SZEGÉNY HÁZ

Ülnek a jobboldali képviselők, mint költés idején a liba a tojásain, és zavarodott pofával nézegetik a szemük előtt öregedő kivénhedt bonvivánt, amint a pulpitus felé tartva éppen lemondani készül.

Nem egy szívderítő látvány, még kevésbé az a T. Ház jobboldali többsége, amint sértett pofával nézeget maga elé, hát mégis, micsoda dolog, hogy hiába a kétharmad, hiába az eltökélt kiállás, hiába a vezér személyes megkérdőjelezhetetlen tekintélye, szeretett Plagi bácsinknak csak le kellett végül mondania.

Szörnyű élmény lehetett ez, akik ezidáig minden kritikára vígan csujogattak, fölényes röhögéssel verték vissza a legindokoltabb és legudvariasabb stílusban előadott kritikát is most saját jövőjüket láthatták a magas közjogi méltóság vesszőfutásában, meg is viselte azt a nemzeti érzelmű idegrendszerüket.

Szép példája ennek Kövér spontán megnyilatkozása, aki azt tartotta az ügyből levonandó tanulságnak, hogy a nemzet szégyene nem a morálisan ellehetetlenült Schmitt körüli cécó, hanem az, hogy akik a törvényhozás baloldalán ülnek, egyáltalán ott ülhetnek.

Elképesztő egyébként ez a komcsi-csemete, aki most ilyen vehemensen halálhörög a baloldalra, jóllehet az óvodában a jele vörös csillag volt és naponta bevágott egy tányér paradicsomlevest, betűtésztával, melyben csak az M, az S, a Z és a P betűk szerepeltek, ezek kirakását variálgathatta, de valahogy mindig az MSZMP jött ki.

Mikor hazament, akkor a nagypapa térdén ülve szép történeteket hallott a sálgótárjáni csatáról, meg Stromfeld Aurél bácsiról, akinek a nevét kimondani sehogysem tudta megtanulni, ezért aztán meggyűlölte az egész kommunista bagázst, beleértve családja összes férfitagját is.

Ők ott árulták akkordban a hazát Pápán, abban a bűnös városban, mely a gaz hazaárulót, Gyurcsányt adta az országnak, és ahova még be fog egyszer lovagolni, fehér lovon, stílusosan.

Most – ha szerencsénk van, csak átmenetileg – ő helyettesíti a Köztársasági elnököt, ami nem is lenne baj, ha személyét leköszönt elődjéhez mérnénk, hiszen ez esetben pariban lennének, de – sajnos – ő még Nyuszifog bácsi színvonalát se üti meg, aki legalább viselkedni tudott.

Kövér, ha rájön a bolondóra olyan, mint az elszabadult hajóágyú, kiszámíthatatlan agresszivitásában rejlik ereje, meg abban, hogy mindent tud bandájának viselt dolgaiból, és ha egyszer Pomócsi kartárssá lenne, pártnak csúfolt bűnszervezete nem érné meg a másnap délutánt sem.

Ezért tart tőle – talán cégén belül az egyetlentől – a Vezér, egyben talán a kölcsönös egymásrautaltság okán kénytelen megbízni benne.

A szimbiózis, miben a Vezérrel élnek, nem zárja ki azt a lehetőséget sem, hogy a bajuszkirályt bennefelejtik az államelnöki székben.

Na, akkor jön csak majd szép világ ránk, hiszen ha mélyebben megvizsgáljuk a kérdést, Kövér és Vona között nem sok differencia van, legfeljebb Kövér a Vezérre való tekintettel nem cigányozik nyilvánosan.

A Tisztelt Ház meg egyre inkább kezd egy jól bejáratott elmegyógyintézetre hasonlítani, melyben bűnözők bujkálnak a rendőrség elől.

Vannak valódi szociopatáink - nem is egy, - vannak az ázalékállatkák szellemi szintjén vegetáló, képviselőnek látszó tárgyak jelentős számban.

Vannak dühöngő őrültjeink, üldöztetéses téveszméket produkáló betegeink, vannak más idősíkban élő múmiáink, erkölcsi gátlások hiányától szenvedő betegeink, akiknek megártott, hogy kivették a kezükből a cipelni való aktatáskát – azóta nem találják a helyüket.

És vannak friss elmeháborodottjaink, akik egy olyan orvosi esetet szeretnének az eltávolított egyeske helyére ültetni, aki az elmúlt évek során látványosan bizonyította, hogy úgy utálja a javaslattevőket, mint Harangláb a szélestenyerű Fejenagyot és a kukoricagölödint.

Egyébként az egész bagázs jól elvan ott a kupola alatt, elszórakoztatják egymást - minket már nem annyira – nem is lenne velük semmi baj, ha nem tennék tönkre az életünket apró és gigászi baromságaikkal, örökös izgágaságukkal, akciózásaikkal.

Azért lehet, hogy Plagi bácsi búcsújával nagy jót tett az országnak, hiszen bebizonyította, hogy az összefogás megtöri a zsarnokságot és talán kicsit fékezi a túltengő önbizalmat.

Itt volt az ideje.

Nem  kellene itt megállni, hiszen a Fidesz olyan mint az acél, addig kell ütni, míg meleg…

:O)))