2017. december 31., vasárnap

BUÉK 2018

Mielőtt mindenféle jót kívánnék az új évre minden kedves olvasómnak, tájékoztatlak benneteket. hogy ez a blog fennállása - 2009 október 19. - óta  a kétezerötszázadik bejegyzésem.
Lehet ez az az eset, mikor a tehetségtelenség szorgalommal párosul?
Magam még csak értem, hiszen grafomán vagyok, de a kedves olvasót...

Az ellenzék vezetőinek ajánlanám figyelmébe a történetemet - eleinte, ha volt tíz olvasóm, akkor úsztam a boldogságban, ma pedig visszaolvasom, amit írtam, hátha elrontottam valamit - szóval a kitartó munka eredményt hoz...
Köszönöm, hogy van türelmetek továbbgondolni a gondolataimat, tulajdonképpen ezzel el is értem kitűzött célomat, hiszen ha együtt spekulálunk a közéleten, akkor lehet, egyszer, ha majd a távoli jövőben valamelyik párt tudatmódosult állapotban megkérdezi a véleményünket, akkor nem kell improvizálnunk, kiérlelt gondolatokkal tudjuk megajándékozni.
2017 borzalmas év volt társadalmilag, de hát nincs az a gödör, melynek ne lenne feneke.
Bízzunk benne, hogy innen már csak felfelé vezet az út, melynek végén ott vár mindenkit a maga sült libája, éppencsak ki kell majd tátani a szánkat, de azért arra vigyázzunk, hogy mielőtt kitátjuk, győződjünk meg arról, hogy a liba nem illúzió...

Kívánok mindenkinek boldog, sikeres szép új évet!


:O)))

2009:  http://www.pupublogja.hu/2009/12/szilveszter.html
2010:  http://www.pupublogja.hu/2010/12/buek.html

2011:  http://www.pupublogja.hu/2011/12/buek-2012.html
2012:  http://www.pupublogja.hu/2012/12/buek-2013.html
2013:  http://www.pupublogja.hu/2013/12/evbucsuztato.html
2014:  http://www.pupublogja.hu/2014/12/buek-2015.html
2015:  http://www.pupublogja.hu/2015/12/bolondnak-van-szerencseje.html
2016:  http://www.pupublogja.hu/2016/12/buek-2017.html
2017:  http://www.pupublogja.hu/2016/12/buek-2018.html

2017. december 30., szombat

RÉGI SZILVESZTEREK

Baloldalt, háttal, sötét pulóverben Bodrogi Gyula, vele táncol Lehoczky Zsuzsa,
 a jobb szélen Psota Irén és Alfonzó. Fotó:Hangosfilm
Fiatal koromban az év utolsó napja igen jelentős ünnepnek számított.
Természetesen csak a pesti szokásokat ismerem, de valószínűleg ez vidéken is így volt, éppen csak egy-két kellék hiányzott a fővárosi ünnepséghez képest, viszont volt disznótoros, meg már a kolbászokat-disznósajtot talán le lehetett venni a füstről.
Fiúk-lányok meg mindenhol voltak, és szórakozni is szerettek mindenhol.


Középiskolás korom előtt otthon töltöttem a szilvesztereket, kellemes családi környezetben.
Az az ötvenes évek közepe felé az attrakció centrumában a rádió foglalt helyet, melynek szilveszteri műsorát az egész ország hallgatta, így aztán valóságos tragédia volt, mikor a rádió éppen a műsor előtt elromlott, majd apám megpróbálta megszerelni (egy vasas mindenhez ért, ugye...), és mikor a kettőhúsz megvágta, ő sem hagyta magát - belevágta a csavarhúzót a készülékbe, eldöntve ezzel egy új készülék beszerzésének dolgát, mely aztán ötvenhatban nagy szolgálatot tett, hiszen ezen hallgatta az egész ház a Szabad Európát, meg Londont...
Később, már az ötvenes évek végén indult a televízió kísérleti adása, mely a rádiót olyan helyzetbe hozta, mint Orbán a szocialistákat, létezett ugyan, de senki sem hallgatta.
Kivéve talán csak azokat, akik kisszékükkel nem fértek be valamelyik szerencsés szomszéd televíziója elé, vagy egész évben annyira antiszociális magatartást tanúsítottak, hogy senki sem látta őket szívesen a közkinccsé tett képernyő előtt.
Merthogy akkor még működött a civil társadalom, az irigység szintje nem múlta felül a jóindulat szintjét, és az emberek egymásban nem a migránst keresték, hanem a szomszédot, a havert, a barátot.
Mire középiskolás lettem, addigra gyakoratilag megszünt a székkel-sámlival vándorló polgárok vonulása, nálunk is csak Virágh néni és testvére, a Stefi maradt meg vendégnek, akik ilyenkor felvonultak, hozták a világ legjobb sajtos stangliját és rózsaszín cukormázzal borított puncs-tortáját, melynek semmiféle szimbolikus jelentőséget nem tulajdonítottunk, csak kistestvéremmel befaltuk.


A televízió intézménnyé nőtte ki magát, szilveszteri műsora az egész ország érdeklődését lekötötte, mindenki bőszen kritizálta, pedig a szerkesztők minden évben vért izzadtak, hogy eleget tegyenek a rendkívül nehezen teljesíthető követelményeknek.
Nem könnyű egyszerre szórakoztatni a középiskolai tanárt és a tehenészeti brigádvezetőt, és ebben senki ne keressenn érték-sorrendet, mert egy jó fejőnő többet ér egy rossz tanárnál, mindössze nem biztos, hogy mindkettejük ízlése hasonló.

Mégis sikerült néha az attrakció, a hatvanas években pedig kimondottan jól sikerült műsoroknak örülhettünk, benne a szinte családtaggá vált bemondókkal, fatornyos kis falum büszkeségével, Takács Marikával, Tamási Eszterrel, a Savanyú Jóskának becézett Varga Józseffel,  a magát sajnos Orbán cselédjeként leamortizáló Kudlik Julival. 
De a neves és nagy művészeknek sem derogált szórakoztatni bennünket, emberek voltak talpig.
Aztán később a televízió háttérbe szorult, középiskolás koromban a szilveszter a házibuliról szólt...
Mambó magnóról, később Calypso, aztán a nyugati rokonoknak köszönhetően egyre jobb márkák, Beatles, Rolling Stones, Shadows, és jöttek már a magyar előadók is, a szilveszteri szórakozás elengedhetetlen részei...


Felnőttkorunkban a baráti kör jött össze szilveszterkor, kivéve, mikor változatosságra vágyva vacsorával egybekötött műsorra fizettünk be - például a Vörös Rák étterembe, ahol a vacsorán - minő meglepetés - rákot szolgáltak fel. én pedig hanyatt-homlok elmenekültem onnan.
Akárhogyan is, Budapesten a szilveszter elengedhetetlen eseménye volt az éjfél utáni ünneplés a Nagykörúton - ezrek és ezrek sétáltak, a hideg sem volt akadály, melegítettük magunkat belsőleg, és mindenki nyugodtan sétálhatott, nem volt nagy divat idegen nőket bunkó módon zaklatni.
Ma már azokhoz az időkhöz képest csendes a Nagykörút, új szokások jönnek, új ig
Régen papírtrombitákat fújtunk, meg ördögnyelvet, petárda nem volt divatban, a tüzijátékot is letudtuk augusztus huszadikán...
Igaz, nem állt rendelkezésünkre százhúsz televíziós csatorna, mégis talán jobban éreztük magunkat, mint mai utódaink, talán éppen ezért...



Azért remélem, majd néhány évtized múltán az unokáim is kellemes szilveszterekről tudnak beszámolni, mert néha kell egy kis gondtalan vidámság, kis oldott légkőr, játék, bolondozás.
És ha mellé csipetnyi szerelem is társul, akkor szép lesz az élet, még akkor is, ha a történelem nem kényeztet el bennünket.
Már csak egyet kell aludni, nosza hát fiatalok, és fiatal lelkű öregek, keresse meg mindenki a szórakozását, választék igazán van, éljetek, éljünk vele!
Lehet kezdeni a készülődést, például lehet egy nagyot aludni, hogy holnap mindenki bírja majd a gyűrődést!



:O)))

A FÁSULTSÁG ÉVE

Nincs ugyan még itt az ideje az év értékelésének, hiszen előttünk van még a szilveszter, de az biztos, hogy túl nagy változásra a választásokig már nem számíthatunk.
Nem a politizálásra való hajlam változott meg, hiszen akit ezidáig érdekelt a közélet, azt ezután is érdekelni fogja, csak hát a politizálás olyan játék, melyet akkor élvez művelője, ha legalább elméletileg hiheti, hogy hatása lehet az eseményekre.
Ha töretlen optimizmussal azt képzelheti, hogy ha sokan morognak ugyanazon okból, akkor a hatalom majdcsak meghallja azt, és legalább elgondolkodik a dolgon.
Lószart Mama, hogy klasszikust idézzek, ez a hatalom süket, mint a nagyágyú és vak is, ellenben a süketsége csak alkalmi, hiszen a pénz csörgését hibátlanul meghallja.
Úgyhogy, mikor labdázni hívják, akkor a vakok csörgőlabdáját pénzzel töltött zacskókkal helyettesíti az Unió.


Tulajdonképpen minden rendben van, hiszen ezt hallhatjuk a televízióból, ezt nyilatkozzák a miniszterek, miközben az egészségügy romokban hever, az oktatásügy pedig dögrováson van, de ezt nem látja senki, mert ebben az országban mindenki olyan, mint a francia férj, akitől azt kérdezte a felesége a postás alól: Drágám, akkor most nekem hiszel, vagy a szemednek?
Hát itt a szemének senki sem hisz, megaztán a látvány is más egy budapesti panel ablakából, mint egy zsákfalu putrijának fűtetlen szobájából, és bár sokszor a panel lakója is nyomorog, de nyomor és nyomor között azért létezik minőségi különbség.
Én csak azt nem értem, hogy a legnagyobb magyar református hogyan tudta ilyen alaposan elfelejteni emberi mivoltát, hogyan képes elfelejteni a fázó és éhező sokaságot, melynek életéért az Országházban kétszer is felelősséget vállalt.
Javult valamit a szegények helyzete?
Itt a hideg, legalább egy imát elmondhatna a ma éjjel megfagyó lelkekért, ha már úgy döntött, hogy a szegény ember lakása helyett a stadionok gyepét fűti...



De már ezt se nagyon emlegetjük, beletörődtünk, nekünk ezt dobta a gép.
Nagyapáméknak az első világháborút, apáméknak a másodikat, nekünk meg a rendszerváltást, de persze csak eddig, jöhet még rosszabb is, míg élünk.
A magyar társadalomnak úgy ötven évre befellegzett, csak az utóbbi huszonöt évben is olyan változásokon ment keresztül, melyek korrigálásához lehet, az ötven év kevés is lesz, és ha a választásokon bebetonozzák Orbánt, akkor azt se lehet tudni, mikortól kell majd számolnunk az ominózus ötven évet?
No, addig még sok víz folyik le a Dunán, hacsak be nem fagy, mert akkor a koronázást nem ússzuk meg - de, hogy ma is ugyanannyian folytatnak felsőfokú tanulmányokat, mint húsz évvel ezelőtt, ez azért sokat elmond jövőnk lehetőségeiről.
Persze Parragh inasiskolái addigra remek, sokoldalú esztegályosokat szabadítanak ránk, akik majd első osztályú csavarokat drehálhatnak a kőkorszaki gépeken, miközben a világ már a digitális forradalom eredményeként a munkaerő létszámának csökkentésével foglalatoskodik.
Hiába, megvan annak a maga bája, ha valaki a TSZ melléküzemágak felvirágoztatásában látja a jövő zálogát, persze termelőszövetkezetek nélkül.
Nem baj, a japán tud teát inni üres csészéből, mi meg tudunk libasültet enni liba és vöröskáposzta nélkül.



Közben pedig közömbösen nézegetünk ki bánatos fejünkből, hiszen kis pontok vagyunk mi egy felettébb hosszú mondat végén.
Nem, mégcsak kérdőjelek sem, és évszázad kell hozzá, meglehet, mire végre felkiáltójelek leszünk.


Kár értünk, magyarokért...


:O))

2017. december 28., csütörtök

FÉKTELENÜL, ELLENSÚLYOK NÉLKÜL - AZ EGYENSÚLY FELÉ

Karácsonyra hozott nekik ezt-azt az angyalka a fa alá.
Kinek közbeszerzésen pár milliárdot, kinek hizlaldát, de egy biztos, ha a gátlástalanságukkal egyenes arányban nőne a Duna vízszintje, akkor már úgy nyaldosná a fejünk búbját, mint Orbán kezelés előtt a szája szélét...
Hihetetlen, ami itt történt, és még hihetetlenebb, hogy még ma is kommunistáznak itt sokan, akik talán még írni-olvasni tudásukat is annak a rendszernek köszönhették, mely még bukásakor sem deklarálta magát kommunistának, legfeljebb a fejlett szocializmus felépítésére vállalkozott.
Ha akármelyik "kommunista" potentát úgy lopott volna, mint a maiak, hát rárohadt volna a műanyaglakat, de nem loptak, mert a korabeli közélet messze nem erről szólt.
Hol van egy Lázár György lopási potenciálja egy Lázár Jánoséhoz képest, hol van a vagyongyarapodása, hol van az urizálása a bánatos utódhoz viszonyítva?

Kanyarban sincs.
Ki hallotta Kádárt olyan szemtelenül és nyeglén válaszolni akárcsak egy falusi alapszervezeti taggyűlésen is, mint ahogy Orbán megengedte magának az Országgyűlésben?
Miért ilyen Orbán?
Mert megengedheti magának, hiszen nncs semmi és senki, ami vagy aki meggátolhatná vagy megbüntethetné az ilyen viselkedést.


Pedig tulajdonkéáppen a kapitalizmus nincs rosszul kitalálva, csak éppen intézményrendszere üzemképtelen errefelé, ezer oknál fogva.
De a fő ok mégiscsak egy: ez egy olyan társadalom, melyben tízmillió ember folyvást csak jól akar járni, méghozzá nagyon, és bár tudja, hogy ezt csak a többiek rovására teheti, de ez nem érdekli - egy vállrándítással túlteszi magát rajta.
Ebből jönnek aztán az olyan bölcsességek, hogy aki akar, az dolgoz, a munkanélküli egy lusta dög, akit nekem kell eltartanom, forduljon fel tőlem az út szélén, és így tovább.
Kádár világában ez a társadalom viszonylag normálisan működött, de ennek csak egyetlen oka volt: a tízmillió beszari akkor sem mert ujjat húzni a hatalommal, csak éppen az a hatalom humanista volt és közösségi érdekeket képviselt.
Annak a fékje maga az eszme volt, mely nem a vagyont, hanem az embert helyezte a társadalom középpontjába.

Nem is tetszett sokaknak, mert alantas ösztöneiket korlátozta - a többség érdekében.
Aki a mai világról azt mondja, hogy ugyanolyan, mint Kádárt világa volt, az vagy sík hülye, vagy csak legitimálni szeretné a bűnözők hatalmát.
Beszélnek itt sokan a civilekről, mint kívánatos ellensúlyról, amiben igazuk is lenne, ha ezen nem a politika perifériáján toporgó, egymással is állandó harcban álló hatalomvágyók csipet-csapatát értenék, csupa-csupa kis Orbán, akiknek nem a rendszerrel van bajuk, csak képviselőikkel.
Ennyi kis bolsevik, mint ma, Magyarországon még Rákosi alatt sem volt...



Még mielőtt büszkék lennénk magunkra, hogy lám, milyen egyedit is prudukáltunk, a világ ugyanezzel a gonddal küzd, talán szocializmus európai bukása után kicsit más dimenziókban és más megjelenési formában.
A kapitalizmus elpofátlanodott, világszerte visszaszorultak a szakszervezetek, a baloldali pártok sem halmoztak sikert sikerre.
A Szovjetunió szétesése sem tett jót a stabilitásnak, az arab zűrzavart és a menekültek tömeges megjelenését is ennek köszönhetjük, mint ahogy a Balkán szétverését és a mérgező európai nacionalizmusok újjáéledését is.

A katonai erőviszonyok átmeneti megváltozása lehetővé tette a Nyugat számára, hogy több évszázadra visszanyúló terjeszkedési politikáját nagy intenzitással folytassa, megpróbálja Oroszországot beszorítani és destabilizálni, melyre természetes reakció volt a mai Oroszország Európai Unió és USA-ellenes katonai - politikai fellépése.
Ha valaki megkérdezné, hogy mi volt a legrosszabb dolog, ami a kapitalista világrendet érte az elmúlt fél évszázadban, akkor bizton állíthatjuk, hogy ez a szocializmus európai bukása volt.
Ha otthon nincs, aki féken tartsa a feleségének az első pofont lekeverő bunkó férjet, nem kell sok idő ahhoz, hogy a pofozkodásból rendszer legyen, kiterjesztve ezt a család többi tagjára is.
A kapitalista meg másként bánik a munkavállalóval, ha tudja: van egy másik társadalmi rendszer, melyben rá nincs szükség, mert a létbiztonság nála nélkül is adott.



Persze a világ olyan, hogy minden egyensúlyra törekszik benne.
A katonai erőegyensúly javulni látszik, az egypólusú világ már megszünt, a kapitalizmus túlkapásait meg majd megszelidítik a munkaerő-többlet és az automatizált termelés meglehetősen csúf viszonyai.
Százezer munkanélkülit még csak lehet kezelni, de egymilliárdot nem nagyon, a világnak el kell gondolkodnia a megoldáson.
Sok lúd disznót győz, tartja a népi bölcsesség, és a rengeteg éhes száj nem biztos, hogy a kapitalizmus dicséretét fogja zengeni...
Kivéve persze nálunk, ahol addigra már minden a Mészárosnak hívott Orbáné lesz, ő meg majd a kopogó szemekre rózsaszín szemüveget ad, a koldusok kalapjára pedig nemzetiszínű pántlikát köt, boldog mosolyt varázsolva bölcs népünk értelmes ábrázatára.
Aztán boldogan integetünk a karmelita kolostor erkélyén álló köpcös felé, ütemesen zengve: Éljen Orbán, éljen a nép!

És élni is fog - igaz, kenyéren és vizen, de kicsire nem adunk, hiszen látjuk, a szomszédunk már felfordult.
Magyarok vagyunk...



:O)))

2017. december 27., szerda

CSŐDÖT MONDOTT ÉRTELMISÉG

Olvasgatom az ÉS karácsonyi számát, van benne tartalom rendesen, gondolatok özöne, nagy és nagyratörő nevek, egy-két új és rengeteg régi, ez utóbbi minősítés a gondolatokra is vonatkozik.
Kiművelt emberefők sokasága, akik még ma sem képesek stratégiát találni egy félművelt szociopata és többségében tahó, szolgalelkű sleppje ellen, de hát ez így van, mióta világ a világ.
A barbárok mindig legyőzték a kultúrát, az ember pedig olyan állatfaj, mely soha nem tanul semmiből, hiába áll a táplálkozási lánc csúcsán.
Táplálékának, például a libának vagy a gazellának a maga módján sokkal több esze van.
Igaz, hogy túlélési tankönyveiket rengeteg liba és gazellavérrel írták, de legalább az egymást követő nemzedékek tapasztalatai nem mentek kárba, messziről felismerik Semjént a susnyásban, vagy a lopakodó gepárdot, és azonnal megfelelő viselkedésre váltanak.


Az ember is rengeteg vérrel írta és írja saját túlélési tankönyvét, csak éppen azt felejtette el, hogy a túlélés a falkában rejlik.
Az egyed gyenge, de a falka erős.
Az emberek falkáját társadalomnak nevezzük, de valamiért - úgy tűnik - ez a falka alkalmatlan a tanulásra.
Talán az az oka, hogy az ember gőgös jószág, gőgösebb, mint Gúnár Gedeon, azt hiszi, hogy ami megtörtént már milliókkal és milliókkal a világtörténelem folyamán, az vele nem történhet meg, őt nem fogja a golyó.

Pedig dehogynem, de mire erre rájön, addigra már ott ül a nyakában egy zsarnok, aki ellen csak akkor mer lázadni, mikor már minden egyéb lehetőséget kimerített és valami véletlen folytán még életben van.
Persze akkor általában
 már késő, és ő többnyire egy keresztről nézegetheti valahol Capua és Róma között az alant vonuló győzteseket...


A társadalom nem egységes, vannak, akiket foglalkoztat a közélet és vannak, akik számára tökéletesen megfelel, ha valaki megmondja, hogy hogyan kell élni, mi a helyes, mi a helytelen - és ők vannak többen.
Ha kapnak egy szelet kenyeret, nem firtatják, miért jár másnak a föld, a termés, a malom, a pékség.
Akikenek meg kellene mondani, hogy mi a helyes, azokat értelmiségnek hívjuk, de a magyar értelmiség a történelem során még egyetlen egyszer sem töltötte be küldetését, sőt, tevékenységével maga is hozzájárult tűrhetetlen és tarthatatlan állapotok kialakulásához.
Beállt a zsarnokhoz talpnyalónak, tartotta a markát a baksisért, miközben el volt mindig ájulva saját nagyságától, brilliáns gondolataitól - körbeállva dicsérte a másik talpnyalót és lenézett mindenkit.
Ma sincs ez másként.
A hatalom pedig kihasználja ezt a helyzetet és eljátszadozik velük, szembefordítja őket egymással és elnézegeti, ahogy véres sebeket ejtenek egymáson, miközben lenézik a társadalmat, és plebejus gőggel lenézik a hatalom képviselőit is.


Szánalmas ez az állapot, jó vége nem lesz.
A szegényemberrel már csak a hatalom beszélget, ő ad neki célt, ő mondja meg, hogy ki az ellenség, jóllehet az ellenség éppen a hatalom, csak ezt nem veszi észre az egyszerű ember, mert teletömik a fejét maszlaggal.
Az értelmiség pedig, melynek dolga lenne az iránymutatás, szóba se áll a társadalommal, hanem beköltözik a Nagykörúton belüli elefántcsont-toronyba, és egymásnak mond roppant bölcseket, nem túl távolról pedig a hiéna kacagása hollik...
Hallik...

A nagy reményekkel várt rendszerváltásból egy csődtömeg lett, a csődöt mondott értelmiség pedig ott tapicskol a demokrácia-deficit mocsarában, csüdig a szarban, de még ma is finnyásan fintorog minden gyakorlatias megoldásra, ahelyett, hogy csendben receptet adna a demokrácia helyreállítására, ha volt itt egyáltalán valaha is ilyen.
Ha elolvasom az ÉS karácsonyi számát, sok okos gondolattal találkozom, sokféle elképzeléssel egy igazságosabb társadalomról, csak éppen a gyakorlatias megközelítés és az egységes fellépés minimuma hiányzik.
De az nagyon...


:O)))

Ps:


Hadd köszönjem itt meg a sok jókívánságot, mellyel születésnapom, az István-nap és az ünnepek kapcsán elhalmoztatok.
Sajnos december tizennyolcadikán meghalt a feleségem, ezért kértem rendkívüli szabadságot tőletek.
Nem szerettelek volna terhelni benneteket a saját bajommal, így ez úton köszönök mindent mindenkinek, akinek eszébe jutottam.

Köszönöm!

2017. december 20., szerda

SZABADSÁGKÉRELEM

Kedves olvasóim, személyes gondjaim miatt kérlek benneteket, hogy számomra rendkívüli szabadságot engedélyezni szíveskedjetek - Karácsony után ismét szorgalmas leszek.
Megértéseteket kérve kívánok mindenkinek kellemes ünnepeket, békés, nyugodt, szép  napokat, kinek-kinek szeretteivel - vagy az emlékeivel!

:O)))

2017. december 15., péntek

AZ ORSZÁG ÉRDEKE

Dühös vagyok.
Ennek oka a magukat demokratikusnak vélő pártok és pártocskák hozzáállása a hatalom újabb erőszakos és antidemokratikus eljárásához -  most éppen a Jobbikkal szemben.

A Fidesz ugyanis ki tudja választani , hogy melyik politikai formáció a legveszélyesebb hatalmára és azt támadja, míg az  ellenzék keblére öleli Orbán ügynökeit és belerúg abba, akivel érdekei átmenetileg egybeesnek.
Amatőrök vagy árulók - tessék választani!

Ezek a pártok és gittegyletek az elmúlt nyolc évben egyetlen egyszer sem voltak képesek ilyen egységesen fellépni a Fidesszel szemben, mint most a Jobbikkal szemben teszik.
Felemlegetik a Jobbik múltját, megtagadják tőlük a  politikai irányvonal megváltoztathatóságának lehetőségét, miközben  némelyiknek még politikai irányvonala sincs,  csak magasztos jelszavakat szajkóz és maga is a társadalom megosztásán ügyködik.
A mai politikai helyzetben ez az öngyilkossággal egyenlő.

A sok bávatag tünődés helyett lehetett volna esetleg mást is tenni, mint amit  nyolc éven át tettek - pntosabban nem tettek - ezek a pártok, és most sem azzal foglalkoznak, amivel foglalkozniuk kellene, hanem a diktatúra lebontása helyett a Jobbik kiszorításán serénykednek.
Megértem én, erre szocializálódtak, a társadalom jobbításának politikája helyett a hatalomért kapkodnak, de  még azt is eredménytelenül, mert lusták és tehetségtelenek.
A szocialisták elvesztették tömegbázisukat, a DK meg úgy örül, mint az öregember, ha végre sikerül neki pisilni, mert van - elméletileg - tíz százalék szavazójuk.
Nem lehet arra építeni, hogy majd húsz év múlva úgyis mi kerülünk hatalomra, és akkor majd mi mondjuk meg a frankót és akkor már el is jött a demokrácia.
A közbeszédet most egy  nulla százalékos párt elnöke tematizálja, azzal kezdve, hogy minden párt mondjon le néhány mandátumról egy fidesz-szatellit meg egy másik Fidesz-világrasegítette nulla százalékos baráti kör javára,   miközben az érdekeltek finnyás képpel, eltartott kisujjal állnak hozzá ahhoz a párthoz, amelyikkel aktuálisan egybeesnek az érdekeink.

Teszik ezt úgy, hogy tudják: a politika érdekekről szól, csak azt hiszik, hogy az ő egyéni érdekeikről - sajnos...
A Jobbik képviselői anélkül is  ott lesznek a következő parlamentben, hogy nekünk kellene betaszigálnunk őket, hogy ott aztán vígan harcolhassanak ellenünk, baloldali demokraták ellen...
A mieink meg baloldali és demokratikus érdekekről hablatyolnak, miközben elfelejtik, hogy a jelenlegi állapotok között nem a jobb vagy a baloldalnak van meghatározó és felülírhatatlan érdeke, hanem az országnak.

Ez az érdek azt követeli, hogy mindenki - m i n d e n k i - fogjon össze a szervezett bűnözés diktatúrájának megdöntése érdekében.
Vonatkozik ez a zsidókra és a cigányokra, továbbá a radikális jobboldali demokratákra és a magukat konzervatívnak tartó, komcsifaló jobboldaliakra is, mert ma ez a lábszagú rabló-diktatúra a legfenyegetőbb, halálos veszély a  jövőnkre nézve.
A sínek között  játszó gyereket is először elrántom a vonat elől, aztán ráérek  megpofozni - ha a sorrendet felcserélem, akkor mindenkit elüt a vonat.
Hitlernek sem kellett sok idő a német társadalom agyának átmosásához, a magyar társadalom agyát pedig már harminc éve áztatják a hülyeség mosólevében, innen sem lesz könnyű helyrehozni a károkat.
Magyarország egy van, ha nem akarunk száz kis enklávé foglyai és a diktatúra túszai lenni, túl kell lépni a pártvezérek ócska kis homokba pipiskéjén.
Félreértés ne essék, nem vagyok a Jobbik politikájának híve, de el tudom fogadni, hogy vannak időszakok, amikor az oroszlán és a gazella érdekei egybeesnek.
Addig kell együtt menni, és egy lépéssel se tovább, de addig kötelező lenne, hacsak nem akarjuk megöngyilkolni magunkat.

Gondoljátok meg, proletárok!


:O)))

2017. december 14., csütörtök

KAPITÁNY A GÉPHÁZNAK

Mennyi? - kérdezi a  kapitány.
Kétmillió háromszázezer, hangzik a szócsőből.
Mi kétmillió háromszázezer? - kérdezi a kapitány.
Hát a visszküldött  nemzeti konzultációs kérdőív, feleli  a gépház.
Csak te nem kérdezel semmit, a fejedet is csak lakásod legkisebb helyiségében ingatod, ott nem látja senki, miközben elképedve nézegeted mobiltelefonod kijelzőjén a híreket.
Egyelőre még nem jutott eszedbe, hogy a mai technika mellett igazán csak döntés kérdése, hogy kigyüjtsék azok telefonszámait, akik a Birodalom és Irodalom,  vagy a Kávégép  (KVG) aktuális számait olvasgatják  a meditációs negyedóra keretében.
Ez ma persze még a fantázia birodalmába tartozik, de nem a technikai megvalósíthatatlanság okán, hiszen még az is megvalósítható, hogy a cikk olvasása közben analizálja okostelefonod gazdájának arckifejezését, hanem azért, mert a hatalom nem egy lázadó társadalom közepén érzi magát.

Bármerre is nyúljon, kezét finom, zsíros gyapjú simogatja, márpedig egy nagyüzemi zsebtolvajnak ez roppant fontos, hiszen így észrevétlenül dolgozhat, és mikorra beeelenyúlsz a zsebedbeee, már régen elfelejtetted, hogy a tömegben melletted állt egy pocakos kis majom, hóna alatt focilabdával, kezében nemzeti zászlóval és önelégült pofával dörgölőzött hozzád, miközben havarjai folyvást lökdöstek a nagy tumultusban.


Alapvető gondok vannak ezzel a Nemzeti Inzultációval, ez persze nem zavarja magyarembert, és úgy örül neki, mint az Erzsébet-utalványnak, melyet az  ő pénzéből osztogatnak, és az ő pénzéből postáznak is.
A jó hír hozóját mindenki szereti, márpedig a pénz a "jó üzenet" kategóriába tartozik, a Magyar Postát mégsem szereti mindenki, csak hát magyarember semmiféle összefüggést nem talál aközött,  hogy   a Posta minősíthetetlenül végzi munkáját, meg aközött, hogy feladata ellátása helyett a legnagyobb csúcsidőszakban, karácsony előtt idióta kérdőíveket kell ide-oda cipekednie, meg a te pénzedből lecsippentett utalványokat kell kézbesíteni.
Ez utóbbit  persze a megfelelő adminisztrációval - anyja neve hat példányban, három aláírással esőben-fagyban az utcán, ahogy illik.
Persze ez jó üzlet a  Postának, a nyomdáknak, meg az Erzsébet utalványokat elszámoló közhasznúnak nevezett bandának, de hogy ez az egész cirkusz mennyibe kerül neked, arról nem szokott szó esni.
Ebben az országban az áram a konnektorból jön, a pénz meg terem, ilyen még a Bartók-terem is, de abból már csak a zenerajongók profitálhatnak,  míg ezekből az attrakciókból a fehérvári huszárok is - vastagon.



Magyarember bamba, beszopja a  dumát, hogy mikor a postás pénzt hoz, akkor kap valamit, pedig ez csak azt jelzi, hogy éppen meglopják, éppen rátesznek még egy-két napot a várólistára, éppen növelik néhány fővel a mélyszegénységben élők milliós táborát 
Éppen kiveszik a kisgyerekek kezéből a kenyeret azok, akik karácsonykor majd istenkednek ájtatos pofával, holott ők felelnének azért, hogy legalább egy doboz gyufa legyen a kezükben, hogy a jéghideg lakásban kis meleget érezhessenek.
A magyar politika már régen nem a tényekről szól, hanem a néphülyítésről.
Most éppen nem sorosoznak, most Brüsszeleznek, meg adnak négyen úgy tizenegymilliárd forintnyi eurót  Líbiának, hogy meg tudják védeni tengeri határaikat, melyek hossza mellesleg kétezer kilométer
Ez az alamizsnálkodás egyetlen dologra jó, nevezetesen, hogy azt a  benyomást tudják kelteni, mintha segítőkészek lennének, lehet nyiltkozni, hogy bőven kivesszük a részünket a szolidaritásból...
Azért ez - gyakorlatilag - ablakon kihajigált pénz.
Amíg a közel-keleti térség és Afganisztán problémáit nem oldják meg a nagyhatalmak, addig a menekült menekülni fog, és ameddig a globalizált világ nem tud emberhez méltó életet teremteni a szegényebb országokban is, addig a  gazdasági menekült nem várja szájtátva a sült libát, hanem mindig ott toporog majd a határokon, és ha legálisan nem, hát illegálisan fog belépni a gazdag országok területére.
Ha ezt a pénzt - tizenegymilliárd forintot - odaadnák Líbiának, legalább lehetne belőle egy focistadiont építeni - no, nem egy Népstadon méretűt, hanem egy Videoton nagyságrendűt.
Lehetne vele csapatot is adni, a kapuban Mészáros Lőrinc, középpályán Lázár, gólvágónak meg ott van Nagyurunk,  a magyarországi   törpeelefánt, kinek lépte alatt döng a föld...
Ezt a jelentős összeget (Józsinak, a  kocsmában, felesre váltva...) négy visegrádi ország lökné oda az araboknak, ami csak akkor lenne elég a probléma akárcsak tüneti kezelésére is, ha géppuska-lőszerre költenék - jelzem ez a megoldás nem áll mesze az orbáni gondolkodásmódtól.



Hát így vagyunk mostanság, karácsony előtt és Karácsony után, majd meglátjuk, mire megyünk.
Szerintem ugyan tönkre,  de lehet, csak le akarom nyomni Lengyel Lászlót. mint helyiérdekű Kasszandra...


:O)))

2017. december 12., kedd

HAVAS ANGYALAI

Hiába no, a  bulvár már csak ilyen, emellett a pénzcsinálás sem az egyetlen út a jó erkölcs és tiszta lélek személyes felmutatása felé, aki erre az útra lép, előbb.utóbb nyakig szaros lesz.
Viszont, ha el tud feledkezni a pályát belengő penetráns bűzről, útközben rengeteget röhöghet és igen jól szórakozhat, nemmellesleg soha nem kell tartania az olvasók hiányától, miközben mindenféle testnedvekben tocsog.
Havas Henrik láthatólag élvezte, hogy neves celebek - leánykori nevükön kurvák - társaságában úgy tehet, mintha könyvet írna, ami mégiscsak értelmiségi, úri mesterség, hogy ne mondjam hivatás, most meg éppen a népi bölcsességet demonstrálja: aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.
Persze nem mindig, mert vannak esetek, amikor egy-egy ilyen félresiklott élet hozadéka nagyon is jól jön ezeknek a disznóknak, ő sem volt mindig haszontalan, hiszen a nép élvezettel leste, hogy a  Nagy Történelmi Egyház televíziójában milyen mívesen bunkóskodik  váltott partnereivel.
Merthogy olyan volt ő, mint a kisgyerek, aki bátorságnak véli, hogy ki mer mondani olyan csúnya szavakat is, melyekért a szomszéd Pistikének a mamája szappannal mossa ki a száját - addig sem arra figyelt a nép, hogy közben egy-egy vendége elcseppentett néhány alapinformációt a maffia aktuális rablásairól.


Most viszont hibázott, rosszkor írt a Fidesz első számú közellenségéről, a Jobbik cicákkal táncoló elnökéről, aki nem átallotta újradizájnolni magát, merthogy azt csak Orbánnak lehet.
Mindenesetre választás előtt arról írni könyvet, aki magát Orbán kihívójának tartja - minimálisan is  melléfogás.
Most aztán ihatja a felháborodott  hölgyek levét, de meg is érdemli, hiszen a bot, amivel piszkálta őket, már különb  beismerő vallomást tett, mint a sivatagi oroszlán, mikor a  KGB kérdezgette barátságosan...
Természetesen  azonnal akadt, aki az első perctől kezdve védte a kopott mucusokat, mondván, hogy az mellékes, hogy milyen a múltjuk, a testükkel ők rendelkeznek.
Igazuk van, de fizikai erőszaknak híre se volt ezekben a történetekben, a Mester  csak szóban abuzálta a hajdan nyuszipapucsával egy ország előtt a plafon felé rugdaló szűzet.
Anál kell Amál! kiáltotta, majd XXXXL méretű kolleganőjét meg megajándékozta egy XXXXXXL méretű ajándék vibrátorral, aki ezen úgy meglepődött, hogy meg is kérdezte, hogy tartalék-elem jár-e hozzá?
Közben előkerült Görög Zita is aki a  helytelen visdelkedés esetén egyetlen helyes magatartásformát mutatta be egy "Hal a tortán" felvételen - mikor a sűrűvérű újságíró bepróbálkozott nála, azonnal leállította, nem is lett folytatása a dolognak.
Mostanáig.
A kulcsszó itt az azonnal - no meg a mostanáig...
És itt is megjelent az ismeretlen áldozat, akinek hangját halljuk, meg a történetét ls előadja, csak éppen névvel nem vállalja a nyilatkozatát.
Szerintem egyébként azért vicces ez az egész, mert egyik eset sem mai történet, ma már meg csak azért nem bízzák Havas csúnyáját a Műemlékvédelmi Felügyeletre, mert a Fidesz-kormány már régen szétverte azt.



Hogy Havas milyen ajánlatot tett a nőknek, az kettőjükre tartozik, hogy aztán mi történt, az is - mindenesetre az kiderült, hogy az áldozatok fejéhez nem szorította oda az S&W 500-as Magnumot, a kocsisoron általában nincs ilyenre szükség.
Hogy gusztustalan dolog így közeledni egy nőhöz?
Bizony, az,  de hát mindenki hozza  valahonnan a viselkedésmintát, emellett  a nők ilyen alapon a  zöldségesüket is megvádolhatják zaklatással, merthogy az uborkáját kínálgatta nekik.
Nem egyszerű ez a dolog azért sem, mert a történetek többsége a metakommunikációról szól, és utólag nehezen bizonyítható, hogy a nő olyan jelzéseket adott, melyek felhorgasztották Havasban az elefántbika durva szexuális gerjedelmét, a a musth-ot.
Hogy Havas bunkó, azt eddig is tudtuk, hogy egyesek szerint ez helytelen, az kétségbevonhatatlan, de az, hogy ősi történeteket kaparnak elő bájaikat a közönség előtt limbáló Pepita Oféliák, az azért nevetséges.
Igaz, azt is megszokhattuk már, hogy a Fidesz kurvákkal dolgozik,  de  idáig legalább úgy lehetett csinálni,  mintha ez véletlen lenne.

Hát nem az.
Ki pénzt kap, ki lehetőséget, és tévedés azt hinni, hogy ha kiszámlázok egy műsort, melyet  a hála apró jeleként kaptam, akkor az nem a legősibb mesterség egyik formája, aki meg így adja, az  nem strici.
Dehogynem...



Havas meg  ne reménykedjen, inkább legyintsen egyet szokott flegma pofájával, csak előtte vegye le a  nyakából az aranykeresztet, mert megszegte a tízparancsolatot - megkívánta felebarátja feleségét is, ez okból sms-ekkel üldözte, ami szintúgy helytelen.
Vágó István csodálkozott, mikor felesége kérdésére, hogy nem zavarja-e, hogy házasságban él, Havas azt válaszolta, hogy nem.
Pedig tudhatná, szerelemben s háborúban nincsenek szabályok.
Ha tudná, nem Havasról írna, hanem a Orbán kollégiumi viselt dolgairól, a partiba vágott lányokról, az erkölcsös fiatalokról...
Gátlásalan volt, és persze bunkó is, aki a libacombot is kanállal eszi - de  legalább őszinte.
Havas most kap a pofájára, televíziót belülről akkor lát majd, mikor a felesége olyan laposra veri,  hogy belefér egy LG készülék házába.
Sajnálatos.
Akik ki fogják nyírni, azok nagy része az ő tanítványa volt.
A   magyar médiában dolgozó újságírónak persze alkalmazkodnia kell, ha dolgozni akar.


Még szerencséje van, hogy  híveinek és tanítványainak nem kell enniük a húsából.


:O)))                                                                                              

2017. december 9., szombat

JÖN A KARÁCSONY, DE KINEK?

A pápaválasztás nem volt mindig ilyen szabályozott, mint manapság, annak idején az emberek természetesebb módon fejezték ki véleményüket a bürokratikus eljárásokról.
Például négy alkalommal is bezárták a tökölődő bíborosok pápaválasztó gyűlésének tagjait, utoljára és leghatékonyabban Viterbóban, IV. Kelemen pápa 1268-as halála után.
A bíborosok nem tudtak megállapodni az új pápa személyében, a viterbóiak meg megunták a dolgot, és befalazták a kapukat, majd miután ez nem volt elég, lebontották a fejük felől a tetőt és a libacombhoz és más finomságokhoz szokott bíborosoknak csak vizet és kenyeret adtak, mely eljárás meggyorsította a folyamatot és lett pápa: X. Gergely, aki aztán törvénybe foglalta az eljárás rendjét.

Ettől kezdve konklávé a konklávé,  mely elnevezés a latin Cum clave - kulcsra zárva - kifejezésből ered.

Onnan jutott ez eszembe, hogy Karácsony Gergely bejelentkezett Orbán kihívójának, az MSZP pedig elfogadta őt, mindössze annyi kis zavarral, hogy  programbemutató naggyűlésükön mint  az Együtt elnökét hívta színpadra őt Molnár Gyula.
Ennyit talán a Párbeszéd elnökének  politikai beágyazottságáról, meg a szocik kommunikációs tehetségéről.
Már van tehát két ütős jelölt a pályán, Szél Bernadett és immáron Karácsony Gergely is, aki egyébként rokonszenves versenyző, a baj csak az, hogy az egy néha több, mint a kettő.
Namármost ha ismét beindul a miniszterelnöki casting, mint Gyurcsány lemondása után, akkor felesleges is a vergődés, lehet menni segget csókolni Nagyurunknak.
Persze, ha esetleg befalaznánk az ellenzéki pártok vezetőit - Vonát is beleértve - a Köztársaság téri volt pártszékházba, ahol éjszakánként Rákosi szelleme kísértene, reáülve hol Gyurcsány, hol Molnár mejjére, lebontanánk a fejük felől a tetőt, továbbá nem kapnának enni csak kenyeret és vizet, majd az ötödik terméketlen nap után csak vizet, a folyamat felgyorsulna.
Lenne közös jelölt, talán még jobb is, mint a túlmozgásos démon, vagy Karácsony Gergely, de ha ők lennének, az se baj,  csak lenne már egyetlen jelölt.


Bár nem mindegy a személy, mert a tehetségtelenek több kárt szoktak okozni, mint hasznot hajtani, és ez esetben  veszélybe kerülne a mesterterv, miszerint  a Vezért kiszögezzük a  két fülénél fogva a határsorompóra Záhonynál, rontás ellen, mint a denevért, de arra talán elég lenne, hogy a Fideszen belül is meginduljon egy erjedés.
Legalább történne valami ésszerű, mert ha ez így megy tovább a Závecz Research a demokratikus oldalról már csak negatív számokat fog közölni, mi meg várhatjuk a napot, mikor Szél Bernadettet szűzzé, de legalább boldoggá kenik, vagy Karácsony Gergelyt húsvéti nyúllá avatják.
Kedves politikusaink, valóban ennyire vértehetségtelenek vagytok?
Szedjétek össze magatokat, mert ha így megy tovább, akkor mentek vissza mind fényezőnek meg karosszérialakatosnak, demokratikus párt meg csak egy marad: a Jobbik,  de Toroczkai vezetésével.
Jelenleg - így kívülnézetből - úgy tűnik, előbb választják királlyá I. Enyveskezű Viktort a Duna jegén, mint ti találnátok egy elfogadható miniszterelnök-jelöltet...
Talán fel kellene ébredni végre - nemde?



:O)))

2017. december 8., péntek

MECSODA ALKALOM!

Csoda, hogy nem kedvelem?
Szerintem ritka eset, hogy a Fidesz kampánygépezete ekkorát hibázzon!
Az, hogy valaki túlbiztosítja magát, ritkán szokott jóra vezetni, márpedig itt most éppen erről van szó.
Orbán fél, hogy elveszíti a választásokat, és félelme nem indokolatlan, ugyanis ez esetben akár még pórázon is vezetgethetik, csatlósaival együtt.
Nem, az életét egy szabályos kormányváltás esetén nem vehetik  el, viszont elvehetik a pénzét,  a  gyerekei pénzét, a strómanjai pénzét, a harcostársai pénzét, ez  pedig rosszabb a halálnál is, hiszen értelmetlenné teszi egész életét, nem szólva arról, hogy a börtönben presztizsértéke lehetne annak, ha valakinek Orbán a menyasszonya...
Fél, tehát cselekvési kényszert érez és hibázik.
Azzal harcol, amitől fél, megkísérli tehát elvenni ellenfelei pénzét és ellehetetleníteni  választási kampányukat.

Vagy, ha ez nem sikerül, hát elvenni Simicska pénzét, és ellehetetleníteni az ő megbuktatására dédelgetett ambícióit...


Hiba ez a javából, hiszen a vád megáll minden párt esetében - nevezetesen, hogy tiltott támogatásokat fogadott el választási célokra, és leginkább a Fideszre igaz ez.
Illúzió az is, hogy Simicska ne tudna erről, hiszen a Fidesz gazdasági hatalmát éppen ilyen trükkökkel ő alapozta meg.
Hogy  ebben az esetben ne súgna a Jobbiknak?
Álomvilág, hiszen nem hülyének hívják, hanem Simicskának.

A demokratikus oldal pártjai közül többen is felismerték, hogy ha ez elmegy a Jobbikkal kapcsolatban, akkor bármikor soron következhetnek  ők is.
Merthogy ez nem demokratikus eljárás és nem jogállami intézkedés, hanem egy diktatúra képmutató önkénye..

Persze ettől Orbán ötlete még jó, csak könnyen visszaüthet, és ez adja az esélyt is.
Most lehetne ugyanis a Jobbikot bevonni  egy kormányváltó koalícióba úgy, hogy azt a résztvevők szavazótábora lelkiismereti problémák nélkül el tudná fogadni,  hiszen itt nem csak a lóláb, de az egész ló kilóg.
Lehetne  ezzel az esettel bizonyítani a diktatúra valós jelenlétét, az összes pártot fenyegető veszélyt, a demokratikus pártok  törekvésének tisztaságát - nem értek veled egyet szinte semmiben, de  mindent megteszek, hogy elmondhasd a véleményed...



Ehhez persze le kellene ülni tárgyalni egymással és a Jobbikkal is, és meg kellene egyezni néhány dologban, félretéve a dogmákat és doktrinákat, egy demokratikus Magyarország létrehozása érdekében.
Most.
Mikor a libatolvaj rázza a kerítést, akkor kell kaszára-kapára kapni, nem egy hét múlva, mert ha ütemet tévesztünk,  akkor a libatolvaj eszegeti majd a libacombot.
Nem   januárban,  nem  majd egyszer,  hiszen Orbán rendszere feladta a  magas labdát.
Most, amikor könnyebben megszerezhető a  választók beleegyezése.
Ez az útja annak, hogy a Jobbikból ne váljék mártír, mely még tovább erősödve kerül majd ki a  vesztes választásból és a demokratikus oldal ismét magához tudja ragadni a kezdeményezést.
Szerintem.
Lehet  persze, hogy tévedek, de egy biztos: véget kellene vetni a társadalom szétszakítottságának, és el kellene fogadtatni azt, hogy  minden párt, amelyik elfogadja a demokrácia játékszabályait egyformán jogosult arra, hogy a választó elé tárja elképzeléseit, törekvéseit a soron következő választási ciklusban, aztán döntsön a választó.



Szabadon, felelősséggel, okosan, ha lehet...


:O))) 

2017. december 6., szerda

SOROSOZZUNK KICSIT MI IS

Nagy divat ez mostanság mifelénk, lassan már ott tartanánk, hogy Gyurcsányt akár el is feledhetnénk, ha Orbán képes lenne elfeledkezni a vendettáról, erről az ősi alcsúti törzsi bosszúról és Gyurcsányt politikai ellenfelének tekintené, nem pedig megölendő ellenségnek.
Sajnos, az idők folyamán a gyurcsányozás vesztett hatásából.
Már mindenki csak röhögött, ha valamelyik fideszes potentát rázendített, keresni kellett hát valaki mást, és erre a menekülthullám adott módot.
Hogy Irakban és Szírában háború folyik, melyben a vallási fanatikusok középkori módszerekkel gyilkolják azokat, akik  nem állnak melléjük, az nem érdekelt senkit, hogy ugyanezt teszik Afganisztánban a tálibok, ez sem volt elégséges ok a menekülésre, kellett ehhez a sátán megbízottja is, egy személy, aki megtestesíti a Gonoszt.
Kapóra jött Soros, aki kifejezésre juttatta nemtetszését Magyarország politikai állapotával kapcsolatban, és számon kért bizonyos demokratikus alapelveket.
Miután hihetetlenül gazdag, hát a nemzetközi politikában is odafigyelnek arra, amit mond, ellentétben Orbán véleményével, melyet általában a stand up comedy műfajába sorolnak, "Köhög a  bolha" címmel...



Nem mai dolog, hogy Soros véleményt mond a politikáról, évtizedek óta küzd az  angolszász típusú demokrácia világméretú győzelméért, és bár én ezt alapvetően téves törekvésnek tartom, de megnéztem a pénztárcámat és arra jutottam, valószínűleg mégiscsak az ő véleménye lesz mérvadó.
Mindenesetre ott küzdött a kommunistának nevezett világ ellen, ahol tudott, és bár kellett hozzá az ő szerepén és pénzén túl is ez-az,  a végén ez az ideológia vereséget szenvedett, többek között kedvezményezettjeinek ostobasága okán is.
Miután elfogyott az ellen, neki is találni kellett egyet, legegyszerűbbnek a volt Szovjetunió porigrombolása tűnt, mely automatikusan magával hozta volna annak katonai vereségét is, továbbá a kelet-európai utódállamok diktátorocskáinak nevelgetése mutatkozott.
A logika azonos Orbánéval: mindíg kell egy ellenség,  ha orosz, még jobb.
Az ellenség nem lehet a menekült, hiszen az egy elvont fogalom.
A migráncs egy fokkal jobb, hiszen annak neve a nép egyszerű gyermekének nem mond semmit, üres fogalom, melyet felhasználója tölthet meg tartalommal.
Így aztán a  migráncs olyan, mint  amilyennek lefestik,  undorító féreg, mely járványokat okoz és meggyalázza szűzeinket, de még az éltesebb hölgyeket is - brrrr, belegondolni is gyöny borzasztó.  



Na jó, de a migráncsnak még így sincs arca, legyen hát arca annak, aki világméretű összeesküvés keretében (Cion bölcsei, ugye...) betelepíti ide őket, hát adjunk neki arcot.
Legyen zsidó, legyen rohadtul gazdag, emberi ésszel felfoghatatlan legyen, hogy miért szórja a pénzt olyan sík hülyeségekre, mint nyílt társadalom, meg demokrácia.

Ha nekem lenne pénzem, egy kanyi nem sok, de annyit se adnék, inkább vennék rajta valami menő telkót, vagy csináltatnék műmellet, ha fiú vagyok, három tököm lenne, gyémántokkal kirakva, majdcsak rámcuppanna a szomszédasszony!
Nézzük meg, kinek van ennek megfelelő fizimiskája, oszt máris megtaláljuk Sorost, aki érthetetlen, randa és öreg, továbbá lehet irigyelni és jó plakátarca van, tulajdonképpen ezzel nyert egy orrhosszal Ferenc pápa előtt.
Magyarember előtt felfoghatatlan, hogy ahol a világon a demokrácia hiányos, esetleg hiányzik, ott megjelenik Soros és a kormányok helyett a civilekhez fordul, akik a támogatásával sikeresebbek tudnak lenni, mint ha a templomi segédegérrel szövetkeztek volna általában nemes és méltányolható céljaik elérése érdekében.
A dolog logikájából adódólag a kormányok nem szeretik őt, hiszen saját izgága civiljeiket se szeretik, akik állandóan rajtuk tartják a szemüket és belepofáznak a kormányzás magasztos művészetébe, csökkentve ezzel a lopás lehetőségét.



Soros természetesen kapitalista, botorság lenne tőle azt várni, hogy majd betársul valamiféle kommunisztikus törekvések érvényrejuttatásába,   de azt hiszem, a polgári demokráciának is vannak mindenféle értékei, melyeket akár még egy erősen baloldali ember is támogathat - például ilyen a hatalom feletti kontroll, a hatalom megosztása, a szabadságjogok érvényesülése, vagy a tájékoztatás sokrétűsége és szabadsága.
Hogy ez nem tetszik Orbánéknak, ez érthető, hiszen már olyan szépen sikerült elbutítani a népet, nem kellene ezen a helyzeten változtatni.
Ez a Soros meg nem nyugszik, ahelyett, hogy beletörődne, hogy plakát-sztár lett, még  beletol egy csomó lóvét a diktatúrácska lebontásába, a tetejébe nem szállít létrát a kocsija tetején és kígyómérget sem iszik, legyen bármennyire is kedves az a kínálás.
Egymásközt szólva, én nem kedvelem, mert néha olyan erőket is támogat, melyek távol állnak az én ízlésemtől, de hát ő a gazdaságban a pragmatikus gondolkodást tanulta meg, és elégnek gondolja, ha a célkitűzése demokratikus.
Lehet ezen fanyalogni, de a hatékonysága kétségtelen.
Jó partner lehet Orbán elkergetésében, akit mellesleg ő szabadított ránk, mert támogatta azokat a hőbörgő fiatalokat, akikben a korabeli magyar társadalom a jövő reménységét látta.
Szerintem már megbánta, mint a liba, amelyik engedett a strucc csábításának, és most éppen tojja szerelme gyümölcsét.
A társadalom meg azért látta bennük a messiást, mert nem látta, hogy már akkor is loptak, nem látta, hogy elvtelen és erkölcstelen banda, és nem tudta elképzelni, hogy ezek fogják jobban tönkretenni az országot, mint a háború, Szálasi és Rákosi egymást követve tette.


Szóval, remélem a csizmácskátok kipucoltátok, a Mikulás majd tesz bele nektek csokit, szaloncukrot meg cukorkát, aztán reméljük, hogy Orbánék is megkapják majd a virgáccsal a megérdemelt büntetésüket a krampusztól, akit szólíthatunk akár Gyuri bácsinak is.
Türelem - a történelem igazságos...


:O)))

2017. december 3., vasárnap

FÉKEZETT HABZÁSÚ ELLENZÉK

Hát bizony, nem könnyű ma ellenzékinek lenni Magyarországon!
Egyrészt az elmúlt évek során annyi baromságot ugattak egymásra az ellenzéki pártok, hogy mára amelyikük nem akarja lecsinálni a saját fejét, az hasal a saját magának ácsolt kutyaházban és töprengő pofával nézeget kifelé, az életbenmaradás módjain spekulálva.
A kutyaházak mérete fordítottan arányos a lakók méretével, ez egyébként az ugatérozás hangerejére is vonatkozik...
Mindenesetre végre kissé visszafogták magukat, és csak a legsötétebbje gyűlölködik tovább, nem értve még ma sem, hogy az ellenzéket mai állapotába éppen az juttatta, hogy az ellenfelet nem annyira a regnáló hatalomban, mint inkább a másik ellenzéki csoportban látta.
Bármennyire is vicces, de egészen úgy tűnik, hogy a "Hogyan lehetünk hatékony ellenzékiek" tanfolyamon mindahányan a Brian élete című filmet tekintették tananyagnak, most meg csodálkoznak, hogy kemény a  padló...
Itt aztán már azon sem folyhat a vita, hogy mit kaptunk a romaiaktól, hiszen nyilvánvalóan kettőt kaptunk a szemünk alá, oszt jónapot!



Mindenki tisztában van azzal, hogy csak a teljes és hiánytalan összefogás hozghat valós eredményt,  gyakorlatban  mégis másfelé veszik az irányt, baromságokkal szórakoztatják magukat.
Például itt van a régi és új pártok összefogása  című nóta, ami akkora hülyeség, mint ide Lacháza.
Emlékeztetnék a régi bölcsességre, mely szerint nincs öreg zenész, meg új zenész, csak jó vagy rossz zenész van, és ha az új zenészek annyira jók lennének, már régen eltemették volna kis diktatúrácskánkat, melynek névadója már egy ideje a sitten vazelínozná a fenekét, vazallusaival egyetemben.
De nem ez történik, hanem a társadalom további megosztása Orbán receptje szerint.

Aztán itt van a Jobbikkal való technikai koalíció problémája, ebben a témában a néhai SZDSZ doktrinerei éledtek fel haló poraikból, átvéve az irredentáktól a szent jelszót: Nem, Nem, Soha!
Hogy képtelenek felérni ésszel, hogy ez messze nem azt jelentené, hogy Vonát miniszterelnöknek kérné fel a MAZSIHISZ, ez nem zavarja őket, egy a lényeg, hogy akit ők antiszemita ellenségként azonosítottak, az maradjon is az, ha a fene fenét eszik, akkor is.
Hogy közben elemeire szaggatja a társadalmat a Fidesz, ez nem érdekli őket, márpedig csak a demokratikus államrend lenne képes a jövőben is megvédeni a társadalmi kisebbségeket - a mai hatalom érdeke az, hogy szembefordítsa őket egymással és a többségi társadalommal egyaránt.
Azt mondják az okosok, hogy tűzz valakinek a hajtókájára egy jelvényt és elkezd annak megfelelően viselkedni.



Szerintem kár Vona gárdamellényére horogkeresztet tűzni, kellene talán valami megfelelőbb jelképet találni, ha már ő így akarja.
És nem kell vele kapcsooatban megvalósíthatatlan elvárásokat támasztani, egy párt nem úgy fordul politikailag, mint egy játékos a kézilabdában, hanem úgy, mint egy jégtörő a Dunán, jégzajlás idején.
A jobbik mindig radikális párt fog maradni, még, ha sikeres lesz Vona elképzelése, akkor is, hiszen ilyen emberek adják a szavazóbázisát.
Hogy a doktrinerek finnyás ízlésének nem felel meg a politikailag korrektnek nem nevezhető beszéd a cigánybűnözésről meg a migráncsokról, az egy dolog, a  másik meg az, hogy Julcsa néni rájuk fog szavazni, mert csak tőlük remélheti, hogy megvédik a libáját a faluszéli (utolsó ház, két szoba, az egyiket konyhának hívják és egyesíti a zuhanyfülke és a hűtőszekrény előnyös tulajdonságait...) etnikum beható érdeklődésétől.
Más kérdés, hogy migráncsot a rettegők és a védelmezésükre jelentkezők kilencven százaléka csak filmben látott, de kit érdekel ez?



Orbán egyetlen félelme, hogy az ellene fenekedők egymásra találnak, és együttes erővel elkergetik, ezért is működik úgy, mint az összes többi diktátor: harácsol ész és gátlások nélkül, aztán a pénz egy részét külföldre viszi, meg strómanok nevén fialtatja - ha baj van, jöhet a helikopter érte, meg a TEK BTR-80 harcjárművei.
Meglehet, legrosszabb álmaiban előjön a Conducator, akit talán egy éppen ilyenből húztak ki helikopteres országjárása végén...
Mindenesetre érdekes módon nem Molnár Gyulát ekézteti a médiájával, Gyurcsányt is csak szőrmentén, ők nem tudnak annyi szavazatot elvenni, hogy veszélyeztessék az uralmát, egyedül persze Vona sem, de ő azért már érzékelhető érvágást jelenthet a saját táborán belül is, különös tekintettel a korrupció elleni megnyilatkozásaira.
De  összefogva...
A politika nem Szépművészeti  Múzeum, hanem vad verekedés egy medence szarban, és az győz, aki a társadalom nagyobb részével el tudja fogadtatni az igazát a választás pillanatában.
A "Soha ne mondd, hogy soha!" elve még nem vesztette érvényét, a politika a kompromisszumokról szól, a résztvevők rövid és hosszú távú érdekeinek megfelelően.
Ezt Heller Ágnes érti, Gyurcsány meg már megint szépeleg,  Molnár Gyula meg pislog, mint béka a miskolci kocsonyában, remélve a túlélést.
Engem zavar rettenetesen a szocialisták beszari viselkedése is.
Molnár Gyula jó pártelnök békeidőben, de ilyen helyzetben, mint a mai is, többre mennének Szanyival, aki ugyan éppen olyan doktriner, mint Molnár, de legalább van vér a pucájában.



A sufnipártokról meg az Orbán gründolta  alakulatokról most nem szólnék, bár vihetnek szavazatot, de nem többet, mint amennyit hozni képesek, az pedig nem sok.
Jó lenne, ha ügyesebbek lennének, de ehhez újra kellene születniük...
Majd kérnek hozzá a Fidesztől kopogtatócédulákat...

A Fidesz primitív sorosozása, migránsozása, meg a győzelmi propaganda természetesen hozhat nekik szavazatokat, de ez ellen csak akkor lehetne tenni, ha a pártok nem csak a világpolitikával lennének elfoglalva, hanem megpróbálnák eljuttatni a véleményüket, álláspontjukat a választókhoz, persze ehhez aprómunka kellene, ez pedig nem az erősségük.
Ha csak feleannyit dolgoztak volna ezen, mint a Jobbik az elmúlt nyolc évben, akkor ma nem lenne semmi baj.


Az ellenzéknek a sikerhez nagyon össze kellene kapnia magát, és a sikeren itt csak egy dolgot lehet érteni: Orbán leváltását, minden más eredmény nem eredmény.
Az orális szex akkor sem kellemesebb, ha csak a makkot, ugye, habár pillanatnyilag úgy tetszik a baloldal a Mély Torok címre hajt.
Ideje lenne észbe kapni.



Elnézést kérek a pornográf megnyilvánulásért, de hát egy kuplerájban nem lehet nagymisét celebrálni...


:O)))

2017. december 1., péntek

VÁLASZTÁSRA VÁRVA

Mint ez már lenni szokott, választások előtt a hülyeség tengerében lubickolhatunk boldogan.
A kormányzó párt cukiság-kampányt folytat és olyan dicsőségekkel kampányol, mint a  jövő évi nyugdíjemelés, mondván: Januárban ismét emelkednek a nyugdíjak!
Emelkednek hát, a törvénynek megfelelően, és ha szerencsénk van, akkor annál nem sokkal kisebb mértékben, mint idén januárban, amikor  csak a rohamnyuggerek határozott mozgolódására, a járókeretek és rollátorok  gyülekezésére felfigyelve hozta a valósághoz közelebb a kormány a nyugdíjemelés mértékét, arra természetesen gondosan figyelve, hogy az év vége felé - választási év kövekezik, ugye - maradjon még egy kis érzékelhető kiosztanivaló.

A kormány arra épít, hogy a nyugger olyan, mint az aranyhal, elfelejti, hogy mi jár neki, hozzácsapja a választási alamizsnát az év végi korrekcióhoz, majd bejelenti, hogy januárban is lesz nyugdíjemelés, merthogy ez a kormány lépten-nyomon emeli a nyugdíjakat.
Hát nem, nyugdíjemelés egyszer van egy évben, év végén azt adják oda, amit nem adtak januárban, és amit az állam egész évben használt.
Ennek kamatköltségét zsebreteszik, majd kiosztják alamizsnálkodás, meg Erzsébet utalvány keretében, mely utóbbin megint csak kaszálnak egy kicsit, így nyomva le az okos lányt, aki adott is meg nem is, hozott is meg nem is Mátyás királynak, a tetejébe még gyönyörű dudái is voltak.
Ögyes, mondta Kohn, mikor az automata elnyelte a harmadik egydollárosát is...



Mindenesetre a trükk bejön, könnybelábadt szemű nyugdíjasok tervezik be a jövő évre az ünnepi libakabát-vásárlást a szokásos csirkefarhát helyett, áldják a tolvajt, aki visszaadja azt, amit ellopott.
Áldják, mint Julcsa néni Jóskát a bálban, aki miután  megpocsékolta féllábú lányát, visszavitte hozzá, és nem hagyta a fának támasztva, mint a többiek...
Ebben az a kisebb baj, hogy Orbán lop, ezt már megszoktuk, nála már rutin-számba megy a dolog, ami ennél sokkal jobban fáj, az az alattvalói mentalitás, mely ezt az egész országot jellemzi és amely Pocak-királyt hatalomban tartja.
Boldogabb országokban a polgárnak van tartása, nálunk meg devizahitel-tartozása van, melyet fizethet élete végéig.
Igaz, van neki MOL-részvénye is a Magyar Állam nevén, csak annak az osztaléka nem nála csapódik le, hanem valamelyik fidesz-közeli oligarcha zsebét duzzasztja egy stadionépítés nyereségeként.
A fent említett boldogabb régiókban ha a polgár zsebében kotorászna a kormány, az a következő választáson már nem lenne kormány, az biztos.
Nálunk meg hálás a nép, mint hajdan az orosz nép Sztálinnak, aki visszarúgta a gyerekeknek a labdát, jóllehet ki is végeztethette volna őket.



Mindig elképedek, mikor kívülnézetből egészen normálisnak tűnő emberek képtelenek észrevenni, hogy mit művelnek velük "ezek", viszont ezer - többnyire hamis - érvet hoznak fel a vélt eredmények mellett, miközben a valóság köszönőviszonyban sincs az álmaikkal.
Azt mondják, hogy az ország minden mutatója javult, például csökkent az államadósság, miközben csak átstrukturálódott, a deviza adósság csökkent, míg a forint-adósság nőtt, miként az együttes érték is.
Mutogatnak a GDP-arányos adósságra is, ami azért is vicces, mert közben elfelejtenek arra a félmillió emberre mutogatni, akik elhagyták az országot, de hazautalt pénzükkel a GDP-t éppen annyival növelték, amennyivel a kormány dicsekszik.

Ha ezzel korrigáljuk a teljesítményt, akkor kiderül, hogy a gazdaság egy tapodtat sem lépett előre, és akkor még a német autógyárakról nem is beszéltünk.
Mindenesetre a GDP azért jó mutató, mert szinte senki nem érti, hogy ebben benne van a feketemunka is, meg benne vannak a stadionok is, melyekkel az isten se tudja, mit kezd majd egy normális kormány.

A  sport ugyan fontos, és ha ezek helyett az iskolai sportot fejlesztették volna, szavunk se lehetne, de sajnos ez nem így megy, itt léteznek százmilliókért felépített létesítmények gazda nélkül - majd fizethetjük együtt a fenntartásukat.
Közben a várólisták nőnek, egészen addig, mígcsak a krmány nem változtat a nyilvántartás szabályain, mondjuk meghatározva azt, hogy aki nem tud féllábon állva várakozni, azokat nem kell nyilvántartani, vagy valami hasonlót.

És Sorosoznak vadul, meg Gyurcsányoznak már megint, a múltat emlegetik, jóllehet a múlt egy szép szelete az övék - de azt nem emlegetik, mert arra nem is lehetnek túl büszkék...
Lesz itt még cirkusz,  de ezek a rómaiak panem & circenses módszeréből  csak a circensest jegyezték meg, kenyeret nemigen tudnak adni a népnek.
Megállt a migráció is, de elindultak a belső migránsok a keleti végekről a nyugatiakra, lehet, ez lesz a következő feszültségforrás, mert feszültség az mindig kell.



Lesz benne részünk még a választásokig...



:O)))     

2017. november 29., szerda

ADÓSRABSZOLGASÁG

Uramisten, mekkora volt itt a jajgatás ezelőtt tíz évvel az IMF hitel miatt, szem nem maradt szárazon!
Hogy miket írtak a dilettáns Gyurcsányról, aki eladósította az országot, aki rabszolgasorba taszította a megtört magyar nemzetet, aki felelőtlen volt és meggondolatlan!

Majd jöttek a felelős hozzáértők, akik tíz év alatt elloptak mindent, ami nem volt a földhöz szegelve, de ha igen, akkor ellopták a földet is.
Szélbe szórtak egy rakás pénzt, ellopták magyarember nyugdíjra félretett pénzecskéjét, az uniós pénzeken szökőkutakat meg főtereket építettek, a  nép adójából stadionokkal borították be az országot.
Ami fát a lakosság szegényebbik része nem vágott ki, azt kivágták ők.

Ezenközben az államadósság nominálisan nemigen csökkent, és ahogy elnézegetem, a közeljövőben nem is fog csökkenni.


Pedig mindent megtettünk érte, például saját módszerekkel számoltuk át az adatokat, persze az Unió észrevette a turpisságot, és korrekcióra kötelezte az országot, melyet majd a választások után hajt végre az ország.
Pénzt lopni csak pénzből lehet, és ha elfogyott az ország pénze, hát máshol kell keresni olyan forrást, melyből lehet folytatni a nagyüzemi tevékenységet - például hitelt kell felvenni.
Ez fog megtörténni, méghozzá hamarosan, azért, hogy bármi is lesz a választás eredménye, kész helyzet álljon elő.
A csúf, randa Unió és a mocsok IMF helyett most a kedves és szép Oroszországtól és a mosolygós Kínától veszünk fel hiteleket, melyből építünk egy olyan atomerőművet, melynek szökségességéről erősen megoszlanak a vélemények, de időszerűségét tekintve egységes az álláspont: ez ma - Orbánon kívül - senkinek sem sürgős.
És építünk egy olyan vasútvonalat, melyre a kínaiaknak van szükségük, természetesen kínai hitelből.
Marha jó üzletek, ebből a marhák mi vagyunk, a jó üzlet pedig a két nagyhatalomé, ahogy ez már lenni szokott.


Nem vagyok hitelellenes, tudom, hogy a hitel előrehozott fogyasztás, ha nekem ma romlik meg a kelkáposztafőzelékem, mert nincs hűtőm, akkor kell venni egyet, akár hitelre is, mert különben rámbüdösödik a kelkáposztán kívül a libacomb is - már, ha jut rá ... - tehát az életem a hitel segítségével valamilyen formában könnyebbé teszem.
De ha nincs mit hűteni és én mégis veszek egy hűtőgépet, akkor nem vagyok észnél és a családom útbaindít a Budapest-Graz menetvonalon, arrafelé állítólag gyakorlott elmegyógyászok rendelnek...
Tévedés ne essék, nem vagyok méregzöld sem, nem gondolom, hogy az országnak szobabiciklit kellene tekernie esténként, hogy annak dinamója révén jusson napi betevő Pumped Gabójához, nem vagyok atomenergia-ellenes sem, csak éppen azt gondolom, hogy semmi sem sürget bennünket.

Nyugodtan rá lehetne szánni még öt-tíz évet arra, hogy megvizsgáljuk a lehetőségeinket, megnézzük, mire megy az emberiség - például a napenergia hasznosítása terén.
Sajnos, ez erősen szembemegy Orbán elveivel, melyek szerint lopni akkor kell, mikor a te kezedben van a kasszakulcs, ez a helyzet pedig éppen most forog fenn...
Mészáros már ott totyorog a paksi projekt körül, így megvan az esély, hogy az új atomerőmű is olyan lesz, mint a dinnye, - abba is belepisál a Lőrinc, oszt akkor annyi a dinnyének.
Viszont ez a vasút-buli nagyon tetszik.
Ebben Szijjártó családja érdekelt, ők nem vasúton, hanem vasútban utaznak, így aztán lesz mit kenni a vajaskenyérre az utódoknak.
Na - és mi kell még a vasúthoz?
Vasúti pálya, mely kőből készül.
Kőnagyhatalom lesz Győző bácsi, strómant találni meg nem túl nehéz, legfeljebb majd Mészáros nevére iratnak egy-két bányát, univerzális szakember, a kőhöz is jól ért, kőbölcsőben ringatták, ugye...


Hát legfeljebb nem az eladósodottság elleni harc eredményeivel dicsekedhetünk majd, hanem inkább lenyomjuk Sorost, mint Süsü a cölöpöt, és megnyerjük a civilek elleni harcot - egy tányér leves nem sok, de annyit se oszthatnak egyetlen  fagyhalál előtt álló szerencsétlennek se!
Most kell zabálni, mikor előtted a fazék, csurogjon az a zsír az állunkon, évszázadok éhségét kell feledtetni!
Te meg Józsi, fizetgeted majd a hitelt, és ha három év múlva adnak időpontot az ultrahangra, akkor jusson eszedbe, hogy ezzel is a békét véded...


Eléggé elkeserítő ez az egész.
Gyurcsány hat év alatt fel tudott mutatni nyolcszáz kilométer autópályát, ipari parkokat, rendelőintézeteket, felújított kórházakat, mindezt úgy, hogy nem kerültek a kormány prominenseinek magántulajdonába az objektumok.
A turizmust is sikerült úgy fejleszteni, hogy nem lett közben Gyurcsány pereputtyáé a Balaton valamennyi kempingje.
Ezek mit tudnak majd felmutatni, mikor menekülniük kell?
Bankszámlákat külföldön?
Hercegi uradalmat Felcsúton?


Ronda világ jön rájuk, ha a nép egyszer rájön, hogy mit műveltek vele...

:O)))

2017. november 27., hétfő

A SÁRKÁNY ÉS MALACKA

Orbán vadul keres egy olyan segget, mely nem Brüsszelben lakik, melyet sokat megélt nyelvével kényeztethetne.
Merthogy a brüsszeli segg nem felel meg kifinomult izlésének, mert túl sok előfeltétele van, melyeket nem szeretne betartani, például vissza kellene fogni a tolvajlásait, lejjeb kellene venni a hangerőt XIX. századból ittfelejtett nacionalizmusán, el kellene köteleznie magát az Unió közössége mellett, nemutolsósorban pedig fel kellene adnia álmát, melyben saját magát az Unió vezetőjeként, Európa uraként látja, de már csiklandozza enyves kis kezét a bili tartalma.
Orbán élete meneküléssé vált, menekül az előbb-utóbb megállíthatalanul bekövetkező társadalmi összeomlás és az azt követő - nem okvetlen vér nélküli - felelősségrevonás elől.
Az Unió vélhetőleg 2020-ban kifejezésre fogja juttatni, hogy olyan hajója szeretne lenni az európai népeknek, melyben a hajófenéken nem dolgozik egy cigányfúróval korunk Búvár Kundja, eszement társával együtt.
Magyar - lengyel két jó barát, és a jóbarát arról nevezetes, hogy évszázadokon át ugyanúgy nem volt államisága, mint ahogy Magyarországnak sem.
Erre vagyunk oly felettébb büszkék....
Ha elfogy az uniós  támogatás, nem sok jót jósolok magunknak, értve ezen azt a pármillió embert, akik ma - átmenetileg - még megélnek valahogy a rendszer keretein belül.
Kellene hát keresni egy olyan hatalmat, mely hajlandó lenne szponzorálni a kísérletet, melynek elnevezése "Cigány lova terv", tartalma szerint pedig az lenne, hogy meg kell tanítani a lovat eledel nélkül élni, hogy gazdája hadd rágja gond nélkül tisztára a libacombot.
Sajnos, ez a terv már 1.0 változatában sem volt sikeres, bár roppant reménykeltő volt a kísérlet, és a ló már majdnem megtanult eledel nélkül élni, mikor - sajnos - megdöglött.



Az Egyesült Államok sem az önzetlen politizálás mintapéldánya, de azért odáig még nem jutottak el, hogy deklarált elveiket halomba hordják a Capitolium előtt, majd az aktuális elnök felmászva a kupacra lekuporodjon és a tetejére szarjon.
Ha a gyakorlatban nem is mindig, de legalább szóban és az elvek mentén amerikai barátaink töretlenül demokraták és diktatúraellenesek.
Az oroszok számára addig vagyunk értékesek, ameddig az Európai Unión belül tudjuk képviselni az orosz érdekeket az európai államokat érintő kérdésekben, ha onnan kipenderítenek - legyen ennek az akciónak bármilyen hangzatos és szép neve - Putyin számára értéktelenek leszünk.

Paks árát meg úgyis fizetnünk kell, ha belegebedünk is.
Bele fogunk gebedni.
Az orosz érdek Európában az, hogy Európa ne legyen egy egységes irányítás alatt álló nagyhatalom, hanem maradjon meg államok laza halmazának, melyben mindig adódhat lehetőség az egyes államok szembefordítására, ehhez pedig sokszor nincs is szükség orosz inspirációra.
Az európai - különösen a kelet-európai kisállamok nacionalizmusa, sovinizmusa alkalmatlanná teszi Európát közös érdekei és értékei védelmére, és ez - az oroszok szerint -így van jól.
A szomorú az, hogy az USA szerint is így van ez jól, hiszen Amerikának sem érdeke egy eddigieknél erősebb államszövetség, egy önálló államisággal rendelkező, még kevésbé egy ennél erősebb euróval rendelkező Európa.


Megpróbáltunk már Mekka felé fordulva fejünket a porba csapva, seggünket felmeresztve, lelkünket Allahnak ajánlva pénzforrást találni az arab világban, de ők jól elvannak magukban, és nemigen látnak nálunk olyasmit, amire nekik szükségük lenne, édesvíz-problémájukat pedig nem valószínű, hogy mi oldanánk meg, hiszen a magyar vízügyi szakemberekre már a rendszerváltás előtt kimondtuk a fatvát.
Most meg migráncsozunk, nem is fogják ezt nekünk elfelejteni az arabok párszáz évig... 

Nyugaton tehát a helyzet változatlan, forduljunk hát kelet felé.
Bár a japánokkal való rokonságunkat a Szíriuszon anyakönyvekkel lehet bizonyítani, de mi vagyunk a szegény rokon, akinek legfeljebb kiküldenek a kapun egy kis maradékot, oszt menj Jóska, isten hírivel...
És van két gigász, az egyik India, a másik Kína.
Indiáé a jövő század lesz, egyelőre el van foglalva saját maga megsegítésével, marad hát Kína.
Kína és Magyarország viszonyát leginkább a kínai sárkány és Süsü összevetésével tudjuk reálisan demonstrálni.
Magyarember legnagyobb baja az aránytévesztés, ennélfogva a Legmagasztosabb is azt képzeli, hogy ő ugyanolyan miniszterelnök, mint kínai kollegája.
Hát majdnem, csak az a rengeteg falu ne lenne Kínában, melynek több lakosa van, mint Magyarországnak, azok a lakosok ne lennének roppant fegyelmezettek, és a kínai fejlődés ne lenne olyan határtalanul gyors.
Termelésben felvenni a versenyt - reménytelen.
Arra számítani, hogy a kínaiak itt beruházni akarnak - illúzió, nekik mi arra vagyunk jók, hogy a kínai árút az európai piacra juttassuk.
Kína természetesen mindig mindent megigér, csak aztán soha semmiből nem lesz semmi, kivéve, ami számára fontos, de ilyen eddig még nem akadt.
Talán most a modern selyemút megteremtésében lenne fantázia, ha a Mennyei Birodalom  láthatólag nem a mi pénzünkön akarná saját céljait - a piacokat - elérni.
Ember még nem akadt, aki kínaiakon gazdagodott volna meg, ha mégis, arról regényt írtak, de a főhős neve nem Orbán volt...


Szóval, bajban vagyunk, a kínaiak meg türelmesek, majdcsak kiderül, szeretnénk-e a hajdani Albánia pozíciójára törni...
Kína óriási ország, mi porszem vagyunk hozzá képest, ambícióinkat is ehhez kellene mérnünk, nem pedig Szijjártó féle hülye nyilatkozatokkal csalni mosolyt az arcukra, miszerint Magyarországnak reálisan kitűzhető célja, hogy Közép-Európában Kína legfőbb exportpartnere legyen, és a Közép-Európába irányuló kínai befektetések vonatkozásában is vezető helyen szerepeljen.
Persze azt sem ártana tisztázni, mely országokat ért Közép-Európa alatt a miniszter.
Kína nemigen tesz gesztusokat érdek nélkül, az érdekei érvényesítéséhez szükséges terep pedig nem Miska-huszár pákozdi emlékműve (Miska legyőzi a gaz Gyurcsántot) környékén található, hanem Brüsszel környékén...



Merjünk nagyok lenni, csak úgy ne járjunk, mint Juliska, aki az anyukája körömcipőjében parádézott, mígcsak orra nem esett.
Már így is kékek-zöldek vagyunk, mint vízügyi környezetvédők a rendőrségi akció után.
Meg kellene már találni a helyes mértéket végre...


:O)))