2017. március 30., csütörtök

A DISZNÓK

Hatmillió sertés lenne kívánatos 2019-re, de jelenleg még hárommillió sincs, pedig ebbe a számba már belekalkuláltuk a Fidesz összes prominensét is.
Sertéstartási kedv még csak lenne, csak éppen malac nincs, márpedig a disznó malacból lesz, ezt pedig tudnia kell annak, akinek a nagypapája inszeminátorként harcolt a kommunisták és a migránsok ellen.
Volt idő, mikor minden magyar állampolgárra jutott egy disznó, de ez az idő nem a mai idő, ma legfeljebb baromfiból állunk ilyen jól, mert a malac hiánycikk.
Ahogy ez már lenni szokott, lesz majd malac tengernyi, de ehhez idő kell, akkor majd a túltermelésen siránkozik a paraszt, akinek egyként ellensége az árvíz, az aszály meg a muszáj, de nem tud ellene semmit tenni, mert a szabályokat itt olyan neves állattartókhoz igazítják, mint a Mészáros Lőrinc nevű Orbán Viktor, meg Csányi Sándor vágóhíd és tehéntulajdonos.

Most a népet éppen okosítják, hogy vegyen részt mindenfajta termelői együttműködésekben, integrációkban, de a lényeg azért ott van elásva, hogy azt javasolják: állami támogatást csak az kapjon, aki tagja egy ilyen integrációnak.
Ehhez persze több kell, mint szándék, tőke is kell a megfelelő körülmények kialakításához, az pedig nincs, és a szegényeknek nem is lesz, így aztán a lóvé a gazdagokhoz vándorol, akik ettől úgy híznak majd, mint disznók az integrációban.



Hajdan is volt ilyesmi, csak akkor a nagyüzem nem azt mondta, hogy Jóskanéni, teremtsél versenyképes feltételeket, majd aztán megmondom neked, milyen malacot vegyél tőlem, milyen tápot vegyél tőlem, mennyit fizess a vakcinákért, és mennyiért vesszük át tőled a konnektororrú versenyzőt, hanem adott sertés-alapanyagot, ezt nép egyszerű gyermeke mindközönségesen  malacnak hívta, adott tápot, állatorvosi felügyeletet, aztán a szerződött áron átvette a hízót és elszállította a vágóhídra.
Az már csak a hab volt a tortán, hogy a nagyüzemi nyereség is végső soron a termelőnél csapódott le, míg ma az integrátor tulajdonosa teszi zsebre a lóvét, és ne tévesszen meg senkit, hogy részvénytársaságnak hívják, van annak leánykori neve is...
Nem az irigység beszél belőlem, hiszen tudom, hogy a kapitalista ebben a rendszerben olyan, mint traktorban a motor, azt is értem, hogy számára az az előnyös, ha a malac olyan egyforma, mint a tojás méretválogatás után, csak az a baj, hogy a falusi nép egy istennek se akarja beledugni a fejét a ceruzahegyezőbe, hogy szabványos kinézetet öltsön, továbbá a szegénység okán egy esetleges malacosztási akció után a citromfogyasztás is fellendülne és a faluban egy hétig szilveszter lenne...
A falusi disznótartásnak van tradíciója, élni kellene az ebben rejlő lehetőségekkel.


Na, mindegy, úgy áll a helyzet, hogy hatmillió disznó országa egyelőre nem leszünk, már csak nem szavaznak ennyien a Fideszre '18-ban...
Annál is inkább, mert a Fidesz is csak egy termék, egy politikai termék, melynek életciklusa - ameddig a piacon tartózkodik - éppen olyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint egy mosópor:

bevezetés (piacra való bevezetés)
növekedés (piacon való elfogadás)
érettség (termék piaca lassan telítődik)
hanyatlás (termék kivonása a piacról)
Ez a termék ma már túlérett, ha egy körtéhez hasonlítanánk, bátran állíthatnánk, hogy már szotykos, így előbb-utóbb megy a cefrébe.
A brand tulajdonosai lázasan kutatnak valamilyen váltótermék után, de ebben az esetben is áll a régi bölcsesség: ha nem megy a kupleráj, nem a bőrdíványt kell kicserélni...
És hát a rosszlányok sem lehetnek ugyanolyanok, mint elődeik voltak, mert akkor szintúgy veszteséges lesz az üzemeltetés.
Hát, majd meglátjuk.


Addig se lenne baj, ha a kormányváltásra vágyó politikusok átgondolnák a falu helyzetét, kezdve a termelés reális feltételeinek megteremtésétől a felvásárlás és az értékesítés megszervezéséig, és valakinek eszébe juthatna már végre, hogy a Kádár-rendszer világhírű mezőgazdaságának alapja nem a vissza nem térítendő támogatások osztogatása volt, hanem a nagyüzem és a háztáji gazdaság integrációja, az emberek vállalkozókedvének és tehetségének kibontakoztatása.
Ha 2018-ban ezek (kis "e"-vel) maradnak, akkor a kormányprogram is marad: a család és a haveri kör feltőkésítését folytatják tovább.

Kérdés az, hogy hány évig kell még tanulgatnia magyarembernek, hogy ha kilopják a zsebéből a pénzét, hát éhenhal előbb-utóbb.


Csak úgy ne járjon szegény, mint az etnikum lova: az is már majdnem megtanulta, hogyan lehet takarmány nélkül élni, mikor megdöglött...



:O)))

2017. március 29., szerda

SZÁMSZERÍJ ÉS RAKÉTA

Kaposvár 2015 MTI Fotó: Varga György
Mai hír, hogy Széles Gábor cége, az Ikarus mégsem az örökmozgót fogja gyártani, hanem a technológiai fejlődés jegyében cseppfolyós földgázzal üzemeltetett buszok gyártásába vág bele.
Igen, kedves olvasó, jól látod, nem elektromos meghajtású jármű, nem is üzemanyagcellával üzemeltetett busz készül, hanem a gázüzemű buszt kívánják eladni neked, mint technikai vívmányt, a XXI. század első negyedében, felkészül a repülőgépszárnyakra kötözött libákkal hajtott szuperszonikus utasszállító repülőgép.
A gyártás beindítását az indokolja, hogy ez az üzemeltetés környezetbarátabb, mint az eddigiek.
Ez persze nem biztos, hogy így lesz, erre majd csak a mérések után derülhet fény, de hogy a buszok szebbek lesznek az eddigieknél, az már most is biztos, hiszen púp lesz a tetejükön, mint a teremtés legesztétikusabb állatának hátán.
Hogy melyik az?
A helyes megfejtők között egy marék datolyát sorsolok ki.




Modulo elektromos busz
Tetszik nekem ez a megfogalmazás: környezetbarátabb buszok.
Nem, nem környezetbarát, hanem környezetbarátabb, ami igen rokonszenves megfogalmazás, hiszen a derék olvasó pozitív üzenetet kap, miközben olyan, mint a hajó kapitánya, aki bekiabál a szócsőbe? Gépház! Mennyi?
Harminc!

Mi harminc?
Mi mennyi?
Olyan ez, mint a "Magyarország jobban teljesít" szlogen, mely tulajdonképpen egy befejezetlen mondat, - a vége - "Bangladesnél" - lemaradt.
Szeretett kormányunk így olyan, mint a mesebeli okos lány, hozott is, meg nem is, adott is, meg nem is -  aztán ha valaki belekérdez a dologba, meg lehet  magyarázni: egyelőre még nem teljesítünk jól, de már jobban, mint például Etiópia, habár ez nem biztos...



Merthogy a magyar munkás termelékenysége is csökkent az évek során, az uniós átlaghoz, de még a visegrádi négyekhez képest is egyre kevesebbet képes termelni.
Ez az egyik ára a teljes foglalkoztatottság hajszolásának, mely célkitűzésnek ugyan szép, de ha nincs alátámasztva a gazdaság fejlődésével, akkor ide vezet - az alacsony hozzáadott értékű munkák rontják az amúgy sem fényes statisztikát.
Anno a szocializmusban a házon belüli munkanélküliség volt divatban, ma a nemzetgazdaságon belül hasonló a helyzet, merthogy bármennyire is iparkodunk produktív tevékenységnek eladni az árokpartok kapirgálását, azt azért tudjuk, hogy új értéket nem hozunk létre.
Csak a nyomorult munkanélkülit csicskáztatjuk, hadd érezze a polgármester baráti támogatását és tudja, hova kell behúzni majd azt a rohadt ikszet.
Ami azt illeti, egyetlen gazdasági mutatóban sem tudunk jobb eredményt felmutatni, mint a hozzánk hasonló gazdasági helyzetben levő országok, kivéve talán a korrupció mértékét, mely meghaladja a nemzetközi átlagot...



Sebaj, hiszen jövőnk biztosított, hiszen tagjai vagyunk a visegrádi négyeknek, melyek Orbán szerint az európai jövő hordozói, hiszen modern társadalmak, de megmaradtak a keresztény fundamentumoknál, ezzel pedig versenyelőnyre tettek szert a halódó és rothadó nyugat-európai társadalmakkal szemben.
Ezek a társadalmak nem segélyalapúak, hanem munkaalapú társadalmak, és erős a hitük a családokban, ami szintén versenyelőny.
Ezt mi is alátámaszthatjuk, mert erős a hitünk az Orbán-családban, akiben meg nem, annak hamar leesik a létrája...
Ha én nyugati politikus lennék, mélyen elgondolkodnék az elmondottakon, felködlenének előttem a magyar gazdaságba számolatlanul öntött euromilliárdok, és megfogadnám a tanácsot, befejezném a segélyalapú magyar gazdaság támogatását és azonnal lekapcsolnám Magyarországot a lélegeztetőgépről.



Ezen túl már csak a reklámadó módosítása a lényeges - Simicska megint örvendezhet -  és a
Ezen kissé csodálkoztam, hiszen van belőlük annyi, mint a tenger...
Csak emlékeztetném a pártokat arra, hogy a külföldön dolgozó magyarok választójogát technikailag korlátozza a kormány, lehetne esetleg követelni a határontúliakkal egyező szabályok alkalmazását is a választások alkalmával.
Több tárgykörben is értelmes dolog lenne referendumot kezdeményezni, például a politikusok egészségi állapotának közérdekű adattá nyilvánításáról, meg  közpénzek felhasználásával kapcsolatos döntéshozók magasabb szintű büntetőjogi felelősségéről, de biztosan volna még más is...

 A szocialista Bangóné igazmondása szórakoztató, ugyanis megnézte a riportot, melyben szó esett a hajdani szakszervezeti vezető irodájában található háromszázezer forintos falióráról, majd azt találta mondani Gaskó Istvánról, hogy ekkora köcsögöt már régen látott.


Lenne itt még mit csiszolgatni a demokrácián, csak előbb meg kellene találni, mert mintha 2010 után elveszett volna a szép új világ megteremtése során.


:O)))

2017. március 27., hétfő

HARC A NYUGGEREKÉRT

Na végre!
Éppen itt volt már az ideje, hogy valaki értem is kapkodjon, már azt hittem, soha meg nem érem ezt a napot.
És akkor most, mint derült égből a sültliba, elkezdenek a kegyeimért versengeni a politikusok, akiktől pedig már megszoktuk, hogy legfeljebb a kikerülhetetlen sorscsapás szerepét osztják ránk, meg sík hülyének nézve szónokolnak nekünk.
Erre most tessék, az egyik párt azt ígéri, hogy ha hatalomba segítjük, hát ingyen vehetjük hatvanöt év felett a gyógyszert, kivéve a cavintont, mert az javítja a memóriát, tehát nincs párt, amelyik javallaná választóinak.
A másik párt tiltakozik az alapjövedelem ötlete ellen, de százötvenezres alapnyugdíjat ígér annak, aki elhiszi, hogy ez a megoldás a nyuggertársadalom bajaira, és akinek esetleg életében nem volt ennyi bruttó havi jövedelme soha.....
Az első javaslat erősen konkurál a kétfarkúak ingyensörre vonatkozó javaslatával, a második meg mintha elfeledkezne arról, hogy a nyugdíj és a majdani nyugdíjas által befizetett nyugdíjjárulék között illik valamiféle összefüggésnek lenni.
Mindeközben szeretett kormányunk - mint vívmányt - 1,6%-os nyugdíjemelést rendelt el, mély sajnálkozással emlegetve a törvényi korlátokat, melyeket annyira figyelembe szokott venni, mikor lopni akar...



A szocikon nem csodálkozom, most, hogy leadták az első ágyúlövést a Téli Palotára, a többi lépés már adja magát, egy-két év múlva úgyis jön a NEP, aztán korrigálnak, de addig jó lesz ez így.
Ideológia helyett, választások előtt a járókereteket és a banyatankokat is áfamentessé tesszük az ígéretek szintjén, továbbá a 65 év feletti férfiak havi tíz szem ingyen Viagrát, az egyedülálló nyugdíjas nők ingyen vibrátort kapnak, alapjárandóságként medium size, felárral maxxi size.
Komolyan mondom, itt már mindenki meghülyült, csak én vagyok gőzmozdony.

És mindenki mindenkit hülyének néz, ami azért túlzás, jóllehet az események azért vissza-visszaigazolják az így cselekvőket, de mégis...
Szerintem lehetne például azt is ígérni, hogy az Orbán-családtól visszavett vagyonból első lépésként az általa ellopott és eltapsolt nyugdíjvagyont származtatják vissza a károsultaknak, biztosítva azt, hogy az elkövetkező években nyugdíjba menőknek legyen miből fizetni, aztán vissza lehetne adni az elvont nyugdíjakat, korkedvezményeket, vagy lehetne egy tisztességes reformot csinálni, visszaadni a nyugdíjak és az egészségügyi ellátás biztosítás-jellegét, de hát ne éljünk a lila álmok ködében...


Annyit írtam már ezekről a dolgokról, hogy már unom magam... 
Ha valakit mégis érdekelne a véleményem (mazochisták előnyben...) itt a lista.

Ami meg a nyugdíjasokat illeti, ők akkor fognak jól élni, ha a társadalom minden része jól él, ha a befizetett nyugdíjárulékért jár is valami, ha a gyermekeik, unokáik boldogulnak, ha a nyugdíjrendszer kiszámítható és stabil lesz, ha a nyugdíjas létbiztonságban élhet.
Ehhez persze az is kell, hogy az aktív korúak befizessék a járulékaikat, ha pedig nem fizetik, hát ne csodálkozzanak.
És hát persze munka kell, jövedelem kell, akinek meg nem tud adni, ahelyett fizessen az állam egy alapösszeget.

Ezen kellene dolgozni, nem hatsoros kerítést építeni magunk köré...
Olyan kiábrándító ez az egész...


Még jőni kell, még jőni fog...
Vagy kisnyúl...



:O)))

2017. március 26., vasárnap

KESZONBETEGSÉG

Fog ez menni.
Mármint Orbánék Nagy Masírozása a levesbe.
Persze nem holnap, erre ne is számítson senki, hiszen a hatalom bebetonozásánál a mixer mellett ott dolgoznak a hatalom és az ellenzék emberei is, kart karba öltve, szorgalmasan.
A hatalom - ideig-óráig nem is alaptalanul - azt gondolja, hogy propagandával és félelemmel fenntartható a rendszer.
Ők tudják, hogy korunkban a politika már nem a lehetséges művészete, mint Bismarck korában volt, hanem a lehetséges elhitetésének művészete - a kommunikáció művészete.

Merthogy korunk a kommunikációs forradalom kora, melyben az olyan süketelések, mint a fülkeforradalom, csak eszközei egy kommunikációs offenzívának.
Tetszik-nem tetszik, be kell ismerni, hogy ezt a helyzetet Orbán felismerte és azonnal alkalmazkodott is hozzá, míg az ellenzéki pártok szokott sznobizmusukkal lebecsülték jelentőségét, és nem törődtek vele.
Hadd Gyurcsányozzak már egyet én is - ezért kétségkívül Gyurcsány a hibás, és ezerszer inkább oka ezzel a demokratikus oldal mai helyzetének, mint száz kurvaországgal, meg ezer terroristákkal turbózott arab focicsapattal, meg az öregecskedő menyecskékkel...

Természetesen nem lehet mindent egyedül az ő nyakába varrni, hiszen kell, hogy legyenek körülötte messziről értelmesnek tűnő tanácsadók, de úgy tűnik, vagy nem adtak értelmes tanácsokat, vagy Gyurcsány - majd Bajnai, merthogy ő is kanalazza csak ki részét a szarból - nem fogadta meg azokat.


Így alakulhatott ki az a helyzet, mint a Bud Spencer filmekben, hogy a tábortűz mellett alvó cowboyok pisztolyait ellopták, majd aztán, mikor arra ébredtek, hogy fejenként ötszázszor seggberúgták őket, akkor hiába kapkodtak a combjukhoz, nem volt mivel lőni.
Ilyenkor hiába tud a cowboy célozni, hiába gyors a keze, mint Vezérünknek, mikor Anikó asszony új napszemüvegre vágyik, az eredmény nulla, legfeljebb kaphatnak további száz seggberúgást.

Azt is csak azért, mert ez bohóctréfa.
Ha ez tragédia lenne lenne, akkor a cowboyok már egytől-egyig halottak lennének.
Így is csak az a szerencséjük, hogy a cirkusz tulajdonosai nem szeretik a vér látványát a manézsban...
Ennek dacára a hatalom elégedetten dől hátra székében, hiszen alig-alig kell ijesztgetnie szeretett népét - ijedezik az magától, éppen eléggé.

De ha nem, hát a Verebes-féle igazlátók tesznek róla, hogy ijedezzenek, hiszen elmondják, hogy maguk is olyan ijedtek, hogy egy zabszemet gőzkalapáccsal se lehetne beleverni a fenekükbe.
Ha a libák hallgatnának a jó szóra, a disznóknak gyöngyélete lenne, hiszen szóba se kerülhetne a "sok lúd disznót győz" nagy igazsága...



A demokratikus oldal annyira nem érti a kommunikáció jelentőségét, hogy a velük rokonszenvező választó, ha belegondol, sikoltozni kezd, mint Julcsa a szénakazalban, mikor rádöbben, hogy amit Jancsi a kezébe adott, az nem a villanyél.
Itt nem csak arról van szó, hogy mit írnak, milyen filmet készítenek, milyen interjúkat adnak a demokrata politikusok, de arról is, hogy mit üzennek a választónak viselkedésükkel, véleményükkel, még a metakommunikációjukkal is, és ettől lehet igazán sírvafakadni.
Bár a magyar történelemben még soha nem volt olyan pont, amikor a nemzet egységes álláspontot képviselt volna, valamilyen rejtélyes oknál fogva a magyar nép álma mégis a permanens és mindenkire kiterjedő nemzeti egység, de ha már az nem létezik, akkor a szekértáborok állandósága.
Ebből következőleg, ha a demokrata oldal vitázik egymással, akkor azt a választó nem vitának kezeli, hanem békétlenségnek, a nemzetet sírba taszító torzsalkodásnak.
Ezzel ab ovo hátrányban van a  jövőbeni zsákmány reményében, vagy a szolgálatok jutalmaként kapott zsákmányrész fejében erősen kussoló, ellenvéleményt soha, semmiben meg nem fogalmazó, a hatalomhoz mindenben és mindig igazodó, elvtelen és gátlástalan seggnyalókkal szemben.
Az erős, egységes hatalom, szemben a torzsalkodó, állandóan veszekedő, időnként a hatalom seggébe bele-belenyalintó, magát demokratának tartó oldallal... - szánalmas.

Nem is lesz itt változás addig, míg ezt az ellenzék - legalább az értelmesebbje - meg nem érti, és nem tudja elhitetni a vele egy táborban levőkkel, hogy az egységes fellépés és az egymás ellen való harc átmeneti szüneteltetése alapfeltétele a zsebdiktátor világgázavarásának.


Természetesen az ellenzéki választó gyárilag nem Zrínyi Miklós, először is nem jut minden zsebébe száz arany, másrészt meg az átlagmagyar amúgy is sunnyogásra van szocializálva, kivárja, hogy ki a győztes, aztán annak nyalja a seggét bátor nemzetünk - miért lenne éppen most másként?
De mindig voltak azért olyanok, akik bátrak voltak, vagy legalább bátrabbak, akik nem fogták be pörös szájuk, de élére álltak a történelmi szükségszerűség által kikényszerített mozgalmaknak és vezették a harcot egy tisztességesebb, jobb világért.
Nem volt soha könnyű dolguk, mindig erős ellenszélben kellett lehugyozni a hatalmat, dacolva az időjárás és a fizika törvényeivel, de mégis, néha azért sikerült.

Igaz, aztán volt, hogy fél évszázad sem volt elég, hogy a nép megszokja, hogy békésen is lehet élni...
Most nehéz a helyzet, mert Orbán úgy kezeli alattvalóit, mint Putyin az Uniót, ha csak a legkisebb repedést észreveszi a még nem is létező egységen, oda sürgősen befeszíti a pajszert és gondoskodik róla, hogy a repedés soha többé össze ne forrjon...



Mégis, valami elindult.
Na nem, nem a politikusok világosodtak meg, a mélysötétségből csak lassan lehet feljönni a felszínre, mint a búvárok, nehogy keszonbetegséget kapjanak szegények.
Hát, így, hogy nagyon mélyről jönnek, sokat kell pihenni...
Viszont a társadalomban mintha elindult volna valami, mintha kezdenének feltisztulni a nemzethy és hazaffyas eszméktől bódult elmék, mintha elkezdenék jobbról is kritikusabban nézegetni a Csodacsatárt és a piszkos tizenkettőt, akik közül kettőt-hármat (Farkas Flórián, Rogán Tóni) már dugdosni kell,  jobb, ha a népnek láttukon nem jut eszébe, hogy elgondolkodjon a többieken is, legfőképpen Orbán mértékevesztett rablásain.
Ma még azt hiszik, hogy nem fogja őket a golyó, de lehet, még néhány hónap és lábukat a nyakukba szedve menekülnek.


Akik pedig majd kergetik őket, sajnos nem a mai demokratikus ellenzék prominensei lesznek.
Nem bánnám, ha tévednék...


:O)))

2017. március 23., csütörtök

TAVASZI SALÁTA

A legfrissebb zöldségekből készült, fogyasszátok egészséggel...

A Versenyhivatal rajtaütött a booking.com szállásfoglaló portál magyarországi központján, merthogy az - állítólag - lehetővé tette, hogy a hotelek, szállásadók egyeztessék az áraikat, ezzel korlátozva a szabad versenyt.
A NAV az Airbnb körül kotorászott, ez is szállásfoglaló portál a javából.
A sumák szállásadók ellen kíván fellépni az adóhatóság, míg  a szállodások azt követelik, hogy a közösségi szálláshelyekre is ugyanazok a szabályok vonatkozzanak, mint a hotelekre.
Az Airbnb-n keresztül foglalt szálláshelyek száma az elmúlt öt évben a hatszorosára nőtt, míg a szállodáké csak a négyszeresére.
Miután a médiacézár egyben hotelcsászár is, így érthető az utóbbi időkben megnőtt állami érdeklődés az idegenforgalom iránt, lesz itt üveghíd meg űrközpont, üzleti ellenlábas porba tiporva, szilárdan fog állni saját lábán a neves hotelszakasszony, apuka besegít...
A közösségi szálláshelyek ötlete az volt, hogy ha elmegyünk valahova, akkor olcsóbb egy magánlakást bérelni, mint hotelba menni, ezt a kispénzű embereknek találták ki.
A szervezett lebonyolítással tették széles körben elérhetővé, praktikussá.
Most meg a szállodások azt követelik, hogy Julcsa a kiadott lakásában lángmentesített függönyt akasszon az ablakra.
Az állam meg mindenáron szabályozni akar, mert képtelen elviselni, hogy polgárai nélküle szervezzék életüket, a tetejébe ne tuszkoljanak feneketlen zsebébe kis pénzt.


A Tesco meg befejezi a Heineken forgalmazását, merthogy kapcsolt árúként a kommunizmust is eladná a gyanútlan, ám a minőségi sört kedvelő polgároknak.
Idáig legfeljebb Vajnai Attilát vegzálták, meg a jelkép ürügyén boldogan relativizálgattak a nácizmussal kapcsolatban, de a strasbourgi emberi jogi bíróság döntése óta már Vajnaival sem kínlódnak, jóllehet a bíróság döntését, melyet nemzetközi egyezménnyel magunkra nézve kötelezőnek fogadtunk el, szeretett kormányunk nem fogadja el.

Sajátos jogértelmezés.
Most viszont belegázoltak a minőségi sörök kedvelőinek lelkivilágába, pedig tudhatnák, hogy már a sajtospogi árának felemelése is mivel járt '89-ben...
Viszont megtudhattuk, hogy a Nemzeti Intelligencia képviselője, Németh Szilárd nem iszik ebből a zavaros löttyből, melyet vörös csillag díszít, neki Igazi Csíki Sör kell, márpedig annak nekiment a Heineken, de most megtanulhassa a rohattmigránsmultija, hogy senki nem bánthassa büntetlenül a magyart!
Igaz, hogy az ominózus sörmárkát megvette a rohadt multi, de ettől még fertelmes amit művelt, és akkor még ez a vörös csillag is!


Németh Szilárd kémügyileg is szagértő, mivel könyvtáros korában Mattyasovszkyt olvasott (Hód és a ZX-7), ezért aztán nem esett nehezére megítélni Katrein Ferenc, a magyar kémelhárítás egyik volt vezetőjének (2000-2014) interjújának valóságtartalmát.
A volt kémelhárító állítása szerint az oroszok zavartalanul folytathatnak kémtevékenységet Magyarországon, mert a hatalom megakadályozza a keményebb fellépést.
Szó esett kínai és orosz ügynökökről, befolyásolási kísérletekről, amerikai szerverekről, de nem jelentett semmit, Németh Szilárd szerint a volt kémelhárító pojáca, ők meg, akik alkalmazták ezt a pojácát, maguk a megbízható higgadtság, jóllehet az ex-titkosszolga már csak véletlenül is mondhatott igazat.
Az egész magyar titkosszolgálat egyébként egy nagy rakás szar, a Fidesz emberei annyi kárt okoztak, mint még senki, és rettenetesen nehéz lesz a bekövetkezett károkat helyrehozni, különösen hogy még hozzá sem kezdtünk.
A magyar kém olyan, mint a seggecském.


És hogy legyen a salátán kis öntet is, legyen az alapja víz - az uszodák világa.
Rengeteg minden változott, mióta kinyiffantották a vén, de nagytermészetű szövetségi kapitányt, majd Gyárfás Tamást, az úszószövetség elnökét és megajándékozták egy uszodával a beszélő fókát, aki a faltól-falig tempózás közben fejlesztette intelligenciáját és empatikus képességeit.
Ennek következtében kiderült, hogy ma már minden rendben van az úszósportban, ahol egyébként csak a szövetség elnöke volt a rákfene, de most, hogy új elnököt igazoltak a Névtelen Nullák csapatától, hát megszűnt a gond, mindenki dalol és tapsol.
A szövetség versenyzőközpontú lett, egy versenyző van a központban, a többinek meg átmenetileg kuss.
Hosszú kuss, egészen addig, ameddig Süsüt el nem kergeti a népharag, de a nép arra, akitől be van szarva nem szokott haragudni.
A nép arra haragszik aki jót tesz vele, mert az eszébe juttatja, hogy mecsoda egy kispályás balfék is ő, és ezt képtelen feldolgozni.
Mindenesetre a sztár úszóiskolája most toborozza növendékeit, míg a konkurencia, a Darnyi féle dilettantizmus ezer gyereke a tribün alatt gyakorolhat egy mobil medencében és hat lavórban.

Széles Sándor úszóedző is mobil lett, akinek megmutatták, hogy merre mehet, ha edzeni akarja tanítványát, Kalaus Viktort, aki egyébként a Dagályban edzhet, ha a nagynevű amerikai idomár diktálhatja a tempót, ha nem, akkor mehet ő is.
Hogy hova?
Széles mosollyal az arcán a francba, merthogy történelmileg valahogy úgy alakult, hogy a Dagály magánuszoda lett.

De természetesen ez az egész nem a pénzről szól, hanem a nemzeti dicsőségről, a hazafiságról, a Himnuszról, a végtelenül okos magyar honfiról, meg az aranyakról...


Közben a János kórházban elfogytak az orvosok, Pintér Sándorra meg rá akarták küldeni az ügetőhajtó elleni merényletet elkövető maffiózót, akinek pisztolyát annak idején Pintér szakszerűen összefogdosta, mikor egészen véletlenül arra járt a merénylet idején.
Ezek a bűnözők nem bírnak magukkal.
Továbbá szobrot állítana a Fidesz Lech Kaczinsky emlékére, de csak az nézheti majd meg, aki le tudja írni a nevét.

Én támogatom, egyszer majd létrejön a Szoborpark 2.0, legyen benne alkotás, ezer!
És szobrot követelek az ismeretlen libának is, körülötte park, vörös káposztafejekkel, tudom is a lelőhelyét!
És szobor is kell: Orbán Viktor, egyik kezében a Puskás Stadion, másikban a Puskás Aréna makettjével, a csúnyáján meg ott lóghatna a Duna Aréna makettje, a bronz szobor segge fényesre nyalva - de szép is lenne!

Nincs ezeknek a mai szobrászoknak semmi fantáziájuk, csak akadémiájuk van!
Hogy mit lehet majd kezdeni ezzel a rengeteg léhűtővel, az még a jövő titka.
Kreativitás is kell a diktatúra felszámolásához, nem kétséges.


Nagyurunk megüzente a londoniaknak, "Imáinkba foglaljuk Nagy-Britannia népét és együtt érzünk vele ezekben a nehéz pillanatokban." Ez az élhetetlen magyar sajtó legalább egyetlen képet közölhetett volna az aranyborjú előtt térdeplő és imádkozó miniszterelnökről...

:O)))

2017. március 21., kedd

A NAGY NEMZETI FELEJTÉS

Mint örök optimista, kerestem az újságokban a mai nap aktuális megemlékezést történelmünk egyik érdekes és mindenképpen jelentős periódusáról - a Tanácsköztársaságról.
Valószínűleg valami romlottat ehettem, attól kapott gellert a gondolkodásom, hiszen tudhattam volna: március 21, és az azt követő 133 nap nem volt soha, nem is lesz soha, ezt a napot örökre kivakartuk a naptárból, mint Hóremheb fáraó elődeinek nevét, és leromboltuk a komcsik által felépített hősi mítoszt, mint a neves fáraó Ehnaton karnaki Aton-templomát - nincs új a nap alatt.
Amiről nem beszélnek, az nincs, így aztán a Tanácsköztársaság sincs, nem is volt, mígellenben őfőméltósága a Kormányzó Úr egyre szalonképesebb lesz, egyre demokratább és csak éppen annyira antiszemita, amennyi elengedhetetlen egy magyar úrnál...



Nem kívánnék elemzésekbe bocsátkozni, nincs értelme, hiszen ez a mai magyar valóságban éppen úgy érzelmi kérdés, mint hinni Vezérünk tisztes szegénységében, én meg nem akarok hittérítő lenni.
Ma már szinte mindenki a zsebében hordhatja az eszét, csak előkapja, bepötyögi és máris ő a Tudományos Akadémia, dolgozzon meg mindenki a hitéért, vagy hagyjuk, hadd haljon meg hülyén...
Mindenesetre lennének itt néhányan nagy szarban, ha anno a
Tanácsköztársaság nem hadakozik a kisantant államaival, Kósa frakcióvezető is traktort vezethetne talán, ha szépen tudná mondani, hogy 
mulţumesc, de Botka is nyelvtanfolyamon lenne, Páva Zsolt meg kecskét vezetne madzagon, nem várost.
Mert azt azért ne feledjük, hogy ameddig a vöröskatonák harcoltak, addig a tiszt urak egy

része Szegeden libázott meg pezsgőzött, aki meg harcolt, annak később sokat kellett magyarázkodnia.


Nem is írnék erről többet, nincs értelme.
Egy olyan országban, ahol a szocialisták a vagyoni egyenlőséget tűzték ki célul, de a baloldal vezető lapjában egy szó nélkül elmennek az évforduló mellett, felesleges minden szó.
Ha ezek baloldaliak, akkor én meg éneklőkanonok vagyok Egerben, ebben a szép csehszlovák városban...
Hogy nem az?
Nem hát - úgy kell rákeresni, hogy "Északi hadjárat".
Károlyi jól járt, őt legalább üdülőhelyre költöztették, de Kun Béla meg a proli katonái igencsak fagyoskodhatnak a tétényi fennsíkon.
Egyetlen dolog vigasztal csak: Botka szobra is ott szolidarít velük, ott harsogja, hogy Fegyverbe! Fegyverbe!
Kíváncsi leszek, lesznek-e, akik hallgatnak rá...



:O)))

2017. március 20., hétfő

SZOCIALISTA FORRADALOM

A forradalom felfalja saját gyermekeit, jövendölték hajdan a Nagy Francia Forradalomban, és nem minden alap nélkül - mire a hatalom kérdése eldőlt, jó néhány kosárnyi fejet leszüretelt a guillotine.
A forradalom újdonat gyermekei mégsem tanulnak, pedig a történelem azt mutatja, hogy a mindenkori forradalmárok sokkal szorgalmasabban irtották egymást, mint ellenfeleik őket.

Most Botka mégis meghirdette az osztályharcot, várva a csodát.
Áll Szeged legmagasabb csúcsán, a hajdani repülőtéren emelkedő vakondtúráson és József Attilát szaval:
"Le a kapitalizmussal! Hatalmat, húst a dolgozóknak!...
A tőke szennyében gázolunk, kedves fegyverünk böködi tomporunkat -
Böködj, böködj csak szüntelenül, kedves fegyverünk,
hadd tudjuk meg újra és újra, hogy véletlenül, tusa nélkül
csatát nem nyerünk."
Majd feladatokat szab, kiáltván: Te délre mégy, te nyugatra, én pedig északra, Elvtárs!
Nagyon kiváló vers, nem említi keletet, mely ma egy veszélyes égtáj, ott lakik a Sátán...
A költemény egyébként a Szocialisták címet viseli, József Attila a múlt század harmincas éveinek elején írta, hogy most időszerű-e, az majd kiderül.



Mindenesetre Botka meghirdette az osztályharcot, bár kissé zavaros ideológiai alapon, hiszen nem deklarálta nyilvánosan, hogy meg kívánja-é haladni a kapitalista társadalmi berendezkedést, avagy a kapitalizmus keretei között akarja elhozni a kommunizmust, merthogy a cél a vagyoni egyenlőségre való törekvés.
Az általa előadottak azt magyarázzák a forradalomra éhes magyar népnek, hogy a problémákat a gazdagok okozzák, és lám, mindjárt talált is egyet, illusztrációképpen, aki különben is dühítette, mert arca van, ellentétben a többi élőlénnyel, akiknek számára csak feje búbja látható, ami határozottan kellemes, mikor a választó arcába kellene nézni.
Gazdag, tehát tróger, míg ő csak szeretne tróger lenni, de valamiért kimaradt az eredeti tőkefelhalmozásból, talán nem volt jókor - jó helyen.

Pech.
Viszont így - szerencséjére - most becsületes ember, már közvetlen környezetének normái szerint, merthogy a környező tanyavilág népéhez képest ő maga a kőgazdagság, a két lábon járó habzsidőzsi. Tetszik ez neki, vagy sem, de ez a tény.
A népnek ugyanis nem a pénz hiányzik, hanem a zsebpénz, az, hogy a klasszikus mondás szerint meglegyen neki a szükségesből az a kis felesleges, és meglegyen a feleslegesből a szükséges, hogy életminősége megfeleljen elvárásainak.
De meglesz, hiszen kitört az osztályharc, fizessenek a gazdagok!



Persze fizessenek, és arányaiban fizessenek többet, mint a szegények, de ettől még nem kell odadobni őket a népharagnak, már, ha figyel egyáltalán valaki Botka forradalmi nekibuzdulására.
A gazdagok általában azért gazdagok, mert ők működtetik a társadalom taposómalmát, hogy úgy mondjam, ők a nyomtató lovak, akiknek száját bekötni sem nem lehetséges, sem nem kívánatos, ugyanis ebben a társadalmi rendszerben gondot okoz, ha éhendöglenek.
Természetesen a közvagyon dézsmálóival kapcsolatban ez egyenesen kívánatos.

Nyugodtan el lehet dönteni, hogy a kapitalista viszonyokon akarunk javítani, vagy szocialista társadalmi viszonyokat kívánunk teremteni, mert utóbbi esetben nyeregbe, kardot ránts és aprítsd azt a burzsujt, a kulákot, mint modern Csapajev - előre, a végső győzelem felé!
Forradalmárkodni veszélyes ugyan, viszont ki lehet rámolni a Divatcsarnokot és a Ferencvárosi pályaudvart - megéri a kockázatot!

Mit mondjak - a korszellem nem biztos, hogy támogatni fogja ezt a harcot, az út nem lesz libacombokkal kikövezve és bár a nép fogékony az irigységre, de csak addig, ameddig tőle el nem kérnek egy vizitdíjra valót a piszkos kommunisták.
Az ellenség, mint olyan, egy megfoghatatlan fogalom, nem lehet igazán még gyűlölni sem - meg kell ehhez személyesíteni.
Szerencsés nép vagyunk, nekünk már megvan a közellenségünk, nem kell itt kotorásznunk a dús kínálatban.
A magyar nép ellensége hosszú, mint a vonatfütty, nagy orra van és imád főzni, mindig kavar valamit és ellenfeleit ezzel az őrületbe kergeti, mert amit ők készülő rántásnak néznek, abból egyszer-egyszer torta lesz.

Igaz, az is előfordul, hogy a kaviáros- vörösboros libamájnak induló főfogásból kutyaeledel, de spongyát reá, senki nem főzött még emberarcú kapitalizmust ebben az országban.

Mindenesetre könnyebb azt sugallni, hogy Gyurcsány a vagyonával kérkedett, mint megmagyarázni, hogy miért támogatjuk a vadászok köztudottan koldusszegény rétegét egy kastéllyal, vagy miért kapunk támogatást a Kuszaszemű Varázslótól, de hát szocialistákról van szó, akik ravasz népek, így akarják összezavarni az ellent, mely máris megkezdte a felkészülést a menekülésre, összecsomagolva néhány szállodát, kastélyt, üzemet, alapítványt.
Már csak a lovak közé kell csapni, aztán irány Tonga, esetleg Azerbajdzsán.
Nem, nem Putyin, nem hülye az, hanem Putyin, mit kezdene ezekkel a léhűtőkkel?
Szóval, rohanunk a forradalomba, Botka ott hasal a géppuska mögött, a Téli Palota védői vacogó fogakkal nézik, ahogy felemelkedve nekiküldi népét a kulákoknak, burzsujoknak meg Gyurcsánynak, akiről már anyukája is megmondta, hogy lotyaszájú, és lám, megint ő gyűjtötte a fejére az eleven parazsat befizetett adója felemlegetésével.
Ugyan igaza volt, de a magyar nép bölcs, megmondja, mi jár annak, akinek igaza van...

Ezzel fegyvert adott ellenfelei kezébe, akiknek a fegyver eddig a tomporukat böködte József Attila szerint, és ez volt a megfelelő megoldás, talán még a bajonett hegyének irányán lehetett volna kicsit módosítani...
Így viszont beléphetett tényezőnek az SI faktor (Sárga Irigység) - erre vevők a forradalmárok széles tömegei is, aki tudják, hogy az említett összeg sok, mígellenben Orbán szegény ember és - ezt maga vallotta be, mint Gyurcsány a hazugságot meg a kurvaországot - az is marad, örökkön örökké.
Igaz, hozzá képest Gyurcsány kukában búvárkodó éhes koldus, de a magyar olyan, mint a francia férj, akinek felesége megkérdezte a postás alól: Most akkor nekem hiszel szívem, vagy a szemednek?
Nem kétséges az eredmény...


De ettől a nagyétvágyú forradalomtól lehetne azért tartania Botkának is.
Nem ijesztgetni akarom a forradalmi kisdedet, de atyja már bevett két evőkanál szódabikarbónát, prevenciós célzattal, elkerülendő a gyomorrontást, mikor felfalja gyermekét.
Így aztán bátran szavalhatja:
Te délre mégy, te nyugatra, én pedig feltehetőleg a 3,14csába, Elvtárs!



:O)))

2017. március 19., vasárnap

KIÁLTÁS A KEMPINGBŐL

Mikor számbavették, hogy ki nem rúgott még Gyurcsányba, kiderült, hogy Szabó Gábor Tuareg valamilyen félreértés folytán most kimaradt a sorból.
Azonnal pótolni kellett.
Nem mondom én, hogy a neves ellenálló máskor nem rúgott egyet-egyet a langaléta pártelnökbe, de most szükségét érezte, hogy nyílt levélben forduljon az egyes számú közellenséghez, és ebben valami egészen újszerű, egyedi tanáccsal lássa el.
Sokan vannak Gyurcsány tanácsadói, egyel több, vagy kevesebb meg se kottyan neki.
Nem gondolom, hogy most kapálgat a kertjében, közben felváltva a majdani remek ételekre és Tuareg tanácsára gondol: "Ha elmegyek méltósággal, ahogy a neves forradalmár tanácsolta, hát olyan libasültet rittyentek, halványvörös káposztával hogy még magának Orbán Viktornak is összefut a nyál a szájában, habár ez rám nézve felettébb kockázatos..."

Hogy mitől tört rá ez az ötlet éppen most a neves forradalmárra, nem lehet pontosan tudni, de az nyilvánvaló, hogy a szavalókórus most is az "Orbán vágya" című örökbecsűt adja elő.
A kórus megadja az alaphangot, mint hajdan az irodalmi színpadok szereplői - időnként előugrik egy Jóskapista és mellét kidüllesztve harsogja: Gyurcsány monnyon le!
Most éppen a forradalmár, kinek lánglelkét lehugyozta hálátlan népe.



Tulajdonképpen értem én a lelki mozgatórugókat, a pénisz-irigységtől az intelligencia-deficiten keresztül a huszonharmadik alabárdos irigységéig a bonviván láttán, mégis, piszkosul zavar ez a kisszerűség, de még jobban az, hogy a kóristák és szólisták mennyire nem értik a demokráciát.
Gyurcsány egy bejegyzett párt elnöke, mint ez többször is kiderült, vannak emberek, akik benne látják a kiutat a demokrácia válságából.
Hogy igazuk van, vagy nincs, ez lényegtelen is, hiszen állásfoglalásuk egyéni ismeretek, élettapasztalat, rokon vagy ellenszenv kérdése, viszont a döntés minden magyar állampolgárnak elidegeníthetetlen joga.
Nem ő az, akinek kapcsán megkérik az állampolgárt, hogy aki rá szavaz, emelje fel a bal kezét, aki meg nem rá szavaz, az emelje fel a másik kezét is, hiszen megkérdőjelezhetetlenül és sokszor a doktrinerségig demokrata, néha még saját rovására is.

Tuaregnek, Botkának meg az összes többinek is joga van ahhoz, hogy másra szavazzon, de ahhoz nincs joga, hogy el akarja távolítani a közéletből azt, akivel kapcsolatban eszi a sárga irigység.
Annyi jobboldali, annyi neonáci, újnyilas, zavaros fejű idióta szerepelt már a magyar közéletben, mégsem lépett fel ellene a baloldalról ilyen durván és egy bulldog szívósságával senki.
Itt vonulászhatott nyíltan a neonyilas Gárda, mégsem váltak a baloldal közellenségeivé, hiszen az már van: Gyurcsány Ferencnek hívják.
Akinek egyébként tenger hibája van, merthogy ezekhez is joga van, viszont dolgozik és odafigyel rá a társadalom, míg támadói hibázhatnak annyit, amennyit csak akarnak, a kutya sem figyel rájuk...



Tudom én, ha valaki kikerül a figyelem középpontjából, rohadt nehéz visszakapaszkodni, erre pedig kiváló megoldás olyan ellenfelet választani, akit támadni eleve garantál valamennyi közfigyelmet, ami a forradalmárkodáshoz nélkülözhetetlen.
Talán mégis el kellene gondolkodni azon, hogy akik ma Gyurcsányban hisznek, vélhetőleg soha nem 
fognak a Puch-al és társaival dúsított MSZP-re szavazni, de kempingezni se mennek a Kossuth térre, mert nem ebben látják a megoldást, ami viszont szívük joga.
Hogy fociból vett hasonlattal éljek, Gyurcsány olyan a politikában, mint Albert volt fénykorában - állt a pálya közepén csípőre tett kézzel, lófrált fel-alá nyolcvannyolc percen keresztül, majd megrázta magát, villant egyet-kettőt és eldöntötte a meccset.
Nem kellett szeretni - én például Tichyt kedveltem nagyon - de nem lehetett kétségbevonni a képességeit.
Gyurcsány képességeit se kellene kétségbe vonni, és legfőképpen nem kellene a politika szereplőinek - főleg, ha csak ötszáz embert képesek megmozgatni, egy másik politikust tanácsokkal ellátni, hogy mikor és hova menjen.

Ez azért is felettébb veszélyes, mert könnyen kiderülhet, hogy aki a demokráciát hirdeti, annak fogalma sincs annak mibenlétéről, de hát ez régi igazság: könnyebb az igét hirdetni, mint ragozni.


Én írhatok bármit Gyurcsányról, mint egérszürke mezei blogger, pártokon kívüli okoskodó, de a politikus fontolja meg, hogy szabad-e másik politikust személyében csesztetni, vagy talán sportszerűbb az általa hirdetett elvekkel, politikai állásfoglalásokkal vagy tervekkel foglalkozni.
A döntés úgyis a választók kezében van, ott is kellene hagyni.
Egyébként meg lehet visszamenni a Kossuth térre forradalmat csinálni, ha van rá kereslet, ha meg nincs, akkor lehet szomorkodni...


Nehéz az elmagányosodott forradalmár élete...


:O)))

2017. március 18., szombat

LÁZÁR KOMMUNISTÁI

Szerintem még nem fogytak el a migránsok, Brüsszelt se döntötte még romba egy földrengés, Lázár mégsem a központi irányelveknek megfelelő ellenségekkel bajlódik.
Furcsa ez, mert az Orbán-család feje, Don Vittorio keményen meg szokta torolni a kilengéseket, egy a család - egy a tábor - egy a zászló - egy az ellenség!
Na jó, legfeljebb kettő vagy három, de azok mind-mind a család ellenségei, nem pedig egyéni ellenségek - Gyurcsány meg Soros olyanok, mint hajdan Rajk és bandája volt, a nép nemzet ellenségei, a liberális imperializmus szekértolói, undorító brüsszelek egytől-egyig.

Erre jön most Lázár, és saját ellenségeket kreál, jóllehet a közellenségek még mozognak, hát helyes ez, elvtársak?
Ki nem találná senki, kik az ellenségek, pedig hát úgy adják magukat, így 28 évvel a rendszerváltás után!
Nyolcszázhatvanezer egy  közellenség került megnevezésre: a kommunisták, a munkásőrök és Kádár János, aki szegény harminchárom százalékban szökésben van, és a tetejébe a ravasz vén komcsi elintézte, hogy senki ne tudja a fejét venni.
De a többi megkapja a magáét, erről gondoskodik a kor nagy ismerője, aki élete legfogékonyabb időszakát, általános iskolai éveit a szocializmus vérzivataros esztendeiben Kolimán a legvidámabb barakk lakójaként töltötte, ahol szüleivel együtt éheztek, fáztak, átlőve oldaluk, de a lelkük mélyén mégis szabadok maradtak.



Egy kiállítás megnyitóján volt olyan kedves megfuttatni eszméit, nagy segítséget nyújtva ahhoz, hogy ne haljunk meg eddigi, rettenetes állapotunkban, és képesek legyünk felépíteni személyiségünket, kockáról-kockára, ahogy illik.
Merthogy mégiscsak ostobaság az ügynökakták iránt érdeklődni, ki tudja, kikbe botlana az érdeklődő mitugrász, keressük inkább azokat, akik kiadták a parancsokat az ügynököknek, merthogy az az igazi, a többi csak terelés a lényegről.
Ugye, ma nincsen egyetlen ügynök sem, vagy akik vannak, az egytől-egyig valódi hazafi mind, merthogy ennek a társadalomnak nincs szüksége arra, hogy az ellene szervezkedőket figyelje, gyermekes túlkapásaik vadhajtásait nyesegesse!
Na, talán Juhász fütyülőjét tovább lehetne nyesegetni, mert annyira el van már szemtelenedve, miként hajdan Berija, de másokat megfigyelni - nincs az az Isten, ez egy demokratikus ország, itt erre emberfia nincs, aki parancsot adna, ezért is szabályozzák újra a nincsmit, erről ír a Magyar Nemzet.

A tárca a készülő új, büntetőeljárásról szóló törvény miatt akarja újraszabályozni a titkos információgyűjtés szabályait.
A lap által megkérdezett ügyvéd szerint az előterjesztés szövegéből az is következhet, hogy ha valaki vásárol egy autót, másnap titkos nyomozás indul ellene, hogy vajon törvényes forrásból származik-e az ára, vagy sem.
Ezentúl tehát minden nyomozásra jogosult hatóság, azaz a rendőrség, a NAV és az ügyészség is folytathat előkészítő eljárást minden olyan esetben, amelyben semmi gyanús nincs.
A hülyeség fertőző, beszállt a DK töltöttgalamblelkű politikusa is a versenybe és közkinccsé tette: "Rákosi Mátyás, Kádár János, Orbán Viktor, így teljes azoknak a névsora, akik hatalmuk megtartásának érdekében a saját népüket megfigyeltették és megfigyeltetik" – közölte a politikus.
Biztosan lehet találni valamilyen gyógyszert, mely lassítja a leépülést, de már az életmód megváltoztatása is sokat lendíthetne a dolgon...
Mióta világ a világ, meg három nap, azóta a mindenkori hatalom mindig figyelte mindenkori társadalmat, merthogy mindegyikük abban volt érdekelt, hogy hatalmi helyzete tartós és zavartalan legyen, és ezt még csak fel sem lehet róni nekik.
Az embernek se róhatjuk fel, ha önvédelemből kamerát szerel fel a libaólra, megörökítve a libát lopni szándékozókat, vagy a ház ajtaja fölé, hogy számba vehesse a hitvesét illetéktelenül felkereső gyanús bakokat.
Az is régi dolog, hogy az ügynökök vagy meggyőződésből, vagy valamilyen zsarolás áldozataként dolgoznak, a világ már csak ilyen.
Lehet fintorogni, de nem érdemes, végtére is Martinovics Ignác is ügynök volt, hogy most Vona
vádjáról szó se essék.
Lázár javasolta, hogy végre mondjuk ki, hogy Kádár János, akit manapság sokan a legnagyobb magyar államférfiak között emlegetnek, nem több köztörvényes gyilkosnál.
Sokat elmond ez Lázár élettapasztalatáról és árnyalt gondolkodásra való képességéről...

És akkor itt van a komcsik kérdése.
Nyolcszázezer párttag volt, mind tagdíjat fizettek, aztán a rendszerváltásnál a pártvagyont úgy kezelték,  mintha az ellenállók - mind a tizenöten - adták volna össze a rávalót.
Vicces volt, de a közhangulattal nemigen volt érdemes szembemenni, így aztán ma magánzsebekben van a vagyon zöme.
Lázár szerint kétféle kommunista volt, a meggyőződéses, aki egy tróger, némelyike gyilkos, másika meg fertőz, mint a pestis - ez a rosszkomcsi, mígellenben van a jókomcsi, aki karrierje érdekében hagyta magát belekényszeríteni a pártba.
Bizonyára voltak sokan az utóbbiakból is, ezeket korbáccsal verték, hogy töltsék ki a felvételi kérelmet, aztán évekig kínozták őket, mert nem volt rájuk felvételi keret, a sorállástól elzsibbadt a lábuk... - na, ezektől én akkortájt is, most is hányingert kaptam, kapok.
Jómagam a rosszkomcsik közé tartoztam, mert én önként és dalolva léptem be a Pártba, de nem, mint ahogy Brezsnyev macskája ugrott fel a búboskemencére, hanem valóban önként.
Azt gondoltam, hogy a társadalomban rengeteg a hibás gyakorlat és az ellentmondás, van még mit smirglizni a szocialista viszonyokon, és ha ebben részt akarok venni, akkor részt szeretnék venni a döntéshozatali folyamatokban is.
Így aztán párttag lettem, üldögéltem különféle testületekben - tiszteletdíj nélkül, elmondtam a véleményem, ez sokszor nem tetszett a hivatalban levőknek, de legalább elgondolkodhattak rajta, némelyiknek volt is mivel.
A rendszerváltás előtt is ezt tettem, az meg a reformkommunistáknak nem tetszett, aztán kilépett belőlem a pártom és ott maradtam az elveimmel magamra.
Most meg itten még azt is meg kell érnem, hogy Lázár - aki a rendszerváltás idején még általános iskolás volt, akire én kötöttem fel ünnepélyesen az úttörőnyakkendőt - minősít engem, - ez meg őt minősíti...


A munkásőrség más tészta.
Már vagy húsz éve erőlködik a hatalom, hogy létrehozzon valamiféle Nemzeti Gárdát, átmenetileg, hiánypótlónak lett aztán Magyar Gárda meg Betyársereg, mert mindig vannak emberek, akikben buzog a vágy embertársaik kordában tartására.
Nem mindegy, hogy a buzgást az állam kontrollálja, vagy nem, utóbbi esetben a barmok elszaporodásának nincs határa.
A Munkásőrséggel két baja volt a rendszerváltóknak.
Az első, hogy mikor kimondták a nevét, összecsinálták a lábuk szárát, a másik meg, hogy egy Istennek se tudtak semmit a rovásukra írni.
Azt már mégse róhatták fel nekik, hogy minden árvíznél ott lapátoltak, azt se nagyon, hogy börtönből szökött gyilkosok után kutattak szakadó esőben a szántóföldeken, azt se, hogy óvodákban festették a kerítést, javítgatták a játékokat, legfeljebb irigykedhettek rájuk, mert a gyakorlatokon remek pörkölteket főztek bográcsban, és nekik nem küldtek egy csajkányit se.
Most Lázár azon kínlódik, hogy nyilvánosságra kell hozni a nevüket, mert ez fontosabb az ügynöknévsornál, amelyből esetleg kiderülhetne, hogy a mai hősök és felmenőik nem mostanság lettek hősök.
Ők a hős partizánok leszármazottai, hajdani KISZ-titkárok, az Ifjú Gárda lelkes tagjai, akik akkor acélszürkében, míg ma terepszínűben bohóckodnak, és még csak árvíz esetén se mennek ki a gátra, mint tette azt Nagyurunk, felemás gumicsizmában, komoly pofával tanulmányozva térképét, a Sándor György humoralistától erre az alkalomra kölcsönkért szabásmintát...
És kiderülne, hogy az egyházak szentéletű papjai közül hányan voltak besúgói egymásnak, hányan voltak ügynökei az ateista hatalomnak.

Szóval, Lázár kirúgott a hámból, és nem lennék a helyében, mikor a Vezérnek eszébe jut apja karrierje, vagy akárcsak a sajátja is.
Jobb erről nem beszélni, nem pedig hülye eszmefuttatásokkal a lakosság eszébe juttatni, hogy milyen göröngyös is az ember életének útja.
Még azoké is, akiknek elveik vannak, hát még azoké, akik az elveket csak hírből ismerik...



:O)))

2017. március 16., csütörtök

MOSÓ MASA ÖSSZEMOSODÁJA

Az agyamra megy, mikor valaki elkezdi fejtegetni, hogy a politikusok mind egyformák, meg, hogy mind lop - egyik kutya, másik eb.
Nem igaz.
A politikusok egyáltalán nem egyformák, vannak tisztességes politikusok, meg vannak trógerek, és hogy mikor melyik halmaz kerül többségbe, nagyban függ az aktuális hatalomtól.
A mostani hatalom - adjon nekik kényelmes zárkát az Úr - gyárilag korrupt, vazallusait központilag korrumpáló maffia, melynek tagjai maffiózókká váltak, válnak vagy fognak válni, mert nincs más választásuk.

A módszer nem új és nem ismeretlen - a maffia katonájának részt kell venni egy gyilkosságban, utána már nem kérdéses feltétlen hűsége, elkötelezettsége.
Aki nem hajlandó ezt megtenni, az biztonsági kockázattá lép elő, és örülhet, ha élve megússza, értsük ezt politikai vagy köznapi értelemben egyaránt.
Ennek ellenére akadnak kivételek, még ebben a zord környezetben is, akik nem helyezik klubhűségüket emberi tisztességük elé, és szembefordulnak azokkal, akiket elvbarátaiknak gondolnak.
Nem mondom, hogy Simicskából Grál-lovag lett, de nem tartom kizártnak, hogy amikor megízlelte saját bőrén is a diktatúrát, változott valamelyest az álláspontja, de például - minden egészséges gyanakvásom dacára simán el tudom gondolni, hogy Hadházy Ákosnak egyszerűen nem bírta a gyomra a politikának csúfolt rablás látványát.
De azt is felháborítónak tartom, ha megkérdőjelezhetetlen tisztességű embereket mosnak össze bűnözőkkel.
Hát hogy lehet egy Lendvai Ildikót egy napon emlegetni egy Orbán Viktorral, aki a tetejébe még nyáladzó idiótának is néz téged, és annyira sem becsül, mint a focipálya talajából valamelyik végével kikandikáló kukacot?


Ha ez a hétköznapi társalgás része, hát Isten neki, fakereszt, nem lehet mindenki szabadidejében agysebészként dolgozó atomfizikus, tele van a világ szerényebb képességű emberekkel, akik saját maguk ellenségei.
Legszebb példája ennek a Múzeum kőrúton mosolyával az embereket rémisztgető egyfogú hölgy, a magyar fogtündér, aki nyálfröcsögve védte kedvenc Viktorát, aki megvédi őt attól, hogy orális tevékenysége során szakmai hibát vétsen.
Vagy az ávósozó ostobát, aki ugyanott védi a demokráciát a demokratáktól, és tenger eszével nem veszi észre a Párt ökle és a mai hárombetűs erőszakszervezet közötti feltűnő hasonlatosságot.

Na, de itt az okosabbja is meghülyül időnként.
A Válasz című portál ad hírt arról,  hogy megalakult a Közös Halmaz Alapítvány, melynek célja - remélhetőleg nem az Alapítvány tagjai szerint - leszámolni a komcsizással és a nácizással.
Ősi jobboldali törekvés ez, hozzuk azonos platformra a nácizmus és a kommunizmus bűneit, aztán kérjük ki magunknak, ha valaki felemlíti azt a néhánymillió meggyilkolt zsidót, a nácizmus jellemgyilkos légkörét, a világháború áldozatait.

Mondjuk azt, hogy a Szovjetunió is megtámadta volna Németországot, mert akkor máris jogos a német támadás és jogos és erkölcsös  a mi csatlakozásunk is a náci hadigépezethez, és felejtsük el, hogy a "volna" nem történelmi kategória.
Ha így kezeljük a dolgokat, akkor könnyebb elfelejteni Kamenyec-Podolszkíjt, meg a magyar államapparátus által bevagonírozott és halálba küldött zsidókat, a halálakor 24 éves, hősi halott nagybátyámat, akit Makónál hajtottak a szovjet hadigépezet elé, hogy a puskájával tartsa fel őket a kukoricaföldön.


És feledjük el Radnóti gyilkosát, feledjük a budapesti nyilasokat, meg hozzuk egy kalap alá Horthyt és Kádárt.
Nem írnék most a fehérterror ötezer áldozatáról, akiket nyakig a földbe ástak, majd lovakkal tapostattak, nem írok a gyümölcsösben fehér tisztek által felakasztott festőnőről, akinek az volt a bűne, hogy a Tanácsköztársasággal rokonszenvező témát választott festményeihez, nem írok most az elevenen megnyúzottakról, de nem írok arról a kétszáz kivégzettről sem, akiket bírósági eljárás után végeztek ki, és akiknek többsége vastagon megérdemelte a kor büntetőtörvénykönyvének legsúlyosabb ítéletét, - volt miért kiszabni.
De összemosni egy olyan társadalmat, mely a hárommillió koldus országa volt azzal, melyben a parasztság felemelkedett, a munkás megbecsült tagja volt a társadalomnak, a cigány munkalehetőséget, gyermeke kiemelkedési lehetőséget kapott - nevetséges törekvés.
Lehet, Sztálin egy ázsiai despota volt, de Magyarországon még a legvadabb Rákosi-rendszer sem idézte a sztálinista viszonyokat, habár az életet nem nagyon szépítette meg, - Recsken sem volt mindennapos a libasült.
Kádárt összemosni Horthyval azt jelenti, hogy elfogadjuk a 2. Magyar Hadsereg doni katasztrófájának szükségességét, a vidéki magyar zsidóság kiirtását, a megszállóként Ukrajnában elkövetett emberiség ellenes bűntetteket.



Azt írja az alapítvány jelmondata: "Nem kell meggyőzni egymást,  megérteni igen."
Hát, sajnos, ez nekem nem fog menni, és attól tartok, a gyerekeimnek sem, pedig ők az alapítókkal egy korosztály, csak éppen ismerik talán a történelmet.
Nem hiszem, hogy valaha meg fogom érteni azt, aki zsidózgat, cigányozgat, mert pármillió áldozat megakadályoz ebben.
Nem fogok könnyes szemmel belbőgni az éjszakába Trianon miatt, merthogy tanultam történelmet és tudom, hogy részben saját magunknak köszönhetjük, hogy az új nemzetállamok hallani sem akartak rólunk.
Nem fogom megérteni, hogy akik Koszovó ügyében, vagy az erdélyi autonómia ügyében oly harcosan kiálltak, miért nem képesek elfogadni a románok, szerbek, szlovákok hajdani igényét saját államukra - nem vonva kétségbe a határok megvonása során elkövetett igazságtalanságokat.
Nem fogom elfogadni, hogy Trianont a honvédő háborút folytató Tanácsköztársaság okozta, még kevésbé a Károlyi elleni vádakat.
Szóval, lehet történelmi vitákat folytatni, de vannak megbocsáthatatlan bűnök, és ezek tekintetében nincs szarmaszatolás, nincs megalkuvás.
Aki náci, azzal nincs dolgunk, aki antiszemita, rasszista, azzal se sok.
Lehet velük vitatkozni, de megérteni nem lehet - és nem is szabad.



Vonatkozik ez a mai politikára is.
Gyurcsány nem azonos kategória Orbánnal, és lehetne sorolni - Gőgös Zoltán sem, Hadházy sem,

Lendvai Ildikó sem, Kovács László sem, Gémesi sem, még Botka sem, mert nem tisztességtelenek.
És valószínűleg hosszan lehet folytatni a sort, akár jobboldali barátainkkal is, mert hiszek abban, hogy ők sem akarják összemosni a gyilkost az áldozattal, a gyilkos ideológiát az ideológiamentes, tisztán hatalmi érdekeket szolgáló gyilkosságokkal.
Nem megérteni kellene egymást, inkább tanulni, és megismerni a tényeket.
Talán még nem késő...



:O))) 

2017. március 15., szerda

ORBÁN MACSKÁI

Állt a korlátai között és szépeket mondott.
Elmondta, hogy milyen szörnyű, hogy egyesek a pártocskák harcát vívják, ahelyett, hogy egységesen mögé állnának és ütemes tapssal köszöntenének minden alkalmat, mikor cseng a kassza Mészáros Lőrincnél vagy Sajátláb Rasinál, érthetetlen némely emberek viselkedése.
Mint ahogy az is, hogy senkinek nem tűnik fel, hogy ennek az embernek lövése sincs egy társadalom demokratikus működéséről, a versengő  nézetek ütköztetéséről, ellenben példaképe a libacsapat békemenete - csak szépen, sorban, rendezetten!



Történelmi áttekintést is adott, merthogy 1848 márciusa nem áll egyedül történelmünkben, hiszen ez egy forradalmár nemzet, Rákóczi, Kossuth és 1956 (itt valamiért név nem hangzott el...)  egyetlen folyamat része, a győztes magyar forradalmak sora.
A győzelem abban áll, hogy annak ellenére, hogy mindahányszor szarrá vertek bennünket a forradalmak lánglelkű, ámbátor idióta vezérei miatt, de mégis él magyar, áll Buda még.
És most ismét forradalmi évek következnek, úgyhogy számíthatunk rá bátran, hogy megint úgy seggberúgják a dicső magyar nemzetet, hogy kiguvad a szemünk.
Merthogy hol vannak ma már azok, akik ezidáig meggyaktak bennünket?
Hol vannak a tatárok, hol van az oszmán birodalom, hová lettek a Habsburgok, a Szovjetunió és hová lett a Magyar Királyság  - de mi mégis itt vagyunk!
Élvezzük ki minden percét, ki tudja, meddig tart?



De most bátran harcolni kell az ősellenség, Brüsszel és a nemzetközi tőke ellen, hogy megmaradjon magyarságunk a továbbiakban is!
Azt idáig is tudtuk, hogy nem hobbiból jár Grazba, de ha így folytatja, egyetemek fognak versengeni érte, mind rajta szeretné majd demonstrálni a skizofrénia tüneteit.
Betegségét az irodalom úgy írta körül, hogy két macska vagyok és játszom egymással.
Orbán egyik macskája Magyarország, a másik az Unió.
Ha a pénzt kell lenyúlni, akkor Uniós cica,  ha a belépéssel vállat kötelezettségekre figyelmeztetnek, akkor magyar macska szeretett miniszterelnökünk, de ez nem baj.

A baj az, hogy amikor az ezzel kapcsolatos álláspontját ecseteli, akkor nem röhögi ki a tömeg, hanem mint veretes bölcsességet hallgatja.


Magabiztos miniszterelnök magabiztos beszéde volt.
A magabiztosságnak három pillére van, az egyik a magyar néplélek, mely a szart is jóízűen falatozza a nemzetiszínű köcsögből, a másik a bánatos ellenzék, amelyik már a választás előtt egy évvel eldöntötte a választás sorsát, a harmadik meg az Unió, amelyik bár veszélyes, de lassú.
A beszéd nyíltan uszított az Unió ellen, előrevetítve a kilépés opcióját, melyet ugyan ki nem mondunk, majd csak, ha elfogy a lóvé.
Nagy kár, hogy voltak ott maroknyian. akik megpróbálták elrontani mások örömét.
Orbánét nem sikerült.



Kár...

:O)))

2017. március 14., kedd

FIZESSENEK A GAZDAGOK

Ezt mondta Botka László a Népszavának adott interjújában, ezt fogják hirdetni a szocialisták a választási kampányban.
Aztán jöhet az Arccal a vasút felé! meg "A föld azé, aki megműveli!" - már csak a "Munkásököl-vasököl, odacsap, ahova köll!" hiányzik,  de azt megússzuk, mertmivelhogy ő nem kommunista, hanem - mint megtudhattuk - szociáldemokrata.

Ez egy fokkal talán jobb a szocialistánál, kár, hogy eddig nem tudhattuk róla - nagy lépés ez Schmuck Andor felé!
Vége a lacafacának, ő a választókkal fog tárgyalni, el is kezdi a munkát, már holnap, ahogy azt a hajdani párthatározatokat támogató tagok mondani szokták volt, csak azt nem tette hozzá, hogy elvtársak, pedig az régi szociáldemokrata megszólítás.
Nem fog egyéni érdekeknél leragadt liberális pártvezetőkkel tárgyalni, befejezi az összefogósdit, hiszen látnivaló, hogy a 2014-es összefogósdi sem hozott eredményt.
Arról nem ejtett szót, hogy azt az összefogósdit is szeretett pártja verte szét, az lett volna a csoda, ha utána nyernek egyetlen új szavazót is a résztvevők...


Úgyhogy balra át, és döngő léptekkel, tört fényű tekintettel előre, a bizonytalan jövőbe.
Ha pofára esünk, az se baj, hiszen önkormányzati választások csak később lesznek, és a mártír szerepe is hozhat szavazatot, nem is keveset - talán még el kellene törni a lábát, és akkor fekvőgipszben, kutyussal az ölében emberfia nem lenne, aki elvenné tőle Szeged polgármesteri posztját.
Legalább egymillió új szavazatot kellene behúzni ahhoz, hogy győzni lehessen, ennek legjobb módja, hogy induláskor mindjárt kidobunk az ablakon ötszázezret, merthogy a jelenlegi handabandázás választóra lefordítva hozzávetőleg ennyit jelent.
Természetesen Gyurcsányra nem haragszik, mindössze csatlakozzon a Quimby énekeséhez, mikor elindul a Bayer Zsolt által kijelölt úton, aztán majd a DK szavazói felismerik az idők szavát, és rá fogják adni voksukat, hiszen az interjúból is érzékelhető, hogy minden más politikus ostoba, mígellenben ő a gőzmozdony.


Mindenki vegye tudomásul, hogy az eddigi politika csődöt mondott, mert mindenki a túlélésre játszott, kivéve őt, aki meglapult, mint szar a fűben bátran kiállt a baloldali politika mellett, és amikor Szanyi erőltetgette a balra át - ot, akkor ott menetelt előtte, kezében a Népszava-kalapáccsal.
De most, most majd felismeri Józsi Kiskunbürgözdről az érdekeit, hiszen futótűzként terjed a faluban a hír: Hallotta Béla szomszéd? Az MSZP és Botka László a mi képviseletünkre szegődött! - és farokfelcsapva rohannak szavazni.
Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, mindenkit képviselni fog a párt, de főleg a középosztályt, merthogy ezt jelenti a balra át!


Természetesen a vak tyúk effektus is érvényre jutott, mondott okos dolgokat is, de azokat meglehetősen nehéz kiválogatni a töltelékduma tengeréből, de hát ne legyünk telhetetlenek.
És Molnár Gyula is megérdemli a sorsát, aki olyan ma már a Szocialista Párt megszépült alakján, mint pin@n a szőr, Botka már fazonra vágta...
Gyurcsány temészetesen már megint a korrektsége áldozata, azzal együtt, hogy most van az a pont, amikor nem lenne szabad befeküdni a gátlástalanságnak, ellenben kellene sürgősen keresni valakit, aki a demokraták miniszterelnök-jelöltje lehet.
Minden demokratáé.

És ha lehet, akkor olyan politikust, aki képes bevonzani jobbról is szavazatokat, mert a baloldali szavazók közül azok, akik még egyáltalán el szándékoznak menni szavazni, azok határozott pártpreferenciával rendelkeznek, és nincs az a libacomb - még vöröskáposztával sem - amiért hajlandók lennének az ellenlábas pártra szavazni.


Botka kártékony, mint a krumplibogár, egy énekkari tag, aki idáig csak tátikázott, de most kiugrott a sorból és elkezdett szólót énekelni.

Úgy tűnik, meg van róla győződve, hogy a műsor végén elénekelheti, hogy László nagy király, de nagy a gyanúm, hogy addig még sokat kell skáláznia, és meg kellene tanulni néhány politikai alapelvet.
Olyasmiket, hogy a politika a kompromisszumok művészete, meg, hogy ha valaki nyerni akar, annak szövetségeseket kell keresnie, nem ellenségeket - de hát olyan fiatal még - ha Orbán kitépi a kezét, még kinő...

Persze tele gatyával se célszerű harcba menni, de érdemes azért eltűnődni a cigány lovának vakmerőségén is...


A nagybeteg, közvetlenül a halála előtt még egyszer, utoljára felélénkül, szeme megtelik csillogással, tervei lesznek, szerettei már reménykednek, aztán reggelre jobblétre szenderül.
Tudnám, miért jut ez eszembe a szocialistákról? 


:O))

2017. március 13., hétfő

MÉG ELNÖKTELENÜL, DE MÁR NEM SOKÁIG...

Majtényi László 
Lejárt Áder szavatossága, valamit kezdeni kell a helyzettel.
Eleinte úgy volt, hogy keresnek helyette valaki mást, valakit, aki még szervilisebb, ha egyáltalán létezik ilyen.
Olyat, aki még elméletileg sem veszélyeztetheti a Lánglelkű pozícióját egy esetleges belső puccs esetén.

Olyat, aki mégcsak nem is Nagy Ho-ho-horgász, inkább csak kukac a nagy magyar trágyadomb alján.
De nem találtak, merthogy maguk is belátták, hogy olyan silány a felhozatal, hogy a külföld előtt merő egy égés lenne a dolog.

Most képzeljünk el egy Németh Szilárdot vagy egy Handófit elnöknek - innen már csak egy libalépés Deutsch Tompika, vagy Selmeczi Gabika...


Darabideig aggódtam, hideg tél volt, be ne fagyjon a Duna, mert jön a Békamenet - még a végén a Duna jegén királynak kiáltják ki a Mi Jótevőnket, oszt akkor kinek kell egy nyamvadt Köztársasági Elnök?
Milyen szép is lenne... - Koronázódomb, előtte a fehér ló, Mindenségünk délceg léptekkel odalép, elővesz a koronázópalást alól egy kifúrt nádszálat, beledugja a ló seggébe és ünnepélyesen eladható állapotúra fújja, fanfárok, a kórus a Szózatot énekli ( a fele tátikázik...).
Majd felvágtat Semjén hátán a Koronázódombra, és karddal a  négy égtáj felé suhint - ez is az enyém, az is az enyém, itt is az enyém, ott meg pláne...
Mészáros Lőrinc elmondja, hogy a korona, a palást, a jogar meg az országalma is az övé, mert ilyen tehetséges üzletember, az almából pálinkát fog főzni, vagy a mangalicáinak adja...

A meccs lefutott, Áder üzemidejét meghosszabbítják, mint Paksét.
Áder nem tud veszteni, kivéve, ha Soros megmerényli és beíratja angol nyelvtanfolyamra, de akkor annyi nekünk, visszakapjuk Schmitt Pált álamfőnek... 



A mi jelöltünk meg Majtényi László, a világ egyik legrendesebb embere, de hát mi jár annak, aki rendes?
Esélye nulla, jelölése tulajdonképpen csak arra jó, hogy a demokrácia látszatát keltse, valamint Orbánnak lehetősége legyen az ellenzék vert hadainak seggébe még egy jó nagyot rúgni.
Merő pazarlás a dolog, nem is tudom, kik az ellenzék kommunikációs tanácsadói, de valahogy el kellene intézni, hogy holnaptól Orbánnak adják a tanácsokat, többre mennénk vele.
Így azt üzenjük a választónak, amit a Vezér emberei már évek óta sulykolnak: esély sincs a változtatásra, úgyis Orbán nyer!
Ez a lehető legjobb üzenet, így választások előtt, csodálkoztam volna, ha nem cseszik el  ezt is, mint már annyi mást...


Megyek, mert indul a harc, jaj, de izgulok, hogy ki fog győzni!
Persze az erkölcsi győzelem a mienk lesz, az se semmi, ha belegondolunk.
Kár, hogy a politika reálműfaj...
Soros, Soros, de tehetségtelen egy balek vagy!



:O)))