FORRADALMI ERŐLKÖDÉS

Ismét túl vagyunk a csinált ünnepen, idáig sem volt könnyű úgy csinálni, mintha a nemzet lelke kivirágozna ezen a napon, de most tovább bonyolította a helyzetet az ukrán háború és az is, hogy valaki úgy gondolta, hogy a pedagógusok melletti kiállás éppen ezen a napon esedékes, aztán majd jó kis forradalom lesz belőle.
Hát nem lett, és ez csak azokat érhette meglepetésként, akik erősen vágyvezérelt gondolkodással élik a világot, mint ahogy 2006-ban is gyászba borította Orbánt és bandáját a jeles nap pocsékba menetele.
Pedig a Nemzeti Zsírdisznó olvas Machiavelli és a Mein Kampf mellett még Lenint is, és hát ha forradalmat akarunk barkácsolni, a bolsevik vezérnél tehetségesebb tanácsadó nem kell.
Ő pedig megírta, hogy egy forradalomhoz forradalmi helyzet kell, nagy kár, hogy errefelé ilyen éppen nincsen.
Jó, rendes kis tüntetést lehet szervezni, a liberális tábor számára ez elengedhetetlen, mert pofázni azt szeretnek nagyon, és ha erre van lehetőségük és a sarkon még három rendőr is áll, akkor az egojukat teljesen rendbetették - rettenthetetlen forradalmi bátorsággal járultak hozzá a világ megjobbításához.
Ha dumával áramot lehetne fejleszteni, akkor ők lennének a két lábon járó fenntartható fejlődés.
Mikor azt hallom, hogy a tüntetés jó hangulatú volt, feláll a szőr a púpomon, a forradalmak nem a vígjáték kategóriában kerülnek megrendezésre, oda indulatok kellenek.


Ami a hatalom ünnepét illeti, hát az bizony elég snasszra sikerült, ugyanis a fővárosban nemigen lehetett senkit találni, akit szembe lehetett volna állítani a pedagógusokkal, olyan embert se sokat rajtam kívül, aki kedveli Putyint, olyat se, aki ne ájulna bele a Nagy Nemzeti Egység szép illúziójába.
Viktort, mióta átdobta a palánkon a gázárral, nem érdekli Vlagyimir Vlagyimirovics...
Így aztán el kellett menni falura és lám: mindjárt adta magát a dolog, szembe lehet állítani a fővárossal a vidéket, és rögvest kezelhető halmazokat kapunk.
Orbán szokásához híven szótagolva hirdette az igét, hívei örültek neki, akit nem engedtek Szent Személye közelébe, az bánatában kicsit pofozkodott, de semmi komoly, az majd akkor jön, ha az amerikaiak felrobbantják a Török Áramlatot is, addig errefelé világbéke van és lesz is.
Ami magát az ünnepet illeti, a szokásoknak megfelelően alakult, ismét leborultak a hős forradalmárok emléke előtt, ez azért is könnyű, mert egyetlen valamirevaló forradalmárt nem tudnak megnevezni.
Csepel a helyzet állatorvosi lova.
Ott egészségügyi intézményt neveztek el a rossz társaságba keveredett szerencsétlen sorsú Tóth Ilonáról, aki a bicskájával végzett szívműtétet egyik kolleganője ávósnak vélt udvarlóján, mert az istenadta egy istennek se akart meghalni, mikor benzint fecskendezett a szívébe.
Most meg felavatták a Nemzet Durva Anyjáról elnevezett emlékparkot, aki a legdrágábbat, testét adta a Corvin-köz hőseinek, vitézzé avatására felkészül a Falábú Jankó.
Maradtak a Pesti Srácok, ők azért jók propagandacélokra, mert olyanok mint katolikuséknál az aprószentek, csak ünneplik, de senki sem ismeri őket - talán mindenki így jár a legjobban...

Ami a pedagógusokat meg az oktatást illeti, az ő problémájuk nemigen köthető dátumokhoz, viszont a követeléseik ebben a kormányzati környezetben nem érnek sokat.
Nehezen akar az egység is létrejönni, bele vannak ájulva az általuk vélelmezett létező jogállamba.
Így aztán a hatalom megmondja nekik, hogy mit nem szabad, és akkor ők azt hiszik, hogy azt valóban nem is szabad.
Ha minden pedagógus - a beszariak is - egyszerre beszüntetné a munkát és megígérne, hogy ott lesz az új stadionnál az Atlétikai Világbajnokság megnyitása alkalmából szerszámokkal, hogy segítsen kialakítani a nélkülözhetetlen objektum végső dizájnját, ez sokat javítana a hatalom tárgyalási hajlandóságán.
Addig pedig most gyakorolni fogják a szerszámok kezelését egy-egy sportlétesítményen, és kérik a diákjaikat, hogy az akció előtt vegyenek részt balesetvédelmi eligazításon.

Álom, álom, édes álom - habár a tetszetős tömeg láttán az Ártánynak igencsak sáfrányos lehetett a gatyája, merthogy ő nem a politikai trükközéstől tart, hanem attól, hogy egyszercsak a nép akar enni egy tojásrántottát, és ráébred, hogy ezer forint egy doboz tojás - ekkor jó eséllyel kettétöri őt, mint a kukoricacsutkát.
Egyébként is eléggé ramatyul néz ki, a hangja se volt túl érces, - valószínűleg ezt választotta a rendelkezésre álló gyógyszer-mellékhatások közül, mégiscsak esztétikusabb, mint a nyelvlengetés...

Idióta véleményvezéreink meg majd összecsinálták magukat a nagy igyekezettől, hogy párhuzamot vonjanak a mai Ukrajna és 56 Magyarországa között.
Ennek örömére hihetetlen baromságokat voltak képesek leírni mindkettőről, néha elcsodálkozom, hogy történelmi alapismeretek nélkül honnan szedik ezt a határtalan magabiztosságot, gazdasági alapismeretek nélkül ezt a határtalan optimizmust, katonapolitikai alapismeretek nélkül nagyívű stratégiai elképzeléseiket - némelyikük szerintem még világtérképet se látott.
Az országot a kollektív amnézia sújtja, elfelejtette már megint, hogy miért vert el minket mindenki, aki erre járt ezer évre visszamenőleg, hogy éppen annyi nyert háborúnk volt, mint amennyi 56-os hősünk, de a pofánk már megint nagy, sikerült elérnünk, hogy mi vagyunk a kalapács és az üllő között az üllő tetején tébláboló légy, mely már szinte csak egy lépésre van attól, hogy valamelyik fél azt mondja neki: ne légy...
De azért ne csüggedjünk, mire ideérnek a kínaiak, ki fog derülni, hogy nem is kipcsak, hanem kínai elődökkel rendelkezünk, az ilyesmihez vannak adottságaink.


Szóval, történelmi példaképeink tettein fellelkesülve előre a megboldogulás felé!


:O)))

ELPUZSÉROSODÁS

A rendszerváltás táján falfirkaként lehetett találkozni a jópofa felszólítással: Szavazz a liberálisokra, vagy megmérgezzük a macskádat!
A naiv optimizmus évei voltak, azt hittük vicc, soha nem képzeltem volna, hogy egy majdani gondolkodásmód esszenciája ez a bölcsesség.
Eltelt harmincegynehány év, és ma körülbelül ezen a szinten tartunk.
Az ország végletesen és lehet, hogy végzetesen megosztott, az emberek többsége kész idegroncs, a politika a vallási téboly határára manipulálta azokat, akiket leginkább szolgálnia kellene, a hangnem pedig... - jobb nem beszélni róla.
Belebotlottam Tóta W. Árpád két írásába, és elképedtem: valahogy nálam kimaradt a neves szerző egyedfejlődésének az a fázisa, melyben a gondolkodó ember átcsapott bunkó idiótába.
Az egyik írásában Schiffert ekézi minősíthetetlen stílusban, a másikban eszmét futtat a legprimitívebb ruszofób populizmus eszköztárát felvonultatva Oroszország és Putyin ellen.
Katonai szakértősködik, egymagában elintézi az orosz hadsereget, trágárkodik egy sort, majd Putyin életét adná a saját elvei diadalrajuttatásáért.
Hogy a világ dolgait a béka segge alatti szinten sem érti, az az ő baja, szar lehet így újságíróskodni, de hát ez nem az ő hibája, hanem az őt foglalkoztató lap bánata lehetne, ha nem ez lenne ma a mainstream elit viselkedési követelménye.

Nem az zavar, hogy nem értek vele egyet egy politikai helyzet megítélésében,  Schiffert meg soha nem kedveltem, az se zavar, hogy katonapolitikai kérdésekben foglal állást rendes, tornából felmentett módon, hanem a stílus, ami ugye, - mint tudjuk - maga az ember.
És nem is Tóta W. itt a lényeg, ilyen médiamunkásból tizenkettő egy tucat, még azt is megértem, hogy meg kell élnie valamiből, és hát a profi a megrendelő igényeit szolgálja ki, de még azt se szívesen mondom, hogy nem kellene talán lemenni ennyire kutyába, mert nem szeretném Bumbi kutyámat sértegetni.
Sajnos az egész társadalom elpuzsérosodott.
A jelenség névadója se hülye ember, csak éppen valahol elhagyta a jó modorát, handabandázik és óbégat, hörög és idétlen pofákat vág, de ehhez ő legalább szép nagy marha ember, aki soha meg nem érti, hogy miért is nem kell ő az embereknek, mint világmegváltó politikus.
Pedig van a közelében olyan személyiség, aki éppen mostanában vonta le a konklúziót bizonyos viselkedésminták személyiségromboló hatásáról.
A társadalom egy része pedig azt hiszi, hogy ők az etalon, így kell viselkedni egy rendes kormánykritikus értelmiséginek, ez a trendi vitakultúra.
Lószart Mama, hogy klasszikust idézzek, ez a normális emberi viselkedés halála.
Lehet Putyint utálni, Schifferrel hadakozni, egymást ekézni, de ebből így olyan Magyarország, melyről világjobbító perceikben álmodoznak, soha nem lesz.
Az ősbűn persze a Fideszé, ők vezették be a politikai trágárkodás kultúráját, meg a vad szemforgatást akkor, mikor a fagyi néha visszanyalt.


Véget kellene ennek vetni, valahogy el kellene kezdeni egymással beszélgetni, mondjuk egy vita alkalmával tényeket és nézeteket ütköztetni egymás minősítgetése helyett.
Igaz, akkor a felületeket gondolatokkal kellene megtölteni gyűlölködés helyett.
És el kellene fogadni azt is, hogy a világról többféleképpen lehet gondolkodni, lehet véleménye Schiffernek is, Tóta W. Árpádnak is, Puzsérnak is, Kiss Teréziának a lókocsis utca 6/b-ből is, nem kötelező egyetérteni.
De a véleményéért valakit minősíthetetlen stílusban, trágárkodva leugatni, -- na, ez nem az az értelmiségi magatartás, mellyel bármilyen kontextusba hozható lenne az írástudók felelőssége.


El lehetne ezen gondolkodni.

:O)))

ORBÁN GENERALISSZIMUSZ ÁLLAPOTROSZABBODÁSA

Nehéz időket élünk, a világpolitika monstrumai egymásnak feszültek, a világot az apokalipszistől már csak egy szexi kunkori szőrszál választja el.
Ezen a pályán mi legfeljebb járulékos veszteség címszó alatt rúghatunk labdába, ha egyáltalán.
Bizony, nehéz ott fűszálnak lenni, ahol az elefántok baxnak.
Hát még, ha a fűszálak élén egy f@x áll...

Pedig szép, relatíve hosszú történelmünk van, lenne miből és kitől tanulnunk -  kezdve Augsburg hősein, folytatva IV. Bélán, II. Lajoson, Szapolyai Jánoson keresztül Kossuthon és II. Ferenc Józsefen át, Horthyt és Szálasit, Nagy Imrét sem feledve a mai idiótákig, olyan úttévesztőkkel, akik folyvást összekeverték a valóságot a vágyaikkal. 
De mi nem szeretünk tanulni, erre mindig csak a kényszer visz rá minket, talán ezért is ilyen a pedagógusokhoz való viszonyunk, mint amilyennek ma láthatjuk.
A politikusaink se voltak túl okos népség, szinte soha nem értették a világot, mindig csak vélt egyéni érdekeik, néha-néha talán a haza sorsát is figyelembe venni gondoló meggyőződésük szerint cselekedtek, viszont ezeket jobbára becsomagolták hazafias szólamokba - vakulj paraszt.
Ha errefelé valaki a realitásokról kezd beszélni, azt minimálisan is hazaárulónak aposztrofáljuk, emlékét leköpjük, sírját meggyalázzuk, helyette olyanokat dicsőítünk, akik csak nyomort hoztak és halottakat hagytak maguk után.


Viszont önképünk kifogástalan.
Állítólag echte katonanemzet vagyunk, vitézségünk kétségbevonhatatlan, hiszen laktanyáink felének névadója is valamilyen vitéz, aki a huszadik század valamelyik vesztett háborújában vitézkedett, és ezért a maga is vitéz nagybányai Horthy Miklós, a Legfőbb Hadúr avatta vitézzé.
De akiről hiányzott a kormányzói kenet, az is mind vitéz katona volt, egytől-egyig.
Erre az is bizonyíték, hogy maga Lányi Zsolt kereszténydemokrata honatya osztotta meg velünk a titkot: "A magyar katona egy szál szuronnyal többet ér, mint egy amerikai katona ötezer rakétával!"
Hogy aztán háborúinkat egytől-egyig elvesztettük, az csak stratégiai előrelátásunkat bizonyítja, mi a mindenkori ellenséghez csatlakoztunk, hiszen amelyik katonai szövetség tagja lettünk, az szertefoszlott, mint a kiskutya által rázott tollpárna, nyoma se maradt.
Hol van már a Szent Szövetség? Hol vannak a Központi Hatalmak? Hol vannak a Tengelyhatalmak?
Hol van már a Varsói Szerződés?
Hát - nem sok esélyt adok a NATO-nak se.

Nagyurunk politikai útkeresései produkáltak már egy-két cifra történetet, de azt meg kell hagyni, infantilizmusát teljesen megtagadni soha nem tudta.
Vágyott a kisvasútra, megkapta.
Övé a legnagyobb kisvasút a világon.
Szeretett katonásdit játszani, ma sincs másként.
És övé lesz a legnagyobb, legütőképesebb haderő Európában. 

Már csak egy kívánsága maradt teljesítetlen: ő szeretne lenni a Világ Legnagyobb Törpéje, de - hála Gyurcsánynak - ez az ügy is sínre került, habár illő szerénységgel tiltakozott ellene.
Most fizetjük meg az árát, hogy Grazban egy kórteremben helyezték el Napóleonnal és Néróval...
De vissza a katonásdihoz!

Talán azért vonzza ennyire ez a téma, mert ő volt a Varsói Szerződés legrosszabb katonája, valószínűleg ezért is vált alkalmassá beszervezésre a katonai elhárítás számára.
Távol állt tőle mindenféle fegyelem, szerintem már akkortájt is leginkább magát tartotta képesnek a Magyar Néphadsereg irányítására, és hát a Honvédség - lássuk be - a kanyarban sincs sem élőerő, sem eszközök és képességek tekintetében megtagadott elődjéhez.
Ezért delirálhat állapotrosszabbodásának nehéz percei alatt ütőképes hadseregről, mely elrettentő erőt képvisel - itt legfeljebb ő a rettentő - rettentően ostoba.
Jó lenne ismerni elképzelését, hogy kik lehetnek a potenciális ellenségek, akiket rettegésbe kellene taszítani, egyedül akar rettenetes lenni, vagy azért a NATO-ból való kilépést nem kapcsolja össze az Unióból való kilépés szép és előrevivő gondolatával?
Valaki - talán Feri (úgyis ő az Imrebácsiügyi szakértő...) - elmesélhetné neki, hogy az ilyesmi kockázatos, mert lehet, hogy ugyan fel nem akasztják, de azért őt is megcsípheti egy gonosz méhecske, mint az Északi Áramlat felrobbantását kivizsgáló bizottság vezetőjét.
Esetleg kiderülne róla, hogy tömegpusztító fegyvereket rejteget a hatvanpusztai  Patkányverem mélyén. és amerikai barátai átadnák Klárának, aki aztán hátralevő életében csicskáztatná, és minden nap hatszor kezet kellene neki csókolnia csuklótól - hónaljig.


Ez az ember rosszabb, mint pocakos tábornokai, rosszabb, mint Romulus és Remus, habár ő is megalapította a Magyar Birodalom fővárosát, Felcsútot.
Ennek az embernek fogalma sincs a modern háborúkról, saját intelligencia híján a mesterséges intelligenciáról sincs.
Úgy akar a mai világban háborúzni, hogy a mobiltelefonjára vezetéket kellett kötni, hogy biztos legyen a kapcsolat - ez az ember ólomkatonáknak nézné a népet.
Lehet, hogy harcolniuk kell, prognosztizálta honvédeink számára a szebb jövőt, miközben ábrándos tekintettel simogatta egy Lynx lövészpáncélos kipufogóját, ebből a gesztusból egyértelmű, hogy meg akarja nyerni a II. Világháborút.
Ez egy veszélyes ember, mert hülye népünk akkora hatalmat adott a kezébe, mellyel elpusztíthatja az országot.
Aknavetőgyár, kiképzőrepülőgép-gyártás, honvédségi szállításokban érdekelt honvédelmi miniszter és éhező gyerekek - tiszta harmadik világ, csak még nem öltözött be ő is bohóc-jelmezbe, mint a szomszéd vár ura, de ami késik, nem múlik.


Mindig azt hittem, hogy az vele a baj, hogy lopja az ország pénzét.
Ma már tudom, hogy sokkal veszélyesebb.
Jó lenne, ha ez elérne hívei agyáig is...

:O)))

TÖRPESZÉGYENÍTÉS

Törpapó, Törperős és Törpilla közös közleményt adtak ki, melyben tiltakoztak Gyurcsány Ferenc szóhasználata ellen, mely szerint Orbán politikai törpe.
A tiltakozáshoz csatlakozott Tudor, Vidor, Szende és Szundi is, Kuka pedig kilépett a Fideszből, melynek ezidáig oszlopos tagja volt.
A közlemény leszögezte, hogy az Orbán-jelenség nem testszégyenítés, hanem törpe és országszégyenítés.
Kijelentették, hogy a törpök és törpék szorgalmas lények, akik nem hoznak létre maffiaállamot, nem lopnak, mint a gép, nem gründolnak demokráciának álcázott diktatúrát, ellenben a bányászatban és az erdészetekben társadalmilag hasznos munkát végeznek, sőt, Hófehérkével karöltve gondoskodnak a törpnépesség bővített újratermeléséről is.
Konkrét és hatásos intézkedéseket hoznak a válsághelyzetben levő társadalom rászorultjainak segítése érdekében, rőzsét nem csak ígérnek, de osztanak is.
Kifejtették, hogy a mai bonyolult világpolitikai helyzetben nem engedheti meg a Kerekerdő társadalma magának azt a luxust, hogy bárki kockára tegye az Erdei Unió segítségét, sőt, illene visszaadnia az érintetteknek az eddig folyósított támogatásokból és segélyekből ellopott és külföldre síbolt pénzeket is.
Kilátásba helyezték, hogy a Törpokosok követeléseinek figyelmen kívül hagyása esetén - testi hasonlóság ide-oda - a felelősöket le fogják gurítani Bolondvár erre a célra célirányosan kialakított erkélyéről.
A szöges hordó már tervezés alatt áll.
Leszögezték, hogy társadalmi egyetértés van abban, hogy függetlenül a törptársadalom tagjainak nem egységes véleményétől a gonosz Hókuszpók által kirobbantott háborúról, a potrohos országszégyenítőt be kell csukni a bánya egyik félreeső tárnájába, hátralevő életében  ellátására  a nyugdíjminimum összegét lehet fordítani, teljes vagyonelkobzásra és dolomitbányában végzendő kényszermunkára kell ítélni őt, valamint pereputtyát és vazallusait is.
A közlemény zárásaként követelték, hogy az új rendszer prominenseire új törvények vonatkozzanak, melyeket a saria és a Kínai Népköztársaság igazságszolgáltatásának tanulmányozását követően kell meghozni!
Éljen és virágozzék a kerekerdő, le a törpök ellenségeivel!

Törpnek lenni szép és nemes
Minden törpe becsületes
Aki nem, az nem is törpe
Legfeljebb a Haza Görcse...

Magyar Törpe HIrügynökség

:O)))