2010. július 30., péntek

MADE IN CHINA...

Nem lanyhul a szorgalom...

A birodalmi főmegbízott javaslatára négy szerződést vizsgál a KEHI: a sanghaji világkiállítást, a sukorói kaszinó koncesszióját, az Omninvest Kft.-vel kötött szerződéseket és a moszkvai kereskedelmi képviselet ingatlanértékesítését.
A nagyhatalmú kurkász hihetetlen éleslátással megállapította, hogy ezen ügyekben a Gyurcsány- és a Bajnai-kormányok közvetlenül érintettek, mivelhogy a két korábbi kormány megtárgyalta azokat, döntéseket hozott és a "nemzetközi érintettség is fennáll": a legtöbb esetben államközi, illetve a legmagasabb szinten, többször is Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon személyes részvételével zajlottak a tárgyalások az amerikai, izraeli, kínai és orosz üzleti partnerekkel.
Hihetetlen, - a magyar államot érintő kérdésekben a magyar kormány részt vett a döntéselőkészítések folyamatában, értékelték a szakértői anyagokat és - irgalomannyanehaggyel - döntéseket is hoztak az adott kérdésekben.
Ez már eleve súlyos jogtalanság, mivel - mint ezt minden magyarembernek tudnia illik  - döntéseket ebben az országban mindösszesen egyetlen ember hozhat, azt pediglen orbánviktornak hívják.
Namármost az eleve borítékolható, hogy a saghaji világkiállítás témája eleve bukta, ugyanis a kiállítás fő attrakciója a Gömbőc, és ki ne emlékezne a kalapkirálynőként elhíresült pártelnökasszony példálózására, melyben - belegondolni is szörnyű - a kisgömbőcről szóló mese parafrázisában magával a Lánglelkű Vezér személyével azonosította a világot felfalni akaró, de aztán sajnálatos módon kipukkadó hungarikumot.
Az áthallás egyértelmű, aki ebben nem látja Gyurcsány szőrös kezét az vak, - emellett még a plafonról mindenféle falécek is lógnak lefele, erdő meg sehol - ezzel arra utalt Gyurcsány, hogy a Vezér nem látja a fától az erdőt, de majd a saját léceiből ácsolunk neki valami hasznos alkalmatosságot cinikus célozgatások ellen, - nyakkendő is lesz rajta!
Egyébként is, -  az ácsmunkához felettébb értünk, magától a Gyufavárak királyától tanultuk még Sevillában!
És ez a kaszinó-koncesszió is, maga a megtestesült cionizmus vagy cinizmus, vagy mi is - mindenesetre a magyar választó pofánröhögése, - nyolcvan kilométerre a Nagy Demján tervezett Pozsony melletti kaszinójától beengedni a konkurenciát, - abszurd!
Még a végén magát orbánviktort is  a szőnyeg szélére állíthatja a nagyhatalmú pénzember, kinek szemének rebbenésére lehullanak a legyek a lámpáról és dunaparti telkek megfialnak; végtére is nem csóró IMF ő, akivel csak úgy packázni lehet - adós fizess!
Ez az Omninvest is gyanús, ez aztán valóban offshore hátterű cég, - a tulajdonosai között ott ül a galád Mr. Shore Off, és szivarral a szájában tömi dagadt hasába a magyar rónák kincseit, nagy ravaszul magyar céget hozva létre, itt adózva, itt dolgozva a magyar törvények szerint, elvetemült és gyalázatos furfanggal.
Mellesleg egyetlenként senki nincs közel és távol, aki rendelkezik azzal a felkészültséggel, hogy világjárvány idején megfelelő mennyiségű és minőségű oltóanyaggal lássa el magyarembert, de mivel a fiúk megkérdezték egymást és egyikük sincs benne a buliban, ezérthát belátható: ez az állapot tovább nem tartható fenn...
Viszont ez a moszkvai kirendeltség-ügy valóban necces, - vizsgálta ezt már a fű meg a fa, - majd most egyel többen állapítják meg, hogy szabályosan került értékesítésre, de lehetett volna drágábban is adni... 
Szóval lesz itten haddelhadd, - megy a habverés ezerrel és erre ez a derék Papcsák a megfelelő ember, ebben a beosztásban ugyanis a párthűség mellé még a gátlástalanságnak is társulnia kell, viszont vastagon lehet kenni a kalácsra a vajat...
Egy dolog azért kimaradt a vizsgálandó tételek listájáról.
Bernie Ecclestone ma a Parlamentben járt, Schmitt Pál kísérgette MOB elnöki minőségében. Megmutatta a Koronát neki, szépen elmesélte, hogy Szent István fejére készült, ezért ma némi gondot is okoz, hogy adott esetben megtartanák e a Kedves Vezér  fülei a fején.
Ecclestone kissé közelebb hajolt az ereklyéhez és buzgón szemlélte, mire nemzeti egységünk jövendő  kifejezője megkérdezte: mit néz? 
A válasz: keresem a Made in China feliratot rajta...
Bernie sokat látott ember, jól meg tudja különböztetni az igazit a talmitól, és mivel tudjuk, hogy ettől a sunyi Bajnaitól minden kitelik - gondoljunk csak a libák szomorú sorsára,  melyek közül talán egy még ha bujkál külföldön - talán nem ártana megnézetni a Bizományiban a neves ereklyét, nehogy már csak egy rézsipkát őrizzen ott az a négy kupolacsősz a vitrin négy sarkán?
Ezektől minden kitelik, ugye...
:O))))

2010. július 29., csütörtök

FIZETNÜNK KELL...

Meg kell fizetnünk az IMF-el való szakítás költségét is, mondja Mellár Tamás.

A Századvég Gazdaságkutató Zrt. kutatási igazgatója az ATV Egyenes beszéd című műsorában nyilatkozott, és kifejtette, hogy az ország alapvető érdeke, hogy középtávon saját lábára álljon a gazdaság és ne legyen szükség folyamatosan külső források bevonására, ehhez pedig az országnak vállalnia kell az IMF-fel való szakítás rövid távú költségeit.
Eléggé csúnya látvány, amikor egy böcsületben megőszült szakember éppen belerondít szakmai reputációja kellős közepébe, de mit tegyünk -  az új idők régi embereinél mostanában a politikai hűség a szakmai hitelesség elé került a rangsorban.
Kezdjük talán az elején.
Habár az ország kétségtelenül valamelyest eladósodott, és bizony-bizony a fejlődéshez folyamatosan szükségünk van külső források bevonására is, de ettől a gazdaság még a saját lábán áll, és a meglévő problémák dacára is fejlődőképes - és fejlődik is.
A fejlődéshez pedig források kellenek, ha nincs külső, akkor pedig csak belső forrásokra lehet támszkodni.
Belső források meg köztudottan nincsenek, így aztán a szép, önellátó autarchikus gazdaság álmát fel kell adni.
Az is kérdéses, hogy hogyan képzeli el a leépülőfélben lévő elkötelezett kutató a belső források feltárását, mert amit az interjú során elmond - nevezetesen a hazai vállalkozók által létrehozandó hitelszövetkezetek meg egyéb vicces ötletek - az inkább a fából vaskarika szép példája, mint tudományos kutatás eredménye..
Azt álmodja meg például, hogy  adják össze a tőkeszegény vállalkozók azt az összeget, melyet aztán majd hitelként, kamatterhek mellett felvehetnek, - a kamat meg majd fedezi a működési költségeket és az adót - meg ha nincs szerencséjük, akkor Viktor egyensúly-javít is egyet a pénzükből, - ami - ne feledjük - praktikusan nincs is...
Azt is megnézném, amikor a Mercedes majd bánatosan lemond külső forrásairól, mert magyar leányvállalata majd jobb kondíciókkal kap hitelt attól az új banktól, melyet a vidéki vállalkozók finanszírozására hoznak majd létre - vagy nem.
De azért inkább létrehozzák majd persze, merthogy a közismert bonmot szerint a bankrablásnál csak egy jobb üzlet van: a bankalapítás, és ez a bankrablási periódus nem tarthat a végtelenségig - váltani kell.
Külső források bevonására minden országnak, még a gazdag országoknak is szükségük van ha fejlődni akarnak, - hát még a tőkeszegény kis államoknak.
Egyre kell vigyázni: a gazdaság legyen képes a hitelek törlesztésére, és ezzel nálunk nincs is hiba, habár az utóbbi három hónap azért erősen kezdi árnyalni ezt a képet.
Nem az eladósodottságunk miatt, hiszen mint maga a Vezér is megállapította,  80% körüli eladósodottságunkkal az európai középmezőnyben vagyunk, hanem a krakéler ostobaságunk és a gazdasági jövőkép hiánya miatt.
Merthogy az szép dolog, hogy azt már tudjuk, hogy 2030-ra jajdefincsi lesz magyarembernek, de azt azért még nem, hogy 2011-ben mi lesz a fedezete a deficit vállalt csökkentésének.
Mint a klasszikus viccben: azt már tudjuk, hogy mi lesz, csak még azt nem tudjuk, hogy addig mi lesz...
Gondolom ebből az is kiderül, 2030-ra tervezi a Vezér, hogy a Világegyetem Ura lesz - addig és nem tovább akar csak bíbelődni ezzel a személyes nagyságához képest megalázóan kicsi országgal
Aztán itt van ez az IMF ügy is.
Hogy miért kell nekünk harcolnunk egy olyan szervezet ellen, melynek tagjai vagyunk, amelyik a mi befizetett pénzeink kihelyezésével is foglalkozik átmeneti gazdasági nehézségekkel küzdő tagjai számára, az maga a rejtély, a Nagy Orbáni Okosságok tengermély homálya maga...
Ennek a szervezetnek Magyarország 1982 óta tagja.
A tagság ebben a szervezetben olyan, mint amikor a cirkuszban védőhálót feszítenek a trapézművészek alá, - ha baj van, életet menthet.
Mint mentett legutóbb is, mivel a nemzetközi pénzügyi források szinte máról-holnapra bedugultak és csak az a lehetőségünk maradt, hogy a fizetési nehézségek elkerülése érdekében igénybe vegyük ezt a tagságunkból fakadó lehetőséget.
Egyébként a piacinál kedvezőbb kamatozással, de mint említettem, a pénzpiacon éppen nem lehetett semmiféle kamatozással forráshoz jutni.
Márpedig az ország ezidáig még mindíg teljesítette határidős fizetési kötelezettségeit és ez történt most is - megőriztük hitelképességünket.
És hát igen, - az IMF feltételekhez köti a pénzek kihelyezését, mert ez ugyanúgy működik, mint a hétköznapi életben, csak itt nem a nyugdíjszelvényt kérik be hitelbírálatkor, hanem azoknak az intézkedéseknek a listáját, melyek biztosítják a hitelek visszafizetését...
No, ezt nem tudta Orbán prezentálni, - vagy nem akarta, mert - mint Mellár is mondja - az eddig is szűkös mozgástér ennek a brilliáns akciónak köszönhetően most még jobban beszűkül, tehát további egyensúlyjavító intézkedésekre van szükség.
Az egyensúlyjavító intézkedés egyébként a megszorítások leánykori neve.
Azt ugyan nemigen tudom, hogy a saját helyzetünket miért kell mesterségesen rontani, hacsak a Vezér  határtalan erejének fitogtatása nem okoz semmivel össze nem hasonlítható gyönyört neki és híveinek.
Csak úgy ne járjon, mint az autóban szeretkező pár akik annyira bele vannak feledkezve saját gyönyörükbe, hogy csak akkor kapnak észbe, mikor az erdész megkocogtatja puskájával az ablakot.
Merthogy meg fogja kocogtatni, ez kétségtelen és ezt Mellár is tudja, aki ha komolyan veszi a munkáját, akkor ezt a kocogtatást akár milliárdokban is ki tudná fejezni - már ha nem állna ennek útjában a párthűség.
Kedvelem ezeket a Századvég-cégeket, ez lehetett az egyik legjobb befektetése Stumpfnak...
No, mindegy - ahogy elnézegetem, Orbán a legjobb úton halad bukása felé, de az kétségtelen, hogy ezt döngő léptekkel teszi.
Volt már egy-két elődje a világban, akik hasonlóképpen masíroztak a bukásba, csak az a baj, hogy ennek az árát is velünk fizetteti meg a történelem.
Ez ellen viszont nincs mit apelláta, - ha komolyan vesszük a demokráciát, akkor az eszközeink korlátozottak, de azért nem maradunk teljesen eszköztelenek, - fontos az az lenne, hogy a választó tudja, hogy mi is történik körülötte.
Úton-útfélen el kellene mondanunk neki.
Aztán majd levonja a következtetést...
:O)))









2010. július 28., szerda

SZÉCHENYI TERV...

Mindegy is, hogy minek hívjuk...

Meglehet, találóbb lett volna a Fidesz működési modelljének ihletőjéről, Don Vito Corleonéról elnevezni, a Terv mottója meg az lehetne, hogy "Ne mi nyerjük a legtöbbet!"...
Meghirdette az Új Széchenyi Tervet a kormány, egyelőre vitairatként,  - tradícióvá téve az első kormányzásuk idején folytatott gyakorlatot.
Akkor sem vont és most sem von be új forrásokat a vállakozások támogatására a Nagy Nevettető, a meglevő forrásokkal trükközget és azok körül csinálja a csinn-bumm cirkuszt, - vakulj paraszt, vakulj vállalkozó!
Az első Orbán-kormány idején a minisztériumok fejlesztési forrásai fölé írták oda a veretes nevet, majd két féltéglával döngetve a mellüket annyit dumáltak róla, hogy ma már a serdületlen ifjúság joggal hiheti, hogy Széchenyi keresztneve Terv volt.
Most ennél is viccesebb a helyzet, mert a forrásokon túl tőlük megszokott módon egyszerűen einstandolják az Új Magyarország Fejlesztési Tervben megjelölt célok nagyrészét,  legfeljebb átkeresztelik a célokat.
A Széchenyi terv forrása a hazánk számára kizárólag a már megítélt uniós támogatás lesz, saját forrást a kormány nem is tesz mellé, így a vissznemtérítendő támogatások is megszünnek e terv keretében.
Viszont hogy vállalkozóbarát magatartását bizonyítsa, a kormány bejelentette, hogy 477 milliárd forint értékű projektforrás visszavonására, illetve tartalmi felülvizsgálatára kerül sor, - hadd örüljön a vállalkozó, aki ezekbe a projektekbe már pénzt és energiát fektetett be...
Azt tervezi a kormány, hogy hét támogatandó cél köré csoportosítja az EU-s fejlesztési forrásokat - az egészségipart, a zöld gazdaságfejlesztést, a lakásprogramot, az üzleti környezet fejlesztését, a tudomány-innováció-növekedés területét, a foglalkoztatást és a közlekedést határozva meg kitörési pontként.
Az átfedés az előző kormányok programjaival természetszerűleg nagy, hiszen nem lehet az országot tapsra fejlett skandináv állammá varázsolni, és ezen még az a rengeteg süket duma sem változtat, amellyel a kormányzó párt grátisz és korlátlan mennyiségben ellát bennünket.
Ami legjobban tetszett, az az "egészségipar" kifejezés használata - elképzeltem, ha ez Gyurcsány vagy Bajnai szájából hangzik el micsoda szájtépésbe kezdett volna a csücsöriszájú Vezér.
Milyen buzgón taglalta volna sameszai kórusának énekétől kísérve, hogy az egészség az nem ipar, hanem a magyarember legdrágább kincsének őrzésére felkent nemzeti szervezet, a porig rombolt egészségügy áldozatos munkájának tárgya, melyet hivatásként, nem pedig a milliárdos offshore-lovagok játszadozásainak iparaként kell kezelni!
És lám, úgy tünik, mégiscsak kell az egészségügybe tőke, - márpedig aki tőkét fektet be az profitot vár, és ha ezt nem hiszi, kérdezze meg a kedves papát, aki ezt az elvet remekül alkalmazza, mint köztudott.
Vagy Kékessy üzletembert, akinek - a Méltóságos Asszonnyal kart karba öltve - már voltak ambíciói a szegedi egészségügy környékén...
Aztán itt van a zöld gazdaságfejlesztés ügye is, - az ügyben magát érdekeltnek tartó LMP is bírálta a tervezetet, - hát majd meglátjuk, merthogy a zöldség majd a források odaítélésében lesz tettenérhető.
Ami azt illeti, itt lesznek az igazi gondok, merthogy wellness-centerek és vizicsúszdák tekintetében az első Széchenyi terv felülmúlhatatlant alkotott, sikeresen kicsinosítva a faluvégi libaúsztatók környezetét népies stílusú vizesblokkokkal, munkát adva szorgos ácsok százainak.
Ezt kellene most felülmúlni, csakhát az uniós pénzekhez nem könnyű hozzájutni sem a vállalkozónak sem az őt felkaroló pártnak, - felmerülhet a veszély, hogy még a végén a hálás klientúrát nem lehet kistafírozni belőle, - ezért hát az eddigi roppant feszes és átlátható pályázati rendszert lazítani kellene, hogy ez az apró akadály elháruljon, - de dolgoznak már rajta az illetékesek.
Most már csak azzal kellene valamit kezdeni, hogy a kifizetésekkel se kelljen annyit bíbelődni, merthogy az Unió utófinanszíroz, - a projektnek meg kell valósulni, csak akkor jön a pénz és ez sem helyes, - de majd hadat üzenünk, oszt annyi nekik.
Még persze az is megoldást jelenthetne, hogy a soros elnökség idején Orbán kikiáltaná magát az Unió örökös elnökének, persze teljhatalom, meg ius primae noctis, pallósjog, miegymás...
Arra is kíváncsi leszek, hogy az átláthatóság követelménye mnnyire fog érvényesülni azután, hogy első ciklusuk alatt a pénzek osztása leginkább mutyiban folyt, a nép egyszerű gyermekének száját pedig betömték az ablakcserék lehetőségével, ami persze nagyon komoly segítség volt a családoknak a mi adónkból, de emellett milliárdok mentek oda, ahol már amúgy is bőven volt, - ezekről a mezei szürke magyarember nemigen tudhatott...
A Fidesz most is népszerűséget vadászik, a kis és középvállalati szektor és a mikrovállalkozások támogatását mantrázza, - jelenleg kis- és középvállalkozások részesedése a fejlesztési forrásokból "mindössze" 10 százalék, miközben a nagyvállalatoké 21 százalék, a legnagyobb rész pedig az államigazgatási szervezeteké.
Nagy barátja vagyok a kisvállalkozásoknak, nem könyvből tanultam a problémáikat, de ha tárgyilagosak vagyunk, akkor azért meg kell állapítani, hogy egy határon túl képtelenek fejlesztési forrásokat igénybe venni, mivel a hiteleket nem csak fel kell venni, azokat vissza is kell fizetni.
Itten van az eb elhantolva, a mai gazdasági-társaalmi környezetben még a legügyesebb vállakozó is csak nehezen képes kitermelni egy fejlesztés árát, márpedig veszteséges nem lehet, hiszen akkor elveszíti a hitelképességét és ezzel együtt esetleg a termelésének folyó finanszírozását is, ami egyenes út a csődhöz.
És hát lássuk be, - a rengeteg kisvállalkozás jelentős része kereskedelmi vagy szolgáltatási területen működik, ahol nem mindíg érdemes növelni az üzemméretet, innovációra se nagyon van mód, és nem mindenki akar egy péküzem tulajdonosaként pékkirály lenni, letarolva a teljes magyar piacot.
Az ipari termelők pedig többnyire nagyobb vállalkozások vagy a multik beszállítói, nekik fontos lehet az új technológiák bevezetése, a termelőeszközök időnkénti cseréje, a termelés modernizálása, de csak addig a szintig, amelyik még nem viszi el teljesen évekre előre a nyereséget.
Tetszik-nem tetszik, a gazdaság motorja ma Magyarországon a multi és beszállítói köre, a fejlesztési forrásokat arra pazarolni, hogy a derék kisvállalkozó új - társadalmi státuszánál és gazdasági lehetőségeinél egy számmal nagyobb - autót vegyen belőle pazarlás és felelőtlenség lenne.
Ugyanígy hiba lenne fellazítani a pályázati eljárást, neadjisteen az elszámoltatást, és hiba lenne a forrásokat a végtelenségig szétaprózni is, mivel ilyen lehetőségünk támogatáshoz jutni a következő kilencven évben nemigen lesz mégegyszer, - most kellene értelmesen és jól élni vele.
Mondjuk az autópályák után rendbetenni a vasúti pályákat is, alkalmassá téve a lóvasútinál valamivel nagyobb sebességre.
Igaz, erre nem tud önállóan pályázni Lakatos Árpi a krampácsoló csapatával, de ha alvállalkozó lesz belőle, az országnak az se lenne rossz...
Az viszont kétségtelen előrelépés, hogy a vitairathoz hozzá is lehet szólni, - hogy mennyire van ennek értelme, az a Fidesz ismeretében ugyan nem kétséges, de legalább most a látszatra adnak - essesemmi...
Összefoglalva: az Új Széchenyi Terv az uniós források újraosztása, - miért pont ezt ne osztanák újra, hiszen úgy tünik, az alapelv a "Vedd el - bármi is az, de főleg a pénzt".
A többit majd meglátjuk a gyakorlatban...

:O)))





2010. július 27., kedd

ÁBRÁNDOZÁS...













Nyugger-blogger álma



Ha én orbánviktor lennék
Ezer hektár szőlőt vennék,
Mézes libacombot ennék
Jaj, de mohó ember lennék!


Ha én orbánviktor lennék
Tökös kis focista lennék
Díszdoktorságot is vennék
Fene okos ember lennék!


Ha én orbánviktor lennék
Csak miniszterelnök lennék
Ellenzékben ki-be mennék,
Nagyon erős ember lennék!


Ha én orbánviktor lennék
Forintomból eurót vennék
Abból meg forintot vennék
Buta népen sokat nyernék!


Ha én orbánviktor lennék
Bankárnépséget kergetnék,
Néha-néha asszonyt vernék
Nagyon macsó gyerek lennék!


Ha én orbánviktor lennék
Egy új Caligula lennék,
Lovam államfővé kennék
Előbb-utóbb Isten lennék!


Ha én orbánviktor lennék
Itt a csúcson elmerengnék,
Időnként jól beszeszelnék
Mi lenne, ha megneszelnék?


Mi lenne, ha rájönnének,
Át lettek verve a népek…
De ezzel én nem törődnék,
Hiszen orbánviktor lennék…


:O)))

off:
Ma nincs kedvem sem mélyenszántani, sem komoly emberekről vagy komoly dolgokról írni, meg egy idő után gyomorrontásos tünetek kezdenek mutatkozni, úgyhogy ma inkább mosolyogjunk egyet - együtt...



2010. július 26., hétfő

SZERÉNKE DALA...

Ennél már nincs lejjebb...

A Jobbik ma törvényjavaslatot nyújtott be, melyben javasolják az Alkotmány módosítását a nemzeti jelképek, - konkrétan a nemzeti zászló tekintetében.
A javaslat szerint a Magyar Köztársaság zászlaja három, egyenlő szélességű piros, fehér és zöld színű vízszintes sávból áll, a zászló közepén a Magyar Köztársaság címere foglal helyet.
Azért van szükség a változtatásra, mert a beterjesztők szerint a nemzeti jelképekben az ezeréves államiság jelenik meg, amit legösszetettebben a címerpajzson szereplő Szent Korona fejez ki, meg a Kárpát-medencei magyarság összetartozását is szimbolizálja.
Mondjuk a címerpajzson nem a Szent Korona szerepel, az a pajzs felett található, de ne akadékoskodjunk, végtére is itt most fontos dologról esik szó.
Azt is javasolják Jobbikék, hogy az iskolákban mindenhol legyen kifüggesztve (gondolom az Orbán hiszekhuszonkilenc mellett...) Papp-Váry Elemérné, született Sziklay Szeréna halhatatlan remeke, a Magyar Hiszekegy, tanuló ifjúságunk nagyobb épülésére.
Ragyogó ötletek, - miután már az avatandó tisztek ludovikás egyenruhájukban kardot rántva esküsznek, éppen itt volt az ideje kivirágoztatni az igaz magyar szívek kiskertjét, tovább ápolva haladó hagyományainkat.
Ami a zászlót illeti, engem nem fog zavarni, ha a műhímzők és szitanyomók céhe felvirágzik, habár be kell valljam, ettől az én magyarságom egy fikarcnyival sem lesz izmosabb, én idáig is magyar voltam és ezután is az leszek, és ehhez nekem nem kell sem malomkeréknyi kokárdát cipelnem a hasamra varrva, sem a zászlón címert keresgélnem.
De ha valakinek olyan gyenge lábakon áll a hazafisága, hogy állandóan támogatni kell, hát akkor legyen a zászló közepén az a címer - mostmár csak azt kell még gyorsan eldönteni, hogy a kiscímer, a középcímer vagy a nagycímer kerüljön oda, és ha a középcímer lesz a nyerets, akkor az angyalos vagy jó lesz az a címer angyalok nélkül is.
Amennyiben az angyalos változat nyer, az esetben az egyik angyal - a jobbik - lehetne például a géppuskaszavú ám szelídlelkű Morvai Krisztina, a másik oldalon pedig Selmeczi Gabriella lengethetné szárnyait mosolyogva, reáhozva ezzel ellenségeinkre a megfékezhetetlen félelmet.
De korona az legyen mindenképpn, mertmivelhogy az jelképezi a nemzetet, melynek abba a fogalmába, melyet a korona valaha jelképezett, a Jobbik mai hívei közül öten sem férnének bele.
És hát egy köztársaságnak mi lehetne szebb jelképe, mint egy korona?
Szóval, én nem ellenzem, - én már akkor legyintettem egyet lemondóan, mikor a rendszerváltáskor a Kossuth címer helyett a kiscímert választotta a kedves papára emlékező nosztalgiával Antall, - innetől már mindegy is.
Viszont ez a Magyar Hiszekegy, - na, ez aztán igazán vicces egy kezdeményezés, különösen egy vesztett világháborúval és majd kétmillió halottal a hátunk mögött.
Az lehet a baj, hogy az előterjesztés készítői a történelemórákon tanulás helyett el voltak foglalva a legyek lábainak kitépdesésével, meg a hosszú bosszú tervezgetésével, mert a Lakatos Árpi elcsajozta előlük a dúskeblű Évikét, de ezért még megfizet, ugye...
Azért azt nem értem csak, hogy hogyan képzelik ezek az én honfitársaim a jövőt?
Miből gondolják, hogy ha állandóan az egyébként többnyire szégyenletes de mindenképpen borzalmas múlton merengnek bánatos tekintettel, abból víg jövő lesz valaha is?
Azt sem nagyon értem, hogy miért is jó nekik, ha folyvást becsapják magukat, vitézi múltat hazudva egy olyan országnak, mely ezeréves történetének egy háromszáz éves periódusában gyakorlatilag nem is létezett, ellenségei állandóan elpáholták és amelyik történelme során a nemzeti egység helyett inkább a széthúzásról és polgárainak egymással szembeni türelmetlenségéről híresült el...
Szerénke művét most alaposabban nem is taglalnám - legyen elég egy optimizmust sugárzó versszak belőle:
"Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő."

Szerintem azért a hit mellett dolgozni sem lenne hátrányos...


:O)))

2010. július 25., vasárnap

LEMINŐSÍTVE...

Szomorú hírek ezek.

A Standard and Poors stabilról kockázatosra minősítette, a Moody’s pedig felülvizsgálat alá helyezte Magyarország államadósságának besorolását.
A Moody’s esetében ez a leminősítés előszobája, - kétségünk se legyen, hogy követni fogja a konkrét leminősítés is hamarosan.
A forint árfolyama azonnal reagált a hírre, és a hét közepi viszonylagos javulás után ismét nagyméretékben gyengült.
Eddig ez az eredménye az Országgyűlés IMF ellen folytatott bátor szabadságharcának, melyet Orbán hadvezér irányításával folytatott, megnyerve egy olyan csatát, amelyet jobb  lett volna meg sem vívni. 
Vannak sokan ebben az országban, akiknek ez egy mellékes, érdektelen hír, tulajdonképpen lényegtelennek is tekinti az ország lakóinak többsége, megvonva vállukat, - ki az a Standard and Poors és kit érdekel?
Nem tudják, hogy ez az a szervezet, mely elsőként árazta be a magyar kormány idiótaságát - vagy céltudatos rombolását?
Ettől az egy bejelentésétől a magyar államadósságok kamatterhei euro-százmilliókkal fognak növekedni és ezt az összeget már megint a versenyszféra 1 777000 dolgozójának kell kitermelni, amellett, hogy saját jövedelme mellett  kitermeli az állam működtetésének költségeit, a munkanélküliek javadalmazását, az egészségügyi ellátás és a nyugdíjak fedezetét, - hogy miből is él ez az ország, az kész rejtvény...
A forint gyengülésével mindenki, akinek deviza-hitele van, emelt törlesztőrészletet fizethet.
És ez még nem a vége, - az ország hihetetlenül kiszolgáltatottá vált a forint elleni spekulációkkal szemben, csökkent képessége a tőkebefektetők vonzására -  rosszabb esetben a befektetők menekülni fognak innen hanyatt-homlok a tőkéjükkel együtt.
Mi meg itt maradunk, s bár fenemód büszkék leszünk, de járhatunk majd böngészni, mint liba a tarlóra...
 A jobboldal imádja a hazaárulás kifejezést, - nos,  ha eddig nem voltak tisztában azzal, hogy miről is beszélnek, akkor most nyugodtan tanulmányozhatják a kormány intézkedéseit, azokat a lépéseket, amelyek a narancssárga oligarchák és egy szűk bennfentes kör érdekein túl egyetlen  magyar állampolgár érdekeit sem szolgálhatják.
Ezeket a lépéseket nem ellensúlyozhatja egyetlen matyómintás lózung, egyetlen nemlétező nyereségre adott ennélfogva értéktelen adókedvezmény sem. 
Orbánt be fogják csukni.
Vagy  börtönbe, vagy elmegyógyintézetbe, ha majd az orvosi vizsgálat ezt indokolja.
Nem ma, mégcsak nem is holnap, de ezzel a tudatos károkozással egyszer még el kell számolnia hazájának, mint ahogy a demokrácia ellen indított folyamatos támadásaival is.
A történelem hosszú távon igazságos, tán egyedül Ferenc József  úszta meg a történelem kegyetlen igazságszolgáltatását, habár ő sem halhatott meg nyugodt lélekkel, - egy veszett háború tudatával kellett elhunynia.
De Kun Bélát, Szálasit, Nagy Imrét kivégezték, Tisza Istvánnal merénylet végzett, Kossuth, Horthy és Rákosi számüzetésben fejezte be életét, Kádár lelkiismeretfurdalástól elborult elmével halt meg, - Orbán sem fogja megúszni.
Nagy ígéret volt valaha, - nagy csalódás lett belőle.
Nála jobban csak ezt az orbánvert országot sajnálhatjuk.

:O)))

2010. július 24., szombat

TISZTOGATUNK, SÖPRÖGETÜNK...

Repülnek, mint a turul...

Viszik vörös karmaik között a kétmilliót semmiképpen meg nem haladó végkielégítést a közszféra kirugott tisztviselői, alkalmazottai.
Navracsics nekilendült,  megmutatja, hogy hogyan kell ezt csinálni majd a többieknek is.
Sűrű rendet vágott a Fidesz kaszája, első kanyarban ötven embert tettek utcára, mint a macskát - khm... - mondjuk egerészni, és ők nem a minisztérium politikai döntéseket hozó vezetői voltak.  
Leginkább olyan ügyintézők kerültek lapátra, akik a döntéshozatalokban legfeljebb annyiban vettek részt, hogy a vzetőknek behozták a a döntésekhez szükséges aktákat...
Mindegy is, menniük kell, - a neorákosista államapparátus modellje nem tűri a megbízhatatlanokat, de még a langyosokat sem, - ide elkötelezett és hűséges harcosai kellenek az új rendnek, melynek alappillére a Vezérhez való hűség, a lózungokba vetett megingathatatlan hit, és a gondolkodás nélküli azonnali parancsvégrehajtás.
Hisz új társadalmat építünk- vége lesz itt hamarosan a a spekulánsok eddigi húsz évének, miként a vezér ígérte a tusványosi igehirdetésén.
Ami igaz, igaz - talán még tegnap is ott állhattak ezek a spekulánsok a forint kétszeri mesterséges gyengítése mögött, éppen ideje lenne véget vetni áldatlan tevékenységüknek...
Hogy maga a Vezér ezalatt a húsz év alatt hol és hogyan spekulált, azt azért  józan ész ellen beoltott hívein kívül mindahányan tudjuk.
De önmagam és közvetlen könyezetem nevében azért innen is üzenném Ömagasztosságának, hogy nekünk az elmúlt húsz évben nem esett módunk sem legtöbbet, de még a legkevesebbet sem nyerni, ellenben volt úgy, hogy éveken keresztül napi tizennégy órában húztuk az igát, hogy megteremtsük azokat az életfeltételeket, melyek a XXI. században minden tisztességes embernek kijárnának, nem csak azoknak a forradalmároknak, akik kipréselt adóforintjainkból viszik haza politikusi bölcsességük ellenértékét.
Ettől működött az ország, és hogy úgy működött - ahogy, abban neki személyesen oroszlánrésze van.
Ha társaival együtt a hazának hajtott haszon után kapnák a fizetésüket, akkor holtukig végezhetnének ingyen kényszermunkát a kedves papa állami pénzből az előző húsz évben összespekulált kőbányájában, a Samu nevű kalapáccsal aprítva a dolomitot.
Nem, nem a család zsebére spekulálva, az állami céggel mutyizva, hanem az állam javára - kártérítésképpen.
Az nyilvánvaló, hogy én is takarékos államot képzelek el, mikor gondolkodásomban túlsúlyba kerülnek az utópisztikus elemek, és ehhez meglehet, szükség lehet az államigazgatásban dolgozók létszámának csökkentésére is, de ez a folyamat épeszű helyeken azért nem úgy kezdődik, hogy kirugdalom a dolgozókat, feledve az előzetes egyeztetést a szakszervezetekkel és kapkodva, hogy a törvénymódosítás napján - tán meg sem várva a törvény közzétételét - odaállok felmondóleveleket osztogatni.
Normális helyeken a szervzet vezetői először felvázolják a kívánatos szervezeti modellt és az így kialakított beosztásokra keresnek megfelelő embert, akit pedig el kell küldeni mondjuk 55 éves korában, annak lehetne esetleg központilag is valamiféle segítséget nyujtani, merthogy egy ilyen korú kirugott köztisztviselő nem igazán keresett a  versenyszférában.
Navracsics kiskirálysága nem ám az utolsó hely, ahol ez egy dolgozóval megeshetik, ez fog történni az államigazgatás minden területén, a háttérintézményekben, és ha nyerik a helyhatósági választásokat, akkor utána az önkormányzati szférában is, úgyhogy a közszolgák víg karácsonyra és boldog új évre számíthatnak.
Persze megértem én a Fidesz logikáját, hiszen nyolc éven keresztül megtapasztalhatták, hogy milyen fincsi volt, mikor  a közszolgák egy része beintésre elkezdte szabotálni a koalíciós kormány intézkedéseit, amikor zsákszámra hordták nekik a tervezett intézkedések anyagait, módot adva arra, hogy egyetlen változtatást se lehessen zavartalanul végrehajtani, - ők nem kérnek ebből, - az ő regnálásuk közszolgái legyenek talpig megbízható elvtá  magyaremberek, akik döngő léptekkel követik a Vezért, miként Rákosi elvtársat követték a dolgozó nép öntudatos fiai hajdanán.
Hej szellők, fényes szellők fújjátok, fújjátok!
Holnapra megforgatjuk ez egész világot!
De azért azokra az aranyhalakra igen kíváncsi lennék, akik anno teeljesítették Orbán három kívánságát és most ott forognak a nyárson, hiszen a hála nem politikai kategória, mint tudjuk.
Vajon, ők most mit gondolhatnak?

:O)))

2010. július 23., péntek

MINEK EGYEZTETNI?

Orbán ma Kálmán Olgánál járt.

Bevezetőképpen megállapíthatjuk, hogy jól szerepelt, hívei ájult csodálattal ihatták bölcs szavait, élvezhették csillogó humorát, ellenfelei meg bosszankodhattak azon, hogy nem követ el látványos hibákat, és hogy a mellébeszélést és hazudozást sikerült olyan szintre fejlesztenie, hogy ezt a teljesítményt el kell ismerni, - ha szeretni nem is okvetlenül.
Kálmán Olga ma is okos és felkészült volt, de láthatólag tudta, hogy hol a határ egy miniszterelnök legkényesebb alkatrészének tekergetésében és nemegy esetben hagyta kisétálni a csapdából a láthatólag önmagával nagyon jó viszonyban levő államférfit.
Orbán egoja megizmosodott, viselkedése egy cézáré, gesztusai jóindulatúan elnézőnek mondhatók, - ennek legszebb példája a parlament háromhetenkénti ülésezésével kapcsolatos engedékeny nyilatkozata, - mondván, ha az ellenzéknek fontos, hogy hetente nyolcszor ülésezzen a Parlament,  az neki teljesen mindegy, - a kétharmad feleslegessé teszi az ezen való kínlódást.
Ritkán esett zavarba, - talán egyedül a Kósa-Szíjártó duó előadásáról feltett kérdéssel kapcsolatban lehetett azt érezni, hogy nemigen tud értelmes magyarázatot adni a dologra, - azt mondta lányos zavarában, hogy nem kell senkit azért büntetni, mert igazat mond.
Merthogy - szerinte - Magyarrország valóban államcsőd közeli helyzetbeen volt és ha a Bölcs Kormány élén a Bölcs Vezérrel nem hozza meg a bankadóval kapcsolatos életmentő intézkedést, akkor bizony könnyen rosszra fordulhattak volna a dolgok.
Csak hogy ne merüljön feledésbe, a költségvetés kiadási oldalán 2010-ben 13 529 105,2 millió forint szerepel.
Ezt életmenti meg éppen Orbán egy teljesen bizonytalan beszedhetőségű kétszázmilliárddal olyan módon, mint egy virtigli bankrabló tenné a chicagoi maffia legszebb éveiben.
Kíváncsi lennék, hogy az üzleti és befektetői körök bizalmát mennyiben fogja ez az újabb meggondolatlan - vagy nagyon is tudatos - kijelentés erősíteni, ki akar majd egy olyan országba pénzt fektetni, vagy egy olyannak kölcsönt adni, amelyik saját miniszterelnöke nyilatkozata szerint is legfeljebb egy lépésnyire van az államcsődtől.
Ez annyira bornírt, hogy az ember óhatatlanul is elkezd vad hipotéziseket felállítani, - kinek az érdekében ennyire ostoba a magyar kormányfő és milyen részesedésért -  merthogy ingyen nem hinném, nem olyan típus.
Az én érdekemben biztosan nem, - ha nem hiszi, szívesen elküldöm a Vezérnek a kocsim törlesztőrészleteiről szóló kimutatást...
Azt is szemrebbenés nélkül állította, hogy a bankok ezt az adót nem fogják áthárítani a lakosságra, erre legyen elég az, hogy nem megy az  olyan könnyen, mert ha könnyen menne, akkor a bankok nem alkudoznának a kormánnyal.
Hát ez bizony megdönthetetlen érvelés, ezzel vitatkozni sem lehet.
Szerintem sem, - kinek van itt kedve hitvitázni?
Nagyon tetszett az is, amikor az IMF-el kapcsolatos álláspontot magyarázta, - ez szinte bemutató példája volt a hazai pályán nagyon bevált eljárásnak, a szavak ravaszdi csűrésének-csavarásának, melynek végén a mesében a ravasz vándorlegény eleszi a cupákot a buta paraszt elől.
Sajnos ezek a csak a versenyszerű libatereléshez mérhető népi hagyományok nem mindíg válnak be az archaikus történetekre süket nemzetek körében, - nem mindíg értik ők a Vezér kifinomult humorát.
Azt mondja ugyanis, hogy az IMF hitelszerződésünk lejár idén, ezért hát nincs mitről tárgyalni az IMF-el, menjen isten hírével.
Én azért attól tartok, hogy törleszteni még 2016-ban is fogunk, és azt sem hinném, hogy a folyósítás feltételei között ne vállaltunk volna olyan dolgokat is, melyek szerint a Valutaalap véleményét figyelembe illik vennünk a hitel visszafizetésének biztonságát garantálva.
Hősünk azon a tényen, hogy adósai vagyunk a világszervezetnek, és hogy a hitelszerződés nem a folyósításig, hanem a visszafizetésig kötelez, egy laza átlépős csellel túlkeveredik és kijelenti, hogy nekünk csak az Unióval kell megállapodni a költségvetési hiány mértékéről, de az meg ugye nemzeti hatáskör, így aztán majd meglátjuk.
Persze, - különösen, ha a világgazdaság botlik esetleg egyet, és mint cirkuszban a légtornász  ott állunk a fent a magasban, ugrani kellene, de eltünt a védőháló és szemből a fogóember, - jöhet az attrakció...
Látni a mi Szeretett Vezetőnkön, hogy szilárd meggyőződése, hogy ebben a stílusban majd eltárgyalgathat a nemzetközi pénzügyi körökkel, és nincs senki a környezetében, aki elmondaná neki, hogy az ilyen stílussal legfeljebb Mucsán arathat sikert teljesen elhülyített hívei körében.
De még ott is tudja bárki, hogy ameddig tartozom valakinek, addig nem illik kikeményített önérzettel de szaros csizmával csűrdöngölőt járni a hitelező tisztaszobájában, időnként a sarokba hányva.
Az is nagyon tetszett, mikor szóba kerülvén a szakszervezetek kifejtette, hogy ezidáig azért nem egyeztettek velük, mert csupa olyan intézkedés született, amelyik jó nekik.
Eldöntötte, hiszen jót akart ő az ő népének, és hogya világ egyszerűbb legyen, meg is mondja mindjárt, hogy kinek mi a jó.
Menet közben  egy kicsit eltréfálkozott a végkielégítések krőzusain, akik esetleg negyven év munkája után egy olyan összeggel zsebükben fejezhetnék be pályafutásukat, amelyikből arra tudnának  következtetni, hogy értékes tagjai voltak a társadalomnak, de ne adjunk tápot a mértéktelen önimádatnak, ugye...
Még mit nem!
Orbán szemével huncutul oda-odacsippentett egyet, - ezek a fertelmes végkielégítés-lovagok! - mint Kádár anno,  és akkor hirtelen rájöttem, milyen jó is, hogy van nekünk...
Hogy is nem bíztam én eddig benne, - megöl a szégyen!
Úgy látom, idolunk hazudni igen magas szinten és roppant meggyőzően tud, - ha a sorsa másként alakul, akkor ő ment volna be vízet kérni az idős nénitől, míg a többiek kirámolják a lakást.
Kell még idő, míg hívei rádöbbennek, hogy mekkora ökörnek is nézi őket, - ehhez az kell, hogy a pénztárcájukon is megtapasztalják Viktor működésének áldásos eredményét.
Addig nincs mit tenni, legfeljebb el lehet magyaráznunk nekik, hogy hol van az az okosság, amelyikkel kiemeli zsebükből a lóvét...
Meg várni epedve a preambulumot.
Merthogy ő az elnöki rendszer nagy ellenségee, és ez is biztosan bele lesz oda csinálva, miként Stumpf az Alkotmánybíróságba, annak tekintélyét emelendő...
Sírni lehetne ezeken a dolgokon, ha nem lennének annyira nevetségesek...

:O)))





.

BUNKORMÁNY...

A stílus maga az ember, mondják a bölcsek.

Igaz ez akár politikai pártokra is, sőt, talán még - irgalomannyanehaggyel - akár még miniszterelnökökre is.
Akkor gondolkodtam el ezen, amikor Orbán az alcsúti Hegedűs kocsma báljain elsajátított eleganciával kezet csókolt Merkelnek.
Elegánsan pucsítva, olyan vehemenciával szorongatta az esetleg tán még nála is hatalmasabb (van ilyen?) kancellár-asszony kezét akció közben, hogy én az áldozat helyében azért csak megszámoltam volna az ujjaim, mikor elengedte, - meg van e mindegyik...
Tetszik Viktorunknak ez a gesztus, az utóbbi időben többször is alkalmazta és nem hagyhatjuk dícséret nélkül a tényt hogy még egyik áldozatának sem hrapta le a kezét cuppantás után, jóllehet azért Lendvai Ildikó esetében nagy kő esett le a szívemről, mikor végre sértetlenül szabadult...
Párttársai tanulhatnának tőle úri jó modort, egy echte bürger mutat itten példát nekik és szinte alig látszik rajta, hogy Bella néni tánciskolája helyett szülőfaluja fociöltözőjében sajátította el a Görög Ibolya által hozzá képest csak felületesen uralt ismereteket.
Node nem különbek a Család egyéb tagjai sem, Áder képviselőnk például roppant emlékezetes szójátékkal írta be magát a magyar protokoll aranykönyvébe - Dávid Ibolya borotválkozótükrét emlegetve megalázta ezzel -nem a politikust - a nőt.
Az sem volt kevésbé elegáns, amikor a Kósa forintromboló-művész a pártelnök-asszonynak a függőlegestől kissé elhajló nyakát méltatta, vagy amikor a parlament jobboldali része, Lendvai Ildikó Botox-kezelésén poénkodott.
Aztán ugye a Vezér közügyekben is igen kifinomult eleganciával teszi a dolgát, például ha valaki neem tetszik neki, akkor igencsak iparkodik rabosíttatni, mert ebben a felállásban jobban lehet tárgyalni, és valószínűleg igen sajnálja, hogy a külföldi tárgyalódelegációk vezetőivel ezt nem adhatja elő.
Így aztán velük csak símán bunkóskodik, - pédául olyan nemzetközi szervezeteknek, melyeknek a gazdasági válság alatt talponmaradásunkat köszönhettük,  boldogan, de teeljesen feleslegesen  be-beszól.
A diplomáciában kötlező választékos udvariasságba pedig azért nem csomagolja a véleményét, mert az ehhez szükséges ismereteket sehol, soha nem sajátította el.
Orbán udvariassága általában kényszeredett és modoros, úgy lóg a személyiségén, mint tehénen a gatya.
Udvariatlanságaihoz friss kedvencei kontráznak, - mint Lázár például, aki egy laza mozdulattal tolta az ellenség szerepébe a Valutaalapot, amely egyébként a gazdasági világválság idején védőhálót feszített alánk és hitelt nyújtott akkor, amikor bedugultak a pénzpiacok.
Nem elegáns dolog ráütni a seglítséget nyujtó kézre, és ha ősztől ismét drágul majd a hitel és romlik az adósságkockázati besorolásunk, akkor tudnunk kell, hogy kiknek köszönhetjük...
Tudni kell ugyanis udvariasan mondani a nemet, ha a szükség úgy hozza, ehhez pedig ez a politikai garnitúra nem ért.
Aztán itt van a szlovák miniszterelnök-asszony este, akinek munkatársai nem egészen alaptalanul tették szóvá sajtótájékoztatójával kapcsolatban a technikai feltételek hiányát, - a lapok ugyan megemlítik, hogy a házigazda arra sem volt képes, hogy az asztalhoz kísérve kihúzza neki a széket, de ezeket a dolgokat az ember otthonról kell, hogy hozza.
Nála pedig az otthoni  nevelés inkább az ego kiteljesítésére volt kihegyezve, mint a semmire sem jó illem és protokoll elsajátíttatására. 
Ezek persze politikailag másodrendű dolgok, de nem lényegtelenek, hiszen adott esetben a tárgyalópartner személyisége roppant fontos lehet az adott tárgyalás sikere szempontjából.
Ha Orbán kutatja az indokát, hogy miért is nem foglalkoznak vele egyenrangú partnerként, miért lesz magasztos személyiségéből letudni kívánt feladat a nyugati világban, akkor először talán itt kellene keresnie a hibát.
Nem biztos ugyanis, hogy nem vált ki a kívánttal ellentétes reakciót, amikor egy pudli a bernáthegyi lépteivel masírozva kezd félelmetesen ugatni, pöffeszkedni, - az ilyen viselkedés inkább mosolyt és nevelési késztetéseket vált ki, mint empátiát.
Pedig arra roppant nagy szükségünk lesz, amikor ezzel a viselkedéssel végképp bedöntik a forintot...
:O)))

2010. július 21., szerda

TÍBOR A PENGE ÉLÉN...

Szanyi Tibor lesz a szocialisták kampányfőnöke az önkormányzati választások során.

Gratuláljunk neki, - a sok munka és a meglehetősen agresszív nyomulás, mellyel nagyobb rész kívánt hasítani magának a párt irányításából meghozta gyümölcsét -  elnökségi tag lett és most ő irányíthatja az eléggé megroggyant szervezet kampánymunkáját - tulajdonképpen az egész magyar baloldal gyakorlati politizálását a következő időszakban.
Nincs irigylésreméltó helyzetben, - nagyon nagy kockázatot vállal személyesen is a poszt elfoglalásával.
A párt szervezeti állapota sincs valami túl jó állapotban, a szocialisták támogatóinak  az a része, amelyik támogatásának alapfeltételeként a párt hatalmi pozícióját tekintette szétszéledt és már az új gazdát biztosítja töretlen hűségéről.
A vidéki önkormányzatok legutóbbi Fideszes einstandolása után a helyi szervezetek ellenzékbe szorultak és sok helyen a helyi vezetés egyes tagjainak gazdasági érdekei felülírták a politikai érdekeket, - lepaktáltak a Fidesszel és az én ízlésemnek túlzott pragmatizmussal kezdtek politizálni.
A civil szervezetekkel való kapcsolatok is elszürkültek, mivel azoknak céljaik megvalósításához támogatások szükségesek, - egy nyugdíjas klub még szegfűt sem tűzhet a kalapja mellé, ha az önkormányzat nem ad rá pénzt.
A helyi vállalkozó pedig félti rendelésállományát, telephelyét, a nyugalmát és eszében sincs kiváltani a hatalmon levők rosszallását.
A párttagság pedig elöregedett, és öreeg emberek hiába fognak ott állni minden utcasarkon meg a lépcsőházak kapuiban, a fiatalok megszólításához leginkább a fiataloknak lehetne esélyük,  ha lennének.
A pénz is hiányzik, ami a szórólapokhoz, a jelöltek helyi bemutatásához kell, pénz, melyen esetleg műsoridőt lehet venni a helyi televízióban, mert ha valaki arra számít, hogy akadálytalanul érvényesülhet majd a kiegyensúlyozott tájékoztatás köveetelménye, akkor az téved.
Pedig ott kell lenni a televíziókban országos és helyi szinten egyaránt, merthogy aki nincs képernyőn -  az nincs.
Aztán - szerintem - hiányzik egy szakmailag felkészült professzionális PR csapat, mert ha arra számítunk, hogy Marinéni elvtársnő önálló gondolataival el tudja kápráztatni a választópolgárokat, akkor rettenetesen nagyot tévedünk.
Marinéninek egyelőre arra lenne szüksége, hogy végre valaki közérthetően magyarázza el már neki, hogy mi is pártja álláspontja az olyan érdekes kérdésekkel kapcsolaban, mint a jegybank önállósága és ez hogyan van összefüggésben a jegybank elnökének csillagászati fizetésével, melyet egyébként azok állapítottak meg, akik most legjobban ágálnak ellene.
Esetleg azt is elmagyarázhatná valaki Marinéninek, hogy akkor most sunnyognunk kell vagy akár büszkék is lehetünk a magunk mögött hagyott nyolc év eredményeire, vagy hogy kinek köszönhetjük a hitelkamatok elszabadulását és hogy miért álságos és hazug a bankok mértéktelen megadóztatása.
Az sem könnyíti Szanyi helyzetét, hogy a pártvezetés sem egységes.
Hiába söpörték szőnyeg alá a problémákat a legutóbbi kongresszusokon, - ahogy a szólás mondja, a hamu alatt izzik a parázs.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy ezt a parazsat sokszor és sokféleképpen Szanyi is fújta, hodta rá a rőzsét is szorgalmasan és ez azért hagyhatott maradandó nyomokat aktuálisan érintett párttársaiban.
Aki az őszödi beszéd kiszivárogtatása óta is azt hiszi még, hogy a szocialista párt vezetésében az elkötelezettség úr a személyes szimpátiák és érdekek felett, az keresse fel tán gyógyszerészét.
A második vonal és a helyi nagyágyúk tekintetében se legyenek túlzott illúzióink, az ő viselkedési mintájuk is az őszödön felvázolt modellt követi.
Jelöltekkel is bajba leszünk, - most nem lenne szabad, csak kifogástalan erkölcsű, elkötelezett, személyükben társadalmi tiszteletet kiváltó jelölteket indítani, akik még nem koptak el a helyi torzsalkodásokban, a belháborúkban, akik új arcok, és ezzel nem okvetlenül fiatal arcokat mondtam.
Alkalmas e Szanyi egy ilyen küzdelem irányítására?
A képességeit nem vonom kétségbe, de nem tudom, hogy a habitusa meegfelel-e erre. - egyátalán, akármilyen vezetői pozícióra.
Itt ugyanis elsősorban együttműködésre lesz szükség.
Együttműködésre a stábbal, az elnökséggel, a párt különböző vezetőivel, véleményvezéreivel, a vidéki szervezetek vezetőivel, a tagsággal, emellett el kellene fogadnia a párt vezető testületeinek határozatait és annak érdekében munkálkodni, - azt sem tudom, hogy ezt elvárhatjuk e egyátalán tőle?
Mi lesz, ha neki kell megszervezni mondjuk Horváth Csaba kampányát?
Felül tud majd emelkedni önmagán?
És mi lesz, ha le kell ülnie a Táncsics Alapítvány vezetőjével?
Szót kell majd értenie a médiával, meg a párt gazdasági ügyeinek irányítóival, a külső beszállítókkal, a szimpatizánsokkal, az elérhető civil szervezetekkel.
És hát - lássuk be - a mi Tiborunk nem az együttműködési hajlandóságáról hiresült el, márpedig ebben a pozícióban nem kell ötpercenként megmondani a frankót meg a tutit, tudni kell hallgatni is; - mindenkit, akivel vitája támadhat mégse hívhat meg a választókerületébe lejátszani a meccset, ugye...
És nem lehet hőbörögni sem, ami pedig Szanyi legkedveltebb időtöltése, meg kell háromszor is gondolni, hogy mit mond, mert ebben a pozicióban nem lehet megúszni a dolgokat, - it már nem csak párttársai fújnak majd rá, hanem ettől lezdve nyugodtan odapingálhat a hasára egy célkeresztet -sokan fognak rá vadászni.
Szanyi komoly kihívással néz szembe, de ha már egyszer azt mondta a pozícióra, hogy "akarom!", akkor annak következményei lesznek, pozitív és negatív tekintetben egyaránt.
Szanyi most - tud róla, vagy nem - erre a munkára tette fel politikai jövőjét.
Ha sikerül neki országosan tisztes eredményt felmutatni és Budapestet megtartani, akkor nyertünk egy ígéretes politikust, ha kudarcot vall a párt, akkor az az ő személyes kudarca is lesz.
Közös érdekünk, hogy az első lehetőség váljon valóra, ehhez kell támogatást adnunk, és ha tud értelmes munkát adni, akkor segíteni neki.
Tudnia kell, hogy számíthat ránk.

:O)))

2010. július 20., kedd

FORTÉLYOS FÉLELEM...

Kell-e félni ma Magyarországon?

Ezen tünődtem ma, miközben a rokonaimmal beszélgettem és szóba került, hogy blogokkal szórakoztatom magam meg a nagyérdeműt.
Nem félsz, hogy bajod lesz belőle? - kérdezte nagynéném férje, és érdekes módon nem ő az egyetlen, akinek eszébe jutott ez a lehetőség.
Mondta már közeli hozzátartozóm is, hogy talán jobban tenném, ha abbahagynám a politikai témák feszegetését, ne akarjak a gyerekeimnek bajt csinálni.
Ma a kapcsolat.hu-n az egyik kedves hozzászóló azt írta, hogy kezd néha félteni is, miután a gondolatrendőrség felállítása csak idő kérdése.
1999 óta írkáltam hozzászólásokat fórumokra - soha nem féltem - aztán amikor ott, ahol törzsvendég voltam ellehetetlenült a szabad véleménnyilvánítás, és helyette elkezdtem blogot írni, a legelső hozzászólásban kaptam apait-anyait:
"Zsidó e-vagy???

Mert szerintem te egy hazaáruló, kártékony zsidó féreg vagy, a nemzet ellensége, aki jobban tenné, ha megvenné a legelső Tel-Avivba induló gépre a jegyét, és elhúzna a büdös picsába!!
Olvasgatom, mit okoskodsz az index fórumon sukoróval kapcsolatban....tipikus zsidó köcsög mentalitás, véded az érdekeket, választott hazád kárára!!!
Menj a jó kurva anyádba, te féreg, mert hamarosan ott fogsz állni a Duna paron, és akkor már késő bánat, nem lesz többé holokamu, meg hanuka-kamuka:D:D:D:D
Na csácsumi, fasz!" - írta a nagyeszű és jólnevelt hozzászóló, és hát igaz, ami igaz, akkor egy percre azért elgondolkodtam, hogy kell-e ez nekem, - lehet, hogy jobban járnék  ha valamelyik női portálon írnék blogokat, megtámogatva némi hízelkedéssel a nők egoját, - már azét a kettő-háromét, akinek egyátalán szüksége van erre...
Aztán úgy döntöttem, hogy demokrata nem fél, legfeljebb bátran és kék-zöldre verve fexik majd az intenzíven ha úgy hozza a sors, és nem fejeztem be az írást.
Bár az azért mellbevágott, mikor a gyerekeim pályafutásának esetleges akadályozása került szóba, - minden szülő  azt szereti ugyanis, ha leszármazottai töretlen karriert tudnak építeni az általuk választott pályán és rendesen el tudják tartani a családjukat, és aki véleményt mondott, az okos és megfontolt valaki...
Vajon bekövetkehet-e egy ilyen helyzet a közeljövőben?
Mikor megkérdeztem , hogy kitől is kellene tartanom, - a válasz az volt, hogy "ezektől".
Na ezt legalább ismerem, - az "ezek" a magyar népnyelvben a mindekori hatalom képviselőit jelöli, azt pedig gond nélkül el tudom képzelni, hogy mit tehet a hatalom azokkal, akik nem kedvesek az ő szívének.
Merthogy az írott sajtó és a rádió-televízió egyszerű képlet - itt az internet jelenti a problémát, merthogy rettenetesen nehéz - mondhatnám majdnem lehetetlen kordában tartani.
Ez a dolgok mai állása szerint a mi ujdonat neototalitáriánus (de szép szó...) államberendezkedésünk kökénykék szemét igencsak csípheti, - ha már ugye a mozdonyt nem tudjuk lelökni a sínről, dobjuk ki a vezérállásból a mozdonyvezetőt meg a fűtőt...
De nem csak nekem lenne okom tán félelemre, retteg az egész közszféra.
Mindenki görcsösen markolja az íróasztalát, féltve sok éven keresztül felépített egzisztenciáját, a jövőjét, ami csak azért, mert a választásokon rossz helyre húzták az ikszet, egyik napról a másikra bizonytalanná vált, mint a kutya vacsorája.
És félhetnek - szerintem félnek is azoknak a cégeknek a cégvezetői, amelyek neve szerepel a frissen megbízott hiénák listáján, ők a megrendeléseiket, a piacukat félthetik csak azért, mert valaki valamilyen hirtelen ötlettől vezérelve felírta őket egy listára, amelyiknek a tetején a "Korrupció gyanúja" cím szerepel...
Meg fogják tudni védeni magukat, de miután rájuk ütötték a pecsétet, hogy ők a hatalom ellenségei, így senki nem akar majd ujjat húzni a kormánypárt helyiérdekű sameszaival,  így a rendelésállomány várhatóan meglehetősen meg fog csappanni.
"Retteg a szegénytől a gazdag s a gazdagtól fél a szegény. Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény."
Mi sem változott József Attila versének keletkezése óta, és a jelenleg hatalmon levő garnitúra ezt az állapotot roppant kívánatosnak is tartja.
Ha valaki ellen mer szegülni annak, amit ők nemzeti egyetértésnek vagy mi fityfenének hívnak, azt sürgősen kriminalizálják - megfélemlítik őt is meg a környezetét is, egészen addig üldözve, ameddig meg nem törik.
És egyre érdekesebb a helyzet, - mintha elmebetegek kormányoznák az országot.
A kormánypárt által házelnöknek megválasztani jelölt  Kövér nem fogadja  Mesterházy köszönését, Orbán arckifejezésének változása megválasztása óta pedig megér egy tanulmányt; a saját nagyságába beleszeretett ember fennkölt ostobasága úgy ordít róla, mint megvadult szurkolóhad a Videoton-pályán, IMF tárgyalás idején...
Mégis, azt mondom, nem érdemes félni, mert a félelemnek szaga van és "ezek" ha megérzik, csak még jobban elszemtelenednek, miként Beríja hajdan.
Lehetne persze naponta rettegni, kínlódni is, de szerintem - ha szükséges - inkább nyugodtan szembe kell fordulni velük
Mikor ezt elhatározom, onnan már egyszerűbb a képlet, - akkor nem kinlódom, mert nem jó kinlódni...
Úgy gondolom, eljön hamarosan az az idő, amikor "ezek" kezdenek majd rettegni azoktól, akik megválasztották őket.
Ők nevelték őket,  - minden okuk meg is lesz rá...

:O)))