NAPÓLEON MARSALLJA

Vagy tán maga Csaba vezér a tejútról?

Fene tudja, de az biztos, hogy nagy napja volt Hende Csabának, aki a Hősök terén felsorakozott katonák előtt eszmei-ideológiai alapot vetett, ennek során kitért arra, hogy „a szélsőségek, jöjjenek bár balról vagy jobbról, egyaránt veszélyesek a békére, a szabadságra és a demokráciára”.

Bár balról itt még szélsőségest senki nem látott, de kétségkívül előfordulhat, hogy Fehér Lajos elvtárs feltámad sírjából és mozgósítja a Partizánszövetséget, mely köztudottan több harcedzett tagot számlált, mint ma a Jobbik és társszervezetei, beleértve a Betyársereget is.

A jobbos szélsőségesek említése ennek utána már szinte leányos túlzásnak hat, hiszen tudjuk, hogy a honvédség kereteiben folyó nevelőmunka eredményeképpen mindössze egy honvédségi múlttal rendelkező hadfi gyilkolászott cigányokat, ami igen hízelgő arányszám, tekintettel a Honvédség soraiban fellelhető széljobbos hazafiak meglehetősen magas számára.

Én a hír kapcsán már csak azt nem értettem, hogy mi dolga van a magyar honvédelmi miniszternek a szélsőségesekkel, miután azoknak sem felderítése, sem az ellenük való fellépés nem tartozik a kompetenciájába, de hát nem kell nekem mindent érteni, ugye.

Az viszont kívánatos lenne, hogy a Honvédség tartsa magát távol a politikától, különös tekintettel a belpolitikára, a honvéd Hargita hiányában álljon a Rózsadombon vagy bárhol és éber szemmel, de hiányos radartérképpel védje a hazát az ellen ellen, legyen az bár szlovák, román vagy perzsa – a pirézekről nem is szólva.

De azért itt nem állt meg, kifejtette ugyanis, hogy   a történelem szinte csak viharos évszázadokat hozott, olyan századokat, amikor a megmaradás feltétele volt a fegyveres harc a haza védelmében.

Az előttünk járó magyarok magától értetődő természetességgel jártak ezen az úton - tette hozzá.
"Újra meg újra emlékeznünk kell minderre, hiszen ez az egyik legfontosabb örökségünk." 

A tied, kedves generalisszimusz!

Merthogy nekem ugyan nem örökségem az a fegyveres harc a haza védelmében, melyet a Don-kanyarban folytattak eleink, az a háború, ahonnan nagyapám félhalott állapotban érkezett haza, miközben fia egy kukoricásban a semmiért adta életét Makónál.

Nem lesz magától értetődő természetesség a harc, még akkor sem, ha a mi kis törpeszuper Napóleonunk állandóan harcolni akar, és ha ehhez talál még egy-két olyan hülyét is, akik ebben a törekvésében támogatják.

Engem, kedves Csaba, már attól is kiráz a hideg, ha a Vezér bejelenti, hogy magyar repülők is részt vesznek a balti államok feletti járőrözésben, hiszen egy ilyen szerep magában hordozza egy esetleges konfliktus lehetőségét

Ha a pilótáink szellemi képességei is olyanok, mint miniszterüké, akkor igen hamar szerezhetnek harci tapasztalatot a következő magyar-orosz háborúban – feltehetőleg a katapulthasználat terén.

Jobb helyeken már egy szakasznyi katona külföldre vezényléséhez is parlamenti hozzájárulás kell, itt meg röpködhet a magyar légierő fele hozomra a Baltikum felett.

Aztán még a sajtó meghallgathatta a miniszter értékelését, mely természetesen az átkos húsz év és a közvetlen elődök munkájának és teljesítményének lefikázásával kezdődött és a legyőzhetetlen Magyar Honvédség két év alatt elért hihetetlen eredményeinek felsorolásával folytatódott, miközben lassan egy új kanálgép beszerzése is megoldhatatlan feladat lesz dicső Honvédségünk számára.

Mert tudni kell, hogy 2010-ben egy morális mélyponton lévő, folyamatos képességcsökkenéssel sújtott Magyar Honvédséget, és egy átláthatatlan struktúrában működő, pazarló gazdálkodást folytató, korrupciós ügyekkel terhelt minisztériumot örököltek.

Hát, aki nem tud elszámolni ötig, annak igen kívánatos a nagyobb áttekinthetőség okán kettőre csökkentenie az áttekintendő elemek számát, a képességekről meg talán ne is essék szó.

Merthogy azt is kifejtette, hogy a sereg fejlesztése most néhány évig stagnálni fog, majd megígérte a fejlesztést a következő kormány kontójára – ebben a Fidesz mindig is jó volt.

Azt ugyan elfelejtette megemlíteni, hogy olyan helyekre, ahol lőni szoktak, mi használhatatlan géppuskával küldjük ki a katonáinkat, de erre talán nincs is szükség.

Egyrészt a katonát, aki ezt felpanaszolja, hadbíróság elé kell állítani, másrészt meg ezt a kis hiányosságot bőven ellensúlyozza a tisztavatásokon bevezetett Ludovikás uniformis és a kardlengetés, melyet a gépjármű tornyából derékig kiemelkedve kell végrehajtani a vékonyan leolajozott békefenntartónak, hadd rettegjen az a tálib fenegyerek!

És annyiféle egyéb célra lehet még alkalmazni egy géppuskát, például kerítésléc helyett, vagy a ludaskása keverésére a gulyáságyúban, végső soron libát is lehet terelgetni velük, minek azzal lőni, csak kopik, mint a Gripenek hajtóműve Tallin felett…

Azt is mondta a bánatos miniszter, hogy "ez egy ragyogó emberekből álló hadsereg, de a Varsói Szerződésből örökölt felszereléssel". 

Húszegynéhány évvel a rendszerváltás után a Varsói Szerződést emlegetni igen szánalmas dolog.

Ennyi, amit ezek tudnak, nem több.

Pofázni, hátrafelé mutogatni meg szerencsétlenkedni.

Viszont a tehetséges miniszternek van egy hihetetlen előnye: alacsonyabb Orbánnál.

De hát Napóleon sem volt túl magas…

:O)))