BALFÁCÁNOK

Azt mondja Epheszoszi Herakleitosz, hogy nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, de a gondolat hibás, ugyanis nem tartalmazza azt a mellékmondatot, hogy kivéve magyar baloldalt.
Vagy demokratikus oldalt.
Vagy bárkit, aki nem Orbán, Orbán vazallusa vagy Orbán birkája.

Nyakunkon az önkormányzati választás, október igen közel van, még ha ezt a tényt sikeresen el is fedi a nyári nap sugarai által okozott átmeneti politikai vakság, a vakáció, a foci-világbajnokság, a politikusok semmittevése.
Az országgyűlési választások előtti helyzetet idézik a történések, pontosabban a nemtörténések, merthogy nem történik semmi érdemleges azon kívül, hogy az MSZP csendesen agonizál, Bajnai kisujját előkelően eltartva a politikától háttérbe húzódik, aztán mégsem, vagy a fene tudja.
Ehhez Szigetvári Viktor olyan elégedett képeket vág, mint én vágtam hajdan a kapun kívül az iskola előtt, mikor a tanítónéni - akceptálva iskolaundorból fakadó szörnyű hasgörcseimet - megszánt és hazaengedett.

Egyedül Gyurcsány mutatja magát, egy nap három interjút is ad, ezekben alaposan leszedi a keresztvizet önmagáról, miközben politikustársait felettébb kíméli – láthatólag nemigen törődik vele, hogy a magyar választó a főcímekből szerzi politikai ismereteit.
Így aztán elmondja, hogy szégyenletes volt az állampolgársággal kapcsolatos állásfoglalása – ez jön le a főcímekben – majd hasábokon át cizellálgatja a dolgot, amiből kiderül, hogy tulajdonképpen nem a véleményével volt a baj, mert ő nem az állampolgárság ellen hadakozott, hanem a szavazati jog nem tetszett neki, ahogy rajta kívül még sokunknak.
Szóval, úgy gondolom, miként Salamon próféta mondotta volt, hogy mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt mindenakaratnak.
És ideje van a szólásnak és ideje a hallgatásnak.
Nos, abban nem vagyok biztos, hogy egy választási kampányidőszakban van rendelt ideje ruhánk megszaggatásának, talán hagyni kellene, hadd fáradozzon az ellenfél a savazásunkkal, ne vegyük el más kenyerét – de persze tévedhetek is.

Mindenesetre adott a médiának témát a nehéz, témaszegény napokra, mert természetesen jött azonnal a Fidesz-válasz, Kósa Lajkó bölcs értékelése, aki mellesleg egy bunkó, és akinek ahhoz, hogy Ferkó cipőfűzőjét masnira kösse, sámlira kellene állnia, mint gazdájának hajdan, az emlékezetes vita során.
Ebből a kis ütésváltásból egy rendesebb újságíró négy-öt napig elél akkor is, ha senki nem mond újabb dobhártyaszaggató dolgokat.

Gyurcsány remek ember, emellett bátor is, aki képes szembenézni hibáival, tévedéseivel, mégha a szembenézés során is van, amiben valószínűleg téved.

De vissza a témára.
Ma megint ott tartunk, hogy a választások előtt az egységes jobboldali táborral szemben a demokraták slampos hada vergődik, ami sok jót nem jövendöl nekünk.
Úgy látszik, valóban meg kell érnünk azt a kivételes szégyent, hogy a végén Viktort a Jobbik zavarja majd el a francba, de akkor azzal is számolni kell, hogy lehet, hogy a Viktoréval szomszédos cellákban Bajnai, Gyurcsány meg Tóbiás ülnek majd, már amennyiben Tóbiás lesz a Tóbiás.

Apropó, Tóbiás.
Valaha volt egy pártvezetés, amelynek valamelyik tagjának eszébe jutott a pártépítés, meg a káderpolitika, de ez nagyon régen volt, lehet, igaz sem volt, nem jellemző az ilyen tervszerű munka a tohonya baloldalra.
Mindenesetre a csillagok szerencsés együttállása eredményeképpen fiatalokat is bevontak a vezetésbe, így került oda Újhelyi meg Tóbiás, és lettek belőlük a Jövő Hivatalos Reménységei.
Aztán sok-sok éven keresztül elültek csendben, mint liba az ólban, ha a gazdasszony feni a kést, nemigen kockáztattak, általában egyetértettek, nem volt egyikük sem az a kimondottan forradalmár típus.
Mellettük kinőtte magát Orbán, Gyurcsány, de ők láthatatlanná váltak, mint szürke szamár a ködben.

Újhelyi menet közben megvilágosodott, és eldöntötte, hogy jobb lesz neki Brüsszelben, de Tóbiásnak nem adatott meg ez az egérút, valakik megüzenték neki, hogy a jövő elkezdődött.
Nem tudom, hogy van-e neki motorkerékpárja, ha nincs, talán vennie kellene egyet, jól mutatna majd rajta.
Szakállal...
Adná az ég, hogy ha megválasztják, akkor kiviruljon, de attól tartok, hogy csak a szürke egy új árnyalatát élvezhetjük, átmeneti ideig.
Tóbiás annyira belesimult az MSZP összefonódásokkal terhes világába, hogy a megújulás szimbólumának csak annyira jó, mint a nyúl totemállatnak az apacsok harcos törzse számára.
Mindenesetre érdeklődéssel várom a fejleményeket, mert a szociknak a jelenlegi struktúrában lassan már csak Botka marad libának, utána már a legbölcsebb rabbi is csak széttárhatja a karjait…

Azért szánalmas ez valahol, innen már csak egy-két lépés és az új Közgép-székház a Jókai utcában lesz…
Az azért mindenesetre pozitívum, hogy a kerületi MSZP tagsága kiállt az éveken át meghurcolt Hunvald mellett.
Már csak azt kellene elkerülni, hogy az MSZP vezetése is megvilágosodjon hirtelen, és ők is melléálljanak, mert kissé emlékeztetnek Rejtő hősére, akinek a szeretete ölt, butított és nyomorba döntött.

Van még az önkormányzati választásokig százegynéhány nap.
Illene kezdeni velük valamit.
Gondolom…

.O)))