2021. október 15., péntek

ÚJ CSALÓDÁSOK



János bácsi a műrepülőn maga elé mormolta:
Ezt gondoltam!
Aztán azt is: Ezt is gondoltam!
Aztán végül azt: Na, ezt azért nem gondoltam volna!
Mikor a pilóta kérdezte, hogy miket mondott, az öreg elárulta, hogy azt gondolta, hogy béhugyozik, azt is, hogy bészarik, de azt azért nem gondolta volna, hogy az egész termés a nyakán át a pofájába zúdul.
Hát azt én is gondoltam, hogy az előválasztásba bele fog rondítani a Fidesz, azt is gondoltam, hogy a pártokban ott sürgölődnek a politikai ellenfél beépített ügynökei, azt is, hogy a választót nem a sok eszéért szeretjük, de azt azért nem gondoltam volna, hogy az első forduló átütő és lelkesítő sikere után hagyják a pártok szétzilálni az egységet, akár saját prognosztizálható megsemmisülésük árán is.



Tetszett pedig ez az előválasztás, jóllehet eleinte nem lelkesedtem érte, de kiderült, hogy óriási mozgósító ereje volt, a választók végre azt érezték, hogy valódi beleszólásuk van a politikába, hogy ér valamit a szavuk, hogy végre arra is van esély. hogy az történik, amit ők szeretnének.
Remek volta hangulat, az emberek egy olyan közösségben érezhették magukat, amely az életüket teheti jobbá, amely végre kitörést jelenthet a vallási jellegű politizálásból, amely véget fog vetni a nemzeti szintre emelt rablásnak, tolvajlásnak.
Tévedtek, és velük tévedten én is, mert az első forduló átütő sikere után előkerült a cilinderből a nyuszi, a demokrata szavazók által utolsóelőtti versenyzőnek minősített, magát jobbközépre soroló politikai szédelgő, akit aztán mára - sejthető, kinek a segítségével - komoly aktuálpolitikai tényezőnek sikerült felpumpálni.
Valami ilyesmi várható volt, mégis csalódott vagyok - hiú ábránd volt, hogy a politikai pártok vezetői képesek kilépni a saját maguk által eszkábált mókuskerékből, ők ott érzik jól magukat, az a természetes közegük.
Sajnálatos, és még sajnálatosabb, hogy a pártok tagsága - már amelyiknek egyáltalán van ilyen - képtelenek véget vetni annak a megalázó helyzetnek, hogy rájuk hivatkozva csináljanak belőlük hülyét azok, akiknek őket illene szolgálniuk.


Vannak csalódásaim.
No, nem egy Fekete-Győr, aki a szorítóba is a súlytalan súlycsoport versenyzőjeként nevezett be.
Nem csalódás számomra Tóth Bertalan, aki szépen kihizlalta magát, egyre jobban hasonlít Pozsgayra, a feje már neki is beleszorulna a bukósisakba, ha felpróbálná Pozsgay tökfödőjét. Nem csalódás Kunhalmi Ágnes sem, aki oly távol áll egy szocialista pártvezető archetípusától, mint Makó Jeruzsálemtől, mint Kósáné Kovács Magda állt Oszvald Marikától, aki kétségkívül páratlanul tehetséges, csak nem ugyanabban a műfajban.
Bizonyos szempontból csalódás Karácsony Gergely is, aki a Fidesz minden ráaggatott jelzőjét széles mosollyal visszaigazolta, akit sokéves tapasztalata ellenére sikerült lenullázni, aki a politikai jövőjét dobta el, mert nem bírta a gyűrődést, mert nem ott keresett szövetségest, ahol az természetes lett volna, hanem mindenféle pszeudo-pártoktól várta a támogatást.
Egészen ameddig Orbán - más kezét felhasználva - tökön nem szúrta, mert talált alkalmasabb jelöltet saját ellenfelének, akinek ez volt a vizsgamunkája, valószínűleg.
Nem csalódás a leamortizálódott SZDSZ-es veteránok kiállása Márki-Zay mellett, számukra kedvesebb a bigott katolikus (kaotikus?) jobboldali politikus, akinek Orbánhoz való viszonyát nem a szónoklataiból kellene lemérni, mert azokban ő a maffiózó kérlelhetetlen ellenfele, aki majd később sajnálkozva tárja szét a kezeit: sajnos nem lehet ellene semmit tenni törvényesen, a többire meg az omerta törvénye vonatkozik...
És nem csalódás Kuncze Gábor és a szocialisták szakmai krémjének kiállása sem Dobrev mellett, Hillernek és társainak nem gumiból van a gerincük és értenek ahhoz, amiről beszélnek.
Viszont csalódás - a kellemesebbik fajtából - Jakab Péter.
Igaz, van olyan elv, hogy "soha ne mondd, hogy soha!", de soha nem képzeltem volna, hogy egy Jobbikos politikusra én valaha is megbecsüléssel és tisztelettel fogok nézni, hiszen ő az, aki a magyar jobboldalból európai színvonalú közösséget szeretne formálni, és ezt el is lehet hinni neki.
Pedig az ő pályáján fokosokkal szaladgálnak az igazlátók, neki a kiállás fizikai kockázatot is jelent, nem hétköznapi bátorság kell hozzá - és neki ez megvan.


Az én személyes nagy csalódásom Lendvai Ildikó, akit szerettem, tiszteltem, csodáltam számos tulajdonságáért.
Ma is szeretem, ma is tisztességesnek tartom, ma is tisztelem múltjáért, ma is csodálom elnyűhetetlen munkabírásáért, remek írásaiért, de azért most csalódtam benne.
Nem először.
Először, amikor pártelnök lett, de akkor találtam rá mentséget: zavaros helyzetben akasztották a nyakába az elnöki funkciót, másrészt meg Parkinson törvénye szerint mindenki eljut arra a posztra, melyre már nem alkalmas, no, számára ez a poszt volt már idegen a természetétől.
Most viszont önként és dalolva, miként Brezsnyev macskája ment ki a szobából a vonatkozó viccben és állt be Márki-Zay mögé, meg nem értem, miért.
Pedig ő az, aki Dobrev Klárában önmagát is láthatná, akivel azonos értékeket vallanak, aki legközelebb áll a XXI. század körülményei között a baloldali értékek képviseletéhez.
Nálam nemigen jön be az az érv, hogy Márki-Zaynak van leginkább módja megszólítani a jobbközép szavazókat, ami lehet, hogy igaz, de ők soha nem fognak bázist adni a baloldali politizáláshoz - és itt most baloldalon tessék a szociáldemokrata értékeket érteni.
A tetejébe nem ők adják a legnagyobb tömeget, ha a jelenlegi rendszer veszteseit keressük.
Akik a baloldal valóságos bázisát jelentik, azokat minden hezitálás nélkül átengedjük a populista maffia-politikának.
Akiket a szocialistáknak képviselni kellene, akikért harcolni kellene, azok magukra maradtak ebben a társadalomban.
Ezt Lendvai Ildikónak pontosan tudnia kell és tudja is, de mégsem tesz ellene, talán mert már képtelen kilépni a Szocialista Párt negyedszázados kamarilla-politizálásából, talán viszi a klubhűség, talán ő is beleragadt Gyurcsány hibáztatásába, mert egy szocialista vezetőnek ez a legkényelmesebb.
Annak a Gyurcsánynak a hibáztatásába, aki úgy lett szocialistából erős szociális érzékenységű szociál-liberálissá, hogy kiszorították a pártból azok, akik aztán fel is számolták a pártot,
Persze így nem kell konfrontálódnia elvbarátaival.
Nem mondhatnám, hogy elvtársaival, mert az elvbarátait maga választja az ember, az elvtársait pedig a társadalom termeli ki.


No, persze várjuk ki a végét, még van egy nap, aztán ki lehet hirdetni az eredményt, utána pedig lehet kinek-kinek megvívni önmagával a saját harcát, hogy még mindig hinni akar a hatpárti összefogásban, vagy más utat választ.
Merthogy itt nem az Orbán utáni világról alkotott elképzelések versenyeztek, hanem Orbán kottája írta elő a dallamot.
Ha ezután is élvezhető maradna a szimfónia, az maga lenne a csoda. 

De azért bízzunk a csodákban.


:O)))

PS: Csalódtam már máskor is... 

2021. október 13., szerda

EGY VITA MARGÓJÁRA


 

Véget ért a miniszterelnök-jelölti vita az előválasztás 2. fordulójában, nekem tetszett, jóllehet nem egészen azt adta, amit vártam tőle.
Néhány benyomás, így melegében:
Tetszett, hogy bár azonnal láthatóvá vált, hogy Márki-Zay nem vitázni, hanem veszekedni érkezett, Dobrev Klára kitűnően kezelte a helyzetet, rákényszerítette ellenfelét egy visszafogottabb hangnemre és arra, hogy ígéretet tegyen, hogy a hátralevő napokban tartózkodni fog a bizonyítékok nélküli vádaskodástól.
Nem tetszett, hogy bár udvariasságnak álcázta, de Márki-Zay a kérdésekre adott válaszait ellenfele válaszának ismeretében tehette meg, ezzel szerintem előnyhöz jutott, mert csak bele kellett illesztenie az általa a Fidesz kommunikációs stratégiájaként megismert, unásig ismételgetett két-három panelt.
Hogy azt ne mondjam, Dobrev Klára farvízén utazott.



Tetszett, hogy a jelöltek  - ki meggyőződésből, ki a körülmények kényszerítő hatására az összefogás kikerülhetetlensége mellett tették le a garast.
Nem tetszett, hogy Márki-Zay nagyképűen a DK-nak az általa vezetett koalícióba való belesimításáról beszélt, nevetséges volt, mikor felsorolta a támogatóit, és láthatóan nem érzi, hogy mi a feladata egy koalíciókényszeres helyzetben egy miniszterelnöknek.
Ő a miniszterelnök erős közjogi helyzetről beszélt úgy, hogy egy minimálisan is hatpárti koalíciót kellene vezetnie, melyben a folyamatos egyeztetéseket, kompromisszumokat nem lehet megkerülni, nem lehet diktálni, mert bármely diktátum igen hamar visszaüthet.
Ezért kellene egy egészen pontos és precíz koalíciós szerződést kidolgozni, még mielőtt valamelyik versenyző megtáltosodna...
Tetszett, hogy ezt Dobrev Klára pontosan érti, tetszett, hogy meg tudja mondani, hogy miből kívánja megvalósítani az ígéreteit, tetszett az egész habitusa, a kompromisszumkészsége, a belőle sugárzó nyugalom és eltökéltség, a szakértelem.


Nem tetszett a vita lezárása, melyben Márki-Zay ismét megosztotta az ellenzéket, tisztákat emlegetett, miközben önmagára mutogatott, jóllehet a támogatói - még a háttérben, fedésben dolgozók is - valamennyien részesei és ilyen-olyan mértékben haszonélvezői voltak és ma is haszonélvezői a politikának.
És hát volt már nekünk szerencsénk tisztákhoz, mindkét oldalon, az egyik oldalról kiderült, hogy a szarka náluk iparitanuló, a másik fele meg mesekönyvekből tanulta a politikát.
A tiszta politikus olyan, mint a szűz rosszlány, gyakorlatilag nem létezik, ugyanis a politika maga az állandó kompromisszumkötés, ha úgy tetszik piaci alkudozás - valamit-valamiért.
Hogy aztán ennek a vitának itt nincs vége, az biztos, mindenesetre megnyugtató, hogy Márki-Zay nagy keservesen vissza tudott venni valamennyit pocsék természetéből - nem fog ez holnap reggelnél tovább tartani, de bízzunk Dobrev Klára gyógypedagógusi rátermettségében...


Harc lesz ez a javából, ügyesek a fideszes hatalomtechnikusok, lesz itt még csetepaté bőven.
Hogy aztán mi lesz a vége?
Ki tudja.
Azt tudjuk, hogy a jegenyefák nem nőnek az égig, a törpefenyők (pinus mugo 'gnom') meg aztán semmiképpen sem, csak azt nem tudjuk, mikor lesznek vágásra érettek.

Reméljük, jövő tavaszra....

:O)))

2021. október 10., vasárnap

INTERJÚ EGY MINISZTERELNÖK-JELÖLTTEL


- Kedves Miniszterelnök-jelölt Úr, köszönöm, hogy elvállalta ezt az interjút, gondolatai bizonyára eligazodást fognak adni a karaván-szeráj népe számára ezekben a bonyolult időkben!
- Köszönöm a felkérést, nem fogok csalódást okozni, alkalmas vagyok! Én vagyok a legalkalmasabb!

- Ebben bízunk mi is, de hadd ismerjék meg még jobban a választók, talán beszélgessünk néhány szót Önről!
- Rendben van, beszélgessünk, hiszen alkalmas vagyok, sőt, én vagyok az egyetlen alkalmas!
- Milyen környezetből érkezett Ön a politikába?
- Alkalmas környezetből, jól választottam meg a szüleimet, alkalmasak voltak arra, hogy világra segítsenek. Megemlíteném, hogy bölcsődei diplomámat summa cum laude szereztem, már egyéves koromban fogódzkodás nélkül ültem a bilin és megtaláltam a szájam a kanállal!
- Köztudott, Ön hívő ember! Miben hisz Ön?
Leginkább az emberi ostobaságban, - mint látjuk, nem alaptalanul.
És igen, hívőként is alkalmas vagyok, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy református gimnáziumban végeztem - innen a rokonszenv hitvalló társammal, Orbán Viktorral. Néha a negyven prédikátor egyikének érzem magam, leginkább Otrokócsi Fóris Ferenc áll közel a szívemhez!
Számtalan diplomám egyikét katolikus egyetemen szereztem, merthogy alkalmas voltam katolikusnak is, és alkalmas lettem volna betérni az izraelita közösségbe is, csak visszatartott a félelem, hogy a szükséges átdizájnolás átmenetileg lehetetlenné teszi a gyermeknemzést, márpedig arra is alkalmas vagyok.
- Azt mondják sokan, hogy támogatói számát a családi létszám emelésével növeli...
Annyi a leszármazottam, hogy a minap egy baknyúl vigyázzmenetben jött a receptért. Persze megállapodást is kötöttem vele a know-how átadásáról, melyet aztán természetesen nem tartottam be, merthogy ő nem biztos, hogy alkalmas, de én kétségtelenül alkalmas vagyok. 
- Ön oldotta meg a cigánykérdést, a homofóbia problémáját, a szegregált oktatás felszámolását, az állam és egyház szétválasztását, a rasszizmus problémáját, az otthonszülést is Ön vezette be...
- Igen, szülésre is alkalmas vagyok, ebben a házban például kétszáz gyermek született, természetesen biztonságosabb és jobb körülmények között, mint a kórházban, természetesen a bevétel után minden esetben pontosan adóztam és férfi is vagyok, úgyhogy eleve alkalmasabb vagyok Dobrevnél, sőt, egyedül én vagyok csak alkalmas Orbán kihívójának, aki csak miniszterelnöknek alkalmas.  
- Azt fecsegik ellenfelei, hogy annak a plébániának a plébánosa, aki mellett Ön egy ideig a világi közösségben is szerepet vállalt, felszólalt Ön ellen, mert alkalmatlannak találta a polgármesteri posztra...
- Isten bocsássa meg neki szellemi vakságát, de az Úr tudja, hogy alkalmas vagyok, sőt, csak én vagyok alkalmas Megváltónak (is), ezt mások is mondták, megvan erről a felvétel diktafonon, én magam vettem fel, mikor beszélgettem velük, merthogy erre is alkalmas vagyok! 
És nagyon utálom Dobrevet!
Ön is egy a háromnevű trendi politikusok közül, jelent ez előnyt a választóük szemében?
Igen, minél több a neve egy politikusnak, annál képességesebb!
Én például mindenre képes vagyok, ami nem is csoda, merthogy én még nemesi előnévvel is rendelkezem, a három nevem mellé.
Alkalmasság plusz képesség plusz az egész ország villamosítása - ez a sikerem titka!
- Megkérdezhetem, milyen vezetői tapasztalatokkal rendelkezik?
- Természetesen!
Számtalan autót vezettem, aztán a családi vállalkozásban társtettesként szüléseket is, legutóbb pedig egy területi áramszolgáltató ügyfélszolgálatát, de életem során vezettem már naplót és váltóáramot is.
Ebben különösen sikeres voltam, hiszen alkalmas vagyok feszültség-keltésre is, természetesen csak szabályozott keretek között. 
A vezetésre is alkalmas vagyok, ha kell kecskét és kormányt is képes vagyok vezetni, már majdnem jobb vagyok, mint Viktor!
- Kétségtelen - drukkolunk Önnek! Reméljük, hogy az online szavazatok meghozzák a kívánt eredményt, és a felismerést, hogy a szakmai és párthátteret nem mindig ott kell keresni, ahol logikus lenne.
- Köszönöm a lehetőséget és legkivált a magyar liberálisok mindig elvhű és széleslátókörű kemény és megalkuvásnélküli magjának gyümölcsöző támogatását! Hogy kicsit korpás a hajuk? Hát istenem, én majd megmosom a fejüket, ha hatalomra jutok, merthogy erre is alkalmas leszek!


:O)))

2021. október 6., szerda

CUI PRODEST?


Hiába, ügyesek ezek a Fideszes politikacsinálók!
Most, hogy nem sikerült Dobrev Klárát kinyiffantani még az előválasztáson, "hát, ha már itt vagyunk, csináljunk valamit" alapon kinyírják Karácsony Gergelyt.
Még csak nem is valami minőségi bajnokot indítottak harcba, hanem a Pösze Vitézt, akinek a versenyben levők közül legkevesebb tapasztalata van, ami az államot illeti.
Igaz, gátlástalanságban szinte már Fideszes magaslatokat ér el.
A dolgok mai állása szerint már veri Karácsonyt népszerűségben, aki sem képességeinél, sem alkatánál, sem politikai hátterénél fogva nem képes ezt a gátlástalan nyomulást ellensúlyozni.
A mögötte álló pártok tömegkommunikációs szakembereinek képességei fényévekkel vannak lemaradva a Fidesz szakemberei mögött, emellett pénz sem áll rendelkezésére számolatlanul, stallumokat se tud igérni.
Talán még egy olyan színpadra és hangtechnikára se futja neki, mint amilyet ellenfele prezentált ötszázfős tömeggyűlésére a Nagycsarnok elé.
Igaz, hajdan az LMP alakulásakor is leszállt a mennyből Allah egy helyiérdekű gyermeke és megfinanszírozta a projektet, persze volt lakossági támogatás is, az újdonat párt minden vezetőségi tagja beszállt ötszáz forinttal...
Szerencsétlen helyzet, de erre számítani lehetett.


Sokan mondták régebben, hogy rendben van, Jakab tökös gyerek, de nincsenek államférfiúi képességei, hát mára kiderült, hogy Dobrev Klárán kívül csak neki vannak ilyenek, de hát - érdekes módon - lemaradt a versenyben.
Az még érdekesebb, hogy egy olyan versenyző győzte le, akinek csak annyi üzenete volt a társadalomnak, hogy ő egyedül képes legyőzni Orbán Viktort, éppen csak azt nem tette hozzá, hogy ezt maga Orbán Viktor garantálta neki.
Képességes ember, elég elolvasni a Wikipedia róla szóló cikkét, különösen azt a részt, melyből kiderül, hogy sem a baloldallal, sem a jobbikkal nem kíván közösködni.
Ebből aztán nyilvánvalóan az következik, hogy a hódmezővásárhelyi polgármesterségért folytatott harcában valamennyi demokratikus/baloldali párt támogatásával egy göndör szőrszálnyi előnnyel győzött, igaz, a kampányát a Jobbik pártigazgatója segítette.
Persze könnyű volt neki, hiszen az általa felszerelt migránsszámláló távoltartotta hivatalától a nemkívánatos elemeket, emellett diktafonra rögzítette a vele folytatott megbeszéléseket, szóval érdekes jelenség.
Korunk Schifferje - katolikus kiadásban, igaz, temploma plébánosa kiprédikálta anno - ő közelebbről is ismerhette...


Hogy mi lesz ennek a vége?
Ki tudja, a magyar nép időnként kiváló érzékkel választja 
ki saját ellenségeit, így egyáltalán nem kizárt, hogy a mentális rokkantnak egy erkölcsi rokkant lesz a kihívója, Karácsony meg mehet haza borogatni a szétrugdalt fenekét, aztán polgármestersége hátralevő napjaiban eltöprenkedhet a politikusi lét kegyetlen realizmusán, az elvhűségen, az adott szó becsületén, - szóval lesz sok
dolga....
Nem jó ez nekünk, semmiképpen.
Hogy egy névtelen nulla képes szétzilálni a keservesen kialakított egységet, ez azért elkeserítő.
Ha valami minőségi versenyző lenne, hát hagyján, de egy középvállalati középkáder, akinek még  az ügyfélszolgálati vezető magas pozícióját is sikerült elérnie egy területi szolgáltatónál - hát, most mit mondjak?
Kétségkívül országos potentát.
Peresze többszereplős játék ez, nem csak rá nézve dehonesztáló a dolog, dehonesztáló ez ránk nézvést is - ennyire futja csak a magyar választók eszéből?


Ha valakinek még kétsége lenne afelől, hogy ki az Orbán legyőzésére alkalmas egyetlen  jelölt, hát azt csak sajnálni tudom.
És sajnálom magunkat is, nem kellemes egy olyan táborhoz tartozni, melyet folyamatosan hülyének néz és akként is kezel a hatalom.
A tetejébe, néha azt érzem, hogy joggal.
Hálistennek megjelent ma a Népszavában Horn Gábor iránymutatása, melyben a DK egyházjellegét és Dobrev Klára állítólagos reményeihez képest mérsékelt győzelmét említette.
Miért van az, hogy valaki, aki rengeteg kárt okozott a demokratikus oldalnak nem elégszik meg azzal, hogy kudarca után kitömték pénzzel, bonuszként még tovább akar kártékonykodni?
Mindegy, hagyjuk őket játszani tovább a homokba pipiskét, Dobrev Klára meg tegye a dolgát, ahogy tette eddig is, és reménykedjünk abban, hogy a választó honorálni fogja a befektetett munkát, energiát, a tiszta gondolatokat, a tisztességet, becsületet és tehetséget.
Vagy tényleg olyanok lennénk, mint a lemmingek?

:O)))

2021. október 2., szombat

A KÉTFEJŰ BORJÚ


Márky-Zay megtermékenyítette Karácsony Gergelyt.
A nász hangos sikoltozások nélkül teljesült be, az ara nem is tudja hirtelen, hogy büszkén lengesse-e a lepedőt, vagy szégyenkezzen igénytelensége és erkölcseinek ingatagsága miatt, de már elszánta magát, nem hátrálhat, hiszen a szülőszobában ott toporog az összes vájtszemű politikacsináló, meg kellett szülni hát a kisdedet.
Így jött hát világra - világ csúfjára - a magyar politika kétfejű borja.
Négy lába van, négy füle, két farka, de akármilyen jóindulattal, akárhonnan is szemléljük torzszülött.
Ha pártot alapítanának - ami nem kizárt, hiszen a Momentum is megtalálta a maga szponzorát -, akkor annak a Kétfarkú Ökör Párt lehet
ne a neve.
Irritáló tandem, mert azt nem gondolnám róluk, hogy buták lennének, de egyre inkább arra jutok, hogy megrendelésre működik a dolog.
Azt talán nem hinném, hogy a furcsa pár mindkét tagja
 megrendelésre dolgozna, de hát a jelenlegi helyzetben azt se tartom nagyra, aki ilyen könnyen megvezethető - a párban szántó két ökör közül is csak az egyik a Bimbó, a másik a Rendes...
Ne is beszéljünk hát ezentúl konkrét szereplőkről, legyen ez fikció, melyben két kitalált személy szerepel, Bimbó és Rendes.


Amit ezek ketten csinálnak, az egyetlen embernek hasznos, egy harmadiknak, akit szintén nevezzünk fiktív néven, legyen ő a Csüngőhasú Soros-ösztöndíjas.
Ő lehet ennek az attrakciónak a nyertese, aztán majd vagy kifizeti alkalmi munkását, vagy megsütögeti tűzön, mint az ominózus aranyhalat, mely már teljesítette a kívánságát.
Bi
mbó azt állítja, hogy  az ellenzéknek Dobrevvel van a legkisebb esélye a győzelemre, mígbezzeg ő maga a gőzmozdony, aki mögé mindenki felsorakozik.
Ennek kissé ellentmond az előválasztás során mutatott teljesítménye, de spongyát reá, viszont érdemes ezen a Gyurcsány-dolgon kissé elspekulálgatni.
Régi barátom tegnap azt találta mondani, hogy Gyurcsány púp Dobrev hátán.
Most mit mondjak, szerintem a púp kimondottan esztétikus, emellett felettébb hasznos, hiszen ínséges időkben biztosítja a megfelelő állóképességet, emellett kapaszkodni is lehet bele.
Az őszödi beszéd óta kérdezgetem mindenkitől, aki gyurcsányozgat, hogy tulajdonképpen mi baja van a politikussal, de érdemi választ ezidáig még senkitől se kaptam.
Amit akkor mondott, azt jól mondta, az idő is ezt igazolta, emellett ez az Ómagyar Mária-siralom ma már csak azokat érdekli, akik politikai tőkét akarnak kovácsolni belőle, de az meg egy olyan társaság, ha rájuk gondolok is kiütéseket kapok tőlük.
Aki akar, a Bibliából is tud vádiratot kreálni - lásd a házasságtörő asszony megkövezésének követelményét, bizony mondom néktek, nemzethalálhoz vezetne!

Dobrev Klára egyébként kompetens és tehetséges politikus, ő nem csak az ATV-be autózott be rendszeresen, hanem kilométerek ezreit tette meg, hogy személyesen, kevlár bugyi és páncél-kombiné nélkül beszélgethessen a választókkal, és nem csak a sajátjaival.
Személyesen láttam, hogy micsoda türelemmel, empátiával és felkészültséggel beszélgetett az ellentüntetővel, aki konkrét kérdéseket tett fel neki, és ez azért kicsit több és másfajta kockázatot hordozott magában, mint az ATV riporterével való beszélgetés, mely a dolgok rendjéből adódóan mindkét részről olyan jól koreografált, mint egy balett...
Hogy esetleg megbeszéli a férjével az eseményeket? Hát persze, hiszen egyrészt a férje, ugye, másrészt meg annak politikai tapasztalata hatalmas.
Bizonyára el is mondja a véleményét, de a döntés Dobrev Klára kezében van, hiszen ő viszi vásárra a bőrét.
Hogy vannak, akik utálják?
Persze, de hát én is utálok egy-két politikust, merthogy ilyen az emberi természet - mea klumpa...


Amit Bimbó és Rendes csinálnak, az a választók szemközt köpése.
Itt arról volt szó, hogy nem  a pártok akarata, nem a taktikák, hanem a közvetlen demokrácia dönt, győzzön a legjobb.
Tehát lehessen választani a három legjobb eredményt elérő jelölt közül - nem Bimbónak, nem Rendesnek, nem Gyurcsánynak, hanem a választónak.
Ezt a lehetőséget akarja éppen elvenni a kétfejű borjú, arra hivatkozva, hogy a visszalépés legitim eszköz.
Hogyne, egy választáson, de nem egy előválasztáson, mely nem pártok közvetlen versenye, hanem személyiségek versenye, hogy kiderüljön, ki a legjobb.
Persze nem vagyok én naiv, tudom jól, hogy egyetlen cél van - kiiktatni az egyetlen jelöltet, akitől Orbán valóban fél.
És ez a személy most Dobrev Klára, ezer oknál fogva.
De lehet másnak Karácsony, esetleg Márki-Zay Péter, de semmiképpen nem egy kétfejű borjú, mely érdekes bár, de valljuk be: szörnyszülött.
Az is érdekes kérdés, hogy milyen demokrata az olyan, aki menet közben akar változtatni a szabályokon, hogy hülyét csinálva a nála esélyesebből, a saját akaratát kényszerítse rá a demokraták nagy fáradtsággal összekovácsolt táborára.
És hát az is vicces, hogy a látszólag független médiában a teljesen jelentőségét vesztett ifjú titán politikacsinálóként tetszeleghet, jóllehet akkorát esett pofára, mint ide Lacháza.


Az egyébként nagyon tetszik, hogy Dobrev Klára nem áll oda vitatkozni velük, hanem teszi a dolgát.
A nép ezt látni és értékelni fogja, és a szép elképzelés az összes beléfektetett buzgalommal együtt kontraproduktívvá válik.
Nem kell egy torzsalkodó ellenzék képét mutatni, hiszen ennek az akciónak ez a másodlagos célja.
Türelem, nyugalom, munka.
De a sorrendet meg is lehet fordítani...

:O)))