Felhorgadt Debrecen népe a szörnyű hírre: akkumulátorgyárat akarnak építeni a ferdeszeműek a város ipari övezetében.
Felháborító, minden igaz civisnek - de tovább megyek, minden igaz demokratának ökölbe szorul a keze a rettenetes hírre, hogy gyakná meg a kecske a sok rohadt sárgát, akik el akarják inni a tisztított szennyvizet a magyarok elöl.
Annyuk elől igyák el!
Milyen alapon akarnak a libák által megszentelt rónán hétmilliárd euróból kilencezer munkahelyet létrehozni, rettenetes, bár eddig még pontosan nemigen körülírt környezeti károkat okozva?
Ki velük, nyomukat se akarjuk látni, méghogy akkumulátorgyár!
Hogy van már ilyen az országban?
Na és?
Azt is le kell rombolni, minek az nekünk?
Igaz a járműipar jövője az elektromos meghajtás, ahhoz meg nem lehet az delejt cekkerben vinni, de kit érdekel, majd harminc év múlva panaszkodunk, hogy kimaratunk a technikai fejlődésből!
Nem egyedi jelenség ez, magyarember kísértetiesen emlékeztet a hajdani Szovjetunió szépemlékű külügyminiszterére, Andrej Gromikóra, akit kollegái nyugaton csak Mr. Nyetként emlegettek konstruktív, kooperatív viselkedése okán.
Mi is szeretünk nemet mondani mindenre, ami fejlődés, mindenre, amit nem értünk, hiszen ezek félelmetes dolgok, legjobb az, amit megszoktunk.
Nem ez az első eset, mikor a környezetvédelmet politikai eszközként használják.
Szintén kínai ügy a Fudan Egyetem, melynek Budapesten lehetett volna campusa, de valószínűleg nem lesz, mert a világ egyik legjobb egyetemét, a "marxista kínai kémképzőt" elsodorja a tömeghisztéria.
Ez pedig ugyanakkora bűn az ország ellen, mint amekkora bűn a CEU elüldözése volt, szintúgy politikai okokból.
Az országon átvezető kínai vasútvonal sem volt sikeres ötlet, merthogy soha nem fog megtérülni, mondták a közgazdászok.
A hétszáz milliárd forintos fejlesztés nyolcvanöt százalékát kínai hitel fedezné, ennek fejében a kelebiai vasútvonal kétvágányú lenne.
Persze ezekben a projektekben benne van a magánérdek is, vastagon, de az kétségtelen, hogy az ország fejlődéséhez szükség van rájuk.
Beruházásokat csak a fejlett infrastruktúrával rendelkező országok képesek vonzani, ahol nincs út és vasúthálózat, abból az országból skanzen és hulladéklerakó lesz.
Igen érdekes és tanulságos kísérlet lenne a forgalmat három napra a Gyurcsány-kormány által megépíttetett autópályákról a régi utakra terelni, vagy az autópályák mentén felépített ipari parkok autópálya-csatlakozásait lezárni.
Felháborító, minden igaz civisnek - de tovább megyek, minden igaz demokratának ökölbe szorul a keze a rettenetes hírre, hogy gyakná meg a kecske a sok rohadt sárgát, akik el akarják inni a tisztított szennyvizet a magyarok elöl.
Annyuk elől igyák el!
Milyen alapon akarnak a libák által megszentelt rónán hétmilliárd euróból kilencezer munkahelyet létrehozni, rettenetes, bár eddig még pontosan nemigen körülírt környezeti károkat okozva?
Ki velük, nyomukat se akarjuk látni, méghogy akkumulátorgyár!
Hogy van már ilyen az országban?
Na és?
Azt is le kell rombolni, minek az nekünk?
Igaz a járműipar jövője az elektromos meghajtás, ahhoz meg nem lehet az delejt cekkerben vinni, de kit érdekel, majd harminc év múlva panaszkodunk, hogy kimaratunk a technikai fejlődésből!
Nem egyedi jelenség ez, magyarember kísértetiesen emlékeztet a hajdani Szovjetunió szépemlékű külügyminiszterére, Andrej Gromikóra, akit kollegái nyugaton csak Mr. Nyetként emlegettek konstruktív, kooperatív viselkedése okán.
Mi is szeretünk nemet mondani mindenre, ami fejlődés, mindenre, amit nem értünk, hiszen ezek félelmetes dolgok, legjobb az, amit megszoktunk.
Nem ez az első eset, mikor a környezetvédelmet politikai eszközként használják.
Szintén kínai ügy a Fudan Egyetem, melynek Budapesten lehetett volna campusa, de valószínűleg nem lesz, mert a világ egyik legjobb egyetemét, a "marxista kínai kémképzőt" elsodorja a tömeghisztéria.
Ez pedig ugyanakkora bűn az ország ellen, mint amekkora bűn a CEU elüldözése volt, szintúgy politikai okokból.
Az országon átvezető kínai vasútvonal sem volt sikeres ötlet, merthogy soha nem fog megtérülni, mondták a közgazdászok.
A hétszáz milliárd forintos fejlesztés nyolcvanöt százalékát kínai hitel fedezné, ennek fejében a kelebiai vasútvonal kétvágányú lenne.
Persze ezekben a projektekben benne van a magánérdek is, vastagon, de az kétségtelen, hogy az ország fejlődéséhez szükség van rájuk.
Beruházásokat csak a fejlett infrastruktúrával rendelkező országok képesek vonzani, ahol nincs út és vasúthálózat, abból az országból skanzen és hulladéklerakó lesz.
Igen érdekes és tanulságos kísérlet lenne a forgalmat három napra a Gyurcsány-kormány által megépíttetett autópályákról a régi utakra terelni, vagy az autópályák mentén felépített ipari parkok autópálya-csatlakozásait lezárni.
Aztán itt van Paks is.
Iskolapéldája ez annak, hogy ez az ország mennyire képtelen okulni a kudarcaiból is, pedig Bős-Nagymaros ügye a félrekezelt döntések állatorvosi lova lehetne.
Soha eddig még senki nem merte közzétenni, hogy mennyi pénzt veszítettünk azon, hogy politikai célra használtunk fel egy szakmai kérdést, és hogy ez az idők végezetéig évente mennyit vesz ki az adófizetők zsebéből.
Most újrajátsszuk ezt második szereposztásban, de ugyanazzal a statisztériával, ugyanolyan lelkesen ijesztgetve a laikus állampolgárt, mint amikor a Dunaszauruszt, meg a papírtigrist próbáltuk idomítani.
Tesszük ezt akkor, amikor egész Európa keresi a megoldást saját energia-problémáira, mikor a bezárt atomerőműveket újranyitják, mikor a közlekedés rohamléptekkel halad a szénhidrogén meghajtást felváltó elektromos meghajtás felé.
Hogy az akkumulátorokat tölteni kell?
Persze, de hát az áram a konnektorból jön, abban meg van, nem igaz?
Merthogy az oroszok építik, márpedig azok még gombot sem képesek gyártani, mint tudjuk.
Hogy a műholdakat üzemeltető atomreaktorokat az USA is az oroszoktól vette, az nem érdeles.
A világban több, mint négyszáz erőművi atomreaktor működik, ehhez hozzá jönnek még a hajók, tengeralattjárók és műholdak reaktorai, szóval a technológia kiforrott, az esetleges gondokat az ember okozza.
Ha valaki azt mondja, hogy szigorítsuk meg a környezetvédelmi ellenőrzéseket és szabjunk ki megkerülhetetlen szankciókat - ezzel csak egyet tudok érteni.
Azzal is, hogy az arra illetékesek minden tervezett beruházást vizsgáljanak felül környezetvédelmi szempontból ls, és ezeket a szempontokat ne írhassa felül semmiféle politikai vagy gazdasági megfontolás se.
De azzal, hogy egy atomerőművi beruházást egy politikai párt, egy latintanár, egy akkumulátorgyár felépítését egy ráérő háziasszony próbálja megakadályozni, ezzel nem lehet egyetérteni.
Szerintem a dolog a szakemberekre tartozik, nekik kell felelős véleményt kialakítani, egy esetleges vitát nekik kell lefolytatni, ha szükséges, akkor akár a Tudományos Akadémia felügyelete alatt.
Iskolapéldája ez annak, hogy ez az ország mennyire képtelen okulni a kudarcaiból is, pedig Bős-Nagymaros ügye a félrekezelt döntések állatorvosi lova lehetne.
Soha eddig még senki nem merte közzétenni, hogy mennyi pénzt veszítettünk azon, hogy politikai célra használtunk fel egy szakmai kérdést, és hogy ez az idők végezetéig évente mennyit vesz ki az adófizetők zsebéből.
Most újrajátsszuk ezt második szereposztásban, de ugyanazzal a statisztériával, ugyanolyan lelkesen ijesztgetve a laikus állampolgárt, mint amikor a Dunaszauruszt, meg a papírtigrist próbáltuk idomítani.
Tesszük ezt akkor, amikor egész Európa keresi a megoldást saját energia-problémáira, mikor a bezárt atomerőműveket újranyitják, mikor a közlekedés rohamléptekkel halad a szénhidrogén meghajtást felváltó elektromos meghajtás felé.
Hogy az akkumulátorokat tölteni kell?
Persze, de hát az áram a konnektorból jön, abban meg van, nem igaz?
Merthogy az oroszok építik, márpedig azok még gombot sem képesek gyártani, mint tudjuk.
Hogy a műholdakat üzemeltető atomreaktorokat az USA is az oroszoktól vette, az nem érdeles.
A világban több, mint négyszáz erőművi atomreaktor működik, ehhez hozzá jönnek még a hajók, tengeralattjárók és műholdak reaktorai, szóval a technológia kiforrott, az esetleges gondokat az ember okozza.
Ha valaki azt mondja, hogy szigorítsuk meg a környezetvédelmi ellenőrzéseket és szabjunk ki megkerülhetetlen szankciókat - ezzel csak egyet tudok érteni.
Azzal is, hogy az arra illetékesek minden tervezett beruházást vizsgáljanak felül környezetvédelmi szempontból ls, és ezeket a szempontokat ne írhassa felül semmiféle politikai vagy gazdasági megfontolás se.
De azzal, hogy egy atomerőművi beruházást egy politikai párt, egy latintanár, egy akkumulátorgyár felépítését egy ráérő háziasszony próbálja megakadályozni, ezzel nem lehet egyetérteni.
Szerintem a dolog a szakemberekre tartozik, nekik kell felelős véleményt kialakítani, egy esetleges vitát nekik kell lefolytatni, ha szükséges, akkor akár a Tudományos Akadémia felügyelete alatt.
Vissza kellene adni a szakértelem becsületét, és ez a környezetvédelemre kiemelten igaz, mert itt okozták már a legtöbb kárt Ökoboszi és társai, akik harcias fellépésükkel elhitették az emberekkel, hogy az ő érdekeiket képviselik.
A politikai erőknek is el kellene fogadniuk, hogy a szakmai kérdéseket a szakmai intézményekre kell hagyni, és fel kell hagyni a szakmai halandzsával turbózott politizálással.
Az, hogy valaki civil, nem jelenti azt, hogy mindjárt szakértővé is válik, legyen bármennyire is tiszteletreméltó a szándéka.
Nehéz ügyek ezek, mert senki sem szereti, ha a telke szomszédságában hulladéklerakó épül, de valahol, valakinek a szomszédságában fel fog épülni.
Gyermekkoromban minden falu saját szemétteleppel rendelkezett, ezek felszámolása a környezetvédelem soha el nem évülő érdeme.
Budapest szennyvize is túlnyomórészt tisztítva kerül a Dunába.
Bagózni se lehet a buszmegállókban - igaz, Százhalombatta rákkeltő füstje még vígan szennyezi a levegőt. de hát a kis lépés is lépés - haladni kell.
A politikai erőknek is el kellene fogadniuk, hogy a szakmai kérdéseket a szakmai intézményekre kell hagyni, és fel kell hagyni a szakmai halandzsával turbózott politizálással.
Az, hogy valaki civil, nem jelenti azt, hogy mindjárt szakértővé is válik, legyen bármennyire is tiszteletreméltó a szándéka.
Nehéz ügyek ezek, mert senki sem szereti, ha a telke szomszédságában hulladéklerakó épül, de valahol, valakinek a szomszédságában fel fog épülni.
Gyermekkoromban minden falu saját szemétteleppel rendelkezett, ezek felszámolása a környezetvédelem soha el nem évülő érdeme.
Budapest szennyvize is túlnyomórészt tisztítva kerül a Dunába.
Bagózni se lehet a buszmegállókban - igaz, Százhalombatta rákkeltő füstje még vígan szennyezi a levegőt. de hát a kis lépés is lépés - haladni kell.
Maradt még persze feladat csőstül, volna miért harcolni éppen, hát ne öntsük ki a fürdővízzel együtt a gyereket, ha lehet.
:O)))
:O)))