BUKOTT DIKTÁTOR

Orbán megbukott, ez ma már világos, mint a nap.

Hogy hogyan és mikor lehet végleg eltakarítani, már csak ez a kérdés, de ez is inkább technikai jellegű.

Az a stádium, melyben leledzik olyan, mint mikor a család áll a haldokló ágyánál és mindenki azon töri a fejét, hogy hogyan lehetne még utoljára kicsípni valamit az örökségből, miközben azzal bíztatja az ágyban fekvőt, hogy nem is olyan nagy a baj, majd meggyógyul, meglátja!

Hát ez a beteg bizony már nem fog meggyógyulni.

Még agonizálgat egy darabig, de lassan már jártányi ereje sem lesz, legfeljebb még dührohamai lehetnek időnként, de ha az állampolgárok megkapják az emelt energiaszámlákat meg az adórendszer által megkurtított fizetéseiket, akkor legjobban akkor teszi, ha fejére húzza a lopott libák tollából készült nemzetiszínű paplant és álmodik tovább, szépen, csendben, szerényen.

Tán maga sem gondolta volna, hogy ilyen hamar vége lesz álomvilágának és lehet, még ma is abban él, hogy ki tud mászni a saját maga által ásott gödörből, de ez csak illúzió.

Mikor a nyugat azt üzeni, hogy szakítani kell a jelenleg folytatott politikával és Orbánnal vagy nélküle fordulatot kell végrehajtani és meg kell változtatni az általa keresztülerőszakolt törvényeket, akkor ezzel be is árazta a Mi Boldogságunk politikai súlyát és körvonalazta jövőjét is.

Ő lesz - mégha ha marad is, - a p*nán a szőr.

De egy gyenge zsarnoknál nincs csábítóbb préda a saját falkájának sem, ilyenkor hamar előállnak a trónkövetelők.

Persze azért hibát elkövetni nem lenne szabad.

Ezidáig is az volt a gond, hogy mindenki úgy gondolt rá, mint normális politikusra, de ez súlyos tévedés volt.

A Vezér beteg ember, és az a betegség, amiben szenved nem szervi eredetű, hanem mentális betegség, amelyik megakadályozza abban, hogy reálisan közelítsen az őt körülvevő világhoz.

Ő álmodott egy modellt, melyben ő az alfa és omega, ő a legerősebb, a legokosabb és a legszebb, hozzá igazítják a kronométereket és a méterrudat, ő mondja meg a tutit meg a frankót, nemmellesleg felvirágoztatja a hazai labdarúgást.

Az egyébként is álmodozásra hajlamos magyar jobboldal meg beleszerelmesedett az új mesébe és a mesemondóba.

Keresett a modell valóraváltásához végrehajtókat is, de a világ sajnos már csak olyan, hogy ilyesmihez értelmes és gerinces ember nemigen adja a nevét, hát maradt neki egy Szijjártó, egy Lázár, egy Selmeczi Gabriella meg egy Rogán - no meg a szupertehetséges Matolcsy, akik egyenként és külön-külön sem ütik meg azt a mércét, melyet bármelyik egyenes gerinccel rendelkező középiskolai tanár, orvos vagy könyvelő helyből megugrik.

Szóval figyelni kell rá, mert ettől az embertől minden kitelik, beleértve az öngyilkos gazdasági lépéseket, gazdasági szükségállapottól a bankbetétek zárolásáig, az államcsődtől az Unióból való kilépésig.

És kitelik tőle az erőszak is, hiszen ezt világosan ki is fejtette: az ellenfelet - ha alkalom adódik rá - meg kell ölni.

Nem az erkölcsi gátlásai tartották ezidáig sem vissza, hanem a félelem.

Mert amúgy gyáva is, és paranoiásan retteg attól, hogy mi lesz, ha egyszer nem ő dirigálja az előadást.

Páncélozott BMW - vel menekült el az Astoriától is, akkor, mikor kedves csőcseléke tombolásától kísérve Gyurcsány és néhány tökös szocialista politikus este koszorúzott az 56-os emlékműnél.

Mikor Szlovéniába ment vonattal, a szerelvénye előtt előfutó mozdony szalad, felette harci helikopter biztosította a szerelvényt, és mindenkinek be kellett menni a peronokról a várótermekbe, mikor áthaladt a vonat.

Már akkor nyilvánvaló volt, hogy ez az ember szalajt, mint a rigalánc, de a baloldal valamiféle téves álszeméremből, a jobboldal meg számító lojalitásból nem mondta ki, hogy a Mi Tündökletességünkhöz képest Süsü, a sárkány egy akadémikus.

Elszomorító, hogy a társadalom a mai napig tűri, hogy egy olyan beteg cibálja a szakadék felé, akiről egy rendes pszichiátriai tanszéken köteteket tudnának írni a kutatók.

Tulajdonképpen rettenetes munka vár utódjára, hiszen Augiász istállójának kitakarításához egy Héraklész szükségeltetne, de jelenleg azon a politikai oldalon csak cselédek és csicskások láthatók, mert az értékesebb emberek visszahúzódtak, mint csiga a házába, ezzel persze viszonylagossá téve értéküket.

Viszont átvállalni a munkát és ismét rendbetenni az országot a jobboldal országlása után nem lenne helyes.

Amit elrontottak, vagy szervilis magatartásukkal hagytak elrontani, azt hozzák rendbe valamennyire, hozzák ők meg a népszerűtlen intézkedéseket, mutassák meg, hogy nem csak pofázni tudnak.

Érdekes idők jönnek, kíváncsi vagyok, hogy mikor bukkannak fel itthon a brüsszeli száműzöttek, mikor jönnek rá néhányan a jobboldalon, hogy ők már akkor is, ott is tudták és megmondták, hogy ezt ugye, így nem és máshogy kellene…

Meg ne tévesszenek bennünket, hiszen egy Áder, egy Szájer ezer szálon kötődnek a Vezérhez, mindahányan a Mocskos Generáció tagjai, az Orbán Család tagjai, maffiózók.

Cosa Nostra – a mi ügyünk, mondta a Keresztapában Don Corleone, mikor a maffiacsaládok felosztották egymás között New Yorkot.

Kis ország, nekünk egy család jutott, egy kollégiumnyi söpredék.

Meg az általuk lefizetett cselédség.

Nem szabad őket még egyszer az ország kormányrúdjához engedni…

:O)))


ps: A képet a Varánusz-blogról kölcsöncsentem, remélem nem haragszanak meg érte...