedves, szép fiú nem. Hogy az EU rálépett a sírba vezető csúszdára, hát ez se kellemes, de hogy a honi polgárok közül is ennyire idióták legyenek némelyek, az annak dacára meglepő, hogy elvileg semmiféle meglepetést nem kellene megélnem. Azok után, hogy bölcs népünk egy jóllakott kis maffiózót éppen be akar cserélni egy éhes kis maffiózóra, aki a tetejébe a jóllakott megbízottja, ez szinte törvényszerű. Mert ez legalább csinál valamit, mondják, és igazuk van, csinál: egy bajból kettőt.

Brit tudósok kimutatták, hogy az emberiség intelligenciája hanyatlik - és ezzel egyet is kell értenünk, bár a hanyatlás üteme meghökkentő. Itthon meg pláne, hiszen ez egy mértéktartó, nyugodt és vidám ország volt, most meg mást se hall az ember, csak csontok ropogását, fogak csattogását. Néha egy-egy emberből - nem csak időskorúból, de korszerűtlenül neveltből is - visszaköszön még a múlt - ebből tudni lehet, hogy nem politikusok.

A drón-ügy egyébként rámutat arra az ellentmondásra, mely az EU nagy pofája és valódi képességei között mutatkozik, és bár a kettő közötti szakadék oly mély, mint a Mariana árok, tartok tőle, hogy tovább fog mélyülni. Én meg lassan olyan leszek, mint a beépített szépség című film szépségkirálynői, minden vágyam ismertetése után elmondom, hogy természetesen legfőbb vágyam - tulajdonképpen az egyetlen vágyam - a világbéke. Vagy tud valaki ajánlani olyan szkafandert, mely sugárzásálló, melyben sétálni lehet a Nap felszínén? Olcsó legyen, foltozott, használt nem érdekel!

:O)))