2010. augusztus 30., hétfő

A LEGFŐBB POSTAMESTER...

Újra kinyitnak a kisposták.

Orbanisztán sikert sikerre halmoz, most például újranyitja az elmúlt években bezárt kispostákat.
Van belőlük jónéhány, több mint 480 kispostát bezártak a postamodernizálási program keretében.
Most pedig úgy döntött a Legfőbb Postamester, hogy ezeket ki kell nyitni, mert úgy kell ez az országnak, mint a falat kenyér.
Igaz ugyan, hogy a bezárt kisposták települései nem maradtak postai szolgáltatások nélkül, hiszen a mozgóposta remekül ellátta a feladatát, az is igaz, hogy az emberek kommunikációs szokásai is megváltoztak, hiszen ki ír ma már levelet a bankokon kívül, - a személyes kapcsolatokban régen átvette a szerepet a mobiltelefon, az sms és az e-mail, de a mi Vezérünk az ő végtelen atyai gondoskodásában ezzel mit sem törődve elénekli nekünk a "legyen úgy, mint régen volt" című világslágert és újranyit.
Azt mondja a szerencsétlen infokommunikációs államtitkár, akinek ezt a baromságot feladata lenne megetetni velünk, hogy a mostani kormány azonban közösségi térként tekint a kispostákra, ami jól hangzik, de nem jelent semmit, közösségi tér a buszmegálló is, meg a háziorvos várója, mert azt azért nem hinném, hogy a község asszonykórusa a postán fog előadásokat tartani, vagy hogy ott tojik majd a községi turul...
De lehet, hogy a helybéli öregasszonyok ott fogják meghányni-vetni a világ sorát, elolvasva a falra kifüggesztett enyhén légyszaros Orbán-bullát, - az lesz a helyi sárkánybarlang...
Azt is mondja a szomorúszemű államtitkár, hogy meg kell tölteni a kispostákat tartalommal.
Hozzátette: az újranyitás a munkahelyteremtés szempontjából is fontos, emellett céljuk az innovatív, ügyfélközpontú szolgáltatás.
Szerintem a kispostákat - ha már, ugye - levélbélyeggel meg ragszámmal kell megtölteni, mert anélkül nem  mén el a koperta, ellenben ez a munkahelyteremtési duma meg roppant nagy baromság.
Ennyi erővel a nyílpuskakészítő műhelyeket is újra lehetne nyitni, vagy lehetne újra rendszeresíteni a kisbíró intézményét a dobbal és a dobverőkkel...
Ez az innovatív, ügyfélközpontú szolgáltatás meg csak Mari néni további érdeklődésének elhárítására alkalmas, mert ez olyan neki, mint hajdan a latinul celebrált mise, nem ért belőle semmit, de roppant magasztos.
Tetszik nekem ez az innovatív szolgáltatás is, - vélhetőleg ezentúl nem a postás viszi a levelet, hanem a levél a postást, vagy valami hasonlót gyanítok, az ügyfélközpontúság meg azt jelenti majd, hogy a postáskisasszony  kiáll az ajtóba és csalogatja az ügyfeleket: Józsi bátyám, gyüjjék kend oszt aggyon fel egy levelet, hadd továbbíccsam innovatívan!...
Az árát ennerk a baromságnak természetesen ki fogja fizetni?
Hát persze, az adófizető, aki ezt szinte észre sem veszi, hiszen csakúgy, mint az újranyitott vasúti szárnyvonalaknál (3 utas/szerelvény...) ez a veszteség az állami nagyvállalat veszteségében vagy a nyereség csökkenésében fog elmosódni, de ettől még létezik...
Orbán megint hülyének nézi a népet, pótc selekvésekkel próbálja elfedni a valódi cselekvések hiányát, - gátlástalanul jópofizgat az adófizetők pénzéből.
Mindenesetre elbutított híveinek tetszeni fog a dolog, - majd írhatnak neki levelet és bedobhatják a kisposta előtt felállítottcpostaládába, a postáskisasszony majd lestemplizi, és az az autó, amelyik idáig ios elvitte a leveleket a településről, most is el fogja vinni.
Innovatívan, - kerékkel felfelé...
:O))))

2010. augusztus 29., vasárnap

ÉHSÉG...

Ma Magyarországon húszezer gyerek éhezik rendszeresen.

Ők azok, akik alig várják már az iskolai szünet végét, mert ameddig tart a tanév, addig legalább a hétköznapokon ven mit enniük.
Százötvenezerre teszik a kutatások azoknak a gyerekeknek a számát, akik alultápláltak és a hétvége valamelyik napján éheznek.
Igen, szó szerint éheznek ebben a gazdasági függetlenségét éppen most kivívó forradalmi országban, ahol a jövő felé vezető utat maga a Vezér mutatja lángpallosával, és ezt a jövőt focipályák szegélyezik, az út végén pedig ott van a budapesti olimpia, amelyik országban az egy főre jutó zászlólengetés a legmagasabb a világon.
Ott, ahol az egyházakat az állam úgy kisámfázza pénzzel, hogy már azon kell törni a fejüket, hogy mire költsék az itthon maradó részt, de az alamizsnálkodás vagy jótékonykodás még véletlenül sem jut eszükbe, ahol lenne dolguk a szegények és elesettek  között, de mégsem teszik, vagy csak ímmel-ámmal.
Abban az országban, ahol milliárdok mennek pártfinanszírozásra - mégsem elég ahhoz, hogy a pártok tisztességesen elszámoltathatók legyenek, ott, ahol milliárdok mennek határontúli egyesületek és gittegyletek elszámoltatás nélküli támogatására, abban az országban, ahol pártvezérek magánhadseregeket építgetnek állami pénzekből - Magyarországon gyerekek éheznek.
Százötvenezren, ebből húszezren rendszeresen.
Viszont meghallgathatjuk, hogy megélhetési bűnözés nincs, ellentétben a cigánybűnözéssel, ami persze van,  viszont a problémát újabban meg is oldjuk azzal, hogy ha egy gyerek ételt lop magának mert korog a gyomra, akkor biztosítunk neki ételt - börtönben, a bűnözők között.
Szégyene ez Magyarországnak, mindahányunk szégyene ez, és igen randa jövőt jósol az országnak.
Persze lehet mondani, hogy akinek ez fáj, az adakozzon, de azért lássuk be, - egy ország gyermekeinek sorsát nem lehet közadakozásra építeni.
Mondjon akárki akármit, ilyen a leszólt és megtagadott kádár-rendszerben nem fordult elő.
Most sem kellene, hogy előforduljon, és az sem  igaz, hogy a probléma megoldására ne lehetne forrást találni, már persze ha valaki az erre illetékesek közül venné a fáradságot, hogy foglalkozzon ezzel a nem túl hálás témával.
Mit is kellene megoldani?
Először meg kellene határozni az érintettek körét, név szerint, - ezt a munkát ragyogóan el tudnák látni a pedagógusok - esetleg a háziorvos vagy a jegyző ellenőrzése mellett, aztán ki kellene jelölni azt a konyhát, amelyik a napi melegételt és a reggeli-vacsora csomagot el tudja készíteni, hiszen a gond a hétvégeken és az iskolai szünet időszakában van, ekkora kell megoldást találni.
Persze munka van az ilyesmivel, és ezért nem tolong a magyar, legalábbis nem tapossa le a többiek lábát, mint szerelmes táncos a tánciskolában, - inkább szerényen félrehúzódik, ha szembetalálkozik vele - de megfelelő szabályozással azért ki lehetne kényszeríteni a megoldást.
Ez a helyzet szépen megmutatja, hogy mennyire komplex kezelést igényel a legszegényebb rétegek - legyenek cigányok vagy nem cigányok - kiemelése a nyomorból.
Ha a kisgyerek éhezik, akkor a fejlődése lelassul, ha eléri az iskoláskort, messze nem lesz olyan fejlett, mint szerencsésebb társai -  és a fejlettséget ne csak fizikai téren értsük, - szellemi téren sem fogja szaggatni az istrángot.
És ha befejezi (?) az általános iskolát, lesz belőle középiskolás?
Ugyan, dehogy. Soha.
Viszont szaporítani fogja azok számát, akiknek nincs veszítenivalójuk és nincsenek erkölcsi gátlásaik sem, mert a nyomor demoralizál.
Ha a társadalom megszervezné a nyomorban élő kisgyerekek bölcsődei elhelyezését - esetleg még a szülők számára is lehetne kedvezményes étkeztetést biztosítani, csak vigyék a gyereket a közösségbe, - akkor ott, és utána az óvodában sokkal sikeresebben lehetne felkészíteni őket az iskolára, mint ma történik ez.
Az már csak a bónusz lenne, hogy ilyen keretek között el tudnák sajátítani a társadalom által elvárt viselkedési normákat, sztereotípiákat, megkönnyítve ezzel majdani beilleszkedésüket a társadalomba.
A kapitalizmus ugyan nem az emberről, hanem a pénzről szól, de még ezzel a közelítéssel is sokkal jobban járna a társadalom, mint a mai vállrándítással, hiszen az így elérhető haszon messze meghaladná a ráfordításokat.
Minden tiszteletem az olyan szervezeteké, mint pl. a Gyermekétkeztetési Alapítvány, de ezt a kérdést talán nem alapítványi szinten kellene megoldani.
Talán meg kellene próbálkozni a képviselőknek sokrétű és bokros teendőik mellett ismét embernek lenni.
Kezdődik az iskola, sok kisgyerek megkönnyebbülten ül le majd az asztalhoz, - étel lesz előtte, és már csak a hétvégeken bizonytalanabb a vacsorája, mint a kutyáé.
Jó lenne, ha a következő nyári szünetben már ők is örülhetnének a nyárnak, mint a többiek.
És jó lenne, ha ennél hamarabb lenne étel előttük szombaton - vasárnap is.
Talán nem lenne túlontúl idegen egy szocialista párti képviselő eszmerendszerétől törvényt kezdeményezni ennek érdekében, - vannak közöttük bizonyára olyanok is, akik pontosan tudják, hogy a költségvetés melyik fejezetéből és  honnan lehetne lecsippenteni az ehhez szükséges összeget.
Nem biztos, hogy egy ilyen kezdeményezésnek teljes lenne a társadalmi támogatottság, de a lelkiismeretünk valamicskét javulhatna...

:O))))

2010. augusztus 28., szombat

TÖRTÉNELEM - AZ ÉLET TANÍTÓMESTERE?

Nyaralok.

Fiatalok vannak körülöttem, 13-22 évesig.
Beszélgetünk mindenféléről, közben jókat vigyorognak a netfüggő bloggeren, és igen dehonesztáló megjegyzéseket tesznek a politikára.
Aztán az is kiderül hamar, hogy rengeteg dologgal nincsenek tisztában a XX. század történelméből, az ismereteik leginkább a naponta hallott sztereotipiákra korlátozódnak, - elmondásuk szerint a történelemoktatás nemigen törte össze magát azért, hogy megismertesse velük legalább a tényeket, - és ezen én a valódi tényeket értem, nem pedig alulképzett pedagógusok fantazmagóriáit arról, hogy hogyan működött a XX. század,  ahogy azt Móricka elképzeli.
Márpedig a múlt ismerete feltétlen szükséges lenne ahhoz, hogy elkerüljünk bizonyos csapdákat, hogy ne essünk újra és újra ugyanabba a verembe, hogy ne éljen a mai fiatal hamis biztonságérzetben, tudja azt, hogy milyen eszmék, milyen viselkedésminták hova vezethetnek.
Hogyan lesz a verbális agresszióból fizikai agresszió, az uszító újságokból pogrom.
Nem azt várnám én, hogy a történelmet az én hajdani tankönyveimből oktassák, de az azért talán elvárható lenne, hogy a tényekkel megismertessék a fiatalokat.
Így, ha az ember elmondja nekik azt, hogy pl. a magyar zsidókat nem a németek rakták vagonokba, hanem a magyar közigazgatás, meg a ma agyonsztárolt magyar csendőrség, akkor csak néznek, mint Rozi a moziban. Mára már a kádárizmus éveiről is sikerül a fiatalokban olyan képet kialakítani, hogy az egy horrorisztikus időszaka volt Magyarországnak, kegyetlen elnyomatással és terrorral, - ha meg azt meri mondani valaki, hoy a magyar nép legkellemesebb, legnyugodtabb időszaka volt a XX. században, akkor mindjárt felzeng a jobboldali ugatókórus és hülyeségek özönével önti nyakon a nagyérdeműt.
Sajnos, baloldalról is vannak, akik azt hiszik, hogy nekik ehhez kontrázniuk kell, még vezető politikus is akad, aki kiérleletlen gondolataival aktuálpolitizálgat, holott a történelem nem játék, - emberek százezreinek múltját lehet besározni egy rossz mondattal.
Vannak statisztikák, vannak dokumentumok - vannak a tények, ezekkel szembenézni igen fontos dolog lenne.
Aztán lehetne a tényeket magyarázgatni, ilyen-olyan szemszögből vizsgálgatni, - ez elfogadható eljárás egy objektív világszemlélet kialakítása érdekében.
A történelemoktatás tanulhatna az újságírástóL, ahol az elv az, hogy a hír szent, a vélemény szabad.
A történelmet is eszerint  kellene oktatni - a tény szent - a vélemény szabad.
Persze álomvilágot festek itt fel, hiszen a másik közhely úgy szól, hogy akié a múlt, azé a jelen.
A mai jobboldal valahol olvashatta ezt, és megfogadta, hogy a múlt márpedig az övé lesz, - van is ennek jegyében már szobra Tisza Istvánnak, díszpolgár lett Gömbös Gyula és Horthy kultuszát is ápolgatják lelkesen félhibbant hívei, akiknek legfeljebb az jutott el az agyáig, hgy ő szerezte vissza a Felvidéket meg egy darabot Erdélyből, de az árat és a végeredményt folyvást elfelejtik.
A fiatalok meg utálkoznak történelemtől, politikától egyaránt, mert nem nagyon ismerik egyiket sem, - ezért van aztán az, hogy gátlástalan kóklerek és zavarosfejű idióták magukkal tudják ragadni őket.
Egy ország történelme nem parasztlakodalom, ahol a vőlegény boldogan elrohanhat a menyasszonytánc szakajtójával, hátán cipelve a szép menyecskét, - a történelemből nem lehet csak a kedvező dolgokat kicsippenteni, - az anyóst is be kell vállalni...
Nem gondolom, hogy éppenapjainkban jön majd el a történelemoktatás aranykora, de azt tudom, hogy a mai ötvenesek-hatvanasok sokat tudnának tenni a saját környezeteükben azért, hogy a fiatalok ne legyenek szörnyű eszmék kiszolgáltatottjai, hanem olyannak lássák a múltat, amilyen volt, sokszínűnek, árnyaltnak, amiből tanulni lehet a jelenre vonatkozólag is.
Beszélgetni kell a fiatalokkal, - nem erőszakosan, nem rájuk tukmálva elveinket, inkább csak a tényekről, a saját múltunkról mesélni, - a következtetéseket majd levonják ők, hiszen okosak...


:O)))

2010. augusztus 27., péntek

PRETORIÁNUSOK....

Victor Gömböcius Caesar hozta létre a testőrgárdát, mely oly nélkülözhetetlen volt számára.
A testőrgárda parancsnoka nyolc kemény évet húzott le sovány zsoldon a majdani isten-császár mellett, óvva őt minden merénylettől, atrocitástól, népe túlzott szeretetétől, - páncélozott harci szekeret sem volt rest bevetni, ha gyors menekülésre kellett fogni a dolgot.


És most beérett a gyümölcs, a hatalomra jutott imperátor elérkezettnek látta az időt, hogy kifejezésre juttassa elégedettségét és megjutalmazza értékes testének hű őrzőit, kik ezidáig árnyékba húzódva árnyékként követték őt harcaiban
Az én harcom – merengett el a Vezér, mikor döntött arról, hogy az ezidáig hibátlanul teljesítő volt testőröket elküldi gyufáért, az újaknak pedig kijelöli az új táborhelyet, időt sem engedve addigi lakóinak a költözésre, meg az új gyakorlóteret, válogatott sportolókat zavarva onnan világgá…
Aztán megjelentek a teherhordók, hozták öszvérek hátán a tízmilliárd denariust tartalmazó ládákat, melyeket oly fájón fognak nélkülözni az egyébként is likas saruban menetelő cohorsok, a soha jól nem lakatott centuriok meg legionáriusok, holott ők hullanak, mint a legyek, nem pedig a pretoriánusok.
Nyolc év rengeteg idő, majd száz hónap, és a pretoriánus nem maradhat bér nélkül, - nem talpas gyalogrendőr ő valamelyik utcasarkon céltáblának kiállítva, a pretoriánust meg kell fizetni.
Pontosan és nagyon, hiszen a szakértelmén kívül meg kell fizetni még a tántoríthatatlan hűségét is, mely megfelelő zsold híján oly könnyen megtántorodhat.
Ehhez pedig tetemes aureusok kellenek, melyek forrása szinte zavarosabb, mint a Caesar gondolkodása.
Hnan ezek, - kérdi a gyakorlatias gondolkodással megvert jegyzetíró, és mennyi kellhetett nyolc év alatt, merthogy – ahogy a közmondás tarja – egy pretoriánus nem pretoriánus.
Kell belőle a zavartalan testőrzéshez + objektumvédelem vagy negyven gárdista minimum, még ha a háttértevékenységet az UD. Zrt. végzi is, - plusz ottan vannak még az egyéb feladatok, merthogy az egy dolog, hogy a sokat próbált testőrparancsnok ott pöffeszkedik a Caesar harci szekerén, de kellenek gépkocsik, fegyverek és további emberek a helyszínek előzetes feltérképezéséhez, kell előfutó kocsi, kell egy a Vezér mögött, kell egy az orvosnak a nyugtatókkal és kell még több is, ha a szükség úgy hozza.
Miből? – kérdi a laikus álmélkodó, miből - és felmerül még nagy hirtelen egy-két kérdés, - például volt e engedélyük a fegyverviselésre a Caesar gorilláinak,- merthogy azt ne mondják, hogy flóberpisztollyal akarták védelmezni Gömböcuis Caesart, - azt ugye nem várhatják, hogy ezt röhögés nélkül meghallgassuk?
És ugyan - ki pénzelte őket, és ha nem tudható, hogy ki pénzelte őket, akkor alkalmasak e arra, hogy a Magyar Köztársaság újdonat terrorelhárító szolgálatát képezzék?
Hátha az irániak?
Vagy az Al-Kaida?
Engem személyesen is érdekelne egy dolog, - nevezetesen van e jogom arra, hogy fegyveres magántestőrséggel szaladgáljak fel-alá az országban, mert ha igen, ez nagyon imponálna a csajoknak…
Csak hever szegény teve egy homoksivatag közepén a tengerparton és még a közszemlére tett rengeteg kebel értékeléséhez sincs kedve, csak töri a fejét a Köztársaság törvényeinek rugalmas értelmezésén, meg, hogy meddig mehet el egy paranoiás politikus anélkül, hogy szorgos népünk lendületből fenéken rúgná?
Nekem a mi kis Caligula reinkarnációnk már akkor gyanús volt, mikor bánatos emlékű első regnálása idején Szlovéniába utazott, és a vonata előtt előfutó mozdony szaladt a sínek alá helyezett aknák elhárítására céljából, a vonat felett helikopter repült a váratlan sárkányrepülős légitámadások elhárítása és a pálya menti sáv ellenőrzése céljából, mikor a peronokról a várótermekbe zavarták a népet, míg elhaladt a szerelvény, - ugye emlékszik rá mindenki?
Pontos diagnózisa van ennek, szilárd meggyőződésem.
Csak az a baj, hogy mire mindenki számára kiderül a baj, már nagy baj lesz, - jobb lenne ettől szorgos népünk megkímélni.
Merthogy arra várni, hogy a pretoriánus gárda fellázadjon, egyelőre korai lenne, - egyelőre Gömbőcius Caesar degeszre zabáltatja őket, az utcákon meg még zeng az Ave Caesar!
De persze semmi sem tart örökké…

:O))))

2010. augusztus 26., csütörtök

DEMSZKY...

Baloldali létemre imponált elkötelezettsége, kétségtelen bátorsága, vagánysága.

Demszky a rendszerváltás előtti valódi ellenzék emblematikus figurája volt, egy a talán húsz ember közül, aki akkor is fel merte emelni a szavát a többpártrendszerű demokratikus parlamentáris rendszerért, amikor a mai nagypofájúak zöme még a markát nyújtogatta a november 7.-i jutalomért.
Sehol nem voltak még a mai nyilaskák, az elnyomottak és üldözöttek - Orbánék is csak akkor jelentek már meg hősi kiállásukkal és Stumpf kommunista belügyminiszter apósával a hátuk mögött, mikor már minden eldőlt, már csak a koncon kellett marakodni.
Demszkynek az osztozkodásnál a Főváros első emberének poziciója jutott, és úgy tünt, a poszt meglelte méltó betöltőjét.
Dinamikus volt, határozott, lelkes, - úgy tünt, a korábbi rendszer bürokratikus unalmát pezsgő fejlődés fogja követni.
Aztán valahogy minden elkopott, először a lelkesedés, aztán a lendület és a végén a szenmélyes hitel is- bár lehet, hogy ezek kölcsönösen koptatták egymást.
Talán az a szerencsétlen állapot sem használt a teljesítményének, hogy a 23 kiskirályság állandó konfrontációban állt vele is és a többiekkel is, neki pedig módja sem lehetett egy egységes fővárosi fejlesztési koncepció kialakítására.
Bár mindenki tudta, hogy ez a helyzet tarthatatlan, a szent demokrácia jegyében senki nem mert hozzányúlni ehhez a kérdéshez.
A nagypolitika sem kedvezett neki, - a Közgyűlésben az általa meglehetősen utált szocialistákkal együtt kellett dolgoznia, - sajnos személyes tulajdonságai nem tették lehetővé, hogy felülemelkedjen ellenszenvén, remek adok-kapok tanuja lehetett a nevető ellenzék, amikor a szocik és Demszky hólapáttal verték egymást...
Elkopott.
Nem lett Podmaniczky báró reinkarnációja, egy fáradt, fásult ember számol le álmaival...
Az utolsó csapás az lehet a lelkére, hogy láthatja, miként lesz egy tehetségtelen, korlátolt emberből az utódja egy olyan város élén, melyet ő egykor virágzó metropolisnak álmodott, és amelyik egy ilyen utóddal legfeljebb egy szürke porfészek lehet...
Most kiszáll a városból, kiszáll a politikából.
Kár érte, - több volt benne...
:O)))

2010. augusztus 25., szerda

IDIÓTÁK ÉS BŰNÖZŐK...

Az LMP kivizsgáltatná az Audi-gyár ügyét.


Az a bajuk az Audival, hogy a gyár bővítéséhez szükséges, a honvédelmi tárca korábbi tulajdonában lévő volt lőteret tavasszal beruházási területté minősítették, felgyorsítva ezzel a beruházást, ahelyett, hogy elmolyolgattak volna egy-két évig a belterületbe vonással, a lőtér termőfölddé minősítésével, a művelés alóli kivonással meg még ki tudja mivel.
Azt is állítja a Fidesz trójai falova, hogy a terület természetvédelmi oltalom alatt áll, a volt lőtéren található kiemelt jelentőségű erdőssztyepp maradvány beépíthetőségéhez már csak az Európai Bizottság engedélyére várnak.
A területért egyébként 6,5 milliárd forintot fizetett a beruházó, a terület megvásárlása megfelelt az érvényben levő szabályozásnak, habár az is igaz, hogy a kormány némi rapid jogalkotási munkával segítette a folyamatot.
Az igaz, hogy az eljárás nem olyan szisztéma szerint folyt le, mint amikor Julis néni tyúkólat épít a kertje végében, de a felépülő új gyár sem fog hasonlítani Julis néni tyúkóljához.
Belátom, sokszor nehéz egyeztetni a a gazdasági és a környezetvédelmi érdekeket, de korunk embere már csak erre van ítélve, meg kell birkózni ezzel a feladattal.
Aki egyébként már látott közelről lőteret, az csak mosolyogni tud a természetvédői buzgalmon és nemigen lenne a található kiemelt jelentőségű erdőssztyepp maradvány helyében.
Egyelőre nem lehet pontosan tudni, hogy a 200 hektáros területen épülő új üzemegységben az Audi milyen termékek gyártását tervezi, de a különféle találgatások sportautó-gyártásról vagy összeszerelésről beszélnek.
A beruházás természetesen munkahelyeket és adóbevételeket teremt, növeli a GDP-t – szóval úgy kell az országnak, mint egy falat kenyér.
Ez nem értékaránytalan kompromisszum, ennek ellenében feláldozni egy darabka természeti műemléket, amelyet senki nem lát, senki nem látogat, egyetlen értéke, hogy olyan jelentéktelen, hogy az elmúlt évszázadokban még felszántani sem találták megfelelőnek a helyét.
Azt hiszem, ha a természetvédelmi szakemberek az Unióban rábólintanak az ügyletre, akkor talán az LM P-nek sem kellene pápább lennie a pápánál,és már megint politikát csinálni szakmai kérdésekből.
Ha most felsorolnánk azokat a meghiúsult beruházásokat, melyeket a környezetvédelem nevében siklattak ki vagy lehetetlenítettek el a különféle politikai alakzatok, és beáraznánk az így keletkezett károkat, akkor elképesztő összegekkel találnánk szembe magunkat.
Indult az ügy Bős-Nagymarossal, amelyik nyilvánvalóan politikai akció volt környezetvédelmi jelmezben, de a gyöngyösi gumigyár, az akkumulátor-bontó, a szalmatüzelésű erőmű, a sukorói szórakoztató-központ vagy a balatoni motorversenypálya elleni támadás mind-mind a környezetvédelem zászlaját lobogtatva indult, és ebben a derék jobboldali idióták ugyanolyan lelkesek voltak, mint a liberális agyamentek.
Tulajdonképpen nem a környezetvédelemmel van bajom, hanem magyarországi képviselőivel, - kissé az inkvizítorok buzgalmára emlékeztet doktriner elszántságuk, kompromisszumképtelenségük, agresszív akarnokságuk.
Mert ugye fontos egy volt lőtéren található kiemelt jelentőségű erdőssztyepp maradvány is, de egy olyan országban, amelyik szennyben-koszban úszik, népessége 80%-ának taknya-nyála összefolyik a az úton-útfélen dúsan burjánzó parlagfű miatt, elhajigált autógumikat, akkumulátorokat kell kerülgetni, abban az országban talán ezeket a problémákat is illene felfedezni.
Ha már aktuálisan harcolni szeretnének, akkor lehetne az ellen harcolni, hogy a kormány ne vonja el a pénzt a Soroksári-Duna ezer éve aktuális kotrásától és esetleg meg lehetne veregetni azoknak a vállát is, akiknek döntése elvezetett ahhoz, hogy Budapest alatt a Duna ne nyerjen vetélkedőt egy terjedelmes szartengerrel szemben, - már bocsánat a kifejezésért.
A mai magyar civil környezetvédelem olyan, mint szépasszony csábosan kerek fenekén a csipke bugyi, - szép, szép, hogy ott van, de a lényeget elfedi, - lehet, hogy jobban járnánk nélküle…
Mikor eszembe jut Sólyom az ő bánáti bazsarózsáival, nem tudok nem röhögni, - pont olyan szánalmas volt a környezetvédői köntösbe bújt politikai hazudozás , mint az egész mai magyar civil környezetvédelem.
A szép ügynek az ilyen égőszemű idióták többet ártanak, mint amennyi hasznot a környezetnek valaha is hajtani tudnának.
Más:
A kormány bejelentette, hogy tárgyalunk az IMF-el.
Forint árfolyama emelkedik.
Majd bejelentik, - rosszul értettük őket.
Forint árfolyama zuhan.
Aki kitalálta és van tőkéje is, százmilliókat nyerhet egy nap alatt.
Mondom én, - ezek ( kis „e”- vel ) - maguk a szervezett bűnözés…

:O)))

2010. augusztus 24., kedd

HORTOBÁGY

Áttekinti a kormány a hatvan évvel ezelőtt, Rákosi által kitelepítettek juttatásait.



Erre - mint halaszthatatlanul fontos feladatra - még idén ősszel sor kerül, mondta el Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára az MTI-nek.
1950-ben az akkori rezsim elrendelte az új társadalmi rendre osztályhelyzetük, származásuk miatt veszélyt jelentő személyek eltávolítását Budapestről és a nagyvárosokból, egyben kényszerlakhelyet és kényszer - munkahelyet jelölve ki nekik, ahol szigorú rendőri felügyelet alatt élhettek.
A kitelepítésbe csak nagyon kevés dolgot vihettek magukkal, a többnyire értelmiségi családoknak, ha fenn akarták tartani magukat, akkor fizikai munkát kellett végezniük, ami nem igazán lehetett az ehhez nem szokott családok számára maga a boldogság...
Általában a falvakban megbüntetni kívánt kulákcsaládokhoz szállásolták be őket, megkeserítve ezzel a háziak életét is, akik vagy empátiával, vagy közönnyel fogadták a rájuk mért csapást.
1951-52-ben a gyerekeket hazaengedték a rokonaikhoz, de a felnőtteknek 1953-ig kellett ezt a sorsot elszenvedniük, aztán hazamehettek, - általában már nemigen volt hová - de sokuk még akár 1956-ig is ki volt tiltva Budapestről.
Nem volt az élet egy kéjhömpöly Rákosi regnálása alatt, ez kétségtelen.
A rendszerváltozás idején a kitelepítettek már részesültek kárpótlásban, de ezt a jobboldal egyes prominensei nem tartják elégségesnek, további juttatásokat követelnek.
Mellesleg 20 év telt el a rendszerváltozás óta, és ez idő alatt mintha lettek volna jobboldali kormányok is hatalmon, akkor ez nem jutott eszükbe...
Mire hát ez a nagy iparkodás?
Természetesen megint csak a nép butításáról lehet szó, hiszen kell valami olcsó cirkusz, amivel alá lehet támasztani a Vezér (Igazságos Miháj kiráj…) és hű vazallusai igazságkeresésének mítoszát, - ha már nem csinálnak semmit, keltsék legalább az igazság letéteményeseinek benyomását.
Ezek a derék kitelepítettek meg egyre jobban hasonlítanak a hajdani Partizánszövetségre.
Amikor felszámolták a táborokat, akkor összesen 7800 embert engedtek szabadon, ma meg már 15000 emberről szól a történet.
Meg kell jegyezzem, nem sajnálom én tőlük a pénzt, lehet nekik alapítani kitüntetést is, - javasolnám a Kispolgári Hatalomért Emlékérmet – nagy ráfordítással nem jár, és egyszer talán majd kárpótolják az én kissé távolabbra kitelepített rokonaimat is, meg a Makón elesett nagybátyámat, internált nagyapámat, ha már a huszadik századról beszélünk…
Tulajdonképpen ez sem zavarna túlzottan, - ha húsz év kevés volt a jobboldalnak az ideológiai alapozáshoz, hát fejezzék be nyugodtan – engem csak az időzítés érdekel, de az nagyon.
Ez most a legaktuálisabb feladata a magyar kormánynak?
Egekben az euro és a svájci frank árfolyama, a kórházak a lét és nemlét határán táncolnak, az iskolákban a pedagógusok béremelés helyett ideológiai továbbképzést kapnak, a kormány meg, mintha vak lenne, - vagy tán az is?
Azt sem vonom kétségbe, hogy az önkormányzati választások előtt nem akar bennünket felzaklatni, de attól azért tartok, hogy úgy járunk, mint aki langyos vízzel kezd zuhanyozni, aztán egyszerre csak 80 fokos vizet zúdít legkényesebb testrészére, - a franc se akar a következő három és fél évben fél lábon állva, ugrálva sziszegni és jajgatni…
Orbán népe persze el lesz ragadtatva az igazság újabb diadalától, a pénzügyeket sem ez teszi padlóra, hiszen aki akkor tíz éves volt, az ma már hetven és azért a kitelepítettek átlagéletkora ennél kicsivel magasabb volt, ha jól sejtem…
Szóval a kormány munka helyett ideologizál, hát hogyne szeretném őket tiszta szívemből?
Most olvastam éppen a szerelmi jelekről,- pl. csók a vállra = reménykedés, lábra taposás = igaz szerelmem, stb...
Én akár traktorral is végigmennék a lábukon…


:O))))

2010. augusztus 23., hétfő

HŐSI HALOTTUNK

Meghalt egy katonánk Afganisztánban.



Nő volt, adminisztratív munkát végzett, egy másik katonánkról egyelőre nem lehet tudni, hogy életben marad-e, halálhírét keltették, de ezt nem erősítették meg hivatalosan, adná az ég, hogy a híradások tévedésen alapuljanak…
Hazafelé tartottak volna éppen, lejárt az afganisztáni szolgálatuk, a 32 éves Pappné Ábrahám Judit a halála után hadnaggyá előléptetett törzsőrmester férje napokkal ezelőtt utazott haza.
Hende Csaba aljas orvtámadásról beszél, ami persze marhaság, meg a felderítés hatékonyságának növeléséről, a barakkok páncélzatának megerősítéséről, amivel Für Lajosi magaslatokba emelkedik, és szinte kitörli a nemzet emlékezetéből nagytehetségű elődjét, Szabó Jánost.
Szerencsétlen helyzetbe került a magyar kontingens, - a Tartományi Újjáépítési Csoport néven szereplő katonai alakulatunk egy ideig az „élni és élni hagyni” taktikáját követte a helyi tálibokkal szemben - nem nagyon iparkodott változtatni a kialakult helyzeten, mely szerint nappal nem kell annyira rettegni, az éjszaka viszont a táliboké.
Ők egyébként mindenről és mindenkiről pontos információkkal rendelkeznek, a mieink viszont legfeljebb arról rendelkeztek megbízható információkkal, hogy a tálibok egyébként mindenről és mindenkiről pontos információkkal rendelkeznek.
Ez a szisztéma működött is egy darabig, de most az amerikaiak egy zászlóaljnyi erőt vezényeltek a térségbe, felderíteni és megsemmisíteni a tálib erőket, felrúgva ezzel a status quo-t, és ránk szabadítva a tálibok haragját.
Az amerikaiaknak abban természetesen igazuk van, hogy egy ilyen helyzet tarthatatlan – úgy nem lehet felszámolni a kettős hatalmat, ha az ellenség fegyveresei szabadon garázdálkodhatnak mindenfelé, és talán a mieinknek is igazuk volt, hogy nem vitézkedtek feleslegesen, de a saját szemszögükből a táliboknak is igazuk van, hogy menjen a francba az ő országukból mindenki, válogatás nélkül.
Amikor Hende azt énekli, hogy aljas orvtámadás történt, akkor már megint hülyeségeket beszél, hiszen, a tálibok a saját országukban vannak, mi pedig meghívás nélkül tartózkodunk ott.
Hende jobban tenné, ha úgy gondolna a támadókra, mint kabuli srácokra, közelebb is járna tán az igazsághoz, de hát ne várjunk tőle csodát - már az is szép, hogy nem szobabiciklin akarja támadásba küldeni katonáinkat……
Afganisztán a nagyhatalmak tanulószobája, ahol már megégette a szája szélét Anglia, a Szovjetunió, most éppen az Egyesült Államok és szövetségesei próbálják minél távolabbra tolni az elkerülhetetlennek tűnő katonai vereséget.
Pedig tanulhattak volna a Szovjetunió példájából, aki nagyon komoly expedíciós haderővel nyomult be az országba és egy évtizednyi háborúskodás, rengeteg emberáldozat, pszichikailag-fizikailag rokkant katonák ezrei árán nem nyert semmit, viszont ki kellett vonulnia, sorsukra hagyva szövetségeseit.
Ez a sors pedig nem volt valami vidám, az afgánok eléggé egyszerű emberek és nem áll távol tőlük némi szadizmus sem…
Ha a Szovjetunió felbomlásának okait próbáljuk kutatni, akkor ez a kaland sokkal inkább szerepelhet az okok között, mint Reagan csillagháborús fantazmagóriája, ami egy roppant olcsó eszközökkel kivédhető roppant drága program lett volna.
Amerika viszont a Szovjetunió összeomlása után nem tudott ellenállni a kísértésnek és be akart nyomulni a most már büntetlenül megközelíthető területre és ezt - előhúzva a humanista demokrata kártyát – meg is tette.
És ugyanazt tette, mint a Szovjetunió 68-ban Csehszlovákia lerohanásakor – nyomást gyakorolt szövetségeseire, hogy vegyenek részt az akcióban.
Így már szinte megszokott módon mi is nekiindultunk, természetesen a megszokott módon igyekeztünk minél kevésbé és minél látványosabban kihúzni magunkat a veszélyes feladatok alól, így aztán tűzszerészeket küldtünk, - két hősi halottat hozott a döntés, meg tartományi újjáépítési csoportban próbáltuk meg megoldani a fából-vaskarika dilemmáját, - ma kiderült, hogy ezt se túl sikeresen, talán nem csak a mi hibánkból.
Afganisztán gazdag ország, rengeteg ismert, de feltáratlan nyersanyagkinccsel rendelkezik, a népe koldusszegény és középkori viszonyok között él, viszont állig fel van fegyverezve, - ez ügyben még a szovjet megszállás idején jeleskedtek az amerikaiak, ellátva őket a legmodernebb kézifegyverekkel, rakétavetőkkel, - de hadizsákmányként is rengeteg fegyver maradt ott.
És az utánpótlás is megoldott Pakisztánon keresztül, ugyanis ott ugyanúgy pastuk élnek, mint a határ innenső oldalán, pénz meg van a kábítószer-termelésből rendesen.
Amerika nem tanult Vietnamból, nem tanult Irakból, és úgy tűnik, nem akar tanulni Afganisztánból sem, habár már farolna kifele, ha tudna…
Most éppen az a mondás, hogy majd felkészítik az afgán hadsereget a helyzet kézbentartására, - no ez érdekes lesz.
Amit nem tudott elérni Amerika a szövetségeseivel, azt majd a félanalfabéta és megfélemlített afgánokból álló hadsereg megoldja, - ügyes.
Mi pedig továbbra is ott fogunk lavírozni, ügyeskedni, hogy minél kisebbre szorítsuk az elkerülhetetlen veszteségeket, melyeket ismét idegen érdekekért fogunk elszenvedni, - megfizetve ezzel kétséges védelmünk árát.
Hajtsunk hát fejet szegény katonánkért, aki annyira fiatalon és oly értelmetlenül halt meg egy távoli országban, és mégis értünk adta életét.
Nyugodjék békében.

:O(((

2010. augusztus 22., vasárnap

FERDE SZEMMEL...

Magyar nemzeti nap volt Sanghajban.


Ott volt Nemzeti Erőforrás Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára, Szőcs Géza is. Ez az államtitkárosdi is mekkora baromság, így a fogadó ország is egy lépcsővel automatikusan visszasorolja az egyébként miniszteri feladatokat ellátó, jobb sorsra talán már nem is annyira érdemes kulturpolitikust.
Mindenesetre szépen felmondta a leckét, vendéglátóit biztosította arról, hogy „a globális felelősséget vállaló, fenntartható, öko-tudatos fejlődést szem előtt tartó célkitűzéseik elérésében Kína Magyarországban megbízható partnerre, erős szövetségesre talál."
És azt sem felejtette el megemlíteni, hogy Magyarország szívesen látna Budapesten egy kínai kulturális központot, - értelemszerűen ezt is Pintér biztonsági cégének kell majd őrizni, ő már olajozottan tudja biztosítani a kínai ügyeket is, - lásd kínai piac…
Közbiztonsági téren meg úgysincs már sok teendője, mióta két hét alatt helyreállította a közbiztonságot és bevezette a napi egy rendőr-egy vénasszony forradalmi gyilkossági arányát.
Ellenben ez a pályatévesztett költő gyönyörűen oldotta meg a cirkuszban is eladható attrakcióját, úgy adta elő a mondókáját, hogy nem égett le az ábrázatáról a bőr.
Mint köztudott, a sanghaji Világkiállítás magyar pavilonjának sorsa úgy lebeg a levegőben, mint Mohamed koporsója, a fenntartási költségekre a magyar állam egy megveszekedett fillért sem fizet hónapok óta és az egész jobboldal kollektív halálhörgést hallat, ha csak megemlíti is valaki a Gömböc kínai lakhelyét.
A Gömböc egy világhírű magyar innováció, az első ismert homogén test, melynek egy stabil és egy instabil, azaz összesen két egyensúlyi pontja van. Bizonyítható, hogy ennél kevesebb egyensúlyi helyzettel rendelkező test nem létezhet.
Tulajdonképpen olyan, mint a keljfeljancsi, csak ez egynemű anyagból készül, és bár a fene sem tudja, hogy mire lesz ez jó a későbbiekben, de ebben legalább ezer társával osztozik, amelyekről a felfedezésük pillanatában az Úr sem tudta volna megmondani, hogy melyik területét fogják forradalmasítani az életnek…
Mindenesetre a Magyar Forradalmi Pudvás - Tarack Kormány már vagy ezerszer kifejezte, hogy mennyire büszke a gömböcre meg a magyar pavilonra, csak néhány dolgot nehezményezett, úgymint:
- miért nem vettek részt a létrehozásában jobboldali üzletemberek
- miért nincs legalább egy kitömött turul a kiállítótérben
- miért nincs kiállítva a Szentkorona sárgarézből készült, kiszidolozott másolata
- miért nem az Orbán-kantáta a halk aláfestő zene
- miért nincs kifüggesztve az Orbán-bulla
- miért nem mi nyertük a legtöbbet.
Rosszallását pedig a pénzátutalások felfüggesztésével fejezte ki, amire is az lett volna a megfelelő válasz, ha a pénzvisszatartásban amúgy is jeleskedő államtitkárral kiérkezése napján közlik, hogy a személyzet sztrájkja miatt a rendezvény elmarad, így a kínai kormányhoz címzett bíztató szavait bátran elmondhatja a Sanghaj-külső dzsunka-kikötőben az érdeklődő rakodómunkásoknak.
Sajnos, a kiállítás szervezőinek lelkében sem bosszúvágy, sem humorérzék nem lakik, így az attrakció elmaradt, holott ez nagyot lendíthetett volna a kínai-magyar kapcsolatokon, emellett az államtitkár elmehetett volna bánatában vásárolgatni, - egyes női hölgyek szerint ez segít a lélek egyensúlyának helyrebillentésében, olyan ez a lélekgyógyászatban, mint a gömböc a fizikában.
Én kis naiv, azt is gondoltam, hogy elvhű államtitkárunk szót emel majd az emberi jogok kínai megsértése ellen, felemeli szavát a független Tibet mellett, de csalódnom kellett, - egy szó sem hangzott el a Tienanmen térről, sem a bebörtönzött ellenzékről sem a Dalai Lámáról, - úgy tűnik, egyelőre csak az USA-nak fogunk hadat üzenni, Kínának átmenetileg megkegyelmezünk…
Persze értem én az ellenszenv okát, - Dávid Ibolya bonmot-ja óta a mi Viktorunk már disznótorban sem szeret a gömböcre nézni, mindig azt hiszi, tükörbe néz.
Márpedig tükörbe már a Fehér-házban tett látogatása óta – amikoris a klasszikus vicc szerint megdicsérte a Dankó Pistáról készült festményt - nem szeret nézni…
Hát így állunk a Népi Kínával, egyelőre továbbra is ehetek nokedlit rizs helyett és vásárolhatok a kínai piacon eredeti Addidas márkájú cipőt és Puna joggingot, amelyben oly kényelmesen érzi magát a férfiember…


:O))))

2010. augusztus 21., szombat

Mikor fognak jóllakni??

Idén zabálnak, jövőre kaszálnak, állandóan pofáznak- dolgozni mikor fognak?










:O)))))

2010. augusztus 20., péntek

NYOMUL A MÚLT...

Olyan volt ez a mai nap, mint egy időutazás...

Vissza a múltba, egészen a Horthy-korszak kellős közepébe.
Kezdődött a tisztavatással, amelyik olyan volt, mint egy rosszul sikerült  jelmezbál, még Schmitt sem kérte fel Hendét egy csárdásra.
Kezdődött a dolog a koronaőrökkel, akik egy másolatra vigyáztak, le ne csinálja valami kóbor turul.
Addig, ameddig önmagukat koronaőrnek kinevező öregurak játéka volt csupán és az Orbán-Torgyán festményt ékítette csicsás egyenruhájuk, legfeljebb mosolyogni lehetett rajtuk, de a Magyar Köztársaság tisztjeinek avatásán olyanok voltak, mint tehénen a gatya.
Csak ámult az ember, hogy teljesen bebuggyant-e a Vezér, de úgy látni, hogy nemigen kell pszichiáternek felállítani a diagnózist.
Már az is megviseli az épeszű embert, hogy a Szentkorona másolata előtt kell parádézniuk tisztességes katonaembereknek, - ennyi erővel elmondhatta volna az ünnepi beszédet, Schmitt Pál másolata is, - de az a nyáladzás, ami emellett a ludovikás hagyományokról szólt, teljesen nevetségessé tette ezt az egyébként szép és komoly aktust.
Szerencsétlen hallgatók, akiket beöltöztettek egy '48-as honvédcsákó-utánzattal felturbózott szállodai főportás egyenruhájába nem ezt érdemelték.
Aztán amikor kardot rántottak...
Valószínűleg azt képzelték a rendezvény kiagyalói, hogy ez majd valami lélekemelő pillanat lesz,  de - szerintem - inkább mulatságosra sikeredett, amint a jobb sorsra érdemes ifjú tisztek ott hadonásztak kardbojt nélküli kardjaikkal, - lehetett nézni, mint Rozi a moziban.
A kardbojt ugyanis fontos kelléke a kardnak, - nem taglalnám, de többek között ez szimbolizálja a tiszti becsületet, értsen ez alatt bárki bármit.
ha nincs, nem párbajképes a tiszt, márpedig a párbaj ibntézményének feelelevenítése is sanszos...
Dehát - mint megtudhattuk - ez nem is kard, hanem a forradalmi változások eredményeképpen szablya.
Ezt vagy ötvenszer elmondták, - jóllehet a szablya is kard, mint ezt a rendezvény szervezőin kívül szinte mindenki tudja.
Hát mit tegyünk, őseinknek véres kardja sem kerülheti el a forradalom tüzét, - mától szablya és kuss, mondja az agresszív kismalac...
Az avatandó állomány szánalmasan alacsony létszámú volt, ez még jobban kiemelte a nagy erőlködés nevetségességét, az állandóan kommentáló műsorközlők meg úgy széttördelték a rendezvényt, mint vak muzsikus a vonót...
Schmitt Pál kenetes beszéde nem lógott ki a fideszes szónoklatok sorából, habár nekem nagyon hiányzott néhány "kedvesbarátaim".
Aztán nyomult a katolikus egyház is vadul, habár az eskütétel befejeztével elkövetett istenkedést nem nekik rónám fel - ez valószínűleg a Vezér agylágyulásának tudható be.
Ezidáig eskütételeknél aki akarta, az mondta az istenengemúgysegéljent, de kotonáéknál ez nem így megy, - ott parancsba adták, hogy mától kezdve van Isten és erre a katona csak egyet válaszolhat: értettem!
Úgyhogy mától kezdve jobb, ha tudomásul veszi mindenki, hogy a magyarok istenét Hende reaktiválta.
Erdő Péter bíboros ma annyit dolgozott, hogy lehet, izomlázat is kapott az áldásosztásban, és sikeresen asszisztált az állami és egyházi rendezvények összemosásához, országunk nagyobb dicsőségére.
Olyan lett ebben az országban a demokrácia, mint liba tollfosztás után, - tépett és viharvert.
Aztán a Hende család még hajót keresztelt, - anyukám ennyi igazán kijár neked az elnyomatás szörnyű évei után! - az ember nem tudja, sírjon vagy röhögjön.
Az egészben az a legsiralmasabb, hogy ha anno a Vezér felmenői közül  valaki találkozott volna egy ludovikás tiszttel, akkor az le se köpte volna, tán még a csizmáját se fényesíthette volna ki a hadnagy únak.
Hogyan képzelheti ezt, - nem is tudom.
Azt mondják, akinek nincs múltja, annak jövője sincs.
Azt sehol nem olvastam, hogy ha valakinek nem tetszik a múlt akkor hazudni kell egy szebbet, felemelőbbet.
Persze ez csak az én véleményem, - lehet, hogy a királyoknál ez másként van...
:O))))

2010. augusztus 19., csütörtök

MIKOR A VERÉB KARDOT RÁNT...

Akkor lesz nekünk valamirevaló hadseregünk...

Pedig már úgy tünt, hogy talán-talán megérti a magyar állam, hogy milyennek kellene lennie a XXI. században egy szövetségi rendszer tagjaként a magyar hadseregnek, de aztán - ahogy ez már lenni szokott - megint visszaestünk, hogy néhány év múltán kezdhessünk mindent megint előlről...
Nem vagyok egy Szekeres-fan, de egy két balfogásától eltekintve - amelyek inkább a napi politika szféráját érintették, mint a szervezési vagy katonapolitikai kérdéseket - kimondottan tehetséges minisztere volt a magyar hadsereg ügyeinek.
Szekeresről köztudott, hogy kiváló szervező és okos ember is, nagy kár, hogy olyan karriert képzelt magának, amelyre tán nem is képességei, inkább  személyisége, stílusa miatt alkalmatlan.
Viszont honvédelmi miniszteri beosztása telitalálat volt, a rendelkezésére álló idő alatt kialakított egy olyan hivatásosokból és szerződéses katonákból áló haderőt, mely tökéletesen illeszkedtt a NATO követelményeihez, és felnőtt azokhoz a feladatokhoz, melyeket békeidőben meg kell oldanunk.
Nemzetközi kötelezettségeinknek példásan eleget tettünk, nem váállaltunk többet, mint amire képesek voltunk, de mit elvállaltunk, abban becsülettel helytálltunk.
Természetesen rengeteg a még megoldandó feladat, de legalább nem Für Lajos vagy Szabó János színvonalán mentek a dolgok, és a katonai vezetők is magasan kvalifikált szakemberei voltak hivatásuknak, nem egy közülük a NATO képzési rendszerében megszerzett ismeretekkel rendelkezett.
Aztán mindenkit elsöpört a fülkeforradalom és megjelent a színen az új miniszter akit talán csak Harrach Péter ver zord küllemben, de az biztos, hogy mindkettőjük világrajövetelekor sírt az egész stáb a nőgyógyásztól a takarítónőig és megálltak a lélegeztetőgépek.
A Vezér Honvédség felé kinyujtitt karját Hende Csabának hívják, eredetileg MDF-es volt, aztán egyszer Dávid Ibolya elolvashatta az újságokban, hogy már nem az, hanem ő a Polgári Körök gondos de szigorú atyja.
Aztán az ökörkörök ejtésre kerültek és úgy tünt, Hende csillaga is leáldozóban van, de ía Fülkék Ura ismét felemelte és megfelelő pozícióba helyezte korunk Veres Péterét...
Meg is szolgálta a bizalmat és olyan vérengzést rendezett izibe, mint a libaólba beszabadult menyét.
Ma reggel büszkén és elégedetten nyilatkozta a televízióban, hogy vagy negyven ezredest tett lapátra, és még mértéktartó is volt, hiszen lett volna igény ezt a számot növelni.
Természetesen elmondta, hogy az eltávolítottak közül egy sem lett politikai tisztogatás áldozata, kizárólag szakmai és erkölcsi problémák miatt kerültek eltávolításra akik arra rászolgáltak, és hogy a politikát olyan távol kell tartani a Honvédségtől, amennyire csak lehet.
Hogy a reggeli műsor mikrofonállványként üzemelő riportere nem kapott röhögőgörcsöt és az elküldött főtisztek és tábornokok sem indítanak ellene pert jóhírnevük sérelme miatt, ez csak a magyar társadalom teljes elbarmosodását tükrözi.
És akkor most majd kezdetét veszi a Honvédség forradalmi átalakítása, amelynek első lépéseit idén a tisztavatáson szemlélhetjülk majd áhitattal.
Az avatandó tisztek ludovikás egyenruhája büszkén hirdeti majd, hogy nekünk nem csak a dicső múlt megbecsüléséhez, de a jelmezbálok megrendezéséhez is komoly érzékünk van.
A dicső múltat ez esetben egyébként a Horthy korszak katonai hagyományai képezik és  alig ront valamit a szívmelengető történelmi tablón, hogy a gyönyörű képet kétszázezer halott keretezi.
Az avatás a Szentkorona másolata előtt fog megtörténni, ez dícséretes lépés, de vannak még tartalékok az elképzelésben.
Tulajdonképpen fel lehetne állítani a korona másolata alatt az összefogás trónját, - mint tuggyuk, ezentúl ez a nap többek között az összefogás napja is - abban lehetne elhelyezni Orbán Viktor szalmával kitömött másolatát...
És aztán az ifjú tisztek kardot rántanak majd és ha szerencsénk van, akkor az ünnepi beszédet mondó Schmitt Pál nem veszti el a fejét.
Ha mégis, akkor ott azonnal hadat üzen Amerikának...
Aztán jöhet a vigyázzmenet büszkén kidüllesztett mellekkel, - csak úgy döng majd a föld a talpak alatt, a katonanők mellei egyszerre lengenek az atilla alatt, -  amelyiké dúsabb az átlagosnál, az köteles azokat ceruzával alátámasztani...
Lesz még aztán aratófelvonulás is a Bazilika elé, - ott lesz az összes pesti és budai paraszt, -  a Hercegprímás pedig megáldja az odáig cipelt malomkeréknyi kenyeret.
Szép tőle, hogy elvállalta, zsúfolt programja lesz, kell még körmenetelnie is.
Aztán lehet menni a felújított Lajta monitor felszentelésére, - a pezsgőt maga a miniszterné vágja majd a hajóhoz, érdemei elismerése okán, - kibírta savanyúképű férjét akinek az inge is kifogástalanul vasalt...
Aki megéhezik a nagy nemzeti felindulásban, az a dunaparti bódékból autentikus nemzeti ételekkel tömheti magát, lesz mákosguba, forró libacomb, piros-fehér-zöld szalaggal átkötött virsli, meg mi szem-szájnak ingere.
Szóvel, remek ünnepünk lesz, hasonlóképpen remek hadseregre is van kilátásunk, hiszen az irányelveket maga a katonai fegyelem mintaképe, katonatársai erkölcsi-politikai állapotának hajdani éber őre, személyesen a Vezér maga adja meg.
Érdeklődéssel várom a korszerű, magas hatékonyságú  Magyar Királyi I.Kerékpáros Dandár felállítását, valamint a Botond harckocsik reaktiválását.
A miniszter már gondoskodott az Orbán-bulla kihelyezéséről a Honvédség valamennyi épületében, beleértve az ebédlőket is, - a hányinger miatt így jelentős megtakarítások várhatók az étkeztetési költségek terén és az állomány is karcsú lesz, mint az agár, - jobban fogja viselni az ismét bevezetendő kikötést is valószínűleg.
Már csak vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc képét kell kihelyezni a laktanyák épületeiben a bulla mellé, természetesen az összefogás jegyében.
A nyilas vezérezredest Szekeres rehabilitálta, a Jobbik nem fog tiltakozni, a Fidesznek tetszeni fog, - az egyenruhája roppant hasonlít a holnap elővezetendőhöz, a LMP meg foglalkozzon a bálnákkal meg a Gyurcsány -Bajnai kormány bűneivel, azért lett meggründolva, - nemde? 
Aztán este megnézhetjük majd a Takarékos Tüzijátékot, de előtte mindenki gyertyával vagy öngyujtóval játszhat a tűzzel, modellezve azt, hogy mit is csinálhat a Vezér gondteerhlt óráiban.
És ha nem pisil be senki, akkor nyert ügyünk van...
:O)))))

2010. augusztus 18., szerda

KÓRHÁZ A PÁCBAN...

Rendet vágnak az egészségügyben!

Ez a címe a Világgazdaság Online mai szerkesztőségi cikkének.
Hogy klasszikust idézzek: lószart mama!
Vágni itt nem rendet, legfeljebb savanyú pofát fognak a kórházak dolgozói és a betegek egyaránt.
A kórházak tartozásainak felmérése befejeződött, a hegyek vajudtak és megszületett a kisegér, - a kórházak tartozásai nagyjából megfelelnek a prognózisoknak,-  csontváz a prosecturán, - a tartozások aktuális összege hetven milliárd, a lejárt határidejű tartozásoké ebből negyven milliárd forintra rughat.
A szakmai szervezetek és az egészségügyi államtitkár állítólag megegyeztek abban, hogy az esetleges konszolidációt struktúraváltáshoz kell kötni.
Na, addig álljanak ők féllábon és ne vegyenek levegőt, míg itt strukturaváltás lesz!.
Húsz éve megy ez a játék: a kórházak időról-időre piszkosul eladósodnak, az illetékes kormányfő/miniszter/államtitkár elmondja, hogy a konszolidációt feltérelekhez kell kötni, majd amikor bármelyik halálgyárat be akarják zárni, akkor az ominózus városka polgármestere és országgyűlési képviselője kéz a kézben olyan sikoltozásba kezd, mint szépasszony, ha denevér csimpaszkodik a hajába.
Erre aztán  valaki hólapáttal fejbevágja az előterjesztőt és minden marad a régiben - azzal a kis differenciával, hogy megjelenik a miniszter az ő kis elemózsiás tarisznyájával és néhány százmillióval betömi a helyi potentátok száját...
Senki nem meri ezt a strukturát megbolygatni és a Fidesz sem fogja belátható időn belül - most a választások miatt, aztán ha azon túl leszünk, akkor várjuk majd, hogy februárban befagyjon a Duna.
A királyválasztás után meg elképzelhetetlen, hogy I. (Enyveskezű) Mihály király ezzel kezdje az uralkodását, lesz őneki teendője a ius primae noctis gyakorlásával is éppen elég, hogy csak a médiahatóság új elnökét, vagy a nemrégen kinevezett oktatási államtitkárt említsük az elmaradt feladatok között ...
Gyanítom, addig itt nem lesz rend, ameddig nem kerítenek még egy kamikáze tipusú vezetőt, aki szegény Molnár Lajos reinkarnációjaként belecsap a szappanhabba és folytatja azt a munkát, melyet a Fidesz oly sikeresen ellehetetlenített.
Azt mondja ugyanis Szócska államtitkár, hogy az eladósodásban közrejátszott az ágazatból az elmúlt időszakban történt forráskivonás (ez úgy 250-300 milliárd forintra rúghat).
Nem elhanyagolható az egészségbiztosító gyógyítási finanszírozásának aránytalansága, az egészségügyi rendszer szabályozatlansága, a strukturális gondok, a szükségletektől elszakadt fejlesztések, valamint a gazdálkodási és menedzsmentproblémák.
Arról nemigen beszélt, hogy az aktív ágyak számának csökkentése vagy átalakítása krónikus ágyakká költségcsökkentést hozott magával, arról sem, hogy néhány intézményt megszüntettek és ezek mind-mind költségcsökkentéssel jártak, melynek eredményét a kórházak persze boldogan lenyelték volna.
Amit itten Szócska államtitkár felvázolt, az kevés, mondhatnánk: lófa...
Mindenki tisztában van vele, hogy ez nem strukturaváltás, még ha valamennyi felvetett problémát megoldanák, akkor sem.
Itt kórházakat - vagy ötvenet - kellene bezárni, megszüntetni a finszírozásukat,  átcsoportosítani a dolgozókat és a megtakarításból javítani a megmaradó kórházak körülményeit.
A Fidesz által az egészségügy rémeként bemutatott Molnár Lajosnak volt a struktutaváltásról elképzelése, gyakorló egészségügyi vezetők szerint sem rossz, de abban a pillanatban, mikor az elmélet elkezdett volna átmenni gyakorlatba, megjelent a pártfüggetlen siratóasszonyok kórusa és addig sipítozott-sopánkodott, amíg  a szokásos eljárásrend érvényesülni nem kezdett...
Molnár miniszter úgy képzelte felépíteni a rendszert, hogy a kórházakat besorolta, - ötven kilométeres körzetet súlyponti kórházak láttak volna el, a helyi intézménykben pedig krónikus vagy szociális ellátást folytattak volna, illetve itt végezték volna az utókezeléseket, a rehabilitációt, melyekhez nem szükségeltetnek drága aktív ágyak, sokmilliós műszerek, eszközök, gépek és amelyekben a kezdő, vagy a sokévtizedes munkában elfáradt orvosok végezhették volna felelősségteljes, de kevésbé megterhelő munkájukat.
Igaza volt abban is a miniszternek, hogy ahol évente három szívműtétet végeznek, azt nem kórháznak, hanem halálgyárnak kellene hívni, merthogy a nagy esetszám gyakorlatot szül és ez igen fontos tényező.
A múlt század elején a nagyhírű Baron professzornál kétfajta műtát volt, az elsőosztályú műtét régi asszisztenciával és új műszerekkel folyt, a másodosztályú új asszisztenciával és régi műszerekkel...
A szakorvosi ellátást is hatékonyabbá kívánta tenni Molnár doktor, növelni szerette volna az egynapos sebészeti ellátások jelentőségét, hogy ne a drága kórházi ágyakat terheljék a helyben is elvégezhető beavatkozásokkal.
Az is tervbe volt véve, hogy meg lesz határozva az ellátások tartalma, - ki mire jogosult a biztosítása ellenében, és tervezték a betegutak újragondolását is.
Szerintem nevetséges ami ma az egészségügyben folyik, a beteg  szabad orvosválasztás címén oda robog, ahova kedve vagy kapcsolata van, ide-ods bevásárolja magát, holott egy normális rendben a biztosítottat a biztosító orvosának kell ellátnia, hívják őt dr. Bárkinek is, a beteg szabad orvosválasztása meg ott áll meg, hogy választhat, - a biztosító orvosa lássa el a biztosítása terhére, vagy másik orvos - a saját pénztárcája terhére.
Az is tarthatatlan, hogy az orvos állami rezsire magánrendeljen, - tisztább helyzetet teremtene, ha a kórháztól bérelhetné a műtőt, a szolgáltatásokat, beleértve a labor vagy a képalkotó eljárások igénybevételét, a konzultációk igénybevételének lehetőségét is - pénz ellenében.
Ez strukturális reform lett volna, de nem lett, mert a Fidesz papagájkórusa nekizavarta a társadalmat a miniszternek, utána meg azzal foglalatoskodott, hogy utódjából, szegény Horváth Ágnesből mielőbb hülyét csináljon, - ez aztán sikerült is, mikor egy teljesen tiszetsséges és okos kezdeményezését - a kóházi széfek bevezetésének ügyét - ellene fordították.
Így aztán az egyészségügyi reformok ügye rövid agónia után elhalálozott.
A Fidesz pedig most lapít, - közben persze csendben kezdi felmelegíteni a gyűlölt elődök terveit, - pl. a népegészségügyi ellátás erősítését a kórházi ellátások számának csökkentése érdekében.
Mikola, a nemzet orvosa meg hercigeskedik egy sort a zembereknek, - kerekre nyílt szemekkel álcsodálkozik a hálapénz összegét előre kérő szülész láttán, holott ő volt az első, aki a nőgyógyász-lobby harcát támogatta a tervezett változtatások ellen...
Úgyhogy most megint pénz kerül a kórházakhoz - jönnek a választások - minden feltétel nélkül lesznek  betömve azok a költségvetési lyukak, melyeket némely kórházigazgató  teljes hozzánemértéssel és felelőtlenséggel produkált.
Merthogy az aktív kórházigazgató ma olyan, hogy ha egyik kórházat padlóra tette, akkor sürgősen kap egy másikat jártasságára való tekintettel -  hadd menjen az is tönkre.
Ismerek ellenben  olyan főigazgatót is, aki verejtékes munkával és rengeteg konfrontációt vállalva úgy gazdálkodott, hogy most egy fillér tartozást se kellett jelentenie, - a többiek többsége meg jól elvolt, most meg jól ki lesznek tömve lóvéval oszt jónapot.
Ha a helyében lennék, most kérnék a sebészetről egy éles és hegyes szikét, megkeresném magamon a legértékesebb, egyben legérzékenyebb testrészt, - függelékként csatolta volt Ádámhoz az Úr - és beleszúrnám vadul...
Hát majd meglátjuk mire megyünk ezekben a forradalmi időkben, de attól tartok, hogy az Unió nemigen fog viháncolni ha azt tapasztalja, hogy egy lépést sem teszünk egy fenntartható egészségügyi rendszer kialakítása érdekében.
Mikor lábfejünkkel elegánsan spiccelve beléptünk ebbe a közösségbe, akkor ezzel kötelezettségeket is vállaltunk, - persze lehet, hogy a teljesítés helyett majd hadat üzenünk nekik.
Játékszerek vagyunk kegyes királyunk kezében...
:O)))))