LEMMINGORSZÁG

A párizsi merénylet van a közbeszéd középpontjában.
Lehetett volna az orosz utasszállító is, de az oroszokat megmerényelni nem erkölcsi kérdés, hát istenem, miért mentek Egyiptomba a gyerekeikkel pihenni, így jártak.
Nem emlékszem, hogy az orosz nagykövetség kerítéséhez zarándoklatok indultak volna mécsessel meg virággal.
A szír áldozatok emlékére se tett le egy szál virágot se senki, pedig ezer párizsi merénylet vagy ezer - és ez nem túlzás, hanem hozzávetőlegesen pontos szám - utasszállító repülőgép utasainak számával egyenlő a szíriai háború áldozatainak száma.
Hogy ebből mennyi a gyerek, azt a repülőgép esetében tudjuk, tizenhét gyerek utazott a gépen, előző nap még játszottak a tengerben - mind halottak.
Hogy a háború negyedmillió áldozata közül mennyi a gyerek, azt csak találgatni lehet, de aki látta a menekültekről szóló tudósításokat, elszorulhatott a szíve.
Persze volt a vendégszerető magyar népből olyan, aki meg akarta számlálni őket, hát felrúgta: egy...

Mennyi vér, mennyi halál, mennyi szenvedés - és mennyi érzéktelenség, primitív önzés, mekkora sötétség - elszomorító.
Schmidt Mária, a Terror Házának szigorú tekintetű főigazgatója azon kesereg, hogy egyesek Európában veszik maguknak a bátorságot az Unió nevében beszélni, és előtte nem konzultálnak senkivel - értsd: a Világ Eszét már megint leszarták.
Mások meg hosszantartó, ütemes tapssal köszöntik Orbán idiótaságait, Európa-ellenességét, tegnap láttam valahol erről tudósítást, hányingerem volt - mintha a legszebb Rákosi-hagyományok éledtek volna újjá...
Az olyan bölcsességek hallatán meg, hogy "amíg ez a kormány levegõt tud venni, sem kvóta, sem visszatoloncolás nem lesz", néhányan egyenesen lihegni kezdenek, és belesuttogják az őszi éjszakába: most finom, most ne hagyd abba.
És nincs vége az uszÍtásnak, Vona is szónokol, ő is terroristákról beszél, akik a migránsok között érkeznek hozzánk - jóllehet jelenleg éppen nincs is saját migránsunk, akiről nagy boldogan azt hirdették, hogy átutazott az országon, arról kiderült, hogy nem is utazott át.
De hergelni kell a népet, meg ügydöntő népszavaztatni, aminek eredményét higiéniai célokra használhatják fel leginkább - előttem az eredmény, az EU döntés után meg mögöttem lesz, mondhatja majd el, merthogy az uniós jogszabály felülírja a nemzeti törvényeket.

Kiváncsi lennék, hogy kiszámolta-e valaki a kormányból, hogy hány napig lenne életképes Magyarország az Unió nélkül?
Attól tartok, nem sokáig, és még attól is tartok, hogy a német adófizető egyszercsak besokall az orbánviktorokból, vonagáborokból meg schmidtmáriákból és megkérdezi vezetőit: hát normális dolog az ellenségeinket támogatni?
Tisztára koszovói modell: Tito Jugoszláviája elvont pénzeket a gazdag szlovén, horvát tagállamoktól, hogy felzárkóztassa a kecskepásztorok népét Koszovóban, majd Koszovó az elsők között volt, akik felrobbantották Jugoszláviát.
Azóta már megjelentek menekültként nálunk is, jóllehet őket a saját hülyeségükön kívül nem üldözi senki.
Mi meg a legjobb úton haladunk afelé, hogy Európa Koszvója legyünk, aztán majd mi is lehetünk menekültek valahol a világban, a fiatalok közül már háromszort annyian, mint az érkező szírek elmenekültek innen, csak nekik nem kellett vasúti töltéseken talpalni...

A legszomorúbb, hogy a demokraták menet közben megbénultak.
Egyrészt nem mernek szembefordulni a tömeghangulattal, mely kétségkívül menekültellenes, de ezen egy olyan országban nem lehet csodálkozni, ahol egy időben a pirézek voltak a fő ellenség.
Ellenben ráhagyni sem lehet a kormányra a baromságait, mert a tanulás egyik leghatékonyabb formája a sulykolás, mikor ezerszer elismétlik ugyanazt a baromságot és a végén mindeni elhiszi, hogy igaz.
A magyar reformok működnek, hirdetik öles betűkkel mindenfelé, és senkinek nem tűnik fel, hogy a semmiről beszélnek - milyen reformok voltak itt?
Hogy ellopták a nyugdíjalapot, az reform?
Hogy lenyúltálk a Quaestor-károsultak pénzét, az reform?
Hogy Kishantost felszórták műtrágyával, az reform?
Hogy nyitnak néhány új kormányablakot, az reform?
Hogy aki belép a fideszbe, abból vagy helyettes államtitkár vagy miniszteri biztos lesz, az reform?
Történt valami pozitív az egészségüggyel, az oktatással vagy az adórendszerrel?
Ugyan - de a reformok működnek, hirdeti horribilis pénzekért a kormány, a Századvég pedig szintúgy horribilis pénzekért visszaigazolja a semmit.

Kovács László volt pártelnök azon kesereg, hogy a szocialisták lassan a parlamenti bejutásért kell, hogy küzdjenek, és hogy a jelenlegi vezetés alkalmatlan, mert háttérbe szorították az öregeket.
Magam is azon a véleményen vagyok, hogy a fiatal zenész nem okvetlenül jó zenész, de talán az öreg zenészek is lehettek volna bátrabbak, mikor a párton belül Gyurcsányt ellehetetlenítették, például szembefordulhattak volna azzal a társasággal, amely a párt égisze alatt mutyizgatott az ellenféllel.
A mai napig ott vannak a pártban, és majd ha a párt támogatottságát egy számjeggyel mérik, akkor elégedetten hátradőlhetnek, visszavonulva a gazdasági életbe, kinyujtott kezükbe meg majd belepotyog a baksis.

Bolond világban élünk, foroghatunk, mit a motolla, milyen irányból kapjuk az áldást, jó lenne egy határozott irányvonalat követni a demokratikus oldalnak, de erre kevés az esély.
Persze azért ne keseredjünk el, a világ is kiforogja majd a jövőt és nekünk nem lesz választásunk, követni kell a világtrendet.
Hacsak közben a félgigász el nem veszti féleszét, és bele nem vezeti Lemmingországot a szakadékba.

Meglátjuk...

:O)))