2011. március 31., csütörtök

SOK KIS ROMMEL...

Folyik a líbiai sárdagasztás. 

A kormányerők a légicsapások miatt nem tudnak előrenyomulni, a felkelők pedig gyengék az előrenyomuláshoz.
Amerika meg viharos gyorsasággal hátrál kifelé a konfliktusból, a vezetést és a felelősséget áttolva a NATO-ra, amelynek európai vezetői lelkesen játssza a nagy hadvezért.
Franciaország Napóleonra gondol, Nagy-Britannia Churchill-re, Németország meg Hitlerre és mindegyikük ehhez képest hozza meg döntéseit.
Talán jobb lenne, ha Franciaország Waterloora, Nagy-Britannia meg Balaklavára gondolna, - mindig is azon a véleményen voltam, hogy a nők megfontoltabb döntések meghozatalára képesek, mint a férfiak.
Kadhafinak nyugalom kellene, a felkelőknek nehézfegyverzet, Amerikának biztos hátterű olajszállító, Angliának befolyási övezet, Franciaországnak meg gloire…
Közben persze mindahányan sunyiskodnak, hazudoznak, ahogy szoktak, de időnként azért ki-kiesik egy-egy őszinte szó is a szájukon.
Obama például azt találta mondani, hogy ez egy jó alkalom arra, hogy összhangba hozzák érdekeiket az értékeikkel – nevezetesen olajért cserébe angolszász típusú parlamentáris demokráciát adjanak.
Nemigen hiszek a sikerben, hiszen mi is ezt kaptuk cserébe hangyapöcsnyi kis piacunkért, oszt mire mentünk vele - holott azért a mi társadalmunk fényévekkel van előrébb, mint a sivatag sátorlakó fiainak törzsi világa.
Líbiában jelenleg is vannak az angoloknak és szerintem a franciáknak is katonáik, és a nagy fogadkozás, - szárazföldön aztán végképp nem – túl sokáig nem fog tartani, én kb. két hónapot adok rá, hogy megvédjük a szárazföldön is a fegyvereiket lóbáló békés polgári lakosokat.
Megájj, megájj, kutya Líbia…
Az amerikai elnök egyébként engedélyezte a felkelők felfegyverzését és ezzel előfordulhat, hogy Obama megismétli elődei hibáját, akik felfegyverezték a tálibokat és kiképezték az Al-Kaidát.
Merthogy azt, hogy kinek a kezébe adnak ma fegyvert, senki sem tudja, az majd egyszercsak kiderül, de akkor már lehet, hogy késő lesz.
Mindenesetre az oroszok bejelentették, hogy fegyverkeznek, - a katonai költségvetés kiadásait megemelik, mert Oroszországot aggasztja, hogy manapság milyen könnyedén születnek döntések katonai beavatkozásokról és az Egyesült Államok politikájában ez a könnyedség kezd tendenciózussá válni.
Erre való hivatkozással jelentette be Putyin, hogy Oroszország 2013-tól megduplázza a hadászati és harcászati rakétakomplexumok gyártását.
Örvendezzünk…
Nálunk meg a média agyonhallgatja az ügyet, jóllehet ma ez a világ legveszélyesebb konfliktusa, és nem lehet megjósolni, hogy a térségben megindult folyamatoknak mi lesz a végkifejlete.
Merthogy Szíriában is felbátorodtak azok, akik Asszad elnököt nem kedvelik és bizony ott sem az azonosítószámokat keresgélték a tömegbe lövő katonák ruháján, hanem aki nem halt vagy sebesült meg, az rohant lélekszakadva.
Ha győznek a felkelők, az lutri lesz - tán még ők sem tudják, miért is harcolnak,  -  ha veszítenek, az sem kedvező nekünk, hiszen arrafelé sokkal kisebb az emberélet értéke, mint felénk, pedig itt is egyre olcsóbb.
A világ egyre veszélyesebb, lassan úgy kell kezelnünk a kérdést, mint a bűnözést – meg kell tanulnunk együttélni vele.
Persze most, hogy majd megkönnyítik az önvédelmi fegyverekhez jutás lehetőségét, javulhat a helyzet, merthogy most aztán meg fogjuk tudni védeni magunkat, ha Kadhafinak kedve kerekedik megtámadni bennünket!
Bekapunk egy sajátkezűleg főzött bundapálinkát, előkapjuk a Magnumot, oszt kilyuggatjuk a zarab lepedőjét, amiben leugrott a masszázságyról!
És egyébként is hasznos lesz ez az intézkedés, mert első kanyarban majd libára vadászunk vele, aztán meg nem kell Barna bácsinak sem barkácsolni – még megrázza az áram – csak kiáll a verandára és célbalő, majd iszik előtte célzóvizet.
A hutu-tuszi konfliktusban is, a kormány először bozótvágó késeket osztogatott híveinek, így aztán nem volt probléma, amikor kiadták a mészárlásra vonatkozó utasítást.
Úgy látszik nincs elég bajunk, csinálunk magunknak.
Közben meg alkotmányozunk, most már nem kell lovasbandérium, nem kell körmenet és Orbán megszentelése az élet vizével, nem kell kacagány, nem kell díszmagyar a zászlósuraknak (Csányi, Demján, Erdő Péter ), majd megszavazzuk csendben, rendben, oszt utána le lehet selejtezni Kati nénit is…  
Utána meg már úgyis csak napok vannak hátra az Uniós elnökségből – utána szabad a vásár, azt csinálunk, amit akarunk, - Európán kívül is van élet, ugyebár…

:O)))

2011. március 30., szerda

EGYENES BESZÉD

Gyurcsány ma Kálmán Olgánál volt riportalany.
Megnéztem, tetszett, olyan volt, mint mindig, - okos, nyílt, érthető és rokonszenves – lehetett az általa elmondottakkal azonosulni.
Amit láttunk, tökéletesen megfelelt a műsor címének, nem volt mellébeszélés és nem volt ködösítés.
Gyurcsányból süt az értelem – talán ez is a baja, kellene belőle egy lebutított modell is, párhuzamosan.
Kálmán Olga az ex-kormányfő tökéletes beszélgetőpartnere volt.
Bizonyára nem hiányzik neki az én dicséretem a kazal tetejére, de nem lehet nem elmondani – ő a legfelkészültebb, legrátermettebb és legokosabb belpolitikával foglalkozó riporter a mai magyar médiában.
Nyeresége ő a baloldalnak, mert ő azon kevesek közé tartozik, akik nem félnek a hatalomtól és úgy kérdez, ahogy szerencsésebb országokban a tisztességes újságírók általában kérdeznek.
Mindenkit.
Kivétel nélkül.
Nade Gyurcsány…
Megint azon spekulálgattam, hogy hogyan lehet az, hogy ezt az európai politikust le tudta győzni a tornacipőszagú alcsuti, de nincs jobb ötletem – Gyurcsány túl jó, túl okos Magyarországnak.
Ma is elmondott néhány nagyon fontos dolgot, érdekes gondolatokat - gyakorlatilag felvázolta a következő választásokig terjedő időszak teendőit a baloldal számára, de azt hiszem, ezzel a választók széles tömegeit nemigen fogja tudni maga mellé állítani.
Magas ez nekik, mint libának a farzseb.
Az a réteg pedig, amelynek tagjai értik, amit mond, azok meg többnyire a jelenlegi rendszer kedvezményezettjei, akik most kaptak adókedvezményeket - komoly pénzek ezek - és nemigen hinném, hogy számukra nem a lét határozhatná meg a tudatot.
Aztán ott vannak a baloldali értelmiségi fanyalgók, akik este az ágyuk szélén ülve magukba néznek, összevetik képességeiket az exminiszterelnök képességeivel és nem örülnek az eredménynek – hát másnap fanyalognak egy jót.
Tulajdonképpen Gyurcsány egy kényelmetlen figurája a magyar politikai életnek.
Tökéletes ellenpontja az alcsutinak, Gyurcsány okos – Orbán ravasz, Gyurcsány elegáns – Orbán egy mucsai gigerli, Gyurcsány demokrata – Orbán bolsevik, Gyurcsány meri vállalni a hibáit – Orbánnak nincsenek hibái, ugye, Gyurcsány saját tehetségéből lett gazdag és nem lopja az állami vagyont – Orbán meg a funkcióját fialtatta és fialtatja ma is – és még lehetne hosszan folytatni a sort.
De kényelmetlen saját párttársainak is, hiszen ők is önértékelési problémákkal néznek szembe, ha a neve felmerül.
Nem Lendvai Ildikóról vagy Kovács Lászlóról gondolom ezt, hanem azokról, akik ott ülnek évek óta a frakcióban és annyira terepszínűek, hogy lassan már össze lehet téveszteni őket az üléstermi padokkal.
Isten mentsen, hogy bántani akarjam őket, vagy kétségbe vonjam a tisztességüket, de ha mondjuk Tóbiás, Szekeres vagy Juhász belegondol a jövőjébe, akkor szerintem zokogni kezd.
Merthogy tudják, hogy jövőjük gyakorlatilag nincs és rohadtul bosszanthatja őket, hogy még mindig az a Gyurcsány tudja megbolydítani a magyar politikai életet, akinek a vélelmezett politikai sírjába maguk is belepottyantották az obligát szál szegfűjüket, reménykedve, hogy soha nem jön vissza kísérteni, mert akkor talán számukra is tér nyílik - hátha, esetleg…Gyurcsány természetes vezető, megy utána a nép, mint gúnár után a libák, és ezen az sem sokat változtat, hogy most éppen nincs magas funkciója.
Párt -  pontosabban vezetőtársai közül pedig – emberi hiúságból, vagy kemény anyagi okokból – sokan nem állnak be mögé, pedig mindenki jobban járna, talán Puch László kivételével, de ez utóbbi talán nem is lenne túl nagy baj.
Mesterházyt kedvelem, de neki is jobb lenne megszabadulni a nyomasztó felelősségtől, hiszen ez teljesen tönkre fogja tenni az egyéniségét, ebben a közegben ő kevés, őt megeszi a veteránliga.
Itt van Szanyi Tibor, - ő sem képes belátni, hogy amit esetleg vért izzadva produkál, azt Gyurcsány laza eleganciával fele idő alatt kétszer olyan hatékonyan tudja elvégezni.
Persze Gyurcsány sem hibátlan, például – ahogy elnézem – még mindig nem hajlandó elfogadni, hogy sokkal nagyobb számban kellenének mellé olyan emberek, akik képesek a legegyszerűbb emberek nyelvére is lefordítani a szocialisták mondandóját, és megszervezni azt, hogy minden szocialista politikus minden nap minden megnyilatkozásában szerepeltesse ezeket.
És kellenének média meg PR szakemberek is, mert a propagandamunka csapnivaló, sajnos  még mindig és vajon, még meddig?.
Ez nem a jelenleg a feladatot ellátók kritikája, de nem lehet egy-két embert nekiküldeni a gőzhengernek, legyenek bármennyire felkészültek és bátrak is…
Tíz emberrel lehet remek puccsot csinálni, de egy társadalom átformálásához sokkal több szakemberre van szükség.
Ennek a pártnak nem csak vezető egyéniség kell, hanem – ha úgy tetszik – kell például egy Marosán is, aki képes érzelmileg mozgásba hozni azokat is, akik nem szocialisták, de vevők lennébnek a politikánkra.
Erre a feladatra például Szanyi akár meg is felelhetne, de ő pártelnök akar lenni, jóllehet arra a feladatra még véáletlenül sem alkalmas.
Igaz, egy időben én is meós szerettem volna lenni a Habselyem Kötöttárugyárban, akkoriban még a képességeim is meglettek volna tán hozzá, de aztán mást dobott a gép, Szanyi is beletörődhetne…
Kellenének, akik a pártszervezést irányítanák, akik szerveznék a fiatalok becsalogatását közénk, kellenének, akik az internetes megjelenést tartanák kézben, stb.
Nem tartom kimondottan szerencsésnek a személyiség elkoptatását a napi jelenléttel,  magyarember- legyen jobb vagy baloldali - szereti a vezetőit kicsit Istennek kezelni, habár egyúttal azt is szereti érezni, hogy a vezető egy közülünk, és ebben nem érez semmi ellentmondást.
De ha csak az egyik vagy csak a másik, azt már nem annyira szereti…
Ma megint meghallgattuk, hogy Gyurcsánynak jelenleg nincsenek személyes ambíciói, nem akar pártelnök lenni.
Márpedig, ha a Szocialista Párton belül akarja elérni a céljait, akkor arra nincs más mód, csak az, ha ő vezeti a pártot, és ha az ő elképzeléseivel azonosulók ülnek a befolyásos pozíciókban.
Nem lehet ezt a langyos vizet lagymatagon kevergetni, - az idő rohan, és nem lehet abban bízni, hogy az alcsuti majd végzetes hibákat fog elkövetni.
Neki nincsenek gátlásai, és ha szükséges, nem fog ez (kis „e”-vel…) semmitől sem visszariadni hatalma megtartása érdekében - ha kell, lenyúlja a magánbetéteket, ha kell, bevezeti a rendkívüli állapotot.
Nehogy azt találja mondani valaki, hogy ugyan, - hát azt már csak nem?
De igen.
Erre kell készülni
Sok sikert hozzá Gyurcsánynak egyébként…


:O))))

2011. március 29., kedd

STATISZTIKA...

Van a hazugság, a pofátlan hazugság és a statisztika.


Emellett Sir Winston Churchill azt is mondta, hogy „Csak annak a statisztikának hiszek, amit én hamisítottam.”
Úgy látszik, Orbán nem szégyell tanulni a nagyoktól, és immáron értelmet nyert a Központi Statisztikai Hivatal körüli állandó ideges fideszes sürgölődés, ki vezeti az intézményt, miért az vezeti aki, és miért nem pl. Selmeczi Gabika?
Vagy akár személyesen Orbán, hiszen mecsoda remek statisztikát rittyentett legutóbb is a Parlamentben a Nemzeti Inzultáció kapcsán, belekerülhetett néhány álmatlan éjszakájába, míg a szavazatokat számlálgatta, - elég lesz a 99.5% ?
Szem nem maradt szárazon a legszebb Hazafias Népfrontos időket idéző adathalmaz hallatán, a Vezér pedig diadalmas pofával borította népére a kétségkívül hiteles és megalapozott adathalmazt.
De most aztán valaki beledurrantott a nulláslisztbe és olyan adatok kerültek nyilvánosságra, amelyek előcsalogatták a Vezérből a barmot – mondjuk nem kellett sokáig kutatni utána.
Olyan adatok láttak ugyanis napvilágot, amelyek elfelejtették alátámasztani a hivatalos irányvonalat.
Már a költségvetési hiánycél elbukásának közzététele sem volt kellemes, de ehhez még megpróbáltak közömbös pofát vágni, - na és, és akkor mi van? – de most aztán, ez már több a kettőnél!
Ezt pedig egy statisztikusnak tudni illik, merthogy nem elég, hogy nőtt a munkanélküliek száma, de hogy ezt még nyilvánosságra is hozza a KSH – skandalum!
Fejek fognak hullani, oszt számolgathatják, hogy hány százalékkal lettek rövidebbek, reggeltől napestig!
A tegnap reggeli jelentés még arról szólt, hogy a nyilvántartott munkanélküliek száma 489 ezer főre nőtt a 15-74 éves korosztályban, ami 2,2 százalékos emelkedés egy év alatt, a munkanélküliségi ráta pedig tavaly december és idén február között elérte a 11,5 százalékot. Azt egyelőre nem tudni, hogy a javított jelentésben mennyire változnak meg ezek a számok.
Igaz, hogy az elmúlt időszakban úgy rugdalták ki az embereket mindenhonnan, hogy lábuk nem érte a földet, meg aztán leállítottak pályázati kifizetéseket adtak a közmunkaprogramnak, de azért csodálkozunk.
Meg barkácsoljuk a jelentéseket, ez kötelesség a nemzettel szemben, a jó statisztikai eredmény dicsőség és becsület dolga!
Túlóráztak ma a Központi Statisztikai Hivatalnál az Életmód-, Foglalkoztatás- és Oktatásstatisztikai Főosztály Munkaügy-statisztikai Osztályának munkatársai az informatikai főosztály egy részével együtt. Hibás adatok miatt visszavonták ugyanis délután a kedd reggel közölt foglalkoztatási és munkanélküliségi gyorsjelentést, holnapra ígérik a javított változatot.
Janák Katalin főosztályvezető a Független Hírügynökségnek azt mondta, miközben egy, a kezében tartott selyemzsinórt gyűrögetett, hogy minden esetben szigorú szabályok szerint ellenőrzik kiadás előtt a gyorsjelentéseket, most valószínűleg rendszerhiba történhetett.
Szerintem is, Orbán rendszere nem tud mást produkálni, így hát mostan felettébb csodálkozunk és statisztikázgatunk.
Van magyarázat is a dologra természetesen, állítólag a hibát az okozta, hogy rossz népességszámot használtak az adatok úgynevezett teljeskörűsítéséhez.
A KSH mintavétel alapján készíti a foglalkoztatási és munkanélküliségi statisztikákat.
Mivel februári népességstatisztikai adatok még nincsenek, úgynevezett modellszámot használnak a számításhoz, és az első jelentésben ez a modellszám volt hibás, az újhoz már a megfelelő modellszámot veszik alapul.
Azért nem vették korábban észre az eltérést, mert a foglalkoztatottsági és munkanélküliségi adatok beleillettek a trendbe, csak délelőtt lett gyanús, hogy az aktívak és inaktívak száma együtt túl magas.
Én azért aggódom kicsit.
Mi lesz, ha kiderül, hogy a számítás helyes, és még nagyobb gond, ha az új eredmény esetleg még rosszabb lesz?
Ezentúl a statisztikai jelentéseket is a kormány fogja kiadni?
Merthogy ilyen háborús időkben nem engedhető meg semmiféle lazaság elvtársak, ha azt akarjuk, hogy minden ember libával a hóna alatt lépdeljen a boldogság széles országútján, akkor elvtársak, az ilyen csip-csup akadályokat el kell távolítanunk a fejlődés Nemzeti Lokomotívjának útjából.
Meg kell teremtenünk a feltételeket ahhoz, hogy a Nemzet Mozdonyvezetője akadálytalanul tudjon száguldani a pályán – igaz, a vonat egyesek szerint már csak a mozdonyból áll, melynek mellvédjén acélos tekintettel és lézerszemekkel tekintenek a vazallusok a gyönyörű jövőbe…
"Ma a gyors, biztos és azonnal hatályba lépő gazdasági döntések jelentik a legfontosabb eszközét a válság elleni küzdelemnek. (...) Miután nekünk ezt a gyors döntéshozatalt az államadósság csökkentése érdekében kell használnunk, és gyorsan is kell haladnunk, ezért minden akadályt az útból el kell távolítani" – mondá a Vezér gyönyörűségesen - akár maga Sztálin elvtárs is mondhatta volna!
Eltávolítjuk az akadályt, a demokratikus jogállamot – ez az igazi, annyira kell nekünk ez, mint üveges tótnak a hanyattesés!
Mindenesetre a statisztika rendben lesz, mint nyilatkozták, valószínű, hogy a korrekció után nem maga a munkanélküliségi ráta, hanem az abszolút értékek, a foglalkoztatottak és a munkanélküliek száma fog változni.
Merthogy ha így marad a számítási mód, akkor igen hamar félmillió fölé billenhet a munkanélküliek száma, és ez azért húzós lenne…
Én csak a világszerte elismert KSH-t sajnálom, kár érte…


:O)))

2011. március 28., hétfő

EGY ÁTLAGOS NAP EURÓPA PERIFÉRIÁJÁN...

Ma megint rohama volt a Vezérnek, úgy látszik megint elgurult a bogyó.

Az Országgyűlésben az Alkotmányról elmélkedett, meg a Nemzeti Konzultációnak nevezett parasztvakítást méltatta és közben olyan sűrűn hivatkozott az emberek akaratára, mintha darabbért fizettek volna érte.
Leszámítva azt, hogy a kilencszázezer kérdőív feldolgozása ennyi idő alatt csak akkor sikerült volna, ha a Kossuth téren egymillió számlálóbiztos számlálja a válaszokat éjjel-nappal.
Hazudozik ez a szomorúszemű, nem is kétséges.
Mert azt, hogy csak olyasmikről kérdezi meg az emberek véleményét, amire meglehetős biztonsággal prognosztizálni lehet a választ, és amely kérdésekről éppen ezért nem is szoktak népszavazást rendezni – lásd a halálbüntetés vagy a költségvetés kérdéskörét – mégcsak lenyeltük volna.
Igaz, ez esetben joggal merül fel a kérdés, hogy akkor miért nem lehetett népszavazást tartani az állampolgári jogon járó sörről?
De az, azért, hogy a Vezér magasztos hasára ütve szórja az adatokat - hogy finom legyek és légies, - ez azért túlzás.
A mi kis, országméretre szabott diktátorocskánk az új alkotmányt olyan gránit alapnak nevezte, amelyre felépíthető egy sikeres ország.
Percnyi kétsége se legyen senkinek -menet közben egy képviselői módosító indítvány eredményeképpen a gránit dolomittá fog átlényegülni – kő, nem kő, ezt kapjuk majd.
Végtére is több gátat már nem lehet építeni a keményre szikkadt vörösiszap útjába – jelzem a gátszakadás a célját többé-kevésbé elérte, hozott is a konyhára, el lehet altatni az ügyet, mint hajdan Sportcsarnok leégésének titokzatos esetét…
Az új Alkotmány remek jogszabály lesz, amellett, hogy hatékonyabban betonozza be Orbánt a hatalomba, mint Al Capone az ellenfeleit az építkezések alapjaiba, nagy sunyin szembefordítja az országot Európával, például a nemzeti fizetőeszköz alkotmányba foglalása révén.
Miután alkotmányt módosítani csak két egymást követő országgyűlés kétharmados döntésével lehet, itten forint lesz még akkor is, mikor a világon már mindenki jüannal fizet.
Valahogy odaszorultunk az erdőszélre, mint a cigánykaraván és hiába akar Európa segíteni rajtunk – a vajdának fontosabb az ő pitykés lajbija meg a botja, mint a beilleszkedés, - kis ganédomb a mienk, de legalább ő a kakas rajta.
Szánalmas és szánni való ország lettünk, húsz évet dob ki éppen az ablakon egyeske…
A mai nap viszont vakarhatta a fejét a nagyhatalmú belügyminiszter is, hadai a méltatlan bánásmód és szerzett jogaik elvonása miatt fellázadtak és kilátásba helyezték, hogy utcára vonulnak.
Igen elszántnak tűnnek, és eléggé sok kellemetlenséget tudnak okozni a kormánynak ha megmérgelik őket. Viszont lesz egy pozitív hozadéka a dolognak: elképzelhetetlenül sok rendőrt lehet majd látni a pesti utcán – ezt valóban elérte Viktor.
Érdekelne azért, hogy a Terrorelhárítási Központ állománya milyen álláspontot foglal el ebben az ügyben, hiszen a római császárok is a praetorianusaiktól szokták megkapni az első öt-hat lándzsaszúrást.
De az igazi tragédia az lesz, ha a Koronaőrség és a Honvédség is bepöccen, akkor aztán Viktor alhat a Parlamentben, a korona vitrinje alatt, nehogy valaki ellopja a szakrális felségjelvényt, mielőtt a Hercegprímás a fejére nem teszi, - Viktor katolizálása szerintem már folyamatban van…
Érdekes ez a demonstrációs szándék, ámbátor valahogy ilyenkor mindig felmerül a kérdés: de hol van Gaskó?
A mai nap híre az is, hogy emelkednek a gyógyszerárak, nem kevés gyógyszer ára és nem kevéssel, merthogy a kormány csökkentette a támogatást.
Elspekulál az ember – jobbról gyakran hallani, hogy a komcsik arra játszanak, hogy a magyar nép összezsugorodjon , hogy a zsidók Izraelből majd rá tudjanak telepedni a Föld szívcsakrájára vagy mijére, hogy  magyarember örökkön-örökké már csak sábeszgojként tengethesse bús életét.
Namármost az kétségtelennek látszik, hogy itt,  a nagy Nemzeti Összefogás idején a Nemzeti Ügyek Kormánya tudatosan és hatékonyan kezdi irtani magyarembert – persze, csak azokat, akik nem érnek semmit, a hulladékmagyarokat.
Majd a Jani kiválogatja őket, ő a szakértő ebben az ügyben.
Nem gondoltuk volna rólad ezt Viktor, lehet, hogy a sukorói üggyel csak leplezted valós szándékaidat?
Viszont az értékesebbje, az úgynevezett értékmagyar most például államilag támogatott hitelt vehet fel arra, hogy megvásárolhassa az eladósodott hulladékmagyarok  lakásait.
Érthető nem?
Nem az eladósodottak kapnak visszamenőleg kedvezményt, nem az állam veszi meg a lakásokat és adja bérbe a szerencsétleneknek, hanem értékmagyar veheti meg, hadd tollasodjon, mint a liba.
Persze, ha a libákkal is így bánnának, mint az ország lakosságával, akkor tán egy se tollasodna, és nem sok érné meg a pecsenyelibaságot.
A szomorú az, hogy elképesztő dolgok tanúi lehetünk.
Ma hallottam a televízióban, hogy vannak emberek, akik három szelet kenyeret vesznek - hitelre.
Ha valaki ezt nekem huszonöt évvel ezelőtt mondja, kiröhögöm, ma meg azt, aki azt állítja, hogy ez a társadalmi rendszer igazságosabb vagy humánusabb annál.
Mai hír még az is, hogy a szocialista párt és Gyurcsány is gyűlni fog, természetesen a szokásos kínlódások közepette.
Rendesebb kocsmákban ilyenkor valamelyik legény megigazítja a csizmaszárban a kést és odapöki a szót a másiknak: Macskajancsi! Gyere ki a hóra, jáccuk le!
És akkor van csihipuhi, ordítás és anyák emlegetése, majd az egyik fekve marad, a másik meg letépett fülekkel, vérző orral, de diadalmasan visszaballag, oszt onnantól kezdve ő az első legény a faluban.
Persze ezek kultúrnépek - Viktor már régen belevágta volna a bugylit ellenfele hátába.
Soxor eltöpreng az ember – lehet, hogy ezek a rusztikus megoldások a hatékonyabbak?

:O))))

2011. március 27., vasárnap

MUTYI

Bakker, talicskával tolják ki a pénzt.


Most éppen a magyar bíró függetlenségének kétlábon járó szimbóluma áll a taliga szarvai között és kis aprópénzt tol a nevéhez kötődő Századvég Alapítvány által gründolt Századvég Gazdaságkutató Zrt.nek, havertól - havernak jeligére.
Fontos lehet Stumpfnak ez az intézet, végtére is soha nem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap, esetleg a holnapután, és ha nem kell menekülni, akkor jól jön az, ha több forrásból csurran, ami cseppen.
Nem egy nagy pénz, de a mi pénzünk, talán ha kétszázötven nincstelen család téli tüzelőjét lehetne megvenni belőle, hogy hadd populizzak egy kicsit…
De nem azt eszünk belőle, hanem tanulmányokat rendelünk megbízottunk, az Országgyűlés hivatala által, a Fidesz képviselőcsoportja részére, oldalanként 133000 forintért.
Ilyenkor leszek jó magyarember módjára irigy a végtelenségig a szerzőkre, ha engem fizetnének így azért, amit itten a nagyérdemű közönségnek alkotok, akkor kedvenc libáimnak egy szárnycsapást sem kellene tennie költözködéskor, Boeing 747-es különgéppel költözhetne mind, évente akár háromszor is – egyszer oda – egyszer vissza, egyszer meg telelni Kenyába…
Pedighát - ami azt illeti – a jeles szerzők sem fognak tudni nagyobb bölcsességeket írni, mint én, legalábbis a projekt specifikációjából ez derül ki számomra.
Én egyébként fele áron is szállítom a tanulmányok konklúzióját, kutatásaim évtizedeket vettek igénybe, a következtetések megalapozottsága vitathatatlan.
Az Országgyűlés hivatala például megrendelte harminc oldalban a magyar gazdaság történéseinek, eseményeinek tudományos szintű rendszerbe foglalását. A vizsgálat középpontjában az aktuális kormányzati gazdaságpolitikának a részletes, tudományos elemzése áll, amely magában foglalja a költségvetés, a döntések következményeinek, illetve az adópolitikának a tárgyalását. 
Namármost a konklúzió itt vitathatatlanul az, hogy a költségvetés helyzete jó, ha nem akarunk osztogatni, és ha tovább fosztogatunk, akkor – esetleg - akár a ciklus végéig is kihúzhatjuk nagyobb cirkusz nélkül.
Történelmileg a nyugdíjpénztári pénzek lenyúlásával aranybetűkkel írtuk be a kormány és Orbán nevét a magyar gazdaság aranykönyvébe, de Matolcsy háborús időkben nem jó consigliere.
Ellenben az egymillió új munkahely teremtése a meglévő munkahelyek számának megtartása mellett nem a gazdaságpolitika, hanem az elmekórtan tárgykörébe tartozik.
Emellett még előttünk áll a magyar gazdaság majdani Waterlooja, a megállapodás az energiaárakról orosz barátainkkal, úgyhogy ideje lesz közbenjárásért a Pápához folyamodni.
A megrendelő tájékoztatást kap Magyarország makrogazdasági helyzetéről, a nemzeti fejlesztési stratégia megvalósításának lehetséges irányairól és változásairól is.
A nemzeti fejlesztési stratégia vizsgálatánál a vizsgálandó tárgy hiánya okoz ugyan némi nehézséget, de oldalanként 133000 forintért ezt a lényegtelen apróságot könnyen megoldhatjuk, emellett természetesen az ennyi pénzért el is várható pozitív prognózis is benne lesz az anyagban.
Ez az árvalányhajas kis bokréta Isten kalapján töretlenül és rohamosan fejlődve halad a számára kijelölt úton, és ha a TMK-munka megfelelő, és Istent a szükséges gyakorisággal kezelik Bulgáriában, akkor nem maradhat el a siker, nemzetünk újra nagy lesz, a magyar név megint szép lesz, méltó stb…
Természetesen a hirdetmény nélküli tárgyalásos egyszerű közbeszerzési eljárás is olyan volt, mint maga a kormány: szánalmas.
Az ajánlatkérő 3 társaságtól kért ajánlatot, közülük a Századvég Gazdaságkutató Zrt. lett a nyertes nettó 24,3 millió forinttal. A legdrágább ajánlat 24 millió 450 ezer forint volt.
Ajánlatot tett még a Századvég Politikai Iskola Alapítvány, valamint az Összstratégiai Tanácsadó Korlátolt Felelősségű Társaság is.
Ez utóbbi összstratégiai ajánlatot tett, mely szeriont egy kisebb összegű megrendelés esetén hallgatni fog, mint a sír.
Ezek már annyira el vannak pofátlanodva, hogy Nokiás doboz sem kell nekik a lóvéhoz, csak belehányják vasvellával a taligába a money-t, a tetejét kicsit eligazgatják a gereblyével, oszt logisztikázd haza Pista!
Az embert tényleg jobban bosszantja az összegnél az, hogy ennyire baromnak nézik, illetve biztosak benne, hogy a saját bandájukon belül emberfia nem lesz, aki az ilyen nyilvános tolvajkodás ellen felemelné a szavát.
Mindenesetre várjuk meg az eredményt – roppant kíváncsi vagyok, hogy mi az a nóvum, amit a gazdaság mai állapotáról megállapítanak, de nagy csalódás nem fog azért érni, ha a rettenetes államadósság és az IMF-el szembeni hősies harc eredményéről olvashatunk majd a hat kis remekművecskében.
A prognózisra azért kíváncsi vagyok, hiszen ma azt sem lehet megjósolni, hogy mit hoz a holnap, mi történik Líbiában, az arab világban, milyen hatással lesznek a változások az olajkitermelésre, mit lép Irán és mit az oroszok, és legfőképpen meddig nézik elnéző mosollyal a kínaiak Amerika gátlástalan kardcsörtetését a világban.
De azért majd biztosan írnak valamit…

:O)))

2011. március 26., szombat

MADÁRTEJ

Rengeteget törtem a fejem, hogy mi is lehet Orbán sikerének titka.
Merthogy sikeres, az kétségtelen, ezt bizonyítja az a tény is, hogy bár az elmúlt nem egészen egy év alatt többet tett a demokrácia, Magyarország és az egyszerű állampolgárok elemi érdekei ellen, mint ellenfelei valaha is tettek vagy tehetnek, mégsincsenek az utcán tömegek, nem skandálják felháborodottan, hogy Orbán takaroggy, látszólag mindent és bármit megtehet.
Ha Gyurcsány valaha is kivett volna az emberek zsebéből csak tizedannyit, mint amennyit az Orbán-féle adótrükk kivarázsolt, vagy ha ilyen pofátlan természetességgel vette volna el a nyugdíj-megtakarításokat a munkavállalók egyéni számláiról, akkor vér folyt volna a pesti utcán.
Most meg sehol egy hangos szó, sehol semmiféle összefogásra utaló jel, a március 15.-i médiatüntetés is olyan volt, mint amilyen a magyar liberális értelmiség: langyos, hatástalan és erőtlen.
Mikor Gyurcsány a Demokratikus Chartával tüntetett, akkor abban volt erő és indulat, az olyan volt, mint amikor elindul valami, de aztán a szokásos menetrend szerint szétfolytak a dolgok.
Mint amikor a Forma-1 rajtjánál felbőgnek a motorok, az emberek izgatottan figyelnek, az idegek pattanásig feszülnek és akkor Schumacher elegáns mozdulattal kilép a kocsiból és elmegy megírni egy hosszabb elemzést a verseny helyzetéről és a szabályrendszer összeomlásáról.
Orbán sikerének titka véleményem szerint az, hogy ő jó érzékkel mindig valami ellen, valamivel szemben küzd.
Ha könyvben fejtené ki élete szubsztanciáját, a könyvnek nem is lehetne más a címe, mit az, hogy „Harcom”.(Kiadja az Új Széchenyi terv támogatásával Kövér Szilárd legújabb nyomdája…)
Egész élete egy nagy küzdelem, ellenség ellenség hátán mindenfelé.
Hívei számára pedig nincs választás – harcolni kell a démonizált ellenség ellen, aki elveszi vagyonodat (talicskával tolva, természetesen) tönkretesz téged és gyermekeid, megpocsékolja anyád, nővéred, húgod és feleséged (aztán a frissen mosott függönybe töröli a csúnyáját) nincs választásod, harcolsz vagy elpusztulsz.
Ekkor a hű vazallus hálás kutya-tekintettel néz Vezérére, aki megvédi őt, aki irányt mutat, aki mindahányunknál jobban gyűlöli az oligarchákat, aki tisztakezű és azt a tiszta kezét is a zsebében tartja állandóan, boldogan mogyorózgatva – jelezve ezzel is, hogy egy ő is közülünk.
A nép fia, aki disznót vág, mint mi, kalbászt tölt, mint mi, a meccsen ugyanúgy köpködi a szotyolát, mint mi, lehet, még az asszonyt is eldöngeti, ha visszaszájal – ő tulajdonképpen a kollektív mi.
És hát ez itt a probléma, hogy ez a kép stimmel is, Magyarország többé-kevésbé olyan, mint Orbán Viktor, kár is lenne ezt tagadni.
A Lajtán túl ez az ember egy senki, egy büdöstalpú, pökhendi, modortalan kis tahó, akit a nyugati politikusok két ujjuk közé csippentve nézegetnek, gumikesztyűben és maszkban természetesen.
De nálunk ő az Isten személyesen, és csinálhat akármit, lophat személyesen és nyíltan akármennyit, elnézik neki, mert ő maga Magyarország.
Sunyi, álszent, agresszív és gyáva egyszerre, pökhendi és kicsinyes, tolvaj és hazug.
De ő a Vezér, akit kérdések nélkül követni kell, és aki még egy, magyarember számára elengedhetetlen igényt elégít ki: félni lehet tőle.
Nem alaptalanul, hiszen pitiáner és bosszúszomjas és nem tűr ellentmondást, aki szembeszáll vele, az halott ember.
Egyelőre politikailag, de a perspektívák beláthatatlanok.
Céltudatos, őt a sors és az atyai pofonok győzelemre predesztinálták, számára csak a győzelem elfogadható az ellenség felett, melyet ő jelöl ki.
Ellenség pedig mindenki, aki nem az ő hatalmi vágyát szolgálja.
Harcolni kell.
Bármelyik ellenfele hihetetlen hátrányban van vele szemben, főként azok, akik a politikusi létben is emberek tudtak maradni, akik a politikai küzdelmet nem élet-halál harcként fogják fel, hanem demokratikus megmérettetésnek, és akiknél léteznek erkölcsi gátak.
Ők azok, akik egy csendes szobában egy kés és gúzsbakötött politikai ellenfelük társaságában biztos alibi esetén sem vágnák el annak torkát – fordított esetben pedig erre bizton számíthatnának.
Magyarországnak nem esete a Gyurcsány féle politikus, nem szereti – mellesleg ugyanazért, amiért Orbán sem – kisebbségi érzés fogja el a társaságában.
Nem érzi magát egyenlő partnernek, nyomasztó a szellemi fölény, nem érti, ahogy beszél, nem érti az értékrendjét, hiszen húsz generációra vissza despotákra volt szocializálódva és fogalma sincs arról, hogy mi is a parlamentáris demokrácia.
Gyurcsány nem valami ellen, hanem valamiért küzd, márpedig valamiért küzdeni áldozatokkal és rengeteg munkával jár, az eredmény távoli és bizonytalan – hát nem egyszerűbb beverni az ellenség fejét és elvenni javait?
Magyarember azt érti, hogy most mienk a hatalom, most mi mondjuk az okosságot, és akinek nem tetszik, annak beverjük a pofáját.
Ha Gyurcsány az első alkalommal, mikor Orbán határidőket szabott a lemondására és erőszakkal fenyegetőzött őrizetbe veteti, lehet, még ma is hatalmon lenne.
Magyarembernek erőt kell mutatni akkor is, ha nincs, mert magyarember ezt megérti, azt meg nem, hogy hogy lehet valaki olyan hülye, hogy még azt sem teszi tönkre, aki őt tönkretette.
Jogi lehetősége megvolt rá, a BTK honorálja ezt a magatartást, és el lehetett volna vizsgálgatni a ciklus végéig, hogy megáll e a vád, - amúgy egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy egy komolyabb vizsgálat nem igazolta volna a Fidesz vezetőinek felelősségét a zavargások kirobbantásában.
De hát Gyurcsány demokrata, és most is madártejet csinál, ahelyett, hogy a fogával harapná ki a bárányherét és birkapörköltet főzne, - az igen!
Az lenne valódi fajmagyar magatartás, az megmutatná, ki a legény a gáton, ha veres lenne a szája széle!
De madártej – piha!
Lehet, ez még egy libát se tudna levágni, csak etetgetné meg családtagnak kezelné, a végén az is elpofátlanodna, mint oly sokan a környezetéből!
Bezzeg Orbánnál a libák libasorban, peckesen masíroznak a kisgúnár után, aki büszkén megy előttük, hiszen utat mutathat és ő ehhez ért - meg a miniszterelnökséghez…
Madártej…
Madártej – tojás – magzati élet védelme!
Megvan!
Ha Geréb Ágnes két évet kapott, akkor ez a magzatgyilkos is megérdemel minimum annyit, ahány tojást feltört, - majd a Zsolt szól néhány kenetes szót a Parlamentben, a többi meg a Poltpetya dolga…
Ezer év múlva is a jobbágyok országa leszünk…

:O)))

A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/madartej

2011. március 25., péntek

JOGÁSZKODÁS

Magyar katonaorvosok mennek Líbiába - állítólag.

Érdekes lesz, ugyanis nem hinném, hogy Kadhafi Líbiája szívesen fogadná őket.
Bármennyire is humánus egy orvos tevékenysége, ha a vállán vagy a gallérján csillagok vannak, akkor ő nem a Göncölszekér gyalogmenetben, hanem katona.
Márpedig a katona, ha nem hívják, és mégis odamegy valahova, az onnantól kezdve nem orvos, hanem ellenség.
Mondjuk arról sem lehetett ezidáig hallani, hogy a akárki a szárazföldi csapatok bevetését szorgalmazná, merthogy ezidáig arról esett csak szó, hogy a Líbia feletti légtérzár az elérendő cél, de most – úgy látszik már ezt a hazugságot is meghaladta a konfliktus, melynek eszkalációján vadul dolgoznak a NATO katonai törzsei, merthogy a nemes célt – a polgári életek védelmét - átveszi a szövetség.
Hogy ezt miképpen képzelik arra jó példa a mi Vezérünk – néhány nap múlva már Hadvezérünk is – nyilatkozata.
Kérdésre, melyben az újságíró azt az egyébként minden értelmes emberben felmerülő problémát feszegette, hogy a civilek és az alkalmilag felfegyverzett lakosok közti különbségtétel némi nehézséget okozhat, felettébb bölcs miniszterelnökünk megjegyezte: a helyzet nem engedi, hogy "jogászkodjanak", az élet nem alkalmazkodik a merev kategóriákhoz, így ahhoz a fő célhoz kell ragaszkodni, hogy a vállalkozás emberek túlélését segítse.
Na ja, hiszen éppen ezért bombázzuk őket a fegyveres harc színterétől száz és száz kilométerrel távolabb, hiszen ezzel a líbiai emberek túlélését segítjük.
Ha nem dobnánk a fejükre bombákat, nem lenne mit túlélniük, ugye.
Azt sem érdemes túlzottan firtatni, hogy ki az, aki harcol a törvényes líbiai kormány ellen, meg ki az, aki ül a fenekén békésen Tripoliban.
Ez utóbbi kap egy-két bombát a fejére, hogy érzékeltessük vele rosszallásunkat a Kadhafi-kérdésben elfoglalt helytelen álláspontja miatt, míg, viszont akin farmergatya van, azt civilnek minősítjük, tekintet nélkül arra, hogy mozsárágyút cipel a vállán vagy egy páncéltörő löveg mögött serénykedik.
Ők egyébként igen egyszerűen meg tudnák védeni az életüket, mindössze ki kellene ejteniük a kezükből a gépkarabélyt és hazaballagni.
Mert az meg a világon mindenfelé joga a törvényes hatalomnak, hogy aki ehelyett a katonáira lövöldöz, azt egy formás zsákba csomagolva küldje vissza a feladónak.
Namármost többé-kevésbé biztosnak látszik, hogy a NATO égisze alatt szárazföldi akciókra is sor kerül, habár hogy ehhez a NATO megszerezze az ENSZ Bt. felhatalmazását, az majdnem kizárt, sőt, azt hiszem, ma már semmiféle felhatalmazást nemigen kap meg a katonai szövetség.
Kénytelen lesz az alkalmi szövetségnek a légtérzár biztosítására szóló felhatalmazását lobogtatni, ami viszont kevés, mint libamájban a homály…
Csak azért, hogy ne legyenek kétségei senkinek, amennyiben a NATO átveszi a meglehetősen lazán körvonalazott feladatot, attól a perctől kezdve a Magyar Köztársaság hadviselő féllé lépett elő egy hadüzenet nélküli háborúban, tulajdonképpen egyike az agresszoroknak és ezen nem segít semmit, ha mi csomagoljuk gézbe az összes líbiai lázadót, az sem.
Magyarország attól a naptól kezdve, hogy a NATO átveszi a parancsnokságot hadban áll.
Nem örülök neki.
Közben ma lőttek Szíriában is a tüntetőkre – a status quo-t őrizni szeretné az aktuális vezetés mindenhol - Kadhafinak lesznek szövetségesei.
Nekem egyébként is gyanús ez a nagy csend, ahogy Líbia tűri a támadásokat, nem vagyok biztos abban, hogy nem lesz ennek a dínomdánomnak keserű a böjtje.
Mindenesetre nem hiszem, hogy nekünk Afganisztánban, Irakban vagy Líbiában dolgunk lenne. 
A nyugat fegyverrel soha le nem győzi ezeket az országokat, mert ezek olyanok, mint a teve.
Végtelen a teherbírásuk, jó a memóriájuk, nem felejtik azt, aki bántotta őket és büszkék a végtelenségig.
Kadhafi is, büszke, türelmes beduin sejk és ha eljön az ideje, akkor a beduinokhoz fűződő sztereotípiáknak megfelelően kegyetlen is lesz - nehéz lesz nem megérteni az indulatait.
Európának pedig elkezdődik az iszapdagasztás…


:O)))

2011. március 24., csütörtök

TŐZSDECÁPÁK.

Azt nyilatkozta Fellegi Tamás, hogy az állam megtartaná a magán-nyugdíjpénztári vagyon egy részét.

Mintha nem erről lett volna szó, amikor egy bunkósbot és egy zsák segítségűvel végrehajtották az emberiség történetében oly régen ismert tranzakciót, mely azóta divatozik, hogy Bubu az ősember kőbaltájával agyoncsapta üzlettársát Gugut megvédve őt ezzel az éhínség rémétől.
Az előzetesen közösen agyoncsapott libát, mely óvatlanul ébren totyogott fényes nappal, viszont a vállára dobta, hogy magát is megvédje az éhínségtől.
A módszert azóta sem sokat cizellálta a fejlődés, de a mai rablók azért legalább valamiféle indokot szeretnek mellékelni a tetteikhez – a bűnözők ennél a legutóbbi rablásnál is úgy viselkedtek, mint a részeg hajléktalan, aki a beteg gyereke meglátogatásához kér egy korsó sörnyire valót.
A magánpénztárak vagyonának megmentése során a tőzsdecápák elleni harc játszotta a főszerepet, az ember szinte látta, ahogy a szivarozó tőkés kártyázik az állampapírokkal, kötvényekkel, részvényekkel elégedett pofával.
Az elrabolt vagyonért meg nincs mit aggódni, merthogy az nemes célokra megy – részben a nyugdíjakra, részben meg az államadósság csökkentésére.
Azt nyilatkozta Fellegi, hogy vizsgálják az ellopott értékpapírok összetételét melyek közül nagyobb szerepet kaphatnak azok a részvények, amelyek stratégiainak minősíthető magyar vállalatok bocsátottak ki. Ezek közül a Mol-t, az OTP-t és a Richtert emelte ki, de hozzátette, hogy ezeken kívül a többi energetikai, illetve közlekedési vállalat részvényei is érdekesek lehetnek.
Persze lesznek olyan részvények is, melyeket eladnak.
A HVG szerint Az egyik lehetséges megoldás, hogy az Államadósság Kezelő Központon belül ezek az értékpapírok külön helyet kapnak, mint állami vagyonelemek, és a részvényeket tartós vagyongazdálkodási formában tartják.
Emellett elképzelhető olyan vegyes megoldás is, hogy bizonyos részvényeket az állam tulajdonában tart, másokat pedig értékesít.
Én ugyan nem vagyok közgazdász, de azt nemigen értem, hogy miért pont az Államadósság Kezelő Központban van legjobb helye ezeknek a papíroknak, miért nem - mondjuk az Államkincstárnál, - de ezt valaki biztosan meg tudja magyarázni.
Azt mondja Fellegi, hogy alapvető törekvése a kormánynak az, amit kezdettől hangsúlyoz, hogy az állami vagyont gyarapítani kell, értékében és mennyiségében is.
Ez most kiváló lehetőség erre, ráadásul bizonyos vállalatok esetében az államot több ponton további stratégiai pozícióba hozhatja.
Még kiválóbb lehetőség az állami vagyon gyarapítására, ha holnap - mondjuk - a magánbetéteket is megmentik tulajdonosaiktól, és ha a magántulajdonban levő gazdálkodó szervezetek tulajdonosait a megfelelő végrendelet (minden vagyonom szálljon az Államra…) aláírása után agyonverik bunkósbottal, mint a fókabébiket, szegényeket.
Persze azt azért értem pontosan, hogy hol az állami vagyon gyarapítása, ha azt lejáratkor nem kell kifizetni, csak azt nem értem, hogy akkor hol a sokszor hangoztatott elv, mely szerint a nyugdíjcélú befizetéseket csak nyugdíjfizetésre lehet fordítani?
De a legjobban az tetszik, hogy a részvényeket és állampapírokat tartós állami tulajdonba helyezve az állam szép csendben elkezd tőzsdézni, merthogy remélem, azt senki nem képzeli, hogy a papírokat a Nagybani Zöldségpiacon forgalmazzák majd.
Orbán, mint tőzsdecápa...
Viszont az nagyon könnyen elképzelhető, hogy egy adag OTP papír a végén Csányinál köt ki egy-két flikk-flakk után, és aztán a két tőzsdecápa boldogan dörzsöli majd a tenyerét.
A nép meg bambán nézi az ügyeskedést, a Fidesz hívő tagozata majd tapsol is hozzá, és boldogan vakargatja a hazai tőzsdecápák füle tövét.
Aztán majd egyszer nem hozza a postás a nyugdíjukat, akkor majd szidják Gyurcsányt, ahogy ezt már tenni szokták, pedig ez a vagyon nemigen férne bele eg nokiás dobozba, attól tartok...…
Úgyhogy akinek rossz a memóriája, az nyugodtan feljegyezheti a naptárban: tegnap kezdődött el a magyar nyugdíjrendszer fenntarthatóságának véglagas tönkretétele - miniszterelnök Orbán Viktor, gazdasági miniszter Fellegi Tamás…
Köszönjük meg majd nekik!


:O))))

2011. március 23., szerda

CSONTIG...

Nagyon vicces.


Hiába törtem a fejem, nem igazán tudtam rájönni, hogy miért is kell szegény jó Rooseveltet piszkálni a Lánchíd előtti tér átkeresztelésével.
Egyébként sem kedvelem a közterületek neveinek állandó macerálását, a táblacsereberéket.
Kicsit gyermeteg dolognak tartom ezeket a mágikus aktusokat, az átszellemült pofával végrehajtott babrálást lényegtelen dolgokkal, miközben a főváros a turiban beszerzett járművekkel közlekedve, koszban, kátyúban, kutyaszarban él egyik napról a másikra, - akkor a valóságos gondok megoldása helyett jön a Prézli tér…
Még a végén megérem, hogy ki lesz írva a falakra: Demszky gyere vissza, minden meg van bocsájtva!
Na, ma aztán megvilágosodtam, mint liba az úsztatón, - kiderült mire megy ki a játék.
A Tarlós csomag tulajdonképpen Viktor egy forró nyalintása Amerika alfelének, ugyanis a Szabadság teret szeretné átkeresztelni Roosevelt térré, - ne ingereljük tovább az amerikai nagykövetet a tér mai nevével, még a végén azt képzelné, hogy komolyan gondoljuk.
Tarlós itt csak báb, nem kell őt e tekintetben sem komolyan vennünk, különösen, ha a csomag másik elemét is szemügyre vesszük.
Merthogy Viktor a következő nyelvcsapásával a Jobbik híveinek ánuszát bizsergeti - Tarlós ugyanis bejelentette, hogy tárgyalásokat kezdeményez a Szabadság téri szovjet emlékmű áthelyezéséről a moszkvai polgármesterrel.
Gondolom azért, merthogy a moszkvai polgármester az ő diplomáciai szintje, akinek ugyan az emlékmű ügyében semmiféle kompetenciája nincs, de úgy lehet csinálni, mintha.
Ehhez a Fidesz nagyon ért, diktatúrácska, mintha jogállam lenne, ország, mintha demokratikus lenne…
Hogy Tarlóst úgy fogják elhajtani, mint Julcsa a libát, ha a vetésbe ment, ez kétségtelen, erre nem is kell sok szót fecsérelnünk, a kezdeményezés eleve hamvába hótt.
Az emlékmű helyzetét államközi szerződés rendezi, léte az oroszok számára is presztízskérdés, létjogosultságát pedig a magyarországi harcokban elesett szovjet katonák tíz és tízezrei legitimálják – nem kellene ezt a kérdést megbolygatni.
Hacsak nem akarjuk, hogy a magyar katonasírokat a kölcsönösség elve alapján áthelyezzék, mondjuk egy formás tömegsírba a vlagyivosztoki állatifehérje-feldolgozó mellé, merthogy a jelenlegi magyar katonai temető meg az emlékmű meg nekik van útban.
Ha Galina Boldirjevkában kiballag a rétre balalajkát szedni, akkor mindig eszébe jut, hogy nem messze innen ölték meg az apját és a bátyját azok az idegen katonák, akiknek a sírját most naponta nézegetheti, holott a szíve tele van a gyilkosok iránti gyűlölettel, - hát eltűrhetik ezt az orosz hatóságok?
Szerintem nagyon jó helyen van ez az oszlop, jóllehet percnyi kétségem sincs, hogy eltávolítása remek helyet szabadítana fel egy Trianon emlékmű számára – esetleg lehetne rekonstruálni akár az irredenta emlékművet is.
Talán éppen ezért van jó helyen..
Ez az obeliszk figyelmeztet bennünket arra, hogy hová vezethet a politikai vakság, a külpolitikában kötelező óvatosság hiánya, a nemzetieskedő kivagyiság és az agresszív ostobaság.
Egyébként sem tartom valami nagy ötletnek Oroszország ingerlését, különösen egy Tarlós kaliberű politikus esetében, akinek egyébként sincs semmiféle diplomáciai érzéke, legfeljebb csak rossz modora van.
Kezdte a Moszkva tér átkeresztelésének szép ötletével, most folytatja a Szabadság téri obeliszk áthelyezésének ötletével – nevetséges a koma.
Persze ezt Viktor nélkül nem merné megtenni, ez ne is legyen kétséges.
Viktor számára kétségtelenül nagyon sokat jelentene, ha az amerikaiak szóba állnának vele, de ennek valószínűségét meg elcseszte egyszer már az ikertornyok lerombolásakor tett idiótáskodásaival, és hát, ami azt illeti, most, Líbia ügyében sem volt túl szerencsés a nyilatkozata.
Van az úgy, hogy egy kis ország nem engedheti meg magának, hogy ne álljon legfőbb szövetségese mellé, ezt Kádár is felismerte a Csehszlovákiai bevonuláskor – igaz, ő fényévekkel jobb politikus volt, mint a mi kis pökhendink.
Szóval gyenge ez az ötlet, kíváncsi vagyok, hány dollárcentet jelent majd az olaj és gázszállítások lassan aktuálissá váló ártárgyalásain, de olcsón nem ússzuk meg, az biztos.
Most a tér utcatáblái jelentik Orbán Márai-kötetét, most ezzel házal, ezúttal az amerikaiaknál.
Szánalmas az ostobasága, a felesleges és gusztustalan nyalás Amerikának, az oroszok teljesen felesleges ingerlése, melynek az árát nekünk kell majd megfizetni.
Amerikának nem seggnyaló kell – abból van nekik elég – nekik egy stabil, megbízható szövetséges kell.
Orbán nem tudja ezt a benyomást kelteni.
Kár.


:O))))

2011. március 22., kedd

TEREK, TERVEK, TEMETÉSEK

Leváltjuk Rooseveltet.
A Magyar Tudományos Akadémia környékén minden rendben van, a kutatások zavartalanul folynak, az akadémiai intézmények példásan működnek, így aztán Pálinkás Józsefnek az alkotmányozás bagatell munkája mellett maradt még rá ideje, hogy javaslatot tegyen a névváltoztatásra.
Elképzelem a jelenetet – ül a nagytekintélyű atomfizikus a dolgozószobájában, kinéz az ablakon, elmereng a Lánchíd látványán, aztán tekintete megpihen a Budai Vár impozáns épülettömbjén, vet egy lusta pilantást az álamfő mai és a Viktátor majdani rezidenciájára, aztán tekintete megpihen a tér egyik névtábláján.
Hirtelen a fejéhez kap, eszébe jut, hogy ő tulajdonképpen jobboldali elkötelezettségű, és ha ezt nem manifesztálja meggyőzően, akkor a Horn Gyulától kapott kitüntetése marad az egyetlen említésre méltó állami kitüntetése.
Okos ember, attól akadémikus, sőt elnöke a többi akadémikusoknak, hát nem kell sokat töprenkednie, a helyzet adja a megoldást, - mi keresnivalója van itten ennek a Rooseveltnek?
Csak a zűrzavart fokozza, hiszen volt ebből a márkából több is, a nép egyszerű akadémikusa meg ahelyett, hogy azon törné a fejét, hogy mi is az a hem-hemoxigenáz-ferritin rendszer, inkább azon töri a fejét, hogy ez a hely itten a Theodore-ról vagy a Franklin Delanoról van elnevezve.
Szerencsére az elnök tudja, hogy ez a hely a ravasz kommunista aknamunka eredményeképpen a magyar katonai dicsőség egyik sárbatiprójáról, Sztálin puszipajtásáról van elnevezve.
Éppen itt az ideje, hogy véget vetve ennek szép példáját lehessen adni a pártos elvhűségnek, hajrá Magyarország, hajrá mogyorók!
Még szerencse, hogy a főpolgármesteri székben olyan ember ül, akinek széles látóköre mellé pompásan illik a névváltoztatások iránti elkötelezettség, - egy amcsi megy, egy amcsi jön, majd iszunk rá egy felest a Prézli téren!
Én ezidáig ugyan úgy gondoltam, hogy az Akadémia elnökének feladata elsősorban az Akadémia működésének biztosítása, akadémikustársai munkájának elősegítése, de mára belső fény és hang meditációval megvilágosodtam, elöntött Buddha békéje, mert beláttam, erre a feladatra egy mindenhez értő szakértő kell, az utolsó magyar poliészter, vagy mi is…
Érdekesek az emberek, a hiúságuk határtalan, így kerülhet aztán egy elismert tudós méltatlan helyzetekbe, csak azért, mert nem tud nemet mondani.
Így kezd el alkotmányozni az atomfizikus, holott az Akadémián belül is minimum ötvenen alkalmasabbak erre a feladatra, így tesz névváltoztatási javaslatot, holott van ott történész zsákszámra, a hatalom meg kihasználja a hiúságát és használja, felhasználja, kihasználja, aztán – ha nincs szerencséje – majd el is dobja…
Merthogy a hatalom meg éppen nem tud mostanában mit kezdeni magával, retteg a népszerűsége elvesztésétől, ezért inkább elővette a Rejtőtől ismert hangszerét, a szimbolát, összecsavarta és most szimbolikus műveket ad elő.
Tereket nevez el és át, alkotmányozgat csendes magányában, meg ha átteszi a ceruzát az asztal egyik oldaláról a másikra, akkor ennek a műveletnek nevet ad, és valamilyen grandiózus terv keretében teszi - már annyi a terv, mint égen a csillag.
A tervek terve a Széchenyi-terv, ennek keretében azt tervezték, hogy a már megítélt uniós pályázatok pénzeit lenyúlják, és lássuk be, a terv már a siker felé tart.
Lehetett volna a magánnyugdíj-pénztárak megmentésére indított akció neve akár Döbrögi-terv is, merthogy a derék magyar nemes vette el Matyitól a libákat ellenszolgáltatás nélkül, hacsak a szerencsétlen libapásztor rojtosra vert fenekét nem tekintjük ellenszolgáltatásnak, de ezt már kihagyták Viktor fantáziadús spin doctorai, sajnos…
Már csak az újratemetések és a zászlóadományozások hiányoznak a repertoárból, de sajnos elfogyott az újratemetési alapanyag, és elfogyott a zászlóselyem is, - na, majd a kínai barátaink biztosan kisegítenek, mintegy melléktermékeként a magyar államadósság finanszírozásának.
Épül szépül Orbanisztán, magyarember boldog, egy Roosevelttel kevesebb, megmutattuk: kicsi a bors de fekete!

:O))))