NYÁRI SZÜNET, ÁTMENETILEG ZÁRVA !

KÖSZÖNÖM!  


:O)))

EGYSZERŰ BOLDOGSÁG

Talán, mint egy libának, madzagot kellene kötni a lábukra, és nem túl hosszúra engedve hozzákötözni őket egy Turul-szoborhoz, akkor talán maradnának.

Egyébként még ez sem biztos, mert a fiatal polgár mozgékony, emellett nagyrészt hiányzik belőlük az a drága jó birkatermészet is, mely apáik generációját oly markánsan jellemzi - ők aztán nemigen törődnek a süket dumával, árpádsávok lengetésével, idióta formaruhákkal, ők egyszerűen csak élni akarják ezt az egyetlen életüket, ha lehet, akkor jól.

Bizonyos szempontból megvásárolhatatlanok is, merthogy számukra nem a jelenlegi fizetésük vagy segélyük az összehasonlítási alap, hanem az a jövedelem, melyre korosztályuk tagjai a mienknél szerencsésebb országokban szert tehetnek, méghozzá általában a hazainál jobb munkakörülmények között.

Őket aztán nem riasztja vissza a nyelvtudás hiánya, ha van pénzük, akkor nekilátnak tanulni, ha nincs, akkor megtanulnak száz szót és elindulnak felfedezni a világot.

Mire másfél év múlva látogatóba hazajönnek, már remekül elboldogulnak választott lakóhelyük nyelvén. Mondjuk az angolt nem oxfordi dialektusban beszélik, de a pidgin-englisht gond nélkül, aztán a többi már csak a delikvens szorgalmán és nyelvérzékén múlik.

Persze hiányos nyelvtudással még a jó szakmai felkészültséget sem lehet értékén eladni, de a fiatal türelmetlensége mögött azért ott van a határtalan meggyőződés is – biztos benne, hogy ha a haverja meg tudta tanulni, akkor neki is sikerülni fog, és ha sikerült, akkor kinyílik előtte a világ.

A helyzet az, hogy az illúziók hajszolói kivételével igazuk is lesz, egy idő után pedig már úgy mozognak Európában – de akár más földrészeken is, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy targoncaszerelő a Csepel - szigetről egy osztrák, német vagy svájci cégnél buherálja a targonyát, a fogtechnikus Németországban a svájci határon gyártja a hidakat, a szakács meg Angliában készíti a crumble* nevű rettenetet.

És akkor még nem beszéltünk a magasan kvalifikált egyetemi oktatóról, a kutatóról, aki a nyelvet olyan természetesen használja, mint Julcsa néni a kukoricamorzsolót, libuskái legnagyobb megelégedettségére.  

Nem a legostobábbak, a legképzetlenebbek kerekednek fel, inkább az élet más területein is életrevaló népek, a rugalmas, vállalkozó szellemű fiatalok és középkorúak, akik a következő húsz-harminc évben fel kellene, hogy virágoztassák ezt az országot.

Aki marad, annak egy része irigykedve pislog a bátrakra, más része pedig vicces jelmezekben menetel fel-alá poros alföldi falvak koszos utcáin, és azokat riogatja, akiket még saját magánál is szerencsétlenebbnek vél.

Aztán néha elcsodálkozik, mikor üldözöttje felkerekedik és itthagyja őt üldöznivaló nélkül.
Olyankor rémtörténeteket mesél akkordban arról, hogy miket művelnek külföldön „a cigányok”, de azokról nem mesél, akik közülük remekül beilleszkednek a kinti életbe, merthogy kapnak munkát és meg tudják etetni a gyerekeiket a fizetésükből is.

És még véletlenül sem beszélnek azokról a magyarokról, akik nem cigányok, habár a fogadó ország polgárai annak tartják őket, és akik mindent meg is tesznek azért, hogy elmélyítsék köreikben is a cigányokkal szembeni előítéleteket – lásd: Magyar! Ne lopj!

Természetesen azért egy komplett ország hétfőről-keddre nem kerekedhet fel, de a beteg sem mindig úgy vérzik el, hogy a combartériából dől a vér, remekül bele lehet halni egy csendes kis gyomorvérzésbe is, ha eléggé hosszú ideig tart és sem a beteg, sem az orvosa nem figyel oda a tünetekre, vagy elbagatellizálja azokat.

1956 telén majd kétszázezer ember ment világgá az országból.

Aki azt gondolja, hogy ezek az emberek azért rohantak világgá, mert fegyverrel harcoltak a pesti utcákon, az mélységesen téved, erre csak később került sor, a különféle disszidens-szervezetekben, ahol a hőstettek és a hőstettekről beszámoló hősök által kilőtt ruszki harckocsik száma úgy növekedett, hogy Rákosi bátran beállíthatta volna az adatokat bármelyik csillogó statisztikájába.

Amúgy a kétszázezer emberből száznyolcvanezer gazdasági menekült volt, tízezer körül lehetett a dicsőséges szabadságharcosoktól rettegő és /vagy Rákosi által üldözött zsidó, ötezer körüli arisztokrata, dzsentri, kulák, horthysta katonatiszt és más deklasszált elem, néhányezer börtönből szabadult bűnöző meg gyilkos.

Kétszázezer magyar, aki jobb lett volna tán az országnak, ha itthon marad.

Korunk gazdasági menekültjei is sokan vannak.

A Statisztikai Hivatal kutatása szerint a 18-49 évesek közötti korosztályból jelenleg 335 ezren élnek tartósan külföldön, ez majdnem duplája az 56-os gazdasági menekültek számának.

Pedig a politikai menekülés korunk Rákosija és bandája (inkluzíve a Jobbik nyilasait is)elől istenigazából még meg sem kezdődött - kivéve talán a zsidókat, akikben az évszázadok történelmi tapasztalata magas szintre fejlesztette a veszélyérzetet, meg a cigányokat, akik egyszerűen csak rettegnek, amit ha a magyar bíróságok munkájára gondolunk, nem is nagyon lehet csodálni.

Na igen, - de hova meneküljenek innen a magyarok?

És felmerülhet a kérdés úgy is – miért éppen a zsidóknak, cigányoknak és magyaroknak kellene menekülniük korunk hunjai elől, akik egyébként nélkülük három éven belül éhendöglenének, hacsak menet közben ki nem irtanák egymást is?

Közben a Hibbant győzelmi jelentéseket harsog, meg még ma is az egymillió új munkahellyel hülyíti csorgó nyálú híveit.

Ők meg csodálkozva tapasztalják, hogy már megint nem kerültek be a trafikbárók előkelő csapatába, már megint a fax előnytelenebbik végén vesznek részt a szopatásban, igaz, közben, amit szopnak, azt gyönyörű árpádsávosra festi csak nekik és csak most a hatalom, nem is szólva a turulról, mely az ő fejükre kétszer akkorákat szarik, mint egy baloldali fejére, hiszen utóbbi legalább tisztában volt vele, hogy mire számíthat.

Az unokám egyetemista, a másik főiskolára jár, ha kérdeznek, csak a külföldi munkavállalást tudom javasolni nekik.

Ettől ők még remek magyarok maradhatnak, legfeljebb nem fognak éhendögleni, és nem kell egy utolsó szögig átpolitizált, múltbaforduló, önmagát állandóan becsapó országban élniük.

Kádárt szokták kárhoztatni, hogy depolitizálta az országot.

Marhaság.

Ő csak felismerte, hogy mi a jó a magyarnak és iparkodott az átlag magyar igényeit kielégíteni.

Az ember ugyanis – ritka kivételektől eltekintve - hétköznapjaiban nem politizálni akar, hanem élni.
Békésen, nyugodtan élni,  munka után abban a biztos tudatban hazamenni, hogy a családnak van mit enni, a gyereknek van hova iskolába járni, neki ott az üveg sör az asztalon a focimeccshez, a televízió előtt.

Az asszony el tud járni fodrászhoz és a reális tervek között ott szerepelhet a nyári pecázgatás után a bogrács beüzemelése a „birtokon”, ahol a haverokkal, szomszédokkal körbeülve az asztalt jókat lehet röhögni, mert ha eszébe jut, hogy hol él, akkor sem keseredik meg a nyál a szájában.

Itthon.

Magyarországon.

A hazánkban.

:O)))

Ps:

* CRUMBLE
( nem is olyan rossz ám, habár a krémeshez képest…)

Hozzávalók:

15 dkg liszt

10 dkg cukor

10 dkg vaj, vagy Rama

8 dkg darált dió vagy mogyoró

2 db közepes méretű alma

Mazsola, fahéj, vaníliapuding, vaníliás cukor – és nem csak almából finom, bármilyen gyümölccsel elkészíthető!

Elkészítés:

Összemorzsoljuk a lisztet, a cukrot, a vajat és a darált diót vagy mogyorót. Kivajazott tortaformába vagy kisebb tepsibe felkockázzuk az almát, megszórjuk mazsolával, majd rámorzsoljuk a tésztát. 30 percig előmelegített sütőben alufóliával lefedve sütjük, majd fólia nélkül pirítjuk tovább 5 percig.

Megjegyzés:

Alma helyett bármilyen gyümölccsel elkészíthető, vaníliapudinggal nyakon lehet önteni, tetejére jöhet a tejszínhab - cukor helyett lehet juharszirupot vagy más cukros szirupot alkalmazni, szárnyaljon a fantázia, mint a liba!

ELRABOLT DEMOKRÁCIA

Persze rengeteg van a rovásán, a magán-nyugdíjpénztárak vagyonának szélbeszórásától kezdve az egészségbiztosítás felszámolásán keresztül a takarékszövetkezetek államosításáig, a klientúra kistafírozásától az idétlen focibuzulásig, de ezeket mind-mind túl lehetne élni.

Van egy vétke viszont, melyet semmiképpen nem lehetne, és nem kellene megbocsátanunk neki, azon túl, hogy szétverte a magyar nemzet egységét és szembefordította egymással az embereket.

Nézem mostanában a híres amerikai filmsorozatot, melynek címe: Az Elnök emberei.

Igazán jól megcsinált sorozat, érdekes, cselekményes, bizonyos szempontból tanulságos is, és habár ugyanúgy nem ajánlanám, hogy ebből tanuljanak a politológus-hallgatók, mint ahogy a Háry Jánost sem ajánlanám a tisztképzés céljaira von Clausewitz helyett, mégis érdemes nézni.

Jómagam azért nézem érdeklődéssel, mert kicsit, idealizálva és felszínesen, némileg eltorzítva, de beleleshetünk a húsz évvel ezelőtti amerikai politikai marketing világába, aztán elkeseredhetünk a honi viszonyokra gondolva.

Ebben a sorozatban hangzott el egy érdekes gondolat az amerikai elnököt játszó színész szájából, melyet igen jó lenne, ha megjegyezne mindenki, mert a mai képviseleti demokrácia lényegét foglalja össze.

Azt mondta, hogy nálunk nem demokrácia van, hanem köztársaság.

Ha demokrácia lenne, akkor a választók döntenének a politikai kérdésekben, de ez nem így van, mert a választók valójában egyetlen dologban döntenek – abban, hogy kikre bízzák a politikai döntések meghozatalát.

Hát ez Orbán legnagyobb bűne, ez az, ami miatt el lehetne és reményeim szerint el is lehet majd ítélni hazaárulásért, mert ezt az egyetlen valódi döntést is kicsavarta a választópolgárok kezéből, amikor tönkremanipulálta a választási rendszert.

Nem egyedi jelenség, hogy egyes országokban időnként történnek szórványos kísérletek az aktuális hatalom részéről, hogy megkönnyítsék hatalmuk meghosszabbítását, politikusok tanácsadónak százai és ezrei törik a fejüket azon, hogy miként lehetne a saját jelölt hatalomba vezető útjának szegélyére virágokat ültetni, de azt hiszem, hogy minden ilyen irányú törekvés között is kuriózum a jelenlegi – egyértelműen Orbán nevéhez köthető választási szabályozás.

Emellett ennek az embernek van a képén huzat önmagát a demokrácia bajnokának szerepébe pozícionálni, aki majd jól megvédi a választót.

Nagy kár, hogy a mondatot soha, senki nem fejezi be, mert a mondat befejezése úgy hangzik, hogy megvédi a választót saját magától.

Amikor elkezdődött a határontúli magyarok állampolgársága körüli hercehurca, nagyon sokan mondták, hogy ennek egyetlen célja van: a választásokon résztvevő külhoni magyarok segítségével elbillenteni a választási erőviszonyokat.

Nagyon sokan ezt tagadták, mondván, hogy az állampolgárság nem fog együtt járni szavazati joggal, aztán a Nemzet Orvosa, az azóta a száműzetés keserű, habár dúsan vajazott kenyerét evő Mikola doktor elkottyantotta a Nagy Tervet, melynek végrehajtása húsz évre bebetonozza majd a Fidesz (Fidesz = Orbán Viktor) hatalmát.

A baki nem változtatott semmin, meglett az állampolgárság, meglett vele a szavazati jog is.

Így aztán most a málnásából a máramarosi mackókat hessegető Mari néni fog dönteni arról, hogy a kuszatekintetű MNB-elnök unortodox gazdaságpolitikájának áldásait évezzük, mígcsak él egyetlen ember is az országban, aki szokott ebédelni, vagy jöhet valaki, aki ért is ahhoz, amit csinál.

Hacsak fel nem bőszíti a vezér a romániai magyarokat azzal, hogy gyengíti befolyásukat saját államukra, elhintve köztük a viszály bürökmagvait.

Aztán itt a választókörzetek határainak kérdése, melyeket sikerült oly csodálatosan meghúzni, hogy a trianoni határok kijelölése ahhoz képest maga volt a precíz korrektség.

Azt hiszem, ritkaságszámba megy, hogy a közigazgatási határoktól eltérően pártpreferenciák alapján jelöljenek ki választási körzeteket bárhol a világban, persze Selmeczi Gabika valószínűleg fog példákat hozni Burkina Fasóból, melynek neve köztudottan azt jelenti, hogy „becsületes emberek országa”.
Ilyenkor látjuk csak, mecsoda szerencsénk van, hogy Magyarország névadása nem ezen az elven alapult…

De arra talán még ő sem lesz képes – pedig ő mindenre képes – hogy olyan példát hozzon, ahol egy Duna méretű folyam sem akadály a testvéri szavazók egybeforrasztása előtt.

Nálunk a százhalombattai nádasban költő libák máig sem tudják, hogy a kikelő kislibák milyen illetőségűek, kinek a fejére pottyantsák majd szavazatukat.

Így aztán az teljesen biztos, hogy a személyes ismertség szerepe nullára redukálódik, ezzel felértékelődik a pártzombik szerepe, márpedig ebből a Fidesz rendelkezik a legnagyobb készlettel + az ötezer trafikbáró, családostul.

Egyébként is, az egységes szavazótáborok szerepe a mai szisztémában döntő a választásokon, ezért hát, aki indulni hajlandó, annak a zsebébe tuszkol szeretett Vezérünk egy rakás lóvét - ha csak a családja szavaz majd rá, azok se az ellenzék jelöltjeire szavaznak.

Az ellenzék szétforgácsolását nem bízta a véletlenre, saját ügyvédjét vetette be, mint csodafegyvert, az is elcsen néhány szavazót, oszt jónapot.

Nem mondom, hogy nem ügyes, még azt se mondom, hogy ez a szerencsétlen ellenzék nem érdemli meg a sorsát, de azt azért mondom, hogy ami itt a választások előkészítése címen folyik, azt legjobban a puccs fogalmával lehet körülírni.

Mi maradt a magyar választónak a demokráciából?

Semmi.

Mi maradt a rendszerváltás előtti reményeiből?

Semmi.

Mi maradt gyermekei jövőjéből?

Semmi.

Miben juttathatja érvényre politikai akaratát?

Semmiben.

Viszont a nyakába ültette magát az ördögöt, az meg húzza a haját, rugdalja az oldalát.

Lehet, ma már nem is fáj?

:O)))

CSUPASZ SEGGEL A TÖRTÉNELEMBE?

Ugyan kérem, hogy venné az ki magát?

A miniszterelnök vagyoni helyzete legutóbb akkor került szóba, mikor legjobb barátja szóba hozta Kálmán Olgánál.

Azt hallhattuk, hogy a Vezér az öt leggazdagabb magyar egyike, ami – valljuk be – csak a legnaivabb Fidesz-zombikat lephette meg, a magyarok többsége ezzel – ha nem is a helyezés pontos ismeretében - tökéletesen tisztában van. 

És ez így helyes is, mégiscsak, hogy jönne ki, ha olyan csóringer miniszterelnökünk lenne, hogy még egy jachtkikötője se lenne, piha!

Az olyan országot, amelyiket egy gatyából kilógó seggű filosz vezet, az olyat még a költöző libák is leszarják, márpedig hogy néz ki egy zöldfülű miniszterelnök a májusi réten?

Az is milyen nevetséges, ahogy elődei eljótékonykodták a miniszterelnöki fizetésüket!
Ha valaki értékes munkát végez, azt jól meg kell fizetni, a pénzt pedig meg kell becsülni, nem pedig szétszórni mindenféle élhetetlenek között!

A jó miniszterelnököt az különbözteti meg a rossz miniszterelnöktől, hogy ismeri a pénz értékét és hatalmát, márpedig hogy ő ismeri, azt nem lehet letagadni még az ellenségeinek sem!

Pénz beszél, a többieknek meg csak az állkapcáját lengeti a tavaszi szél, amelyik vizet áraszt, de majd szállítunk egy kis dolomitot a gátakhoz is, oszt jónapot!.

Mikor miniszterelnök lett, az égadta úrvilágon semmihez sem értett a lopáson kívül, merthogy azt korán kezdte.

Amikor Szolnokról Pestre költözött egy Mester utcai tanácsi lakásba, nem sokáig nyomorgott a prolinegyedben, hamar szert tett egy színvonalasabb, szintén tanácsi lakásra a már előkelőbb Haris-közben, ezt tanácsi pénzen felújíttatta, majd eladta, természetesen a méltóságos asszony üzleti köréből került rá a vevő.

Hogy hogyan épített ebből magának villát, hogyan próbálja eldugdosni a nyilvánosság elől, meg miért fotóztatja magát előszeretettel a spejzban, az már legyen az ő dolga, meg az is, hogy miért kell a mai napig trükköznie a használatbavételi engedéllyel.

Szép kis villa van benne borospince is, ahogy az egy tokaji szőlősgazdához illik, és nem lennék meglepve, ha atombiztos bunkert, pánikszobát és menekülő alagutat is rejtene a birtok, első az óvatosság, ugye…

A vagyon java természetesen nem saját néven szerepel, erre jó a kiterjedt család, és aki arra kíváncsi, hogy miért is a rendkívül tehetséges Vitézy gyerek vezeti a Budapesti Közlekedési Központot, annak tudnia kell, hogy az adriai kikötők telekkönyvi tulajdonosát meg Vitézy Tamásnak hívják.

A „ne mi nyerjük a legtöbbet” sárazsadányi ügye a magyar igazságszolgáltatás szégyene, de aki azt hiszi, hogy a Méltóságos Asszony veszteséggel szállt ki belőle, az nagyon-nagyon ostoba.

Amit a közvélemény lát az Orbán-vagyonból, az csak a jéghegy csúcsa, márpedig, mint tudjuk, a jéghegy kilenctizede a víz alatt van, nem látható.

És ami látható abból egyetlen centiméter sem tiszta, egy tisztességes jogállamban egy ilyen velejéig korrupt politikusra már rárohadt volna a műanyaglakat is.

Ezek az üzleti tranzakciók nem a nyilvánosság előtt zajlanak, strómanok, cégek, részvényesek és részvények, külföldi bankok és tőzsdék szövevényes hálózatán keresztül folyik az üzletelés.

Soha nyilvánosan nem mutogatott, ügyvédek és közjegyzői páncélszekrényeiben, letétben tartott szindikátusi, kölcsön és adásvételi és egyéb szerződések biztosítják a Család anyagi érdekeit, melyek nagyságrendjéről a népnek halovány segédfogalma sincs.

Hogy kik a KÖZGÉP részvényesei, hány százalékkal érdekelt a cégben az Orbán-család, azt sűrű, sötét homály fedi, aki meg a parlamenti vagyonbevallását nézegeti, az vagy hülye, vagy röhögni akar egy jót.

Vagy sírni.

Rettenetesen nagy pénzek mozognak ebben a szférában és egy miniszterelnök – főként a mai ügymenet mellett – pillanatok alatt tud milliomosból milliárdost csinálni, ehhez elég egy önálló képviselői indítvány, esetleg egy szaftos kis kiszivárogtatás, meg egy bennfentes információ és kész is a milliárdos.

A tiszta korrupcióról, mint amilyen például a messze bűzlő Gripen-döntés, ne is beszéljünk, annak ellenértéke valamelyik Karib-szigeteken dolgozó bank számláin lapul.

És ahány ilyen módon kreált milliárdos, az mind leadja a sápot a Keresztapának, aki elégedetten ül a pénzhegyek tetején, mint a nép egyszerű és szerény gyermeke, miközben a nép fele nyomorog.

Ha tisztán lehetne látni, hogy hány intézkedés született Orbán regnálása alatt a nyomor felszámolása és hány Orbán és sameszai meggazdagodása érdekében, el lehetne csodálkozni, attól tartok.

Amikor pedig a baloldal széplelkei Anikó asszonyt méltatják párás szemmel, akkor valaki elmondhatná nekik, hogy nincs ok a szemforgatásra - ez esetben is csak a zsák találta meg az ő igen passzentos foltját.

Ha a mezei Fidesz-fant erről kérdeznéd, úgy nézne rád, mint liba a piros kukoricára, azt mondaná, rosszindulatú vagy és gyűlöletet szítasz a Nemzet Miniszterelnöke ellen.

Pedig dehogy tennél ilyet, csak egy ócska maffiózóról beszélsz, aki tönkretette az országot és közben igencsak megszedte magát.

Hagytuk, megérdemeljük.

:O)))

ÍTÉLET NÉLKÜL

Négy év telt el azóta, hogy elfogták a cigányokkal szemben elkövetett sorozatgyilkosságok tetteseit, két teljes éve húzódik a perük, melyben minap  tartották az utolsó tárgyalási napot.

Hogy lesz-e ítélet a törvényi határidőn belül, még ma sem biztos, hiszen bármikor közbejöhet valamiféle eljárási hiba, ami indokolná azt, hogy házi őrizetbe helyezzék őket, habár talán ez nem fog bekövetkezni.

Az ügy maga, melyért a vádlottak a bíróság előtt felelnek a vád verziója szerint nem túl bonyolult, mindenesetre, ha csak a vádban említett cselekményekre terjedt ki a nyomozás, akkor meglehetősen egyszerű az ügy és ma sem tudunk sokkal többet, mint amit a vádlottak letartóztatását követő héten tudhattunk.
Három rasszista nekilendült, hogy kirobbantsa a magyar-cigány polgárháborút, melynek eredményeképpen majd a magyar cigányok elmenekülnek az országból, és maradnak az olyan értékes magyarok, amilyenek ők, aztán akkor majd sorra jöhetnek a zsidók, utánuk meg nemzsidó liberálisok.

Akit az Úr el akar pusztítani, annak elveszi az eszét, tartja a mondás, és igencsak úgy néz ki, hogy megmérettünk és könnyűnek találtattunk, mindenesetre az eszünket már elvesztettük.

Idáig tiszta a kép, mint a liba tolla fürdés után, a többségi társadalom magatartásától kezd az ügy úgy istenigazából lehangolóvá válni.

Egyrészt a nyomozás lefolytatása, például a tatárszentgyörgyi nyomozás, melynek során a tűzvizsgáló a felgyújtott házról megállapította, hogy elektromos zárlat okozta a tüzet, a dabasi tűzoltóparancsnok által megtalált, és a rendőröknek átadott benzineskanna csak véletlenül került a ház fala mellé, aztán az orvos, aki megállapította, hogy a halál oka füstmérgezés és az idegenkezűség kizárható, a sörétek ütötte lyukakat pedig a felgyújtott ház leomló mennyezetét tartó gerendáinak szálkái okozták.

Bár a helyszíni szemle során a bűnügyi technikus talált egy üvegnyakat is a teraszon, de a tűzvizsgáló erről azt állapította meg, hogy nincs köze a tűzhöz.

Meg a rendőrök, akik olyan szakszerűen végezték a nyomrögzítést, hogy éppen csak egy bivalycsordát nem hajtottak végig a helyszínen, de mentségükre szolgáljon, hogy a töltények hüvelyét reggel a cigányok szedték össze a földről.

Na, akkor aztán visszamentek és végre körbekerítve a helyszínt elkezdték forró nyomon bottal ütni a tettesek nyomát.

Tulajdonképpen ennyi szakmai hiba a résztvevő hatósági személyek által prezentálva kissé soknak tűnik, az esemény utóélete pedig jellemző a magyar közállapotokra.

Tatárszentgyörgyön lőtték agyon a menekülő apát ötéves kisfiával együtt.

Ennek utána mindenki sietős maszatolásba kezdett, pártállásra való tekintet nélkül.

Szilvásy  titkosszolgálatokat felügyelő tárcanélküli miniszter kijelentette, hogy nem áll szervezet az elkövetők mögött, gondolom, zászlóval kellett volna menniük cigányt ölni.

Sólyom László a tatárszentgyörgyi és a többi eset okával kapcsolatban közölte: még nem tudni, mi a valódi ok; sőt még támpont sincs bármely feltételezéshez.

Borzasztónak és megrendítőnek nevezte, ha a rasszizmus vagy a megfélemlítés lenne a kiváltó ok -  addigra persze már nem egy áldozata volt a szervezetnek, de Sólyom még azt hitte talán, hogy az áldozatokat a sötétben agyaggalambnak nézték…

Szerinte végtelenül káros és felelőtlen magatartás nyilatkozni mindaddig, amíg semmit nem tudni, a felelőtlenség pedig odáig fajult, hogy egyesek polgárháborút vizionálnak, mondta, precízen eltalálva a gyilkosságsorozat célját, egyúttal elkerülve a káros és felelőtlen magatartást.

Mondjuk a marabu küllemű államfőt sem a gyakorlatias gondolkodása miatt szerettük.

Ez az egész ügy úgy húzódott és húzódik a mai napig is, mint a rétestészta, szerintem felháborító, hogy négy év kell ahhoz, hogy végigvigyenek egy eljárást ezer bizonyíték birtokában, a társadalom többségének teljes közönye mellett, úgy, hogy a háttértámogatókat, tippadókat, felbujtókat nem keresi a kutya sem.

A hatóságok, a bíróságok beletörődtek abba is, hogy nem tudjuk, ki volt az az ismeretlen, de létező személy, aki a fegyverek megszerzésében aktívan részt vett.

Sőt.

Német művész ajánlotta fel alkotását a romagyilkosságok emlékére, de Tatárszentgyörgy nem járult hozzá a gyilkosságok emlékművének felállításához, mert ez "a tragédiára emlékeztetne, pedig szeretnénk ezt mindannyian elfelejteni".

Ez lehet az oka annak is, hogy nincs még az országban egy tisztességes és méltó emlékműve a halálba küldött vidéki magyar zsidóknak sem.

Tipikusan magyar ügy, nem beszélünk róla, akkor nincs is.
Ezt adjuk elő a magyar honvédség Ukrajnában elkövetett szörnyű bűncselekményeivel kapcsolatban csakúgy, mint a vidéki magyar zsidóság meggyilkolása kapcsán és most a cigánygyilkosságokkal kapcsolatban is - ha nem beszélünk róla, akkor tulajdonképpen nem is történt semmi.

Mellesleg említeném meg, hogy a cigánygyilkosságokra emlékeztető emlékmű is Karlsruhéban maradt, mert nem akadt magyar település, amelyik helyet adott volna neki.

És ez a legnagyobb baj.

Hogy nem nézünk szembe önmagunkkal soha – ez esetben sem.

A vádlottakat majd elítél a bíróság, de a halottaknak nem szolgáltat igazságot senki, mert a magyar társadalom kussol, mintha nem lenne köze a dologhoz, holott nagyonis köze van hozzá.

Az ítélet igazán akkor születik majd meg, amikor majd a magyar társadalom is felháborodik.

Úgy veszem észre, erre mostanában még várhatunk kicsit…

:O)))

NYUGGEREK ÉS SZÉPKORÚAK

Hát, nem mondhatnám, hogy küllemileg felveszi a versenyt J. F. Kennedyvel, de hogy kitartásban egy bányalóval bármikor odaállhat versenyezni, az nem is képezheti vita tárgyát.

Ezren és ezerszer próbálták már eltakarítani, nevetségessé tenni, átnézni rajta (ez egyébként eleve reménytelen kísérlet…) de ő maradt és küzdött.

Millió politikai hibát követett el, de milliószor korrigált is, ha kellett, és még ma is a pályán van, és ami a lényeg, választók vannak mögötte.

Képes tömegeket megmozgatni és – ritka politikai erény -  képes az általa mozgósított tömegeket lelkesíteni is.

E tekintetben jobb, mint Bajnai, akinek szónoklatai általában olyanok, mintha egy fagyasztott hering mondana lelkesítő beszédet a sajtkukacoknak, és jobb, mint Mesterházy, aki személyiségével  leginkább „A jó tanuló felel” című Karinthy mű illusztrációja.

Megvan benne az a pontosan körülírhatatlan tulajdonság, melyre minden politikus vágyik, ő magával tudja hívni az embereket.

A politikai élet szereplőinek többsége mond valamit, a választók meghallgatják, aztán mennek tovább, mert nekik olyan politikus kell, akinek, és akiben hisznek, aki el tudja hitetni velük, hogy ők a fontosabbak számára, nem a politikai vagy a gazdasági érdek.

Schmuck Andor érdekes és kétségkívül tehetséges politikai személyiség, akit egyetlen politikai párt sem értékelt tehetségének megfelelően, egyetlen politikai formáció sem kívánta képességeit használni, legfeljebb kihasználni, miközben vértehetségtelen, lógó nyelvű karrieristák kerültek mellette vagy helyette pozícióba, hoztak szégyent pártjukra, vagy tűntek el nyomtalanul a süllyesztőbe.

Ő akkor sem esett kétségbe, amikor vízbe akarták fojtani, inkább megtanult kopoltyúval lélegezni.

Jó helyzetfelismerő képességét dicséri, hogy megtalálta azt a piaci rést a politikai térben, mely a siker esélyét megadja neki, megtalálta azt a társadalmi réteget, mely nagylétszámú, gazdaságilag erős, de szervezetlen és politikailag szétforgácsolt, érdekeit senki nem veszi figyelembe, leginkább csak politikai szlogenek szintjén és választások előtt foglalkozik velük a politika.

A politikai marketinget általában fiatalok csinálják, akik megalkották az üdítően fiatalos, de egyúttal valami kis pejoratív felhanggal is rendelkező „nyugger” kifejezést.
Ő is fiatal még, és ő is megalkotott egy fogalmat a magyar nyugdíjasokra, ő „szépkorúaknak” nevezte el őket, megérintve ezzel a nagymamák és nagypapák szívét, lelkét.

Egy szépkorú a társadalom megbecsült tagja, akinek utódai elismerik a múltját és megpróbálják széppé tenni a jelenét, horribile dictu jövőt is szánnak nekik, míg a nyugger csak kolonc a társadalom nyakán, nyűg a fiatalabb nemzedékek számára, egy kipipálandó feladat.

Neki az a dolga, hogy adja oda a szavazatát, aztán pedig üljön le a sarokba egy kopott hokedlire és várja csendben az elmúlást, reménykedve, hogy majd a család elparentálja, ha eljön annak az ideje.

Akárhogy is nézzük, a nyugger és a szépkorú ugyanannak a társadalmi rétegnek a tagja, mégha az a társadalmi réteg nem is homogén, sőt.

A szépkorúak között ugyanis ott vannak azok is, akik nem nyuggerek, csak szimplán megöregedtek, valamiféle oknál fogva nyugdíjra sem jogosultak (habár ki jogosult ma már? Csak megszokásból hívjuk nyugdíjnak, találóbb lenne kegydíjnak nevezni…).

Mégis vannak közös érdekek, közös értékek, melyek között egy idős ember számára a legfontosabb érték a létbiztonság, ami érthető is.

Amíg fiatal valaki, addig nem tud teljesen kilátástalanná válni az élet, lehet munkát keresni, segélyért folyamodni, végső soron el lehet menni valamilyen gazdagabb környékre betörni, de még a betörők között is kuriózum lenne a nyolcvanéves öregasszony a nyírségi zsákfalu utolsó házából.

Mi marad neki?

Ő már nem tud menni az erdőre fát lopni, nem tud átmászni a kerítésen, tán még a zsákmányt se tudná elcipelni, így aztán - bár ezt így kánikulában nehéz elképzelni – a saját, fűtetlen házában fagy meg, a kutya nem ugat utána tavaszig…

Neki is lehetne élnie, meg a sok-sok kisnyugdíjasnak is meg illene élnie, mert az ugyan nagyon tetszetős dolog, hogy szabadok vagyunk, de azzal nem lehet jóllakni..

Mindenki nagyon örül, hogy Csányi bankvezér ezidáig tízmilliárd forintra tett szert OTP részvényei egy részének eladásával, de vannak megátalkodott kételkedők, akik azt kérdezik, hogy vajon Csányi munkája valóban ennyivel értékesebb a társadalom számára, mint a negyvenöt éven keresztül szorgalmasan dolgozó mérnöké, jogászé, orvosé vagy asztalosé?
Ha leülünk a nemzeti fazék köré tízmillióan, akkor valahogy úgy kellene osztani a levest, hogy a tízmilliomodiknak is jusson egy tányérnyi, ha hígabb is, ha egy szem hús sincs benne, de jusson.

Sajnos, a mi nemzeti burzsoáziánk és a politikai osztály hangyafaxnyi önmegtartóztatásra sem képes, az egyiknek már a fülén is csorog a zsír, úgy habzsol, a másiknak arra is futja a mi pénzünkből, hogy idióta hobbijából megpróbáljon zsíros üzletet faragni, gladiátorképzőt nyitva közpénzből – magánzsebre.
Schmuck Andor most belehajított egy jókora követ a magyar belpolitikai posványba, mikor ezer órát adott arra, hogy a demokratikus ellenzék pártjai vitassák meg a javaslatát, melyet a szépkorúak érdekében tett.
Jellemző, hogy  még csak órák teltek el, de az LMP máris elvetette a javaslat megvitatásának lehetőségét, csakúgy, mint a Párbeszéd Magyarországért, amiből azonnal ki is derült, hogy mennyire egységes az Együtt 2014 csapata, és hogy mire lehet számítani tőlük a jövőben…

Orbán ügyvédjének magatartásán nincs mit csodálkozni, és akinek voltak illúziói a PM ügyében, az is kezdhet leszámolni velük, semmi nem változott, Orbán szekértolói csak osztódással szaporodtak, mint a kettétépett giliszta…

Schmucknak nincs vesztenivalója, de őt nyugodtan lehet hívni Mr. Százezer Szavazatnak is, mert neki – ellentétben a magukat pártoknak képzelő baráti társaságokkal – van szervezete, ha nem is Szociáldemokrata Párt néven.

Ha a nyugdíjasokat párttá szervezi, az majd’ hárommillió szavazópolgárt jelent, és a javaslataiból látszik, hogy meg is tudja szólítani őket.

Hogy miért nem lehet őt is érdemben bevonni egy demokratikus együttműködésbe, az rejtély.

Egyszer persze minden rejtvényt megfejt valaki…

:O)))

ÚTBAN ARGENTÍNA FELÉ

Lehet, megjelentek az első komoly repedések Orbán a rendszerének falán?

Természetesen hiba lenne arra számítani, hogy ettől majd most azonnal össze is fog omlani, de hogy egy komoly statikai vizsgálat mit mutatna, az erősen kérdéses.

Csányi eladott egy nagy kazal OTP részvényt, mégpedig, ha nem is menekülési árfolyamon, de semmiképpen nem azon az áron, hogy azt nyerészkedésnek lehetne tekinteni, ellenben ezzel az akciójával lehúzta bankja részvényeinek tőzsdei árfolyamát.

Ezt ugyan ez a bank ki fogja heverni, de ettől kezdve behatárolt, hogy mit is lehet tenni vele, ugyanis a betétesek furcsa népek, emlékezzünk csak vissza a Postabank esetére, ami gyakorlatilag egy hét alatt lett Magyarország egyik legnépszerűbb bankjából térdreesett romhalmaz.

A kormány ezen a héten dönt állítólag a devizahitelesek megsegítéséről, a megoldást állítólag abban látja a Fidesz bölcseinek tanácsa, hogy valamilyen technikával a bankok nyakába kell lőcsölni a devizahitelesek veszteségét, ezzel két legyet lehet ütni egy összetekert Magyar Nemzettel.

Egyrészt néhány devizahitelest boldoggá lehet tenni, másrészt meg néhány bankot nehéz helyzetbe lehet hozni, ami igen üdvös ebben a helyzetben, amikor a Takarékbankot szeretné a kormány magáévá tenni.

Ez az a szituáció, amikor nem a megpocséklandó szűz sikoltozik, hanem a konkurencia, aki szintúgy meg akarta pocsékolni a szende leányzót, ám neki nem állt rendelkezésére néhány markos legény, hogy lefogja és tartsa az aktus alkalmából a takarékszövetkezetek kapálózó lábait, ő kénytelen volt ortodox módszerekkel - virágcsokor, petting, miegyéb - közelíteni.

Az első módszer persze hatékonyabbnak tűnik.

Persze a meccs még nem lefutott, mert hátha egyszer mégiscsak kinyílik a mesterséges kómában tartott magyarember szeme és rájön, hogy elrabolták a tulajdonát, ami mifelénk nem szent, hanem ha akarja, akkor a Vezéré.

Szóval Csányi és Demján éppen most kénytelen tanulgatni, hogy ki is áll aktuálisan a táplálkozási lánc csúcsán, most éppen az a hiéna tart igényt erre a pozícióra, akit ők etettek, ők itattak, ők tartottak életben, de elfelejtették időben ráadni a pórázt meg a szájkosarat…

Érdekes ez a szituáció, hiszen ma úgy tűnik, a Vezér korlátlan úr a maga alá kapart szemétdombon, az álmai megvalósításának nem áll semmi az útjában, hiszen fejreállította az államot.

Nálunk a végrehajtó hatalom egyben törvényhozás is, az ellenzék pedig olyan, mint p*nán a szőr, csak dísznek jó, de ahogy elnézegetem, a Vezér mégis inkább a borotvált változatot szeretné divatba hozni

Ami meg az álmait illeti, nagy kár hogy olyanok, mintha Stephen King írta volna, pedig azok Viktor King álmai.

Önmagában az, hogy a diktatúrácskáját építi, a nép egyszerű gyermeke számára még nem okozna megrázkódtatást, hiszen még a történészek is azt állítják, hogy a felvilágosult abszolutizmus a leghatékonyabb államforma.

Nagy kár, hogy a Vezér államról alkotott elképzelései ilyen sötétek – viszont - mint interjújában kifejtette - szeret velünk elbabrálni, mert szerinte neki erre a történelem lehetőséget adott.

Hát igen, Szálasi is kapott történelmi lehetőséget nemzetmentő eszméi megvalósítására, Ceausescu is kapott történelmi lehetőséget Románia felvirágoztatására, Kadhafi is az arab népek egyesítésére, oszt csak a végén derült ki, hogy mások is kaptak különféle lehetőségeket.

Például egy kötélverő mester egy jó kis üzletre, egy-két politikus és tábornok a felesleges lőszerkészletek ésszerű felhasználására, nem is beszélve arról az arab forradalmárról, aki szodomita hajlamai anális kiélésére kapott lehetőséget Kadhafi elfogása után.

A Vezér ezidáig csak a kisembernek ment neki, mint kandisznó a fantomkocának, de most úgy érzi, már nehezebb falatokkal is megbirkózik, vagy megbirkázik, vagy hogy is.

Ha összeírnánk, hogy kiket sértett vérig ez alatt a bő három év alatt, lassan hosszabb lenne a lista, mintha azt írnánk össze, hogy kiket nem sértett még meg.

Most nekigyalogolt az ország vezető nagytőkéseinek is, amiről kapitalista körülmények között, az álmoskönyv nem jegyez jót.

Rendben, Dávid Ibolya nem volt egy túl nagy falat, kis párt kishatalmú vezetője, de belátható - nem tett neki jót az, hogy bolond módon azt képzelte, hogy ujjat húzhat Csányival.

Gyurcsány politikai egészségének sem tett jót, hogy nyilvánosan elküldte a hőbörgő Demjánt, mikor az fenyegetőzött.

Azoknál az ügyészeknél, bíróknál, akik az MDF vezetőinek ügyében vádat emeltek vagy ítélkeztek, be kellett vetni némi politikai befolyást, a puccskísérlet sem volt ingyen, a Kossuth téri húgyosokat is kellett valamiből fizetni, a Fidesz-médiát is valamiből ki kellett építeni, ugye…

Simicska sokat tett azért, hogy ma már úgy érezhesse a Vezér, hogy nincs szüksége ezekre az emberekre, ezek az aranyhalacskák már megtették azt, amit kért tőlük, mehetnek a nyársra.

Persze érheti még Szeretett Vezérünket meglepetés, Ceausescu is azt hitte, hogy az őt őrizetben tartó tábornok csak őt védi, a fal előtt meg már késő volt revízió alá venni tévedését.

Mindenesetre Orbán nem pihen, neki nincs vakáció, nincs pihenés az elkerülhetetlen kezeléseken túl.

Márpedig annál nincs rosszabb, mint amikor az elhatalmasodott mentális betegség szorgalommal párosul.
Szóval, amikor a Takarékszövetkezetét lopják, a jónép csak ne vonogassa a vállát, mondván, hogy a betétei biztonságban vannak, mert nincsenek.

Már ma sem ér semmit a kamat, melyet most meg is adóztatnak, pontosabban egészségügyi hozzájárulással terhelik.

Ha pénzt veszel fel a számládról adóztatják, ha átutalsz, adóztatják azt a pénzt, melyet az adózott jövedelmedből tettél félre.

Ezentúl 6 százalékos egészségügyi hozzájárulást is kell fizetni a kamatjövedelem után.

A takarékszövetkezetnek pedig a falusi ember nem csak betétese, de tulajdonosa is, márpedig ennek értéke van, nem is kevés.

Ha nem lenne értéke, nem is rabolná el a Vezér…

Érdekes időket élünk, a kisembernek fogalma sincs, milyen érdekek mozgatják körülötte a világot, az sem elképzelhetetlen, hogy Csányi a most eladott részvényeit a részvények árfolyamának további zuhanása után majd féláron visszavásárolja azokat, Simicska meg a többit - stróman, családtag mindig akad.

Nagyon úgy tűnik, Argentína a modell, úgyhogy lehet, fellendül majd az építőipar is, mikor majd építeni kell a gazdagok lakónegyedinek kerítéseit, és biztonsági őrből is többre lesz szükség.

Valószínűleg fellendül a temetkezési ipar is, feltéve, ha nem teszik kötelezővé az éhendöglött szegények tetemeinek családilagos eltakarítását.

Vajon, hová vezetnek ezek a dolgok?

:O)))

UBORKASZEZON

Máskor a nyár uborkaszezon volt, ilyenkor leginkább csak kis színes hírecskék szoktak megjelenni, miszerint Orbán Viktor államosította a nőket, vagy, hogy a kissé gyűrött és éhes napközis kinézetű Bajnai Gordon megsétáltatta kedvenc Fidesz-aktivistáit.

Esetleg, hogy Gyurcsány elhatározta, hogy ősztől "A kötcsei remete" címre hajt és megírja a Nemzeti Madártej című korszakos művét, hogy Juhász füvész környezetvédelmi indíttatásból idén parlagfüvet szív, Karácsony Gergő pedig boldog, mert neki minden nap Karácsony.

Az is jó kis hír lehetne továbbá, hogy az Orbánt üdvözült mosollyal és üveges tekintettel üldöző hölgykoszorú átlagéletkora a nyugdíj előtt álló tanárnők átmeneti kiesésével megemelkedett hetvenegy évre...

Itt meg azért jönnek fajsúlyosabb dolgok is, mint például olyasmi, amit Die Zeit című német hetilap a magyar gazdaság helyzetéről közölt összeállításában jövendölt:  A kamattörlesztés csak Görögországnak és Olaszországnak jelent nagyobb terhet, a gazdaság bővülésének (A blogger kérdése: lemaradtam volna valamiről?) üteme pedig nem elég az adósság növekedésének megállításához.
"Tartósan alacsony gazdasági növekedés és növekvő adósság - ez Magyarország problémája" - írta a Zeit Online.
Egy elemzőt idézve hozzátették, hogy az ország könnyen államcsődbe sodródhat, ha gondok támadnak a nemzetközi pénzügyi piacokon.

Hát nem tudom, én a Vezér szónoklataiból arról értesültem, hogy csökken az adóssgállomány, de úgy látszik, a Vezér nem olvassa a Die Zeitet, vagy a Die Zeit újságírói nem hallgatnak Orbánt Magyarországon, mindenesetre van itt valami kis kommunikációs zavar.

Mindenesetre ezt nem csak a Die Zeit írja, hanem minden épeszű elemző, amikor szóba kerül az IMF vérbunkó kiebrudalásának híre, hiszen olyan ez, mint amikor a cirkuszi amatőr légtornász nagy pofával és még nagyobb ollóval szétvagdalja a védőhálót, majd felmászik a trapézra.

Érdekes, hogy a kormánypárti sajtóban még senki nem érdeklődte meg a mi kis artistánktól, hogy egy esetleges világpiaci forrásszűkülés esetén miként képzeli Magyarország finanszírozását, merthogy igen könnyen bekövetkezhet egy ilyen állapot, erre pedig a Vezérnek annyi ráhatása sincs, mint Julcsa néninek az ENSZ határozataira.

Egyáltalán, a kormánypárti média nem szól másról, csak a rezsicsökkentésről, holott ezt a remek találmányt  lehetne esetleg szembeállítani eddig sosem hallott rezsinövelő kiadásokkal is, mint például a gáz és elektromos hálózatok kötelező felülvizsgálatával, melynek nagyságrendje tízezer forint feletti is lehet, és annak is el kell végeztetni, aki ma csorgó nyállal dicséri az Urat, mármint hogy a Miniszterelnök Urat...

Viszont lesz néhány focistadionunk, habár ha éjjel-nappal világítják is a pályákat, akkor sem tudják az áramfogyasztás növekedésével indokolni a paksi bővítést, azzal meg talán nem nagyon merik, hogy mecsoda üzlet lenne ez Simicskának és az Orbán Családnak.

Mindennek dacára a projekt miniszterelnöki hatáskörbe került, csakúgy, mint az Uniós milliárdok elosztásának kérdése, ami majd természetesen testvériesen valósul majd meg, - Vityka lesz a gonosz testvér, mindenki más meg a bambatestvér.

Sok jóra nem lehet számítani.

Mikor már Csányi is menekíti a pénzét a saját maga által irányított bankból, akkor nem árt mindenkinek eltűnődnie csóró kis betétei sorsán.

Erről sem nagyon ad hírt a média, vajon miért?

Igaz, Julcsa néni a párnacihában tartja a pénzét, de csak azért, mert nem tudja, hogy a mi Ügyes Vezérünk a feje alól is ki tudja lopni, anélkül, hogy fejbeverné bunkósbottal.

Igaza is van, akit fejbevernek, az sikoltozik, aki meg éhendöglik, az egyre halkabb és halkabb lesz a kérdésre vonatkozó tudományos kutatások szerint.

Na, mindegy, azért legyünk büszkék, hiszen nagy terveink vannak: megcéloztuk a 2042-es olimpia megrendezésének jogát, ami remek üzlet, hiszen egy ilyen rendezvény - mint láthatjuk - már Görögországnak is mennyire bejött!

Addig be kell érnünk holmi úszó-világbajnokság rendezésével 2021-ben.

Remélhetőleg ennek megrendezésére már az Orbán Viktor Emlékparkban kerül sor Felcsúton, ahol a Vezér negyvenkétszeres életnagyságú szobra büszkén tekint majd le a világ sportolóira.

A szobor tervezése már meg is kezdődött, egyelőre statikai problémák vannak, mert a szobor hasa kibillenti az alkotást a stabil állapotból, és ez bogyókkal nem kezelhető, mint amikor a Vezér még életében kibillent stabil állapotából.

Az sem eldöntött még, hogy a szobor statikus vagy mobil alkotás legyen-e, utóbbi esetben lengő nyelvvel, előbbi esetben hóna alatt focilabdával ábrázolná a Nemzet Megmentőjét, de ez szinte mindegy is.

Lényeg, hogy a korona a fején legyen, ne a fogán...

:O)))

NESZE BIRKA, ITT A SZÉNA...

Éppen folyik a nagy húsvásár, a Vezér választókat vásárol, természetesen az úri középosztályt preferálva...

Szerencséje is van, a magyar választó kilónként nevetséges összegekért vásárolható meg, méghozzá abból a pénzből, melyet neki kell megfizetnie ilyen-olyan formában, kamatostól, és amelyet a pénztárablaktól való távozás után azonnal vissza is vesznek tőle, vagy már előre vissza is vettek.

Van olyan cég ugyanis, amelyik nem sokkal a nagy adakozás eluralkodása előtt kilencszeresére emelte szolgáltatása árát, most abból ad tíz százalékot vissza, de ezért én nem a cégvezetést hibáztatom, hanem azt az államot, amelyik belepiszkál a gazdaságba, a piaci viszonyokba, amelyik monopolhelyzeteket teremt és államosít.

Persze ügyesen ki van ez találva, hiszen az, hogy ki mennyit profitál a rezsicsökkentés nevű parasztvakításból, az attól függ, hogy mennyi is az a rezsi.

Akinek sok, annak jelentős összeg, akinek alacsony a rezsije, annak nem jelent semmit, ő csak fizetheti a gazdagoknak kifizetendő rezsicsökkentést, mert annak árát ki kell fizetni valakinek, ez az egy biztos.

Van a társadalomban majd’ négymillió háztartás,  abból majd a felét nyugdíjasok tartják fenn, a másik felének zömét sem dúsgazdag vállalkozók alkotják, így aztán nekik a rezsicsökkentés párszáz forintot hoz talán havonta, de amikor a költségvetésbe be kell fizetni az adókat, akkor nekik is be kell fizetni kis pénzecskéjüket, akkor már senki nem nézi, hogy szegény vagy gazdag, rá is ugyanannyi jut, mint a dúsgazdag milliomosra.

Vegyünk egy szélsőséges példát.

Legyen Degesz Józsinak mondjuk, egy hatszáz négyzetméteres, négygarázsos háza, nem túl nagy, húszméteres, ellenáramoltatós medencével, fűtött kocsifeljáróval, temperált garázzsal, kerti világítással, elektromos grillel, klímával, szórakoztató elektronikával, elektromos kapuval és garázskapukkal, hűtőkkel és mélyhűtőkkel, szaunával, szoláriummal, gázfűtéssel – és természetesen horribilis közüzemi számlákkal.

Legyen ennek összege, mondjuk havi negyedmillió, ami nincs is túlbecsülve.
De ki tudja fizetni, mert a jövedelme magas.

Tőle kétszáz kilométerre, de életszínvonal tekintetében fényévekre lakik Girhes Gábor közmunkás a feleségével, aki havi nyolcvanezerből éldegél saját házacskájában, melyet az átkos szocializmusban épített.

Előszoba, két szoba, konyha, fürdőszoba, spejz, fáskamra, garázs - már legalább tizenöt éve autó nélkül, gáz kikapcsolva, villanykörte három darab, egy energiazabáló televízió, víz a közkútról, szennyvízcsatorna nincs, szippantani négyhavonta kellene, de a hígját inkább szétlocsolja a hátsókertben, és csak évente szippantat, ha tud.

Fával fűt, a fát apránként „szerzi” az erdőből, egyetlen öröme, hogy nem cigány, ezt öntudatosan ki is hangsúlyozza, miközben a nyolcszáz forintot kifizeti az alapvető élelmiszerek ÁFÁ - ja címen, meg befizeti a közműcégek lecsökkent nyereségadójának pótlására Viktornak.

Rezsije havi nyolcezer forint, ebből a dolgok jelenlegi állása szerint nyolcszáz forint a rezsicsökkentés, ami neki sokat jelent.

A rezsicsökkentés árát viszont neki is fizetnie kell, mert az azért elképzelhetetlen, hogy a közműcégek hosszabb időn át elviselnék, hogy a nyereségüket elvonják.

Ők is rezsicsökkentésre kényszerülnek, ők majd úgy szorítják le a rezsijüket, hogy elfelejtik a fejlesztéseket, csökkentik a dolgozói létszámot, áramkimaradás vagy csőtörés esetén a javítási idő megnő, a kereseteket visszafogják, legatyásodnak és pár év múlva a közműhálózat valószínűleg megközelíti majd  Enver Hodzsa Albániájának állapotát.

Közben persze azért emelni fogják az árakat, és az állam kénytelen lesz engedni nekik, mert különben az államra hagyják a feladatot, mely ugyan ennek örülni fog, hiszen rendszeres bevételhez jut, melyből remekül lehet finanszírozgatni ezt-azt, de ettől a szolgáltatás sem jobb, sem olcsóbb nem lesz.

Soha nem volt sikeres az a gazdaságpolitika, amelyik belepiszkált a piaci viszonyokba.

Az állam bevételei persze a közműcégek nyereségadójának csökkenése miatt szintén csökkennek, ez pedig tűrhetetlen, így aztán a kimaradt jövedelmet pótolni kell más adónemekkel, különadókkal, mifenével, amit majd nem csak az fizet, aki egy évben háromszázezret szakított a rezsicsökkentésen, hanem az is, aki évente tizenkétezret kapott.

Neki nem ezt a tizenkétezret kell majd megfizetni, mert akkor már rá is annyi jut a terhekből, mint a többi állampolgárra, mint például arra, aki háromszázezret kapott.
A Fidesz szóvivője nagyon nem akarja megérteni, hogy támogatni nem kellene mindenkit, hanem csak a rászorultakat, ennek láttán azért az ember elcsodálkozik.

Most majd megint oldalbatámogatnak egy réteget, természetesen nem a szegényeket.
A HVG.hu szerint „százezer családnak juttatna 20-30 ezer forintnyi pluszpénzt havonta a családi adókedvezménynek a KDNP javaslata szerinti kiterjesztése. A Fidesz rivális javaslata ennél kicsit szűkmarkúbb. Ha valamelyik variáció megvalósul, nagyjából plusz egy havi fizetés maradna a zsebében azoknak, akik eddig nem tudták kihasználni a teljes családi kedvezményt.
Összesen 250 ezer szülőt és gyermeket, illetve 100 ezer családot érintene a családi adókedvezmény kiterjesztésének KDNP által szorgalmazott ötlete – mondta a hvg.hu-nak Pálffy István, a kisebbik kormánypárt frakcióvezető-helyettese.
A párt nagyjából másfél éve próbálja elérni a kormánynál, hogy azok is igénybe vehessék a gyermekeik után járó teljes családi adókedvezményt, akiknek az alacsony jövedelmük miatt nincs elég adóalapjuk a kedvezmény teljes kihasználására.” – írja a portál.

Nem sajnálom én senkitől a pénzt, de biztos, hogy nem azokat kellene támogatni, akik a létminimum alatt élnek?

Nem lenne fontosabb például a gyermekszegénység felszámolása?
Egyébként is alapvetően elhibázott szociális kérdéseket az adórendszeren keresztül kezelni, - ez sem szokott sikerülni sehol.

Az adókat be kell szedni az utolsó fillérig, és abból aztán lehet támogatni gyermeknevelést, stadionépítést, meg minden egyéb szir-szart, amire a mi kis diktátorunknak kedve szottyan.

A kis beteg nyilatkozott is egy jót.

"A magamfajta emberek szeretnek valami jelentőset véghezvinni, valami rendkívülit. A történelem megadta nekem ezt az esélyt" - nyilatkozta a The Wall Street Journalnak Orbán Viktor, aki úgy fogalmazott: vonzó munkának tekinti az ország megmentését.

Én meg itt ülök, nyakig az aggodalomban, ezidáig ugyanis amit Szeretett Vezérünk megmentett, az mind meghótt.

Ez várna az országra is?

Szép perspektíva…

:O)))

KIS KIEGÉSZÍTÉS

Kiss János nevű kommentelőm hozzászólt a Csalódás című posztomhoz.
A hozzászólás így szólt:

„Pupu - ha jól értelmezem cikkét - azt kifogásolja, hogy a demokratikus ellenzék két legerősebb pártja (az MSZP és az E14) olyan változás sorozatot készít elő, mely nem tartalmaz elég radikális újításokat, vagyis csupán "kozmetikázza", toldozza-foltozza az Orbán-rendszert, ahelyett, hogy gyökeresen új szisztémát teremtene! Nos ezzel nem tudok egyet érteni több okból sem. (Pedig előre bocsátom: nem vagyok elkötelezett híve egyik említett pártnak sem.) Először is jelenleg az elvekben egyeztetnek, és engedtessék már meg mindenkinek annyi türelem és bizalom, hogy előre ne köpködjük meg őket azzal, hogy máris sikertelennek bélyegezzük az egészet. Másodszor egy új Alkotmány és a demokratikus fékek helyreállítása éppen elég radikális változást jelent már önmagában véve is, hiszen ezzel a két lépéssel maga a demokrácia is helyreállítható lenne. Pupu ezt egyszerű "szarakodásnak" nevezi - ami 3 évig elhúzódhat - de emlékeztetném két körülményre: egyrészt arra, hogy a két párt előzetesen kidolgozott Alkotmány-tervezettel rendelkezik, amivel kapcsolatban egyébként január óta egyeztetnek (zárt ajtók mögött), másrészt egy ország alkotmánya a legfontosabb törvénye is egyben, aminek tartalma valóban alapvetően határozza meg az adott ország működését. Magyarán: éppen akkor lenne toldozva-foltozva az Orbán-rezsim, ha nem "szarakodnánk" az Alkotmánnyal - vagyis nem cserélnénk le - hanem meghagynánk úgy ahogyan "összebarmolta" a Fidesz-csapat! Végül még egy észrevétel: gúnyolódhatunk és polemizálhatunk Bajnaiék és Mesterházyiék igyekezetén, sírva közben azon, hogy más pártokból nem kérnek, vagy csupán statiszta szerepet szánnak a kedvencünknek, el kell fogadjuk: az esélyt valami újra most ők jelentik. És a lakosság a választékból - az ellenzéket tekintve - legnagyobb számban őket támogatja. Ennyi!”

Nem szoktam kommentekre bő lére eresztve reagálni, mindig abban a hitben vagyok, hogy a posztban már kifejtettem a véleményem, a többi az olvasó dolga.

Most mégis kivételt teszek, mert a téma kezd önálló életre kelni, valahogy olyan lassan a feeling, mint egy Fradi baráti kör kontra MTK drukkerek összecsapásán, holott itt a tét sokkal nagyobb, mint a huszonkét botlábú minősítése.

Ami azt illeti, én rengeteg dolgot kifogásolok, de menjük egyelőre Kiss János állításain sorba.

1. Azt írja: a demokratikus ellenzék két legerősebb pártja (az MSZP és az E14) olyan változás sorozatot készít elő, mely nem tartalmaz elég radikális újításokat, vagyis csupán "kozmetikázza", toldozza-foltozza az Orbán-rendszert, ahelyett, hogy gyökeresen új szisztémát teremtene!

Talán mindjárt szögezzük le: az említett két párt az tulajdonképpen egy párt és egy olyan politikai formáció, mely egy tegnap bejegyzett párt, egy bejegyzés előtt álló párt és egy civil szervezet laza és esetleges szövetsége, mindenféle formális közös apparátus nélkül.

Ebben a szövetségben már az is eredménynek számít, hogy látszólag elfogadják Bajnait a gittegylet vezetőjének, de ez persze még nem lefutott meccs, ismerve a résztvevőket még nem kizárt, hogy libákat terelve fognak tüntetni ellene - kivéve tán a Szolidaritást, amelyik ma az egyetlen a résztvevők közül, amelyik effektíve csinál is valamit.

A két legerősebb párt kifejezés nettó hazugság, mert a szereplőket eddig még nem mérte senki, a közvéleménykutatások eredményei a választások előtt háromnegyed évvel még nem mondanak semmit. Maguk a közvéleménykutatók is manipulálhatják a közvéleményt, hiszen semmiféle kockázatuk jelenleg nincs, ma még azt írnak le, amit akarnak, hiszen oly távol még az ő megmérettetésük ideje, mely a pártoknak oly közel van már.

Szóval erőre hivatkozni meglehetősen nevetséges.

Amiért ez a formáció egyáltalán létrejöhetett, az a Gyurcsánnyal szembeni ellenszenv, mert azt minden résztvevő a zsigereiben érzi, hogy a demokratikus oldal természetes vezetője ez a hibát hibára halmozó idealista nyakigláb, ez az okos, széleslátókörű, európai és vitathatatlanul demokrata államférfi.

Most éppen olyan a szituáció, mintha Bernadotte és Ney marsallok elkezdenének osztozkodni az angolok és poroszok és oroszok uralta Európán, gondosan odafigyelve arra, hogy Napóleon maradjon ki a buliból…

Eredetileg arról volt szó, hogy majd létrejön a demokraták pártokon felül álló szövetsége, melynek résztvevője lehet mindenki, aki alkotmányos alapokon állva elutasítja a diktatúrát.

Ma ott tartunk, hogy játsszuk a homokba pipiskét, alkotmánytervezetekkel hadonászunk, melyek megszületése semmivel sem demokratikusabb, mint Szájer remekművének létrejötte, nemlétező választási eredmények birtokában koalíciós tárgyalásokat folytatunk, holott nem erről szólt és nem erről kellene, hogy szóljon ez a történet.

Mellesleg Orbán meg röhög a markába.

2. Azt mondja kedves kommentelőm, hogy adassék már meg mindenkinek annyi türelem és bizalom, hogy előre ne köpködjük meg őket azzal, hogy máris sikertelennek bélyegezzük az egészet.

Márpedig a türelem fogytán van, és ennek nem az az oka, hogy a választó izgága, hanem egyrészt az, hogy rohamosan fogy az idő, másészt meg a résztvevők mintha nem tudnák mi a tét, és még kevésbé azt, hogy mi lenne a dolguk.

Pedig csak ki kellene ülniük egy lakótelepen a padra és elnézegetni, ahogy a Fidesz fizetett és önkéntes aktivistái járják a lakásokat, ezzel szemben a szocialista párt megállt az ígéretnél, hogy ők majd a lábukkal győzik le a Fideszt, amit ma legfeljebb akkor tudnának realizálni, ha a büdösség lenne a mérce, de még az sem biztos.
A másik formációnak pedig –a Szolidaritás kivételével - jószerivel aktivistái sincsenek, úgyhogy lenne mit tenni.

Lehet, hogy valamelyik kávéház sötét sarkában mindenki szült egy fenomenális programot, melyben kitér arra is, hogy győzelem esetén minden demokrata kap majd egy baktertojást, de arra nem tér ki, hogy mi lesz, ha menetközben kiderül, hogy a Fradi utcai harcosai szét akarják verni a Belvárost, be akarják verni Bajnai orrát, Orbán meg a pálya széléről tüzeli őket, merthogy a haza nem lehet ellenzékben…

Szervezni kellene, szervezetet építeni, szavazókat szerezni, okosítani a választókat, és legfőképpen megértetni velük, hogy ha nem akarnak egész életükben félni, akkor most az egyszer bátraknak kell lenniük.

3. Egy új Alkotmány demokratikus létrehozása időigényes babramunka, nem érdemes összecsapni, de az Alaptörvényt hatályban tartani egyúttal azt is jelentené, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét, a demokratikus intézményrendszert létrehozni vagy helyreállítani nemigen lehetne.

Mint ahogy számos szép terv is megbukna az alkotmányosság próbáján, merthogy Orbán egész rendszerét államjogilag az Alaptörvényre építette.

Ha az Alaptörvényt kipöccintjük, akkor dől a kártyavár, rakásra, aminthogy dőlnie is kell.

Itt nem reformálgatni kell Orbán tákolmányait, hanem radikálisan szakítani velük, merthogy ezt várja az a választó, aki csak ebben az esetben hajlandó a voksát odaadni, valóságos változásokban reménykedve.

Az ilyen „majd felülvizsgáljuk, majd eldöntjük” duma csak azt sugallja, hogy a Fidesz-mutyi helyett jön a Liberálszoci-mutyi, és ami azt illeti, ebből van éppen elegük a választóknak.

4. Alkotmányt tisztességes jogállamban nem zárt ajtók mögött barkácsolnak olyanok, akiknek a nevét se tudjuk, hanem egy pontosan nevesíthető köztestület, a lehető legszélesebb nyilvánosságot bevonva, mindenkivel, aki erre hajlandó egyeztetve, megfontoltan hoznak létre, majd az eredményt egy csak erre a célra választott Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek kell érdemi vita után jóváhagyni és csak eredményes és érvényes népszavazás után lehet hatályba léptetni.

Ebben a témában – ha megnyertük a választást nem kell kapkodni, de elfeledni sem illik, nem szabad belőle második ügynök - ügyet kreálni.

5. Alapvetően hibás az az elképzelés, hogy ez is csak egy választás lesz a sok közül, politikai pártok között.

Itt választás nem pártok, hanem a demokrácia és a diktatúra között lesz, aztán ha lerúgtuk a diktatúra igen rövid ideje felépült falait, akkor lehet tisztességes választási törvény alapján tisztességes választókerületekkel tisztességes választásokat tartani, melynek során meg kell kérdezni a más országokban élő magyar választópolgárokról is a választópolgárok véleményét.

Ha ők azt mondják, hogy válasszon kormányt nekünk az idegenben életvitelszerűen élő magyar, ám legyen, de ha azt mondják, hogy csak az válasszon itt, aki viseli is leadott voksa következményeit, akkor eszerint kell meghozni a választási törvényt, nem pedig befeküdni az idióta nacionalistáknak.

Úgysem lehet mindenki igényeit kielégíteni, ki kellene hát mondani, hogy mi olyanok igényeit akarjuk kielégíteni, akik azt szeretnék, hogy hazájuk egy korszerű, fejlődőképes európai állam legyen, ne egy molyette jelmezekbe öltöztetett panoptikum idiótáknak.

6. Azt is írja a kedves kommentelő, hogy „gúnyolódhatunk és polemizálhatunk Bajnaiék és Mesterházyiék igyekezetén, sírva közben azon, hogy más pártokból nem kérnek, vagy csupán statiszta szerepet szánnak a kedvencünknek, el kell fogadjuk: az esélyt valami újra most ők jelentik. És a lakosság a választékból - az ellenzéket tekintve - legnagyobb számban őket támogatja. Ennyi!”

Hát szóval nem kell elfogadnunk, és amilyen renitens a választó nem is fogja elfogadni.

Persze sírni sem kell, de nem lehet úgy demokráciát csinálni, ha arról azt képzeljük, hogy a demokrácia az a diktatúra, amelyben mi mondjuk meg a frankót.

Ez a felállás és ez az ütem, melyet a résztvevők bemutatnak, esély valóban – elszalasztott esély.

Kár értünk…

:O))))