VIRTUÁLIS LOCSOLÁS 2024

 

Veri férjét Varga Judit
Időnként meg rúgja
A keresztény szeretetet
Viktortól tanulta.


Attól lehet ilyen durva
Nincsen meglocsolva
Neked viszont hoztam kölnit
Nem is leszel …  durva!


Szabad-e locsolni?

LOCS - LOCS !!!

:O)))

NAGYPÉNTEKEN MOSDATJA A HOLLÓ IS

A fiát, természetesen - a népi bölcsesség szerint.
A sors kiszámíthatatlan jóvoltából most elötte is, utána is mosdathatja gyermekeit a hatalom, időnként rájuk néz és elgondolkodva csóválja meg a fejét: Anikó, most megmosdassuk őket, vagy csináljunk másikat?
Az általános közvélekedés szerint ideje lenne másikat csinálni, mert ezek már olyan büdösek, hogy etetni is csak csúzlival lenne érdemes őket.
Persze az elhatározásnál figyelembe kell venni sok mindent, Bident, a csillagok állását, főleg az amerikai zászlón levő csillagokét.
De nem árt odafigyelni a kínai zászlóra sem, melynek csillagai között  a háttérben felsejlik a szovjet zászló csillaga is - bár az oroszok a sarlót és kalapácsot már eldobták.
Ezeket felváltotta az éber sas, melynek két feje nyugatra és keletre is nézelődik...


Nálunk a helyzet bonyolult de legalább kilátástalan.
Az ostoba külpolitika idióta gazdaságpolitikával társulva előbb-utóbb csak sikeres lesz és rombadönti az országot - ha már romba nem döntötte.
Csak még olyan az életérzésünk. mint az öngyilkosnak, aki leugrott a nyolcszáz méternél is magasabb  Burdzs Kalifa tetejéről, és az ötszázegynéhány méter magasan elhelyezkedő kilátó előtt elsuhanva a gyönyörű kilátásról elmélkedik...
Az ellenzéki szavazó új Messiást vizionál, a kiszemelt messiás meg olyan politikai helyzetet, melyben akár még győzhet is, és akkor megint benne lesz legalábba félfincsiben.
Továbbá bosszút állt az asszonyon is, aki nem tudta megbecsülni az igazi férfit, aki egyébként ő.
Valamelyi párt majd felveszi tagjai közé, ezzel pártépítési rekordot állítva fel - huszonöt százalékkal nő a tagság, ugye - majd a konresszus a konyhában indítja az országgyűlési választásokon.
Akkor aztán az isten se menti meg az országot attól, hogy a Parlament kupolájából előbb-utóbb leengedjenek egy-két trapézt, és hálás népünknek már csak kenyeret kelljen követelnie.
Vagy majd leesik a létrája, esetleg beveszi az ellenanyag nélküli kígyómérget, ha már felénk nem divat az ötödikről kiesni az ablakon...

Aki nézi a természetfilmeket esténként, az bizonyára emlékszik olyan jelenetekre, melyekben az oroszlánok megölik az óvatlan hiénát, mely veszélyezteti zsákmányuk nyugodt elfogyasztását.
Aki pedig azt hiszi, hogy a rabló majd megijed, és önként lemond a zsákmányáról, azt nyilvánítsuk közfelkiáltással ée nemes egyszerűséggel tökhülyének.
Az elképzelhető, hogy a NER szánjából egy-két kövérre hízott alakot még kidobnak az üldöző farkasok elé, de a lényeg marad - már ami itthon marad és nem helyeznek bölcs előrelátással biztonságba a szabad világban, például Azerbajdzsánban, Tongán, stb...
Az is elképzelhető, hogy Nagyurunkat kormányzóvá választjuk a Műjégpálya jegén - az új miniszterelnök Lárár lesz, egészen addig, míg csak rókabőr ágykilépő nem lesz belőle az Orbán-erődítmény valamelyik vendégszobájában, egy titkos menekülőút bejáratát elfedve.

Az ne tévesszen meg senkit, hogy húszezer ember összejön ordítozni, hiszen abból ötezer azt figyeli, hogy mit ordítozik a tizenötezer, ötezer  - függetlenül az orditozás okától - minden ordítozáson lelkes résztvevő, ötezer idealista libernyák, akik azt gondolják, hogy a hangjuk olyan, mint a sófár, de már hetvenhetedszer kerülik meg a várost, és a falak még mindig nem omlottak le...
Na, a maradék kilencven százaléka azt akarja, hogy a csüngőhasú tünjön el a pereputtyával együtt (mondjuk ez is előrelépés...) de hogy aztán mi lesz, az már nem érdekli.
Sajnálatos mód a vallások gyülekezetei, a pártok is benne vannak ebben a katyvaszban, és néha örülnek, hogy nem szabad pártzászlók alatt demonstrálni egy képviseleti demokráciában, ugyanis nagy kérdés számukra is, hogy kit is képviselnek,
Ebben az életérzésben - a szűk vezetés kivételével a - a FIDESZ is osztozik, a kivétel meg tudja, hogy csak a Család és vazallusai érdeke az, ami számít...

Ha már így, egyházi ünnepen szomorkodunk a társadalom állapotán, akkor emlékezzünk meg a zsidó-keresztény egyházakról is, melyek évtizedek óta nem szólalnak meg arról, ami pedig a profiljukba vágna, nevezetesen a társadalom erkölcsi mélyrepüléséről - és itt most nem a szexuál-erkölcsről van szó.

Lehet nálunk pedofil-botrány, lehet a társadalom normavesztése, lehet fagyhalál, hőguta - bármi, csak a hallgatás örök.
Ha Jézus látná őket, igencsak elszomorodna, és megállapítaná, hogy a főpapok viselkedése - tisztelet a kevés számú kivételnek -  is örök, csak a mai Júdások megtartják a harminc ezüstöt, amiért megdolgoztak.

Hát, tojjon nektek a nyuszi gazdagon, süssön a nap és ha most ünneplitek a megújult természetet, legyen kellemes az ünnepetek.
Végtére is itt a tavasz, rügyeznek a fák, egyre kellemesebb az idő, és nálunk még háború sincs.


Ugye, hogy mindíg van, aminek örülni lehet?

:O)))

PUTYIN

Komolyan, ezen nem is tudom már, hogy sírjak, vagy nevessek.
Merthogy az emberi minőségnek van egy olyan szintje, ahová - úgy látszik - csak sajtómunkások tudnak alámerülni, mielőtt elpatkolnának keszonbetegségben.
Hajdan, boldog úrfikoromban nagyon szerettem volna újságíró lenni, ma már ezerszer is meggondolnám, hogy ebben az elsilányodott szakmában melyik sajtóorgánumhoz szegődjek el - merthogy szinte egyik sem tartja be a régi, jó irányelvet: a hír szent, a vélemény szabad.
Reklám-szórólapot írni meg sosem szerepelt a vágyaim között.
Ha olvasom az Index világpolitikai beszámolóit, csak mosolyogni tudok, de a Népszava cikkeit olvasva erős a gyanúm, hogy mentális kihívásokkal küzdő mazochista lehetek.
Amit ott művel egy- két sajtó-napszámos, az a hajdan baloldali és tekintélyes lap meggyalázása.
Példányai lassan ügyibevaló méretre vágva a zsákfalvak pottyantósaiban érdemelhetnék ki hasznos, szociálisan érzékeny és adekvát felhasználásukat.

Olvasom, hogy Putyin választási győzelméhez nem gratulált, csak a kínai, az indiai, az iráni, a szaud-arábiai, dél-afrikai és a Szovjetunió majd minden volt tagköztársaságainak elnöke, viszont Észtország, Litvánia, Lettország és még néhány nagyhatalom ezt elmulasztotta.
És hát ternészetesen az angolszász világ és az általa dominált európai hatalmak sem gratuláltak, legyenek azok kicsik, vagy nagyok.
Putyin túléli, az említett hatalmak vezetőit meg szép csendesen megüti a guta, hiszen csak az európai nagyvárosokban leadott orosz szavazatok számain tudnak rugózni.

Ezek azt tanúsítják, hogy egyrészt az oroszok nem titkolják az ellenszavazatokat, másrészt akinek nem tetszik a rendszer, az élhet a világ más tájain is, és ameddig nem fordul tevőlegesen Oroszország ellen, addig a kutya se ugat utána.
Hogy szerintük ők tudják, hogy mi az orosz érdek?
Annak idején a nyilasok is ezt állították a magyar érdek kapcsán magukról, elöttük Horthy, még előbb Ferenc József, sőt Haynau is - az ülésrend meghatározza az álláspontot, ugye... 


A Gorbacsov által eltékozolt birodalom ismét a lábára állt, és olyan vezetőt kapott, akiből nem lehet hülyét csinálni, aki az országa ellen berzenkedő angolszász országokat és csatlósaikat rákényszeríti, hogy Oroszországot súlyának megfelelően kezeljék, ha már a hatvan évnyi békés kereskedés és partneri viszony nem felet meg nekik.
Oroszország meglesz a nyugat-európai államok nélkül, de vajon azok is meglesznek nélküle?
Rossz nyelvek szerint Európa egy nem túl jelentős félszigete Ázsiának, nyersanyagkincse  elenyésző, lakóinak száma csökken, technológiailag és katonailag gyenge, egymagában esélye sincs felvenni a versenyt az USA vagy akár Kína világával.

Egyetlen esélyét éppen most hajítja sutba, mikor az oroszokkal kialakítható szövetség helyett az amerikai politika cselédjévé szegődik.
Nem csoda, hogy jelenlegi vezetői Oroszországot mint vérengző fenevadat, Putyint  meg mint a világ ellenségét szeretnék bemutatni, helyiérdekű és kétes sikerekkel. 
Ezért persze a későbbiekben drágán kell fizetni, mint ahogy a katonai konfrontációért is, ha egyátlán megússzuk a világháborút.
Merthogy ne feledjük, Oroszország és Putyin viselkedését az angolszászok rossz politikai-gazdasági-katonai helyzetértékelésén alapuló agresszív és szakadatlan nyomulása váltotta ki.
Az, ahogy bunkósbotjukat, a NATO-t - igéretük dacára - egyre közelebb és közelebb vitték Moszkvához.
Most úgy jártak, mint a bűvészinas, aki kitáncoltatta a söprűt a sarokból, de visszatáncoltatni már képtelen.
Az oroszok pedig elszántak, a kínaiakkal a hátuk mögött - ha már így esett a dolog - belekezdtek a világrend átalakításába, mely nagyságrendileg a jaltai rendezéssel esik egy súlycsoportba.
Nem kell azt hinni, hogy sikerük esetén az Egyesült Államok megszűnik nagyhatalonak lenni, de mindenképpen megszünik az egypólusú világrend, és a demens Bident az amerikaiak ezért éppen annyira fogják szeretni, mint az oroszok a narcisztikus idealista Gorbacsovot.


Oroszország számára ez a világválság - miközben nem rendítette meg az országot, sőt -  kényszer szülte lehetőséget ad a modernizálásra, a folyamatok felgyorsítására a tudomány és technika területén, a társadalom jólétének területén, és nem utolsó sorban katonai területeken.
Putyin pedig éppen megfelelő ember erre a feladatra, megfelelő helyen.
Nyugaton el sem hiszik, hogy hatalmát fenn lehet tartrani a  nép terrorizálása nélkül, pedig éppen a legutóbbi választás is azt tanúsítja, hogy dehogynem.

Az orosz népnk a II. Világháború, a húszmillió orosz halott, az ország európai felének elpusztítása olyan tanulságokkal járt, mely beleégett az orosz társadalmi tudatba.
Ennek megfelelően reagál a világ dolgaira, és ideje lenne beletörődni, hogy nem vevő az angolszász "demokráciára".
Saját társadalomszervezési mintáit követi, mely saját történelmén alapul, melyben a Romanovok mellett ott van Sztálin is, az angolszász intervenció a távol-keleten, Gyenyikin, a kozákok, a Szovjetunió, Hruscsov és Jelcin - létük és uralmuk megannyi tanulságával.


Számunkra talán az lenne kívánatos, hogy békében és biztonságban éljünk egy világhatalom mellett, kihasználva azokat a lehetőségeket, melyeket egy ekkora ország majdnem-szomszédsága nyújt.

Szomorú, hogy a mai magyar ellenzék - még azok is, akik magukat baloldalinak tartják - átengedte a "béke" jelszavát a maffiának, mely jelenleg a hatalmat gyakorolja errefelé.
Putyin meg teszi a dolgát - a mi helyeslésünkkel vagy ellenkezésünkkel - számára mindegy - egy világhatalom vezetőjeként.
Megrovóan fel szokták emlegetni neki, hogy KGB tiszt volt.
Valóban, de ez inkább az előnyére vált a mai helyzetben, hiszen hozzászokott az elemző munkához, kerüli a felelőtlenséget és nem lehet kiénekeltetni a sajtot a szájából.
Nem mellesleg a társadalmi jólétre is odafigyel, ami egy olyan országban, mely száz évvel ezelőtt még a nyomor, elmaradottság és primitív életmóddlal volt azonosítható, nem közömbös.

Hogy menet közben feléledt a fasizmus?
Hogy Németország ismét fegyverkezik?
Hogy a francia elnök európai vezető szerepre vágyik és a francia Gloire újjáélesztésére Napoleon után néhány évszázaddal?

Mindegy, a világ megy előre a maga útján, Róma ugyan az "Örök város", de a hatalma nem tartott örökké, ebben hasonlít Washingtonra, melyben a Capitólium elfoglalása ugyanúgy a demokrácia és kultúra csúcsa volt, mint hajdan nálunk a TV-székház ostroma.


Drukkolok Putyinnak, a világnak jót tenne ha multipolárissá válna.
Kissé értetlenkedem azon, hogy egyes demokraták az egyszemélyi hatalom ellen berzenkednek, de hogy egyetlen állam gyakoroljon irányítást a világ felett, azt természetesnek tartják.
Remélhetőleg háború nélkül ússzuk meg a válságot, remélhetőel hamar nyugvópontra jut a helyzet és ismét egy hosszabb békekorszakot élvezhetünk...
Jó lenne.

:O))) 

A MEGTÉRT BÁRÁNY

A megtért bárányról egy bibliai példabeszéd szól, melyet Jézus mesélt a farizeusoknak.
A történet arról a pásztorról szól, akinek száz birkájából egy elkóborol, de aztán rátalál, hazaviszi és olyan boldog, mint az öregember aki azt álmodja, hogy akkora a csúnyája, mint a telefonpózna.
Meg is hívja a szomszédait, elmesélni nekik a történetet, kérve, hogy osztozzanak örömében.

És így is történt, és azóta is kedvesebb a megtért bárány a kilencvenkilenc rendesnél, akikben nem élt az életösztön, és békésen legelészve várták a percet, hogy pörköltté lényegüljenek.
Közben konferenciákat tartottak arról, hogy igazából nokedlivel vagy sós burgonyával lesznek finomabbak, de erről már nem szólt a példabeszéd.
Mint ahogy arról sem, hogy a szomszédoknak hogy izlett a birkapörkölt, mely az elkóborolt jószágból készült, melynek romlott génjeit ki kellett vonni a tenyésztésből, de a gének állapota a kifogástalan ízhatást - hála a példabeszéd szerzőjének - egy fikarcnyit sem befolyásolta.
A köret krumpli volt, és Mária kóser kovászos uborkájának nem volt párja.

Brit tudósok kimutatták, hogy az azonnali határozott intézkedésnek meghatározó szerepe volt abban, hogy a nyáj ma is együtt marad, nem szalad szerteszét, mint nyugger csigagyüjtő feldőlt kosarából kiszabadult csigabigák.

Ez jutott eszembe arról, hogy már megint megtért valaki, akinek a segge alól kihúzták a pihepuha párnácskát, melyen a tragikus esemény bekövetkeztéig oly békésen üldögélt, mint Buddha a Nirvánában.
Igaz, ami igaz, akkor hirtelen megvilágosodott, és még mielőtt az óvóbácsi ki tudta volna mondani az "azonnal add vissza a pár..."  mondat utolsó szótagjait, fogta és az óvóbácsi felé dobta, de azt legalább három szigetelőréteg választotta el tőle, így aztán az őszinte tekintetű Rogánt találta el, gyógyíthatatlan mentális sérüléseket okozva neki.
Voltak már ilyen megvilágosodások a múltban is, gondoljunk - hogy messzebb ne menjek példázatért - az O1G alapmű halhatalan szerzőjének, Simicskának megvilágosodására.

Ő alapvetően két dologért halhatatlan, az egyik, hogy még a pizsamanadrágja zsebében is Geiger-Müller számlálóval közlekedik, a másik pedig, hogy az ő páncélszekrénye a Pilisben ugyanazon a tisztáson van elásva, mint Pintéré a sokat tudó kockásfüzetekkel.
A tanulság ebből az, hogy a példabeszéd birkái ma azok a választók, akik hisznek az efféle megvilágosodásokban.
Voltunk páran, akik már a hetvenes évek vége felé is ki akartuk írni a transzparensre, mikor az elöljáróink az NDK katonai attaséjának látogatása alkalmából megfelelő üdvözlő jelszót kerestek, hogy "Kutyából nem lesz szalonna!"...
Kicsit soká tartott a jelszó verifikálása, de mára minden rendben.

Nem merném azt állítani, hogy az ember a kényszerítő körülmények hatására nem változhat, nem lehet a rablóból kiváló rendőr, a maffiózóból egészségünk és közoktatásunk kiváló őre, az adócsaló vállalkozóból a kötelező tagdíjakból fenntartott önkéntesen kötelező kamara elnöke, de azért időt adnék ezeknek a változásoknak.
Pártot is ismerek, melyben a karrier szinte meghatározó előfeltétele, hogy a majdani korifeus a tulsó partról ússzon át, ez a negatív maffia-módszer.
A maffiában, ahhoz hogy tag legyél, legalább egy gyilkosságot el kell követned, hogy az iletékesek biztosak legyenek abban, hogy nem fogod elárulni a Keresztapát, míg errefelé legalább egyet el kell árulni hajdaani eszméinkből és társainkból ahhoz, hogy a megtértet a keblünkre öleljük és vezető politikust gründoljunk belőle.
Van akinek szektától szektáig vezet az útja, mígnem egy szemüveg segítségével politikussá nem változik.

Hej, Jézusnak könnyű volt!
Akkor a törzsi viszonyok egyszerűek voltak, a megkövezés intézménye a szélsőségeket lefaragta, ma meg itt bolyongunk reménytelenül a sivatagban, várjuk, hogy megmentsenek, de hiába.
Vajon nokedlival, vagy sóskrumplival leszünk felszolgálva?
Össze kellene már hívni egy megbeszélést, hogy eldönthessük!

:O)))

PÁRTOK ÉS ÁRTÓK

Csak a baj van velük.
Megmondják a civilek is, akik a CivilPárt tagjaiként csak a csillagok kedvező együttállása esetén jutnak oda a húsosfazékhoz:
De a csillagok sehogy se akarnak nekik kedvezően összeállni, pedig a vöröset már le is törölték, hogy egyszerűbb legyen a feladat.
Csodálkozásra persze nincs ok, hiszen a torta nem lesz nagyobb, sőt.
Ezek a civilek meg piszkosul erőszakosak, kizabálnák a fínom mócsingokat abból a kajából, melynek elosztásáról Nagyurunk már önfeláldozóan gondoskodni méltóztatott.
A pártok meg egy hangyafaxnyi lépésre vannak attól, hogy nettó költségvetési befizetők legyenek, a világon elsőként.
Hogy a Fidesz nem?
Ja, hát ez azért van mert a Fidesz nem párt, hanem maga a szervezett bűnözés.
Nem, nem a Józsi meg a Jolán néni a bűnöző, akik részben a hatalomhoz húzás miatt, részben megélhetési okokból Fidesz-szavazók (nem, nem azért, mert genetikailag cselédek, pfuj, még a gondolat is borzasztó - egyébként sem genetikázunk, mert  az már mejdnem olyan, mint a genderezés...), ők még katonák se lehetnének Rogán caporegime csapatában, ők a morzsák haszonélvezői.

De az azért nem nélkülöz némi pikantériát, hogy egy társadalom, mely önmagát - elvileg - a pártok tevékenységén alapuló angolszász tipusú parlamentarizmus keretei között határozza meg, ilyen vehemensen utálja a pártokat, mint a mi társadalmunk.
Oka van ennek, ez pedig a társadalom sajátosan magyar fejlődése, mely valahogy úgy van a hatalmi kínálattal, mint a nők a turiban - az a jó, ha mások száz levetett rongya közül lehet választani, míg ha mondjuk a kínálat egy Diorra és egy Guccira szűkülne, hát az maga lenne a tragédia.
Különben is, ízlések és pofonok ugye, ha valakinek BOSS kell, hát találja meg a kínálatban, ha jó volt az SS-nek, jó lesz nekünk is!

Régen egy pártban azok csoportosultak akik a világról azonos, vagy egymáshoz nagyon hasonlóan vélekedtek, ettől lett elvtárs az elvtárs.

A világ közben olyan lett, mint a teknős a viccben - vagy valami, vagy megy valahová, de épeszű ember már nehezen igazodik el rajta.
Egy biztos, hogy az ideológiáknak átmenetileg beáldozott, talán azért, mert túl sok ember halt meg értük és  miattuk - és itt a vallásokat is ideológiaként kéretik kezelni.
Viszont a pártok elkezdtek vallási szervezetként viselkedni, a puszta hatalomvágyon kívül kevés elképzelésük van az általuk kívánatosnak vélt társadalomról, saját pápákkal (na jó, sekrestyésekkel) rendelkeznek, akiket gondolkodás nélkül illik követni a megkövezés és keresztrefeszítés ódiumával fenyegetve.
Azt remekül hirdetik, hogy mit "nem", de arról keveset szólnak, hogy mit "igen".

Természetesen a szinte középkori szinten manipulált tömegeknek ez nem is hiányzik, ők egyszerűen csak jól akarnak élni - érts ezen bármit, mi szem-szájnak ingere.
Talán elhamarkodott kijelenteni, de megítélésem szerint a pártok és a pártok küzdelmén alapuló társadalmi berendezkedés felett eljárt az idő, a mai állapotában talán jobb is lenne helyette valami más, valami új, valami ésszerű.
Nincsenek illúzióim, túl sok hatalommal rendelkező ember érdekelt a mai rendszer fenntartásában, és amióta a főniciaiak feltalálták a pénzt, azóta tudjuk, hogy az beszél, a kutya meg ugat.


Mi lenne a kívánatos szerintem?
Hát, az egész jelenlegi rendszert fel kell borítani.
Hagyományos értelemben vett pártoknak nem lenne szerepük, helyette programok versenyeznének egymással, kvázi választási pártként.
A programoknak konkrétnak, számonkérhetőnek kellene lenni,  a teljesítési határidőket nem lehetne lebegtetni.
A választás nyertese a ciklus felénél elszámoltatható lenne  vállalásaival, amennyiben nem teljesített akárcsak egyet is közülük, a képviselők mandátuma automatikusan megszünne.
A teljesítés igazolására egy testület lenne hivatott, de a választópolgárok meghatározott létszámú csoportjának anyagi kockázattal járó  kezdeményezésére a döntés megváltoztatható, ez esetben persze az igazoló testület mandátumát veszti, anyagi konzekvenciák mellett.
Az önkéntes vállalások mellett az induló választási párt köteles lenne egy kérdőív kérdéseire konkrét választ adni, a kérdőív olyan kérdéseket tartalmazna, mint például a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos tervek, vagy az egészségügyi ellátórendszer átalakítása, de konkrétan.

Például tervezik-e bevezetni a  beavatkozások egységes kifizetését a betegnek, mely alapja lehetne egy számlának is a magánellátásban.

Vagy, hogy a ciklusban bevezetik-e a dohányzás vagy a narkotikumok használatának szankcionálását az egészségügyi adó mértékénak megállapításánál?
Tervezik-e a ciklusban viszaállítani az egészségügyi ellátás biztosítási jellegét?
Családi pótlékemelése vagy adókedvezmény?
Az adórendszeren keresztüli támaogatás tilalma bevezetésre kerül-e?
Területi és iskolai tömegsport vagy a profi sport kerül támogatásra?
Ki tartsa fenn a gladiátorképzőket - a klubok vagy a társadalom?

Terveznek-e változtatást a nyugdíjrendszerben, s ha igen, milyet?
Bevezetésre kerül-e az oktatás szektorsemleges finanszírozása, és milyen módon valósul meg az önkormányzatok beleszólása a területükön működő nem állami fenntartású intézmények életébe?
Tervezik-e a KLIK felszámolását, az önkormányzatok szerepének növelését, és ha igen, milyen módon?
Csak olyan törvényjavaslat kerülhet benyújtásra a ciklusban, mely szerepel a tervek között, egyébként évente a nem tervezett programokat népszavazással kell engedélyeztetni - minimálisan is hat hónapos csúszással, gazdasági elemzéssel.


Képviselő az állampolgárból úgy lehet, hogy valamelyik  progamhoz csatlakozva egyénileg megméreti magát és bánatpénzt helyez letétbe, melynek összegét személyes és családi vagyonának megfelelően egy testületnek  kell megállapítani. Ezt akár egy közösség is összeadhatja, de a ciklus végén nem tarthat igényt a visszatérítésre.
Ennek az összegnek a képviselő a ciklus végén a dupláját vagy tripláját  kaphatja vissza, amennyiben a népszavazás a program sikerességét állapítja meg.
A képviselő évente egy szavazás során visszahívható, annyi szavazattal, amennyivel megválasztották.
Programot bárki hirdethet, de a tervezett változtatások forrását meg kell jelölni, azt egy közgazdászokból álló bizottságnak véleményeznie kell, és azt nyilvánosságra kell hozni - bárki számára  hozzáférhető csatornákon.
Külön fejezetet kell szentelni a külügyeknek, a külkereskedelemre, a külföldi vállalkozások számára adott adó és egyéb kedvezményekre.

Szóval, el lehetne gondolkodni dolgokon, a változtatás lehetőségén, mert a jelenlegi sziszténa csődöt mondott és még előttünk a kor kihívásainak java.
Akik szeretik a demokráciát és unják az ellenzéki tehetetlenkedést. azoknak ajánlom, hiszen éppen itt az ideje, hogy abbahagyjuk a döglött ló verését, és kreatívan álljunk a dolgokhoz.
Ez az írás csak egy ötlet és vázlat - annak is csak egy része, hiszen a feladat óriási és az egész államigazgatás megváltoztatásával jár.
Természetesen az önkormányzati szabályohat is ehhez kellene igazítani.
Talán valami hasonlóval ki lehetne mozdítani az állampolgárt is abból a meggyőződéséből, hogy nincs beleszólása a sorsába.
Persze az elelnállás óriási lenne, de a jelenlegi helyzet konzerválásával végleg elveszett a jövő.
Az unokáké és dédunokáké is.


Hát nem lenne kár érte?

:O)))