2020. október 30., péntek

ASSZONYNAK SZÜLNI KÖTELESSÉG



A Nemzet Házmestere ismét alapvetett, megmutatta a szekta híveinek, hogy merre van az előre.
Már csak az hiányzott, hogy a Gurut példaképül állítsa a személyi állomány elé, de ezt most mellőzte, csakúgy, mint a javaslatot, mely szerint a Fidesz logója a továbbiakban narancs helyett egy narancssárga nyúl legyen.
Azt találta mondani a nemzet sorsa feletti rettentő aggodalmában, hogy "az egy megfellebbezhetetlen igazság, hogy a világ azoké, akik teleszülik".
Ez persze tartalmazza az igazság elemeit, mégis erősen vitatható.
De a szektában nem szokás a dolgok vitatása, ott az igehirdetés és az alleluja között nincs semmi.
Volt is vad tülekedés azonnal a hitvesi ágyak környékén, némelyek még a misét is kihagyták, de jobb is, - nehéz lett volna a templomot megközelíteni az elhajigált fogamzásgátlók térdig érő halmai miatt, és aki eljutott volna a kapuig, az se biztos, hogy nem bukik el ott, a felelőtlenül és szakszerűtlenül herdált síkosítók eredményeképpen. 
Persze voltak, akik megint a dolgok könnyebbik végét markolták meg, és pőre élvhajhászsásból estek neki az asszonynak, kinek szülnie ismét kötelességnek tűnik, a leányokról egyelőre még nem esett szó. Viszont lengyel véreink példáján felbuzdulva ideje lenne már kicsit az abortuszok kérdését is feszegetni, ez egy valódi, férfihoz méltó feladat, és nekünk se jönne rosszul - ameddig a nők bugyijában turkálnak, addig se lopnak - bár ki tudja?

Régi problémát feszeget a dúsbajszú beteg, évszázadokkal ezelőtt is a nemzethalálon búsongott a magyar, főként, ha berúgott, mint állat, mely állapota ab ovo megakadályozta a nemzet létszámbéli gyarapodását.
Másrészt meg ránézett az asszony, miközben a lavórt tartotta: ennek a görénynek szüljek?
Majd, ha meszet ettem, mondá és elkezdte tanulmányozni a "Gyűjtsünk gombát erdőn, mezőn!" című szakirodalmat, nehogy összetévessze a gyilkos galócát az erdei csiperkével, oszt potyába kússzon-másszon az avarban - másnap ebédre gombapörköltet tervezett...
De azért az igaz, hogy a népszaporulat nem közömbös egy nép fennmaradása szempontjából, erre vannak itt a közelben szép példák, például Erdély, vagy Rigómező, melyet manapság egyszerűen csak Koszovónak hívunk.
Persze egy térség "teleszülése" nem megy egyik napról a másikra, parancsszóra meg végképp nem.
Régi igazság, hogy az életszínvonal növekedésével csökken az utódok száma, ez a világ minden országában így van.
A növekvő jövedelem mellett nő a felelősségtudat is, csökken a gyermekhalálozás.
Lassan megváltoznak a kulturális szokások is és ha a nőnek van mi között választania, akkor lehet, hogy inkább választ egy érdekesebb, színesebb és kellemesebb életet, mint a hatgyerekes, főállású anya szerepét egy szoba-konyhás lakásban, napi anyagi gondokkal küzdve.
Hamar eljut odáig, hogy annyi gyereket akar szülni, amennyit el tudnak tartani, ezzel eleget tesz a Vezér irányelveinek is, aki láthatólag nincs tisztában azzal, hogy a gyerekek felnevelése pénzbe kerül.

Ha nincs jövedelem, nem lesz gyermekáldás se, kivéve a legszegényebb rétegeket, melyek számára mindegy, hogy öt vagy hat gyerek ül az üres tányérok mellett éhesen az asztalnál, melyek számára a fogamzásgátló luxuscikk, melyeknél a nő értékét évszázadokra visszamenőleg termékenysége adta, melyeknél az alkohol és drogok elveszik a józan mérlegelés lehetőségét.
Megváltozott a fiatalok szemlélete is, ma már az iskolázottabbak nem szülnek anyagi megalapozottság nélkül, a lakhatás, a megfelelő életszínvonal előfeltételként jelenik meg a gyermekvállalásnál.
Bár Orbánék azt gondolják, hogy majd a középosztály tele fogja nekik szülni a Kárpát-medencét tökös kis magyar leventékkel, szerintem rosszul gondolják.
A felső középosztály egyrészt létszámát tekintve meglehetősen karcsú, másrészt a vagyoni helyzetét mérlegelve sem fogja szétporlasztani nehezen összelopott vagyonát, kivéve a Vezér közvetlen környezetét.
A kevésbé vagyonosokat sem készteti semmi a gyermekvállalásra, kivéve, ha ígérnek neki ötmilliót fülenként, ha gyermeket vállal.
Az értelmesebbje elkezd számolni, és azonnal rájön, hogy ez - üzletileg - nem éri meg.
És ha értelmes, akkor a hazát is hiába emlegetik neki, sőt - akkor kezd csak igazán gyanakodni.
Szóval, ha eredményt akar elérni, akkor Házelnökünknek személyesen kell bevetnie magát, de nagyon kell iparkodnia, hogy a regnálásuk eredményeként külföldön élők pótlását megoldja, így talán meg tudja fordítani a nemzetet a demográfiai lejtőn, meg tudja akadályozni a nemzethalált - elsőként úgy kétszáz éve...

A hajdani vöröskatona unokája kicsit még szidta 1919-et, de burkoltan megdicsérte a Tanácsköztársaságot is, mert vezetőinek igen tehetségesnek kellett lenniük ahhoz, hogy négy és fél hónap alatt romokba döntsék az országot, ez elődeiknek - szerinte - négy és fél év alatt sem sikerült.
Kövér beteg ember, zavaros elme zavaros gondolatokkal és határtalan agresszivitással.
Nem biztos, hogy egy tisztességes orvos vizsgálat után jogosítványt adnának neki, így aztán sofőrrel jár és két ostoba igehirdetése között az országot vezeti.


Bele a szakadékba, a tettestársaival együtt...


:O)))

2020. október 27., kedd

GOEBBELS DOKTOR HONOSÍTVA



Az ÉS november 22.-i számában található Gyenge Zoltán cikke, Goebbels doktor intelmei címmel.
Tanulságos olvasmány, ha módomban állna, kötelezővé tenném a középiskolai tananyagban, de lehet, már az általános iskola felső tagozatának vége felé, hadd tanulja meg időben a nebuló, hogy a világ tele van ármánnyal, hogy a hatalom sokszor hülyének nézi és felhasználja majd őt.
Igaz, ha ezt tudja, akkor sem lesz ez másként, de talán akkor nem lelkesedik és tapsol, nem nyílnak lelkében a gyűlölet kis virágai és talán nem lehet majd késnek használni egy olyan mészárszéken, ahol a hozzá hasonlók módszeres legyilkolása folyik.
Vagy ki tudja...
De azért az vérfagyasztó, hogy az írásban említett náci propagandista  módszerei mennyire hasonlítanak korunk hazai propaganda-módszereihez, és mennyire hatékonyak még ma is ezek.
Persze a diktatúra csak tartalmában azonos a Harmadik Birodalom diktatúrájával, a Századik Pofáraesés Birodalma ma még nem látja időszerűnek a náci ideológia nyílt vállalását, jelenleg még élhet cigány és zsidó is az országban, ha meghúzza magát.
Ma még csak az iskolai hittanon tanítják az unokámnak, hogy ide akarnak jönni "valahonnan Arábiábol" valakik, akik el akarják venni az édesvíz-készleteinket, de ezt nem szabad elmesélni a szülőknek, mert abból baj lehet.
A nácizmus nem a koncentrációs táborokkal kezdődik, a nácizmus először csak szavakkal, kifejezésekkel mérgezi a lelkeket, a fizikai erőszakra csak később kerül majd sor.
Ne legyenek illúzióink - az erőszak ma is jelen van, csak éppen nem jelenik meg döngő léptekkel, de nem véletlen, hogy Simicska Lajos kegyvesztését követően sugárzásmérővel támogatta meg személyes biztonságát...


A náci propaganda bizonyos tekintetben igen tehetséges irányítója - természetesen csak a Führer után - doktor Goebbels volt - nekünk szerencsénk van, hiszen többen is léteznek, akik ezen a területen szorgoskodnak - és most nem a Kovács Zoltán, vagy Révész Mártiriusz féle másodosztályú szellemi pribékekre kell gondolni.
A bimbódzó nácizmus - fasizmus  Horthy autoriter rendszerével megtermékenyített katyvaszának kialakításán jelenleg a Habony-Rogán duó szorgoskodik, ugyancsak nem tehetségtelenül.
Külön érdekesség, bár meglepőnek nem mondható, hogy a magyar belpolitikában meghatározó szerephez juthatott valaki, aki semmiféle állami, de még párt-tisztséget sem visel, ezért senkinek nem tartozik elszámolással, kivéve természetesen a trottyos Legfőbb Hadurat, aki a Királyi Várból szemléli félkész művét, mellyel sikerült a kártékonysági listán beelőznie a szintúgy a Várból induló Nemzetvezetőt.
Szálasi csak az országot rombolta le, utódja az emberek lelkében végzett szinte jóvátehetetlen pusztítást, ami persze előbb-utóbb az ország lerombolását is magával hozza, de ez esetben a pusztítást önkezűleg végezzük majd el, mint ahogy a gyilkosságokat is házilagos kivitelezésben kell majd elvégeznünk.

Orbán egyik legerősebb tulajdonsága az, hogy képes tanulni.
Hogy kitől, az nem kérdés, de az biztos, hogy kedvenc olvasmányai között vezető helyen áll Mario Puzo A keresztapa című műve, ha elolvasod meg fogsz döbbenni mai helyzetünkhöz való hasolóságokon
Talán csak abban van némi differencia, hogy a regény hőse igyekezett ésszerűen viselkedni és némi szerénységet mutatni, míg a regényt tanulmányozó maffiózó egyre gátlástalanabb és erőszakosabb, amiben van némi szerepe ellenfelei töketlenkedésének is.
Mindenesetre ez is hasznos olvasmány, ha meg akarod érteni az ország helyzetét, emellett persze végtelenül szórakoztató is - igaz, a regényben nem  a mi bőrünkre megy a játék.
Talán azért - ha lassan is , de - tanulunk.
Nem lenne ártalmas...


:O)))

2020. október 23., péntek

HŐS FORRADALMÁRT FELVESZÜNK!

Versenyképes jövedelem, cafateria, nyelvpótlék.
Utóbbi akkor illetményes, ha az ominózus nyelv megfelelő történészi és hatalmi hátsókban teszi a dolgát.
A jelölt legyen, ha nő, akkor dekoratív, ha férfiú, akkor délceg, ha nem annyira délceg lehet esetleg nyalka.
Legyen mindenképpen mérsékelten iszákos, mértéktelenül hazudós, természetesen legyen keresztény és nemzeti, továbbá lehetőleg rendelkezzen határontúli kötődéssel.
Legyen lehetőleg csángó, de legjobb, ha székely.
Jeruzsálemi székelyek kizárólag Köves rabbi áldásával adhatják be jelentkezési kérelmeiket, egyben nyilatkozniuk kell, hogy pontosan mikor ismerték fel szeretett miniszterelnökünkben a Messiást.
Hősnők esetén a bárca bemutatása opcionális, de feltétel, hogy láthassuk küllemükön a nehéz testi munka megpróbáltatásainak nyomát.
Mai futtatóik ajánlólevele a pozíció betöltésének előfeltétele.

Nagyurunk megtalálta a mai koszorúzáson való részvételhez az ideális tettestársat, szépen mutattak egymás mellett, ő és a nép durva anyja.
A felállás is klasszikus volt, hiszen a hős forradalmár leány mellé remekül passzolt kényes ízlésű védelmezője - hirtelen nem jut eszembe, hogyan is hívják ezt a szakmát a nyolcadik kerületben...
Azért valahol nagyon szánalmas ez az egész - úgy kell a hatalomnak hősöket hazudnia, hogy a nagy erőlködésbe majd be leszakad.
Igaz, ma már 1956  a jobboldalon sem a régi, Orbán meg csak annyiban törődik vele, amennyiben hatalma fenntartásához szükség van rá - ma már nem nagyon.
Nem volt ez mindig így, hiszen 2006-ban még igen fontos lett volna, hogy az elvetélt puccsot (hugyos forradalom) össze lehessen kötni ideológiailag az 1956-os felkeléssel, de ma már jobb 2006 történéseit is hagyni a feledés jótékony homályába veszni, hiszen ha valaki tárgyilagosan feldolgozza a történéseket, nem sok hízelgőt talál a mai rendszer uraira nézvést.
Orbán ezt is úgy használja, mint mindent - ő az, aki ellopja a halott pénztárcáját, aztán abból adakozik az özvegynek, igen mérsékelten.

Lett volna pedig hősnek való szereplője 1956-nak, de - sajnálatos módon - a zsidó Angyal István a jobboldalnak nemigen felel meg, a tetejébe még kommunista is volt.
Tulajdonképpen Nagy Imrével is utóbbi a baj, ezt az új idők kissé anyagias és a történelmi ismeretek ellen beoltott forradalmárai sem megérteni, sem megbocsájtani nem tudják.
Így aztán van még egy hazug ünnepünk, amit ma már nemigen ünnepel senki, már ha egyetérthetünk abban, hogy ünnep az, amikor az ember a szívében ünnepel, ha igaz érzésekkel közelít a múlthoz.
Soha nem felejtem gyermekkorom március tizenötödikéit, az ünnep nekem azt az érzést jelenti, amelyet akkor éreztem, gyermekként.
Szükség lenne pedig ünnepekre, a nemzet összetartozásának érzését az ilyen események alakítják ki - már persze, ha egyetértünk abban is, hogy a nemzet fogalmába még talán a libernyákok is beletartoznak.
Na sebaj, majd amikor elkezdjük közösen ünnepelni Nagyurunk születésnapját...


A forradalmakat leginkább fiatalok csinálják, náluk a cél az élhető és barátságos jövő.
 Az öregek legfeljebb bosszút állnak, a cél itt inkább saját szerepük fényezése és valós és vélt ellenfeleik- azt ne mondjam, ellenségeik - maradékának elpusztítása.
A nemzetet a rombolás soha, csak az építkezés viszi előre.
A forradalmak néha lerombolnak meglévő struktúrákat, de csak akkor használnak, akkor nevezhetjük őket forradalomnak, ha a romok helyén maradandó és valós értékeket alkotnak.
Egyetemet szétverni egyszerű dolog, de egyetemet - hagyományokkal, értékekkel - alapítani nem lehet, legfeljebb csak épületet lehet adni egy új kurzus tehetségtelenjeinek.
Ők kinevezéssel lesznek művészek, ami azért nem egyenértékű a tehetséggel.

Nem ártana néha ezt is figyelembe venni...


:O)))

2020. október 19., hétfő

KRISZTUS KUFÁRAI




"Amikor az állam forrást ad egy egyházi intézmény építésére vagy fenntartására, akkor a pénzt a legjobb helyre teszi – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök szombaton..." - tudatta büszke népünkkel az MTI nevű kézibeszélő, amivé a hajdan oly nagyhírű és megbízható Magyar Távirati Irodát sikerült silányítani.
Szerintem meg az állam tartsa fenn a saját intézményeit, épületeit, az egyház meg annyi intézményt működtessen, amennyit hívei képesek önszántukból finanszírozni.
Sajnálatos módon a mai egyházak többet törődnek a vagyonfelhalmozással, mint a hívők lelki üdvével és az elesettek felkarolásával, ami a hirdetett elvek nettó megcsúfolása.
A rendszerváltás óta más se igen folyik, mint a kapzsi harácsolás felekezetre tekintet nélkül, miközben a hitélet fellendülése elmaradt, az erkölcsök a bányászbéka segge alatt, a karitatív tevékenységben bármelyik nagy vallás szervezetét veri az egyházi rangjától Orbán személyes bosszúja miatt megfosztott Evangéliumi Testvérközösség és a Krisna-tudatúak kis közössége.
Szégyen ez a kétmillió nincstelen, a nyolcszázezer jogaiból és gyermekei jövőjéből kirabolt cigány, az egymillió alkoholista és ki tudja hány drogfogyasztó országában, ahol évente száz-kétszáz ember fagy meg az utcákon, vagy a saját lakásában, ahol gyerekek maradnak fűtött szoba és hétvégente élelem nélkül.
Közben a Tolvajok Fejedelme stadionokat és templomokat épít - egyik jobban kong az ürességtől, mint a másik, az egyikbe nem jut épkézláb csapat, a másikba ma már pap se nagyon, az épületek nem Isten templomai, hanem a képmutatásé, melyben Nagyurunk élen jár, de hátulról szorosan felzárkóznak rá a főpapok, csak baj ne legyen belőle...


Elszomorító, hogy a katolikus egyház magyar tagozata a legreakciósabb, legkonzervatívabb egyházi vonulathoz tartozik, akik a katolikus egyház fejének véleményét és törekvéseit is figyelmen kívül hagyják - sajnos.
T
anulhatnának tőle szerénységet, alázatot, Isten-hitet, mert ennek igencsak szűkében vannak.
Ha az élelemnek és az elemi igények kielégítésének is oly szűkében lennének, mint híveik jelentős része, talán változna a szemléletük, de addig... 
Pedig Máté evangéliuma megírja: "Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el.
Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. 
Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”
Kár, hogy a főpapok is jobban szeretik az igét hirdetni, mint ragozni...


Amit Orbán csinál, az a lopakodó deszekularizáció - az állam és egyház szétválasztása maradékának felszámolása, az Egyház és a Hatalom összeolvadása.
Nem kétséges, ez Orbán érdekeit szolgálja, hiszen például a katolikusok "add meg Istennek, ami Istené és a császárnak, ami a császáré" elve remekül kifejezi a vágyott helyzetet, másrészt pedig évezredes tapasztalat, hogy a vallás segítségével remekül kézben lehet tartani a nincstelen tömegeket.
Nem véletlen, hogy a bolsevikok előszeretettel csináltak takarmánytárolót a templomokból, hiszen ők felismerték, hogy a vallás a nép ópiuma, merthogy akkor még nem volt divatban a heroin...
Az sem véletlen, hogy a nagy világvallások ma - szinte kivétel nélkül - válságban vannak, az internet és a televízió korában már kevésnek tűnik hálóingben és tökmagsipkában ájtatoskodni, a nép ma azonnali megváltást akar és nemigen éri be a halál utáni mennyország ígéretével.
Emellett az Isten-kép is átalakulóban van, a ma Istene márt nem annyira az a kaporszakállú öregember, aki a felhő szélén lógázza a lábát és azt kukkolja, megcsalod-e a házastársadat, a ma istene inkább rezeg, vagy hullámzik és a vonatkozó vicc szerint lehet, hogy fekete.
És nő.
Hosszú út vezetett
 Orbán Viktornak a kereszténydemokrata képviselőknek odahajított felszólítástól  - "Csuhások, térdre, imához!" - a mai gusztustalan nyáladzásig, a liberalizmustól a Sorosozás nem is nagyon burkolt antiszemitizmusáig, de a magyarországi nagyegyházak az erkölcsök elhajításának útján döngő léptekkel vele tartottak, beleértve, a reformátusok Horthy-imádatát is.
Orbánnak mindegy, ha a hatalom ára a vallás, akkor ő betér szívesen még zsidónak is, még ha két értékes centibe kerülne is a körülmetélés, majd az orvosok meghosszabbítják ha kell, akár Bicskéig is...

Sok jóval nem lehet biztatni a híveket, a vallásokat is igazítani kell majd a korhoz, és abban nem lesz helyük a harácsoló kufároknak, akik az emberi lelkekkel kereskednek, helyettük inkább társadalmi közösségek szervezőire lesz igény, olyanokra, akik érzékenyek az emberek valós gondjaira, akik képesek valós segítséget adni lelki kérdésekben, akik támaszt adnak a szegényeknek, elesetteknek.
Ha ebben jut hely Istennek, hát drukkoljunk neki...
Bízzunk ebben, hiszen ha a hajléktalanoknak épített volna annyi melegedőt és nappali tartózkodót Orbán, mint amennyi templomot és stadiont épített, ha annyi pénzt fordított volna a szegénység felszámolására, mint amennyit különféle jótékonykodásoknak álcázott szavazatvásárlásra, akkor nálunk lenne a szociális mennyország.
Szomorú ügyek ezek...


:O)))






2020. október 16., péntek

KURÁZSI



Hiszen, ha az egészségügy szereplői és a tanarak, a szociális szféra dolgozói olyan tökösek lennének, mint a színművészetis fiatalok, Orbán holnap reggelre összecsinálná a lába szárát és levelet írna Ilham Alijevnek, segítségét kérve állandó letelepedése adminisztratív meggyorsításához.
Nem kellene sajnálni, az olajkútja, mellyel állítólag a baltás gyilkos hazatelepítését
 honorálták, megtermelné neki a lekvárt a vajaskenyérre, csak attól kellene tartania, hogy ha egyszer barátját is világgá zavarja hálás népe, akkor az utód majd kiadja Magyarországnak, oszt akkor annyit ülhet, mint a kitömött túzok...

Ne legyünk telhetetlenek, ez a tüntetés már önmagában is nagy eredmény, végképp lerántja a leplet a diktátorocska berendezkedéséről és szépen demonstrálja a magyar önkényuralmat, melyet nevezhetünk akár sunyi diktatúrának is.


Azt hiszem, brutális akcióktól nem kell most tartani, az egyetem a figyelem középpontjában áll és oktatói, hallgatói tudnak bánni a közönséggel, mely jelen esetben Magyarország állampolgárait jelenti.
Természetesen lesznek majd olyanok, akik vért szeretnének látni, leginkább a diákok vérét, de nekik nem lesz szerencséjük, vagy ha mégis, akkor azért a hatalom a saját vérével fog fizetni.
Merthogy a fiatalokkal nem érdemes szórakozni, ők ugyanis nem úgy érzékelik a veszélyeket, mint az idősebb korosztályok, nincs annyi vesztenivalójuk sem, hiszen a színészt, a művészt nem annyira az iskola teszi, mint amennyire a tehetség, és az itt tanulók túlnyomó többsége ennek bővében van.
Ellenfeleik meg hivatalnokok, bürokraták meg janicsárok, akik teszik amit tudnak, de az igazság mellett a kreativitás, a még romlatlan igazságérzet és a bátorság is a fiatal művészek, művészjelöltek mellett van.
De persze nem jó ez a feszült hangulat a országnak, még ha esetenként lehet is derülni a hatalom kicsinyes és idióta piszkálódásain, mint amilyen az internetszolgáltatás kikapcsolása, hiszen a diák csak a zsebébe nyúl és előveszi az okostelefonját, mely sokkal okosabb, annál, aki az internet lekapcsolását elrendelte.


Azt gondoltam, hogy Orbán azért trükközik a járvány számaival, mert szeretne túl lenni október 23.-án, merthogy a naphoz forradalmi legenda társul és nem szeretne senkinek alkalmat adni a forradalmárkodásra, de hogy ő fogja utcára vinni ezen a napon a diákokat, azt nem gondoltam volna.
Napersze, ott lesznek majd Kubatov pribékjei is, gyilkosostól, mindenestől, de jelen esetben ez is kevés lesz, a Színművészeti népe ugyanis hivatalból bátor és szimpatizánsaik között ott vannak az artisták, a kaszkadőrök, úgyhogy a B-közép népe egy verekedés esetén könnyen beleszaladhat egy-két minőségi pofonba - sose kerüljön rá sor.
A nép pedig a fiatalok mellett áll, mert ők nem kívánnak mást, csak hogy hagyják őket békén és ne kísérletezzenek rajtuk, mint az egereken.
Jó lenne, ha ez a gondolkodásmód teret nyerne az egészségügyben is, - mondjuk ott a hasonlat egereit fehér egerekre lehetne cserélni.


Drukkoljunk a fiatalok sikeréért,érezzék a támogatásunkat, meg fogják hálálni...


:O)))

2020. október 10., szombat

HELYEZKEDÉS


Még nem menekülés, még csak óvatos sasszézás, még nem rettegés, csak álmatlan éjszakákon kis szorongás, de a NER elitjének környékén elindult az elbizonytalanodás.
Messze ugyan még a pánik, de az óvatosabbak már visszafogják szereplésüket, már árnyaltabban fogalmaznak, mégha a közvetlen utasításoknak látványosan eleget is tesznek.
De ez már nem a nincsteleneknek az a lelkesedése, mikor megnyitották előttük az édességbolt ajtaját, ma már nem csak a habzsolás mellékhatásai nyomasztják őket, hanem a vesztenivalóért érzett aggodalom is.
És ez egyre erősebb, mert ugyan ők is elszakadtak már a való világtól, de annyira azért nem, hogy elhiggyék: ez minden világok legjobbika, ahol a nép elégedetten tunkolja a foszlós kalácsot a habos kakaóba.
Ők is érzékelik a közhangulatot.
Az pedig egyre inkább ellenük fordul, és tudják, hogy sem a járványhelyzet romlása, sem a gazdaság visszaesése nem nekik dolgozik, és óhatatlanul eljön az az időpont, amikor valaki tesz egy barátságos javaslatot a jelenlegi rezsim szétverésére.
Márpedig az őket is érinteni fogja, és ez a helyzet nem a bakancslistájukon szerepel, hanem a rémálmaikban.


Azt szokták mondani, hogy azt már tudjuk, hogy mi lesz, csak azt nem tudjuk, hogy addig mi lesz.
A mai helyzet annyival bonyolultabb, hogy azt se nagyon tudjuk, hogy mi lesz.
Mindenre van esély és mindennek az ellenkezőjére is.
Lehet akár egy olyan verzió is, hogy Egyeske megvadul és a hatalmát nyílt diktatúrával és fegyveres erőszakkal próbálja fenntartani, ami ugyan perspektívában eleve bukásra van ítélve, de arra számítani nem lehet, hogy megindulnak a NATO harckocsijai és meghívják őt Brüsszelbe, elvtársi-baráti beszélgetésre.
Eltartana egy darabig, ameddig a gazdasági szankciók térdre, vagy Putyin lábához kényszerítenék a megvadult despotácskát - és akkor még az is kétséges, hogy kellene-e Putyinnak a szavlejárt diktátor.
Merthogy Orbán értékét Putyin számára csak az adja, hogy egy uniós országban halljakend, aki meg azt hiszi, hogy Paks a varázsige, az nincs tisztában a méretekkel meg az erőviszonyokkal.
Abban nem reménykednék, hogy a nép kezébe veszi sorsát, ötvenhatban sem tette ezt, minden legendagyártói erőlködés dacára, a söpredék meg nem a nép, mint tudjuk és reméljük.
És a román forradalom is leginkább puccs volt, ezért is kellett a conducatort sebesen falhoz állítani - túl sokat tudott a hatalmát megdöntő erők prominenseiről.

Másik verzió egy nyertes választás, kétharmados győzelem.
Ez esetben ha egy tökös és határozott politikus kapja a kormányfői tisztséget, aki akár nő is lehet, akkor az eskütétel után negyed órával harminc napra kihirdeti a rendkívüli állapotot, megbízottai  átveszik az ellenőrzést az állami média felett, 
fél órával egyszemélyi uralom bevezetésének és támogatásának vádjával őrizetbe veszik a rendszer prominenseit, új parancsnok kerül a fegyveres erők és testületek, valamint nagyobb egységeik, a hatalom megtartásában kiemelt jelentőséggel bíró alegységeik élére, egyúttal őrizetbe veszik a jobboldali szélsőséges és a paramilitáris csoportok vezetőit és ezzel kezdetét veszi az elszámoltatás.
A TEK-et feloszlatják, állományát átveszi a Rendőrség.
Azonnal törvényt alkotnak a nyugdíjak és a családi pótlékok emeléséről, a szociális ellátás reformjáról, azonnali hatállyal megszüntetik a TAO-t, és megkezdik a stadionok fenntartásáról szóló tárgyalásokat a sportszövetségekkel.
Felülvizsgálják a folyamatban levő beruházásokat, a szükségteleneket azonnal leállítják.
Figyelem, Paks nem szükségtelen, mint ahogy Bős-Nagymaros sem volt az, az áram nem a konnektorból jön...
Visszaállítják az egészségügy biztosítási rendszerét,  további intézkedésig zárolják azokat a vagyonokat, melyek létrejöttében a visszatérítés nélküli támogatásoknak szerepe volt.
Az őrizetbe vettek vagyonát is.
És kell még egy sor azonnali intézkedés a gazdaságban a járvány gazdasági hatásainak enyhítésére.
A kisnereseket célszerű futni hagyni, a gazdálkodó szervek vezetőit meg kell nyugtatni, a leggazdagabbakat le kell ültetni egy tisztázó beszélgetésre, a nagy állami részesedéssel működő cégek vezetőit szintúgy, és egyenként meg kell vizsgálni, volt-e szerepük és milyen a diktatúra létrehozásában.
Ügyelni kell arra, hogy ne mártírok sorozatgyártásába kezdjen az új vezetés, csak a valós bűnöket szankcionálja.
Mindez persze rettenetesen bonyolult és kényes feladat, előkészítése hónapokat, ha nem éveket igényel, de egy épeszű ellenzék erre a helyzetre felkészül tervekkel és megfelelő személyek kiválasztásával, és nem kezd vad improvizációkba ha szembetalálkozik a lehetőőséggel.
Nem reménykedem abban, hogy erre a mai ellenzék képes lenne.


Egy kis arányú győzelem esetén a feladat bonyolultabb, de a feladatok egy része így is végrehajtható, hiszen a vádhatóság képes lenne lefejezni a maffiát, de itt is követelmény lenne, hogy a vádiratokat ne akkor kezdjék összeállítani és a vagyonok mozgatását átmenetileg azonnal állítsák le.
Ezt technikailag meg lehet oldani, mint ahogy a közmédia azonnali visszavételét is.
Ha a Fidesz nyer, akkor viszont szopás van ezerrel, és a helyzetet tényleg csak az tudja majd megoldani, ha már a legsötétebb orbánista is a saját bőrén érzi a bajt és sajátkezűleg akarja fellógatni az ország tönkretevőit.
Ez nem jelenti azt, hogy ez lenne a kívánatos, csak azt, hogy a helyzet romlása során ilyen szituáció is kialakulhat, erre is fel kellene készülni.
Az átlagember ugyanis rendpárti, nem szereti a randalírozást, ez 2006-ban is bebizonyosodott.
Természetesen itt lotyogásnak nincs helye, akik Orbán rendszerének lebontásában szerepet vállalnak, azoknak illik egyúttal belépni a karthauzi rendbe is.


A realitás meg az, hogy nem lesz itt semmiféle előkészítés, az együttműködés kimerül majd mindenféle lózungok óbégatásában, a célegyenesben a Momentum valami jól hangzó jelszóval kiszáll és Orbán a nagy hasát csapkodva röhöghet a sok amatőrön.
A libernyákok meg majd bólogatnak, és hirdetik a megbékélést, aki pedig mást gondol, az mind feketeseggű vagy náci, esetleg bolsi lesz.
Az öregek elhullanak, a cigánygyerekek vénségükre is a szegregátumokban maradnak, Horthy Miklóst pedig csak azért nem avatják szentté, mert református volt.
Aztán a mi puccsal hatalomra jutott diktátorocskánkat egyszer majd megdönti valaki, szintén puccsal, utódaink meg nézegethetik negyven méter magas aranyszobrát Magyarisztánban.


Ne legyen igazam.


:O)))

2020. október 8., csütörtök

REFORM HELYETT BARKÁCSOLÁS


A tűzoltó barkácsol.
Szokás szerint gigantikus eredménynek állítja be azt, amit csak azért csinál, mert a körülmények rákényszerítik.
Amit tesz, azt is csak valamiféle felcsúti konyhaasztalnál kispekulált elképzelés alapján teszi, ahol a szakértők éppúgy értenek a véreshurka készítéséhez, mint a XXI. századi egészségügy követelményeihez, de legfőképpen a lopáshoz.
Az egészségügyi válságkezelés módszere a szokásos: ahol ég a ház, odaborítunk egy kis pénzt, ígérünk még többet, az idomított majmokat ráküldjük a társadalomra, hadd hirdessék az intézkedések nagyszerűségét, aztán elkezdünk szaglászni, a társadalom melyik szegmensében érzünk még füstszagot.
A bohóc tányérpörgetése folytatódik, de egyre több a vészesen billegő tányér, a nézőközönség egyre nagyobb része nevet a látható erőlködésen és várja, mikor esnek a tányérok a porondra.


Az egészségügy minden politikus számára komoly falat, többnyire meg is fekszi a gyomrukat. 
Ennek oka elsősorban az, hogy az egészségügy drága, de nagyon.
Tetejébe állandóan fejlődik, a kutatások rengeteg pénzt emésztenek fel, és mivel ezeket a kapitalizmus körülményei között folytatják, a kutatások finanszírozói nem csak a pénzüket szeretnék viszontlátni, hanem profitot is, méghozzá jelentős profitot, hiszen a műfaj zsarolási potenciálja szinte felülmúlhatatlan.
Kezeltesd magad a legmodernebb módszerekkel, különben meghalsz, esetleg csak egész életedben hascsikarásod lesz, de ha a mi módszerünkkel kezelteted magad, akkor az Úr kegyelme rádmosolyog és tiéd az örök élet, persze azért ingyensörre ne számíts.
Hajdan a doktorbácsi megkopogtatta a hátad és meghallgatta belsőségeid hangjait a fonendoszkópjával, majd felírta neked a forgalomban levő tíz gyógyszerből az egyiket, megköszönte a tíz tojást, mellyel a hálánkat fejeztük ki, aztán vagy meggyógyultál, vagy nem.
Ma a doktorbácsi elküld a doktornénik és doktorbácsik hadához, akik mind aggodalmasan csóválják a fejüket és rákötnek különféle gépekre, hogy trolibusznak érzed magad.
Betolnak mindenféle alagutakba, némelyik kattog meg berreg, mintha a lövészárok főpróbája lenne a dolog, mikor kihúznak a csőből, félig máris gyógyultnak érzed magad.
Aztán fizetsz, pontosabban fizetünk helyetted, abban a reményben, hogy ha mi érezzük azt, hogyha a szemünket nyomjuk az fáj, akkor mi is hasonlóan gondos ellátásban fogunk részesülni.
Aztán vagy igen, vagy nem, a bizonytalansági tényezőt itt Nagyurunk mindenre (is) kiterjedő univerzális tudása képezi, melyet a Család anyagi érdekei is árnyalnak, így könnyen megeshet, hogy a köldöksérvedet lélegeztetőgép bevetésével fogják gyógyítani.


Amit itt manapság egészségügyi reform címen előadnak, az maga a tömény dilettantizmus, vagy a tömény cinizmus - tessék választani.
Merthogy a doktorok fizetésének emelése ugyan nélkülözhetetlen eleme lehet egy egészségügyi reformnak, de önmagában annyit ér, mint halottnak a csók.
Már persze a páciens szemszögéből, mert az érintett kispénzű orvosoknak igazán kedvező fejlemény, de hát a magyar egészségügyre is illik a Hofi által közkinccsé tett bon-mot: Tudsz úszni? És ha megfizetem?
A mai intézkedések populizmusa egyszer majd tananyag lesz a "XXI. századi bimbózó fasizmus" című kurzuson, beleértve a hálapénz adásának és elfogadásának büntethetőségét is.
Gondoljunk bele: a ma hatályos törvények szerint büntethető a korrumpálható és a korrumpáló személy is - ettől változott itt valami? Sőt!  Hazánk kevés dologban élenjáró a világon, de korrupció tekintetében mi vagyunk a példa a feltörekvő európai diktatúrácskák előtt, rólunk vesz példát minden zsebnapóleon.


Amit ezek reformnak vélnek, az egy töketlen marhaság.
Katonai mintára szervezzék meg a katasztrófa-elhárítás hivatásos állományát, de az orvosok - kivéve bánatos Honvédségünk orvosait - maradjanak civilek, akiket ne a tábornoki kar, hanem a szaktárca és az egészségügyi piac szervezzen a lehető leghatékonyabb formában.
A sereg orvosai maradjanak katonák, hogy legyen, aki ellássa azokat, akik a tisztavatások kardlengetéseinél kiszúrják egymás szemét.
Ha az egészségügyi kormányzat valakit valamiféle nemszeretem helyre akar vezényelni, például a dzsungelbe, vagy a szabolcsi szegregátumokba, akkor csábítsa őt oda ellenállhatatlan fizetéssel, oda fog majd menni aki szereti a kalandot meg a lóvét, de ha a bokáját is csattogtatni kell hozzá, akkor feltartott középső ujjával fog Nagyurunkra szavazni - nincs ezekben a mai fiatalokban szemernyi tisztelet se már...
Apropó fizetések.
A magyar bölcs nép és tudja: kétszer ad, ki gyorsan ad, márpedig Pocak vitéz csak egyszer akar adni, aztán a többit majd rábízza az inflációra,
Mire a bére vége eléri az orvost, addigra kiderül: azt kapott, amit a hetedik gyerek, de közben még bilincset is raktak rá.

És akkor itt van a Nagy Trükk: mindig azokról kell lenyúzni a bőrt, akiknek gyenge az érdekérvényesítő  képessége, vagy akiről ezt feltételezi az utolsó magyar poliészter, vagy hogyishívják.
Így aztán nem kaptak semmit a háziorvosok, a  szakdolgozók, sem a technikai és adminisztratív dolgozók sem, pedig a magyar egészségügy nagyrészt az ő elkötelezettségükön múlik. Nem kellene kipróbálni, milyen az, mikor ők leállnak egy pillanatra, mondjuk akkor, mikor erre szoruló vezető politikusunkon meg kellene lazítani a zubbony pántjait, vagy éppen oda kellene neki adni azt a nyugibogyót, amelyik megakadályozza őt abban, hogy valamelyik lelkesítő beszéde közben leharapja a mikrofont, miközben letépi magáról a kevlár-mellényt..
Azt amelyik derékig lógó nyelve visszahúzására készteti, akár el is hagyhatják - míg rá nem lép, nincs nagyobb baj.
Az orvos-béremelés szép sztálinista módon került ígérgetésre, a szolgálati évek számával együtt nő a javadalmazás.
Ez például nagyon jól fog jönni a sebészeten, ahol a hetvenéves, kezdődő Parkinsonos, nagytudású és piszkos körmű professzor kétmillióért metéli majd szecskává kedves betegeit - havonta, míg ezidáig műtétenként kapott ennyit.
Továbbra is állítom: van jó zenész és van öreg zenész - a kettő nem mindig esik egybe.
Amúgy meg, ameddig a struktúrához nem nyúlnak, addig nem lesz itt semmiféle fejlődés.
Az, hogy börtönnel fenyegetik az orvosokat meg a betegeket, nem fog változtatni semmin, hajdan az abortuszt is büntették, nem sokat használt, habár erről a Ratkó-gyerekeknek lehet, más a véleménye.


Mégis, szerintem fejéről a talpára kellene állítani az egészségügyi rendszert, miként ezt Marx tette a hegeli dialektikával.
Nem az egészségügyi ellátó szervezeteket kellene finanszírozni, hanem a beteget.
A többit idővel elvégzi a gazdaság, a jók megerősödnek a gyengék kiesnek, és ehhez nem kell egy Lángeszű Vezér, elég hozzá a józan paraszti ész.
És persze a szektorsemleges finanszírozás, ahol ára van minden orvosi beavatkozásnak, az árakat a piac határozza meg és a biztosítási alapú támogatás - kis önrészt is magában foglalva - éppen fedezi az állami ellátás költségeit.
Természetesen ehhez az is kell, hogy pontosan meghatározzuk azt, hogy milyen kezeléseket és beavatkozásokat térít a betegnek a biztosító, milyen hotelszolgáltatásokat térít, aki meg mást akar, az forduljon a magánszférához, és viselje a költség-különbözetet.
A biztosító pedig fizessen a magánkórháznak éppen úgy, mint az állami, vagy önkormányzati  fenntartásúnak.
Amelyik csődbe megy, azt minden sajnálkozás nélkül fel kell számolni, mert életben tartani azt jelentené, hogy a betegek életesélyeit csökkentjük, hisz olyan intézményektől szívja el a pénzt, ahol képesek gazdaságosan, magas színvonalon dolgozni.
Ez esetben a politikus abban lesz érdekelt, hogy választói magas színvonalú ellátást kapjanak és nem abban, hogy az ő falujában is működjön egy halálgyár.
Persze ehhez értelmes politikusok is kellenének, de hát ez már az utópiák világa.
Kellene, hogy a betegnek "gazdája" legyen, erre a háziorvosa lenne a legalkalmasabb, ő írná elő a vizsgálatokat, ő rendelné el a kórházi kezelést, ő hagyná jóvá az alkalmazott gyógyszereket, melyek ártámogatását az állam szabályozná, a háziorvos pedig a szakmai protokollok függvényében engedélyezné.
Manapság a gyógyszergyárak korrumpálják az orvosokat és az intézményvezetőket, ezt a helyzetet is fel illene számolni, csakúgy, mint a beteg állami egészségüggyel szembeni irreális követelménytámasztását.
Nátha ellen nem minden esetben kell PET-CT, de az is tűrhetetlen, hogy a képalkotó eljárások és a laboratóriumi vizsgálatok 
 zöme magánkézben legyen, az állami egészségügynek onnan kelljen bérelni kapacitásokat.
Az állami ellátásnak éppen olyan jól felszereltnek illene lennie, mint a magánellátásnak, és az orvosainak is versenyképes jövedelemmel kellene rendelkezniük, mert bokázással meg sarkantyúpengetéssel nem oldható meg a magyar lakosság nagy többségének egészségügyi ellátása.


Egyre nő az átlagéletkor, egyre több az idős ember, a krónikus beteg, az ellátórendszert ehhez is hozzá kellene igazítani.
Egyre több a demens beteg, ezek egy része ellátatlan, vagy a hozzátartozó is vele pusztul, egy elenyésző részükből meg miniszterelnök lesz - ebbe meg a társadalom betegszik bele.
Szóval, a különféle szakmai testületek, szakszervezetek és vezető egészségpolitikusok egyetértő bólogatásával három nap alatt adtunk egy pofont a szarnak, de ellene szólni senki sem mer, mert a tény az tény: kevés az orvos és rosszulfizetett, ideje nagy részében szaladgál mind, mint pók a falon, hogy negyvenkét munkahelyén helytálljon.
Ideje lenne a reformnak, mert az ilyen téblábolás és a  probléma kenegetése semmit nem visz előre, miközben az egészségügy feladatai egyre nőnek.
Sokat lehetne erről beszélgetni, de a szakma is egy olyan belterjes közeg, ahol harminc évvel ezelőtt is ugyanazok mutatták, hogy merre van az előre, mint ma.
Jusson eszünkbe Kásler, és szomorodjunk el - a kórházak meg szerezzenek be sámándobokat, forgalmazza a Mészáros & Mészáros Rt.
Egyelőre még nem ZRt, de remélhetőleg előbb-utóbb be lehet majd zárni őket...


:O)))

2020. szeptember 28., hétfő

ÖN KORMÁNYOZ?


Szerencsésebb tájakon az állam ahol csak lehet, kivonul a lakosság idomításából, az ügyek jelentős többségét rábízza az érintettekre.
Ki is találtak erre egy szép kifejezést: önkormányzatiságról beszélnek, mely az állam igazgatásának fontos része.
Természetesen nem nálunk, mert hát hogy jön ahhoz egy koszos falu vagy poros kisváros, hogy azt képzelje, okosabb mint Nagyurunk és sleppje, akik - mint ez nyilvánvaló - olyan okosak, hogy a szelídlelkű költő róluk írta: olyan okosak, hogy a seggükben is fejük van.
A kollektív tapasztalat szerint némelyeknek pedig a fejük helyén seggük, de törődjünk bele: nekünk őket dobta a gép...
A NER magasztos eszméjével természetesen nem fér össze az önkormányzatiság anarchiája, nem tűrhető, hogy olyan emberek döntsenek saját sorsukról, akik képtelenek átlátni és szőni a nemzeti érdekek gubancos szövevényét, legfeljebb saját önös érdekeik mentén képesek hibát hibára halmozni.
A hüje civil azt gondolja, hogy az állam célja polgárainak biztonsága és jóléte, pedig igazán tudhatná, hogy a jólét is olyan, mint az átkosban a francia konyak, a dolgozó nép itala, melyet képviselői útján fogyasztott.
A rendszerváltásnak túl sok haszna nemigen volt, a sok nyomorúság között, mely a kettéfűrészelt Napóleon által abszolvált hősi szabadságharccal járt üdítő kivétel volt az önkormányzatiság, még akkor is, ha megalkotói hagytak rajta csiszolnivalót bőségesen...

Miután a pénz nem terem az uborkafán - habár lehet, egyeseknek úgy tűnik, merthogy Nagyurunkat általában ott látják szüretelni a lombok között - ezért talán nem lenne istentől-embertől elrugaszkodott dolog ott dönteni a felhasználásáról, ahol megtermelték.
Természetesen vannak olyan feladatok, melyeket nem lehet a helyi bevételekből finanszírozni, ezekre tisztességesebb államokban komolyabb összegeket különítenek el, ezt a bukszát költségvetésnek hívják és tisztességesen elmondják mindenkinek, hogy mire kívánják költeni a pénzt.
Mi ebben is mások vagyunk, merthogy a költségvetési bevételeket általában alultervezzük, míg a kiadásokat felülbecsüljük, így aztán a tervezhető többlet azonnal egy homályos zónába kerül, melynek neve költségvetési tartalék és ebben szeretett Vezérünk hónaljig és még tovább is turkálhat, neki kedves célokra és hosszú és sima nyelvű vazallusok megvásárlására költve a közösség pénzét.
így lesz azután repülőgépgyárunk Csehországban, aknavető-manufakturánk Ausztriában, futballakadémiák a környező országokban, 
Természetesen ezeket gazdasági társaságok tulajdonolják, melyek tulajdonosai a NER felkaroltjai, strómanjai.
De költségvetési forrásból öntjük a pénzt a szállodaiparba, a baráti zsebekbe, lesz belőle kastély Rasinak, zenélő tehénistálló a bankvezérnek, balatoni ingatlan-fejlesztés és még sok más, merthogy a lopás ma már olyan nagyságrendben folyik, ami eleddig azért elképzelhetetlen volt.
Az átlagember el se tudja képzelni, azokat az összegeket, melyet az ország barna és büdös krémje magántulajdonná lényegít a hatóságok, ügyészség, bíróságok asszisztálásával, miközben neked virslire se telik.

Ami azt illeti, az is vicces, hogy arról, hogy ki tanítsa a gyermekedet, egy hét határon túl élő, esetleg tejfeles szájú, a helyi viszonyokról konkrét ismeretekkel nem rendelkező akárki dönt, felülbírálva a tantestületet, a szülőket, hogy a számára kedves politikai oldal jelöltjét tolja pozícióba.
De ez a dolog szebbik oldala.
A csúnyább, hogy a rezsim az iskolákat az egyházak kezére játssza át, a társadalom egyetértésének kikérése nélkül, visszaélve azzal, hogy a finanszírozás szabályait ők hozzák és azok előnyös helyzetbe hozzák az egyházi fenntartású intézményeket.
Akkor, mikor a katolikus egyháznak papja sincs elég arra, hogy neked az utolsó kenetet feladja.
Prominensei erkölcseiről meg ne is beszéljünk - és akkor a helyzet még súlyosítva van a Birodalmi Fővadásszal.
A reformátusok meg meg vannak verve Horthy-imádó vezetőikkel, kik számára a néhai kormányzó reformátussága felülírja a magyar történelemben betöltött dicstelen szerepét.
A zsidók között is van, aki a NER napja alatt megvilágosodott, van is neki médiája!
A magyar társadalom meg van verve egyházaival, amelyik meg normális volt, attól elvették az egyházi státuszt, és majdnem elzárták a gáz-vízcsapokat.
Valószínűleg abban reménykedtek, hogy az utolsó majd lekapcsolja a villanyt a speciális Fideszes rezsicsökkentés keretében.

Szóval az egész önkormányzatiságnak annyi meg egy Bambi, kezdheted úgy érezni, hogy a Nemzet Atyjának rakoncátlan gyermeke vagy, és várhatod a pofont vagy a jutalmat.
Az önkormányzatiság olyan errefelé, mint p*nán a szőr, van, de minek?
Kivéve a megyei önkormányzatokat, mert azok veszik el a helyi önkormányzatoktól azt a pénzt, amit Nagyurunk nem tud közvetlenül elvenni...
Ha te erre szavaztál a rendszerváltás alkalmából, hát akkor nagyon hülye lehettél.


Talán korrigálni illene...


:O)))

2020. szeptember 22., kedd

PUTYIN OROSZORSZÁGA


Mit tegyek - kedvelem Putyint.
Bizonyára valami rossz becsípődés, de én szeretem az orosz népet is, talán éppen azért, mert ők is képesek szeretetre.
Tele vannak lélekkel, szeretik Oroszország Anyácskát, szeretik a békét, szeretik a katonáikat, szerették Sztálint és ma szeretik Putyint is.
Mondjuk ugyanez Gorbacsovról nem mondható el, őt nem annyira szeretik, de hát lássuk be: ha orosz lennék én is úgy utálnám őt, mint Harangláb a kukoricagölödint, és egy szerencsétlen ostobának tartanám, aki bedőlt a Nyugat szirénhangjainak.
És éppen ezért szeretném Putyint is, aki visszaadta népének hitét Oroszország nagyságában, megmutatta erejét, és levezényelte a rendszerváltást úgy, hogy közben nem tört ki polgárháború.
Megregulázta az oligarchákat és hozott némi fejlődést szociális téren is.
Igaz, az ő demokráciája eltér az Egyesült Államok vagy az Egyesült Királyság demokráciájától, de végtére is minden demokrácia-modell csak a társadalom csúcsán álló kevesek érdekeinek leplezésére szolgál, és módszerei attól függnek, hogy mennyire birka az a nép, melyet hasba kell akasztani a zökkenőmentes kizsákmányoláshoz.
Általában sikítófrászt kapok, mikor Orbánt Putyinhoz hasonlítják, szerintem ez olyan, mintha egyenlőségjelet tennénk a versenyló és a sörényébe ragadt tetű között, és akinek ez nem elég világos, annak csak annyit: a hasonlatban nem Orbán a versenyló.


Persze a propaganda mindent megtesz azért, hogy így emelje meg a pocakos Nemzetvezető súlyát - egy oldalról, a másik oldalról meg vidáman szemlélhetjük a libernyákok végzetes képtelenségét a tanulásra, ők ugyanis az igét csak hirdetni szeretik, ragozni nem annyira.
Ha tetszik, ha nem, ma is csak Oroszország képez valódi ellensúlyt a nyugati világ imperializmusával szemben, és ezen semmit nem változtat, ha a média naponta mutogat is sok pici Rambót, meg magas technikai színvonalon álló varázskütyüket, a következő világháborút nem a levegőben bukfencet vető harckocsik fogják eldönteni, hanem az interkontinentális rakéták nukleáris robbanófejei, mondjon akárki akármit.
Azokból pedig a két fél egyenlően halmozott fel készleteket, és a világ léte csak addig kérdéses, ameddig ezeket be nem vetik, mert a győztest a vesztestől pár perc fogja elválasztani, és az eredmény mindenképpen holtverseny lesz - a végén halott lesz a nyertes és a vesztes is.
Régebben legalább ideológiákkal próbálták leplezni a nyílt hatalmi játszmákat, ami persze jót is hozhatott, hiszen aki a többségi társadalom mellett érvelt, az nem írathatta rá az állam vagyonát a strómanja nevére, de ma már megszűnt a szemérem, hivatalos ideológia a Nemzeti Középosztály felemelése, név szerint a Lőrincnek csúfolt Viktoré, Rasié, meg a vazallusoké.
A birkák meg bánatosan rágják a kopár szik sarját, és üdvözülten bégetnek a birkanyírási tervszámok elfogadása alkalmából, pedig már a nyáj kétharmada puci, és még hol vannak a nehéz napok, mikor a szárnyasbetétet is nekik kell majd finanszírozni...


Olvasgatom a sajtót, nézem a médiát - mindenhonnan ruszofób és Putyint savazó tartalom zúdul a gyanútlan fogyasztóra.
Legutóbb Bokros Lajos is jobbnak látta, ha a magyar gazdaság kritikája helyett a külpolitika ingoványos talaján veti meg a lábát - Kína és Oroszország helyzetét elemzi, egyenesen Oroszország hanyatlását vizionálva.
Rossz hírt mondok: Oroszország köszöni, de jól van, Kína meg méginkább, és a világra ma a legnagyobb veszélyt az jelentené, ha a nyugati stratégák addig akarnának katonai győzelmet aratni, ameddig még egyáltalán módjuk van rá - bár szerintem máris elkéstek.
Igaz, a világtengereken még ott úsznak az amerikai repülőgéphordozók, de hát a II. Világháborúban sem kapott senki hideglelést, ha megjelent egy csapat számszeríjas katona. Merthogy abban biztosak lehetünk, hogy sem az orosz, sem a kínai vezetők nem a II. Világháborút akarják megnyerni, mint idióta Vezérünk.

Szóval, nem az a baj, ha a magyar külpolitika kölcsönös előnyökön alapuló jó kapcsolatokat szeretne kiépíteni a két országgal, a baj az, hogy a maffia érdekei és az ország érdekei nemigen esnek egybe.
És az sem baj, hogy a kínai vagy orosz vezetők megvásárolják országuk érdekeinek megfelelő lépéseket, a baj az, hogy a vételár nem az államkasszába folyik be, hanem a legkeresztényibb elvált házaspárok (mit Isten összeköt... - ugye) és hűbéruruk vagyonát hizlalja.
Kína ígéretekért vett vasutat - a külügyminiszteri apuka vasútépítésben érdekelt, itt a morzsák is millárdok, Orbán tankokért meg a multik adószintjéért vette meg a hatalmát Merkeltől, Putyin meg lehet, a legjobb üzletet csinálta, ő nem vett semmit az EU belső bomlasztásáért, lehet, csak a Vezér koronaékszereit tekergeti rendszeres időközönként.
Mi meg páriák lettünk saját országunkban, bár ez ellen nagyon nehéz tenni. 

Nem kell elájulnunk a nyugati demokráciáktól, gondoljunk Irakra, Szíriára, Líbiára, Iránra, Afganisztánra, Szomáliára, stb... - és amikor Navalníjozunk, akkor jusson eszünkbe, hogy arra semmiféle bizonyíték nincs, hogy Putyin rendelte volna el a mérgezést - nota bene a mérgezés sincs bizonyítva, hacsak a brit tudósok nyilatkozatait nem számítjuk annak, akik megtalálták Irak tömegpusztító fegyvereit és amerikai barátaikat,. akik kivégeztették Szaddam Huszeint, Kadhafit meg a többi útjukba és konszernjeik útjában álló politikust, katonát.
Ha lehet, nálunk se feledkezzünk meg a rendőrkocsiban mérget eszegető kellemetlen figuráról, és nem ő az egyetlen...
Szóval az élet bonyolult, ha Putyin meg akarta volna öletni Navalníjt, az most nem a ruháját követelné (megkapta...), hanem az utolsó kenetet.

Van olyan a pravoszlávoknál?


:O)))






2020. szeptember 12., szombat

ELFELEJTETT TÁRSADALMI CÉLOK


"Engem nem érdekel a politika!", mondja önelégült ábrázattal Bunkó Béla, de ugyanezt mondja az egyetemet végzett, magát értelmiséginek tartó nembéla is, aki meg van győződve arról, hogy ezzel az emberi lét egy magasabb szintjére emelkedett, ő a jövő hőse, az új kor embere, a korszerűség két lábon járó idolja - holott csak egy bánatos marha.
Azt mondja a szerencsétlen - és talán hiszi is -, hogy a politikának az ő életére nincs hatása, mert ő erős és független, aki majd megteremti magának és családjának a napi kenyérrevalót, merthogy ő szorgalmas és találékony, továbbá élelmes is, ahogy felénk a tolvajlást nevezni szoktuk.
Van egy rossz hírem számára: minden politika.
Amikor a hülyeségének - miszerint nem politizál -  csinál hírverést, az is politika, és ha nem hisz nekem, kérdezze meg az utolsó bánatos politikust, az - miután ad neki egy szaftos nyelvespuszit - majd elmondja, hogy dehogynem politizálsz drága magyar testvérem, te adod nekem a vajaskenyérre a lekvárt, te vagy az, akire bizton lehet számítani, akit nem kell meggyőzni, akinek az orra elől nyugodtan el lehet lopni a Bazilikát a Szent Jobbal együtt, te vagy az én álmom és boldogságom!
A politika ugyanis tokkal-vonóval maga a közélet, ahol arról folyik a beszélgetés - már, ha folyik ilyesmi egyáltalán - , hogy hősünk milyen országban szeretne élni, az az ország, melyben az adott időszakban él, mennyire felel meg elképzeléseinek, vagy mit kellene változtatni rajta hogy úgy érezze magát benne, mint paraszt önérzete Vajna Timi illatos kis hálószobájában...


Fontos dolog ez, hiszen a társadalom akkor működhet csak az emberiség érdekeinek megfelelően, ha tagjai többé-kevésbé boldogok, ami persze felveti a boldogság fogalma precíz meghatározásának igényét, de ebbe most ne menjünk bele, használjuk inkább az elégedettség fogalmát, melyet a nokedlis csirkepörkölt elfogyasztását követően utánaküldött, párás pohárban szervírozott pilseni utáni elégedett böffentéssel tudnánk tudományosan körülírni.
A normális ember és a sárbuta közötti differencia remekül tanulmányozható azon polgártársaikon, akik sehogy nem képesek összefüggést találni saját életük és a társadalom állapota között.
Ez ugyan az egyén egojára jó hatással van, hiszen hozzávetőleg az Atyaúristennel kerül egyazon szintre, csak az a baj, hogy nem igaz, hiszen egy olyan elmeroggyant, mint jelenlegi társadalmi vezérkarunk véletlenszerűen kiválasztott bármelyik tagja egyetlen döntésével el tudja venni áldozata fizetésnének, nyugdíjának akár negyedét is, anélkül, hogy az áldozat azonnal észrevenné.
A politikust egyébként egy normális társadalom arra a célra tartja, hogy ezeket a piszkos trükköket felismerje, és megpróbálja felvilágosítani a társadalom figyelmetlenebb tagjait a nyakukba szakadó idiótaságokról.
Depersze nálunk a politikus fogalma mást jelent.

Nálunk kétféle politikus van.
Az egyik típus elakadt a középkorban, ma is hűbéri társadalomban él, vazallusa  a Vezérnek, aki nem tud akkora hülyeséget mondani, melyre vakbuzgó híve ne bólogatna szorgalmasabban, mint hajdan a Wartburg kalaptartóját díszítő plüsskutya.
Demokrata oldalon az ilyenekről általában azt hiszik, hogy csak a rablólovagok térfelén fordulnak elő ilyenek, de - legnagyobb sajnálatomra - a demokraták oldalán is előfordulnak, meglepően nagy számban. 
Ez független attól, hogy a lelkesen nyaldosott alfél gazdája örül ennek, vagy nem, vagy úgy csinál, mintha nem örülne - az emberek egy része ilyen genetikai torzulással született, számukra az ellenvélemény bármely kérdésben az árulás szinonimája.
Ily módon mi vagyunk a legnagyobb európai polihisztorképző, ahol az általunk kiképzett vezérek egyaránt értenek a tarhonya négyzetes vetéséhez és az Öveges professzor által feltett kérdéshez: Hogyan csináljunk a barackmagból atommagot?
A mi kis társadalmunk torzszülött, és nemhogy javulna az állapota, inkább egyre szomorúbb.
A politikus másik típusa a küldetéstudatos doktriner, aki egyszer olvasott valamit, és ahhoz próbálja igazítani azt a képet, melyet maga körül lát - nemigazán sikerül neki...

A legnagyobb gond mégis az, hogy a politikusok menet közben elfelejtették, hogy mi is lenne az állam feladata a modern világban.
Nevezetesen, hogy azon kellene munkálkodnia, hogy polgárai minél magasabb életszínvonalon, minél értelmesebben élhessék életüket, de ki törődik ma ezzel?
Ezelőtt harminc-negyven évvel azzal ijesztgettük a kapitalizmus szerelmeseit, hogy ha megbetegszel - tönkremész, a kórház kapujában pedig nem azt kérdezik, hogy mi a bajod, hanem azt, hogy van-e biztosításod.
Társadalmunk megállíthatatlan fejlődése során büszkén jelenthetjük, hogy ma már nálunk is ezt kérdezik, a fejlődés során végre eljutottunk az állampolgári jogon járó ellátástól a társadalmilag szükségszerű szelekcióig, az életképtelenek kiiktatásáig - végső megoldásképpen.
Hogy nem sül le a pofájukról a bőr...
Az utolsó politikust errefelé,. akit még érdekeltek az átlagember életkörülményei Jánosnak hívták.
A vezetékneve nem Lázár volt...
Legszomorúbb, hogy a nép eltűri, hogy káposztás cvekedli helyett olyan ülőhelyekkel etessék különféle stadionokban és mindenféle rongyrázó rendezvényeken, melyekre a belépőjegyet soha nem lesz képes megváltani, de büszke lehet, mert a díszpáholyban ott ül a maffia, a csalhatatlan Vezér, a Szent Segg, lehet nyalni, persze csak vazallusai seggén keresztül.

Jó lenne optimistának lenni, de egyre nehezebb.
A szomorú pedig az, hogy nemigen látni olyan embert, aki képes lenne Augiász helyi istállójának kitakarítására.
De azért reménykedjünk, végtére is előbb-utóbb minden trágyadomb eltakarításra kerül, mégha azonnal le is rakják a következő alapjait...

:O)))

2020. szeptember 8., kedd

FOGD A PÉNZT ÉS FUSS

Vagy fogd a pénzt és kuss?
Ki tudja?
Mindkét változat szóba jöhet az elit csúcsán, csak egyetlen dologban kételkedik a szájtátva bámuló népség: a szerelmi változatban.
Ha valaki pontosan meg tudná mondani, mennyi pénz is mocorog a magánéleti válságoknak feltüntetett vagyonkezelési attrakciók mögött, hát igencsak elcsodálkozna a nép, merthogy az összeget
 a középiskolát végzett népesség többsége precízen le se tudná írni, azok számára pedig, akik csak nyolc osztályt végeztek, kettesével alkalmazva kimondottan jól jönne a rengeteg nulla, hiszen a feladattól be is csinálnának azonnal...


Az elit válik.
Rogán is paradigmát váltott. 
Mostanában a közéleti szereplését már más oldalról közelíti, mint a múltban, már nem akar az elit divatdiktátora lenni, nem akar szerepelni, nem akar reflektorfényben élni.
Már meghaladta a Pasa-parkot - nyugodtan szeretne helikopterrel utazni, ha olyanja van, jachton ringatózni, magánrepülőn vagy kisebb holdrakétán utazni, emellett hazament, és a paraszti bölcsességgel tért vissza, mely szerint nem jó minden tojást egy kosárban tartani.
Ha úgy tetszik, nem akar Himmler lenni, jó neki Göbbels pozíciója is, 
Merthogy az elit be van szarva.
Jóllehet kicsi az esélye annak, hogy Nagyurunk beadja a kulcsot - a rosszindulat és a gonoszság tartósít, az elme kórtüneteivel pedig millió évig el lehet élni - de hát ők közelről látják a folyamatot, első kézből érzékelik az irracionalitást és elkezdik bebiztosítani magukat.
Ennek egyik módja a vagyon elporlasztása - természetesen megfelelő biztosítékok mellett - a családtagok és a bűntársak között, gondolván, hogy nem lesz könnyű összegereblyézni a lopott holmit - már ami nem pénz, merthogy az már régen biztonságos, baráti országokban van, akikkel nincs még kiadatási egyezményünk sem.


A nemzetvezető pénztárcája is válik, csak röhögni lehet szerelmi életük felpezsdülésén, habár, ha úgy nézzük, hogy a pénz a szerelmük, akkor nem is olyan hihetetlen a dolog.
A Szent Család egyelőre nem válik, sőt, még a koronahercegnő sem jelentette be, hogy ilyen szándékai lennének.
Igaz, nekik épül a metrómegálló a hatvanpusztai birtokon.
Van ott ezer négyzetméteres mélygarázs meg alagút is, ott aztán ki tudják várni biztonságosan, ameddig az ellenzék megválasztja császárnak a Papát...
Mindenesetre az azért érzékelhető, hogy a díszes társaság rendesen be van tojva, meg az is, hogy az ellenzék készül a rigorózusan törvényes, az Alaptörvény szellemének megfelelő elszámoltatásra, mely szerintem az alábbi modell szerint működik majd:

- Tisztelt Nemzet Miniszterelnöke Úr!
Azt mondják, hogy ön mindent ellopott, a Szent Jobbról 
 még a gyűrűt is lelopta!
Kérjük, mondja meg nekünk az igazat!

- Nonszensz, ki mer ilyet állítani, majd jönnek a jogászok, oszt jónapot!
Mellesleg tanúkat tudok állítani, hogy láttak erre sompolyogni egy öreg zsidót, valami Soros a neve, de Gyurcsány is sokat megfordult a Kossuth téren!

- Akkor ez merő rágalom?

- Naná, aki mást állít, az jelentsen fel, és a Legfőbb Ügyész, Polt Péter majd kivizsgálja, Pintér belügyminiszter pedig őrizetbe veszi a rágalmazókat!

- Köszönjük a korrekt választ, első a törvényesség!

Utána a Momentum kikéri magának, hogy ártatlan embereket vegzáljanak, a legerősebb ellenzéki párt vezetője megvizsgálja a jogállamiság követelményeinek betartását az ügyben, TGM pedig dörgedelmes cikket ír az erkölcs felsőbbrendűségéről a pőre praktikummal szemben.
A libernyákok tapsolnak, bölcs népünk pedig nagy zavarban keresi a segget, melyet ezután nyalni lehet.

A püspöki kar levelet intéz a hívekhez, melyben elítéli a válások számának növekedését, példaként állítva saját erkölcsi kódexüket, valamint a házvezetőnőjükkel/püspöktársukkal/ministránsukkal folytatott sokéves, szeretettől áthatott kapcsolatukat, melynek során a kapcsolat felbontásának ördögtől való gondolata fel se merült...
Nézzünk hát optimizmussal telve, tört fényű tekintettel a bizonytalan jövőbe!


:O)))

2020. szeptember 6., vasárnap

KÖZELEG A TÉL




Természetesen a dicsőség az Úré, a felelősség az ezer oldalról nyomorgatott pedagógusoké, az egyébként jóformán hatáskör nélküli iskolaigazgatóké, a politikai haszon meg a Fideszé.
Elkezdődött a tanév, a hatóságok megállapították, hogy a koronavírus mostanában nem az öregeket szereti, hanem a harmincasokat üldözi, igaz, hogy elpatkolni továbbra is az idős, krónikus betegségekben szenvedők szoktak, a fiatalok meg megússzák némi hőemelkedéssel, meg néhány nap rossz közérzettel, viszont arra gyúrnak, hogy továbbadják a kórt a véneknek.
Szeretett kormányunk meg elégedetten szemléli a helyzetet, és naponta ötszáz betegséget tervez megállapítani, merthogy a nemzetközi helyzet egyre fokozódik Pelikán elvtárs, csapásokat adunk és csapásokat kapunk, de mi ott vagyunk minden kilométerkőnél, éberen...
A nép meg hadd rettegjen, végtére is teleszart gatyával nehezebb ugrálni, és ki tudja, mit hoz az ősz meg a tél, mikor elfogynak a tartalékok, jön a hideg és jön az elkeseredés, merthogy statisztikával nemhogy jóllakni nem lehet, de a mai világban még fűteni sem, egyre kevesebb a papíralapú kimutatás...

Szeretett kormányunk zavarban van, mert nehéz eldönteni, hogy a pénzt a népnek kell adni, vagy inkább mégis tovább kell lopni, mert az ne tévesszen meg senkit, hogy a haverok építenek is, hiszen leginkább azt lehet ellopni, amit megtermeltünk.
Ha csak simán hazavinnék zsákban a lopott pénzt, az még a közismerten ostoba és közömbös magyar választó ingerküszöbét is elérné.
Ezért aztán építünk egy stadiont ezermilliárdért, kiszámlázunk kétezer milliárdot, az állam meg fizet, mint gróf Csekonics...
A két összeg közötti differencia talán Tongán, esetleg Bakuban lelhető, ha esetleg baj lenne itthon - tanultunk Rákosi elvtárs példájából, nem fogunk sorban állni valahol kumiszért vagy misszionárius-pörköltért!
Bármennyire valószínűtlen is, akár baj is lehet - az emberi hálátlanság határtalan...
Ezért is kellett volna megtorpedózni a paparazzók gumicsónakját, hadd fényképezzenek a külügyminiszter helyett egy másik sügért a fenéken...

Ezekkel a csepűrágókkal is csak a baj van, képtelenek belátni, hogy sokkal jobb, ha az atletikus termetű Vidnyánszky instruálja őket, mintha mindenféle kákabélű libernyák mételyezi az agyukat.
A Vátesz Ukrajnából érkezett, ott tanulta a színészetet, törvényszerű, hogy neki kell megmondania a tuitifrankót.
Ebben az országban nem szabad a jelenlegi határok között születni, mertmivelhogy akkor másodrendű állampolgár leszel azonnal, és hát persze hol lehetne alaposabban megismerkedni a magyar színházi hagyományokkal, mint a kijevi Állami Karpenko-Karij Színház és Filmművészeti Egyetemen...
Persze ő vérmagyar, - ez valami olyasmi, mint a Gyalog-galoppban a vérnyúl, mielőtt rádobták a Szent Gránátot - és ez eleve alkalmassá teszi az autentikus szanszkrit-magyar hagyományok őrzésére.
Ő a színházi élet Káslere, de lehet, hogy ezért később még bocsánatot kell kérnem a gyászos körmű minisztertől...
Most folyik a harc, a mieink támadnak, a "Tüntessünk tízezren, mondjunk húszat, majd mindahányan menjünk békével haza!" akcióterv mentén, abban reménykedünk, hogy Nagyurunk belehal a röhögésbe...


Van nekünk bajunk, mint a tenger, a gazdaság is gyengélkedik, Matolcsy is, a forint is, - jaj, csak a végén nehogy Egyeske is el kelljen utazzon Bulgáriába kicsit pihenni... -  és közeleg a tél, továbbá az éj sötét lesz, és tele lesz iszonyattal...
Kíváncsi vagyok, hogy a Karácsony hoz-e enyhülést, de azért illúzióim nincsenek.
A politika csapatjáték, és hiába volt a Barcelonának is Messije, ha hiányzott mögüle a csapat, pedig már Minarik is megmondta úgy száz évvel ezelőtt, hogy kell egy csapat.
És Karácsony mégcsak nem is Messi, sajnos.
Csapatot építeni nem egyszerű dolog, nem lehet kapkodni sem, de talán legnehezebb hozzálátni a feladathoz.
És még az sem biztos, hogy ha az edzéseken már mennek a dolgok úgy-ahogy, akkor a mérkőzésen már biztosan nyerni tudunk.
A kérdés ma nem az, hogy a Lánchíd oroszlánjainak van-e nyelve, hanem az, hogy van-e foguk...


Előbb-utóbb kiderül.


:O)))

2020. augusztus 28., péntek

NYÚLJÁS PACAL VAGY ÉLHETŐ ORSZÁG


Bolond világban élünk, lassan-lassan kicsit mi is megbolondulunk.
Ha valaki elmeséli, hogy létezik a világban egy olyan ország, ahol dühöng a rasszizmus, de cigány származású miniszterelnöke van, aki mellesleg mindent elkövet, hogy a népével kapcsolatos összes negatív előítéletet visszaigazolja - hát bizony, viccesnek találom.
Ha valaki azt meséli, hogy van egy ország, ahol az emberek rettenetesen elégedettek magukkal, igen különlegesnek tartják magukat, emellett erkölcsösnek és bátornak, de azon kívül, hogy oda születtek, ahová a gólya pottyantotta őket, másra nemigen tudnak büszkék lenni, emellett nyugodtan és kockázatmentesen szembe lehet köpni őket, azon is jókat mosolyognék.
Ha megtudnám, hogy van egy ország, ahol a kormány járványveszély idején ráereszt a társadalomra egy-két, diktátora által kedvelt tömegrendezvényt, mondván, kísérleti célból teszi, és a kísérleti patkánynak kiszemeltek ennek még örülnek is, hát bizony, aggódnék az ország lakóinak ép elméjéért.
Ha olvasnám valahol, hogy van olyan ország, ahol a kormányzati szinten gyakorolt korrupció, nepotizmus minden képzeletet felülmúl, ezért az ellenzék egyik vezetője elszámoltatást és a lopott holmi visszavételét helyezi kilátásba, mire az ellenzék hangadói nekimennek, hát leesne az állam, amiért nagy kár nem lenne, merthogy az állam nem én vagyok, hanem a tolvajok fejedelme...  
Sajnos van ilyen ország.
Hogy melyik?
A helyes választ beküldők között kisorsolok egy nyúljás pacalpörköltet.

Az is megvisel kissé, hogy bár a közkeletű bölcsesség szerint nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, de ebben az országban ez sem érvényes, itt ugyanazt a gagyit ugyanazzal a rossz dumával számtalanszor el lehet adni, a nép pedig boldogan tapsikol az aranyként kínált, fényesre csiszolt rézkarikának.
Pedig még azt sem lehet mondani, hogy a hatalmon levők rengeteg energiát fektetnének hatalmi technikájuk csiszolgatásába, ami bevált már, azt erőltetik, mert jól tudják, hogy az aranyhal a magyar választóhoz képest memóriabajnok.
A magyar választó nem tanult a liberálisok agóniája idején a semmiből kivirágzott LMP példáján, nem gyanakodott akkor sem, mikor a liberálisok Fidesz-emlőről leszakított üdvöskéje a szocialistákkal karöltve megakadályozta egy új ellenzéki frakció létrejöttét - ellehetetlenítve szinte anyagilag is azt.
Nem gyanakszik ma sem, amikor a szintúgy a semmiből szárba szökkent Momentum erősen Fideszre hajazó rossz modorral rendelkező vezére minden gyakorlati megnyilatkozásával az ellenzéki egység ellen dolgozik, jóllehet szóban az egység mellett teszi le a voksát.
Nekem azért gyanús, hogy amikor szinte 2006-ot idéző lelkes támadás folyik Gyurcsány ellen, akkor egy szövetséges párt vezetője is beszáll a versenybe, ki tud jobban mocskolódni a DK megalapítójával szemben...
A legújabb bölcsessége, hogy Gyurcsány nem tudja kézben tartani a pártját, nem úgy, mint ő a sajátját, és fel sem merül benne, hogy a differenciát 
talán a pártok működtetésében fennálló eltérő demokrácia-értelmezés okozhatja. 
Bölcs népünk meg buzgón bólogat a romlatlan fiatalok dicséretét zengve, mintha az, hogy valaki, aki még nem volt a húsosfazék közelében, még nem lopott. 
Nem hát, még nem volt módja lopni.
Könnyű Julcsának szűzies életet élni, mikor még soha, senki nem kísértette meg.
És, hát valaha Orbánék is romlatlan fiatalok voltak - gondolom, a bölcsődében...
Sajnálatos, hogy ez a primitív sunyiság jóravaló embereket is megtéveszt, jóllehet nem csak a ló lába lóg ki, hanem lassan az egész ló.

Sajnos, semmi biztosíték sincs arra, hogy nem a választás hajrájában robbantja szét az együttműködést a csináltpárt, így olyan a helyzet, mintha az ellenzék a hóna alatt egy ketyegő időzített bombával vágna bele a mi kis diktátorocskánk megbuktatásába, miközben üdvözült képpel harsog gyönyörű jelszavakat.
Természetesen a Momentumot nem lehet kihagyni az összefogásból, hiszen az ellenfél érdeke is azt kívánja, hogy sikeres legyen, ha lehet sikeresebb, mint a DK.
Sok gyanútlan híve van, habár az azért nem derült még ki, hogy milyen elvek mentén szeretnének politizálni, de hát van még kis idő a választásokig.
Mindenesetre az ellenzék érdeke az lenne, hogy kizárja a kellemetlen meglepetések lehetőségét, erre pedig csak akkor van mód, ha létrehoznak egy ernyő-szervezetet, melynek jelöltjeként indulhatnak a képviselői stallumra pályázók, meg sem említve "anyapártjukat", hogy ne nagyon legyen mód a torzsalkodásra, az ellentétek élezésére, merthogy az egységet nem a duma szintjén kellene létrehozni.
Sajnos már látni, - ha így marad minden, akkor nem sok esély van a sikerre, mert a közös tűznél mindenki a saját pecsenyéjét akarja majd sütögetni, a mi kondérunk pedig, melyben az életünket könnyebbé tevő fogás főne, oda se fér a tűzhöz.
Merthogy a cél azért az lenne, hogy az átlagember, akit amúgy hétköznapiasan választónak szoktunk nevezni jobban éljen, a gyereke meg még a szüleinél is kicsivel jobban, és amikor az egészségügy a világjárvány idején romokban hever, akkor ne stadiont építsünk, hanem szervezzük meg az oktatást, adjunk ingyen internetet, tabletet, adjunk ételt, valamiféle jövedelmet.
És ha már járvány-kórházat építünk, akkor ne Bivalyborzasztón tegyük, ahová a madár is két napi hideg-élelemmel repül, , hanem ott, ahol a legtöbb beteg van és várható.


Hozzá kellene szoknunk, hogy a mai politikában semmi sem az, aminek látszik, főként, ha csak az látszik, amit a hatalom láttatni akar. 
Ha az ellenzék nem teremti meg a maga médiumait, akkor jelöltet sem érdemes állítania, a választó arra fog szavazni, akire a média rábeszéli.
Ez egy világos helyzet, de az ellenzék úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, jóllehet semmi sincs rendben, és az, ha azon folyik immáron fél éve a vita, hogy a Lánchíd oroszlánjainak van-e nyelvük, vagy nincs, az éppen egy politikailag haszontalan fél évet  - esetleg egy vesztett választást jelent.
Szervezetileg sincs előrelépés, nem szabadna hagyni, hogy a vidék a diktátoré legyen, és ehhez bátrabban kellene politizálni ott is.
A vidéki ember még a stadionok áldásait se élvezheti, kivéve Felcsúton, a vidéki ember számára szép dolog a disznótor magasztalása, de addig, ameddig ehhez disznó is kell, a mai világban van esélyük a demokratikus pártoknak.
És bizony a káder-kérdésekkel is kellene kezdeni valamit, mert az nem megy, hogy választások előtt néhány hónappal előhúzunk a kalapból valakit, merthogy arra a kutya sem fogja a voksát adni, különösen, ha az illető még kicsit sáros is ilyen-olyan tekintetben.
Jó dolog a fiatalok képzése, de még jobb lenne feladatokkal - értelmes feladatokkal - ellátni a politikusi pálya iránt érdeklődőket, mert a fiatal nem dumálni szeret, hanem tenni.
Ne áltassuk magunkat, a pacalpörköltes bohócok mögött okos emberek szervezik vagyonuk megtöbbszörözését, rájuk kellene figyelni.
És arra, hogy amikor Gyurcsány elszámoltatást ígér, akkor nem fintorogni kellene, hanem megígérni ezt helyi szinteken is, mert az emberek nem vakok és talán néhányuknak él még az igazságérzete is.


Nincs sok időnk, aki az időt lopja, az a jövőnket - gyermekeink, unokáink jövőjét lopja.
Nem kellene hagyni.

:O)))

2020. augusztus 18., kedd

FÉRFI POLITIKUS, NŐI POLITIKUS, JÓ POLITIKUS...

A Népszava "Szép szó" mellékletében megjelent Bruck Gábor írása, Orbán, a Marlboro Man bukni fog  címmel.
Javaslom, olvassátok el, mert számos értékes gondolatot tartalmaz, mégha minden gondolattal nem is tudok egyetérteni, jóllehet rokonszenves dolgokról esik a cikkben szó.
Kezdjük talán mindjárt a címmel.
Orbánt a Marlboro Manhez hasonlítani olyan, mintha Schmidt Máriát Eva Longoriával említenénk egy napon, egyszerre vicces és lehangoló.
Próbáljuk talán a kérdést úgy közelíteni, hogy a Marlboro Man nem macsó jelkép, inkább a férfiasságot (erő, határozottság, igazságszeretet, nőkkel, gyermekekkel szembeni gyengédség, udvariasság, stb.) testesíti meg, melynek - keletkezése idején, a múlt század közepén - még nem mondott ellen a tény, hogy dohányreklámként kezdte karrierjét.
Lássuk be, a férfiak túlnyomó többsége még ma is boldogan cserélné el kinézetét - szőrt szőrért, hogy legyünk kissé rusztikusak, ha már tehénpásztorról esik szó - vele...
Az ominózus politikus külleme kissé eltér az amerikai csordás atletikus alkatától, ő derékban dúsan hájalt, tekintete sem a cowboly hűvös távolságtartását idézi, ilyen tekintettel leginkább kapualjakban lehet találkozni, ahol "vonatjegyre kell a pénz, olcsón adom szegény édesanyám arany karikagyűrtűjét" szöveggel puhítja az empatikus és persze kissé haszonleső reménybeli vásárlója nem túl erős ellenállását a dakota üzletember.
De az, hogy Orbán bukni fog, az biztos.
Nagy kár, hogy ilyen esetekben mindig eszembe jut a klasszikus kérdés: azt már tudjuk, hogy mi lesz, már csak azt nem tudjuk, hogy addig mi lesz?


A szerző kifejti, hogy a változást váró választó már nem várja a megváltót, merthogy szerinte az utóbbi harmincezer évben megváltozott a szavazói attitüd, már nem a legerősebbnek kellene vezetnie a falkát/hordát/csoportot, hanem annak, aki hajlamos a kompromisszumokra, az együttműködésre. 
Van egy rossz hírem: az ember ma is az erőre hagyatkozik leginkább, hiszen az egész élete a versenyre van optimalizálva - kaparj kurta, neked is jut, ugye.
Nem is szólva arról, hogy az a társadalom, melyben élünk szintúgy a versenyről szól.
Az a társadalom, mely a humanizmusról, az emberi együttműködésről szólt, nemigen kellett a  magyarnak, hát ki is hajigálta az ablakon.
Most büszkén fázunk és éhezünk, de szabadok vagyunk!
Szabadon dögölhetünk éhen, szabadon fagyhatunk meg telente, ha öregek vagyunk, szabadon választhatjuk a legmodernebb gyógyászati eljárások helyett a piócát, a köpölyözést, a ráolvasást.
Varázsgomba helyett is csak hüvelygomba jut annak, aki egy istennek se akar keresztény, magyar úri középosztály lenni, a hülye zsellérje meg prolija. 
És bizony-bizony, ma is várja a választó a megváltót. 
Az ügymenet gyorsítása érdekében az ügyeletes vátszek időnként kineveznek egyet-egyet, aki aztán úgy kerül szerepébe, mint Pilátus a Credoba.
Megváltók jönnek-mennek, váteszek maradnak - a magyar mazochista nép... 
Bruck Gábor - helyesen - megállapítja, hogy az ember agya ma is ugyanúgy működik, mint a kőkorszakban, valamiért mégis azt várná, hogy a pártok és vezetőik másként működjenek, ami valószínűleg illúzió, mint ahogy az is, hogy a választó mást vár idoljaitól, mint amit ma produkálnak.
Hát lószart Mama, hogy klasszikust idézzek, nagy kulturális hátrálásunk során már csak egyetlen apró lépés választ el minket a megkövezés igen szép hagyományának felélesztésétől.
Jobboldaliak esetén ez bátran behelyettesíthető az ellenfél böllérbicskával történő megnyúzásával, hogy elég legyen csak a múlt század elejéig visszahátrálnunk, és máris elégedetten nézhetjük a hagyományőrzést valamelyik friss Horthy-szobor talapzatáról...
A választónak ma is Prónay imponál, Radnóti és Rejtő Jenő meg lúzerek, nincs helyük a táplálékláncban...


Megoldásként a cikk szerzője - miután számba vette pártpolitikai vágyait - a maszkulin kultúra elvetését kínálja a társadalomnak.
Mindjárt fekl is említ öt remek nőt, akikből lehetne akár miniszterelnök-jelölt is.
Dobrev Klára, Donáth Anna , Szél Bernadett, Szabó Timea, Cseh Kata - mindahányan remek emberek, de közülük legfeljebb egy alkalmas a pozícióra.
A magyar választó konzervatív, nemigen honorálja a parlamenti ülőhelyeken harisnyában ugráló nőket, ő a VOR öltönyös férfiakat tartja megbízhatónak, akik kenetesen beszélnek, be vannak oltva humor ellen, szókincsük úgy tíz közmondásra és öt közhelyre terjed ki, és bár verik a családot, meg keresztüllökdösik a vak komondoron, ha nem akar magától dobni egy hátast, de megfontolt, komoly, templomjáró emberek.
Az öt vonzó nő közül kettőnek viszonylag kevés a politikai tapasztalata, én pedig nem szeretnék ismét a politika fehér egere lenni, valami minimális biztonságra azért szükségem lenne - mondjuk ne menjen rá egy fél ciklus arra, hogy a miniszterelnök megtalálja az ajtót, mely mögött szükség esetén harisnyát cserélhet.
Emellett a cikkben említett "lányos értékek" - az együttműködés, a bizalom, a tapintat kultúrája - szépek, de nehéz úgy együttműködni, hogy állandóan figyelni kell a partner kezét, mikor jelenik meg benne a kés, melyet majd a vesédbe vág az első adandó alkalommal.
Nehéz bízni abban, aki a bizalommal visszaél, aki képtelen a közös érdeket előtérbe helyezni saját érdekeivel szemben, és az is illúziónak tűnik, hogy a nők nem versengenek majd egymással, merthogy idegen tőlük a maszkulin viselkedés.
Tévedés, és jó lenne erre nem akkor rájönni, mikor már hatalmon van korunk Báthory Erzsébetje, miután a másik négy nő - és néhány férfi - vérét kiszürcsölte az arany kupából.
A wishful thinking - az ábrándozás - nemigen vezet sehova, legfőképpen a politikában nem.
A politika nem a "kellene", hanem a "van" tudománya, annak pedig aki az Orbán elleni harcot vezetni akarja nem elég együttműködőnek lenni, keménynek is kell lennie, mint a vídia, vagy a fagyott kutya lába.
És az is tévedés, hogy Orbán elzavarásával a problémát is felszámoljuk, hiszen Őfőkártékonysága olyan károkat okozott a társadalomban, melyek eleve meghiúsíthatják a politikai változásokat, egy egészséges és élhető társadalom kialakítását.
Minden fontos pozícióban az ő vazallusai vannak, és nem lenne jó más vezető vazallusaival cserélni őket, nem lenne jó improvizálgatni, meg a vágyott győzelem után azonnal egymásnak esni.
A programnak nem 2022-ig kellene szólnia.


Nem nagyon hiszek abban, hogy a mai politikusok zöme önként túl tudna lépni pitiáner párt és egyéni érdekein, ehhez kényszerpályára kellene helyezni őket.
Ameddig nem hoznak létre egy választási pártot, nem dolgoznak ki konkrét programot mondjuk két ciklusra, addig felesleges is ábrándozni. 
Emellett persze hatékony tömegkommunikációra is szükség van, méghozzá egységes tömegkommunikációra.
A szervezet adott, Orbán létrehozta, használnunk kell majd, aztán lehet demokratizálni a későbbiekben.
A választási párt programjának megvalósítására egy technokrata miniszterelnök is alkalmas lehet, aki tehetséges szervezésben, szervezetirányításban, a politikai célt és az alkalmazandó módszereket a választási program határozhatná meg.
Konkrétan.
Beleértve a felelősségrevonásokat is az egyszemélyi hatalom létrehozásában viselt felelősséggel arányban.
Nem lenne szabad általánosságokba menekülni, a programnak tartalmaznia kell az alkalmazandó szankciókat, a tényleges életfogytig tartó börtönbüntetéssel és a teljes vagyonelkobzással bezárólag.
Tartalmaznia kell a feloszlatandó testületek megnevezését - Alkotmánybírósággal bezárólag.
Tartalmaznia kell a vissza nem térítendő támogatások visszafizetését, az államosítandó vagyon körét, az adórendszer azonnali átalakítását, a családtámogatások rendszerének kibővítését, hogy a választó tudja, nem tőle akar az új vezetés elvenni, hanem azoktól, akik csalárd módon jutottak a vagyonhoz.

Nem egyszerű dolog, és hát nem is az együttműködésről szól, de túl kell esni rajta, ha negyven-ötven év múlva nem szeretnénk megint kárpótlással küszködni.
A ma politikusai közül sokaknak ez lenne a hattyúdala, a fiataloknak pedig a hatalomgyakorlás egyeteme.
Az nem derül ki a cikkből, hogy a bátorság férfias vagy nőies tulajdonság-e, de az biztos, hogy bátorság, következetesség és céltudatosság nélkül semmire se megyünk.
Ehhez pedig tisztázni kell a célt is.


Talán ezzel kellene kezdeni...

:O)))