2025. június 3., kedd

MAJD AMIKOR MÁR NEM LESZEK...


Hát, vessetek a mókusok elé, de nekem hiányzik a politikából.
Ő ugyanis politikus volt, ellentétben a mai magyar politikai térben mozgó különféle, de szinte ugyanazon a minőségi és erkölcsi színvonalon mozgó aktorokkal.
Neki hite volt és feladata.
Hitte azt hogy meg lehet változtatni ezt a qrva országot, és polgárait hasonlatossá tudja tenni az általa áhítattal szemlélt nyugati világ polgáraihoz.
Ezt tartotta feladatának is, és miközben baloldalinak vallotta magát, virtigli liberális volt.
Magát szociáldemokratának tartva a "nyugatos" polgári társadalmat sztárolta - természetesen a legfejlettebbeket.
Szórakoztató volt látni, hogy hogyan próbálja saját lelkében is összeférhetővé tenni a nagytőkést a baloldali ideológiával, ezenközben néhány ideológiai salto mortalét is bevetve az előadás színesítése érdekében.
Hát, ami Engelsnek minden szívfájdalom nélkül ment, az neki azért nem annyira - bár meg kell jegyezni, hogy az eszme szakállas atyja elméleti, míg hősünk gyakorló politikus volt.
Ennek dacára hinni lehetett őszinteségében, jóakaratában, de hiába, sikereit megakadályozta a könyörtelen kapitalista materializmus: a pénz beszél, a kutya ugat...
A kapitalizmus nem idealistáknak való társadalmi berendezkedés, és ő menthetetlenül idealista volt.

Ellenfelei olyanok voltak, amilyeneket ez az ország érdemel, hívei is többnyire kisszerűek voltak, többségük már alig várta, hogy korpás legyen a haja.
Annál is inkább, mert emberismerete a nulla felé konvergált, miután ő elsősorban és mindenekfelett az őszinteség híve volt, ezt feltételezte mindenkiről.
Miután pártja - vezetését tekintve -  
túlnyomórészt egyszemélyes vállalat volt, nem sokat cicózott a káderneveléssel, abban a tévhitben élt, hogy minőségi áruhoz jut, ha más pártok levetett kádereivel dolgozik. 
A közismert mondás szerint a vezetés nem méznyalogatás, ha életben akarod tartani az általad irányított szervezetet rengeteg kellemetlen, és időnként hamvas lelkivilágodtól idegen döntést is meg kell hoznod.
Mondjuk ebben sem jeleskedett, a szervilis haver körlevélben népszerűsített alsógatyában is haver maradt, ha szakterületén - pártpolitikusként - soha nem is ért el szakmai eredményt.
És ebből utóbbi volt a nagyobbik bűn, nem a gatya.
Első generációs értelmiségiként ájult csodálattal leste a soha be nem vált jóslatok szerzőit.
Időnként azt hitte, hogy az ő feladata az elmélet újraalkotása, holott egy pártelnök feladata elsősorban a gyakorlati munka szervezése.
De rengeteg jó és hasznos törekvés zászlóvivője is volt, soha nem volt szélsőséges, gyűlölködő ember.
És hinni lehetett neki.

Hiányzik a politikából.. 
Nem a kissé narcisztikus személyisége, nem az ötletek sziporkázása, melyek java része ötlet maradt, nem a pártalapító, akit nála lényegesen rosszabb képességű, de sokkal rosszindulatúbb ellenfelei százszor becsaptak, nem a mártír, akit a 
maffia ledarált.
Nekem az ember hiányzik, aki politikusnak állt, aki karizmatikus volt, de ember maradt.
Akinek a hibáin is jókedvvel lehetett derülni.
Akinek el lehetett hinni, hogy a politikát nem pénzcsináló gépnek tartja, és talán még azt is, hogy saját helyzetétől igyekszik függetleníteni elveit.
El lehetett hinni, hogy őszintén képviseli az átlagember érdekeit.
Nem hiányoznak manírjai, néha túlhabzó érzelmi kitörései, átgondolatlan ötleteinek választóra borítása, megvalósításuk félbehagyása, gyakorlati kérdések elméletekbe fojtása.
Az ember hiányzik.
Akik ellen harcolt, ma is a küzdőtéren vannak, Lombroso jórészt örömmel vette volna jelentkezésüket katalógusába.
Harcostársai sem hagyták abba a küzdelmet, hisz jelentős részüknél ez az egzisztencia feladásával is járna, és bár a karosszéria-lakatosok jól keresnek, de sokat kell hajolgatni, kalapálni és a nyakkendő is csak zavart okozna...
Neki a sors megadta az engedélyt a sértődésre, a duzzogásra, melyek remekül szolgálnak, ha éppen nincs ötlete az embernek.
Azt el sem tudta képzelni, hogy a szervezetet, melyet ő hozott létre - majd azt írtam, a maga képére és hasonlatosságára - ne ő vezesse, abban csak második - harmadik, esetleg háttérember legyen.
Az emberek elfordultak tőle, és ő ezt valószínűleg az évtizedes ellene folyó kampánynak tulajdonítja, és eszébe sem jut, hogy politikai hibái vezettek ide.
A szervezés amatőrizmusa, a káderpolitika hibái, az ideológiai katyvasz, melyet összelapátolt.
Meg az ügyetlenség, a túlhabzó ego, a hiúság, a naivitás.
Hogy amit felismert és kihasznált ellenfele - az érdek - azt lehetett volna jó cél érdekében is felhasználni.
Hogy azon hívószavaknak megtagadása, melyeket a nép szentként kezel - béke, határon túli magyar, összefogás, összetartozás, hazafiság - politikai ügyetlenség.
Hogy egy ember nem tudhat mindent - és főleg nem tudhat mindent jobban. 
Őszinte ember volt egy olyan országban, mely sokszor inkább szeretett hinni a szép hazugságokban, búsongani a múlton, mely köztudottan méltatlanul bánt velünk.

Mégis, ő volt az ország jobbik fele, és igen, -  őt hagyta cserben a választó, hogy már megint egy Cipollát keressen magának, akitől csodát várhat, akinek biankó csekket adhat, mert Gyurcsánytól a csodát  nem kaphatta meg.
Igaz, ha megadták volna neki is azt a támogatást, melyet most minden előfeltételt mellőzve megadnak annak, aki azok alatt az évek alatt, míg ő megjárta a poklot, miniszterfeleség és a rendszer kegyeltje volt, talán más fordulatot vehettek volna a dolgok.   
De hát a "ha" és a "volna" nem történelmi kategória.
Hogy visszatér-e a politikába?
Nem kizárt, de nem is valószínű, legalább is a pártpolitikában túl sok lenne a hátráltató tényező.
Habár, ha Churchillre és bukásaira, politikai és emberi hibáira gondolunk...
Most talán jobban is jár, ha kimarad ebből a bolhacirkuszból, hadd tapasztalja meg ellenfele is a népszerűség hanyatlásának szépségeit.
Hát jó pihenést és reális számvetést kívánok, jó könyveket - írásra és olvasásra, és jó célokat.

Annyi gyilkos év után kis nyugalmat.


:O)))


13 megjegyzés:

Nyista írta...

Kedves Pupu! Amit itt leírtál azt más szavakkal úgy tudnám megfogalmazni, hogy az alkalmatlan ember, az alkalmatlan idõben és az alkalmatlan helyen. Azért nem szakad meg a szívem érte!

Kapat írta...

Nagyon nehéz egy olyan emberről jellemzést írni, aki érzelmileg és értelmezési tartományában is sokban különbözik tőlünk. Saját véleményünket is saját érzékenységünk, szemléletünk határozza meg.
Én leginkább azt hangsúlyoznám ki, hogy íme egy ember, akinek az életét önzésből, sértettségből, lelketlenül, gátlástalanul, hatalomvágyból sikerült tönkretenni. Lelketlen gazemberek, jellemtelen csirkefogók tehették mindezt. Nem tudta feltételezni, hogy ennyi elvetemültség létezik az emberekben. Jóhiszemű ember, aki ahogy mondani szokták, "magából indult ki".
Egy olyan világban élünk, ahol mindezt meg lehet tenni. Nem, nem vagyok naiv, csak alapvető tisztességérzetem tiltakozik.

Bubu64 írta...

Nekem megszakad érte a szívem, nem azért, mert "Gyurcsány imádó lennék, vagy DK imádó" (hányszor megkaptam ezt ismerősöktől), hanem mert valóban Ember volt a politikában, minden hibája ellenére, ahogy írtad kedves Pupu. Nagyon tetszett a szerintem reális elemzésed. A "haverokról" megvan a véleményem, a múltbeliekről és a mostani DK-sokról is. Soha nem álltak ki mellette az "elv"társak, se az MSZP- ben, se kormányzása alatt. Azalatt is távol álltak tőle az emberei és távolról figyelték mi lesz, mit fog tenni, míg a csútit körbevették és védelmezték. Szerintem a DK- nak annyi. Isten nyugosztalja az egyetlen nyugatos pártot.

MoonRiver írta...

A kulcsszó nekem mindig a hitelesség. Még a jó, vagy rossz, igaz, nem igaz fogalmakon is túli fontosságú.
Olyan, mint a piros hetes, ami mindent visz.
A "mi Ferink" valóban nem volt hibák nélküli ember, viszont ember volt, mindazokkal a nézeteivel, tetteivel, elképzeléseivel együtt, amiknek az alapja sosem a kizárólagos egyéni érdekek mentén aktualizálódott.
Az, hogy mikben hitt, az tisztességes volt. Ahogyan tette, legfeljebb hibás, de nem ördögtől való.
Ha csupán ezt a 2 dolgot megtalálnám abban akit most a vállára emelt a nép őfelsége, hát kevésbé lennék gondterhelt a jövőt illetően.
Más nyelven és más hangnemben beszélt, evidencia volt az, hogy nem értették, túl bonyolult volt az a komplex szemlélet az igen-nem konzultációk során átnevelődött agyaknak.
Az egy sommás vélemény, hogy rosszkor volt rossz helyen, mert hiszen a mostani egész garnitúrára ez igaz, rohadtul rossz helyen vannak. S hogy rosszkor-e, hát abból a szempontból mindenképpen, hogy a mi időnket rabolták meg, nem a sajátjukét.

Névtelen írta...

Egyet értek.

1970 írta...

Kedves PuPu!

Két mondatodat idézném:
"Ezt tartotta feladatának is, és miközben baloldalinak vallotta magát, virtigli liberális volt."
"Ennek dacára hinni lehetett őszinteségében."

Szerintem a felső kizárja az alsót. Aki baloldalinak vallja magát, miközben "virtigli liberális", annak mindenében lehet hinni, csak az őszinteségében nem. Azt pedig sohasem tudtam (és nem tudom ma sem) megérteni, miért kell baloldalinak hazudnia magát, miközben tudja magáról is, hogy "virtigli liberális". Ez ugyanaz a hazug kormánypropaganda, amely fűt-fát "lebaloldaliz", akit az ellenségeként állít be. Kisgömböc 2.0 is baloldali, meg MZP is baloldali -hát persze...
Nekem legfőképpen emiatt nem hiányzik (de azért masszívan hozzátenném a 2000-es évek második felében bedobott hülyeségeit, amitől pedig még az akkor élő Horn is óvta).
Leginkább írásod utolsó két mondatával értek egyet. Mindenkinek, az országnak pláne azzal tesz a legjobbat, ha így tesz. Sajnos ott marad a színtéren a többi alkalmatlan, kisszerű figura, élen kisgömböccel. Ezt a súlyos problémát az ő visszavonulása sem oldja meg.

PuPu írta...

Kedves 1970!
Az emberi természetfurcsa, némileg követhetetlen és néha következetlen is.
A saját környezetemből hozott példán illusztrálnám:
Sógornőm nagymamája a Horthy-korban az illegális kommunista párt tagja volt.
A Budapest környéki zsidók deportálása alatt a vagonokhoz hajtott menetből egy asszony karjáról levett egy kisfiút, és hazavitte a saját gyermekei közé.
Hangsúlyoznám, hogy még nem dörögtek a fegyverek a határban.
A felszabadulás után természetesen belépett az immár legális kommunista pártba, majd az MDP tagja lett.
A tagkönyvében tartotta - a család legnagyobb derültségére - a harmincas évek közepének jezsuita idoljának, Kaszap Istvánnak képét.
A kisgyerek felnőtt, neves professzor lett, a nagymama semmiféle magas funkciót nem töltött be, ő nem pénzért volt baloldali, ha érted, mire gondolok. Vagy kétségbe vonod a baloldaliságát?
Gyurcsány sem felejtette el, hogy honnan jött, és kétségtelenül erős szociális érzékenységgel rendelkezett, magát szociáldemokratának tartotta, kívülről meg szociál-liberálisnak látszott.
Ez ugyan fából vaskarika, de azt azért tegyük hozzá, hogy a mai szociáldemokrácia meg a sz@r maszatolása, évtizedek óta.
Zűrzavar a világ...
:O)))

1970 írta...

Kedves PuPu!

Miért vonnám kétségbe a baloldaliságát azért, mert Kaszap képét a tagkönyvében hordta? Én csak azt nem értem rendületlenül, hogy miért kell GyF-nek másnak neveznie magát, mint amilyen politikai értékeket vall, meg amilyen politikát folytat. Miért nem lehet magát liberálisnak vallani? Miközben pusztítja maga körül a baloldaliság minden hajtását...
A világ valóban zűrzavar, ebben teljesen egyetértünk. A mai szociáldemokrácia pedig valóban az ürülék maszatolása. Itt az ideje a valódi baloldali, szolidáris, a társadalmi kohéziót erősítő politikának. Új Kommunista Kiáltvány?!

Névtelen írta...

Moonriver: Más nyelven és más hangnemben beszélt, evidencia volt az, hogy nem értették, túl bonyolult volt az a komplex szemlélet az igen-nem konzultációk során átnevelődött agyaknak.
Ezzel nagyon egyetértek, ahogyan a cikkel is.

Másrészről, voltak már ilyen emberek a történelemben, akiket nem értett "a nép".
Az emberek zöme (nemcsak a magyarok, lásd, mi történt az USAban) felkészületlen, felületes.
Ez nem változik, amíg politikai ideológiákba próbálnak mindenkit bepaszírozni. Erről valahogy nem sikerül leszokni.

Pedig az átlagvezetőnél, dolgozzunk bárhol, állatira nem az számít, hogy szabadidejében jobbos-e vagy balos, libsi, komcsi vagy akármi. A hozzáértése számít, a vezetéshez szükséges szakértelme.
Én ebben láttam Kádárt jónak (bár nagyon fiatal voltam, de visszanézve, s hasonlítva, messze jobb vezetői képességekkel rendelkezett az utódainál).
Meg is volt a haszna.
Hogy éppen a politikai nézetei miatt negligálják a társadalmi fejlődés azóta sem utolérhető sikereit, nagyon megfelel "a politikusoknak" és a médiában nagyhangot megütő helyzetelemzőiknek. Elég kommunistázni egyet, és rögtön eltűnik pl. a 800.000 kockaház, de műveltség nyolcvanas évekre már jól érezhetően magasabb foka is.

Ha valamit kritizálnék Gyurcsány Ferencben (óvatosan, mert ő ott volt, én meg nem, s könnyű így véleményt mondani), az az lenne, hogy a diplomatikussága, amivel összefésülte a különböző nézeteket, s tette (volna) használható eggyé vagy hiányzott, vagy nem volt elegendő a megoldásokhoz.
Pedig, mint fej, mint ész, alkalmas lehetett volna rá.
Tudom, a népet nem lehet leváltani, de azért nem ártana, ha a nép észrevenné, hogy sok olyat is kiszelektál az évek során, akik jófelé tolnák a szekeret (száz évekre visszamenőleg).
De sosem fognak magasabb szintre lépni, ha az "értelmiség" tagja is leragadnak a politikai kategóriáknál.

PuPu írta...

Nézd, egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy GyF nem tartotta magát szociáldemokratának, és lehet, hogy bizonyos értelemben az is, de ha körülnézel, akkor azt láthatod, hogy a kommunikációs mezőben nincsenek jelen a baloldali gondolatok, a liberálisok viszont kiválóan teljesítenek - párt nélkül is - az ordító egér kommunikációs szerepében, főként antikommunista szlogenek mantrázásával.
Lehet, hogy a szociáldemokráciát jobban kajálja a társadalom, és ennek az oka valószínűleg az, hogy a kommunista-szocialista elveket a társadalom nem tartotta a saját választásának, és összekapcsolta a II. Világháború elvesztésével. és van vesztés esetén egy szinte természetes revansvágy, amit egyébként tagadni szoktak, mert a nácik mellé sodorja az embert...
A saját helyzete is necces, de a szociáldemokrácia szabályaiba beilleszthető.
A liberálisok viszonya a Kádár-rendszerhez nagyban bejátszhatott, mert ha azt akarta , hogy a liberálisok szövetségesek maradjanak, akkor el kellett határolódnia attól a rendszertől, melynek mindent köszönhetett.
Meg a személyisége is bejátszhatott, gondolom.
Bonyolult időben kellett helyt állnia, nem csoda, hogy néha eltévedt.
Ez persze nem mentség...

PuPu írta...

"Ha valamit kritizálnék Gyurcsány Ferencben (óvatosan, mert ő ott volt, én meg nem, s könnyű így véleményt mondani)" - tökéletesen egyetértek.

góbé írta...

Szólt neki anno, figyelmeztette a Kerék-Bárci, bár ő messziről jött, de igaza volt... Méé'r zavarta el ?? Identitászavar?

1970 írta...

Kedves PuPu!

A "kommunikációs mezőben" azért nincsenek jelen baloldali gondolatok, mert a teljes politikai "elit" ettől retteg, mint az ördög a tömjénfüsttől. De akkor ennek az lenne a megoldása, hogy állítólagos baloldali politikusként azt lesem, hogy hogyan tudok megfelelni a kisjánosoknak, meg a petőivánoknak és társaiknak? Felköpök egy jó nagyot és aláállok csak azért, hogy megfeleljek ezeknek? Ez a totális politikai önmegsemmisítés útja, amit ez az ember bejárt...
Az pedig, hogy "bonyolult időben kellett helyt állnia" nem érv. Kádárnak fényévekkel bonyolultabb helyzeteket kellett életében megoldania, és valahogy mindig jól csinálta. És hát az a rettenet Brezsnyev sem lehetett egy könnyű ember, a kisjánosok hozzá képest kismiskák. Mégis ezerszer jobban csinált mindent.
Szóval nekem ezért (is) hiteltelen GyF minden erőlködése, magyarázkodása és az őt mentegető szövegek. Sajnos nagyon elcseszte...