ÉRTÉKNÖVEKEDÉSI HOZZÁJÁRULÁS

Kegyelmesék fantáziája felülmúlhatatlan, amikor a nép kiszipolyozásáról esik szó.

A kormány az építési törvény módosításával jövőre bevezetné az értéknövekedési hozzájárulást, amelyet az ingatlantulajdonosoknak kellene megfizetniük az eladás után - derül ki a kormány honlapján kedden megjelent tervezetből - írja az Origó internetes portál.

Ezt azoknak kellene fizetni, akik ingatlanának értéke a helyi építési szabályzat megalkotása vagy módosítása eredményeként  emelkedik, 

Tehát általában olyankor, ha egy területrészt belterületbe vonnak, vagy építési területté minősítenek, illetve sűrűbb vagy magasabb beépítésre adnak lehetőséget.

Ezek a változások megnövelhetik az adott területen lévő ingatlanok értékét.

Az érték-különbözet után kellene eladáskor megfizetni a tervezetben szereplő adót, de csak akkor, ha van az adott területről hiteles érték-nyilvántartás.

Felvirrad az értékbecslők napja, emellett az Önkívületek gennyesre kereshetik magukat az ügyön.

Például van valakinek egy telke külterületen, melynek értékét ravasz parasztja kis pálinka, sódar, esetleg egy közepesen hízott liba vagy egy még annál is dundibb kis borítékocska belengetésével hárommillió forintban állapíttatja meg, mert ismeri az életet, és tudja, hogy ha egy érték papírra van vetve, az onnantól kezdve nem értékbizonyítvány, hanem potenciális adóalap, melyet jobb olyan alacsonyan deklarálni, hogy az adóhivatalnok keszonbetegséget kapjon keresése közben.

Mondjuk, aztán eladja nyolcért, a szerződésbe beleírnak ötöt, a különbség imígyen kétmillió rénusi forint, melyből a falu bölcsei kétszázezret tesznek magukévá, majdan, ha egyszer Józsi eladja a birtokot, tíz év múlva.

Addig is ki kell viszont fizetni az ingatlan értékbecslőt, aki a becsérték öt százalékáért vállalja majd a feladatot, ez ugye az ominózus hárommillió forint, mely után százötvenezerre tarthat joggal igényt a szakma tudós képviselője, marad tehát a kupaktanácsnak ötvenezer forintja a bolton.

Mely tekintélyes summát aztán felhasználnak arra, hogy az adminisztratív feladatra felvegyék a pénzügyi bizottság elnökének lányát, és a megteremtsék a feladathoz illeszkedő infrastruktúrát, - ceruza, radír, laptop, számítógépes alapismeretek tanfolyam, packázási kiképzés, miegyéb.

Viszont ezt a pénzt előre kell kifizetni és a folyamatosan felmerülő költségeket is viselni kell, ha Józsi úgy dönt, hogy jobb a pénzt most földben tartani, mint malacban, akkor akár ítéletnapig is.

Aztán felmerülnek itten egyéb kérdések is, például mi történik akkor, ha a helyi illetékesek úgy döntenek, hogy az adott területen építik fel a nemzeti együttműködés rendszerének  szellemében a környék településeinek nyitott hígtrágya-tárolóját, esetleg eladnak egy kisebb parcellát állatifehérje-feldolgozónak, és az illat okán a területen fekvő telkek értéke nullára redukálódik?

Mert akkor az lenne a logikus, hogy az értékcsökkenés után fizessen az Önuralom, de természetesen ehhez is érték-regiszter kellene, ami nincs és egy darabig még nem is lesz.

Merthogy az Önkormányzatoknak sem pénze, sem jogköre nincs az ilyen úri huncutságok kivitelezésére, - hacsak szeretett államunk a hónuk alá nem nyúl és létre nem hozza a Nemzeti Értékkülönbözet Megállapító Közhasznú Társaságot kizárólagos joggal felvértezve, egy megbízható párttárs vezetése alatt, mely társaság aztán óriásplakátokon népszerűsíthetné tevékenységét egy megbízható óriásplakátos reklámcég közbeiktatásával.

Ezt az adót a nép nevezheti majd akár irigyadónak is, hiszen gyakorlati haszna semmi sem lesz, de az agrárproletár azt érzékelheti, hogy Pártunk és Ármányunk sanyargatja a gazdagodókat, nagyon helyesen.

És mennyit fog fizetni a kormány az állampolgároknak Magyarország értékcsökkenése miatt?

Remélem, előbb-utóbb megfizet majd mindenért...

Mindenesetre ez az adó nem is adó lesz, hanem értéknövekedési hozzájárulás, mert ez a kormány nem adóztat, hanem adót csökkent, nem von el és nem szorít meg, de hát, ha valaki hozzá akar járulni a nemzet felemelkedéséhez, hát akkor azt már csak hazafias érzelmeitől vezettetve sem akadályozhatja meg.

Az csak a baj, hogy a fantázia meg is áll az új és új adóztatási lehetőségek kitalálásánál, az ország gazdálkodása leginkább egy erdei rablóbanda gazdálkodására kezd hasonlítani.

Főnök!

Elfogyott a kecsketúró – kiáltja az alvezér – mert valaki azt mondta, hogy szépészeti célból abban kell feredőzni és mostan mindenki rájár!

Ne is törődj vele, azon törd inkább a fejed, kit lehetne még kirabolni?

De Főnök, nem lehetne kicsit takarékosabban bánni ezzel a büdös kecsketúróval?

Lehetne, de macerás, úgyhogy ne vitatkozz, szólj a Tóninak, annak úgyis olyan útonálló-ábrázata van, találjon ki valamit!

Így aztán - elrabolva az árvák könnyét - egy darabig majd megint döcög a szekér.

Azt mondta ma a boltban egy eladó, akinek éppen két hetet kell várni egy vérvételre, hogy ez botrányos, jöjjön akkor inkább a Kádár-rendszer, akkor nem kellett egy napot sem várni.

Butuska – nem veszi észre, hogy az ő vérét nem fiolákkal szívja a kormányzat – bögrékkel csapolják le, naponta - már akinek még van egyáltalán.

Ő meg itten panaszkodik, hogy várnia kell.

Vakok az emberek.

Csak ki ne derüljön, mert akkor jön a szemüveg-adó is…

:O)))