SZABADSÁGKÉRELEM

Nyirkos minden, állandóan esik az eső, rosszkedv, dögunalom, már köpni sincs kedve a tevének.
Pedig oka éppen lenne rá, csak már nincs kedve hozzá.
Mi jöhet még?

Várunk, közben elszórakoztatjuk magunkat.
Elröhigcsélünk azon, hogy Balogh miniszter egy laza mozdulattal leteszi az RTL KLUB mikrofonját a földre, holott valakinek már egyszer úgy kellene pofánvernie az ilyen gőgös, sunyi és beképzelt alakot, hogy a takony menetet vágjon a nyakán.
A mozdulattal, mellyel a választópolgárokat tájékoztatni kívánó televízió-csatorna mikrofonját eltette az útból, pármillió magyart fosztott meg a hiteles tájékozódás jogától, ami azt is jelenti, hogy ehhez neki nem volt és nem is lesz joga soha.

Nem volt éppen ízlésem szerinti Dániel Péter némelyik akciózgatása, de lehet, neki volt igaza, mert ide vezet, ha „ezek” nem tartanak semmitől és senkitől, ha csak szervilizmustól lihegő szolgák hada kísérgeti őket.
A végén még azt hiszik, hogy igazuk van.
Nem az én hetem volt ez, felkaptam a vizet a demokraták szerencsétlenkedésén, pedig azt hittem, a hátamon fát lehet vágni és felizgatni is már csak azzal lehet, ha ellopják a pénztárcámat, mely ugyan üres, de nekem kedves darab, több bőr van benne, mint a kormány pofáján, hiányozna.

Várom a pénteket, pedig nagy meglepetést nem fog okozni.
A szocialisták vagy ragaszkodni fognak saját jelöltjükhöz, vagy valamilyen indokkal eltolják a döntést még két héttel.
Árulkodó jel, hogy a Fidesz nem kampányol, még csak nem is röhög nyilvánosan, nem akarja lerontani a hatást…

Tulajdonképpen, ha szigorúan tartom magam ahhoz, hogy ez egy belpolitikai blog, akkor nincs is miről írni, hacsak arról nem, hogy nálunk tartja világtalálkozóját a Ku-Klux-Klan, újabban csupa-csupa pozitív hírrel kerülünk a nemzetközi sajtó érdeklődésének homlokterébe.
Ezzel a hírrel szépen egybecseng, hogy ma Miskolcon két családot tettek az utcára, ilyesmit azért a szocializmus vérgőzös évei alatt csak dokumentumfilmekben láthattunk.
Hogy még szebb legyen a dolog, az egyik családot úgy tették ki a lakásából, hogy a szülők otthon sem voltak, a hatóság a gyerekeket rakta ki az utcára.

Miskolcon még nagy baj lehet, ma még a cigányok békésen tiltakoznak, de bármikor, bármelyiküknél elszakadhat a cérna, aztán ki tudja, hogy hová vezet ez a helyzet.
Ők ma magyar cigányok, de már erősen dolgozunk azon, hogy Magyarországon élő cigányokká változtassuk őket, ennek minden következményével együtt…
Ha egyszer megszületik Martin Luther Lakatos, cudar világ jöhet itt.

Ha a demokratikus oldal Miskolcon nyerni akar, meg lehetne próbálkozni emberek indításával is, mert akik jelenleg pozícióban vannak, azok nem emberek – ki tudja, lehet, a választópolgárok mégis inkább az embereket favorizálnák…

Hogy is mondja a nóta?
„De máma' se vót' semmi, holnap se lesz semmi, holnapután meg azután, akkor se lesz semmi” – nem meglepő a felfedezés.
Kicsit pihennem kell, úgy érzem.

Az utóbbi években szinte naponta írtam egy posztot, egyetlen sincs köztük, melyben ne a demokratákat, a baloldalt iparkodtam volna támogatni, segíteni.
Most besokalltam, merthogy a borsó falrahányásába is bele lehet fáradni.
A hónap végéig elmennék szabadságra, ha írnék is esetleg, az nem politika lesz.

Talán egy hét Balaton is belefér majd a hónap vége felé, addig otthon olvasgatok, szundikálok és ha sokat szundikáltam már és nehezen tudnék elaludni, majd behunyom a szemem és számolom a libákat...
Addig legalább ti is kipihentek engem kicsit, köszönöm, hogy olvastátok a nyűglődéseim…

:O)))