2020. október 23., péntek

HŐS FORRADALMÁRT FELVESZÜNK!

Versenyképes jövedelem, cafateria, nyelvpótlék.
Utóbbi akkor illetményes, ha az ominózus nyelv megfelelő történészi és hatalmi hátsókban teszi a dolgát.
A jelölt legyen, ha nő, akkor dekoratív, ha férfiú, akkor délceg, ha nem annyira délceg lehet esetleg nyalka.
Legyen mindenképpen mérsékelten iszákos, mértéktelenül hazudós, természetesen legyen keresztény és nemzeti, továbbá lehetőleg rendelkezzen határontúli kötődéssel.
Legyen lehetőleg csángó, de legjobb, ha székely.
Jeruzsálemi székelyek kizárólag Köves rabbi áldásával adhatják be jelentkezési kérelmeiket, egyben nyilatkozniuk kell, hogy pontosan mikor ismerték fel szeretett miniszterelnökünkben a Messiást.
Hősnők esetén a bárca bemutatása opcionális, de feltétel, hogy láthassuk küllemükön a nehéz testi munka megpróbáltatásainak nyomát.
Mai futtatóik ajánlólevele a pozíció betöltésének előfeltétele.

Nagyurunk megtalálta a mai koszorúzáson való részvételhez az ideális tettestársat, szépen mutattak egymás mellett, ő és a nép durva anyja.
A felállás is klasszikus volt, hiszen a hős forradalmár leány mellé remekül passzolt kényes ízlésű védelmezője - hirtelen nem jut eszembe, hogyan is hívják ezt a szakmát a nyolcadik kerületben...
Azért valahol nagyon szánalmas ez az egész - úgy kell a hatalomnak hősöket hazudnia, hogy a nagy erőlködésbe majd be leszakad.
Igaz, ma már 1956  a jobboldalon sem a régi, Orbán meg csak annyiban törődik vele, amennyiben hatalma fenntartásához szükség van rá - ma már nem nagyon.
Nem volt ez mindig így, hiszen 2006-ban még igen fontos lett volna, hogy az elvetélt puccsot (hugyos forradalom) össze lehessen kötni ideológiailag az 1956-os felkeléssel, de ma már jobb 2006 történéseit is hagyni a feledés jótékony homályába veszni, hiszen ha valaki tárgyilagosan feldolgozza a történéseket, nem sok hízelgőt talál a mai rendszer uraira nézvést.
Orbán ezt is úgy használja, mint mindent - ő az, aki ellopja a halott pénztárcáját, aztán abból adakozik az özvegynek, igen mérsékelten.

Lett volna pedig hősnek való szereplője 1956-nak, de - sajnálatos módon - a zsidó Angyal István a jobboldalnak nemigen felel meg, a tetejébe még kommunista is volt.
Tulajdonképpen Nagy Imrével is utóbbi a baj, ezt az új idők kissé anyagias és a történelmi ismeretek ellen beoltott forradalmárai sem megérteni, sem megbocsájtani nem tudják.
Így aztán van még egy hazug ünnepünk, amit ma már nemigen ünnepel senki, már ha egyetérthetünk abban, hogy ünnep az, amikor az ember a szívében ünnepel, ha igaz érzésekkel közelít a múlthoz.
Soha nem felejtem gyermekkorom március tizenötödikéit, az ünnep nekem azt az érzést jelenti, amelyet akkor éreztem, gyermekként.
Szükség lenne pedig ünnepekre, a nemzet összetartozásának érzését az ilyen események alakítják ki - már persze, ha egyetértünk abban is, hogy a nemzet fogalmába még talán a libernyákok is beletartoznak.
Na sebaj, majd amikor elkezdjük közösen ünnepelni Nagyurunk születésnapját...


A forradalmakat leginkább fiatalok csinálják, náluk a cél az élhető és barátságos jövő.
 Az öregek legfeljebb bosszút állnak, a cél itt inkább saját szerepük fényezése és valós és vélt ellenfeleik- azt ne mondjam, ellenségeik - maradékának elpusztítása.
A nemzetet a rombolás soha, csak az építkezés viszi előre.
A forradalmak néha lerombolnak meglévő struktúrákat, de csak akkor használnak, akkor nevezhetjük őket forradalomnak, ha a romok helyén maradandó és valós értékeket alkotnak.
Egyetemet szétverni egyszerű dolog, de egyetemet - hagyományokkal, értékekkel - alapítani nem lehet, legfeljebb csak épületet lehet adni egy új kurzus tehetségtelenjeinek.
Ők kinevezéssel lesznek művészek, ami azért nem egyenértékű a tehetséggel.

Nem ártana néha ezt is figyelembe venni...


:O)))

2020. október 19., hétfő

KRISZTUS KUFÁRAI




"Amikor az állam forrást ad egy egyházi intézmény építésére vagy fenntartására, akkor a pénzt a legjobb helyre teszi – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök szombaton..." - tudatta büszke népünkkel az MTI nevű kézibeszélő, amivé a hajdan oly nagyhírű és megbízható Magyar Távirati Irodát sikerült silányítani.
Szerintem meg az állam tartsa fenn a saját intézményeit, épületeit, az egyház meg annyi intézményt működtessen, amennyit hívei képesek önszántukból finanszírozni.
Sajnálatos módon a mai egyházak többet törődnek a vagyonfelhalmozással, mint a hívők lelki üdvével és az elesettek felkarolásával, ami a hirdetett elvek nettó megcsúfolása.
A rendszerváltás óta más se igen folyik, mint a kapzsi harácsolás felekezetre tekintet nélkül, miközben a hitélet fellendülése elmaradt, az erkölcsök a bányászbéka segge alatt, a karitatív tevékenységben bármelyik nagy vallás szervezetét veri az egyházi rangjától Orbán személyes bosszúja miatt megfosztott Evangéliumi Testvérközösség és a Krisna-tudatúak kis közössége.
Szégyen ez a kétmillió nincstelen, a nyolcszázezer jogaiból és gyermekei jövőjéből kirabolt cigány, az egymillió alkoholista és ki tudja hány drogfogyasztó országában, ahol évente száz-kétszáz ember fagy meg az utcákon, vagy a saját lakásában, ahol gyerekek maradnak fűtött szoba és hétvégente élelem nélkül.
Közben a Tolvajok Fejedelme stadionokat és templomokat épít - egyik jobban kong az ürességtől, mint a másik, az egyikbe nem jut épkézláb csapat, a másikba ma már pap se nagyon, az épületek nem Isten templomai, hanem a képmutatásé, melyben Nagyurunk élen jár, de hátulról szorosan felzárkóznak rá a főpapok, csak baj ne legyen belőle...


Elszomorító, hogy a katolikus egyház magyar tagozata a legreakciósabb, legkonzervatívabb egyházi vonulathoz tartozik, akik a katolikus egyház fejének véleményét és törekvéseit is figyelmen kívül hagyják - sajnos.
T
anulhatnának tőle szerénységet, alázatot, Isten-hitet, mert ennek igencsak szűkében vannak.
Ha az élelemnek és az elemi igények kielégítésének is oly szűkében lennének, mint híveik jelentős része, talán változna a szemléletük, de addig... 
Pedig Máté evangéliuma megírja: "Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el.
Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. 
Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”
Kár, hogy a főpapok is jobban szeretik az igét hirdetni, mint ragozni...


Amit Orbán csinál, az a lopakodó deszekularizáció - az állam és egyház szétválasztása maradékának felszámolása, az Egyház és a Hatalom összeolvadása.
Nem kétséges, ez Orbán érdekeit szolgálja, hiszen például a katolikusok "add meg Istennek, ami Istené és a császárnak, ami a császáré" elve remekül kifejezi a vágyott helyzetet, másrészt pedig évezredes tapasztalat, hogy a vallás segítségével remekül kézben lehet tartani a nincstelen tömegeket.
Nem véletlen, hogy a bolsevikok előszeretettel csináltak takarmánytárolót a templomokból, hiszen ők felismerték, hogy a vallás a nép ópiuma, merthogy akkor még nem volt divatban a heroin...
Az sem véletlen, hogy a nagy világvallások ma - szinte kivétel nélkül - válságban vannak, az internet és a televízió korában már kevésnek tűnik hálóingben és tökmagsipkában ájtatoskodni, a nép ma azonnali megváltást akar és nemigen éri be a halál utáni mennyország ígéretével.
Emellett az Isten-kép is átalakulóban van, a ma Istene márt nem annyira az a kaporszakállú öregember, aki a felhő szélén lógázza a lábát és azt kukkolja, megcsalod-e a házastársadat, a ma istene inkább rezeg, vagy hullámzik és a vonatkozó vicc szerint lehet, hogy fekete.
És nő.
Hosszú út vezetett
 Orbán Viktornak a kereszténydemokrata képviselőknek odahajított felszólítástól  - "Csuhások, térdre, imához!" - a mai gusztustalan nyáladzásig, a liberalizmustól a Sorosozás nem is nagyon burkolt antiszemitizmusáig, de a magyarországi nagyegyházak az erkölcsök elhajításának útján döngő léptekkel vele tartottak, beleértve, a reformátusok Horthy-imádatát is.
Orbánnak mindegy, ha a hatalom ára a vallás, akkor ő betér szívesen még zsidónak is, még ha két értékes centibe kerülne is a körülmetélés, majd az orvosok meghosszabbítják ha kell, akár Bicskéig is...

Sok jóval nem lehet biztatni a híveket, a vallásokat is igazítani kell majd a korhoz, és abban nem lesz helyük a harácsoló kufároknak, akik az emberi lelkekkel kereskednek, helyettük inkább társadalmi közösségek szervezőire lesz igény, olyanokra, akik érzékenyek az emberek valós gondjaira, akik képesek valós segítséget adni lelki kérdésekben, akik támaszt adnak a szegényeknek, elesetteknek.
Ha ebben jut hely Istennek, hát drukkoljunk neki...
Bízzunk ebben, hiszen ha a hajléktalanoknak épített volna annyi melegedőt és nappali tartózkodót Orbán, mint amennyi templomot és stadiont épített, ha annyi pénzt fordított volna a szegénység felszámolására, mint amennyit különféle jótékonykodásoknak álcázott szavazatvásárlásra, akkor nálunk lenne a szociális mennyország.
Szomorú ügyek ezek...


:O)))






2020. október 16., péntek

KURÁZSI



Hiszen, ha az egészségügy szereplői és a tanarak, a szociális szféra dolgozói olyan tökösek lennének, mint a színművészetis fiatalok, Orbán holnap reggelre összecsinálná a lába szárát és levelet írna Ilham Alijevnek, segítségét kérve állandó letelepedése adminisztratív meggyorsításához.
Nem kellene sajnálni, az olajkútja, mellyel állítólag a baltás gyilkos hazatelepítését
 honorálták, megtermelné neki a lekvárt a vajaskenyérre, csak attól kellene tartania, hogy ha egyszer barátját is világgá zavarja hálás népe, akkor az utód majd kiadja Magyarországnak, oszt akkor annyit ülhet, mint a kitömött túzok...

Ne legyünk telhetetlenek, ez a tüntetés már önmagában is nagy eredmény, végképp lerántja a leplet a diktátorocska berendezkedéséről és szépen demonstrálja a magyar önkényuralmat, melyet nevezhetünk akár sunyi diktatúrának is.


Azt hiszem, brutális akcióktól nem kell most tartani, az egyetem a figyelem középpontjában áll és oktatói, hallgatói tudnak bánni a közönséggel, mely jelen esetben Magyarország állampolgárait jelenti.
Természetesen lesznek majd olyanok, akik vért szeretnének látni, leginkább a diákok vérét, de nekik nem lesz szerencséjük, vagy ha mégis, akkor azért a hatalom a saját vérével fog fizetni.
Merthogy a fiatalokkal nem érdemes szórakozni, ők ugyanis nem úgy érzékelik a veszélyeket, mint az idősebb korosztályok, nincs annyi vesztenivalójuk sem, hiszen a színészt, a művészt nem annyira az iskola teszi, mint amennyire a tehetség, és az itt tanulók túlnyomó többsége ennek bővében van.
Ellenfeleik meg hivatalnokok, bürokraták meg janicsárok, akik teszik amit tudnak, de az igazság mellett a kreativitás, a még romlatlan igazságérzet és a bátorság is a fiatal művészek, művészjelöltek mellett van.
De persze nem jó ez a feszült hangulat a országnak, még ha esetenként lehet is derülni a hatalom kicsinyes és idióta piszkálódásain, mint amilyen az internetszolgáltatás kikapcsolása, hiszen a diák csak a zsebébe nyúl és előveszi az okostelefonját, mely sokkal okosabb, annál, aki az internet lekapcsolását elrendelte.


Azt gondoltam, hogy Orbán azért trükközik a járvány számaival, mert szeretne túl lenni október 23.-án, merthogy a naphoz forradalmi legenda társul és nem szeretne senkinek alkalmat adni a forradalmárkodásra, de hogy ő fogja utcára vinni ezen a napon a diákokat, azt nem gondoltam volna.
Napersze, ott lesznek majd Kubatov pribékjei is, gyilkosostól, mindenestől, de jelen esetben ez is kevés lesz, a Színművészeti népe ugyanis hivatalból bátor és szimpatizánsaik között ott vannak az artisták, a kaszkadőrök, úgyhogy a B-közép népe egy verekedés esetén könnyen beleszaladhat egy-két minőségi pofonba - sose kerüljön rá sor.
A nép pedig a fiatalok mellett áll, mert ők nem kívánnak mást, csak hogy hagyják őket békén és ne kísérletezzenek rajtuk, mint az egereken.
Jó lenne, ha ez a gondolkodásmód teret nyerne az egészségügyben is, - mondjuk ott a hasonlat egereit fehér egerekre lehetne cserélni.


Drukkoljunk a fiatalok sikeréért,érezzék a támogatásunkat, meg fogják hálálni...


:O)))

2020. október 10., szombat

HELYEZKEDÉS


Még nem menekülés, még csak óvatos sasszézás, még nem rettegés, csak álmatlan éjszakákon kis szorongás, de a NER elitjének környékén elindult az elbizonytalanodás.
Messze ugyan még a pánik, de az óvatosabbak már visszafogják szereplésüket, már árnyaltabban fogalmaznak, mégha a közvetlen utasításoknak látványosan eleget is tesznek.
De ez már nem a nincsteleneknek az a lelkesedése, mikor megnyitották előttük az édességbolt ajtaját, ma már nem csak a habzsolás mellékhatásai nyomasztják őket, hanem a vesztenivalóért érzett aggodalom is.
És ez egyre erősebb, mert ugyan ők is elszakadtak már a való világtól, de annyira azért nem, hogy elhiggyék: ez minden világok legjobbika, ahol a nép elégedetten tunkolja a foszlós kalácsot a habos kakaóba.
Ők is érzékelik a közhangulatot.
Az pedig egyre inkább ellenük fordul, és tudják, hogy sem a járványhelyzet romlása, sem a gazdaság visszaesése nem nekik dolgozik, és óhatatlanul eljön az az időpont, amikor valaki tesz egy barátságos javaslatot a jelenlegi rezsim szétverésére.
Márpedig az őket is érinteni fogja, és ez a helyzet nem a bakancslistájukon szerepel, hanem a rémálmaikban.


Azt szokták mondani, hogy azt már tudjuk, hogy mi lesz, csak azt nem tudjuk, hogy addig mi lesz.
A mai helyzet annyival bonyolultabb, hogy azt se nagyon tudjuk, hogy mi lesz.
Mindenre van esély és mindennek az ellenkezőjére is.
Lehet akár egy olyan verzió is, hogy Egyeske megvadul és a hatalmát nyílt diktatúrával és fegyveres erőszakkal próbálja fenntartani, ami ugyan perspektívában eleve bukásra van ítélve, de arra számítani nem lehet, hogy megindulnak a NATO harckocsijai és meghívják őt Brüsszelbe, elvtársi-baráti beszélgetésre.
Eltartana egy darabig, ameddig a gazdasági szankciók térdre, vagy Putyin lábához kényszerítenék a megvadult despotácskát - és akkor még az is kétséges, hogy kellene-e Putyinnak a szavlejárt diktátor.
Merthogy Orbán értékét Putyin számára csak az adja, hogy egy uniós országban halljakend, aki meg azt hiszi, hogy Paks a varázsige, az nincs tisztában a méretekkel meg az erőviszonyokkal.
Abban nem reménykednék, hogy a nép kezébe veszi sorsát, ötvenhatban sem tette ezt, minden legendagyártói erőlködés dacára, a söpredék meg nem a nép, mint tudjuk és reméljük.
És a román forradalom is leginkább puccs volt, ezért is kellett a conducatort sebesen falhoz állítani - túl sokat tudott a hatalmát megdöntő erők prominenseiről.

Másik verzió egy nyertes választás, kétharmados győzelem.
Ez esetben ha egy tökös és határozott politikus kapja a kormányfői tisztséget, aki akár nő is lehet, akkor az eskütétel után negyed órával harminc napra kihirdeti a rendkívüli állapotot, megbízottai  átveszik az ellenőrzést az állami média felett, 
fél órával egyszemélyi uralom bevezetésének és támogatásának vádjával őrizetbe veszik a rendszer prominenseit, új parancsnok kerül a fegyveres erők és testületek, valamint nagyobb egységeik, a hatalom megtartásában kiemelt jelentőséggel bíró alegységeik élére, egyúttal őrizetbe veszik a jobboldali szélsőséges és a paramilitáris csoportok vezetőit és ezzel kezdetét veszi az elszámoltatás.
A TEK-et feloszlatják, állományát átveszi a Rendőrség.
Azonnal törvényt alkotnak a nyugdíjak és a családi pótlékok emeléséről, a szociális ellátás reformjáról, azonnali hatállyal megszüntetik a TAO-t, és megkezdik a stadionok fenntartásáról szóló tárgyalásokat a sportszövetségekkel.
Felülvizsgálják a folyamatban levő beruházásokat, a szükségteleneket azonnal leállítják.
Figyelem, Paks nem szükségtelen, mint ahogy Bős-Nagymaros sem volt az, az áram nem a konnektorból jön...
Visszaállítják az egészségügy biztosítási rendszerét,  további intézkedésig zárolják azokat a vagyonokat, melyek létrejöttében a visszatérítés nélküli támogatásoknak szerepe volt.
Az őrizetbe vettek vagyonát is.
És kell még egy sor azonnali intézkedés a gazdaságban a járvány gazdasági hatásainak enyhítésére.
A kisnereseket célszerű futni hagyni, a gazdálkodó szervek vezetőit meg kell nyugtatni, a leggazdagabbakat le kell ültetni egy tisztázó beszélgetésre, a nagy állami részesedéssel működő cégek vezetőit szintúgy, és egyenként meg kell vizsgálni, volt-e szerepük és milyen a diktatúra létrehozásában.
Ügyelni kell arra, hogy ne mártírok sorozatgyártásába kezdjen az új vezetés, csak a valós bűnöket szankcionálja.
Mindez persze rettenetesen bonyolult és kényes feladat, előkészítése hónapokat, ha nem éveket igényel, de egy épeszű ellenzék erre a helyzetre felkészül tervekkel és megfelelő személyek kiválasztásával, és nem kezd vad improvizációkba ha szembetalálkozik a lehetőőséggel.
Nem reménykedem abban, hogy erre a mai ellenzék képes lenne.


Egy kis arányú győzelem esetén a feladat bonyolultabb, de a feladatok egy része így is végrehajtható, hiszen a vádhatóság képes lenne lefejezni a maffiát, de itt is követelmény lenne, hogy a vádiratokat ne akkor kezdjék összeállítani és a vagyonok mozgatását átmenetileg azonnal állítsák le.
Ezt technikailag meg lehet oldani, mint ahogy a közmédia azonnali visszavételét is.
Ha a Fidesz nyer, akkor viszont szopás van ezerrel, és a helyzetet tényleg csak az tudja majd megoldani, ha már a legsötétebb orbánista is a saját bőrén érzi a bajt és sajátkezűleg akarja fellógatni az ország tönkretevőit.
Ez nem jelenti azt, hogy ez lenne a kívánatos, csak azt, hogy a helyzet romlása során ilyen szituáció is kialakulhat, erre is fel kellene készülni.
Az átlagember ugyanis rendpárti, nem szereti a randalírozást, ez 2006-ban is bebizonyosodott.
Természetesen itt lotyogásnak nincs helye, akik Orbán rendszerének lebontásában szerepet vállalnak, azoknak illik egyúttal belépni a karthauzi rendbe is.


A realitás meg az, hogy nem lesz itt semmiféle előkészítés, az együttműködés kimerül majd mindenféle lózungok óbégatásában, a célegyenesben a Momentum valami jól hangzó jelszóval kiszáll és Orbán a nagy hasát csapkodva röhöghet a sok amatőrön.
A libernyákok meg majd bólogatnak, és hirdetik a megbékélést, aki pedig mást gondol, az mind feketeseggű vagy náci, esetleg bolsi lesz.
Az öregek elhullanak, a cigánygyerekek vénségükre is a szegregátumokban maradnak, Horthy Miklóst pedig csak azért nem avatják szentté, mert református volt.
Aztán a mi puccsal hatalomra jutott diktátorocskánkat egyszer majd megdönti valaki, szintén puccsal, utódaink meg nézegethetik negyven méter magas aranyszobrát Magyarisztánban.


Ne legyen igazam.


:O)))

2020. október 8., csütörtök

REFORM HELYETT BARKÁCSOLÁS


A tűzoltó barkácsol.
Szokás szerint gigantikus eredménynek állítja be azt, amit csak azért csinál, mert a körülmények rákényszerítik.
Amit tesz, azt is csak valamiféle felcsúti konyhaasztalnál kispekulált elképzelés alapján teszi, ahol a szakértők éppúgy értenek a véreshurka készítéséhez, mint a XXI. századi egészségügy követelményeihez, de legfőképpen a lopáshoz.
Az egészségügyi válságkezelés módszere a szokásos: ahol ég a ház, odaborítunk egy kis pénzt, ígérünk még többet, az idomított majmokat ráküldjük a társadalomra, hadd hirdessék az intézkedések nagyszerűségét, aztán elkezdünk szaglászni, a társadalom melyik szegmensében érzünk még füstszagot.
A bohóc tányérpörgetése folytatódik, de egyre több a vészesen billegő tányér, a nézőközönség egyre nagyobb része nevet a látható erőlködésen és várja, mikor esnek a tányérok a porondra.


Az egészségügy minden politikus számára komoly falat, többnyire meg is fekszi a gyomrukat. 
Ennek oka elsősorban az, hogy az egészségügy drága, de nagyon.
Tetejébe állandóan fejlődik, a kutatások rengeteg pénzt emésztenek fel, és mivel ezeket a kapitalizmus körülményei között folytatják, a kutatások finanszírozói nem csak a pénzüket szeretnék viszontlátni, hanem profitot is, méghozzá jelentős profitot, hiszen a műfaj zsarolási potenciálja szinte felülmúlhatatlan.
Kezeltesd magad a legmodernebb módszerekkel, különben meghalsz, esetleg csak egész életedben hascsikarásod lesz, de ha a mi módszerünkkel kezelteted magad, akkor az Úr kegyelme rádmosolyog és tiéd az örök élet, persze azért ingyensörre ne számíts.
Hajdan a doktorbácsi megkopogtatta a hátad és meghallgatta belsőségeid hangjait a fonendoszkópjával, majd felírta neked a forgalomban levő tíz gyógyszerből az egyiket, megköszönte a tíz tojást, mellyel a hálánkat fejeztük ki, aztán vagy meggyógyultál, vagy nem.
Ma a doktorbácsi elküld a doktornénik és doktorbácsik hadához, akik mind aggodalmasan csóválják a fejüket és rákötnek különféle gépekre, hogy trolibusznak érzed magad.
Betolnak mindenféle alagutakba, némelyik kattog meg berreg, mintha a lövészárok főpróbája lenne a dolog, mikor kihúznak a csőből, félig máris gyógyultnak érzed magad.
Aztán fizetsz, pontosabban fizetünk helyetted, abban a reményben, hogy ha mi érezzük azt, hogyha a szemünket nyomjuk az fáj, akkor mi is hasonlóan gondos ellátásban fogunk részesülni.
Aztán vagy igen, vagy nem, a bizonytalansági tényezőt itt Nagyurunk mindenre (is) kiterjedő univerzális tudása képezi, melyet a Család anyagi érdekei is árnyalnak, így könnyen megeshet, hogy a köldöksérvedet lélegeztetőgép bevetésével fogják gyógyítani.


Amit itt manapság egészségügyi reform címen előadnak, az maga a tömény dilettantizmus, vagy a tömény cinizmus - tessék választani.
Merthogy a doktorok fizetésének emelése ugyan nélkülözhetetlen eleme lehet egy egészségügyi reformnak, de önmagában annyit ér, mint halottnak a csók.
Már persze a páciens szemszögéből, mert az érintett kispénzű orvosoknak igazán kedvező fejlemény, de hát a magyar egészségügyre is illik a Hofi által közkinccsé tett bon-mot: Tudsz úszni? És ha megfizetem?
A mai intézkedések populizmusa egyszer majd tananyag lesz a "XXI. századi bimbózó fasizmus" című kurzuson, beleértve a hálapénz adásának és elfogadásának büntethetőségét is.
Gondoljunk bele: a ma hatályos törvények szerint büntethető a korrumpálható és a korrumpáló személy is - ettől változott itt valami? Sőt!  Hazánk kevés dologban élenjáró a világon, de korrupció tekintetében mi vagyunk a példa a feltörekvő európai diktatúrácskák előtt, rólunk vesz példát minden zsebnapóleon.


Amit ezek reformnak vélnek, az egy töketlen marhaság.
Katonai mintára szervezzék meg a katasztrófa-elhárítás hivatásos állományát, de az orvosok - kivéve bánatos Honvédségünk orvosait - maradjanak civilek, akiket ne a tábornoki kar, hanem a szaktárca és az egészségügyi piac szervezzen a lehető leghatékonyabb formában.
A sereg orvosai maradjanak katonák, hogy legyen, aki ellássa azokat, akik a tisztavatások kardlengetéseinél kiszúrják egymás szemét.
Ha az egészségügyi kormányzat valakit valamiféle nemszeretem helyre akar vezényelni, például a dzsungelbe, vagy a szabolcsi szegregátumokba, akkor csábítsa őt oda ellenállhatatlan fizetéssel, oda fog majd menni aki szereti a kalandot meg a lóvét, de ha a bokáját is csattogtatni kell hozzá, akkor feltartott középső ujjával fog Nagyurunkra szavazni - nincs ezekben a mai fiatalokban szemernyi tisztelet se már...
Apropó fizetések.
A magyar bölcs nép és tudja: kétszer ad, ki gyorsan ad, márpedig Pocak vitéz csak egyszer akar adni, aztán a többit majd rábízza az inflációra,
Mire a bére vége eléri az orvost, addigra kiderül: azt kapott, amit a hetedik gyerek, de közben még bilincset is raktak rá.

És akkor itt van a Nagy Trükk: mindig azokról kell lenyúzni a bőrt, akiknek gyenge az érdekérvényesítő  képessége, vagy akiről ezt feltételezi az utolsó magyar poliészter, vagy hogyishívják.
Így aztán nem kaptak semmit a háziorvosok, a  szakdolgozók, sem a technikai és adminisztratív dolgozók sem, pedig a magyar egészségügy nagyrészt az ő elkötelezettségükön múlik. Nem kellene kipróbálni, milyen az, mikor ők leállnak egy pillanatra, mondjuk akkor, mikor erre szoruló vezető politikusunkon meg kellene lazítani a zubbony pántjait, vagy éppen oda kellene neki adni azt a nyugibogyót, amelyik megakadályozza őt abban, hogy valamelyik lelkesítő beszéde közben leharapja a mikrofont, miközben letépi magáról a kevlár-mellényt..
Azt amelyik derékig lógó nyelve visszahúzására készteti, akár el is hagyhatják - míg rá nem lép, nincs nagyobb baj.
Az orvos-béremelés szép sztálinista módon került ígérgetésre, a szolgálati évek számával együtt nő a javadalmazás.
Ez például nagyon jól fog jönni a sebészeten, ahol a hetvenéves, kezdődő Parkinsonos, nagytudású és piszkos körmű professzor kétmillióért metéli majd szecskává kedves betegeit - havonta, míg ezidáig műtétenként kapott ennyit.
Továbbra is állítom: van jó zenész és van öreg zenész - a kettő nem mindig esik egybe.
Amúgy meg, ameddig a struktúrához nem nyúlnak, addig nem lesz itt semmiféle fejlődés.
Az, hogy börtönnel fenyegetik az orvosokat meg a betegeket, nem fog változtatni semmin, hajdan az abortuszt is büntették, nem sokat használt, habár erről a Ratkó-gyerekeknek lehet, más a véleménye.


Mégis, szerintem fejéről a talpára kellene állítani az egészségügyi rendszert, miként ezt Marx tette a hegeli dialektikával.
Nem az egészségügyi ellátó szervezeteket kellene finanszírozni, hanem a beteget.
A többit idővel elvégzi a gazdaság, a jók megerősödnek a gyengék kiesnek, és ehhez nem kell egy Lángeszű Vezér, elég hozzá a józan paraszti ész.
És persze a szektorsemleges finanszírozás, ahol ára van minden orvosi beavatkozásnak, az árakat a piac határozza meg és a biztosítási alapú támogatás - kis önrészt is magában foglalva - éppen fedezi az állami ellátás költségeit.
Természetesen ehhez az is kell, hogy pontosan meghatározzuk azt, hogy milyen kezeléseket és beavatkozásokat térít a betegnek a biztosító, milyen hotelszolgáltatásokat térít, aki meg mást akar, az forduljon a magánszférához, és viselje a költség-különbözetet.
A biztosító pedig fizessen a magánkórháznak éppen úgy, mint az állami, vagy önkormányzati  fenntartásúnak.
Amelyik csődbe megy, azt minden sajnálkozás nélkül fel kell számolni, mert életben tartani azt jelentené, hogy a betegek életesélyeit csökkentjük, hisz olyan intézményektől szívja el a pénzt, ahol képesek gazdaságosan, magas színvonalon dolgozni.
Ez esetben a politikus abban lesz érdekelt, hogy választói magas színvonalú ellátást kapjanak és nem abban, hogy az ő falujában is működjön egy halálgyár.
Persze ehhez értelmes politikusok is kellenének, de hát ez már az utópiák világa.
Kellene, hogy a betegnek "gazdája" legyen, erre a háziorvosa lenne a legalkalmasabb, ő írná elő a vizsgálatokat, ő rendelné el a kórházi kezelést, ő hagyná jóvá az alkalmazott gyógyszereket, melyek ártámogatását az állam szabályozná, a háziorvos pedig a szakmai protokollok függvényében engedélyezné.
Manapság a gyógyszergyárak korrumpálják az orvosokat és az intézményvezetőket, ezt a helyzetet is fel illene számolni, csakúgy, mint a beteg állami egészségüggyel szembeni irreális követelménytámasztását.
Nátha ellen nem minden esetben kell PET-CT, de az is tűrhetetlen, hogy a képalkotó eljárások és a laboratóriumi vizsgálatok 
 zöme magánkézben legyen, az állami egészségügynek onnan kelljen bérelni kapacitásokat.
Az állami ellátásnak éppen olyan jól felszereltnek illene lennie, mint a magánellátásnak, és az orvosainak is versenyképes jövedelemmel kellene rendelkezniük, mert bokázással meg sarkantyúpengetéssel nem oldható meg a magyar lakosság nagy többségének egészségügyi ellátása.


Egyre nő az átlagéletkor, egyre több az idős ember, a krónikus beteg, az ellátórendszert ehhez is hozzá kellene igazítani.
Egyre több a demens beteg, ezek egy része ellátatlan, vagy a hozzátartozó is vele pusztul, egy elenyésző részükből meg miniszterelnök lesz - ebbe meg a társadalom betegszik bele.
Szóval, a különféle szakmai testületek, szakszervezetek és vezető egészségpolitikusok egyetértő bólogatásával három nap alatt adtunk egy pofont a szarnak, de ellene szólni senki sem mer, mert a tény az tény: kevés az orvos és rosszulfizetett, ideje nagy részében szaladgál mind, mint pók a falon, hogy negyvenkét munkahelyén helytálljon.
Ideje lenne a reformnak, mert az ilyen téblábolás és a  probléma kenegetése semmit nem visz előre, miközben az egészségügy feladatai egyre nőnek.
Sokat lehetne erről beszélgetni, de a szakma is egy olyan belterjes közeg, ahol harminc évvel ezelőtt is ugyanazok mutatták, hogy merre van az előre, mint ma.
Jusson eszünkbe Kásler, és szomorodjunk el - a kórházak meg szerezzenek be sámándobokat, forgalmazza a Mészáros & Mészáros Rt.
Egyelőre még nem ZRt, de remélhetőleg előbb-utóbb be lehet majd zárni őket...


:O)))