MEGVILÁGOSODOTTAK

Én szégyellem magam - helyettük.

Komjáthi Imre és Lendvai Ildikó a Tisza támogatását szorgalmazzák.
Megvilágosodtak.
Szégyen.
1989 óta folyik az a szerencsétlenkedés, amely mára a majd másfél évszázados magyar baloldal szégyenletes helyzetéhez vezetett, mely folyamat elősegítésében a magyar baloldal vezető politikusai élharcosok voltak. 
A megzavarodott tagság meg ment utánuk, mint a lemmingek az óceánba, fennhangon visszhangozva a sok sületlenséget, tévedést, önigazoló szerecsenmosdatást.
Hol vannak ma a reform-kommunisták?
Hol Mesterházy, hol van Tóbiás, Szekeres meg a többiek?
Vagy örüljünk annak, hogy ők legalább nem nyilatkozgatnak?
A hanyatlás akkor kezdődött, amikor Kádárból asztaldíszt - pártelnököt - csináltak és helyébe a bár jószándékú, de vértehetségtelen pártapparátcsikot, Grósz Károlyt ültették.
A Pártban olyan folyamatok indultak, melyek törvényszerűen vezettek a mai állapotokig - az inga mindig kileng a végpontjáig, ugye.
Hogy Hornnak történelmi érdeme vagy bűne volt, hogy felismerve a világban zajló folyamatokat, és ahhoz akarta igazítani az ország fejlődését - azt majd a történelem eldönti.
Hogy nem lett volna észszerű Gorbacsov szerencsétlenkedése után ragaszkodni a szocialista modellhez, az valószínű, de talán lehetett volna a rablókapitalizmus helyett a tőkés társadalmi rendnek egy élhetőbb változatát kialakítani, az majdnem biztos.
Persze a "volna" nem történelmi kategória, az ember meg már csak olyan - amilyen, és a Kádár rendszer alig harminc éve eleve kevés volt arra, hogy az emberek tudatában alapvető változást hozzon.
A különböző társadalmi rétegek egyforma mohósággal reagáltak a változások által kínált lehetőségekre.

A nép, - a munkásság és parasztság az évezredek óta lelkükbe égett "kaparj kurta, neked is jut!" szemlélettel verték szét saját életüket, a világ egyik legjobb mezőgazdaságát lenullázták, a traktort kerekenként vitték haza.
Az öreg, nyugdíjas tsz-tagok ábrándos tekintettel emlegették azokat az időket, mikor ugyan a nyugdíj az álmok birodalmában fordulhatott csak elő, de a saját ló seggét nézegették naphosszat, mezítláb sétálva a barázdában a gatyaszíj-parcellákon, ahol a Steiger meg sem tudott volna fordulni.
Fiaik meg el voltak foglalva a harácsolással, a szövetkezetek vagyonának széthordásával.
Az iparban amihez a vállalatok vezetői hozzáfértek, azt elkótyavetyélték, eladták az országban fel-alá szaladgáló nyugati szerencselovagoknak, a multik megvették a piacot és a gyárak gépeit leszerelték, bontóba küldték.
Vége lett a magyar cukorgyáraknak, a növényolaj-iparnak, Európa legnagyobb autóbusz-gyárának, a MOM-nak, a Videotonnak, és ezer más ipari üzemnek, a bányászatnak, - nem maradt semmink.
Ami helyettük van, az már nem a mienk.
Az utcára került dolgozók lelkesen fogadták a munkanélküli-segélyt, boldogan autóztak Gorenjéért a Mariahilfer Straße üzleteibe, szenük se rebbent, mikor eladták vállalati üdülőiket, eladták  a gyerekek uttörőtáborait, a KISZ-táborokat, elkótyavetyélték a szakszervezeti vagyont, csak hagyják őket is lopni, vagy hazavinni az irodai szekrényeket - jó lesz az még valamire...

A kapitalista berendezkedés meg alig várta, hogy visszaigazolhassa a Rákosi-kor legvadabb jelszavait, a vulgármarxizmus korábban túlzásnak tűnő igazságait.
A nomenklatúra pedig végigasszisztálta a gyászos folyamatot, igazolva azt, amit Gyilasz Milován állított a pártelit elkülönült érdekeiről, és maga is részt vett a kótyavetyében.
Ami még megmaradt a pártvagyonból azt személyesen szórta szét.

Így jutott el az MSZMP oda, hogy ma egyetlen saját irodája sincs, de tulajdonképpen szüksége sincs rá, hiszen választás után a   parlamenti képviselőcsoport, tán még a párt maga is  is megszűnik.
Mindenesetre Horn Gyula valószínűleg nem sejtette, mikor világra segítetteThürmer pártját, hogy nehogy az MSZP kerüljön a balszélre, hogy egyszer még az tömegpárt lesz az MSZP-hez viszonyítva...   
A szocialista pártelit csúfosan leszerepelt.
Bár van köztük, aki személyében rokonszenves, csak az a baj, hogy aki rokonszenves, az nem politikus, aki meg politikus közülük, az nem rokonszenves.
Legjobb példa erre Hiller István, akinek nevéhez a Köztársaság téri pártház eladása kötődik.
Egy ilyen ikonikus helyszín eladása maga az árulás azokkal szemben, akiknek neve fel volt vésve a bejárat melletti márványtáblára, de árulás a munkásmozgalom valamennyi mártírjával szemben, politikailag pedig több, mint bűn, ahogy mondaani szokás - ez hiba.
Az MSZP - egyébként abnormális és a vezetői nagy eszét minősítő - módon magára húzta a sztálinizmus és Rákosi korának minden bűnét, állandó defenzívában volt, és akit vezetőnek választottak az nem tudott mit kezdeni azzal, amit vállalt.
A párt soha nem tudta vállani sem a szocializmus éveit, sem Kádárt - pedig hát...
Vezetői vagy nem tanultak történelmet, vagy megbuktak belőle, és azt hitték, ha meghunyászkodnak, akkor majd megbocsájtja a szocializmust a művelt nyugat.
Horn Gyulának még csak-csak volt valamilyen víziója arról, hogy milyennek kellene lennie a pártnak, de az utána jövők csak a bajt csinálták, nem is szólva a Szili Katalin meg Puch László féle árulókról, meg a megélhetési politikusokról.
Amikor Gyurcsány kettészakította a pártot, még lett volna esély két életképes baloldali pártot létrehozni, de - ahogy ez már lenni szokott - a két párt jobban utálta egymást, mint Orbánt és pereputtyát, és ez a helyzet törvényszerűen vezetett a pusztulásba.
Gyurcsány beleájult a liberálisok seggébe, egyszemélyes vállalatot csinálta DK-ból, ahány tárgyalás, annyi kudarc, de azért kár érte, mert jó szándékát nem lehetett kétségbe vonni.
Nagy kár, hogy Dobrev Klára tehetségét elkótyavetyélte.
A vég se szép, a személyében roppant megnyerő és tisztességében támadhatatlan Komjáthy elnöksége tette be a kaput - ő ugyanis be van oltva szervezetépítés ellen, de ez ma már szinte mindegy is.

Amikor Orbán elmondta, hogy meg akarja semmisíteni a baloldalt, az ember csak mosolygott, mert nem számított rá, hogy ilyen tehetséges segítőkre tesz szert a baloldali politikusokban.
Tévedés volt.
Ma ott tartunk, hogy két jobboldali párt vetélkedik a hatalomért, az egyik arra biztat, hogy egyél sz@rt, a másik, hogy egyél sz@rral kevert moslékot, a magukat baloldalinak tartó hontalanok ezt érzik magukhoz közelállónak, pedig mindegy...
Erre anno apukám oktatott, hogy mi a mindegy: belecsinálsz fiam a tenyeredbe, összeszorítod az ujjaiddal, oszt, hogy melyik végét nyalod le, na az a mindegy...

Lenin elvtárs feltámadt, most ott áll az Auróra fedélzetén: Kezdhetjük elvtársak!

:O)))
 

 

LÁSSUK URAMISTEN, MIRE MEGYÜNK KETTEN...

A világ romokban, háború, bombák, drónok - halottak mindenfelé.
Állami terrorizmus megelőző csapás néven, emberrablás, az ellenség vezetőinek kiirtása hetedíziglen, a gyilkosságot kiiktatás néven emlegetve.
Komoly emberek komoly pofákat vágva filozofálnak arról, hogy ez akkor már a harmadik világháború, vagy még nem.
Mint az egyszeri székely, akinek hátába vágta fia a bicskát: ez most komoly? Mert viccnek erős...
Magyarember meg ül az égő világ közepén és elvont erkölcsi elveken morfondíroz.
Meg gondolat-kísérletei támadnak. miért más az, ha Trump csinál a damasztabroszra, mintha Putyin, de soha nem jut el odáig, hogy egyiket az önvédelem készteti az illetlenségre, míg a másikat a világ vezetői státusza fenntartásának kényszerítő igénye.
Közben elzárják az olajcsapot, szétbombázzák a gázvezetékeket, de nem baj, hiszen aki az elkövető, az - bár gennyesre lopta magát a világ jelenleg legkorruptabb állama első embereként - maga az erkölcsi tisztaság.
Ő az áldozat, aki miután kiirtott vagy tizenezret későbbi ellensége népéből kikerült saját állampolgárai közül, vágóhídra hajtotta és hajtja saját állampolgárait, rettenetes szenvedést zúdítva fejükre.
Országa zsarol, koldul, erőszakoskodik, és teheti, mert azok érdekében vívja a harcot - elpusztítva saját országát - akik évszázadok óta ácsingóznak a keleti szomszéd felmérhetetlen erőforrásaira.
Európa szenved, de mi ez a szenvedés ahhoz képest, ami erre a régióra vár, hacsak időben nem kap észbe...

Errefelé a politikusok - miután komoly dolgokba nincs beleszólásuk - egymás lejáratásával vannak elfoglalva, egymást takonygerincűnek és ostobának aposztrofálják, bármi is lenne a nemzet érdeke, azt vastagon megelőzi a pártérdeknek eladott egyéni érdek.
Ez a rendszer kitermelte a számára megfelelő politikusokat, akik önmagukat is minősítik, mikor egymásról elmondják az igazat. és a szemük se rebben, mikor a tükörben megpillantják saját magukat.
Persze nem állunk rosszul európai összevetésben, ahol az Uniót a táposcsirke-koalíció vezeti és ahol a lángész maga Kaja Kallas, akihez képest a mi Petink valóságos Talleyrand.
A korrupcióellenes harcot pedig a Covid-járvány tisztakezű megfékezője, az imponáló nevű Ursula von der Leyen vezeti.
Az Unió készül a háborúra, jellemzően akkor kezdi a készülődést, amikor a háború már ezerrel folyik. 
A háború oka az állítólagos orosz fenyegetés - nevezetesen azzal fenyegetett a vérszomjas medve, hogy további ötven éven keresztül - a kölcsönös előnyök jegyében - megbízhatóan ellátja olcsó energiahordozókkal Európát és versenyképessé teszi a világpiacon.
Ettől aztán Európa úgy megijedt, hogy elhatározta: lecseréli az eddigi energia-kiszolgáltatottságot egy másik energia-kiszolgáltatottságra, amelyiknek az az előnye, hogy drágább és megbízhatatlanabb is.
A Nagy Döntés után gyorsan fel is robbantottak néhány energia-vezetéket, nehogy véletlenül meggondolják magukat - ezt ők az energiaellátás diverzifikálásának nevezték, - de hogy semmit ne bízzanak a véletlenre, nekieresztették Ukrajna nevű pudlijukat, móresre tanítani a medvét.
A dolog jelenleg ott tart, hogy meghalt néhány százezer ember a Nagy Álomért. 
Oroszország lassan, de biztosan felőrli az ukrán hadakat, most éppen Odessza elfoglalására készülnek.
Ha elvágták Ukrajnát a tengertől, akkor akkora Ukrajna marad, ami éppen arra alkalmas,, hogy a lengyelek végre lejátszhassák a második világháborús, ukrán nacionalisták által százezer lengyel meggyilkolásával járó meccs visszavágóját, merthogy nacionalistájuk éppen a lengyeleknek is van, fölös számmal... 

Bölcs népünk pedig hasonul az általa választott bölcs politikusokhoz.
Magyar szemszögből a helyzet úgy néz ki, hogy Zelenszkíj megüzente, hogy mindent megtesz a Barátság olajvezeték használatának megakadályozásáért, a Déli Áramlat gázvezetéket is támadják, az Unió vezetői pedig fene mód utálják Orbánt és asszisztálnak a farokzongorista mutatványához.
Aki kilátogat a benzinkutakra, az már érzékelheti halvány jeleit a bajnak, de még lehet kapni üzemanyagot.
Az igazi az lesz, mikor majd nem lehet kapni, vagy csak korlátozásokkal - csillagászati áron.
És a szállítók is megérzik a fájdalmat, sebtapaszként meg a szállítási költségek emelésével próbálkoznak.
És akkor a fűtetlen boltokban azt az árút, ami egyáltalán eljut oda, csillagászati áron lehet majd megkapni.
Közben a választási harcba nagy reményekkel indul a legmagyarabb Magyar, aki - bár az igaz fészekből esett ki, mégis kénytelen legalább látszólag ellentmondani a Keresztapának, aki számára választási vereség esetére jó megoldásnak tűnik a handabandázó Fadugós Megváltó.
Uniópárti hangokat penget, az Unió pedig éppen háborúra készül, fegyverkezik, meg kardcsörtet, ez a szerencsétlen meg beállna a kórusba.
Jobb sose jön, mint tudjuk, Horthy után is Szálasi jött, és bár ő azért nem ez a kaliber, de a megváltást se ez a jellemhibás ugribugri hozza el, az már biztos.
Szörnyű kimondani, mert utálom, mint Harangláb a kukoricagölödint, de mint tudjuk, a maffiózó pragmatikus kell legyen, és csak helyes helyzetértékeléssel megy valamire - azokban a körökben nem divat a lila köd.
Jelen esetben is ez a helyzet.
Ellenben népünk vevő az illúziókra.
Jó példa erre, hogy mi ellen tüntet magyarember.
Orbán ellen, ami arra jó, hogy jól kikiabálja magát - legalább erősödik a tüdeje és a következő tüntetésig nyugton lesz.
Az akkumulátorgyárak ellen, ami éppen olyan nevetséges, mintha a gépkocsik üzemanyagtartályait gyártó üzemek ellen tüntetne, miközben ha a folyó nagyberuházások befejeződnek az ágazat a GDP 10-11 százalékát fogja adni.
Ma is már az export 5-6 százalékát adják, amivel a hazai műkörömipar nehezen fogja bírni a versenyt.
Mellesleg a jövő az elektromos járműveké.
De tüntet bölcs népünk a Paks II Atomerőmű ellen is, nem tanulva semmit a német példából. Pedig a napenergia felhasználásából és a Paks II építésének felgyorsításából elektromos áram tekintetében megoldott lenne a gondunk.
Ez azért fontos, mert a német autógyárak hazai üzemei addig maradnak életben, míg a termelés gazdaságos, ez pedig nagyrészt az elektromos energiaellátás függvénye.
Ha nem, szépen, lassan kivonulnak.
Szóval el kellene gondolkodni a dolgokon...
Jómagam hálistennek nem kell, hogy Orbánra szavazzak, és remélem, az enyéimnek előbb-utóbb megjön az esze, a legjobb szakpolitikusuk ugyanis gazdaságpolitikával foglalkozik, ott meg csak a számok számítanak.

Jön a választás, de még nem késő gondolkodni.
Már, ha van mivel...

:O))) 

KEDVES ELVTÁRSAK!

Kedves elvtársak! - kezdte mondókáját a Megváltó Érden, reagálva a hírre, hogy Szentendrén valami hülye gázpisztollyal rálőtt a Fidesz aktivistájára egy ablakból, aki megijedt és elszaladt.
Nem csoda, hogy megijedt, hiszen egy rendes gázpisztoly általában kísértetiesen hasonlíthat egy valódi pisztolyra, és ha a puding próbája az, hogy megeszik, akkor ennek meg az, ha fenéken lőnek vele.
A teszt elég ijesztő ahhoz, hogy az átlagember világgá menjen, még a gondolatától is.
Jelzem, bankot is raboltak már játékpisztollyal, és nem véletlen, hogy a banki alkalmazottaknak meg van tiltva a hősködés, mert mi van, ha a játék nem játék?
A pisztoly - fegyvernek látszó valami - olyan pontosan, mint Magyar Péter, aki politikusnak látszó valaki, bár ha valaki jobban megnézi, hát azonnal felismeri a játékszert, aki úgy aránylik egy politikushoz, mint egy dugóspuska egy Remington 700 Police Specialhoz.
Jelzem szülőatyja sem matyóhímzés, a szomorúszemű maffiózó sem a demokraták vágyálma.
Amikor nagy nyögések közepette világra hozta kisdedét, egy utolsó ordenáré nagy turhát köpött a választópolgár képébe, igaz, annak nézve, ami: egy bánatos, ostoba ökörnek.
A zsúrfiú hiszi, hogy gúnyos, mikor elvtársazik, és az a szomorú, hogy ezt sokan viccesnek is tartják, jóllehet az a rendszer, melyből a megszólítás származik ezerszer tisztább, emberségesebb, demokratikusabb volt a mai magyar maffiatársadalomnál.
Felmenői jogászok, bírók, jogi egyetemek oktatói - mint ilyenek, a hatalom első számú kiszolgálói voltak, - már ha igaz, hogy a jog a hatalom kvintesszenciája.
Már ők is elég elasztikus gerinccel rendelkeztek, olyan változása a negyven évig tartó  rendszernek nem volt, melyet ki ne szolgáltak volna, és ebben csak követte a példát.
Elárulta az emlőt, vagy azt a testrészt, melyen egy csüngő has árnyékában nevelkedett, megtagadva felmenőit, akik - bizony-bizony - elvtársak voltak abban a korban, melyben szinte mindenki elvtárs volt, majdhogynem csak az elítéltek kivételével...
Ahhoz, hogy valaki elvtárs legyen, elv kellene, de ez sem neki, sem állítólagos ellenfelének nincs, helyette érdekeik vannak, amit szlogenekkel, handabandázásal iparkodnak elrejteni a választó elől.
Hozzávetőleg ebből következik, hogy ebből a pöcegödörből, mellyé a magyar társadalmat tették, jogállami módon kimászni szinte lehetetlen, és aki azt hiszi, hogy ha a jóllakott rablót lecseréli annak éhes neveltjére, hogy tett valamit, - hát téved.
Bonyolítja a helyzetet, hogy a körülöttünk levő teljes világ forrong, változik, erre az egyik idióta hergeli négy éve háborúban álló és végre valami kis sikerre éhes, nálunk hatszor nagyobb szomszédunkat, melynek összes szövetségese szemében Nagyurunk egy eltakarítandó pojáca.
Ez a szerencsétlen meg rohan csatlakozni a következő világháború kilógó seggel kardcsörtető veszteseihez.
Miért van az, hogy világégések idején mindig idióta politikusok jutnak nekünk?

Lehet, ezt érdemeljük?

:O)))

ÚJ VILÁGREND AZ ERŐSEBB KUTYA ELVÉN

Akkor ez most világháború?
Merthogy így kívülről annak látszik,  és a békés polgárt a frász töri ki -, egy porcikája se kívánja, hogy a látszat valósággá lépjen elő.

Be is veti a szokásos technikákat, dúl a vak tyúk effektus, mely nálunk még dúsítva van a hazai liberális ellenzék szokott éleslátásával: nevezetesen nincs itt semmi látnivaló, csak a csüngőhasú rémísztgeti a népet háborúval, ami teljesen kizárt, hogy beszippantson bennünket!

És hát az is kizárt, hogy a legmagyarabb Magyar háborúba vigye az országot, hiszen ő csak az Európai Unió politikáját kívánja híven követni, és ugyan, ne mondja azt senki, hogy az Unióban épeszű politikus háborút akarna...
Igaz ugyan, hogy Nagy-Britannia, Franciaország és Németország közös nyilatkozatban jelentette be, hogy lépéseket tesznek nemzeti érdekeik és a régióban lévő szövetségeseik védelmében.
Az úgynevezett E3-as csoport Irán rakétatámadásait „válogatás nélkülinek és aránytalannak” minősítette, míg az amerikai és izraeli rakétacsapásokat természetesen arányosnak és válogatottnak könyveli el az Unió lángeszű vezetése a brit hasonszőrűekkel együtt.

Természetesen most- elmarad az össznemzeti siránkozás a lebombázott teheráni játszóterek és iskolák miatt, a precíziós csapással megölt  százötven iskolás mint járulékos veszteség fog bevonulni a magyar liberalizmus szelektív emlékezetébe.
Senki nem firtatja, hogy ki vagy mi hatalmazta fel az USA-t és Izraelt Irán megtámadására, a két állam veszélyeztetve érezte magát - mellesleg jogosan -, és ez Trump szerint felhatalmazta őket a jogellenes lépésre, míg ugyanez az érv nemigen állt meg az ukrán háború kitörésekor.
Az eset egyébként mindkét alkalommal hasonlít ahhoz, mikor a vadászaton a nyúl visszalő...
Az pedig, hogy háborús veszély van, maga a realitás, - adott esetben a NATO tagjaként vannak kötelezettségeink, melyek alól a legprofibb tolvaj sem tud kibújni, és ennyi csak az előnye a Horthy-rendszerrel szemben, mely önként és dalolva vitte az országot világháborúba...

A helyzet akár érdekesnek is lenne mondható, ha nem árnyalná a képet néhányezer hektoliter feleslegesen kiontott vér, nem vetné el a kölcsönös gyűlölet magvát további két-háromszáz esztendőre, vagy legalább megoldaná a közel-keleti helyzetet. 
Mindenesetre a háromszázmillió síita nem fogja hamar elfelejteni vallási vezetője lemészárlását, és azzal fog bosszút állni, ami rendelkezésére áll, - amit most az USA állami szinten vetett be: a terrorral.
Magában az Egyesült Államokban is él vagy háromszázezer síita, és a vallási fanatizmusnál erősebb inspiráció  a bosszúra kevés van.

Nemzetközileg a lépés Oroszországnak egyszerre jó és rossz hír: az olaj ára az egekbe szökken, viszont Irán deklarált szövetséges, és az amerikai lépés kihívás az oroszok számára is - ne legyen igazam, de a válaszlépés nem marad el...
Kína a szokott visszafogottsággal reagál, de azt hiszem, ezzel a lépéssel megpecsétlődött Tajvan sorsa. 
A Mennyei Birodalom nem fogja megvárni, míg Japán megerősödik, és miután a potsdami világrend felborult, hát Kínának is van elvarratlan szál a történelmében - akár még Dél-Korea is sorra kerülhet...
Dél-Amerikában sincs még lefutott játék, Kuba sorsa is aggályos, sok minden múlik azon, hogy Kína és Oroszország szemében mit ér meg a szigetország státuszának fenntartása...

Nálunk a helyzetet a választás bonyolítja, ilyenkor minden kampánykérdés, és az emberek össze vannak zavarodva.
Hol behozzák a nemzetközi politikát a közbeszédbe, hol úgy csinálnak, mintha egy másik bolygón élnénk.
A többség befogja a fülét, becsukja a szemét és reménykedik.
Reménykedik a csüngőhasú világgá zavarásában, reménykedik abban, hogy biankó csekkel ellátott utódja demokratává lényegül, reménykedik abban, hogy ha nem, hát majd elzavarja, bár negyven éve az orrán ütemre baxó legyeket sem tudja elzavarni, de majd most...
Közben az egész világ felfordul körülöttünk, de reménykedik abban, hogy ez bennünket nem érint.
Persze,  hiszen mi fűszálak vagyunk egy gyönyörű kis tisztáson.
Csak ezek az elefántok, meg az ő túlfűtött szexuális életük, ugye...

:O)))...

HOGYAN BUKTASD MEG PUTYINODAT?

A neves biztonságpolitikai szakértő az Index szerint elmondta, hogyan lehet megbuktatni Putyint.
Trump a védjegyéül szolgáló haját tépte - hogy ez nekem nem jutott eszembe!
Az európai vezetők átmenetileg felhagytak kedvenc torzsalkodásukkal, miszerint ki legyen a kapitány a süllyedő Titanicon, az orosz nagykövetségen égtek a titkos telefonvonalak, Putyin átmenetileg a Kreml atombunkerébe menekült, ahol hosszasan tanulmányozta a budapesti ötemeletesnél magasabb házak listáját miközben a fejét csóválta: Petya, Petya, ezt azért nem kellett volna...
Csak akkor nyugodott meg kissé, mikor rettegő beosztottjai értesítették a hírről, hogy Magyar Pétert sikerült végre összekenni egy lapát szarral, és Viktor Győzevics pozíciója javult egy hangyafaxnyit, tehát legalább erről a területről nem fenyegeti azonnali veszély...
Mi mindent túlélt pedig már, hányféle rákot, merényleteket, egy feleséget, ki tudja hány barátnőt, és most oda legendás túlélési képességének titka - hát hová is jut így a világ?
Felóvakodott a bunkerből, leült íróasztalához, és elkezdett válogatni a selypítős Vologyának szánt jégcsákány-modellek között, aztán elvetette az ötletet, és visszatért a már bevált alsógatya-mérgezéshez, mint célravezető módszerhez.

Meg nem értem, hogy kinek és miért van szüksége ilyen marhaságokkal kábítani a nagyérdeműt - persze a szerzőt és a szerkesztőt kivéve, mert azért a honor az csak honor, és a médiafelületet sem lehet túróval megtölteni, de hát annyi minden történik mostanában a világban, amit meg lehet szakérteni...
No persze a tudományos küllem sok mindenre lehetőséget ad, különösen akkor ha harminc éven át azt verik a nép bölcs fejébe, hogy az angolszász típusú parlamentáris demokrácia a létező világok legjobbja, és amelyik társadalom eltér ettől az angolszászoknak megfelelő gumi-etalontól, az fujdecsúnya, a benne élő emberek ostobák, vezetőik rongyemberek, tisztségviselőik talpnyaló bábok, mígellenben mi olyan okosak vagyunk - mint ahogy a költő írta -, a segünkben is felyünk van! 
Nem mennék most bele a demokrácia cégére alatt elkövetett bűnökbe, pedig csak az elmúlt évszázadban is bővelkedtünk bennük.
Nem mennék bele a demokratikusnak mondott politikai rendszerek vezetőinek változatos trógerságaiba, bűneibe, álszent szemforgatásaiba, tömeggyilkosságaiba, Hirosimába Vietnamba, Irakba, Líbiába, vagy legújabban Venezuelába, - ezrével lehetne pedig sorolni a példákat.
Mindössze arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy egy társadalomszervezési modell egy adott országban évszázadok, évezredek alatt alakul ki, az adott társadalom tagjai számára az a természetes és minden ezzel ellentétes, rájuk kényszerített viselkedési forma lepattog róluk, mint földhöz vágott pléhbögréről a zománc.

Az orosz nép például erős, autokrata vezetőkhöz szokott, Rettegett Ivánhoz, Nagy Péterhez, Sztálinhoz, a cár atyuska feltétlen tiszteletéhez - mellesleg ez volt számára kifizetődő is, mert aki nem így viselkedett, az rövidesen alacsonyabb lett egy fejjel.
Az évszázadokon keresztül bevésett viselkedési forma a mai napig megmaradt, és a Szovjetunió esetében sem okozott zavart, hisz annak népei is autokráciákban éltek, mióta az eszüket tudták, meg ezer év.
Meg kell jegyeznem, hogy a leghatékonyabb államforma a brit tudósok szerint is a felvilágosult abszolutizmus, és Európa ma éppen ezt a tételt iparkodik visszaigazolni...
Aztán itt van Ázsia, a maga tekintélyuralmi rendszereivel.
Ázsiában az emberek között hierarchia megkérdőjelezhetetlen, kezdve a családon és befejezve az állam első emberén, és ez nem okoz törést senki lelkében, hiszen évezredek óta ezt szokták meg.
Nem csak Kínában, de például ha évtizede itt élő vietnami barátomhoz látogatóba jött a bátyja, akkor azonnal ő lett a család feje, megkérdőjelezhetetlenül döntött a család dolgaiban és a barátom ezt - magyar felesége legnagyobb álmélkodására - természetesen tudomásul vette.
Afrika törzsi világ , ott nincsenek nemzetek, csak törzsek vannak, és amikor az angolok az egy területen együtt élő törzsekből mesterségesen államot csináltak annak a ruandai népirtás lett a vége.
Az amerikaiak Irakban Szaddam elfogása után nem tudták elfojtani a belső harcokat, mire Szaddam azt mondta, hogy adjanak neki egy tiszta egyenruhát és némi műsoridőt a televízióban, és huszonnégy óra alatt véget vet a harcoknak.

De nem kell messzire menni, saját magunk is kiváló példa lehetünk.
Hiába élt a magyar nép a Kádár rendszer vértől iszamos esztendei alatt olyan jólétben, mint előtte ezer évig és utána feltehetőleg még párszáz évig sosem, a népnek errefelé autokrácia kell, és ezen nem segítenek a demokrácia kulisszái.
A magyar nép mindig küzdött - és többnyire vesztett - valakik ellen, legyen az tatár, török, német, orosz és még aki erre járt, és ehhez igazította túlélési stratégiáját.
Ebből adódik a sírva vigadás, ebből, hogy ha bemegy valaki valahová egy forgóajtón egy magyar előtt, a magyar lép ki előbb, ebből, hogy nálunk az adócsalás nemzeti sport.
Ebből adódik a magyar paraszt alázatos sunyiskodásba rejtett mohósága, a székely góbé primitív és átlátszó ravaszkodása, a magyar proli felfelé lenézése, az alaptalan kivagyiság, más nemzetek lebecsülése ami olykor egészen vicces mondatokat szül, mint például a magyar baka egy szál puskájának összevetése az amerikai atomarzenállal, amit egy hajdani képviselőnk volt kedves büszkén elkövetni...
És ebből adódik napjaink rémálma, a következő választás nevetséges ostobasága, amikor a magyar társadalom úgy akar harcolni az egyik autokrata ellen, hogy biankó csekket ad valakinek, aki elődje emlőin nevelkedett, abban a környezetben szocializálódott és eddigi működése se sok jóval biztat.
De hát ilyen ez a folyamat: egyet előre-kettőt hátra, és most az egész világ a két hátralépés fázisában van - legalább nem lógunk ki a trendből.
Hogy aztán ez néhányunknak nem tetszik?
A történelmet ez nem érdekli, csak hömpölyög előre a maga útján, és még annak is örülhetünk, hogy élve tanulmányozhatjuk.

Ne legyünk telhetetlenek...

:O)))