ADOK-KAPOK. AVAGY CSAK KAPNI SZERETÜNK?

A luxemburgi külügyminiszter javasolta Magyarország kizárását az Európai Unióból.
Magyarországot ideiglenesen vagy akár véglegesen ki kellene zárni az Európai Unióból a menedékkérőkhöz való hozzáállása és más ügyek miatt – ezt a luxemburgi külügyminiszter mondta a német Die Welt című lapnak adott interjúban. Jean Asselborn szerint az EU nem tűrheti, hogy alapvető értékeit sértsék meg.
„Mindenkit, aki Magyarországhoz hasonlóan kerítéseket épít a háború elől menekülő emberek ellen, vagy megsérti a sajtószabadságot és az igazságszolgáltatás függetlenségét, ideiglenesen, vagy ha szükséges, örökre ki kellene zárni az Európai Unióból” – jelentette ki a luxemburgi politikus, aki szerint csak így lehet megőrizni az Európai Unió értékeit és kohézióját.
Akit ez a fejlemény meglepett, az valamilyen szép álomvilágban él, melyet most még tovább erősítget az, hogy néhány európai állam egyes politikusai kifejezték azt, hogy nem értenek egyet a luxemburgi külügyminiszterrel, ezzel azt a benyomást keltve, hogy egyedi és egyszeri véleményről van szó.
Attól tartok, tévednek.

Mint ahogy Orbán is téved, mikor azt gondolja, hogy primitív kis játéka a végtelenségig folytatható.
Európa uniója ugyanis nem kizárólag gazdasági, de értékközösség is, mely értékek mellett a belépéssel Magyarország is letette a voksát – már csak igazodnia illene hozzájuk.
Asselborn nem Magyarország és a magyar emberek ellen lépett fel, hanem kimondottan Orbán és a nevéhez köthető kurzus ellen.
Ameddig ez az ő véleménye, addig Orbán nyugodtan alhat, akkor kell majd nyugtalankodnia, ha az Unió országaiban a népnek lesz elege abból, hogy etessenek egy olyan kutyát, amelyik az ő harapdálásukban látja feladatát.
Amikor majd az adófizetők megkérdezik saját politikusaikat, hogy ésszerűnek tartják-e adójuk ilyen felhasználását, megteremtve az Unió fizetett ellenségének érdekes státuszát.

Az élet mindig és mindenhol cserekereskedelem.
Ha adok valamit, akkor azért ellenszolgáltatást várok, ha szeretek valakit, akkor azt várom, hogy viszontszeressenek, ha virágot adok egy nőnek, mosolyt várok cserébe, ha a libának kukoricát adok, minimálisan is az egyik combját szeretném körbeharapdálni.
Az önzetlenség – néhány felettébb ritka esettől eltekintve – a rózsaszín leányszobácskák szép illúziója.
Amikor beléptünk az Unióba, akkor nekünk esélyt adtak a gazdasági felemelkedésre, védelmet ígértek és adtak – cserébe mi szuverenitásunk egy szeletét és piacot adtunk a többieknek, ez korrekt politikusok közötti korrekt értékcserének tűnt.
Orbán minden, csak nem korrekt politikus, ő az archetípusa annak az erőszakosan buta embernek, aki mindig és mindenütt csak jól akar járni.
Ilyen felállás sehol sincs, aki ilyenre törekszik, előbb- utóbb pórul jár.

Nagyon jellemző, hogy sikereink között miket emleget.
Itt van például az IMF, melyről Julcsa néni azt se tudja, eszik, avagy isszák, de azt - hál Orbánnak - tudja, hogy a magyarságra nézve kellemetlen következményekkel jár, tisztviselői a nemzetközi tőke profithajhászása érdekében kiszívják csontjainkból a velőt és furulyát csinálnak belőlük.
Az csak a baj, hogy az Unió, és az IMF is mi - mi is vagyunk, amikor Brüsszelt szidjuk, magunkat is szidjuk, de így van ez az IMF-el is.
Az összes brüsszeli döntésben benne van a mi véleményünk is, hogy aztán nem hallgatják meg?
Nem biztos, hogy nem járunk jobban...
Ha viszont ennyire nem tetszik nekünk, akkor nem kellene tagnak lenni, ha meg tagok vagyunk, akkor el kellene fogadni a belépéskor pontosan tisztázott feltételeket.
Nevezetesen, hogy az IMF-kölcsönt nem lehet magánpénzzé konvertálni, hogy az uniós politikához, melyet egyébként a tagok együtt alakítanak ki, csatlakozni kell, ha tetszik az aktuális döntés, ha nem - vitatkozni meg a döntés előtt kell…

Orbán – és nem Magyarország - mindig jól akar járni.
Hogy állandóan az országra hivatkozik, az ma már inkább vicces, hiszen minden lépéséből kilóg magánérdekeinek lólába.
Magyarország leggazdagabb embere nem a munkájából gazdagodott meg, már amennyiben egy rablóbanda fővezérének fosztogatásait nem tekintjük munkának.
Itthon még el tud adni ezt-azt  nemzeti érdeknek, de az nehezen fog sikerülni, hogy a német adófizető adójának ellopását német nemzeti érdeknek tudja elfogadtatni, és ebből előbb-utóbb elege lesz az áldozatnak.
Ennek első jele a luxemburgi külügyér megnyilatkozása, aki státuszánál fogva nem nevezheti nevén a gyereket, de rámutathat ujjal.
Akik pedig most szavai ellen tiltakoznak, mindahányan tudják, hogy I. Enyveskezű Viktor egy mindenféle morál nélküli szociopata, de ők sem nevezhetik nevén a gyereket, emellett nem hiányzik nekik a Brexit mellé a komoly nemzetközi cirkusszal járó kirugásunk és nemigen akarhatják Magyarországot Putyin ölelő karjaiba lökni.
Egy biztos: ez a nyilatkozat az első olyan szög Orbán politikai koporsójában, melyet uniós vezető kalapált bele.

Viszont nem az utolsó, ezt megjósolhatom…

:O)))