SALÁTAPOSZT 5.0

Ez egy salátaposzt lesz.


Itt kérek elnézést a kedves olvasóktól, hogy mostanában nem tudok rendszeresen posztolni, de ígérem, amennyire lehet, szorgalmas leszek...Szóval a saláta első levele: 
Nem vállal újabb ciklust Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát. Nagy kár, mert a magyar katolikus püspöki kar nem bővelkedik emberekben.
 Beér püspök kivételével a többiek - így kívülről nézvést - leginkább bürokrata jószágigazgatói püspökségeiknek.
Félreértés ne essék, irigylem a hívő embereket, és semmi bajom sincs Ferenc pápa katolicizmusával.Sajnos, -  attól tartok -, hogy a krisztusi üzenetet ő érti, a magyar főpapok meg nem annyira, sőt.Rendben van, egy ilyen álszent társadalomban, mint a mienk ennyi is elégnek tűnik az üdvösséghez, de ha van menny és van pokol, akkor Lucifer már leadta a rendelést új üstökre Mészáros Lőrincnek - miért pont azokhoz ne értene...Ha mond ez valamit, a katolikus egyház magyarországi fiókja rosszabb állapotban van, mint az MSZP, csak az egyház hierarchikus felépítésű és diktatórikus, míg az MSZP zűrzavaros és érdekvezérelt.Fideszes nem röhög, ő meg a maffia hasznos idiótája...


Elkeserítő, hogy már csak percek vannak a választásig, és az ellenzéki oldal még mindig tökölődik.
A demokraták még mindig azon rugóznak, hogy szabad-e összefogni a Jobbikkal a rucaseggű zsarnokocska eltávolítása érdekében, és általában azon aggódnak, hogy nem szabad Vonát hatalomra juttatni.
Nem hát, de ennek az az ára, hogy a többiek sem lehetnek hatalmon a szó klasszikus értelmében, ami talán fájó lehet, de nem kibírhatatlan.
Valamelyik fideszes okos mondta, hogy ezeket - mármint a demokratákat - nem szabad odaengedni a fazék közelébe, úgyhogy jobb, ha mindenki megjegyzi: ez a lángoktól nyaldosott virágos mező, ez a hányatott sorsú kicsi ország tulajdonképpen egy fazék, ami csak kicsivel jobb, mintha leköcsögözte volna a szabadság bajnoka...Itt vagy mindenki összefog, vagy beletörődik, hogy ameddig él, addig ez a handabandázó szociopata fogja a hátán ülve sarkantyúval rugdalni a véknyát, gyorsabb haladásra sarkallva a szakadék felé.
Az ellenzéknek végre talán dönteni kellene: akarják-e világgá kergetni Orbánt, vagy megvárják a gyülekezőre hívó trombitát a stadionok bejáratánál?

Gyurcsány meg már megint belegabalyodott a ravaszkodásba, mint macska a házicérnába, egyszer szidja a Jobbikot és kizár mindenfajta együttműködést, másszor meg arról beszél, hogy ha olyan jelöltje van a Jobbiknak, aki ellen nincs kifogása a demokratáknak mindenféle korábbi megnyilatkozások okán, akkor lehet, a DK nem állít vele szemben jelöltet.
Aztán egy nap sem telik el és megint kizár mindenféle együttműködést, merthogy a Jobbik ilyen, meg olyan - szerintem meg olyan, melynek másfélszer annyi szavazója van, mint a DK-nak, és szavazói nélkül nem lehet választást nyerni.Márpedig ha ezt ilyen könnyen ki lehet matekozni, akkor azt is meg lehet jövendölni, hogy a bizonytalanok közül, akik elmennek szavazni, azok az erősebbhez húzás elvén a Fideszre fognak szavazni.
Nem kell belefeküdni a büdös szomszédasszony ágyába, csak ha nem akarok éhendögleni, akkor kell tőle kölcsönkérni paprikát és kell neki adni krumplit, és mindketten tudunk paprikáskrumplit enni.
Ha nem, még lókolbászt sem eszünk...
Aztán később lehet egymás kontyát cibálni, de a fontossági sorrendet be kell tartani.


Épül a Népstadion.
A kucu számára egy újabb szimbólum, melyet eltakarított, de előbb átkeresztelt - szegény Puskás, hogy mit tett ez vele, az özveggyel összefogva...
Mindenesetre ha egyszer az ellenzék kormányra kerül, a stadiont azonnal vissza kellene keresztelni, emlékezve a nagyszülőkre, akiknek kétkezi munkájával épült fel hajdan a magyar labdarúgás fellegvára, merthogy amilyen élhetetlenek voltak, nem jutott eszükbe a TAO - igaz, gólt rúgni még tudtak.
A TAO-ról most kiderült, hogy lám, mégiscsak közpénz, így számot kell adni arról, mire is költötték a milliárdokat a helyi hatalmasságok.
Aztán lehet írni egy listát, hogy az adott térségben mire lett volna szükség, és mire futotta volna  a stadion árából, talán még CT is lehetne az Országos  Kardiológiai Intézetben...
Az jutott eszembe minap, hogy hajdan, a kádári diktatúra vérgőzös éveiben az országot érintő kérdések eldöntése előtt voltak mindenféle konzultációk, kikérték a pártalapszervezetek tagjainak (nyolcszázezren voltunk) véleményét, az érintett terület szakembereinek véleményét.
Kijérték a szakmai szervezetek, fontosabb dolgokban a Tudományos Akadémia véleményét, elmondhatta észrevételeit a szakszervezet, a Hazafias Népfront, ha nőkről volt szó, akkor a Nőszövetség, ha fiatalokról, akkor a KISZ, ha a dolgozókat érintő kérdésről esett szó, a szakszervezet - de még munkahelyi szinten is léteztek döntéselőkészítő fórumok.
Ma meg sehol semmi, ezek úgy barkácsoltak itt nyomor-mennyországot, hogy abba senki bele nem szólhatott, legfeljebb tapsolhatott, mint Rákosi alatt.
Nem is értem, hgy ez a rengeteg nagy szabadságharcos hogy nyelhette ezt le szó nélkül.
És senkinek sem hiányzik?
Érdekes ország lettünk, itt már a libák is gyalog költöznek, de nem gágognak, nehogy elvegyék előlük az üres kukoricástálat...



Tulajdonképpen vastagon megérdemeljük a sorsunkat - vagy mégsem?

:O)))