Lassan legördül a függöny.
A bohóc, ki megkapta Hamlet szerepét készül a végső meghajlásra.
A két sírásó elgondolkodva nézi. Az egyik odaszól társának: azért a Trump munkásabb lenne lenne...
A színész lehangolt.
Nem csoda, a színdarab szerint csak Yorick koponyáját kellene nézegetnie, erre most éppen többszázezer koponya borítja el a színpadot, bár a színész rájuk se néz.
El van foglalva azzal, hogy játékban tartsa népét, ami azt illeti, nem túl sikeres játékban.
Neki se sokkal több szerencséje volt, mint a koponyák gazdáinak, de megérte.
A múlté már a pénzcsináló zongora, valakinek is csak akkor érezhette magát néha, mikor nem voltak a közelben rendezői, de erre kevés esélye volt.
Megmondták neki, hogy mit csináljon, hogyan csinálja, ő pedig engedelmesen követte a rendezői instrukciókat.
Sokáig úgy tűnt, megéri, néha úgy is érezte magát, mint kisgyerek, aki zárás után betévedt a csokoládéboltba.
Nem csak az utalványát váltotta be, hanem zabált gátlástalanul, milliárdos lett korrupt országa csúcsán, és most kissé tanácstalanul nézeget: mi lesz vele, ha kialszanak a rivaldafények?
Melyik ország vágyik arra, hogy náluk telepedjen le?
Vajon lesz egyáltalán lehetősége letelepedni?
A rendezőt leváltották, a segédrendezők is mentek vele a levesbe. Nekik rosszabb dolguk van, mint a rendezőnek volt, az legalább nem emlékszik semmire...
A színpadmester a régi, már képtelenség volt leállítani a színpad átdizájnolását, a díszletfestők egyik része begorombult és a kisecset helyett vödörrel önti a festéket...
Mifelénk nagy tábora van a bohócnak.
Bölcs népünk egy pillanat alatt beleszeretett a daliás üldözöttbe, aki - szegény - pályafutása kezdetén még anyanyelvén sem tudott rendesen beszélni.
Mint tudjuk, van az a pénz, hát megtanulta.
Gyújtó hangú beszédeiről maga Kossuth Lajos, a másik politikai zseni is példát vehetett volna, politikája pedig sikerszéria: Ukrajna lakossága a háború kezdetéhez képest tízmillió fővel csökkent, és elvesztett egy magyarországnyi területet.
Pedig arcvesztés nélkül ki tudott volna jönni ebből a helyzetből, de hát a rendezők, meg a kreatív csapat, ugye...
Nálunk meg a sok sokat olvasott ember vehemensen moralizál, ami azt mutatja, hogy ugyan sokat olvastak, de történelemkönyveket soha, vagy ha mégis, hát szövegértelmezési kihívásokkal küzdöttek.
Persze nehéz a helyzet, hiszen ma errefelé egyetlen politikus mutatja azt, hogy átlátja a világ dolgait, az az egy meg - szerencsétlenségünkre - egy ócska maffiózó, aki kézzel-lábbal-magyarpéterrel ragaszkodik a hatalomhoz.
Majd erről is írok, vélhetőleg "Rögös utam a skizofréniáig" címmel
Hát, érdekes időknek nézünk elébe, az ősi kínai átok látszik beteljesülni rajtunk.
Külpolitikailag - belpolitikailag egyaránt, - és még csak nem is ez lesz a legrosszabb, hanem amikor a választópolgár rájön, hogy már megint - és joggal - hülyének nézték, az orránál fogva vezették és már megint rossz lóra tett.
Minap a kamionosok mérgelődtek egy sort, a hatalom ötvenet engedett be a fővárosba.
Ha bejött volna ötszáz kamion, a hatalom gondolkodóba esik, ha ötezer, farokfelcsapva meghátrál.
Normakövető nép vagyunk, le is szarták a kamionosok fejét, ahogy illik.
Míg lemossák a fejükről a gyógypakolást, lesz idejük gondolkodni azon, hogy hol rontották el.
Miként a többi választópolgárnak is van még ideje a választásokig azon spekulálni, hogy miért jobb a kutya bolhájára szavazni, mint magára a kutyára volt?
Vagy inkább a mosómedvére kellene?
Hát, tört fényű tekintettel a bizonytalan jövőbe, ugye...
:O)))
16 megjegyzés:
"Persze nehéz a helyzet, hiszen ma errefelé egyetlen politikus mutatja azt, hogy átlátja a világ dolgait, az az egy meg - szerencsétlenségünkre - egy ócska maffiózó, aki kézzel-lábbal-magyarpéterrel ragaszkodik a hatalomhoz.
Majd erről is írok, vélhetőleg "Rögös utam a skizofréniáig" címmel."
Kedves PuPu!
Nem hiszem, hogy "átlátná a világ dolgait". Dehogy, saját országának ügyeit sem képes átlátni kisgömböc, nemhogy a világét. Egyszerűen helyezkedik, szélkakas módjára dörgölődzik oda, ahonnan éppen számít valamire (leginkább pénzre, ami nála abszolút az első helyen áll, a hatalom csak az ehhez a legfőbb eszköz). Nincsenek elvei, értékei, semmi olyanja, ami igazán gerincet ad az embernek. (Az, hogy a jelenlegi kihívójának sincs, az az ország igazi tragédiája.)
Ettől függetlenül nem kell skizofrénnek gondolnod magad...
Hát köszönöm szépen, ez is lehet éppen, de azt, hogy a baloldal ide jutott - ahova, annak is köszönhetjük, hogy lebecsültük az ellenfelet és nem vettük tudomásul, hogy a hatalomtechnika éppen a "helyezkedésekről " - vagy más megfogalmazásban az alkalmazkodásokról szól.
Alkalmazkodni kell a külvilághoz, a nép hangulatához, gondolkodásmódjához, a belpolitikai erőtér változásaihoz - és mindezek mellett még érvényre juttatni saját politikai víziónkat is - na, ez igazi művészet - ez a politika művészete.
Nem sokra megyünk egy rakás vértanúval, mert a halott politikus - sikertelen politikus, ő az, aki nem tudta megvalósítani az álmát, ami esetleg akár jó is lehetett volna az országnak.
Én a potrohost a rendszerváltás óta a legsikeresebb, ergo legjobb politikusnak tartom, aki lépésről-lépésre, a szükséges kiigazításokkal, megalkuvásokkal, kompromisszumokkal megvalósította politikai vízióját, igaz, közben nem felejtett el szorgalmasan rabolni és megsemmisíteni a baloldalt.
Nem buta ember - sok szolgalelkű butával körülvéve.
Kis ország vagyunk, alkalmazkodni és lavírozni kell, és ebben fényévekkel jobb a többieknél - jobbról-balról, ha van még bal - egyaránt. Látja a századunk erőviszonyait, nem él álomvilágban, törleszkedik, nyomul, alkalmazkodik - nem a vesztesekhez.
Ettől még persze nem kell szeretni, én sem szeretem, de egysíkúan gondolni rá több, mint bűn - hiba.
Még a rablását is meg tudja ideologizálni, hiszen egyik meghirdetett célja volt a polgárság megteremtése, - és nem a kispolgárságé, mert az egyébként is terem, mint a dudva, és mely - a kádári kispolgárság - tulajdonképpen a szocializmusnak nevezett társadalmi kísérletünk bukását is okozta...
Ha bukuk is most, csak azt fogja bizonyítani, hogy kiváló a ritmusérzékem megérezte, mikor van belőle elege a népnek, és ne reménykedj: felfelé fog bukni és köztársasági elnök lesz erős hatáskörrel, vagy legrosszabb esetben frakcióvezető az Unióban.
De amit ellopott, azt már nem lehet visszavenni tőle, majd valami csóringert odadobnak a népnek koncnak oszt jónapot!
De persze legyen neked igazad!
:O)))
Hát köszönöm szépen, ez is lehet éppen, de azt, hogy a baloldal ide jutott - ahova, annak is köszönhetjük, hogy lebecsültük az ellenfelet és nem vettük tudomásul, hogy a hatalomtechnika éppen a "helyezkedésekről " - vagy más megfogalmazásban az alkalmazkodásokról szól.
Alkalmazkodni kell a külvilághoz, a nép hangulatához, gondolkodásmódjához, a belpolitikai erőtér változásaihoz - és mindezek mellett még érvényre juttatni saját politikai víziónkat is - na, ez igazi művészet - ez a politika művészete.
Nem sokra megyünk egy rakás vértanúval, mert a halott politikus - sikertelen politikus, ő az, aki nem tudta megvalósítani az álmát, ami esetleg akár jó is lehetett volna az országnak.
Én a potrohost a rendszerváltás óta a legsikeresebb, ergo legjobb politikusnak tartom, aki lépésről-lépésre, a szükséges kiigazításokkal, megalkuvásokkal, kompromisszumokkal megvalósította politikai vízióját, igaz, közben nem felejtett el szorgalmasan rabolni és megsemmisíteni a baloldalt.
Nem buta ember - sok szolgalelkű butával körülvéve.
Kis ország vagyunk, alkalmazkodni és lavírozni kell, és ebben fényévekkel jobb a többieknél - jobbról-balról, ha van még bal - egyaránt. Látja a századunk erőviszonyait, nem él álomvilágban, törleszkedik, nyomul, alkalmazkodik - nem a vesztesekhez.
Ettől még persze nem kell szeretni, én sem szeretem, de egysíkúan gondolni rá több, mint bűn - hiba.
Még a rablását is meg tudja ideologizálni, hiszen egyik meghirdetett célja volt a polgárság megteremtése, - és nem a kispolgárságé, mert az egyébként is terem, mint a dudva, és mely - a kádári kispolgárság - tulajdonképpen a szocializmusnak nevezett társadalmi kísérletünk bukását is okozta...
Ha bukuk is most, csak azt fogja bizonyítani, hogy kiváló a ritmusérzékem megérezte, mikor van belőle elege a népnek, és ne reménykedj: felfelé fog bukni és köztársasági elnök lesz erős hatáskörrel, vagy legrosszabb esetben frakcióvezető az Unióban.
De amit ellopott, azt már nem lehet visszavenni tőle, majd valami csóringert odadobnak a népnek koncnak oszt jónapot!
De persze legyen neked igazad!
:O)))
Kedves PuPu!
Most nagyon nem értek Veled egyet. Nem hiszem, hogy ez az alak valamilyen sikert fel tudott mutatni az elmúlt évtizedekben. Vagy ha úgy gondolod, hogy igen, akkor másképp értelmezzük a sikeresség fogalmát. (Csak körül kell nézni az országban!)
Igen, valóban bűn egysíkúan gondolni bárkire, de az elmúlt évtizedek tükrében (benne kiemelten az elmúlt 15 év történéseinek ismeretében) azt gondolom, nem lehet erre az alakra másképp gondolni. Sőt, azt gondolom, ez a figura már abból építkezik, hogy sokan túlértékelik a képességeit. Ez pedig az előbbinél még nagyobb bűn (szerintem).
Én nem reménykedem semmiben a jövő év kapcsán. Az, hogy ő mi lesz (közt. eln. vagy bármi) teljesen lényegtelen és indifferens. Amíg ez az elit itt tesped felettünk, addig teljesen mindegy, milyen "választások" lesznek. Megyünk tovább lefelé a mocsárban, kisgömböccel vagy nélküle. Szerintem - ilyen értelemben - lényegtelen a személye is.
(Az alkalmazkodás valóban fontos a politikában, de azt gondolom, hogy éppen Kádár János személye a kiváló példa arra, hogy bizonyos politikai helyzetekhez lehet úgy alkalmazkodni, hogy ne cserélgessük közben az elveinket úgy, mint a gatyánkat. A "kádári kispolgárság" helyett és a középosztály fogalmát használnám. A 20. században csak neki sikerült ezt érdemben megteremtenie ebben az országban. A bukását annak a rendszernek pedig valójában az okozta, hogy egyesek abban a rendszerben - éppen a középosztály létezése miatt - nem tudtak ész nélkül gazdagodni. Ilyen értelemben persze valóban a középosztály megteremtésének szándéka és annak fenntartása lehetett a kísérlet bukásának oka, de ez valójában kissé faramuci érvelés lenne.)
Kedves 1970!
Nem kell nekünk mindenben egyetértenünk, hiszen nem is egyformán közelítjük meg a helyzetet - te lényegesen több emóciót viszel a dologba, mint én.
A sikeresség nem egyenlő az etikussággal és nem szabad a saját szemszögünkből vizsgálni.
A siker azt jelenti, hogy akit értékelünk eléri-e céljait, és ebben a tekintetben kétségkívül sikeres volt, míg ellenfelei sikertelenek.
Az országban, ha körülnézel, akkor a rendszerváltás eredményét látod, ha úgy tetszik a rablókapitalizmus világát, melyben csak árnyalatok különböztetik meg a helyzetet, annak függvényében, hogy ki az aktuális halljakend.
Az, hogy Orbán mit engedhetett és mit engedhet meg magának nem őt minősíti elsősorban, hanem a magyar választót - képességeit meg a kialakult helyzet értékeli, mondjunk mi bármit.
Viszont mondhatjuk, hogy etikátlan rabló, mondhatjuk, hogy elvtelen szélkakas, de az első esetet elfogadta a társadalom, a másodikat meg az ő szemszögéből a változó helyzethez való alkalmazkodásnak is nevezhetjük. Amit a személy jelentőségéről írsz, az sem mindegy, hiszen pl. egy francia típusú köztársasági elnöki rendszer tovább növelné a hatalom-koncentrációt.
A Kádárral való összevetés is hibás, - más világpolitikai helyzet, más emberi minőség...
Középosztály pedig fogalmilag nem létezik, vannak, akik alapvetően tőkejövedelemből élnek, meg vannak, akik bérből-fizetésből - más meg nincs.
Középosztálynak az emberek többsége szereti képzelni magát, merthogy mindenkinél van szerencsétlenebb a munkaerőpiacon...
A Kádár-rendszer kispolgárokat termelt - ők adták el először a rendszert, ők szerették magukat középosztálynak gondolni, miközben el szerették volna felejteni apáikat, meg, hogy munka-jövedelemből élnek.
Nagy előkelőségükben elfelejtették, hogy csak abban a társadalomban voltak valakik.
Gyermekeik számára már evidens, hogy ruhatár-műköröm szakon szerzett diplomájukkal különb emberek, mint a prolik.
A szemléletük megakadályozta őket ,hogy felismerjék saját érdekeiket.
Orbán felismerte.
Ha a nép is felismerte volna, már tíz éve börtönben ragasztaná a zacskót...
Akkor most ki is a hibás?
:O)))
Kedves PuPu!
Persze, más a megközelítésünk, de én nem tudom a sikerességet az etikusságtól elválasztani. Egyszerűen számomra egy etikátlan, jellemtelen figura nem lehet sikeres. Tudom, Te mindig kiemeled a kettő elkülönítésének szükségességét, de nálam ez nem megy.
Sikeresnek nevezhető aki eléri a céljait? Nyilván, ha kiürítjük a sikeresség etikai tartalmát. Tulajdonképpen mik voltak kisgömböc céljai? Teletömni saját és strómanjai zsebét, amihez a hatalom kiváló eszköz. Amennyiben ez a sikeresség mércéje - hát az nagy baj...
Kádárral eszem ágában sem volt összevetni! Egyszerűen olyan mértékben más a két emberi minőség, hogy az egymás mellett sem említhető. Pusztán arra utaltam, hogy volt a történelemben példa arra, hogy egy vezető úgy volt képes alkalmazkodni egy adott helyzethez, hogy nem cserélgette az elveit, mint a gatyáját. Ezt persze a rendszerváltáskor már lehetett úgy értelmezni, mint "rugalmatlanságot" (az ostoba neolibek most is így beszélnek róla), de számomra ez inkább az emberi nagyságról tanúskodik. És a sikeresség igazi fokmérője.
A középosztályról: azt gondolom (és erről Ferge Zsuzsa is írt utólagos "bűnbánó" írásaiban) a 20. században pont az a kor volt az, amelyikben létezett valamiféle középosztály. Ez volt a rendszer lényege és ez adott neki alapvető stabilitást. Azt, hogy utána mi és miért történt már értelmezhetjük többféle megközelítésben. Persze divatos egy egész népet hibáztatni azért, ami az országban történt, de én ezt nagyon kényelmes és hibás megközelítésnek tartom.
És azért azt se felejtsük el, hogy a folyamatok beleilleszkednek egy az egész világon zajló trendbe, amely nem éppen jó irányba halad. Legalábbis, mintha a ráció háttérbe szorulna...sajnos.
Szóval: kisgömböc nálam egy nulla, jelentéktelen alak, aki az ország kirablásán és tönkretételén kívül semmi érdemi dolgot nem tett. Ilyen értelemben tökéletes példája a sikertelenségnek. Szomorú inkább az, hogy bárki aki megjelenik alternatívaként, ugyanilyen jellegtelen, ócska figura. A közös bennük, hogy mindegyik (kisgömböc, MP, lézer és társaik) rendkívül sikeresnek akarják láttatni magukat, holott a valóság nagyon más mutat. Kérdés, hogy ezektől mikor fogunk végleg megszabadulni...
Kedves Pupu! Te is rengeteg "emóciót" lánykori nevén érzelmet viszel bele minden véleményedbe és megnyilvánulásodba. Az meg, hogy hogyan értékeljük a sikert puszta szómágia.
Itt arról van szó, hogy az ország vezetőjeként sikeres volt-e. Nem volt az. Még szerencse, hogy nem kell egyetértenünk, mert akkor szarban lennénk.
Kérdés: Szerinted az "alkalmazkodás" és a köpönyegforgatás szinonimák?
Kedves Nyista!
Ha én azt írom, hogy valakinek az a célkitűzése, hogy eltörölje a magyar baloldalt, aztán körülnézek, és nincs baloldal, akkor az az ember sikeres volt, ha tetszik nekem, ha nem.
Ezt ténynek hívják.
Ha azt mondom, hogy szeretett miniszterelnökünk egy köpönyegforgató ócska tolvaj, aki az elveit mindig a saját hatalmi ambícióinak, vagyonosodásának rendelte alá, akkor az vélemény, ami esetleg tetszik, de akár még támadható is.
Pl. ha azt mondjuk, hogy ha már megteremtettük a kapitalizmust, akkor meg kell teremtenünk a tőkést is, mert nélküle a rendszer nem működik, és ennek ez a leggyorsabb módja.
Ezzel nehéz vitatkozni, bár nem lehetetlen, - idealistaként kitalálhatjuk a tiszta versenyen alapuló gyors vagyonosodást is, ami persze nincs, de azért szép elképzelés...
Amúgy is az agyamra megy, hogy ha valamiről leírok egy tényt, pl. Orbán okos - hiszen hülye ember nem lenne képes megtartani a hatamat évtizedeken keresztül, - akkor ti megírjátok, hogy tolvaj, és egy tolvaj nem lehet okos.
Dehogynem, ha hülye lenne, már a parkettásban ülne Kecskeméten.
De ez nem elég, még hisztériázni is szoktatok, mondván, ha egyetértek vele, akkor nyaljam ki a seggét, ami szép életvezetési tanács, csak sajnos nem értek vele egyet, de idáig nem terjed a figyelmetek.
Aztán a politikában vannak kényszer-lépések is, és nehéz megmondani, hogy egy adott lépés mögött milyen általunk nem ismert megfontolások vannak, vagy milyen ellenérték van kilátásban.
Az ember maga is bonyolult szerkezet, nem lehetetlen, hogy ez a csüngőhasú is jót akar az országnak, csak nem a mi elképzelésünk szerint, és még az se biztos, hogy soha nincs igaza.
Például a világpolitika tendenciáinak felismerésében.
De ez nem jelenti azt, hogy nem egy nepotista tolvaj, ami ab ovo alkalmatlanná teszi funkciójára.
csak éppen ezt bölcs népünk ezt nem ismerte fel, és a mulasztás magában hordozza a büntetését.
Az alkalmazkodás és a köpönyegforgatás nem szinonimák, ha csak azért váltasz irányt, mert az neked anyagilag előnyös, az köpönyegforgatás, ha azért, mert a körülmények rákényszerítenek, az alkalmazkodás.
Vicc: Holnap világvége, jön az özönvíz!
Trump: Elrendelem, hogy az összes szeszesital mostantól ingyenes!
Putyin: Elrendelem, hogy mindenki másszon fel az asztal tetejére!
Netanjahu: Emberek! Egy napunk van rá, hogy megtanuljunk kopoltyúval lélegezni!
:O)))
Kedves 1970!
Ami Kádár idejében középosztálynak számított az egy anyagilag viszonylag homogén társadalmon belül volt igaz, mert a rendszer nem engedte meg a kizsákmányolásra alkalmas vagyonok felhalmozását, nivellálta a társadalmat.
És így is lehetett fejlődni, sőt jobb, egészségesebb társadalmat lehetett alakítgatni - folyamatos korrekciókkal.
Ma nincs homogén társadalom, a kapitalizmus szabályait kőbe vésték, konkurencia sincs, tehát korrekció sincs, a nálunk divatos rablókapitalizmus pedig szörnyű - de a nép ezt akarja.
Nem véletlenül nincs errefelé szocialista párt.
Mindenesetre ma már csak a kínai elvtársakban reménykedhetünk...
Ha a szomszéd feleségét, a dúskeblű Julcsát elcsajozom, akkor sikeres vagyok.
Ha a szomszéd rájön, akkor ketteske vagyok a balesetin.
Ez a második fázis hiányzik nálunk talán...
Kedves PuPu!
Így van, akkor az messzemenően homogénebb társadalom volt, hiszen a rendszer nem engedte az őrült, értelmetlen harácsolást és gazdagodást. (Emlékszünk talán a Czinege-villával kapcsolatos kádári reakció legendájára/valóságára?!)
Azt, hogy mit akar a nép nem tudom. (Szerencsétlen Pozsgay et. anno azt mondta, "a nép, a nemzet engem akar":))) Nem vagyok benne biztos, hogy a nép homogén egységként kezelhető.
Az pedig, hogy nincs errefelé sikeres szocialista párt valóban nem véletlen. DE ez nem csak kisgömböc "sikere", bőven benne van a keze az egész rendszerváltó elitnek (liberálisostul, gyurcsányostul, csurkástól, hogy a többit ne is említsem). Talán szegény Horn Gyula próbált ebből valamit megvalósítani, de nem jött össze (pedig nagy sansza volt és eleinte ment is). Az országon látszik is, hogy nincs igazi baloldali párt, mozgalom. Pedig ebből a mocsárból csak ez tudna kivinni bennünket.
(Még egy reakció, amit nyistának írtál: "Hülye ember nem képes évtizedekig megtartani a hatalmat" - Dehogynem. Nicolae egykor a szomszédban pont erre volt a példa. Nem véletlen, hogy egyre többször vetik fel a párhuzamot kisgömböccel. És ez még akkor is igaz, ha Nicolae kivégzése egy közönséges politikai gyilkosság volt.)
Kedves 1970, Ceausescu sem volt buta, és még ravasz is volt hozzá...
És amit látunk a politikusokból, annak a 90% -a színház...
Vannak jobb, meg rosszabb színészek is...
Ami azt illeti, a potrohos nem egy Sir Laurence Olivier...
:O)))
Kedves Pupu! Amit Te beletettél e válaszodba az már nem is érzelem hanem egyenesen szenvedély. Sajnálom ha bármi is az agyadra megy, főleg mivel ezúttal sem írtam olyat, hogy "egy tolvaj nem lehet okos." Bár szerintem Orbán nem okos tolvaj hanem mázlista. Például - az antwerpeni gyémánt negyedet egy hétvége alatt, fegyver használat nélkül kifosztó - Leonardo Notarbartolo egy okos tolvaj. De miniszterelnöknek Őt sem javasolnám!
Visszatérve Orbánra. A világpolitikai tendenciák felismerésében sem az intellektusa segítette, hanem a szerencse. Renget hülye, f@sz volt már képes rettentően hosszú ideig hatalomban maradni. Ebben nincsen semmi nóvum.
Örülök, hogy látod a különbséget a köpönyegforgatás és az alkalmazkodás között. Orbán pontosan ezt teszi. Azért vált irányt mert neki ez személyesen előnyös. De akkor miért használod rendre úgy mintha szinonimák lennének?
Az előző kommentem összesen négy mondat volt. Nem volt benne szó a kapitalizmusról. De ha már így szóba került, akkor had tegyem fel az egyetlen kérdést ami vele kapcsolatban foglalkoztat: Nem mi teremtettük, de hogyan pusztítsuk el?
Kedves PuPu!
Ceausescut nem igazán nevezném okosnak, annak fényében különösen nem, hogy gyakorlatilag ugyanúgy tett magasról a saját országának és népének sorsára, ahogy kisgömböc is tesz. Ezt lehet megint "etikai" kategóriának nevezni, de azt gondolom, egy okosnak nevezhető vezető számára alapvető tényező az országa, népe sorsa (nem a saját zsebe (kisgömböc) vagy a palotája (Ceausescu)). Egyszerűen belátja, hogy ez az egyetlen út, amit követhet, még akkor is, ha egyesek "kígyót-békát" kiabálnak rá majd utólag. Ennek belátásához kell egy vele született intelligencia.
Az "okosság" kapcsán pedig "cokettő-s" Elenáról most ne is beszéljünk...Mondom ezt attól függetlenül, hogy undorítónak tartom azt, ami velük történt (ez egy ócska politikai gyilkosság volt). Az, hogy mennyire volt ravasz, nem tudom. Valamikor láttam egy dokumentumfilmet (nem emlékszem a címére), ami arról szólt, hogy Gheorghiu-Dej halála után két vetélkedő erős utódjelölt nem tudott megegyezni, így a "szürke eminenciás" Nicolae került a főtitkári székbe. Azt gondolták, néhány év után majd eltávolítják, ha megegyeznek. Erre ő szépen félreállított mindenkit (a sorsukról nem tudok, de gondolom, nem lehetett valami "rózsás"). Ezt lehet talán ravaszságnak nevezni.
(Eszembe jut még egy "zseni", aki 24 évig ült a kormányzói székben, a lovastengerész. Na, ő sem az "okosságáról" volt híres. Most ne is említsük a '19-'20-as viselt dolgait, de a '44-es végjáték olyan mértékű ostobaságok sorozatával teli, hogy az elképesztő. Nem véletlen, hogy jobboldali körökben sem igazán tartják őt sokra...Milyen "minőségű" ember az az államfő, aki a saját országát úgy hagyja sorsára, ahogy ő tette?)
Szegény Sir Laurence Olivier szerintem kikérné magának, hogy ezt a senkit hozzá hasonlítottad:)))
Az, hogy a baloldal ide jutott annak köszönhető, hogy feladta önmagát, elveit történelmi küldetését és ezért megszűnt baloldalnak lenni. Az ellenfél alábecsülése nem okoz ekkora pusztítást. Esetleg elveszít egy-két, sok választást, de nem szűnik meg.
Kedves 1970, elbeszélünk egymás mellett...
Az okoság szellemi képességet jelent, amihez nem okvetlen kapcsolódik etikus viselkedés.
A mérnök-akadémikus asszony nem képezi a vita tárgyát.
Csak kis pontosítás: Causescu rezidenciája állami tulajdon maradt..
Horthy meg éppen annak lett az áldozata, hogy megpróbált Hitlerrel úriemberként viselkedni.
Az úriembert a saját fogalmai szerint értelmezte, és ebben nagyon hasonlított korunk doktriner liberálisaira, akik valamilyen elvont eszmét favorizálnak egy hiénákkal teli ketrec közepén.
Mennyi lehetett az IQ-ja?
Érdekes kérdés.
44-es szereplése egyébként annyiban támasztja alá a véleményed, hogy a kiugrás előkészítéáse rendkívül gyenge volt.
:O)))
Kedves PuPu!
Nem beszélünk el szerintem egymás mellett. Az okosság sem azonosítható teljesen a szellemi képességekkel, pláne nem a műveltséggel. Számos rendkívül iskolázott, művelt ember kifejezetten
buta, ostoba módon viselkedik saját embertársaival. Nem kellően "okos" ahhoz, hogy átlássa ennek a fontosságát, ráadásul általában ezek az alakok hiszik magukat a "legokosabbnak". Számomra egy vezető akkor okos, ha képes annak átlátására, hogy saját nemzetének előrehaladása, "alattvalói" életének jobbá tétele a saját elemi érdeke. Amiképpen a 19. században Deák és Eötvös, a 20. században Kádár, aki erre képes volt. A többi legfeljebb egy ravasz, vagy még arra sem képes figura volt.
Ceausescu rezidenciája állami tulajdon maradt - meg is látszik hazánk és Románia útján, amit bejárt, ellentétes irányban... tragikus.
A legfőbb hadúr "úriemberi" mivoltáról azért Somogyi Béla és Bacsó Béla tudnának bőven regélni, csak szegényeket ocsmány módon elintézték. A lovastengerész "persze" nem mocskolta be a kezét közvetlenül vérrel, "csak" rájuk uszította különítményes embereit. Meg más emberek ezreire...(Valahol olvastam, hogy a Gellértben, '19 végén odaszólt embereinek, hogy ezt a "problémát" gyorsan el lehet intézni, ami felhívás volt keringőre...)
A '44-es szereplése kapcsán pedig márciusra is gondolok, ami persze októbert már csak előkészítette. A két időpont között pedig mindenhez asszisztált.
Nem hiszem, hogy ez a figura "úriember" lett volna. A duma az más, de a tettei nem ezt mutatják. Még az a szörnyűséges Antall is elmondta, hogy soha nem hozná magát olyan helyzetbe, hogy egy Szálasinak kelljen átadni a hatalmat.
Megjegyzés küldése