AZ ÖTÖDIK HADOSZLOP

 

A kifejezés a spanyol polgárháborúból származik, a Köztársaság ellen törő falangista - ez a fasiszta,  spanyol dialektusban - Franco tábornok nevezte így a köztársaságiak hátországában tevékenykedő ügynökeit, kémeket, diverzánsokat, orvlövészeket és szabotőröket, akik segítették őt céljai elérésében.
Daliás idők voltak, akkortájt még az embereknek voltak elveik, azokat védték, nem a lopott vagyont.
A kifejezést érdemes megtartani, hiszen katonás esztendőket élünk, vannak már príma harckocsijaink, repülőgépgyárunk, aknavető-gyártó manufaktúránk és majdnem minden harcjárműre akad egyfőnyi személyzet is, persze e tekintetben még  van hova fejlődnünk, hiszen Voronyezsnél is többen voltunk kicsit.
Odafelé.

Csapataink harcban állnak, a kormány és a miniszterelnök egyelőre még nincs a helyén, de ne legyünk türelmetlenek - az úton végig kell menni, miként Marosán György mondotta volt hajdan.
Majd akkor kerül a helyére, ha leveleit a Karmelita kolostornak becézett színház helyett a fertőrákosi kőfejtőbe kell kézbesíteni, ahol az újraindított termelésben tölt be vezető pozíciót, egy csille vezetőjeként.
Hazai pályán lesz, emlékiratait valószínűleg "A kőbölcsőtől a kőgazdagságig" címmel fogják kiadni, nosztalgikusan emlékezve napjaink történéseire, harcostársai könnybelábadt szemekkel olvassák majd a sikertörténetet, a lapok szélén jelölve a szabadulásukig hátralevő hónapok számát.
Ma viszont még folyik a harc és bár fegyverek és eszközök tekintetében nyomasztó a kormányzati fölény, de tudja ő is és mi is tudjuk, hogy a fegyver esetében nem az a meghatározó, hogy hányat lehet lőni vele, hanem az, hogy merrefelé fordul a csöve.
Orbán hadseregének védelme nem egy hevenyészett védelem, hanem jól kiépített állásokból veheti fel a harcot a gaz libernyákokkal, akiknek egy része a tetejében még buznyák is, veszélyes népek, olyanok, mint a mindzsók, vagy a nindzsák, vagy hogy is híjják őket.


De félre kishitűség, a magyar ember sajátos gondolkodásának eredményeként már bejáratott módszerek vannak az ellenség szétzilálására - a Magyar Vakond legendás.
A módszer a KGB legszebb hagyományain alapul.
Lényege az, hogy akkor, amikor erre még nem számít az ellen, beépítjük ügynökeinket annak  táborába, majd ott szenderegnek néhány évet, esetleg még harcolnak is nagy csörömpöléssel, de kevés eredménnyel kenyéradójuk ellen.
Ő aztán kijelöli a kuruc tradíciókon alapuló úgynevezett martalékot, akikre aztán rácsaphat az ellen is, mint gyöngytyúk a takonyra.
Később - természetesen - kiderül az ártatlanságuk, vagy ha nem, hát bukásukat elkönyveljük járulékos veszteségként, családtagjaikat rendszeres juttatásban részesítjük, kiszabadulásuk alkalmából partit rendezünk nekik, melyen a barátokon túl lehet, megjelenik személyesen akár a consigliere is.
Nem mondom, a KGB-nek olyan kémek jutottak, mint Sorge, Ábel ezredes, Kim Philby és a cambridge-i ötök, Orbánnak meg olyan kémekkel kell megelégednie, mint a seggecském, de hát mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki - nem igaz?
Persze ez színtiszta konteo, parlagi összeesküvés-elmélet, tudom, de valahogy marhára nem tetszik, hogy hirtelen aktivizálódtak mindahányan, akiktől erre tulajdonképpen számítani lehetett.
És nem tetszenek a tárgyilagosság látszatába csomagolt vélemények sem, merthogy nem hiszem, hogy Márki-Zay feladata lenne meghatározni, hogy ki is az ellenzék vezetője, már, ha van ilyen egyáltalán, merthogy ezt az ellenzéket vezetni lehetetlen, ez inkább csak a gravitáció törvényeinek engedelmeskedik...


De megszólalt Schiffer András is, már alig vártam, ő aztán igazi jellemóriás, családja büszkesége lehet, szerinte 2022-ben dől el, hogy a kommunisták által kiépített mélyállam, vagy a Fidesz által képviselt ellen-mélyállam fog győzni. 
Mint tudjuk, a mélyállam a gazdaság és a titkosszolgálat összefogásából keletkezett, a nyugati államok tartották fenn eddig, és Orbán úgy harcolt ellene, hogy a titkosszolgálatokból gittegyleteket csinált, a gazdaságot meg egy az egyben ellopta, így aztán valóban kérdéses, hogy ki fog győzni, illetve ez a tehetséges ellen-mélyállam hova fog még fejlődni.
Lassan-lassan ott tartunk, mint katona-korom szolgálatvezetője, aki már annyit lopott kollegáitól, hogy jó memória híján a végén saját petróleumlámpáit lopkodta le a körletek falairól, lövészeten meg ellopott egy láda lőszert, csak aztán nemigen tudott mit kezdeni vele, merthogy a kollegái megtagadták a láda visszavételét, így aztán a mohósága elnyerte méltó büntetését.
Lehet, Orbán is ott fog szaladgálni hóna alatt egy atomerőművel?


Az LMP gazdátlan népe besorolt a Momentum táborába, a Momentum vezére meg olyan, mint Orbán reinkarnációja, aki földi életében bűnök özönét követte el az ország ellen, ezért született újjá - büntetésként - Fekete-Győrré, pedig ha kicsit jobban viselkedik, lehetett volna belőle akár aranyhörcsög is.
Ők is inkább azzal vannak elfoglalva, hogy Gyurcsányhoz képest pozícionálgatják magukat, ahelyett, hogy azon törnék a fejüket, hogy mit kell tenniük a vágyott választási győzelmet követő huszonnégy órában, mert a huszonötödikben már azt fogják tenni, amit Orbán ezekben a szép, vírusdús napokon megálmodott nekik.
Persze még támadhat megmentő, hiszen Fodor Gábor egyelőre hallgat, a legjobb vakondnak is jár némi pihenés, aztán jöhet megint az áskálódás.
Jakab még okozhat meglepetést, a társadalom vevő a radikalizmusra, meg kell mondjam, egy belügyminiszteri stallumot magam is megszavaznék neki, ő legalább nem fossa össze a lábaszárát, ha meghallja a Zsírmalac nevét...
Gyurcsány továbbfejlesztette politikai taktikáját, ezidáig a rendelkezésre álló egy lyukból csak hideget és meleget próbált egyszerre fújni, ma már langyossal is próbálkozik, miközben részben dugdossa Klára asszonyt, részben antikommunista nyilatkozatokat tetet vele, amitől hitelessége valószínűleg az egekbe fog szökni.
Neki pedig fontos lenne megfogadnia Gábor Zsazsa tanácsát: mindegy, hogy jót vagy rosszat, csak beszéljenek rólam...
A szocialisták annyira terepszínűek, hogy a terep térdenállva könyörög a szinkódért.
Karácsony egy kellemes, udvarias úrifiú, az ilyeneknek nagyon rossz tud lenni, amikor a prolik és a sutyerákok meccs utáni, faluszéli összecsapásába keverednek...

Mikor Orbán azt mondta a külföldi sajtónak, hogy nem azt kell nézni, hogy mit mond, hanem, hogy mit csinál, akkor nagy igazságot tett közkinccsé.
Ezt a módszert kell alkalmazni az ellenzék tagjainak értékelése során is, szépen lehámozgatva a nyilatkozatokról a hazafias glazurt, és csak azt figyelni, ki, kinek az érdekében beszél vagy tesz valamit.
Most még a pofázás ideje van, de őszre vélhetőleg jönnek még durvább dolgok is, akkor jön majd rá némelyik résztvevő, hogy ellentétei Gyurcsánnyal elviek és kibékíthetetlenek, ezért ki kell lépnie az ellenzéki együttműködésből, ebből a békétlen bagázsból.
Addigra talán lesz közös miniszterelnök-jelölt is, Orbánnak szinte mindegy is, hogy ki, ha nem Dobrev Klárának hívják.
Merthogy a csüngőhasú földigiliszta csak Gyurcsánytól tart és csak azt a családmodellt ismeri, melyben a visszabeszélő asszony szeme alá monoklit sminkel apa, aki férfi, ezért szilárdan hisz benne, hogy ez a modell a Gyurcsány családnál is működik.
Gyurcsány már bizonyította, hogy ütésálló, már csak ütnie kellene megtanulnia.
Van még rá négy-öt hónapja...
Mi meg, míg élünk - remélünk...
                                
:O)))                                                                                                                                                                                                                                                   

VAKCINAPÓKER - A LÉT A TÉT

Tele van a hócipőm a vakcinák körüli cirkusszal.
Elegem van a kormányoldal sunyi erőszakosságából, de az ellenzék idióta tiltakozásaiból is, és bár felettébb bánatos vagyok, de valahogy úgy alakult, hogy egyet kell értenem a Zsírmalaccal, aki szerint a késlekedés emberéleteket követel, az oltások körüli bizalmatlanságkeltés pedig játék az életünkkel.
A játék egyébként nagypályán folyik, nyertesei jelen helyzetben azok a gyógyszergyártók, akik nagy pofával  ígérgettek, aztán képtelenek voltak tartani ígéretüket, veszteseinek névsora pedig a köztemetők fejfáin kerül feljegyzésre.
A kár már így is mérhetetlen, hiszen ahelyett, hogy a bajban összefogásra készetetett volna, ehelyett geopolitikai játszma eszközévé tette a védekezésre alkalmas készítményeket, nem törődve a halottak számával és a távolabbi következményekkel, az egészségügyi intézményrendszerbe vetett hit megingásával, a járvány által fenyegetett társadalmak elnyomásának legalizálásával.
Nálunk ez még bővült azzal is, hogy szabad utat adtunk a tolvajoknak, rablóknak, a Nemzeti Antilopnak és a Lófejű Kurvák Nemzeti Leánykoszorújának.
Milyen büszke ország voltunk az elnyomatás és a véres diktatúra kádári évei alatt, és hova süllyedtünk mára - egy ócska kis keleti pasalik szintjére.


Tele van azzal is a hócipőm, hogy a budapesti kerületek vezetői tiltakoznak az ellen, hogy a vírus ellen felhasználják az orosz és kínai vakcinát, jóllehet az orosz esetében minden illetékes kifejtette már, hogy hatásos és biztonságos, az oroszok megfelelő kapacitásokkal rendelkeznek a gyártásához, talán ez is az oka, hogy Európa kézzel-lábbal tiltakozik alkalmazásának legalizálása ellen.
A tiltakozáshoz erős anyagi érdek fűződik, az árát pedig az európai társadalmak emberéletekkel fizetik meg.
Az oroszok pedig kezdenek durcásak lenni, különösen, amikor a nyugati államok nagykövetei részt vesznek a Navalníj nevű bohóc mellett szervezett tüntetéseken.
Ez egyébként nem túl jó jel, hiszen az európai energiaellátás továbbra is az oroszok kezében van, az amerikaiak pedig pont úgy járnának a palagázzal, mint a vakcinagyártók a termékeikkel - egészen a szállításokig korlátlan lenne a kapacitás.
Valahogy el kellene végre jutni a felismerésig, hogy a világ túllépett a brit birodalmi álmokon, az amerikai imperializmusba vetett korlátlan hiten, a világ már soha nem lesz olyan, mint Churchill és az első atombombák idejében volt, nem érdemes kísérletezni a korabeli helyzet restaurálásával.
A kínai vakcinát eddig tízmillióknak adták be problémamentesen, Kína megállította a járványt, a tapasztalatok hiányára legfeljebb ők hivatkozhatnának, ha egyáltalán törődnének az eurázsiai szubkontinens törpeállamainak véleményével.
Kína hatalmas és mi sem áll tőle távolabb, mint a kapkodás, de ha egyszer döntött, akkor azzal  szembefordulni annyi eséllyel sem jár, mint turistának van a cunamival szemben.

Ami tehetséges ellenzékünket illeti - főként kerületi polgármesteri szinten, de azon túl is - meg kellene állni megpróbálni kihasználni a vélt kommunikációs lehetőséget, melyet ez a helyzet ad.
Jelen helyzetben a felelősség a Csüngőhasú & Co. -t terheli, felesleges átvállalni belőle akár még egy tiltakozásnyit is - a hatása legfeljebb az lesz, hogy pártállás alapján az ellenzéki kerületekben csak kínai vakcinával lehet majd oltani.
Nem tragédia, nincs azzal baj semmi sem, de Julis néni belehalna a félelembe és naponta vizsgálná a tükörben a szemeit, hogy keskenyebbek-é már, mint tegnap voltak...
Hogy aztán a libernyák stratégák tüzet okádnak majd minden lyukból - na és?
Mikor a kezükben volt a hatalom, akkor elkúrták - nem kicsit, nagyon - utána meg eloldalogtak a balfenéken és hagyták ráégni a szart koalíciós partnerükre, mely egyébként szintúgy azt hitte, hogy babazsúron vesz részt és félt az alkotmányosság szellemében eljárni a 2006-os puccskísérlet idején.
Nem kellene elkezdeni lilagőzös ábrándok mentén politizálni, két lábbal kellene a földön állni, mert ha nem így történik, könnyen levegőbe emelkedhet az a két láb - ezektől - értem ezeken a NER haszonélvezőit - minden kitelik.
Vannak dolgok, melyekkel érdemes lenne foglalkozni, például a fegyverkezésünkkel, mellyel szembefordítjuk a környező államokat Magyarországgal úgy, hogy közben a kezükben vannak túszok százezrei.
Vagy ott a környezetvédelem, mely millió sebből vérzik, Százhalombatta rákos esetek ezreit termeli.
És ott van a társadalom, az oktatás, az egészségügy minősíthetetlen állapota, a megoldatlan cigány-probléma, a lakhatási szegénység, az infláció nyugdíjas-ölő hatása - és így tovább.
Közben meg kifizetjük Mészáros hotel-birodalmának elmaradt vendégei helyett a számlát, de Tóth Juliska műkörmös, vagy férje, a taxis kiesett jövedelmét nem fizeti ki senki, ők várják meg türelmesen a gazdaság felvirágzását...


Igaz, csodálkozásra semmi ok, az ellenzék kommunikációja csak hozza szokott formáját.
Sajnálatos...


:O)))

ZAVARÓ MOMENTUM AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN

Tulajdonképpen várható volt, hogy a választások előtt előugrik az együttműködők közül valaki és beledurrantva a nulláslisztbe olyan helyzetet állít elő mely valamelyik résztvevő, esetleg a résztvevők számára nem tolerálható.
Csak az időpont volt kérdéses, és most is csak az okozhatta az időnap előtti coming out-ot, hogy a vakcinával addig töketlenkedett szeretett Vezérünk, míg maga is megijedt - kárenyhítsünk gyorsan!
Hogy éppen a Momentumból kerül ki majd az egységbontó, ez számomra nem túl meglepő.
A fiatal párt kedves arcai Brüsszelben próbálják tolni az ország szekerét, míg a kevésbé kedvesek közül egyesek hazai vízeken azon iparkodnak, hogy az ominózus szekér küllői közé kapanyelet dugjanak, hogy az amúgy sem száguldó szekér haladásképtelenné váljon.

Vannak pártok, melyek alapítói annak köszönhetik a szervezetben betöltött magas sarzsijukat, hogy jókor voltak jó helyen, van olyan párt, mely maga is jókor jött a világra, hiszen hiánypótló - Schiffer leamortizált pártját lenne hivatott pótolni, mert annak életbenmaradására már senki nem mert volna tenni egy rézpetákot sem.
Így aztán az üresnek vélt politikai térre bejátszotta magát a "fiatalok pártja", melyből egyre már szert tettünk a rendszerváltás idején, azóta is nyögjük országlásának következményeit.
De kommunikációs szempontból kiváló ötlet volt fiatalkodni, bár kiötlői szerintem csak ismételték önmagukat, arra számítva, hogy a harminc év elmosta az emlékeket.
Ez abban az értelemben igaz is, hogy a mai öreglányok ugyanolyan lelkesen és ugyanolyan gyanútlanul csápolnak nekik, mint tették ezt hajdan anyáik, nagyanyáik azoknak, akik aztán ellopták a nyugdíjukat és bizonytalanná tették szépnek remélt nyugdíjas éveiket. 
Hát bizony, nem lennék szívesen a Momentum helyében egy genetikai apasági teszt esetén, és az se téveszt meg, hogy szőrösképű elnökük ma még agárversenyen is indulhatna, láttunk már ilyet, oszt az illető ma már kenterbe veri csüngőhasú vietnami kollegáját.
A szörnyű az, hogy még a módszereket se tartották szükségesnek megváltoztatni, oszd meg és uralkodj, fordítsd szembe egymással az ország lakóit, a pártok tagságát, a szomszédokat, barátokat, sok esetben még a családok tagjait is - ez a siker titka.
No, persze nem direktben, mert akkor esetleg rájönnek azok is, akik potenciális szavazói lennének a pártnak, és lehet, hogy nem tetszene nekik a dolog.
Keress hát egy társadalmat részben megosztó problémát, mondd el, hogy legyőzted a kiválasztott áldozat ellenállását és kivívtad, hogy a haza fényre derüljön - áldozatod ellenkezésének dacára is.
Hogy ez hazugság?
Na és?
Majd jönnek a jogászok és mire azok végeznek, már a következő választáson is túl leszünk, senki nem fog emlékezni erre az apró momentumra az aranyhallal vetekedő memóriájú magyar társadalomban.
Oszt jónapot!

Szóval, az ellenzéki együttműködés Fekete Báránya meghirdette, hogy rendberakta a határontúli magyarok szavazati jogának problémáját, természetesen teljes egységben mindenkivel, kivéve a gyevi bírót, akit Ferinek hívnak, és ha jót akarsz nem kérdezed meg, hogy milyen Feri...
Hamar kiderült, hogy ez a kérdés nem került megvitatásra az együttműködés résztvevői között, és lehet,. hogy ez így is helyes, ma nem ez az elsőrendű probléma, különösen úgy nem, hogy a 2022-es választásig a választási törvényt megváltoztatni reménytelen, csak energiát vonna el a választási kütdelemtől. 
Természetesen ezzel egyszer majd foglalkozni kell, és ha a nép - mondjuk egy népszavazáson - úgy dönt majd, hogy inkább támogat egy határontúli zsebhoki-akadémiát, mint, hogy Békéscsabán Juli néninek nyugdíjat emeljen, akkor a döntést tiszteletben kell tartani, és egy másik népszavazást kell kezdeményezni, hogy Nyírborzasztón élő unokatestvéred gyermekének felesége fizetésnapon megjelenhessen a lakásodban és beleszólhasson abba, hogy a gyerekednek veszel labdát, vagy Tőkés Lászlónak veszel új íróasztalt a régi. leharcolt, sok szép női segget látott bútordarab helyett.
Ha nem tetszik neked, ettől még Marcsa szeretett rokonod marad, csak a törvényt kell kicsit cizellálni,
meg néha csomagot is lehet neki küldeni.
Habár ha így megy tovább, lehet, hogy nekünk kell lesni a postást, jött-e pakk Kézdivásárhelyről. 
De - ismétlem - ez ráér, talán csak a kérdés feszegetőinek fontos, akik azt feltételezik, hogy ha nemzetiszínű szalagot kötnek a malac csavaros csúnyájára, akkor te azt is beszopod boldogan.
Az érintett párt egyébként higgadtan, de egyértelműen reagált a hazugságra, és ez így helyes is, nem kell ezt a kérdést túlspilázni, vannak ma ennél fontosabb kérdések is.

Ne éljünk álomvilágban, aki látott már zenebohócot, az tudja, ki lesz még húzva egy-két hangszer a kabátzsebből, de ha számítunk rá, akkor akár jókat mosolyoghatunk is.
Szívesen méltatnám a fiatalok 2.0 pártjának és vezetőjének tevékenységét, de nem szeretnék ebben a kényes helyzetben porszem lenni a gépezetben, meg különben is, hálás vagyok a Momentumnak, hisz ő adta nekünk Pottyondi Edinát. kinek nagy tisztelője vagyok, a hasam szoktam fogni a röhögéstől egy-egy új opusa megtekintése után.
Hiszen, ha minden Momentum-potentát ilyen lenne...
De nem ilyen.
Kár...

:O)))

OLYAN SZEGÉNY, HOGY MÉG IGÉRNI SEM TUD

Hogy kicsoda?
Hát természetesen szeretett és felettébb tehetséges ellenzékünk, mely még akkor sem lenne képes kihasználni ellenfele hibáit, ha a Zsírmalac a Hősök terén délidőben egy életlen késsel nyiszitelné a főpolgármester torkát, helyette hosszasan vizsgálná, hogy ezt jogszerűen teszi, avagy antidemokratikusan, de mindkét esetben leszögezné, hogy nincs ellene jogállami megoldás.
Talán el kellene gondolkodni azon, hogy jogállami megoldáson jogállamban kell törni a fejünket.
Vizilabdázni, annak szabályai szerint vízben lehet, szartengerben nem érdemes ezzel bíbelődni, mielőbb ki kell mászni belőle a partra.
Bár hirdetni nem kell ennek lehetőségét, mégis, ha a lehetőség megadatik, akkor a hiénát bármilyen megoldással, de el kell küldeni az örök vadászmezőkre.
No, természetesen csak a büntetőjog keretei között, mely köztudottan a legitim rend fenntartását kell, hogy szolgálja, szabályait is ennek érdekében hozzák, és itt a fennálló rendbe nem tartozik bele a maffiaállam.
Érdekes kérdés, hogy ehhez miért kell választást nyerni, erre csak az lehet a válasz, hogy a kárenyhítés miatt, hiszen láthattuk, hogy a 2006-os puccskísérlet milyen társadalmi károkat okozott, milyen bizonytalanságot és félelmet ébresztett az emberekben.

Hozadékát ma is élvezi a maffia, hiszen aki emlékszik a kövekkel, husángokkal felfegyverkezett, rendőrt késelő, tankkal a rendőrök ellen forduló adrenalinhuszárokra, annak szikrányi kétsége sincs afelől, hogy ezeket újra aktivizálni lehet, ha erre módot ad a társadalom, és ezekkel utcai harcot vívni nem nagy öröm.
Ez a réteg - melyben a félhülye futballdrukkerek éppúgy előfordulnak, mint a bűnözők - élvezi a balhét, volt már példa, hogy akkor is egymásnak estek, mikor elmaradt a meccs, és ha megfizetik őket, akkor mindenre kaphatók.
Így aztán mindenki a választások legitimáló hatásában reménykedik, jóllehet Orbán és bandája semmitől nem fog visszariadni a hatalom megtartása érdekében - a zsákmányát féltő rabló gátlástalanságával fognak fellépni, ha módjuk lesz rá.
Ez ellen csak a változtatások iránti erős többségi akarattal lesz képes a társadalom megvédeni magát.
Ez viszont magától nem jön létre, ehhez az embereket - szinte egyénenként - mellénk kell állítani, ami pedig nem fog menni anélkül, hogy ne tudnák, mit nyerhetnek ezzel.

Az átlagember gondolkodása haszonelvű.
Szép példa erre a rendszerváltás időszaka, ahol igen népszerű gondolat volt, hogy csak jöjjön az a tőkés és jó fizetés fejében jól zsákmányoljon ki!
Hát, a kizsákmányolás összejött, a jó fizetésre meg még várni kell kicsit!
Ha azt akarjuk, hogy mellénk álljon, akkor meg kell neki mutatni, miért érdemes ezt tennie, mennyivel lesz neki könnyebb, mint Don Vittorio Porco  államában.
Sajnálatos módon jelenlegi véleményformálóink abban a hitben élnek, hogy Jóska bácsit marhára zavarja a demokrácia hiánya, él-hal a fékek és ellensúlyok rendszeréért, naponta tanulmányozza Szent István intelmeit fiához, melyből aztán ő is elsajátítja az idegenekkel való megfelelő bánásmódot, és elkezdi ő is gazdagítani az országot.
Hát lószart Mama, hogy klasszikust idézzek, Jóska bácsi azt szereti, ha van neki pénze a nagyfröccsre, a pékek és mellen súlyok nem érdeklik, oldják meg a pékek, vagy vegyenek be egy felest, az idegen meg maraggyon otthon, vagy elereszti a láncról a Vitézt!
Hogy ez szomorú?
Az hát, de kit éredekel?
Mindenki köszönjön olyan sapkával, amilyen van neki!

Így aztán igérni kell, és ábrándos, színes jövőt kell felfesteni szellemi horizontjára, csupa konkrét dolgokat, hiszen a falvédőkön sem a Guernica szerepel a gobelinhímzés petit point-jával, hanem száröltéssel az élet nagy igazságai, például "Az én uram olyan ember, ha hazajön mingyár megver!" vagy "Jön az uram zsiráfháton, fínom vacsorával várom!"
Ezért aztán ha magyarembert célirányosan akarjuk megszólítani, akkor konkrét, kézzelfdogható dolgokat kell ígérnünk, és eszünkbe se juthat a liberális államról eszmét cserélni vele.
Viszont felkeltheti az érdeklődését az olyasmi, mint hogy felemeljük a családi pótlékot, gyerekenként nettó százezer forintot adunk mindenkinek aki nettó háromszázezer forintot keres, efelett sávosan kevesebbet, de a gyermekenként ötvenezer forintot egymillió forint nettó jövedelemig mindenki megkapja.
Támogatást adunk az iskolába járó gyerekek után, a gyerek eredménye után is.
Bevezetjük a nagy vagyonok családi adóztatását, mondjuk egymilliárd forint vagyon felett.
Megszüntetjük az igazságtalan adókedvezményeket, eltöröljük a TAO-t, minden ÁFA csökken évente három százalékkal a ciklusban, mindenhol ingyenes televízió-előfizetés és internet áll majd rendelkezésre két éven belül, a gyógyszerek ártámogatása a slágerbetegségek esetében kilencven százalékos lesz, ha betartja az orvos utasításait.
Állampolgári jogon ingyenes lesz az egészségügyi ellátás, az oktatás az első diploma megszerzéséig.
Mindenkinek vissza kell fizetnie az utolsó tíz évben felvett vissza nem térítendő támogatásokat, újrapályáztatjuk a földbérleteket, megszüntetjük a kiemelt állami beruházások felmentését a környezetvédelmi, építéshatósági szabályozás alól, új Balaton-törvényt hozunk.
Mindenkinek minden adót be kell fizetnie, az állam pedig ebből támogathat sportot, gyermeknevelést, egészségügyet, nyaraltatást, meg minden értelmes dolgot, átláthatóan.
Törvényalkotási reformot hirdetünk, nem kerülhet törvény az országgyűlés elé a szakmai szervezetek és a szakszervezetek állásfoglalása nélkül, stb. stb...

Igérni tudni kell, értelmes és vonzó dolgokat, ami meg a vazallusok megtollasodását szolgálja, azt bátran meg kell szüntetni, megmagyarázva természetesen azt, hogy miért igazságtalan a gazdagok támogatása a középrétegek és a szegények rovására.
Aztán majd meglátjuk, mindenesetre mindenkit érdekeltté kell tenni a választásokon való részvételben, mindenkinek tudnia kell, hogy konkrétan mennyit nyer, ha ránk szavaz, és vigyázni kell, hogy minél kevesebb vesztese legyen a változásoknak.
Ehhez persze tudni kell mit kezdeni a családtámogatások jelenlegi rendszerével, meg a multikkal, akik ellen nem szabad hajtóvadászatot indítani, sőt, meg kell nyugtatni őket, hogy a megváltozó körülmények között is realizálni tudják elvárt profitjukat.
Rendezni kell a nagy társadalmi ellátórendszerek finanszírozásának ügyét és nagyon oda kell figyelni a nyugdíjasokra, mert nekik most taknyuk-nyáluk össze fog folyni a nagy hálálkodástól, hogy amit elloptak tőlük tíz év alatt,m abból most kicsit odalöknek nekik, mint koldusnak az alamizsnát.
A nyugdíjasok élete soha többé nem függhet ebben az országban mindenféle orbánviktorok kegyétől, nem mondhatja senki, hogy decemberben ennyitr vagy annyit "adok", csak az életük során befizetett járulékoktól.
Konkrét dolgokat kell mondani, igérni.
Van miből, hiszen az unió zúdítja ránk a pénzt, emellett még ott a NER rablóinak vagyona is, amit nagy hiba lenne a zsebükben hagyni.
És akkor nyugodt szívvel mehetnénk neki a választásoknak, és rámosolyoghatnánk szeretett miniszterelnökünkre: Helló Röfi!

:O)))

KINEK VAGYON, ANNAK NAGYON

Megjött az ez évi gumicsont-szállítmány, lehet rágcsálni bolodogan, lehet szörnyülködni, és lehet jó nagyokat röhögni. 
Politikusaink vagyonbevallanak.

Mecsoda baromság, az arra kötelezettek bevallják azt, amit a nevükre vettek.
Ez éppen olyan, mint a balkézről gyártott gyerek apjának eljárása: ha a nevére vette, akkor köze van hozzá, ha nem vette a nevére, akkor nincs is szegény.
Ebben az országban, ahol a csalás nemzeti sport és tulajdonképpen bocsánatos bűnnek számít, ezen az egész eljáráson csak vigyorogni lehet, és aki ezen bukik meg, az magáénak mondhatja az Európa Legnagyobb Barma címet a tölgyfalombbal és a kardokkal.

Persze azért érdekességek vannak, mint például Rogán Tonya vagyonnyilatkozatba csomagolt hymen-híre, mely szerint igaz szerelemre lobbant, majd keresztény nemzeti potentáthoz méltó módon perfektuálta a szituációt - feleségül vette a titokzatos, ám vélhetőleg csodaszép Barbarát, aki őt - valószínűleg -  egyenes jelleméért, száz próbát kiállt nyelvéért és égő hazafiúi lelkületéért szereti.
A házasság kilátásai kedvezőek, hiszen a daliás Tonya több magyar állampolgárt csinált, mint a második ukrán front hajdan, és mindegyik után beszedte a sápot, ami ebben a kétségkívül szerelmi  házasságban azért macerás lesz.
Azt se lehet tudni, hogy az új asszonyka gyárilag szép, vagy őt is alá kellett vetni egy totális átépítésnek, mint elődjét, továbbá, míg nem publikus az új asszonyka képe, csak törhetjük a fejünket, hogy ő is a tőkés réce domesztikált változata, vagy sem, továbbá, hogy a a kedves papa a tőkés, vagy Tónink maga az eredeti tőkefelhalmozás Barbi  családjában.
Kérdés az is, hogy nyeli-e a nokedlit, és tud-e vajh bablevest főzni majdan, remélhetőleg sitten ülő házastársának...


A vagyonnyilatkozati eljárás a modern kabaré műfajának jellegzetes terméke, már csak abban reménykedhetünk, hogy stand up kabaré helyett egy idő után átminősíthetjük sit down kabarévá.
Persze sok jóra ne számítsunk egy remélhető kormányváltás után sem, a bátor 199 ember közül igen kevesen érdekeltek a kristálytiszta átláthatóság megteremtésében, és ne legyenek illúzióink a sajátjainkról sem.
Akinek mégis lenne, annak jusson eszébe Puch László és fakadjon sírva.
Szóval, kellemes bogarászást a bevallott Trabantok és Zsigulik között, a földönfutó miniszterelnök országában, ahol már csak felettébb brutális módszerekkel lehetne visszaszerezni a rablott holmit.
De azért ne keseredjünk el, a normális társadalom nem hétfőről-keddre jön létre, brit tudósok számításai szerint az angol pázsithoz is kell kétszáz év, addig meg csak locsolgatni és nyírni kell.
De, hogy ezeket - politikai értelemben - ki kell nyírni, afelől senkinek se legyen kétsége.
Viszont ehhez a jogcímet nem a vagyonbevallásokban fogjuk megtalálni.
Sok sikert hozzá...

:O)))