2018. szeptember 23., vasárnap

MI LESZ VELED MAGYARORSZÁG?

Hogy a társadalom állapota borzalmas, az nem is kétséges.
A rendszerváltozás utn eltelt harminc év tapasztalatait leszűrve bátran megállapíthatjuk, hogy társadalmi szinten nemhogy előreléptünk volna, de egyértelműen visszacsúsztunk majd' száz évet - anyagi és szellemi tekintetben egyaránt.
Az ország diktatúrában él, egy olyan diktátorocska rendszerében, aki csak azért nem gyilkol látványosan, mert Európa ebből azért többé-kevésbé kinőtt - bár ha Srebrenicára gondolok, akkor azért ebben sem lehetünk egészen biztosak.
A társadalom kettészakadt, a tőke egyre kevesebb ember kezében koncentrálódik, a társadalmi szolidaritás a nulla felé konvergál.
Talán egyéni szinten úgy-ahogy még jelen van, de a magyar társadalom a kutyáira-macskáira többet költ, mint nyomorgóira.
A társadalmi mobilitás megszűnt, a cseléd gyermeke törvényszerűen cseléd lesz, esélye sincs a szegény ember gyermekének a kiemelkedésre, legyen bármennyire brilliáns esze, szorgalma, kitartása.
Orbán mondta egy világosabb pillanatában, hogy a Horthy-rendszerben belőle legfeljebb traktoros lehetett volna, ami persze nem igaz, belőle abban a rendszerben még az sem lehetett volna.
Az ország jelentős része rasszista, meglehetősen magas az antiszemiták száma, erre az érintettek bezárkózással reagálnak - a nyomortelepeken belül legalább valami relatív biztonságot érezhetnek, míg mások a kétlaki életben érzik a megoldást - ha itt élhetetlen lesz a világ, élhető marad Haifában.
Talán.



A gyermekekből az állam nem akar gondolkodó polgárokat nevelni, az iskolarendszer szépen leképezi a csempekereskedő agyrémeit, az egészségügy éppen felkészül a nyugdíjaskérdés végső megoldására.
Kultúrpolitika gyakorlatilag nincs, futószalagon gyártjuk a giccset kezdve a Nemzeti Színházon, folytatva a csiricsáré hombárral, amit a művészetek palotájának nevezünk, és ami minden, csak nem palota.
Ha kimegyünk a szoborparkba, minőséget találunk, a köztereken pedig gombolyaggal játszó macskákat, vagy ahhoz koncepcionálisan kísértetiesen hasonló "műveket".
Virul a korrupció, a nepotizmus, a nemzet hülyítése iparszerűen folyik, miközben a történelemről is kiderült, hogy minden máshogy volt.
A zsidók például részben idegenrendészetileg haltak meg, mások meg 
csak korlátozásokat szenvedtek el, a korlátok egyébként a Dob utca vonalában húzódtak, ahol bent lehetett tartózkodni akár tizenkét embernek egy szobában, korlátlanul.
Megint másokat meg nem a csendőrök puskatussal, nem is a magyar állami szervek, hanem a hozzánk delegált húsz német terelte vagonokba.
Erre mondják, hogy sajátos magyar észjárás, melyet a magyar nyelv egyszerűen csak cigánykodásként azonosít...
Folyik a rongyrázás, miközben a hajléktalanokat kitiltják a közterületekről, fagyjanak meg máshol télen!
Közben olyan avitt eszmék kerülnek elő, melyekről azt hittük, hogy már csak a történelemkönyvek sorstragédiáinkat magyarázó részeinél olvashatunk.
És akkor még a különféle futóbolondokról nem is beszéltünk, akiknek szintén tág tere nyílik a társadalom hülyeséggel történő fertőzésére.

Azt hiszem, nem tudunk olyan területet találni, ahol a jelenlegi társadalom erkölcsileg - de bármilyen tekintetben - magasabbrendű, mint elődje volt, ami meg a lét és jogbiztonságot illeti, fényévekkel vagyunk leszakadva az akkori állapotoktól. 
Erre a tragikus szarkupacra telepszik rá a külpolitika.


Nemzetközi kapcsolataink talán még rosszabb állapotban vannak, mint az ország általános állapota.
A nemzet kakadúja, aki mindig rá tud hangolódni szociopata főnöke gondolatmenetének aktuális periódusára, úgy veri szét nemzetközi kapcsolatainkat, mint az egyszeri paraszt, aki a jégesőben cséphadaróval verte a búzát: lássuk Uramisten, mire megyünk ketten!
Hajdan a Magyar Népköztáraságnak volt nemzetközi tekintélye, a mai Magyarország meg Európa bohóca, vezetője a magyar Ceausescu, akin a világ hol röhög, hol bosszankodik.

Hogy bekerülhettünk az Unióba, azt jórészt a szocializmus éveinek teljesítménye és külpolitikája indokolta.
Hajdani előnyünk elfogyott, mai állapotunkban senkinek nem jutna eszébe befogadnia bennünket Európa kultúrnemzetei közé.
Közvetlen szomszédainkkal kapcsolatban a XIX. század téves és kártékony politikáját, a magyar szupremáciát erőltetnénk, csak hát menet közben történt egy s más, ami ezt a törekvést illuzórikussá teszi.
Trianont siratjuk, miközben székely testvéreink (tudod, székely szarta a magyart...) önrendelkezési jogáról papolunk, évente felcaplatunk a hegyre, hogy onnan osszuk az észt a románoknak, zacskókban csempésszük hajdani nacionalista politikusunk maradványait, merényleteket tervezgetünk,   szánalmas.
Az ukrán államot pofánköpjük, mikor az általuk tiltott kettős állampolgárságot erőltetjük, hatvan-hetvenezer Fidesz-szavazatért, ezért csalunk, hazudozunk, és amikor megbukunk, akkor felháborodunk.

Adjunk hálát az Úrnak és a nemzetiségi vezetők józanságának azért, hogy a délszláv háborút megúsztuk a vajdasági magyarok lemészárlása nélkül, nem sok hiányzott, már éppen pedzegették, hogy milyen kiváló alkalom lenne a terület visszacsatolására - jelzem, ez Ukrajnával kapcsolatban is elhangzott, miközben a Krim visszacsatolásáról harsányan hirdetik, hogy igazságtalan és jogszerűtlen.
Koszovó átadásához buzgón asszisztáltunk, miközben a szerbekkel történelmünk ezer szálon fonódik össze, de a szerb ortodoxiát még ma sem veszi be a hatalom gyomra, miközben a favorizált római katolikus vallás vezetőjét savazzák - a magyar felsőpapságnak pedig nincs ehhez egy rossz szava sem.


Mindemellett az Uniót is próbáljuk bomlasztani, míg csak egyszer meg nem únják, és pofán nem vernek benünket a hólapáttal, jelzem, kiérdemeltük...
Tipikus példája viselkedésünk annak, mikor valaki arra az asztalra szarik, amelyikről eszik.

Orbán retteg attól, hogy az egyeduralma veszélybe kerül, pedig nem az uniótól kellene rettegnie, hanem saját népétől, mely ha kialussza egyszer ezt a harminc évnyi részegséget, lehet, hogy miszlikbe szaggatja a családtagjaival együtt, hiszen bőven kiérdemelte közülük is nem egy, hogy a cellájáról lerohadjon a műanyaglakat, úgy száz év múlva - aztán majd imádkozhatnak a Felházban...
A világ a globalizáció felé halad, mi is megyünk a történelem sztrádáján, csak mi a forgalommal szemben.
Magyarország egész történelme során szerencsétlenkedett, általában saját rezsiben.
Azt mondják, akinek magyar a barátja, annak nem kell ellenség, hát magyarnak magyar a barátja, de mi azért bebizonyítjuk, hogy képesek vagyunk megmerényelni önmagunkat.
Sajnos a szellemi képességeinkre se lehetünk büszkék, a magyart a világ legprimitívebb hazugágaival is meg lehet vezetni.


Hogy mi lesz így velünk?
Sajnos, úgy tűnik, eltűnünk elább-utóbb, mint a vizigótok, de büszkén állapíthatjuk majd meg, hogy megdolgoztunk érte.
Sajnos...



:O)))

2018. szeptember 21., péntek

EGYRE NEHEZEBB

Egyre nehezebb azonosulni a mieinkkel, azt hiszem, hogy valóban másoknak kellene jönniük, pedig ezt idáig marhaságnak tartottam, de azokkal menni tovább, akik semmiből sem tanulnak, legfeljebb a lemmingek számára lehet vonzó.
itt volt ez a remek lehetőség - Európa véleményt mondott Magyarországról, és most ne kínlódjunk azon, hogy nem is Magyarországról, hanem a magyar kormányról, ez evidens.


Mégis, a vélemény mindahányunkat minősít, a hatalom seggnyalóit és a bárgyú ellenzéket is, mert ezt a helyzetet nem lehetett volna előállítani nélkülünk.
A magyar baloldal nem áldozat, hanem idióta, és ez nem csak az MSZP-re, de a DK-ra is igaz, jóllehet, még az is kérdéses, hogy ez a két párt egyáltalán baloldali párt-e?
Sajnálatos módon ezt a kérdést joggal lehet feltenni a szocialistákkal kapcsolatban is, akik hiába keresik magukat, soha nem találják, de lassan lehet, hogy ez egy szerencsés helyzetnek minősíthető.
Itt volt a lehetőség, hogy megerősítsük pozíciónkat, erre elindul a megszokott műsor: mindenki mindenki ellen, mindenki Gyurcsány ellen, Gyurcsány a józan ész ellen - ez az egész katyvasz elképesztő.

Hogy miből vonta le Gyurcsány azt a következtetést, hogy itt ma forradalmi helyzet van, azt nem lehet tudni, de azt igen, hogy a vágyvezérelt ötletek ritkán sikeresek.
Hogy a szocialisták vezetői miért nem képesek túllépni Gyurcsány semmi hasznot nem hozó gyűlöletén, az sem igen érthető, hiszen arra már régen rá kellett volna jönniük, hogy saját készletből egyetlen valamirevaló kommunikátort sem tudnak kiállítani.
A szoci Demosthenesek ott tartanak, hogy kaviccsal a szájukban szónokolnak - még senki nem mesélte el nekik, hogy tanulmányai végén a neves szónok azért kiköpte a kavicsot - nemmellesleg tudta, miről akar beszélni.

Gyurcsány nehéz helyzetben van, mert rengeteg hibát vétett, szerintem ő tudja legjobban, de ezek között egy sincs, amivel a Fidesz mamelukjai vádolják, viszont sikerült őt teljesen leamortizálni
A nép csak legyint a neve hallatán.

A liberálisok eltűntek, mint szürke szamár a ködben, visszahúzódtak megszokott csigaházaikba, ahol egymást szórakoztatják végtelen bölcsességük szilánkjaival, és vörösre tapsolják a tenyerüket, mikor valamelyik fideszes zombi belerúg egyet Gyurcsányba.
A fiatal versenyzők közül a Momentum zavaros elvei mellé még felettébb ellenszenves is - beképzelt kis pöcsök gyülekezete, rosszabbul néznek ki, mint a Fidesz az elején, ez pedig nem sok jóval kecsegtet.
És még mindig színen van az LMP, nem is tudom, hogy még hány árulást kell elkövetniük az ország népe ellen, hogy végre megértse a nép: ezek Orbán ügynökei.
Nem, nem a talpasaik, hanem a vezetőik.
A kiürült baloldali politikai teret pedig valaki be fogja tölteni, hiszen ilyen a politika természete.



Az egész baloldali politizálás arról szól, hogy Orbán szemétségeit mantrázza az aktuális szónok, akit hajlandó meghallgatni háromszáz/háromezer ember, akik meg hallgatják őket, azért vannak ott, mert tudják, itt Orbánt fogják szidni, és ez kellemes érzéseket kelt bennük, melyeket persze egy tábla csoki is kiválthatna, de a pofázás ingyen van.
A DK legnagyobb baja az, ami az erőssége is egyben: Gyurcsány pártja.

Namármost vannak emberek, akik nem szeretnek senkinek a pártjában lenni, akik egy párttól nem gurut, hanem olyan társadalmi modellt várnak, melyért érdemes dolgozni, melyet érdemes lenne megvalósítani.
Melyik párt ad erre ma lehetőséget?
Egyik sem, mert ha van is valami víziójuk a jövő társadalmáról, azt olyan szerencsétlenül képesek tolmácsolni, amit Józsi meg sem ért, de azt bezzeg igen, hogy báncsák a magyart!

Gyurcsány roppant tehetséges ember, okos is, remek könyveket tudna írni a XXI. század szociáldemokráciájáról, lát is a pályán, alkalmas is lenne arra, hogy vezesse a népet a szebb jövőbe vezető úton, az csak a baj, hogy ritkán néz hátra, hogy követik-e még.
Persze követik, ugyanaz a háromezer ember, de ezzel sokra nem megy, neki hatmilliót kellene meggyőznie, ez viszont láthatólag nem megy.

Ilyen esetben vagy a programnak kell mennie, vagy a vezetőnek, már ha valaki változást akar elérni.
Csak hát Gyurcsány küldetéstudatos, és egyszerűen nem képes elképzelni, hogy neki le kell szednie pártjáról a saját cégérét és tehetséges embereket kell keresnie, ezeknek kell körülvenni az új vezetőt, neki meg hátrébb kellene lépnie - akár a felesége javára, már az is sokat segítene...

És bár csak az ökör következetes, de annak a népnek, melyet ezzel a hiperprimitív migránsozással meg lehet hülyíteni, nem lehet hetente új nótát énekelni, mert még az előzőt se tanulták meg, érteni meg nopláne nem értik...
Ehhez a helyzethez még adjuk hozzá a vérbunkó és gátlástalan Fideszt, mely hálistennek ma már úgy el van pofátlanodva, hogy azt hiszi, nem fogja a golyó, persze Ceausescu is ezt gondolta...



Hogy Orbán ki akar vinni bennünket az Unióból, az szinte biztos, csak még nem kapott megfelelő ajánlatot, de Putyin nem szívbajos, ha azt látja, hogy az érdekeit szolgálja az Unió felbomlasztása, meg fogja tenni az ajánlatát.
Még csak fel sem tudom róni neki, hiszen neki Oroszország kell legyen az első, és az kétségtelen, hogy Putyin minden tette Oroszországot szolgálja.
A mázlink az, hogy neki Magyarország vélhetőleg az Unión belül kell, és azt hiszem, ez jobb nekünk is...
A koronahercegnő szaros pelenkája sokkal gusztusosabb és tisztább, mint a magyar politika, de ez nem éri el Józsi bácsi ingerküszöbét.

Hatmilliárdért plakátolunk az Unió ellen, ez valami olyasmi, mint amikor oadszarsz más ajtaja elé, majd becsöngetsz papírért...
Hatmilliárd plakátkampányra, miközben folynak a kilakoltatások, ezzel embereket ítélnek halálra - ez a rideg valóság.
Aki hajléktalan lesz az nem élhet az utcán, gondolom akkor jár a legjobban, ha mielőbb meghal.



Hogy szakadt volna ezeknek anyjukba a fejük...



:O)))

2018. szeptember 16., vasárnap

FOLTOZOTT IRHÁJÚ NÉMET ZSOLDOSOK

Szegény vagyontalan, mentális kihívásokkal láthatólag eredménytelenül küzdő, ám pofátlan Vezérünk megijesztgette hálás népét, miszerint Brüsszel a határ védelmét ki akarja venni a nemzet kezéből.
Helyette Brüsszel zsoldosokat akar küldeni a feladat ellátására, akik majd jól beeresztik az országba a migránsokat.
Ha csak hülyíti a népet - azért baj, ha komolyan gondolja, akkor azért - ez esetben még nagyobb is a gond, hiszen ilyesmi a zárt osztályon szokott téma lenni Napóleon és a Szinuszról agyhullámokkal irányított ufó-áldozatok magánbeszélgetésein.
Zsoldnak a katonák illetményét, fizetését nevezzük.
A  magyar határt ezidáig is zsoldosok őrizték, vélhetően ezután is azok fogják, ha csak Harcimarci meg nem hirdeti a népfelkelést, melynek során köteles lesz mindenki saját fegyverével és lovával, saját költségére hadba szállni a Hazát két oldalról marcangoló támadók - északról Brüsszel, délről a migráncsok - ellen!


Zsoldosnak azt a katonát nevezzük, aki tevékenységéért pénzt kap, mint a Magyar Honvédség minden tagja ma is.
Évezredekre visszamenő hagyománya van ennek, voltak népek, melyek híresek lettek zsoldosaikról, mint például a svájciak, a vallonok, de sok híres olasz és spanyol zsoldosról is hallani lehetett, akik a különböző szuverének szolgálatában szakértelemmel vagdalták le munkaadójuk ellenségének fejét.
Ők ehhez értettek, ezt a tudásukat árulták a piacon, kereslet sokszor volt rájuk.
Zsoldoskatonának lenni nem lealázó dolog, hanem  szakma, merthogy a katonásdi nem abból áll, hogy a harcos felugrik és nekirohan az ellenségnek, ugyanis az ilyen harcos nem Rambo, hanem Bimbó, ha vannak még emlékek, hogyan is szokták hívni falun az ökröket.

Nálunk nincs sorkatonaság még néhány hónapig, addig itt a zsoldosok kezében van a haza védelme, és hogy ezek adott esetben magyar nemzetiségűek, nem jelent semmit, hiszen lehetnek közöttük olyanok is, akikből hiányzik a haza iránti áldozatos elkötelezettség, és nem azért, mert liberális férgek, hanem azért, mert hiányzik belőlük az erre való képesség, - mondhatnánk, kisipari szociopaták.
Ők nem egyben adják el az országot, hanem aprópénzért adják egy-egy darabját, ha megfelelő pénzt kínálnak nekik érte.



Ha Brüsszel zsoldosokat alkalmaz az európai határok ellenőrzésére, akkor azok lehetnek akár magyarok is, hiszen ez a legésszerűbb megoldás, de ha éppen hiány van magyar jelentkezőkben, a többi uniós tagállamból is lehet alkalmazni munkavállalókat, hivatásos katonákat - zsoldosokat.
És, hogy beengednék a migránsokat?
Természetesen, azokat, akik megfelelnek a hatályos törvényi szabályozásnak, akiknek erre az illetékes magyar hatóság engedélyt adott, akiknek menedék-kérelmét jóváhagyólag elbírálták.
Viszont vélhetőleg nem éheztetnék az élbírálásra várókat és emberként bánnának velük.
Merthogy a katona parancsot teljesit, és ha a parancs következetesen szigorú, de emberséges, akkor a katona ennek megfelelően fog viselkedni, különösen, ha odafigyelnek rá és esetleges túlkapásait megtorolják.
Azt hiszem, itt mégiscsak az a baj, hogy Vezérünk nehezen birja a korlátokat, úgy döntött, hogy ez az ország az övé, és itt azt csinál, amit akar.
Ha ezt veszélyben érzi, azonnal nemzetről meg hazáról és rémként fenyegető ellenségekről papol, holott itt ő a legfőbb ellensége mindahányunknak.


Nehezen fogja tűrni a zárkát...


:O)))

2018. szeptember 15., szombat

AZ EGÉSZSÉG ÁRA

A téma mostanában mindenfelé Orbán nemzetközi szereplése, mely meglehetősen gyászos volt, de már  megint magához ragadta a kezdeményezést, és a szavazás eredményének meghamisításáról beszél.
Meg arról, hogy a magyar kormány, - mely egyébként személyesen őt jelenti, mint ahogy a "magyar emberek" kifejezés is, nem fogadja el a szavazás eredményét.
Sag schon, nem fogadja el, és akkor mi van?
Ha egyszer megindul Magyarországgal szemben a rettegett eljárás, amelynek eredménye akár a pénzcsap elzárása is lehet, akkor oly mindegy, hogy mit fogad el Orbán és mit nem.
Már megint minden hülye szembe jön vele az autópályán...
Azt hiszem, elsikkad emellett, hogy tovább akarja csavargatni a szegények nyakán az általa rátekert kötelet.

Mikor nem a migránsokon siránkozik a társadalom, akkor első helyen az egészségügy áll, melyet legutóbbi bejelentése szerint Orbán meg akar reformálni, nevezetesen el akarja választani az állami és a magán-egészségügyet, mely utóbbi tulajdonképpen nincs is, hiszen az emlékezetes népszavazáson éppen ő és pártja kampányolt azzal. hogy nem adják magánkézbe a magyar egészségügyet.
Ennek utána ma már mindenki rákényszerül, hogy magán-szolgáltatót vegyen igénybe, ha tud róla, ha nem, hiszen gyakorlatilag mnden modern képalkotó eljárás magánkézben van, csak éppen kényelmesebb állami segítséggel elfedni ezt a tényt, mint bevallani, hogy a leletekért nem a zsebünkből, hanem adóinkon keresztül magáncégeket finanszírozunk.
Ez a modell terjed más, gazdaságosan üzemeltethető területeken is, a dialízis-centrumok zöme sem állami működtetésű, és a laborok is erre a sorsra jutnak.
Az orvoshiány elképesztő, a várólistákkal is arrafelé terelik a beteget, hogy magán-szolgáltatást vegyen igénybe, mert egy rák-gyanú esetén senki nem szereti megvárni a távoli időpontot, míg sorra kerül.
Az orvosok is maszekolnak - az állami intézményben elvégeztetik a számukra szükséges drága vizsgálatokat, aztán a magánrendelésen közlik a diagnózist és beszedik az árát - és ez így megy évtizedek óta.
Most majd lesz hivatalos magán-egészségügy is, és végre talán a társadalombiztosításnak nevezett állam finanszírozni fogja a magán-kórházakat is, szektorsemlegesen, éppen annyit ad nekik kezelésenként, mint az állami intézményeknek.
Természetesen oda szegényember be nem fog jutni, hiszen a költségtérítéses rendszert megfizetni soha nem lesz képes.


Oda fogunk jutni, ahol a fogorvoslás tart, ahol a betegnek fizetni kell, ebből kifolyólag a legtöbb magyarnak mára már több a füle, mint a foga.
A finanszírozás megoldása nem minden, hiszen ma egy orvos negyvenkét helyről szedi össze a jövedelmét, az altatóorvosok úgy cirkulálnak az intézmények között, mint földigiliszta a kacsában, ha beledugja a csőrét a fenekébe.
Ki fog az állami egészségügyben maradni, nevetséges fizetésekért?
Ki fog a betegágyak mellett állni, ha a legalizált magánszféra elszívja a szakembereket?

Az is baj, hogy a viszonyok zűrzavarosak, például a kezeléseknek nincs egzakt ára, ami meg van, az sokszor hasraütés-szerű.
Egy röntgen a kutyádnak az állatorvosnál tizenhétezer forint, a fogászati panoráma-röntgen tb-re hatezer - majd a fogorvosod elküld, hogy harcold ki magadnak, oszt jónapot!
A műtétek még húzósabbak, egy-egy nagy név százezreket kér el a pácienstől, a szülés sem olcsó - persze megy az magától is, a vakbelet meg a szovjet hajóorvos is tükörből műtötte, legyél találékony.
Ez nem is annyira vicces, mert volt már olyan beteg, aki elkezdte magát vagdalni, mert a várólista eleje kilátástalan távolságban volt.

Orbán kórházat épít, mert az jó üzlet, a felújítás meg nem.
Az István Kórház területén építi a délpesti centrumkórházat, és az akasztófák hegyén a délbudait, merthogy ez olyan logikus.
Igaz, ott áll délpesten a Jahn Ferenc kórház, rengeteg üres területtel, kész infrastrukturával, meg budán ott a János Kórház, de kit érdekel, Orbán úgy van ezekkel, mint mikor a purdé beleesett a pöcegödörbe: jobb újat csinálni, mint a  meglévőt megfürdetni.
Természetesen a régi kórházakat bezárni nem lehet, mert az országgyűlési képviselőt egy ilyen intézkedés után elhajtaná a nép, de természetesen működtetni se lehet, hiszen kevés az orvos és a szakdolgozó, hogy a kiszolgáló személyzetről ne is essen szó...
Vesztesek megint a szegények lesznek, akiket a lepukkant állami intézményekben kezelnek majd kontraszelektált orvosok, akik ugyanúgy fogják nyújtogatni a tenyerüket, mint eddig, hiszen a bérrendezés szinte biztos, hogy elmarad.
Közhely a hálapénzt kárhoztatni az ellátás helyzete miatt.
Ha az állampolgároktól ellopott, meg a felesleges és ostoba beruházásokra költött pénzt az egészségügy dolgozóinak anyagi megbecsülésére költötték volna. akkor a paraszolvencia kérdése fel sem merülne, vagy ha igen, lenne erkölcsi alap a büntetésre.



Korrekt árak, korrekt finanszírozás, korrekt bérek - ez vezethetne korrekt ellátáshoz, ha bármelyik is hiányzik, akkor megette a fene az egészet.
Persze ehhez még korrekt beteg is kellene, mert ma még úgy rendelik az MRI-t a betegek, mintha valamennyien orvosprofesszorok lennének.
Ennek oka az is többek között, hogy nincs pontosan szabályozva, hogy mi jár a betegnek az állami ellátás keretében, és mi nem.
Meg az sem, hogy milyen diagnózishoz milyen kezelés tartozik, így aztán a kísérleti fehéregér bátran jelentkezhet sorstársnak a magyar beteg mellé, az orvosa meg bátran és következmények nélkül barkácsolhat rajta...
A betegutak szabályozása is nevetséges.

Régen egyszerű volt a dolog - az indokolt legmagasabb szintű ellátás járt minden betegnek a területi elv szerint, aztán lehet, hogy bürokratikus eljárás után, de hozzájutott a szükséges kezeléshez - de nem az adott intézmény pénzügyi helyzete volt a gond, ha mégsem.
És hát ugye, az ősi magyar baj - felépítünk valamit, aztán nem jut pénz az állagmegóvásra, és a legszebb intézmény is lepusztul tíz év alatt.



Kíváncsi vagyok, mit takar majd a nagyívű reformterv, de sok reményt nem fűzök hozzá.
Ismerem ugyanis azt, aki reformál, pedig még reformátusnak is gyenge...



:O)))

2018. szeptember 13., csütörtök

A VESZTES KAKAS

Micsoda hülyék, minden autó szembejön az autópályán, de majd jól ráfizetnek!
Ez a buta tyúk is összeírkált mindent "jelentés" címen, aztán majd csodálkozik, ha piréz migránsok  jól megerőszakolják egy kebab-büfé szolgálati wc-jében, ameddig a telefonját tölti!
Aztán majd spekulálhat két hétig, hogy tegyen-e feljelentést vagy ne... - az ember csak rácsodálkozik a kebab-büfékre, ahova esténként pisilni meg telefont tölteni járnak honunk gyanútlan leányai, aztán török gyerek televágja, a magyar gyerek meg le se sajnálja, ugye...
Elvtársak, a helyzet fokozódik!
Éberség, hit, remény, szeretet!

Nagyurunk kapott ma a pofájára Strasbourgban olyanokat, mint gyermekkorában, csak most nem a kedves Papa próbálta illemre tanítani, hanem Európa vezető politikusai.
Hát nem kész szerencsétlenség, hogy mire megtanulta az Apuka által körvonalazott illemet, addigra kiderült, hogy az európai illem nem egészen csereszabatos ezzel, és most éppen ezt próbálják a fejébe verni?
És ez még csak az első lépés lefelé a lépcsőn, aminek végülis nagyon örülhet, hiszen lépcsőn lefelé nem csak elegánsan lépegetni lehet, egy lépcsőről akár le is lehet zuhanni, és azt nem biztos, hogy túléli a politikus, ha nincs szerencséje.
Még csak nem is reklamálhat, hiszen ő tette a magyar társadalmat ilyen végtelenül durvává, agresszívvé, önzővé.


Aki azt gondolja, hogy ezután majd visszahúzódik a harci tökmag, az nagyon téved, - betegsége csak súlyosbodik, a szociopata leletet megspékeli majd üldözési mániával, a CEU kapuit ácskapcsokkal teszik hivogatóvá, a migránsozás a belső migránsok - értsd cigányok - ellen fordul, annyira keresztények leszünk, hogy a Pápa térdenállva könyörög majd a receptért, Obán pedig az őt ért bírálatokat a kisebbségi jogok korlátozásának tekinti.
Az Unió viszont nem kapkodó idegbolond, ha meg is indítja az eljárást, évekbe telhet, míg eredménye lesz - már ha lesz, hiszen annyi minden történhet addig, és az Európai Parlamentbe is kerülhetek be még ezeknél a széljobboknál is ostobább széljobb népek.



Szóval, most a választásig ajánlanám Lendvai Ildikó cikkét mantrázni, és az se lenne nagy baj, ha nem világraszóló reformokat akarnánk megvalósítani, hanem csak úgy, nagyon egyszerűen, helyre kellene állítani a jogállamot.
Persze ez nem egy humánus ötlet, ebbe Vezérünk belebetegedne...
Lehetne tüntetni is, de csak konrét cél érdekében tüntessünk, mert ígéretekkel tele a padlás!
Orbánt elkergetni nem az Unió fogja, nekünk kellene megtennünk, lehetőleg még királlyá koronázása előtt - neki kellene látni végre...



:O)))

2018. szeptember 5., szerda

SZENT PÉNZTÁRCA NAPJA

Nevezetes nap a mai, ma ünnepeljük a Viktor és a Lőrinc napot.
Mint tudjuk, a névnap a szentek ünnepléséhez kapcsolódik, a középkorban rengeteg ünnepelnivaló volt, addig se kellett robotolni.
Az emberek nevüket valamelyik szent nevéről kapták, aki aztán védőszentjükké is lett egész életükben.
Saját nevenapját mindenki megünnepelte, íly módon is azonosulva az Egyház tanításaival, az Úr pedig türelemmel tűrte, hogy hívei eljátszadozzanak a nevekkel, cserébe ő is eljátszadozott időnként.

Így eshetett meg, hogy Viktort és Pénztárcáját egy napon dicsőithetjük, remélhetőleg most már örökre összenőttek, így ünneplésük Tesco-gazdaságos maradhat, míg csak az Úr magához nem szólítja őket.
Vannak olyan fák, melyeknek ágai alkalmasak is lennének a felmagasztalásukra, de erre még sokáig kell várni, a nép nem kapkodó idegbolond, mint vezetői - megfontoltsága legendás.
Hála az Úrnak, nem minden esetben védi meg a pénztárcája sem a politikust, ezer és ezer példa van erre más banánköztársaságokban is...

Igyunk hát az egészségükre, a hajdani cselédlányok lúgkövet meg gyufát ittak végső elkeseredésükben, nekünk viszont már rendelkezésünkre áll a modern vegyészet megannyi eredménye...


Közben azért gondoljunk szeretettel az egészségügyre is, mely lassan, ha akarná se tudná megakadályozni az önmerényt, és ha esetleg a kibeszélős sztár-orvosnak leesne a létrája a kocsija tetejéről, legfeljebb a szovjet hajóorvos módszerében bízva műthetné meg magát, ha lenne hol.
Nagybeteg rokonunk rosszul lett, dőlt belőle a vér, de a kórházban ne tudták felírni neki a szükséges gyógyszert, mert a nyilvántartásuk szerint egy másik kórházban fekvőbeteg, miközben szegény otthon szenved, de a nyilvántartás szent, ami abban van, az a tuti - a beteg meg utazzon haza és próbálja meg felíratni a bogyókat a háziorvosával, aztán - ha sikerült - utazzon vissza a fővárosba, mert ezt a gyógyszert csak ott lehet kiváltani.
Hogy a jelenlegi rendszer alkalmatlan a betegellátás adminisztrációjára, az mindegy is, de az már nem annyira, hogy az egészségügyi dolgozók az ilyen helyzeteket természetesnek veszik.
Humanizmus? Empátia? Orvosi eskü?
Ugyan már, ha nem tetszik, menjen a magánszférába, oszt jónapot!
Anno a Fidesz és Szeretett Betegünk népszavazást szervezett az állami egészségügyi ellátás ingyenessége mellett, mert a páciensnek háromszáz - kórházban, ha jól emlékszem hatszáz forintot kellett fizetnie egy rövid ideig, most meg ha leletet akarsz, mielőtt meghalsz,  masírozz a magánszférába, s fizesd a sokszorosát!
Az állami ellátás ugyan ingyenes, de a várólisták hosszabbak, mint a vonatfütty, mire sorra kerülsz, már régen alulról szagolod az ibolyát.


Az egészségügyben a mai napig zűrzavar uralkodik, nincsenek kötelező betegutak, nincsenek reális árak, az orvosok egy része az állami intézményekben "magánrendel", közben zöldmezősen építgetik a gigamegakórházakat, mert abból lehet jelentősebb összegeket átcsoportosítani a magánzsebekbe.
Például a délpesti terület ellátására az István Kórház területén építenek új kórházat, miközben a Délpesti Jahn Ferenc kórház területén, mint dinoszaurusz-csontváz áll egy félbehagyott épület, közművekkel területtel jó megközelíthetőséggel, meg egy óriási kórház, mely igencsak megérett a felújításra.
Van ott nővérszálló is, az M5 autópálya mellett fekszik, ami a mai fővárosi közlekedési helyzetet tekintve maga lehetne a megváltás.
Mintha a lakásod felújítása és kifestése helyett telket vennél és építkeznél, miközben pénzed nincs.
Akik az új kórházakba kerülnek majd, ugyancsak várólisták áldozatai lesznek,  miközben az üzemeltetési költségeket fizetni kell - vagy be kell zárni kórházakat.
Így is be kellene zárni a meglevők egy részét, vagy más funkcióra alkalmazni, de a politika ezt szavazat-optimalizálási okoból nem engedi, itt minden halálgyárat üzemeltetni kell egészen addig, míg főigazgatóját is meg nem eszik a húsevő baktériumok.
Utoljára itt koherens és átfogó elképzelése az egészségügy átalakításáról szegény néhai Molnár Lajosnak volt, ki is nyírták őt annak rendje-módja szerint, mert ezeket az átszervezéseket lehetetlen érdeksérelmek nélkül végrehajtani.
Ha valaki azt gondolja, hogy Zacher Gábor magánszáma után elég, ha odaszórnak egy kis pénzt a dolgozók közé, hát nagyon téved.
Ez ugyan biztosít néhány hónap nyugalmat, de utána kezdődik minden előlről, és egyre súlyosabb lesz a helyzet.
Ez természetesen megfelel az aktuális hatalomnak, de neked nem annyira, ha csak nincsenek öngyilkossági terveid.


Szóval, ahogy nagyjaink is tanácsolják: Ora & Labora - imádkozz és dolgozz!
Imádkozz azért, hogy ne kelljen igénybe venned az állami egészségügyi ellátást és dolgozz azért, ha mégis beteg leszel, legyen pénzed megfizetni a magánellátást.
Persze, az se lenne baj, ha a kettő nem mosódna össze, ha nem zavarna be a hálapénz és ha lenne némi érdekérvényesítő képességed.
Ha nincs, Isten veled!



:O)))