NE IGYUNK ELŐRE A DISZNÓ BŐRÉRE

Hogy győzünk-e?
Ki tudja, annyi minden van még hátra a választásokig, és a választás még messze nem a  mérkőzést záró gongütés, utána kezdődik csak a mérkőzés.
Méghozzá az se a szorítóban, bár ott is nagy pofonokat lehet adni és kapni, hanem a hexagonban, méghozzá a catch as catch can szabályai szerint, csak éppen bíró nélkül - életre-halálra.
Ne adja az Úr, hogy ne csak képletesen kelljen erről beszélni, túl közel van ez az ország Srebrenicához, autóval 520 kilométer, hat óra, - légvonalban négyszáz kilométer, mentalitásban meg öt centi, ha van, sokat mondok.
Túl sok errefelé is a szélsőjobboldali adrenalinhuszár, a zsigeri gyűlölködő, a dédapja legendáiért revansot venni akaró, csökkentett módban gondolkodó ostoba.
Néha igen nehéz őket kordában tartani, főleg, ha a kormányzó párt színeiben versenyeznek.
De az biztos, hogy ezt a menetet mi nyertük.
Persze  az is lehet, hogy az aktuálisan Fidesznek nevezett orbánviktor veszítette el, merthogy kicsúszott a kezéből a kezdeményezés, a közbeszédet ma nem ő tematizálja, és bár vannak részsikerei, de azoknak se örülhet maradéktalanul, hiszen ki figyel ma a politikából kikopott Schifferre, mikor politikus korában se figyelt rá jóformán a kutya se, a tetejébe dekázni se tudott, hogy az egyéb hiányosságairól ne is beszéljünk.
És bár nagy buzgalommal kevernek-kavarnak az ezért fizetettek, a demokraták - végre egyszer - úgy tűnik-, észen vannak és nem hagyják, hogy Orbán prímás kissé hamis és láthatóan megfáradt játékához ők adják a kontrást, inkább arra törekednek, hogy elverjék, mint a cimbalmot.
Amen, mondanám, ha vallásos lennék...

Mindenesetre a demokraták óriási sikere ez az előválasztás, magam se gondoltam volna, hogy az elképzelés ennyire találkozik a nép akaratával, nem hittem volna, hogy az emberek képesek felülemelkedni önmagukon és félretenni előítéleteiket azért, hogy reális esélyük legyen világgá zavarni ezt a gyűlölködő, két lábon járó mentális kudarcot, az összes idióta elképzelésével, diktátori hajlamával és seggnyaló sleppjével együtt.
Persze ez egyelőre csak remény, hiszen a puding próbája az evés, márpedig azt csak a választás fogja bebizonyítani, hogy a választópolgár úgy szavaz majd, ahogy azt az előválasztás során megígérte.

Jó magyar szokás szerint ennek kudarca is elképzelhető - magyarember addig tartja adott szavát, ameddig az ő szava érvényesül.
Ha véletlenül nem az ő szava a tuti, akkor lazán megrántja a vállát, tesz a fogadalmára, tesz a kollektív bölcsességre és megy a maga bölcsessége után. Azután, ha rojtosra rugdalja a fenekét a NER turulja a választások után, soha nem hiszi el, hogy saját sajgó sebének önmaga az okozója.
Depersze legyünk optimisták, reménykedjünk, hogy a nép esze kitart a választásokig, nem engedi, hogy kiénekeljék szájából a sajtot.
Reméljük, átlát mindenféle gyermeteg trükkökön, és a pártok tagsága (!) nem engedi meg, hogy mindenféle helyi ügyek országos szinten keltsenek zavart.
Reméljük, azt se engedi meg a demokraták közössége, hogy egyes ambíciótól duzzadó pártvezéreik arra használjanak fel esetleges szerencsétlen szituációkat, hogy látványosan megbontsák a demokraták egységét - ki tudja, milyen indíttatásból, milyen inspirációra?


Ezidáig rendben ment a dolog, bár azt kissé nehezményeztem, hogy egyes jelöltektől a miniszterelnök-jelölti vitában vonták meg a bizalmat azok, akiknek erre előtte is - szövetségeseik körén belül -  módja lett volna ezt megtenni.
Mint ahogy azt is, hogy bele próbáltak kényszeríteni ebbe az attrakcióba olyanokat is, akik komolyan vették adott szavukat és jó demokrata módjára nem akartak prejudikálni.
Azt sem mondhatnám rokonszenvesnek, hogy valaki az életkorából próbál előnyt kovácsolni.
Egyrészt ezt a nótát az idősebb generációk már ismerik, utoljára a jelenlegi tolvaj és erkölcstelen maffia nyerte el ezzel a nagymamák szívét, hogy aztán a nagymamák unokái farokfelcsapva meneküljenek Londonba az országot élhetetlenné tevők áldásos munkája nyomán.
Másrészt ugyanolyan az agresszivitás, ugyanolyan a küldetéstudat, ugyanolyan szorgalmasan szapulják az elődöket, a múltat, mint szellemi elődjeik, legfeljebb apáik nem 19-es veteránok, nem párttitkárok, hanem megyei tanácselnökök voltak.
Félreértés ne essék, nem felmenőik miatt nem kedvelem a típust, ezek saját jogon vívták ki az ellenszenvemet, mert féktelen karrierizmusukkal hatalomban tartanák a maffiát is - és ezzel még igen visszafogott is voltam.
Azért reménykedjünk, hogy útját sikerül állni az egységbontásnak, és a demokraták összefogása eredményre vezet...


Siker ez a javából, az aktuálisan Fidesz névre hallgató orbánviktor kapott egy-két balhorgot meg jobbegyenest, gondolom, a lánya migrációja se esett jól neki, bár lehet, ez már a hatalom és vagyonátmentési kísérlet része, mint ahogy Mészáros Lőrinc megkakasosodása is ezt a célt szolgálhatja, hiszen ezek a falusi gyerekek tudják, hogy nem célszerű minden tojást egy kosárba tenni, a vagyon szétporlasztva van biztonságban, okos asszonyok felügyelete alatt.
Lesz itt még elővigyázatoskodás alsóbb szinteken is, úgy érzem.
Gondolom a kínaiak átkát nyögjük: érdekes időkben élünk...


:O)))

FIATAL ZENÉSZEK TÜRELMETLENSÉGE

Vagy a menet közben megöregedett zenészek bölcs előrelátása az oka, hogy még ez az előválasztás se tudott normálisan végiggurulni, bele kellett rondítani azoknak, akiknek azért is kevés kockázatot kellett csak vállalniuk, mert a miniszterelnöki posztra annyi az esélyük, mint hajdan Szálasinak volt a főtárgyaláson...
Egyre inkább az az érzésem, hogy az előválasztás résztvevői közül néhányuknak az a célja, hogy megbontsa az ellenzék egységét, mondjon hivatalosan bármit is.
Nagyurunk megmondta a nyugati újságíróknak: ne azt nézzék, amit mond, azt nézzék, amit tesz.
Igaza volt, és ezt kell néznünk a saját csapatunkban is.
Ketten lógnak ki látványosan a csapatból, Márki-Zay Péter és Fekete-Győr András.

Márki-Zay mögött feltehetően egy ugyanolyan, vagy ugyanaz az értelmiségi csoportosulás állhat, mint állt hajdan Róna Péter mögött, a módszer is szinte ugyanaz: hangsúlyozza a pártoktól való különállást.
Mindenki számára alkalmas jelöltté igyekszik pozícionálni magát, kiemelve magas végzettségét és diplomái számát, még ha Oxfordra nem is tud hivatkozni.
Van egy társadalmi réteg, mely ettől üzemszerű megbízhatósággal ejakulál, nők esetében egész testében rázkódó, sikítozással felturbózott orgazmust él át, de az átlag-választó ettől nem esik transzba.
A választó ugyanis ugyanis látott már multifunkciós csavarnyúzót, mely egyben sörnyitó, fúrógép, vibrátor, önvédelmi fegyver, fűnyíró és almareszelő is, mely a prospektusban remekül mutat, de a gyakorlatban valamennyi funkciójára alkalmatlan, kivéve önvédelmi feladatát, mert ha hozzávágják ahhoz, aki megvételre ajánlotta, akkor egészen szép eredményeket lehet vele elérni.
A választó mindössze egy vezetésre alkalmas személyt keres, az se baj, ha karizmatikus kissé, de leginkább egy gyakorlatias jelöltre vágyik, az pedig nem hatja meg, ha valaki néhány évig egy multinál dolgozott senior polcmenedzseri funkcióban, továbbá a gyermekek száma sem képez politikai potenciáról meggyőző tényezőt, jóllehet a buzgalom mindenképpen dicséretes.
Mindenesetre javára írható, hogy szűkebb hazájában már bizonyított, igaz, hogy az ellenszelét se mondhatjuk cunaminak, már ha a politikai ellenszelet a Karácsony Gergely által megélt széljáráshoz  viszonyítjuk.
Ha valaki a lágyabb kenyér beszerzésének céljából hazájától távol kereste kenyerét, az is adhatott egyfajta tágabb világlátást, de azért a transzszibériai expressz hálókocsi-kalauzait sem szoktuk Marco Polóval együtt emlegetni.
Ami a lényeg: hősünk egyetlen feladatra alkalmas - az előválasztás szétzilálására, manipulálására,  amit szorgalmasan gyakorol is két dolgos önfényezése között.
Szerepe akkor lesz igazán fontos, amikor kiesik az első fordulóból, és híveit megkísérli arra a jelöltre hagyni, aki a leginkább alkalmas arra, hogy Orbán szecskát aprítson belőle egy esetleges választási győzelme után.


Fekete-Győr András mozgalma a korai Fidesz megismételt és korunkhoz igazított változata. Vélhetőleg ez a mozgalom sem szűznemzés eredményeként jött létre, inkább a klónozásra tippelnék. Cél a nyeretlen kétévesek begyűjtése az akolba, valamint a demencia határán tévelygő nagymamák és nagypapák számára megadni az utolsó lökést a teljes meghülyüléshez.
A vezérmotívum az, hogy ezek a derék fiatalok még nem loptak, szűzies tisztaságukban olyanok, mint a bárányok, csak ezek nem hallgatnak, hanem jelszavakat skandálnak.
A miniszterelnök-jelölti vitán remekül érezhető volt, hogy Fekete-Győr Andrásnak az égvilágon semmi mondanivalója nincs a társadalomról, bár ez még nem is az előadás nyitánya, csak hangol  zenekar.

Hogy mi lenne, ha nyerne, hát nem kell hozzá dús fantázia, hiszen tudjuk - egyszerűbb az igét hirdetni, mint ragozni, de nála még az igehirdetés is akadozik.
Viszont maga az ige is necces, különösen, amikor mindenkit egy kalap alá véve hirdeti, hogy itt rajtuk kívül senki nem alkalmas az ország vezetésére, mindenki tróger és tolvaj, itt lenne az ideje, hogy belefeküdjenek a sírjukba és hagyják, hogy végre ők vezethessék az országot.
Volt errefelé már ilyen, a nép be is nyelte a maszlagot és hatalomra segítette a tisztakezű ifjakat , akik azzal kezdték, hogy ellopták a Tisztiházat, aztán a bevételt ellopták egymástól is és vettek belőle egy kőbányát a legtisztább kezű szabadságharcosnak, aki lángpallossal verte ki hazánkból az oroszokat, - még éppen utolérte őket Záhonynál.
Azóta már nem csak egy kőbányát lopnak, ellopják hozzá a hegyet is, miközben bekalandozzák a politikai világegyetemet, és megállapítják rólad, hogy te Jumurdzsák egyenesági leszármazottja vagy, de hát ha valaki, hát ők tudják - Ali baba és tettestársai ismerik saját népüket, mint a tenyerüket...
Fekete-Győr meg csinos gyerek, a bölcsész-lányok álma, arcéle markáns, hangja zengő, esze mint a beretva, pedigréje kifogástalan, rendszerfüggetlenül használható, belevaló gyerek.
Ez a Hadházy-trükk is milyen jól bejött neki, mintha csak a Fidesz találta volna ki...

Szóval, oda kell figyelni, különösen a miniszterelnök-jelölt kiválasztásánál, ki mellett kampányolnak, mert aki elnyeri tetszésüket, az lenne Nagyurunk számára a legkönnyebben legyőzhető jelölt.
De lehet, hogy tévedek, errefelé tévedhetetlen ember utoljára vasárnap járt, hét órát töltött nálunk, Orbán úgy lesett rá, mint rá szokott Farkas Flórián.
Uram, irgalmazz nekünk!

:O)))

ÉRCSÜK MI A VICCET, CSAK NEM SZERESSÜK!

Imígyen tájékoztatta az egyszeri rendőr a rendőrviccek virágkorában az intézkedés alá vont  fiatalkorút, és hát most én is így lennék valahogy, ha képes lennék megérteni Veres Éva írását az Élet és Irodalom visszhang rovatában, de nemigen megy.

Valószínűleg az az oka, hogy a hajdani KISZ-führerek erőltetett jópofizása végletesen és végzetesen eltorzította lelkem, de rettenetes bosszút álltam: kisebbfajta KISZ-führerként magam is erőltetetten jópofiztam, mert valaki (esetleg Rákosi Mátyás ) azt mondta, ez a menő, márpedig ő csak tudta, hisz személyében maga volt a Menő (Roth) Manó.

Csak tudnám, melyik KISZ alapszervezetben tapasztalta meg ezt a dolgot az akkor még hamvasan fiatal és gyárilag biztos humorérzékkel rendelkező szerző, aki megfelelőnek találta a mai politikai  helyzetet ahhoz, hogy egy lábbal két feneket rugdosson.
Az egyik a létező szocializmus ifjúsági szervezetének bánatos ülepe, a másik Gyurcsány Ferenc mindenféle értelemben sokat próbált testrésze, melyet elvtársai éppen olyan hévvel rugdostak lemondása után, mint amilyen lelkesen nyalták annak előtte.
Persze ezeket a dolgokat csak periférikusan említeném, a téma itt Gyurcsány Ferenc mosolygós nyilatkozata, melyben arra biztatta a Fidesz nevű orbánviktor vazallusait, hogy kezdjék el gyakorolni a börtön-morzét, merthogy egy kormányváltás után ez felettébb hasznos lesz nekik.
Szerintem is, de kit érdekel a nép egérszürke bloggerének véleménye, mikor el lehet olvasni a liberális értelmiség véleményformálóinak kissé doktriner, nagyon elméleti és roppant káros véleményét is.
Róluk mindig a hajdani úrilányok jutnak eszembe, akik a vonatkozó téves általánosítás szerint zsebkendővel fogják partnerük csúnyáját, ahelyett, hogy marokra kapnák, mint rosszlány a liliomot.

Mit tegyünk, van egy magyar értelmiségi kör, mely ki nem állhatja Gyurcsányt, aki csinálhat bármit is, mindig rosszat fog csinálni, aki minden bú, bánat és baj ősforrása, aki maga a despotizmus, hiszen fel se merülhet szar emberi minőségű párttársainak, vagy a vele kéz a kézben kormányzó - mára már nem is büdös - hulla felelőssége.
Az összeszáradt hulla az SZDSZ, melyről egy mai fiatal már azt se tudja, hogy létezett egy ilyen nevű párt valaha.
Ellenben Gyurcsány Ferenc nagyon is virulens ma is, olyannyira, hogy az ellene folytatott lejárató kampány hevessége alig marad el a 2006-os puccskísérlet utáni évek hasonló akcióinak hevességétől, melyhez a magyar értelmiség színe-virága (büdöske, nebáncsvirág, macskagyökér, tengerparti iringó, stb...) boldogan kontrázott, és zsigeri gyűlöletéről máig képtelen lemondani.
Nem is csoda.
Érzik a szellemi fölényt, és ezt egy a saját agytekervényeiből élni megkísérlő értelmiségi személyes sértésnek veszi, mert tudja, hiába idézgeti a hajdani nagyok összes műveit, attól ő még egy önálló gondolatot nemigen tud kiizzadni magából...
Pedig a mai politikai helyzetet - egy ütőképes ellenzék összehozását - nagyrészt Gyurcsány hozta létre, de persze a hála nem politikai kategória, mint tudjuk...

Mindenesetre a szerző igen koherens gondolkodással rendelkezik: egyrészt Gyurcsány egy humorérzék nélküli tahó, másrészt meg Kovács Zoltánnak nincs igaza (nincs hát...), amikor a helyzet megoldását a bíróságokra hagyná, merthogy a jelenlegi nomenklatúra tagjaiban kis félelmet kelteni kimondottan hasznos.
El kellene végre döntenie a kedves szerzőnek, hogy akkor most melyik könyvekből is kíván dolgozni, mert a Mein Kampf, a Sto gyelaty és Görög Ibolya protokoll-tankönyvének összegyúrása még a víz felszínén döngő léptekkel gyalogló Nagyurunknak se megy zökkenők nélkül.
Szóval, hagyjuk békén Gyurcsányt, foglalkozzunk inkább a jövővel, de még véletlenül se fogadjuk meg a szerző tanácsát egy elszámoltatási tervezet közkinccsé tételéről, hiszen ezzel azt ki is dobhatnánk a szemétbe.
És hát várjuk meg, ki lesz a közös miniszterelnök-jelölt, mert ehhez is igazítani kell a jövőt, mert máshogy harcol egy nehézsúlyú profi ökölvívó és máshogy egy judoban jártas harcművész - pedig mindkettő győzhet, mégis egészen más feltételek kellenek ehhez.


Ma este miniszterelnök-jelölti vita, érdeklődéssel várom.
Aztán majd eldöntjük közösen, kinek van legnagyobb esélye legyőzni a csüngőhasú maffiózót.
Ha meglesz majd  végeredmény, akkor természetesen beállok az előválasztás nyertese mögé. Remélem, ti is.
Ha nem, akkor ez az egész sok hűhó volt - semmiért.
Kár lenne...


:O)))