TANUL AZ ORSZÁG

Azt tanulja éppen, hogy ami eddig természetes volt, az mostantól kegy és kiváltság, azt tanulja, hogy a zsellérnek a fia is zsellér marad, a munkanélküliség pedig leginkább bővítetten termelhető újjá.

Szemünk fénye a gyermek, mondta a kádárista szlogen, és ami igaz, igaz – a társadalom úgy is bánt velük, mint ahogy a szülők számára sem volt utópia az, hogy gyermekeikben valósítsák meg titkolt vágyaikat.

Apám mindig azt mondta nekünk, gyerekeknek, hogy minden gyerek köteles tanulni, a szüleinél egy lépcsővel magasabb társadalmi helyzetet elérni, és erre akkortájt lehetőség is volt.

Ezer és ezer példát tudnék mutatni arról, hogy hihetetlen szegénységből emelkedtek ki orvosok, gyógyszerészek, pedagógusok, mérnökök, akik számára ma már természetes a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt pozíciójuk.

Sokuk már el is felejtette, hogy honnan jött – manapság nem trendi az alacsony származással tüntetni, minimálisan is legalább egy grófot kell a családfa valamelyik ágán prezentálni, de legalább egy iparbárót vagy valami ilyesmit.

Na, ennek vége, a mai iskolarendszer nem termel ki felkapaszkodott senkiket, az idáig felkapaszkodott senkik gondoskodnak erről.

Az, aki egyébként saját, igencsak rózsaszín álma szerint a Horthy-rendszerben legfeljebb traktoros lehetett volna, ma úgy dédelgeti a Horthy-kultuszt, mint gazdasszony kedvenc libáját.

Ami még viccesebb a Horthy-érát és az ő jellemét ismerve, hogy legfeljebb valamelyik zsákfaluban lehetett volna uzsorás, de a traktorossághoz – lássuk be - hiányzott volna a megfelelő pedigréje.

No, de félre a rosszmájúsággal, vissza a szikár tényekhez.

Kezdődik az iskolaév, azt hiszem, az utolsó negyven év talán legzűrzavarosabb körülményei között.

Ezen a területen is végrehajtottuk a fülkeforradalmi hátraarcot - csak semmi anarchia, vissza a jó öreg porosz iskolarendszerhez, aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére.

Amikor katonák voltunk, akkor időnként konyhaszolgálatra osztottak be bennünket, ez a szörnyű helyzet kihozta belőlünk a kreativitást, a halat a krumplipucoló géppel pucoltuk (centrifuga, belső fala durva smirgli) míg ellenben a krumplit szabványosítottuk.

Hámozás során a krumpli kockaformát öltött, kis krumpli, nagy krumpli - egy lett a méret. Természetszerűleg ez a szemlélet nem engedett teret az egyénieskedésnek, így aztán a legkisebbek kettévágva mentek a krumplihéjhoz, a legnagyobbak pedig megtanulhatták a szerénységet.

Namármost a gyerek azért nem krumpli, a pedagógus meg nem robotember, márpedig a jelenlegi oktatási rendszer egyiküktől a fejlődés lehetőségét, másikuktól a tanítás örömét veszi el.

Sok pedagógus örülne azért ennek a helyzetnek, mivel életükben még egy önálló ötletük nem volt, és közülük sokan nem is nagyon bírják az önállóság felelősségét és terheit – végre megmondja nekik valaki, hogy merre van az előre.

Mégis megkeseríti örömüket a létbizonytalanság, a kiszolgáltatottság, a hírek és rémhírek, az állandó stressz, ettől aztán még zavarodottabbá válnak, úgy érzik, nem áll mellettük senki.

Jól érzik egyébként, ma sehol nem látni a Gyurcsány–éra harcos szakszervezeti vezetőit, meg a velük szolidaritást vállaló vasutasvezért, de a szülők sem aktivizálják túlzottan magukat, legfeljebb helyi szinten fognak össze a legvérlázítóbb önkényeskedések ellen.

Ami azt illeti, a Vezér célja teljesülni látszik, kevesebb okostojás kell ide, nem kell mindenkinek felsőfokú végzettséget szerezni, kell a jó szakmunkás is!

Igaz, a szakmunkásképzés is éppen romjaiban van, maga a képzési rendszer sem kedvez a művelt, széleslátókörű szakemberek nevelésnek, a víziót, melynek alapján versenyezni szeretnénk a fejlett országokkal, inkább emeltszintű betanítottmunkás-képzésnek nevezném.

A felsőoktatásban sem valami rózsás a helyzet, az anyagi terhek sokakat visszariasztottak a jelentkezéstől, akik meg a diákhitelt szeretnék igénybevenni, kicsit úgy érzik magukat, mint a kísérleti fehéregerek, vagy túlélik a kísérletet, vagy nem.

Az iskolák maguk is bizonytalan helyzetben vannak, hiszen fenntartásuk maradt az önkormányzatok nyakán, az önkormányzatok meg olyan szegények, mint a templomi segédegér, az állam elvonta a bevételeik oroszlánrészét.

Erre való hivatkozással adtak át százszámra iskolákat egyházi fenntartásba, ami azt jelenti, hogy az állam adja a pénzt, az egyház meg megmondja, hogy krétát vesz rajta vagy búcsúcédulát.

Aztán az se mindegy, hogy melyik egyház, mert vannak jó egyházak, melyek üzemeltethetnek iskolát, vannak nemjó egyházak, melyek nem üzemeltethetnek iskolát és vannak nemegyházak, melyek dugják fel az iskoláikat maguknak.

Nem kell ezen békétlenkedni, így van ez a világ teremtése óta szinte, az Isten maga dönti el, kinek az áldozatát fogadja el, hát ki tehet arról, hogy a mi helyiérdekű Istenünknek nem tetszett egyik-másik egyház áldozata, még a végén rosszra tanítanák a gyerekeket.

Nem úgy, mint a másik egyház, ahol még ölbe is veszik a kisiskolást egyszer-egyszer.

A világon minden értelmes ember tudja, hogy az állam legjövedelmezőbb befektetése az oktatás.

A mi döntéshozóink ezt nem tudják.

De mondta róluk valaha valaki is, hogy értelmes emberek?

:O)))

TÜNTETÉSEK, SZERVEZŐK

A demonstráció az értelmező szótár szerint politikai értelemben a tüntetést jelenti, a tüntetés pedig azt, hogy jelenlétünkkel valami ellen tiltakozunk, vagy valami mellett kiállunk.

Régi fegyvere ez a társadalomnak, használja is a politikában boldog-boldogtalan, mi sem vagyunk kivételek.

Csak nálunk történelmileg úgy alakult, hogy a baloldal elfelejtette, hogy hogyan is kell ezt csinálni, jóllehet ott van előtte az élő példa, mert azt azért meg kell hagyni, hogy ellenfeleik remek produkciókat mutatnak be a műfajban.

Mi meg lassan a világ legkisebb tüntetésével akarunk bekerülni a Guiness-bookba, lassan már csak hárman járnak tüntetni: egyikük, akinek a tüntetés ötlete eszébe jutott, a másik, aki a szervező és egy tüntető, aki a táblát viszi.

Merthogy elfelejtettük azt is, hogy hogyan kell mozgósítani az embereket, aminek talán az is lehet az oka, hogy a tüntetések kiötlői és szervezői különféle irodákban üldögélve egymást győzködik ötleteik felülmúlhatatlanságáról, miközben ők is érzik, hogy valami nincsen rendben, ennél azért többet kellene produkálni.

Így aztán minden héten van egy százfős tüntetés, ugyanazok az arcok, ugyanazok a jelszavak, ugyanazok a szónokok, csak egyre kevesebb a tüntető.

Merthogy tüntetni akkor érdemes, ha annak van foganatja, ha a tömeg magával a létével megrettenti a hatalmat, de legalábbis vitatott dolgai újragondolására készteti.

Ötszáz fős tüntetés nem alkalmas arra, hogy maradandó nyomot hagyjon abban a csepp kis politikusi agyban, az csak arra jó, hogy elvegye az elégedetlenek kedvét a részvételtől.

Egy rendes tüntetést ötvenezer ember alatt nem lehet abszolválni, vagy csak egy sikátorban érdemes megtartani, ahol két biciklis is a tömegnyomor benyomását tudja kelteni.

A tüntetés céljával is csínján kell bánni, mert bár kétségtelen, hogy egy nyilas Új Színház léte és Csurka drámája felháborító, de azt azért tudomásul kell venni, hogy ma Budapesten tán ötezer ember ha jár színházba, ők cirkulálnak a produkciók között, a többi embert meg leginkább a Jóban-rosszban, meg most a Dallas köti le, fogalmuk sincs arról, hogy ki is az a Dörner György.

Ezzel a céllal tömegdemonstrációt szervezni eleve reménytelen, ez legfeljebb egy párszáz fős flashmobra való gyúelegyet tartalmazó célkitűzés.

Ha én szerveztem volna ezt, akkor az összesereglett emberek egy pisztolylövésre feltesznek magukra egy sárga csillagot és lerogynak az aszfaltra a színház előtt, egy Szálasi beszéd hangjaival a háttérben.

Fotósok, híradó, miegymás, aztán mindenki megy az dolgára.

Másnap valaki felfesti az aszfaltot a színház előtt, Csurka = és ide egy nyilaskereszt jönne, nem hülye a nép, értene belőle.

Harmadnap röpcédulák a Fővárosi Önkormányzat épületének folyosóin, Tarlósnak disztingvált úrhölgyek átadnának egy albumot, benne a nyilasuralom képeivel, gettóval, Duna parttal, halottakkal – benne egy levéllel és a levélben egy kérdéssel: ezt támogatja ön?

Mindehhez társítani kellene a net nyilvánosságát és a még megmaradt kis médiafelületet, és jó lenne bevonni az akcióba olyan jobboldaliakat, akik gyűlölik a nácizmust.

Van ilyen, higgyük el!

Az igazi tüntetés nagyobb célokat kell, hogy maga elé tűzzön, ehhez mérten nagyobb előkészületet is igényel - itt nem érdem, ha valaki egy ilyet három nap alatt akar megszervezni.

Ide technikai felkészültség kell, mert a világ legkiábrándítóbb dolga a rossz hangosítás, színpad kell, estefelé esetleg fények, de jobb az ilyesmit délutánra szervezni.

Ötvenezer embert kell minimálisan ahhoz mozgósítani, hogy ütős legyen a rendezvény, de még jobb százezer embert összeverbuválni - lehet vidékről buszokkal, vonattal felutaztatni a rendezvény céljával egyetértő szimpatizánsokat, ehhez persze meg kell teremteni az anyagi hátteret.

Meg kell keresni azokat a vállalkozókat, akik nem értenek egyet a demokrácia aktuális honi állapotával, annyit ők is áldozhatnak a haza oltárán, hogy megyénként kibérelnek néhány buszt, a buszokra pedig a helyi demokratikus szervezetek megszervezik az utasokat, útközben elmagyarázva a tüntetés célját.

Voltak itt a baloldali kormányzásnak haszonélvezői, ha szükséges, emlékeztetni kell őket arra, hogy bár a hála nem politikai kategória, mégis, a feledékenység csúnya dolog.

A helyszínt is jól kell megválasztani, mert más-más térben máshogy mutat ötven-százezer ember, és arra kell számítani, hogy a hatalom majd megpróbálja elbagatellizálni az eseményt, mint az Operaházi tüntetésnél is tette.

Kellenek frappáns jelszavak, énekelhető dalok, az ilyesmi összefűzi a tömeget, lelkesít és erősíti a „mi egy csapat vagyunk” érzést.

És a szónokok…

Nem kell minden szervezetnek szónokot állítania, meg kell találni viszont azokat az embereket, akik képesek tömegekhez szólni.

Lehet valaki bármennyire briliáns elme, ha nincs meg benne az a szikra, ami a szónokot szónokká teszi, akinek szavaira felkapja fejét a tüntetés résztvevője, akinek mondanivalójáról úgy érzi, hogy az ő érzéseit fogalmazza meg, aki érzi a tömeget és rugalmasan alkalmazkodik hozzá, képes magával ragadni az embereket és a megfelelő hívószavakat mondja nekik.

Nincs sok ilyen ember, de nem lehetetlen megtalálni őket.

Meg a biztonság.

Végre fel kellene hagyni a nyámnyila szépelgéssel, a tüntetéseken rendezőgárdát kell alkalmazni, ha szükséges profi biztonság szolgálatot is, és a provokátorokat azonnal és kíméletlenül el kell távolítani. Mégegyszer nem fordulhatna elő olyan, hogy maroknyi nyilas csürhe a tüntetés kellős közepén köpködi a baloldali politikusokat.

Sok lúd disznót győz, de ehhez kellene néhány tökös gúnár is, akik nem hagyják magukat megfélemlíteni.

Ha valaki visszaemlékszik arra a nagygyűlésre, mely 2006-ban volt az Andrássy úton, akkor az érti, hogy mire gondolok, mikor a professzionális szervezést hiányolom.

Akárki szervezte, tehetséges ember volt – most vajon mit csinál?

Kinek dolgozik?

Miért nem nekünk?

Ütős demonstráció megszervezéséhez persze kellene politikai akarat is, ezt nem lehet improvizatív módon szervezni, ide profizmus kell, csapat kell, ez nem egyemberes feladat.

Remélem, még lesz időnk megtanulni tüntetni, mielőtt a Vezér kijelöli az Egységes Nemzeti Demonstrációs Teret a Lisztferihegyi repülőtér mellett, valahol a kukoricásokban, ahol az ellenzék élhet alkotmányos jogaival.

A jobboldal persze nem tüntet, ők majd csak sétálgatnak alakzatban a belvárosban,Orbán meg röhöghet a markába.

Ideje lenne megtanulnunk harcolni.

:O)))

VÉR KELL, HALÁL KELL

Csak a vak nem látja, mire megy ki a játék.

Addig kell feszíteni a húrt, míg el nem pattan, míg valaki nem bírja tovább a feszültséget és meg nem öl valakit.

Vagy valakiket, merthogy itt a véráldozat maga nem elég, itt derékig kell gázolnia a vérben annak, aki úgy képzeli, hogy neki kell megmentenie azt a magyarságot, melyet éppen ő tesz menthetetlenné.

Ma megverték egy antifasiszta demonstráció szervezőjét, Hanti Vilmost, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének elnökét, neonácik, a nyílt utcán, Budapesten.

Tulajdonképpen a verés maga nem volt nagy, az egyik náci ököllel belevágott az elnök arcába, de azt azért tudjuk, hogy minden gyilkosság az első ütéssel kezdődik, és innentől kezdve ez egy megszokott és tolerálható eljárás lesz - lehetséges, még a bíróság is hivatkozni fog egy más ügyben majd arra, hogy egy ilyen eset a tüntetések megszokott kockázatai közé tartozik.

Ebben az országban nem volt elég figyelmeztetésnek a cigánygyilkosságok szerintem tisztességesen még ma sem felderített és bíróságilag lezáratlan ügye, sem Budaházy szintúgy lezáratlan terrorista bűncselekményei, itt addig nem lesz nyugalom, míg a csőcselék ki nem tombolja magát.

Az ügyben az a nevetséges, hogy itt ezek a derék, bohócnak öltözött fiatal és kevésbé fiatal neonácik is áldozatok, akik közül még a legöregebbek sem élhették át 1944 poklát, a történelemről meg fogalmuk sincs, így aztán a jövőbe vezető követhető utat sem képesek felismerni.

Ha a libák is csak így ismernék költözési útvonalukat, akkor a Szahara tele lenne libacsontvázakkal.

A mi neonáci csürhénk álomvilág rabja, érzelemviláguk sivárságát felelőtlen politikusok írják felül matyómintás-árvalányhajas mesékkel, ők ültetik el a lelkükben a gyűlölet és a félelem magvait, mert amellett, hogy választott ellenfeleiket gyűlölik, rettegnek is tőlük.

Félnek, hogy elveszik tőlük a földet, a vizet, a levegőt, a megélhetést, jóllehet már húsz éve semmijük sincs, és húsz évvel ezelőtt az ő tapsaik mellett fosztották ki őket ugyanazok, akik ma vezetik őket.

Potenciális gyilkosok és áldozatok egyszemélyben, ők Magyarország szerencsétlen alja, maga a büdös posvány.

Az állam meg asszisztál a dologhoz, mert képtelen összeegyeztetni a demokratikus viselkedést és a szavazatoptimalizálást, hát inkább csinál egy olyan államot, mely ezeknek tetszik, miközben már mindenki látja, hogy a helyzet Horthy 1921-es államának állapotaihoz, vagy a weimari Németországhoz közelít.

Persze még mindig vannak, akik hisznek, pedig itt már régen a tények beszélnek.

Egyszemélyi uralom van Magyarországon?

Igen, hiszen mindent a Vezér irányít és a demokrácia kulisszái mögött – mostanában sokszor már a látszatra sem adva - minden kérdésben ő dönt.

A törvényhozásban olyan képviselők ülnek, kiknek mandátumát az ő kegye biztosította, a kormányban az egyes területeket nem irányítják vezetőik, csak a Vezér minden apró részletre kiterjedő szakszerű akaratát tolmácsolják.

Megszűnt az önkormányzatiság, a Parlamentben megszűnt a törvény-előkészítések normális rendje, megszűntek a valóságos viták.

Orbán villámháborút folytat saját népe ellen.

A kétharmad áll, mint a cövek, mondja a Vezér, ami azért vicces, mert ő ezt úgy adja elő, mintha a nép kétharmada tüntette volna ki őt bizalmával, holott a választási rendszer hibájából következett be az a sajnálatos helyzet, hogy a Parlamentben kétharmados többségre tehetett szert.

Ő persze tárgyalhatott titkosan a sukorói befektetőkkel, most egyszemélyben tárgyalhat az E.ON - al, ugyanígy megvásárolhatta és eltőzsdézhette a MOL részvényeket, felszámolhatta a Malév-et – senki nem teszi szóvá, miközben Gyurcsányt meghurcoltatta, mert a volt miniszterelnök azt találta mondani az illetékes munkatársak véleményének kikérése után, hogy egy munkahelyek ezreit teremtő beruházást támogassanak - a jogszabályoknak megfelelően.

Demokrácia van Magyarországon?

Nem is kétséges, már régen nincs.

A Vezér felszámolta a demokrácia intézményrendszerét, és bár formálisan léteznek az intézmények, de vagy kiüresítette őket vagy telerakta madzagon rángatható bábúival.

Megszűnt a hatalommegosztás intézményrendszere, az Alkotmánybíróság bohóctestületté silányult, megszűnt az önkormányzatiság, a polgármesterek kezéből kivette a pénzt és a valóságos döntési lehetőségeket, és mint a tyúk, mindent maga alá kapart.

Most meg kezd kiderülni, hogy nemigen tud mit kezdeni a zsákmánnyal, az egészségügy romokban, a közigazgatás gyakorlatilag szétesett, a mezőgazdaságban a vazallusok kapják a földeket, míg, akik a földön termelnének is, azoknak nem jut semmi.

Ha egyszer az Unió eltörli a területalapú támogatások rendszerét, akkor a magyar paraszt éhen fog dögleni, vagy zsellér lesz a félországnyi Csányi uradalomban.

Neonáci állam Magyarország?

Még nem teljesen, de minden jel arra mutat, hogy arrafelé tartunk.

Nem azt kell ugyanis nézni, hogy Julcsa néni a konyhácskájában mit gondol az utcán randalírozó csőcselékről, hanem azt, hogy a hatalom mit szól hozzájuk.

A hatalom meg támogatja őket, és erre a következtetésre nem csak mi, hivatásos bérrettegők jutottunk, hanem a kanadai állam is például, amelyik leállította a cigány menedékkérők kitoloncolását, mert a legutóbbi események kapcsán bizonyítottnak látta, hogy a magyar állam kollaborál a szélsőjobbal és cigánynak lenni Magyarországon ma veszélyes.

Mindenesetre neonáci különítmények már vannak, döngő léptekkel masíroznak, rettegést keltve – nem csak a cigányok és legfőképpen nem a bűnözők között.

Az országban dühöng a sovinizmus, valamennyi szomszédunkat sikerült már magunkra haragítanunk külpolitikai sikertörténetünk keretében.

Nem túl nagy büszkeség ma magyarnak lenni.

A nácizmus mindig így kezdődik.

Egyszemélyi uralommal, paramilitáris alakulatokkal, félelem gerjesztésével és a tömeg fanatizálásával.

Hogy mire mentünk vele a múltban, az le van írva a történelemkönyvekben – már amit nem ma adtak ki, azokban, mert a mai történelemtanításban dicsfény és babérkoszorú övezi lúzer vezéreink homlokát.

A nép szenvedéséről, a halottak százezreiről meg csak per tangentem esik szó, mintha vezetőinek köze sem lett volna ahhoz, hogy egy évszázadon belül kétszer-háromszor is a szakadékba hajtották a nemzetet, és hogy ez az évszázad is így kezdődik.

A történelem azt tanítja, hogy nem az állam vezetőjének, hanem magának az államnak kell erősnek lenni, és ez nem azt jelenti, hogy a Vezér parancsára a TEK majd szétveri – ha szétveri - egyik vagy másik neonáci bandát, hanem azt, hogy a hétköznapokban normális, békés, nyugodt hangulatban, zavartalanul dolgozik mindenki a maga munkahelyén.

Az elkeseredettség utat nyit a szélsőségeknek, az emberek fogékonyabbá válnak a lózungokra, és ma a szélsőséges eszmék tekintetében a jobboldal szinte kizárólagosságra tett szert.

Ehhez tegyük hozzá, hogy az embernél kegyetlenebb állat nincs a földön.

Szóval ne legyintsünk lekicsinylőleg akkor, mikor megvernek valakit az utcán politikai nézetei miatt, hanem kényszerítsük rá az államot, hogy tegye a dolgát.

Persze úgy nehéz, ha a rend fenntartására létrehozott szervezeteket maga a hatalom veri szét, sározza be, lehetetleníti el.

Hova vezet ez az út?

A kérdés költői, de azért érdemes azon elgondolkodni, hogy szüksége van-e a világnak egy ilyen hőbörgő, gyújtogató, örökké békétlen, sikertelen országra?

A választ mindenki próbálja maga megadni…

:O)))

ZSÁK, MEG A FOLTJA

Egymásra találtak.

De hiszen ez majdnem törvényszerű is, hasonló a hasonlónak örül, így aztán a Vezér is megtalálta a maga számára a legmegfelelőbbet, aki ugyanolyan, mint ő csak egy léptékkel lejjebb.

Aki úgy vigyáz rá, hogy mindenkinek tudnia kelljen: Itt megy a Mi Kincsünk, értéke felbecsülhetetlen, láthatjátok saját szemetekkel, hiszen ott áll mögötte a testőr, aki csak értékes személyek mögött szokott állni, hát ebből is tudhatod Untermensch, hogy ki vagyok én!

Kivagyok…

Nevezetesen pofázni nagyon tud, míg az eredményesség az ugye nagyban függ a zord és kegyetlen külvilágtól, meglehetősen esetleges és inkább csak propagandaszinten létezik.

A dandártábornok bukott, mit hajdan Rottenbiller, 

Úgy járt, mint a liba, amelyik gyanútlanul sóért kopogtat be szomszédjához, a rókához.

A dandártábornok megszegte szakmája szabályait és mozisztár akart lenni, - főnöke mellényzsebéből kikukucskálva a médiát etette saját nagyságának méltatásával.

Pedig jobban járt volna, ha szép csendesen meghúzódik és másokra hagyja rohambrigádja magasztalását, de ő nem bírt magával és kihívta a sorsot.

A büntetés gyors volt, majdnem olyan gyors, mint amilyen az általa irányított szervezet, a média és a bloggerek pillanatokon belül szedték ízekre a nyilatkozatát, mellyel önmagát tette nevetségessé.

A dandártábornokról ugyanis kiderült, hogy hazudott - nem kicsit, nagyot, hogy a klasszikus szavaival éljek - a szíriai túszdráma kapcsán.

Melyről kiderült, hogy nem dráma, az elfogottak nem túszok, hiszen szabadon engedésük fejében senki az égvilágon semmit sem kért, az óramű pontosságú túsz-szabadítási akció abban állt, hogy aki kinyitotta a cellájukat (?) és kezükbe nyomta annak kulcsát, az ránézett az órájára és figyelmeztette őket, hogy ha sietnek, még nyitva van a sarki gyorsétterem.

A dandártábornok fényezte magát, de úgy járt, mint a háziasszony a rézküszöbbel – annyi Sidolt öntött magára egyszerre, hogy az rászáradt.

Most aztán dörzsölgetheti magáról a trutyit, sehogy nem akar fényesebb lenni a helyzet, de az ő reputációja sem.

Pedig már mindent kitaláltak, helyettese nyilatkozott, hogy micsoda bonyolult tárgyalások vezettek a foglyok kiszabadításához, hogy vasárnap déli óráktól már a Terrorelhárítási Központ (TEK) kizárólagos felügyelete alatt van a Szíriában augusztus 13-án elrabolt három magyar állampolgár, aztán, hogy hazahozták őket, majd a tudósításokon mutatták a TEK emberét, amint vigyáz a három turistára, amint beszállnak a TEK kocsijába.

Éppenhogy csak nem hasaltak az út két szélén a dandártábornok rettenthetetlen harcosai, felkészülten várva, hogy Asszad szíriai elnök vagy a fenetudja ki hasoncsúszva megközelítse és megsemmisítse a damaszkuszi városnézőket, mert mi megvédjük a magyarembert!

Mi egyetlen magyar állampolgárért is a térségbe vezényeljük a Hapci repülőgép-hordozót, a Hófehérke romboló kíséretében.

A történet egyébként ezer sebből vérzik, átlagos felkészültségű állampolgár úgy is szemléli, mintha a Jóban-rosszban egyik epizódja lenne, de mit keres ebben a történetben a TEK és legfőképpen mit keres itt a dandártábornok?

Tulajdonképpen minden megmozdulása kárt okoz a magyar államnak, az általa vezetett szervezetnek, mely mégiscsak egy komoly szervezet illene, hogy legyen, erre kiderül, hogy a tradicionális magyar operettet mostanság a TEK színpadán játsszák, - van benne a dandártábornok belépője, a Vezér és a dandártábornok duettje és a finálé, a nézősereg meg mosolyogva tapsolja a délceg bonvivánt, a mi XXI. századi Bóni grófunkat.

Már csak a Fidesz szóvivője hiányzik, vele meglenne Gabika grófnő is - mecsoda kár, hogy most el van foglalva a nyugdíjak megkurtításának cáfolatával, annyi nektek nyuggerek!

Nehéz a helyzet, ezt nem vitatom, hiszen a gázóraszerelőkkel szájkaratét folytató, majd két nap múlva a TEK kommandósai által földretepert szerencsétlen elleni küzdelem idegmunkája sokat kivehetett a dandártábornokból.

Így következhetett be ez a mostani kirívóan szerencsétlen helyzet, mikor egyet kell értenem a Jobbikkal, nyilaséknak igazuk van ugyanis abban, hogy egy rendőrnek sem egyenruhában, sem gatyában nem dolga, hogy minősítsen egy parlamenti pártot, mint tette ezt a dandártábornok, miközben Egyeskét öntestével oltalmazta, Kőszegen.

Mint ahogy a büdösbunkóság minősített esetének tartom azt is, hogy a TEK munkáját bíráló politikusokat is minősítgeti és vindikálja magának azt a jogot, hogy kijelenthesse, hogy nem érdekli a véleményük, melyet mellesleg nem is neki szántak egyébként, hiszen ő politikailag egy senki, ő az állam kutyája – megengedem, pitbullja – de a politikusnak nem ő a vitapartnere, hanem a másik politikus.

Nem veszélytelen ez a mentalitás, hiszen ugyanolyan szociopata személyiségjegyeket mutat, mint főnöke, ugyanolyan küldetéstudatos és szerepzavaros, mint a Vezér, meglehet, egyelőre talán még nem lop gátlástalanul, megelégszik azzal, amit a húsosfazékból rá jut.

Kedves antipatikus személyiségjegyekre enged következtetni az is, ahogy elődeiről a nyilvánosságnak nyilatkozik, ez is olyan viktoriánus dolog: amit ők csináltak az mind rossz, én meg vagyok a gőzmozdony!

Ilyen emberre nem lenne szabad rábízni az ország biztonságát, az ilyen ember nem nőtt fel a feladathoz, megmaradt kisalnizva is annak, ami: egy törekvő és önmagát sem kímélő végrehajtónak, elsőosztályú kommandósnak, esetleg testőrnek, habár ahhoz intelligencia, a feladat iránti végtelen alázat és önkontroll kell.

A dandártábornokkal elszaladt a ló, hibát hibára halmoz, miközben lehet, hogy emberei kiképzését remekül szervezi és irányítja.

De nem az ő dolga, hogy politikailag értékelje, hogy a Jobbik vagy a jobboldal rohamcsapatai mekkora veszélyt jelentenek a demokratikus államrendre, különösen nem akkor, amikor éppen hülyét csináltak belőle is veszélytelenék, minek következtében a rendőrségen – és igen, rajta röhög az ország, merthát lássuk be: van abban valami vicces, ahogy a Csorda elbújócskázgatott a hős túsz-szabadítókkal, akiktől egyébként felrobbanthatták volna akár az Országházat is.

A dandártábornoknak még sokat kell tanulnia.

Vegyük úgy, hogy ez egy jó lecke volt számára, és reménykedjünk, hogy még elég fiatal ahhoz, hogy tanulni tudjon belőle.

Meg kellene tanulnia például, hogy ő nem a Vezér csicskása, nem egy (golyóálló) bugyivillantó celeb, hanem az ország biztonságáért felelős egység parancsnoka, egy rendőrtábornok, akitől nem vár senki bulvárszereplést, hazudozást, önfényezést, csak tisztességes, felkészült, hatékony és eredményes rendőri munkát a saját posztján, a Rendőrség kötelékében.

Ő nem a „Leibstandarte Orbán Viktor” vezetője, ezt jó, ha megjegyzi, mert ha ezt a szerepfelfogást vallja, annak nagyon csúnya vége is lehet, tudnának erről sokat mesélni a budapesti fák.

Egyébként, ha azt teszi, ami a dolga, akkor kívánjunk sok sikert a munkájához.

:O)))

AZ ELSŐ DOMINÓ

Folyik a háború Heves városában, közpénzek felelőtlen kezelésével, az óvodások és iskolások ebédpénzének eltűntetésével vádolja a hevesi Fidesz a város független – korábban fideszes – polgármesterét, ezért a Fidesz-liturgiának megfelelően feljelentést is tesznek az ügyben.

A NOL híre szerint Sveiczer Sándor, a Fidesz helyi elnöke közleményt adott ki: „Nem tudjuk, mire ment el a pénz, kinek a zsebébe vándorolt törvénytelenül a szülők befizetése és az állami támogatás!

Itt bűncselekmény gyanúja is felmerülhet, ezért feljelentést teszünk az ügyben!" 

Van ennek az egésznek valami kislányos bája, ahogy marják egymást a nyakig csődben ülő város egy alomból való prominensei, szocik híján próbálják egymásra tolni a felelősséget, merthogy igencsak érzik a büdösséget.

Az a rossz hír ugyanis, hogy hiába ér el világraszóló sikereket az Orbán-Matolcsy féle forradalmi gazdaságpolitika, hiába bizonyítja be a Vezér ország-világ előtt, hogy milyen jó az, ha a seggünk kilóg a gatyából (ideális testhőmérséklet, hűtés optimalizálása, már Árpád népének is kilógott, stb…), ez nem segít a végeken.

Egy közepesen eszes, provinciális fideszes politikus nem lehet ennyire életidegen, neki tudnia kell, hogy ezért a mutatványért a következő ciklusban választói úgy fenékenrúgják, hogy zúgva száll majdan, mint a győzelmi zászló.

Komoly gond ez, hiszen Heves csak az első dominók egyike, településeink nagy része ugyanis nyakig ül az adósságban, bevételeik általában csökkennek, arra pedig a Vezér igen-nagyon vigyázott, hogy az állam csak az önkormányzatok vagyonára tegye rá a kezét, adósságaikra ne.

Az adósság pedig úgy keletkezett, hogy az önkormányzati választásokon a szocialisták ellen hergelt, megvezetett és megbolondított nép beleszeretett a Fideszbe és az önkormányzati térkép narancssárgába borult.

Lehetett volna ebből a helyzetből hasznot is hajtani, hiszen a kormány és az önkormányzatok egymásra lettek így utalva, mondhatnám együttműködésre lettek ítélve, sikereik egymástól is függtek, csak éppen egy tényezővel nem lehetett számolni, ezt a tényezőt pedig Orbán Viktornak hívták.

Ő volt az, aki képtelen volt kivárni a választásokat, aki mindenképpen ki akart kényszeríteni egy azonnali hatalomátvételt, mert mégis, mecsoda dolog, hogy a Nemzet Miniszterelnöke ellenzékben van?

Így aztán jött a „minél rosszabb, annál jobb” politikája, melynek része volt az is, hogy az önkormányzatokat a települések eladósítására bíztatta a Fidesz agytrösztje, melyek ugyan azonnal látták, hogy a hitelek visszafizetése legalábbis kockázatos mutatvány lesz, de bíztak Viktorban, az emberben, aki még soha nem hazudott.

Valószínűleg most sem, hiszen ellenzéki pozícióból nem ígérhetett konkrétan semmit, csak érzékeltethette, hogy ha hatalomra kertül a Párt, akkor minden bajnak vége szakad, az ország virágba borul, a települések is megkapják a szükséges forrásokat adósságaik rendezéséhez, így aztán minden önkormányzati vezető kidüllesztette a mellét meg a hasát és sorra vette fel a hiteleket.

Melyeket egyébként a bankok folyósítottak is, hiszen azt senki el nem tudta volna képzelni, hogy az önkormányzati rendszer két év alatt a múlté lesz, a magyar városok-községek meg olyanok lesznek, mint a pucira fosztott, csont és bőr liba, melyet még a róka is gyanakodva nézeget.

Azért az önkormányzatok eddig még megmaradtak, vélhetőleg azért, hogy rajtuk keresztül el lehessen tüntetni a problémát, meg rájuk lehessen tolni a felelősséget, ha egy iskolaépület lerohad, vagy ha a gyerekek nem kapnak a napköziben enni.

A Fidesz számára olyanok ezek az önkormányzati politikusok, mint a süllyedő léghajón a ballasztzsákok – kihajigálnak egyet-kettőt, remélve, hogy a léghajó nem csapódik a földnek - fogyóeszközök, pótolható, csereszabatos alkatrészei a Fidesz-gépezetnek.

Azok a vagyonelemek, melyek biztosítékot jelenthettek volna a bankoknak, mára már az államnál landoltak, hogy a bank mit kezd a veszteségével, az meg az ő dolga, hiszen önkormányzati bevételek gyakorlatilag nincsenek, mint a hevesi példa is mutatja.

A Fideszes önkormányzati politikusokat meg vagy megválasztják megint, vagy nem, az ő dolguk.

Az országos választások meg majd a Vezér dolga, majd csak akad egy zsák aprópénz valahol, amit odaszórhat szent lába szagától bódult népének…

Hogy mi lesz ebből, azt csak a Jóisten tudja, hiszen ha ez három-négy önkormányzatnál következhetne csak be, akkor még elviselhető is lenne a probléma, de sajnos itt százas nagyságrendben lesz baj, melynek kezelésére nincs forrás.

A nincsből pedig csak úgy lehet pénzt teremteni, ha az inflációt felpörgetve a lakosság fizeti meg a múlt árát, ha profitált belőle, ha nem.

Hozzátenném, hogy a jóléti kiadások tekintetében is brillíroztak a Fideszes önkormányzatok, annak is most issza meg a levét a településeik lakossága.

A nagy dominókirakó versenyeken nem kell traktorral átgázolni a terepen – elég az első dominót megpöccinteni és a dominók egymást fektetik el, majd az utolsó lelöki az emelvényről a bohócot, hacsak már előbb pofára nem esett.

Az csak a baj, hogy igen sokba kerül nekünk ez a rendezvény, csoda lesz, ha túléljük…

:O)))

TÚSZ-SZABADÍTÁS

Kiszabadították a Szíriában augusztus közepén elrabolt három magyar állampolgárt - jelentette be már hivatalosan is Hajdu János, a Terrorelhárítási Központ (TEK) főigazgatója szombaton, egy kőszegi rendezvényen.

Örülünk a hírnek rettenetesen, hiszen magyarok kerültek ki isten tudja mennyire szorult helyzetükből, távol a hazától egy igencsak válságos helyzetben levő országban.

Nem szeretném én egy pillanatra sem lebecsülni a kiszabadításuk érdekében végzett munkát, de meg kell mondjam, a TEK szerepén az ügyben csak mosolyogni lehet.

Értem én a dolgot, imázs-építés is van a világon, és ha sokszor elmondjuk, hogy a kéklő égen büszkén szárnyaló liba vadul lecsapott egy rókára, akkor igen sokakban felmerül a lehetőség: lehet, nem is liba az, hanem sas?

Azért tetszik a fogalmazás, az MTI büszke lehet hírszerkesztőjére, aki ennél kétértelműbben már nem is fogalmazhatta volna meg a hírt.

Nézzük hát a tényeket:

A derék magyarokat elrabolták, de az is lehet, hogy ez a rablás inkább elfogás volt, merthogy az azért nemigen derült még ki, hogy kik is tartották fogságban három honfitársunkat, akik – mecsoda véletlen – mindhárman leszerelt rendőrök voltak.

Közülük is csak egyről tudjuk, hogy pályafutása során volt kutyakiképző is, de mint tudjuk, ó pap és jó kutyakiképző hóttig tanul - vagy foglyulejtésig…

A másik kettő lehetett akármi is a Rendőrség állományában hajdan, és egyáltalán nem kizárt, hogy piacképes szaktudás birtokában kóboroltak Szíriában.

Miután a mi kis szuperhatalmunk, Magyarország minden héten háromszor csóválja meg elítélőleg buksi fejét a szíriai rezsim viselt dolgai miatt, kihangsúlyozva a civilekkel szemben elkövetett bűnöket, nem valószínű, hogy egy Aszad elnökkel kötött megállapodás alapján segédkeztek volna a szíriai rendfenntartó erők felkészítésében, akik viszont egyenruhában vannak.

Mindenesetre három szír civil társaságában kapták el őket, és ez azért inkább azt valószínűsíti, hogy a szíriai felkelők sorainak rendezésében segédkeztek – ezek az arabok harcolni ugyan tudnak, de roppant slamposak, rájuk fér egy kis okosítás.

De az is lehet, hogy valaki valóban maszekolt és pénzt akart a három rendőrért, amivel kapcsolatban remek vicceket lehetne faragni, de nem ildomos, mert azért az életveszély akármerről is, de valósnak tűnik.

Mindenesetre egy leszerelt magyar rendőrt fillérekért lehet venni, ami azt illeti, egyikük sem egy milliomos-csemete, úgyhogy ez azért erősen csökkenti a dolog valószínűségét, szóval nyugodtan el is felejthetjük szerintem, akárcsak a szerelemféltési motívumot, jóllehet az arab világban ez azért nem lenne szokatlan…

Amikor eltűntek, akcióba lendült a TEK, akikről menet közben megtudhattuk, hogy a világ leggyorsabbjai közé tartoznak, a kengyelfutó gyalogkakukk egy szöggel rögzített faliba hozzájuk képest – lett is eredmény hamarosan.

Namármost hogy ezt a TEK - nek köszönhetjük-e, az legalábbis véleményes, lévén, hogy abban a percben csukták volna őket a három magyar mellé, ahogy kiszállnak a repülőből, ha engedély nélkül vagy fegyveresen megjelennek arrafelé.

Egyébként meg működik a magyar nagykövetség, nekik van helyismeretük, kapcsolatrendszerük, nyelvtudásuk, még ha nem is Chuck Norris valamennyi diplomatánk.

A hír arról szól, hogy kiszabadították a három magyart, más hírek meg arról, hogy egy lövöldözés zűrzavarát kihasználva megszöktek a túszok, de már a kormányerők kezében vannak.

Vagy ott is voltak, és kötöttünk valamiféle alkut a Asszad rezsimmel, melynek tartalmát kínos lenne közkinccsé tenni, mert mi mélységesen elítéljük a kalasnyikovokkal a rezsim hadseregére lövöldöző civilek gyilkosait, ugye…

Mindenesetre a szökési verzió is necces - egy közepes lövésznek, aki légpuskával tanulta a céllövést verebekre, a három exrendőrhöz hat golyó kell – na jó, legfeljebb tizenkettő, ha a rendőrök saját ellátmányát is hozzászámoljuk – emellett egy kutyakiképző nem futásra van szocializálva, azért tart kutyát, hogy fusson az helyette…

Mindenesetre kiszabadításról szó nincs, a fogalmazás mégis, mintha azt sejtetné, hogy a TEK harcosai élén Hajdú dandártábornok hason csúszva, kigyúrt meztelen felsőtestét korommal dekorálva mint magyar Bimbó szabadított volna, halálmegvető bátorsággal.

És milyen szerencsés véletlen, hogy az erről szóló hírt éppen akkor kapta telefonon, mikor Kőszegen éppen ő volt a mozisztár!

Tulajdonképpen az se igen érthető, hogy minek is kell nekünk ez a derék TEK, a testőrködést remekül ellátta a kormányőrség, a parlamentet se robbantották még fel, csak próbálkoztak vele, a terroristákkal is el tudtunk bánni, hiszen Budaházy is lebukott, ugye.

Azt hiszem, nagyobb tévedés kockázata nélkül ki lehet jelenteni, hogy ez az egész gittegylet egy szerepzavaros császárhoz illő nagyzási hóbort, melynek árát velünk fizettetik meg.

A rendőrök, akik itt dolgoznak, nincsenek könnyű helyzetben, hiszen tudják, hogy előbb-utóbb menniük kell, és kollegáik nemigen kedvelik őket.

Hajdú meg bolond lett volna kihagyni egy ilyen lehetőséget, legfeljebb majd ott ül jó pénzért a gumicella ajtaja előtt és őrzi továbbra is a Vezért, ha elveszti a választást.

Mindenesetre van még két eltűnt magyar Szíriában, róluk kevés szó esett Kőszegen, őket is ki lehetne végre szabadítani…

:O)))

CSORDASEREGSZEMLE

Viszonylag békésen lezajlott Orbán titkos seregének szemléje a Hősök terén.

Közben felavatták valamelyik Gárda újoncait Dunaföldváron, hülyére vették a rendőrséget Csókakőn, miközben a Rendőrség meg cirkulált a három helyszín között, mint kacsában a szalonna, mikor a fenekébe dugta a csőrét, hogy át ne szaladjon rajta az értékes, ámde csúszós eledel.

Világ röheje, amit ezekkel a jelmezbálos idiótákkal és párthátterükkel művel dicső kormányunk, mely két hét alatt tudott taccsra tenni egy Alkotmányt felváltva azt egy Alaptörvénnyel, és ebben már benne volt a társadalmi vita és a kodifikálás is - a nyuszinak is hosszabb ideig tartott megtojni a húsvéti tojást, mint Orbánnak az Alaptörvényt.

A rendőrség meg egyértelmű szabályozás híján menetrendszerűen kénytelen majmot csinálni magából,  merthogy érzékelve a rendezvények társadalmi nyugalmat megzavaró és mások jogos érdekeit sértő jellegét nem járul hozzá a neonáci rendezvényhez, mire a mi nyilaskáink sértett pofával elballagnak a bíróságra, mely hatályon kívül helyezi a rendőrség tilalmát, és a Yard szív, mint a torkosborz.

Merthogy nincs jogszabály, mely azt mondaná, hogy te nyilas, te nem rendezhetsz gyűlést Magyarországon, mivel náci vagy és a Békeszerződésben azt a kötelezettséget vállaltuk, hogy nem fogjuk engedélyezni a működéseteket egy demokratikus Magyarországon.

És ha mégis tüntetnél, vagy hoznád az adrenalinbuzi drukkereket meg egyéb, vegyes csőcseléked, akkor szétverünk benneteket szilánkká, utána pedig még be is csukunk, hogy rátok rohad a műanyaglakat is, mert az elődeitek elárulták már egyszer ennek az országnak a népét, vér és könnytengert hagyva maguk után, és ez mégegyszer nem történhet meg.

De nehéz is annak megfelelő jogszabályt alkotni, aki ezt az egész bagázst létrehozta és támogatta, aki bíztatta őket a Televízió székházának ostrománál, 2006 októberében, aki csak az utolsó pillanatban riadt vissz attól, hogy maga is erőszakkal nyúljon a hatalom után – aki fél saját teremtményeitől.

Nem egy amatőr kutyatenyésztőt haraptak már halálra kutyái, nem alaptalan a félelem ez esetben sem, hiszen egy szélsőségesnek soha semmiféle szélsőség nem elég.

Engem nem érdekelne az sem, ha a szokásos jobboldali idiótaság keretében egyidejűleg betiltanák a szélsőbalos szabadcsapatokat is, mert nekem nem hiányzik ebben az országban semmiféle paramilitáris alakulat, semmiféle bakancs-csattogás, zászlólengetés, kardcsörtetés, nekem egy békés, nyugodt ország hiányzik.

Olyan, amelyikben az erőszak és a rendfenntartás állami monopólium, amelyikben a hatóság etnikailag színvak, melyben nincs cigánybűnözés, csak jogkövető magatartás vagy bűnözés és a bűnözőknek elkerülhetetlen felelősségrevonás.

Elnézegetem a Gárdát, ezt a sok rosszarcú nyomorultat, meg kigyúrt hangadóikat, akik olyan ostobák, hogy még az alvilág sem tart igényt rájuk.

Hiszen ha legalább a szervezett bűnözésnek kellenének, akkor nem kellene idióta reklámfeliratokkal a hasukon nacionalista hirdetőoszlopként masírozniuk, plasztikai jellegű csőrműtétre szoruló libák szobrai előtt katonásdit játszva nyomni le Szamócát a Csinn-Bumm Cirkuszból.

Beteg ország beteglelkű szerencsétlenjei, akik bűnbakot keresve kergetnek egy álomvilágot, mely soha nem volt és soha nem is lesz.

Mondaná az ember, hát, nosza, kergessék buta ábrándjaikat, csakhogy ezek az ábrándok úgy kezdődnek, hogy valakiket ki kell irtani az ő boldogságuk érdekében.

Elsőként most a cigányokat, aztán a zsidókat, a kommunistákat, meg akinek van sapkája.

Vagy akinek nincs.

Lényeg az, hogy az igazság ott van, ahol ők laknak és ők mondják meg a tutifrankót, ha esik, ha fúj.

És nem veszélytelenek, mert készülnek is szent feladatukra, szervezik katonai felkészülésüket, közben az erejüket próbálgatják, a korlátjaikat tesztelik, természetesen a hatalom asszisztenciája mellett.

Nem vagyok különösebb híve a titkosszolgálatoknak, de ilyenkor azért elbizonytalanodok: Kádár korában az ilyen eszementek nem küldhették volna a rendőröket Csókakőre – ez egyébként minősíti is a mai titkosszolgálati munkát.

A TEK vezetőjének a majd hetven éve halott Ostenburg-Moravek Gyulához intézett levele már csak a hab a tortán.

Engem halálra ingerel ez a szerencsétlen helyzet, hogy a rendőrség kénytelen hülye ürügyeket keresni a neonácik elleni fellépéshez, szánalmasnak tartom ezt, viszont azt gyanítom, hogy nagyonis összevág bizonyos érdekekkel, melyek a valóságos gondok elfedéséhez kötődnek.

Az egyéni képviselői indítvány mégsem erről, hanem a választások korlátozásáról fog szólni.

Tulajdonképpen azt sem értem, miért nem nyújtanak be az ellenzéki képviselők is egyéni képviselői indítványokat, mondjuk akár ebben a témakörben is – legalább lenne valami jele annak, hogy nem mindenkinek tetszik az út, melyen ma Magyarország bandukol közép-Ázsia felé.

A kép, melyet a mai bejegyzéshez mellékelek nem ehhez a témához kapcsolódik, hanem ahhoz a hírhez, hogy Orbán vissza akarja vásárolni az E.ON gáz üzletágát a németektől.

Bizonyára Simicska kezében jobb helyen lesz…

Erről beszélt Kőszegen, - a Tranzit-Fesztiválon - a képet is itt készítette az MTI, egyre szebb a Mi Vezérünk... - ahol elmondta azt is, hogy tovább szeretné csökkenteni a személyi jövedelemadót és a társasági nyereségadót is, ami dicséretes törekvés lenne, nagy kár, hogy nem a társadalom általános adóterhelését akarja csökkenteni.

Merthogy Julcsa néninek oly mindegy, hogy csökken a személyi jövedelemadója, ha nincs jövedelme, ellenben a kéményseprési díj meg az infláció emelkedik, mit a füst a kéményekből, fel, fel, a festett egek felé, hova már maga a Vezér is kancsalul néz, pedig azt hittük ez nem ragályos…

:O)))

KUTYAÜTŐ

A Vezér pénteken gigantikus sikerei új állomását ünnepelte, Vas megyében, a Nestlé büki állateledel-gyárának bővítése alkalmából rendezett bokrétaünnepen beszélt. Azt hirdette, hogy elsősorban a termelés, a gyáripar területén kell növelni a foglalkoztatottak számát, hiszen ez az a terület, amely a legkevésbé érzékeny a válságok hatásaira.

Hát igen.

Vagy nem.

Vagy kisnyúl.

Az utolsó komoly beruházás, ahol más tollaival ékeskedhetett, a Mercedes kecskeméti gyárának átadása volt, de ehhez hozzávetőleg annyi köze volt, mint az Audi győri beruházásához – semmi.

Ha nem egy kispályás senki, akkor ide is - oda is meghívja Gyurcsányt és Bajnait, merthogy ezek az ország számára nagyjelentőségű beruházások, melyek eredményességén a magyar ipar sikere múlik.

Persze ne éljünk álomvilágban, ilyen mértékű emelkedettség nem várható el Vezérünktől, aki az égadta úrvilágon semmilyen gazdasági sikert nem tud felmutatni, habár azért lássuk be, ettől még neki is kell valamivel dicsekedni.

Így aztán marad a kutyaeledel-gyár bővítése, meg a miskolci háromszázmillió forintos – igen, forintos – megaberuházás, mely ma harminc, de távlatilag akár nyolcvan embert is foglalkoztathat!

Ellenben elvitte tervezett beruházását a Coca Cola, keresztbefeküdt a Mi Kincsünk a sukorói 300 milliárd forint beruházási értékű befektetésnek, mely munkahelyek ezreit teremtette volna, úgyhogy tevékenységének eredményeit a magyar ipar történetébe arany tollal fogják bejegyezni.

A kutyatáp-gyár bővítése is teremt munkahelyeket, itt százötven új munkahely jött létre, ami roppant örvendetes, méginkább az lenne Borsodban vagy Szabolcsban, de hát ne legyünk telhetetlenek.

Az avatáson Büszkeségünk mondott megint egy kazal baromságot, elcsodálkozott azon, hogy a kutya el tudja tartani az embert - de hát ez mindegy is, hiszen ő az embert kutyába sem veszi, - az például soha nem jut eszébe, hogy politikájának kedvezményezettjeinek kutyáira több pénz jut egy hónapban, mint egynémely családra Békésben vagy a Nyírségben.

Míg a felközép kutya kozmetikushoz jár, addig a lúzer nyugger a gyógyszereit sem képes kiváltani a nagy sikerszéria közepette, talán ezen kellene elcsodálkoznia elsősorban, aztán belenézve kedvenc zsenije szemébe belebúgni a fülébe: Te Gyuri! Ez azért mégsem lesz így jó! - de hát ez is a sci-fi kategóriájába tartozik - Darth Vader kisgyerekek buksi fejét simogatja…

Odanyalt egyet a Nestlének is, miszerint mecsoda keresztényi tett volt a XIX, század végén csecsemőtápszert gyártani, szerintem meg jó ötlet volt, hiszen Svájcról beszélünk - Milka adott volt, legelőn a fű friss és ropogós,  tejporgyárat meg már más is épített.

Ha ebben a biznyákban benne lett volna a svájci Vevey városka plébánosa, akkor kisebb lett volna a profit, márpedig a svájciak híresen takarékos emberek.

Jelzem, a libatáp gyártása is keresztényi/tyéni cselekedet, hiszen maga Tőkés pispek is szívesen rágcsálja a liba nyeleshúsát, nem szólva a katolikus egyház magas méltóságairól, kik között nagyítóval sem lehet találni Teréz-anyához hasonlatos filigrán alkatot - márpedig a rendes hívő gondoskodik az ő pásztoráról, nem tejbegrízzel eteti.

Bölcs Vezérünk eztán két csoportra osztotta a multinacionális vállalatokat: vannak spekulatív céllal érkező, de vannak hosszú távú együttműködésre, új munkahelyek létrehozására törekvő cégek is.

Hangsúlyozta, a kormány az utóbbiakat, ahogy a Nestlét is szívesen látja az országban.

Hát erre már mondani sincs mit, ez az ember egy futóbolond.

Először is, ő nem Magyarország főportása, akinek az a dolga, hogy az ország kapujában állva kalaplengetve, széles mosollyal fogadja a multikat, hanem az Unió egyik tagállamának miniszterelnöke, akinek nemigen van köze ahhoz, ha egy multi itt fióktelepet akar létrehozni.

Ha megéri neki, akkor idejön, eleget tesz a törvényi előírásoknak és optimális esetben innentől kezdve termel, esetleg szolgáltat vagy csak spekulál  meg nyerészkedik, és mosolyogva nézi az ostoba bennszülöttek törzsi torzsalkodásait.

Lerója a baksist, megfizeti az adót, zsebrevágja a profitot, oszt tesz magasról arra, hogy minekhíjják a provincia idióta és szerepzavaros miniszterelnökét.

Aki tisztességesen el se igen tudná mondani azt, hogy kik azok, akik spekulatív céllal érkeznek, de talán valamelyik még nem teljesen tökhülye beosztottja elmondhatná neki, hogy a rövidtávú pénzügyi befektetésekről és hitelekről beszél.

Melyek egyébként akkor is hasznot hajtanak az országnak, ha csak egy napig ülnek el nálunk, adná az ég, hogy jöjjön belőle jó sok, hogy kicsit felpörögjön a gazdaság és ne csak a festett egekben, hanem a valóságban is legyenek új munkahelyek.

A spekuláció ellen talán itthon kellene harcot indítania, hogy ne a Borkai - Lázár tandem vásárolja fel az Audi tervezett győri logisztikai központjának felépítésére alkalmas területeket, ne a földalapú támogatásra utazzon az, aki földet kér bérletre az államtól - ez ek ellen harcolni is remek tett lenne a nyerészkedés elleni szent háborúban.

Szóval, épül-szépül szép hazánk, csak az ad okot némi aggodalomra, hogy a Vezér bejelentette: megvédi a nyugdíjakat.

Erről nekem mindjárt eszembe jutott Rejtő „Vesztegzár a Grand Hotelben” című műve, melyben az ominózus hotel halljában elordította magát a rendőrkapitány: Mindenki őrizze meg a nyugalmát! - mire azonnal kitört a pánik.

Valahogy így vannak ezzel a nyugdíjasok is, most aztán marhára megnyugodtak.

Meg különben is, egyelőre csak a rokkantak özvegyi nyugdíjait vágják vissza a felére - azok elől meg viszonylag könnyen el lehet még futni, gondolja a Vezér a homlokát csapkodva: Van itt tüdő!

:O)))

ORBÁN TOJÁSAI

Fel kell tüntetni a kereskedőknek a tojás kilónkénti árát is az áru mellett, ez az intézkedés hozzávetőleg jellemzi hazánk általános állapotát is.

Olyan életszerű, az állampolgár életét megkönnyítő intézkedés ez is, amelyre egyébként a magyar nép tesz magas ívben, ellenben remek lehetőség szerencsétlen kereskedők vegzálására, bírságok kiszabására.

Innen már csak egy lépés, hogy a madártejet készítő háziasszonyt kötelezzék a huszonöt darab tanyasi tojás helyett öt darab libatojás átvételére, merthogy kilóra minden rendben van és örüljön a nagyságos asszony, hogy nem egy darab strucctojást kell hazacipekednie!

De így most minden rendben lesz majd -  megy Évike a piacra és kér két kiló tojást, meg egy liter lisztet, továbbá háromszáz darab mákszemet, mert meg akarja sütni az ország tortáját, ami természetesen a kiváló magyar máktól kissé avas lesz, de hát ez az egész ország is kissé avas meg talán kicsit égett illatú is…

Mindenesetre már megint sikerült szabályozni egy fontos területet, ezzel egy lépéssel megint közelebb kerültünk az Orbán-falanszterhez, melynek kiteljesedésének határideje – úgy tűnik – kicsit csúszik.

Az a gond, hogy a kormánynak is nevezett Orbánviktor ott ül egy szertebarmolt társadalom romjainak tetején, buzgó, ám gyakorlatilag működésképtelen államigazgatási struktúrákat, zavarosan gondolkodó társadalmat tudhatva magáénak, és rettegve várja az őszt, a telet, amikor a problémák gyors egymásutánban bekopogtatnak az ajtaján.

Nem csodálom, hogy fél ajtót nyitni.

Jönnek az IMF tárgyalások, melynek vége nem lehet más, csak vagy az ostoba adópolitika teljes, korrekcióval egybekötött beismerése, vagy pedig további megszorítások, végső esetben Rákosi reload, békekölcsönnel, padlássöpréssel, tán még beszolgáltatással is, merthogy egyébként kiiratkozunk az Unióból.

Nem tartom utópiának, hogy ez is szerepel a lehetséges variációk között, merthogy a hatalom megtartása elsődleges fontosságú cél, melynek érdekében semmi nem drága, a te életed legfőképpen nem.

Az őszi szezon érdekessége lesz az önkormányzatok sorozatos bedőlése, pénzügyi ellehetetlenülése, mert most kell kezdeni törleszteni azokat a hiteleket, melyeket Orbán inspirálására – minél rosszabb – annál jobb, ugye - vettek fel anno nyakra-főre, arra számítva, hogy a majdan hatalomra kerülő Fidesz—kormány kihúzza őket a pácból, kitömi őket pénzzel.

Hát nem tömte ki őket, ellenben kiüresítette az önkormányzatiságot, elvett hatásköröket, önállóságot, iskolát, kórházat és természetesen pénzt is, és létrehozta járási hivatalokat, megszüntetve rengeteg ember munkahelyét – persze ez is majd ősszel derül ki.

Ott vannak a bedőlt devizahitelesek is, akik közül a legszegényebbeken semmit nem segített a mi dumafranci Vezérünk, még a kirakatba szánt lúzertelep felépítését sem tudta elérni, nemhogy megoldani a gondot.

Ők is várják az őszt, mikor majd a kormány fel fogja vásárolni lakásaikat, habár tudják, hogy ez illúzió, mert a kormánynak erre nincs pénze, de már minden bankot kifosztott, mindenkit megsarcolt, aki a pénzügyi szektorban számításba jöhet, így ebben segítségre sehonnan nem számíthat.

Nő az infláció, nőnek a megélhetés költségei és lobogtathat bármilyen kimutatásokat, a nyugger tudni fogja, hogyha eddig fizetett egy kiló tojásért hatszázharminc forintot, év végén meg fizethet majd hétszáztízet ugyanazért, hogy már megint hülyének akarják nézni, és a nyugger emlékezete olyan hosszú, mint a rátóti liba nyaka elgágintás idején.

Aztán itt van a rendőrség ügye, amelyik ma csak korlátozottan alkalmas rendfenntartásra, hiszen a sikeres lejáratásuk után a rendőrük akkor sem fognak intézkedni, ha fel akarja valaki robbantani a paksi atomerőművet, - ki tudja, nem tesznek-e keresztbe az intézkedéssel valamelyik fejesnek, intézkedjen a Pintér, meg akinek hat anyja volt.

És jön a tél, a lakásaikban megfagyott nyugdíjasokkal, a tarra vágott hegyoldalakkal, a megélhetési bűnözéssel, az etnikai konfliktusokkal, a magyar bíróságok által támogatott, újnak nevezett, de ezzel mindenkit harsány röhögésre késztető Magyar Gárdával, mely tulajdonképpen a Vezér személyes fagyija, mely éppen visszanyal.

Ezeket a paramilitáris bandákat egyre nehezebb lesz féken tartani, és ha Orbán azt hiszi, hogy a cigányokkal való leszámolás mellett nem marad energiájuk a hatalom megszerzése érdekében nekimenni a fennálló rendnek is, hát óriásit téved.

Aztán itt van a külpolitikai sikertelenség is, nincs valamirevaló politikus, aki szóba állna vele, és két év külpolitikai elszigeteltség azért hihetetlen sok kárt tud okozni.

Hiába megy neki a külügy profijainak, azok csak azt tudják eladni, amit itthonról kapnak.

Orbán arra az emberre hasonlít, aki koszos és büdös, lépten-nyomon szellent, trágárul beszél, mindenkibe, akivel csak kapcsolatba kerül sunyin belerúg és most csodálkozik és a családját teszi felelőssé azért, mert nincs neki egyetlen barátja sem, holott ő mennyire elhivatott és távlatos.

Orbán pszichiátriai eset, de nem hülye, pontosan tudja, mekkora bajban van, de a helyzettel való reális szembenézésre, tettei korrekciójára való képességét már régen elveszítette, csak rá kell nézni azokra a képekre, melyek mostanában készültek róla.

A baj az, hogy ezt a helyzetet rettenetesen nehéz lesz feloldani, ehhez teljes szemléletváltásra lenne szükség saját és ellenzéke táborában is.

Nehéz tél és rosszkedvű tavasz vár ránk, arról tartok…

:O))))

ÖNÁLLÓ KÉPVISELŐK

Hát mit tegyünk, ilyen piszok szerencsénk van.

Ezt dobta nekünk a gép, - csupa-csupa zseni és jogi fenomén ül a Fidesz-KDNP padsoraiban, akik egytől-egyig képesek arra, amire régebben az Igazságügyi Minisztérium erre szakosodott osztályai, valamint a társminisztériumok jogi főosztályai meg a Magyar Tudományos Akadémia, együttesen voltak csak képesek: törvények konkrét normaszövegét alkották meg.

A szocializmus embert próbáló éveiben sem akadtak ilyen zseniális képviselők, sőt – hiszen akkor még a szakmai szervezetek meg a társadalmi szervezetek véleményét is kikérték, sőt, nem egyszer társadalmi vitára is bocsátották a törvénytervezeteket, ami nem is csoda, hiszen – mint köztudott – a komcsi parlament tagjai egytől-egyig buták voltak, mint a sár, összesen sem értek fel egyetlen fideszkádéenpé képviselővel alkotó tehetség dolgában.

Miután az elmúlt két évben a törvények zöme egyéni képviselői indítványból született, így nem kétséges, a fülkeforradalom kiterjedt a jogalkotás egész folyamatára, melynek következtében a magyar jogtudomány olümposzi magasságokba emelkedett.

Emberfia soha nem gondolta volna, hogy a választási rendszert alapvetően befolyásoló – és alighanem negatívan befolyásoló – törvényt majd egyetlen képviselő fogja jegyezni, aranybetűkkel írva nevét a magyar jogtudomány történetébe, közvetlenül Werbőczy és Csemegi Károly neve alá, amiért valószínűleg meg is fog sértődni, merthogy ki a twitter az a Csemegi?

.Persze sejthettünk volna már valamit, mikor a Vezér demokratikusan – egyszemélyben -  eldöntötte, hogy ennek az országnak már más nem hiányzik csak egy új alaptörvény a régi, elavult Alkotmány helyett, melyet csaknem ötven éven át csiszolgattak vegyes jogtudósok, akik közül nem egy vizsgáztatta is a Gigászt.

De bosszút is állt rajtuk, aki nem hiszi, tanulmányozza az alaptörvényt!

A kodifikációs munka résztvevői között olyan jogászóriásokat lelhetünk, mint magát a Vezért, továbbá Pozsgayt, és társait, akik kiválóan ellátták feladatukat, felvették a tiszteletdíjat, és csendben olvasgatták Handó Tünde férjének remekművét.

Az viszont kétségtelen, hogy Szájert Orbán termékenyítette meg - azóta is kissé terpeszben, de délcegen jár.

Anno a jogalkotást úgy szabályozták az okosok, hogy a törvényjavaslatoknak megvolt a maguk útja a Parlamenten belül, és ez azért, ha mást nem is, legalább azt biztosította, hogy a zárószavazás előtt a képviselők végiggondolhassák a javaslatot, a többi képviselő, horribile dictu választói véleményét is figyelembevéve.

Merthogy azért van egyéni felelőssége is a képviselőknek, akik ugyan ezt a feszes frakciófegyelem miatt nemigen érzik.

Úgy vannak vele, mint egy buta liba, mely csapatban repülve leszálláskor nem kezdi figyelni a környezetet, meg azokat a vadászokat, akik majd fenéken durrantják nagy magabiztosságában.  

Most nem kell sokat piszmogni a dologgal, feláll majd a Parlamentben Kiss Jóska Fideszes képviselő, civilben friss marhatenyésztő és új földbirtokos, mond három betanult mondatot törvényjavaslata beterjesztésének indokáról, majd a frakció - mintha dróton rángatnák őket – nyomja a gombot, várja érte a libacombot és ezzel kész is a törvény, mely korlátozza a választójogot, s melynek aktuálpolitikai okokon kívül semmi nincs, ami létrejöttét indokolná.

Hogy mi az aktuális púder, az teljességgel érdektelen, de az biztos, hogy így el lehet kerülni a  nagyobb botrányokat,.

Rövid eljárás, kevés pofázási lehetőség, kész tények, lehet menni panaszra a sóhivatalba.

Az ellenzék meg a szokásos teszetoszaságával reagál a dologra - néhány értelmiségi hánykolódik, a pártok méltatlankodnak, de kész helyzetként kezelik a dolgot, ahelyett, hogy megpróbálnák mozgósítani a társadalmat.

Viktor meg röhög a markába, már amennyiben képes még valamiféle érzelemre, merthogy bármennyire is oltogatják a népet, hogy a Vezér milyen remekül kipihente magát a napi ötven kilométer kerékpározással, azért a képei mást mutatnak – ez az ember készen van, már csak a rögeszméi hajtják előre, ki tudja hová és meddig.

A pártok meg várják a csodát, egyedül a Szolidaritás ifjú szolidárjai vették a fáradságot, hogy csomagoljanak egy bőröndöt Orbánnak, és mindjárt ellássák pályaválasztási tanácsokkal is.

A jópofa akció valamiért engem az 1998-as jókedvű, humorral kritizáló Fideszre emlékeztetett – reménykedjünk, hogy erre a Tanos gyerekre és társaira húsz év múlva sem kell utálkozva néznünk.

Persze most nyaralgatunk valamennyien, strandra járunk, madártejet eszünk, várva a szeptembert.

Én személyesen azért kicsit szkeptikus vagyok a szeptemberi nagy ellenzéki fellángolás ügyében, pedig de nagy szükség lenne rá…

A hozzáértő képviselő meg már ül és írja egyéni képviselői törvényjavaslatát, mellette társa éppen keresi a szavakat a Szocialista Párt betiltását elrendelő törvényjavaslatához - a Fidesz nem pihen.

Ezt speciel el lehetne tanulni tőlük…

:O)))

FEHÉREMBER NEM FELEJT

A medve orra igen kényes szerv,

Ezért aztán ha valaki elkezdi csavargatni, akkor lehet ugyan, hogy nem csapja agyon azonnal, de hogy nemigen felejti, az biztos.

Fokozottan áll ez az orosz medvére, mely elég sok problémával küzd, és amelyik ennek dacára roppant türelmes és béketűrő.

Pedig mindent megtesznek azért, hogy egyszer elveszítse a türelmét, hol itt, hol ott mar bele valamelyik nyugati állam.

Valahogy úgy néz ki a dolog, hogy a világ imperialista nagyhatalmainak vagy százötven éves törekvése Oroszország karanténba zárása.

A múlt század  orosz forradalma után fegyverrel is szerették volna ezt elérni, de véres fejjel kellett elkotródniuk Oroszországból.

A Szovjetunió léte és katonai megerősödése, szuperhatalommá válása végképp felingerelte a kapitalista nagyhatalmakat, különösen az Egyesült Államokat, mely riválist látott bennük, emellett fájt a foga bizonyos természeti kincsekre is – elsősorban az energiahordozókra.

Végül a nyugati világ együttes erőfeszítéseit siker koronázta és bár igen népszerű az a teória, miszerint a Nyugat legyőzte a gazdasági versenyben őket, ez a verseny egy versenyló és egy bölény között zajlott, ahol a verseny arról szólt, hogy mikor fogja utolérni, sőt lehagyni a lovat a bölény.

Ezt a versenyt a Nyugat írta ki, a Nyugat hirdetett eredményt is, miután szert tett eg idealista orosz politikusra, aki elhitte a szép meséket arról, hogy a farkas él-hal Piroskáért.

A valódi verseny persze inkább arról szólt, hogy melyik szuperhatalom képes letiporni a másikat, és ez a meccs még korántsem lefutott, talán egy szettet nyert a Nyugat.

Mindemellett Amerika pórul is járt azonnal: mire az oroszoknak sikerült legalább egy évszázadra való problémát okozni a Szovjetunió felbomlasztásával, felnőtt egy új világhatalom, Kína, amely máris a kezében tartja az amerikai gazdaságot, hihetetlen erős a befolyása Afrikában és legalábbis nincs rossz viszonyban a mai orosz vezetéssel sem.

Mellesleg jegyezném meg, hogy Oroszország gazdasági helyzete szilárd, katonailag meg még semmi nem változott - rakétáik ma is képesek elpusztítani az amerikai nagyvárosokat, szóval nem nagyon érdemes velük nyíltan ujjat húzni.

Amerika közben fiaskót fiaskóra halmoz, Afganisztánban gyakorlatilag nem ért el semmit, ha Irakból kiteszik a lábukat, vége lesz remek demokráciájuknak és hektószámra fog folyni a vér.
Ami meg az arab „forradalmakat” illeti, fognak még amerikai katonák meghalni azoktól a fegyverektől, melyeket ők adtak az iszlám fundamentalisták kezébe, csakúgy, mint Afganisztánban.

Mi ezeknek az eseményeknek a farvizén hajókáztunk be a kapitalizmusba, és - bárki bármit állít -  a tény az, hogy ölünkbe pottyant a szabadság, amit aztán - az ország vagyonával együtt - sürgősen el is tékozoltunk.

Legalább annyira hálásak lehetnénk ezért Gorbacsovnak, mint amennyire utálhatnánk őt, ha oroszok lennénk.

Amit elvett Jalta, visszaadta Málta, mi meg természetesen azt adtuk elő ennek kapcsán, hogy hősiesen kivertük az oroszokat, holott hadd ne taglaljam, hogy mit volt nekünk módunk önállóan kiverni.

Az oroszok kiballagtak, menet közben hallgathatták meg egy torzonborz suttyó hőbörgését, mellyel világgá küldte őket. ha a parancsnok nem felejti a kiürített irodában  a sapkáját, és nem kell neki visszamenni érte, Vityka szaladhatott volna utánuk Ungvárig.

Aztán a Munka Érdemrend Arany Fokozatával ékesített múzeumigazgató tett még a hülyeségre egy-két lapáttal, jött a tovariscsi konyec, negyvenéves  gazdasági kapcsolatok szétbarmolása, Oroszország lekezelése, miközben vezető politikusaink elfelejtettek egy pillantást vetni a világtérképre.

Ez aztán később annyiban változott, hogy a Horn kormány normalizálta, Gyurcsány pedig kimondottan jó színvonalúvá fejlesztette a kapcsolatokat, pedig az amerikaiak prüszköltek is kicsit, mert a magyar fél nem volt hajlandó elutasítani a Déli Áramlat gázvezeték tervét a bizonytalan hátterű Nabucco projekt kedvéért, és azt hiszem igaza is volt – Amerika ide egy öngyújtóra elegendő gázt sem képes szállítani, márpedig itt gáz nélkül gáz van.

A szőröspofájú kis mitugrászból időközben kétszer is miniszterelnök lett – ez a koma a legjobb, amit a magyar jobboldal prezentálni tud, nála már csak rosszabbak vannak készleten.

A kis russzofób képtelen volt tanulni, pedig történészek elmondhatták volna neki, hogy az orosz diplomácia hosszú távra dolgozik, kiváló és soha nem felejt.

Szép példája volt ennek, mikor második kormányrakerülése után kiment Oroszországba hepciáskodni, Putyintól meg leesett hirtelen neki egy-két maflás, merthogy nemigen ért rá vele bájcsevegni, ellenben arra volt ideje, hogy Gyurcsányt és feleségét családi vacsorán lássa vendégül Moszkvában.

Az első koki meg minap érkezett, mikor kiderült, hogy a Déli Áramlat nyomvonaláról - melynek terve ellen Lángeszű Vezérünk oly hevesen tiltakozott – az oroszok Szerbiával és Horvátországgal tárgyalnak.

Ezzel persze kiesik a tranzitdíj, meg annyi is a szép, távlati energiaipari terveknek, a gigantikus európai gáztározónak, meg társainak.

És hát Putyin is kedvelheti a libákat, és valószínűleg van a Ludas Matyinak orosz verziója is, mert hátra vannak még a gázár-tárgyalások, és a szereposztásban valószínűleg Döbrögit fogja alakítani Nagyurunk..

No addigra kellene eldönteni, hogy ki építheti meg Paks bővítését.

Attól tartok, a kis sajtkukac azt hiszi, hogy van mozgástere, pedighát ippegcsak, legfeljebb a fejével bólogathat fel-le…

Itt van mindjárt a paksi használt és a szükséges új fűtőelemek kérdése is a gáz árán túl, ámbár ha ebben nem sikerül megegyezni az oroszokkal, kezdhetjük az uszadékfát gyűjteni a Dunából.

Drága lesz nekünk, ha megint erőből akar tárgyalni a mi diplomáciai csodagyerekünk.

Aki mellesleg állítólag azért nem jelent meg az ünnepi zászófelvonáson, mert amerikai meg kanadai gyerekekkel beszélgetett a dolgozószobájában, - szerintem meg azért, mert azt képzeli, hogy ezt is megengedheti magának.

A szomorú az, hogy nincs a nagyon nemzeti érzelmű bandájában senki, aki figyelmeztetné arra, hogy a pozícióval kötelezettségek is járnak

Ennyi szervilis trágyakukac is régen ült egy frakcióban a Parlamentben, mint a szemenként szüretelt Fidesz-frakcióban - horgászni kellene velük, arra talán jók lennének.

:O)))