CSAPJ BELE A LECSÓBA

Próbáljuk hát összefoglalni, amit tudunk.

A magát demokratikusnak nevező, de gyakorlatban ezen a maga uralmát értő politikai oldal önmagában nem képes győzni, ha ehhez hozzávesszük, hogy az ezen a térfélen egyáltalán számításba vehető két párt egymással is feszült viszonyban van, akkor az esély még tovább csökken.
A mikrópártok zöme Orbán kreálmánya és segédcsapata.

Feladatuk az, hogy fenntartsák a békétlen, megegyezésre képtelen, torzsalkodó baloldal nagy műgonddal és teljes sikerrel kialakított imázsát, ennek érdekében kivitelezhetetlen és megosztó ötletekkel állnak elő, maguk is támadják a valós szavazóbázissal rendelkező pártokat, miközben lényegtelen kérdésekben nagy hanggal és kevés eredménnyel támadják Orbánt.
Szinte ugyanez mondható el az MSZP fizetett forradalmárainak jelentős részéről is, akik a lózungok szintjén baloldaliak, de akikről szívesen meghallgatnám Szanyi kapitány véleményét a harmadik whisky után - gyanítom, sok mindenben egyetértenénk.
A szoci talpasok többsége elkötelezett és jó katona, sokat megélt veterán, akik nemigen értik, mi folyik körülöttük és a nevükben, de tetszik nekik, hogy van, ahol még kikérik a véleményüket, még ha nem is veszik figyelembe azt.
A pártvezetők idősebb generációjával elvitették a balhét a párt leamortizálásáért, a fiatalok meg nem ugyanazon a fizetési listán szerepelnek, mint amelyről ők kapták a pénzüket.
Ők attól kapják az iránymutatás mellé csomagolt pénzt, akinek résztulajdona a volt pártszékház és a Népszava.
Hogy a másik részt ki tulajdonolja - jobban járunk, ha meg se kérdezzük.
Hogy ő kitől kapja az instrukciókat, afelől ne is legyenek kétségeink, főleg, mióta főállású üzletember lett.
A DK vezetői zömükben roninok, ha mond valamit ez a japán kifejezés - urukat, befolyásukat vesztett szamurájok, akik maguk sem tudják már, kinek ajánlják fel a kardjukat, csak fogadja el végre valaki.
Sajnos, zömében mára súlytalan politikusokká lettek, akiknek akár még így is nagy hasznát vehetné a párt, ha lenne mellettük ifjabb generáció, de nincs.

A párt maga is identitászavarral küzd, olyan sokszor, mint Rácz Károly, a visszavonult transzvesztita előadóművész - maga sem tudja, hogy kicsoda is ő valójában...
A párt vezetése egységes, hogy belső működése demokratikus-e, az kétséges, hogy klasszikus értelemben véve nem baloldali párt, az viszont kétségtelen.

Szemben velünk tömör falanxban áll a szervezett bűnözés, melynek csúcsán, a felhők között Nagyurunk trónol, onnan hajigálja villámait csapatainkra, meg a sajátjai közül azokra, akik a legkisebb ellenvetést merik tenni módszerei ellen.
A köpcös gigász szociopata, mely betegség abban áll, hogy egyetlen szikrányi empátia vagy humanizmus sincs benne, ebből kifolyólag gátlásai sincsenek - betegsége mellett még el van szemtelenedve, miként hajdan Berija...
Talán csak majd a boncolásnál derül fény arra, hogy a hatalomvágy vagy a pénzéhség vitte sírba, vagy ebben közrejátszhatott az a százméteres út is, melyet vertikálisan a Királyi Vár ablakától a Dózsa-szoborig tett meg, hogy létrehozhassa ott a Szent Zsírpacnit...

Ezen a térfélen kuss van és azonnali szankció, itt az egyetértés és az éhendöglés között lehet választani, és nem kétséges, hogy az okos vazallus mit választ...

Egy ilyen szervezet ellen nem lehet tizenöt fős szabadcsapatokkal eredményesen harcolni, tehát fel kell építeni a megfelelő, ütőképes struktúrát.
Ellenfeleinknek rendelkezésére áll a teljes államapparátus, az infrastruktúra, szinte a teljes média, vazallusaik között sok a tehetséges ember, és ők a dolgok rendjéből adódólag bátrak is, hiszen nincs mitől félniük, akik ellenfeleik azok hatalmon sem voltak ütőképesek, legfeljebb a sajátjaikat ütötték, ha éppen módjuk volt rá.
Pénz náluk, mint a pelyva, de nem szorulnak rá arra, hogy azt költsék, amit loptak, hiszen könyékig kotornak az államkincstárban.
Övék az Ügyészség, a Bíróság, és szakszervezeti vonalon is jobban állnak: övék az erőszakszervezetek.
Övék az Önkormányzatok, övék az ország, pontosabban Orbáné - vagyoni tekintetben is.

Övé  a vár, tied a lekvár...

Az idő szorít, talán ötszáz nap, ha van a választásokig, nagyon kevés idő, de nem reménytelenül kevés.
A pártok tagsága feltehetné a kérdést vezetőinek, hogy mégis, hogy képzelik el a választásokra való felkészülést, merthogy szervezetileg sem vagyunk képesek felvenni a harcot, lévén nincsenek szervezeteink, vagy, ha vannak akkor azok többsége csak formális közösség, de még ezek is egymás ellen harcolnak.
A mi valódi szavazóbázisunkat, a munkásokat, alkalmazottakat, kisegzisztenciákat képtelenek vagyunk megszólítani, ha mégis próbálkozunk, akkor azt a belvárosi értelmiség bikkfanyelvén tesszük, melyet a derék proli vagy paraszt meg sem ért.

Hozzávetőleg és kicsit sem tudományosan ez a helyzet, és aki ennek tudatában azt mondja, hogy a demokratikus oldal ilyen helyzetben önállóan választást tud nyerni, az vagy téged néz hülyének, vagy ő hülye, de nagyon.
Azt viszont el kell dönteni, hogy akarunk-e diktatúrában élni, vagy nem.
Ha nem, akkor mindenkivel - Thürmertől-Vonáig - össze kell fognunk a zsebdiktátor világgáküldése érdekében, még akkor is, ha esetleg gyanítjuk, hogy van, akinek nem a diktatúra ellen van kifogása, hanem az ellen, hogy nem ő a diktátor.
Akkor nincs finnyáskodás, doktriner szarmaszatolás. nincs kilógás a sorból, kifelé pofázás, egymás csesztetése, - akkor orbántakaroggy van.
Mik tehát a feladatok?

A pártokat úgy utálja a nép. mint Harangláb a kukoricagölödint, ezzel a ténnyel szembemenni ötszáz nap alatt - reménytelen.
Ellenberger mindenki új arcokat szeretne látni, új hangokat kíván hallani, merthogy a régieket felettébb unják, beleértve a Fideszt is, csak éppen nem tűnik jövedelmezőnek ezt hirdetni, hát inkább hallgat a nép.
Új szervezetek, új arcok egyelőre nincsenek, pedig - mint a viccben az antiszemitizmusra - igény volna rá.

Új arcok pedig azért nincsenek, mert nincs kihez-mihez csatlakozni.
Hát teremteni kell egy szervezetet, melyben még nem csalódtak, melynek tisztségviselői még szűzek a politikától, melynek programja érthető, vállalható és hirdethető.
Ez a program egy fő pontot és néhány alpontot kell tartalmazzon, a fő pont a diktatúra lebontása, és annak kivizsgálása, hogy hogyan juthatott az ország népe odáig, hogy a fején egy béka ül Davy-lámpával, sisakban és a keszonbetegséggel harcol...
Tehát létre kell hozni egy pártszerű szervezetet, be kell jegyeztetni, és be kell tartani az összes törvényi előírást.
A pártnak legyen húsz tagja, de egyikük se legyen vezető, egyetlen mai magyar politikai pártban sem.
Ez a párt indítaná a jelölteket, akiknek a megválasztását a mai politikai pártok és azok tagsága támogatná.

A jelölés jelölőgyűlésen történne, a jelöltek közé a jelenlevők szavazatával lehetne bekerülni, választókörzetenként egy embernek, bárki jelölhetne és bárki jelölhető lenne, aki elfogadja a célt: a diktatúra lebontását.
Egyetlen programot kellene meghirdetni, egy ciklusra, kihangsúlyozva, hogy a pártpolitizálás csak a következő választási kampány első napján indulhatna meg.
Erre a pártok és szervezetek vezetői írásos és nyilvános kötelezettséget vállalnának, szankciókkal.
Helyben a - mondjuk Ernyő névre hallgató - szervezet három, nem párthátterű testületet állítana fel: a fiatalok, a munkavállalók és a vének tanácsát, a döntéseket konszenzussal hoznák.
Az Országos Tanácsnak megfellebbezhetetlen döntési joga - és kötelezettsége - lenne.
A pártok célkitűzéseiket a szervezetben dolgozó tagjaikon keresztül érvényesíthetnék, de a tagok nem tartozhatnak felelősséggel egyetlen más pártnak sem.

Így legalább meg lehetne tanulni a tömegpolitikai munka alapjait.
Mindenhol létre kellene hozni az ifjúsági szervezetet, számukra programokat, táborokat szervezni, ezt a feladatot komoly emberekre kell bízni, ez ugyanis a jövő kulcsa... 

A média hiányát mobil-alapú kommunikációval lehetne pótolni, a híreket, terveket, programokat sms-ekben közölve, azonnali visszajelzésekkel.
Az újságok hiányát okostelefonokra optimalizált alkalmazásokkal lehetne pótolni, esetleg a neten politikai és szórakoztató portált indítva.

Ennek a költsége nem haladja meg a hagyományos sajtó költségeit, és hát bizonyára vannak olyan Orbán-károsultak, akik ebben szívesen segítenének...

Persze, ha a szervezet felállna, az se lenne kis teljesítmény, mint ahogy autót összerakni sem egyszerű, de ahhoz, hogy menjen, kellene bele benzin is - egy párnál ez a program.
Hogy mit tennék bele egy négy évre szóló programba?
Holnap megírom...

:O)))