Tizenhatan haltak meg, hazafelé Olaszországból.
Sízni voltak, örülni a télnek, a sportnak, egymásnak.
A gyermekhalál mindig tragikus, hiszen szembemegy a világ rendjével.
A világ sora az lenne, hogy a szülőt kövesse gyermeke, először az életben, aztán majd a halálban is, és ha ez a sorrend felborul, akkor valami jóvátehetetlen bajt érzünk, mert a halál fájdalmán túl a szülőket is sirathatjuk.
Ők azt szerették volna, ha gyermekeik mindent megkapnak a boldog ifjúsághoz, de helyette elveszítették őket.
Gyászoljunk hát velük együtt, ha a gyermeket gyászoljuk, ejtsünk könnyet a szülőért is, akit a sors ilyen kegyetlenül és igazságtalanul megbüntetett.
Nyugodjanak mindahányan békében, szüleiknek meg az idő adjon belenyugvást!
17 megjegyzés:
őszinte részvétem minden-érintett - hátramaradottnak :((((((((((((((((
ps: írod:.."..akit a sors ilyen kegyetlenül és igazságtalanul megbüntetett...."
EZT GONDOLD ÁT / és javítsd !!!!!!!!!!!!!!!.../
BÜNTETÉS egy akármilyen bűn elkövetése utáni retorzió....
itt most NEM ERRŐL VAN SZÓ :((
S Béla..
Kalokagathia
kedves anteus.................
kérlek nézd el nekem :((((((((((((((
tehát: hogy kerül most e poszthoz írt hsz-ként ez a fogalom??
Névtelen!
Most is van kedved kekeckedni?
üdv..uzbence.......
tudod az ILYEN KENJÜKBESÁRRALJÓLESZ..mentalitás miatt tart sokminden ahol..:((
pupu lefutotta kötelezőt...és közben szarvashibát vétett : megbántota a szülőket:((
ha ennek észrevételezése neked kekeckedés...ám legyen.....a véleményed melyet tiszteletben kell tartani..
todbence fotexes korodban nem voltál ilyen ..oszt behívtak a Gyafiék és onnéttól kezdve mindenfélét elhiszel magadról
kár:((
Ennek a szörnyű balesetnek azért még ennél is továbbható következményei lesznek. (Ami természetesen ezeket a korán elment gyerekeket és főleg szüleiket már nem érinti.)
Nevezetesen az iskolai kirándulások, vagy éppen a további síszünetek és külföldi utak sorsa. Egy pedagógusnak egész tevékenysége során, ezeken a programokon van a legnagyobb felelőssége. A nap 24 órájában felel a gyerekekért, mert ahányat elvitt, annyit kell "visszaszolgáltatnia", épen és egészségesen. (Nem ide való, csak jelzem, ezekért a napokért nem kapunk fizetést, csupán távolléti díjat..8 órára.) Ebből a szempontból tökéletesen értem minden pedagógus önfeláldozását, akik tudják, a létező legrosszabb rémálom, a szülővel való szembenézés, vagy az életen át tartó önvád. Tudom, hogy itt nem erről volt szó, a pedagógusok tehettek legkevésbé a balesetről, s az iskola sem tehető ezért felelőssé. De bárki, bármit gondol, mindenkiben, aki ebben érintett, tanár, igazgató, helyettes, az merül fel először, hogy bár meg sem szerveztem volna ezt az utat. Azt is tudom, hogy az életnek mennie kell tovább, s ne legyen az a büntetése a további korosztályoknak, hogy ők már ne jussanak el Franciaországba, Ausztriába, Csehországba, bárhová. Viszont szinte biztos vagyok benne, hogy lesz szülő, nem is kevés, aki ezt a továbbiakban nem fogja megkockáztatni, s ezt is tökéletesen megértem. Azt kívánom, hogy akik éppen most kint vannak (s eljutott hozzájuk a hír), térjenek haza épen, egészségesen.
S az írással egyetértve, a gyászoló szülők fájdalmában mindnyájan osztozunk, mi pedagógusok különösen mélyen.
Kedves Béla, én már hallottam oolyanról is, hogy valakit bűntelenül büntettek, emellett ma azt hiszem kötelező volt erről a tragédiáról megemlékezni.
Nem szeretek arról írni amiről mindenki ír az adott napon, ezért is írtam ma inkább a szülőkről, akik élnek, de sokuk szívesen adta volna a sajátját gyermeke életéért cserébe.
Sajnálom, ha elégedetlen vagy...
Semmi kivetni való nincs PuPu posztjában.
A tragédia valószínűleg szerencsétlen tényezők összegződése által következett be. Részvétet nyilváníthatunk közhely szerűen, de azért mindenki elmereng azon, hogy élné meg saját maga egy gyermeke elvesztését. Bele gondolni is szívszorongató. Az értelmetlen halál
eset, fel is dúlja az ember lelkivilágát. És így van ezzel valószínűleg minden élő érintett személy.
Névtelen!
Mi nem ismerjük egymást,tévedésben vagy.A blogot is csak közel egy éve látogatom.Nem értem,amit írtál,de nem baj.
Kedves névtelen!
ps: írod:.."..akit a sors ilyen kegyetlenül és igazságtalanul megbüntetett...."
"...megbűnhődte már e nép a m....." Nálunk nagyobb elmék is írtak hasonlót, itt is ártatlanok büntetéséről vagyon szó. De lehet, hogy én ökör vagyok, mert úgy tartom, ebben az esetben nem az odafirkantott szó értelme a lényeg, hanem a jó szándék.
Ezek után teljes szívemből kívánom az érintetteknek a mielőbbi vigasztalódást, ilyen esetekben visszafele tekintgetni nem nagyon célszerű, az egyenlő az életet megrontó önmarcangolással.
Moon River, szintén kedves!
Írásod alapján azt sejtem pedagógus vagy. Olvasva a híreket és kapcsolatos kommenteket, aggályaid megalapozottak. A napvilágot látott hírek alapján még korai lenne véleményt alkotni,mégis sokan felelőtlenül megteszik ezt. Én bizonyos értelemben érintett voltam a kőszegi diákok hasonló ausztriai balesetének kivizsgálásában. Szerintem az olasz hatóságok az osztrákhoz hasonlóan alapos munkát fognak végezni. A végén kiadott anyagok alapján már egyértelműbb lesz a kép. Addig pedig szerintem gusztustalan és kegyeletsértő ez a sok találgatás, élén az Origoval napi min. öt cikk megjelentetésével, mert ez nem más mint lovaglás más nyomorúságán. Persze a magyar sajtónak mindig az olcsó szenzáció kell, nem érdekes kinek okozunk fájdalmat.
kedves uzbence... semmi gond.....
ps: A rendszerváltás után Berecz - vmiért - újra a pagodában járt...és észrevéve a nagy "elfordulásokat" rezignáltan jegyezte meg : .." ha a seggem beszélni tudna ..." :((
ez csak úgy beugrott..........................
az esetleges csodálkozásod / jééééé...tényleg...nem is emlékeztem.../ nem ér annyit, hogy nekiálljak előbányászni a net-nyomaidat...
Uzbence, New Tiborc !
Van valami félelmetesen kisszerü és ugyanakkor szánnivaló, Béla "barátunk" megnyilvánulásában, aki egy ilyen megrázó és felkavaró tragédiához irt poszton is kivetnivalót talál, ráadásul büszkén és elmarasztalóan, sokak előtt szóvá is teszi, majd egy személyeskedő, a posztól idegen vitát provokál.
Nem kevés ott a gond, s ugy gondolom ne bántsuk őt, hisz inkább láthatóan segitségre szorul ...
Mondanám hogy bizzunk abban, nem lesznek saját halottai akik eltávozásakor a kétség, az általa elkövetett vélt és valós mulasztások számbavétele zajlik majd önmarcangolóan, a "mit kellett volna másképp tennem, hol hibáztam" szindróma. De nem mondom, mert ezzel arra biztatnám azt a bizonyos megfoghatatlan de létező sorsot, ugy intézze, hogy Bélánk mindenkinél előbb menjen el... Ez nem lenne illő... Nehéz dolog ez.
S mostmár Béla barátunknak:
Sok éve volt alkalmam találkozni a Kékgolyó utcában - szerencsés vidékieknek: Országos Onkológiai Intézet - egy 10 éves, a kemoterápiától tökkopasz és csontsovány fiuval. Soha egy cigit el nem szivott, egy korty alkoholt meg nem ivott, esélye sem volt vétkezni. Nem tudom felépült-e vagy elvitte a rák.
Próbálj meg azon elgondolkodni, hogy hol találsz itt bünt. Bennfentesként, nem is véletlenül tudom, hogy a hozzátartozók egy ilyen eseményt a sors megemészthetetlen, értelmetlen csapásaként, büntetéseként fogják föl. Te most kivel is vitatkozol?
góbé!
most én vések be neked egy nagy-nagy piros pontot!
.
most nincs helye a vitának!
ki-ki a maga módján gyászoljon!
gyűlölöm ezt a bandát,
.
DE
.
ha van valami amivel egyetértek, az a holnapi, nemzeti gyásznap!
mindenki hajtson némán főt az elhunytak emlékére!
.
abramovics voltam, s vagyok
"Ha kell egy ilyet tartani, elrendelte ezt a kormányzat ..."
Pszichológus Facebook-csoport szakszerű segítséget nyújt, írtak egy "használati útmutatót" a tanároknak, akik nincsenek erre felkészülve ... - mondja személyesen psz.nő a rádióban.
Összetört emberek, lelkileg, testileg ... pont az ő okoskodásukra van szükség.
Döbbenet.
Nekem is a szülők, gyerekek mély fájdalma a fontos, nem a "szakszerűség". Nem nyomulunk, hogy mi hogy gondoljuk, hanem megvárjuk, tapintattal míg a másik odaenged a bajához, ha kér, hogy menjek ...
Nem erőszakoskodunk, hogy mit kellene velük csinálni, hogyan lenne ez praktikus.
Tapintat. Várni kell.
Ahogy tapintat azokkal szemben is, akik kifejezik a részvétüket, az együttérzésüket, és nem szedem szét szavaira a mondanivalót. Most nem! Nem okoskodom, mint a pszichológus a rádióban - hogy ő, majd idegenként, nyilván megoldja, s huss, a posztraumatikus szindróma visítva rohan.
Az unintelligensek országa vagyunk, kedves Béla!
Szóval tegyünk rendet kissé.
A poszt arról szól, hogy együttérzünk a szülőkkel, akiknek fájdalma felmérhetetlen.
Mert mit is él meg az a szülő, aki kivitte magával két gyermekét, hogy együtt örüljön a család a télnek, és most ketten jönnek haza a feleségével, a gyermekeik nélkül...- hát mivel érdemelte ki ezt a sorstól?
Ami a szóhasználatot ért kritikát illeti, tételesen lehet, még igaza is van a kritikusnak, és csodálkozni nincs ezen mit, ebben a kurva országban, ahol mindent szószerint értenek azok, akik szeretik a leegyszerűsített dolgokat - oldalfüggetlenül.
Mindenesetre a névtelenek adjanak nevet maguknak, és fogadjuk el azt is, hogy a pszichológusok és a pszichiáterek jószándékkal segíteni próbálnak a pedagógusoknak, akiknek valamit azért mondaniuk kell a tanítványaiknak.
A traumák feldolgozásának is megvan a maga módszertana, nem baj az, ha aki ezzel kezd foglalkozni, megismeri ezt.
Mindenesetre a vita helye talán nem ez, talán nem most kell megvitatni ezeket a történtekhez képest jelentéktelen dolgokat.
Gondolom...
:O(
"... talán nem most kell megvitatni ezeket a történtekhez képest jelentéktelen dolgokat."
Nem.
"Mindenesetre a névtelenek adjanak nevet maguknak, és fogadjuk el azt is, hogy a pszichológusok és a pszichiáterek jószándékkal segíteni próbálnak a pedagógusoknak, akiknek valamit azért mondaniuk kell a tanítványaiknak."
Értek annyira a sérültekhez, hogy nyugodtan írhatom - nem idegenek fognak ebben a helyzetben segíteni. Ha szakszerűnek gondolják, akkor sem. Legfeljebb annak, aki magányos. Ezt kell megérteni, amikor megjelenik a hír, arról, hogy pszichológusok mentek a helyszínre (minden alkalommal, amikor gond volt, pl. vörösiszap katasztrófa).
Ezért érzem tapintatlannak ezekben a napokban arról önként nyilatkozni egy pszichológust, hogy majd ők megmondják, hogyan kell ezt, és összeállítottak hozzá ezt-azt. Én azt gondolom, ennek nem most van itt a helye. Nem most kell ezt előretolni.
A pedagógus nem mint pedagógus tud majd segítséget adni, hanem mint ember. Ha "csak" pedagógus a diákok számára, soha nem fogják vele megosztani az érzéseiket. Ha ember is az órán, tud majd beszélni a gyerekkel, a kollégáival.
De ... szerintem ezt, hagyjuk meg nekik.
Megjegyzés küldése