MEGVILÁGOSODOTTAK

Én szégyellem magam - helyettük.

Komjáthi Imre és Lendvai Ildikó a Tisza támogatását szorgalmazzák.
Megvilágosodtak.
Szégyen.
1989 óta folyik az a szerencsétlenkedés, amely mára a majd másfél évszázados magyar baloldal szégyenletes helyzetéhez vezetett, mely folyamat elősegítésében a magyar baloldal vezető politikusai élharcosok voltak. 
A megzavarodott tagság meg ment utánuk, mint a lemmingek az óceánba, fennhangon visszhangozva a sok sületlenséget, tévedést, önigazoló szerecsenmosdatást.
Hol vannak ma a reform-kommunisták?
Hol Mesterházy, hol van Tóbiás, Szekeres meg a többiek?
Vagy örüljünk annak, hogy ők legalább nem nyilatkozgatnak?
A hanyatlás akkor kezdődött, amikor Kádárból asztaldíszt - pártelnököt - csináltak és helyébe a bár jószándékú, de vértehetségtelen pártapparátcsikot, Grósz Károlyt ültették.
A Pártban olyan folyamatok indultak, melyek törvényszerűen vezettek a mai állapotokig - az inga mindig kileng a végpontjáig, ugye.
Hogy Hornnak történelmi érdeme vagy bűne volt, hogy felismerve a világban zajló folyamatokat, és ahhoz akarta igazítani az ország fejlődését - azt majd a történelem eldönti.
Hogy nem lett volna észszerű Gorbacsov szerencsétlenkedése után ragaszkodni a szocialista modellhez, az valószínű, de talán lehetett volna a rablókapitalizmus helyett a tőkés társadalmi rendnek egy élhetőbb változatát kialakítani, az majdnem biztos.
Persze a "volna" nem történelmi kategória, az ember meg már csak olyan - amilyen, és a Kádár rendszer alig harminc éve eleve kevés volt arra, hogy az emberek tudatában alapvető változást hozzon.
A különböző társadalmi rétegek egyforma mohósággal reagáltak a változások által kínált lehetőségekre.

A nép, - a munkásság és parasztság az évezredek óta lelkükbe égett "kaparj kurta, neked is jut!" szemlélettel verték szét saját életüket, a világ egyik legjobb mezőgazdaságát lenullázták, a traktort kerekenként vitték haza.
Az öreg, nyugdíjas tsz-tagok ábrándos tekintettel emlegették azokat az időket, mikor ugyan a nyugdíj az álmok birodalmában fordulhatott csak elő, de a saját ló seggét nézegették naphosszat, mezítláb sétálva a barázdában a gatyaszíj-parcellákon, ahol a Steiger meg sem tudott volna fordulni.
Fiaik meg el voltak foglalva a harácsolással, a szövetkezetek vagyonának széthordásával.
Az iparban amihez a vállalatok vezetői hozzáfértek, azt elkótyavetyélték, eladták az országban fel-alá szaladgáló nyugati szerencselovagoknak, a multik megvették a piacot és a gyárak gépeit leszerelték, bontóba küldték.
Vége lett a magyar cukorgyáraknak, a növényolaj-iparnak, Európa legnagyobb autóbusz-gyárának, a MOM-nak, a Videotonnak, és ezer más ipari üzemnek, a bányászatnak, - nem maradt semmink.
Ami helyettük van, az már nem a mienk.
Az utcára került dolgozók lelkesen fogadták a munkanélküli-segélyt, boldogan autóztak Gorenjéért a Mariahilfer Straße üzleteibe, szemük se rebbent, mikor eladták vállalati üdülőiket, eladták  a gyerekek uttörőtáborait, a KISZ-táborokat, elkótyavetyélték a szakszervezeti vagyont, csak hagyják őket is lopni, vagy hazavinni az irodai szekrényeket - jó lesz az még valamire...

A kapitalista berendezkedés meg alig várta, hogy visszaigazolhassa a Rákosi-kor legvadabb jelszavait, a vulgármarxizmus korábban túlzásnak tűnő igazságait.
A nomenklatúra pedig végigasszisztálta a gyászos folyamatot, igazolva azt, amit Gyilasz Milován állított a pártelit elkülönült érdekeiről, és maga is részt vett a kótyavetyében.
Ami még megmaradt a pártvagyonból azt személyesen szórta szét.

Így jutott el az MSZMP oda, hogy ma egyetlen saját irodája sincs, de tulajdonképpen szüksége sincs rá, hiszen választás után a   parlamenti képviselőcsoport, tán még a párt maga is  is megszűnik.
Mindenesetre Horn Gyula valószínűleg nem sejtette, mikor világra segítetteThürmer pártját (hogy nehogy az MSZP kerüljön a balszélre), hogy egyszer még tömegpárt lesz az MSZP-hez viszonyítva...   
A szocialista pártelit csúfosan leszerepelt.
Bár van köztük, aki személyében rokonszenves, csak az a baj, hogy aki rokonszenves, az nem politikus, aki meg politikus közülük, az nem rokonszenves.
Legjobb példa erre Hiller István, akinek nevéhez a Köztársaság téri pártház eladása kötődik.
Egy ilyen ikonikus helyszín eladása maga az árulás azokkal szemben, akiknek neve fel volt vésve a bejárat melletti márványtáblára, de árulás a munkásmozgalom valamennyi mártírjával szemben, politikailag pedig több, mint bűn, ahogy mondaani szokás - ez hiba.
Az MSZP - egyébként abnormális és a vezetői nagy eszét minősítő - módon magára húzta a sztálinizmus és Rákosi korának minden bűnét, állandó defenzívában volt, és akit vezetőnek választottak az nem tudott mit kezdeni azzal, amit vállalt.
A párt soha nem tudta vállani sem a szocializmus éveit, sem Kádárt - pedig hát...
Vezetői vagy nem tanultak történelmet, vagy megbuktak belőle, és azt hitték, ha meghunyászkodnak, akkor majd megbocsájtja a szocializmust a művelt nyugat.
Horn Gyulának még csak-csak volt valamilyen víziója arról, hogy milyennek kellene lennie a pártnak, de az utána jövők csak a bajt csinálták, nem is szólva a Szili Katalin meg Puch László féle árulókról, meg a megélhetési politikusokról.
Amikor Gyurcsány kettészakította a pártot, még lett volna esély két életképes baloldali pártot létrehozni, de - ahogy ez már lenni szokott - a két párt jobban utálta egymást, mint Orbánt és pereputtyát, és ez a helyzet törvényszerűen vezetett a pusztulásba.
Gyurcsány beleájult a liberálisok seggébe, egyszemélyes vállalatot csinálta DK-ból, ahány tárgyalás, annyi kudarc, de azért kár érte, mert jó szándékát nem lehetett kétségbe vonni.
Nagy kár, hogy Dobrev Klára tehetségét elkótyavetyélte.
A vég se szép, a személyében roppant megnyerő és tisztességében támadhatatlan Komjáthy elnöksége tette be a kaput - ő ugyanis be van oltva szervezetépítés ellen, de ez ma már szinte mindegy is.

Amikor Orbán elmondta, hogy meg akarja semmisíteni a baloldalt, az ember csak mosolygott, mert nem számított rá, hogy ilyen tehetséges segítőkre tesz szert a baloldali politikusokban.
Tévedés volt.
Ma ott tartunk, hogy két jobboldali párt vetélkedik a hatalomért, az egyik arra biztat, hogy egyél sz@rt, a másik, hogy egyél sz@rral kevert moslékot, a magukat baloldalinak tartó hontalanok ezt érzik magukhoz közelállónak, pedig mindegy...
Erre anno apukám oktatott, hogy mi a mindegy: belecsinálsz fiam a tenyeredbe, összeszorítod az ujjaiddal, oszt, hogy melyik végét nyalod le, na az a mindegy...

Lenin elvtárs feltámadt, most ott áll az Auróra fedélzetén: Kezdhetjük elvtársak!

:O)))