PÉNZTÁRAK

Borongós, koratéli idő volt, a parkokban peckesen sétáltak a szürkevarjak.

A szőke démon villámgyors mozdulattal kiharapott egy illetlenül mocorgó pókot a sarokból, majd összevonta szemöldökét.

Érthető volt az ideges reakció, felolvastak neki ugyanis egy tanulmányt, mely a magán-nyugdíjpénztárak helyzetét elemezte és megállapította azt a hiányt, melyet a pénztárak léte az állami költségvetésnek okozott.

Az ominózus dolgozatot a Varga István - Patrubány Anna szerzőpáros jegyezte, akik szorgos munkával csépelték a szalmát, kimutatva, hogy mennyivel több hozamnak kellene lenni a magánpénztáraknál, ha azt szeretnénk, hogy az állam jóljárjon.

Természetesen bizonyára lehetne még sokat javítani a magánpénztárak működésén, de azt azért viccesnek tartom, hogy a szerzőpáros egy világválság kellős közepén éppen a kevéssel több, mint évtizedes múltra visszatekintő intézményeken akarja elverni a port.
Ha tájékozódni akarnak  egy működését kezdő biztosítótársaság lehetőségeiről, akkor forduljanak bátran Járai Zsigmondhoz, majd ő elmagyarázza, hogy miért nehéz ez a pálya, mégha agyba-főbe támogatja is a hatalom...
De ez lényegtelen is, - kit izgatnak a tények, - egy a fontos, a pénztáraknak pusztulniuk kell, a pénzüket lenyúlni, a helyüket pedig sóval kívánja felszórni a rendezőség.
Ehhez pedig mindenféle módszer megengedett.
Maga a Vezér adta meg az alaphangot, amikor meghirdette, hogy a szocialisták kilopták az emberek zsebéből a pénzt és a szocialistákhoz közeli vállalkozók zsebét tömték ki vele, de majd ő megvédi őket!
Az senkit nem zavart, hogy a legnagyobb magyar magán-nyugdíjpénztári vagyon kezelőjének, az OTP Alapkezelő Zrt - nek elnöke az a Hamecz István, aki nemigen gyanúsítható szoci-közeliséggel, mint ahogy az anyabank OTP vezére sem éppen arról híres, hogy Gyurcsánnyal járna vadászni – legfeljebb Gyurcsányra, a gonosz törpével nagy egyetértésben.
A szőke démon pedig vette a lapot és sokat sejtetően megpendítette, hogy a hiányzó pénzt valaki eltalicskázhatta a magánpénztárakból és majd vizsgálatot kell indítani.
Azt hát, vizsgálatot, aztán eljárást, - ha valakire rátör az ihlet, nem szabad ellenállni, alkotni kell!
Lehetőleg majd kicsit pórázon kell vezetgetni a magánpénztárak szövetségének csinos elnökasszonyát, aztán hadd kötögessen a cellácskájában vagy öt évig, mire kiderül, hogy ártatlan.
Mikor aztán kijön, már se pénz, se pénztár, helyükön ott virulnak a lassan terebélyesedő, termést sosem hozó narancsligetek…
Mindenesetre a nyugdíjmentő Barbie megtette, amit megkövetelt a Vezér iránti tántoríthatatlan hűség, hiszen van mit meghálálnia - a szenátorságot, a kifli leharapott csücskét megbocsátó jóindulat megérdemel ennyit a megtévedt báránytól, aki néhány évig a száműzöttek keserű kenyerét ette a higyanymozgású Illés Zolival egyetemben.
Most ismét felemelte őket az Isteni Kegy, nem lehet lazsálni…
Hát, mi meg várjuk ki a dolog végét, - azt hiszem, hogy lassan-lassan rájönnek a fiatalok is, hogy igencsak hülyére vette őket Viktor.
De hogy a probléma nem mai keletű, arra legyen illusztráció egy antik vers, melyet a halhatatlan görög szerző, Estefanosz Zacharüzos vetett viasztáblára az antik Görögországban – ma ásták ki és azon frissiben megosztanám a kedves olvasóval:

Kora délelőtt, egy attikai villa teraszán. A háttérben szőlődombok, és gabonaföldek. Hermasz érkezik, Titürosz máris teríti a friss asztalkendőt régi barátja számára:


Titürosz: Drága barátom, Hermasz, pásztora réten a nyájnak! Halljad a gyászom: a nyugdíj állami kézbe vonulhat!
Hermasz: Ej Titürosz, szavaid már vártam a hajnali széllel. Jó amfóráid várnak s nem szófia pletykák, hallod-e vendégid kiabálnak utánad!
Titürosz: Hagyd el a bort most Hermasz, nálam a szó hát! Nem megyek én be az állam szűk kebelébe, jó drachmáim várnak az aggkor olimposzi végén!
Hermasz: Ostoba csaplár, vissza ha lépsz is az államod adja a pénzed! Szívből igéri a majdani esztendőkre hogy ellát!
Titürosz: Haj hülye kondás, senki se tudja ma mennyi az annyi! Egyre öregegszik a népünk, és fogy a dolgos kéz aratáskor! Mind rövidebb a talentum mit lehet osztani majdan, s mind sokasabbak a markok mik belenyúlnak!
Hermasz: Mindezek ellene szólnak ugyan - De a kasszák! Látod már, mutatom neked itt a mezőkkel: nem termeltek elég gabonát sem az évben! Így ülnek hát bankok a pénzeden és csak költik a drachmát. Nem gyarapul, fogy a pénzed, csökken akárhogy is érted!
Titürosz: Persze, te részeges együgyű balga! Gondozzad csak a réted s hozza a termést! Ránéztél-e te egyszer is arra a rétre? Nem csoda hát, hogy a búza se szökkent szárba tavasszal! Önfelelősséged, hogy a pénztár mely kamatába telepszel!
Hermasz: Jajj de egy akháj réti paraszt vagy ez egyszer! Nem termeltek a bankok elég hozamot - de az Állam! Bújj a meleg takarója alá és megvéd, bármi is érjen!
Titürosz: Esküszöm én ma az égre, hogy ütlek bottal azonnal! Mit befizetsz ma az Állam vissza nem adja! Míg ugyanakkor a bankom tudja mit érek: számlán tartja a pénzem, az én vagyonocskám!
Hermasz: Számlád lesz, tuskó, ha az állami keblet akarnád! Ott vezetik mit a jussod után befizetnek!!
Titürosz: Ekkora faszfejet én nem láttam még, az igazság! Az állami tőgy beszivattyúz minden pénzt ami járna!!!
Hermasz: Csak megütöm a köcsög kocsmárost, addig is élek!
Titürosz: Birkáid közt éljél, balfasz anyáddal!
Hermasz: Főgyökerek közt volna helyed, bazmeg, te faszorrú!!


Összeverekednek...


:O))))

A bejegyzés részben itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/penztarak

GYÁVASÁG?

A hazugság olyan, mint a lopás.

Kicsiben nem éri meg megkísérelni, az üzemi szarka mindig lebukik a portán, míg aki tizenöt kamiont indít ugyanannak a gyárnak az udvaráról, majd elfelejti kifizetni az áru ellenértékét és közben csődbe viszi a cégét, az egészen addig megússza, míg rá nem bizonyítják, hogy eleve ki sem akarta fizetni a portékát.

Ezt rábizonyítani valakire pedig szinte a lehetetlennel egyenlő, politikusra meg végképp lehetetlen.

Orbán nagyon ismeri a hazugság természetét, hiszen évtizedek óta gyakorolja és szinte tökélyre fejlesztette.

Erre alapul a pártja, erre alapul a kormányzása és erre alapul minden egyes cselekedete.

Az ország meg egyelőre nézi a produkciót és bár már vannak gyanúi, de még hinni akar neki.

Sokan azt gondolják, hogy egy pártszövetséget támogatnak, és nem hajlandók tudomásul venni, hogy az általuk támogatott párt gyakorlatilag nincs, csak illúzió és egy kifeszített lepedőre festett narancsszínű paca, amelyik mögül ott röhögi szembe az országot a századvég és a XXI. század elejének legnagyobb magyar kalandora, de nyugodtan nevezhetjük akár bűnözőjének is.

A párt, melyre oly sokan adták szavazatukat, gyakorlatilag nem létezik, nincsenek demokratikusan működő intézményei, testületei nem, vagy csak formálisan működnek, a megfellebbezhetetlen döntés minden szinten csakis Orbáné, - ez a párt egy kulissza csak, mely lehetővé teszi Orbánnak az ország totális kifosztását..

És most a Magyar Köztársaságot szabja át éppen pártja hasonlatosságára, aztán ha mindez megvan, meglehet, mi következünk sorra.
A nők feltehetően Szalai Annamáriára, a férfiak meg Pintér Sándorra fognak hasonlítani, mikor kiesnek majd a présből, mely az Orbán által vizionált magyarembert gyártja majd sorozatban…
Orbán ma is remekelt, bemutatta az egész repertoárt melyek éneklésében oly nagy gyakorlatra tett szert az elmúlt nyolc évben, amikor a szocik az időt azzal töltötték, hogy kilőtték a békés járókelők szemét.
A szemét…
Kapott egy-két kérdést, - nemigen tetszett neki már az sem, hogy válaszolni kellett volna rájuk, ordított róla a feszültség, de azért megoldotta a feladatot.
Most is - mint szinte mindig – semmire sem válaszolt, ellenben válasz helyett ostobaságokat mantrázott.

Pedig a kérdések egyszerűek voltak, - milyen Magyarországot szeretne és miért fél az új Alkotmányt a nép elé vinni, hogy döntsön róla – kell neki, vagy nem, vagy másmilyen kell?

Ez az ember pontosan tudja, hogy hazudik, tudja hogy hazudik akkor is, mikor Gyurcsányt hazugsággal vádolja, mikor a rendőrökről beszél, de mivel szociopata ez őt egyáltalán nem zavarja.
Olyan természetességgel hazudik, mint ahogy más levegőt vesz – tulajdonképpen ez sikerének titka is.

Az emberek többsége ugyanis hazudik, - minden ember hazudik egyébként, naponta többször is, ezt kutatások bizonyítják – de ezek a hazugságok apró, hétköznapi dolgok, melyeket azonnal meg is bocsájtunk magunknak, tulajdonképpen inkább csak a felesleges magyarázkodások elkerülésére szolgálnak.

Vettél meleg sapkát, mikor kimentél a lakásból?

Persze… - és hasonlók.

De ha valamilyen jelentősebb dologban hazudik az átlagember, akkor felmegy a pulzusa, nedves lesz a tenyere, szaporább lesz a lélegzetvétele és kimondottan rosszul érzi magát.

El sem tudja képzelni azt, hogy egy ilyen szituáció valakinek közömbös legyen, - esetenként akár még élvezze is, mikor megvezeti az ostoba parasztokat.
Orbánt teljesen felesleges lenne gépi hazugságvizsgálatnak alávetni, az ő reakciói olyan egyenes vonalakat mutatnának a poligráf kijelzőjén, mint egy hatnapos hulla agyhullámai az intenzív osztály betegőrző készülékén.
Tulajdonképpen persze jelenleg tehetetlenek vagyunk, a magyar parlamentáris rendszer eme szép visszássága gúzsbaköt mindenkit, csak szemlélői lehetünk a patás haláltáncának a demokratikus államberendezkedés roncsai felett.
És még nincs vége, mert ez a koma el fog menni a falig, egészen addig, míg csak nem ő határozza meg azt is, hogy liba főjön a fazékban vagy döglött tyúk.
És még arra sem lehet számítani, hogy ha a nemzetközi üzleti világ megvonja majd tőle a bizalmat, aminek már vannak előjelei, akkor majd megáll, - ez az ember, ugyanolyan gátlástalansággal, ahogy ma elrabolja a nép nyugdíjszámlákon felhalmozott pénzecskéit, majd még meg is adóztatja azt, ugyanezzel a gátlástalansággal fog adott esetben hozzányúlni a magánbetétekhez is.
Nekem az sem tetszik nagyon, hogy az APEH új rendszert épített ki, melynek segítségével minden pénzbetétről, befektetésről tudomása lesz.
Nem is vagyok benne túl biztos, hogy ez megfelel az adatvédelmi előírásoknak, az adóhivatalnak szerintem az állammal szembeni követelésekkel kapcsolatban van dolga, de az állampolgárok vagyoni helyzetével nincs dolga.

Mindenesetre jelenleg úgy tűnik, hogy a pénznek ebben az országban jobb helye lehet a párnacihában, mint a bankokban.

Orbán elkövetett néhány óriási hibát, aláásta a rendőrség tekintélyét, most aláássa az állam megbízhatóságába vetett hitet, Polt kinevezésével pedig a jogállamba vetett hitet is semmivé teszi.

Az ellenzék helyzete nehéz, hiszen eszközei rendkívül korlátozottak.

Csak ezt lehet tennie, mint amit Gyurcsány tett ma: beleverni Orbán orrát a saját sz*rába, és ezt lehetőleg szilárd rendszerességgel és a lehető legfeltűnőbb módon kell tenni mindenkinek, aki csak megteheti.

A valódi problémákat kell szóvá tenni, de azokat minden szocialista képviselőnek, minden fórumon.

Ha ezt teszik, akkor – esetleg – eljut a mondandónk a néphez is, és ha  a nép egyszer rájön, hogy igazunk van, akkor a többit bátran ráhagyhatjuk…

:O)))

A bejegyzés itt is megtekinthető: http://kapcsolat.hu/blog/gyavasag
Itt - a vendégoldalon - Michael Knight osztja az észt.
Blogja címe: Kisebb lesz a civil torta
Ma lehet még szavazni arra, hogy a magyar egészségügyben reform lesz, vagy csak habverés...

Magyar Blogok

MAGYAROK

Révkomáromnak szlovák polgármestere lett.

Nem mondanám éppen tragédiának, ha Szlovákiában a többségi nemzet adja a polgármestert egy szabályos helyhatósági választással a háta mögött, még akkor sem, ha az adott városban a magyar nemzetiségű lakosság van többségben.

De lehetett volna magyar is éppen, ha a magyar pártok összefognak, - de nem fogtak össze.

Ezért aztán győzött a nevető harmadik, a független, szlovák nemzetiségű jelölt, a két magyar párt meg egymásra mutogat.

Hál istennek, a Vezér sikeresen exportálta a megosztottságot is – ahogy megosztotta a magyar társadalmat és magyart a magyar ellenségévé tett, ugyanúgy sikerült megosztani a határon túli magyarokat is, redukálva ezzel minden esélyt arra, hogy komolyabb tényezők lehessenek az adott ország belpolitikájában.
Ehhez persze mindig találnak partnert, a bővérű püspöktől Berényi Józsefig, hiszen kakasnak lenni a legkisebb szemétdombon is szívet melengető állapot.
Semjén Zsolt persze rögtön felkarolta a szlovák helyhatósági választáson a parlamenti választásnál valamivel jobb eredményt elért MKP-t és lelkesen gratulált nekik, miközben az ugyancsak tisztes eredményt elért HÍD Pártnak elfelejtett gratulálni, mint ahogy mondvacsinált ürüggyel – nem tisztán magyar párt – elfelejtették meghívni őket a határontúliak Magyarországon rendezett értekezletére is.
Szánalmas ügyek ezek, hiszen Magyarországnak minden demokratikusan működő, demokratikus elveket valló magyar pártot vagy kulturális szervezetet támogatnia illenék.
Mint ahogy azt a törekvést is, hogy a kisebbségek lakóhelyükön helyben is a többségi nemzettel való békés és gyümölcsöző együttműködést keressék, a megértést és a közös érdekeket hirdessék a szembenállás és az önsajnálat helyett.
Nem hinném, hogy a magyar politika a határontúliakkal kapcsolatban a közeljövőben változni fog, sőt – inkább a negatív tendenciák megerősödésére számítok.
Orbánnak ugyanis ellenségképet kell a magyar nemzetiségiek elé festeni ahhoz, hogy majd ha szükséges, akkor a szavazataikat a magyarországi választáson begyűjthesse, mint a magyar érdekek tántoríthatatlan védelmezője.
Ehhez persze minden eszközt fel fog használni, kezdve a támogatandó szervezetek szelektálásával, - alma játszik, körte nem…
Az önállóan politizálni kívánó magyar nemzetiségi szervezet meg úgy fogja érezni magát, mint húspogácsa a kontakt-grillben, - két oldalról sütögetik, míg csak meg nem puhul, hiszen adott esetben a szlovák nacionalisták és a magyar nacionalista kormány közösen fog erőlködni azon, nehogy a többségi nemzet és magyar nemzetisége egy szabad országban békésen, nyugodtan, egyenjogúan élhessen.
Be kell valljam, nekem nincs sok bizalmam egy olyan szervezethez, amelyik Semjén Zsoltra hajzik - egy fokkal sem tartom jobbnak, mint egy olyan szervezetet, amelyik Orbán Viktor jegyeit viseli magán.
A házatlancsiga nyúlós–nyálas mézesmázossága sem jobb, mint a hőbörgős, buta krakélerség.
Persze csodálkozni sem kell, - a széthúzás ősi betegségünk, a magyarság jellemrajzához szinte elválaszthatatlanul hozzátartozik.
Úgy látszik, míg lesz Magyarország és él a Földön még két ember, aki magyarnak vallja magát, az mindig a magyarban fogja fellelni az ellenségét és vadabbul fogja gyűlölni, mint bárki mást.
Nem egy szívmelengető dolog ez, elnézegetni azokat, akikkel összeköt a közös történelem, a közös nyelv, és összekötnének közös érdekek is, de a magyar ember képes arra is, hogy akár a saját érdekei ellen is harcoljon, ha az a tét, hogy esetleg egy másik magyarnak lesz igaza, nem neki.
Jó lenne, ha Európa megerősödne, hátha egyszer mi magyarok is büszkék leszünk majd arra - mint az amerikai, származásától függetlenül - hogy ő az USA állampolgára, hogy mi Európa állampolgárai vagyunk.
Utópia lenne?


:O)))


A BEJEGYZÉS ITT IS OLVASHATÓ: HTTP://KAPCSOLAT.HU/BLOG/MAGYAROK

BLAMA...

A nagygyűlés jól sikerült.

A Szocialista Párt erőt mutatott, végre nem egy szánalmas kis tüntetésecske, hanem az volt, ami a neve – nagygyűlés.

Tetszett, hogy Gyurcsányt felállva ünnepelték, tetszett, hogy Mesterházyt is, aki tagadhatatlanul fejlődik, - ha a végén elhagyta volna a lájkolást meg a mérgezett indián táncát, akkor kerek lett volna a dolog.
De a beszéde rendben volt, rokonszenve volt, hogy köszöntötte a párt volt elnökeit – így kiderült, hogy hál istennek nem képzeli azt, hogy vele kezdődött a történelem…

Viszont a háttérmunka már megint csapnivaló volt.

Ültünk pár tízezren a kapcsolat.hu meg az MSZP portál előtt és vártuk a csodát, a beígért élő közvetítést.

A kapcsolaton mindvégig hiába, az MSZP portálon ugyan folytak kísérletek, de sajnos a minőség ott is kritikán aluli volt.

Ha ez az első eset lett volna, azt mondom, hogy rendben van, - tapasztalatokat kell szerezni, de sajnos ez már a sokadik eset.

Az egész informatikai munka nekem olybá tűnik, mintha a Kiss meg a Szabó elvtársak középiskolás unokái csinálnák társadalmi munkában, vagy méginkább, mintha Kiss és Szabó elvtársak csinálnák személyesen, Szokolra optimalizált felkészültségükkel…

Ha már a kritikánál tartunk, a kapcsolaton ez már vérciki, - ha már képtelenek vagyunk összehozni egy élő helyszíni közvetítést, akkor nem kellene talán erőlködni és égetni magunkat, hanem inkább csak a hangot beadni, mint egy rádióközvetítésnél, de azt tökéletes minőségben.

Ha megkérjük szépen Szepesy Györgyöt, megtanítja majd a szpíkernek, hogyan kell ezt csinálni…

De azt is meg lehetne próbálni, hogy hirdetésben keresni profi szakembert és talán nem Iphone-ra kellene építeni a közvetítést, - állítólag vannak ennél fejlettebb technikák is, körbe kellene érdeklődni talán.
De ez vonatkozik az MSZP portáljára is, ők ugyan közvetítettek valamit, de az sem volt jobb, mint minap a Charta - tüntetés közvetítése, - szóval az egész baloldalnak éghet a bőr a fizimiskájáról a saját teszetoszaságunk miatt.
Pedig el kellene már jutni odáig a mindenféle rendű-rangú pártvezéreknek és alapítványi potentátoknak, hogy felismerjék: a baloldalnak sikerült tizenkét hatalomban töltött év alatt elérnie, hogy nincs se biztos rádiója, se televíziója, se nyomtatott sajtója.
A Klubrádió nem érhető el országosan, a ATV helyzete sem szilárd és ez sem tud országos lefedettséggel dolgozni, - csak egy rossz pillanata kell hozzá a Vezérnek, hogy a kábelszolgáltatókra ráhozva a frászt elvegye a jelenlegi lehetőségeket is…
A Klubrádió a frekvencia-pályázatokkal örökké bizonytalanságban tartható lesz, a Népszava pedig most éppen a kezét tartja, hátha pottyant bele egy kis lóvét valaki.
A Népszava azért fontos nagyon, mert olvasói jelentős része abból a korosztályból kerül ki, amelyik már nemigen fog közel kerülni a számítógéphez és nem elsősorban a hardver hiánya okán.
Viszont mindennap elolvassák a Népszavát, ott jutnak el hozzájuk az információk és kommentárok, az mondja meg a tutit, - vigyázni kellene rá, mint szemünk fényére.

Talán elő lehetne írni, hogy a párttagsággal együtt kell járjon a Népszava előfizetés, és ha a Demokratikus Koalíció erősödik, akkor talán a szimpatizánsok is előfizethetnének, - vagy örökbe fogadhatnának egy-egy szegény sorsú embert, akinek a helyi alapszervezetek tudnák eljuttatni a lapot, - szóval lehetne ezen a területen is bogarászni…

De azt tudnunk kell, hogy az egyetlen felület, ahová egyeske keze a Kossuth téri kórteremből nem ér el, az az internet.

Ezen kívül a fiatalok is itt érhetők el, - nekik már hiába írunk újságot, híradót sem igen néznek, számukra a tájékozódás szinte egyetlen színtere a háló.

De itt aztán otthon érzik magukat, és ha megfelelő formában kapják az információt, akkor azt hajlandóak megemészteni, arról véleményt formálni, és annak alapján cselekedni.

Ezeket a portálokat nem lenne szabad félkézzel és félszívvel üzemeltetni, ide olyan stábok kellenek, amelyek napra, sőt percre készek, amelyek egy ilyen gyűlés után azonnal reagálnak, kommentálnak, - egyáltalán, amelyek jelen van és kézben tartja a tájékoztatást.

És itt van az ilyen, a maihoz hasonló hibák jelentősége.

Ha egy fiatal kétszer odaül a gép elé és megpróbál belenézni egy meghirdetett, de meghiúsult közvetítésbe, akkor harmadszor rá se kattint a szájtra, ha nem friss az oldal legközelebb nem is kísérletezik - a mai fiatal nem a türelméről híres és a választék óriási.

A másik dolog, amin talán érdemes lenne elgondolkodni, hogy az ekkora méretű és ekkora jelentőségű rendezvények megtervezését talán érdemes lenne profikra bízni.
Nincsen nékem semmi bajom a Sasjózsival, el is röhigcsélek az ezeréves viccein, de őt szerepeltetni egy MSZP-s rendezvényen akkor, mikor a Fidesz nyilvánvaló törekvése az egész párt kriminalizálása, maga az öngyilkosság, - másrészt meg egy ilyen rendezvényt nem okvetlen kell szétjópofizni.
Aztán azt sem vonom kétségbe, hogy Török Zsolt nem profi sajtószóvivő, de hát ugye Golda Meir is kiváló politikus volt, mégsem ő volt az Izrael Szépe verseny műsorvezetője, - szóval valami fotogénebb, a színpadon magabiztosabban és mutatósabban mozgó moderátorral jobban jártunk volna.

Egyszóval eljött az ideje, hogy profik intézzék a dolgokat, nem kell, hogy ez a Jobbik meg a Fidesz privilégiuma legyen, habár ha a nép felismerné, hogy míg nálunk a kommunikációt, ott meg az országot vezetik amatőrök, lehet jól is járnánk, de sajnos erre nem számíthatunk.

Az eszmék és meggyőződések helyét ma a kommunikáció vette át, a választási vereségünk is elsősorban kommunikációs vereség volt.

Megtanulhattuk volna belőle, hogy nem a valóság számít, hanem az, amit a média fogyasztója annak hisz.

Amikor a Fidesz úgy tömte hazugságokkal a választókat, mint Pista bácsi kukoricával a libát, akkor ezzel nem voltunk képesek semmit sem szembeállítani - meg is ittuk a levét…

Ebből az következik, hogy el kell tudni magunkat, mint a mosóport, vagy a Potemixet - a fogyasztónak pedig hinnie kell bennünk, és ha még az eredmény is minket igazol, annál jobb neki is, meg nekünk is.

Azt mondják, a választási kampány az eredmény kihirdetésével egyidejűleg kezdődik, az idő pedig rohan.

Mi tudjuk, hogy a mostanában tartott rendezvényeink színvonalas, jó rendezvények voltak, de ezt nem elég nekünk tudni, erről az országnak is értesülnie kell ahhoz, hogy azonosulni tudjanak velünk és mellénk álljanak.

Ezen kellene dolgozni…


:O)))

PAJZSON...

Hát ezt jól elqrtuk, hogy a klasszikus szavaival éljek.


Évekig azzal hitegetettük magunkat, hogy arra kell várnunk, hogy a Dunán beálljon a jég, aztán nem állt be, - ma már a jég sem a régi.
Aztán jött a globális felmelegedés és arra számítottunk, hogy megúszhatjuk, de legalábbis olyan vékony jég fedi majd a folyót, hogy amikor kedvenc Pétere hátán felvágtat reá, akkor beszakad alatta, és majd sírhatunk, meg bevonhatjuk fekete drapériával örökre a Kövérlacit, az ábrázata alapján úgyis remek gyászhuszár válna belőle.

Esetleg még talán Lázár frakcióvezetőt is, aki egyébként - ha jól megfizetik - beöltözik akármibe is, legfeljebb a csörgősipka takarása okán termetesebb kalap kell neki…

Ők aztán - látva a helyzet ilyetén alakulását - kiteszik majd az ablakba a Szűrösmatyit, és kikiáltják a negyedik Magyar Köztársaságot, majd elrendelik a nemzeti gyászt és utasítják a FŐKEFE vezérigazgatóját a Fidesz romjainak eltakarítására, megalakítva egyúttal a Legjobbik névre hallgató pártot.
Szép volt az álom, de sajnos véget ért, ma fény derült a „B” tervre, mely elveti Orbán királlyá választását a Duna jegén és egy sokkal biztonságosabb megoldást tár a közvélemény elé.
Orbán első menetben nem koronázva lesz, hanem az új Alkotmány aláírása alkalmából (Mi, Isten kegyelméből I. Viktor Mihály, Magyarország, Bergengócia és Pirézia, valamint a kapcsolt részeknek ura…) pajzsra lesz emelve!
És hát hun máshun, mint Ópusztaszeren, ahol állítólag az első magyar országgyűlés lett megejtve, - igaz, akkor ország még nem volt, de ez nem probléma, mert ma meg már majdnem nincs, viszont a vérszerződéshez szükséges vért már kiszívta adakozókedvű népéből az ambiciózus uralkodó.
A pajzs nagy lesz és kerek, bekerülési költsége cirka 300 millió lesz, - Semjén Zsolt és Magyar Anna képviselők ennyire tettek költségvetési átcsoportosítási javaslatot, hogy méltó legyen a helyszín az eseményhez.
A pajzs szállítását közbeszereztetik, az indulhat a tenderen, akinek a neve Vitézyvel vagy Kékessyvel kezdődik, az esemény előkészítését az OTP és a Trigránit szponzorálta nyolc éven át.
Ezért a pajzsra emelt vitéznek a ceremónia végeztével le kell adnia a kellékeket, úgymint a koczoghányt, a bozoghányt meg a szablyát, melyet piréz nemzettársaitól vett, valamint az országot, melyet mindannyiunktól vett el.
A promóciós libatepertő visszaadásától viszont a szponzorok eltekintenek.
És akkor ezzel itten be is vonultunk a történelembe, mint az Ópusztaszeri (orbáni) Alkotmány atyja, a Nép boldogítója, a Nagy Zsebes!
Lehet, hogy a pajzsról még szól is egy-két kedves szót az ő népéhez, - tisztelt hölgyeim és uraim, honfitársaim, egyebek!
Itten állok felettetek magasan, jó, ha ezt az eszetekbe vésitek, - én tudom, mi kell nektek, ti meg tudjátok meg, ha jót akartok, hogy nektek meg én kellek!
És készítsétek a betétkönyveiteket, mert szólítani foglak benneteket nemsokára, - nemám akkor kezditek keresgélni, nincs nekem időm várni, szólítanak az államügyek!
A pajzsot a tomboló tömeg közepén négy derék vitéz – Matolcsy vezér, Kósa vezér, Szijjártó vezér és a legendás Pintér vezér tartja széles vállán, Semjén táltos a dobot veri átszellemülten, a harcosok meg lelkesen lóbálják a jogállamot, melyet újabban lovuk két hátsó lába között hordanak.
És aztán az átélhető nemzettudat eme megszentelt helyszínén fecerunt magnum áldomás, még a kutyák is feketekávét isznak, - mindenki kap majd egy rovásírással jegyzett Orbáni Alkotmányt, rövid lesz és velős.
Ez a 2011 évi terv - 2012-ben koronázunk, addigra össze lehet hordani a Koronázódombot a 19 vármegye romjaiból, és akkor a Mi Urunk felvágtathat arra kedvenc Pétere hátán, és szablyájával a négy égtáj felé suhintva fennhangon fogadalmat tesz, hogy úgy meg fogja védeni az országot, mint a nyugdíjakat védte, míg még voltak.
És mi boldogok leszünk és átszellemülten csodáljuk őt, míg csak Nővérke be nem hívja vacsorázni.
Aztán emelkedett lélekkel hazamegyünk és boldogan nézegetjük az Alkotmányt, meg az új adósság-besorolást a CCC+ kategóriában…

:O)))

A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/pajzson

MUSZKAVEZETŐ...

Orbán jövő héten Moszkvába megy.


Jól teszi, gondolom, hogy van miről tárgyalni az orosz vezetőkkel és azt hiszem, hogy miután Putyin legutóbb kicsit eltréfálkozott vele, talán helyére került az orosz-magyar relációban mérhető súlya is, - szépen formálódó pocakja dacára leginkább a harmatsúlyú versenyzők táborát gyarapítja.

Remélhetőleg a tárgyalásai során azt sem felejti el, hogy ki tekergeti az olaj és a gáz csapját, és nem fenyegeti meg az oroszokat katonai megszállással sem - ez legutóbb sem jött be.

Azt hiszem, ez a tárgyalás igen fontos Magyarország és még fontosabb Orbán személyes jövője szempontjából, hiszen ha az oroszok megszorítják az kishörcsög mogyoróit, akkor szomorúan nézhet a jövő elé, - nem sok minden maradt már itthon, amit még nem lopott el, legfeljebb még a bankbetétek államosítása van hátra…
Van két neuralgikus pontja az orosz-magyar kapcsolatoknak, az egyik a Malév ügye, melynek átalakításához, eladásához és minden megmozdulásához egy orosz bank, a részvények öt százalékát tulajdonló Vnyesekonombank egyetértésére van szükség.
Az államnak pedig kellene kezdeni valamit a Malévval, mert évről - évre milliárdokra rugó veszteséget termel, de egy orosz kisebbségi tulajdonossal nem könnyű értékesíteni, a bank pedig nem különösebben izgatja magát részvénypakketje jövője miatt, kivár.
Ráér, hiszen tudja, hogy ezt a tüskét előbb-utóbb ki fogják húzni a magyar kormány körme alól, akkor pedig valamilyen formában keresni fog az üzleten.
Vagy veszít, de akkor ez tudatos döntés eredménye lesz és a megállapodás másik serpenyőjében olyan ellentétel szerepel, amelyik megéri ennek a remek befektetésnek az eladását…
A másik kínos ügy a MOL ügye, - az osztrák ÖMV terjeszkedése ellen vívott csatában hogy, hogy nem, de az orosz Szurgutnyeftegázhoz került a MOL részvényeinek 21% - a, ami meglehetősen kínosan érintette a magyar olajtársaságot, és a menedzsment azóta is feszeng, mert olyan érzései támadtak, mint a libának, mikor sütés előtt a fenekébe dugják a nyársat.
A MOL ugyanis terjeszkedni akar, de ha ott látják mögötte a csendesen mosolygó orosz medvét, akkor semmiféle térségen belüli olajtársaságnak sem lesz kedve frigyre lépni a MOL-al, merthogy felmerülhet a lehetősége annak, hogy esetleg nem is házasságra akar lépni, hanem a macival partiba akarják vágni a menyasszonyt.
A két problémában az a közös elem, hogy az összes adu az oroszok kezében van, akiket semmi és senki sem sürget, bennünket viszont a Malév esetében a veszteség halmozódása, a MOL esetében pedig a személyes és üzleti kapcsolatok, a párttámogatások bonyolult rendszeréből szükségszerűen kivirágzó hála mielőbbi tanúsítása teszi elengedhetetlenné a gyors megoldást.
De sürgeti a megoldást az is, hogy ezidáig sikerült különféle megehetősen gusztustalan trükkökkel megakadályozni az oroszokat, hogy éljenek részvényesi jogaikkal, - ez se megy azért a végtelenségig.
Az soha nem jó üzleti pozíció, mikor az egyik fél tudja a másikról, hogy azt szorítja az idő, márpedig az oroszok ezt tudják – ha máshonnan nem, akkor onnan, hogy a szupertehetséges Fellegi Tamás azt nyilatkozta a Bloomberg hírügynökségnek, hogy Magyarország az év végégig meg akarja vásárolni az oroszok MOL részesedését, - aztán később korrigált, de ez már eső után köpönyeg.
Persze azért Orbán nem megy üres kézzel, hiszen ott a Déli Áramlat ügye, amit nagy kockázatok árán tudunk esetleg lassítani, de végső soron megépítése a mi érdekünk is, aztán vannak bizonyos lehetőségek hatalmas földgáz-tározók megépítésére, energetikai együttműködésre.
És ne feledjük azért azt a mézescsuprot, amelyik az orosz medvét valóban érdekelheti, ez pedig Paks majdani bővítése, amelyről van már országgyűlési határozat, és az idő itt is sürget.
Az atomerőművi blokkok „kihordási ideje” szigorúan szabályozott és nemzetközileg ellenőrzött, és egy atomerőmű felépítése még akkor is igen időigényes feladat, ha egy meglévő erőmű bővítéséről van szó.
Ha nem akarunk abba a helyzetbe kerülni, hogy a teljes hazai áramtermelés 40%-át adó erőmű leálljon, akkor akarunk - nem akarunk, együtt kell működnünk az oroszokkal.
Paks üzemideje 2012-ben lejár, a határidő 20 éves meghosszabbításának lehetőségén már dolgoznak, de egyszer ennek is vége lesz és egy új blokk tervezési-üzembehelyezési ideje úgy tíz és tizenöt év között van valahol.
Felépíteni jó üzlet és az oroszok értenek az atomerőművekhez, mégha Csernobil példája sokak számára riasztó is, de azt azért nem árt tudni, hogy ott nem a technológia és nem a biztonsági rendszerek mondtak csődöt, hanem emberi tényező okozta a bajt, - mintha egy száguldó autóról menet közben leszerelné a vezető a kormánykereket, nagyjából azzal volt egyenértékű, amit Csernobil üzemeltetői elkövettek…
Orbán a külpolitikában gyengébb, mint a belpolitikában, nagyon kevés diplomáciai sikert tud csak felmutatni, - tán a díszdoktori címe erre a legjobb példa, - szánalmas ügyei voltak, külpolitikai akciói után néha az ember szégyellte, hogy magyar.
Jó lenne, ha most összeszedné magát, mert ha megint a pökhendi mitugrász figuráját hozza, akkor sok jóra nem számíthatunk, és lassan mondom, hátha meghallja: lesz gázáremelés…
Oroszország hatalmas ország és nagyon gazdag is.
Óriási piac, fel tudja venni akár az egész magyar mezőgazdaság termelését is, - ha akarja.
Jó lenne elérni, hogy akarja…


:O)))

A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/muszkavezeto

KRAMPUSZ

Orbán népszórakoztat.

Kinyitotta  varázsdobozt, előugrott belőle, mint rugóskrampusz Matolcsy és ijesztgette a gyerekeket...
Orbán jobbkeze, melyet legintimebb dolgainak elvégzésére használ  ma bejelentette, hogy megszületett a Magyar Csoda!

Két lába van nekije, ebből is látszik, hogy nem zongora, hanem ö maga a Nemzeti Nyugdíjrendszer.

Persze igaza is van, - az eddigi bangladesh-tipusú nyugdíjrendszerünknek három lába volt, oszt mégis fel lehetett borítani, mint ez látnivaló.

Viktor megvetette erős lábát, taszajtott egyet rajta és máris hanyatt feküdt, mint szerelemre vágyó szépasszony - Matolcsy meg most azt a lábat fűrészeli ki éppen tőből, mely útját állná Viktor kielégülésének.

Persze a magán-nyugdíjpénztárakról van szó, meg a jogállamról is, mellesleg.

Az elszánt miniszter a villanykörtefejű miniszterelnöki szóvivővel együtt kiállt a sajtótájékoztatóra és elmesélte legújabb lázálmát, miszerint a Nemzeti Nyugdíjmentő Csomag abból fog állni, hogy aki a korábbi kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszerben marad, s erről nyilatkozik, az a jövőben a munkaadója által befizetett 24 százalékos nyugdíj-járulék utáni összegből, (azaz a 70 százalékot kitevő szolidaritási nyugdíjból) már nem részesedik.

Ezentúl csak az önmaga, azaz a munkavállalók által fizetendő 10 százalékos járulék lesz a számláján.
Merthogy - ha nem értenéd ostoba választója, - a munkavállalók a járulékot ugyanis nem a jövendőbeli nyugdíjukra fizetik, hanem a jelenlegi nyugdíjrendszerre.
Miután azonban a munkavállaló a közös kassza helyett (szerintem mellette…) saját célú megtakarítás mellett döntött, így a munkáltató által fizetett 24 százalékra nem jogosult.
Akkor most hogyis?
Ez nem bujtatott járulékemelés esetleg?
Merthogy idáig a munkavállaló magának fizetett, innentől meg az államnak ugye, aki cserébe leveszi a válláról az öngondoskodás kibírhatatlanul nehéz terhét, ezzel is siettetve az öntudatos, saját sorsát a kezében tartó önállóan gondolkodó polgár kialakulását....
Megint egy választási ígéret betartását szemlélheti a nagyérdemű – némi kis korrekcióval – nem osztogatnak, hanem fosztogatnak…
Érdekes, idáig az volt a mondás, hogy majd saját számlán fogják az állami nyugdíjrendszerben is nyilvántartani a befizetéseket, - habár ami igaz-igaz, ez a nyugdíjrablás és annak indoklása lassan már megközelíti a szocik szépemlékű miniszterelnök-keresésének magaslatait, annyi baromságot összehordott már ezzel kapcsolatban szegény beteg miniszterelnökünk és szellemi téren állandó kihívásokkal küzdő stábja…
Namármost ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a munkavállaló után a munkáltatónak 24%-ot kell nyugdíjjárulékként befizetni, a munkavállaló béréből meg 10% megy majd a magán-nyugdíjpénztárba.
A munkáltató által befizetett összeg fedezete persze a munkavállaló által megtermelt érték.
Ha a kormány azt képzeli, hogy egy laza mozdulattal elvonhatja a hárommillió ember után a mindenkori munkáltatója által befizetett nyugdíjalapot visszamenőleg úgy negyven évre, akkor baromi nagyot téved.
Mint Kolláth György alkotmányjogász mondta, annyira szélsőséges a miniszter bejelentése, hogy véleményezésre sem méltó, - a konkrét jogszabály-tervezet alapján lehet majd pontos képet alkotni arról, hogy mit is akar a kormány.
Szerintem egyébként ez a bejelentés nem is szolgált más célt, csak a pénztártagok megfélemlítését, hadd száguldjanak vissza ezerrel az állami nyugdíjrendszerbe, ahol majd ők aztán jól nyilvántartják a pénzüket (hozam az ugye kapitalista vircsaft, arról nincs szó…) – ha elpatkolsz, megörökölheti majd a mama.
Aztán egyszercsak elpatkol ő is, és akkor az államra marad a lóvé, - így ez teljességgel méltányos és igazságos, legfeljebb a mamának már csak urnatemetése lesz a kert sarkában, de ne válogasson, aki halott nyugodjék békében…
A rablott pénzt meg majd az államadósság csökkentésére fordítják, meg abból fedezik a jelenlegi nyugdíjrendszeren tátongó lyukakat.
Na, addig álljunk féllábon, mint a liba, meg ne vegyünk levegőt!
Már csak arra lennék kíváncsi, hogy ezek a vidám lyukászok mivel kívánják betömni a demográfiai helyzetből törvényszerűen bekövetkező, a mainál is nagyobb lyukakat úgy tizenöt-húsz év múlva, de szerintem nem véletlenül tartja a kezét állandóan a zsebében a mi Üdvösségünk a beépített abakuszon számolgatva a lehetőségeket, közel ott a lyukbetömési megoldás…
Annyira pofátlan ez a Viktor, hogy az már szinte esztétikai élmény, az ember tényleg úgy néziegeti, mintha Chaplin filmjéről lépett volna le ez a mi vicinális diktátorocskánk az ő feledhetetlen erőművészeti mutatványaival.
Kíváncsi vagyok, meddig lehet még feszíteni a húrt, habár idáig úgy tűnik, ő mérte fel legjobban magyarember bambasági koefficiensét.
Egyik kedves ismerősöm mondta, hogy a kuláklistára tett nagyszüleitől és a szüleitől Rákosi, tőle meg a gyerekeitől meg a mai rendszer lopja el a tulajdonát, nem lesz ebből az országból normális ország soha…
De a legjobban az a bejelentés tetszett, miszerint akár 800 milliárd forintnyi megtakarítás is remélhető azoktól a reformoktól, amelyeket 2011 februárjában készül bemutatni a kormány.
A száz lépésből álló csomag javítja az állam működését, átalakítja a tb rendszerét, miközben előteremti az idén elhatározott adócsökkentések fedezetét.
Hát ezen nagyon kellett röhögni, merthogy mi is jut ilyenkor az ember eszébe?
Hát Gyurcsány „száz lépés” programja, amelyre a jobboldal mindenfélét összehordott, de most majd ezek más lépések lesznek, ezek valódi orbáni lépések lesznek, a léptek döngenek, az arcél határozott, a tekintet elszánt, és megyünk megállíthatatlanul!
Hátrafelé…


:O)))

A BEJEGYZÉS ITT IS OLVASHATÓ: http://kapcsolat.hu/blog/krampusz

RENEGÁT SE.

Azért rohadt érzés lehet nekik.

Ülnek a házuk teraszán és várják, hogy megint „valakik” legyenek, hogy ismét politikai tényezők lehessenek, de lelkük mélyén tudják, hogy ők már soha, senkik nem lesznek.

Őket legfeljebb használják, felhasználják és kihasználják azok, akikhez a túlsó partról evickéltek át.

Ők, akik valaha a hatalom birtokosai voltak, ma minden kis gesztusért hálásak, boldogok már attól is, ha valaki még kíváncsi rájuk, többségük megalázó és nevetséges szerepeket vállal világ szégyenére.

Hajdani elvtársaik elfordultak tőlük, gusztustalan árulóknak tartják őket, jobb esetben ügyetlenül helyezkedő karrieristának, a hajdani párttag pedig, ha hallja némelyikük nevét köp egyet, mint a teve, ha nem tetszik neki valami.

Németh Miklós és Pozsgay Imre nyilatkoztak az Echo televíziónak, - hát kinek is nyilatkozzanak, ugye…

Németh Miklós az egyszerűbb eset, és – ha egyáltalán lehet differenciálni a gusztustalanságok között – még ő a legkevésbé gusztustalan.

Ő, szegény, emberileg belerokkant abba, hogy a rendszerváltás gyakorlati lebonyolításában szerzett kétségkívül jelentős érdemeinek emlékét a hálátlan utókor nem tiszteli megfelelően.

Elvárná mindenkitől - hajdani politikai ellenfeleitől is - hogy boruljanak le emberi nagysága előtt, merthogy nem lövetett közibük, holott akár meg is tehette volna.

De ezt még elviselné, ez feldolgozható lenne, ha hajdani elvtársa nem lopta volna el a show-t.

Ezért aztán minden létező fórumon hirdeti, hogy a hajdani NDK-sokat ő engedte ki a határon, neki köszönhető ez a világpolitikát megrengető lépés, csak neki egyedül, senki másnak.

Most éppen azt nyilatkozta, hogy egy nagyon szűk csapat "zongorázta le", hogy mikor és miként engedik ki a nyugati határon az NDK-sokat. Megjegyezte: Horn Gyula, akkori külügyminiszter nem tartozott a "szűk csapatba."

Ez persze marhaság, kb. azzal van egy kategóriában, hogy Orbán verte ki innen az oroszokat, de jól hangzik.

Ellenben Horn Gyula - aki egyébként azzal is bizonyította, hogy mennyivel jobb politikus nála, hogy róla utcát neveztek el Németországban, míg a mi Miklósunkról legfeljebb a svábbogarat – ma nincs abban az állapotban, hogy ellentmondhatna, így aztán Németh azt mond, amit akar.

Nem kedvelem, bevallom - úgy istenigazából akkor utáltam meg, amikor a rendszerváltás idején azt nyilatkozta, hogy a gyerekeit titokban megkereszteltette.
A KB titkára volt és a Párt hivatalos álláspontja az volt, hogy a vallás az emberiség ópiuma, a papok meg a hiszékenység vámszedői, - a kommunista meg materialista, oszt ehhez tartsa magát.
Gondolom, ezzel jópontokat akart gyűjteni az ellenfeleknél, bizonyítva rendszerváltó elkötelezettségét, de ezzel csak azt árulta el magáról, hogy egy gerinctelen, jellemtelen alak.
Nem tartottak pisztolyt a fejéhez, hogy legyen a KB. titkára, úgy tudom…
Most meg jön azzal, hogy Kádár papot kért, akinek meggyónt.
Azért komoly ember nem dumál ilyesmit anélkül, hogy valamivel alá ne támasztaná állítását, és bár nem tartok kizártnak egy ilyen opciót sem, hiszen egy rosszul funkcionáló agy sok mindenre képes, de mégis…

Ilyenről nem egyedül tud a miniszterelnök, erről tudnia kell másoknak is, és nemigen hiszem, hogy a katolikus egyház kihagyott volna egy ekkora ziccert, annyira azért nem dúl bennük a felebaráti szeretet.

A többiek egyszerűbb eset - ők azok, akiket első nekifutásból felismert volna a vak cápa is, hiszen nincs gerincük és a bőr is hiányzik a képükről.

Pozsgay az egyik, Szűrös a másik.

Pozsgay, aki majdnem köztársasági elnök lett, csak aztán rászorult a fejére a bukósisak, mikor a reklám - klipjét csinálták, és mire kicuppant a sisakból, addigra Antall és az SZDSZ kilopta a feneke alól a vágyott széket.

Bizony, hosszú és rögös út vezetett '56-ot méltatő érzelmektől átfűtött cikkétől addig, míg biodíszlet és díszkomcsi lehetett belőle a dísztribünökön Orbán fenekét nézegetve, -  ő most éppen arra volt büszke, hogy felélesztette a Hazafias Népfrontot.

Nem lehetett nehéz, - olyan alelnökökkel, mint Mikola és Stumpf a világot meg lehetett forgatni, - emléxem is mekkora tekintélye volt ennek az ütőképes szervezetnek.

Elméleti munkásságának csúcsa, mikor kivárva azt a fél percet, mikor a hajdani állampárt összes potens vezetője külföldön van, és megelőzve saját bizottságát bejelentette, hogy ’56 népfelkelés volt.

Sajnos, mára már változott a hivatalos értékelés, momentán ott tartunk, hogy ’56 forradalom és szabadságharc volt, de most hogy ismét forradalmat csináltunk, kérdésessé vált a státusza, lehet, hogy majd átnevezik nemzeti zendüléssé – kell a hely a fülkeforradalomnak…

Mintha a nemzeti gyásznapot látnám lelki szemeimmel, mivelhogy csendben az is áthelyezésre került, - október hatodika az aradi vértanúkkal karöltve le van sajnálva - kellett a hely a Tuskólábúnak, Dudásnak, Tóth Ilonának meg a lincselések és gyilkosságok többi hősének.

Ha egy hernyónak azt mondanánk, hogy Szűrös, az levetné margát az eperfa tetejéről, de sajnos, ha Szűrösnek mondják, hogy hernyó, akkor annak esze ágában sincs sehonnan sem levetni magát.

Ő is jellembajnok, - amikor a fia kábítószer miatt bajba került, akkor nyilvánosan elhatárolódott a saját gyerekétől, megtagadva tőle minden segítséget.

A népnemzetivé fejlődött volt moszkvai nagykövet, átmeneti köztársasági elnök ott liheg Pozsgay nyomában, vetélkednek a jobboldal asztaláról lehulló morzsákért.
Ő kiáltotta ki a Köztársaságot.
Azt mondják az okosok, ahogy egy cég indul, úgy is végzi.
Bejött…

Vannak még a futottak még kategóriában is versenyzők, - említsük meg talán a Párt hajdani reménységét, a formás hátrabukfenceiről elhíresült Csintalant, - bizony, sokan örülnének neki, ha utána tudnák csinálni!

Az egyik lába még a pártszékházban volt, mikor megörökölte a méltán híres, Defend névre hallgató, pénzszivattyúzásra szakosodott Fidesz-közeli céget, majd kisvártatva a jobboldal Drágajóbolgárurának státuszára pályázott, de meg is érte!

Személyesen Budaházy betyár köszönte meg neki, kicsit vérzett az a férfias, tar feje utána, de túlélte…

Persze nincs még vége a sornak, vannak új tagjai is a Renegát SE. Csapatának, - most éppen a női csapatrész került erősítésre, egyelőre csak jócserkész módjára táborozgatva, páváskodva, de a fejlődés lehetősége ott a retikülben a kukorica mellett.

Nem irigylem őket, és habár mindahányuknak lehet valamilyen tetszetős teóriája a pálfordulásra, de a lelkük mélyén tudják, hogy olyanok, mint Hegedűs hadnagy volt az Egri csillagokból, vagy Ocskay brigadéros Rákóczi seregéből.

Szánom őket…

:O)))

A bejegyzés a http://kapcsolat.hu/ címen is olvasható

NEGYVEN...

Orbánnak annyi.

Hülye ember az, aki a nőkkel ujjat húz, ezt alapból sem tűrik, de némelyikük meg egyenesen bosszúálló!

Azt ígérte a Fidesz, hogy azok a nők, akik negyven évet ledolgoztak, elmehetek nyugdíjba.

Aztán besöpörték a szavazatokat, - nem is keveset, - mert ez az ígéret rengeteg nőnek tetszett.

Sokan úgy számolgatták a hátralevő hónapokat, mint Ludas Matyi az elhajtott libáit vagy a fenekén csattogó pálcákat…

Szép reményeik voltak, hiszen először arról volt szó, hogy mindenkire vonatkozik majd ez a kedvezmény, csak legyen meg a negyven, munkában töltött éve.

Aztán, - már a választások után - elkezdődött a visszatáncolás, először a szolgálati idő munkaviszonyra változott, ezzel kivették a törvény hatálya alól a tanulmányokkal eltöltött időket, aztán a gyermekekkel gyed-gyesen töltött évek beszámítását nyolc évben maximálták, most pedig további fékeket építettek be a törvénytervezetbe.

A tervezet szerint a gyermekek számához kötik a lehetőség igénybevételét, negyven év munkaviszony után az mehet el nyugdíjba, akinek három gyereke van, de ebbe nem számít be az örökbefogadott gyerek - a törvényelőkészítő jogászok nagyobb dicsőségére.

Merthogy azt valószínűleg nem kellett felnevelni, az nőtt, mint a dudva.

Az eljárás undorítósága akkor domborodik ki igazán, mikor kiderül, hogy az így erősen lecsökkent számú friss nyugdíjjogosult uszkve tizenöt milliárd forinttal terheli meg a költségvetést, ellenben Orbán azzal indokolta a nyugdíjjárulék fél százalékos emelését, hogy a nők nyugdíjba vonulására ez lesz majd a fedezet.
Ebből a járulékelemből negyven milliárd fog befolyni a költségvetésbe, - ha ebből levonjuk a valóságosan szükséges tizenöt milliárdot, akkor a maradék huszonöt tisztán ottmarad a ravaszkodó diktátorocska zsebében, immáron második szinten is hülyét csinálva a nőkből - egyúttal az egész társadalomból is.
Nem mondom, hogy nem ügyes a trükk, hiszen ki kezdi el számolgatni, hogy neki konkrétan mennyibe is kerül ez a járulékemelés?
Ehhh! – legyint - fél százalék, mi az?
De egy százötvenezres bruttó fizetésnél ez havi hétszázötven forintot jelent, éves szinten meg kilencezret, ebből pedig vehetne a gyerekének két shongokut meg egy Supermant is…
Hogy választékos próbáljak lenni, elképesztő az impertinencia, mellyel Orbán hülyének nézi választót.
Mert, hogy a baloldalt szívatja, az rendben is lenne - nyolc év alatt neki is behorpadt a homloka, ami azt illeti, és végre eljött az édes bosszú ideje.
Földszintes jellemek ilyenkor nem tudnak kihagyni egy lehetőséget sem.
De ez a saját választóit is debilnek nézi, azokat a lelkes spinkókat, akik ott sikítoztak neki a nagygyűlésein, mintha mindegyiket telepatikus úton kielégítette volna egy-egy ilyen szeánszon.
Ott lóbálták neki a vekkert, rajzolták a táblácskáikat „Te vagy az Igazi, Viktor!”, és olyan átszellemült képpel vették szájukba a fütyülőiket, hogy az már-már pornográfiának hatott…
Ezeket a nőket veri át fapofával, és azt hiszi, hogy őt nem fogja a golyó.

Pedig lehet ebből még baja, majd amikor a borítékba is belelesnek, aztán kiderül, hogy azok a magányos nők – sokan vannak egyébként – akiknek nincs gyerekük, de húzzák még az igát és tőle várták a csodát, mindent kapnak, csak csodát nem.

Még persze sokat menthetne a helyzeten, ha legalább fényképen bemutatná izmos felsőtestét, szexis combjait és a csatolt függelékeket, de ezzel persze kivívná a valláserkölcsi alapon álló Semjén Zsolt haragját, akkor pedig annyi neki…

Sajnálom az asszonyokat, akik hittek ennek az erkölcsi gátlásoktól mentes szélhámosnak, - lehet, talán most tanulnak az ügyből.

Mindenesetre, hogy a magyar társadalom mára már gyűlöli politikai osztályát, az jórészt neki köszönhető.

Egyszer - tán Jókai? – szanatóriumban volt a hegyekben.

Látogatói voltak, akikkel elment sétálni a környéken.

Séta közben az út elágazott, az egyik fele a lovas-szánokhoz vezetett, melyek mellett ott toporogtak a kocsisok a havon.

Jókai egy határozott mozdulattal a másik útra terelte látogatóit, akiknek feltűnt ez, és megkérdezték, miért nem lehetett a másik úton menni?

Mert ott várakoznak a kocsisok, és ha arra együnk, akkor azt gondolják, hogy jön az üzlet.

Ha kiderül, hogy nem akarunk szánnal menni, akkor csalódottak lesznek - senkiben nem szabad felesleges reményeket kelteni!

Igaz, ő nem csak Népsportot olvasott…

:O)))

A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/negyven

NYOMOR

Létezett egykor kapun belüli munkanélküliség, - ma nincs ilyen, hatékonyak vagyunk...

Mikor létezett a szocializmus, de nem működött, vagy legalábbis nem működött annyira, mit kívánatos lett volna, akkor az okosok állandóan azt hajtogatták, hogy a gondok oka a termelés alacsony hatékonysága, az pediglen leginkább a kapukon belüli munkanélküliségtől van.

A kor gazdasági szabályozórendszere ugyanis bizonyos túlfoglalkoztatottságot generált, a bérszabályozással arra késztették a munkáltatókat, hogy a szükségesnél több emberrel oldják meg a feladatokat.

Volt például az úgynevezett bérszínvonal-szabályozás, amely az egy főre eső bérátlagot tartotta szem előtt és az átlagbér színvonalának túllépését szankcionálta.

Ebből az következett, hogy amelyik munkáltató jól fizetett munkavállalót akart alkalmazni, akkor annak fel kellett venni mellé két alacsonybérű munkavállalót is, rendbe téve ezzel az átlagjövedelmet.
Persze meg volt ez cifrázva még bérbesorolásokkal, miegyebekkel, de ez most lényegtelen is, - a lényeg az, hogy a gazdaság imígyen rengeteg szakképzetlen embert alkalmazott - róluk mondták a kor közgazdászai, hogy ők a kapun belüli munkanélküliek, akik az adott vezető szándékai szerint végezhettek értelmes munkát vagy terelgették a szemetet a gyárudvar egyik sarkából a másikba, majd vissza.
Ők töltötték meg a vállalati munkásszállókat, igénybe vehették az üzemi étkeztetést, az utazási kedvezményeket, az üzem-egészségügyi szolgáltatásokat, ők voltak a hét végi fekete vonatok utasai.
A vállalatok vezetőinek egy része felesleges ballasztnak tekintette őket, és szinte senki nem úgy kezelte a problémát, mint a szociális gondok kezelésének részét, hanem mindenki tisztán racionális gazdasági szempontból szidalmazta vagy tűrte.
Aztán jött a rendszerváltás és a probléma szinte önmagától megoldódott, a szocialista nagyvállalatok összeroskadtak, kapuikat becsukták, jött a privatizáció, az új tulajdonost pedig minden inkább vezette, mint a szociális szempontok és ez a réteg lett az első, amelyiknek a kezéből elsőként csavarták ki a libacombot.
Persze ezzel egy ütemben megszűnt az üzemi étkezés, a munkásszálló, és egy idő után a munkanélküli segély is, és ezek az emberek visszahúzódtak a falvakba, ahonnan minden héten munkába indultak.
És onnantól kezdve – ameddig volt miből – legfeljebb a kocsmába indulhattak, hogy meghányják-vessék a többi szerencsétlennel a világ sorát és ott butítsák egymást valamiféle szebb jövőről szóló mesékkel, majd hazamentek, elverték az asszonyt, a gyereket és seggberúgták a kutyát.
Százezrek jártak így, százezrek, akikre ma vagy cigányproblémaként mutogatnak, vagy még úgy sem, hanem csak tudomásul veszik, hogy a szittyós Józsi összeöntögeti a korsók alján maradt sört és azt issza, mecsoda gusztustalanság…
Tulajdonképpen lehetne legyinteni is egyet, de azt hiszem, ez a helyzet nem csak egyéni sorsokat tett tönkre, hanem óriási rombolásokat végzett a társadalomban is – következményeit naponta nyögjük.
A nincstelenek egy része betyárnak állt – hogy jobboldali barátaink is pontosan értsék, miről van szó, - egyesek ezt a stratégiát választották a túléléshez. Eleinte csak loptak, de a társadalom eldurvulásával párhuzamosan ők is egyre durvábbak lette, sokszor bandákba szerveződtek és életvitelszerűen folytatják a bűnözést.
Az ő gyermekeik már ebbe a világba nőnek bele, és aki így kezdi az életét, azt visszavezetni a társadalomba már szinte lehetetlen.
Mások próbálnak kijönni a létminimum alatti segélyekből, keservesen próbálják nevelni a gyerekeiket, de ez reménytelen dolog, - így aztán amikor télre ott a hideg lakás és fáznak a gyerekei, még a legbecsületesebbje is baltát ragad és nincstelen társaival egy tél alatt letarol egy hegyoldalt.
Persze ez kockázatos dolog, mert elkaphatják és mehet a sittre, ahol majd kioktatják, hogy egyszerűbb felnyomni egy lakást, elhozni belőle az aranyat és azon venni tüzelőt, mint hóban-fagyban kilométereken át tolni a biciklire kötözött faágakat – nem lesz nehéz rábeszélni a szemléletváltásra.
Lehet néha alkalmi munkát is vállalni esetleg, de erre családot alapítani azért nem egy életbiztosítás.
A legnagyobb kár mégiscsak az, hogy generációk nőnek úgy fel, hogy nem látják apjukat-anyjukat munkába indulni, egyszerűen csak, mint mesét hallgatják azt, hogy egyszer régen munkából is meg lehetett élni, és a nagypapa minden hónapban fizetést kapott, meg hozott mikulásra csomagot a vállalati szakszervezettől, - csoki volt benne, meg szaloncukor…
A nyomorban terjednek a már elfeledett népbetegségek, a tüdőbajtól a szifiliszig, az egészségügy kiadásait melyek ebből következnek, még senki nem mérte.
Az oktatási rendszer képtelen ezt a problémát kezelni, hiszen ameddig a családfő dolgozott, addig egyúttal művelődött is, szedte magára ilyen-olyan mértékben az ismereteket, esetleg elküldték gépkezelői tanfolyamra, szakmunkásképzésre, - ma legfeljebb a francba küldik a gyerekét, ha hitelt kér a kocsmában.
Ettől aztán a gyerekek szókincse a bazze meg a húhaanyád közötti sávra korlátozódik, és amikor megkérdezi tőle a tanítónéni, hogy hozott e háromszög-vonalzót, akkor azt hiszi, hogy azt a szögesdobozban kell keresni, már ha van nekik egyáltalán olyan.
Nehezen lesz belőle iskolázott ember, kevés az esélye egy szakma elsajátítására és benne egyet tisztelhetünk csak: a nyomor bővített újratermelését.
Amikor elspekulál az ember, hogy végülis melyik modell drágább a társadalomnak, akkor nem kétséges az eredmény…
Orbán egymillió munkahelyről fantáziál, de a szép ábrándoknál többre mennénk, ha valaki végre kitalálna valamit ennek az óriási embertömegnek a foglalkoztatására, az se lenne baj, ha esetleg meg leehetne oldani egy feladatot gépekkel olcsóbban vagy szebben, vagy gyorsabban is, de ha őket munkába lehetne állítani, az többet javítana az ország állapotán, mint akárhány új aktatologatóról való gondoskodás.

Jön a tél.

Ezen a télen is el fognak járni fát lopni azok, akiknek nem futja tüzelőre, a kapualjakban kint fekszenek és halnak a már az aluljárókból is kitiltott hajléktalanok, ott tanácstalanodnak majd az utcára tett családok és semmiféle előrehaladás nincs a legelesettebbek ügyében.

Mielőtt jobboldali barátaink nekilendülnének, tájékoztatnám őket, hogy nem akarom én ezt gügye vezérük nyakába varrni, nagyon- nagyon kevés történt ebben az ügyben a rendszerváltás óta, amire annyira büszkék vagyunk.
A szabadság annak érték, akinek van mit enni, - aki éhes, az eladja a szavazatát két kiló száraztésztáért vagy két üveg sörért, - neki az nem érték, hogy négyévente bedob egy ládába egy cédulát, amelyiken megjelölheti azt a pártot, amelyik majd állítólag rengeteg pénzt költ rá, de amelyikből ő soha nem lát egy kanyit sem…
Amikor a baloldal jövőjéről beszélgetünk, őket is meg kell látnunk…


:O)))


A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/nyomor