A NÉPET NEM LEHET LEVÁLTANI

Minden racionális gondolat dacára az ember már csak olyan, hogy reménykedik a csodában, jóllehet csodák nincsenek - most is éppen az történt, amire számítani lehetett.

Mégis, tele vagyok csalódottsággal, mert ami történt, az a legrosszabb változat - a nép áldását adta a rablóvezér uralmára, és kinyilvánította, hogy számára minden éppen úgy jó, ahogy van.
Az is fényesen kiderült, hogy a magyar nép, mellyel kapcsolatban szerettem volt illúziókat táplálni, egyszerűen szolganép, mely szereti, ha verik, melynek természetes állapota a zsellér-lét, mely állapotában úgy dagonyázik, mint disznó a pocsolyában.

A magyar falu pazarul vizsgázott, a mai béresek és cselédek csókkal illették uruk szentséges seggét, miközben kifejezték egyetértésüket azzal a a politikával, melynek következményeként sárba tiporjuk a magyar falu XX. századi fejlődését, eredményeit, és visszatérünk térdenállva Horthy korának társadalmi viszonyaihoz.
Az ostoba öregasszony, aki kézcsókkal illette néhány évvel ezelőtt a rucaseggű miniszterelnököt, mindössze látnok volt, aki megelőzte egy ütemmel korát, a saját mentalitása szolgaságában megőszült idióta férfi szintúgy, de ezzel még nincs vége a dolognak, hamarosan kézcsók jár a polgármesternek és a nagygazdának is, hogy úszkáltak volna kis cápák a magzatvizükben anno...


Biztos vagyok benne, hogy a fiatalok egy része elkezd most gondolkodni azon, hogy világgá megy, ami teljességgel érthető is - épeszű ember nem szeretné utódait a virágzó feudalizmus viszonyai között sem világra hozni, sem felnevelni, és bár a nyugati világ sem matyóhímzés, mégis ezerszer jobb, mint,  ez a szánalmas balkáni-ázsiai diktatúra a maga Kossuth nótát (felettébb hamisan) éneklő némethszilárdjaival és rogántónijaival.
Ami meg a hazát illeti, én hálás lehetek a sorsnak, mert élhettem olyan korban is, melyben büszkeség volt irigyelt magyarnak lenni, olyan korban, melyben az Egyesült Államokból hozzánk jártak tanulmányozni a társadalombiztosítást, Kínából a gazdasági modellt,  olyan korban, amikor ugyanez a nép jóllakott, békés és elégedett volt, és a gyűlölködést hírből sem ismerte.
Ma nincs már mire büszkének leni, szégyenre valamivel több az okunk.
Mindkét társadalmat ugyanaz a nép élte és lakta, mégis, mennyire más a világ.
Amikor ez a szerencsétlen utána kiabált a kivonuló oroszoknak, hogy vonuljanak ki, azt gondoltuk, hogy a fiatalság hozza ki belőle ezeket a marhaságokat, különös tekintettel a fölé boruló belügyminiszteri védőernyőre, de ma már láthatjuk, hogy az emberek manipulálása volt a cél akkor is és ma is az maradt.
Nem tudom, hogy el lehet-e ezt az embert békés úton takarítani, attól tartok, hogy nem.
Egy másik út viszont drága mulatság lesz az országnak, erkölcsileg-gazdaságilag egyaránt.
Már így is nagy lesz az ára annak, hogy megtanította az embereket gyűlölködni, gyanakodni, egymással szembefordulni - a mai állapotok kiheveréséhez is kell fél évszázad, és még  távol az Orbán-rendszer vége...
Még ha a legbékésebb körülmények között is elharapja a nyelvét és elvérzik, vagy elviszi a bubópestis,  akkor sem lehet egyik napról a másikra visszaállítani a demokráciát, hiszen szolgái és ágyasai ott ülnek minden kulcspozícióban, ezekkel feldíszíteni a Körutat is időigényes lenne, mert először egymással fognak leszámolni...
És hát a libasültet is beletelik kis időbe rávenni, hogy újra a tarlón sétálgasson...
Aki azt hiszi, hogy azzal, hogy gyűlöljük a cigányokat és a migránsokat, továbbá sunyin, fű alatt a zsidókat, az téved.
Ebben az országban volt már időszak, mikor éppen a svábok voltak soron, és aki németül beszélt, azt lenézték, a német neveket magyarosítani kellett - ekkor lett Hautzinger Gusztávból Jány Gusztáv, Knausz Ferencből Szombathelyi Ferenc - szóval senki se higgye, hogy neme fogja a golyó.


Ami az ellenzéket illeti, az csúfosan leszerepelt.
A konzekvenciákat egyesek levonták, mások meg nem, de én azért nem ringatnám magam illúziókba, most lesz kis jammerolás, aztán minden megy tovább, míg csak az erdőkerülő el nem hajtja valamennyi résztvevőt a francba.
A sok-sok értelmiségi okostojást egy primitíven ravaszkodó cigánygyerek úgy vezetgeti az orránál fogva, ahogy nem szégyelli, ezek meg nézegetik magukat a hülyeség forrásvizében és roppant elégedettek a fertelmesen nagy eszükkel, meg az elvi szempontjaikkal. 
Közben Orbán az országot nézegeti, és maga elé mormolja:Elviszem.Pont.
Mindenki tisztában volt vele, hogy a módszer - már, ha annak lehet nevezni egyáltalán ezt az elvetélt kormányváltási kísérletet - alkalmatlan volt a cél elérésére, de azért úgy csináltunk,mintha alkalmas lenne.
Néha egyszerre akartunk egy lyukból hideget és meleget is fújni,félig szüzek is szerettünk volna maradni meg kefélni is jó lett volna, ebbe beleszédülne mindenki.
Ami az LMP-t illeti, velük szóba se illett volna állni, ha valakit kérdeztek volna esetleg, elég  lett volna legyinteni egyet - a Fidesz kezén a kesztyűbáb, Viktor középső ujja mozgatja Bernadett fejét...
A Momentummal hasonló a helyzet, őket a Fideszből kiábrándult - vagy bele se ábránduló - fiatalok és eszement nagymamák részére hozták létre, mint az aktuális romlatlan fiatalok szerepeltek, - mintha csak a hajdani Fideszt látnánk, ugyanaz a küldetéstudat, ugyanaz az arrogancia.
Karácsonyt helyes volt kihalászni a sufnipártok leveséből, még talán Hadházy is értékes lehetne, de a többiek, legalábbis kétes értékűek.
Gyurcsány se tanul semmit - inkább csak már felejt, az MSZP jelenlegi vezérkara pedig nyomában sincs a nagy elődöknek, nem is tudom, mi lett volna velük Karácsony nélkül...
A magyar választó pedig húszezer forintot ér utalványban, a cigányságot meg meg lehet kapni már ötezerért is - sok kici purdét olcóért, mint a kínai piacon!

Szóval itt tartunk, büszkék éppen nem lehetünk magunkra, de talán kicsit tisztul a kép.
Most sürgősen abba kellene hagyni a sebek nyalogatását és az önkormányzati választásokra kellene koncentrálni, nagy kár, hogy a magyar falu azt se tudja, ki fia - borja, aki meg akarja szólítani...
A 2022-es választási kampány elindult, talán először szervezetet kellene építeni.
És közösségeket létrehozni, mert ha mindenki magányosnak érzi magát, akkor esze ágában sem lesz harcolni.
Talán el is lehetne kezdeni...


:O)))