2019. július 29., hétfő

HASONLÓ A HASONLÓNAK

Similis simili gaudet, mondja a művelt francia, és ezzel el is árulta Megmentőnk világméretű sikereinek titkát.
Hasonló a hasonlónak örül - és tényleg.
Ott ül a sok bambapofájú, akinek zsebéből ez a csibész kilopta a pénztárcát, elvette gyerekei jövőjét, megpocsékolta a lányát, a feleségét, és a végén beletörölte a Simicskától elhíresült elegytől nedves, ám nemzetiszínűre mázolt farkát a frissenmosott függönybe, de szava nincs, és néz rá, mint liba az Istenre.
Közöttük és a
 halljakendek között üldögél néhány olyan is, aki haszonélvezője a Nagy Nemzeti Lélekvásárnak, akinek leesett már kis lóvé az urak asztaláról, ők legalább nem hülyék.
Orbán sem hülye, csak csibész és szociopata, megalomániás tróger, aki lassan de biztosan nevére íratja az országot, ami azért még errefelé is szokatlan, ilyet azért Horthy, Szálasi, Rákosi sem tett, Kádárról nem is szólva.


Tusványos az aktuális hülyeségek meghirdetésének helye, itt hirdet igét népének atyja minden évben, tulajdonképpen ez vette át az országértékelések szerepét, melyek szintén az ő hazudozásairól szóltak, de ez mégiscsak jobb, hiszen itt aztán végképp nem kell félnie az ellenvéleménytől, itt a szekta tagjai és szellemi és mentális kihívásokkal reménytelenül küzdő vazallusok előtt beszél.
Hogy ezt az elmeosztályt hogyan tudta összegyűjteni, az maga a csoda, de hát kétségtelen, hogy közöttük még ő is elfogadhatónak tűnik.
Senkinek nem tűnik fel, hogy minden évben mást mond, hallgatósága a hanglejtésre érzékenyebb, mint a tartalomra.
Tényleg olyan, mint egy király, és nem ő lenne a történelemben az első bolond, akit trónra emeltek hívei és ellenfelei, viszont királykodásának mintája nem az angol modell, hanem olyan ő, mintha a  a mesekönyvekből ismert király lépett volna közénk.
De az s lehet, hogy a modellek történelmünk hajnalának uralkodói, akik éppen most piszkálják ki fülükből a kihűlt ólmot, készülődve a vérfürdőre...
Merthogy, mint elmondta, van már politikai erőnk, gazdasági erőnk, és nemsokára lesz - és itt mondókáját sejtelmesen félbehagyta, a média meg elfelejtette megkérdezni, amit mindahányan tudunk, hogy a katonai erő az, amire vágyik ez a botcsinálta hadfi.
Talán ez volt tusványosi szereplésének egyetlen pozitívuma, hiszen ha elkezdi cizellálgatni haderőfejlesztésünk célját és helyzetét, akkor nem biztos, hogy nagy népszerűségre tett volna szert szövetségeseink a kisantant államainak körében.
A színpad díszletének falára mindenáron fel akarja akasztani azt a puskát, mely - a tapasztalatok szerint - az előadás során mindenképpen elsül.



Mindegy, ezen is túl vagyunk, sok újat nemigen hallhattak tőle azok, akik úgy tekintenek rá, mint a csodára, a mantra a szokásos elemekből állt össze, migránsok, Brüsszeli bürokraták, miegyéb... - ami a klímaváltozás elleni küzdelmet illeti, vagy, hogy az orvoshiány miatt kórházak válnak működésképtelenné - erről nem esett szó, ez nem téma.
Übü király új stadionokat helyezett kilátásba, új sikereket vizionált, láthatólag eljutott arra a stádiumra, amikor már el is hiszi, amit mond.

Egyelőre nappal még nem hordja a koronát, csak éjszakánként próbálgatja, és csodálkozik, hogy most nem olyan kényelmes, mint amikor még a Népszabadság is ott volt az újságok között, melyekkel kitömte, merthogy a füle nem tartotta elég szilárdan.
Azt mondják sokan, hogy a magát Magyarországnak képzelő Malackát békés úton nem lehet már eltávolítani.

Én azért reménykednék ebben.
Az önkormányzati választás majd jelzi, hogy valóban reménytelen-e a dolog, mert ha igen, akkor még hosszú ideig kell elviselnünk a magyar történelem talán legkártékonyabb politikusát.


Majd kiderül.
:O))) 

2019. július 14., vasárnap

HATALMI ÁLMOK

Innen már csak egy lépés, és körbehordoztatja a véres kardot, melyet a migránsveszélyre való tekintettel közbeszerzési eljárás és parlamenti döntés nélkül szerzett be Piréziából, vagon-tételben, kissé emelt darabáron, melyből a szállító majd visszacsurgat valamennyit.
A véred meg te adod hozzá előbb-utóbb.
Agresszív kismalac fegyverkezik vadul, ez egy jó üzlet, nem ötfilléres tételekről van szó, itt még a kerekítési összeg is tetemes, emellett az egész ügyletet úgy el lehet dugni, hogy mire észreveszed magad, már vasfazékkal a fejeden ülsz a harcmezőn, jó magyar szablyádat lengetve.
Időnként bánatosan odatéved tekinteted a MÉH-telepre, melyen éppen a kilőtt harckocsikat készítik fel funkcióváltásra: kovácsoljunk lábosokat a tankokból!

Olyan ez, mint a bolond család bevásárlása, a spejz üres, a család fele éhezik, de a fizetésből nem a tartozásokat adják meg, nem a gyereket taníttatják, nem a nagymamát gyógyíttatják meg, míg nem késő, hanem lendkerekes autókat vesznek Apukának, merthogy nem volt neki gyermekkorában és most be kell pótolni a mulasztottakat.
De veszünk harci helikoptereket is, meg törjük a fejünket harci repülőgép vásárláson is, a különösen fontos kormánygépeket már meg is vettük, kicsiket is, ha gyorsan kell menekülni, meg nagyokat is - hátha a Gyurinak lesz ideje bepakolni az aranykészletet.



Ha már egyszer bejött a dolog a Gripenekkel, miért ne jönne be a Párducokkal, most vettünk éppen kikötőt is, úgyhogy egy kisebb flotta beszerzése is aktuálissá válhat, mondjuk a vitéz nagybányai Horthy Miklós hordozó, mellé egynéhány kísérőhajó, a vitéz gumilaky Rogán Tonya cirkáló, meg a Wiking Sigyn romboló.
Közben a János Kórház sebészetén nincs délelőtt melegvíz, a frissen műtött betegeket nyári üzemmódban, hideg vízben mosdatják, nyakig szarban ül az oktatás, az egészségügy, a gyermekek negyven százaléka szegénységben él, a családi pótlékot tizenegy évvel ezelőtt emelték utoljára, a falvakban nincs már orvos, de Malacka elégedett.
Szelektív látása csak a stadionokat ismeri fel, dózerral tolja a pénzt a határontúliaknak, vakulj paraszt.
Sajnálatos, de csatlósaival együtt elvesztettek minden mértéktartást, és úgy tűnik, nem félnek, azt hiszik, hogy sunyi jogászkodással mindent meg lehet úszni.
A látszat egyébként ezt támasztja alá, de nem kellene elfeledkezniük Ceaușescu példájáról sem, a falnak szinte mindegy, ki mögött porzik, ha az előtte állóra lőnek.



Egy dolgot viszont nem értek pontosan: Ki ellen akarja bevetni ezeket a fegyvereket?
Merthogy itt körbe vagyunk véve NATO szövetségesekkel. Szerbia és Ukrajna lóg talán ki a sorból, de ezek meg annyival erősebbek, mint mi, hogy egyszerűbbnek tűnik azonnal beolvasztani a pénzedből megvásárolt technikát, mint csörömpölni vele.
Jelzem, Harcimarcitól kitelik, hogy ultimátumot intéz Ukrajnához, követelve a magyar, mint kizárólagos államnyelv bevezetését.
Nem emlékszem, hogy ért volna bennünket mostanában katonai fenyegetés, a helyzet nem is olyan, hogy ettől kellene tartanunk.
Ezeknek a beszerzéseknek kettős lehet az indoka: egyrészt megvásárolni Németország jóindulatát, aztán az amerikaiakét - meg a jutalék.
De mi van akkor, ha a megrendelést köszönettel elfogadják, de a bajkeverőtől meg akarnak mégis szabadulni?
Miniszterelnök-jelöltekből még a legreménytelenebb helyzetben levő országokban sem szokott hiány lenni - Malacka eltávolítása után is lesz, aki meghozza ezt az áldozatot a Haza oltárán.
Gondban van most , akármit is iparkodik kommunikálni, de hát ő olyan, mint a vas.



Ezért is kellene addig ütni - természetesen politikai értelemben - míg meleg...


:O)))

2019. július 9., kedd

HŐGUTA UTÁN, HŐGUTA ELŐTT

A hőség itt már mindenkinek az agyára ment, ha nem jön ez a kis enyhülés, meglehet, az ország lakosságának túlnyomó többsége már visszaugrott volna a pálmára és kókusszal dobálná a migráncsokat, hiányukban a buzikat, a zsidókat és a cigányokat - persze tetszőleges sorrendben.
De a demokráciáról vallott felfogás olyan neves embereket is kókusz-szüretelésre késztetne, mint például a nemzetközi hírű ellenzéki rádió drága-jó műsorvezetőjét, aki lassan már nem látja a nyakkendőjét sem könnyben úszó szemétől.
A könnyeket az a meghatottság csalhatta a szemébe, melyet saját mérhetetlen sportszerűsége és demokratizmusa folytán érzett, mikor egy hallgatója felvetette, hogy - véleménye szerint - Orbán manifeszt elmebeteg, ami aztán vagy igaz, vagy nem, amit elbírálni valóban az elmegyógyászok dolga lenne, de nem teszik.
Így aztán soha nem derülhet ki, hogy nevezett államférfi valóban azért harapja le a bögre fülét, mert az felettébb ízletes falat, vagy azért, mert mentálisan deviáns, ami nem nagy baj, csak kezelni kellene...

A neves műsorvezető nehezményezte, hogy beszélgetőpartnere sommás ítéletet fogalmazott meg, hiszen a minősítést nem maga a páciens fogalmazta meg (fekete, cigány, zsidó, szociopata az, aki annak vallja magát, ugye...), és diagnózisnak se mondható, hiszen nem szakember állapította meg.
Ő csak egy laikus, aki besokallt az országot elborító stadionok rögeszmés építésétől, a neves államférfi téveseszméjétől, miszerint ő személyesen Magyarország, l'etat cest moi, ahogy a művelt piréz mondja, ugye.
És a mérhetetlen és mértéktelen tolvajlásoktól, melyeket ma már nem is titkol, hülye hívei egy részé
nek még a morzsákból se pottyantva, cserébe viszont gyűlölködhet mértéktelenül és szabadon.


Ha beül valaki egy autóbuszba, akkor van némi esélye arra, hogy a buszt vezetésre alkalmas ember vezeti - még ekkor is lehet persze gond, de az esély a PÁV vizsga letételével valamelyest csökken.
Viszont annak, aki az ország gigabuszát vezeti, még jogosítvány se kell, neki elég kinyilatkoztatni, szakérteni, bölcs pofákat vágni.
Az út stadionok  és rokonai pénzhegyei, szállodái, kikötői között vezet, az út szélén az árokban néhány ezer nyomorult teteme, és egy-két gyanús hulla, akik a létrájuk után szaladgáltak a forgalomban, vagy megöngyilkolták magukat itt-ott - rendőrautóban például.
Vagy infarktust, esetleg rákot kaptak, szívroham érte őket tulajdonuk kizsarolt elvesztésének másnapján, vagy árokba rohantak a kihalt úton...
A Gigatörpe mindenhez ért, mindenben ő az illetékes.
Képzettsége alapján legfeljebb jogi előadó lehetne valamelyik strómanja egyik vállalatának valamelyik osztályán, de ő bátran dönt ezermilliárdokról, az ország sorsáról, gyermekeid jövőjéről -  egyszemélyben.
Ha valaki kártékony volt az országra, hát - azt hiszem - neki nincs párja.

Ő a gyűlölet megszállottja, a megosztottság apostola, maga az erkölcsi nihilizmus.
Ha valaki ezt szóvá teszi, akkor - ha már helyeselni nem mer - legalább hallgasson, ne végezze el azt a piszkos munkát, amit a pockosnak és tolvaj bandájának kellene elvégezni.
Ez nem sportszerűség, nem korrektség, ez maga a szervilizmus.


Természetesen az agybarázda-billegető nem válogat, az alsóbb néposztályok agyában is rendes pusztítást végez, ha reátör az éhség.
Legutóbb például az EMIH megbízásából végett közvélemény-kutatást a Medián,
melynek eredménye önmagában is elkeserítő, lévén, nem csak azt mutatja meg, hogy a magyar társadalom nem ismeri saját történelmét, de azt is, hogy nem is akarja megismerni. 
A leginkább meghökkentő az volt, hogy a megkérdezettek ötvenöt százaléka szerint „ennyi évtizeddel a holokauszt után már le kéne venni ezt a témát a napirendről”.
Nem kétséges, vannak dolgok, melyeket nem szívesen nézeget az ember, van, amire jobb lenne nem emlékezni, de elfelejteni sem lehet, mert az ember így is többnyire könnyebben felejt a szükségesnél, és nem árt hát emlékeztetni borzalmas döntéseire.
Ilyen alapon már régen el kellett volna felejtenünk a mohácsi csatát, a két világháborút, a nyilasok uralomra-juttatását, hogy például régi, dicső tetteinkről ne is beszéljünk, melyek közül - sajnos, most így hirtelen - egy se jut eszembe...
Nem azt mondom, hogy minden magyarnak minden napját azzal kell kezdenie, hogy megbánva felmenői bűneit imát mond a vészkorszakban elhunytakért, de bizony, felejteni sem lehet, mert az ember hajlamos a bűnismétlésre.
Ha az ember a délszláv háború emberiség-ellenes bűneire gondol, akkor be kell látnia, a borzalmak sem térben, sem időben nem állnak túl messze tőlünk, különösen úgy, ha ostoba és ganélelkű politikusok saját hatalmuk fenntartása érdekében élesztgetik a gyűlölet soha ki nem hunyó parazsát.
Nem vigasz az, ha tudjuk, hogy a fellobbanó láng azokat is elpusztítja, akik a lángot élesztgetik.


Oda kellene erre is figyelni...


:O)))