SZÁNALMAS

Őszintén szánjuk azokat az embereket, akik úgy döntöttek, hogy elhagyják az otthonukat, mondta Orbán Viktor az ENSZ-ben.
Szerinte az otthoni rossz kormányzás áldozatai ezek az emberek, na meg a háborúké, melyek rossz nemzetközi döntések eredményei, illetve az embercsempészeké.
Szerintem is igazat mondott, hiszen ha valami, hát ez volt az oka annak, hogy emberek százezrei mentek világgá Magyarországról akkor, amikor a miniszterelnököt éppen úgy hívták, mint őt.
Ami azt illeti a háborúk még ide sem értek, és máris többen menekültek el, mint ahányan a tömeges migrációs mozgalom és gazdasági bevándorlás keretében átutaztak országunkon.
Merthogy menekültkérdés nincs, szögezte le.

Ebben egyébkén egyetértek a Hit Védelmezőjével, A Szent Helyek (Alcsút, Felcsút, Cinege utca) Őrével, mert igaz, hogy sokan jöttek, de ezt túl kellene élje az Unió, hiszen idén semmivel sem jöttek többen, mint az előző években, amikor az Európát megcélzó migránsokon túl ugyanannyian éltek menekülttáborokban a válságövezeteket környező államokban, mint napjainkban.

Viszont jönnek gazdasági bevándorlók, menekültek, menedékkérők, és - szerinte - külföldi harcosok is érkeznek Európába, ellenőrizetlenül.
Itt azért felmerül a kérdés, kinek is kellett volna, és kinek kellene ma is gondoskodni a határ őrizetéről, nem szólva a külföldi harcosokról, és mennyivel lenne jobb, ha azok ellenőrzötten érkeznének az országba?
Maradjunk annyiban, a pengésdrót nem határőrizet, amit meg ennek kapcsán művelnek, az nem diplomácia, hanem a felcsúti kocsma hangja.

Feltalálta a melegvizet is, mondván - jönnek az emberek Szíriából, Irakból, Pakisztánból, Afganisztánból és mostmár a szubszaharai Afrikából is.
Hihetetlen, mindenhonnan jönnek, ahol rakétákkal és bombákkal támadják őket, ahol lefejezik gyermekeiket, meggyilkolják szüleiket, ahol halomra lövik rokonaikat, ahol elrabolják lányaikat, és kisorsolják őket a harcosok között, mint libát a Márton napi bálon.
És mégis, gazdaságilag bevándorolnak, ahelyett, hogy otthon üldögélve várnák a végzetet.
Természetesen nem kizárt, hogy jönnek olyanok is, akiket ma nem bombáztak, ami roppant helytelen, nekik meg illene várniuk a holnapot, holnaputánt, amikor lesz rájuk is szabad kapacitása a bombázógépek tulajdonosainak.

Merthogy lassan mindenki bombázgat arrafelé, akinek van néhány bombázója - a térség lett a színhelye a nagyhatalmak erőfitogtatásának, márpedig - a már többször idézett afrikai bölcsesség szerint - nem kellemes ott fűszálnak lenni, ahol az elefántok éppen szexuális életüket élik.

Orbán szerint a világ minden fejlett és jelentős országának ki kell vennie a részét a menekültek elosztásából, ami szép elv, de mi van akkor, ha máshol is Orbánviktorok vannak kormányon?
Nem egyszerű probléma, hiszen akkor lehet, nekünk is be kellene fogadni menekülteket és oltalmat kérőket, ami azért nehézkes, mert egyszer már kijelentette, hogy ide aztán egyetlen büdöstalpú kecskepásztor se teszi be a lábát, az pedig köztudott, hogy mindig igazat mond – kivéve persze, ha beszél…

Azt is mondta, hogy ő egy keresztény országból érkezett, és a keresztényi hozzáállás nem ismer muszlimellenességet.
Az iszlám nem felelős a tömeges bevándorlásért, ezért arra kér mindenkit, a muszlimellenes kijelentéseknek vessenek együtt gátat.
Gyönyörű gondolat, Ferenc pápa sem mondhatta volna szebben, az csak a baj, hogy éppen ő az, aki az iszlámot azonosítja a terrorizmussal.

Ez valószínűleg az állapotrosszabbodás jele, hiszen már láthatólag elfelejtette, hogy mekkora cirkuszt rendezett, mikor Gyurcsány a szaúdi labdarúgók kapcsán elviccelődött, mondván, "..a mi fiaink pedig halált megvető bátorsággal küzdöttek ezen terroristák ellen, és ilyen esetben a döntetlen idegenben, ez egy fantasztikus eredmény".
Akkor még volt csapat, amelyik ellen legalább egy döntetlenre futotta. 

Gyurcsány poénkodott, Orbán meg tudatosan ijesztgeti bamba népét a terroristákkal, de hol a Nagy Nemzeti Felháborodás?
Csak arra tudok gondolni, hogy a demokratikus oldalon értik a viccet, de nem értenek a tömegkommunikációhoz, a népnemzeti oldalon meg fordítva…
De tetszik ez a „keresztény ország” kifejezés is.
Én eddig úgy tudtam, hogy egy szekuláris államban élek, hát nem kiderül, hogy lehet, holnaptól föstölő ridikült lóbálhatok vasárnaponként?
De mi van, ha ateistaként akarok jó patrióta lenni, esetleg zsidó vagyok, vagy a turulbanszületett fehér ló bánatos farkának elkötelezett híve?
Horribile dictu, mi van, ha mohamedán vagyok?
Ez a szerencsétlen permanens tévedésben van, azt hiszi, hogy ő Magyarország, és attól, hogy egyszer elküldte Anikó asszonyt a csatkai búcsúba, már keresztény lett ő is, meg az ország is, jóllehet ő például keresztyén...

A Világpolitikai Tényező ma még megtiportatta csicskásaival a jogot, mindenképpen be akarja bizonyítani, hogy Sukoró fejlesztési terve bűncselekmény volt, mígellenben ami Andy Vajna körül történik, az maga a szűz imája…
A feloszlatott Magyar Gárda betiltott tüntetésén a rendőrök felszólításának nem engedelmeskedő szélsőjobboldaliaknak kártérítést ítéltek meg, merthogy valahogy elbátortalanodtak az utóbbi időkben.
Elmarasztalták az UD Zrt ügyében Dávid Ibolyát és Herényi Károlyt is, mert nem tűrték szótlanul, hogy a magán-titkosszolgálat azt tervezgesse, hogy talál majd Dávid Ibolyára valami terhelőt.
Persze Orbán állama bocsánatot kért az Új Defendtől, mellékelt hozzá - ha jól emlékszem - úgy kétszáznegyven milliót, megédesíteni a keserű emlékeket.
Közben Tarlós felmondta a Simicska cégével kötött szerződést, többek között azért, mert „a szerződés több rendelkezése, illetőleg annak egésze tekintetében merülhet fel alappal a jó erkölcsbe ütközés miatti semmisség, ezáltal az egyoldalú megszüntetés megfontolásának szükségessége” – írja a 444.hu
Nem vagyok egy Simicska-fan, de jelen esetben nemcsak a lóláb lóg ki, hanem maga a ló…
Vajon ki mesélt ezeknek a jó erkölcs fogalmáról, merthogy nem az édesanyjuk az biztos...

El vannak ezek már végképp szemtelenedve, miként hajdan Berija.

:O)))

PISA ÉS PÖCS

Ha a magyar iskolákat nézegetjük, akkor a tanulmányok színvonalát a PISA, a pedagógusokat pedig a PÖCS kifejezéssel lehet jellemezni.
A két betűszó tükröt tart a magyar iskolarendszer, de tágabban véve az egész társadalom elé.
Közös bennük, hogy a jövőre nézvést mindkettő eléggé csúf kilátásokkal kecsegtet, az egyik a funkcionális analfabéták számának növekedésére, a másik a házmesterképzés felvirágzására utal.
Ha ehhez hozzávesszük még az iskolák siralmas anyagi helyzetét, akkor sok okunk nincs a vidámságra a magyar iskolarendszer és leszármazottaink jövőjét tekintve.
Hol van már az az idő, amikor a magyar pedagógusok irányításával magyar tanulók versenyek tucatjait nyerték, amikor a magyar pedagógus a közélet motorja volt?

Kezdjük talán a PISA –val.
Ez egy betűszó, a Programme for International Student Assessment, azaz „a nemzetközi tanulói teljesítménymérés programja”.
A felmérés, melyet tizenöt éves diákok között végeznek, három területen zajlik, azt vizsgálja, hogy a diákok a tanultakat milyen szinten képesek alkalmazni a hétköznapokban a matematika, a természettudományok és a szövegértés területén.
Minden évben más és más képességet vizsgálnak.
2012-ben a számítógépes információszerzési képességet vizsgálták, nevezetesen, hogy milyen gyorsan és milyen úton tudják a diákok a szükséges információt megszerezni.
A hosszabb idő és a hosszabb út általában szövegértési nehézségeket jelent.
A felmérés eredményét most közölték, Európában tökutolsók vagyunk, ezidáig állítólag azért nem tették ezt közkinccsé, mert az illetékesek egyszerűen nem hittek a szemüknek.

Pedig nincs min csodálkozni, a felmérés ugyanis azt is megállapította, hogy a magyar iskolák számítógép-parkja elöregedett, korlátozott az internet-hozzáférés, kétszáz iskolában egyáltalán nincs központi internet.
Az informatika-oktatás általános színvonala is gyenge, az órákon a gyerekek leginkább csak „számítógépeznek” és szerintem sok esetben vak vezet világtalant.
Talán innen kellene közelíteni a kérdéseket, meg kellene vizsgálni a pedagógusok informatikához való iszonyát, mert ha a környezet elutasító, akkor a diák sem fogja ambicionálni a számítógép-használatát.
A Fidesz egyébként is lecsökkentette az informatika-órák számát, ami nem is csoda – itt is fejtől büdösödik a hal - állítólag Orbán sem kedveli a számítógépet, pedig megpróbált már dekázgatni is vele.

A problémát tovább nehezíti, hogy a tanulók otthoni számítógép-használata sem megfelelő, és hogy miért erre a válasz a hajdani pap válasza, akitől, mikor megkérdezték, hogy miért nem harangoznak délben a faluban, azt válaszolta, hogy ezer oka van annak.
Hát mondjon egyet, erősködött a reklamáló.
Hát például nincs harang, mondta a plébános…

Itt is hasonló az ok, a diákok nagy részének nincs otthon számítógépe, nincs internet-hozzáférése, márpedig a számítógép olyan eszköz, melynek használatát csak úgy lehet megtanulni, ha a tanuló odaül mellé és használja.
Könyvből ezt nem lehet megtanulni, a gyakorlatban egy fiatalnak viszont szó szerint gyerekjáték.
Nagy gond ez, mert a társadalom további szétszakadásához fog vezetni, lesznek, akik képesek használni a modern eszközöket és lépést tudnak tartani a fejlődéssel és lesznek azok, akik menthetetlenül leszakadnak, és ők nem a Várnegyed vagy a Rózsadomb iskolásai lesznek.
A diákok egy része ma már teljes természetességgel használja az okostelefonokat információszerzésre, de nincs mindenkinek sem okostelefonja, sem pénze a megfelelő előfizetésre, nincs csatlakozási lehetősége az internethez.

A szocialista kormányok célkitűzései között szerepelt egy országos szélessávú internet gerinchálózat kiépítése.  Hasonló célkitűzés ma is érvényben van, vannak eredmények is, a magántőke is részt vesz a fejlesztésekben.
Például a kínai Huawei tíz milliárd forintos beruházással bővíti a szélessávú hálózatot, de ez nem elégséges, hiszen a technikai lehetőség nem jelenti azt, hogy az iskoláknak pénzügyi lehetőségük is lesz a csatlakozásra.

Ha nincs központi akarat, akkor nem lesz színvonalas informatikai oktatás sem, arról nem is szólva, hogy a jövő nem az üzleti alapú, hanem a nyílt hozzáférésű hálózatokat jelentené, ha a megvalósítására szánt pénz nem kerülne más, fontos zsebekbe, a koirmány pedig nem bevételi forrást látna a világhálóban, hanem a nemzet felzárkóztatásának eszközét.
Az a polgármester, aki büszkén lépked a libaúsztatóból kialakított élményfürdő mellett faluja viakolorozott főterén, a gyermekek jövőjén sétál.
Ázsia kistigrisei azzal tudtak felkerülni a világ gazdasági térképére, hogy nem sajnálták a pénzt az oktatásra, képzésre.
Ha ez így folytatódik, akkor még jobban leszakadunk a fejlett országoktól, igaz viszont, hogy lesznek üres stadionjaink, mindennapos testnevelés az iskolafolyosókon, és énekelgetünk vidáman…

A PÖCS szintén betűszó, a Pedagógus Önértékelő Csoport rövidítése, kissé emlékeztet Rákosi ötéves tervére.
Az önértékeléseket öt év alatt kell lebonyolítani – kétévente a pedagógusokat, az intézményvezetőket, de magát az intézményt is értékelni kell, a harmadik és az ötödik évben.
A tanarakat a szülők is értékelik, ami igen érdekes elképzelés, mert a munkájukat nemigen ismeri a szülő, mégis osztályozni fogja.
Egyest adtál Iluskának?
Te is kapsz egyet, elfogult némber!
Aztán a kollegák is egymás ellen fordulhatnak, a tanári szobák klikkjei ellehetetleníthetik magát Pestalozzit is, ha úri kedvük úgy tartja, kinyírhatják a követelménytámasztó igazgatót, hogy most a politikai törésvonalakról ne is beszéljünk.
De lehet ellentét például a porosz hagyományokat követő pedagógusok és liberálisabb kollegáik között is.
A gyerekeknek viszont kuss, vagy leírják százszor: aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére.

Tanszabadság?
Mire jó az?
Te előadod, a tanuló visszaböfögi, ha lehet, szó szerint, így nevelünk jó alattvalókat, nemdebár?
Egy haszna azért lehet a szülőknek kiküldött kérdőíveknek – a hátoldalán lehet üzenni: Kedves szülő, küldjön krétát és nyilatkozzon, hogy részt vesz-e a tanterem kimeszelésében?

Egyszer régen ráültem akkori főnököm íróasztalára és az ezredparancsnoknál feljelentettek.
Kérdezte az Öreg, hogy hogy képzelem, hogy ráülök a feljebbvalóm íróasztalára.
Mondtam neki, hogy ezredes elvtársa, arra az íróasztalra rá lehet ülni.
Elgondolkodott, és azt mondta: Hát igen – ha rá lehet ülni, hát rá kell ülni.
Hozzávetőleg valami ilyesmi a válasz arra is, hogy miért lehet a pedagógusokkal mindent megcsinálni.
Az csak a baj, hogy erre a helyzetre rámehet egy-két generáció.

Hogy tudásalapú társadalom?

Persze, azt nagyon kell tudni, hogy ki a főnök itt, Csicskaországban…

:O)))

KISPANNOLT ORSZÁG

Nem tudom, meddig bírja egy ember, ha egy sötét szobában ülve állandóan azt kell várnia, hogy valaki rátámad majd, legyilkolja, elveszi a hazáját, megbecsteleníti nőrokonait, elveszi a munkáját, nyomorba dönti.

Állandó fenyegetettségben élni igen stresszes állapot, az pedig, ha rosszul kezeljük, akkor különféle szervi megbetegedésekhez, de akár halálhoz is vezethet.
A magyar társadalom 1989 óta ül a sötét szobában, permanens rettegésben.
Először maga a rendszerváltás forgatta fel az életviszonyokat, majd a nagy remények meghiúsulása, aztán a csodavárás időszaka során kiosztott pofonok adtak okot az elkeseredésre.
Megrendült a családok stabilitása, lassan elkoptak az illúziók, ezzel egy ütemben a tartalékok, a társadalom nem hitt már senkinek:
Nem maradt kapaszkodó a túléléshez, miközben láthatta, hogy tehetségtelen, de gátlástalan senkik merülnek fel a menet közben elmocsarasodott közéletből, meggazdagodnak, elpofátlanodnak és elkezdik kioktatni a kádári kor kisemberét erkölcsből, tisztességből.

És akkor felbukkan a szartengerből a Messiás, aki tisztának tűnik, magyarember meg sietve elhiszi ezt.
Két oka van ennek.
Egyik az, hogy magyarember nem ért a gazdasághoz és nem tudja elképzelni, hogy hogyan lehet ellopni egy palota árát, nem tudja elképzelni, hogyan lehet az első állami támogatásból Boss öltönyöket venni, hogyan lehet kőbányát venni apunak úgy, hogy a végén ne kerüljön szinte egyetlen fillérbe se.
A másik, hogy magyarember ha hinni akar, hát akkor hinni fog akkor is, ha a józan ész fejreáll, mint liba a cefréshordó megdézsmálása után.
Így aztán a nagymamák igaz könnyeket ejtettek, a nagypapák elismerően bólogattak, jöjjenek a fiatalok.
Pedig amikor a kocsmában a cigánnyal húzatták, akkor még tudták, hogy a zenész meghatározó ismérve nem a kora, hanem a tehetsége, de valamiért ezt a politikusra nem tekintették érvényesnek.

Akik ilyen előzmények után hatalomra jutottak, azok meg akartak gazdagodni, de tudták, hogy ez az ország végzetesen ki van véreztetve, a nép tűrőképessége is a végét járja, tehát nem elég szépeket mondani, kell valami egyéni plusz is, ami egységbe kovácsolja az ostobákat.
Nem mai találmány - ellenséget kell felmutatni, mely létében veszélyezteti a nemzetet. Ha található ilyen, akkor a többség hajlandó elfeledkezni saját sorsáról és hajlamos emelkedettebb célok érdekében fegyvert ragadni - sokszor nem is csak képletesen.
Hogy a felmutatott elleségkép hamis?
Kit érdekel, ha már ott van, akkor közdeni kell ellene, méghozzá lelkesen és ha lehet, jelmezben.
Merthogy hátha megretten az ellen a sok alakzatban masírozó potrohos vitéztől, vagy a karikásostorral csattogtató műcsikóstól, akik a csődörtől fejt kancatejtől megmámorosova ijesztgetik a békés járókelőket.

Az ellenség ellen pedig gyűlöletet kell érezni, és ebben nincs is hiány.
Rákosi börtönőreinek mai utódai értik a hajdani feladatot, melyet a börtönkörletekben plakátoltak ki, nehogy elfelejtse a börtönőri állomány: Ne csak őrizd, gyűlöld is!
Persze eleinte próbálkoztak pozitív üzenetekkel is, de nem tudtak akkora Szentkoronát rakni a hajóra, nem tudtak annyi zászlót osztani, ami el tudta volna takarni tolvajlásaikat, jóllehet, akkor még voltak gátlásaik - no persze, csak mai önmagukhoz képest.
Amikor kipottyantak a hatalomból, rájöttek, hogy ez kevés lesz, és megindult az ellenség-képzés.
Ellenség lett a szocialista kormány, ellenség lett Mefdgyessy, aztán rátaláltak a legfőbb ellenségre, Gyurcsányra.

Könnyű volt belőle ellenséget csinálni, hiszen annyira különbözött a suttyótól és szavazóbázisától, hogy ha el tudnám zongorázni a különbséget, jobb lennék, mint Arthur Rubinstein valaha is volt.

Mindenesetre az ország egyik fele ezzel volt elfoglalva, a másik fele meg azzal a reménytelen feladattal hogy megpróbálja meggyőzni őket arról, hogy nincs igazuk.
Nem sikerült, visszatértek a hatalomba és folytatták, csak már sokkal bátrabban és tudatosabban, még gátlástalanabbul, megteremtve az egzisztenciális félelem légkörét.
Aki állásban van, azt félti, aki meg nincs az a segélyt, a közmunkát, a kenyerét.
Megmérgezték a lelkeket is, neveletlenségük és bunkóságuk lett a viselkedési etalon az országban, emberi selejtekkel, nemegyszer manifeszt elmebetegekkel töltöttek fel fontos kormányzati pozíciókat.
Ha a Vezér lengetheti a nyelvét, akkor a Nemzeti Bank elnöke bátran lehet formabontó.
Talán gyerekkoromban volt divat a "nem telefontéma" hangoztatása, ma Lagzi Lajcsi tudna mesélni arról, hogy ez ma is mennyire indokolt elővigyázatossági szabály.

Aztán ellenség lett a cigányokból - ne mondd, hogy az a Jobbik - a Jobbik a fidesz radikális szárnya, ölbéli magzatja, a bármikor felhasználható nyers erő.
Ellenség lett az Unióból, ellenség lett a tuggyukkikből, és most ellenség lett a menekültekből is, akik nem a háború elől menekülő szerencsétlen emberek, hanem úton Szíriából idefelé terroristák lettek, akik majd felrobbantják a spejzodat.
És ellenség lett mindenkiből, aki idegen, aki nem olyan ősmagyar, mint őseink, akik innen-onnan idekeveredtek - ki fegyverrel kért letelepedési engedélyt, kit a földesúr telepített be, ki meg egy ekhósszekéren érkezett, hóna alatt a hegedűjével.
Aki ezzel nem ért egyet, az vagy idegenszívű, jelentsen ez bármit is, vagy hazaáruló.
Miközben gyűlölködtünk, oda lett a jogállam.
Sikerült mára elfelejteni a költő sorait is: Haza csak ott van, hol jog is van, S a népnek nincs joga...

Szóval, a társadalom fél és gyűlölködik, az enberek már képtelenek őszintén megnyilatkozni egymás előtt, az ország egyetlen nagy színház, s színész benne majd mindenki, aki félti a kenyerét.
A kérdés csak az, hogy mennyi ideig lehet fenntartani egy ilyen állapotot, merthogy a történelmi tapasztalatok szerint a végtelenségig nem megy.El kellene spekulálni azon is, hogy nem lehet egy húrt a végtelenségig feszíteni, egyre könnyebben pattanhat el.
A mi suttyó Cipollánk ezt nem ismeri fel, vagy azt gondolja, hogy ellenséget mindig lehet találni, és ha éppen nem találunk, akkor lehet csinálni.
Téved. 

Eljöhet az a nap, amikor belőle csinálnak ellenséget, talán éppen azok, akik ma támogatják ámokfutását.
Hogy hamar vagy csak nagysokára, az rajtunk is múlik.
Nem igaz az, hogy minden jobboldali ember náci, vagy hogy mindegyikük imád diktatúrában élni, hát össze kellene fogni azokkal, akiknek szemében érték még a demokrácia.
Nem okvetlen egy pártban, de nem elképzelhetetlen egy program mentén, melynek kidolgozásában minden demokrata részt vehet.

Talán illúzió, nem vitatom.

De az élet mégis ki fogja kényszeríteni, mert elemi érdekünk, hogy ebben az országban béke és nyugalom legyen, hogy véget vessünk ennek a permanens elmebajnak, a tásadalom feszültségben tartásának, hogy végre tudjunk foglalkozni fontos és lényeges ügyeinkkel is, nem ötletelgetve, nem emlegetve hazát és Istent, egyszerűen csak gondolkodva és dolgozva.

El kellene mennem utópista szocialistának...

:O)))                              

A MI KÖZÉPOSZTÁLYUNK

Van abban valami báj, hogy lassan az ország egész vezetése a táskahordozók közül kerül ki.
Lázár karrierjét is ez alapozta meg, és az új magyar Göbbels is ezzel aratta emlékezetes sikereit, ő Orbán után loholt, ment volt a Nemzeti Spermium bármerre is.
Ők a mai magyar politika meghatározó személyiségei, meg azok, akik mindenféle poszt nélkül pofáznak bele az ország sorsába, mint Habony, vagy Vajnával kezdve a strómanok hosszú sora, akiknek természetesen egy idő után már saját érdekeik is támadnak.
A poszt nélküli irányítóknak van egy nagy előnyük azokhoz képest, akik állami megbízásból okosok -nem kell semmiféle felelősséget vállalniuk, és nem kell elszámolniuk a jövedelmükkel senki másnak, csak az adóhatóságnak, melynek tevékenységét most ne is vitassuk meg.
Ahhoz ugyanis először egy tolmácsra lenne szükség, aki lefordítja a mai Magyarországot egy tisztességesen működő demokrácia nyelvére.

Egy olyan társadalom nyelvére, ahol az oligarchának adott ajándék-milliárdokat firtató képviselőnek nem rohan neki a miniszterelnök és nem hordja le mindennek, éppen csak idióta baromnak nem, hanem tisztességes választ ad neki.

Nem az a baj, hogy vannak gazdag emberek, hanem az a baj, hogy az állam kizárólag az ő érdekeiket képviseli.
Volt egyszer régen, még mielőtt nem uralkodott el szeretett miniszterelnökünkön a gátlástalan harácsolási ösztön ehhez ideológiai is.
Akkoriban még egy erős középosztályról beszéltek, melyet támogatni kell, mert az viszi előre a társadalmat.
Ehhez szorgalmasan bólogatott az értelmiségi véleményformálók jelentős része is, lévén, hogy úgy gondolta, hogy ő is a középosztályhoz tartozik.
Mire kiderült, hogy ők leginkább a hulladékhoz tartoznak, addigra már késő volt.

Mára a középosztály nagyrészt azokból áll, akik az adóforintjaink elköltésében segédkeznek, akik részt vesznek a közpénzek magánpénzzé konvertálásában, akik a rendszer szorgos csicskásai.
A mai középosztály karcsú derékhadába tartoznak ugyanis az állami bürokrácia működtetői, akik ugyanott laknak, ahol nagyapáik, dédapáik laktak, akik ma is ugyanúgy csattogtatják bokáikat, mint ükapáik tették anno - Horthy szolgálatában.
Ők megmagyarázzák maguknak, hogy mint nemzeti érzelmű – jelentsen ez bármit is -, keresztény embereknek kötelességük egy nettó maffiózót szolgálni, mert ezzel Magyarországot szolgálják.
Tévednek.
Ők az összefonódott politikai és gazdasági bűnözést szolgálják, tudván tudva ezt, de abban bízva, hogy a felelősségrevonás őket nem érinti, hiszen ők csak parancsot hajtanak végre.

Illúzió ez, hiszen a bűnt előbb-utóbb bűnhődés követi, és a magyarság elleni bűn ma már olyan mértékű, melyet nem lehet büntetlenül megúszni.
Igaz, azok az emberek, akik ma a középosztály tagjainak vélik magukat és görcsösen kapaszkodnak íróasztalukba, próbálják megőrizni státuszuk külső jeleit, mereven elzárkóznak a valóságtól, sok esetben nem is ismerik azt, de nem is akarják megismerni.
Cifra nyomorúság a pedagógus meg a kistisztviselő élete, wellness és kuporgatás, hogy a gyereknek minden meglegyen, és lesújtó tekintet a lúzereknek, akik nem tudnak lépést tartani a nagyokkal, akik viszont csak röhögnek ezek erőlködésén, sznobizmusán, a fenn az ernyő-nincsen kas mentalitáson, a szolgalelkűségen, a telecsinált gatyával eljárt tojástáncon.

Ezek az emberek életük során nem is nagyon találkoznak az országnak azzal a felével, mely napi megélhetési gondokkal küzd, amelyik három-négy boltot is körbeszalad, hogy öt forinttal olcsóbban kapja meg a mosószerét, azzal meg végképpen nem, akik egy zsákfaluban tengetik az életüket, egyik kilátástalan napról a másikra.
Véleményük viszont van róluk, meglehetősen fensőbbséges, mert ugye aki akar, az dolgoz…

Hogy belőlük valaha is az országáért felelősséget érező, nyugati értelemben vett polgár – citoyen – legyen, az ugyan nem kizárt, de nem is valószínű – a mentalitás, ha nem is genetikailag, de a szülői mintán át átörökíthető, generációról-generációra.
A mai hatalom érdekeiket csak olyan mértékben veszi figyelembe, amilyen mértékben hasznosak vagy nélkülözhetetlenek a despota számára, mint ahogy a cipészt vagy a műkörmöst is kifizeti az ember.
 Aki nem hasznos, abból csak azért nem csinálnak műtrágyát, mert vannak még országok, amelyek népe felháborodna ezen.
Félreértések elkerülése végett ezek között nincs ott a mi hazánk, itt politikusok is merik ajánlani a nekik nem tetsző népcsoportok deportálását, mint megoldást – a megoldástól pedig csak egy lépés a végső megoldás.
A zsebből vezetett ország öntelt középosztálya mindent eltűr, a szegények meg mindent elviselnek, mintha soha nem is lett volna fél évszázad, amikor emberszámba vették őket.

Pedig a társadalom ilyen mértékű polarizálódása veszélyezteti az országot, de veszélyezteti a maffiát is.
A kis mici azt hiszi, hogy az erő mindenre megoldás, és elfelejti, hogy nincs olyan erős ember, akinél erősebb ne lenne, csak az a kérdés, hogy mikor kerül elő.
És láthatólag azt a közmondást se hallotta még, hogy sok lúd disznót győz, pedig az is egy nagy népi bölcsesség.
Anno apám megjósolta ötvenhatot – mondta, hogy baj lesz, mert a normákat – az adott munkára fordítható időt, ami akkoriban a bérezés alapja volt – nagyon megfeszítették, és ennek nem lesz jó vége.
Ki is tört a forradalom, ami a nép elkeseredése nélkül soha nem törhetett volna ki.
Hogy aztán ennek a megjelenési formája politikai lett?
Hát persze, a nép akkor igazságosabb és magyar szocializmust akart, önigazgató dolgozói közösségeket, jugoszláv (de régen volt) modellt, jobb életet – és ez utóbbi a lényeg.

Ma másfél milliárddal ajándékoz meg egy romániai labdarúgó csapatot a focibuzi miniszterelnök, miközben emberek fagynak meg télen.
A falvakban nincs munkahely, a zsellérek gyerekei éheznek, de a cigányság felemelésére fordítandó pénzt a szélbe szórják csakúgy, mint az Uniótól kapott milliárdokat.
Ahol egy iskolának a XXI. század Magyarországán nincs pénze krétára, jóllehet már régen interaktív, digitális táblákon kellene folyni a tanításnak, ott nem lehet sok jót várni a jövőre nézvést sem.
Ahol a középosztály azért megy az utcára, hogy ne kelljen internetadót fizetnie, ahelyett, hogy stadionok, olimpia és egyéb rongyrázások helyett országos lefedettséget követelne, huszonöt éves korig ingyenes, szélessávú internettel, ott még kevesebbet.

Ne csapjuk be magunkat.
Ez a mai magyar középosztály felelőssége, mert nekünk kellene megjelölni azokat a célokat és kiharcolni valóra váltásukat, melyek versenyképessé teszik az országot a jövőben.
Ehelyett eltűrjük, hogy egy késő-középkori, szögesdróttal körbekerített társadalomban elbutítsák gyermekeinket, meggátolják a társadalmi mobilitást, árokba rúgják a leszakadókat és megteremtsék a félelem légkörét.
Van-e ebből kiút?
Bizonyára van, de ehhez elsősorban ideák kellenek.
Egy olyan világ képét kell felfesteni a társadalomnak, melyben vonzó lenne élni, mely megvalósítható, mely megadja a méltóságteljes emberi élet lehetőségét.
Ha lehet, konkrét lépéseket meghatározva, mert az általánosságok szintjén mozogni ma már kevés.
Akkor talán hajlandó lesz a választópolgár leoperálni szeméről a hályogot, leszedni kalapjáról a árvalányhajas bokrétát, és elzavarni ezt a rablóbandát a francba.
Addig viszont nincs miről beszélnünk, és még kevesebb okunk van az optimizmusra.

Talán ezen kellene elgondolkodniuk a pártpolitikusoknak is…

:O)))

MESEAUTÓK

A képet a Kanadai Magyar Hírlaptól loptam...

Már megint győzött!
De hát ki is gondolhatta azt, hogy nem ő kerül ki győztesen a csatából, ahol ő emelte magasra a hit keresztjét a határainkra támadó iszlám hordákkal szemben, mint egy református Kapisztrán János, mint egy végvári hős, egy XXI. századi Móré László!
Többet mondok, ő az egyedüli Európában, aki felismeri a veszélyt, ami ma már nem is csak leányaink, asszonyaink erényét fenyegeti, hanem az életformánkat, a piát, a bikinit, a női autóvezetőket is.
Mecsoda kár, hogy ezt a korszakos személyiséget, ezt az európai léptékű politikust külhoni kortársai nem imádják ájult csodálattal, mint megérdemelné, sőt.
Némelyik hálátlan nem átallja kétségbevonni elképzeléseinek helyességét.

A németek elbizakodott Brünhildája (ha ez egy valkűr, kíváncsi lennék, milyen egy pedikűr…) egyenesen azt mondta, hogy a kerítés nem megoldás a menekültkérdésre.
A volt NATO főtitkár, Javier Solana pedig – miután méltatta a magyar kormány tevékenységét - azt mondta: nem akarok többet beszélni Magyarországról, mert rosszul vagyok tőle.
Pedig nem is itt él.
A horvát miniszterelnök pedig így nyilatkozott: „Megmondtam neki, hogy az én nevemben nem kell megvédenie a kereszténységet, nem kell, köszönöm.”
A hálátlanság ilyen mértékén felháborodva nem is csoda, hogy megsértődött, úgyhogy az Úr legyen irgalmas az osztrákoknak, de a németeknek is – nem tudják ezek, hogy a bosszú kódolva van a sejtmagban, erről Gyurcsány tudna beszélni.

Persze mindenkit érhet baleset, és nem mindig lehet tudni, honnan indul a parasztlengő, mely megrendítheti a hőst.
A pofon jöhet akár az autógyárak környékéről is, a Volkswagen-botrány elérte már a BMW-t, és könnyen elérheti a többi német autógyártót is – ki tudja, hányan trükköztek a károsanyag-kibocsájtással.
Az viszont biztos, hogy az autóiparra nehéz időszak következik, és ha a német autóipa bajban van, akkor bajban van Magyarország is.
A magyar ipar gyakorlatilag az autóiparral egyenlő, exportunk húsz százalékát adják a magyarországi német cégek, nincs mivel kompenzálnunk esetleges kiesésüket.  

Ha például a német autógyártóknak csökkenteniük kell a termelést a visszaeső kereslet miatt, akkor nem a német üzemek lesznek az elsők, melyeket átmenetileg bezárnak.
Szijjártó aggódott egy sort már így is a határok lezárása miatt, éppen a német autógyártók termelésének a szállítási idő kiszámíthatatlansága miatt bekövetkező esetleges visszaesését vizionálta.
Még a feje tetején hordott vécékefe is felborzolódott a nagy aggodalomtól, pedig a mai állapotok olyanok, mint a méznyalogatás a fénykorában lévő Monica Belucci hasáról, ahhoz képest, ami egy autóipari összeomlás után vár ránk.

Talán lehetett volna az Unió által ideöntött pénzt ésszerűbben és célirányosabban is elkölteni, ehelyett az állam azt csinálta nagyban, mint amit az Országos Cigány Önkormányzat kicsiben – szétlopta a pénzt.

Persze lehet szerencsénk is, és ez azt jelenti, hogy lehet akár szerencséje a Nemzeti Ivarsejtnek is, de én ebben azért nem nagyon hiszek, mert Magyarország gazdasága jelenleg olyan, mint a bal lábára mozgáskorlátozott Julcsa a bálban, akit mindenki elvitt egy fordulóra, de aztán mindenki otthagyott a fának döntve, az udvaron.
Nem hiszem, hogy amilyen népszerűek vagyunk, akadna legény, aki visszavinne minket a bálterembe.
Ért ma még egy meglepetés.
Előtte egy találós kérdés: Ki Magyarország legnagyobb gázszerelője?
Na?
Na?

Nem nyert.

A legnagyobb magyar gáz-víz-villanyszerelőt Galambos Lajosnak hívják, aki összetrombitált egy vagyont, ám a tanyájához és a lakóparkjához az energiát állítólag a közműszolgáltatók közbejötte nélkül vételezte, ezért ma már vezetőszáron ballaghatott a rendőr után.
Azt mondja, valakinek a tyúkszemére léphetett, hát ezért kell jól megnézni, milyen társaságban forgolódunk.
Fél az esze, arca csupa derű…
Ott van például a Quaestor elnöke, aki százötven milliárdot pattintott el – tényleg, az a pénz hol is van? – mégis éppen most indítványozták házi őrizetbe helyezését.
Ha kis szerencséje van, házi őrizetben rághatja a libacombot, aztán majd tíz év múlva esetleg eljut az igazságszolgáltatás az elsőfokú ítéletig.
Ő például – csakúgy, mint Kulcsár bróker – jó társaságban forgolódott, és ez nagy, bár kései tanulság lehet Lakodalom Lajosnak is.
Vagy legyél jó emberismerő, vagy legyen a kezedben néhány terhelő adat, akkor esetleg megúszhatod az ilyen apró tolvajlásokat, meg a nagyobbakat is.

Mindenesetre a legjobb, ha a pénzed valahol Tongán landol, akkor már a kutya sem ugat utánad.
Ha szegény vagy, akkor itthon sem…

:O)))

POLITIKAI PEDOFILIA

Hogy ebben az országban Orbán első hatalomrakerülése óta szellemi kútmérgezés folyik, az soha nem volt kétséges.
A társadalom végzetes megosztottságát, magyar és magyar szembeállítását neki köszönhetjük.
De neki köszönhetjül a Horthy-rendszer sunyi rehabilitálását, beleértve egy-két netto nyilas piedesztálra emelését is.
Neki köszönhetjük 1956 eszményeinek végleges sárbatiprását, a demokratikus államberendezkedés szétverését, a lopakodó diktatúrát.
Legutóbb, mikor bejelentette a Honvédség saját irányítása alá vonását, már fel se hördült a társadalom, símán lenyelte, hogy ez az univerzális zseni újabb területet kotort maga alá.
Elképesztő, hogy milyen következetlen társadalom a mienk, a mai napig nagy szemforgatások közepette sápítozik a Kádár-rendszer belső elhárításáról, miközben előkészületben van a teljes magyar lakosság arckép-nyilvántartásának felállítása, mely a mai arcfelismerő szoftverek segítségével bárki magánéletét követhetővé teszi.
A különböző adatbázisok, a bankszámláktól kezdve az egészségügyi adatokig összekapcsolhatók, mára már csak az maradt hátra, hogy a füled tövéhez chipet ültessenek be, mint Bodrinak.
Aki az adatbázisokban kotorászhat, olyan politikai és/vagy üzleti haszonra tehet szert, melyről az elmúlt korok politikusai nem is álmodhattak.

A legnagyobb disznóság mégiscsak az állandó ellenségkép-kreálás, a hiszterizált társadalom, a durva és kulturálatlan közélet, a jobboldali szélsőségek alig rejtett támogatása - és ezen nem okvetlenül kell a Jobbikot érteni.
Egy demokráciában sem lenne helye az olyan szervezeteknek, mint a Betyársereg, vagy a Nemzeti Őrsereg, de  a Magyar Gárda különböző mutációinak sem.
A foci-ultrák is átpolitizáltak, ők voltak a bázis, melynek segítségével a 2006-os puccskísérletet megszervezték.
Jutalmukat megkapták - Európában nálunk a legmagasabb az egyfőre jutó stadionok száma, a sok botlábú focistát az állam eteti, de jut belőle határontúli véreinknek is, akiknek nem csapatot vettünk, mint hírlett, csak négymillió euróval támogattuk a Csíkszereda világhíres csapatát.
Egymilliárd kétszázmillió forinttal.
Nem a kútba szartunk, csak a kávájára...
De van itt a palettán magán-titkosszolgálat, míg a TEK csendben, de biztosan olyan szervezetté nő, melyre 1956 óta nem volt példa - az ÁVH jogosítványai sem voltak bővebbek.
Igaz, egyelőre még nem ölnek, legfeljebb leesik egy létra, váratlanul leáll a szíve a vállakozónak, aki vonakodott eladni a jogait, vagy annak, aki útlevelekkel trükközött.
Az ellenség nem alszik, de mi még annyit sem!
Ellenség pedig bármikor bárkiből lehet, hiszen a teljes média a hatalom kezében van, amelyik meg messziről úgy tűnik, hogy  független, azokról közelnézetben azonnal kiderül, hogy megvették őket, kilóra, mint a kacsát.
A Hit Gyülekezetét konkrétan pénzért, a Klubrádióban pedig a meghatározó szereplők tojástáncot járnak, miközben megpróbálnak félig szűzen közösülni.
Szánalmas.

Ennél már csak a jövő a szörnyűbb. 
A mai gyerekek ebben a légkörben nönek fel, itt sajátítják el az általános emberi értékeket, a viselkedésmintát azoktól veszik, akik a Tízparancsolatnak lehet, egyetlen parancsát sem tartják be, viszont a szemüket úgy forgatják, mint a lencsibaba.
A gyerek úgy szívja magába a környezet ingereit, mint a szivacs, és miután gyerek, sok mindent kritika nélkül elfogad.
Így eshet meg, hogy az egyik neves alapítványi iskolában a diákok beleköpnek a rászorulóknak készülő pogácsa tésztájába, egy másik jóhírű iskolában pedig a szinesbőrű osztálytárs nyakához kést szorítottak, mondván: takarodj innen ebből az országból, te bevándorló.
Ezek a gyerekek nem valamelyik szabolcsi zsákfalu putriajiból kerülnek ki, hanem a módosabb középosztály fiaia, akik otthon is ugyanazt a  hülyeséget hallják, mint ami a csapból is folyik ma Magyarországon.
Semmi csodálkoznivaló nincs ezen, hiszen ebben az évben milliárdokért keltette a gyűlöletet és az intoleranciát a kormány, a gyerek meg olyan, mint a felnőtt társadalom tükre: azt tükrözi vissza, amit lát...
Jellemző a mai közállapotokra, hogy egy felmérés azt vizsgálta, hogy a lakosság hány százaléka bevándorló vagy menekült, és hány százalékra taksálja számukat az ország lakossága.
Nos, a tény egytized százalék, míg a lakosság hét százalékosra kalkulálta ezt az adatot.
Nem csak nálunk, a kelet-európai országokban általában - úgy látszik a xenofobia legyűréséhez jó, ha gyarmatbirodalma van egy országnak...

Féltem a jövőt, mert a tolerancia hiánya nácizmushoz vezet, és az utat éppen az olyan despotácskák kövezik ki, mint amilyen a mi Szeretett Megtermékenyítőnk, aki ilyen unortodox módon osztja meg az országgal hibás génállományát.
A gyerekeket mérgezni bűn, de ez itt senkit sem érdekel, a pedagógusok is befogják a szájukat állásféltésből kifolyólag, és bár  már évtizedek óta követik ezt a  viselkedésmintát, libacomb még nemigen jutott nekik.
Most sem fog.
Tegnap libsibolsikra és igaz magyarokra oszlott az ország - családok estek szét e törésvonal mentén -, aztán cigányokra és magyarokra szakadt a társadalom, halottak jelezték, hogy nagy a baj, holnap a gazdagok és szegények háborúja várható, valamint ezek variációi.
Olyan ez az ország, mintha kollektíve berúgott volna, az egyetlen józan őrült pedig szorgalmasan töltögeti az újabb és újabb poharakat, hadd igya magát szittyósra gyűlölettel a nép.

Hogy mikor józanodunk ki?
Ki tudja, de egy biztos - súlyos másnaposságnak nézünk elébe...

:O)))

ÚTBAN A RENDŐRÁLLAM FELÉ

Új jogosítványokat kapott a Honvédség, tekintettel az országot ért támadásra.
A kalifa csapatai hangosbeszélők bevetésével terrorizálják az országot, beözönlenek a nyitott kapukon és lefejelik a rendőrök új technikai felszerelését, a viperát.
Rogán és stábja hevenyészeti védelembe ment át a Pasa parkban, a ravaszság ebben az, hogy ha jön a janicsár, akkor majd azt hiszi, hogy elöljárója lakik a szegénysoron.
A kormányszóvivő a fürdőkádban ülve gyakorolja a müezzin imára szólító szavait, a Seregek Ura meg írja a kiáltványt: csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van.
Ez legalább akkora hazugság, mint a menekülteket segítő civil szervezetek támogatása, de annyira jól hangzik.

A nép már megint végletesen megosztott, ezúttal a migráns-kérdés a választóvonal.
Vannak migránsosok meg migránsellenesek, utóbbiak sokkal többen, mint a normálisan gondolkodók.
A menekült-kérdés olyan, mint a kurva, a hajléktalan vagy a koldus-kérdés: sokkal egyszerűbb és népszerűbb eltüntetni őket az aluljárókból, mint fedelet adni a fejük fölé.
Viszont a menekültek sokan vannak, és úgy látszik, hogy folyamatos az utánpótlás.
A probléma globális, reménytelen tehát lokális válasszal kísérletezni, még csak Európa sem képes megoldani a problémát, legfeljebb kezelni tudja.
Olyan ez, mint a csőtörés, ameddig el nem zárja valaki a főcsapot, addig hiába küldjük a spriccelő konnektorhoz - mint a répahúzós orosz mesében - Bábuska és Gyeduska után Ványuskát meg Dunyuskát is befogni a lyukakat, reménytelen a dolog.
Most éppen a Honvédség tűnik megoldásnak, de nem lesz az, akkor aztán jöhetnek a többi ötletek, sorozott önkéntesek, aztán sorozottak, határőrség, csendőrség, Hunyadi-páncélosok - egészen addig, míg meg nem döglik az utolsó liba is, és át nem lényegül piláffá.

Európa képtelen egységes választ adni a problémára, ezt hajtogatja a Nemzet Megmentője is, de azt nem teszi hozzá, hogy ennek oka elsősorban ők, azok a honi és külföldi politikusok, akik képtelenek lemondani a saját szemétdombon kukorékolás és szabad kapirgálás jogosítványairól.
Magyarembert meg nem a nagy eszéért szeretjük, ugye, be is szopja a cumit, enged mélyen a lelkébe kódolt idegenellenességének, és szabadjára ereszti az indulatait.
Nincs ezen mit csodálni, ebben az országban mindig gyanús volt az idegen, és szent meggyőződésem, hogy Szent István éppen úgy járt Intelmeivel, mint Mózes a tízparancsolattal, Krisztus a Bibliával vagy Marx a Kommunista kiáltvánnyal.
Itt már annyi nációt üldöztünk – és még többet mélységesen lenéztünk - , hogy annak a világon párja nincs.
Az egész Nagymagyarország erről szólt, az oláh, a tót, a rác, a bunyevác, a sváb, a ruszin, a zsidó – mind-mind gyanús és alacsonyabb rendű volt.
És még jól jártak, akik megúszták ezzel, de időnként randalíroztunk is.
Szegény jó Kötöny kun királyt feleségestől élve eltemettük akkor, amikor a tatárok az országra támadtak, mert nem szerettük a kunok szokásait, cserébe elvesztettük a muhi csatát…

De vissza a migránsok okozta nemzethalál esetén alkalmazható intézkedésekre.
A rendőrök járványügyi intézkedések céljából útvonalat elzárhatnak, a forgalmat korlátozhatják, magánlakásba írásos utasítással beléphetnek, területet, épületet lezárhatnak.
A rendőröknek ezek a jogosítványai ezidáig is léteztek, de nem ők állapították meg, hogy például ma reggeltől az M5-ös útpályán kitört a száj és körömfájás, a magánlakásokba is beléphettek, de az azért nem mindegy, hogy az erre szóló felhatalmazás bírói úton kerül kiadásra, vagy a járőrparancsnok is elég az elrendeléséhez.
Ez a rendőrállam felé vezető út egyik apró mérföldköve, a végrehajtó hatalom ellenőrzésének és korlátozásának felszámolása, ami ugyan kényelmes a kormánynak, de adott esetben felettébb kényelmetlen lehet neked.
A rendőröknek emellett lehetőségük nyílik, hogy a - a nemzetbiztonsági szolgálatokkal együttműködve - külföldi felderítő tevékenységet végezzen az államhatár rendjét veszélyeztető, valamint a terrorizmussal összefüggő cselekmények felderítésére, beleértve az embercsempészek felkutatását és leleplezését.
Ez korlátlan felhatalmazás a TEK-nek, ismét csak kivonva egy területet a parlamenti ellenőrzés alól, arról nem is szólva, hogy szokott ügyességünk és kiemelkedő szakmai felkészültségünk okán a szomszédos államokkal tovább javíthatja a kapcsolatainkat, ha elfognak egy magyar kémet, merthogy más államok területén ez a tevékenység kémkedésnek számít.
Még pikánsabb lesz a helyzet, ha uniós országban végzik tevékenységüket.

A katonák közreműködnek az államhatár őrzésében, a konfliktushelyzetek kezelésében, az erőszakos cselekmények elhárításában. 
A katonák jogosultak a forgalmat irányítani vagy korlátozni, kényszerítő eszközt is alkalmazhatnak, de csak úgy, mint a rendőrök.
A katonák – ha más kényszerítő eszköz nem áll rendelkezésre vagy a használatára nincs lehetőség – bárkivel szemben testi sérülés okozására alkalmas kényszerítő eszközt is használhatnak, azonban annak használata nem irányulhat az emberi élet kioltására. (Nem minősül lőfegyverhasználatnak a gumilövedék, a pirotechnikai eszköz, a könnygázgránát, az elfogó háló.)
Tulajdonképpen a katona arra való, hogy kisgyermekes anyákat verjen viperával, esetleg gumilövedékkel lövöldözzön, ami mostantól európai megoldás, ellentétben 2006-al, amikor az embertelenség netovábbja volt.

A katonák bevetése egyébként egyszerű takarékossági intézkedés, minek költsük az ellopható pénzt a rendőri állomány kiképzésére, felöltésére, mikor ott vannak a katonák – egyenruha-egyenruha.
Úgy sincs dolguk, a célt, hogy úgy nézzenek ki a Bakonyban, mint G.I. Joe Irakban vagy Afganisztánban már elértük, sivatagban már álcázottnak tekinthető a harcos, amúgy meg úgy fel van szerszámozva, mint a temetői ló.
Az is érdekes kérdés, hogy a honvédek milyen alárendeltségben látják el feladataikat, várhatólag Kovács XXII József tegnap avatott őrmester fogja megszabni a feladatokat a katonazenekar határra vezényelt trombitásának…
Már, ameddig be nem sokallnak, és le nem szerelnek.

A politikai pártok természetesen támogatták az ötletet, kivéve a DK-t de hát Gyurcsányról tudjuk, hogy hazaáruló, míg a szocialisták a javulás útjára tértek, ők tartózkodtak.
Szavazásoknál a tartózkodás udvarias nemet jelent, és töröm a fejem, hogy mit kell ebben a közegben és ebben a helyzetben udvariaskodni?
Miért kell állandóan taktikázni, miért nem lehet a demokratákkal egyeztetett álláspontot kialakítani, miért nem lehet nyíltan kiállni szocialista értékek, például a szolidaritás elve mellett?
A tömeghangulat most hozott pár százalékot, de ennek nagy lesz még a böjtje, elvtelenséggel nem lehet tartós eredményt elérni.
Az ország most elégedett, jól megvédték, mint a nyugdíjakat.
Ide ne jöjjön egy migráncs se, maradjon mind otthon, de legalább Szerbiában meg Horvátországban.
Megájj, megájj, kutya Szerbia, fusson innen Jelaisics, a gyáva!


Bosszúból le is kellene vágni a közkedvelt Nagymagyarország címerről Horvátországot – nem gondolkodtál még ezen?

:O)))

A STÍLUS MAGA AZ EMBER

Sztárklikk-Rambo-diplomácia

„Le style est l' homme même” – a stílus maga az ember.
 Georges-Louis Leclerc, Buffon grófja mondta ezt 1733-ban, akadémiai székfoglalóján, és a mondat a mai napig érvényes, sőt, ma talán még jobban, mint Buffon korában.

A feledhetetlen Feleki Kamillnak „Tudni illik, hogy mi illik” címmel volt egy műsora a múlt század hatvanas éveinek elején, nagy népszerűségnek örvendett.
Illemről, jó és rossz szokásokról esett benne szó, segített az embereknek abban, hogy megismerjék és alkalmazni tudják a korukban mértékadó illemszabályokat.

A kultúrember ezeket a szabályokat betartja, mert tudja, hogy megkönnyítik a társadalmi együttélést, segítenek elkerülni a feszültségeket és kellemessé teszik az életet.
Minél műveletlenebb, primitívebb valaki, annál kevésbé látja be ennek fontosságát, és teszi ezzel nehezebbé, kellemetlenebbé saját és környezete életét.

Az illemszabályok évszázadok során alakultak ki, egy részük természetesen elavult, de sok érvényben van a mai napig.
Újak is keletkeznek, gondoljunk csak az internetes kommunikáció illemszabályaira, a netikettre.

Az államközi kapcsolatokban még fontosabb szerepük van az illemszabályoknak, itt aztán nincs helye a lazaságnak.
A protokoll megszabja a szóbeli és írásbeli érintkezés formáit, a kölcsönös udvariassági szabályokat, ez pedig – jobb esetben – segít abban, hogy az egyes diplomáciai aktusok ne torkolljanak azonnali, helyszíni leszámolásba.
Az általános illemszabályok betartása terén sem döngethetjük a mellünket féltéglával.
Sajnálatos, de az ország negyed század alatt felettébb elbunkósodott, erőszakos emberszabásúakkal van tele a város, az autókban száztíz lóerő és egy ökör van, a szülő, aki elengedi tizenéves lányát-fiát egy szórakozóhelyre, soha nem tudhatja, hogy hogyan tér a gyerek haza, vagy hazatér-e egyáltalán.

De a diplomáciai érintkezésben azért a legutóbbi időkig érvényesült még a mértéktartás valamelyest.

Most viszont elszabadulni látszik a pokol.
Ezidáig legfeljebb kicsit feszengve röhögtünk azon, mikor szeretett miniszterelnökünk nőnemű partnereinek elegánsan pucsítva végignyalta a karját csuklótól-hónaljig, vigyorogtunk a kettéfűrészelt bonviván erőlködésén, hogy laza világfi benyomását keltse.
Megtekintettük választékos öltözködését, melynek csúcsán nyakkendőkötési szokásai állnak.
A tudományt még úttörő korából hozta magával, ezért lehet, hogy nála a nyakkendő hasközépig ér, teret engedve a terhesgondozáson is elismerő csettintéseket kiváltó pocakjának.
A – más kifejezés erre nemigen van – zsebreb@szott kezeiről már szó se essék, legyünk megértők, ha viszket az a mogyoró, hát meg kell vakargatni!
De, hogy miket enged meg magának verbálisan, az igazán felháborító.
A diplomáciában nemigen ajánlott más országok és vezetőik minősítgetése, sértegetése, a diplomáciát nem, traktorral írják a libalegelőre, hanem libatollal, merített papírra.
Arra a célra, hogy a neki nemtetsző országok vezetőit elküldje az anyjukba, a Nemzeti Ondó egy erre rendelt szolgát, az úgynevezett külügyminisztert alkalmazza, aki főállásban a magyar nemzeti érdekeket kótyavetyéli el, de van egy hatalmas előnye: nem pofázik vissza.

Természetesen ő is focista, jelleméhez illően kispályás, aki gondolkodás nélkül végrehajtja gazdája legostobább és legkártékonyabb parancsait is.
Ha kell, hóna alatt véres baltával szaladgál, ha kell, akkor végigszaladja a világot, de eredményt eddig felmutatni még nem tudott, kivéve az új diplomácia protokollszabályokat.
Ezek szerint ma bekéreti a bűnös ország nagykövetét a minisztériumba, majd imígyen szól a szőnyeg szélén álló diplomatához:
Na, mit bámúsz köcsög?
Most néző, mi, mint az ökör?
Mondd meg annak a ****szopó főnöködnek, hogy azonnal fejezze be az ótvaros hazudozását, vagy letépem a fejét és a seggébe dugom!
Há mit képzeltek tik ottan, kiscsákó?
Há mik vagyunk mink?
Há minek nézöl engemet, csicska bohócnak?
A Főnököt meg liberálisnak?
Liberális annak a sanghaji rúdtáncos durva anyádnak a bánatos csipája, és mostan húzzál a f@xba, ameddig nem rúglak seggbe!

Görög Ibolya szerintem esténként vizesre sírja a párnáját…
Az új stílus remélhetőleg hamar elterjed az Unióban, persze ehhez sokat kell még tanulniuk a nyugati politikusoknak, mert ezt kizárólag könyvből megtanulni nem lehet.
Ehhez kell az a kis plusz, amit otthonról hoz az ember gyereke.
Ezek ezt hozták, a kultúra vékony máza, melyet apáikra és rájuk kent Kádár, lepergett róluk, mikor beletelepedtek a hatalomba.
A helyzet ma éppen olyan, mint a múlt század első felének végén, mikor a viceházmestereket nevezték ki államtitkárnak, és a vicc szerint a feleségük sajnálkozva mondta: Ha nincsenek ezek a kommunisták, ma méltóságos asszony lennék.
Ezek ma annyiban mások, hogy nem állnak meg a sajnálkozásnál – egyéni képviselői indítvány és holnaptól kénytelen leszel méltóságosnak szólítani őket, ha nem akarsz éhendögleni.

Hogy ezzel mennyi kárt okoznak az országnak, neked, nekem, meg mindenkinek, az számukra közömbös.
A lényeg az, hogy a hatalom a kezükben maradjon, és náluk legyen a kincsesládikó kulcsa.
Már szinte mindenkivel megromlott a viszonyunk Európában, most éppen a szomszédos országok vannak soron.
Az Úr éppen csodát tesz: feltámasztja a kisantantot.

Tehetne másféle csodát is, akár jól is lakathatná a népet, de akinek pukkadásig tele a hasa, azt ritkán zaklatja fel, ha más éhes.
Összeveszni a szomszédoddal nem egy nagy kunszt, de helyrehozni egy elrontott kapcsolatot roppant nehéz és időigényes.
Így van ez az országok között is, és ennek fogjuk meginni a levét mi is, meg azok a szomszédos országokban élő magyarok is, akik ájult tisztelettel hallgatják ezt az ócska szemfényvesztőt.
Hát, majd megtanulják legalább, hogy mennyit érnek neki.

Mi meg azért olvasgassunk illemtan és protokoll-szakkönyveket, mert ezek el fognak múlni, mint egy rossz álom.
Néhány év még, és csak mosolyogni fogunk a rucaseggű bunkón, aki saját magával együtt egyszerre tette az országot szánalmassá és nevetségessé.
De azért ma még vérciki…

:O)))

HISZTÉRIA

Beszélgetek ismerősökkel és néha csak nézek, mint Rozi a moziban.
Mindig tudtam, hogy szakértő ország vagyunk, de, hogy ennyire szakértők vagyunk, azt nem sejtettem soha.
Például piszkos jók vagyunk Koránból, betéve tudjuk szúráit, még ha azt nem is tudjuk, hogy mi az a szúra, de ez nem is érdekes, csodálkozni nincs semmi okunk.
Ha elolvassuk a wikipedia vonatkozó szócikkét, akkor kiderül, hogy a szúra - a korán egyes fejezeteit jelentő szó - a szúr szóból ered, melynek nincs köze se a búcsúhoz, se a disznótorhoz, ellenben kerítést jelent, abban pedig - mióta Haidekker Viktor effendi személyes instrukciói alapján felépült a GYODA - tökéletesen otthon vagyunk.
A fejlődés nem áll meg, alighogy befejeztük a szerb határszakaszon a Gyorstelepítésű Drótakadály építését, máris elkezdtük a horvát határszakaszon a MÉGGYODÁBB első védvonal építését.
A védvonalnak ott már hagyományai vannak, hiszen Rákosi is ott építgette a Déli Védelmi Rendszert, igaz, ő betont használt, ami azért maradandóbb anyag a drótnál.
A két rendszer között - mármint a két védelmi rendszer között - nagy a hasonlóság, közös bennük, hogy egyik sem ér egy kalap szart sem, de amikor a szerencsétlen építők húzzák-vonják a dróttekercseket, akkor egyrészt úgy tűnik, hogy csinálunk valamit, másrészt meg a drótbeszerzéseknből is csurran-cseppen valami az arra rendelt zsebekbe...

De vissza a Koránra, melyet az iszlám harcos Biblia helyett használ, és amely ma a beszélgetések tárgya és középpontja.
Dolgos háziasszonyok ezreit foglalkoztatja a kérdés: a Próféta harcosának kötelező megpocsékolnia a keresztény asszonyokat, vagy ez csak opcionális.
Öregecskedő női hölgyek ragaszkodnak az aktus közelező jellegéhez, szemük előtt Omar Sharif ifjúkori képe lebeg, míg a sportszerető és harcedzett labdarúgó-szurkolók a potenciális konkurenciának már a gondolatán is felindulva meghirdették a keresztes hadjáratot.
Hogy aztán mi lesz a vége, elfoglaljuk-e ismét Akkon büszke várát, az a jövő titka, mindenesetre a szándék már megvan, reménykedjünk a megvalósulásban, habár egyelőre messze vagyunk ettől, mint hajdan a Makó nevű keresztes vitéz Jeruzsálemtől.
Szíriához is értünk, tudjuk róla, hogy ott csupa csóringer él, egyik se tud se írni, se olvasni, ezért agysebészeknek hívják őket a libsik, viszont agresszívek, mindegyiknek sokkal jobb okostelefonja van, mint nekünk és szaporodnak, mint a nyulak (bocsi, miniszterelnök úr!).
Ha beengedjük őket, egykettőre elveszik az országunkat, csak a vízet hagyják meg, mert az a zsidóké...

Az arab világban semmi kultúra nincsen, habár amikor mi még nyereg alatt puhítottuk az asszonyokat, ők már világhírű matematikusokat, csillagászokat, költőket adtak a világnak.

Megy a félelemkeltés ezerrel, már az összes szomszédos országgal haragban vagyunk, futsal-arénákban szocializálódott külügyminiszterünk olyan stílusban kommunikál európai politikusokkal, amit nem oktatnak a diplomáciai munkára felkészítő egyetemeken, ezt csak otthonról lehet hozni.
Ezt ő az erő felmutatásának tartja, a világ meg veretes bunkóságok végeérhetetlen folyamának.
Az erő igen fontos ebben a rezsimben, habár az a benyomásom, hogy az erőt gyakran összekeverik az erőlködéssel, aminek tudjuk, mi szokott a vége lenni.
Legutóbb horvát rendőrök lefegyverzésével dicsekedtünk, és súlyos határrend-sértésről beszéltünk, aztán kiderült, hogy a horvát rendőrök a mi tudtunkkal és engedélyünkkel léptek be fegyverrel hozzánk, kísérve a menekülteket szállító vonatot.
Már haza is mentek.

Katonáink is ott harciaskodnak, legfőbb fegyverük a marcona tekintet, ami a migránsokat nem hatja meg - hol vannak ezek az Iszlám Állam szadistáihoz képest?
Talán, ha narancssárga ruhát húznának a megafonos terroristára, akkor megmozdulna bennük valami, de így, - így igazán kár a gőzért.
Azt meg azért már igazán felismerhette volna a mici, hogy ha egy országban - bármelyikben - ottragad párezer menekült, akkor abból előbb-utóbb baj lesz, ezek az emberek nem akarnak menekülttáborokban élni, ennek a közel-keleten rossz az üzenete.
Vannak, akik már hatvan éve élnek ilyenekben, ők azt mondják, Beverly Hills jobb lakcím lehet...

Közben a DK nevében Gyurcsány bejelentette, hogy feljelentést tesznek azért, mert a rendőrök szervezetten provokálták ki a menekültek minapi minapi lázadását.

Talán még az is eszébe fog jutni, hogy lehet, 2006-ban sem spontán zavargások törtek ki - persze jobb későn, mint soha.Orbán azért képes fenntartani a hatalmát, mert a kulcspozíciókban szolglelkű és pénzéhes emberek ülnek, Gyurcsány meg azért nem tudta, mert ugyanott szabad szellemű és pénzéhes emberek ültek.

Mindenesetre a tömeghisztéria a  Nemzet Spermiumának farkincájára hajtja a vizet, és kevesen vannak, akik egy kis ecetet öntenének abba a vízbe.
Ennek az ellenzéknek semmi nem hozza meg a harci kedvét, amíg megvan neki a mindennapi libacomb, addig cicaharcot folytat, de még arra is vigyáz, karmolások ne érjék az ábrázatát.

Jelenleg a jobboldal győzelmi ünnepet ül, és minden oka meg is van rá.

Nem egy barátomtól hallottam, hogy ugyan ez az Orbán egy mici, de most azért jót tett az országgal, és ehhez még tárgyilagos és bölcs képet is igyekeznek vágni, mert ők nem szekértáborokban gondolkodnak.
Nem hát - ők nem gondolkodnak.
Nem értik, hogy ezzel a viselkedéssel az ország felkerült a terroristák célpontjainak térképére, az arab világgal is megalapoztuk a barátságos viszonyt, Izraelt úgyis kétujjal fogtuk, mint rosszlány a liliomot, az összes szomszédos országgal ellenséges viszonyba kerültünk, az Unió gyakorlatilag leírt bennünket és Amerika is tudja,  mit tartson rólunk.
A falusi sutyerák meg járkál kidüllesztett pocakkal a világban, kezében egy bunkósbot, azzal hadonászik - közben sérteget mindenkit, pedig hát olyan, mit a kenguru-bébi - más zsebéből él...
Meglesz ennek a böjtje.

A migránsok meg csak jönnek, jönnek, ha Horvátországot is elkerítjük, jönnek majd Szlovénián vagy Románián át, de ha eszük van, akkor egyszerre mindkét helyen
A sok hozzáértő között meg úgy tennék igazságot, hogy először egy vaktérképen meg kellene mutassa, hol van Szíria és hol van Afganisztán, aki meg bekerült a második fordulóba, annak le kellene írnia Bouillon Gottfried nevét, a döntőben meg arra kellene választ adnia, hogy hol feküdt a II. Világháború előtt a palesztin állam.
Nem tudom miért, de a menekültekről egyre gyakrabban jut eszembe a menekülő zsidók kálváriája Hitler uralomrajutása után.
A humánus és keresztény Európa, Amerika őket sem fogadta be - tudjuk, hogy mi lett a vége.

Nem jó egy népet földönfutóvá tenni, a kétségbeesett ember nemigen válogat az eszközökben.

Nekünk viszont válogatni kellene, de erősen...

:O)))

FÉRFISORS

A terv...

Az Alkotmánybíróság elutasította, hogy népszavazást írjanak ki a férfiak negyven évi munkaviszony utáni nyugdíjazása tárgyában, merthogy alaptörvényellenes lenne.
Hogy miért, az majd csak később derül ki, de talán nem is ez a lényeg.
A hibát nem most követték el, hanem akkor, amikor szavazatnyerési célból törvényt hoztak arról, hogy a nők negyven évi munkaviszony után elmehessenek nyugdíjba.
Félreértés ne essék, nem irigylem tőlük, de elegem van abból, hogy a mindenkori kormányok választások előtt jótékonykodjanak, népszerűséget vásároljanak maguknak, legyen szó tizenharmadik havi nyugdíjról, adóról, rezsicsökkentésről, negyven évi munkaiszony utáni nyugdíjazásról - bármiről.
A magyar állam pénzügyi fegyelme így is rettenetes állapotban van, a mici a szotyola közül válogatja ki a zsebében a pénzt aktuális ötleteire, meg hallottam, hogy feladatul szabta a pénzügyminiszternek, hogy "teremtsen elő" milliárdokat, mintha - pozíciójánál fogva - nem az ő feladata lenne a teremtés.
Kezdetben vala az ige, és az ige vala Istennél és az Isten vala a Viktor...

Elspekuláltam ezen dolgon,  de nehezen vergődök egyről-kettőre, mert megfejthetetlen a logikája.
Ha azt mondja a humánus magyar állam, hogy Maca! Negyven éven keresztül húztad az igát, hát megérdemled a békés, nyugodt öregkort, akkor az rendben van, de akkor ezt kellene mondania Józsinak is, aki szintúgy húzta az igát negyven évig, hát ő is megérdemelné a békés, nyugodt öregkort.
De ez utóbbit nem mondja, valamiféle homályos oknál fogva.
Az is érthető lenne, ha azt mondaná, hogy Julcsa! Szültél három gyereket, hát elismerjük, hogy ez fizikailag és emberileg is komoly megterhelés, ezért kapsz gyeremekenként egy év nyugdíj-korkedvezményt.
Tudjuk, hogy nevelésük ennél többet vett el az életedből, hát tekintsed gesztusnak...
Ezt még a férfi-társadalom is benyelné, hiszen aki a hagyományos családmodell követője, és a vacsorája nem pizza, az pontosan tudja, hogy a nő munkaideje hajnaltól addig tart, míg végre ki nem tudja mondani, hogy most ne...
Na de ha az a nő szingli?
És ha az a férfi a gyermekeit egyedül neveli, mert úgy hozta a sorsa?

És ha nem is esik ebbe a kategóriába, de dolgozik látástól-mikulásig, hogy elő tudja teremteni a családnak nevezett pénznyelő-gép számára az üzemanyagot?
A mosás-vasalás, főzés-mosogatás és a többi feladat sem könnyű, de vannak férfiak, akik az életüket térdenállva töltik és a kétszáz fok hőmérsékletű aszfaltot simogatják, hogy csak egy példát mondjak.
Vagy a rendőr, aki a mai világban nem igazán tudja, hogy estére hazaér-e a családjához, vagy - jobb esetben - kórházban tölti az éjszakát...
Ki tudja megfizetni neki azt a stresszt, melyben napról-napra életét tölti, sokuk a társadalom salakja között?
Szóval, a férfi élete sem fenékig tejfel, a tetejébe a stressztűrő képessége is rosszabb.
A társadalmi elvárás is magas vele szemben, hiszen a közfelfogás szerint ő felel a család anyagi helyzetéért, neki illene megkeresni azt a pénzt, amit aztán majd a nyugdíjjogosult elkölt.
Ez a mai világban szinte megvalósíthatatlan, a mai társadalom a kétkeresős családokra van optimalizálva, így aztán az átlagférfi, ha meggebed, sem tudja hozni a saját magával szemben támasztott követelményt.
Lehet azt mondani, hogy nem ez a követelmény, csak hát az évszázados beidegződéseket nehéz legyűrni, ahol a családi tradíció ilyen, ott a férfit nem a nőnek kell erre késztetni, elvégezte már ezt a feladatot az anyja, meg a társadalom.

A megvalósulás...

Még a vers is hazug - a mosónők korán halnak - mert a mosónő strapabíró, aki meg korán hal, az a férfi.
A férfiak várható életkora ma 71,6 év, míg a nőké 78,7 év.
A dolgok mai állása szerint Átlag Józsi halála előtt nyolc és fél éven át habzsolhatja az életet, míg a nő tizenöt és fél éven át rágcsálhatja a libacombot, hacsak el nem megy negyven év után nyugdíjba.
Aki tizennyolc éves korában kezdett el dolgozni, az ötvennyolc évesen már nyugger lehet, ami azt jelenti, hogy halála előtt huszonnyolc és fél éven át etetheti a macskáit - húsz évvel tovább, mint a hasonló élethelyzetben levő férfi, aki - ha férfi - kutyát etet.
Félreértés ne essék, nem a nőktől sajnálom a kedvezményt csak arra szeretnék rámutatni, hogy ennek az intézkedésnek a célja egyértelműen a szavazatvadászat volt.
És hát persze a számítás be is jön, mert a magyar állampolgár nem gazdája államának, hanem ellensége, - mint ahogy az állam is az ő ellensége, melyet lehetőleg ki kell játszani, de legfőképpen el kell csalmi előle az adót.
Ha egyszer eljutunk oda, hogy Átlag János és b. neje, a Julcsa valamiféle összfüggést lát az állam helyzete és a saját sorsa között, akkor essünk térdre, mert eljött az aranykor.
Persze csak akkor, ha az államot nem ejtette fogságba a maffia, mert ez esetben lehetsz te bármennyire is tisztánlátó és társadalmilag elkötelezett, azt kapod, amit a paci himbál - a lóvé meg marad a maffiánál.

Persze ez a probléma átmeneti, a jogszabályi környezet már rendezett, a nyugdíj neve csak a felesleges izgalmak elkerülése végett maradt a régi, egyébként a kegydíj jobban kifejezné mai tartalmát, de ez se sokáig.
A következő generációk számára ez már olyan lesz, mint nekünk a cselédkönyv vagy a szegénységi bizonyítvány volt - történelmi adalék, lábjegyzet "A létező szocializmus" fejezete alatt.
A rendszerváltás után a munka nélkül maradtak jelentős része után senki sem fizette a járulékot, aki után fizették, azok közül rengetegen minimálbérre lettek bejelentve, a kényszervállalkozók sem tolongtak a járulékfizetéssel.
A megszűnt termelőszövetkezetek kétkezi dolgozói idénymunkákon napszámoskodtak és ezt teszik a mai napig, a modern zsellérek számára a nyugdíj az utópiák birodalmába tartozik.
Mikor szétverték a termelőszövetkezeteket, a sok okos földesztergályos a saját öregkorát barmolta szét - többek között.
Az utolsó csapás a békés öregkorra, a magán-nyugdíjpénztárakban felhalmozott tőke szélbeszórása volt, ezt egy kormány se tudja visszapótolni, háromezer milliárdról van szó ugyanis, meg annak a hozadékáról.

Elnézegetem a kis mici mellett tüntetgető vén ostobákat, a kocsmákban bölcs pofát vágva bólogató nincstelen szerencsétleneket, de már sajnálni sem tudom őket.
Megérdemlik a sorsukat, mert képtelenek voltak és ma sem képesek felismerni saját érdeküket.
A régi magyar mondás szerint aki hülye, haljon meg.
Mindenki azt számolgatja, hogy hány aktívnak kell eltartania az inaktív népességet, de hát ki ígérte nektek, hogyha munka és jövedelem nélkül maradtok, akkor eltart majd benneteket?
Aki nem dolgozik az ne is egyék, és mindjárt javul az arány!
Itt az aktív népességenek csak ezt a bandát kell eltartania, a többek nem érdekesek.
Ebben segít nekik a Nemzetboldogító, mind megboldogult lesz, mire elérné a nyugdíjkorhatárt.

Visszatérve a férfiak nyugdíjára, aki azt hiszi, hogy ezek - kis e-vel - egy fillérrel is többet akarnak költeni a nyugdíjakra, az keresse fel elmeorvosát, gyógyszerészét.
Őket nem érdekli a nyugdíj, habár ameddig létezik a fogalom, nekik viszi ki először a postás, de nekik a nyugdíj csak szotyolára kell.
Ha a férfiak valamiféle csoda folytán ki tudnák harcolni egyenjogúságukat a nőkkel, a fedezetet erre a mai nyugdíjak adnák, legfeljebb majd kevesebb lesz párszáz vagy párezer forinttal a te nyugdíjad.
Nem kell mindennap csirkefarháton élni, egészséges az árokparton szedett vadsóska is, a liba is azt eszi, oszt milyen szép dundi, nem igaz?

Hát fel a harcra kékzoknik, az emancipuncik már kivívták a jogaikat, ti se tétovázzatok!
Arra azért figyeljetek, ha a kerítés elér Ausztriáig, akkor szedjétek nyakatokba a lábatokat, mert arrafelé még migránsnak lenni is jobb lesz, mint nálunk büszke magyar állampolgárnak, pengésdrót bástyáink mögött - ha fiú vagy, ha lány...

:O)))

ÁLLÍTSÁTOK MEG ARTURO UIT

Mindig a rendőrökön csattan az ostor.

Most sincsen ez másként, most éppen a világ kultúráltabbik része utálja őket, pedig ők nem tehetnek semmiről.
Ők csak végrehajtják a parancsokat és ha megtámadják őket, akkor védekeznek.
És most megtámadták őket, a nagyonostoba – vagy nagyonerkölcstelen - kormányszóvivő szerint felfegyverkezve.
Közben - kellett nekem hiányolni? - megjelent a TEK is, páncélozott harcjárművekkel, géppuskákkal, a fekete sereg (kik is erősítették koruk diktatúráját a Vezér testőrségeként, fekete egyenruhákban? ) tagjai közül nem egynek hiányzott az azonosító szám a sisakjáról, rájuk bizonyára nem vonatkoznak az előírások.

Nálunk kulturáltabb országokban a rendvédelmi szervek nem használhatnak katonai harcjárműveket, ott ugyanis fel sem merülhet, hogy a rendvédelem géppuskával lőhet bárkire is.
A zavargás egy Ferencváros mérkőzés utáni helyzetet idéz, persze oda épeszű apa nem viszi a gyerekét -  csak a kormány tűnik most megértőbbnek a sportbarátokkal.

Minden úgy történik, ahogy várható volt.
Orbán addig-addig hergelte a menekülteket, míg azoknál el nem szakadt a cérna, jóllehet hónapokon keresztül fegyelmezetten és csendben várakoztak sorsuk alakulására.
De mára beszorították őket, elvesztették a türelmüket, a bizalmukat, elvesztették a reeményt, hogy ők is nyugodtan élhetnek...Úgy érezhetik, hogy megoldhatatlan helyzetbe hozták, naponta megalázzák, becsapják, disznóhússal etetik őket, és valószínűleg sokuknak nincs már annyi pénze, hogy megrántsa a vállát és azt mondja, hogy újratervezés.

Rajtuk nem csodálkozom, a rendőreinket viszont nagyon sajnálom, mert ők egy harmadosztályú populista, egy ócska gengszter hatalmi játszmájának áldozatai.

Ne higgye senki, hogy a körülmények szerencsétlen összjátéka az, ami itt most történik.
Ez egy pontosan megtervezett propagandakampány része, és ha menet közben az apák karján ülő, vagy anyjuk szoknyájába kapaszkodó gyerekekre irányították a vízágyú csövét, hát annál jobb: legalább láthatja a világ, hogy nem kukoricázunk.
A új plakát elkészült, rajta a szöveg: Az emberek döntöttek: az országot meg kell védeni.
Szerintem ugyan az embertelenek döntöttek, de kicsire ne adjunk...


Egymilliárd párszázmilliót beleöltek ebbe a projectbe, de az ebből az egy kormányfőre jutó részesedés csak akkor lesz biztonságban, ha a plakátok kikerülnek az immáron simicskátlanított hirdetőtáblákra, ehhez viszont kell még valami: leginkább egy támadó, aki ellen az országot meg kell védeni.
Hónapok óta próbálkoznak, elmondták, hogy a migránsok egyre erőszakosabbak – de nem voltak azok.
Elmondták, hogy lopnak-rabolnak – hát, erre nem őket rabolgatták ki honfitársaink?
Persze ez nem lehetett gátja semminek – ha nincs támadó, hát majd csinálunk.
Mostmár van, jöhet a következő lépés, lehet harcolni a – kik ellen is?
Merthogy a migránsokat kicsukta az országból, a menekültkérelmeket ma például kivétel nélkül elutasították.
Az ország kerítése tovább épül Románia és Horvátország felé, aztán majd folytatjuk, ha kapunk szögesdrótot, merthogy az eddigi szállítók bejelentették: tovább nem szállítanak Magyarországnak.
Maradunk ellenségnek mi...

Egy magyar nyelvű orosz portál szerint két német vállalat is bejelentette, hogy nem hajlandó szögesdrótot eladni Magyarországnak, mert az “sérülést okoz, és megakadályozza a menekülteket abban, hogy belépjenek Magyarország területére”.
Az indoklás a következő: a szögesdrót sérülést okoz, ami a gyógyszerhiány miatt fertőzéshez vezethet. A vállalatok szerint az általuk árusított szögesdrótot börtönök számára gyártják, de azt “nem szabad menedéket kereső emberek ellen használni”. A Berlin központú Mutanox – ilyen téren Németország egyik vezető cége – azzal indokolta a döntést, hogy a szögesdrótot behatolások megakadályozására tervezték, de “a menekülő gyermekek és felnőttek nem bűnözők”.
Nem ringatom magam olyan ábrándokba, hogy ettől megáll a kerítésépítés, legfeljebb megalapítják a Nemzeti Szögesdrót Műveket, ha az kell hozzá, Orbán megdugja a sündisznót is, de hogy a számlát valamelyik strómanja állítja ki, arra mérget lehet venni…

Közben a kis mici beletörődött az uniós kvóták rendszerébe, érezhette: elérkezett a point of no return – a pont, ahonnan nincs visszatérés.
Ennek dacára a helyében nem terveznék a jövő nyárra kormányülést…


Viszont a média vezető hírben hozta, hogy Reménységünk átélt egy identitásválságot.

Először azt hittem, hogy a család megtalálta az elásott Stradivariust, mondtam is, hogy most majd jól elhúzza a migránsok nótáját, de csalódnom kellett: az identitásválság nem az övé, hanem a liberálisoké, ezért ez egy jó identitásválság.
A legveszélyesebb kombináció, amit ember ismer a történelemben az, ha az ember gazdag és gyenge. "A liberális filozófiából gyenge Európa következik, amely közben a gazdagságát meg akarja őrizni, de ha gyenge, nem tudja megőrizni" 
Azt mondta, a keresztény identitás fontossági sorrendet rajzol ki: először is felelősek vagyunk a gyerekeinkért, aztán a szüleinkért, majd a lakóhelyünkért, "aztán jön a hazánk, és aztán jöhet minden más". "Tudjuk, a liberális az egész világért felelős, merthogy jó ember, minden fáj neki, ami a világban történik" – vázolta az ellenpólust.
Hát, hogy vizet prédikálna borivás közben, azt nem lehet mondani, első a Család, aztán Felcsút, és utánuk jöhet minden más, ha még maradt…

Most éppen itt tartunk, de majdcsak tisztul a kép a nép fejében, ha meg jön a migránsözön, akkor úgyis mindegy, a Sejtet kiszögezik a füleinél fogva az ajtóra, mint a denevért – rontás ellen.
A cirkusz közben elkezdett szülni egy bűnöző, a nagy kérdés, hogy a kisbabája is bűnöző már?
Merthogy nem lehet az ilyet elég korán kezdeni.
Viszont a harcias operatőr által felrúgott edző állást kapott Spanyolországban, minden rosszból kijöhet valami jó.
Még az is lehet, hogy ezt a trágyadombot is el lehet takarítani, amit idecsinált a rendszerváltás.

Egyedül a libák tesznek magasról az egészre, őket nem érinti a határzár, és miután nem látják a menekültek környékén Semjént, menekülniük sem kell.
Szerencsés jószágok…

:O)))