2014. június 29., vasárnap

VIKTOR ÁLMA



"Erről a rendről álmodtunk 25 évvel ezelőtt" mondta Sorscsapásunk, kinek tevékenységéhez képest a sáskajárás és a pocokinvázió, továbbá az özönvíz bohókás tréfának tűnik.

Rendőrtisztek avatásán hangzott el a gyönyörű mondat, a frissen avatott rendőrök valószínűleg tátott szájjal bólogattak, fel sem tételezték, hogy a szónok személyében az évszázados hagyományaira méltán büszke Magyar Rendőrség tönkretevőjét, szétverőjét tisztelhetik.


Természetesen nekik nincs emlékük sem a huszonöt év előtti viszonyokról, sem a huszonöt év előtti Orbán Viktorról, ami nagy kár.
Azért nagy kár, mert így el sem hiszik talán, hogy az elmúlt huszonöt évben Viktorunk fáradhatatlanul munkálkodott a fegyveres testület szétverésén, és amit elért, az jelentősen meghaladja a Jobbik legvadabb törekvéseit is – a magyar rendvédelmi szervek ma katasztrofális állapotban vannak.


Kezdjük talán a közrendvédelemmel, melyről az avatóbeszédben a Vezér azt állította, hogy az emberek egyik fő elvárása az volt, hogy a rendőrség véletlenül se kelthessen olyan benyomást, hogy nem az áldozatok, hanem az elkövetők oldalán áll, vagy esetleg egyes tagjai a bűnelkövetők táborához tartoznak.
Ezzel kapcsolatban kijelentette: az elmúlt években sikerült megtisztítani a rendőrséget az ilyen ügyektől.
Mondjuk ezt Vizoviczki – sőt, még az ügyészség is - másként tudja, másrészt meg az ilyen hangzatos dumákkal senki nem megy semmire.


Az embereknek meg az volt a fő elvárása, hogy a rendőrség tartsa fenn a rendet, oszt jónapot.
Mari néni libája nyugodtan alhasson az óljában, Mari néni a házacskájában, mindenki nyugodtan mehessen be egy szórakozóhelyre, ne kelljen attól tartani, hogy kifelé már tepsiben fog távozni, az utakon rend legyen, és a rendőr segítse az állampolgárt, ne hatalmaskodjon.
Tudom, kis hatalom – nagy arc, de a rendőrnek „felhasználóbarátnak” illene lenni, mert nem azért fizetjük a rendőrt, hogy szegényembereket vegzáljon, hanem azért, hogy tartassa be a törvényeket.


Ami a személyi állományt illeti, nyugodtan elmondhatjuk róluk, hogy felkészületlenek, képzetlenek, sok esetben szúnyogcsődöröket küldenek kigyúrt nehézfiúk ellen, ha a rendőr intézkedik, akkor csak a baja van.
Lehet adminisztrálni, magyarázkodni, ha nagyemberrel akaszt bajuszt, nemigen lesz sikerélménye, ezért inkább az elfordulásos technikát alkalmazza, ha az áldozat sikítozik, még a fülét is befogja.
Persze egyszerűbb a csóró cigányt megfogni az erdőszélen, mikor a biciklijén a lopott tüzelnivalót tolja, mint megfogni egy gazdasági bűnözőt.
Utóbbihoz felkészültség kellene, az meg nincs, vagy kevés az ehhez értő ember, ezért aztán a rendőrségi statisztikákat a kerti tolvajlások felderítési adatai képezik, mert ott eredményes a felderítés, még ha néha agyon is kell verni egy-egy szivattyú feltételezett eltulajdonítóját.



Orbán szerint mára nehéz munkával, de sikerült visszaállítani "a mundér becsületét", így az egyenruha többé nem félelmet ébreszt, hanem tiszteletet parancsol.
Szerintem meg röhögést vált ki, mert természetesen a legfőbb gondot az jelentette, hogy a meglévő egyenruhák nem feleltek meg a viktátor kényes ízlésének.
Vagy valamelyik haver, rokon, sógor vagy vő szabászattal és varrodával rendelkezik, merthogy épeszű ember ilyen minőségű és fazonú ruhákat rendőrre semmiképpen nem adna.
Nagynéném még az átkosban egyenruházati szövetkezetet vezetett, akkortájt az anyagminőséget és a szabást ellenőrizték és zsűrizték, most meg lóg ezeken a szerencsétleneken a ruha, mint tevén a gatya, a sapkájukat pedig egyetlen csőd előtt álló biztonsági szolgálat se adná alkalmazottai fejére.


Oda a marconaság, pedig a rendőrnek már magával a megjelenésével is tiszteletet kell parancsolni – szerintem Pintér is azért lett belügyminiszter, mert rendőrként állandóan kiröhögték.
Vagy mert olvasta Rejtőt és tudja, hogy ha leakarsz maradni egy listáról - jelen esetben a bűnözők listájáról - akkor neked kell azt felolvasni.
A Valéria telep rendőre a házunkban lakott, az, ha végigment a telepen, ahol az élet néha igen viharos volt, akkor a táj elcsendesedett, a legnehezebb nehézfiúk is tisztelettel köszöntek neki.
Egyszer kiemelték, vezetőt csináltak belőle, de néhány hónap múlva visszahelyezték, mert a Valérián összeomlott a rend, hiába jártak oda párosával a fakabátok.



Szóval, a mundér randa, becsülete meg annyi van, amennyit a benne lelhető rendőr keres – nagyon kevés.
Orbán utolsó csapása a rendőrségre a 2006-os eseményekkel kapcsolatos hisztériakeltése volt, erre a koronát az a bírósági döntés tette fel, hogy a bíróság nem fogadja el rendőr vallomását, sem jegyzőkönyvi nyilatkozatát, de a Fradi „B-közép” ketrecharcosának vallomását készpénznek veszi.
A rendőrök hallgatnak, de közben azt gondolják: veresse agyon magát érted, akinek az anyja lánctalpas – és ezzel részükről az ügy rendezettnek tekinthető.


A miniszterelnök külön felhívta a figyelmet a rendvédelmi szervek közötti kiváló kapcsolatra, arra, hogy a rendvédelmisek az elmúlt években bebizonyították, ha baj van, mindig ott vannak: jöhet ipari katasztrófa, egész Európát megtépázó váratlan havazás vagy akár emberemlékezet óta nem látott árvíz, rájuk lehet számítani.
Hát ez az ember vagy hülye, vagy téged néz hülyének, és ha hagyod magad, akkor még joggal is teszi.
A szervek közötti kapcsolat legendásan rossz.
A rendőröket irritálja Orbán magán-ÁVH-ja, a TEK, melynek tevékenyégét mégcsak törvény

sem szabályozza, ebből kifolyólag lebeg a jogállamiság határain kívül, mint Mohamed koporsója.
A rendőröket az is irritálja, hogy a TEK egy év alatt több Audit tör össze, mint a rendőri állomány vizespoharat, és amikor szóvá teszed a dőzsölést, még ki is rúgnak, oszt mehetsz kukkolni az Auchanba…


Az ilyen Hegyeshalomtól Budapestig tartó váratlan havazás, meg az emberemlékezet óta nem látott árvíz komoly tünet, figyelni kellene rá Grazban, mert súlyosbodik a baj, már megint romlott az állapot.
Azt természetesen nem vonom kétségbe, hogy a koleszos falusi fiúk
erről a rendről álmodtak már 25 évvel ezelőtt is, hiszen melyik bűnöző álmában ne szerepelne a tehetetlen rendőrség, márpedig az új éhesek már akkor is bűnözők voltak.
Az első állami támogatásból vett Boss-öltönytől hamar eljutottak a Tisztiházból lenyúlt pénzek magánosításáig, ebből lett Orbán-apuka első kőbányácskája is.


Azért gratuláljunk az új rendőrtiszteknek, a magam részéről kevés csalódást és sok sikert kívánok nekik.
Azért az se baj, ha menet közben szert tesznek valami, a polgári életben is hasznosítható tudásra, merthogy nem gondolnám, hogy az angol Bobbyk vendégmunkásokra tartanának igényt – habár lehet, a bűnügyi technikusoknak lennének esélyeik…
Viktor meg - remélem – felavatta azt a rendőrtisztet, aki majd vezetőszáron kísérgeti – remélhetőleg nem túl sokára…

:O)))

2014. június 28., szombat

POFÁRA TÖRTÉNŐ ESÉS

Felöltötte harci rosszmodorát, felcsatolta sportszárát, zsebrevágta azt a két dolgos kezét (Szent Jobb és Szent Bal – kanyarba se vagy Szentpisti!) – csatába indult, legyakni Brüsszelt Viktor, Isten Bunkaja.
Elemében volt, hiszen számára a harc maga az élet, ő kora gyermekkorától erre szocializálódott, már a kőbölcsőben is, melyet gondos édesapja faragott a kis Vityesznek a fejével próbálta széttörni a korlátokat, ettől lett az orra is csámpás, de sajnos nem sikerült, a maradandó károsodás nem a kőbölcsőben keletkezett.


Hogy miből gondolja, hogy neki állandóan széllel szemben kell megpróbálnia pisilni, az maga a nagy talány, hiszen már kötésig jár a kudarcokban.
Gondolom, hogy itthon ő fújja a passzátszelet, ebből arra a következtetésre jutott, hogy a nemzetközi színtéren is neki kell meghatároznia a követendő magatartásokat.
Minden jel szerint tévedett, pedig csókot lehelt az angol miniszterelnök ánuszrózsájára, beszippantva annak bódító illatát, és mégis.
Illetve mégsem, mert elszabta a dolgot, rosszul mérte fel az erőviszonyokat.


Azt gondolta, hogy David Cameron olyan erős az Unióban, mint ő Magyarországon, de megdöbbentő módon ez a vélekedése nem jött be, Cameron egyedül maradt, mint Don Quijote, így Sancho Panzára sem várt valami nagy diadal a szélmalom tövében.
Ő azt hiszi, hogy az Unió ellen harcol, de téved – ő a történelemmel folytat éppen vesztes csatát, hogy a csatában betöltött szerepét most hadd ne cizelláljam, mindenesetre nem ő a hadak vezére, de még csak annak sisakhordozója sem.


Az alapvita ugyanis arról szól, hogy merre tartson az Unió.
Két verzió van, az egyik államok laza szövetsége, a másik út egy Európai Egyesült Államok felé vezet.
A Nemzet Pucája az első felfogást támogatja, az ő Uniós modellje szerint az Unió szedje be a tagországoktól a pénzeket, majd ossza vissza - legfőképpen Magyarországnak, de a pénzek elköltésébe ne szóljon bele, ne ellenőrizzen semmit és legfőképpen ne pofázzon bele abba, hogy ő mit csinál bánatos népével, vagy mit nem.
Neki mindegy, hogy mi lesz Európával, vagy mi lesz ötven, vagy száz év múlva, ő az utódokról már gondoskodott, a többi meg harcoljon meg a napi betevőért, kit érdekel.
Hogy közben a világ megváltozott, az nem érdekes, az a világ baja, harcoljon meg a világ is az életbenmaradásért – végtére is nem juthat mindenkinek libacomb, van akinek meg kell elégednie a püspökfalatjával.


A világ persze közben napról-napra változik, Kína gigászi teljesítményekkel már a világ vezető hatalmának szerepére tör, a Hold meghódításán dolgozik, emellett Amerika el van neki adósodva nyakig.
De feljövőben van India is, mely a világ legnépesebb országa lesz a század végére, és lehet ugyan tízmilliós, matyómintás, árvalányhajas falunkból legyinteni, hogy a sok kis sárga, meg az a rengeteg cigány, de ne felejtsük: Kína mára a legfejlettebb haditechnika birtokosa, India pedig informatikai nagyhatalom.
Vezérünk ugyan most legyőzte a hazai Kínát, becsukatta a Négy Tigris nevű piacot, de Kínát bezáratnia nehezebb feladat lesz.


Európa vezetői és közötte van egy óriási különbség: a többiek éreznek némi felelősséget népükért, míg ő csak a saját érdekeit nézi.
Így van ez, akármerre is nézünk, lásd a stadionépítések ügyét, a paksi bővítést, a termőföldek körüli cirkuszokat, a dohánymaffiát, a borászatokat – mindenhol az ő strómanjai vannak pozícióban és ők fosztogatják szorgalmasan az országot, melynek bamba népe még mindig a kommunistákat szidja.
Ha Európa nem akar túl sokat engedni az életszínvonalából, a világban betöltött pozíciójából, akkor változnia kell és meg kell haladnia a zárt nemzetállamok ideáját.
Egyesülni kell, ami természetesen nem zárja ki a nemzeti sajátosságok megtartását.


Nem először kerülnek ilyen dilemma elé európai országok, hiszen Németország sem volt mindig egységes ország, ma mégis el van egymás mellett a bajor és a porosz, a szász és a sváb, egy gazdaságilag és katonailag erős államban.
De volt ilyen az olaszoknál is és a sok apró fejedelemségből egységes ország lett.
Lett volna ilyesmire példa nálunk is, mert – minden ellenkező híresztelés dacára – Erdély nem volt Magyarország része.
A 48-as ifjak is ezért szerették volna az Uniót Erdéllyel, csak aztán a korabeli orbánviktorok elqrták, nem kicsit, nagyon…
Aztán az első világháború előtt is részei voltunk egy erős soknemzetiségű államnak, az Osztrák-Magyar Monarchiának, mely még erősebb lehetett volna, ha nem akadályozzuk meg azt, hogy Csehország is csatlakozhasson ehhez az államalakulathoz.


Maga a királyi Magyarország sem volt nemzetállam, és éppen az verte szét, hogy legerősebb nemzetisége elnyomta a többieket – talán ebből lehetne tanulni is.
Most az Uniót kényszeríti a történelem arra, hogy nemzetei összefogjanak, mert a kor kihívásaira adandó megfelelő válaszhoz nem elég a jelenlegi állapot.
Orbánnak más a véleménye, de ebben a kérdésben – és még sok másban - ez a maffiózó egy senki, akit úgyis el fog söpörni a történelem, és még örülhet is, ha nem jut Ceausescu vagy Rákosi sorsára.


Orbán erről a kérdésről sem kérdezett meg senkit, amit ebben az ügyben képvisel, az Orbán véleménye, nem az ország népének véleménye.
Márpedig a kérdés eldöntését nem bízta rá senki, ez vastagon meghaladja a kompetenciáját, és ugyan hivatkozhat az Országgyűlésre, legfeljebb annyit érhet el vele, hogy ha eljön az ideje, a kétharmadot vele együtt hajigálja ki a nép a Parlamentből, esetleg egy börtönben tölthetik majd büntetésüket.


Ennek az embernek nincs veszélyérzete.
Túl magasra kapaszkodott, diktátor lett, nagyon magasról pedig nagyon nagyot lehet esni.
Nagyobbat, mint most esett.

:O)))

2014. június 27., péntek

주체사상

Nagy kedvem támadt javaslatot tenni a miniszterelnöknek, ha már úgyis állandóan a zsebében van a keze, ne az adófizetők pénzével.
A kedvem azt hozta meg, hogy olvastam, miszerint százmilliárd forintba kerül az országnak neked, nekem, mindannyiunknak a Népstadion átépítése, meg azt, hogy a Videoton kilencmilliárd forint állami támogatást kap stadionja felújításához.

Kapott már erre pénzt a Fradi, a Debrecen, és még jónéhány nagyobb város, úgyhogy az egy főre eső új, vagy felújított stadionok számában már elég jól állunk, mostmár csak azt kellene kiszámolnia valamelyik gazdasági újságírónak, hogy mennyibe fáj ez a magyar állampolgároknak összesen, majd elosztani az így kapott összeget a meccsek látogatóinak számával.

Az alapvicc szerint, ha rosszul megy az üzlet a kuplerájban, akkor nem az ágyakat, hanem a lányokat kell kicserélni, - nem hátrányos a mértéktelen étvágyú madámoktól sem megszabadulni - de hát nálunk még a komoly tanulmányokból sem szoktak tanulni, nemhogy egy ezeréves viccből.
Itt inkább tanulmányokat sem írnak, csak ne kelljen szembenézni a realitásokkal.

Mindenesetre egy olyan országban, mely az adott sportágban 1986 óta nem jut ki a világbajnokságra, kissé vicces – ha nem tragikomikus – stadionokat építeni olyan befogadóképességgel, melyre legfeljebb akkor lehet szükség a jövőben, ha Pinochet eljárását követi a mi kis diktátorocskánk, a pocakos tábornok.


Magam ugyan felháborítónak tartom, hogy egy gyakorló elmebeteg hobbijára szórjuk ki az ország pénzét, miközben gyermekek tízezrei éheznek, de az aktív választópolgárok többségének úgy tűnik, tetszik a dolog.
Vélhetőleg azért, mert az is benne szerepel a felvázolt gyönyörű és rózsaszín jövőképben, hogy futball - nagyhatalom leszünk, labdarúgó Európa és világbajnokságot, sőt olimpiát is rendezünk – majd akkor az a néhány akadékoskodó alaposan összeszégyellheti magát!
A jövő egyébként is rózsás lesz, a magyar név ismét szép lesz, méltó régi nagy fényéhez, amit rákent libsi, komcsi, mi fogjuk azt majd lemosni!


A modell ázsiai, a wiki szerint dzsucse vagy csucshe (koreaiul 
주체사상).
Magyar jelentése: önbizalom, autarkikus politikai és vallási eszme.
Ez idáig csak Észak-Korea hivatalos ideológiája és a rajta alapuló államrendszere, a Kim-dinasztia rezsimjének szerves része volt, de, hogy úgy mondjuk – begyűrűzött hozzánk, így aztán stadionokat építünk nyakra-faxra, milliárdokért.
100 000 000 000 forint a Népstadionra, 9 000 000 000 forint most éppen a Videoton stadionjára.
Debrecenben is dőlt a lé a stadionra, a Fradinál is, Felcsúton egy lakosra két ülőhely jut, de azok legalább fűtöttek – hadd ne soroljam tovább, vagyok én egy tényfeltáró újságíró?
Naugye!
És még nincs vége, jön még Hódmezővásárhely, Deutsch Tompika stadionja, Szombathely, Pécs, Diósgyőr – súlyos milliárdokért.


Mindenesetre épül-szépül szép hazánk, mi nem olyan baromságokra költjük a pénzt, mint hajdan a komcsik, akik minden hétvégére egy libát tettek a fazekakba, könyveket adtak ki, színházakat tartottak fenn, iskolákat, működőképes egészségügyet üzemeltettek és harmadával növelték az ország lakásállományát.
Még egy-két stadionra is futotta – de tekintsük ezt kisiklásnak.


Eltöprengtem – lehet, hogy a Mi Sámánunk a jövőbe lát?
A foci a szegények sportja, bizonyos kitörési lehetőséget ad a fiataloknak, olyasmi, mint a mai világban a gyerekek ketrecharca.
Lehet már csak egy-két év, s a nyomor olyan lesz, hogy a gyerekek tolongani fognak a fociakadémiákon?
Mindenesetre a Puskás-Akadémia rektora, bizonyos Mészáros Lőrinc ezen dolgozik, részsikereket már ért el, a saját gyermekeit már kiemelte a nyomorból.


Aki azt gondolná, hogy én ellensége lennék a labdarúgásnak, az igen nagyot téved.
A focit nézni is, meg játszani is jó, és szavam sem lenne, ha mondjuk ezt a pénzt iskolai vagy a kisfalvak iskoláihoz integrált falusi sportpályákra költötték volna.
Rengeteg lehetőséget adtak volna a nevelésre, a felzárkóztatásra, ha a mini sportkomplexumokban a gyerekek – fiatalok szervezett keretek között sportolhatnának, edzés után megfürödhetnének – sőt, kötelező lenne megfürödni, ehhez kapcsolódva alapvető higiéniai ismeretekre tehetnének szert, a szomszédos sportpályán a lányok kézilabdázhatnának, röplabdázhatnának, horribile dictu akár még teniszezhetnének is, esetleg jutna pénz szerelésre, szertárosra, pályamunkásokra, a pedagógusok sport-pótlékára, bajnokságok utaztatási költségeire.


A vállalkozó a társasági nyereségadójából bizonyos hányadot felkínálhatott sporttámogatásra, a fiatalok sportjára.
Ebből aztán az lett, hogy a vállalkozók pénzére ráírták, hogy a gyermek vagy serdülőcsapatok támogatására megy, de gyakorlatilag ebből épült a Pancho-aréna Felcsúton, mert azt találta támogatásra érdemesnek az OTP meg a Közgép, ki tudja miért.
Bizonyára egy futball-akadémia is hasznos, habár én leginkább a gladiátor-képzőkhöz tudnám hasonlítani - befektetésnek, ahol a késztermék majd elmegy a húsvásáron, nevelési költségnek becézett vételárért, amiből aztán jól megél az az alapítvány, meg a körötte lebzselők, mely a mi pénzünk felhasználásával a saját zsebére neveli az eladható sportolókat.


Amit ma támogatunk, az a profi sport, amit meg elfelejtettünk, az a tömegsport, meg az éhező gyerekek.
Meg a telente a lakásukban megfagyó öregasszonyok, a szegények, a még szegényebbek és a nyomorgók.
A lecsúszó középosztály meg még az ostoba szegény is tapsol ehhez a baromsághoz, mert semmi összefüggést nem lát a herdálás és a nyomor növekedése között.
De sírni, azt rendkívül jól tud, mikor a növekvő bűnözés személyében is megérinti, holott a dolgok összefüggnek – a gyerekeknek szakma kell, a szakmához tanulni kell – nem csak matematikát, hanem a társadalmi beilleszkedés szabályait is – ebben lehetne nagy segítség a sport - és ha kelendő lesz majd a munkaerőpiacon, akkor nem fog egyikük sem éjjelente idegen libaólakban körvadászatot rendezni, mint Lázár Csehországban.


Mit kezdünk majd ezekkel a monstrumokkal melyeknek a fenntartása is tíz és százmilliókba kerül majd évente?
Akasztó, Stadler stadionja intő példa lehetne.
Persze azért mindenki nézze a világbajnokság mérkőzéseit, aztán ábrándozzon, mint a Vezér, aki természetesen részt vesz a döntőn, ott legalább nem fütyülik ki, mert a kutya sem tudja, hogy kicsoda-micsoda.


Nekünk nem volt ilyen szerencsénk…

:O)))

2014. június 25., szerda

HATÁSTANULMÁNY

Mosdatják a szerecsent, de valahogy egy istennek sem akar kifehéredni, pedig már hónapok óta hipóban üldögél szegény.
A Nagy Kérdés: Van-e hatástanulmány Paksról?

Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter kijelentette, hogy van hatástanulmány Paks 2-ről, és közzétettek minden, a nyilvánosságra tartozó információt, amely nem sérti a közérdeket.
Arról is beszélt, hogy Paks 2 nem fog drágábban termelni, sőt kimutatásaik szerint az egyik legolcsóbb energiaforrás lesz.

Vegyük szépen sorra a kijelentés részeit, melyet ha beledobnánk a gépbe, amelyik kiszűri a semmitmondást és a mellédumálást, akkor a gép sokat zakatolna, majd a kiömlőnyíláson egy kissé büdös, pépes barna massza kerülne napvilágra.
Azt mondja a miniszter, hogy közzétettek minden, a nyilvánosságra tartozó információt, meg, hogy van hatástanulmány.
Nosza, hát ide vele, mondaná a gyanútlan érdeklődő, de nemoda, Buda!
Az éppúgy nem tartozik a nyilvánosságra, mint ahogy az sem, hogy ki volt Lázár útitársa vagy
útitársnője a diákszállón, ahol milliókért töltötték az időt, ellenben a trükk ott bevált, a háromból kettőnek tudhatjuk a nevét…

Itt is megtudhatjuk, hogy két új blokk épül, Pakson, ehhez kölcsönt veszünk fel.
Mindössze azt nem tudjuk, hogy mennyi lesz a végszámla összege, a hitel mennyivel növeli a gdp-arányos eladósodottságot, mennyit is kell akkor az országnak önerőből kifizetni, olvashatták-e a parlamenti képviselők a hatástanulmányt, vagy csak hasraütéssel döntöttek?
Azt sem tudjuk, hogy a paksi beruházást csomagban tárgyaltuk-e a gázárakkal, hogy ettől most olcsóbb lesz a gáz vagy drágább, és hogy van-e titkos záradéka az Orbán-Putyin paktumnak, például a kivitelezők kiválasztására vonatkozólag?
Jár az ember agya, mint egy közgép, de rá kell jönnie: tulajdonképpen semmi érdemi információ nem tartozik rá.

Tetszik az a mondat is, hogy Paks 2 nem fog drágábban termelni, sőt kimutatásaik szerint az egyik legolcsóbb energiaforrás lesz.
Namármost, nekem már az is tetszett, hogy Magyarország jobban teljesít, mert azt azért nem árulta el a Nemzet Pucája, hogy Magyarország mely időpontban mért állapotával összevetve, milyen mutatók alapján teljesít jobban, de minisztere még ezt is felülmúlta.
Mihez képest nem fog Paks 2 drágábban vagy olcsóbban termelni?
Az áram világpiaci árához képest, melyet ma prognosztizálni nemes egyszerűséggel baromság, vagy a jelenleg működő paksi blokkokhoz képest, vagy a kerékpárdinamó tekeréséhez képest?
Ez egy miniszter – milyen itt akkor a többi?


Azt sem tudjuk, hogy ebben a kijelentésében bekalkulálta-e a létrehozás költségeit, ő maga tudja ezt egyáltalán?
Mert ez éppen olyan, mintha vennél egy modern luxuslimuzint, és elmondod, hogy száz kilométeren négyet fogyaszt, ezért ez egy olcsó autó.
Csak azt felejted el hozzátenni, hogy az autó beszerzési ára húszmillió ( fapados luxus-limuzin…), az alkatrészt hozzá aranyárban mérik és egy koccanás egy Daciával többe kerülhet, mint a Dacia.
Szóval a „mihez képest” kérdés itt azért szempont kell, legyen - szerény véleményem szerint…

Az sem lenne baj, ha ezt az „egyik legolcsóbb energiaforrást” kissé cizellálná a miniszter, merthogy illene elmondani, hogy milyen más energiaforrásokkal vetették össze, melyik volt a legolcsóbb, milyen számítási módszertan alapján.
És legfőképpen, hogy miért nem tartozik ez azokra, akik a számlát fizetni fogják?

Engem ez az egész kísértetiesen emlékeztet a Parkinson törvényeiből ismert kerékpártároló történetére, melyről hosszas vitát folytattak a döntéshozók, míg az atomerőmű beruházásáról öt perc alatt döntöttek.
Az LMP papírcsatát folytatott a Parlamentben, táblákat mutogattak, melyeken olyasmik szerepeltek, hogy „Nem Paksra, nem Putyinra!”
Ez a kategorikus nem persze éppen akkora baromság, mint az alapvető ismeretek hiányában kimondott igen.


A kérdés éppen az, hogy kellhet-e nekünk Paks 2, lesz-e az országnak a reaktorok beindításának idejére olyan energiaigénye, melyhez ez elengedhetetlenül szükséges, most kell ebben döntést hozni, vagy ráérünk tíz év múlva?
Az is kérdés, hogy mi lesz az atomhulladék sorsa, hogyan illeszkedünk az Unió energiarendszerébe, nem olcsóbb-e az uniós import?
Volt egyszer egy eocén-program, azt ennél ezerszer tisztességesebben készítették elő, aztán jött a rendszerváltás és az erre fordított milliárdok kidobott pénzzé váltak, pedig az is csökkentette volna energiafüggésünket, de még munkahelyeket is fenntartott volna, nem is keveset.
Volt egy Bős-Nagymaros, a szlovákoknak ma is termel, mi meg százmilliárdokat dobtunk a Dunába.

Lehet, hogy Paks 2 felépítése a legjobb döntés, lehet, hogy a legrosszabb.
Mindenesetre ez nem ma fog kiderülni, de hogy felépüljön vagy ne, ahhoz azért közünk van, a kockázatot és az anyagi terheket mi vállaljuk, míg a jelenlegi döntéshozók csak keresni fognak rajta.
Aki nem tudja, miért jó a demokrácia és miért rossz a diktatúra, az majd megtudja ebből a projektből.

Ez most éppen úgy működik, mintha a boltos rádtukmálna egy kerti traktort, holott csak egy virágládád van a balkonon, és hitelt venne fel a traktor kifizetésére a nevedben, az asszony, a gyerekek nevére, fejenként úgy félmilliót, meg még kiverné belőled az önrészt, meg a hitel és a traktor ára közötti differenciát.
Ha valaki nem lenne képes a hitelt fizetni, akkor annak a szomszédja lenne köteles vállalni a terheket,
Ha ő sem bírná, akkor apád, anyád, meg aki éppen arra jár, de valakinek fizetnie kell.
Egy biztos, a döntéshozó csak keres majd az üzleten.
Elképesztő ország Orbanisztán…

:O)))

SZOLIDARITÁS - KÓNYÁVAL



A magyar pártokkal az a baj, hogy meglehetősen nehéz felmérni valóságos támogatottságukat.
A dolgok jelenlegi állása szerint hazánkban a pártpolitizálás jellemzően úgy működik, hogy van egy pártvezér és annak szűk köre, ezt a demokratikusabb oldalon szokták esetenként pártvezetőségnek is hívni, s van a szavazóbázis, melynek nagyságáról jobb kezük és hasuk felhasználásával az információkat ők szolgáltatják.

Örömmel jelenthetem, hogy az általuk adott adatok szerint hazánk lakóinak száma hozzávetőleg huszonötmillió lehet, ez a mai, bő gyermekáldást nélkülöző időkben igen kedvező hír, nagy kár, hogy ezek jelentős része rejtőzködő szavazó.
Ha a párt prominensei hangosan kiabálnak, akkor az egy nagy párt (v.ö: a baloldal legnagyobb, meg a második legnagyobb pártja), ha szerényebbek, akkor az a párt egyszázalékos pártnak minősül, melynek életesélyei olyanok, mint a koppenhágai állatkertben született zsiráfbébinek, azt lehet bátran ekézni.


Mindenesetre a demokratikus magyar baloldal szétverésének újabb fontos állomásához érkeztünk: most éppen a magyar politika fehér hollóját, az egyetlen alulról szerveződött demokratikus politikai alakulatot verik szét az arra felkért tehetséges versenyzők, - az áldozat-jelölt a Magyar Szolidaritás Mozgalom.
Az ok: Kónya Péter bejelentette, hogy nem akar az Együtt színeiben politizálni, inkább párttá szervezné a mozgalmat.


Nem lesz ez könnyű, miután a többiekkel szemben van egy rettenetes hátránya - a Szolidaritásnak valóságos tagsága és aktivistái vannak, akiket meg kell győzni a lépés helyességről.
A többiek csak mosolyognak ezen, hiszen ők már átléptek a magyar pártok túlnyomó többségének virtuális világába, ahol elég hangosan kiabálni, hogy kik is ők, és láss csodát: hipp-hopp, már azzá is váltak.
A két pártépítési elmélet nehezen fér el egymás mellett, hiszen utóbbiak számára a tagság olyan, mint bolti eladónak a vevő, aki zavarja a megfontolt és tervszerű munkát.


Mindenesetre Szigetvári, az újdonat háromfejű pártvezér - úgy döntött, hogy itt az ideje a Szolidaritás, de legfőképpen Kónya megregulázásának.
Ezért hát bejelentette, hogy az Együtt felfüggeszti az együttműködést a Szolidaritással, ami azért vicces - többek között - merthogy a mozgalom önálló szervezet, azt csinál, amit akar – ez a tetejében még azt is csinálja, amit a tagsága akar, így aztán Szigetvári pártelnöknek annyi a köze hozzájuk, mint rókának a libaóvodához.
Ha ők párttá alakulnak, akkor éppen olyanok lesznek, mint amilyen jelenleg a Párbeszéd Magyarországért nevű politikai párt, csak mondjuk, nem zöldségeket beszélnének, hanem a munkavállalókért harcolnak, ami – lássuk be – a mai politikai palettán üde színfolt lenne.


Ennyi erővel nekieshetett volna a PM-nek is Szigetvári, de miután ott nincs féltenivaló tagság, legfeljebb Karácsony és családja, így aztán nem akkora a probléma, ha önállóskodnak, meg aztán ők ugyanabból a politikai alomból származnak, mint ő, így ellenük nehezebb lenne a harc.
Szigetvári így hát megírta a párt indulóját: Együtt vagyunk, egy a zászló, éljen soká a Puch László!
Írhatott volna éppen Simicskát is, de arra nehezebb rímet találni…



A Szolidaritás helyzete meglehetősen érdekesen alakult az elmúlt egy-két évben.
A demokratikus oldalon is nóvum volt, hiszen egy szakszervezeti akcióból nőtt ki, aktivistái éppen azért találták meg otthonukat a mozgalomban, mert az tenni akart valamit, nem csak pofázni.
Ők akciózáshoz szoktak, azt tartották a helyes útnak, míg szövetségeseik, az Együtt vezetői inkább a jó öreg magyar kamarillapolitizálásban voltak érdekeltek.
Persze egyszerűbb két iroda között a sajtóban frappánsakat üzengetni egymásnak, mint kimenni az utcára az emberek közé, ahol mindenféle atrocitások is érhetik az embert.


Az is nagy baj, hogy a demokratikus oldalnak kevés a valódi politikusa, hogy a konkrét példát nézzük, az Együtt volt vezetője egy technokrata, a jelenlegi vezetői közül Szigetvári hatalomtechnikus, - annak se túl jó – Juhász pedig egy pitiáner karrierista kalandor, abból az éhenhalós, „valaki akarok lenni” fajtából, a harmadikkal meg éppen most szakították meg a kapcsolatot, vagy éppen most próbálják magukhoz édesgetni, hiszen lehet, el tud hozni valahány embert a Szolidaritásból.


A Szolidaritás Mozgalom viszont figyelemre érdemes jelenség, lehet, ezért is kellene most a süllyesztőbe tolni.
Ez az a politikai alakulat ma Magyarországon, amelyik, ha visszatér a gyökerekhez, akkor egy valóságos baloldali tömegpárt, vagy mozgalom magját képezheti, mely még nem járatta le

magát, és amely valóban képes lehet arra, hogy megszólítsa az egyszerű embereket, mindközönségesen a választókat.
A többi párt ugyanis nem baloldali párt a szó klasszikus értelmében, még ha hirtelen felindulásukban néha annak is nevezik magukat, márpedig a szegényebb rétegek képviseletére, a kétkezi dolgozók érdekeinek védelmére úgy kell itt egy párt, mint egy falat kenyér.


Kónya maga is érdekes jelenség, ő olyan ezek között a mai pártpolitikusok között, mint a klasszikus mese rút kiskacsája, - jelzem, elég nagydarab kiskacsa – bár érti a többiek nyelvét, de alkalmazni nem tudja.
Ő nem narrál, hanem beszél, nála egy szervezet átlátható felépítéssel és felelős vezetéssel kell, hogy rendelkezzen.
Katonaember, tud vezetni, tud utasítani, de tud fegyelmezett végrehajtó is lenni, ami a mai magyar demokratikus oldal politikusainál elképzelhetetlen.


Nem él álomvilágban, és nagyon vicces, hogy most azok fújnak rá, akik az első kis csatánál, az első hangosabb csattanásnál hanyatt-homlok menekültek, őt hagyták oda martaléknak.
Igen, Orbán hungarocell szobrának ledöntéséről van szó, a Szent Tökfej megszentségtelenítéséről.
Bajnai menekült, a többiek együtt szörnyülködtek Orbán sameszaival, elhatárolódtak, jammeroltak, megtépték a ruhájukat – jaj, bántották a Mi Diktátorunkat!
Gondolom, ebből tanult Kónya és felmérte, milyen harcot szeretnének ezek folytatni a diktatúra ellen, ebből lehetett elege.
És jól gondolja: ebből van elege a népnek is.


Azt is jól gondolja, hogy a Schiffer féle bohóckodás a parlamentben nem valóságos politikai harc, mert a politikai harc színtere a társadalom maga, az utcák, a lakások, a munkahelyek.

Azt pedig szervezni és irányítani kell, ami strapás munka, nem elég pofázni, ami azért nagy kár, mert Moldova szerint pofázni fekve is lehet.
Itt pedig fel kell állni, megráznia magát a társadalomnak és harcolni kell, foggal-körömmel, míg csak el nem lehet kergetni ezt a kártékony bandát.
Drukkolok neki, sok sikert kívánok és szerencsét, hogy el tudja kerülni azt a rengeteg csapdát, amit csak neki, csak most készítenek – politikai ellenfelei és állítólagos harcostársai.

:O)))

2014. június 24., kedd

MÉG ILYET!

Azt hittük, hogy Vikkancs, hát erre nem kiderül, hogy Szoppancs?
Meglep
ődtem, mikor olvastam a vonatkozó hírt: Orbán úgy leszopta Putyint, hogy az orosz elnök azóta felcsapott farokkal jár. 
Az oroszok 10 milliárdot adnak az atomerőműre, és épül a Déli Áramlat annak ellenére, hogy az EU ellene van.
A lengyel állami olajtársaság, az Orlen vezére, Jacek Krawiec mondta ezt.
Aki akarja, tarthatja ezt akár bennfentes információnak is.


Gondoltam is magamban, ha már így esett a dolog, hát a Mi Vezérünk bizonyára alapos munkát végzett, nézegettem is Putyin homlokát a híradóban, hátha behorpadt, de kemény koponya az, kibírta az már nagyobb emberek szívását is, mint a Mi Boldogságunk…
Persze ez a meccs még nem lefutott, de bárhogy is végződik, rohadt drága lesz nekünk, az már biztos.

Az Unió nem foglalt állást az ügyben, mert minek kapkodni, de hogy lesznek erről még beszélgetések Brüsszellel, az biztos.

Hogy hogyan mennek nálunk a dolgok, arról is olvashattunk, szintúgy a bennfentes forrástól:
„Idefigyeljetek, elmondok egy dolgot.
Figyeljétek, basszátok meg, mennyire másképp mennek a magyaroknál a dolgok. Elutaztam Hernádihoz, mert ő nem hagyhatta el Budapestet.
Mondom neki: hány évet kapsz?
Ő mosolygósan, kisimultan ezt válaszolja: az ügyvédeim találtak egy ügyet, amelynek köszönhetően felmentenek, és ezt minden EU-tagállamnak el kell ismernie, és oda utazom majd, ahova akarok.
Ez egy magyarországi ügy? – kérdezem.
Igen, mondja. Igen ám, mondom, de ez több évig eltarthat, nem?
Nem, áprilisig meglesz.
És ott ül mögötte egy ügyvéd, nagyon elbizakodott.
Ábel.
Hernádi erre széles mosollyal: Ábel, mondd el Jaceknek, hogy ki képviseli a vádat az ügyben?
Ábel erre: a feleségem. Kapiskáljátok?
Képzeljétek el, hogy ez nálunk van.”

Hát igen, ez még a fékezett habzású európai Lengyelországban is elképzelhetetlen, nemhogy Európában.


A mi Parlamentünk viszont elfogadta a paksi projekt finanszírozására benyújtott törvényjavaslatot, nagy bölcsességről és felelősségtudatról téve tanúbizonyságot.
Igaz, azt megmondták, hogy mekkora lesz a hitel, de azt nem, hogy mekkora lesz  a beruházás összköltsége, mekkorák lesznek ennek a kamatterhei, miként azt sem taglalták, hogy a hitelt devizában vesszük fel, viselve az árfolyamkockázatot, csak azt közölték, hogy a felvett összeget - tízmilliárd eurót - a magyar fél 2014-2025 között használhatja fel az új blokkok építésére, majd 21 év alatt kell visszafizetnie a gigantikus hitelt, sávos kamatokkal.
Az egészben az a legjobb, hogy senki sem állíthatja, hogy ezekre a blokkokra szükségünk lesz, esetleg nem lenne célszerűbb Bős-Nagymarost befejeznünk, alternatív energiaforrásokkal terveznünk – hatástanulmány nincs, ha készült is valami nagy titokban, legfeljebb arról szólhatott, hogy le tudja-e Viktor tuszkolni az EU meg az amerikaiak torkán ezt a békát, de ez természetesen nem nyilvános.
Hogy aztán ez a hitel mennyivel emeli az ország – Viktor szerint tűrhetetlen mértékű – eladósodottságát,  arról sem szólnak hírek, mint ahogy az orosz-magyar gázszállítási megállapodásról sem esik szó.


Pedig egy éven belül meg kell állapodni, mert lejár az aktuális szerződés, és utána Putyin annyit kér a gázért, amennyit csak akar, aztán olcsó gáz nélkül hogy süti meg akkor Orbán a libát, melynek minden magyar (inkluzíve a külföldön élő magyarok) kitátott szájába automatikusan bele kell repülnie?


Eszement felelőtlenségek sorozata, amit a Dilis produkál, a kétharmad meg nyomja a gombot, mint süket a csengőt, hiszen ezért fizetik.
És ezek ugatnak a mai napig eladósodottságról.
Az ellenzék meg erőtlen, az LMP plakátokat lobogtat, ami csak arra jó, hogy a lopótök fejű parlamenti elnök jókat röhögve cseszegethesse őket.
Értelmes népünk meg bólogat, Józsinak fel sem tűnik, hogy milyen hitelképes, felvett ő is, az asszony is, meg a két gyerek is fejenként két-hárommillió hitelt, ő meg csak kanalazgatja boldogan a tárkonyos csirkefarhát levest…


Orbán egyébként nagy szívás előtt áll, Barroso várható utódjának valószínűleg nem ő lesz a szíve csücske, gondolom, nagypofájú nyilatkozatai után a hála nem marad el.
Te meg majd fűthetsz uszadékfával, világíthatsz petróleumlámpával, ezt nevezzük energiapolitikának.
Az egészségedre Selmeczi Gabika vigyáz, a pénzedre Matolcsy, a jövődről maga a Vezér gondoskodik, a temetésed meg majd megoldja a család, de nem lesz gond - addigra úgyis lefogysz és így könnyen elbírja majd házastársad a koporsód a hátán.
Addig is mosolyogjunk, úgyis olyan ez az ország lassan, mint egy rossz kabaré…

:O)))

2014. június 22., vasárnap

MELEG VAN - MÉG...



Persze, ha ez így folytatódik, akkor már nem túl sokáig, hiszen elérkeztünk arra a pontra, amikor a magyar állam egy prominens képviselője – gondolom, valamilyen igen fontos cél elérése érdekében - nekiesett a melegeknek.


Próbáltam megfejteni a bánatos, de szorgalmas sekrestyés figuráját hozó pártnélküli pártelnök, műlovar és miniszterelnök-helyettes időzítésének titkát, de semmi más indokot nem találtam, mint a két hét múlva esedékes Budapest Pride rendezvényét, mellyel szemben az indulatok felkorbácsolását nem lehet az utolsó percre hagyni.
Akkor szép az élet, ha olajozottan – hogy Semjén latensnek is szerezzünk valami örömet, esetleg vazelinozottan - működik az államgépezet, és megmondja neked, hogy mit illik, később azt, hogy mit tanácsos, majd ennekutána nem sokkal, hogy mit köztelező tenned a legszorosabb magánszférádban.
Mert a társadalom csak akkor működik, ha tízmillió (esetleg tizennégymillió) tökegyforma élőlény Budapesttől Jeruzsálemig, Debrecentől Torontóig, esetleg Szegedtől Tápéig egy ütemre lép, egy ütemre dobban a szívük, és valahányan barna, tűzrőlpattant székely kislányt szeretnek.


Hogy aztán van, aki a hozzá hasonló neműeket kedveli, az elvetendő aberráció, fogalmazta

meg a keresztényi megbocsátó magatartásáról és a Gyurcsány-féle karaktergyilkosság társtetteseként elhíresült miniszterelnök-helyettes.
Természetesen, mint az összes többi szolgalelkű haszonleső, ő sem a maga véleményét mondta, még ha azonosult is főnöke véleményével, de ez mindegy is.


Az igazi probléma az, hogy az ő pozíciójában ezt elmondhatta és még ma is miniszterelnök-helyettes és a katolikus egyház
 világi politikájának pártpolitikai képviselője.
Szégyen ez, az ország szégyene, hiszen ma már minden épeszű ember tudja, hogy a meleg ember nem saját szabad elhatározásából válik azzá - aki, hanem ez genetikai kódoltságtól függő tulajdonsága, ennek nem ura, hanem foglya az ember.
Ha mondjuk, a melegek kerülnének hatalomra, és egy meleg ember elkezdene méltatlankodni amiatt, hogy Semjén a birkákat szereti, hősünk is rögtön empatikusabb lenne, vagy sietve megrendezné ministránsokkal, vad tömjénfüstöléssel és csengettyűszóval saját coming out-ját, bevállalva, hogy tulajdonképpen Mekk Elek a zsánere…



Azt gondolom, hogy a szexuális irányultság a legszentebb magánszféra része.
Abba nincs belekotnyeleskedni valója senki állami tisztségviselőnek, annak pedig, aki a katolikus egyházhoz bármilyen módon kötődő intézményben szerepet vállal, illene mélységes hallgatásba burkolózni.
Illene csak akkor kinyitni a száját, mikor elnézést kér embertársaitól, ha nincsen éppen a szájában semmi.
Merthogy a kolostorok és apácazárdák, a sekrestyék és a paplakok világában a homoszexuális viszonyok meglehetősen gyakoriak voltak, ami csak részben magyarázható a szigorú regulákkal, hiszen a börtönökben sem válik mindenki homoszexuálissá, és még azok is, akiket a helyzet kényszere és erős szexuális késztetésük rávisz az azonos neműekkel teremtett kapcsolatra, kiengedésük után nagy természetességgel térnek vissza a heteroszexualitáshoz.

Ferenc pápa ezzel kapcsolatos álláspontja ismert, de Ferenc pápa messze van, míg Orbán Viktor közel.

A melegek itt járnak közöttünk, együtt élünk velük, sokukról nem is tudjuk, hogy nem az ellenkező neműekhez vonzódik.
Hétköznapi emberek ők, talán a helyzetükből adódó kissé több érzelmességgel, több empátiával, érzékenyebb lélekkel, de éppen ebből is adódik, hogy köreikben rengeteg a tehetséges művész, a világ művészettörténete erre ezer példát kínál.


Az a férfi, aki egy másik férfihoz vonzódik, engem nem sért, örülök neki, hogy van, aki viszontszereti, merthogy két elégedett emberrel több lesz a földön, míg ha arra kényszerítjük

őket, hogy elnyomják természetes késztetéseiket, kép idegbeteget kapnánk, akik frusztráltságukban kiszámíthatatlan reakciókkal válaszolnának az őket pokolra küldő társadalmi kényszerre.
A nők kicsit jobb helyzetben vannak a férfiaknál, mert a heteroszexuális férfiak nagy többsége nem ítéli el a nő nővel való kapcsolatát, sőt, csorgó nyállal bámulják az ő szexuális életükről készült pornó-videókat, legfeljebb kicsit szörnyülködnek, de aznap éjjel azért jó dolga lesz a mamának.
Ami a legszomorúbb, hogy a primitív homofóbián kívül egyéb hülyeségekkel is traktálta a miniszterelnök-helyettes úr a nézőket, például azon filozofálgatott, hogy mi lenne, ha a két férfi helyett három állna össze, vagy, hogy ennyi erővel a bigámiát is engedélyezni lehetne.
Hát lehet, hogy a jövőbe lát, mert az egyre nyilvánvalóbb, hogy a felett a házasság felett, melyet Isten köt össze, eljárt az idő, egyre kevesebben élnek megszentelt házasságban, és még azok közül is, akik megjelennek a templomokban, a többség - ha nem bírja a házasság megpróbáltatásait - úgy elválik, mint a huzat.Ennyit ért a királykisasszony-jelmez, az ünnepélyes szavak, a szép ceremónia - van úgy, hogy egy évet sem tart ki a házasság, oda a szentség...
Lehet a bigámia lesz a jövő együttélési formája, lehet, két nő birtokol majd egy megszeppent férfit, ki tudja?
Nem ez lesz az első tabu, melyet a XXI. század ledönt, attól tartok.


Természetesen a gyerekek kérdése is előjött, ami viszont azért szomorú, mert a huszonkétezer állami gondozott mind-mind heteroszexuális kapcsolatból jött a világra.

Legalábbis eddig még nem tárt Semjén pártelnök szűznemzéssel megfogant gyermeket elénk - az utolsó ilyen - tudomásom szerint - a főnökei főnöke volt, aki viszont bizonyára csak nagy elfoglaltságára való tekintettel nem veri bele azt a kacskaringós villámát idióta szolgájába.
Ha valaki bebizonyítja nekem, hogy miért jobb egy gyermeket nevelőotthonban tartani, mint a sorsát rábízni két egészséges és gyermek után sóvárgó – történetesen leszbikus – nőre, az előtt leborulok, és elnézést kérek Semjén pártelnöktől, aki mellesleg az állam végrehajtó hatalmának második legmagasabb posztját birtokolja – no, persze csak névleg, de akkor is.
A homoszexualitás nem ragályos, de mióta a Fidesz tevékenységét figyelem, elbizonytalanodtam – lehet, hogy a hülyeség igen…

:O)))

EGYÜTT? KÜLÖN? HOGYAN?

Hát bizony, nehéz egy olyan párt élete, amelyikben a változtatásokat azzal indokolják, hogy önálló karakter kialakítására törekszenek, azt szeretnék elérni, hogy demokratizálódjon a mindeddig választási pártként és ebből adódóan felülről irányítottan működő Együtt.
Márpedig ezt mondta kedvencem, Juhász Péter a párt taggyűlésén, ahol megint tettek egy lépést a valódi párttá válás, vagy a politikai Taigetosz felé – ez ma még nem prognosztizálható pontosan.
Ebből egyértelműen következik, hogy
1. Nem volt önálló karakterük, ami persze nem igaz, - ők voltak a zavaros gondolatok kommunikálásának keszekusza pártja, csak az volt az érdekes, hogy zavaros gondolataik eredője végsősoron szinte mindig Orbán céljainak megvalósítására futott ki - mint most is.
Ami meg a karaktert illeti, nem gondolnám, hogy nekik jutott ebből kevés, inkább Bajnairól vélném, hogy politikailag nem eléggé karakteres.
Pontosabban egy reinkarnálódott, lant helyett focilabdát szorongató, szociopata Néróval szemben ő egy kedves, teszetosza fickó karakterét hozza, amerikai sikerfilmeken szokott ilyen lenni a főhős, aki aztán természetesen a film végére megtalálja a boldogságot, lásd Hugh Grantet Julia Roberts oldalán.
Mentségére szolgáljon, hogy őt szinte beletaszigálták a számára idegen szerepbe, melyben aztán becsülettel helyt is állt, de ebből a politika iszapbirkózásában csak ennyire futotta.
Hiába tupírozzuk fel a sörényét, pónilóból nem lehet oroszlánt frizírozni - ez esetben is csődöt mondott az erre irányuló kísérlet.
Bajnai nem politikus, ő egy kedves, rokonszenves technokrata, aki ez esetben elcseszte a projektet, jobban, mint a libákkal, mégpedig éppen azzal, hogy azt hitte, hogy neki népvezérnek kell lenni, holott ilyen szerepre ő alkalmatlan, még a kétségkívül napról-napra javuló verbális teljesítménye mellett is.
Kiváló közös miniszterelnök-jelöltje lehetett volna minden pártszövetségnek, de nem lett.
Nem lett, mert valamelyik okos tanácsadója bebeszélte neki, hogy párt kell mögé., erre azonnal jelentkezett a másik, aki valaki akart lenni azzal, hogy ő majd szállítja a tömegeket, hiszen neki rengeteg politikailag elkötelezett embere van, ő úgy egy millára taksálja a számukat, és ha kijön a tudatmódosult állapotból, akkor sem sokkal kevesebb az – fog ez menni!
Bajnai megette, de hogy ő is tegyen valamit a közösbe, hát az addig viszonylag jól működő politikai elemző műhelyét, a Haza és Haladás Egyesületet bevitte a közösbe.
Csatlakozott hozzájuk a szakszervezeti akciókból kinőtt Szolidaritás Mozgalom, melyet egy volt katona vezet, meg is látszott a szervezeten, mígcsak a sok szájkaratés el nem lopta tőle a showt.
Most ő sem kér szerepet az Együttben, remélhetőleg csak átmeneti megcsömörlésről van szó...
Ezeket az összetevőket aztán összezatyulták, és kívánatos koktélként kínálták a választóknak, aki megkóstolta, előbb utóbb fintorogni kezdett vagy erős hasgörcsei támadtak.
Hogy mitől volt ennyire is sikeres ez a párt?
Mert ez volt az illúziók pártja – no, nem a vezetőit gyanúsítanám ezzel.
A nép volt az, mely most azzal hagyta magát elbutítani, hogy ez egy olyan képződmény, melyet neki találtak ki, melyben milla a civil és senki nem pártpolitikus, mert azokból elegünk van, azok csak lopnak és rabolnak, de ha összefogunk mi, okosok egymással, akkor mi leszünk a gőzmozdony!
Mi, Együtt!
Nagy kár, hogy az emberek képtelennek tűnnek felfogni, hogy a pártok érdekérvényesítési szövetségek, márpedig nem lehet egyszerre mindenféle érdekeket hitelesen képviselni, különösen akkor nem, ha az érdekek közé Orbán érdekeit is sikerül betuszkolni, márpedig sikerült.
Ez persze nehezen bizonyítható, hiszen csak az eredményből lehet visszakövetkeztetni, hogy ki az, akit ezért küldtek, ki meg az, akit megvettek a szent cél érdekében kilóra, de hát milyen összeesküvés-elmélet lenne az, amelyikben a paktumok nem titkosak, nemde?
2. Azt is szeretnék elérni, hogy demokratizálódjon a mindeddig választási pártként és ebből adódóan felülről irányítottan működő Együtt.
Hát, szerintem érdekes demokratizálódás az, melynél a tagfelvételekről egy
központi testület, a pártépítési bizottság dönt, a hivatalos indoklás szerint azért, hogy „kiegyensúlyozott, területileg arányos” tagság jöjjön létre. 
Aztán majd jövőre, ha megalakultak a területi szervezetek, akkor majd azok döntenek, akiket ők hoztak helyzetbe – ezt hívják demokratikus eljárásnak – ebből következőleg éppen ennyire lesz demokratikus a párt.
Ami meg az irányítást illeti, szögezzük le, hogy ezt a pártot ezidáig nem irányította senki, az éppen aktuális erőviszonyok tükrében rángatta a párt négy-öt prominense ide-oda, az is csoda, hogy még egy teremben megfér a párt mind a 314 tagja, ami egy tömegpárttól szép teljesítmény.
Hogy javuljon a vezetés színvonala, most három társelnök vezeti majd a pártot, a két politikai babérokra törő erőszakos, meg a Szolidaritás társelnöke, aki még keveset dolgozhatott velük, így átmenetileg elviseli őket.
Ezzel kapcsolatban tessenek elképzelni egy olyan autóbuszt, melynek vezetőülésén három sofőr ül egymás ölében, felváltva kapkodnak a kormányhoz, nyomják a féket, adják a gázt, csodás lesz.
Persze, ahol hárman vállalnak felelősséget, ott gyakorlatilag egy felelős sincs, baj esetén körbeállnak és egymásra mutogatnak.
Persze tervek erre is vannak, a következő taggyűlésen majd egy elnök lesz és két alelnök, csak szerintem még le kell előbb játszani a Szigetvári-Juhász meccset, már csak az a kérdés, hogy melyikük rántja hónaljáig a gatyát, mikor odaszól a másiknak: gyere ki a hóra…
A Szolidaritást egyébként is meg kellett ajándékozni egy pozícióval, hiszen az utóbbi időben a szervezet úgy viselkedik, mint a szabványos középparaszt, ingadozik.
No, attól, hogy esetleg testületileg átvonulnak Gyurcsányhoz, bizony a lába szára is lebarnult az Együtt  agytrösztjének, merthogy a nélkülük megmaradó kétszáz szimpatizáns (papa, mama, gyerekek, szomszédnéni meg Orbán…) kevésnek tűnik, még egy parlamenti megszólaláshoz is.
Bajnai megkönnyebbülten hátradől a székében, megsimogatja a körülötte totyogó totemszárnyas fejét, neki mégiscsak jobb dolga van végszükségben, mint a Viktornak, aki eheti a turultojás-rántottát.
Figyeljük hát érdeklődéssel Szigetvári és Juhász vergődését, Szigetvári egyébként nálam lassan lenyomja Juhászt.
Nem kedvelem, mikor a sparring-partner jobbnak képzeli magát a versenyzőnél, ahhoz több kell, mint okosakat vagy kevésbé okosakat mondani.
No, mind1, majd meglátjuk, hogy mire jutnak, mi mindenesetre kívánjunk sok sikert hozzá, ha csak abból a megfontolásból is, hogy aki rájuk szavaz, az se Viktorra, hálistennek…

:O)))

2014. június 20., péntek

KISPÁLYÁSOK


Éppen erről írtam tegnap.
Ugyanott tartunk, mint a parlamenti választások előtt száz nappal, ugyanaz a primitív kötözködés megy, mint ment akkor, Ez sajnálatos, hacsak a helyi szervezeteknek nem lesz több eszük, mint bánatos vezetőiknek, akkor az eredmény sem lesz különb, mint az országgyűlési választásokon.

Olvasom, hogy az Együtt vezérkara kiakadt a tegnapi Gyurcsány interjún, és ez remek alkalom lett arra, hogy egy kupacba gyűljenek és hülyeségeket beszéljenek.
Pedig Gyurcsány szokásához híven igen visszafogott volt harcostársaival kapcsolatban, egyet sem emlegetett fel azokból a gusztustalanságokból, melyeket megengedtek maguknak vele szemben.
Nem vetette a szemükre azt sem, hogy képtelenek voltak – vagy nem akartak - logikusan gondolkodva választást nyerni, hogy valamiféle semmivel sem indokolható gőggel azt képzelték, hogy a választási győzelemhez elég az, ha ezerszer elénekelt, ezerszer hatástalannak bizonyult bölcsességeiket szajkózzák.

Ezek a politikusok körbeülnek saját kis baráti társaságuk pocsolyácskájában, aztán körbedicsérgetik egymást, és a mindannyiuk által irigyelt-gyűlölt Gyurcsányt szidva csóválják a fejüket, mint műanyagkutya a Wartburg kalaptartóján.
Nem képesek szembenézni a valósággal, nem képesek reálisan értékelni a a múltat - saját múltjukat sem - nekik bűnbak kell, meg is találják, de ez ma már inkább mulatságos, mint komolyan vehető.
Ha fele annyi önkritikai érzékük lenne, mint Gyurcsánynak van, most sírva hemperegnének  a porban a választók bocsánatáért esedezve, egytől-egyig.
Tegnap Lajkó üzent Debrecenből, ma ők üzennek, a fene tudja honnan, de ahogy Kósa Lali is csak Orbán üzenetét hozta, úgy ők sem tesznek mást, alátámasztva ezzel a gyanút, hogy valamiféle elvtelen, a választók háta mögött megkötött kiegyezés feltételeit próbálják teljesíteni.

A tények azok tények, és hiába mantrázza az ismeretlen katona Orbán kommunikációs stábjának vádjait, attól azok még nem válnak igazzá.

Ezt mondja:
Gyurcsány Ferenc legalább két dologban téved Bajnai és az Együtt-PM kapcsán. Téved, amikor azt állítja, hogy köze lett volna az ország talpraállításához. Gyurcsánynak épp ellenkezőkeg, azért kellett lemondania, mert politikája a csőd közelébe vitte az országot, a bizalom elfogyott, az ország finanszírozhatatlanná vált. Olyan ez, mint amikor gondatlanságból összedől egy ház és újat kell építeni helyette. Majd egyszer csak előpattan a ledőlt ház gondnoka és büszkén mondja, hogy nekem is közöm van az új felépítéséhez. Bajnai Gordon akkor hibázna, ha nem határolódna el ettől a politikától.”
Talán kezdjük azzal, hogy az ország soha nem állt fejre, így talpra sem kellett állítani.
Az ország nem állt a csőd szélén, viszont jött egy pénzügyi világválság, mely valóban nehéz helyzetbe hozhatta volna az országot, mert csak irreálisan magas költséggel lehetett volna finanszírozni a hiteltörlesztéseinket.
De ezt a helyzetet is Gyurcsány oldotta meg, mert az IMF támogatásával gond nélkül át tudtuk vészelni a nehéz időszakot.
Bajnainak annyi köze volt ehhez, hogy amikor sikeresen megnyerte a nagyonokos utódok által produkált remek miniszterelnöki castingot, akkor ebből gazdálkodhatott, gond nélkül, a rendelkezésére álló keretből még spórolt is kicsit Orbánnak, aki ezt köszönettel eltapsolta, sok egyéb összeg társaságában.

Bajnairól még csak annyit, hogy ha valaki elfelejtette volna, ő volt Gyurcsány gazdasági minisztere, ilyeténképpen kissé vicces, hogy sameszai most úgy tesznek, mintha hófehér páncélban a semmiből pattant volna elő.
Nincs miért szégyenkeznie, hiszen gazdasági miniszterként jól teljesített, az ország épült, fejlődött, természetesen nem úgy, ahogy optimista álmainkban elképzeltük, de az Orbán által megteremtett polgárháborús viszonyok között azért nem panaszkodhattunk.
Gyurcsánynak nem kellett lemondania – mellesleg én ezt tartom egyik legnagyobb politikai melléfogásának - szerintem ő azért mondott le, hogy a gazdasági-pénzügyi világválság megnehezült körülményei között tehermentesítse az országot a személyéből fakadó konfliktustól.
Ha idióta vezetőtársai a párton belül nem puccsolják meg, akkor ma nem lennének elhajított senkik és a Szocialista Párt sem élné át fennállásának legmélyebb válságát.
Szóval az a ház nem akkor dőlt össze, mikor Gyurcsány lemondott a miniszterelnöki tisztségről, hanem akkor, amikor átvették a hatalmat a Simicska-Puch tengely képviselői, és elkezdték a trágyát Gyurcsány fejére lapátolni.
Bajnai – a világgazdasági válság ismert körülményei között – nem hozott létre szinte semmit, de ezért őt senki nem is hibáztatta.
De ettől még nem kell le és megtagadni azt a rengeteg dolgot, melyet Gyurcsány elért, kezdve a belső államadósság csökkentésével, melyet ő vitt le 9,2 százalékról 3,7 százalékra, ezenközben mégcsak a nyugdíjkasszát sem tapsolta el, sőt, a tizenharmadik havi nyugdíjat sem vette el – a tervek között ennek nyolcvanezer forintos maximalizálása szerepelt.

Rengeteg iskola, rendelőintézet, ipari park épült, hidakat adtak át, elkerülő utak épültek a településeknél - szépen gyarapodott az ország
Nem tudtam, hogy sírjak vagy röhögjek – aztán az utóbbi mellett döntöttem – mikor elolvastam az Orbán-kormány államtitkárának célkitűzését, miszerint az autópályáknak el kell érniük az országhatárt.
Gyurcsány kormányzása alatt nyolcszáz kilométer autópálya épült, Makó kivételével mindenhol elérték az országhatárt, talán idén ott is befejezik a munkát.
Szóval Gyurcsánynak nem kell szégyenkeznie, akik pedig szövetségesei voltak, esetleg lesznek, jobban tennék, ha tárgyilagosan szemlélnék a világot.

Azt is írja az ismeretlen pártkatona, hogy „Elnök úr figyelmét minden bizonnyal elkerülték a tények. Például az, hogy a legtöbb budapesti kerületben az Együtt-PM érte el a legjobb helyezést az ellenzéki pártok közül, ahogy az is, hogy a parlamenti választáson a legtöbb szavazatot a mi egyéni jelöltjeink hozták a listához képest. Ráadásul mi nem egy nagyobb pártból való kiszakadással, majd kiléptetésekkel alapítottunk új pártot, mint ahogyan a DK tette, hanem a semmiből, kevesebb, mint másfél év alatt értük el ezt az eredményt.”

Elnök úr valószínűleg úgy tudja, hogy a jelölteket nem a jelölt pártjának szavazói választották meg, az eredményeket a közös munka hozta, még az Együttnek is.
Ami meg a pártok létrehozását illeti, kétségtelen, hogy a DK tagságának és szavazótáborának egy része a szocialistáktól jött - nem részletezném, miért, - egy része pedig az Együtt idétlenkedéseibe belefáradt szavazó, akik elvárták és ma is elvárnák, hogy a harcot Orbán ellen, ne pedig Gyurcsány ellen folytassák.

Az Együtt tagszervezetei közül egyedül a Szolidaritás az, mely valóságos hátországgal rendelkezett, a PM meg a Milla virtuális szervezetek, Bajnai pártja a pedig jó, ha felöleli a baráti kört.
A választó nem szereti, ha palira veszik, ne ezzel erőlködjenek, hanem dolgozzanak.
Talán, ha a most felháborodottak is tartanának kis önvizsgálatot, többre mennének – még csak az sem kellene, hogy nyilvános legyen.

Csak tájékoztatásul közölném, hogy én vagyok a választó és én azt várom mindahányuktól, hogy tegyenek meg mindent az önkormányzati választások sikeréért, mert az csak süket duma, hogy ez kizárólag a helyi szervezetek dolga.
Ez mindahányuk dolga, és aki ezt nem így kezeli, az csak előre menekül egy esetleges sikertelenség elől.
Egyébként meg nem érdekelnek sem a szervezetépítési sikereik, sem a kudarcaik, ha politikusok akarnak maradni, hát dolgozzanak.

Karácsony Gergely állítólag küldött egy flaska Unicumot Gyurcsánynak, legalábbis Facebook-oldalán erről írt.
Ez volt az az ital, amibe a PM-esek a bánatukat fojtották idén januárban, amikor le kellett nyelniük, hogy az ellenzéki összefogás kibővült az általuk addig elutasított DK-val is.
Karácsony Gergely rászokhatna a választói akarat figyelembevételére, amúgy meg szerintem nem sok mindent ért, sem az interjúból, sem a választói lélekből.
Az se lenne baj, ha tanulmányozná a választási rendszert.

Karácsony Gergely olyan ostoba, mint amilyen magas.
Szép szál legény, kétségtelenül.

:O)))