A DÖGLÖTT LÓ VERÉSÉRŐL

Gyönyörű temeté tüntetés volt, az elhunytat (leánykori neve: Remény) sokan szerettük, úgy éreztük, hogy részt kell vennünk búcsúztatásán, és hinnünk kell abban, hogy négy év múlva feltámad.
Persze ez a hit is kissé illuzórikus, mert miközben mi hiszünk, közben az ellenfél dolgozik, a hit és a munka vetélkedőjéből az esetek többségében a munka kerül ki győztesen, és itt mégcsak a sok és lelkes munka sem hozhat eredményt, ha nem jönnek létre alapvető változások a munkamódszerekben.
Jusson eszünkbe a gőzmozdony, mely kétségkívül látványosabban liheg és szuszog a szuperexpresszeknél, a hatásfoka mégis csak tizenkét százalék...
Ehhez már csak azt kell hozzátennünk, hogy a mi oldalunk bár könnyen felejt, de legalább lassan is tanul - már ha tanul - akármiből is.
A tüntetés impozáns volt, a Kossuth tér tele volt, ezexerint kétmillióan voltunk, de lehetett az kettő és fél is rákayphilippben számolva.
Ez a dolog pozitív oldala, ugyanis valamennyit visszaadott az ellenzék arcából, másrészt meg megmutatta Orbánnak, hogy a diktátoroskodás nem méznyalogatás közepes tehetségű színésznők hasáról, hanem folyamatos aggodalom.
Természetesen a tüntetés amatőr módon volt megszervezve, zenéket kerestek percekig, oda nem illő videofelvételeket kevertek szónokok hangja alá, nem lehetett látni a szónokot, stb. stb - de ez eltörpült az eredmény mellett, mely letagadhatatlan a Fidesz prominensei számára is: a tér a fiatalokkal volt tele.
Kerestem a járókereteket, a rohamnyuggereket, de helyettük jóarcú fiatalokat láttam, akik láthatólag őszintén hisznek abban, hogy a dolgokat nekik kell kézbevenni.
Remélem, megússza az ország, hogy egy Fideszhez hasonló társaságot juttasson hatalomra a hatalom, mely lázasan keresi önmaga kézbentartható utódját, hiszen őket már alaposan kilúgozták és leamortizálták az évek,  és hitelüket már régen aláásták a vagyonok felhalmozása során elkövetett disznóságok.

Ami szerintem tévedés, az a permanens tüntetés teóriája, ami jól hangzik, csak a gyakorlatban nem nagyon szokott beválni - ne legyen igazam.
A tüntetés szervezői a jövő hétre meghirdették a tüntetés folytatását, a kitűzött cél pedig egy új választás lenne, mely a jelenlegi peremfeltételekkel talán négyötödöt is hozna.
A Fidesznek.
Olyan célt kitűzni, mely eleve megvalósíthatatlan - kontraproduktív.
Lehetne mondjuk megvédeni a civileket, több értelme lenne...
Merthogy a dolgok nem a Kossuth téren dőlnek el, hanem többnyire vidéken, ahol a szabadság értelmezése kissé eltér a fővárosi modelltől, nevezetesen a szabadságról az a vélemény, hogy ha nekik szabad lopni, akkor szabad nekem is.  
Nekik pedig szabad lopni, ha nekem is csurran-cseppen.
És a kávébarna és nyomorgó polgárok is úgy vélik, hogy nekik oly mindegy, ki van hatalmon, mint a szélső háznak, hogy melyik oldalról tiszteli meg a kutya, ha viszont kap egy vasárnapi ebédre való húst, krumplit és kenyeret, akkor az egy vasárnapi ebéd és az ér annyit, mint három szép szónoklat a családon belüli erőszakról.
Ez a tüntetés fél évvel ezelőtt még hozhatott volna a konyhára, legalább Budapest a mienk lenne, így viszont mienk lett Szél Bernadett, aki minden belefektetett centet megér - majd ő is meghálálja Gyurcsánynak, mint Fodor Gábor tette volt...
Aztán itt van a mi sztár-effektusunk - ha valaki véletlenül egyszer eltalálja a labdát. akkor azt azonnal kikiáltjuk labdazsonglőrnek és vátesznek, csak az a baj, hogy maguk is elhiszik magukról, hogy mágusok.
Itt van mindjárt Márki-Zay Péter, hódmezővásárhelyi polgármester, aki levelet küldött a tüntetőknek, mely szerint első az összefogás a rendszer megdöntése érdekében, másrészt meg ezzel az ellenzékkel nem lehet és nem is kell összefogni, ami tanúsítja, hogy Piatnik csak kártyát ad, észt nem ad hozzá.
Tulajdonképpen ezt a tüntetésesdit most kellene abbahagyni, a célját elérte a visszaadott önbecsüléssel, de most már nem ezzel kellene foglalkozni.
A libaólban is befejezik a libák a gágogást, ha a gazda elzavarta a rókát, itt is a soron következő feladatot kellene megoldani - az pedig az önkormányzati választások kérdése, melynek előkészítésére a soron következő egy év szűken, de elég is lehetne, ha mondjuk nem a döglött lovat vernénk, hanem a helyi politikával foglalkoznánk.

No, az macerásabb, ott nem elég dumálni, ott dolgozni kell keményen, de hát majd a civilek megoldják jól kiépített szervezeteikkel meg szimpatizánsaikkal, persze gondosan ügyelve arra, hogy a pártokat megpróbálják a földbe gyalulni, legalább a budapesti kerületek egy részében.
De ez majd csak a választások előtt két hónappal lesz esedékes, addig el kell végezni a gyászmunkát és fel kell még mászni egyszer-kétszer a színpadra, hogy egyszer talán majd politikusok lehessünk, és a továbbiakban civileknek majd a kézimunka-szakkörök, meg a receptcsere-klubok tagjait nevezhessük, ahogy ezt a nálunk szerencsésebb országokban teszik...
Apró megjegyzés még, hogy a Parlamenten nem volt kint az Unió zászlaja, a helyén a székely zászlónak nevezett önképzőköri alkotás díszelgett, bizonyára hálából azért a kétszázezer szavazatért, mellyel a kétharmadot bebiztosítva Orbán szerint "megmentették az országot".

A téren egyébként jó volt a hangulat, én magam is nagyon jót vigyorogtam, mikor a búcsúzásnál elhangzott az obligát "menjetek haza békével!" felszólítás...
Így aztán ma este mindenki elégedett, win-win.
Ez az igazán jó üzlet...


:O)))