SÍNEN VAGYUNK

A demokratikus oldal bedőlt, mint csiga a kanyarban és befordult az önkormányzati választások célegyenesébe, mellyel csak az a baj, hogy ugyan egyenesnek egyenes, de meredeken lefelé vezet és a célszalag egy szakadék előtt van kifeszítve.

Tulajdonképpen a kampányról kellene írnom, de a helyzet az, hogy inkább nekem írjon az, aki itt egy rendes kampánynak akármilyen jelét észleli.
Már Gyurcsányt is csak meglehetősen erőtlenül támadják, nem szólva arról, hogy erre olyan harmadosztályú levitézlettet használnak, mint Karsai József, aki természetesen éppen most világosodott meg. 
Persze ez a világosság relatív, a delikvens csak önmaga mélységes sötétségéhez képest világos, a megvilágosodott meg tulajdonképpen nem is érdekel senkit, még annyira sem, mint a Medgyessy család sirámai, Orbán Gáspár keserveivel turbózva.

Csend van.
Mindenki enerváltan néz maga elé, ha pedig a politika szót meghallja, csendesen öklendezni kezd.
Még a jobboldal is hallgat, most nem menetelnek a békák, nem marconáznak a gárdisták a cigánysoron.
Talán csak a Goj Motorosok aktívak, de nekik ez a szezon – de még ők is a szomszédba járnak randalírozni, meg tanácsokat osztogatni a cigányfegyelmezés módszertanából.

Ami helyi szinten történik, az mára érdektelenné vált a választó számára.
A kisebb falvakban adott, hogy ki a földesúr, a kisvárosokban meg megy a mutyi, kik kerüljenek be a jövedelmező testületbe, ki legyen a polgármester lojális ellenzéke, ki induljon azért, hogy szavazatot lopjon a demokratáktól, ki legyen az a polgármester-jelölt, aki úgyse nyer ugyan, de akinek majd helye lesz a testületben, vagy valamelyik bizottságban.
Kisvárosban lakom, ismerek mindenkit jóformán, csak a demokratikus pártok közös polgármester-jelöltjét nem ismerem, és ezzel nem vagyok egyedül a helybéliek között.
Gondolom, ez így is marad már a választásokig, hiszen – hacsak a jelölt meg nem támadja éjnek idején a hazafelé tartó helyi szüzeket, felemelintve pólója alját – nézd, mit kínálok én neked! - hat hét alatt kit lehet megismertetni és elfogadtatni a választókkal?
A közvélekedés az, hogy nem is érdemes mást választani, csak a hatalom által támogatott jelöltet, hiszen ha nem azt választják, akkor az adott település éhendöglik, nem lesz támogatás egy fillér sem, ellenben bezárják az iskolát és havonta egyszer döngő léptekkel masírozni fog a Gárda.

A Jobbik sem kampányol, odalett a hajdani tűz, persze okosabbak nem lettek, de valahogy elmehetett a kedvük a randalírozástól, eljuthatott az agyukig, hogy nincs már kitől mit elvenni, adni sincs már nekik miért semmit sem.
Mire rájönnek, hogy tulajdonképpen hol is kellene masírozniuk, addigra már ők is éhezni fognak, ha már nem éheznek ma is.

A demokratikus oldal kampányguruit senki és semmi nem képes kiragadni abból a hitükből, hogy az ország határa a Nagykörúton húzódik, a vidéket úgy dobták oda a jobboldalnak, mintha érdektelen és értéktelen ballaszt volna.
A kommunikáció centrumában Falus főorvos áll, de ő is csak annyiban, amennyiben saját oldalának finnyás értelmisége által is hülyének lehet nyilvánítani, mert leöntette magát egy vödör jeges vízzel, meglehetősen előkelő társaságba keveredve ezzel.
Ma hallottam vele egy interjút, nagyon jó benyomást tett rám, de ez is csak arra volt jó, hogy felingereljen, hiszen hónapokkal ezelőtt kellett volna bemutatni őt, esetleg összeereszteni Tarlóssal, az esélyei sokszorosára növekedtek volna.
A választások előtt két héttel leginkább úgy tűnik, hogy a demokratikus oldalnak nem főpolgármester-jelölt, hanem egy balek, egy feláldozható figura kellett.

Téma volt még a miskolci jelölt, aki a cigányra azt mondta, hogy cigány, de ez sem érdekelt nagyon senkit, legfeljebb egy-két liberális verdeste magát a földhöz, aztán csönd lett.
És nem vihar előtti csend, hanem apatikus, beletörődő csend, a nyomor baljós csendje, a félelem, a kenyérféltés csendje – fél évszázada nem volt itt ilyen.
Viszont a Nemzet Esze és Vátesze megmondta: oly korban élünk, mikor bármikor bármi megtörténhet.
Nem hinném, hogy erre gondolt volna, de akár még az is, hogy őt is világgákergetik, hiszen annak idején Ceausescu fejében sem fordulhatott meg még reggel sem, hogy estére már egy cseppnyi hatalma sem marad, kisvártatva meg már élete sem.

Mindenesetre a Fidesz nem kampányol – aki nem beszél, nem hibázhat, nemde?
Az ő szavazóik törzsgárdája el fog menni, le fogja adni a szavazatát, viszi őket a lendület mag az önigazolási kényszer.
Meg aztán talán helyi szinten még lehet harapni egyet ebből-abból, habár az állam lassan centralizáltabb lesz, mint Kádár korában - akkortájt egy iskolaigazgató azért eldönthette, hogy melyik tanárral szeretne együtt dolgozni, az iskolaigazgató kiválasztásába pedig volt némi beleszólása a tanári karnak és a szülőknek is.
Most éppen a kéményseprőket, mint stratégiailag fontos személyeket akarják államosítani, reszkessetek a jövőtől pedikűrösök és műkörmösök!

És mégis, el kell menni szavazni.
Ha előbb nem, de négy év múlva, mondjuk, el lehet küldeni Orbánt életfogytig tartó gyógykezelésre Döblingbe vagy Grazba, akkor is nyakunkon marad még egy évig a hűbéresi csapat az önkormányzatokban, ami nem lenne túl egészséges az országra nézvést.
Merthogy mostantól az önkormányzatokat öt évre választjuk, ha valaki elfelejtette volna…
Úgyhogy legyünk fegyelmezettek, vigyünk magunkkal még egy-két-három szavazót és próbáljunk meg demokrata többségű önkormányzatokat választani, bízva abban, hogy Orbánnal együtt a mai, magukat ellenzékinek tartó pártok selejtjét is el lehet majd takarítani.
Nem lesz egyszerű ez sem, példa erre Gyurcsány legutóbbi dolgozatának ellenzéki fogadtatása.
Persze a történelmi szükségszerűség felül fogja írni az önös kis érdekeket, de addig...

Orbán most éppen világpolitikát csinál.
A tank-üggyel elérte, hogy már sem nyugaton, sem keleten nem bízik benne senki – lassan már csak az a kérdés, hogy Szaakasvili, a volt grúz elnök kap előbb menedékjogot nálunk, vagy Orbán Azerbajdzsánban.

Türelem, a fák nem nőnek az égig…

:O)))