NYAKIG A LÉBEN

A nap híre, hogy szeretett miniszterelnökünk, Egyeske bejelentette: nem adna egy forint költségvetési támogatást sem a pártoknak 2013-ban és 2014-ben.

Hát ez helyesnek tűnik, habár nem az, és sokkal helyesebb lenne, ha az egyházak hitéletének támogatását szüntetné meg, vagy az egyházi iskolák dupla finanszírozásának megtartásával az állami iskolák fejkvótáit is felemelné a duplájára, és  ezzel  keménykedne választói előtt. 
Persze ehhez nincs se kedve, se bátorsága.

Inkább bedob egy újabb baromságot a köztudatba, hadd bólogasson helyeslően Mari néni, mikor János bácsival megvitatják a költségvetési hiánycél sorsát a keresztúton, kútról jövet.

Egyetlenegy dolgot viszont ékesen bizonyít ez az ötlet, nevezetesen azt, hogy az elmúlt két évben sikerült az elmúlt nyolc év adósságait kamatostól rendezni házi oligarchiáiknál, nem véletlen, hogy némelyikük vagyona egy év alatt harminc százalékot is növekedett.

Az is biztos, hogy mára már az összes pénz egy csatornán csurdogál - mit csurdogál: ömlik Simicska zsebébe, nincs már szükségük arra az alamizsnára, melyet a jelen helyzetben az állami támogatás jelent, megaztán azzal el kell számolni, ez meg soha nem ment tisztességesen.

Nem is csoda, ahol Matolcsy lehet a gazdaság névlegesen legfőbb ura, ott már az is eredménynek számít, ha a négy alapművelet tisztességesen megy.

Nem megy egyébként.

Mindenesetre a többi pártot kellemetlenebbül érintené a dolog, hiszen bevételeik zömét az állami pártfinanszírozás képezi, ami ezen felül bejön, az kevés, mint libában a processzor, viszont bizonytalan is, hisz soha nem lehet tudni, hogy a NAV kit hogyan talál meg, főként most, hogy jogkörei meghaladják Sztálinét a II. Világháború idején.

Tulajdonképpen a pártfinanszírozás a mai magyar állam rákfenéje, ha állami, ha magántámogatás.

ÁA rendszerváltás első napjától kezdve állandóan történtek kísérletek a megoldására, most legutóbb például, - mint az Origó írja, - a pártok a múlt hónap elején írtak alá egy közös politikai nyilatkozatot erről.

A közös alapelveket a Transparency International Magyarország dolgozta ki, és szerepel köztük többek között az is, hogy biztosítani kell a pártok működéséhez szükséges minimális állami forrásokat, és ösztönözni kell a pártokat arra, hogy magánszemélyektől adományokat gyűjtsenek, ugyanakkor el kell kerülni, hogy a pártok túlzottan függjenek az államtól, vagy kiszolgáltatottak legyenek a gazdasági érdekcsoportoknak.

Vezérünknek erre nincs szüksége, hiszen az ő szükségleteit biztosítja a kenyérféltés.
A vállalkozó leadja a sápot akkor is, ha megeszi miatta a méreg, mert állami megrendelést szeretne, hiszen magánmegrendelésre az unortodox gazdaságpolitika keretében nemigen számíthat.

Nem is nagyon csinál ebből titkot a Vezér, el van már szemtelenedve, miként Berija, szabott árakkal dolgoztat, alku nincs.

Ez az ötlet azért egy bornírt baromság, mert ez a társadalom parlamentáris demokrácia lenne állítólag, abban pedig a pártok nem nélkülözhetők, legfeljebb ha a Mi Fénylő Csillagunk hivatalosan is bevezetné az egypártrendszert, melyet a KDNP -vel kéz a kézben gyakorolhatnának, így aztán ez lenne a világon az egyetlen két pátból álló egypártrendszer…

A pártok ugyanis más társadalmakban nem kisegyházak főpappal és hívőkkel, hanem érdekcsoportok, méghozzá nem a főpap érdekét képviselő csoportok, hanem a csoport érdekéért harcoló pártpolitikusok.

Az államnak ugyanis elemi érdeke kellene, hogy legyen, hogy a különféle társadalmi igények kulturáltan kerüljenek megjelenítésre, hogy a vélemények becsatornázottan kerülhessenek megvitatásra, hogy a döntés-előkészítések során a döntéshozónak rendelkezésére álljon minden olyan szempont vagy igény, melyet döntése meghozatalakor szem előtt kell tartania.

Persze ez nem a világhírű alcsuti modell, ezt csak a szakadt angolszászok képzelik így, nálunk a Vezér gondolkodik hálás népe helyett.

Nem kellenek ide pártok, az parlament is elvan ellenzék nélkül, kétszázhatvan majommal meg öt oligarchával működtethető az ország.

Már ha a majmokat gondosan válogatjuk és betanítjuk őket a megfelelő gomb nyomogatására.

Nyomd meg a gombot – kapsz egy libacombot, mondták elmaradott eleink.
Ma, aki helyesen nyomkodja a gombot, az földbérletet kap, aki ügyes, annak még a strómant is biztosítják fülkeforradalmárék.

Jöhet hát a magánadományokon alapuló pártfinanszírozás, ami majd bizonyára tisztességesebb lesz a mainál, hiszen az állami pénz semleges volt, a választási eredmények után járt, most meg lehet majd adományt gyűjteni, mint Amerikában.
Most kezdődik a kísérlet az ingyenleves megfőzésére - nem vagyok túl optimista a sikert illetően.

Csak a halódó Nyugaton van ennek kultúrája, ahol az adományozó tudja, mit kaphat ellenszolgáltatásként az anyagi támogatásért, például nagykövet lehet valami távoli banánköztársaságban, Türkmenisztánban, Venezuelában vagy Magyarországon.
Magyarország nem ilyen, itt a mi Szeretett Vezérünk olyan, mint légy a hullán, - beköpi a tetemet, melyet aztán kisvártatva elborítanak és felzabálnak a nyüvek, míg csak nem marad semmi és ők is éhen nem döglenek.

Érdekes ország lettünk…

:O)))