A TERRORIZMUS TÉVEDÉSE

 Mottó:

- Uram, hajtsa a fejét kicsit jobbra, nem látok!
- Távcsövet ne adjak?
- Köszönöm, van a puskámon!

Millió meghatározása van, de egytől-egyig az erőszakhoz kötődik.
A terrorizmus célja a félelemkeltés, esetünkben a politikai célok erőszakos elérésének eszköze.
Segítségével hívei szerint alacsony költséggel is el lehet érni a változásokat, eszközei pedig felettébb változatosak.
Merényletek a hatalom birtokosai ellen, kiszámíthatatlan célpontú fegyveres  támadások, ártatlanok életét kioltó robbantások, a félelem légkörének megteremtése, fegyveres támadások rendezvények ellen - csak az elkövető fantáziája szab határt az eszközöknek..
Lehet vallási jellege, lehet gazdasági és lehet politikai, - a lényeg az, hogy az erőszak nem marad állami monopólium, az egyén vagy a csoport ily módon akar változást kikényszeríteni.
Vagy egyszerűen csak elmeháborodott az elkövető.
A politikusok elleni merényleteknek nagy múltjuk van, Julius Caesar, az iszlám háborúk aszaszínjai, a japán nindzsák mind ezt bizonyítják.
A XX. század történelméből pedig a Lenin és a Hitler elleniek csakúgy, mint a De Daulle elleni, vagy a Jichak Rabin  izraeli miniszterelnök elleni merényletek.
A merénylők azt hiszik, hogy a politikai porond egyes szereplőinek erőszakos eltávolítása megoldja az adott politikai problémát, utat nyit a számukra kedvező változások felé.
Az eredmény általában az, hogy a retorzió durvább, mint maga az akció volt, és sok esetben utat nyit az állami terrorizmusnak is, mint például a müncheni olimpia esetben történt.
A merényleteken kívül kedvelt terrorista eszköz a követhetetlen és kiszámíthatatlan célpontválasztás, az ártatlan áldozatok életének semmibevétele - lényeg, hogy nagy hatása legyen és felhívja a figyelmet a terroriták által elérni kívánt célra. 
A terrorista számára egyetlen mentség van: ha az általa képviselt irányzat győz, mint például a jeruzsálemi Dávid király hotel felrobbantásának irányítója, Mebahem Begin esetében történt: miniszterelnök lett belőle.
Ha nem győz, akkor bizony a napjai meg vannak számlálva, mint ahogy a Hitler elleni merénylet résztvevői is henteskampókon végezték, úgy a World Trade Center lerombolását szervező Oszama bin Ladent se nagyon akarták a kommandósok elfogni...

Az államok által folytatott terrorimus is jellemző napjainkban, a poloniummal megmérgezett hírszerzőtől a kellemetlen újságíró Politkovszkájáig és a  a balti-tengeri gázvezeték felrobbantásán át a Moszva melletti Crocus City Hall-ig.
A legutóbbi - Fico elleni - merénylet sötét jövőt fest térségünk elé. 
Ezidig nem radikalizálódtak ennyire a szélsőséges politikai irányzatok, most - úgy tünik - beérett a folyamatos uszítás gyümölcse.
A merénylő állítólag szélsőséges csoport tagja volt, és mindegy szinte, hogy milyen szélsőségé.
Nálunk is volt rá példa, hogy őrizetbe vettek olyan embereket, akik erőszakkal akarták megváltoztatni a politikai folyamatokat, és szintén nem teenagerek voltak.
A fegyver ravaszának meghúzásához szinte fizikai erő sem kell, és a helyzet még veszélyesebb, ha az elkövető társadalmi támogatást feltételezhet.
A mai világban pedig minden futóbolodnak lehet ilyen-olyan mértékú társadalmi támogatottsága, - a helyzet ezért roppant veszélyes.
Nagyon kell figyelnünk, elsősorba nekünk, hétköznapi állampolgároknak,  hogy ebben a zűrzavaros politikai légkörben kit és mit támogatunk, hiszen ma merémyletet kísérelnek meg, holnap akár robbanthatnak is valamelyi diszkóban, stadionban, valamilyen tömegrendezvényen.
Ez a helyzet kedves a hatalomnak, hiszen erre való hivatkozással totális ellenőrzést építhet ki az életed felett, és egyre szűkebbre szoríthatja egyéniségedet.

 
A terrorizmus tévedése az, hogy meg tudja oldani a társadalom problémáit.
Nem képes erre, legfeljebb tovább rontja az állapotokat.
Szóval vigyázzunk.


:O)))

MENNYEI BIRODALOM, POKOLI KILÁTÁSOK

Hát ez az!
Már a dédnagymama is sejtette, hogy egyszer eljön ez a perc, és lám, megérkezett a sárga veszedelem!
Hogy mitől veszedelem, az nem egészen világos, de ők is benne vannak a világ népességének azon részében, akik sunyi módon le akarják váltani saját profithajhászásukkal az amerikaiak profithajhászását, megkárosítva ezzel a Világ Jótevőjét,az Amerikai Egyesült Államokat.
Undorító elképzelés.
Habár ha mindenkiről lesesne a gatya, cipő, miegyéb, amit Kínában gyártottak, ott állna az ország mezitláb, puci seggel a Hősök terén, és nem tudna rendesen még tüntetni sem a méltánytalanság ellen, hiszen ha a világító mobil lengetésének szép hagyományához akarna igazodni, hiányozna hozzá az eszköz.
Persze gyertyát is lehetne lengetni, de azt hamar elfújja a szél és ha elfogy, nem lehet újratölteni.
De azért itt még nem tartunk - hál' istennek -, igy hagyományosan okos és pragmatikus mainstream értelmiségünk színe-virága boldogan verheti a nyálát, hogy nekünk nem kell Kína, Ugocsa non coronat!
Nem kell a Fudan egyetem, tervezgessék csak magukban az állandó Hold-bázisukat a majmok - mi tudjuk,hogy sajtból van a Hold!
Nem kell kínai vasút, nem kell akkumulátorgyár, nem kell elektromos autó, semmi nem kell, ami ellenkezik Uncle Sam érdekeivel.
Mely érdekek amúgy nemigen esnek egybe sem a kínaiak, sem a mi érdekeinkkel, de sebaj - így mulat egy magyar úr! 
Ettől persze a világ még halad valamerre, mi meg a hülyeség újabb és újabb csúcsaira hágunk, verjük a mellünket két féltéglával, hogy mindenki ostoba, csak mi vagyunk gőzmozdony...

Borzalmas nagy eszünkkel nemigen akarjuk észrevenni, hogy a fehér ember kizárólagos uralmának vége, a nyolcmilliárd ember túlnyomó többsége már ma is Ázsiában és Afrikában lakik, hogy a világ ötven éven belül átalakul, még az egyes államokon belül is.
Amerikában többségbe kerül a spanyolajkú lakosság, nálunk a cigányság lesz olyan lélekszámú, hogy ha nem vagy tesó, akkor neked vagy az unokádnak lesz kisebbségi öbkormányzatod - hát úgy szervezd és szabályozd az ügyet!.
A fejlődés motorja pedig nem a kaukázusi faj - gyengébbek kedvéért a fehér ember - lesz, de az csak neked furcsa, a kínaiaknak a maguk öt-hatezer éves kulturájával nem annyira.
Mert jó, ha tudod, hogy őseink még nyereg alatt puhították az asszonyokat, mikor a kínaiak már feltaláltak puskaport, papírt, ezt-azt.
És akkor még Indiáról nem is beszéltünk, akik már ma is programozói nagyhatalom, és csak idő kérdése, hogy a mennyiség mikor csap át minőségbe, ahogy a klasszikusok, Marksz, Engelsz és Leninsz tanították.
Persze addigra meg fognak változni a termelési és elosztási viszonyok is, hiszen minden ellenkező híresztelés dacára nem tartható örökké, hogy a javak nyolcvan százaléka az emberek öt százalékának tulajdonában legyen, - és az angolszász parlamentarizmus sem örök.
Valaki egyszer azt mondta, hogy az első embert, aki lekerített egy darab földet és azt mondta rá, hogy ez az enyém, agyon kellett volna verni.
Elmulasztotta az emberiség, ki tudja, nem akarja-e a hibát kijavítani...

Össze akarunk balhézni a világ vezető atomhatalmával, a világ legfejlődőképesebb gazdasági hatalmával, és közben XIX. századi elméletekkel meg szemforgatással hülyítjük magumkat.
Ujgurozunk és sopánkodunk, hogy van egy kilencmilliós népcsoport a másfélmilliárdos országban, akik főállásban muszlimok és mindenkit ki akarnak irtani, aki nem Allah hitén van.
Diktatúrázunk Putyinnal kapcsolatban, miközben a pénz diktatúrájánál nincs borzasztóbb, és melynek hű szolgája, a francia elnök, akinek semmivel sincs kevesebb jogosít/ványa, mint Putyinnak, éppen a III. Világháború kirobbantásán fáradozik.
Sápítozunk a demokráciáról, miközben az amerikai elnök a világ legdemokratikusabb kínzókamráit tartja fenn Quantanamón, mely éppen olyan katonai bázis Kubában, mint amilyen Szevasztopol volt az ukrán uralom alatt álló  Krimben - érdekes lenne, ha a kubai kormány felmondaná a bérleti szerződést és új bérlő is akadna azonnal: a  kínai flotta például.
Miközben az ostoba  német hadügyminiszter és a sunyi Scholz visszamenőleg meg akarja nyerni a II. Világháborút, csak még nem tudták eldönteni, hogy akkor most übermenschek legyenek vagy besz@rjanak.
Közben mi igaz könnyeket ejtünk Tibetért, de a negyvenhatmillió kurdnak nincs hazája, a palesztinok, akik egyébként ugyanolyan  arabok, mint a többiek arrafelé, menekülttáborokban élnek, ország nélkül nyolcvan éve.
Nem az USA csicskásai, ők  más elbírálás alá esnek.

Valószínűleg - miután muszkavezető már voltam, most sárgaimádó is leszek azok szemében, akiknél már az is csoda, hogy a kanállal megtalálják a szájukat, de én örülök egy kölcsönös előnyökön nyugvó jó kapcsolatnak a világ feltörekvő legerősebb gazdasági hatalmával, és ahogy megértettem Hongkongot és Makaót, úgy Tajvan ügyében is a kínai álláspontot tartom perdöntőnek.
Semmi nem indokolja, hogy az angolszászoknak legyen egy nekik kiszolgáltatott lakossággal bíró támaszpontjuk arrafelé.
Mikor beléptünk a NATO-ba, megjövendöltem a vereségét, és hívják akárhogy,- akár ASEAN-nak is - az USA-t, az idő eljárt felette, hosszú távon az általa favorizált modell fenntarthatatlan - társadalmilag, geopolitikailag, katonailag egyaránt.

A mi saját tragédiánk és valószínűleg a Jóistenke büntetése viselt dolgainkért, hogy a világpolitikai helyzetet nálunk egy punnyadt maffiozó. aki leginkább a filmből Clemenzára emlékeztet látja világosan, és a sok nagyeszű, vájtagyú értelmiségi zabálja a hülyeséget, kétpofára.
Ettől persze Nagyurunk még egy elkergetendő tolvaj szarka marad.
Kína pragmatikus, nem kér a kereskedelemért cserébe politikailag semmit, csak kereskedelmet akar.
Na nem velünk, hiszen nagyságrendileg hozzánk képest a bolha pöcsén a pattanás maga a Himalája, de Európa már megér néhány jüant.
Át kellene ezt szépen, nyugodtan gondolni, és talán akkor megmaradhatna a jó viszony ezzel a másfél milliárdos nagy országgal akkor is, ha a sors valamilyentréfája folytán a maffia uralma megbukik.


Míg élünk - remélünk...

:O)))

A GYŐZELEM NAPJA

Nem, nem az ukrán konfliktus a téma, legalább is direktben nem.
Amiről írni szeretnék, az a nácizmus felett aratott győzelem idei évfordulója, melyet beárnyékol a testvérharc álruhájába öltöztetett háború, mely a nagyhatalmak között zajlik.
Különös fintora a sorsnak, hogy ezen a napon éppen hazánkban tartózkodik a Kínai Népköztársaság elnöke, egyike azoknak a vezetőknek, akik olyan államokat képviselnek, melyek az egypőlusú világrend vesztesei, és melyek ezt az állapotot fel szeretnék számolni.
És fel is fogják.


1945 május 9.-én még folytak a harcok Csehszlovákiában, Jugoszláviában, de a nyugati államok május 8.-án már megszervezték a német fegyverletételt saját képviselőik előtt, és csak Sztálin erélyes fellépésére került sor Berlinben a szövetségesek valamennyi magas rangú képviselője előtt a fegyverletételi ceremóniára.
Tulajdonképpen ekkor már látni lehetett, hogy a háború győztes befejezése csak átmenetileg fedi el a szövetségesek közötti ellentéteket, elsősorban azt, hogy az angolszász államok csak átmenetileg mondtak le hóditási terveikről, melyek kovácsolásában és időnkénti kudarcos kísérleteikben olyannyira jeleskedtek.
Reális esély volt arra, hogy a nyugati csapatok a magukat megadó felfegyverzett német egységekkel együtt megindulnak kelet felé, és ha a Vörös Hadsereg nem lett volna elég erős, ez akár be is következhetett volna.
A nyugati parancsnokok nem hajtották végre a magukat nekik megadó német csapatok lefegyverzését, az alakulatok még jó ideig szervezetszerű formában és német parancsnokság alatt tevékenykedhettek, és csak a  Szovjetunió követelésére került sor a feloszlatásukra.
A háború utáni évek hidegháborúja, a számtalan helyi konfliktus sem fedheti el a történelmi tényt: a szövetségesek koalíciója legyőzte a nácizmust, a fasizmust és ezzel megteremtette az emberiség számára egy jobb, szabadabb élet lehetőségét.
Hogy ezzel nem tudott élni az emberiség, az szerencsétlenség, és hogy ma a feléledő rasszizmus, a neokolonializmus mai formái ellen kell harcolni - néhol akár fegyverrel is - az az ötvenmillió katonai és polgári áldozat emlékének meggyalázása.


Merthogy feltámadnak az ordas eszmék.
Feltámadnak a balti államokban, feltámadnak Ukrajnában, a közel-keleten, csak ma a hóditó államok szép jelszavakkal hülyítik a népet.
Demokráciát hazudnak oda, ahol a nép négy évente választhat képviselőket, akik igérgetnek, mint egy biztosítási ügynök, aztán utána négy évig kuss a polgár neve.
A pénz beszél, a többi csak illúzió.
De van kit gyűlölni már megint, csak most a zsidót cigánynak, orosznak, ukránnak hívják, az embereknek megtiltják anyanyelvük használatát, hagyományaik ápolását.
Nehéz idők elé nézünk,a világ ismét változik.
Klímaváltozás, környezetszennyezés, automatizálás, mesterséges intelligencia, modern népvándorlás, - új és új kihívások a megoldatlan régiek mellé.
Az emberiség - ahelyett, hogy öszefogna - ismét fegyverekkel akar megoldani egy ilyen módon soha meg nem oldható konfliktust.
Csak remélhetjük, hogy a Győzelem Napja módot ad némi elmélkedésre, hogy hova vezetnek olyan eszmék, melyekről a XX. század közepén már azt gondoltuk, hogy elfelejtettük.


Hát emlékezzünk...


:O)))