MELEG HELYZET...

Jövő szombaton tartják ebben az évben már tradicionális felvonulásukat a melegek.

A Meleg Méltóság Menete ebben az évben nem a szokásos útvonalon fog végigmenni az Erzsébet tértől a Hősök teréig, hanem csak a Hősök tere és az Oktogon között - később az innen elvezető útvonalakon - teszik ki magukat a szélsőjobb atrocitásainak azok a honfitársaink, akiket a természet kiszámíthatatlan játéka a többségtől igencsak eltérő nemi identitással vert vagy áldott meg.

Nem könnyű az ő életük, a társadalom egyátalán nem toleráns a tekintetben, hogy ki kinek a fülcimpáját szopogatja, - különösen jobboldali barátaink vannak felháborodva az egyneműek szerelmén, jóllehet a nemi irányultság és a politikai eszmék között semmiféle korreláció nincs.

Hacsak azt nem tekintjük annak, hogy az az ember, akit meleg mivolta miatt szélsőjobb látensek megkergetnek - esetleg meg is vernek - az attól kezdve nemigen fog szimpatizálni az eszmékkel sem, melyek nevében jól elpüfölték.
A történelem egyébként rengeteg jobboldali elkötelezettségű homoszexuálist ismer, legyen elég csak emlékeztetni azokat, akik Hitler eszméiért vagy a hajdani dicső rohamosztagosokért, az SA tagjaiért lelkesednek Ernst Röhmre, aki virtigli náci volt, mégsem kellett neki a tojásfőzéshez lábos, elég volt a tojást a kezébe venni, olyan meleg volt.
A melegfelvonulás ezidáig minden évben cirkuszokkal járt, - a közösség felvonult, az útvonal két oldalán meg felsorakoztak a neonácik meg azok a látens homoszexuálisok, akik még nem veszítették el a természettel folytatott csatájukat, - kezükben kövekkel, molotovkoktélokkal, ezzel-azzal, és üvöltözve próbálták a rendezvényt megzavarni, utána meg falkavadászatot tartottak a hazafelé tartó résztvevőkre, és ha utolérték a kiszemelt áldozatot, hát az a műsor minden volt, csak nem a "Felvonulók kérték"...
Nekem ugyan a nagy gyűlölködés oka mindíg kissé homályos volt, engem ugyanis soha nem zavart, ha Józsi Gézát szerette, esetleg Ági Esztert, és még az sem hajtott a kútnak, ha egy nő szerelmét azért nem nyertem el, mert ő a hasoló neműeket szerette, - legfeljebb sajnálkoztam egy jót, ha egyéb adottságai amúgy tettekre inspiráltak volna.
Ez szerintem egyébként az egyetlen épeszű emberi hozzáállás, ami eltér ettől, az meg kóros lelkiállapot, - meg nem értem ugyanis, hogy amúgy mitől lenne különb egy büdöstalpú heteroszexuális alkoholista egy homoszexuális művésznél vagy egy rendezett életvitelű géplakatosnál, akinél ezt a rendezett életvitelt egy Gézával közös háztartás képezi.
Persze az én véleményem nem kell figyelembe venni, büdös balliberális söpredék vagyok, aki valószínűleg maga is részt vesz feketemiséken és orgiákon, és bánatát nem is tudja leplezni, hogy eddig még nem tudott szakállat növeszteni, továbbá rohattkomcsibuzipedofil, aki megrontja a derék, népnemzeti Ferkókat, felkínálva nekik kissé már fonnyadt tomporát...
Nade kérem, ezen kívül még felmerül az állam szerepe is ebben az ügyben.
És ezért érdekes az az évi felvonulás.
A melegszervezetek igyekeznek könnyíteni az állam dolgát, az útvonalat rövidebbre szabták az idén, de attól tartok ezzel csak az ellenük készülők penetrációját növelik az adott területen, - ugyanannyi neonáci fogja támadni őket két kilométeres távon, mint tette tavaly öt kilométeren eloszolva.
Az elmúlt éveekben a Rendőrség tette a dolgát, habár így aztán kissé gettó-szerűre sikeredett a rendezvény, mely más, szerencsésebb városokban idegenforgalmi látványosság és az idegenforgalmi kínálat része, egy vidám rendezvény, melyet azok is mosolyogva néznek, akiknek eszük ágában sincs letérni a megszokott párkapcsolati utakról.
Nálunk ebben az évben is mosoly helyett vicsorgás és fogcsikorgatás várható, de a helyzet roppant érdekes.
Lesz e politikai akarat és elszántság fellépni a rendbontók ellen, lesz e erő megvédeni az állampolgárok olyan csoportját, akikre a jobboldali válsztók zöme leprásként tekint, - szóval teszi e az állam a dolgát, vagy odadobja a felvonulókat a csőcseléknek?
Mit fog tenni Pintér rendőrsége, - mellesleg javul e a közbiztonság látványosan, - ez itt a kérdés.
Fogas kérdés, megmutatja majd, hogy mi várható a továbbiakban azokban az esetekben, amelyekben a jelenlegi hatalommal szemben lépnek fel úgy a szélsőségesek, mint nem oly rég a jelenlegi hatalom képviselőinek támogatásával tették ezt a szocialista-liberális koalíció ellen.
Hoz vagy visz szavazatokat ez a felvonulás Orbánnak, - ki tudja.
Mindenesetre a helyzet meleg, - majd meglátjuk, hogy oldja meg a Vezér...
:O)))

KLUBRÁDIÓ...

Nem túl széles a baloldali médiakínálat.

Rádióból jószerivel egyetlen van amelyik baloldali kötődésűnek minősíthető, amelyik hatékonyan el tudja juttatni a baloldali politikai nézeteket a hallgatókhoz - ez a Klubrádió.
Tulajdonosa, Arató András nincs túl kellemes helyzetben.

A rádió frekvenciaengedélye 2011 februárjában lejár, és bár megpályázott és el is nyert egy új frekvenciát (92,9) -, az Országos Rádió és Televízió Testület még nem ellenjegyezte frekvenciaszerződését.

A hivatkozási alap az, hogy az öttagú testület a választások óta csonka, így nem tud a kérdésben dönteni. 

Legalábbis ezt mondta Szalai Annamária, a testület Fidesz által delegált tagja az MTI-nek, és nekem kezdenek igen rossz érzéseim támadni.

Attól tartok, hogy előbb-utóbb születik egy jogszabály, amelyik hatályon kívül helyezi a zokat a döntéseket, melyekről még hiányzik a magas testület ellenjegyzése, vagy valami más akadálya lesz annak, hogy jövő év februárjától zökkenőmentesen folytathassa munkáját a baloldali körökben igen népszerű, ám a jobboldal által leginkább vértolulásos arccal méltatott rádió.

Ismerve a Fidesz telhetetlenségét és önkorlátozásra képtelen mentalitását, ez egyátalán nem tünik kizártnak, - szerintem meglehetősen reális a veszély.
Pedig úgy kell nekünk ez a rádió, mint egy falat kenyér.
Olyan társadalmi rétegekhez ér el, melyek számára roppant fontos, hogy valahol  szembetalálkozhassanak  saját véleményükkel is. akik számára ez a rádió  fórumként szerepelve nyilvános kibeszélési lehetőséget nyujt.
Ez egy olyan rádió, ahonnan a baloldali emberek tájékozódhatnak a világ aktuális dolgairól, ahol érvanyagot kapnak a lépcsőházi beszélgetésekhez, melyet hallgatva megérthetnek folyamatokat, megismerhetnek szándékokat hétköznapi, közérthető módon és nyelven tálalva.
Ha a Drágajóbolgárúr nevű intézmény és társai nem lennének, lehet, már szocialista párt sem lenne, ezt illene tudni a párt mai vezetőinek is.
Ha valóban ki akarná zárni őket a Fidesz a médiapiacról, akkor mindent meg kell tenni ennek megakadályozására, de nem ártana megvizsgálni a külföldről sugárzott adások és az internetes rádió működtetésének lehetőségét is.
Esetleg ez utóbbival már most, a hagyományos adással párhuzamosan is lehetne indulni, csak részben azonos műsorokkal, - részben minőségi könnyűzenével, - a tulajdonosnak ez még profilba is vágna...
Meg kellene teremteni a fiatalok Klubrádióját is, merthogy a mai baloldalnak ez az egyik nagy poblémája, - a tagság és a szimpatizánsok zöme a korfa felsőbb ágain tanyázik, - lassan kihalunk és akkor végképp szabad a tér Orbán és Schiffer-féle segédcsapatai előtt, ami azért nagy kár lenne...
A Szocialista Pártnak rengeteg mulasztást kellene bepótolni rövid időn belül, meg kell szervezni jeelenlétét az internetes közösségi portálokon, át kell alakítani saját portáljait a kor követelményeinek és a rétegigényeknek megfelelően, és nagyon offenzívnek kell lennie, mert ez a mai totyorgásos védekező stratégia nem tünik igazán sikeresnek.
Kis párt lettünk, de még megvan a szavazóbázis, ha ideiglenesen cserben is hagyott bennünket, - vagy lehet, hogy a párt hagyta cserben őket?
Ez ma már mindegy is, - azon kell dolgoznunk, hogy iosmét mellénk álljanak és ne engedjük, hogy hülyét csináljanak belőlükEhhez kell a Klbrádió is.
Ha veszélyben lesz, próbáljuk megvédeni!
:O)))

DEZERTŐRÖK...

Dezertőrök, akik együttműködnek velük.

Orbán Viktor egyértelművé tette, hogy az erőszakszervezetek tagjait részéről  nem tekinti bocsánatos bűnnek az együttműködést a Gárdával.
Derék dolog, - bár néhány évet késett ez a nagy határozottság, de most, hogy végre elmondhatja a Vezér: "L'État, c'est moi" - idejét érezte leszögezni, hogy a fegyveres hatalom monopóliumát nem hajlandó kiengedni a kezéből.

Ernst Röhm mai reinkarnációja pedig dühösen toporzékol, hiszen leghűbb támogatóit, az utóbbi évek leglátványosabb politikai bunkósbotját hajítja el Orbán, pedig mennyit köszönhet nekik.

A Fradi-szurkolók kemény magjával már mégsem lehet nyilvánosan dicsekedni, - nemde?

Érdekes képződmény a Magyar Gárda, valamennyi nevén.

Tulajdonképpen rendes falusi suttyók ők, akikben nem fér el az adrenalin, és akik keresnek maguknak valakit, akin bebizonyíthatják lankadatlan férfiasságukat, legyőzhetetlen erejüket.

Régen az ilyen nekibuzdulások levezetésére a falusi bálok szolgáltak, most a cigányok megregulázásában élik ki magukat az értelmesebb cél nélkül lézengő falusi legények, - mellesleg másodállásban eljátszadoznak a jogállam megpocsékolásával, az állami  intézményrendszer szétzilálásával, a bíróságok megfélemlítésével.

A kiválasztott célok közül a girhes faluvégi cigány jó választás volt, - nem ellenfél nekik, - retteg is tőlük a szerencsétlenje, ha meghallja, hogy jönnek, szalad az erdőnek vagy a szomszéd faluba a rokonokhoz, - ellenállást még véletlenükl sem tanusít.

Azért persze olyan is előfordult, hogy a cigányok szembefordultak velük és néhány igencsak kigyúrt szexipari vállalkozó vezetésével nyilvánvalóvá tették, hogy felkészültek a személyes elbeszélgetésekre is, - ekkor azért lohadt a Gárda ambíciója is és kiderült, hogy tudnak ők csendesen és békésen is viselkedni a rendőrsorfal mögött...

Az államhatalom intézkedéseinek semmibevétele viszont igen jól jött Orbánnak, aki cinikus közönnyel figyelte, hogy milyen szépen terebélyesedik az a kis fa, melyet ő ültetett képviselőtársaival a Kossuth téri kordon bontása során.

Ki tudja mi lett volna a Gárda sorsa, ha a Jobbik nem oroz el szavazatokat  a Vezértől.

Megeshetett volna könnyen, hogy ugyanúgy integrálják őket az államhatalomba, mint tették Orbán személyi testőrségével, - mert mint kiderült, a nép szeretett vezetőjének a páncélozott BMW mellett ilyenje is volt.

Hogy miért kellett neki - ki tudja, -  balról egy bekiabálás nem hangzott el soha nyíltszíni  szellemidézésein ( a fasizmus szelleméről van szó, ha valakinek esetleg kétségei lennének...).

Most viszont útban vannak a hajdani hű rohamosztagosok, és nem valószínű, hogy Schmitt Pálnak alkalma lesz nézegetni a Sándor-palota ablakából a délceg vitézek új generációinak avatását.

Persze bármi is az indíték, a jelenség felszámolása üdvözlendő kezdeményezés, jóllehet a siker nem lesz egyik napról a másikra elérhető, hiszen van ebben a mozgalomban némi kaméleon-jelleg, - ha betiltják ezen a néven, ujjáalakul másikon, ha szorul a hurok, akkor átminősítik magukat polgárőrségnek, - lényeg az, hogy az állományt egyben tartsák és lehessen fel-alá masírozgatni akármilyen néven, - lesznek ők még Katolikus Legényegylet is, ha a szükség úgy hozza.

Viszont nem szabad lebecsülni őket, hiszen katonai szervezettséggel mozognak, katonai kiképzéseket tartanak maguknak, táboraik vannak és kiképzőik, akik valaha hivatásos katonák vagy rendőrök voltak, de ilyen-olyan okokból elhagyták a testületet vagy a Honvédséget.

Ha háromszáz embert bunkósbottal ráengedünk egy városra, akkor azok ott csodát tudnak művelni, ha ezek az emberek alegységként, kiképzetten, utasításokra mozognak, akkor ahhoz, hogy hatástalanítsák őket kell vagy ezer rendőr.

És nem szabad elfelednünk, a rendőrök között ma már ott vannak elvbarátaik, tettrekészen figyelve a fejleményeket, - ne legyen senkinek kétsége - ma már nem lehet ellenük úgy rendőri akciót indítani, hogy ne lenne jóelőre tudomásuk róla.

Ne tévesszen az se meg senkit, hogy Vona újabban meegfontolja, hogy miket mondjon, - hogy nem hagytak fel terveikkel, arra legyen elég bizonyíték a Polgárőrségek elfoglalására tett nem is túl sikertelen kísérlet.

Lesz itt még ebből feszültség és cirkusz, köszönhetően Orbánnak, aki ott üldögélt a sárkánytojásokon, míg világra nem jött a szörny - és a szocialisták és liberálisok  idealista-naiv demokrácia-felfogásának, mellyel addig-addig védték a jogállamot, míg az végül ellenük fordult.

Orbán azt mondta, majd kiutal két pofont és hazazavarja őket.

No, akkor most itt a nagy lehetőség, - csak az a baj, hogy nem egy pofozást láttam már kölcsönös pofozkodásba torkollni, - könnyen meglehet, hogy Orbán is begyüjt egy-két maflást.

Ezzel együtt, drukkoljunk Orbánnak, legyen sikere a Gárda szétzavarásában.

Optimista ez ügyben nem vagyok, - azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy pragmatikus megoldásként előbb-utóbb Orbán Nemzetőrségének, Csendőrségének, vagy a Honvédség önkéntes alakulatainak tagjai lesznek a mai gárdisták, - végtére is jó keresztény magyar emberekről van szó, akiknek a kezében jól mutat a fegyver, ha megfelelő főparancsnok kezében van az irányítás.
És miután ütemes léptekkel haladunk a light totalitarianus állam felé, a Legfőbb Hadúr éppen megfelelő lenne erre a feladatra.
Habár a csendőrséggel már szellemi elődjének sem volt  túl nagy szerencséje...
:O)))

MARAKODÁS A KONCON...

Közelednek az önkormányzati választások.

Szép időszak ez a Fidesznek, mely az országos politikán túl a helyi politikai mezőt is szépen betölti, köszönhetően népünk optimista csodavárásának, mellyel odaadományozta az ország önkormányzatait a legnagyobbat mondónak.

Azt gondolná a magyarember, hogy a jóban könnyű elüldögélni, de ebben is - mint annyi másban - téved.

A  helyben még az országos politikusaiknál is agresszívabb és viselkedési kihívásokkal küzdő kormánypárti önkorrmányzati tagok és hű szövetségeseik körében megkezdődött és egyre komolyabb méreteket ölt a hiénaetetések felvételeiből jól ismert marakodás a koncon.

Megy a cirkusz rendesen, hol ilyen, hol olyan köntösbe bujtatva ölik egymást a helyi képviselők. Nagykanizsán a polgármestert nyüstölik párttársaival összefogva a más pártok színeiben megválasztott képviselők, a városban plakátokon szocialisták emberének nyilvánítva az ettől vélhetőleg kiütéseket és lábrázást kapó polgármestert.

Az indulatokra jellemző, hogy a helyi rendőrség is meg lett invitálva a cirkusszá átminősített közgyűlésre, - szerencsére volt annyi eszük, hogy megtagadták az intézkedést.

Remélhetőleg mire előkerülnek a szamurájkardok és viperák, addigra azért felülvizsgálják álláspontjukat.

Újbudán is áll a bál, olyannyira, hogy a kerületi Fidesz -szervezetet a Fidesz Országos Választmányának elnöksége feloszlatta, arra való hivatkozással, hogy a belső viták akadályozzák a felkészülést az önkormányzati választásokra.
Simicskó István kapta a megbízást a szervezet újjászervezésére, ezzel nagyjából el is dőlt, ki lesz a polgármester-jelölt, habár itt azért még bejátszhat az országos politika is, - Simicskó jelenleg a honvédelmi tárca államtitkára...
Érden éppen feljelentést tettek a polgármester ellen gazdasági visszaélések gyanúja miatt, valószínűleg ott is megfájdulhatott valaki foga a székre, melyben oly biztosan üldögélt idáig a megyei közgyűlés elnöki székéből átülő polgármester.
Siklóson agyba-főbe vertek egy kizárt fideszes, - jelenleg független - önkormányzati képviselőt,  miközben a Fidesz siklósi csoportja is a feloszlatás sorsára jutott.
Pécsett is áll a balhé, várhatóan kizárják Majdik képviselőt, - majd kiderül.
És ez csak a felszín, - az önkormányzatokban még most jön majd a java, - kik lesznek azok, akik a lecsökkentett létszámú testületekbe beférnek?
Merthogy a konkurenciát nem a szocik és a többi párt jelenti, hanem a saját párttársak, akikkel vívni kell azon, hogy kik induljanak a nyertes párt színeiben és kik lesznek azok, akiknek politikai hulláját csendesen viszi majd a víz az enyészet felé.
Ezzel együtt, nem lesz könnyű a majdan megválasztandó testületeknek és tagjaiknak, - az örökség, mellyel Orbán Viktor megajándékozta őket rettenetes.
Az ország és a helyi közösségek iránt érzett felelősségtől áthatott "minél rosszabb, annál jobb" politikája jegyében az önkormányzatok - vélhetőleg központi utasításra - nyakig eladósodtak, a megyei önkormányzatoktól lefelé egészen a kisfalvakig, - nem vár valami komolyabb diadalmenet a jelenlegi testületek örököseire.
Orbán valószínűleg arra játszott, hogy a választások megnyerése után majd konszolidálni tudja vazallusai költségvetését, egyik oka ez is lehetett a nagy nekibuzdulásnak, mely a költségvetési hiánycél fellazítására irányult.
Pénz kell, mert a fuldoklóknak mentőővet kellene dobni.
Pénz meg nincs, és ha az önkormányzatok meg akarják majd oldani a helyzetet, vad takarékoskodásba kell fogni.
És ezen semmit sem segít a testületek létszámának csökkentése, - komolyabb intézkedések kellenek.
Hát még, ha mondjuk minden tíz tanulóra új iskolát kell nyitni, vagy hozzá kell esetleg járulni a gazdaságtalan vasúti szárnyvonalak üzemeltetéséhez,  - nem szólva a helyi  rendőr üzemeltetésének önkormányzatokra háruló költségeiről.
Meglehet, majd létszámot kell csökkenteni a polgármesteri hivatalokban, meg kell vonni a támogatást vagy annak egy részét a helyi orvosoktól, el kell hagyni feladatokat, melyekhez eddig a lakosság hozzászokott - szóval csupa-csupa népszerűtlen intézkedés, amelyik még a szocik töketlenkedései ellenére is életveszélyes lehet a jövő szempontjából és amelyet nem lehet dumával meg zászlólengetéssel kompenzálni.
Persze ez egyelőre még odébb van, - ma leginkább a konc az érdekes, - egyszer kell jóllakni, de nagyon - hogy a Lánglelkű Vezér bonmotját parafrazáljam...
Közben a LMP Budapesten a pavlovi feltételes reflex jeleit mutatja az önkormányzatokra lesve, a Jobbik egyelőre lapul és morog, a szocialisták meg fancsali, gyomorrontásos ábrázattal, a harcra való felkészülés legcsekélyebb jelét sem mutatva nyalogatják a sebeiket, - ami azt illeti, nem tünnek olyannak, mint akik bele tudnak vagy akarnak szólni az osztozkodásba.
Kár...

:O)))

TÜZIJÁTÉK...

Nem csak a politikusok tudnak populista ügyekkel előállni, - mi, mezei állampolgárok sem vagyunk különbek.

Kezdeményezés indult a legnagyobb közösségi portálon, hogyaz augusztus 20.-i tüzijáték maradjon el és a pénzt, melyet erre fordítanának tüzijáték helyett kapják az árvíz károsultjai.

Nagyon szép ötlet, szívmelengető, emellett senkitől nem kíván egyéni áldozatot, hiszen ki a fene tartja nyilván azt a húsz forintot, amelyik a költségvetési kiadásokból rá esik.

Ezenkívül az ország nyolcvan százaléka ab ovo nem érintett a tradicionális látványosságban, hiszen vidéken él és legfeljebb a televízióban nézheti az égre kúszó fénykígyókat, a görögtüzet, a fénypolipokat, - és mivel idén a Fideszé a rendezvény - a mennybolton feltünő fánkokat és vörös csillagokat, meg ha szerencsénk van, akkor a fénnyel felírt ronald mcdonald feliratokat...

Nagy lemondásnak éppen nem mondható a dolog.

Ha a dolog anyagi oldalát nézzük, akkor a megtakarítás brutto száz-kétszáz millió körül lehetne, ha nem lennének már jóelőre megkötött szerződések, hiszen egy ilyen rendezvényt nem lehet úgy megszervezni, hogy augusztus 19.-én majd kiáll a Dunapartra három minisztériumi főosztályvezető és dugóspuskával elkezd az ég felé lövöldözni.

A megtakarítható pénz az árvízi károk százmilliárdjaihoz képest nulla, csepp az árvízi költségek tengerében, állami szinten a tervezési hibahatáron belül van, hogy úgy mondjam nem oszt, nem szoroz, és még gesztusnak is felemás.

Emellett ellopja a budapesti nyár fő látványosságát, egy turisztikai attrakciót, és ezzel kárt okoz az idegenforgalomnak, amelyik a gyüjtögetők elképzeléseivel ellentétben nem csak a városnéző buszok idegenvezetőit jelenti, hanem programokat, vonzó attrakciókat, melyek behozzák a vendéget.

A vendéget, akiből a szállodák, a vendéglátók, a programszervezők élnek és akik elvihetik jó vagy rossz hírünket a világba.

Nem vagyunk nagyon gazdag ország, de bátran állíthatom, ilyen tipusú takarékoskodásra nincs szükségünk.

Persze nehéz szembemenni az ilyen könnyzacskófakasztó ötletekkel, de én sokkal értelmesebbnek tartom az olyan kezdeményezéseket, melyek valóságosan adnak az árvíz által érintett területek lakosainak, lehetne mondjuk téglajegyeket vásárolni az ujjáépítés támogatására, vagy hozzájárulni különféle táborok üzemeltetéséhez, melyekben az érintett területrek gyerekeit lehetne elhelyezni nyárra, horribile dictu akár a tüzijátékkal sujtott Budapesten is, hogy szüleik nyugodtan tudják intézni ügyeiket, építeni házaikat, hogy legyen fedél a fejük fölött télre.

A pártok se nagyon mernek szembemenni az eszetlen ötlettel, egy politikus sincs, amelyik ki merne állni és azt mondaná, hogy derék jó emberek, ne a költségvetés terhére jótékonykodjatok, nyúljatok már a saját zsebetekbe, mert az sokkal szebb  gesztus, mintha holnap azt javasolnátok, hogy idén csak decemberben kezdjenek fűteni az állami hivatalokban például, merthogy ilyen ötlet lehet még ezer...

A magyar ember találékony, - nem a saját zsebére jótékonykodik, hanem az állami költségvetés terhére nyugtatgatja szociálisan érzékeny lelkét álszent szemforgatással kombinálva.

Némiképp mint az okos lány a mesében: ad is meg nem is...

Az állam tegye a dolgát, és ha Budapesteen ötvenvalahány éve tradíció a tüzijáték, akkor tartsa meg, támogatva ezzel az ország idegenforgalmát.

Persze a kormánynak jól jönne, ha a tömegnyomásra hivatkozva elmaradna a rendezvény, - az emlékezetes vihar óta minden hatalmon levő politikus rettegve lesi az időjárásjelentéseket, - egy elmaradt rendezvénynek pedig kockázata sincs...

Szóval, szerintem legyen tüzijáték, vihesse akinek módja van rá a gyerekét nézni az égen szétrobbanó petárdákat, hadd tapsoljon ámulva.

És ha mód van rá, legyenek ott a Dunaparton a katasztrófaterületről Budapesten táboroztatott gyerekek, akiknek ellátásához - saját zsebből - hozzájárulhatnak akár azok is, akik ma állami zsebre akarnak jótékonykodni.

:O)))

ÉRTÉKEK ÉS ÉRDEKEK...

Amerika felsikoltott, mikor Martonyi nyelve megfordult a fenekében...

Tanulgatnak a fiúk, lassan ugyan, de tanulgatnak.
Egy bizonyos szint eléréséhez persze elég lesz ez a buzgalom, hisz Amerika megengedheti magának, hogy pragmatikus külpolitikát folytasson.
Amerikának nem kell azon hezitálnia, hogy érdekalapú vagy értékalapú külpolitikát folytasson, az USA - Martonyival ellentétben - pontosan tudja, hogy mik az érdekei, és ahhoz szabja külpolitikai lépéseit.
Persze azt azért nem nagyon kedveli, mikor a bolha köhög, és azt is elvárja, hogy ezek a "futottak még" kategóriába tartozó országcskák tiszteletben tartsák az általa felállított értékrendet és annak megfelelő legyen a viselkedésük kül és belpolitikai téren egyaránt.
Nem biztos, hogy Martonyi simulékony buzgalma elég lesz ahhoz, hogy feledtesse Orbán böszmeségeit, kezdve a Gripenek beszerzésének korrupciógyanus és az amerikai érdekeket sértő körülményeitől, folytatva a gyászos szeptember 11-i ügyetlenkedésen és befejezve Obama diplomáciailag  is elképesztően ostoba méltatásán az elnökválasztás előtt.
Amerika beárazta Orbánt és nem lesz könnyű kitörnie a skatulyából, különösen így, hogy uralkodásának megkezdését azzal tette nevezetessé, hogy azonnal berugta a menzetközi csehó lengőajtaját, szinte rombadöntve a még igen gyenge lábakon álló nemzetközi pénzügyeket.
Tette ezt felelőtlen és hazug módon, - merthogy aki azt hiszi, hogy Amerika nincs tisztában a magyar gazdaság aktuálus állapotával, az igen nagyot téved.
Aztán itt van a belpolitika is, melyet árgus szemekkel figyel Amerika, és ha azt tapasztalja, hogy állami szinten teret nyer a rasszizmus, az antiszemitizmus, veszélyben van a sajtószabadság, szélsőjobboldali szabadcsapatok garázdálkodhatnak az országban, vagy hogy az ország letér a demokratikus parlamentarizmus pályájáról, akkor annyi a populista hordószónoknak, - megy a levesbe.
Merthogy nem jó annak az országnak, amelyikre Amerika haragszik, - időnként kellemetlen politikai meglepetések érhetik és ezek törvényszerűen visszaköszönhetnek gazdasági téren is. 
Ezt nem lehet kompenzálni még a Harvardon vett díszdoktori oklevéllel sem, és Orbán álldogálhat megint a Downing street 10. ajtaja előtt Márai kötettel a hóna alatt, ugyanúgy nem fog egyetlen fajsúlyos politikus sem szóba állni vele, mint ahogy első ciklusa alatt sem fogadta őt a kötelező futamokon kívül senki.
Magyarországnak igenis vannak érdekei, és az aktuális miniszterelnöknek és stábjának ezeket az érdekeket kell képviselni, összehangolva a határon túli magyarság és az Unió érdekeivel.
Nem meghatározni ezeket az érdekeket, hanem felismerni és összehangolni, nem diktálni.
Erre a feladatra Martonyi alkalmas is lenne, ha nem Orbán lenne a főnöke, aki egyetlen rohama eredményeképpen képes rombadönteni, amit szerencsátlen külügyminisztere hónapokon át építget.
És akkor itt vannak még a nagy kihívások, a szomszédos országokkal való kapcsolatok, ahol az egyébként sem egyszerű, gyanakvásokkal terhelt  helyzetet egy-két idióta nacionalista is súlyosbítja, mint például a szívtipró vátesz, akinek íróasztalán - ha nincs éppen egy nő feneke rajta - ott díszeleg kiterítve Nagy Lajos birodalmának térképe, mint elérendő külpolitikai cél.
És akkor még nem beszéltünk az oroszokról, akikkel kapcsolatban amúgy is kissé fóbiás a Vezér, mápedig velük kacsolatban sem lenne káros felismerni az érdekeinket és azoknak megfelelően alakítani kapcsolatainkat.
Oroszország sem szereti, ha nem hatalmának és súlyának  megfelelő hangnemben folyik vele a társalgás, és főképpen nem szereti a kekeckedő, arányt tévesztett nyilatkozatokat, melyekre bizony hajlamos a mi népboldogítónk, és amiért az első fricskát mindjárt meg is kapta hatalma hajnalán Putyintól...
Az érdekvezérelt külpolitkiával Martonyi szerint az a baj, hogy nem lehet mindíg tudni, hogy mi az érdekünk, emellett esetleg ütközhetnek rövid és hosszútávú érdekeink.
Lehet.
De ezeket az ellentmondásokat ésszerű kompromisszimokkal mindíg fel lehet oldani.
Ez még mindíg jobb, mintha a Fidesz zavaros értékrendje lenne az iránytű, különösen, ha belegondolunk ezeknek az értékeknek az elmúlt húsz évben leírt vargabetüibe.
Amikor  eszünkbe jut az a múlt század első feléből  ittragadt kenetes maszlag, mellyel híveit eteti Orbán, akkor azt reméljük, mégiscsak az érdekek fognak dominálni, még mielőtt hadat üzennénk Amerikának.
A világ bonyolult, helytállni a sokféle érdek kereszttüzében nem egyszerű.
Orbán egyszer már megpróbálta, akkor gyászosan megbukott.
Most itt a javítóvizsga lehetősége, - reménykedjünk benne, hogy valahogy átmegy.
Az ország érdeke ezt kívánja.
:O)))

KORLÁTOZOTT BESZÉDKÉSZSÉG...

Távozik az MSZP sajtófőnöke.



Rónai Juditot 8 év után Déri Balázs váltja fel.
Megköszönve elődje munkáját kívánjunk az új sajtófőnöknek sok sikert, legyen részese az MSZP-kommunikáció megújításának.
Reménykedjünk benne, hogy apai örökségéből futja majd egy oldottabb és a fiatalokhoz is közelálló kommunikációs stílus meghonosítására.
Merthogy van mit megújítani, ez kétségtelen.

Ha az MSZP katasztrofális vereségének okai között sorrendet kellene állítani, akkor kétségtelen, hogy a párt PR tevékenysége – leánykori nevén agitációs és propagandamunkája - dobogós helyezést érne el, mindjárt valahol a párt szervezeti gyengeségei és eleve vereségre ítélt működési modellje után.

Kezdjük talán a tárgyi feltételekkel.

Nem tudom másnak nevezni, mint szegénységi bizonyítványnak, hogy egy párt nyolcévi kormányzás után itt áll csupasz seggel sajtó-portfolióval.

Valóban egy kézen meg lehet számolni azokat a médiumokat, melyek MSZP-közelinek vagy akár csak baloldalinak mondhatók.

A nyomtatott sajtóban egy napilapunk van, a Népszava, egy – nem MSZP közeli, de legalább baloldali - hetilapunk, a 168 óra, aztán hosszú méla csend.

A Népszabadság már évek óta bejátszotta magát a „mértékadó napilap” hálás szerepébe, és igaz, hogy nem diszkriminálja a szocialista pártot, de azt sem lehet elmondani, hogy összetörné magát a baloldal támogatásában, - ez persze az ő szemszögükből teljesen rendben van, - végül is a piacról élnek…

Rádióból egy akad, - a Klubrádió, televízió-csatorna szintúgy egy, az ATV.

Ezek is csak addig, ameddig tulajdonosaik úgy gondolják.

Internetes portál egyetlen akad - a kapcsolat.hu, de ez meg ezer sebből vérzik, még csak nem is a szerkesztők hibájából.

Maguk az MSZP politikusai sem kezelik jelentőségének megfelelően, kevesen és keveset publikálnak itt, ezért hát kevés érdeklődőt vonz az egyébként leginkább Horn Gyula nyugdíjas fórumaira hajzó portál.

Ez is vérfagyasztó, - a számítógépes analfabéta meg a szélsőjobb ostobái jobban használják az internetet, mint a magukat rohadtul értelmiséginek tartó liberálisok meg a haladáspárti szocialisták…

Ha a személyi feltételeket nézzük, akkor valamivel jobb lenne a helyzet, ha azoknak, akik képesek lennének színvonalasan képviselni a baloldali értékeket képesek lennénk médiafelületet adni, - de hát nem vagyunk képesek, ugye.

A baloldali véleményformáló értelmiségről Gyurcsány már elmondta a frankót, - nem taglalnám…

Velünk szemben meg ott áll a jobboldal - szinte teljesen ellenzékben kiépített - médiabirodalma, rádiókkal – köztük kereskedelmi adóval, mely a legalkalmasabb a rejtett politikai üzenetek célbajuttatására, televízió-csatornákkal, egy a szélsőségeseknek és egy a még szélsőségesebbeknek, meg ugyanebben a felosztásban napilapokkal és bulvárlapokkal.

És erre jön majd még a Fidesz remekbeszabott médiatörvénye, hogy ha maradt volna még kedve valakinek harcolni torz eszméik ellen, annak is elvegye a kedvét a fickándozástól.

Azt mondja a Fidesz, hogy a szocik holdudvara talicskával tolta ki a pénzt az államkasszából.

Hülyeség, - ha így lett volna, akkor hol vannak azok a „közeliek” akik a talicskák szarvait fogták, és ha a talicska pénzzel volt tele, akkor hogyan nem jutott vagy jut annyi, hogy egy kicsit megkönnyítsék annak a pártnak a feltápászkodását, amelyikhez dörgölőzve megszedték magukat?

Nem vagyok valami nagy híve a vereségek utáni bűnbak-keresésnek, hiszen a kommunikációért egy modern pártban nem csak a terület kijelölt vezetője viseli a felelősséget, hanem a pártelnöktől kezdve az elnökség tagjain és a választmányon keresztül a párt pénztárnokáig mindenki, - ha nem is egyenlő mértékben.

Mégsem lenne ártalmas így utólag ezt a kérdéskört kicsit végig- elemezgetni és megállapítani azt, hogy hol csúszott félre a kommunikáció, kiket terhel ezért személyes felelősség.

Meggyőződésem, hogy nem az elvi kérdéseken, mégcsak nem is a konkrét intézkedéseken buktuk el a választást, ennek elsőszámú felelőse a minősíthetetlen propagandamunka volt.

Az sem teljesen igaz, hogy csak jó politikát lehet jól kommunikálni, de mi még arra is képesek voltunk, hogy hagytuk, hogy a legnagyszerűbb eredmények mellett is úgy menjen el az ország.

Mintha mindennapos dolog lenne Magyarország gyorsforgalmi úthálózatának másfél ciklus alatti kiépítése, holott ez a fejlesztés teszi majd lehetővé, hogy Orbán Viktor a jobb mellét féltéglával verje véresre egy-két év múltán.

És az államháztartás rendbetétele sem hétköznapi teljesítmény, melyet három év alatt hajtott végre az ország, - mellesleg ez teszi lehetővé, hogy Viktor a bal mellét is véresre verhesse majd egy másik féltéglával, ha beérik az intézkedések gyümölcse.

És ne is ábrándozzunk azon, hogy majd elmondja, hogy a gazdasági fellendülést ezek az intézkedések alapozták meg, - az ő dicsőségét fogja harsonázni a jobboldali média.

Az is röhej, hogy egy olyan kormány, amelyik megszüntette a sorkatonaságot, képtelen legyen fiatalokat maga mellé állítani, és olyan baromságokkal lehessen egyetemistákat hasbaakasztani, mint a tandíjmentesség szép, ámde velejéig hazug jelszava.

Semmit nem tudtunk előre megértetni a magyaremberekkel, semmit nem tudtunk megfelelően tálalni, semmit nem tudtunk megfelelően indokolni, képtelenek voltunk a változásokban érintetteket magunk mellé állítani.

Ámulva nézem, hogy a Fidesz egészségügyi elképzeléseiben visszaköszönnek a liberális tervek egyes elemei és senki nem tüntet a Parlament előtt, és nem tör ki lázadás a nyilvánvalóan és ordítóan agresszív egyeduralmi törekvések megtapasztaltán sem, - a Fidesz el tudja adni még a sza… a szar… a szarkát is, csak szépen nemzetiszínűre festi.

Rossz volt a kommunikációs technikánk is, - felnőttnek néztünk egy társadalmat, amelyik a demokrácia bölcsődéjébe jár éppen, és egy egyetemi tanár színvonalán magyarázgattuk Mariska néninek a frankót, holott ő jobban vevő a tömör üzenetekre.

Gyurcsány az oka!  Gyurcsány takaroggy! – ezt ő is érti, - a GDP arányos deficitről meg a monetáris politikáról hallani sem szeret, beletörik még a füle is…

Aztán, - ha már kommunikáció meg propagandamunka, - nem lehet nem megemlíteni a szét és kibeszélést, mellyel mérhetetlen károkat okoztak magukat profinak tartó politikusaink, kezdve Őszödtől (apropó – miért nem tudhatjuk meg végre, hogy ki vitte ki a beszédet?) és befejezve a miniszterelnök-jelölés szánalmas cirkuszáig.

Azt mondta Kósáné Kovács Magda, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani, - ez a kormányzásra is alkalmazható: nem elég eredményeket elérni, azokat el is kell tudni adni.

A propagandamunka célja az, hogy magunk mellé állítsuk a választókat, és ha még valaha párt szeretnénk lenni – mondjuk egy baloldali választási néppárt, akkor mihamarább meg kell tanulnunk ennek technikáját.

Ehhez pedig profik kellenek.

Profi PR szakemberek és profi politikusok.

Meglátjuk képes lesz e a szocialista párt alkalmazni és kitermelni őket…

:O)))

KÉTMILLIÓ

Megy a nagy habverés.

Kiáll a tolvajok fejedelme és meghirdeti, hogy ne mi nyerjük a keressen egyetlen állami cégnél foglalkoztatott vagy állami tisztséget betöltő ember sem kétmillió forintnál többet, merthogy az erkölcstelen, meg tarthatatlan meg borzasztó és húúú és hűűűűű...
Talpasai meg elkomorult képpel bólogatnak, - bizony ám!
Erkölcstelen ennyit keresni, hiszen én, aki egész életemben polcfeltöltő voltam, nem keresem meg a tizedét sem, hát akkor ne keressen senki sem itt csillagászati összegeket, forgassuk ki a disznók zsebét és vegyük el tőlük a lóvét, - egyenek ezentúl ők is parízert zacsiból és nyaraljanak Káposztásfürdőn a bányatónál!
A sajtó meg csendesen és sunyin kárörvendezget, merthogy a sajtómunkások zöme számára sem tartozik az értelmezhető tartományba egy havi hatmilliós fizetés.

És megy ez a cirkusz a magasztos erkölcs nevében, miközben az egyik legalantasabb emberi érzésre, az emberi irigységre lett felépítve ez az egész attrakció.

Megy az előadás Igazságosztó Miháj kiráj populista cirkuszában.
Az attrakció értelme kevés, hatása még annyi sem lesz, legfeljebb erősíti az amúgy sem csekély korrupciós késztetést és tovább emeli a tétet a "Ki tud nagyobbat hazudni" című vetélkedőn.
A bér ugyanis értékmérő.
Nem egyszerűen arra szolgál, hogy valakinek legyen a zsebében elég pénz ahhoz, hogy vásárolgasson, hanem arra is alkalmas, hogy kifejezze, mennyire értékeli a társadalom az egyén adott területen kifejtett tevékenységét, - mennyire értékes ő a társadalom számára.
Az optimális eset az, mikor a társadalmi hasznosság és a bér nagysága együtt mozog, de a gyakorlat persze ettől sokszor eltér, így jöhetnek léátre olyan torz helyzetek, mikor a lángossütő többet keres az egyetemi tanárnál.
Ez persze nem kívánatos, mert hosszú távon ahhoz vezethet, hogy a serdületlen ifjúság életcélja nem a tanulás, majd a tudás birtokában valami társadalmilag kiemelkedően értékes foglalkozás gyakorlása lesz, hanem a gyors pénzkereset.
A tanulás ugyanis hosszú és fárasztó tevékenység és ha hat általános iskolai osztállyal többet lehet keresni, mint két diplomával, akkor valóban felmerülhet a kérdés - megéri e tanulni.
Persze a kapitalizmusban a kereslet és kínálat törvényei ellen nemigen lehet hadakozni, ha a piac úgy ítéli meg, hogy egy ideig a zenélő tangára van szükség, akkor aki ezt tudja produkálni, az a kereslet visszaeséséig magas jövedelemre fog szert tenni.
Merthogy ezt keresi a piac.
Mint ahogy keresi a jó vezetőket, kiemelkedően jól dolgozó menedzsereket, akiket ha megtalál, magas áron vesz meg, és a pénzen túl egyéb módokon is megbecsüli őket, mellesleg vonzóvá téve a tanulást a feltörekvő ifjúság előtt.
És - bár lehet, hogy nem szép, de a pénz differenciál elsősorban, mert korunk nem az aszkéta zsenik kora.
Aki százhúsz százalékosan dolgozik, az szeret a szabadidejében is százhúsz százalékon élni, szórakozni a számára elfogadható és  viszonyítási csoportjában - a hasonló beosztásban lévők között - megszokott és elvárt módon és szinvonalon.
A jó menedzser drága, mert aki nem drága, az nem jó menedzser, és aki nem jó menedzser az nem hajt megfelelő hasznot a tulajdonosnak.
Ebben a szférában ugyanis nem jeelenléti díjat fiztnek, hanem erősen teljesítményorientált a javadalmazás, - ha hozod az elvárt eredményt, akkor fürödhetsz tejben-vajban, ha meg nem, hát mehetsz a levesbe, legfeljebb kapsz egy kupac "Fedél nélkül"-t búcsúzóul...
Az állami szféra sen más ebben a tekintetben, sőt.
Ebben a szférában valódi mammutvállalatokat lehet találni, kezdve banktól, az energiaszektoron át a közlekedésig.
Élükre amatöröket állítani- súlyos melléfogás.
Márpedig a profit meg kell fizetni.
Ha azt szeretnénk, hogy az állami tulajdon működésének hatékonysága megközelítse vagy elérje a magánszféra hasonló adatait, akkor olyan embereket kell az élére állítanunk, akikben megvan a tudás és képesség kihozni a szervezetből a megfelelő teljesítményt.
Természetesen a követelményeket is ehhez kell igazítani, de arra is vigyázni illene, hogy a célokhoz rendeljék hozzá az elérésükhöz szükséges eszközöket is, vagy pedig a követelményeket igazítsák a lehetőségekhez.
Ha azt gondolja valaki, hogy ezt a feladatot valaki pattogatott kukoricáért fogja elvállalni akkor, mikor a versenyszférában ennek többszörösét keresheti meg, akkor az ne miniszterelnöknek menjen, hanem lírai poétának.
Amit ezzel el lehet érni, az a kontraszelekció, - a második-harmadik vonal emberei jelennek meg majd a pályán és tengetik életüket eredmények produkálása nélkül, viszont nyakig ülve a korrupcióban.
Merthogy ne feledjük, ezek az emberek egy aláírásukkal közbeszerzés nélkül is milliókat tudnak kifizettetni az adófizetők pénzéből.
Olvasom, hogy az egyetemek rektorait is utoléri ez az idióta rendelet.
Jobb lenne tudomásul venni, hogy - mint ahogy a cégeknél a versenyszféra fizetései - itt a nemzetközi jövedelmek az összehasonlítási alap, - egy-egy nagy név egy egyetemnek milliárdokat hozhat, tekintélyt emelhet, hallgatókat toborozhat, kutatási lehetőségeket teremthet, - nem valami ésszerű lépés kicsnyeskedni a fizetésükön.
Persze tudom én, - annak, akinek gondort okoz a gázszámla kifizetése, annak csípheti a szemét a magas jövedelem, de egy ország miniszterelnöke nem gondolkodhat úgy, mint Mariska a csemegepultból, - neki tudnia kell, hogy a látszólagos takarékoskodás mögött milliárdos nagyvállalatok lerohasztása állhat.
Alantas emberi ösztönökre nem lehet virágzó társadalmat építeni, jobb lenne ezzel az ötlettel felhagyni.
Magas  posztokra megfelelő emberek kellenek, megfelelő fizetéssel és megbecsüléssel, akkor majd jól működik az állami cég, egyetem, bank és jól működik az ország, és emelkedik Mariska fizetése is.
Ha Orbán azt mondaná Csányinak, hogy vezesse a bankját kétmillióért, elvitetnék elmegyógyászhoz.
A Nemzeti Bank tán' kicsit fontosabb az országnak, mint az OTP, és a Paksi Atomerőmű vezetését is szívesebben látom egy elégedett ember kezében, mint egy frusztrált, önérzetében sértett emberében, mégha így az irigyei száma meglehetősen magas is.
Ha megbetegszünk, akkor sem azt az orvost keressük, akit meg tudunk fizetni ötezerrel a borítékban, hanem arra törekszünk, hogy az operáljon, aki a legjobb a pályán, - ha sokba kerül akkor is.
nem szólva arról, - mit lehet ezen az intézkedésen hozni? Van tán száz ember, akit ez érint?
Csepp a tengerben, amit elvesznek tőlük, de a veszteség, mely ebből az ostoba csapkodásból bekövetkezhet, millárdokra rughat.
A betegségrők jut eszembe: Szíjjártó ma reggel felriadt, - valószínűleg rémálmai lehettek, erre gyorsan Gyurcsányozott egyet.
Nagyon kellett röhögni...
:O)))

AZ UTOLSÓ ELLENSÚLY...

Úgy tünik, a demokratikus társadalmi berendezkedésnek annyi.

A fékek és ellensúlyok rendszerét, melytől tulajdonképpen demokrácia a demokrácia a nyertesek - kik leginkább háborús győzteseknek képzelik magukat - egy huszáros rohammal legázolták.
Elfoglalltak vagy éppen most foglalnak el minden pontot, amely korlátlan hatalmukat veszélyeztethetné.
Ha jobban belegondolunk, ővék volt idáig is az ügyészség, az ítéletekből visszakövetkeztethetően a bíróságok, - most övék lesz az Alkotmánybíróság, a Köztársasági Elnök posztja és a választások eredményeképpen övék a törvényhozó hatalom is.
Már a közmédia is az övék természetesen és most dolgoznak a magántulajdonú információforrások felett felügyelet megszerzésén is.
Ahogy elnézegetem, ennek a társaságnak egyetlen dolga nincs: önkontrollja.
Folyvást arra hivatkoznak, hogy ilyen helyzet még soha nem volt, hogy a - legfrissebb terminológiával - magyar emberek ilyen korlátlan felhatalmazást adtak volna egy pártnak, mint most, - persze ebben is, mint annyi másban hazudnak.
Horn Gyula kormánya éppen ekkora felhatalmazással rendelkezett, és ha az lenne az érv, hogy az két pártból álló pártkoalíció volt, akkor ajánlom figyelmükbe a mai kormányt alkotó pártok parlamenti frakcióinak összeszámlálását.
Ha ennek ellenére azt állítanák, hogy ez csak formailag két párt, akkor viszont célszerű lenne lemondani az amúgy valóban harmatos legitimitással rendelkező KDNP nevében felnyalni szándékozott százmilliókról.
Szóval ez a legitimáció nem a világ hetedik csodája, inkább csak a pofátlanságuk az, meg az a mérhetetlen mohóságuk, mely - úgy tünik - megakadályozza, hogy képesek legyenek differenciálni a jogi és a demokratikus lehetőségek között.
A hétköznapi életben is meg lehet tenni néhány olyan dolgot, melyet nem tilt törvény, mégsem tesszük meg csak arra való hivatkozássa, hogy megtehetjük, mert erősek vagyunk.
Kultúrember nem szellent az Operabálban, demokrata meg nem hoz létre olyan társadalmi berendezkedést, amelyik bár formailag megfelel a demokrácia követelményeinek, de tartalmilag és lényegét tekintve velejéig antidemokratikus.
Amikor Horn Gyula kormányának volt ugyanilyen mértékű többsége, akkor a parlamenti többség önként korlátozta magát, kezdve a bizottsági helyek elosztásával és befejezve az alkotmányozás négyötödös követelményének bevezetésével, - hogy a halálán levő jobboldali média anyagi megsegítéséről most ne is beszéljünk.
A kívánatos modell - nem azt írom, hogy a Fidesznek, merthogy ez a szervezet csak olyan, mint a bili a kisgyereknek, amelyik nem lényeges ugyan, de a kívánatos eredmény eléréséhez fel kell ülnie rá - Orbán számára a hajdani Lengyelország vagy az NDK többpártrendszere, ahol a pártok dolga annyi, hogy ott meneteljenek a győzelem felé a kormányzó erő oldalán.
No, ezen persze még dolgozgatni kell egy sort, és most ennek a koronázás előtt nincs itt az ideje, - viszont az utolsó ellensúly eltávolítása roppant aktuális lenne.
A Magyar Nemzeti Bank.
Ez áll útjába még Orbánnak, ez az, melyet mielőbb kézbe kell kaparintani, mert a pénzezsákok száját szereti a mi lánglelkű vezérünk személyesen kezelgetni.
Fontosabb szereplője ez a szervezet az országos politikának, mint azt a mezei magyarember gondolná, és itt nem elsősorban arra kell gondolni, hogy a jegybank esetleg kellemetlenkedni tud a kormánynak, mint tette Járai folyamatosan, milliárdokban mérhető károkat okozva az exportőr vállalkozóknak, - több van ebben a műfajban, - pénzt lehet vele csinálni.
Nem, nem a bankjegynyomda közbejöttével, - az túlságosan is nyilvánvaló lenne, - viszont ha az MNB  egy kicsit felpörgeti az inflációt, akkor remek - szabadon felhasználható - forrásokra lehet szert tenni.
És ezt a trükköt már ismerik is a fiúk, - ezt már megjátszották egyszer, milyen kellemes lenne megismételni!
Ha a kezükben lenne a Nemzeti Bank.
De nincs.
Ezért aztán a nagy buzgalom Simor kipiszkálása ügyében, ezért a pitiáner szórakozgatás a fizetésével, meg a nevetséges offsórozgatás, - kellene még ez is nekik - az utolsó ellensúly.

Hogy mi lesz a vége a harcnak, - mert ahogy ezt már megszokhattuk a Fidesztől, úgysem nyugszanak - nem lehet megjövendölni, - csak remélni merem, hogy Simor kitart és hogy ha szükséges, kiállnak mellette az Unió illetékesei is.

Két és fél éve van még a megbízatásából, utána Viktátor azt csinál a jegybankkal is, amit akar, de addig legalább van még egy intézmény, amelyik emlékeztethet mindenkit a demokrácia mibenlétére.

Egyébként a Stop.hu közvéleménykutatást rendezett, keresték a magyar országgyűlés legjobb pasiját.

Scheiring Gábor nyerte el a címet, a második Gyurcsány Ferenc lett, - Orbán Viktort, aki a kilencedik lett, még Vona Gábor és Mesterházy Attila is megelőzi..

Ha ezt Orbán elolvassa Bulgáriában, torkán akad a sopszka saláta,  attól tartok...

:O)))

NEMZETHALÁL...

Tízmillió hétezren vagyunk.
Nem vagyok egy mai darab, de mióta az eszem tudom, azt hallom, hogy kihal a magyar, nyakunkon a nemzethalál és akkor erre tessék.

Még mindíg a bűvös lélektani számmal kezdődik Magyarország lakosainak száma - a tízmillióval.

Persze sok tényező játszik ebben közre a migrációtól kezdve a változó gyermekvállalási kedvig, - szociológusok, társadalomkutatók tömegeinek ad munkát a folyamatok feltérképezése és értékelése.

Mindenesetre laikusként örülök ennek az állapotnak, - talán hozhat ez jót is nekünk.

Világjelenség, hogy a gazdagabb országokban csökken a gyermekvállalási hajlandóság, ellentétben a szegény társadalmakkal, ahol a népessségszám sokszor a mértani haladványt meghaladóan növekszik, - nem véletlen, hogy a század listavezetőjének népesség tekintetében India ígérkezik.

Mint tudjuk, mi a világ leggazdagabbországainak felső tíz százalékában vagyunk, - ki hitte volna, - nemde?

(Mellesleg akinek van tizenhatmillió forintja a bankban, az benne van a Föld lakóinak leggazdagabb tíz százalékában, - ezt se gondolná senki...)

Természetesen nálunk is számolni kell bizonyos változásokkal, elsősorban azzal, hogy a legújabbkori nagy népvándorlás hozzánk is elér.

Megjelenhetnek a különféle népek bevándorlói, jöhetnek a szegényebb ázsiai országokból, afrikai államokból és hamarosan nálunk is előfordulhat, hogy magyar orvos helyett bangladeshi fogja vizsgálni a gyerekeinket, indiai fogorvos fogja kirángatni az erre ítélt fogakat, pakisztáni kereskedő árul majd a boltokban, hogy a kínaiakról most ne is essen szó. 

Hozzá kellene szoktatni a társadalmat ehhez a lehetőséghez még idejében, mert ha ezt akkor tesszük, amikor a jelenség már tömegessé válik, akkor már késő lesz és igen komoly problémákkal kell majd szembenéznünk.
A magyar lakossság nem nagyon kedveli az idegeneket, sokan lenézik és megpróbálják lekezelni őket, ez pedig a globalizálódó világban nemigen fog menni.
Leginkább azért nem, mert rá vagyunk szorulva a népességcsökkenés és a migrációs veszteségek okozta munkaerőkiesés pótlására, mivelhogy a kivándorlás egy idő után akár tömegessé is válhat és nem csak az orvosok, informatikusok  kereshetnek másfelé munkát maguknak, hanem a lakatosok és a kőművesek is, - a kieső munkaerőt márpedig pótolni kell.
Különösen egy a mienkhez hasonló elöregedő társaalomban és különösen akkor, ha önerőből képtelenek vagyunk a munkaerő bővített újratermelésére.
Márpedig képtelenek vagyunk, jóllehet a technológiát kedveljük, - e tekintetben úgy fiaink mint lányaink büszkén állják az összehasonlítást akár világviszonylatban is - de valahogy a gyermekszám növekedésében ez a hozzáértés nem tükröződik.
Két komolyabb hullám volt népesedés tekintetében, az egyik generáció  Rákosi egészségügyi miniszteréről, Ratkó Anna után kapta a nevét, - ők lettek a ratkó-gyerekek -  az 1953 körül születettek.
A gyermekszám-növekedést akkor az abortusz teljes tiltása és hihetetlenül szigorú büntetőjogi szankcionálása okozta, a másik nagy hullám meg a GYES bevezetéséhez kapcsolódik.
Természetesen ezeknek a korszakoknak volt áthúzódó hatása is, - mikor a ratkó-gyerekek és a gyes-gyerekek szülőkorba léptek, akkor is volt egy-egy kisebb emelkedés a született kisbabák számában.
Aztán azóta sehol semmi.
Változott az évek során persze a társadalom is, a régi szegényparaszti család átalakult, csökkent a nagycsaládosok száma, - van tán vagy húszezer család az országban, amelyben három vagy több gyereket nevelnek (ehhez képest igen hangos és politikailag szerintem túl aktív a Nagycsaládosok Egyesülete...) és azok között is a legszegényebbek igencsak felülreprezentáltak.
Kitolódott a nők szülésének időpontja is, - félszáz évvel ezelőtt még fiatalabb korban szültek a nők, - ma kevesen akarnak harminc alatt gyereket vállalni, harmincöt felett meg már könnyen előfordul, hogy hiába szeretnének babát, nem esnek teherbe...
Aztán van még egy munkaerő-pótlási tartalékunk, ez pedig a ma munkanélküli, nyomorban élő cigányfalvak népe.
Ők is benne vannak ugyanis a tízmillióban.
Ha az ő gyermekeiket sikerülne kiemelni a kilátástalanságból, kulturát és szakmát adni nekik, akkor az nagy nyeresége lenne az országnak, mert ha a mai folyamatok folytatódnak, akkor nem megoldást, hanem problémákat termelünk.
Olyan problémákat, melyek megoldása egy idő után meg fogja haladni a társadalom képességeit és lehetőségeit.
Ez persze rengeteg pénzbe és még több munkába kerülne, de bőven megérné, mert ezerszeresen megtérülne a befektetett pénz abban, hogy segélyezettek helyett a nemzet jövedelmét gyarapító munkaerőt "termelnénk", - nem szólva arról a rengeteg társadalmi feszültséről, amitől megszabadulnánk.
Arra már nemigen számíthatunk, hogy a környező országokban élő magyarok majd áttelepülnek hozzánk -  a határok nélküli Európában ragyogóan ellesznek szülőföldjükön is, és azt is meg merem kockáztatni, ahogy néhány generáción belül a nemzeti határok nem fognak többet jelenteni, mint egy megyehatár a mai térképen.
Mindenesetre a tény, hogy él még a nemzet s áll Buda még - örvendetes.
De azért nem lenne hátrányos rákészülni a jövőre egy cseppet.
Az Úr is megmondá: szaporodjatokés sokasodjatok! 
:O))))

ÚJRANYÍLÓ BÖRTÖNÖK...

Ha szükséges, akkor újranyílnak korábban bezárt börtönök.

Pintér Sándor belügyminiszter jelentette ezt be, és ha bejelentette, akkor valószínűleg szükségesnek is tartja a használaton kívüli épületek reaktiválását...

Szépen beleillik ez a nyilatkozat a Fidesz közrenddel és közbiztonséággal kapcsolatos stratégiájába, melynek központi elemévé vált a Jobbik jobbról előzése - mondjunk nagyobbakat, mint Vona Gábor, és csináljunk úgy, mintha csináltunk volna valamit.

Ha elég sokszor mondjuk el, hogy felszámoltuk a felszámolnivalókat, akkor majd a nép azt hiszi, hogy csináltunk is valamit és elfordul a radikális kriptonyilasoktól és minket szeret, mondván, minek nekünk a Gárda, ha megvéd bennünket erős kezével a Népek Atyja, I. Miháj...

Egyébként is, - kell az a kis félelem meg kell valamiféle ellenségkép is a népnek, igen kézenfekvő hát felfesteni a Nagy Borzasztó Cigány Bűnöző és tettestársa, a Fertelmes Piréz Szoci Offsórlovag képét, hadd rettegjenek a zemberek, ha kell, ha nem!

Persze majd megígérjük, - majd mi olyat csapunk a fejükre, hogy belegebednek, - nem is egyet!

Hármat!

Merthogy egyébként a bűnügyi helyzet rendben van, köszöni szépen, - feladat ugyan éppen akad, meg lehet javítani is a bűnüldözés színvonalát, de vészharangokat kongatni semmi okunk.

Mint azt az Országos Kriminológiai Intézet kutatása a múlt évben megállapította, európai összevetésben a magyar adatok – különösen az erőszakos bűncselekmények tekintetében – igen kedvezőek, az ország összehasonlítva más európai országokkal, sokkal inkább a „béke szigete”, mintsem „Európa bűnügyi fővárosa”.
Megállapította azt is, hogy az ismertté vált bűncselekmények (összes bűncselekmény) számát tekintve, a hazai bűnözési helyzet az utóbbi években nem romlott, inkább javult.

Igaz ugyan, hogy ezen belül lassú, de folyamatos növekedés tapasztalható az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények mutatóiban, ez azonban nem az elmúlt néhány, hanem az utóbbi 20 év tendenciája.
Viszont a legsúlyosabb ismertté vált erőszakos bűncselekmény, a befejezett emberöléses esetek száma az elmúlt években jelentősen, több mint egyharmadával csökkent.
Európai összehasonlításban Magyarország bűnözési rátái, mind az összbűnözést, mind az erőszakos bűnözést tekintve az átlagérték alá esnek.
Egy Gallup-felmérés szerint Budapest a harmadik legbiztonságosabb nagyváros
A kutatás megállapította azt is, hogy az emberek bűnözéssel kapcsolatos vélekedését és a közbiztonság helyzetének megítélését nem első sorban a személyes tapasztalat, hanem vélhetően a tömegtájékoztatás által közvetített képek és képzetek alakítják.
A média hasonló elvek alapján működik szerte Európában, a bűnügyi tájékoztatás általános jellemzője a torzítás, a súlyos és erőszakos cselekmények jelentős felülreprezentálása. Így érthető, hogy a tényleges bűnügyi fertőzöttségtől függetlenül az emberek mindenütt hasonló mértékben félnek, mint ahogyan az is, hogy egy végletesen mediatizált és átpolitizált világban a bűnözéstől való félelem könnyen manipulálható.
A kutatás foglalkozott a cigányok helyzetével is és megállapította, hogy azok a problémák, amelyek cigányemberek megélhetési vagy éppen szervezett jellegű bűnözésben való részvételéhez vezetnek, súlyosak és kezeletlenek.
A helyzet az elmúlt húsz év során sokat romlott.
A fokozódó feszültség és félelem légkörében mérhetően növekszik az etnikai indulat és az az illúzió, hogy a probléma kezelését a büntetések szigorítása és a rendvédelmi szervek jogosítványainak szélesítése jelenti. Nem veszünk tudomást arról, hogy jó ideje véres társadalmi ütközések időzített bombáján ülünk.
Ha ezt nem hatástalanítjuk időben, vagyis nem törekszünk a jelenségek mögötti valódi problémák rendezésére vagy enyhítésére, az beláthatatlan következményekkel járhat.
És hát itt vagyon az eb elhantolva, merthogy  így aztán előállott az a szomorúságában is nevetséges helyzet, hogy bűnbakká vált a rendszerváltás elsőszámú áldozata, a kiszolgáltatott és nincstelen cigányság, a falusi szegény lakosság meg boldogan fogadta a megváltó ellenségképet, - lehet végre egy náluk is nyomorultabbat szidni és okolni a saját nyomoráért.
Egy 2005-ös TÁRKI-elemzés szerint a magyar felnőtt lakosság 62% értett egyet azzal, hogy a bűnözési hajlam a romák vérében van, ez az arány 2000-ben még 55, 2002-ben 53% volt.
Egyes felmérések szerint ma a magyar lakosság 80%-a táplál ellenérzéseket a cigányokkal szemben, köztük világ röhejére olyanok is, akik küllemük alapján bátran beállhatnának kontrásnak akármelyik cigányzenekarba.
Az elmúlt években a helyzet javítására történtek ugyan intézkedések, de messze nem elégséges mértékben és nem megfelelő formában.
Most a jelek szerint megváltozik a politikai hozzáállás, - persze, ahogy várható volt, most sem a probléma gyökeréhez nyúl a politika, hanem izmai játékában gyönyörködhet a nagyközönség - jöhet a börtön nevelő hatása, melyről közismert, hogy igen hatékony, - itt képzik a bűnözők krémjét és aki a bezárásáig nem volt bűnöző, itt aztán visszafordíthatatlanul azzá válik.
A Fidesz egyébként imád mindent kriminalizálni, elsősorban a politikát, - ami azt illeti, nálam már Szabadi pórázon vezetgetésével sem vitték el a fair play díjat, és ami azt illeti, a dokumentumos Székely kisgazda ügye sem volt harmatosan tiszta, - amit meg most Dávid Ibolyával és Herényivel művelnek, az a joggal való pofátlan visszaélés teteje.
Nagyon remélem, hogy a fagyi ez esetben visszanyal.
Szerintem a legnagyobb bűn, amit hatalmon levő politikus a demokrácia ellen elkövethet, az a demokratikus intézményrendszer pártatlan működésébe vetett hit megingatása, - ebben pedig a Fidesz élen jár.
Ki tudja, mit hoz a jövő, lehet, hogy éppen most adják át Kövérlacinak Mohácson, egy csőszkunyhóban gyanús küllemű békaemberek a Gyurcsányra talált "valami terhelőt", de lehet, hogy már a tanú öltönyét vasalják és doktor Kotász is készülődik...
Ma számos értelmiségi tiltakozott Kövér Lászlónak a jogállamban megengedhetetlen   fenyegetőzése ellen, mondván: "a negyvenes évek végén is így kezdődött a demokrácia felszámolása, és nem lehet kétségünk afelől, hogy a politikai ellenfélnek a közéletből való eltávolítása ezúttal is hasonló célt szolgál. "
Azért ne legyenek illúzióink, mondhat itt akárki akármit, a Fidesz ballag tovább a megkezdett úton - rend lesz itt, ha az ország beledöglik, akkor is.
Ehhez pedig börtönök kellenek, melyek sorában csak az első lépés a Gyorskocsi utca újranyitása, - a folyamat vélhetőleg addig tart majd, míg az egész országból egy szép nagy börtönt nem csinál a pöttöm akarnok...

:O)))