2018. december 31., hétfő

BUÉK 2019

Minden kedves olvasómnak, kommentelőmnek boldog új évet kívánok!
O1G, legyen az új év a hattyúdala...

:O)))

2018. december 26., szerda

KÁDÁRTÓL ORBÁNIG - LEMMINGTÚRA A SZAKADÉK FELÉ


Tulajdonképpen a gyerekeken nem lehet csodálkozni, hiszen a mesék világa az ő világuk, de az idősebb generációkon azért álmélkodom néha, hiszen ők megéltek már egyet-mást, ennek ellenére fátyolos tekintettel hallgatják a hülyeségeket, időnként ábrándos tekintettel böfögik vissza azokat a baromságokat, melyeket azok adnak a szájukba, akik éppen lopják az életüket, ellehetetlenítik leszármazottaik jövőjét, dőzsölnek és urizálnak az ő vérükön és verejtékükön.
Gyermekkoromban hoztak nyugatról olyan játékbabákat, melyeknek mondtunk valamit, és a baba megismételte a mondatot – csodájára jártunk.
Most nekünk jár csodánkra a világ, mi ismételgetjük szorgalmasan, amit belebeszélnek a hasunkba, jóllehet naponta látjuk, éljük meg a mondatok hazugságait.
Persze én egy őskövület vagyok, aki képtelen trendi lenni, mint az öreg paraszt, aki hányingert kap a Való Világ ócska kurváitól és idióta jabrancaitól, aki ahelyett, hogy elájulna művészetük magaslatai láttán elszomorodik, hogy milyen lesz a világ, ha ezek adják a viselkedésmintát.
Időnként kimegy az istállóba, megtekinteni, hogy a Riska szempillája még az igazi, vagy már az is műszempilla, és megnyugszik, mikor kiderül, hogy ennek a tehénnek a körmei még nem porcelánból készültek.
Félreértés ne essék, a nők a szépségükért már nagyobb ostobaságokat is műveltek, pedig hol voltak akkor még a hozzáértő sztájlisztok, némelyiket az első nyafogása után kékre-zöldre verték volna, nevelési célzattal.
Nem szeretnék én a világ haladásával szembe menni, de van néhány dolog, melyet másként látok, mint az éppen divatos igazlátók.


Kezdjük talán mindjárt a társadalmi rendszerek problémáinál.
A rendszerváltás idején a rendszerváltók mint axiómát hirdették meg a kapitalista társadalmi rend, ezen belül az angolszász típusú parlamentarizmus felsőbbrendűségét, majd neki is láttak annak világrasegítéséhez.
Mit mondjak, a kapitalizmus legszebb formájában sem mutatósabb, mint Gobbi Hilda, amit pedig itt sikerült világrahozni kapitalizmus címen, ahhoz képest a neves színésznő valódi szépségkirálynő, aki a tetejébe még okos is volt, míg a mi kis újszülött kapitalizmusunk vízfejjel született, önmagában életképtelen.
Amikor szétverték a gazdaságot, azt ismételgették akik a csákány forgatóit instruálták, hogy az a  gazdaság életképtelen, nagy jót teszünk az országgal, ha hozzáértő kezekbe adjuk, merthogy mi nem értünk a termeléshez.
Azóta nincs mezőgazdaságunk, a földeken területalapú támogatás terem, a növényolajipar megszűnt, a cukorgyártás megszűnt, az állattenyésztés gyakorlatilag semmivé lett, csak Csányi tehenei hallgatnak Mozartot a klimatizált istállókban.
Nem lenne hátrány, ha az egyszerű emberek kényeztetését is kipróbálnák, hátha náluk is nő a hozam…
Oda az Ikarusz, az úszódaru-gyártás, a magyar alma, a bányászat, a kohászat jó része, a műszeripar, oda a felhalmozott tudás, oda a goodwill, maradt a rabszolgamunka - most már rabszolgatörvény is akad hozzá.


A rendszerváltozás óta azon töröm a fejem, hogy miben magasabbrendű ez a társadalom, mint Kádár világa volt?
Nemigen sikerül választ találnom a kérdésemre, hiszen még a mai oktatási viszonyok között sem kell túliskolázottnak lenni ahhoz, hogy belássuk, az átlagpolgár számára, akinek csak puszta munkaereje van, még az is sokkal több, ha a társadalom által birtokolt javakból egytízmillomodnyi résszel bír, mintha az ország vagyonából semmije sincs.
Munkája nem gyarapítja a vagyonát és annyit löknek elé, amennyi munkaereje fenntartásához és  családja fenntartásához kell, hiszen a munkaerőt is újra kell termelni.
Amikor boldogan lihegve elnyúlik az ágyon – Definom voltál Juliskám! – eszébe sem jut, hogy az újabb kis rabszolga megtermelésén fáradozott, aki majd húzhatja az igát Mészáros Buxa birtokán, hogy legyen Rasinak brüsszeli csipke pelenkáravaló.
Szidja a komcsikat, pedig amije van, amije maradt még, az leginkább a komcsiknak köszönhető, nem pedig a remek magyar vadkapitalizmusnak, mely harminc év alatt csak rombolni tudott, adni az átlagpolgárnak semmit sem adott - a létbizonytalanságon kívül.
Persze a demokrácia, meg persze az diktatúra volt.
Az hát – a dolgozó többség diktatúrája a kisebbség felett, míg ma egy parvenü kisebbség diktatúráját élhetjük meg a többségi társadalom felett.
Ami meg a demokráciát illeti, nehezen nevezhető annak az egyéni képviselői indítványokra egy nap alatt hozott törvény, mellyel valamelyik oligarcha lopását készítik elő, teszik törvényessé.
Annyira tetszik mai urainknak ez az eljárás, hogy szakmai ügyekben is alkalmazzák – kinek az Úr hivatalt ád, észt is ad hozzá mostanság…
A „diktatúrában” a törvényeket társadalmi vita előzte meg, igaz, nem is fosták azokat, mint a ricinust legelő kecske, az éppen valamiért kedves fideszes kénye-kedve szerint.
Parlamenti képviselőket rángatnak biztonsági őrök, miközben Orbán bandája nagy szemforgatások közepette rendről beszél, szemkilövetést emleget, feledve 2006 puccskísérletét, a futballhuligánok bevetését, a tankot, az előre bekészített  viakolor-hegyeket, rendőr megkéselését és az ország megszégyenítését ötven ország állam és kormányfői előtt…
Hol van a hatalmi ágak elkülönítése, hol vannak azok a fékek és ellensúlyok, melyek megakadályozhatnák újabb diktátorok hatalomra kerülését?

A társadalom állapota olyan, mint Drezdáé, szőnyegbombázás után, az emberek félnek a hatalomtól és egymástól, legrosszabb reflexeik jönnek elő.
Hol van már a munkatársak szolidarítása, segítőkészsége, mikor egymás házának építésében segítettünk, mikor kommunista szombaton az is csiszolta – festegette az óvoda kerítését, akinek nem is volt gyereke?
Hol van az a létbiztonság, amikor a ma az utcákon megfagyó lecsúszott népek a munkásszállókon laktak, mikor volt munkájuk, igaz, csak olyan-amilyen, de még a gyárudvar söprögetése is hasznosabb volt, mint a hajléktalanok számának gyarapítása.
Kaptak egészségügyi ellátást, olcsó üzemi konyhát és mellé egy adag önérzetet – dolgozó emberek voltak, nem kellett a társadalom szemetjének tartani magukat.
És a cigány se volt a társadalom számkivetettje, tehetséges gyermekei számára megnyílt a felemelkedés útja.
És dolgoztak.
Ha ma hirtelen kiporlana a falakból a cigányok által kevert malter és kiugranának a földből az általuk épített csatornák, közművek, be se jutna senki a műköröm-stúdióba…
Régen volt hadseregünk, ma azt is ki akarjuk hajigálni az ablakon, amire képesek vagyunk: a nemzetközi békefenntartásra, helyette újra akarjuk játszani az I. és II. Világháborút, ezért veszünk negyven tankot, hadd idegeskedjenek a szomszédok!


Ami a takarékos államot illeti, több ma az államtitkár, mint kutyában a bolha, mellesleg olyanok is: élősködők.
A közigazgatásban egyre romlik a színvonal, az államkincstár képtelen kiadni egy törlési engedélyt húsz évvel ezelőtt felvett szocpol kedvezmény földhivatali törléséhez, a közigazgatásban dolgozók a hatalom rabszolgái, akiket mellesleg mélységesen lenéznek.
Persze a pedagógusokkal együtt, akikből folyamatosan hülyét csinálnak – jelzem, sokat erőlködniük nem kell, megölik ők egymást boldogan.
Az egészségügyben a pénzhiány és szervezetlenség vetélkedője zajlik, melyik lesz a győztes nem tudni, de hogy a vesztesek mi leszünk, az biztos.
Hol vannak már azok az idők, amikor Amerikából ide jöttek tanulmányozni az állampolgári jogon járó egészségügyi ellátást?
Amikor nem voltak várólisták, amikor a paraszolvenciát adhattad, merthogy ez mindig is mutyi-ország volt, de követelni nemigen merte senki – ma meg szóba se állnak a nővel, ha szülni akar pénz nélkül…
A közbiztonság ott a legrosszabb, ahol a legszegényebbek élnek, a rendőr rasszista, mert a cigány lopja a fát, az meg ugyan mivel fűtene, ha nem lopna?
A társadalom hangadói meg Pesten élnek, és olyanok, mint Maria Antoinette, - ha nincs a népnek kenyere, hát egyen kalácsot - mondják.
Meg, hogy aki akar, az talál munkát, ami persze részben igaz is, csak amit a „talált” munkával megkeresne, az el is menne utazási költségre, ételre, albérletre – még elég se lenne, közben meg otthon a gyerekek…


Szóval, aki tudja valami előnyét a rendszerváltásnak, az bátran írja meg – hadd tanuljak!
Attól tartok, nem sok érv lesz mellette, de lehet, hogy tévedek, és kiderül, hogy hályog van a szememen és nem látom a létező világok legjobbikát.
Hogy mikor lesz itt normális ország?
Tán sohasem, hiszen jó ez nekünk így is.
Orbán keresgélt a Lipótmező romjai között és megtalált egy naplót a betegek neveivel, hát gyorsan kinevezte őket miniszterré, államtitkárrá – similis simili gaudet, ugye – még szerencse, hogy nem a dühöngő őrültek névsora került a kezébe.
Az ország vezetése – bátran megállapíthatjuk – klinikai eset, vagy gerinctelen karrierista.
Némelyik meg rágcsáló jellegű, de hogy normálisat lámpással kell keresni közöttük, az biztos.
Harminc éve játszanak az életünkkel, ennyi idő alatt Kádár egy élhető, virágzó országot teremtett ott, ahol ilyen előtte soha nem volt.
Most már – úgy tűnik – nem is lesz darabideig.

Kár…

:O)))

2018. december 24., hétfő

KELLEMES KARÁCSONYT

Ismét itt a karácsony, repülnek a napok, hónapok még a fiataloknak is, nemhogy az idősebb generációnak.
Azért szép napok ezek, ha nem is mindenkinek egyformán szépek, de például azoknak a családoknak, melyeknek hazajönnek saját migránsaik, bizonyára nincs szebb.
Nincs, hiszen végre megint együtt a család, a nagymamák kézbe tudják kapni addig csak a skype útján megszeretgetett unokáikat, meggyömöszölhetik, megszagolhatják őket, és reménykedhetnek benne, hogy nem fog majd vadidegenként felnőni, maradandó élmény lesz neki a nagyszülői ház, az ízek, a hangok, a karácsonyi illatok.
Szép napok ezek itthon is, talán a legszegényebbek kivételével, mert ne felejtsük, a budapesti szegény valóságos nábob a falvak elesettjeihez képest, akiknek nem oszt senki semmit, akik a fűtetlen szobákban rettegnek az éjszakától, akiknek a fehér karácsony kopogó hidegben nem gyönyörű hangulatot, hanem halálos veszélyt jelent minden áldott és minden áldatlan napon.


Aki azt mondja, hogy ez nem érint mindenkit, annak ugyan igaza van, de ettől még azok a tízezrek, akiknek ez jutott a sors szerencsekerekétől, semmivel sem lehetnek nyugodtabbak.
Most talán rájuk mosolygott a szerencse, hiszen az idő melegebbre fordult, de éjjel azért az öt-hat fokban is örökre ki lehet hűlni.
Nem nagyon ad okot nemzeti büszkeségre, ha egy országban tízezrek vannak, akiknek az ad boldogságot, hogy ma sem fagytak meg, még élnek, még vergődnek.
Nekik minden bizonnyal megnyugvást jelent, hogy azt a pénzt, melyet akár az ő életük jobbrafordítására költhetnénk, határon túli és határon inneni stadionokra, lánctalpas konzervdobozokra, kerítésekre meg a felső tízezer jólétének fokozására költi az ország, melyet még ennek dacára is sajátjuknak vallanak.
Felettébb csodálkoznék, ha az Úrnak jobban tetszene ez a Mária Országának aposztrofált ország, mint Kádár Népköztársasága.


Azoknak, akiknek van munkájuk, vagy volt, ebben az évben, természetesen szép a karácsony, habár akiket éppen most rugdaltak ki a közszolgálatból, nem lehet túl őszinte a mosolyuk a karácsonyfa tövében.
Ők most megtapasztalhatták az aranyhal életérzését, melytől a hatalom kívánt hármat, aztán a kérések teljesítése után a nyárson találta magát, a nyárs végét meg 1 pOcakos buGris tartja kezében.
Persze van munka ebben az országban, de nem mindegy, hogy ezen ki mit ért.
Aki ezidáig hivatali munkát végzett, nem lesz boldog az árokparton, de még az elárusítópult mögött sem, ahol semmi hasznát nem veszi más területeken szerzett képességeinek,
Ha látna az ember koncepciót ezekben az intézkedésekben, még talán próbálna is megbarátkozni velük, de amikor a koncepció mindössze az, hogy mindig a legkiszolgáltatottabbakon kell ütni, tőlük kell elvenni, akkor ezzel azért maradéktalanul nem lehet egyetérteni.
Rugdalnak ki embereket az ELTE TTK és BTK -ról is, természetesen ezzel is javítva az ország versenyképességét és a fiatalok jövőjét, de ki törődik ezzel?
A fiatalokba fektetett tőkéből nem lehet lenyúlni semmit, ez pedig ebben a tolvajparadicsomban éppen elég ahhoz, hogy szűkítsék az oktatás kereteit.


Aki ma még biztosnak látja a helyzetét, az sem lehet nyugodt, két kézzel kell kapaszkodnia az íróasztalába, egyetlen vigasza maradt, hogy tagja az Új Magyar Úri Középosztálynak.
Nagy dolog ez, csak állandóan figyelni kell a kegyencekre, mert igen könnyen le lehet csúszni, és visszakapaszkodásra még nemigen volt példa.
Ezért is költ, mint a bolond Karácsonyra - ki tudja, meddig lesz rá módja?
Egy enyhe recesszió az Unióban, és ott találhatja magát a padlón küszködők között, ami nem egy vidám perspektíva.
Ezzel együtt a nép optimista, - a kommunista eleve optimista, a többi meg parancsszóra, - tapsolja Orbánt, aztán kirúgják, de ez se zavarja, ha részt vehet a Nemzeti Konzultációban...
Jó lenne ezeket a dolgokat legalább karácsonykor elfelejteni, de nagyon nehéz, mert a problémák olyan természetűek, hogy akkor is foglalkoztatják az embert, ha nem akarja.
Régen is volt szegénység, de volt mellé minimális létbiztonság is, ez pedig ma hiánycikk.
Azért persze ünnepeljetek jól, jusson az asztalotokra étel, legyen meleg a szobátok és szeressétek egymást.
Mostanában divat ebben az áldatlan országban áldott karácsonyt kívánni.
Én nem vagyok ennyire nagyigényű, én mindössze kellemes, nyugodt, szép karácsonyt kívánok Nektek, csendes kis boldogságot mindenkinek.
A családot szeretni persze ma könnyű lesz, évszázados tradíciók vannak ezzel kapcsolatban belénk kódolva, de ne felejtsétek szeretni egymást a hétköznapokban sem, amikor ez talán kissé nehezebb...



Kellemes Karácsonyt, kellemes pihenést mindenkinek, aki állít karácsonyfát, meg aki nem, annak is.
Közben persze lehet elspekulálni a hatalom kenetesen nyálas szavainak és tetteinek egységén, ami legalábbis kétséges.
Várjunk türelemmel, hiszen eljöhet még ez is egyszer...



:O)))

2018. december 20., csütörtök

LÁNCTALPAS STADIONOK

Végre fegyverkezünk!
Veszünk helikoptergyárat, igaz, nem helikoptert, csak egy-két műszert tudunk benne gyártani, melyek csak akkor repülnek, ha kihajítjuk az ablakon.
Viszont gyártani fogunk kézifegyvereket, felkészültségünk alapján valószínűleg számszeríjat gépesített nyilasainknak, a nyilakat a keleti nyitás jegyében majd Kínából szerezzük be, kínai hitelből.
És önjáró löveget, mert a magyar munkás - akinek a havi átlagkeresetből átlagosan tizennyolcezer forint jut élelmiszerre havonta - ezt követeli szeretett kormányától. És az átlagban benne van az Onyxban vacsorázó gázszerelő számlája is.
És Leopárd2 harckocsikat, mert az az igazi, a széljobbos portálok kommentelői rövid szövegeket írnak, két lelkesedés között gyakran elélveznek, merthogy ezek a harckocsik a hajdani Tigrisek, mit Tigrisek - Királytigrisek reinkarnációi, melyhez képest az oroszok fataligái sehol sincsenek, és nekünk lesz ilyen!
Negyvennégy is, pedig négyszáznegyvennégy kellene, és akkor tankkal végigmennénk Románián, Pirézián meg Izraelen, Borneón és Celebeszen - így meg nem végig, hanem tönkremegyünk, de ez is egy lépés hátra, és ha így folytatjuk, a század végére honvéd áll majd a Hargitán!
Vagy kisnyúl.


Erős hadsereg, ez kell nekünk, bár, hogy mi a fenének, azt nem tudja senki. 

Olyan ez kissé, mint amikor az üzemi konyha szakácsnője nagyestélyit vásárol - egyszerűen kell!
Repülőgépekben már jók vagyunk, van már egy az Agyamentnek, egy Anyunak, egy Rasinak, egy a Leháznak (szerencse fel, szerencse le, ugye...), van egy a sleppnek, van egy a bankárnak, van egy Lőrincnek, a pénztárcának, meg az államkasszának - a koronát Viktor a fején viszi, mint pilótasisakot, azokat a fityegőket meg majd beledugja a fülébe, biztosan fülesek, kell az a kommunikációhoz.
Fent kísérik őket a nagyonszükséges helikopterek, alant a neogermán Wotan Panther2 tankjai dübörögnek, habár szerintem Wotan már tanult valamicskét az első dübörgés tanulságaiból.
Ámbátor hülyék mindig akadnak, legfeljebb nálunk gyakrabban....
Anno Kádár felettébb iparkodott a honvédelmi költségvetést a legalacsonyabbra szorítani, így aztán a szovjetekkel felesben láttuk el a légvédelmi feladatokat, ugyanez vonatkozott a harckocsikra, a repülőkre, és Brezsnyev éppen úgy dünnyögött ezért, mint Trump.
A zenészt az fizeti, aki a zenét rendeli - régi igazság ez...
Nem mondom, hogy most amerikai támaszpontokra lenne szükség, de negyven harckocsi a mai európai hadszíntéren éppen annyit ér, mint p*nán a szőr, legfeljebb arra jó, hogy az ellenfelet akcióra ingerelje.
A Magyar Honvédség - mai állapotában nem ér egy kalap sz@rt sem, ami meg a Nagy Hadvezért illeti, aki láthatólag a múlt csatáinak megvívására készül, kétszer vesz ki ezzel pénzt a a zsebetekből - egyszer, amit ellop direktben, mint a Gripen beszerzéseknél, egyszer meg közvetve, felesleges és céltalan kiadásokra pazarolva adótokat.
Egyébként ti tudtok valami olyasmiről, hogy az országgyűlés megvitatta és elfogadta volna az eddigiektől gyökeresen eltérő új katonai doktrínát?
Mert az én figyelmemet elkerülte...



Ha az ellenzék most kitart, akkor akár még eredményt is érhet el, és akkor még azt is megérhetjük, hogy az új Legfőbb Ügyész vádat emel a tékozlás valamelyik eleme miatt, de ehhez az kell, hogy ne legyünk kishitűek.
Ma már meghallgathattuk a "Beszéljük meg" betelefonálójától, hogy a Fideszen kívül nincs kormányképes erő Magyarországon, ami egy nagy hülyeség.
Meg, hogy Gyurcsány lépjen egyet hátra.
Mert neki nem rokonszenves?
Viszont ütésálló és kitartó.
A Fideszt meg a hülyeség tartja hatalmon, a végtelen tájékozatlanság és a korlátolt butaság.
A magyar választó az a francia férj, akitől megkérdezi a felesége a postás alól, hogy akkor most nekem hiszel drágám, vagy a szemednek?
Hogy a szerepekről ne kelljen találgatni, a postás alatt Viktor ficánkol...
Kint éppen mínusz kilenc van, a rádióban  - tán tegnap? - valamelyik széplélek a tűzhelyet körülülő családról, a pattogó tűzről nyáladzott, hogy az Úr adjon könnyű halált a ma éjjel megfagyó hajléktalanoknak, lakásaikban megfagyó öregeknek, szegényeknek.

Ameddig a nép nem talál összefüggést a politika, meg a saját helyzete között, addig nehéz lesz itt ezeket az embertelen állatokat elzavarni, hiszen sokkal jobban lehet ijesztgetni Mari nénit a migránssal, aki jön és majd jól megerőszakolja, mint azzal, hogy jön a fagy, és az élelem és gyógyszerhiány miatt legyengült teste nem bírja tovább és meghal.
Ezért kellene szervezeteket építeni, hogy az emberek megértsék saját sorsukat, és segíteni tudjanak egymáson addig is, ameddig a társadalom nem veszi kézbe saját sorsát.



Mintha valami változott volna, mintha rájöttek volna politikusok, hogy nincs hova hátrálni.
De lehet, csak a vágyainkról ábrándozom?
Meglátjuk...


:O)))

2018. december 15., szombat

TÖKÖS NŐK

Hajdan Kósáné Kovács Magdára mondták, hogy ő a kormányban az egyetlen férfi, és ezzel nem a nemi identitását vonták kétségbe, hanem máig emlékezetes politikusi viselkedését, elvhűségét, elvei melletti kemény kiállását méltatták.
A társadalom becsüli ezeket a tulajdonságokat egy politikusban, ez pedig szavazatokban is visszaköszönhet.
Női politikusnak lenni, aki nem kimondottan nőpolitikával foglalkozik, mindig nehéz mesterségnek számított, mégis voltak nagy nevek a világpolitikában, akiket nem Józsinak vagy Gyurinak hívtak, ennek dacára meghatározó szerepet töltöttek be egy adott térségben, vagy akár a világban is.
Hadd emlékeztessek Golda Meirre, Indira Ghandira, Bandanaraike asszonyra, akik a maguk világában kivételeknek számítottak, és a mai korban Angela Merkelre, vagy Theresa Mayre, az izlandi Katrin Jakobsdottirra, vagy a felettébb csinos horvát Kolinda Grabar-Kitarovicra, aki olyan lelkesen ölelgette a világbajnokságon jól szereplő csapat játékosait, hogy az felért egy különdíjjal.



Nálunk azért nem ilyen rózsás a helyzet, nemhogy vezető politikusa, de még női minisztere sincsen a kormánynak, a Fideszben pedig Novák Katalinon kívül említésreméltó női politikai szereplő nincs.
Novák Katalinnak három gyermeke van, de többet szeretett volna vállalni, őt valószínűleg a Fidesz anyanyúl-programja vonzotta a politikai szektához, ami nem is baj, hiszen az ő képzettségével néhány gyermek eltartása és felnevelése nem rendkívüli mutatvány.
Már csak az ő családi adókedvezményének összegét kellene szembeállítani egy háromgyermekes, közmunkákból tengődő asszony családi pótlékának összegével - mondjuk rászorultsági, vagy gyermekvédelmi alapon...
Ez nem jelenti azt, hogy a Fidesz-közigazgatásban szerepet vállaló nők ostobák, vagy tehetségtelenek lennének, de azért többségük bátran vállalhatna szerepet a Head and Shoulders reklámokban.
És persze akad ott is nő, aki az elveivel összeegyeztethetetlen dolgokat nem vállalja fel - mint például a Heim Pál Gyermekkórház főigazgatójából lett államtitkár, aki minisztere idiótaságait megunva visszakérte korábbi állását.
Tisztelem is ezért.
A többi párt valamennyivel jobban áll, mindegyikben ott vannak a nők, mégha a politika időnként ki is húzza formás fenekük alól a pártjukat - lásd a Jobbik esetét.



De most valami megváltozott.
Az ellenzék rájött, hogy nem egymást kell gyilkolni, hanem a mentális kihívásokkal küzdő és e tekintetben láthatólag állandóan vesztésre álló miniszterelnököt - természetesen, csak politikai értelemben.
A rabszolga-törvény és az annak leple alatt átsuvasztott egyéb törvényi változások alkalmat is adtak arra, hogy a pártok végre visszataláljanak a demokráciához és a normalitáshoz vezető göröngyös ösvényre, ami igen dicséretes, de még dicséretesebb, hogy a tiltakozások élére nők álltak.
Keményen, következetesen és bátran, nem riadva meg a Fidesz csicskások agresszív dumájától, a miniszterelnök dúlt arckifejezésétől, tették a dolgukat.
És remek a kontraszt, a sok értelmes, okos nő remekül ellenpontozza a jobboldal avas, unalmas, hazug politikusait.
Harrach láttán Isten sírvafakad és a terhes nők elvetélnek - egy ilyen politikushoz képest még a KDNP székház takarítónője is dúskál a tapasztalatokban.
És akkor még nem is beszéltünk Nagyurunkról, aki ezekkel a nőkkel szemben úgy néz ki és úgy is viselkedik, mint egy szavlejárt kandisznó a Mészáros nevén üzemelő mangalicatelepen.
Egyértelmű a nők intellektuális fölénye, nyilvánvaló az igazuk, pedig még csak a törvényhozás egy szűk szeletéről esett szó.



Orbán Viktorra csúnyákat mondtak és lefütyülték.
Érdekes volt látni az utcai harcost, aki általában nagy pofával macsóskodik, de a parlamenti patkóban teletrottyantotta a kevlárgatyát.

Jellemző jelenet volt az is, mikor testőrei berontottak a padsorok közé, megvédeni ezt a szerencsétlent, akkor, amikor senki nem bántotta, sőt, még erre utaló magatartást se tanúsított.
Hogy a testőrök jelenléte törvénysértő volt?

Ez lenne a legkisebb a törvénysértések és a törvények kijátszásának hosszú sorában - egyel több, vagy kevesebb - mit számít?
Vazallusai persze most mosdatják, hőscincér jellegét hangsúlyozva,  de aki látta, nem felejti zavarodott ábrázatát, műmosolyát.
Remélhetőleg ezzel nem fullad ki a nők harci kedve, mert mostani viselkedésük és fellépésük legalább annyira rokonszenves, mint amennyire ellenszenves volt a sok életidegen emancipunci hisztériája bánatos muffja húsz évre visszamenő védelmében.
Ezzel tud egy férfi azonosulni, kivéve a gyevi bírót, aki láthatólag nehezen dolgozta fel, hogy egy nő szembeszegül az akaratával, és még csak pofánverni sem lehet, igaz, ezzel megtakarítva egy kecskeméti kiruccanás költségét...



Kellenek a nők a közéletbe, okos és felvilágosult lányok, asszonyok, nem olyanok, mint a nemzet durva anyja, hanem olyanok, mint akik mostanság kézbe vették a dolgok irányítását.
És kellene egy női miniszterelnök, aki mellé odaállnának a pártok, bízva a női kompromisszum-képességben és empátiában.
Ezeket a zárvány-jellegű büdöstalpúakat meg el kell zavarni.



Minél előbb, annál jobb...
Szerintem.




:O)))

2018. december 10., hétfő

HORTHY RELOAD

A mai eset előtt utoljára kilencvennyolc évvel ezelőtt fordult elő, hogy a Parlament munkáját fegyveresek - horthysta különítményesek - fenyegető jelenléte mellett végezte.
Akkor választották kormányzónak Horthyt, a nagy magyar demokratát, aki mellesleg Orbán és Kövér nagy és dédszüleibe a sáros csizmáját se törölte volna bele.
Akkor is azt gondolták a fegyvereseket kivezénylő urak, hogy roppant demokratikusan kormányoznak, hiszen az Országgyűlés megszavazta az általuk kívánt változtatásokat.
Akkor sem a nép érdekében serénykedtek, és most sem, amikor a házmester kivezényelte fegyvereseit, teljesen feleslegesen egyébként, hiszen semmi olyan nem történt, ami ezt indokolhatta volna.
Egyáltalán - minek az országgyűlés ülésterme környékére fegyveres?
Rendben, őrizzék az épületet, hatáskörük terjedjen ki a beléptetőkapukig, de ne tovább, - az Országgyűlés munkájához semmi közük.


Akkor is azt gondolták az urak, hogy hatalmuk térben és időben végtelen, de nem kellett harminc év ahhoz, hogy közülük sokan a bitófán lengedezzenek, és bár ma már nincs halálbüntetés, a nép nem a BTK-ból szokott ítélkezni.
És remek lenne, ha ezen az érintett erőszak-szervezetek - TEK, Parlamenti Őrség meg az MNB-elnök kis magánhadseregének tagjai is elspekulálnának, mert amikor kitör a gyalázat, akkor a nép nemigen válogat, és általában nem azok szoktak ráfázni, akik egy épület körül szteppelnek nap-nap után, vagy a folyosókon pengetik a sarkantyút és csörgetik a kardot a Nemzeti Jelmezbálban.
Magyarország szégyene, ami ma itt történt, beleértve az ellenzék obstrukciójának megakadályozását is, a hatalom végletes és végleges elpofátlanodásának jele.
Mint ahogy a Gömböc repülőgépezgetése is.
Magában az, hogy a kormánynak van repülőgépe, ugyan vitatható, de nem ördögtől való.
Hogy megpróbálja letagadni, az etikailag erősen megkérdőjelezhető, elszámolása viszont felveti a költségvetési csalás lehetőségét.
Az pedig, hogy a kis kövér focibuzi meccsekre repked velük, az színtiszta bűncselekmény, emellett a te nyálcsorgató hülyének nézésed, melyre a Fidesz szavazó még büszke is - azt hiszi ugyanis szegény debil, hogy ezzel a libsibolsi söpredékkel tolt ki a Nemzetvezető, pedig a lóvé kétharmadát tőle lopja az aranyszájú.


Szóval - visszatérve a tegnapi posztra - lesz itt még forradalmi helyzet, de ahogy a rendszerváltozást sem a jobb, hanem a baloldal csinálta, úgy most a diktatúrával való leszámolást a jobboldalnak köszönhetjük majd, ők dolgoznak a projekten serényen.
Aztán, mikor majd elült az Orbán házaspár háta mögötti falról felszálló por, akkor kiderül majd, mennyi demokrata is volt a jobboldalon, persze, csak ha megérik...
Szóval, türelem, a történelem nem kapkodó idegbolond, de semmi nem örök.
A képviselők meg addig jobb, ha kussolnak, mert kétharmaddal megszavazza a kormányoldal a botbüntetést, oszt Vadai Ági sopánkodhat majd, mikor a domina szerepe helyett hurkás popsival  áldozatot kell játsznia...

Türelem, az idő nekünk dolgozik...

:O)))

MÁR MEGINT ELMARADT

Már megint elmaradt a forradalom.
Mondjuk várható volt, a forradalmak ugyanis nem maguktól szokta kitörni, és aki itt 1848-ra meg 1956-ra mutogat, az súlyos ismerethiányban szenved.
A forradalmakat szervezni kell, aztán majd a majdani győztesek eldöntik, hogy forradalom volt, vagy puccs, a résztvevők forradalmárok vagy lázadók, esetleg hőbörgők voltak.

A minősítések a szerencse forgandóságának megfelelően az évtizedek során változgatnak, és szerencsés az a nép, aki történelmileg legalább egyetlen valamirevaló forradalmi garnitúrát ki tud termelni - mi nem tartozunk a szerencsés népek közé...
A klasszikusok megmondták, hogy a forradalomnak vannak mindenféle feltételei, egyrészt a hatalmon levők ne tudjanak a megszokott módon kormányozni, a nép meg ne akarjon a megszokott módon élni.
Ha ez fennáll, akkor kialakulhat forradalmi helyzet, melyet kihasználni csak akkor lehet, ha van egy olyan erő, mely képes vezetni a hatalom megdöntéséért indított harcot.
Nézzetek magatokba feleim - hát most ilyen helyzet van?
Nincs ilyen helyzet, mégis erőlködnek itt néhányan, ennek pedig csak egyetlen szégyenteljes és büdös esemény lehet a vége, hát kell ez itt akárkinek?



Tudjuk, a nép lassú és kissé nehézkes gondolkodású, ő szokta megkérdezni, mikor hátbaszúrják a vasvillával, hogy akkor ez most komoly volt? Mert viccnek kicsit erős...
Hogy értse is, hogy miért rossz neki, ha lecsúszó középosztálybeliként tapsol ezeknek a gátlástalan rablóknak, ahhoz el kell neki magyarázni, de egyelőre azok is a sötét, sűrű erdőben bolyonganak, akiknek ez lenne a dolguk.
Legfőképpen meg fel kellene világosítani azokat, akikkel szóbaállni is derogál a művelt középosztálynak - merthogy mi köze van neki az árokparti gereblye-virtuózokhoz, a cigányokhoz, a műkörmösökhöz, pedagógusokhoz, mentőápolókhoz, meg az egyéb szedett-vedett népekhez?
Miután itt médium nincs azok kezében, akiknek egy forradalmat szervezni kellene, más megoldást kell keresni.
Tetszik-nem tetszik, meg kell szólítani a kelkáposzta/macskahúgyszagú lépcsőházak népét, a csóringereket, a lecsúszni készülő rétegeket - de ehhez szervezet kell.
Minimálisan olyan, amilyet buzgón szétvertek szocialista barátaink, mert akkor lehet pótolni a média nevű ismeretterjesztő szervezetet, melyet Gyurcsány engedett kiénekeltetni a szájából.

A mozgalom minden, mondta - talán - Gyilasz Milován hajdan, de lehet persze, hogy tévedek, de akárki mondta, értett a néplélekhez.


Fegyvert fogunk gyártani, megvédünk mindent, ami védhető, habár a katonai stratégia szerint soha senki nem nyert még háborút védekezéssel.
Lehet, ezt az Alcsúti Generalisszimusz is tudja, akkor pedig az Isten legyen nekünk irgalmas, mert amilyen idióta, képes hadat üzenni a szomszédoknak, és akkor vége az országnak, mehet a fiad, unokád is katonának, természetesen a hazáért, melynek összes részvénye már a Legfőbb Hadúr zsebében van ma is.
Szóval félre az illúziókkal, és lehet nekiállni az aprómunkának, lehet szervezeteket létrehozni mind a háromezer településen, mert azé lesz a politikai haszon, aki először felismeri ezt, és nem ragaszkodik hamvukbahótt tüntetések szervezéséhez.
A szervezet lehet népdalkör és kugli-kör, hazafias legényegylet - mindegy, minek hívjuk, lényeg az, hogy olyanok vezessék, akik képesek másokkal együttműködni és elmagyarázni az embereknek, hogy hol verik őket át éppen a szép szólamokkal.
Közösségek kellenek, mert a hatalommal szemben az egyén mindig kiszolgáltatott, viszont a hatalom retteg az ellene forduló tömeghangulattól.
Mindennek megvan a maga technikája, a társadalmi mozgások sem önjáróak, nem véletlen az egyház nyomulása az iskolákban, a közéletben.


Tudom, nem túl rokonszenves, amit mondok, de ragaszkodjunk a reális megoldásokhoz, ne növeljük a kiábrándultak egyébként is magas számát!
Szerintem...


:O)))

2018. december 5., szerda

EJH, DÖNTSD A TŐKÉT, NE SIRÁNKOZZ...

Barátaimmal beszélgettünk, hogy számba kellene venni, milyen módszerekkel lehetne véget vetni ennek a megalázó helyzetnek, melybe a magyar baloldal és a magyar liberálisok kerültek, nevezetesen, hogy egy maffiózó pofozóbábuivá küzdötték le magukat.
Lehet persze ezt a helyzetet világpolitikai konstellációba helyezni, csak azt nem szabad elfelejteni, hogy a helyzet egyrészt világpolitikailag is ugyanazoknak az okoknak köszönhető, másrészt meg, hogy ennek azért helyileg mi vagyunk felelősei, értem ezen a magyar ellenzék azon részét, mely  nem Orbán seggéből bújt elő, mely utóbbit a mai napig Orbán kutyái instruálnak.
Azt nem ismerte fel a progresszív oldal, hogy a háború ma két dologért folyik - egyrészt a gazdasági hatalomért, másrészt a lelkekért.


A gazdasági hatalomért folyó harc módszere ma az, hogy először törvényt hoznak, melyben a kiszemelt vagyontárgyakat, pénzt, paripát fegyvert saját maguk számára könnyen hozzáférhetővé teszik, utána pedig törvényesen lopnak mindent, mi szem-szájnak ingere, termőföldeket, erdőket, vizeket, jogokat, a föld kincseit meg mindent, amire szemet vetettek.

Ha háborogsz, akkor a pofádba röhögnek, és nem csak a tiedbe, hanem az Európai Unió összes magasztos testületének pofájába is, hiszen őket te választottad meg Istenbarma, hát akkor most ne siránkozz.
Ellenben túlórázgass ingyen, kapard az árkot éhbérért, gazsulálj a Döbrögi-stílusú helyi kiskirálynak, vagy szedd a sátorfádat és indulj bele a bizonytalanságba!
A nácik saját áldozataikkal ásatták ki a gödröt, melybe belelőtték őket.
Ma és itt még a golyóval is spórolnak, de ha mégsem, akkor abban biztos lehetsz, hogy a lőszergyár tulajdonosai között ott lesz a Legfőbb Hadúr - Mészáros Lőrinc néven.


Hogy az ominózus gödör ásása gyors és zökkenőmentes legyen, ahhoz az kell, hogy alkalmi kubikosai lelkesen forgassák az ásót, melynek nyelét ehhez nemzeti színűre kell festeni.
Magyarember egyrészt ostoba, másrészt büszke, és hogy melyik tulajdonsága múlja felül a másikat, azt leginkább esetenként lehet csak eldönteni.
És hát persze rövid távú célokat kell kitűzni neki, mint az apportírozó kutyának, mely ha visszahozza az eldobott faágat, akkor kap egy szalonnakockát, mint nyugdíjprémiumot.
Magyarember általában nem éri fel ésszel, hogy a saját padlásfeljárójából leakasztott szalonnából nagyvonalúskodnak vele, azt hiszi, hogy éppen jól járt, merthogy jóljárni nagyon szeret, ezen kívül a pénzt is szereti, és két forintért Dorozsmáig b@ßa a kecskét.
Miután a csupasz seggén kívül nincs már neki semmije, hát kapva kap a lehetőségen, ha felkínálják neki, hogy mégiscsak büszke lehet valamire, nevezetesen arra, hogy magyar, még ha csak ázsiai vagy türk is.
Magyarember eladja a lelkét, de legalább megkérné az árát - nem annyiért, amennyiért ő szokta az árképzését körülírni, általában szarért-húgyért.



Balmagyarunk meg szidja a pártokat meg az ellenzéket, mert lelke mélyén ő is alattvaló-mentalitású, azt várja, hogy valaki megmondja neki "felülről", hogy mit is kellene tennie.
Nemigen jut el a tudatáig, hogy neki kellene megmondania, hogy mit is akarjon, képviseljen, szervezzen a pártja.
Várja a csodát, de hiába, időnként fenyegetőzik, de nincs a kezében fegyver, márpedig hülye ember az, aki erő nélkül fenyeget egy randalírozó szociopatát, ennek csak az lehet a vége, hogy szaladni kell a láncfűrészes vitéz elől.
A jobboldali kommunikáció tervezői felkészültek, elolvasták a vonatkozó szakirodalmat Hitlertől - Sztálinig, nem a másik tehetségtelentől kérdezték meg, hogy mi a teendő, hanem Lenintől, lett is itt virtigli kis naconálbolsevik maffiaállam, hogy a fal adja a másikat.
És még most sem tanulnak, nem veszik észre, hogy felesleges a mai pártokat szidni, a média hiányán siránkozni, magunkat sajnálni, nem veszik észre, hogy eljött az a sajnálatos perc, mikor neki kell látni egy borzasztóan kellemetlen és szokatlan dolognak: dolgozni kell.


Szervezeteket kell építeni vagy visszaépíteni, mozgalmat szervezni, ezeken keresztül kommunikálni, ismereteket adni, és közösségeket szervezni, a mozgalmaknak egy-egy célt kitűzni, mert aki sokat markol, ugye...
A nép a zsigereiben érzi, hogy ezek szemét tolvajok, de nagy része nem érti, hogy hogyan tudnak úgy lopni tőle, mintha adnának - hát ezt kell elmagyarázni szépen, türelmesen és okosan.
Ez bizony strapás aprómunka, de más út jelenleg nincs.
És egy idő után már lehet akkor olyan tömegmegmozdulásokat is szervezni, melyek nem kétszáz tüntetővel akarják ráhozni a frászt szeretett, ám beszari Vezérünkre, hanem kétszázezer dühöngő kisemmizettel.
Akkor majd telesz@rja a kevlár-alsógatyáját, de addig csak röhög rajtunk - joggal, egyébként.


El kellene ezen spekulálni...

:O)))