NE MI NYERJÜK A LEGTÖBBET!

Mondotta volt Orbán, az Anyunak odaítélendő, visszanemtérítendő támogatás ügyében.



Most bezzeg nem így gondolja a dolgot, hanem mint Habzsolháp a Kukori és Kotkodában szaladgál fel-alá az országban és lelkesíti híveit, meg ijesztgeti a még ingadozó vagy csökönyös szavazókat.

Persze nem kell ezen kiakadni, csak azt teszi, ami a dolga, aktivizálja a szavazóit, és ha sikerül őket az urnákhoz terelni, az már maga a siker.

Merthogy a mai viszonyok között a magyar választók többsége igencsak utálja a politikát, és az egyszerűbb megoldást választva azt mondja: „ezek mind tolvaj trógerek, engem nem is érdekel, melyik szerzi meg a hatalmat én úgyis csak szívok, hát mennyen nekik szavazni, akinek három apja volt!”

Amiben persze nincs igazuk, mert a politikusok túlnyomó többsége természetesen tisztességes és esze ágában nincs lopni, sőt, ha megpróbálják bevonni valami szaftos kis buliba, akkor vadul ellenáll - de hát a politika és a pártok is olyanok, mint az ivóvizes hordó, - nem kell abba sok szenny, elég csak pár csepp trágyalé és elmegy a többség gusztusa a kortyolgatástól…

Persze azért vannak olyanok, akiket semmi nem rettent vissza, mert ha a mi kutyánk kölyke rondított bele, akkor az teljesen rendben van, a víz színe olyan, mint a narancsé, az illata pedig bódító.
Az ellenoldalon viszont még ebben az esetben is magára húzza a szomjas közönség a felelősséget, meg a világ fájdalmát, és nekibúsultan ingatja a fejét, mint a háziasszony, aki csak otthon jön rá, hogy a piacon a paprikás krumplihoz csak a krumplit felejtette el beszerezni…
No, de mindegy is, hiszen ha rendesen belegondolok a mai helyzetbe, akkor a jobbik és rosszabbik énem igencsak nehéz helyzetbe hozom.
Jobbik énem azt mondja: De jó lenne tisztességes eredményt elérni a választásokon, még ha veszítünk is,!
Nem feladni, küzdeni lelkesen az utolsó lehelletünkig, hiszen csak akkor tudjuk érvényre juttatni az elképzeléseinket, ha ott ülünk a testületekben vagy a polgármesteri székekben.
Igenám, de a rosszabbik énem meg azt mondja: Idáig is fideszes önkormányzatok voltak többségben, legfeljebb ez után is azok lesznek, de legalább azt a nagy rakást, amit a Vezér inspirálására odarondítottak településeik gazdálkodásának kellős közepébe ők szagolgathatják és nekik kell eltakarítani, - legalább egyszer csinálnak is valamit, ha már kapitalizmust is a komcsiknak kllett csinálniuk helyettük!
Az önkormányzatok eladósodottsága ugyanis katasztrofális, lesz még itt sírás-rívás meg fogaknak csikorgatása, - úgy járnak a győzelmükkel, mint a széplány, akit horgászni csaltak, és aki hirtelen rádöbben, hogy itt nem is a hallal akarják bekapatni a kukacot…
Orbán mai roadshow-ján lószakértőként is felülmúlhatatlant alkotott.
Miskolcon elmondta, hogy "Nem azért jöttem, hogy a saját lovunkat dicsérjem, bár szép példány".
Tartalmas megállapítás ez, szerintem is.
Habár mint lószakértő fel kellene ismernie azt a lovat, amelyet az ősi tradíciók szerint a ló fenekébe dugott nádszálon keresztül személyesen ő fújt fel.
Hamar le tud ereszteni az ilyen állat, hacsak nem sallerozza meg a fenekét.
Tiszaújvárosban meg arra bíztatta a választókat, hogy ne fogják vissza az ugrani készülő lovat.
Hát hadd ugorjon, mi nem ellenezzük, tőlünk aztán ott egye meg a fene ahol van a rossztermészetű dögöt…
Azért mondott még érdekességeket, - például Miskolcon a "cigánysággal való keserves együttélést" említette, - hát ő már csak tudja…
Aztán Budapest is kapott biztatást, miszerint „minden emberi számítás szerint "Budapesten, húsz év után először polgári-keresztény jobboldali többség és polgármester lesz.”
Ez a polgári-keresztény, ez rohattul tetszik, olyan európai.
Pont olyan, mint a szónok kifogástalan európai eleganciája, amelyik a mellékelt képen tanulmányozható.
Viszont szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a vezér a sámlin Miskolcon száz, Nyíregyházán kétszáz fős tömeggyűlésen szónokolt, úgy látszik már a sajátjai sem a régiek, sehol egy vekker, sehol egy kereplő - egy fütyülő volt csak, az meg a sámlin állt…
Aztán még fenyegetőzött egy sort az elmúlt nyolc év vezetőivel kapcsolatban, elmondta, hogy „nem leszámolni akarunk, hanem elszámoltatni akarjuk a volt vezetőket, azt akarjuk, hogy mindenki megértse: még egyszer nem lehet megtenni Magyarországon azt, amit az ország vezetői az elmúlt nyolc évben tettek. "
Természetesen csak törvényesen, erre roppant oda fognak figyelni, úgyhogy lesz majd, akit egy év alatt akár kétszer is megkérdeznek az ügyészek az előzetesben, ami – terveik szerint – az emberi kor legvégső határáig tarthat…
Egyébként tovább folyik az izmozás az Unióval, meg a nagyképűsködés az IMF-el kapcsolatban, - legyen az Úr irgalmas hozzánk!
Bizony mondom néktek, ehhez a komához képest Lukasenko a kétlábon járó Európa…


:O)))

NEMZETI HABVERŐ...

Folyik a habverés az egyszeri, nagyarányú, 16%-os adókulcs felett.

A Vezér maga is részt vesz az akcióban, veri a habot szorgalmasan maga is.
Már minden rajta lelhető lyukból részben nemzetiszínű, részben rózsaszín buborékok fakadnak és szállnak az ég felé…

Orbán ma diadalmas mosollyal, vívmányként jelentette be a semmit - nevezetesen, hogy január elsejétől bevezetik a 16%-os személyi jövedelemadót, természetesen azonnal és egy lépésben, csak még azt nem döntötték el, hogy az egyik lábuk felemelésétől annak az újbóli talajra helyezéséig hány év fog eltelni.

A dolgok mai állása szerint ez a történelmi lépés akár 3 évig is eltarthat, és amelyik Fidesz-fan a bejelentés hírére szívrohamot kapott a boldogságtól, azt addigra már meg is eszik a kukacok…
És hát ugye, az ördög lakhelye itt is a részletekben leledzik, merthogy az előző miniszterelnök, Bajnai Gordon 2010–2011-re olyan kvázi egykulcsos szja-t iktatott törvénybe, amelyben az adófizetők 90, majd 99 százaléka 21,6 százalékos kulcs szerint fizet adót (idén 3,9, jövőre 12 millió forint bruttó keresetig.)
Bajnai nem tervezte az adójóváírások megszüntetését, mint Orbán, ez pedig azt jelenti, hogy a dolgok mai állása szerint egy minimálbért kereső munkavállaló havi 11 ezer forinttal jár rosszabbul az eddigieknél, viszont a leggazdagabbak százezreket, ha nem milliókat zsebelhetnek be az igazságosabb közteherviselés és sanyarú szociális helyzetük javítása érdekében.
Adójóváírást kapott eddig – változó mértékben - a munkavállalók zöme, ez szűnik most majd meg.
Persze lehet ábrándozni, hogy a kieső jövedelmet majd rendeletileg odaadják a minimálbéreseknek, ez meg bizonyára a kis és középvállalati szektor (KKV) támogatása jegyében történik, ugyanis a megemelt minimálbéreket nem csak az államnak (forrása vélhetőleg a forradalmi elszántság lesz…) kell majd megfizetni, hanem a munkáltatóknak is, annak megemelkedett közterheivel együtt.
Hol van hát akkor itt a vívmány, kedves barátaim? - kérdezhetné Orbán, de nem kérdezi, mivelhogy nem hülye, csak tróger.
Mert ha erre a kérdésre válaszolna és valamilyen kisebb csoda folytán az igazat mondaná, akkor be kellene vallania, hogy ez, kedves barátaim csak nekem, meg a haverjaimnak jó, de nekünk aztán nagyon.
Hiszen a népi bölcsesség is megmondja, hogy kinek vagyon, annak nagyon.
Főként úgy, hogy a Vezér nem esik a dzsentroid felületesség és kivagyi nagyvonalúság bűnébe, ő von Haus aus hozta magával, hogy a legkisebb értéket sem szabad átlépni, hanem le kell hajolni érte.
Éppezérthát még két jogszabályocskát suttyantott a nyakunkba, - szemérmesen szemlesütve, mint szépasszony, aki látni is akarja, amit érez, - az egyik a négy és többgyermekesek adómentessége, a másik meg az örökösödés új szabályozása.
Az adómentesség kapcsán az ember eleinte kételkedik abban, hogy Magyarország miniszterelnöke ilyen kisstílű, ilyen pitiáner lenne, hogy a saját családi érdekeit ennyire kispályás ügyekkel mozdítsa előre - de aztán összevetve egyéb dolgaival meg a közismert előzményekkel csak megfogan a gyanú, - igen, ez az ember sajnos ilyen.
Cigány Lajkó meg majd marhára örül az adómentességének, hiszen idáig is virilista volt a falujában…
Az örökösödési illeték meg bizonyos értékhatárig az átlagember számára már ma is illetékmentes, de a dinasztikus célok érdekében Orbán elrendezte, hogy akár egy vállalatbirodalom öröklésekor se kelljen egy petákot sem fizetni a közös kasszába, és ha még a szorgalmas oligarcha csinál a magánrepülőgépéhez, a szigetéhez még négy gyereket is, akkor aztán itten van a dínomdánom maga.
A sok retardált Fideszhívő meg boldog, mert Viktor már megint jóléti intézkedéseket adott hálás népének.
Szállnak hát az ég felé a szép, színes szappanbuborékok és készülhetünk a választásokra, szavazzunk hát arra, aki elhozta nekünk a boldogságot, az emberre, Aki Soha Nem Hazudik.
Csak amikor megszólal…


:O))))

KEGYDÍJ...

Orbán Tatabányán kedveskedett a választóknak.


"Nyugdíjemelés biztos, hogy lesz, mert amit vállaltunk, hogy a vásárlóérték nem csökkenthet, azt betartjuk és az inflációval mindenképpen meg kell emelni"

Ezek az emelések azért még kérdéses ügyek, - ugye, azt már tudjuk, hogy  az országot a két fülénél, Mezőkövesdnél és Miskolcnál fogva kell felemelni, mint a fazekat, a nyugdíjakat meg sehogy sem, hiszen a nyugdíjnak nincs füle, csak vásárlóértéke.

Az Ember, Aki Sohasem Hazudott egy idősecske – feltehetőleg Fidesz szavazó - hölgy kérdésére adta ezt elő, már csak hogy megtörje az őt alapvetően jellemző monoton igazmondási kényszert, és kapásból úgy hasba akasztotta szegényt, hogy azóta is tágra nyílt szemmel mereng a csirkefarhát - hegyek felett a hentesnél, - most meg merjen kockáztatni negyed kilót vagy inkább takarékoskodjon…

Van eznkívül még egy lehetőség: a Vezér olyan hülye a gazdasághoz, hogy nem tudja, hogy mi a különbség nyugdíjemelés és a nyugdíjak vásárlóerejének szintentartása között.

Elmondom, oszt ha valaki találkozik vele, adja át neki.

A vásárlóerő szintentartása azt jelenti, hogy a derék nyugger a nyugdíjából mindhalálig mindig tíz kiflit és két liter tejet tud venni, miután kifizette a lakás rezsijét és a gyógyszerköltségeit, ez pedig bőven elég a kondícióban tartásához, hisz az elhízás egészségtelen.

A nyugdíjemelés meg azt jelenti, hogy amilyen mértékben növekednek az ország anyagi lehetőségei olyan mértékben növekedhet a nyugdíjas reáljövedelme is, tehát a két liter tej helyett vehet két litert és fél decit, a tíz kifli helyett meg tízet, meg egy tizenegyediknek leharaphatja a csücskét, mint tette ezt a Tescoban Selmeczi Gabika nyugdíjszelvény nélkül - ha ma tenné, már bizonyára áristomban ülne...
Szóval nem mindegy, de ez itt a Vezér szónoklatából nemigen derült most sem ki, - elfelejtette kibontani az igazság minden részletét.
A jelenlegi szabályozás szerint ugyanis a nyugdíjas osztozik az ország sorsában; ha az országnak jól megy, akkor jól megy a nyugdíjasnak is, ha nem megy túl jól az országnak, akkor stagnál a nyugdíjak reálértéke (hogy hány kiflire elég, ugye…), azaz a nyugdíjak csak az inflációt követik.
És akkor még mielőtt elájulnánk a nyugdíjasok nagy levelezőtársának ötletétől, itt van még az infláció számításának módja is, ugyanis az országos adatokban benne lelhető a gőzmozdony és a gumióvszer, a wellness-bérlet és a BMW ára is, míg a nyugdíjasok fogyasztói kosarában a csirkefarhát, a gáz, a villany, a gyógyszer, a közös költség vagy a járókeret lényegesen nagyobb súllyal esik latba.
Amúgy sem könnyű nyugdíjasnak lenni - még aki akarna, az sem nagyon tud munkát és kiegészítő keresetet találni magának.
Ritka szerencsés közülük az, aki komolyabb szervi baj nélkül tudja élni életét, de ha nincs kis tartalék pénzecskéje, akkor sok jóra amúgy sem számíthat.
A német nyugdíjassal ellentétben, aki leginkább a Baleári-szigeteken pihenget, neki a Járda-szigetek jutnak…
Szóval, maradjunk abban, hogy ezek szerint az újdonat Orbán-rezsim szokás szerint a legkisebb érdekérvényesítő képességű társadalmi rétegeken kezdi a megszorításokat, az adótörvényeken keresztül a legszegényebbektől, a nyugdíjrendszeren keresztül pedig a legelesettebbektől gyűjti be a pénzt, hogy aztán a tehetősebbek zsebébe csurgassa vissza, hiszen ők a Fidesz természetes szavazóbázisa.
A nyugdíjasok egy része pedig bedől az ilyen primitív szómágiának – ennek is köszönhető, hogy jelentős részük cserbenhagyta a szocialistákat, akik pedig a legnehezebb körülmények között is mindent megtettek értük.
Közkedvelt megközelítése a dolognak, hogy a szocialisták kormányzása okozta a bajt, ezért hát, hogy cserbenhagyták őket a nyugdíjasok.
Ez persze igen kedvező közelítés a Fidesz számára, amelyik amúgy is lelkesen iparkodik kriminalizálni a szocialistákat – sajnos igen nagy sikerrel, - ma már a közbeszédben a szocialista politikus a tolvaj szinonimájává vált.
Pedig ezidáig az egyetlen Zuschlag ötvenmilliós ügyén kívül – melyből negyven megtérült – még jogerős ítélet nem született, csak vádak, nyomozások, letartóztatások sokszor nevetséges indokokkal, emberek elzárva tartása valós indokok nélkül – maga Berija is megnyalná mind a tíz ujját a mai magyar közállapotok láttán.
A nyugdíjas pedig hisz a manipulatív médiának, különösen akkor, amikor a szocialista politikusok lapítanak, és állandó defenzívában vannak, - szinte egyikük sem mer kiállni meghurcolt párttársaik mellett és követelni a mindenkit megillető tisztességes eljárást.
Ez azt az érzetet kelti, hogy na lám! - mindegyiknek vaj van a fején, azért kussolnak.
A nyugdíjas meg a Fideszre szavaz, merthogy ők azok, akik nagy pofával vádaskodnak, hát akkor biztosan nekik nem lehet a szemükre vetni semmit.
És hát a nyugdíjasok jelentős része az ilyen nyilatkozatok hallatán megnyugszik és rohan az urnákhoz, hogy a Fideszre leadott szavazatával mihamarább szert tehessen a sajátjára.
Azért legyünk optimisták -  a magyar nyugdíjas találékony, majd takarékoskodik.
Ruhatárát változatosan variálva túléli a nehéz éveket, a meglévő mellény, bugyi/gatya és az ing sokáig kitart, ha egyszerre mindig csak az egyik van rajta és nem akarja a kengurut utánozni, - nem ugrál üres erszénnyel.
Csak lesi a postást, várja a nyugdíjat és örül, hogy még mindíg nem keresztelte át Orbán a járandóságát Nemzeti Kegydíjnak...


:O))))

EGY HÚRON VALÓ PENDÜLÉS…

"(…)ha nem tudunk felállni a változás mellett, akkor minden úgy marad, ahogy volt!"


Ezt mondta a miniszterelnök Mezőtúron.
Mezőtúron ugyanis a Kubatov féle nyilvántartás alapján - úgy látszik - még nem 100%-osan biztos a kormánypárt győzelme, ezért rá kell tenni még egy lapáttal.

A helyzet annyira kényszerítő, hogy maga a Nagy Mozdonyvezető vette kezébe a fűtő munkaeszközét – pattognak is a szikrák vidáman.

Szép dolog is az ilyen, amikor maga az Úr száll alá a mennyekből, serkenteni a jókat, félelmet és rettegést lopva a Gonosz szívébe, mondván: "mert ezt az országot nem lehet Budapestről felemelni, (…) mindenhol, minden egyes helyen, így Mezőtúron is meg kell emelni" – mondta.

Kifejtette azt is, hogy ha Mezőtúron nem tudnak olyan embereket választani, akik megszervezik ezt a munkát, akkor városuk ott marad, ahol most van, és nem tudják bekapcsolni a fejlődésbe.
Mondjuk azért kellett neki most Mezőtúron bukfencet vetni, mert a város a jelek szerint éppen ott van, ahol lennie kell és polgárai elégedettek az eddigi vezetéssel…
Persze ez nem fenyegetés, - ez csak ígéret, ígéretekben pedig a Nemzet Főmérnöke soha nem volt szegény, meg aztán egykoszból meg is nyugtatta a választókat, hogy ha neadjisten véletlenül és mindennek dacára mégis baloldali többségű önkormányzat alakulna Mezőtúron, ez nem jelenti azt, hogy "a település lekerülne Magyarország térképéről"!
Huhhhh!
Nagy kő esett le a szívünkről, - megúsztuk a napalmot meg a szőnyegbombázást, lesz helyünk a Nap alatt, élhetünk még átmenetileg ebben a gyönyörű új világban, Mezőtúr is és mi is, akiknek egyáltalán nem tetszik ez a bugrisvircsaft.
Persze nem lenne Orbán az - aki, ha nem alapozta volna meg ideológiailag is az elképzelését, merthogy azt találta mondani: "sokkal könnyebben tudok segíteni egy bajban lévő városon akkor, ha az ott lévő emberekkel egy húron pendül a gondolkodásmódunk."
Hát nem is tudom, erre mit is mondjak, mielőtt elmegyek hányni…
Szóval talán azt kellene elsősorban megemlíteni, hogy nem illik egy ilyen magas beosztásban egyes szám első személyben beszélni.
Ezt akkor tehetné joggal, ha a székházpénzből meggründolt kőbányászati vállalkozás hozadékából, vagy a visszanemtérítendő állami támogatásból létrehozott szőlőbánya, esetleg a strómanok nevén futtatott vállalkozásai hasznából adna.
Az is gusztustalan volna ugyan, de az legalább nem lenne közpénz, csak a köztől lopott pénz.
Amit a Magyar Köztársaság nevében állami pénzből – a mezőtúriak pénzéből is - adnak, az egyrészt nem személyes kegy, hanem vagy járandóság, vagy pártatlan testületek által pályázaton vagy más, Európában elfogadott módon odaítélt pénz, aminek az odaítéléséhez a hivatalban levő miniszterelnöknek az égvilágon semmi, de semmi köze sem lehet.
Formálisan ez tilos, informálisan meg hivatali hatalommal való visszaélés bűncselekményét valósítja meg, és ezen az sem sokat változtat, hogy egyszer már megúszta ezt a dolgot.
Mégis hogy képzeli?
Majd odaveti a kormányülésen: aztán nehogy az ellenzéki települések nyerjék a legtöbbet?
Vagy mégis - milyen elképzelései vannak ennek az embernek egy modern jogállam működéséről?
Azt képzeli magáról, hogy ő Mátyás király Gömörben?
Az egyhúronpendülés meg hihetetlenül kellemes dolog tud lenni, leginkább, amikor egy bögyös, csinos, mosolygószemű fehérnéppel pendülünk egy húron, egyszerre mondunk ki gondolatokat, felelünk fel sem tett kérdésekre - de egy miniszterelnök egy település önkormányzatával?
Mi köze van a konkrét napi munkájukhoz?
Mi, Isten kegyelméből I. Viktor Mihály úgy döntöttük, s rettegve lessétek szavunk?
Szomorú ezt mondani, de ennek a komának lövése sincs demokráciáról, jogállamról - tisztességről meg végképp nincs, helyette otthonról a „győzni kell!” jelszavát hozta magával a mi állami szintre emelt Győzikénk.
Pedig ott a példa a szeme előtt: azok a létesítmények, melyekkel Kósa haverja kampányol, a nyolc év szocialista kormányzata alatt Debrecen városának juttatott állami pénzekből valósultak meg.
A fejlődéshez Debrecen azzal járult hozzá, hogy a Kossuth téri szoborról a polgármesterné asszony zord fellépésének hatására lefűrészelték a hiányos öltözetű sellőt, feloldva ezzel a szobor és kritikusa közötti esztétikai vetélkedő frusztrációját…
A miniszterelnöki szerep kabátja igencsak lötyög a benne Kukaként peckesen masírozó és magamagával láthatóan roppant elégedett politikuson, aki egyetlen dologban tehetséges: a népbutításban, - de abban aztán nagyon.
Kövér László is úgy érezte, hogy be kellene szállnia a kampányba, ezzel adott ugyan nekünk egy esélyt, de mostanság nemigen van olyan esély, amivel élni tudnánk…
Azt mondta a bajuszkirály, hogy a nyolcévnyi, egymást érő kampányok véget nem érő sorozata október 3.-val lezárul, kampányok helyett végre foglalkozhatunk az életünkkel.
Mecsoda magvas gondolat, milyen elemzőkészség, - habár én úgy képzeltem volna, hogy a nyolc év alatt mindösszesen négy országgyűlési választás alkalmából, meg a két önkormányzati választás miatt kellett volna kampányolni, aztán egy kicsit lehiggadva élni, dolgozni meg hasznosan politizálni, nem pedig az országot diliházzá változtatva megágyazni a honi neonáciknak.
Azt is gondolom, hogy a nyolc év alatt nem a szocialisták kampányoltak hisztérikusan reggeltől estig, és nem Szekeres Imre növesztett seggigérő hajat, habár ha ezzel hozzá tudott volna járulni a szocialisták sikeréhez, miként Kövér a Fideszéhez, minden bizonnyal megteszi - kerül, amibe kerül…
Orbán pedig hadd mondja a magáét, - az önkormányzati választások után – úgy tűnik – marad a térkép olyan, amilyen volt, és utána eljön majd az igazság pillanata: valamit tenni kell.
Na, akkor lehet aztán majd egy húron pendülni, - nagyon fogok röhögni, mikor erre az IMF-el tesz majd kísérletet.
Attól tartok, hogy azon az egy húron, ami jelenleg van neki, ez nemigen fog menni a mi Rigó Jancsinknak…
És lehet, hogy hamarosan egyre több helyen pattan el az az egy húr...

:O))))

A STÍLUS...

A stílus maga az ember.

És amennyiben egy politikust még be lehet egyáltalán sorolni ebbe a kategóriába, úgy ezt a bölcsességet a politikusra is lehet alkalmazni.

Tulajdonképpen a hatalomgyakorlás módja az adott ember személyiségének lenyomata, jobban jellemzi ez őt, mint kötelező politikusi eszköztárának bársonyos hangja, bársonyos hangon előadott hazafias szövegei, politikai szándékainak elszónoklása és az öreg nénik kísérgetése oda-vissza a zebrákon.

Persze sokat lendíthet a politikus imidzsén, ha valakit egész stáb készít fel arra, hogy hogyan legyen embernek látszó tárgy a hétköznapi életben, sokat hozhatnak rajta a logopédusok, segíthetne valamennyit Görög Ibolya, ha még igényt tartanának a szakértelmére - de nem, ma az illem is forradalmi, töröljük hát bele orrunkat a terítőbe és szellentsünk az asztalnál vígan!

De a felvett viselkedés csak a felszín, annak nem kellene bedőlni.

A lényeg a tettekben lakozik.
Nem mondanám azt, hogy a politikus eleve rosszat akarna a népnek, hiszen lehetnek neki is jobb napjai, és azt sem gondolom, hogy ne akarná minden politikus a hatalmat, hiszen csak ennek birtokában tudja megvalósítani álmát az ország felvirágoztatásáról, márpedig ezért ment politikusnak.
És ez független attól, hogy amikor ténylegesen hatalomhoz jut, akkor a felvirágoztatás eredménye büdöske lesz vagy szegfű, - ez sok tényezőn és nem csak a politikuson múlik.
Vannak aztán emberek, akik belebódulnak a hatalomba és betegek lesznek tőle.
Eleinte vannak ugyan országjobbító szándékaik, de aztán beleszeretnek a feelingbe: én ezt is megcsinálhatom, meg azt is megcsinálhatom, hiszen én már nem a Hatalom szolgája vagyok, hanem én vagyok maga a Hatalom!
És akkor aztán nem mi nyerjük a legtöbbet, horvátországi nyaralásunkról a Honvédség repülőgépe hoz haza minket családostul, veszünk – esetleg vetetünk - magunknak díszdoktori címet, átvételéhez magánrepülőgéppel utazunk állampénzen, és ha felülünk a vonatra, akkor a mozdony felett harci helikopter köröz, az utasokat pedig beterelik a peronról, mikor a szerelvény áthalad.
Merthogy minket akár meg is merényelhetnek, akkora fenenagy emberek vagyunk…
Az első időkben megbeszéli az ország dolgát politikustársaival formális és informális fórumokon, de egyre nehezebben lehet ellentmondani neki, és aki valamit számonkérne rajta, az röpül a hatalom közeléből azonnal.
Aztán a régi harcostársak is úgy járnak, mint hajdan Ernst Röhm, aki Adolfnak szólíthatta Hitlert, csak a kor lágyabb követelményeihez igazodva, - mehetnek a Fidesz-prominensek Gulagjára, Brüsszelbe, imígyen megporcukrozva a száműzetés keserű kenyerét.
És aztán már nincs senki, aki ellentmondhatna, ha pedig mégis, akkor igen könnyen megkaphatja a selyemzsinór ígéretét még a személyes jóbarát is, mégha a haja vége sáfrányos is a nagy elkötelezettségtől.
Ettől kezdve aztán jönnek a klónok, a sok kicsi politikusklón, mint a Matrjoska baba hasából az egyre kisebb Matrjoskák, akikkel már nincs sok dolog.
Legfeljebb közéjük kell csapni, mikor túl nagy lesz a tülekedés a felséges segg körül.
Néha nagyon kell röhögnöm, mikor a rádióban vagy a televízióban hallom valamelyiket, - van úgy, hogy kell néhány perc, mire rájövök, hogy nem maga a politikus beszél.
Ez persze amilyen nevetséges, annyira szánalmas is egyúttal - mindig emlékeztet arra, mikor Paskai bíboros állt a magyar katolikus egyház élén, - magára valamit is adó pap nem volt széles e honban, aki ne raccsolt volna…
Aztán persze a politikus egyre okosabb is lesz, már nincsenek kételyei, nincsenek skrupulusai sem, áttér kinyilatkoztató üzemmódra, és a vége felé már képmutatni sincs kedve, egyes szám első személyben hoz meg magas grémiumokat megillető döntéseket, amelyek tagjait aztán megalázza azzal, hogy tapsra fel kell emelni a kezüket, - egyelőre csak az egyiket…
Azt ugyan a mai napig nem értem, hogy igen magas állami tisztségeket betöltő, becsületben megőszült embereknek mi szüksége van a szervilizmusra, így hát leginkább szánakozva nézek főbírót, legfőbb ügyészt, tábornokot, diplomatát, akiknek a gerince helyére valahogy, menet közben egy sezlonrugó került.
És a klónok szorgalmasan követik a példaképet, ők is egyel okosabbak mindenkinél, ők sem tárgyalnak senkivel, tárgyalás helyett fenyegetőznek, kioktatnak és kinyilatkoztatnak, - az ember bottal se szívesen piszkálná meg némelyiket…
A politikus meg néz ki a fejéből agresszív önelégültséggel, már majdnem mindent felzabált,most még van egy választás és csúcson van.
Ahonnan már csak lefelé vezet az út, csak a haladás sebessége kérdéses.
Magyarországnak nincs szerencséje, összesen két európai formátumú politikust tudott felmutatni az utolsó húsz évben, és hát ugye, - similis simili gaudet – választottunk néhány szürkét és egy vérbunkót is, de ne panaszkodjunk, az élet harc, nem pedig libacomb párolt káposztával.
Megvívjuk...


:O))))

ÜGYÉSZSÉG...

A legfőbb ügyész eljutatta javaslatait az alkotmány-előkészítő eseti bizottsághoz.
Kovács Tamásnak akár hattyúdalaként is értékelhetjük ezt a megmozdulását, hiszen nyílt titok, hogy a Vezér a legfőbb ügyész székében kedvencét, a sok hasznos szolgálatot tett Polt Pétert szeretné látni.

Ehhez még bántani sem kell a pozíció jelenlegi birtokosát, aki decemberben hetven éves lesz és ezzel a megbízatása automatikusan megszűnik.

Azért a boldog nyugdíjas évek reményében szép dalt dalolt, javaslataiból visszaköszönnek a remek fideszes ötletek, és azok közül is a legjobb: a legfőbb ügyész ne legyen a Parlament által interpellálható, mivel az ügyész nem tartozik politikai felelősséggel az Országgyűlésnek.
Mint írja: az interpelláció a kormány ellenőrzésének, elszámoltatásának eszköze.
Örvendezzünk hát együtt ezen a nagyszerű kezdeményezésen, hiszen mi sem hiányzik jobban, minthogy az ügyészség elveszítse azt az utolsó kis szálat is, ami eddig bármelyik hatalmi ághoz kötötte, és szó szerint állam legyen az államban.
Polt Péter pedig a magyar Visinszkíj, csak még egy kicsivel annál is több önállósággal.
A modell leginkább Lenin, de még inkább Sztálin államszervezési módszerére hajaz, - a cél az, hogy törvényesség feletti felügyelet az állami akarat végrehajtásának hatékonysága érdekében egy független szervezet, de még inkább egyetlen személy – a legfőbb ügyész kezébe kerüljön.
Ez a törekvés szépen illeszkedik az Orbán-féle neobolsevik állammodellhez, de egyáltalán nem illeszkedik a demokratikus Európa jogrendjébe.
Az ügyészség ezidáig is felügyelet nélkül működött, a parlament ellenőrző szerepe csak elméleti síkon érvényesült, mert a legfőbb ügyész interpellációja után az arra adott, de  leszavazott válasznak az égvilágon semmiféle következménye nem volt, Polt bájosan mosolyogva a füle botját sem mozgatta.
De ezidáig legalább kérdezni lehetett, felhívva ezzel a figyelmet az esetleges anomáliákra, - most ez a lehetőség is forradalmi átalakuláson megy át.
Ha elfogadja a Fidesz frakció, - márpedig miért ne fogadná el, ha erre kap utasítást - akkor onnan kezdve a törvényességi felügyelet annak az embernek a kezébe kerül, aki volt oly kedves világ csúfjára kimosdatni a Fidesz prominenseit a Kaya Ibrahim stílusú ügyekből.
Olyan ember kezébe, akinek ingerküszöbét nem érte el a hivatalban levő miniszterelnök szőlőbánya ügye, ahol is a fiúk a bányában dolgoztak, Orbán meg szakított egy hangyányit a családnak is.
Az ügyészség tevékenysége Kovács Tamás vezetése alatt is kritikán aluli volt, és amikor egyszer Gyurcsány kifakadt, hogy az igazságszolgáltatás szemérmetlenül jobbra húz, akkor tökéletesen igaza volt, és igazságára az ügyészség tevékenysége is alapot adott.
Az ügyészség mind a mai napig a Fidesz házőrző kutyája, - erre szép példa a Sukoró-ügy is, mely során a legképtelenebb baromságokkal próbálták és próbálják kriminalizálni az ügy szereplőit, és ebben az sem zavarta őket, hogy kívülnézetből igen nevetségesnek látszottak.
Csakhát az a baj, hogy amin mi röhigcsélünk, netán esetleg bosszankodunk, az az ilyen ügyek résztvevőinek súlyos erkölcsi-gazdasági problémákat okozhat, és hiába, hogy évek múltán majd kiderül, hogy a vádiratokban még a névelők is hazugságra épülnek, ezen emberi sorsok, - nem túlzás, életek múlhatnak.
Szerencsésebb országokban az ügyészség megtalálja az egyensúlyt az állampolgárok érdekérvényesítése és a törvényesség érvényre juttatása között, nálunk úgy látszik, a bolsevik modell jobban tetszik.
Pedig volt már itt javaslat arra, hogy ezt az idejétmúlt szervezeti formát fel kellene váltani egy korszerűbbel, amelyben az ügyészség még véletlenül sem rendelkezik senki által nem ellenőrizhető önállósággal - tiszta röhej, hogy az ügyészség saját nyomozását ellenőrzi, - hanem mondjuk, az igazságügyminiszter egyik helyettese irányítja a vádhatóságot.
Ez persze egyet jelentene az ügyészség kormány alá rendelésével, ami azért nem teljesen azonos még a mai érdekes helyzetben sem Orbán informális, zsebből történő irányításával.
Az meg már csak hab a tortán, hogy állítólag arra számíthatunk, hogy a következő legfőbb ügyész megbízatása kilenc évre fog szólni, ami természetesen tovább fogja erősíteni a jogrendbe és az igazságszolgáltatásba vetett kiemelkedően magas közbizalmat.
Minden ellenkező híresztelés dacára a Magyar Forradalmi Orbán-Semjén Kormány nem az első, amelyik kétharmados felhatalmazással rendelkezett a rendszerváltás óta, - Horn Gyula kormánya is ugyanezekkel a felhatalmazással rendelkezett, érdekes mód mégsem érezte azt senki, hogy a rút pufajkás meg akarná semmisíteni politikai ellenfeleit, vagy, hogy vétene a politikai illem ellen.
Orbán és környezete viszont úgy viselkedik, mintha ő lenne Vuk, a politikai ellenfelek meg a libák.
Nagy tévedése az, hogy megfeledkezik a csendesen üldögélő és szemlélődő pármillió Símabőrűről, akiknek előbb utóbb elegük lesz ebből a pöffeszkedő agresszivitásból…
Már ajánlottam neki Görög Ibolyát, esetleg még lehetne valamit hozni a stíluson, ha már a tartalmon nem is tud - aki Sztálin emlőin nevelkedik, azt traktorral sem lehet lehúzni a ciciről…


:O)))

BISZKU....

Lakodalom van a mi utcánkban!

Sikerül-e végre bíróság elé citálni azt a kommunista belügyminisztert, aki az 1956 utáni megtorlásokat irányította - ez itt a kérdés.

És ez ma az egyik legfontosabb feladat is, hiszen a 89 éves ember mikor megkérdezték tőle, hogy mit gondol a saját 1956-os szerepével kapcsolatban, akkor elmondta, hogy mit gondol, és ez a mai igendemokratikus világban - úgy tűnik - megbocsáthatatlan bűn.

A tetejébe a gyanúsított nincs olyan árnyalt gondolkodással felvértezve, mint hajdani kollegái közül Pozsgay vagy Szűrös Mátyás, nem is próbál egyszerre egy lyukból hideget és meleget fújni egyszerre, mint mondjuk az egyébként általam a baloldal egyik kisiklott és elpocsékolt tehetségének tartott Berecz.

Biszku volt és maradt is az, aki egész életében volt: elkötelezett, merev és keményvonalas kommunista.

Tökös legény még ma is, nem tagadja meg a múltját, vállalja, amit tett és karakteres véleménye van a dolgok mai állásáról is, amit nem is nagyon titkol.
Viszont van mögötte erkölcsi tőke, merthogy ő volt a nyilasuralom és a német megszállás alatt a fegyveres ellenállás egyik szervezője, és 1956-ban is ő szervezett fegyveres csoportokat a felfegyverzett felkelők elleni harcra.
57 márciusától lett belügyminiszter.
A Kádári konszolidáció megkezdődésével közvetlen állami szerepe véget ért és a KB titkáraként dolgozott, majd 1978-ban, miután nem értett egyet Kádár politikájával és ennek hangot is adott, ezért felmentették tisztségei alól, és nyugdíjazták.
Ő tudta azt, amit kevesen hittek el, hogy a kapitalisták mindent megtesznek a társadalmi rend megváltoztatása érdekében, és azt gondolta, hogy ennek meghiúsításáért semmilyen ár sem drága.
Tevékenységéről lehet mindenféle véleményt kialakítani, lehet démonizálni, lehet a korról és benne Biszku szerepéről mindenféle marhaságokkal traktálni a társadalmat, de most nem a kor és benne Biszku Béla tevékenységének értékelése van porondon, hanem a gondolat és szólásszabadság fogalmi körének újrarajzolása kezdődött meg.
Mondhatnám, hogy ez a kör a pont felé konvergál éppen...
A volt belügyminisztert a jobbikos Szilágyi György képviselő jelentette fel, mert egy interjúban kifejtette, hogy ő 56-ot nem tartja forradalomnak, hanem ellenforradalomnak gondolja, továbbá határozottan állította, hogy a bírósági ítéletek a bűncselekmények elkövetéséneek időpontjában hatályos jogszabályok szerint születtek, és tagadta, hogy azok meghozatalára neki befolyása lett volna.
Szilágyi György szerint Biszku szavai kimerítik a Büntető Törvénykönyv módosításában foglaltakat, amely szerint nem csak a nemzetiszocializmus, hanem a kommunizmus idején elkövetett bűntettek nyilvánosság előtti tagadása és kisebbítése is három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Szilágyi értelmezése szerint Biszku az interjúban tagadta, hogy bármilyen bűncselekmény történt volna az 1956 utáni években, ezért feljelentést írt, Hatala József országos rendőr-főkapitánynak címezve.
Szilágyi György természetesen jogi fogalmak tekintetében (is) kihívásokkal küzd, de hát ez a feljelentés nem is a jogról szól, hanem a bosszúért lihegő hajdani futballhuligán feltűnési viszketegsége.
Viszont az kétségtelen, hogy bár maga sem tudta, hogy mit tesz, komoly kihívás elé állította a vádhatóságot és a bíróságot, melyek ez ügyben hozott döntéseinek nagyon hosszú távú hatásai lehetnek.

Ez a történet a vélemény és szólásszabadságról szól, arról, hogy van e joga Magyarországon ma akárkinek is a történelmet szabadon értékelni és a véleményét szabadon kifejteni.

Merthogy a derék jobber azt is kitalálta, hogy a Parlamentnek kellene eldönteni, hogy mi volt és erre a feladatra minden párt delegáljon egy bizottságba történészt, aztán majd együtt megmondják a frankót.

Marhaság, - különösen, ha a pártok által favorizált, magukat történésznek tartó történelemigazgató udvari történészekre gondolunk…

Ami különösen zavar, hogy sehol sem hallom azoknak a hangját, akik húsz éven keresztül állandóan fennkölt pofával hirdették Voltaire liberális gondolatát: „Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.” ...

Vagy ez csak akkor igaz, ha a mi seggünket rugdossák?

Egyáltalán, a saját táborom túlnyomó többsége ma olyan, mint aki odacsinált az asztal alá, és most fintorogva csóválja a fejét, és lamentál, hogy nincs párt, akire jó szívvel tudna szavazni, inkább el sem fog menni, - de ez csak kis kitérő.

Persze vannak itt alapdolgok a történelemmel meg a múlttal kapcsolatban, amelyeket tisztázni kellene, hogy az ilyen ostoba kóklerek, mint a magát politikusnak és ettől már okosnak is tartó képviselők ne etethessék a népet gátlástalanul ostoba, de hangzatos szövegekkel

Sajnos, ebben a társadalmi politikai légkörben még nem jött el ennek az ideje.

A törvény egyébként így fogalmaz: aki nagy nyilvánosság előtt a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja, vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Népirtás Magyarországon az elmúlt században a Holocauston kívül nem volt, az emberiség ellenes bűncselekmények körét pedig pontosan meghatározza a törvény, már csak ezért is képtelenség ezek tagadásával vádolni Biszkut.

A jog nem olyan, mint a pattogatott kukorica, hogy belenyúlunk a stanicliba és ki-kikapunk egy-egy nekünk tetsző szemet, és aztán már csak ropogtatjuk, mint a papagáj: Gyurrrika vagyok, bosszút akarrrok!

Legalábbis remélem, mert abban azért nem vagyok teljeesen biztos, hogy Biszku megússza póráz nélkül, hiszen a rendőrség már meggyanúsította, ami tulajdonképpen az eljáró hatóság szakmai alkalmatlanságáról állít ki csúfos bizonyítványt és fertelmes kórképet társadalmi állapotainkról.

Soha nem szerettem Biszkut, mert szerintem Magyarország népének érdekeit az adott kor hazai és nemzetközi körülményei között Kádár jobban képviselte.

De ahhoz azért joga van, hogy 1956-ot ellenforradalomnak tartsa, és ahhoz is, hogy arra hivatkozzon, hogy az állam büntetőjogi igényét a megtorlások során is a hatályos törvényeknek megfelelően, bírósági eljárások keretében érvényesítette.

Mindenesetre az tény, hogy nem a körúti fákon lógtak a rendszerre fegyvert emelők, mint a szerencsétlen rendőrök, honvédtisztek vagy az ávós kiskatonák; akit elítéltek – nagyon kisszámú bűncselekménytől eltekintve – azokat a Magyar Népköztársaság bírósága ítélte el.
Ha úgy tetszik, a Magyar Köztársaság jogelődjének bírósága, a nép nevében…
Hogy a büntetésre annak idején ki és mennyire szolgált rá, azon lehet persze vitatkozni, meg történészkedni, de egyet nem lehet: a tényeket letagadni…
És talán még ezekben a forradalmi időkben sem lehet számunkra közömbös a gondolat és szólásszabadság...

:O)))

STADION...

Hát megvalósul végre a debreceni álom, - stadiont kap a Loki!

Az ötödik legeladósodottabb magyar városnak valószínűleg már csak ez hiányzik a boldogsághoz, hiszen – mint kiderült Kósa közgazdász és árfolyambillegető szavaiból – a Loki a fejlődés motorja, a GDP növekedésének egyetlen reménye.

Hogy el ne hervadjon a debreceni labdarúgás csenevész, de legalább kizöldült facsemetéje, ahhoz stadion kell, ez kétségtelen.

Merthogy a sport mindenekfelett és ezt a stadionépítést épp úgy kell csinálni, ahogy minden országban, amelyikben a labdarúgás jelentős mértékben hozzájárul a GDP-hez, - állami és önkormányzati forrásból.

Arra azért nem került sor, hogy cizellálja is ezt a magvas gondolatot egyetlen élőként megszobort politikusunk, és azt sem taglalta, hogy ez a számok nyelvén mit jelent - ahogy azt sem, hogy honnan veszi, hogy ezt a világ boldogabb országaiban is így csinálják.

Mindössze azt nem tagadta, hogy a nagyságrend tízmilliárdos, és azt állította, hogy a műintézmény már középtávon nyereséges lesz.

Hááát - ha csak be nem integrálja a projectbe a helyi örömlányokat, akikhez kiváló kapcsolatokkal rendelkezik, akkor ez azért kétséges...

Hát imígyen akkor azt már tudjuk, hogy mi lesz, csak még azt nem tudjuk, hogy addig mi lesz.

Merthogy egy nyakig eladósodott városnak legjobban egy ilyen pénznyelő létesítmény üzemeltetésének költségei hiányoznak, az olyan igaz, mint a tény, hogy Kósa Lajos Isten első helyettese, a magányos nők gyámolítója, a pénzügyi zseni, akinek mellesleg hiteltartozásom ügyében magam is sokat köszönhetek…

Mindenesetre hatalmas lépés ez magyarember egészséges életvitele felé, - igaz ugyan, hogy egyelőre csak 11 labdarugó és vagy kétszáz utcai harcos élvezheti áldásait, de ne legyünk telhetetlenek!

Bónuszként talán még Deutsch Tamás elfekvő beléptető kapuiból is be lehet építeni néhányat, lecsökkentve ezzel a károkozás 5 milliárd forintos (egy fél Loki-stadion - nyolcéves kamataival együtt van az egy egész is…) összegét négymilliárd nyolcszázmillióra, - ez további haszon ugye…
Merthogy a Loki saját nyereséges tevékenységét labdarugó utánpótlás-bázis felépítésére fogja fordítani, - persze Lajosunk szerénysége megtiltotta, hogy megemlítse – remélhetőleg Kósa Lajos Akadémia lesz a neve, - így végre megkapná ő is az iskolai végzettségét méltán tanúsító okiratot és akadémikus lehetne végre, még mielőtt elnyerné a közgazdasági Nobel-díjat.

Szeretem én rettenetesen a focit, végtére is a szórakozás biztosított, - ennyi kutyaütőt egy pályán azért nem mindennap lehet egykupacban megszemlélni, és nagyon becsülöm a futballakadémiának nevezett gladiátorképzőket is, - gazdáik igen szép pénzeket fognak keresni majd az itt felkészített fiatalokon.

Viszont az iskolai vagy helyi sporthoz rendelt pénzekről nemigen esik szó, a kis helyi sportegyesületek vezetői és edzői a legjobb román koldusokat is bármikor lealázzák, - már csak a fekete szemüveg és a karjukon ordító csecsemő hiányzik róluk…

Lajos megemlékezett a szoci kormányokról is, elmondta, hogy mennyire alacsony hatékonyságú volt a Nemzeti Fejlesztési Terv, - persze nem akarta kétségbe vonni, hogy kellenek a tornaterem felújítások is, de néha van fontosabb szempont.
Persze - elvi szempont.
Elviszem.

Pont.

A fn.hu részére adott interjúban Kósa első elnökhelyettes azután még gusztustalanodott kicsit - például olyan természetességgel hazudta szembe az olvasót a decentralizáció fontosságáról, mintha pártja nem éppen most kotorna maga alá mindent és mindenkit ami/aki létezik, él vagy mozog.

Elsősorban természetesen azokat az intézményeket, ahol a nagy pénzek mozognak.

14 államigazgatási szerv kerül közvetlen állami irányítás alá, beleértve a Tb-t és a Nyugdíjbiztosítót is bevételestől-mindenestől, - hogy aztán ezeket a továbbiakban miért nevezik majd biztosítónak, arra csak egy lehet a magyarázat, - valamiért idegenkednek az államosítás szótól.
És hogy miért pont Rákosi jut az ember eszébe, ha a változtatások lényegébe belegondol, arról csak ötleteim vannak.
Persze várjuk meg a választásokat, merthogy addig olyan a Vezér, mint a néma levente, és alattvalóinak sem kellett megüzennie, hogy kampányidőszakban kuss, - tudják ők, hogy nekik egyébként is kuss van…

Viszont a jó hír bejelentése egyértelműen vezéri feladat, - olyan peckesen állt ma a Rákosi 60. születésnapjára emlékeztető zászlóerdő elé, mintha hosszú és gondos előkészítő munkája érett volna be a mai napon, - annyira nemzeti volt, hogy már csak azt vártam, mikor csavarja be magát valamelyik zászlóba a szexibb kinézet végett, de megfékezte magát, hál istennek…

Vezérünk elmondta, hogy az egymillió munkahely teremtése felé megtettük az első öles lépést - habár ehhez is annyi köze volt, mint házilibának a vadludak vándorlásához, de hát azt már megszoktuk, hogy a mi Vezérünk kicsit lopós, - most éppen dicsőséget, ugye…

Azt is hallhattuk, hogy ez a beruházás – ha elkészül – a GDP 2%-át fogja megtermelni.

Bolond ez az Audi, egy ilyen földön heverő, tönkretett országba komplett autógyárat telepít, - ezek a németek se tudják, mit csinálnak!

Azért örültem a hírnek, és csak mellesleg jutott eszembe a LMP nagyszabású tiltakozása a project helyszíne ellen.

Volt itt védett erdőssztyepp, meg volt nagyívű eszmefuttatás arról, hogy nem az autógyártás, hanem a zöld munkahelyek létrehozása lenne a helyes útja a gazdaság fellendítésének, - még az ég is zöld volt, már csak a bánáti bazsarózsa hiányzott.

Gondolom természetbarát tulkokat, esetleg megmentett bálnákat kellene terelgetni a zöldruhás munkavállalóknak az erdősztyeppen, - az LM P-nek jelentős készlet áll ezekből a fajtákból rendelkezésre.

Lassan-lassan már azt gondolom, hogy a zöldre dizájnolt kisfidesz kártékonyabb még Kósa Lajkónál is, ami azért nem kis teljesítmény, lássuk be…

Mindenesetre ne bánkódjunk, hazánk elindult a felvirágzás felé, egyes fideszes hívők szerint többet tettek a száz nap alatt, mint a megelőző kormányok nyolc év alatt.

Hát - hacsak nem a károkozásra értik, mert akkor úgy stimmel…

Főzzünk inkább lecsót meg töltöttpaprikát, annak van most a szezonja, és élvezzük még néhány napig az érett hölgyek nyarát - fő az egészség és a kiegyensúlyozott életvitel, ugye...


:O)))))

NEM KUKORICÁZUNK...

Beindultak a gyorsított eljárások a bíróságokon, meg van mentve magyarember.


Az első hírek között szerepel, hogy háromnapi elzárásra ítéltek egy 63 éves kukoricatolvajt, aki háromezer forint értékű kukoricát lopott a határban.
Az elítélt elmondta, hogy gyakorlatilag terménylopásból él, és nem kell látnoknak lenni ahhoz, hogy megjósolhassuk, abból fog élni a negyedik naptól kezdődően továbbra is.

És ha visszaesőként majd becsukják három hónapra, akkor azzal nagy szívességet tesznek neki, merthogy megoldják az étkezését, nem kell a ruházata hiányosságai miatt szenvedni, melegben és baráti társaságban töltheti a telet.

Olvasgathat, televíziót nézhet, - azt a kis kényelmetlenséget, hogy este az ajtót rázárják, igazán ki lehet bírni…

Persze a föld gazdája örül, hogy most aztán jól megkapta a magáét az elvetemült bűnöző, de ha azt is gondolja emellé, hogy ennek az ítéletnek visszatartó ereje lesz, nem kell majd tartania bűnismétléstől és a koma ettől kezdve jó útra tér, akkor álomvilágban él.

Mint ahogy álomvilágban élt az is, aki ezt a törvényt meghozta, merthogy a szociális és társadalmi anomáliák elleni küzdelemre nem megfelelő fegyver a büntetőjog.

Van egy eléggé széles réteg Magyarországon, akiket magára hagyott a társadalom a rendszerváltozáskor, akik 1990 óta nem dolgoztak sehol, akik azóta segélyekből tengődnek, akik, már ha akarnának, sem tudnának beilleszkedni a munka világába.

Ez az ember 43 éves korában még valószínűleg dolgozott, - meglehet éppen a helyi termelőszövetkezet növénytermesztési ágazatában, - szakértő kezekkel töri ma a kukoricát, merthogy az utolsó húsz évben nyugdíjalapja sem keletkezett, és ami pénzt kap, az a hideg vízre is kevés.
Nem egyszerű probléma ez, mert ha az állam ad neki annyi pénzt, amennyiből valóban meg is lehet élni, akkor az felháborítaná azokat, akik az utóbbi húsz évet is végigdolgozták, és ugyanannyit kapnának nyugdíjként, mint emberünk megélhetési támogatásként.
Igazuk is lenne, de ettől még a tény tény marad, - az önfenntartás ösztöne a génekbe van kódolva, és ha a kérdés úgy merül fel, hogy erkölcs vagy jóllakás, akkor senkinek ne legyen kétsége, hogy melyik opció lesz a nyertes.
És aki butaságokat kezdene beszélni, az tegyen ki az asztalra egy rúd kolbászt, meg kenyeret és fogja magát 0 kalóriás diétára, - úgy az ötödik nap táján a kolbász üres csomagolópapírja felett visszatérhetünk a kérdésre.
A nyomor felülírja az erkölcsöt.
Az állam egy napi fogvatartására 8350 forintot fordít, a három nap alatt többet fizet ki, mint a becsukdázott szerencsétlen havi segélye, és nyolcszorosát az okozott kárnak – a semmiért, merthogy ennek semmi haszna nincs, azt tekintsük axiómának.
Ennek csak pártpolitikai haszna van, - a két debil vetélkedőjén lehet vele pontokat nyerni, és nincs ember, aki ellene merne szólni az ilyen baromságoknak.
Azt mondta Orbán, hogy a Fidesz felkészült a kormányzásra.
Fel hát - olyan remek káderállományt szedett össze, akik ilyen okos törvényeket tudnak barkácsolni.
Meg akik olyanokat képesek nyilatkozni, mint Lóránt Zoltán, az Állami Számvevőszék főigazgatója szerdán egy budapesti sajtóbeszélgetésen.
Azon sopánkodott, hogy az állam úgynevezett üzleti vagy vállalkozói vagyona könyv szerinti értéken 12.900 milliárd forint, a szakértői becslések szerint viszont 42.800 milliárd forintot ér.
Ez az ember lehet az ÁSZ főigazgatója ma Magyarországon, - félelmetes.
Mindenki, aki akárcsak egy kicsit is konyít a gazdasághoz az tudja, hogy a könyv szerinti érték és a becsült piaci érték között óriási lehet a differencia.
Ha vettem egy ingatlant tizenöt évvel ezelőtt mondjuk hatmillióért – ez a könyv szerinti érték - akkor az ma, ha frekventált helyen van, vagy kiderül, hogy olaj van alatta, vagy akár csak az ingatlanárak kedvező alakulása miatt is - ma érhet akár hatvanmilliót is.
Ha értékbecslést kérek, akkor a szakértő legfeljebb rápillant a vételárra, de nem igazán érdekli, - inkább a környékbeli hasonló ingatlanok eladási ára iránt érdeklődik és az lesz számára mérvadó az ár kialakításánál.
Az ember, amikor ilyeneket hall vagy olvas, legszívesebben beülne egy lefüggönyözött szobába abban reménykedve, hogy amikor elhúzza a függönyöket, akkor már majd valami szépet fog látni.
Ez persze manapság csak akkor következhet be, ha mi magunk előre gondoskodunk a látványról, - mondjuk odaállítjuk a barátnőnket az ablak elé és gyönyörködhetünk benne.
Mert ha ezt nem tesszük, akkor csak Mihály király országában gyönyörködhetünk, az meg mostanában igen pocsék látvány tud lenni…


:O))))

A TEREMTŐ...

Már megint mertünk nagyot mondani!

Most, hogy kiderült, 100 nap alatt a siker és felemelkedés, az örömmámor országává lehetett tenni ezt a Gyurcsány és Bajnai által odahagyott parlagot, végre, száz kemény nap után kicsit megpihenve rezignáltan hallgathattuk a Nemzeti Ügyek Kormányának fejét –szép fej, kár, hogy nincs szökőkút rajta – miszerint az egymillió új munkahely meg a teremtés még mindig rögeszméje szegénynek.

Magyar hangja ma Kálmán Olgánál ismételgette azt a tíz mondatot, amit ezzel kapcsolatban  betanítottak neki, - igenis lesz tíz év alatt egymillió munkahely és ennek kulcsa az adócsökkentés.

Mert járulékot nem lehet csökkenteni, ameddig adót nem csökkentünk, hiszen ha valami, hát az adócsökkentés virágba fogja borítani a magyar rónát, és a takarító kisvállalkozó azonnal fel fog venni húsz alkalmazottat, merthogy tudni fogja, hogy mi a kötelessége azután, hogy a gondosan kikalkulált nullszaldós vállalkozása nyereségadóját csökkentették, - idáig semmit sem fizetett, ezután ennek a felét fogja fizetni.

Szijjártó vad elméleti fejtegetésbe kezdett, hogy így aztán a vállalkozók belecsöppennek a tutiba, és az eddigi évi 5 nyílpuska helyett 500 nyílpuskát tudunk majd gyártani, nem szólva a takarító vállalkozóról, aki eddig másodmagával takarította az öt irodát, de mostantól aztán majd huszonegy alkalmazottal takarítja ugyanazt az öt irodát, mertmivelhogy ezután sem lesz több takarítóra igény,
Igény lesz viszont ötezer programozó matematikusra, csak az lesz a baj, ha Borsodban akarják csökkenteni a munkanélküliséget, akkor a képernyőn mindig az jelenik majd meg villódzva, hogy „Nyomjuk fel a kocsmát!” – ez lesz a program, a matematika meg az, hogy „Lehet ott vagy ötszáz doboz cigaréta is!”
De erre legalább lesz piac.
Már vagy tizenöt éve nézzük ezt a tojásfejű agyhalált, de változást csak hátrányára tapasztalhatunk rajta, pedig nem hülyegyerek ő, csak a munkáját végzi.
Mondja, mondja rendületlenül, miközben Kálmán Olga kilátástalan harcot folytat annak érdekében, hogy a kérdésére választ kapjon, de olyan a koma, mint kígyó egy vödör – mondjuk – kenőszappanban, rutinosan dől belőle az idióta demagógia.
Amikor a riporter felveti neki, hogy Orbán beszólása – „akár a törvényt is megváltoztathatnánk” - nem volt valami elegáns, akkor már majdnem olyan sunyin és cinikusan vigyorgott, mint nemkevésbé bunkó főnöke szokott, és azt magyarázza, hogy hát mér’ baj ez, ez a ez tény.
Tény hát, - végtére is akármikor meg lehetne törölni az orrunkat az asztalterítőbe is, csak éppen nem illik, és jobb helyeken az illemtudás legalább annyit nyom a latban, mint a jogszabályok betartása, sokszor tán még többet is.
Lehetne esetleg Görög Ibolyától leckéket venni, - de jobb híján Schmitt Pali is szóba jöhetne, hiszen neki azért sokkal jobb a modora, mint folyvást a zsebében mogyorózgató Vezérünknek…
Viszont ez a munkahelyteremtés igen érdekes lesz a választások után, amikor majd elkezdik egyelni a közszférát, merthogy az kevésnek tűnik a karcsúsításhoz, hogy minden közszolgának naponta többször is almaecet - ivászatot írnak majd elő.
Itt bizony repülni fognak a hivatalnokok, mint a vadludak, csak kicsit hideg lesz a jégen, ahol landolhatnak majd…

Viszont szerepelhetnek majd az Országleltárban, amely olyan felbontású légifelvételeken alapul majd, hogy nem csak a kertvégi budi látszik rajta, de az ott a nemzet felvirágzásának helyzetén meditáló Juliska bugyogójának színe is.

Ez lesz ám a fincsi az adóhivatalnokoknak, nem lehet csak úgy ukmukfuck eldugni egy villát egy nyelestelek védelmében, mint ahogy a Cinege utcában ez megszokott, - kiváló alapanyag lesz ez majd adóhatóságéknak…

Mindenesetre ebben a hónapban uszkve ötezer forinttal lett magasabb a törlesztőrészletem a múlt hónaphoz képest, úgyhogy ha valaki, én aztán hiszek Szijjártónak, és szeretem is nagyon, és csak azért nem kívánom neki, hogy szakadt volna feje mondjuk az íróasztala fiókjában, mert ki kellene moderálnom magam, holott választékos úri modoromról vagyok híres...

Mikola nyilatkoztatta ki a bölcsességet, - kétféle helyzet van: az egyiket szereted, a másikat meg majd megszereted, - éppen ez a folyamat zajlik most…

Kicsit fáj, de hát forradalmi időket élünk, ugye…

Mellesleg ma a Legfelsőbb Bíróság megvédte a Kossuth téri huggyosok jogait, szerintük egy olyan nemzeti ünnepen, melyen a világ vagy ötven állam és kormányfője áll az Országzászló tövében, teljesen indokolt a sittesekből, hajléktalanokból és szélsőséges idiótákból álló óbégató csőcselék jelenléte – már csak biztonsági megfontolásokból is…

Érdekes ország lettünk, nagyon érdekes…

:O))))

LEVELESLÁDÁNK...

Új és új meglepetéseket tartogat nekünk!

Ma például – mikor kinyitottam – megdobbant a szívem, - a láda mélyéről maga Viktor nézett rám szelíd mosollyal.

Gyönyörű kép, ott helyben maga alá gyűrt a deja vu, ilyet én már láttam valahol!

És nem is hibáztam, - rájöttem!

Mikor Szegeden voltam újonc katona, akkortájt még nem volt a színes foto elterjedt, ezért hát a katonai eskü után készített fekete-fehér képekből egyet a fényképész precízen kifestett, azon voltam ilyen csinos, fess legény.

Anyám ugyan azt mondta olyan vagyok a képen, mint egy bájgúnár, de nem tiltakoztam - a gúnár munkaköri leírása a mai napig tetszik, feltéve persze, ha van a környéken üde, dúsancombolt liba.

Ma azért ez már másként megy, a Photoshop áldásait az egyszerű közember éppúgy élvezheti, mint a Nemzet Örökös Miniszterelnöke, habár igen sokat kell azon dolgozni még modern technikával is, hogy a hiéna felvegye egy bárány szelíd mosolyát.
Q. E. D.  - a szakértelem csodákat tud tenni a sacc/kb tíz évvel ezelőtt készült képen.
A fenséges orr immáron nem csálé, az áll sem erőszakos és az a kis grüberli az állon, - maga a megtestesült vonzizé a mi Vezérünk!
Kár, hogy ezen a képen nem olyan szép tengerkék szemet kapott, mint néhány éve az óriásplakáton, de ne legyünk telhetetlenek…
Ha már belecsinálták őt az Újra Fidesz című lapba, hát mindjárt alapot is vetett: felvázolta az önkormányzati választások lényegét és értelmét, definiálta, hogy miről is szól pontosan az önkormányzati választás.
Mi, kis buták, akik azt hittük idáig, hogy ilyen alkalmakkor szűkebb környezetünkben képviselőnknek választunk olyan embereket, akikre rá merjük bízni településünk irányítását, napi életünk színterének szervezését most rájöhettünk, hogy milyen butuskák is vagyunk tulajdonképpen.
„Magyarországnak mindenekelőtt erős gazdaságra, több munkahelyre, rendre és közbiztonságra van szüksége. Ezekről szól az önkormányzati választás” – nyilatkoztatta ki a Kedves Vezető.
Hívei meg – különösen a női hölgyek – ájult tisztelettel hegyezték rózsás, kicsi fülecskéiket a bölcsesség eme kincsestára kinyilatkoztatásának hallatán, habár a Vezér az igazság minden szeletének bővebb kibontásával szokás szerint adós maradt.
Néztem a második oldalt, de azon sem találtam a gondolat szárba szökkenését, - gondoltam is, hogy pályázatot írok ki aktív miniszterelnököknek, hogy rövid esszében fejtsék ki, hogy hogyan teremt egy önkormányzat erős gazdaságot, - hacsak nem nyílik valamilyen lehetőség a Mi Boldogságunk inspirálására felhalmozott önkormányzati adósságok termelőerővé tételére, - majd utánaolvasok Hamvas Bélánál, hogy van e mód erre?
Aztán persze a több munkahely teremtése is önkormányzati feladat, mint tudjuk, és amelyik jobboldali barátunk most elkezd játszani a közmunka gondolatával, azt ki kell, ábrándítsam, - az nem munkahely, az szociális foglalkoztatás.
Persze lehet önkormányzati vállalatokat is gründolni, ehhez a tőkét majd a szőlőből húzzák ki a faluszélen, csak ezt éjszaka kell tenni, mert azért nappal senki ne röhögjön egy önkormányzaton, hogy kilóg a csupasz segge a gatyából...
Viszont a rend az stimmel, a profitorientált önkormányzati Seprűkötő Művekben előállított seprűkkel kavarja majd a port az új munkahelyeken serénykedő évi száz-kétszázezer ember, Orbán meg majd áhítattal nézi, amint az újonnan felvett százezer közterületfütyülő vidáman bírságolja őket a környezetszennyezésért, merthogy a Rendőrség működtetése ugye állami feladat…
Kifejti azt is, hogy csak fideszes önkormányzat a zigazi, merthogy ha nem fideszes, akkor jön a kudarc, korrupció, leépülés, lemaradás, - és ki akarna ilyen településen élni?
Aztán Budapesten rugózik egy kicsit, - kell ennek a városnak arra az átmeneti időre, ameddig még a Főváros címét viselheti egy igazi, vérbeli polgármester, - majd belerúg egyet-kettőt Demszkybe, mielőtt megnevezné a jövő dinamikus és széles látókörű városvezetőjét, Tarlós Istvánt.
És ezzel át is adja a szót a vazallusoknak, akik közül leginkább Pintér belügyér nyilatkozata tetszett, - azt találta mondani, hogy az elmúlt hónapokban érezhetően nőtt az emberek biztonságérzete, merthogy a Készenléti Rendőrség erői mindig ott lesznek, ahol szükség van rájuk.
Leszámítva, hogy rendőreink hullnak, mint ősszel a legyek – akit nem lő agyon a bűnöző, az önkezével segít a dolgon - a bűn meg úgy bokrosodik, mint a Magyar Népmesék című rajzfilmben a kismadár torkából előtörő matyóminta, - mintha feledésbe merült volna az a kétezer rendőr, akik már a választások éjszakáján szolgálatba állnak, - persze az is lehet, hogy már éppen a gumibotért állnak sorba…
Hoffmann Rózsa a pedagógusok életpályamodelljéről beszélt, de ő sem cizellálta a „Tanárképzőtől a kukázásig” című nagyívű programot.
Két oldalt szán a remek kiadvány a budapesti ügyekre - ne is menjünk most abba bele, hogy a kiszerkesztett ügyek egyikében sincs jogerős ítélet – de itt található a pofátlanság Guinness-rekordja!
Felemlítik, mint a herdálás csimborasszóját, Budapest Gyógyfürdőinek strandbeléptető rendszereit is, ahol is a pályázatot közbeszerzési eljárásban elnyert cég annyiért valósította meg a projectet, amennyiért ajánlatot tett.
Egy másik cég a költségeket előzetesen 700 millióra taksálta, a pályázaton a kivitelező 1,8 milliárd forintos ajánlattal nyert

Ilyenkor persze felmerül a kérdés, hogy miért nem tett senki 700 milliós ajánlatot, ha annyira hiteles volt a felmérő cég becslése, - de nem is ez az érdekes, hanem az, hogy ezt vádként képes leírni egy olyan párt, amelyiknek bővérű sportminisztere 5 milliárdért vett soha sehova be nem épített beléptető rendszereket futballpályákra.

Meg kell jegyezni, hogy a fürdők beléptető rendszere üzemel, míg Deutsch nagy üzletének maradványai ki tudja ma, hol lehetnek már?

Még valamit.

Mindig csodálkozom azokon a művészeken, sportolókon, akik odaadják a nevüket egy propagandakiadványhoz, vagy felmásznak a Vezér mögé biodíszletnek.

Ebben a kilósújságban ott virít Igaly Diána sportlövő olimpiai bajnok, Gécsek Tibor, Reviczky Gábor, Huszárik Kata, - mi szükségük van nekik erre?
Vagy lehet, hogy ők is vendéglőre hajtanak?

Merthogy ott van Andy Vajna is, az nem csoda, ahol pénzt szimatol, ő odanyalint egyet - már csak rutinból is…

Szép színvonalas lap, - itt az Új MagyarVizsla, vegyétek, vigyétek és egyétek, csak meg ne feküdje a gyomrotokat!

:O)))