2022. január 25., kedd

PISZKOS FRED, AZ ALTENGERNAGY


Lemondott posztjáról Kay-Achim Schönbach altengernagy, a német haditengerészet parancsnoka.
Van a rovásán rendesen, hiszen az aktuális NATO (USA) kánonnal szemben fogalmazta meg véleményét indiai látogatása során, és ez bizony nem bocsánatos bűn arrafelé, ahol világpolitikát csinálnak. 
Úgy is mondhatjuk, a vice-admirális lotyaszájú volt, ezt maga is elismerte, elmondta, hogy nyilvánvalóan hibázott, mikor meggondolatlanul beszélt, és levonva a szükséges következtetéseket lemondott a karrierje csúcsát jelentő posztról.
Így jár, aki őszinte - arrafelé is...
Errefelé manapság minden következmény nélkül lehet baromságokat beszélni akkordban, kit érdekel? 
Egy sületlenséggel több vagy kevesebb, el sem éri az ingerküszöböt...
A tetejébe a tengerész még igaz és értelmes dolgokat is mondott, ez súlyosító körülmény, melyet ki is fejtettek az ügyben nyilatkozó nyugati politikusok, akik felettébb nagy szívességet tettek Putyinnak.
Az orosz elnök tulajdonképpen nemzetközi tányérpörgető bajnokságon vesz részt, hiszen tudja pontosan, hogy országának Kínával való barátsága igen sérülékeny, Kína ugyanis már meglehetősen régen feni a fogát Oroszország szibériai területeire, és a régen fogalma a kínaiaknál nem két hetet jelent.
Egy közeledés az Európai Unióhoz felébresztené a kínai sárkány gyanakvását, ami nem lenne egészséges Oroszország számára, hiszen Kína nem Ukrajna, gazdasági és katonai ereje számottevő már ma is, és a holnapba Kína ellenfeleként belegondolni nem egy kéjhömpöly.
Viszont Oroszország számára Európa is fontos, bár nem annyira, mint fordítva.
Azért a kereskedelmi kapcsolatok az energia-függőség alapján állva stabilizálólag hatnak, az érdekek több esetben esnek egybe, mint ellentétesek lennének, csakhát a politika, meg a történelmi előzmények, meg a russzofóbia, ugye...
Az altengernagy elképesztő dolgokat állított.


Például azt, hogy a Gonosz világunkba delegált képviselőjét, Putyint tisztelni kellene, ami teljes képtelenség, hiszen tisztelni a nyugati világ vezetőit kell.
Igaz, a színes forradalmak kirobbantásával és az arab tavasszal vérbe borítottak néhány országot, igaz, hogy hazugságokra hivatkozva háborút indítottak szuverén országok ellen, igaz, meggyilkoltatták azok vezetőit, igaz, hogy ezzel emberéletek tízezreit semmisítették meg, igaz, hogy ők generálták a menekült-kérdést, ami ellen most nagy pofával hadakoznak, de őket tisztelni kell.
Putyint, aki nem hazudott se atombombát, se vegyi fegyvereket az ukránok kezébe, őt nem szabad tisztelni, sőt, ha valaki tiszteli, annak azonnal le kell mondania, csakúgy, mintha az Unió és Oroszország viszonyát realistább kontextusba helyezi.
Az Unió jelenlegi helyzete teljesen megfelel az Egyesült Államoknak - mégis jobb egy kiszolgáltatott vazallus, mint egy katonailag erős nagyhatalom, jó Kínának, hiszen remek felvevőpiaca a kínai árúknak, és itt most ne a zoknikra gondoljunk.
A jelen világpolitikai helyzetben jó az oroszoknak is, mert az USA és Európa közötti ellentétek fennállnak akkor is ha takargatja őket mindem résztvevő fél, mint Cirmos a piszkát.
Az is hozott némi változást, hogy az Egyesült Királyság kilépett az Unióból és vadul törleszkedik Amerikához, különleges szövetségesi viszonyt próbálva kiépíteni vele, hogy aztán egyszerre lépve vele egér-komplexusát hangosan hirdethesse, mondván, hogy együtt dübörögnek.
Az oroszoknak jó az, ha az USA és Európa között nem túl mély az egyetértés a világpolitika dolgaiban, ezért aztán mosolyogva szemlélik a mi ravasz kismalacunkat, amint törleszkedik hozzájuk, abban a reményben, hogy végszükség esetén arrafelé keresheti a nyugalmat.


Azt sem kell elfelejteni, hogy az altengernagy kijelentéseit Indiában tette, mely ország tart Kínától, nem biztos, hogy ok nélkül.
Azt mondják az okosok, hogy ez az évszázad Kínáé, a következő meg Indiáé lesz, de persze addig még sok víz lefolyik a Gangeszen, és hát közben nem szabad elfeledkeznünk Afrikáról sem, ahol a kínaiak már évtizedek óta csendben, de szorgalmasan építik befolyási övezeteiket.
Dél-Amerika is okozhat meglepetéseket, Brazíliával is illik számolni, jóllehet nem úgy, mint Orbán, aki azt hiszi, hogy az egyenlőség alapján haverkodhat velük csak azért, mert Brazília is diktatúra.
Azért azt sem árt leszögezni, hogy jelenleg Kína nem fenyeget senkit, kivéve Amerikát, mert Honkong után Tajvanon is helyre akarja állítani szuverenitását, de egyre inkább úgy tűnik, hogy erre csak fegyverekkel kerülhet sor, elsősorban az amerikai érdekek miatt.
Amerikai érdekek ide, amerikai érdekek oda, ennek csak az időpontja kérdéses, a végeredménye biztos, - már csak az a kérdés, hány ember halálához vezet az amerikai faxméregetés.
Amerika a második világháború óta szinte minden háborúját elvesztette, és bár győzött, de ettől ez még az iraki háborúra is igaz.
Ezt egy az altengernagy pozíciójában dolgozó katona pontosan fel tudja mérni, mint ahogy az érdekek katonai érvényesítésének lehetőségéről is lehet némi fogalma - okos ember lehet, okosabb, mint a neki parancsokat osztogató politikusok.
Kár érte.


A világ bonyolult és veszélyes játszótér, ahol nem árt figyelni, és nem árt megérteni a folyamatokat, különben tévedhetünk.
Ha a polgár téved, az még korrigálható valamelyest, ha a politikus téved, az emberek halálával, betegségekkel, nyomorral járhat.
Veszélyes út.
Milyen szerencse, hogy ezen a szinten nekünk nekünk semmiféle szerepünk sincs, de az persze még nem lefutott meccs, hogy nem üzenünk hadat Kínának.
Vagy Amerikának.
Vagy az oroszoknak.
Magyarország előre megy, a szakadék felé!

:O)))

2022. január 14., péntek

ÜGYEK VAGY ÜGYETLENKEDÉS?


Néhány mondatot a Gattyán-ügy kapcsán.


Értem én, hogy az emberek általában valós vagy vélt elvárásokhoz igazodnak.
Elsősorban saját viszonyítási csoportjuk a mérvadó, annak normái írják elő a helyes gondolkodást azok számára, akik nem rendelkeznek saját - jobb esetben jól kiérlelt - véleménnyel egy adott társadalmi, egyben politikai kérdésről.
Márpedig az emberek jelentős része hétköznapjaiban nem foglalkozik ilyenekkel, mindennapjaikat lekötik saját és családja dolgai, a konkrét megélhetési gondok, melyek és a napi politika között nem sok összefüggést talál, igaz, nem is nagyon keresi.
De azt azért tudja, hogy ha komoly embernek akar látszani, akkor valamiféle véleményének lennie kell, csak az a baj, hogy a saját vélemény kialakítása macerás, sokat kell hozzá olvasni, az meg fárasztó dolog.
Egyszerűbb hát átvenni a saját csoport véleményét, és azt képviselni minden lehetséges fórumon, ami aztán lehet szerencsés dolog, de lehet ostobaság is - minden attól függ, hogy az adott csoport véleményformálói saját kis homokozójukban milyen eredményre jutnak.


Meg hát itt van a tekintélyek szerepe is.
Vannak emberek, akik az adott csoporton belül véleményvezérek, akik leginkább eredményt hirdetnek valóságos mérkőzés nélkül, helyből lenyomva az esetleges ellenvéleményeket.
Ezek az emberek aztán vagy vezetői lesznek a csoportnak, vagy beállnak valamelyik vezető sleppjébe és annak nézeteit terjesztik, mint csalhatatlan igazságot, rájátszva az emberek lustaságára, mely a gondolkodásukban is megnyilvánul.
Nem azt fogják mondani, hogy az adott dolgot jónak, vagy rossznak gondolom, hanem azt, hogy a csoport vezére, vagy valamely megkérdőjelezhetetlen tekintélye is ezt gondolja.
Ami aztán vagy így van, vagy nincs, de a választónak ez mindegy is, neki elég, ha valamelyik szekértábor ólmelegében bólogat, mint plüsskutya a Wartburg kalaptartóján hajdan.  
Ez a mentalitás egyenes út ahhoz a helyzethez, melyben ma élünk, ahol ma élünk, az ezer süket duma országában.
Pártnélküli pártvezérek hivatkoznak a demokráciára, miközben mögöttük statisztikailag értékelhetetlen "tömeg" áll, de pártocskájának hangzatos neve mint fügefalevél takarja a semmit.


Ebből az is következik, hogy megnőtt a személyek szerepe, merthogy némelyiket személyiségnek azért nem mondanám.
Ezzel párhuzamosan eltűntek a politikából az ügyek, eltűnt az ideológia is, helyette olyan  próféták üres szavai hülyítik a népet, akik unják már a sáskák szárított tevetrágyán pirítását a sivatagi éjszakában.
Szeretnének végre dúskeblű hurik társaságában ambróziát szürcsölni aranykehelyből.
Vannak türelmetlen próféták is, akik nem várják ki, míg tömegek állnak be mögéjük, hanem más, sikeresebb próféták dalainak motívumait szővik be saját okosságaik közé, a választó meg csak a fejét fogja.
Merthogy mindegyikük tagja a Próféták Szövetségének, mely célul tűzte a régi vallás porig rombolását - igazodj ki hát rajta, melyikük gondolja ezt komolyan?
Persze egyszerűbb lenne, ha a Prófétaszövetkezetnek lenne koherens és mindenki által megismerhető konkrét programja, lehetőleg olyan, melynek nem az áll a középpontjában, hogy mit nem, hanem, hogy mit igen.
Ügyek, melyek mellett ki lehet állni.
Ha nincsenek ügyeink, akkor ügyetlenek vagyunk, mert akkor csak személyekről folyhat a vita, az pedig mindig veszélyeket hordoz magában, hiszen a személyi rokonszenv és ellenszenv okai kifürkészhetetlenek.
Aki a nyúzottképű városvezetőt szerette, abban lehet, hogy ma, amikor idolja már pofás, mint a kölyökgólya, már nem kelti a remélt hatást.

Ez a hatáskeltés sem egyszerű dolog, barkács-szinten ez úgy néz ki, hogy a próféta mond valamit, kezdeményez valamit és elégedett magával, mert tett valamit, aztán csak várni kell a csodát.
Csodák ritkán vannak, a katolikus egyház is vért izzad, mikor szentet akar gyártani valamelyik belső csoportjának ikonikus figurájából, hogy találjon valamiféle csodát.
Például. hogy az állam által importált kínai oltást kapott és mégis életben maradt a fertőzés után.


Aztán itt van a nagy kérdés, kit engedjenek a prófétai körön belülre, merthogy a torta kicsi és minden új szereplő harapni szeretne belőle.
Így aztán a választások előtt el kell utasítani mindenkit, aki csatlakozni akar hozzánk, például a műkereskedőt, aki Goya, Rembrandt vagy Rubens képeivel kereskedik - az a sok erotikus hús, aki megnézi rögtön kedvet kap a nászhoz, piha, ez a húskereskedelem maga!
Inkább az LcseXtük című filmmel kellene kereskednie, az erényes témával foglalkozik (Dögöljön meg Gyurcsány...) mégha kurvák is készítették, nagy műgonddal.
Megjelent ez a Gattyán is, hát el is zavartuk mindjárt a sóhajba, erkölcstelen állat az ilyen, mondja az összes erkölcsös szemforgató, akik közül egy sincs, aki ne látott volna pornót.
Anno a videokölcsönzőből kérte ki a kazettát és ha még lenne ilyen, ma is odajárna.
De persze meg lenne a véleménye a boltosról, aki nem méltó arra, hogy megossza velünk véleményét és pénzét az ingyenes fogamzásgátló, betét  és tamponosztásról, hiszen az is pin@ügy.
Mi pedig középkorian ostobák vagyunk, hiszen jobb az erotikus fantáziát úgy kiélni, ha pofánverünk és behúzunk a bokorba egy hazafelé tartó nőt, mintha egy fotelben maszturbálnánk, két sör között.
Nem minden pasinak jut ugyanis nő a való életben, és nőnek se mindnek áll a zászló, a pótcselekvés is lehet szükséglet.

 
Kádár hajdan azt mondta, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van, és én azt gondolom, hogy ezen érdemes lenne elspekulálni, és mellé állni egy olyan ügynek, mely a XXI. század Magyarországát szeretné letéríteni jelenlegi, középkorinak mondható pályájáról.
Hogy legyen végre vége a XX. század első felének Amerikáját idéző maffiauralomnak, a bigott álszeméremnek, és próféták politizálásának.
Ellenben legyenek ügyeink, például legyen ingyenes az internet-hozzáférés minden magyar településen, adjunk számítógépet minden gyerek kezébe, dolgozzunk ki digitális tananyagokat, hogy járvány esetén ne kelljen a pedagógusnak naponta szembenézni a halállal.
Ezek ügyek, ezek hoznának társadalmi hasznot, akárki is találja ki őket.
És ezer ilyen ügy lenne, hiszem már ma is az internethez fordulsz, ha az erkélyeden paradicsomot akarsz termelni - igaz, ma még személyesen kell bemenni a szolgáltatóhoz, ha mobil-előfizetésed át akarod vinni a másikhoz, és telefonálnod kell, ha időpontot akarsz foglalni a fodrászodnál, de a világ nem áll meg.
A politikának se kellene leragadni a királyválasztás kérdéskörénél, lehet, be sem fagy mostanában már a Duna...
Hogy aztán az sem lenne baj, ha lenne elfogadható társadalomszervezési ideológiánk, de ez már valóban az utópia kategóriájába sorolható egy olyan országban, ahol a nincstelen cigány és a fagyhalál előtt álló nyugdíjas büszkén választja a legnagyobb tolvajt prófétájának.


Nagy változások előtt áll a világ, a változások hamarabb eljönnek, mint sokan gondolják.
Nem lenne baj, ha a világgal együtt mi is változnánk...


:O)))

2022. január 12., szerda

ÉLJEN ÁPRILIS 4. HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK ÜNNEPE!


Legalább is ebben reménykedjünk, ha már Minden Keszegek Ura április 3.-ra írta ki az országgyűlési választásokat!
Volna esély győzni, és ezen a versenyen ebben az esetben talán az ország nyerne, de persze nehéz ekkora ellenszélben jósolni, különösen most, hogy Orbán bevezette a hadikommunizmust, rögzítette néhány általa alapvetőnek tartott élelmiszer árát.
Természetesen most sem a saját zsebére jótékonykodott, csak azt felejtette el tisztázni, hogy az értékesítési lánc melyik eleme köteles finanszírozni választási kampányát, például a liszt esetében a gabonatermelő, a malom, a nagykereskedelem vagy a bolti kiskereskedelem kell, hogy lenyelje a veszteséget.
De az is meglehet, hogy ezentúl a boltokban átmenetileg nem lesz napraforgóolaj, csak repceolaj, nem lesz finomliszt, csak rétesliszt, és az ólakban is csak olyan disznók lesznek, melyek mankóval közlekednek, sertéscombot meg áruljon a Viktor rögzített áron.
Az eredeti listán rajta volt a Liszt Ferenc Repülőtér is, de aztán rájött, hogy azt csak ő szeretné megenni...
Ez egyre viccesebb, de persze a mosolyunk nem egészen őszinte, az ilyesmikbe bele szokott bukni a gazdaság.
Hát legyen szerencsénk, és ne kelljen az utcákon a napi bérként kézhez kapott százmilliárdos bankjegyeket sepregetni, mint a világháború után kellett annak idején.
Ez a farok mindig a más farkával veri a csalánt, itt lenne az ideje, hogy megbukjon, habár utódai vért fognak - mondjuk - izzadni, hogy a kiürített államkassza, a rengeteg hátrahagyott akna, a betonba ágyazott káderek és a rendkívül magas valóságos infláció mellett az eladósított ország működését nagyobb társadalmi feszültségek gerjesztése nélkül biztosítani tudják.
Nem hiszem, hogy szép idők jönnek, ide nagyon határozott és nagyon durva intézkedések kellenek, nagyon jól megválogatva, hogy kiken csattanjon az ostor.
Az ellenzéknek erre nagyon érthető választ kell adnia, melyből egyértelműen kiderülhet, hogy mely társadalmi rétegnek kell fedeznie a veszteségeket, és ehhez tartania is kellene magát.

Bár a kommunikáció fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, még kellene egy kis finomhangolás.
Most például a miniszterelnök-jelölt elutasította Gattyán közeledését, ami lehet, hogy helyes, lehet, hogy nem, de nekem jobban tatszett volna, ha kiderül, hogy a szövetséges pártok pártelnöki szinten egyeztettek a témában, listavezetőjük pedig az ő egyeztetett álláspontjukat teszi közkinccsé, nem pedig a magánvéleményét.
Amilyen ostoba én vagyok, még azt is el tudtam volna képzelni, hogy kikérik a társadalom véleményét is, mert az együttműködésre felajánlott témák mindegyike támogatható és támogatandó lehetne, de persze én már akkor is hülyének lettem nyilvánítva, mikor javasoltam a Jobbik bevonását a szövetségbe.
Azt is ideje lenne eldönteni, hogy személyek vagy ügyek mellett politizálunk...
Mindegy, én már csak abban reménykedem, hogy az ellenzék prominensei nem  kapnak emlékeztető oltást a kommunikáció elleni oltás megerősítésére.
Dobrev Klára nem indul ez Európai Parlament alelnöki pozíciójáért, ez a jelenlegi helyzetben érthető is, hiszen rengeteg feladat vár rá itthon is, és természetesen az Unióban is.
Ő az ellenzéki összefogás nagy nyeresége, az Unióban és itthon is felkerült a politikai sakktáblákra, személye az ellenzéken belül megkerülhetetlenné vált, ő a jövő reménysége - bármi lesz is a választás eredménye.
A másik nyereség Jakab Péter, de az ő teljesítményét rontja magánéleti problémája, mert bár tudjuk, hogy a magánélet és a közélet elválasztandó, a gyakorlatban ez mégsincs egészen így.
Ezzel együtt Jakabot nem lehet leírni, minden csoda három napig tart.

Végül el kellene töprengeni azon, hogy Homonnay Gergely halálát az olasz hatóságok bűncselekményként értékelik.
Természetesen meg kell várni a vizsgálat eredményét, de az ügyet nem lenne szabad eljelentékteleníteni a közvéleményben, mint ahogy be kellene jelenteni eltűnt személyként az Ördög Ügyvédjét is, hátha az Ügyészség rátalál.


Merthogy az én optimizmusom határtalan...


:O)))

2022. január 9., vasárnap

LEGYEN VÉGE A SZ@RMASZATOLÁSNAK


Az ellenzék miniszterelnök-jelöltje egy videóban szót ejtett a jelenlegi miniszterelnök grazi magánklinikai útjairól.
Olyan bátor volt, hogy maga is megijedt önmagától, ezért hát gyorsan korrigált - ő nem azt gondolta, amit nézői, ő csak "ezzel arra utalt, hogy a miniszterelnök "a fideszes kiváltságosok vezetőjeként megengedheti magának, hogy a világ bármelyik magánklinikáján kezeltesse magát Graztól Marbelláig, ahogy azt is, hogy magánrepülővel focimeccsekre járjon."
Ő mondta - ő tudja, de kár, hogy ezt mondja, merthogy egy ország röhög és szörnyülködik évtizede azon, hogy a Gyurcsánnyal való oly emlékezetes vita óta Orbánt időnként Grazba hordják szoftver-frissítésre.
Azt is mondta az ellenzék jelöltje, hogy a miniszterelnök 
„egészségügyi állapotára és orvosi kezeléseire vonatkozó információk a törvény által védett személyes adatok. Ebben a tekintetben őt azonos jogok illetik meg minden magyar állampolgárral”.


Hát ez az - ez a baj. 
Mert itt egy ember joga áll szemben tízmillió ember jogával, melynek biztosítani kellene, hogy annak, aki az országot vezeti pszichiátriai és mentális állapota alkalmas erre.
Amikor egy buszvezető nekimegy a felüljáró betonfalának, akkor mindenki azon töpreng, hogy alkalmas volt-e a busz vezetésére.
Pedig neki a jogosítványáért egészségügyi alkalmasságát rendszeresen felül kell vizsgáltatni, és magáért a jogosítványáért is egészen erős egészségügyi pályaalkalmassági vizsgálatokon kell részt vennie.
Ötven-hatvan ember ül mögötte, míg a Magyarország nevű járaton tízmillió ember ül úgy, hogy tetszik vagy nem tetszik neki a sofőr, mert szép ember és vicceseket mond és néha prominclicukorkával kínálgatja az utasokat.
Szerintem meg a magyar népnek joga lenne épelméjű és ép erkölcsi érzékű vezetőkre bízni az ország kormányát, ennek pedig meg rendkívül gyorsan meg kellene teremteni jogszabályi és eljárásjogi alapjait. Ez lenne a következő kormány feladata, és ezt fel is kellene vállalni, mert enélkül sérül - mint állampolgárnak - a biztonsághoz való jogom.
A hatalom természetesen kórlap bemutatását kéri attól, aki Grazot emlegeti, de hát itt nem a miniszterelnökről van szó, hanem elvekről: ha nekem munkavállaláskor bizonyítanom kell, hogy alkalmas vagyok a feladatra, mint csemegepulti kiszolgáló az ABC-ben, akkor legyen ez kötelezettség mindenki számára, ha cukrásznak jelentkezik, ha Isten posztjára tör...
És nem csak a miniszterelnökről, hanem képviselőtől felfelé az országos hatáskörű szervezetek vezetőiről is - mindenkiről, aki a sorsodról - az ország sorsáról dönthet.


Kapcsolódik ehhez a régi követelés teljesítése: legyenek végre nyilvánosak az ügynökakták, és ne csak a hajdani III/3 aktái, de a katonai elhárítás aktái is, méghozzá az eredeti akták és az eredeti számítógépes nyilvántartás alapján.
Ha valaki állami vezető vagy választott képviselő lesz, akkor annak élete legyen nyitott könyv az állampolgárok előtt, mert - a szánkon kívül - ez is jár nekünk.
A magyar politikai elit mára már meglehetősen elkoptatta böcsületét, ideje lenne hozzáfogni a újjáépítéséhez.


Talán ilyen jogszabályok alkotásával lehetne kezdeni.


:O)))

2022. január 7., péntek

VÉRES LÓFEJ AZ ÁGYBAN




Elkezdődött az év, hogy finoman fogalmazzak, nem minden politikus számára egyforma várakozásokkal.
A Fideszes "elit" - és Orbán maga is - enyhe izgalommal várja a választásokat, hiszen minden elővigyázatossági intézkedésük dacára számukra kellemetlen események következhetnek be.
De nincs gond, mire a fideszes potentátok hivatali ideje lejár, mindegyikük matuzsálemi korban lesz, krőzusi vagyonnal, hacsak meg nem zakkan valamelyik ellenfelük és szépen sorban be nem csukdázza őket, eleinte vizsgálati fogságba.
Ennek során a vizsgálati fogság orbáni értelmezését követhetnék, mely szerint  ez adott esetben a tényleges életfogytig tartó elzárással lehetne egyenlő.
Az meg már minden képzeletet felülmúlna, ha egy esetleges győzelem esetén az ellenzék úgy bánna a gránitszilárdságú Alaptörvénnyel, mint a Fidesz bánt az Alkotmánnyal, pedig hát ez lehetne a követendő eljárás.
Mindenesetre errefelé az év úgy kezdődött, hogy Olaszországban meghalt Homonnay Gergely ellenzéki aktivista, tisztázatlan okból és körülmények között.
Az év úgy szokott folytatódni, ahogy elkezdődött, úgyhogy sok optimizmusra nincs okunk, talán az ad némi reményt, hogy a haláleset kivizsgálását nem a magyar hatóságok végzik, melyekről nem szívesen mondanék véleményt, így éhgyomorra most nincs kedven szégyenkezni az országom miatt.
     

Homonnay Gergely ismert ellenzéki személyiség volt, előszeretettel hangsúlyozza a média, hogy DK-közeli, jóllehet szerintem ő inkább Orbán-távoli lehetett.
Ennek hangot is adott, sőt, aktívan részt vett az ellenzéki megmozdulások szervezésében, karcos véleményeket posztolt, például a szerencsés szépségről, aki ezidáig sem volt kénytelen nevetséges fizetésből élni, és aki állítólag nemsokára majd a nemzet egységét fogja megtestesíteni.
Homoszexuális is volt, ellenzéki is, mi kell még ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban ahhoz, hogy kivívja a Hatalom rosszallását?
Ezért ment Olaszországba, állítólag a relatív biztonság reményében - ebből is látszik, hogy a valóság-érzékelése kissé elmaradt a kívánatostól.
De a legfőbb bűne az elhunytnak állítólag az volt, hogy ő volt az Ördög Ügyvédje, aki rendszeresen tett közzé a közösségi médiában a NER prominenseiről kompromittáló tényeket, de persze ez csak szóbeszéd, melynek igaságtartalma legalábbis ellenőrzésre szorulna.
Mindenesetre mióta meghalt, azóta az Ördög Ügyvédje nem jelentkezett, ami közeli ismerőseinek igencsak gyanúsnak tűnik.
Állítólag megfigyelték, emiatt félt hazajönni, sőt elmorfondírozott azon, hogy vajon fenyegeti-e veszély az életét.
Az Úr mentsen meg attól, hogy megalapozatlanul vádoljak bárkit is, de engem zavar, hogy ebben az országban egy esetleges politikai gyilkosság ötlete nem tartozik az elképzelhetetlen dolgok közé.
Az aktivista tevékenységét talán a megbízás nélküli ügyvitel jogi kategóriájába lehetne beilleszteni, melyért - úgy tűnik - Belzebub a pokolba száműzve őt elrendelte kiiktatását.


Így történt?
Ki tudja, talán majd az olasz hatóságok segítenek eligazodni az ügyben, de az is lehet, ez is örök titok marad, mint szegény Elbert János halála, aki Andropov tolmácsa volt 1956-ban, és ezelőtt harminckilenc évvel belefulladt a Balaton hatvan centis vizébe a siófoki móló mellett...
Vagy mint a felcsúti juhász esete, akinek halálát mára sikerült annyira elsikálni, mintha nem is lett volna.
Mindenesetre az Orbán regnálása alatt történt eseményekből remek krimiket lehetne írni, vagy egy-két televíziós sorozatot is le lehetne forgatni.
Aki a rejtélyes gyilkosságokat kedveli, élvezettel nézhetné a rendőrautóban magát megöngyilkoló kalandor történetét, a leesett létrája után kutató és Várkonyi Andi jövőjét veszélyeztető helyi izgága kalandját, de eltűnődhetne az Orbánt egyéni választáson péppé verő Vancsik Zoltán vagy Pécs erős embere, Toller László országúti balesetének körülményein is, hogy a Horn Gyula koronázásához vezető eseményeket ne is említsük.
Aztán itt vannak a kórház-sorozatoknak dramaturgiailag sok lehetőséget kínáló történetek az élete üzletének másnapjára elhunyt szoftver-tulajdonosról, a gyógyíthatatlanul beteg tényfeltáró újságíróról a la Litvinyenko - de a kábítószer-túladagolás mikéntje is megérne egy részt, végtére is széplányok is hanyatt szokták vágni magukat, ha belekeverik a tutit a kólájukba...
És itt vannak a nagyszerű tűzoltó-sorozatokra lehetőséget adó történetek, a Budapest Sportcsarnokot egyetlen gyertyával elpusztító Neduddkiről, a Testnevelési Egyetem bővítésének útjában álló sportcsarnokról, vagy legutóbb, a Fertő tó mellett jó helyen és jó időben kitörő tűzvészről, mely a Megvadult Malacpersely terveinek kedvezett.
Aztán lehetne sorozatot forgatni a merényletekről - az ereszcsatorna-akrobatika világbajnokának felrobbantott küszöbe, Torgyán levegőbe röpített kukája, a Parlament oldalbejáratának megmerénylése, a Fidesz-székhát erkélyére dobott bomba - szinte látom magam előtt, amint a terrorista utasítást ad beosztottjának - de nehogy aztán megint a saját kocsitokat robbantsátok fel, mint múltkor is!
A csúcs azért az volt, mikor a jelenlegi belügyminiszter a bűnjelség-várományos fegyvert alkalmatlanná tette a bűncselekmény bizonyítására - nevezetesen fél óráig tapogatta, mint szlovák barátunk anyukája szemérmét. 
Talán még vissza lehetne menni az olajszőkítések daliás korszakába is, mikor a szervezett bűnözés elleni harc során úgy lőtték főbe a megyei osztályvezetőt, mintha Detroitban tették volna a szesztilalom idején.


Egy esetleges ellenzéki győzelem esetén majd valaki mérsékelt lesz és elmondja, hogy ezeket az ügyeket már kár bolygatni, nézzünk előre, teremtsük meg a nemzeti egységet, temessük be az árkokat!
És temessük bele a maffiaállam és prominenseinek összes disznóságát, rablását, lopását és esetleges gyilkosságait, mert a békességnél nincs szebb dolog.
Szeressük egymást gyerekek!
Aztán majd - jobb esetben csak négy év múlva - visszajönnek, erőszakosabban és pofátlanabbul, mint valaha, te meg már megint a fax kedvezőtlenebb végén találod magad.
Ha rajtam múlna ezekkel az ügyekkel kezdeném, mert minden bűnöző hibázik - ők is hibáztak valószínűleg, és a cél mégiscsak az lenne, hogy lássa az ország, hogy nem lehet a pofájába rondítani büntetlenül.
Ez talán felnyitná sok ember szemét, hogy mennyi a szemét idoljaik között.


Homonnay halála lehet, hogy maga a baltával levágott véres lófej a bátrabb politikusok ágyában.
Kérdés, hányan ijednek ettől halálra?
Orbán legjobb barátja, mióta kifejtette álláspontját arról, hogy szerinte Orbán az emberré válás melyik fázisában van, azóta Geiger-Müller számlálóval a zsebében közlekedik.
Ő márpedig ismeri a haverját.
Jó lenne, ha az ország is megismerné végre....

:O)))