GENERÁCIÓK ÉS DEGENERÁCIÓK

Fene tudja, az ember soha sem lehet tisztában a saját életkorával.

Van ugye a biológiai életkor, mely a születés dátumától számlálja az időt, ennek alapján egyszerű számtami művelettel meghatározható az életkor.
Aztán van a biológiai kor, mely összehasonlításon alapul, és azt vizsgálja, hogy az ember milyen állapotban van úgy általában, majd ezt összeveti mindenféle tapasztalati számokkal.
Ennek alapján néhány ember, akiknek a biológia kora - mondjuk - hetven év, megállja az összevetést az ötven évesekre vonatkozó egészségügyi - statisztikak adatokkal.
Nem ritkaság ez, hiszen egy egész életében árokpartot tisztító közmunkás állapota általában sokkal rosszabb, mint egy egészségtudatos középosztálybelié, aki odafigyel - és van is rá pénze -, hogy mit eszik, rendszeresen sportol, és a munkájából következőleg az agyát is folyamatosan foglalkoztatja.
Aztán érdemes azon is elspekulálni, hogy valakinek a gondolkodása milyen állapotban van.
Van aki érdeklődik a világ dologai iránt, korától függetlenül tanul, olvas, politizál, tájékozódik - és bizony van olyan is, aki a malacprogramot favorizálja, eszik - iszik - dagonyázik, - no, esetleg még a szex, de azt is inkább csak az ösztönei diktálják.
Utóbbi szellemi készételen él, és amikor azt hiszi, hogy véleményt mond, akkor a csak a számára előrágott és besulykolt szövegeket böfögi vissza.
Szóval, nem egyszerű dolog valakinek a koráról véleményt mondani, hiszen annyi és annyi dolog befolyásolja...


És akkor még az egyéni adottságokról szó sem esett.
A héten kedvenc klubomban - miután előző alkalmakkor a régi szereplők és az ujonnan feltünő, tökösre dizájnolt üstökös méltatásán, valamint a kormánypárt és az ellenzék tevékenységének megemésztésén többszörösen és eredményesen túlestünk, új témát vitattunk meg.
A bevezető előadást a klub ifjúsági szervezetének képviselője (bis hundert und zwanzig...) tartotta, aki bár még csak kilencvenöt, de máris elfogadható élettapasztalattal rendelkezik.
Belebotlott egy előadásba (brit tudósok ugye..), mely arról szólt, hogy téves volt az a feltételezés, melyszerint az agysejtek az idők során csak pusztulnak, bizonyíték van rá, hogy újak is képződnek.
Annak dacára, hogy neki - ha nem is igazolódna az új elmélet - még vagy száz évre elegendő elpusztítható agysejtje van, - annyira megörült ennek, hogy meg akarta osztani velünk.
Szerintem felmérte, hogy azért nem állunk mindannyian iyen jól... 
Aztán ott van anyukám is, aki szintúgy 1928-ban született, és ma széleskörű tudással rendelkezik az angol premier liga, a spanyol és a német bajnokság  labdarugó csapatairól, beleértve az átigazolási problémákat is, ugye.
Igaz, ő edzésben van, keresztrejtvényt fejt - a skandinávot nem szereti, mert túl könnyű. 

Hulladékidejében megtanul egy-egy verset, a háztömb körül minden nap nordic walking edzést tart, - mikor egy szomszédjával a botjai nélkül találkozott a boltban, az boldogan gratulált a felgyógyulásához.
Nyaranta az öcsémmel és a sógornőmmel minden nap egy-egy vodkával tartanak ötórai teát, az unalmat hírből se ismeri.
A barátom és évfolyamtársam még fiatalka, ezért tőle nem várható kiemelkedő eredmény, de azért - már nyugdíjas korában - megtanult lengyelül, mert imponált neki, hogy talált egy népet, mely történelmünk folyamán nem háborúzott velünk.
Barátságunk okát ő a Kárpátok képezte akadálynak tulajdonítja.
Vannak emberek, akik nem nyughatnak, nem izgatja őket a koruk, csak hemzsegnek mint a sajtkukac.


Tulajdonképpen az ember hatvanöt fölött már nem fél semmitől, hiszen addigra általában szembenéz az élet véges voltával. el is fogadja, és reméli, hogy számára az elmúlás  fájdalommentesen adatik meg.
Mégis, attól rettegünk, hogy elveszítjük annak a fehérjekupacnak a csodálatos képességeit, melyet a fejünkben hordozunk, és amelyik képessé tesz bennünket arra, hogy értékeljük ezt a csodát, melyet életnek nevezünk.
Természetesen a  mai világban az ifjúság nem minden esetben értékeli ugyanúgy az öregedést, mint aki már benne él - igaz, annak idején mi is ebbe a csapdába estünk.
Rendesebb társadalmakban (elszigetelt amazóniai törzsek, indiánok, az antik spártai, krétai geruszia) még tisztelték az öregeket.
Valószínűleg ez felénk is így lehetett, hiszen a népmesékben a boszorkány (láttátok volna húszéves korában, milyen dögös tyúk volt...) azt szokta mondani a legfiatalabb legénynek, hogy szerencséd, hogy Öreganyádnak szólítottál! - de hát azóta sokat változott a világ.
Persze ezt csak az ifjúság képzeli így, élettapasztalat hiányában, az érettebb korosztály már tudja, hogy bár a világ változik, az ember éppen olyan, mint amikor leesett a fáról, sőt - egy része inkább a fán maradtakra hajzik.
Megírták már a klasszikusok is, hogy a termelőerők fejlődése mértani, míg a tudat számtani haladvány szerint fejlődik, ezért van az, hogy ma úgy rázzuk az atombombát, mint hajdan Balambulu a kőbunkót a barlang előtt.


Az ifjúság szép tévedése, hogy a világ az ő megszületésükkel kezdődött, hogy ami ennek előtte történt az mind-mind elavult, az előttük született emberek nem értik a mai világot, hiszen az egészen más, mint régen volt.
Ami azt ileti, csak nekik volt régen.
Aki már akkor is élt, mikor ők megszülettek, annak szinte tegnap volt, hogy a mobiltelefonhoz az akkumulátort külön táskában cipeltük, meg, hogy a scsotka után nem sokkal a  holdraszállásnál használt számítógépek teljesítménye kisebb volt, mint az ifjú titán eszéé, amit a zsebében hurcol.
Igaz, a világ felgyorsult, szinte robbanásszerű technikai fejlődésen megy keresztül.
A mai helyzetet talán az ipari forradalomhoz lehetne nasonlítani, csak ma nem a szövőgépek jelentek meg, hanem a robotok és a mesterséges intelligencia.
Hogy ma ki mit ért meg a változásokból az nem életkor kérdése, hanem az egyéni érdeklődésé, az ismereteké és hát bizony a tapasztalatoké.
Aki ma fiatal, az holnap már középkorú és holnapután idős lesz, és akkor majd jobb esetben mosolyogni fog, ha találkozik ifjonti önmagával.
Az idő rohan, és az évek múlásával egyre gyorsabban rohan.
Az élet változásaira pedig az ifjabb generációknak fel kellene készülniük, elsősorban szemléletben.
A gyorsuló világ nem kedvez a konzervativizmusnak, és nem kell illúziókban se ringatni magunkat.
Az új világ a nyakunkon van, nincs okunk ötven éves távlatokban gondolokodni.
Ki akar ma villamoskalauz lenni?
És viceházmester?
Van bolt, ahol már csak akkor ül be pénztáros a kassza elé, ha speciális igény van rá, egyébként a vevő magának készíti a számlát, és pénz nélkül fizet, a lányok egy része meg ebédet nem főz, hanem rendel.
Vannak szakmák, melyeket a kihalás veszélye fenyeget - például a könyvelők, a jogászok, az egészségügyben dolgozók egy részét, de az automatizálás sok manuális tevékenységet is kiirt.
Divat ma a fiatalságot különleges értéknek tekinteni, pedig hát nem az, - csak egy kellemes és szép átmeneti állapot.
Nem a fiatal fog megélni nem is oly sokára, hanem az, aki alkalmazkodni tud a változó világhoz.
Aki nem, az szenvedni fog, és ez akár a társadalmakra is igaz.
Amelyik társadalom nem tud majd alkalmazkodni , az tönkremegy.
És akkor mindegy, hogy tagjai, a generációi az abc melyik betüjével jelölik egymást.
Ezen kellene törni a fejünket  egyénileg, és társadalmi szinten is, különben baj lesz, és nem kicsi.
Ennek megjövendöléséhez még jóstehetség sem kell.

:O)))

AZ ÉN KONTEÓM

A konteó az angol conspiracy theory magyar megfelelőjének, a konspirációs teóriának helyiérdekű rövidítése, mely igen népszerű műfaj manapság a világban.
Elsősorban a nehezen érthető politikai-gazdasági folyamatok, események  magyarázatára találták ki azok, akik pontosan tudják, hogy a kiváltó okokat pontosan soha nem fogják megismerni, hiszen ez nem igazán érdeke azoknak, akik azokat előidézték.
De hát az ember már csak ilyen, minden számára érthetetlenre szeretne okot és  magyarázatot találni.
Csak saját gondolkodásának egyszerűsége vagy bonyolultsága szab határt annak, hogy az eredmény milyen lesz.
Példa ezer van, a Kennedy-gyilkosságtól a gyíkembereken át a háttérhatalom covid-ármánykodásáig.
De a hétköznapi életben is találkozhatunk sokszor ilyesmivel - például valakinek meghal egy hozzátartozója, akkor annak bizonyára orvosi műhiba az oka, nem más.
A lényeg, hogy számunkra rejtély legyen az ok, aztán majd találunk hozzá magyarázatot.


Napjainkban ilyen a Magyar Péter jelenség, melyre lehet egyszerű és bonyolult társadalompolitikai magyarázatot is adni.
Például, hogy tele van már a hócipőnk, (de hiszen az már évtizedek óta tele van...), de lehet tudóskodni a klasszikus baloldal válságáról és a neoliberális nyomulás csődjéről is.
Magyarázatként egyik sem teljes,  a hiányérzeteket jobb helyeken konteóval töltik ki.
Valamirevaló bloggernek természetesen van saját konteója.
Megérhetitek hát, hogy én sem maradhatok ki ha trendi szeretnék maradni, márpedig én aztán a haladás élvonalában akarok üzemelni, ez iránt ne is legyen semmi kétség!
Ime!

Az én konteóm alapvetése, hogy szeretett vezérünk nem hülyegyerek.
Ez mindjárt egy gyenge pontja is lesz az érvelésnek, hiszen magyarember politikai ellefeleit ab ovo idiótának tartja, ergo nem elég , hogy a Magasztos alkatilag csüngőgasú, természetesen nem lehet okos sem.
Nincs ez másként Gyurcsány esetében sem, aki a Fidesz hívei szerint nem elég, hogy hazudós, de nyilánvalóan nyálcsorgató, rángatódzó  hülye is.
Ennek dacára azt gondolom, hogy buta ember nem lenne képes öt választási cikluson át hülyére venni a sok oskostojást, fadugós váteszt és igazlátót.
Csak van ott ész a veszteskakas frizura alatt, mégha azt a mi szemszögünkből rosszul is használja, hiszen nem a mi kitömött marhabőr pénztárcánk Mészáros Lőrinc...
Hogy életben tartsa rendszerét, folyamatosan értékelnie kell helyzetét és az eredménynek megfelelően a szükséges korekciókat el kell végezni.
Az utolsó helyzetértékelések valószínűleg arra sarkallták, hogy tegye meg a szükséges óvintézkedéseket egy számára kedvezőtlen fordulat ellen.
Külpolitikai téren a saját táborban már mindenkivel összeveszett aki él és mozog, nézetei - különösen az EU és USA mai vezetői körében nem túl népszerűek.
Lehetne ugyan reménykedni némi változásban, de ismerve a politikát és Trumpot is, nem lehetetlen, hogy ő lenne az, akit felszolgálnának - piros káposztával - egy esetleges békülési banketten.
Nem ez az egyetlen oka annak, hogy kelet felé fordult, szerepet játszik ebben pragmatizmusa és politikai realitás-érzéke is.

Tudja jól. hogy a világ egy része - indokoltan és nagyon - utálja az USA hegemonista, neokolonialista politikáját, és azt is , hogy általában többen imádják a felkelő, mint a lenyugvó Napot.
Azt is tudja hogy aki ebből kimarad, az lemarad.
Ergo, a mai helyzetben nem számíthat arra, hogy a nyugati nagyhatalmak tovább pénzelik, sőt.
És mivel már mindent a nevére vagy strómanjai nevére vett, vagy  résztulajdont szerzett abban, aminek az adott politikai lehetőségek között értelme volt, elemi érdeke az, hogy a zsákmány a kezében maradjon, és  ez a gazdaság műkodjön is.


Belpolitikailag pontosan ismeri választóit, magyarember mentalitását, ismeri ellenfeleit is.
Tudja jól, hogy hosszú hatalmon maradása nem neki kedvez.
Nem azért, mert az emberek megértették, átlátták azt az itt a piros-hol a piros játékot, melyet oly profin játszik, egyszerűen unják már a kenetes pofáját és olyan versenyzőre vágynak, aki olyan, mint ők szeretnének lenni: fiatal bátor, jóképű, igazságszerető, szabad és szókimondó, gazdag és macsó.
Még valamennyit ugyan ki tudna húzni a hatalom csúcsán, de egyszer azért vége lenne, és jobb nem kipróbálni, hogy ez a vég dicsőséges lenne-e?
Hatvan elmúlt, ki tudja, meddig bírja a nyomást, az örök éberséget.
A társadalom még nekikergethető lenne a kegyetlen balettmestereknek, az embertelen férjverőknek, a nőknek, kik szexuális zsarolással családon belüli férfialázásban élik ki magukat, a kerékpárosoknak (két légy - egy csapásra...), a cica-bántalmazóknak, a telhetetlen, két kiflit egy reggelire bezabáló nyugdíjasoknak - végül is mindegy, csak a társadalom utálhasson valakit, mert addig is nem őt utálja. 
De az unalommal nem tud mit kezdeni, az kikezdi a tekintélyét, és sokan ma is már úgy unják és utálják, mint Harangláb a kukoricagölödint.

A saját vazallusaival is egyre nehezebb, csak rá kell nézni Rogán alattomos képére vagy Lázár róka-tekintetére és elfogja az embert az ideg, oszt mehet a Graz nevű bolgár tengerpartra kikezeltetni.
A tetejébe állandóan a demokrácia hiányával csesztetik kül és belföldön egyaránt, pedig olyan jól bevált az egypárt a többpártrendszeren belül, olyan jól működik.
Hát jól van, egye meg a fene, legyen demokrácia - ahogy én akarom!

Legyen a minta az angolszász társadalom, úgyis azt zabálja a sok lyukaszoknis belvárosi értelmiségi, de el lehet adni bulvárilag a közmunkásnak is - habár az, hogy Rasiból Diana hercegnőt csináljak a plasztikai sebész számlája miatt felemésztené az idéig összeszerzett vagyon tetemes részét.
Da a kétpárti váltógazdálkodás megfelel, már persze, ha mindkét pártot én tartom kézben.
A jelenlegi ellenzékből váltópártot gründolni nem lehet.
Akiket én küldtem ellenzékinek azok már elkoptak a használatban, akik meg maguktól olyanok, amilyenek, azok már be vannak terelve egy karámba, ott siránkozhatnak meg sápítozhatnak, de csinálni sokat nem tudnak, - néha már mintha nem is akarnának.
Majd lassan elkopnak.
Mióta kolostornak kereszteltem a kuplerájt, már nézegetnem sem kell őket, a Karmelitánál meg legfeljebb a kordonokig jutnak el - ha akarom.
Így aztán ezt nem érdemes megmosdatni, Anikó, csináljunk újat!
Hát nézzük, mi kell ehhez!
Egy nyeretlen kétéves, akiről elhiszi a nép, hogy rettenetesen haragszik rám, hisz eddig én etettem, de most elhúztam előle a moslékos-tálat.
Ez persze nem jó elsődleges érv, de ott az asszony, akit én tettem taccsra, 

és el lehet hitetni, hogy hősünk a méltánytalanságon annyira megsértődött, hogy félretéve jogos férfibüszkeségét megvédi az asszonyt, akár börtönbe juttatva is.
De ez is jó, hiszen a dolog kifutása így már egyértelműen az én kezemben van.
A nyeretlen is, hiszen a rágalmazás csúnya dolog, börtön is járhat érte, hát kell az neki?
Depersze nem, hiszen ő és hűtlen arája tudja, hogy mire megy ki a játék, és ha bárkinek elmondják, szép temetést kapnak.
Valószínűleg  már a gyerekeik is tudják, hogy azért ők szeretik egymást, de most úgy kell csinálni, mintha.
A többi már ujjgyakorlat és sakkjátszma.
Pártalapítás, tervezett kis bukás majd a választásokon, egy Jelcin-Putyin tipusú megállapodás.

Megfelelő biztosítékokkal ellátott szerződések, megfelelően dokumentált kompromittáló anyagok, eredménytelen lejárató-kampányok, tabernákulumnak álcázott széf az atombiztos bunker kápolnájában Hatvanpusztán, kulcsposztokon saját kulcsfigurák.
Martalék-lista (kiket lehet odadobni a nép vérszomjának kielégítésére), például Lázár, Márki-Zay,Tompika - és így tovább.  
A lényeg, hogy úgy adjunk takarmányt a Nyugatnak, hogy a Keletet se haragítsuk magunkra, a tőkénk tehesse a dolgát és a nép legyen nyugodt, hiszen rendszert váltott.


Sajnálatos, hogy nem lehetett Kormányzó, méginkább, hogy Gazsin azért csak látszik valamelyik terhelt távoli ős és az átdorbézolt éjszakák nyoma, még sajnálatosabb, hogy a rokonságban nincs egy valamiravaló utódjelölt.
Habár, ha ez a Vitézy-gyerek lenyomja a búsképű pedálos égimeszelőt, még lehet belőle valaki...
Nem ez lenne az első ország, ahol a váltópártok mindegyike egyazon hatalmi elit érdekeit szolgálja, a nép legnagyobb megelégedésére.
Csak nem szabad elfelejteni: panem & circenses, és ha a cirkusz nagy és szórakoztató, akkor a kenyér akár kisebb is lehet.

Persze ez csak játék a lehetőségekkel, ilyesmire nem vevő a társadalom, hiszen nem olyan egyszerű, mint az ágybacsinálás.
De én nem tanulok semmiből.
Pedig már Moldova is megmondta: "Ha akarsz nehezet minden áron, próbálj b@szni kerékpáron...

:O)))

ÚRNAK, MAGYARNAK EGYKÉNT RONGY

Megszületett a Kisjézus, halleluja, megvan Magyar Péter pártjának a neve!
Tisztelet és Szabadság Párt, rövidítve: Tisza Párt.
Nem az áthalláshoz kell fantázia, inkább annak elfedéséhez, hiszen átmenetileg - mielőtt a Szoborparkba utazna -, a Parlament északi oldalán áll gróf Tisza István  tizenhét méter magas emlékműve, melynek főalakjáról oly szépen emlékezett meg Ady Endre (tudjuk, szifilisze volt, hol van egy Wass Alberthez?) a  Rohanunk a Forradalomba című versében.
Hogy a vad geszti bolond , a gyujtogató, csóvás ember előkerült a történelem szemeteskosarából, az is tanúsítja a költemény időszerűségét, még akkor is, ha a mi vad alcsuti bolondunk más minőség.

Biztosen ezt akarjuk?
Vagy részt akarunk venni egy "Ennél azért már nincs lejjebb" címre hallgató vetélkedőn?
Az első világháború vezető magyar politikusa - bár kezdetben ellenezte a szerbek megtámadását - a háború apostola lett.
Halálát is a frontról visszatért katonák merénylete okozta, holttestét úgy kellett "kilopni" Budapestről, hogy ne kerüljön a feldühödött emberek kezébe.
Tudják ezt az emberek?
Nem hiszem, hogy közismert lenne.
Hívei könnyen védhetik a személye iránti ellenszenvet azzal hogy a háború ellenzője volt, egészen a Szerbiának küldött ultimátumig.
Mellesleg minden reformot ellenzett, a legenyhébb választójogi reformot is, - ha valaki, úgy ő a változatlanság, a maradiság képviselője volt.
A nemzetiségekkel kapcsolatban a magyar szupremácia elvét vallotta, ez persze a vesztett világháború után visszaütött, Trianonhoz az ő munkássága is hozzátette a magáét.


Ami a "tisztelet" kifejezést illeti, annak a Keresztapa című film óta kicsit "Cosa Nostra" felingje van.
A magyar maffiaállam vezére is tiszteletet követel, - jobban jártunk volna, ha megpróbálta volna kiérdemelni.
És hát "Szabadság"...
Mint tudjuk, szabad országban szabad emberek azt csinálnak, amit szabad.
Egyre inkább az a benyomásom, hogy a maffiaállam egy ötletes átmentési kísérletéről van szó, orbánizmus - ha a sors úgy hozza -, Orbán nélkül.
Orbán egyszer azt mondta, hogy nem azt kell figyelni, mit mond, hanem azt, hogy mit csinál.
Kiegészíteném: azt is figyelni kell, hogy mit csináltat, - most éppen majmot párszázezer emberből...
Persze ez csak az én véleményem, lehet akár tovább reménykedni is.
Az a kérdés: érdemes?

:O)))

MINDENKI MEGKAPTA A MAGÁÉT

Talán nem kellene az első benyomásaimról írnom, hagyni kellene a dolgokat leülepedni, de a kísértés erős, az ájultan lelkesedő, igencsak méretes tömeg erős motivációt ad ahhoz, hogy mégis...
Szóval Rogán ott követte el a javíthatatlan hibát, hogy ezt a srácot nem alkalmazta azonnal, ahelyett, hogy a Diákhitel Központnál adtak neki alibit.
Kiváló propagandista, ért a tömeglélektanhoz, a politikai marketinghez - vétek volt így ebek harmincadjára adni, mikor az asszonyt magához emelte az Úr.
Emellett elvettek tőle mindent, és még további retorziókra is számíthatott. Elfarkalták tőle az asszonyt is, mindemellett macsó is, hát mire számítottak?
Ha valamiért érdeklődéssel vegyes elismeréssel nézegettem Orbánt az az volt, hogy a bűnbeesetteket ugyan megbüntette, de a kezüket el nem engedte, hanem egy idő után hajított nekik kis koncot, melyért hálásak lehettek a hét szűk esztendő után.
Ma már bánhatják hibájukat, mint a kutya, mely hetet kölykedzett, a koma tényleg meglehetősen alaposan megkavarta a bilit.


A tetejében született populista, a szónak abban az értelmében, hogy azt mondja az embereknek, amit azok hallani akarnak, és hogy ebben olyan ügyes-e, mint Orbán, az majd a későbbiekben derül ki.
Mindenesetre érdekes küzdelem, a falusi söntések népe ugyanis nem arra vevő, mint a belvárosi liberálisok, akik tizenöt éve gazdátlanul ténferegnek a politikai térben, mégis, mindkét embertömegnek igérni kell, valamit.
Hát ebben aztán nem is volt hiba, már nagyon vártam, hogy mikor igéri meg, hogy János bácsinak villás lesz a farka, mint a fecskemadárnak, két anyós nélkül...
Hogy miként találták meg a felvezető szónokokat és a saját Rákay Philippjüket, az rejtély, de az biztos, hogy az előbbinek a polgármesterségébe kerülhet az, hogy egy mondattal többet mondott a szükségesnél, az utóbbira meg ráférne egy-két énekóra, - Rost Andrea bizonyára tudna neki ajánlani egy-két korrepetítort...

Az egész olyan magyarosra sikeredett, éppen csak nem énekelték el a megzenésített Petőfi verset: "mert az embert vágyai vezérlik..."
Persze az kétségtelen, hogy óriási előrelépés lenne Nagyurunk világgá zavarása, hiszen nélküle az urak felzabálnák egymást, ahogy azt a kapitalizmus farkastörvényei előírják.
Lehet, hogy én is vágyvezérelt vagyok?
A Messiás-ipari tanuló beszéde arra épült fel, hogy magyar a Magyart nem báncsa.
Ennek demonstrálására a rendezvény végén a résztvevőknek meg kellett fogniuk egymás kezét
Ez egyelőre senkinek nem okozott nehézséget, - majd a remélt siker után lesz ez gond, mikor az egyik kezet szabadon kell tartani a pénznek, a másikkal meg jól kupán kell vágni a mellettünk állót, aki nem a mi metódusunk szerint képzeli el a megváltást.
Merthogy az a teljesen idióta elképzelés diadalmaskodott a rendezvényen, hogy félre kell tenni az ellentéteket, a farkas együtt legel a báránnyal, az oroszlán ott legel az antilop mellett, szeressük egymást, gyerekek!
Erre mindíg vevő a tömeg, most sem volt ez másként.
Ami tetszett, hogy a szónok kifejtette, hogy ő nem akar egyszemélyi győztes lenni, ő a szikrát adja - a motor meg olyan áhitattal hallgatta ott a téren, mintha valami okosságot mondott volna.
A beszéd jelentős része az ügyészségről szólt - Polt igaz könnyeket hullajthatott ha nézte a Partizánt.
Elhangzott, hogy az ügyészséget a kormány alá akarják rendelni, ami nem egy szokatlan megoldás, de miért lenne ez jobb Orbánnak, mint egy kézivezérelt Polt? - erre a racionális kérdésre nem érkezett válasz.

Elhangzott, hogy ma még át lehet állni a NER berkeiből is a szónok mellé, az viszont nem, hogy mi van az átálltak lopott holmijaival, inkluzive a szónokot is.
De azért a nép örült, különösen az Európai Ügyészség emlegetésének, ami azt demonstrálta, hogy a százezer résztvevőből öt nem akadt, aki tudta volna, hogy ez hogyan működik majd együtt a Polt vezérelte magyar ügyészséggel.
És hát pártosodunk, több ütemben, de viharos gyorsasággal, mert indulni akarunk az Európai Parlament választásain, hiszen mégiscsak tűrhetetlen, hogy Deutsch Tompika képviselje ott Magyarországot a kormányzó párt frakciójának élén.
Az újsütetű Megváltó elhullajtotta az Unióval  kapcsolatos terveit is, - annak ugyanis a nemzetállamok szövetségén kell alapulnia, és le kell számolni az álmokkal  egy nemzetek feletti, föderális Európáról.
Ez lesz ám a haladás, - csak akkor mi lesz a fejlődés, a változás? 
Hallhattunk néhány szívhezszóló mondatot a gyerekekről is ( jövőnk záloga a gyermek..), meg az esélyegyenlőségről, a gazdagokról, akik a gyermekeiket majd a szomszéd utcában található színvonalas iskolákba küldik, mi meg addig álljunk féllábon és ne vegyünk levegőt, hiszen a szónok gyermekeinek is így választanak iskolát.


Nem taglalnám  tovább, a végén Ráka a művész előéneklésével elénekelték a résztvevők a Kossuth Lajos azt üzente című nótát a nagy hazaffy tiszteletére, aki a kincstárral és koronával a hóna alatt, szakállát leborotválva, női ruhában pucolt világgá, de előtte jól bekente sz@rral Görgeit.
A szónok is tett kisérletet ilyesmire, ő Gyurcsányt találta a produkcióra alkalmasnak, de nem vette észre, hogy egy újabb réteg az áldozatanak már fel sem tűnik.
Mindenesetre ő iparkodott, és megtette ezt az apró szívességet Orbánnak, jól jöhet ez majd az alkunál az egérúthoz, jóllehet nem gondolnám, hogy ifjú korára tekintettel neki is lenne elásott páncélszekrénye és Geiger-Müller számlálója a zsebében, mint a másik nagy pentitonak, Simicskának...
Az egész egy sebtében összetákolt gépre emlékeztetett, melybe felül bedobták az összes jobb és baloldali, liberális és be nem váltott fideszes igéretet, ami meg alul kifolyt, az vagy vágyálom, vagy jobb nem beszélni róla.

A végén szónokunk  kipukkasztott egy narancssárga lufit, nem volt egy nagy durranás.
Jelentem, a résztvevők hazamentek békével, ma sem tört ki a világforradalom.
A 2026-os választásokon viszont lesz még egy párt az ellenzék oldalán, melyre szavazni lehet, mint ahogy az idei EP választáson is.


Öles léptekkel haladunk a boldogság felé...


:O)))

EZ MÁR NEM LEKVÁR , TELE A KEVLÁR

Zavar az erőben!
A focipályán bejött a játékosok közé egy ketrecharcos, akinek ellenszerét - úgy tűnik - az edző, de még az ellenfél edzője sem találta meg. 
Ideje lenne pedig kiiktatni ezt a zavaró tényezőt a belpolitikából, mert olyan, mint az elszabadult hajóágyú - összevissza lövöldözget, és ki tudja, mit tudhat még?
Ez a Juci is olyan megbízhatónak tünik, igaz,csak akkor, ha tele van a szája, egyébként meg lotyaszájú, hogy hadd ne keressek hasonlatot! 
Istenem, pedig hogy tud dekázni - nem lennék a Messiás helyében, amikor dühös rám és emeli a térdét!
A bazedowos helyiérdekű Göbbels is kapott egy-két gyomrost, most próbálja kiköszörülni a csorbát.
Rettenetes energiával dolgozik azon, hogy bebizonyítsa, hogy a Megváltó veri a nőket.
Elég ütős is a dolog, különösen, mikor arról esik szó, hogy a dúvad az áldozatot, Magyarország igazságügyminiszterét bírói ítélet nélkül bezárta a fürdőszobába.
Az ellenzék meg beleáll a dolgba, a liberálisabbja azon sajnálkozik, hogy ha már bántalmazta a bántalmazó, akkor miért nem bántalmazta sürűbben és szaxerűbben, végtére is jól mutatna rajta is a napszemüveg, mint Anikó asszonyon mutatott anno, mikor rossz nyelvek szerint önálló véleménye támadt.
De azért az biztos, hogy nem szép dolog, ha valaki veri a nőjét, és ebből a helyzetből még bonyolultabb is lehet, ha kiderül, hogy az áldozat is ebben a bűnben ludas...
Persze férfit verni bocsánatos bűn.
Mostantól nem csak felhasználjuk, de szeretjük is az árulókat...

Mondjuk az ellenzék is bánatos a jelenség miatt.
Ebben a pozícióban másfél évtizede próbálnak vonzó alternatívát kínálni a társadalomnak, de az olyan, mint a ló a faluszépe Böskével, aki olyan csúnya, hogy a fuvaros lova sem veszi el a kezéből a kockacukrot.
Erre jön a semmiből valaki, akit saját bevallása szerint ver a felesége, és azt kínálja a társadalomnak, hogy követheti a... - semmibe.
Hát, ha én a kormányváltásra készülő ellenzéki erők bármelyik vezetője lennék felsikoltanék és kés után kapnék, mellyel aztán férfiasságomon irreverzibilis csorbát ejtenék.
Utána bánatosan nézegetném negyvenhatos cipőimet, melyek azt tanúsítanák, hogy szebb idők is jártak felém...
És ha csak ez lenne a baj, de a gond ennél sokkal nagyobb.
A magyar társadalom ugyanis alapvetően két részre oszlik, az egyik fele irredenta, nacionalista, soviniszta és revansista némi nyilas beütésekkel,  míg a másik fele nem.
Meg ne kérdezd, hogy akkor milyen, mert akkor csúnyákat kell írnom.
Lényeg az, hogy a halmaz nem mindegyik tagja rendelkezik kiforrott világnézettel, kétharmaduk utálja a komcsikat, jobban mint azokat, akik éhendöglesztik és rojtosra rudalják a feneküket.
Ezek általában azok közül kerülnek ki, akik a szocializmus nélkül nyaranta napszámosok lennének az ünneplőjükben - a fekete kloittgatyában, mezitláb,  
Mára persze mind minimálisan is grófi leszármazottak, egy részük boldogan vezeti vissza családfáját az Egri csillagoból ismert Móré Lászlóig, mondván, hogy az ékezetet a történelem viharai sodorták le az "é" betűről.
A cseléd unokája is, aki mára sikeresen leküzdötte magát nagyszülei státuszába - miközben a nagymama tsz-nyugdíjából él - büszkén vallja magát nagybirtokos-leszármazottnak, akit a kommancsok üldöztek.
Egy részük belenéz a tükörbe, és megállapítja, hogy legszebb rajta a füle - na, belőlük lesznek a zöldek, akik a hőerőmű rádióaktív pernyéjét söprögetva magukról a másodlagos dohányzás ellen küzdve kitiltják a cigarettát a buszmegállókból.
Nopersze a gond valós, csak kizárólag ez a halmaz - lévén a másik vallás - tud tovább osztódni, addig, míg csak már a tudat marad, ami meghasadhat.
Valaki egyszer mondta, hogy aki politikusnak áll és magasra emelve egy zászlót menetelésbe kezd, nem árt, ha időnként hátranéz - követi-e még valaki...


Hát így állunk, vagy  így megyünk hátrafelé.
Pedig mindig büszkék vagyunk a rettenetesen nagy eszünkre, de hát mi a góbé szellemi nyomorát is csavaros észjárásnak hívjuk, miért hívnánk ezt másképpen?
És hát nem mindenkinek rokonszenves a NER pentitoja, akit persze fel kell használni, de Messiást látni benne azért barokkos túlzás.
Jön a választás, ebbe még nem tud beleszólni, csak az Európa Parlamenti választásokba.
Az is elég.
Aztán ha az ellenzék nem vigyáz, két év múlva egyel többfelé osztódnak majd a szavazatok, Nagyurunk meg még száz év múlva is áll a Karmelita erkélyén, lehet, már szalmával kitömve.
Egy hangszóró lesz a hasába építve, az hirdeti majd az igét, unokád meg leborul és imádja az Urat:Magyar a magyart nem báncsa!


:O)))