CSŐDÖT MONDOTT ÉRTELMISÉG

Olvasgatom az ÉS karácsonyi számát, van benne tartalom rendesen, gondolatok özöne, nagy és nagyratörő nevek, egy-két új és rengeteg régi, ez utóbbi minősítés a gondolatokra is vonatkozik.
Kiművelt emberefők sokasága, akik még ma sem képesek stratégiát találni egy félművelt szociopata és többségében tahó, szolgalelkű sleppje ellen, de hát ez így van, mióta világ a világ.
A barbárok mindig legyőzték a kultúrát, az ember pedig olyan állatfaj, mely soha nem tanul semmiből, hiába áll a táplálkozási lánc csúcsán.
Táplálékának, például a libának vagy a gazellának a maga módján sokkal több esze van.
Igaz, hogy túlélési tankönyveiket rengeteg liba és gazellavérrel írták, de legalább az egymást követő nemzedékek tapasztalatai nem mentek kárba, messziről felismerik Semjént a susnyásban, vagy a lopakodó gepárdot, és azonnal megfelelő viselkedésre váltanak.

Az ember is rengeteg vérrel írta és írja saját túlélési tankönyvét, csak éppen azt felejtette el, hogy a túlélés a falkában rejlik.
Az egyed gyenge, de a falka erős.
Az emberek falkáját társadalomnak nevezzük, de valamiért - úgy tűnik - ez a falka alkalmatlan a tanulásra.
Talán az az oka, hogy az ember gőgös jószág, gőgösebb, mint Gúnár Gedeon, azt hiszi, hogy ami megtörtént már milliókkal és milliókkal a világtörténelem folyamán, az vele nem történhet meg, őt nem fogja a golyó.
Pedig dehogynem, de mire erre rájön, addigra már ott ül a nyakában egy zsarnok, aki ellen csak akkor mer lázadni, mikor már minden egyéb lehetőséget kimerített és valami véletlen folytán még életben van.
Persze akkor általában már késő, és ő többnyire egy keresztről nézegetheti valahol Capua és Róma között az alant vonuló győzteseket...


A társadalom nem egységes, vannak, akiket foglalkoztat a közélet és vannak, akik számára tökéletesen megfelel, ha valaki megmondja, hogy hogyan kell élni, mi a helyes, mi a helytelen - és ők vannak többen.
Ha kapnak egy szelet kenyeret, nem firtatják, miért jár másnak a föld, a termés, a malom, a pékség.
Akikenek meg kellene mondani, hogy mi a helyes, azokat értelmiségnek hívjuk, de a magyar értelmiség a történelem során még egyetlen egyszer sem töltötte be küldetését, sőt, tevékenységével maga is hozzájárult tűrhetetlen és tarthatatlan állapotok kialakulásához.
Beállt a zsarnokhoz talpnyalónak, tartotta a markát a baksisért, miközben el volt mindig ájulva saját nagyságától, brilliáns gondolataitól - körbeállva dicsérte a másik talpnyalót és lenézett mindenkit.
Ma sincs ez másként.
A hatalom pedig kihasználja ezt a helyzetet és eljátszadozik velük, szembefordítja őket egymással és elnézegeti, ahogy véres sebeket ejtenek egymáson, miközben lenézik a társadalmat, és plebejus gőggel lenézik a hatalom képviselőit is.

Szánalmas ez az állapot, jó vége nem lesz.
A szegényemberrel már csak a hatalom beszélget, ő ad neki célt, ő mondja meg, hogy ki az ellenség, jóllehet az ellenség éppen a hatalom, csak ezt nem veszi észre az egyszerű ember, mert teletömik a fejét maszlaggal.
Az értelmiség pedig, melynek dolga lenne az iránymutatás, szóba se áll a társadalommal, hanem beköltözik a Nagykörúton belüli elefántcsont-toronyba, és egymásnak mond roppant bölcseket, nem túl távolról pedig a hiéna kacagása hollik...
Hallik...
A nagy reményekkel várt rendszerváltásból egy csődtömeg lett, a csődöt mondott értelmiség pedig ott tapicskol a demokrácia-deficit mocsarában, csüdig a szarban, de még ma is finnyásan fintorog minden gyakorlatias megoldásra, ahelyett, hogy csendben receptet adna a demokrácia helyreállítására, ha volt itt egyáltalán valaha is ilyen.
Ha elolvasom az ÉS karácsonyi számát, sok okos gondolattal találkozom, sokféle elképzeléssel egy igazságosabb társadalomról, csak éppen a gyakorlatias megközelítés és az egységes fellépés minimuma hiányzik.
De az nagyon...

:O)))

Ps:

Hadd köszönjem itt meg a sok jókívánságot, mellyel születésnapom, az István-nap és az ünnepek kapcsán elhalmoztatok.
Sajnos december tizennyolcadikán meghalt a feleségem, ezért kértem rendkívüli szabadságot tőletek.
Nem szerettelek volna terhelni benneteket a saját bajommal, így ez úton köszönök mindent mindenkinek, akinek eszébe jutottam.

Köszönöm!