A KÉPVISELETI DEMOKRÁCIA AGÓNIÁJA

 

"N" nickű kedves kommentelőm az előző posztban eszmét futtatott a képviseleti demokráciáról, a demokráciának tartott rendszer buktatóiról, az elit elpofátlanodásáról, beállva ezzel a hosszú sorba, mely Arisztotelesztől Milovan Gyilaszon át a nép egyszerű gyermekéig tart.
Miután vastagon egyetértettem vele, elspekuláltam: talán lehetne ma már ennél tisztességesebb rendszert is kialakítani, ha már az emberi tudat fejlődését állandóan lekörözi a termelőerők - köztük a technika fejlődése?
Hát igen, természetesen lehetne, csak ebben nem érdekeltek sem a jelenleg hatalmon levők, sem holdudvaruk, azok a kisebb ragadozók, kik a már jól bejáratott rendszer áldásait élvezik.
Mondanom sem kell, hogy a közvetlen demokrácia sokkal magasabbrendű, mint a képviseleti változat, melyben a gazellák megbíznak egy-egy oroszlánt, gepárdot vagy hiénát érdekeik képviseletével.
Esetenként egy-egy gazellát is, de azok lesznek az elsők, akiket a megválasztott ragadozók meguzsonnáznak, vágjanak bár ádáz ábrázatokat és próbálkozzanak az üregi nyúl elfogyasztásával a megszokott fű helyett - hiába. 
Az is lehet, hogy a megválasztott oroszlán elzavarja területéről a többi húsevő egy részét, így statisztikailag jobb eredményt tud felmutatni az előző időszakoknál, de ez nem vigasztalja azokat a fűfogyasztókat, akiket személyesen zabált be.
A probléma - egészen a közelmúltig - megoldhatatlannak tűnt, milliók véleményét ugyanis nem lehetett azonnal megjeleníteni, ehhez hosszabb idő kellett.
No, meg aztán az elit deklarálta, hogy a választó hülye, és csak egy levéltáros lehet eléggé okos ahhoz, hogy állást foglaljon a paksi atomerőmű beruházásának ügyében.

Természetesen van igazság abban, hogy az átlagpolgár, aki lehet éppen prolet munkavállaló, kisvállalkozó, nagyvállalkozó vagy magánzó nem érthet mindenhez, de az se biztos, hogy egy történelemtanár vagy birkózó edző maga lenne a bölcsesség kútforrása csak azért, mert megválasztották.
Arról nem is szólva, hogy bár mi megválasztunk valakit képviselőnknek pártja és a képviselőjelölt ígérgetései alapján, de jön a választás és a mi emberünk úgy szavaz majd, ahogy erre frakciója előénekese utasítja, és már régen nem a mi szempontjaink, hanem a hatalom megszerzésének vagy megőrzésének logikája érvényesül, - jobb esetben.
A számítástechnika ellenben sok dolgot meg tudna ma már oldani, ha meg akarnánk oldani.
De nem akarjuk, illetve akiknek érdekeivel ütközik az adott dolog mindent megtesz annak érdekében, hogy az állam elkerülje a sok esetben pofonegyszerű megoldás bevezetését.
Példaként hadd említsem meg a telekkönyvi nyilvántartások helyzetét.
A telekkönyv nyilvános, bárki bármelyik ingatlanról információt kaphat, de a mai napig nem lehet például megtudni, hogy egy adott személynek hány ingatlan van a tulajdonában országosan, mert ez sértené a politikusok érdekeit.
Ha oknyomozással foglalkozó újságíró vagy, hát bizony kell némi elszántság, hogy felderítsed ezeket a vagyoni viszonyokat, pedig a társadalmi érdek azt követelné, hogy a közéleti szereplők vagyoni helyzete megismerhető és áttekinthető legyen.
Vagy itt van például a választások során külföldről leadott szavazatok kérdése, mikor is személyesen kell elzarándokolni az adott államban működő magyar diplomáciai képviseletre, hogy az arra jogosult leadja szavazatát, viszont a Romániában élő kettős, román-magyar állampolgár akár már tíz éve sírfeliratként üzemelhet, mert a szavazatszámlálás során ez az érdeke a regnáló hatalomnak.
Sztálin elvtárs is megmondta, nem az a lényeg, hogy ki adja le a szavazatot, hanem, hogy ki számolja.


Technikai akadálya nincs annak, hogy te is, én is otthonunkban szavazhassunk, hiszen kevés kivétellel ma már pénzügyeinket is számítógépen bonyolítjuk, és ha figyelembe vesszük Lázár axiómáját, miszerint mindenki annyit ér, amennyije van, akkor a szavazatunk se érhet többet a bankszámlánknál. 
Igen, semmi technikai akadálya nincs, hogy a képviseleti demokrácia intézményét  felváltsuk a közvetlen demokrácia gyakorlatával.
Nem mondom, macerás lenne, hiszen nem lenne mód hogy a szavazás előtti napon akkor nyújtson be valaki képviselői indítványt törvényalkotásra, mikor tizenegyet huhog a bagoly.
Meg a jogászoknak meg kellene tanulni érthető törvényeket fogalmazni, a pártoknak meg kellene tanulniuk, hogy hogyan kell meggyőzni a polgárokat javaslataik helyességéről.
A szakmai tudást igénylő szabályozást viszont rá kellene bízni a szakemberekre, akiket jól meg kellene fizetni, de nevüket és felelősségüket kellene adják a nem okvetlen törvényi szintű szabályozáshoz.
A gyerekeket fel lehetne készíteni erre az iskolákban, mint ahogy a demokráciát is itt kellene kezdeniük megtanulni.

Utópia.
Ebben az országban anno még pedagógusok is hülyének nyilvánították Magyar Bálintot, mikor digitális táblát és szélessávú internetet akart az iskolákban bevezetni, itt ma is a porosz hagyományokon alapuló modell a trendi.
A társadalomban pedig bizonyos kettősség uralkodik, - ahol kötelező, ott használják a modern megoldásokat, hol nem kötelező, ott ma is sokan még papírt vesznek elő és nyalják a tintaceruzát.
Pedig ha valami, hát az igazán átalakítaná a társadalmat, ha a politika nem olyan lenne, mint a hajdani viccben a konyak, melyet a munkásosztály képviselői útján fogyasztott.
Attől tartok, olyan politikus mostanában nem lesz, aki a képviseleti demokrácia felszámolását javasolná.
Túl sokan vannak ugyanis, akiknek érdekeivel ütközik a dolog, hiszen nem csak az országgyűlési képviselőkről van itt szó, hanem a helyi politikusokról is, akik attól valakik, hogy stallumuk van, - egyébként meg mehetnének vissza karosszéria-lakatosnak.
És egy nagyobbacska falu képviselőtestülete egészen szép tiszteletdíjhoz és juttatásokhoz jut hozzá, és akkor még a kapcsolat tőkéből származó előnyökről nem is beszéltünk...
De már elképzelni is olyan szép egy olyan világot, melyben az állampolgárok valódi részesei sorsuk alakításának.
Na, majd a jövő században, talán...

:O)))