PUCCS-FUCCS

A séf elsózta a főztjét.
Prigozsin átmenetileg megúszta, de ez nem a végleges állapot.
Még fizetni fog azért, hogy pocsék taktikai érzékkel akkor szúrta a húsvillát Oroszország hátsójába, amikor az éppen az óriási ukrán támadást helyettesítő akciók elhárításával van elfoglalva.
Akkor, amikor a NATO légiereje az izmait iparkodik mutogatni Európa egén, akkor amikor dől a pénz Ukrajnába.
És dől a leselejtezett hadianyag és a szavlejárt lőszer, helyet teremtve a nyugati hadiiparnak új megrendelésekre anélkül, hogy a  megsemmisítés giga-költségeit vállalnia kellene.
Akkor, amikor az orosz hadsereg nagyszabású átalakítása és átfegyverzése folyik, amikor speciális helyzetéből adódólag Oroszország nem tud valódi háborút vívni, mert ha azt vívna, akkor Kijev éppen olyan lenne, mint Bahmut - vagy még olyanabb.
Hübrisznek nevezik   azt a kórt, mely megtámadta Prigozsint, ez az értelmező szótár szerint gőgöt, kevélységet, elbizakodottságot és önteltséget jelent, ez a betegség általában halálos szokott lenni.
Nem a zsoldosvezér az első a történelemben, aki rosszul mérte fel helyzetét, nem is ő az utolsó, de egy rossz helyzetértékelésből csak rossz döntésekre lehet jutni, - ez történt most is.
Moszkva ellen menni Oroszországban?
Nevetséges, emellett Nagy Péter már remek példát adott a sztrelec-lázadás kapcsán, hogy mi  a vége az ilyesminek.
Az orosz sas kétfejű, de az Orosz Birodalom mindig egyfejű volt, az is maradt a mai napig és az is marad még párszáz évig.

A jelenlegi egy fej nagyon okos és türelmes, nem kapkod, nem csapkod, megvárja azt az időpontot, mely számára kedvez.
Prigozsin ott tévedett, hogy valakinek képzelte magát, jóllehet ez a típus arrafelé nem tartós árú, némelyik megy a kukába, némelyik kiesik az ablakon, némelyiknek - rengeteg pénzért - adnak valamit.
Ilyen volt Hodorkovszkíj, és ilyen most Prigozsin is.
Ja, és hogy mit kaptak?
Hát egérutat, legalábbis átmenetileg.
Ha valaki azt hiszi, hogy Lukasenka önálló kezdeményezése a száműzött befogadása, hát az keresse fel orvosát, gyógyszerészét.

Putyin ameddig kellett - Bahmut elfoglalásáig - eltűrte a felbátorodott szolga nagypofájúskodását, eltűrte, hogy kikezdte a szent Orosz Hadsereg tekintélyét - aztán kényszerhelyzetbe hozta. 
A zsoldosvezérnek néhány napon belül a Vörös téren, katonazenekari kísérettel kellett volna megcsókolnia Sojgu hadügyminiszter magasztos seggét, majd kicsit oboáznia Geraszímov tábornok hangszerén, vagy vége serege - és az ő pályafutásának is.
Nem volt elég alázatos, elvitte a tehetetlen düh, meg is kapta, amit megérdemelt.
Zsoldosai pedig most megtanulják, hogy a Jóisten a Kremlben lakik, van tizenkét dublőre, kilencféle halálos betegsége és minimálisan is hatodszor támad fel halottaiból - Krisztus Urunk a kanyarban sincs hozzá képest.
Putyin erre a lehetőségre is felkészült, mint ahogy felkészült az Ukrajna elleni támadásra is, anélkül, hogy ellenfelei akadályozni tudták volna.


Merthogy a szájkarate kevés ebben a világpolitikai helyzetben.
Oroszország nem roppant össze a nyugati szankciók hatása alatt, gazdasága erősebb, mint valaha, mert még részben sincs kiszolgáltatva nyugati partnereinek.
Az orosz nép Putyin mögött áll, az ukrán vezetést neonácinak tartja - nem kevés joggal, az Ukrajnában élő és jogaiktól folyamatosan megfosztott oroszok védelmezését és befogadását elkerülhetetlennek, a Fekete tengeren való orosz jelenlétet törvényszerűnek tartja.
Hogy aztán mit fantáziálnak Oroszország ellenfelei a Birodalom  széteséséről és eljelentéktelenedéséről, az azt orosz elnököt hidegen hagyja, mint tevét a menüett.
Katonailag erős, képességei jelenleg meghaladják ellenfelei képességeit, gazdasága stabil, az ország gazdag és a nép elfogadja a jelenlegi helyzetet.
Ne tévesszen meg senkit Navalníj-típusú bohócok időnkénti feltünése, az orosz nép éppen úgy viszonyul az angolszász modellhez, mint Józsi bácsi a bivalybürgözdi Négygolyó Nagyvendéglő söntésében: Persze, szeressük aztat, Viktor is megmonta!

Oroszország száztíz hivatalos dollármilliárdosa pedig addig békében ül a fenekén, ameddig az üzlete működik, márpedig most, hogy a nyugatiak elhúztak a pályáról, nagyon is működni kezd.
Aki meg nem üldögél békében a fenekén, azt megkérik, hogy kukucskáljon ki az ablakon, nézzen erősen nyugat felé, és kapaszkodjon erősen.
Még mielőtt valaki nekilátna elmondani, hogy mekkora szemétláda vagyok, hogy ezt helyeslem, elmondom: nem helyeslem, de kit érdekel ez?
Ez a realitás, és ha a realitások helyett álmainkban hiszünk, úgy járhatunk, mint Prigozsin, akinek azt hiszem mára erősen lecsökkent irigyei száma.
Oroszország ellenfelei reménykedve vártak, reményeik ismét kútba estek.
Putyin pedig az összes dublőrével együtt túlélte ezt is, az orosz hadsereg sem omlott össze a Wagner hiányától - és mint tudjuk, ami nem pusztít el, az erősebbé tesz... 
Az élet megy tovább - már azoknak, akik a harcban el nem esnek, szegények.
Vége lehetne már...

:O)))

THE DAY AFTER

Ahogy mondani szokás: azt már tudjuk, hogy mi lesz, csak azt nem tudjuk, hogy addig mi lesz?
Kicsit bővíteném a dolgot: annál már csak azt tudjuk kevésbé, hogy utána mi lesz?
Merthogy eljön a nap, mikor az utolsó ukrán katona is eldobja a fegyverét és megpróbál hazaballagni.
Innen a dolgok kezdenek kockázatosra fordulni.
Főként, ha a lengyeleknek eszükbe jut elvtársi-baráti segítséget nyújtani az akkor már Varsóban székelő ukrán emigráns kormánynak, és bevonulnak az ősi lengyel városba Lwowba, mert akkor indulhat a harc az ukrán nacionalisták  és a lengyelek között is.
Arrafelé mindenki lő majd mindenkire, persze csak egy nagy egyetértésben lebonyolított közös pogrom után, még ha nem is dúskál a terület - történelmi okok folytán - zsidókban, de aki keres - talál..
Az oroszok kivárják majd a csetepaté végét  - megnyúlt utánpótlási vonalak, csapatok pihentetése, stb. - ebben már van praxisuk Varsó óta, aztán még pár év partizánharc az erdők mélyén, majd jön Vologya bácsi, a csősz és hazazavar mindenkit. 

Addigra persze Lengyelország - szokás szerint - egy kellemetlen furunkulus lesz Európa fenekén, mely alkalmas lesz eljátszani azt a szerepet, melybe belebuktak Bandera hívei, végtére is Pilsudski is van olyan jó hívónév.
A lengyelek egyébként is már megszokták a vesztett csatákat, már csak az lesz a kérdés, ki fogja helytartóként irányítani a Varsói Hercegséget addig, míg el nem nyeri ismét az Oroszország Visztula menti határterülete címet...
Addigra persze elemeire esik az Unió is, az Egyesült Királyság is és a sok kis államocska (Bajorország, Poroszország, Szászország, Korzikai Királyság, Baszk Köztársaság,stb. stb...)  remek eledel lesz a nagyhatalmak (USA, Oroszország, Kína, India, Brazília, Nigéria) számára. 
Biden nagyapó utódja reménytelen küzdelmet fog folytatni a hazai latino nyomulással szemben, Mexikó visszaköveteli Texast, az oroszok Alaszkát, Kanada francia és angol részre bomlik, Ázsia elindul Afrika felé, Afrika Európa felé, Kína Szibéria felé, Románia a Tisza felé, Hunnia a megsemmisülés felé.
Mindenki haragszik mindenkire, mindenki hun, vizigót, longobárd őseire hivatkozva próbálja megalapozni területi és gazdasági követeléseit, indul az új népvándorlás, melynek során egy Hitler nevű szakértő által kidolgozott módszerrel teremtenek életteret maguknak a rátermettebbek. 
Az országúton egy felturbózott Trabanttal Mad Max rohan megmenteni az emberiséget.

A háttérben persze ott a háttérhatalom, a Rothschildok, Bill Gates, Mészáros Lőrinc, de hiába a pénz, a bolondok házában se lehet Krügerranddal  szavazatot vásárolni, ha egyszer a lakóknak többet ér a kényszerzubbonyra varrt tépőzár pántja...
Nem irigylem az unokáinkat.
Arra, hogy menet közben megjöjjön az emberiség esze, kevés az esély, az évezredek során kiderült, hogy a bonobók konfliktuskezelési módszerei ezerszer értelmesebbek, mint a homo sapiens örök arcoskodása, és akkor a delfinekről még szó sem esett.
Mindenesetre reménykedjünk abban, hogy akkortájt is lesznek még adatbankok, melyekben feljegyzik majd, hogy volt egyszer egy Magyarország, melynek lakói segítettek poroszkálni az emberiségnek a kihalás felé vezető rögös úton...


De lehet, hogy csak pesszimista vagyok...

:O)))

TELHETETLEN SZAREVŐK

Magyarember olyan, mint a béka, melyet ezelőtt tizenhárom évvel beledobtak egy fazék langyos vízbe, aztán alágyújtottak és lassan főzni kezdték, ő meg nemigen vette észre, hogy már puhára főtt.
Szakácsai mostanában húsvillával vizsgálgatják, hogy megfelelő-e már a minősége, merthogy kevés dolog finomabb a főtt marhánál, készül hát a tafelspitz magyar módra.
A nép kicsit sziszeg, mikor a villa hegye a seggébe szúr, de aztán fegyelmezetten összeszorítja a száját - nemhiába porosz az oktatási modell errefelé évszázadok óta - ne szólj szám, nem fáj fejem.
Szóval, nem furcsa már sem a fosztogatás a csóringerek rovására, sem az osztogatás a Család és hűbéresei számára.
Kell neked csóringer családi pótlék? - lófax neked!
Kell neked Sajátláb egy-két frissen felújított és berendezett kastély? - nesze bakker, élvezd!

Megszoktuk már, hogy a legszegényebbektől harácsol a hatalom, de most, hogy az Unió beintett pénzügyileg (mondjuk az is megérne egy misét, hogy miért éppen most, de ne akarjunk mi mindent érteni, legyen elég, hogy a legdemokratikusabb rendszer szavatolja a felülmúlhatatlan kapitalista elvek érvényrejuttatását...), szegény az eklézsia, Orbán maga harangozna, de lassan már harangkötélre se telik, így aztán meg kell fogni a pénzt és le kell hajolni azért a pár milliócskáért is, melyet nem is oly rég otthagytak, mint absniclit a húséges vazallusoknak.
Nyilvánvaló hát, hogy meg kellett szüntetni a katasztrófavédelmi dolgozók (leánykori nevükön tűzoltók) biztosításait.
Ha majd valamelyik visszamegy a lángoló házba a nagymamádért és bennég, hát nanehogymár dőzsöljőn a gyereke a gigantikus kártérítési pénzekből, amit a biztosítók gavallér módon fizetni szoktak.
Szóval, ez azért már valóban a legalja, hogy nőne köröm Legfőbb Hadurunk bánatos pöcsén, egyszer őt kellene beküldeni az omladozó tető alá a lángok közé, de szépen is sercegne!
Félreértés ne essék, a rtűzoltó a hétköznapokban alaki foglalkozásokon vesz részt, meg a szert (tűzoltóautó, butuska) subickolja, igazán irigylésreméltó - egészen addig az egyetlen alkalomig, melyet sors jelöl ki számára, mikor oda kell mennie bátran, ahonnan mindenki más hanyatt-homlok elmenekül.
Az összeg költségvetési szinten nevetséges és valamivel kevesebb, mint amennyibe Székelybambán az új református imaház &műfüves pálya felépítésének támogatása kerül, de hát a jó gazda arról ismerszik meg, hogy képes fontossági sorrendet állítani.
A Jóisten mindenek felett, Magyarország mindenek előtt, a tűzoltó meg örüljön, hogy nem vödörrel kell szaladgálnia és szirénázhat.

Szóval, be vannak ezek csinálva rendesen, mert az ő szubkultúrájukban akkor mutogatja leginkább az izmait valaki, amikor fél, márpedig itt most a bész@rás esete forog fenn.
Talán ezért sértegetik egyszerre  a társadalom valamennyi rétegét, a nyugdíjasokat, a pedagógusokat, az egészségügy igavonóit, a katonákat, rendőröket és most a katasztrófavédelmieket is, pedig ők tisztességesen látják el feladatukat, hiszen a katasztrófa, amit Orbán rendszerének hívunk, mikor  éppen nem jut eszünkbe a maffia kifejezés - él és virul.
A fiúk szépen, ütemesen csomagolnak, készülnek arra, hogy kis átmeneti időre a hatalom látható rekvizitumait kiengedjék a kezükből, de a gazdasági hatalmat azért nem adják, sőt, mindenféle trükkökkel körülbástyázzák, megerősítik.

Megerősítik a magán-tőkealapok jogi garanciáit, alapítványba visznek mindent, ami érték, minden pozíciót, melyben állami pénzek felett lehet rendelkezni az ő vazallusaik tartanak megszállva.
A demokrácia Magyarországon halott, és ma már kicsit büdösödik is, de persze semmi ok az izgalomra, a demokrácia tendencia-jelleggel érvényesül, ha az emberiség életben marad, felénk is lesz egyszer ilyen! Ezért hát csináljatok gyerekeket, hogy azok gyermekeinek gyermekei megérjék, gyermekeik gyermekeinek unokái meg élvezhessék is, ha a szép új világban engedélyezi majd számukra egy barátságos chip.

Szóval, tört fényű tekinttettel előre, a bizonytalan jövőbe!

Ps: ma tüntetnek a pedagógusok.
Ott kellene mellettük állni járókereteikkel-botjaikkal a nyuggereknek, fehér köpenyben az egészségügy páriáinak,az egyenruhásoknak, a legutóbbi bankrablás (lakossági kamatadó) áldozatainak, a háttérben pedig csendesen szirénázhatnának a tűzoltók.
Nincsenek illúzióim...

:O)))

MEGFELELÉSI KÉNYSZER KORPÁS HAJJAL

Néha csak nézek, mint Rozi a moziban: messziről egészen okosnak tűnő emberek képesek emeletes baromságokat leírni valamiféle megfelelési kényszer következtében.
Merthogy azt már mégsem tételezhetem fel, hogy hirtelen elment az esze annak, aki főfoglalkozásban katonapolitikával foglalkozik, és pontosan tudja - de mindenképpen tudnia kellene - hogy a nagyhatalmak katonai döntéseit ezerféle dolog befolyásolja a külpolitikai helyzettől a gazdasági helyzetig, a belső stabilitástól az ellenfelek agresszivitásáig, és így tovább.
Olvasom az Indexen, hogy Tálas Péter a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégia Védelmi Kutatóintézetének vezetője az Inforádió Aréna című műsorában olyat tudott mondani, amivel egyszerre volt képes nevetségessé tenni az általa vezetett intézetet és saját magát.

Azt találta mondani Putyinnal kapcsolatban, hogy "a háború egy idős embernek egy olyan tette, amivel be szeretne jutni a történelembe".
Ha ezt tudta kikutatni fennállása óta a nagynevű intézet, akkor szerintem minden belefektetett fillér nettó pénzkidobás volt, ilyen hülyeségeket az ember bármelyik faluszéli kocsmában ingyér hallhat.


Vicces ember ez a derék szakértő, nem hinném, hogy tőlem kellene megtudnia, hogy Oroszország valamennyi vezetője Nagy Péter óta a világtörténelem részvevője, hogy úgy mondjam erőnyerő, mérkőzés lejátszása nélkül is résztvevője minden döntőnek.
Az is nyilvánvaló, hogy egy háborús helyzetben a döntések előkészítésében rengeteg ember vesz részt, valahogy elmúlt már a polihisztorok kora.
Hogy aztán a döntést formailag egy ember hozza meg, az csak a produkció lényegtelen eleme.
A döntéseket minden szembenálló félnél a vezető nevéhez kötik, de a mögötte álló hatalmi elit nélkül egyikük se lenne képes végrehajtani az elképzelését, ami mellesleg nem is egyszemélyi ötlete egy zakkant diktátornak.
A nagyhatalmi elit a saját érdekein túl bárhol a mai világban imperialista érdekeket képvisel, az adott nagyhatalom vezetője ezt jeleníti meg a politikában.
Nem mellesleg Putyin nem is zakkant, ezt csak a nagyonegyszerűek vagy a zakkantak képzelik, de az igaz, hogy ez rohadt jól tud mutatni a médiában.
Ha igaz lenne Tálas Péter okossága, akkor egy ilyen állítás ezerszer igazabb lenne Bidennel kapcsolatban, aki esik-kel, időnként beveri a fejét a helikopterének ajtajába, elfelejt mindent és úgy kell prominclicukorral kicsalogatni a konyhából, ahova a kijárat helyett tévedt.
Persze a zakkantság rá sem igaz, legfeljebb kicsit demens.
Mindössze arról van szó, hogy az amerikai hatalmi elit megpróbálja az utolsó cseppet is kifacsarni a Szovjetunió összeomlásával az ölébe hullott narancsból, és ha lehet széttrancsírozni Oroszországot.
Most kezdi talán felfogni, hogy nem lehet.
Kár, hogy erre csak egy háborúval lehet ráébreszteni.
Aztán itt van az öregség kérdése is.
Hitler ötvenhat éves volt, amikor elveszítette a világháborút, Churchill hetvenegy, Roosevelt hatvanhárom, Sztálin pedig hatvanhét, amikor megnyerte.
Putyin az ukrán konfliktus kezdetén hatvankét éves volt, most hetvenegy, ami politikusoknál nem számít matuzsálemi kornak - jelzem Kissingernek ma, százéves korában is több esze van, mint a mai nyugati politikusoknak, ami persze nem túl nagy teljesítmény, szerintem...
Teng Hsziao Ping 85 éves korában ment nyugdíjba.
Hát igen, a fiatalság kultuszának korát éljük, de nem árt megjegyezni, hogy van fiatal zenész meg van jó zenész...


Az érdekes ebben a történetben mégsem maga az állítás, hanem a görcsös megfelelési kényszer, mellyel naponta találkozhat a gyanútlan polgár.
Rejtély, hogy mi vesz rá politikusokat, elemzőket, közszereplőket, hogy a tényekkel nyilvánvalóan köszönőviszonyban sem levő állításokkal kápráztassák el a nagyérdeműt.
Azt még megérti az ember, hogy Zelenszkíj miért hazudozik folyvást, miért állítja például. hogy az oroszok lőtték szét a Nova Kahovka gátját, jóllehet ez az akció az oroszok által uralt atomerőmű és a Krím vízellátását veszélyezteti, de az nem szokatlan a hibrid háborúban.
Jelzem, a forradalmi verzió szerint már a Köztársaság téri pártháznál is a védők lőtték le a fehér zászlóval  tárgyalni induló vezetőjüket, Mező Imrét, és mint tudjuk, a lengyelek támadták meg a gleiwitzi rádióadót is 1939-ben - sok új nincs a nap alatt.
Mégis meglep még ma is, mikor látom, hogy nincs határa a megalkuvásnak, a kényszeres igazodásnak, a szakmák és hivatások oldalbatisztelésének némi remélt előnyök megszerzése okán.
Ha csodálkozunk, hogy miért maradhat nálunk hatalmon a maffia, hogy a népek miért nem képesek leállítani a háborúkat - hát ez az egyik oka.
Merthogy ez nem magyar jelenség, a hülyeség és a szolgalelkűség nemzetközi.
Tálas Péter csak példa, de társai vannak százezerszámra, akik mára elfelejtették Angela Merkel korát.
A kort, melyben a nemzetek békében éltek egymás mellett, kereskedelmi, kulturális és sportkapcsolatokat ápoltak a kölcsönös előnyök alapján.

Igaz, viszonylagos orosz gázfüggőségben, melyet persze két év alatt nagyjából fel lehetett számolni, hogy most kicsit drágábban, de amerikai  gázfüggőségben lehessen boldog az európai polgár.
A világ halad előre, na meg időnként hátra, és ha az ember ki nem irtja önmagát, majd gondoskodik róla a mesterséges intelligencia.
Ha már természetes nemigen található...

:O)))