2017. november 29., szerda

ADÓSRABSZOLGASÁG

Uramisten, mekkora volt itt a jajgatás ezelőtt tíz évvel az IMF hitel miatt, szem nem maradt szárazon!
Hogy miket írtak a dilettáns Gyurcsányról, aki eladósította az országot, aki rabszolgasorba taszította a megtört magyar nemzetet, aki felelőtlen volt és meggondolatlan!

Majd jöttek a felelős hozzáértők, akik tíz év alatt elloptak mindent, ami nem volt a földhöz szegelve, de ha igen, akkor ellopták a földet is.
Szélbe szórtak egy rakás pénzt, ellopták magyarember nyugdíjra félretett pénzecskéjét, az uniós pénzeken szökőkutakat meg főtereket építettek, a  nép adójából stadionokkal borították be az országot.
Ami fát a lakosság szegényebbik része nem vágott ki, azt kivágták ők.

Ezenközben az államadósság nominálisan nemigen csökkent, és ahogy elnézegetem, a közeljövőben nem is fog csökkenni.


Pedig mindent megtettünk érte, például saját módszerekkel számoltuk át az adatokat, persze az Unió észrevette a turpisságot, és korrekcióra kötelezte az országot, melyet majd a választások után hajt végre az ország.
Pénzt lopni csak pénzből lehet, és ha elfogyott az ország pénze, hát máshol kell keresni olyan forrást, melyből lehet folytatni a nagyüzemi tevékenységet - például hitelt kell felvenni.
Ez fog megtörténni, méghozzá hamarosan, azért, hogy bármi is lesz a választás eredménye, kész helyzet álljon elő.
A csúf, randa Unió és a mocsok IMF helyett most a kedves és szép Oroszországtól és a mosolygós Kínától veszünk fel hiteleket, melyből építünk egy olyan atomerőművet, melynek szökségességéről erősen megoszlanak a vélemények, de időszerűségét tekintve egységes az álláspont: ez ma - Orbánon kívül - senkinek sem sürgős.
És építünk egy olyan vasútvonalat, melyre a kínaiaknak van szükségük, természetesen kínai hitelből.
Marha jó üzletek, ebből a marhák mi vagyunk, a jó üzlet pedig a két nagyhatalomé, ahogy ez már lenni szokott.


Nem vagyok hitelellenes, tudom, hogy a hitel előrehozott fogyasztás, ha nekem ma romlik meg a kelkáposztafőzelékem, mert nincs hűtőm, akkor kell venni egyet, akár hitelre is, mert különben rámbüdösödik a kelkáposztán kívül a libacomb is - már, ha jut rá ... - tehát az életem a hitel segítségével valamilyen formában könnyebbé teszem.
De ha nincs mit hűteni és én mégis veszek egy hűtőgépet, akkor nem vagyok észnél és a családom útbaindít a Budapest-Graz menetvonalon, arrafelé állítólag gyakorlott elmegyógyászok rendelnek...
Tévedés ne essék, nem vagyok méregzöld sem, nem gondolom, hogy az országnak szobabiciklit kellene tekernie esténként, hogy annak dinamója révén jusson napi betevő Pumped Gabójához, nem vagyok atomenergia-ellenes sem, csak éppen azt gondolom, hogy semmi sem sürget bennünket.

Nyugodtan rá lehetne szánni még öt-tíz évet arra, hogy megvizsgáljuk a lehetőségeinket, megnézzük, mire megy az emberiség - például a napenergia hasznosítása terén.
Sajnos, ez erősen szembemegy Orbán elveivel, melyek szerint lopni akkor kell, mikor a te kezedben van a kasszakulcs, ez a helyzet pedig éppen most forog fenn...
Mészáros már ott totyorog a paksi projekt körül, így megvan az esély, hogy az új atomerőmű is olyan lesz, mint a dinnye, - abba is belepisál a Lőrinc, oszt akkor annyi a dinnyének.
Viszont ez a vasút-buli nagyon tetszik.
Ebben Szijjártó családja érdekelt, ők nem vasúton, hanem vasútban utaznak, így aztán lesz mit kenni a vajaskenyérre az utódoknak.
Na - és mi kell még a vasúthoz?
Vasúti pálya, mely kőből készül.
Kőnagyhatalom lesz Győző bácsi, strómant találni meg nem túl nehéz, legfeljebb majd Mészáros nevére iratnak egy-két bányát, univerzális szakember, a kőhöz is jól ért, kőbölcsőben ringatták, ugye...


Hát legfeljebb nem az eladósodottság elleni harc eredményeivel dicsekedhetünk majd, hanem inkább lenyomjuk Sorost, mint Süsü a cölöpöt, és megnyerjük a civilek elleni harcot - egy tányér leves nem sok, de annyit se oszthatnak egyetlen  fagyhalál előtt álló szerencsétlennek se!
Most kell zabálni, mikor előtted a fazék, csurogjon az a zsír az állunkon, évszázadok éhségét kell feledtetni!
Te meg Józsi, fizetgeted majd a hitelt, és ha három év múlva adnak időpontot az ultrahangra, akkor jusson eszedbe, hogy ezzel is a békét véded...


Eléggé elkeserítő ez az egész.
Gyurcsány hat év alatt fel tudott mutatni nyolcszáz kilométer autópályát, ipari parkokat, rendelőintézeteket, felújított kórházakat, mindezt úgy, hogy nem kerültek a kormány prominenseinek magántulajdonába az objektumok.
A turizmust is sikerült úgy fejleszteni, hogy nem lett közben Gyurcsány pereputtyáé a Balaton valamennyi kempingje.
Ezek mit tudnak majd felmutatni, mikor menekülniük kell?
Bankszámlákat külföldön?
Hercegi uradalmat Felcsúton?


Ronda világ jön rájuk, ha a nép egyszer rájön, hogy mit műveltek vele...

:O)))

2017. november 27., hétfő

A SÁRKÁNY ÉS MALACKA

Orbán vadul keres egy olyan segget, mely nem Brüsszelben lakik, melyet sokat megélt nyelvével kényeztethetne.
Merthogy a brüsszeli segg nem felel meg kifinomult izlésének, mert túl sok előfeltétele van, melyeket nem szeretne betartani, például vissza kellene fogni a tolvajlásait, lejjeb kellene venni a hangerőt XIX. századból ittfelejtett nacionalizmusán, el kellene köteleznie magát az Unió közössége mellett, nemutolsósorban pedig fel kellene adnia álmát, melyben saját magát az Unió vezetőjeként, Európa uraként látja, de már csiklandozza enyves kis kezét a bili tartalma.
Orbán élete meneküléssé vált, menekül az előbb-utóbb megállíthatalanul bekövetkező társadalmi összeomlás és az azt követő - nem okvetlen vér nélküli - felelősségrevonás elől.
Az Unió vélhetőleg 2020-ban kifejezésre fogja juttatni, hogy olyan hajója szeretne lenni az európai népeknek, melyben a hajófenéken nem dolgozik egy cigányfúróval korunk Búvár Kundja, eszement társával együtt.
Magyar - lengyel két jó barát, és a jóbarát arról nevezetes, hogy évszázadokon át ugyanúgy nem volt államisága, mint ahogy Magyarországnak sem.
Erre vagyunk oly felettébb büszkék....
Ha elfogy az uniós  támogatás, nem sok jót jósolok magunknak, értve ezen azt a pármillió embert, akik ma - átmenetileg - még megélnek valahogy a rendszer keretein belül.
Kellene hát keresni egy olyan hatalmat, mely hajlandó lenne szponzorálni a kísérletet, melynek elnevezése "Cigány lova terv", tartalma szerint pedig az lenne, hogy meg kell tanítani a lovat eledel nélkül élni, hogy gazdája hadd rágja gond nélkül tisztára a libacombot.
Sajnos, ez a terv már 1.0 változatában sem volt sikeres, bár roppant reménykeltő volt a kísérlet, és a ló már majdnem megtanult eledel nélkül élni, mikor - sajnos - megdöglött.



Az Egyesült Államok sem az önzetlen politizálás mintapéldánya, de azért odáig még nem jutottak el, hogy deklarált elveiket halomba hordják a Capitolium előtt, majd az aktuális elnök felmászva a kupacra lekuporodjon és a tetejére szarjon.
Ha a gyakorlatban nem is mindig, de legalább szóban és az elvek mentén amerikai barátaink töretlenül demokraták és diktatúraellenesek.
Az oroszok számára addig vagyunk értékesek, ameddig az Európai Unión belül tudjuk képviselni az orosz érdekeket az európai államokat érintő kérdésekben, ha onnan kipenderítenek - legyen ennek az akciónak bármilyen hangzatos és szép neve - Putyin számára értéktelenek leszünk.

Paks árát meg úgyis fizetnünk kell, ha belegebedünk is.
Bele fogunk gebedni.
Az orosz érdek Európában az, hogy Európa ne legyen egy egységes irányítás alatt álló nagyhatalom, hanem maradjon meg államok laza halmazának, melyben mindig adódhat lehetőség az egyes államok szembefordítására, ehhez pedig sokszor nincs is szükség orosz inspirációra.
Az európai - különösen a kelet-európai kisállamok nacionalizmusa, sovinizmusa alkalmatlanná teszi Európát közös érdekei és értékei védelmére, és ez - az oroszok szerint -így van jól.
A szomorú az, hogy az USA szerint is így van ez jól, hiszen Amerikának sem érdeke egy eddigieknél erősebb államszövetség, egy önálló államisággal rendelkező, még kevésbé egy ennél erősebb euróval rendelkező Európa.


Megpróbáltunk már Mekka felé fordulva fejünket a porba csapva, seggünket felmeresztve, lelkünket Allahnak ajánlva pénzforrást találni az arab világban, de ők jól elvannak magukban, és nemigen látnak nálunk olyasmit, amire nekik szükségük lenne, édesvíz-problémájukat pedig nem valószínű, hogy mi oldanánk meg, hiszen a magyar vízügyi szakemberekre már a rendszerváltás előtt kimondtuk a fatvát.
Most meg migráncsozunk, nem is fogják ezt nekünk elfelejteni az arabok párszáz évig... 

Nyugaton tehát a helyzet változatlan, forduljunk hát kelet felé.
Bár a japánokkal való rokonságunkat a Szíriuszon anyakönyvekkel lehet bizonyítani, de mi vagyunk a szegény rokon, akinek legfeljebb kiküldenek a kapun egy kis maradékot, oszt menj Jóska, isten hírivel...
És van két gigász, az egyik India, a másik Kína.
Indiáé a jövő század lesz, egyelőre el van foglalva saját maga megsegítésével, marad hát Kína.
Kína és Magyarország viszonyát leginkább a kínai sárkány és Süsü összevetésével tudjuk reálisan demonstrálni.
Magyarember legnagyobb baja az aránytévesztés, ennélfogva a Legmagasztosabb is azt képzeli, hogy ő ugyanolyan miniszterelnök, mint kínai kollegája.
Hát majdnem, csak az a rengeteg falu ne lenne Kínában, melynek több lakosa van, mint Magyarországnak, azok a lakosok ne lennének roppant fegyelmezettek, és a kínai fejlődés ne lenne olyan határtalanul gyors.
Termelésben felvenni a versenyt - reménytelen.
Arra számítani, hogy a kínaiak itt beruházni akarnak - illúzió, nekik mi arra vagyunk jók, hogy a kínai árút az európai piacra juttassuk.
Kína természetesen mindig mindent megigér, csak aztán soha semmiből nem lesz semmi, kivéve, ami számára fontos, de ilyen eddig még nem akadt.
Talán most a modern selyemút megteremtésében lenne fantázia, ha a Mennyei Birodalom  láthatólag nem a mi pénzünkön akarná saját céljait - a piacokat - elérni.
Ember még nem akadt, aki kínaiakon gazdagodott volna meg, ha mégis, arról regényt írtak, de a főhős neve nem Orbán volt...


Szóval, bajban vagyunk, a kínaiak meg türelmesek, majdcsak kiderül, szeretnénk-e a hajdani Albánia pozíciójára törni...
Kína óriási ország, mi porszem vagyunk hozzá képest, ambícióinkat is ehhez kellene mérnünk, nem pedig Szijjártó féle hülye nyilatkozatokkal csalni mosolyt az arcukra, miszerint Magyarországnak reálisan kitűzhető célja, hogy Közép-Európában Kína legfőbb exportpartnere legyen, és a Közép-Európába irányuló kínai befektetések vonatkozásában is vezető helyen szerepeljen.
Persze azt sem ártana tisztázni, mely országokat ért Közép-Európa alatt a miniszter.
Kína nemigen tesz gesztusokat érdek nélkül, az érdekei érvényesítéséhez szükséges terep pedig nem Miska-huszár pákozdi emlékműve (Miska legyőzi a gaz Gyurcsántot) környékén található, hanem Brüsszel környékén...



Merjünk nagyok lenni, csak úgy ne járjunk, mint Juliska, aki az anyukája körömcipőjében parádézott, mígcsak orra nem esett.
Már így is kékek-zöldek vagyunk, mint vízügyi környezetvédők a rendőrségi akció után.
Meg kellene már találni a helyes mértéket végre...


:O)))

2017. november 26., vasárnap

DAGOBERT BÁCSI NEM RÓBERT BÁCSI

Azt még megértettem, hogy a gazdagok azért gazdagok, mert elveszik a szegényektől mindazt, ami az ő gazdagodásukhoz kell.
Jó, nincsenek egyszerű helyzetben ők sem, mert az illemtudás akadályozza, hogy bunkósbottal raboljanak, ezért mindenféle bonyolult tánclépéseket kell tenniük, például építeni egy stadiont, melynek költségeiből vidáman ki lehet csippenteni a saját részüket, és még csak a nép egyszerű gyermekét sem ingerlik - sőt.

Egyszerű Józsi adományként fogja fel, amit neki és hatszáz társának adott a Nemzeti Erőlködés Rendszere, mert igenis, megérdemli, hogy kényelmesen nézhesse a huszonkét botlábú szenvedését a negyvenezres stadionban, hiszen így akár hatvanhat ülésen is elterpeszkedhet.
Aki nem ismerné a dolog mechanizmusát, azt most kisegíteném.
Minden szabályos, a stadionravalót azok a cégek dobják össze, amelyek szeretnének részt venni a stadion építésében, meg azok, melyek résztvesznek a fejlett NER önzetlen építésében.
Ezt a pénzt a kóbor apácák megtévesztése okán TAO sporttámogatásnak hívják, ez az adónkból ellopott pénz leánykori neve.


Normálisabb helyeken ilyen nincs, mert ott, ha az állam támogatni kíván valamilyen célt, akkor beszedi az adót és abból támogatást ad - megvan ennek a maga rendje.
Itt viszont azt, amit adóba kellene befizetni, közvetlenül annak utalják, aki a magasztos célt megjelöli - persze, csak ha szeretjük és nertársunk.
A 2011-ben bevezetett tao-rendszernek az a lényege, hogy a nyereséges vállalkozások társasági adójuk egy részét sportcélokra ajánlhatják fel.
A pénzre az utánpótlásneveléssel foglalkozó foci-, kézilabda-, kosárlabda- és vízilabdaklubok és alapítványok pályázhatnak, hogy plusz bevételhez juthassanak, és a gyerekek jobb körülmények között sportolhassanak.
Nomármost olyan sportklub nincs, melynek ne lennének serdülő és ifjúsági csapatai, ezért aztán mindenki pályázhat, aztán a létesítményben majd az fog sportolni, akit a vezetőség arra érdemesnek ítél.
De a gond nem csak ez, hanem legfőképpen az, hogy amiből felépítik a negyvenkettedik stadiont, annak a pénznek lehetne esetleg jobb helye is, de nem lesz, mert abból a lóvéból stadion vagy kézilabda-akadémia lesz, amely persze Csodaországban menet közben átlényegülhet akár wellness-szállóvá is.


A létesítmény felépítésére kiírt pályázaton természetesen az fog nyerni, akit a rendszer erre érdemesnek tart, és ki lenne érdemesebb, mint azok, akik a rendszert megteremtették.
A pályázati elbírálásnak megvannak a maga jól bejáratott technikái, vagy úgy írják ki a pályázatot, hogy csak a jövendőbeli nyertes győzhessen (pl, a nyertes építőipari cégnek legyen manikűr - pedikűr - walkűr részlege), és láss csodát, a Hentes és Mészáros Kft éppen ilyen.
Esetleg az árajánlatnál legyen három ajánlat - a cég+haver+csókos - és a legalacsonyabb ajánlat valamilyen csodás módon a cégé lesz.
Ha mégis tesz valaki jobb ajánlatot azt azonnal kizárják a pályázatból, mint csalót, bűnözőt, migráncs herebimbót, felelőtlen álmodozót és kiszáll hozzá a NAV.
A nyertes alvállakozókkal dolgozik, azok csalnak vadul és zsebből osztanak vissza a nyertesnek, cserébe a nyertes ráolvasással védi őketa rontástól és a NAV-tól.
A nyertes természetesen emellett még nyereséges is, merthogy a valóságos árnál lényegesen drágábban dolgozik, úgyhogy jut pént osztalékra is - a TAO sporttámogatás mellett.

Te meg csodálkozva nézel, miért is mehetsz ultrahangra jövő november 18.-án, ha lesz még addigra olyan orvos, aki nem úgy olvassa a képeket, mint humoralista a szabásmintát.


Visszatérve a témára, van annak valami perverz bája, hogy ezeknek semmi nem elég, jóllehet, még néhány hónap és a Balatont is bekerítik.
A NER fellegvára, Debrecen ugyanis nevesítette a területfoglalási jogcímek között az ingyenes ételosztást, és ahelyett, hogy  díjmentessé tette volna, előírta, hogy mégyzetméterenként harmincöt forintot fizessenek az étkeztető szervezetek. emellett az ételosztást egy hónappal az esemény előtt be kell jelenteni.
A kormány pedig arra készül, hogy országosan szabályozza ezt a tevékenységet, és kizárja a civil szervezeteket ebből a karitatív tevékenységből.
Méghogy Soros etesse a magyart?
Olyan istenfia nincs!
Hát nem mondom, nem érnek fel egy győzelmi jelentéssel a Rókus-kórház oldalában ételre várók tömött sorai, legalábbis nekem nem az jut eszembe róla, hogy magyarnak lenni jó, hanem a szégyen.
Volt itt olyan negyven év, amikor nem kellett ételt osztani az utcán, amikor Róbert bácsi ingyenkonyháját a történelemkönyv lapjairól ismerhettük legfeljebb, és lám, ma már megint - a történelem ismétli önmagát.
Az, hogy az ételosztás időpontját harminc nappal előre be kell jelenteni, már csak kicsinyes piszkálódásnak tartom, mégis, mi történhet harminc nap alatt?

Közben jóllaknak az éhezők, és kitör a kánikula?
Szégyen ez, az ország szégyene és a hatalom vaksága, mely azt hiszi, ha eltakarítja szem elől a szegénységet, azzal meg is szüntette.
Ennyi erővel halomra is lehetne lőni őket, az se lenne embertelenebb, mint akár egy szelet kenyér kiosztásának lehetőségét is megnehezíteni, ha már a magyar emberek közössége, a magyar állam képtelen gondoskodni elesettjeiről.
Jön a hideg, jönnek a fagyok, a kihűlt lakásokban éppannyira fontos néhány kalória, mint az utcán élő hajléktalannak, és nem baj az, ha nem libacomb-szopogatásból származik, csak egy tál meleg ételből.
Adja az ég, hogy azok, akik ma ezeket a döntéseket hozzák megtapasztalhassák ezt személyesen is.


Ma ismét aktuálissá vált a hajdani követelés: Munkát, kenyeret!

Meghallgatásra nem talál, jóllehet munkaerőre szükség lenne, de nem ötosztályos képzetlenekre, hanem buszvezetőkre, ápolónőkre, orvosokra, pedagógusokra.
Nem látom a törekvést arra, hogy tizenötéves távlatban a szerintük nem létező munkanélküliek gyermekeit munkaerőként bevonják a társadalomba, inkább arra látok törekvést, hogy szegregátumokba zárva őket szép csendesen kiirtsák, apákat-gyermekeket egyként, hogy ne kelljen nézegetni őket, ha rózsaszín álmaik közben kinyitják véletlenül a szemüket.
Közben meg várják, hogy a magyarság száma majd növekszik, ami úgy hülyeség, ahogy van.


Róbert bácsi meg elégedetten fordul másik oldalára sírjában: naugye, hogy nekem volt igazam!
Időtálló intézményt hoztam létre, a nevem örökre fennmarad!



:O))) 

2017. november 24., péntek

POKOLBELI VÍG NAPJAINK

Nem, nem Recsk, inkább Magyarország!
Ahol éldegél három-négymillió nyomorgó, ahonnan már kiment a Rákosi-rendszer újbóli bevezetésétől rettegő ötvenhatos disszdens magyarok háromszorosa, ahol egy ultrahang-vizsgálatra hónapokat kell várni, és ahol az egészségügy magánkézbe adásától óva intett a ma kormányon lévő párt, de mára az összes komolyabb képalkotó eljárás és a laboratóriumok zöme magánkézben van.
Ezeknél - ha fizetsz - nincs várólista, de ha nincs pénzed, hát állj be a sor végére, a sor pedig hosszú, mint a vonatfütty.
Ott, ahol lassan már csak betegek vannak az egészségügyi intézményekben, az orvosok meg Angliában, ahol hétszázezer gyermeket kell naponta megetetni, mert családjaik képtelenek erre, ahol telente emberek fagynak meg a lakásaikban és az utcákon.
Ott, ahol az országot egy mentális kihívásokkal küzdő beteg ember vezeti, és ahol az emberek ahelyett, hogy épelméjű vezetőt választanának, inkább maguk is meghülyülnek.



De most aztán vége a problémáknak, jönnek a választások jövőre és a rákövetkező évben is, jönnek a műmézzel vékonyan bekent Mézesmadzag Évei, mikor az ország az osztogatásoktól hangos.
Ilyenkor akasztják hasba a nyuggert azzal, hogy ajándékként odaadják neki azt, ami törvény szerint jár, a betegeket azzal, hogy a kórháznak, ahonnan pizsamában furikázzák a betegeket CT-re megigérik, hogy de istenbizony kapni fog egy készüléket.

Azzal, hogy megvédik a nőket a zaklatástól, ennek ürügyén beszántják a magyar színházi életet. Azzal, hogy megvédik a magyarokat az illegális migánsoktól, akik megbecstelenítik lányaikat, feleségeiket,  és ha nincs migráns, hát kinevezik illegálisnak a menedékeseket, akik elvileg a magyar nemzet védelme alatt állnak, de olyan magyart, aki ezt tiszteletben tartaná magyar apa nemigen nemzett, viszont a Dilinyós, aki védelmet ígért nekik, helyesli az ellenük indított akciókat.
És elsunnyogja, hogy mellesleg - pénzért - beengedett az országba tízezennyolcezer gazdasági bevándorlót - mentségére legyen mondva, hogy fogalma sincs arról, hogy ezek az emberek itt számítógépes kőművesek vagy kis vegyészek, akik apró bombácskákat gyártanak exportra.
Itt van az Ígéret Földje, ahol a kormány mindent megigér, de semmit sem teljesít, ahol a pocakos Lucifer az égetően szükséges oktatási és egészségügyi reformokat és a szegénység elleni küzdelmet úgy véli megvalósíthatónak, hogy ha a zsebében - két mogyorózás között - talál néhány szem szotyolát, akkor azt a nép közé szórja.
Alamizsnálkodik, mint Árpádházi Szent Erzsébet, jóllehet nem nevezném Árpádházinak, inkább...



Ami a dühítő ebben, hogy a nép beszopja a lózungokat, a pártok meg tesznek rá magas ívben, és képtelenség kirángatni őket abból a hitükből, hogy a közélet a Nagykörúton belül folyik.
Ennek legékesebb cáfolata a választás szokott lenni, mikor a középosztály szavaz, a munkásosztály meg a nincstelenek pedig vagy azokra szavaznak, akik szóbaállnak velük, vagy el se mennek, mert nem hiszik, hogy a saját sorsuk és a választások között lenne bármiféle összefüggés.
Szép dolog, mikor egy pártvezető elmegy igét hirdetni falura, megtölt egy háromszáz személyes színháztermet, aztán hazamegy, de közben vidéki szervezetek vagy nincsenek, vagy ha vannak, akkor ott állnak feladatok nélkül, márpedig a politikai munka csak akkor ér valamit, ha folyamatos.
Ha csak kampányokhoz kötődik, akkor alacsony lesz a hatékonysága.
Libát se lehet úgy hizlalni, hogy néha-néha adok neki enni, folyamatosan tömni kell a gyönyörű madarat.

Ehhez pedig hálózatot kell építeni, és erre ezerféle mód van a nyomtatott sajtón kívül is, a királyi televíziócsatornákon kívül is, mindössze élni kellene a lehetőségekkel.
Azzal itt már nem megy senki semmire, ha a másik pártot szidja, komcsizza, fasisztázza, tolvajozza, a nép már évek óta immunis erre, és úgy gondolja, hogy a politikus alaptulajdonsága, hogy hazudik és lop, függetlenül attól, hogy melyik pártról van szó.
És a pártok nem is tesznek ellene, hogy a választót ebbéli hitében mgingassák, még ha ez az alapvetés nem is húzható rá minden egyes politikusra.
De hát ez úgy van, mint az élet más területein is - szeretünk általánosítani, mert kevesebbet kell gondolkodni.


A következő hónapokban semmi jót nem várhatunk.
A helyzet fokozódik, ahogy Virág elvtárs említette, lesz itt még leleplezés, lesz itt még politikusok zacsijának szorongatása, megpocsékolt szűzek sikolya, - a jobboldal soha nem volt finnyás, lehány mindenkit, aki szembe jön vele, aztán - miként ezt Kuncze megállapította hajdan - fintorog, hogy milyen büdös az áldozat.
Majd most kiderül, hogy mennyibe kerül egy kiló nyugger, egy kiló pedagógusfilé, hogyért aggyák a faluszéli cigányt.

Nyuggerügyben már lehet kalkulálni, ha levesszük a folyósított összegből a törvényi kötelezettség alapján járó részt és a maradék pénzt elosztjuk a nyugger súlyával, ami persze évrő-évre kevesebb, eakkor megkapjuk a nem túl hízelgő eredményt.
A liba drágább, de még a csirkefarhát is...
Nagy meglepetésekre nem kell számítani, csodát várni meg lehet, de kétséges, hogy érdemes-e?
De azért legyünk optimisták és próbáljuk meggyőzni környezetünket, hogy érdemes résztvenni a közéletben, de ne csodálkozzunk, ha anyázni kezd - legyünk e tekintetben is realisták és lássuk be a belátnivalókat.
És lépjünk ki bártran a komfort-zónánkból, ha szokatlan megoldásokat javasolnak.
Lássuk be, Churchillnek se lehetett könnyű összefognia Sztálinnal, igaz viszont, hogy soha nem is került horogkeresztes zászló a Buckingham palotára.


Vörös, sarlós-kalapácsos sem.
El kellene ezen gondolkodni.
A pártok ellenérdekeltek minden ilyen típusú akcióban, többnyire elég számukra korifeusaik beszuszakolása  a Parlamentbe, aztán bíznak benne, hogy a következő ciklus végére bejön Naszreddin Hodzsa jóslata a szamár beszédrtechnikai képzésével kapcsolatban: Vagy a szamár döglik meg, vagy az emír hal meg, vagy maga a jós.
Csak a szamár nem tanul meg beszélni.
Soha...


:O)))

2017. november 22., szerda

SALÁTAPOSZT 5.0

Ez egy salátaposzt lesz.


Itt kérek elnézést a kedves olvasóktól, hogy mostanában nem tudok rendszeresen posztolni, de ígérem, amennyire lehet, szorgalmas leszek...Szóval a saláta első levele: 
Nem vállal újabb ciklust Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát. Nagy kár, mert a magyar katolikus püspöki kar nem bővelkedik emberekben.
 Beér püspök kivételével a többiek - így kívülről nézvést - leginkább bürokrata jószágigazgatói püspökségeiknek.

Félreértés ne essék, irigylem a hívő embereket, és semmi bajom sincs Ferenc pápa katolicizmusával.Sajnos, -  attól tartok -, hogy a krisztusi üzenetet ő érti, a magyar főpapok meg nem annyira, sőt.Rendben van, egy ilyen álszent társadalomban, mint a mienk ennyi is elégnek tűnik az üdvösséghez, de ha van menny és van pokol, akkor Lucifer már leadta a rendelést új üstökre Mészáros Lőrincnek - miért pont azokhoz ne értene...Ha mond ez valamit, a katolikus egyház magyarországi fiókja rosszabb állapotban van, mint az MSZP, csak az egyház hierarchikus felépítésű és diktatórikus, míg az MSZP zűrzavaros és érdekvezérelt.Fideszes nem röhög, ő meg a maffia hasznos idiótája...


Elkeserítő, hogy már csak percek vannak a választásig, és az ellenzéki oldal még mindig tökölődik.
A demokraták még mindig azon rugóznak, hogy szabad-e összefogni a Jobbikkal a rucaseggű zsarnokocska eltávolítása érdekében, és általában azon aggódnak, hogy nem szabad Vonát hatalomra juttatni.
Nem hát, de ennek az az ára, hogy a többiek sem lehetnek hatalmon a szó klasszikus értelmében, ami talán fájó lehet, de nem kibírhatatlan.
Valamelyik fideszes okos mondta, hogy ezeket - mármint a demokratákat - nem szabad odaengedni a fazék közelébe, úgyhogy jobb, ha mindenki megjegyzi: ez a lángoktól nyaldosott virágos mező, ez a hányatott sorsú kicsi ország tulajdonképpen egy fazék, ami csak kicsivel jobb, mintha leköcsögözte volna a szabadság bajnoka...
Itt vagy mindenki összefog, vagy beletörődik, hogy ameddig él, addig ez a handabandázó szociopata fogja a hátán ülve sarkantyúval rugdalni a véknyát, gyorsabb haladásra sarkallva a szakadék felé.
Az ellenzéknek végre talán dönteni kellene: akarják-e világgá kergetni Orbánt, vagy megvárják a gyülekezőre hívó trombitát a stadionok bejáratánál?

Gyurcsány meg már megint belegabalyodott a ravaszkodásba, mint macska a házicérnába, egyszer szidja a Jobbikot és kizár mindenfajta együttműködést, másszor meg arról beszél, hogy ha olyan jelöltje van a Jobbiknak, aki ellen nincs kifogása a demokratáknak mindenféle korábbi megnyilatkozások okán, akkor lehet, a DK nem állít vele szemben jelöltet.
Aztán egy nap sem telik el és megint kizár mindenféle együttműködést, merthogy a Jobbik ilyen, meg olyan - szerintem meg olyan, melynek másfélszer annyi szavazója van, mint a DK-nak, és szavazói nélkül nem lehet választást nyerni.Márpedig ha ezt ilyen könnyen ki lehet matekozni, akkor azt is meg lehet jövendölni, hogy a bizonytalanok közül, akik elmennek szavazni, azok az erősebbhez húzás elvén a Fideszre fognak szavazni.
Nem kell belefeküdni a büdös szomszédasszony ágyába, csak ha nem akarok éhendögleni, akkor kell tőle kölcsönkérni paprikát és kell neki adni krumplit, és mindketten tudunk paprikáskrumplit enni.
Ha nem, még lókolbászt sem eszünk...
Aztán később lehet egymás kontyát cibálni, de a fontossági sorrendet be kell tartani.



Épül a Népstadion.
A kucu számára egy újabb szimbólum, melyet eltakarított, de előbb átkeresztelt - szegény Puskás, hogy mit tett ez vele, az özveggyel összefogva...
Mindenesetre ha egyszer az ellenzék kormányra kerül, a stadiont azonnal vissza kellene keresztelni, emlékezve a nagyszülőkre, akiknek kétkezi munkájával épült fel hajdan a magyar labdarúgás fellegvára, merthogy amilyen élhetetlenek voltak, nem jutott eszükbe a TAO - igaz, gólt rúgni még tudtak.
A TAO-ról most kiderült, hogy lám, mégiscsak közpénz, így számot kell adni arról, mire is költötték a milliárdokat a helyi hatalmasságok.
Aztán lehet írni egy listát, hogy az adott térségben mire lett volna szükség, és mire futotta volna  a stadion árából, talán még CT is lehetne az Országos  Kardiológiai Intézetben...
Az jutott eszembe minap, hogy hajdan, a kádári diktatúra vérgőzös éveiben az országot érintő kérdések eldöntése előtt voltak mindenféle konzultációk, kikérték a pártalapszervezetek tagjainak (nyolcszázezren voltunk) véleményét, az érintett terület szakembereinek véleményét.
Kijérték a szakmai szervezetek, fontosabb dolgokban a Tudományos Akadémia véleményét, elmondhatta észrevételeit a szakszervezet, a Hazafias Népfront, ha nőkről volt szó, akkor a Nőszövetség, ha fiatalokról, akkor a KISZ, ha a dolgozókat érintő kérdésről esett szó, a szakszervezet - de még munkahelyi szinten is léteztek döntéselőkészítő fórumok.

Ma meg sehol semmi, ezek úgy barkácsoltak itt nyomor-mennyországot, hogy abba senki bele nem szólhatott, legfeljebb tapsolhatott, mint Rákosi alatt.
Nem is értem, hgy ez a rengeteg nagy szabadságharcos hogy nyelhette ezt le szó nélkül.
És senkinek sem hiányzik?
Érdekes ország lettünk, itt már a libák is gyalog költöznek, de nem gágognak, nehogy elvegyék előlük az üres kukoricástálat...



Tulajdonképpen vastagon megérdemeljük a sorsunkat - vagy mégsem?


:O)))

2017. november 18., szombat

KELL EGY ARC

Sajnos, kissé lassú magyarember, de legalább nem egy kapkodó idegbolond.
Ahogy haladunk a választás felé, egyre többen látják be, hogy a választási rendszer miatt csak akkor lehet világgá (Azerbajdzsán...) hajtani Pocakot, ha minden ellenzéki erő összefog, beleértve a Jobbikot is, de ez esetben akár kétharmadra is szert lehet tenni.

Ehhez az kell, hogy minden választókörzetben egyetlen jelölt álljon szembe a mameluk-sereggel, és az összes ellenzéki rá adja a szavazatát.
Persze, jó lenne még egy közös ernyőszervezet is, hogy el lehessen hozni a listás szavazatokat is, aztán egy program, mely nem a pártok saját programja, hanem a demokrácia helyreállításához szükséges azonnali intézkedéseket tartalmazza.
És hát kellene egy arc, mely meg tudná jeleníteni az összes demokratát, aki képes lenne világosan és tisztán beszélni, aki nem riadna vissza attól, hogy őszintén kell beszélnie a társadalommal, akiről elhinné a társadalom, hogy tisztességes és okos.
Nem lenne könnyű dolga a saját pecsenyéjüket sütögető pártpolitikusok között, de nem is lenne a helyzete reménytelen, hiszen a társadalom érzékelhetően egy pártok felett álló személyt szeretne támogatni, ilyet kellene találni.
Nem elég, hogy új arc legyen, de legyen épeszű is, ha lehet, bolond már vaan a készleten. 



Azt mondják a pártok, hogy ráérünk még ezzel, meg, hogy a Fidesz azonnal szétcincálná a jelöltet, jönne a karaktergyilkosság, és ez persze igaz is.
De hát mi van akkor, ha valakinek olyan a karaktere, hogy nem lehet öt perc alatt szétszedni, mert nem egy harácsoló tolvaj, hanem egy higgadt szakember, akinek nevéhez nem tapadnak sem politikailag, sem bűnügyileg értékelhető szélsőségek?
Ha olyan ember, akiről elhiszi a baloldali szavazó, hogy az átlagember értékeit nem ellopni akarja, hanem képviselni, akiről elhiszi a Jobbik szavazója is, hogy rendet és közbiztonságot akar, és nem csak a gazdagok vagyonát akarja védeni, de Mari néni libáját is?
A magyar ellenzéki politika ma ott tart, mint az ominózus cigányviccben a pöcegödörbe esett purdé szülei, akik elnézegették csemetéjüket és feltették a kérdést: megmosdassuk, vagy csináljunk másikat?
A jelenlegi pártvezetői garnitúrát elnézegetve a második variáns tűnik gazdaságosabbnak, ezért hát inkább a szakemberek között kellene keresgélni, mint a politikusok között, merthogy ott tartunk, hogy a régi mondást - katona, pap, oda megy, ahol kap - bátran ki lehet egészíteni a politikussal, aki oda megy, ahol lopni és hazudni virtus.
Persze ez tömény demagógia, de hát mit tegyünk, a nép már csak ilyen - nem a TGM és társai féle cizellált gondolatokra vevő, hanem az ilyen sarkított gondolatokra, axiómaként kezelve ezeket.



Leszenek, aki azt mondják, hogy inkább a fiatalokat kellene lehetőséghez juttatni, és ezzel a Momentumra utalnak, akik indulhatnának akár az LMP tartalékcsapataként is, hiszen ugyanazt a célt szolgálják - el akarják vonni a demokrata szavazók egy részét, főként a fiatalokat az ellenzéki összefogástól, de ezzel persze Pocak érdekeit szolgálják, lett légyen bárki is a nagypapájuk - jelzem szégyen ez valahol...
De őszintén: mit lehet várni egy olyan párttól, amelyik Pintér Sándorral levelez a UPC ügyében, merthogy a magántulajdonú tartalomszolgáltató kíínálatábaba felvette a Russia Today (RT) orosz televízió műsorát?
Talán meg kellene próbálni elektronikus zajokkal zavarni a műsort, mint hajdan a Szabad Európa Rádiót, vagy az Amerika Hangját?
Ugyan már - ezek demokraták?

Akik korlátozni akarnak abban, hogy megismerhessem a világ egyik vezető hatalmának álláspontját a világpolitika kérdéseiben?
Nevetséges, ezek semmivel sem jobbak Orbánnál, akinek nem a szocializmussal volt baja, hanem csak annak felső szintű képviselőivel, merthogy alapszervezeti szinten a kedves apuka képviselte a rendszert...

Ugye, milyen szánalmas?


Hogy ne tegyem ki magam annak, hogy azt mondja valaki, hogy nem mondok neveket, hát tessék: el tudom képzelni a politika élvonalában Magyar György jogászt, Marosán György közgazdászt, Király Júlia közgazdászt, Dávid Ferencet, a VOSZ főtitkárát és még sok más szakembert, bizonyára van minden pártnak a tarsolyában olyan embere, aki nem annyira pártpolitikus, de megkérdőjelezhetetélenül tisztességes ember.
Olyan valakinek kell lenni, aki bátor, mert itt az első perctől kezdve kemény intézkedéseket kell hozni, vagyonokat kell zárolni, személycseréket kell végrehajtani, vádat emelni, ezt pedig nem lehet tesze-tosza módon tenni, csak eltökélten előre tervezetten és határozottan.

Ezer és ezer szakember kellene a Fidesz által elfoglalt posztokra, az ügyészségre, a Nemzeti Bankba, a Rendőrség, a Honvédség vezető posztjaira, a közigazgatás kulcspozícióiba - persze ehhez parlamenti többség és szilárd politikai háttér kell.
Ha valaki miniszterelnök-jelölti tisztséget vállal, akkor annak szerződést kell kötnie a pártokkal, melyben rögzítenie kell a kormányprogramot, és a támogatás esetleges megvonása után járó kemény szankciókat, beleértve a pártvezetők felelősségét - magánvagyonukkal is.

Tudomásul kell venni: nem Fodor Gábor, mégcsak nem is Szél Bernadett fogja megbuktatni Orbánt. Utóbbi hölgy egyébként is engem leginkább Münchausen báróra emlékeztet, aki saját hajánál fogva húzta ki magát a sárból - ő is saját magát emelte meg azzal, hogy miniszterelnök-jelöltnek minősítette magát, mintha nem ismerné az alapvető számtani műveleteket.
Nem egyszerű a ma politikai helyzet, de ahogy elindul egy mozgalom, ahogy arca lesz, azonnal tisztul a kép.



Pató Pál magyarember számára rokonszenves figura, hiszen a döntés majdnem mindig kényelmetlen elfoglaltság, de talán be lehet látni, hogy elkerülhetetlen - még mielőtt kívül találjuk magunkat az Unión.
Kell egy csapat.

De Minarik nélkül soha nem lesz...


:O)))

2017. november 16., csütörtök

NACIONALISTÁK ÉS PATRIÓTÁK

"Visszatért a nyugalom és látszólag minden a normális mederben zajlik a vasárnapi ukrán nacionalista akció után a kárpátaljai Beregszászon.
A városban a hétvégén egy nagyjából száz fős szélsőjobboldali csoport randalírozott. 

A városházáról letépték a magyar zászlót, nacionalista jelszavakat skandálva masíroztak, és fekete füstbe borították a várost.
Az ott élők azt mondják attól tartanak, hogy ez bármikor megismétlődhet" - írja az atv.hu .
Jó lenne azt mondani, hogy ugyan, hát rémeket látnak, pedig csak realisták.
Legfeljebb az ok-okozati összefüggéseket nem ismerik fel, azt hiszik, hogy ez a helyzet egyértelműen csak az ukránok velük született rosszindulatán múlt, jóllehet mi is barkácsoltunk arrafelé, nem is keveset.
Ukrajna egészen mostanáig visszafogottan reagált összes akciónkra, de most, a magyar külügy ostobaságai miatt belengették a túszok megbüntetésének opcióját, és aki ezt nem veszi komolyan, az bolond.



A rendszerváltás óta saját félhülye nacionalistáink elkezdték szerencsétlen és ostoba ötletük megvalósítását, nevezetesen kijelentették, hogy a Kárpát-medencében a jövőt magyar nyelven írják, ez a mi felségterületünk - Orbán éppencsak körbe nem hugyozta.
Nagyeszűék nekiláttak, hogy a szomszédos országok területén kis Magyarországokat hozzanak létre, melyek aztán egyszercsak csatlakozhatnak majd az anyaországhoz, így reparálva a trianoni határokat.
Marhaság, álomvilág, ez a megy nem megy...
A mai politikusok félájult tisztelettel emlegetett ostoba elődei ezt az opciót már régen kiiktatták a szóbajöhető megoldások közül, a hajdani Magyar Királyság nemzetiségeit nagyon-nagyon hosszú időre szembefordították a magyarsággal, és évtizedek kellenének ahhoz - még normális külpolitika esetén is - hogy volt nemzetiségeink legalább úgy tekintsenek ránk, mint a királyi Magyarország többi népére.
Ehelyett bármilyen kezdeményezésünkre gyanakodva néznek, és felrémlik nekik a Horthy-rendszer előttről örökölt, és a kezdetétől töretlen magyar mentalitás, a sok hülye duma a magyar szupremáciáról meg az állítólagos magyar kultúrfölényről.
Fűszerezi ezt a helyzetet még az újvidéki vérengzés, a II. Világháború történései, a bécsi döntések, Ukrajna megszállásában való részvételünk, majd a magyar rendszerváltás utáni felelőtlen és buta nyilatkozatok, hagymázas álmok nyilvánossá tétele, 
a magyar nacionalizmus feléledése, melynek egyik eredménye a marosvásárhelyi bányászjárás lett. 
Marosvásárhelyen a deklarált cél a magyar nyelvű oktatás kikényszerítése volt, a nem deklarált célokat a románok jelölték meg.
A román Nemzeti Megmentési Front marosvásárhelyi tanácsának elnöke közölte, hogy "a lakosságot fel kell készíteni, mert egyes külföldi rádióadók híreiből kiderül, az ország területi épsége elleni akcióra készülnek. Judea szerint több változatot is kidolgoztak, ezek között szerepel az, hogy nagy tömegek mozgósításával kényszerítsék ki Erdély átengedését, a másik változat az idegen katonai intervenció volt."
Nem tanultunk az esetből és ma ugyanazon hibákat követjük el ukrán relációban, mint tettük ezt anno Romániában.



Képtelenek vagyunk kilépni a mókuskerékből, erre még rátesz egy lapáttal aktuális idiótánk, aki mindent izomból akar megoldani, pedig ez alapvetően hibás közelítés.
Az ukránokat is szinte élvezettel bosszantja, kezdve a kettős állampolgársággal, melyet ők nem ismernek el, és most folytatva a diplomáciai zsarolásokkal.
Pedig amúgy is volt a rovásunkon rengeteg, hiszen a rendszerváltás után a fideszes elit kedvenc játszótere volt Ukrajna, ahová bőrönddel hordták a készpénzt az általuk támogatásra érdemesnek tartott magyar szervezetnek, ahonnan átjárnak Magyarországra felvenni a nyugdíjukat azok, akik soha, egyetlen fillért se fizettek be a magyar nyugdíjalapba, ahol remek üzleteket lehetett kötni, ingatlanokat lehetett szerezni.
Nem is beszélve a II. Világháborúban játszott szerepünkről, megszálló csapatainkról, a felgyújtott csűrbe hajigált csecsemőkről, a partizánvadászat során felakasztott ukrán parasztokról.
Amit elviselt a Szovjetunió cserébe a nyugalomért, azt nem biztos, hogy Ukrajna is elviseli.
Ha pedig a hohol megbolondul, akkor kő kövön nem marad.
Az ukrán nacionalisták fő ellensége ma Putyin Oroszországa, de ahogy nálunk is a cigányok ellen megy a háború, úgy Ukrajnában is megtalálják a leggyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkező ellenséget, ezeket pedig ott a magyaroknak hívják.
Természetesen nem lehet ölbetett kézzel nézni, ha a magyar kisebbséget sérelem éri, de nem biztos, hogy neki kell menni egy behemótnak, még, ha bátrak is vagyunk, mint a cigány vak lova, mikor nekiment a falnak.
Ukrajna hatszor akkora, mint Magyarország, a magyar nemzetiség a lakosság háromtized százalékát teszi ki, összesen száznegyvenezer magyarról beszélhetünk.
Viszonyításul annyit, hogy ennek hozzávetőleg ötszörösét teszik ki a magyarországi cigányok.
Érdekes kísérlet lenne, ha elkezdenék követelni a saját nyelvükön történő oktatást, mit szólna hozzá Orbán és nagyeszű bandája...
Sztálin szerint nincs nemzetiségi kérdés, csak vagonkérdés van, ezt azért szem előtt kellene tartanunk, mikor erősebb diktátorokkal szemben pattogunk, mint kecskeszar a deszkán.



Az egészben az a legszörnyűbb, hogy értelmetlen ez a nagy arcoskodás
Ha azt akrjuk, hogy a kárpátaljai magyaroknak jó legyen, akkor arra kellene törekednünk, hogy Ukrajna viszonya az Unióval rendezett legyen, és ha tag nem is lehet, de valamiféle különleges státuszt kapjon, amit az oroszok se elleneznek.
Ez lenne a hazafiság, a patriótizmus, nem pedig a nagy hőbörgés, amit mostanában előadunk, ennek csak negatív hatása van úgy Ukrajnára, mint ránk.
Persze, ha így folytatódik a dolog, könnyen Ukrajna állapotában találhatjuk magunkat, mely úgy lebeg a nemzetközi politikai térben, mint a májusi libapotty, félúton a föld felé...
Orbánnak nem kell az Unión belüli egyenlőség, ő ezen a kis szemétdombon szeretne kiskakas lenni, mígcsak egyszer pörkölt nem lesz belőle.
Addig is azért jó lenne, ha kicsit visszafognánk a saját nacionalizmusunkat.
A nacionalistákkal addig nincsen baj, míg saját államuk kordában tartja őket, a bajság akkor kezdődik, amikor a nacionalizmus az állami politika rangjára emelkedik, és nálunk éppen ez a folyamat teljesedik ki.
Egyszer már rajtavesztettünk ezen, a vége Trianon lett.
Akkor elveszítettük az ország területének kétharmadát, ha ez mégegyszer bekövetkezik, nem éljük túl.


Igaz, akkor legalább nem kell szégyenkeznünk, ha Monaco futballcsapata elveri az aranylábú tizenegyet.
Lehet, ez a végcél?


:O)))

2017. november 15., szerda

ZAKLATÁS

A hírek szerint Tállai András fideszes képviselő zaklatta a magyar állampolgárokat, ugyanis közös pénzük seggére vert.
Ezt úgy valósította meg, hogy elbeszélgetett a MOL illetékes vezetőivel, elmondta nekik, hogy választókörzetének lakossága elégedetlen az üzemanyagárakkal és a rájuk osztott balek-szereppel, ennek következményeként a benzin ára Mezőkövesden tizenegy, a gázolajé 5 forinttal lett olcsóbb.
Azt pontosan nem tudni, hogy a beszélgetés közben verte-e egy vállfával az olajcég középvezetőinek seggét, netán ott limbálta lankadt pici pöcsét az üzemanyagtöltő állomások árképzésért felelős vezetőinek szeme előtt, azt se, hogy megpuszilták-e végül, a felszólítás szerint, csak azt tudhatjuk biztosan, hogy hatalmi helyzetével visszaélve zaklatta a szűzi tisztaságú olaj-szakembereket.

Ha tette, hát jól tette, Orbán Viktor gratulált is hozzá, mondván: intézze el mindenki.


Tulajdonképpen nincs itt nézelődnivaló, még akkor sem, ha ilyen esetekben rendesebb országokban az elkövetőre rárohad a műanyaglakat, de ez nem egy rendesebb ország, ez Magyarország, ahol ez a szokásos eljárás egy képviselő részéről, már ha nem felejtjük el hozzátenni, hogy a képviselő egyben államtitkár és a Nemzeti Adó és Vámhivatal elnöke is.
Egy ilyen intézménynek rengeteg jogosítványa van, például ellenőrzéseket tarthat és büntetéseket, bírságokat szabhat ki, naponta akár tízet is, és könnyen előfordulhat, hogy akinek reggel még volt egy benzinkútja, az estére biciklivel mehet haza, mert a NAV még a kocsija üzemanyagtankjában levő benzint is lefoglalja, mint bűnjelet.

Hatalma van hozzá.


Hetek, hónapok óta megy a habverés a nők permanens megalázása miatt, mondván, hogy aki hatalmával visszaélve megmutatta nekik a megmutathatót - már, ha megmutatta -, az micsoda erkölcstelen alak, azonnal mondjon le!
Márpedig itt bizony ennél súlyosabb abuzálás történt, itt az államtitkár mutatta meg a csúnyáját neked, nekem, meg a másik tízmilliónak, majd a miniszterelnök előkapta a vállfát és elverte a bamba nép seggét, hogy véres hurkák támadtak rajta, de ez senkit nem érdekelt.
Márpedig az erkölcs nem kizárólag szexuális téren értelmezhető fogalom, erkölcstelen - többek között - még az is, ha valaki libát lop, vagy hatalmával más területeken él vissza, például saját választókörzetében a mi pénzünkön vásárol szavazatokat, literenként tizenegy forintért.
Ez se sokkal jobb, mint a szavlejárt csőtészta meg a birkagulyás a faluszéli romáknak.

Úgy hat éve már nem is szégyellik magukat, a pofánkba röhögve lopnak, csalnak, hazudnak, bizonyára azt vélelmezve, hogy őket már nem fogja a golyó.
Ezt hitte a szomszédban is a conducător, de azért mögötte is porzott a vakolat a végén.
Szomorú vagyok, mert nálunk nem a NAV elnöke a képviselő, pedig ilyesmivel rengeteg szavazatot lehet szerezni, nálunk például akár a literenkénti tizenöt forint árcsökkentés is indokolt lehetne, bizonyára a mi képviselőnknek is gratulálna a kormányfő.



Amúgy pedig ideje lenne ezt az elpofátlanodott, korrupt és tehetségtelen bandát világgá zavarni, a bandagazdával ez élen.
Még nem késő, mert ha lesz még négy évük, akkor ez a helyzet visszafordíthatatlaná válk. 



Nem én mondom, Kövér László mondta...


:O)))


2017. november 11., szombat

MINDTEN NATYON JO, MINTEN NATYON SZEP

Mindennel meg fatyok elegedve, mondá a császár és apostoli király az Osztrák-Magyar Állandó Értekezleten, és a mondá a kirájiparitanuló a Várkert Bazárban, mely az utóbbi időkben kiemelt jelentőségre tett szert, vélhetően biztonsági megfontolásokból.
Talán azért, ha a jövendő király majdan alászáll a karmelita kolostorból a nép közé (szervusz nép), és elhatalmasodik rajta a pánikbetegség, legyen számára egy alagút, melyen menekülni tud, mint hajdan az Operaházból, mikor nagy győzelmét ünnepelte felhőtlenül.

Mindenesetre a Magyar Állandó Értekezleten ez volt az alaphang, és az ember eltöprenkedik, hogy ez vajon a miniszterelnök kissé sajátos belső világának képe mely egyesíti Schmidt Mária és Matolcsy György speciális világlátását, vagy egy más térben és időben létező ember álomvilágának megjelenítése zárt körben, a kilóra megvett kacsák óljában.
Akárhogyan is, de meglehetősen szomorú az ügy, hiszen ezzel kell együttélnünk, hacsak valami csoda nem történik, ami egy újabb stadionhoz vezet, melynek fűtött gyepszőnyege alatt alussza majd örök álmát a Nemzeti Foci Felvirágoztatója.
Nem kívánjuk az eseményt, de hát a tünetek súlyosbodása nem teszi kizárttá, hogy bekövetkezhet a szörnyűség, mely csak a führerbunker udvarán berendezett alkalmi melegedővel, vagy a sztálini dácsa padlóján egy lódoktor szakmai felügyelete mellett abszolvált, kissé elnyúló agóniával mérhető össze.
Szörnyű időszak lesz, de majd csak túljutunk rajta.

A Népstadion lebontása óta tudjuk, hogy minden stadiont a földdel egyenlővé lehet tenni, némelyiket még ki is lehet osztani tüzelőnek a hideg telek előtt...


Szóval, megtudhattuk, hogy idáig a Mi Reménységünk a nemzet egyesítésével volt elfoglalva, míg ezután a fejlett szocia... - nem, a nemzetépítést fogja előtérbe helyezni.
Érdekes, hogy a sikeres munka után bátran elmondhatjuk, hogy a nemzetegyesítés olyan jól sikerült, hogy ma már akár egy családon belül is úgy utálja magyar a magyart, mint eddig még soha, nem is szólva a külhoniakról, akik éppen csak egy göndör szőrszállal vannak lemaradva a senki által nem észlelhető migránsok iránt táplált érzelmektől.
Szerettük volna a kérdésről Bugár Bélát, a szlovákiai magyarok egyik vezetőjét is megkérdezni, de sajnos nem ért rá, mert éppen a miniszterelnök csicskái elől menekült.
Nagy bűnt követett el: a többségi nemzetet nem volt hajlandó ellenségként kezelni, ami a jószomszédi kapcsolatok tekintetében megengedhetetlen.
Csak mondanám: ilyen szar állapotban a nemzet még a kuruc-labanc ellentétek idején sem volt, ami meg az egyesítést illeti, a nemzet egységes volt, míg csak fel nem tűnt a politikai pályán ez a kókler.

Az erdélyi, felvidéki, kárpátalji, vajdasági magyar egészen eddig természetes része volt a nemzetnek, ha a helyi orbánviktorok üldözték, akkor a magyar nép segítséget nyújtott nekik, ha úgy érezték, hogy a helyzetük szülőföldjükön tarthatatlanná vált, akkor menedéket, sőt lakást is nyújtottak nekik - lásd TGM és még sok más migránsunk példáját - ha már a menekült szót törölni kellett a szótárból.
Igaz, akkortájt legfeljebb a nyugatra menekült nyilasok, horthysták és magukat hősnek eladó ötvenhatos disszidensek pofáztak volna bele a dolgainkba, de vevő erre kevés volt, az a pár alkoholista meg maoista idealista nem nagyon számított...

Az persze biztos, hogy a sok aktatáskában kihordott lóvé megtette hatását, a nemzetiségek hajdan gatyából kilógó seggű vezetői ma tehetős emberek, cserébe persze az itthoniaknak is leesett egy-két panziócska, kastélyocska, de hát ugye Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen...
A Nemzet Szabója úgy véli, hogy összefoltozta a nemzet szanaszét hasogatott szövetét, habár kívülről inkább úgy tűnik: elszabta.


Túl sokat erről nem érdemes beszélni, engem leginkább az érdekelne, hogy a miniszterelnököt milyen jogszabály hatalmazza fel arra, hogy a nemzet nevében hülye nyilatkozatokat tegyen.
Csak tájékoztatásul: a miniszterelnök és a végrehajtó hatalom feladata az, hogy két választás között, a kormány programja alapján irányítsa a napi ügyeket.

A Mi Boldogságunk egyébként visszavitte az országot azokba az időkbe, amikor nem az országnak volt királya, hanem a királynak országa.
Úgy gazdálkodik a pénzeddel, mintha a sajátja volna, a saját vagyona meg úgy nő, mint a hasa - ha mond ez valamit.
Most éppen a Népligetet lenyúlása folyik - Budapest legnagyobb közparkja veszik el a nagyközönség számára, mintha a New Yorki Central Parkot csesznék tele focipályákkal.
Nem szép dolog ilyet állítani az ország megválasztott miniszterelnökéről, de ez az ember bolond.
Köznapi és orvosi értelemben is, mégsem emeli fel ellene a szavát senki.
Talán egy-két szabóinas mondja ki, hogy a király meztelen, de a nagy nevek kussolnak, mint általában a történelmi katasztrófák során.
Szomorú.



Boldogságunk beszélt a választásokról is, - természetesen igazságos és méltányos a mai választási rendszer, egymillió fölött a határon túli állampolgárok száma, de hogy mi közük van a mi adónk elköltéséhez, azt azért nem cizellálta.
Hálát adhatunk egyébként az Istennek, hogy valamelyik román politikusnak nem jut eszébe Sztálin véleménye, mely szerint nincs nemzetiségi kérdés, csak vagonkérdés van.
Ami azt illeti laktak már errefelé évekig emberek vagonokban a pályaudvarokon, és ami már volt, az meg is ismétlődhet.
A miniszterelnök szólt néhány szót az Unióról is, melyben az előre szó szerinte hátrát jelent, de hát ez már csak átmenetileg gond - a tagságunk léte erősen kérdéses, és a tévedések elkerülése végett elmondanám, hogy egy unión kívüli Magyarország Putyin számára olyan, mint a comb nélküli liba - kár mellé a vöröskáposzta.
Orbán persze meg fog bukni, hiszen szembe megy a világ folyamataival, csak az időpont kérdéses.
Ott fog majd állni a nemzet mint szokott és hülye pofával csodálkozik: már megint Kölcseynek volt igaza.


Pedig a balsors mi vagyunk.


:O))) 

2017. november 6., hétfő

FRADI

Kezdjük ezt a posztot azzal, ami életünket alapvetően befolyásolja, ami a nép életszínvonalára, a gyermekek oktatására, az egészségügyre, a társadalmi mobilitásra alapvető hatással van: beszéljünk a fociról.
Vagy a foci ürügyén akármi másról, merthogy ennek a történetnek semmi köze sincs a labdarúgáshoz, a labdarúgás itt csak ürügy.
Mi mindenben késésben vagyunk a világ élvonalátol, miért éppen a futballhuliganizmus tekintetében ne lennénk késésben?
Már szinte mindenhol megbírkóztak vele a világban, nálunk meg szárba szökkent és virágzik...


A hírek arról szóltak, hogy a Ferencváros köménymagja megkegyelmezett a klub elnökének, aki maga is hajlandó volt apróbb engedményeket tenni, úgymint a felaprított vénaszkennerek roncsain térdenállva, szájával kényeztetni Hamberger Ádám, a szurkolói csoport vezetőjének, a Fradi tábor capojának csúnyáját, ezenközben még a fején elhelyezett korsóból sem löttyent ki a sör.
Cserébe a szurkolók megigérték, hogy porig rombolják a Groupama Aréna berendezését és saját szektoruk üléseit ellenfeleik bőréből készült huzattal te
szik komfortosabbá.

Természetesen már az első mérkőzésen, melyre beengedték őket kitört a balhé, folyt a vér, betört koponya, késelés - ahogy ez már Fradi ultráéknál megszokott.
Csak tudnám, minek ehhez labda, miért nem elég nekik a farpofáik közé szorított kés?


Hogy lesz-e felelősségrevonás?
Ugyan, ki képzel ilyen marhaságot, Orbán csürhéje felette áll a kicsinyes szabályoknak, a stadiont 2006-ért kapták ajándékba, csak azt vették vissza, ami az övék.

Várható  volt a választások előtt a Nagy Összeborulás, hiszen ezek az adrenalinfüggő Orbán(?)-huszárok adják a maffiavezér hatalmának sötét hátterét, ők azok, akiket nem köt a törvény, nem kell azonosítószámot sem viselniük, ellenben kis hátizsákjaikban viacolort és Molotov-koktélt szállítanak nemzeti célú felhasználásra.
Ez lenne ma a labdarúgás?
Magyarországon mindenképpen, és talán nem is véletlenül hasonlít a Groupama ketrecre, ketrecharcosok részére készült, és ezt ők tudják is.



Mindenesetre célszerű volt eltakarni a Telekom székházzal, hogy ne kelljen a szükségesnél többször szégyenkeznünk.
A Telekom székház tetején szabadtéri futópálya lesz, a vendégcsapatok szurkolói ott készülhetnek majd a mérkőzésekre,  a nagy üvegfelületek pedig gyönyörűen tükrözik majd vissza a lángokat, ha a szurkolók felgyújtják egymást, mikor a libások (MTK) vezetni merészelnek egy barátságos mérkőzésen.
Magyar anyák, küldjétek gyermekeiteket a mérkőzésekre, ott tanulhatnak sportszeretetet, küzdenitudást, kulturát és elsősegélynyújtást szúrt sebek esetén!

Ameddig ilyen a társadalmi környezet, addig itt stabilizálódik az a helyzet, melyben egy angol ligameccs magyar nézője nem ismer rá arra a játékra, melyet itthon labdarúgás címen akarnak eladni neki.
Ömlik a tőled ellopott pénz a sportágba, meg a baráti zsebekbe, legalább lenne eredménye - de nincs.
Ha Orbánnak valaki azt mondaná, hogy a sportág helyzete pontosan tükrözi a társadalom helyzetét, felháborodna, hiszen itt minden parádésan megy.
Szerinte semmi szükség nincs a szövetségi kapitány cseréjére.



Nem vagyok biztos benne...

:O)))

2017. november 2., csütörtök

VÁLASZTÓJOG, KOCKÁZAT NÉLKÜL

Gyurcsány persze tudta - valahol nyilatkozta is, - hogy legújabb kezdeményezéséért fog kapni hideget-meleget, hazaárulónak fogják nyilvánítani, ha nem lesz szerencséje, még le is köpik, de nem érdekelte.
Igaza van.
Aláírásgyüjtést hirdetett a külföldön élő magyarok szavazati joga ellen, és itt nem azokra gondolt, akik gazdasági migránsok nyugaton, és megélhetési kényszerből, vagy/és a magyarországi minősíthetetlen közállapotok miatt mosogatnak Londonban, hanem azokra, aki soha nem éltek életvitelszerűen Magyarországon, más államok állampolgárai.
Annak idején Orbán nem másért, szavazatszerzési céllal adta meg az állampolgárságot nekik, mint ezt a Nemzet Orvosa, Mikola István ki is fecsegte, mikor azt hitte magáról, hogy valaki.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, de a nemzet egyesítése egy tapodtat sem haladt előre - sőt.



Hajdan, Ceausescu alatt a magyar, ha átjött hozzánk, hát hazajött.
Szerettük őket, olyanok voltak, mint amikor a rég nem látott kedves rokonok jöttek Pusztaszabolcsról, örültünk nekik, próbáltunk segíteni, és volt egy kegyelmi pillanat, amikor a diktátor ellen lázadó román nép is elhitte, hogy élhetünk egymással barátságban, békességben.

Nem tartott az öröm sokáig, mikor elkezdtek a romániai magyarok tömegével jönni, és kapták a lakásokat meg a támogatásokat, akkor a magyarországi szegényben természetes irigység támadt: hát másodrendű állampolgár vagyok én a saját hazámban?
Ehhez jött aztán az állampolgárság megadása, a szavazati joggal együtt.
Ha úgy kapják meg az állampolgárságot, hogy korlátozzák szavazati jogukat, mindenki elégedett lett volna, hiszen ez abban az időben, mikor Románia még nem volt uniós tagország, valós segítséget jelentett az erdélyi magyaroknak, megkönnyítette mozgásukat a világban, de mára ez az előny eltünt. Nem is költözik ide azóta senki, mennek tovább, értelmesebb országok felé.
Az elv, hogy az szavazhasson, aki a döntése következményeit is viselni fogja, ésszerű és igazságos, mert a mai helyzet ahhoz hasonlít, mintha átmennék az öcsém lakásába és beleszólnék, hogy jövőre mire költse a keresetét, meg, hogy számomra biztosítson mindenféle jogcímeken támogatást, mert az nekem jár.



Amikor az erdélyi magyarok sértett képpel járnak fel-alá, akkor gondoljanak arra is, hogy mi az oka, hogy "lerománozzák" őket, és jusson eszükbe az is, hogy egyesek közülük milyen gusztustalanul  követelőztek áttelepülésük után.
És jussanak eszükbe nacionalista hőbörgéseik, meg a "székely szarta a magyart" típusú bölcsességeik, meg az is, hogy a magyar parlamenten az uniós zászló helyett a sosemvolt székely zászló lengedezik, jóllehet Erdély nem csak a székelyekről szól, voltak ott mások is, ha jól emlékszem.
A hatalom gátlástalanul tolta és tolja bele a pénzt a nacionalizmusba.
Ami ebből az országból 1989 óta aktatáskában és állami támogatásként, meg álvállalkozásként  kivándorolt - nem csak Erdélybe, de Ukrajnába, Szlovákiába, Szerbiába is -  többnyire emberi minőségüket tekintve ócska, tolvaj nemzetiségi politikusokhoz -, abból le lehetne nyomni Mészáros Lőrincet is, pedig ő aztán olyan tehetséges, mint még senki más, inkluzíve Zuckerberget is...
Orbánék azt hiszik, hogy a magyar választó ezt nem látja, hogy nem dühíti, hogy a gyerekének a poros folyosón kell tornáznia, miközben zúdul kifelé a pénz haszontalan futballakadémiákra, igaz, cserébe jön a szavazat ellenőrizhetetlenül, miközben a külöldön dolgozó belföldiek számára gyakorlatilag lehetetlenné teszik a választásokon való részvételt.



Természetesen Gyurcsány a hibás, nem pedig a teljesen hibbant magyar politika.
Az uniós tagsággal egyidejűleg megszűnt minden támogatási kényszer, és megnyílt a lehetőség a határokon átívelő gazdasági tevékenységek előtt.
A régiók Európájában minden nemzet és nemzetiség szabadon ápolhatja nyelvét, kultúráját, tanulhat anyanyelvén, dolgozhat ott, ahol akar.

Mit akarhatunk ennél többet?
Baszkok akarunk lenni, vagy katalánok?

Ha valaki képtelen együtt élni a többségi nemzet tagjaival, hát szedje össze a betyárbútort és költözzön Magyarországra, dolgozzon és politizáljon az országért, fizessen adót és vállalja döntései következményeit.
Tamás Gáspár Miklós írt egy cikket erről, melyben kézzel-lábbal bizonygatja, hogy a kezdeményezés a szavazati jogról arról szól, hogy a határontúli választók nem szeretik a baloldali magyar pártokat.
Már maga ez a meghatározás is nevetséges, ugyanis a mai politikai paletta nem bal-jobbra oszlik, hanem diktatúrára és demokráciára, de hát TGM-nek ez természetesen mindegy, ő abból él, hogy hülyeségeket beszél és hazugságokból csinál ideológiát.

Ő dolga, lelke rajta, de talán elgondolkodhatna azon is, hogy a magyarországi magyarok is szeretnének normálisan élni, születtek bár Lúdváron vagy Székelyudvarhelyen.
TGM ettől az országtól eddig még csak kapott, ne is mélyedjünk belem hogy mit és mennyit, de azért az elvárható lenne, hogy ne csak a gyarmatosítók, hanem a bennszülöttek szemszögéből is értékelje a dolgokat.
Nekem azért jobban tetszik ez a poszt...



Igaza van a DK-nak, helyre kell pakolni ezt a kérdést, méghozzá mielőbb.
TGM dicséri a Momentum kezdeményezését, akik feltalálták a melegvizet, mondván, hogy inkább az ideiglenesen külföldön munkát vállalók részére is biztosítani kellene a levélben szavazás lehetőségét.
Momentum még az apukák zacsijában utazott, mikor ezt már sacc/kb ötszázan felvetettük.
Hát persze, ezt majd el lehet dönteni a választások után, és bevezetésre kerülhetne 2022-ben.
Addig persze még annyi minden történhet, kiléphetünk az Unióból, csatlakozhatunk a FÁK -hoz, megdögölhet az emír meg a szamár is, mi, meg sok kicsi Naszreddin Hodzsa, kényeztethetjük a szamár csúnyáját - szájjal.
Orbán meg röhög majd a Vár teraszán ezen a búvalb@szott bandán, aztán megigazgatja a fején Szent István koronáját...


Szóval, csak bátran, támogatni kell ezt a kezdeményezést, ez legalább valódi problémával foglalkozik és nem is kerül annyiba, mint a Nemzeti Inzultáció a nemlétező migránsokról...
:O)))