ELRABOLT DEMOKRÁCIA

Persze rengeteg van a rovásán, a magán-nyugdíjpénztárak vagyonának szélbeszórásától kezdve az egészségbiztosítás felszámolásán keresztül a takarékszövetkezetek államosításáig, a klientúra kistafírozásától az idétlen focibuzulásig, de ezeket mind-mind túl lehetne élni.

Van egy vétke viszont, melyet semmiképpen nem lehetne, és nem kellene megbocsátanunk neki, azon túl, hogy szétverte a magyar nemzet egységét és szembefordította egymással az embereket.

Nézem mostanában a híres amerikai filmsorozatot, melynek címe: Az Elnök emberei.

Igazán jól megcsinált sorozat, érdekes, cselekményes, bizonyos szempontból tanulságos is, és habár ugyanúgy nem ajánlanám, hogy ebből tanuljanak a politológus-hallgatók, mint ahogy a Háry Jánost sem ajánlanám a tisztképzés céljaira von Clausewitz helyett, mégis érdemes nézni.

Jómagam azért nézem érdeklődéssel, mert kicsit, idealizálva és felszínesen, némileg eltorzítva, de beleleshetünk a húsz évvel ezelőtti amerikai politikai marketing világába, aztán elkeseredhetünk a honi viszonyokra gondolva.

Ebben a sorozatban hangzott el egy érdekes gondolat az amerikai elnököt játszó színész szájából, melyet igen jó lenne, ha megjegyezne mindenki, mert a mai képviseleti demokrácia lényegét foglalja össze.

Azt mondta, hogy nálunk nem demokrácia van, hanem köztársaság.

Ha demokrácia lenne, akkor a választók döntenének a politikai kérdésekben, de ez nem így van, mert a választók valójában egyetlen dologban döntenek – abban, hogy kikre bízzák a politikai döntések meghozatalát.

Hát ez Orbán legnagyobb bűne, ez az, ami miatt el lehetne és reményeim szerint el is lehet majd ítélni hazaárulásért, mert ezt az egyetlen valódi döntést is kicsavarta a választópolgárok kezéből, amikor tönkremanipulálta a választási rendszert.

Nem egyedi jelenség, hogy egyes országokban időnként történnek szórványos kísérletek az aktuális hatalom részéről, hogy megkönnyítsék hatalmuk meghosszabbítását, politikusok tanácsadónak százai és ezrei törik a fejüket azon, hogy miként lehetne a saját jelölt hatalomba vezető útjának szegélyére virágokat ültetni, de azt hiszem, hogy minden ilyen irányú törekvés között is kuriózum a jelenlegi – egyértelműen Orbán nevéhez köthető választási szabályozás.

Emellett ennek az embernek van a képén huzat önmagát a demokrácia bajnokának szerepébe pozícionálni, aki majd jól megvédi a választót.

Nagy kár, hogy a mondatot soha, senki nem fejezi be, mert a mondat befejezése úgy hangzik, hogy megvédi a választót saját magától.

Amikor elkezdődött a határontúli magyarok állampolgársága körüli hercehurca, nagyon sokan mondták, hogy ennek egyetlen célja van: a választásokon résztvevő külhoni magyarok segítségével elbillenteni a választási erőviszonyokat.

Nagyon sokan ezt tagadták, mondván, hogy az állampolgárság nem fog együtt járni szavazati joggal, aztán a Nemzet Orvosa, az azóta a száműzetés keserű, habár dúsan vajazott kenyerét evő Mikola doktor elkottyantotta a Nagy Tervet, melynek végrehajtása húsz évre bebetonozza majd a Fidesz (Fidesz = Orbán Viktor) hatalmát.

A baki nem változtatott semmin, meglett az állampolgárság, meglett vele a szavazati jog is.

Így aztán most a málnásából a máramarosi mackókat hessegető Mari néni fog dönteni arról, hogy a kuszatekintetű MNB-elnök unortodox gazdaságpolitikájának áldásait évezzük, mígcsak él egyetlen ember is az országban, aki szokott ebédelni, vagy jöhet valaki, aki ért is ahhoz, amit csinál.

Hacsak fel nem bőszíti a vezér a romániai magyarokat azzal, hogy gyengíti befolyásukat saját államukra, elhintve köztük a viszály bürökmagvait.

Aztán itt a választókörzetek határainak kérdése, melyeket sikerült oly csodálatosan meghúzni, hogy a trianoni határok kijelölése ahhoz képest maga volt a precíz korrektség.

Azt hiszem, ritkaságszámba megy, hogy a közigazgatási határoktól eltérően pártpreferenciák alapján jelöljenek ki választási körzeteket bárhol a világban, persze Selmeczi Gabika valószínűleg fog példákat hozni Burkina Fasóból, melynek neve köztudottan azt jelenti, hogy „becsületes emberek országa”.
Ilyenkor látjuk csak, mecsoda szerencsénk van, hogy Magyarország névadása nem ezen az elven alapult…

De arra talán még ő sem lesz képes – pedig ő mindenre képes – hogy olyan példát hozzon, ahol egy Duna méretű folyam sem akadály a testvéri szavazók egybeforrasztása előtt.

Nálunk a százhalombattai nádasban költő libák máig sem tudják, hogy a kikelő kislibák milyen illetőségűek, kinek a fejére pottyantsák majd szavazatukat.

Így aztán az teljesen biztos, hogy a személyes ismertség szerepe nullára redukálódik, ezzel felértékelődik a pártzombik szerepe, márpedig ebből a Fidesz rendelkezik a legnagyobb készlettel + az ötezer trafikbáró, családostul.

Egyébként is, az egységes szavazótáborok szerepe a mai szisztémában döntő a választásokon, ezért hát, aki indulni hajlandó, annak a zsebébe tuszkol szeretett Vezérünk egy rakás lóvét - ha csak a családja szavaz majd rá, azok se az ellenzék jelöltjeire szavaznak.

Az ellenzék szétforgácsolását nem bízta a véletlenre, saját ügyvédjét vetette be, mint csodafegyvert, az is elcsen néhány szavazót, oszt jónapot.

Nem mondom, hogy nem ügyes, még azt se mondom, hogy ez a szerencsétlen ellenzék nem érdemli meg a sorsát, de azt azért mondom, hogy ami itt a választások előkészítése címen folyik, azt legjobban a puccs fogalmával lehet körülírni.

Mi maradt a magyar választónak a demokráciából?

Semmi.

Mi maradt a rendszerváltás előtti reményeiből?

Semmi.

Mi maradt gyermekei jövőjéből?

Semmi.

Miben juttathatja érvényre politikai akaratát?

Semmiben.

Viszont a nyakába ültette magát az ördögöt, az meg húzza a haját, rugdalja az oldalát.

Lehet, ma már nem is fáj?

:O)))