2017. január 30., hétfő

FÜTYÜLŐK

Budapestre jön Putyin, valószínűleg vannak olyan fontos kérdések, melyek megérik neki azt a párezer liter kerozint, melyet az orosz elnöki gép elfüstöl Moszkvától Budapestig.
Aki kicsit is foglalkozik a politikával az tudja, hogy kinek miért éri meg ez a látogatás.


Az orosz elnöknek azért, mert Oroszországnak a mai világpolitikai helyzetben nem érdeke egy erős Európa, egy jelenleginél koncentráltabb politikai/katonai erő sem, míg a gazdasági kapcsolatok ellen nincs kifogása, hiszen egyik legnagyobb vevőjéről van szó.
Európa amikor szükséges, mindig megköti a maga kompromisszumait Moszkvával, de ettől még nagy hangon handabandázik ellene, ezt Moszva csendes rezignáltsággal veszi tudomásul, mint paraszt az esőt: hadd essen.
Viszont arra odafigyel, hogy a számára kedvező helyzet ne változzon, ezért hát ha talál kis rést az európai egység falán, hát gyorsan belenyomja a pajszert és tágítgatja azt.
Az egyik ilyen rés neve Magyarország, melynek diktátorocskája saját anyagi érdekeit ugyan felismeri, de a világ fejlődésének XXI. századi tendenciáját Marx már 1848-ban sokkal jobban felbecsülte, mint Orbán, a maga XIX, századi elképzeléseivel.
Kiskakas a szemétdombon, még csak azt se mondhatjuk, hogy a saját szemétdombján, hiszen ebben az országban már semmi nem az övé, ami fontos, vagy lényeges.
Ezt a helyzetet használja ki Putyin és az orosz külpolitika, és szerintem ezen röhigcsélnek hazánkba tartva a Putyint kísérő diplomaták, már, akiknek van humorérzékük.



Orbánnak viszont szüksége van erre a látogatásra, mert ez a beteg ember Európában valaki szeretne lenni, és azt hiszi, ez a látogatás megemeli személyiségét, növeli politikai súlyát és esélyt ad neki hogy előreléphessen a kis európai akarnok szerepéből az európai tényező pozíciójába.
Téved, mert az előadáson, melyben főszereplő, de legalábbis az egyik jelentős szereplő szeretne lenni, neki a tienharmadik alabárdos szerepét osztották, és hiába masírozik át esetenként a színpadon a tizenegyedik, tizenkettedik és tizennegyedik alabárdos társaságában döngő léptekkel, a hőstenor szerepét továbbra sem rá osztják.
Mit tegyünk, rosszkor, rossz helyre született, talán, ha Münchenben, Párizsban születik még lenne esélye, de ebben a helyzetben és az ő nagyonrettenetes állapotában Európa vezető politikusa akkor lesz majd, mikor a sült liba Főnixként felreppen a tepsiből, és vidám gágogással Kanada felé indul.
Ne gondolja senki, hogy arról, amiről mi vidám röhigcséléssel poénkodunk, a nyugati politikusok nem rendelkeznek pontos információkkal, beleértve a beteg állapotát, a kórképet, a terápiát és a beteg életkilátásait is, és nem ennek megfelelően kezelnék törekvéseit is.
Neki viszont mentálisan is roppant fontos, hogy a "nagy emberek" partnerként kezeljék, ezért mindent meg is tesz, többek között sunyin ki-kikacsintgat az európai szövetségi rendszerből.



És akkor itt van még a magyar ellenzék, amelyiknek egy része úgy csinál, mintha nem jelentene semmit, hogy a világ egyik legerősebb katonai hatalmának vezetője, nemmellesleg a Magyarországra vezető gáz és olajvezeték csapjának kezelőjének gépe száll le Lisztferihegyen.
Másik része meg úgy, mintha focimeccsen lenne - nem is hiszem, hogy a kezdeményezés nem a magyar labdarúgás világából indult: fütyülni kell a Kossuth tér sarkán, mert az valami oknál fogva jó.

Gyermekkoromban erre mondták némi pejoratív éllel, hogy fütyülni minden paraszt tud, ami igaz is, habár nem mindenki tud vetni-aratni a fütyörészők közül...
Gyermeteg dolog.
Putyin egy nagyhatalom vezetője, országához ezer szálon kapcsolódik a magyar gazdaság, a magyar lakosság energiaellátása, emellett ezidáig még nem küldött csapatokat ellenünk sem, jóllehet a Honvédség elleni harcnál egy nagyobb hadgyakorlat arrafelé magasabb kockázatot hord magában.
Tulajdonképpen mit akarnak ezek a bánatos fütyülők?
Ha bajunk van Oroszországgal, hát egy ilyen látogatás a legjobb alkalom arra, hogy elmondjuk nekik, ha meg nincs bajunk, akkor mosolyogjunk, mint parasztkislány az angolvécén, és érezzük megtisztelve magunkat, hogy egy világhatalom vezetője megtisztelt bennünket látogatásával.
Mondjuk a fütyik számára az akciózás azért kell, mert különben a kutya se tudná, hogy vannak, így meg legalább ha visszamennek a törzskocsmájukba, veregethetik egymás vállát.



Putyin vendég.
Daliásabb időkben a vendégnek megadták a kötelező tiszteletet, az asztalnál a főhelyre ültették, a legfinomabb falatokat neki szolgálták fel, tisztelettudóan beszélgettek vele, és ha valamelyik gyerek tiszteletlenségre vetemedett, hát úgy vágták pofon, hogy a takony menetet vágott a nyakára.
A magyar nép valaha vendégszerető nép volt, ennek ugyan már alig vannak maradványai, de végérvényesen elbunkósodni talán felesleges.

Főleg, ha a bunkóskodás is csak pótcselekvésekben merül ki.

Néha nehéz büszkének lenni arra, hogy az ember magyar...


:O)))

2017. január 28., szombat

A LEGJOBB VÉDEKEZÉS

Mint tudott, eleink hajdan sajátos harcmodorral győzték le ellenségeiket.
Adott jelre vad menekülésbe kezdtek, majd egy másik jelre hirtelen hátrafordultak lovaikon, és nyílzáport zúdítottak ellenfeleikre, aztán a többit már elvégezték a keselyűk meg a sakálok.
Mint tudjuk, a baloldali politikusok nagy tisztelői a múltnak, lévén a jövőről túl sok és világos mondandóra ezidáig még nem tettek szert, ezért hát tanulmányozták ezt a taktikát.
Sajnos, az ősi rovásirásból, - miután a botok, melyek anno a papírt helyettesítették részben elkorhadtak - csak az első fázist tudták megfejteni, mégis, úgy döntöttek, hogy
 addig is, míg a taktika második részét is rekonstruálni tudják, alkalmazni fogják az első részt és bíznak a régészet viharos fejlődésében.
Úgy gondolkodtak, mint a felelőtlen liba: tojok egy tojást, aztán vagy griff kel ki belőle, vagy tojásrántottaként végzi, ahogy a karmája diktálja.
Az csak a baj, hogy a liba püspökfalatja környékén már ezer szakács várta az alapanyagot, viszont egyetlen grifftenyésztő sem állt ott a keltetőgépével...
Ezért hát a baloldal úgy tíz éve taktikai menekülésben van, és csak azért nem nevezzük ezt stratégiának, merthogy a baloldalnak ilyenje nincs, sőt, már identitása sincs nagyon...



Azért jutott ez eszembe, mert az olimpiával kapcsolatos népszavazás kapcsán a Demokratikus Koalíció ismétcsak nyakába szedte a lábát és visszavonulót fújt.
A párt, mely valóban az orbánizmus elleni harc talán egyetlen, de mindenképpen legkövetkezetesebb zászlóvivője, internetes szavazást indított az olimpia rendezésével kapcsolatban, és ugyanazokat a kérdéseket tette fel, melyeket feltettek a fővárosi helyi népszavazás kezdeményezői is.
A különbség annyi volt, hogy a kérdésekre a vidékiek is válaszolhattak, ami egyébként teljesen logikus is, hiszen őket is vastagon érintő kérdésekről van szó.
Aztán valami olyasmi történt, amire nemigen lehetett volna józan ésszel számítani, nevezetesen, hogy ezt az internetes szavazást támadni kezdték különféle, Nagyurunk kegyéből létező pártok és okosok, továbbá ismeretlen kommentelők, mondván, hogy a választó hülye, és úgy hiszi, ha interneten szavazott, akkor az aláírásgyüjtő íveken nem kell ezt megtennie.
Nagyon nem szép dolog ennyire lebecsülni azt a szavazót, aki mellesleg számítógépet használ és csatlakozásával talán azt is bizonyítja, hogy olvasni is tud, de az eredmény magáért beszél: a DK viharos gyorsasággal leállította internetes szavazását.
Pedig egy tisztességes és erős "nem" ezen a szavazáson erősen támogatta volna a Momentum Mozgalom kezdeményezését.
Nem volt szükség rá, pontosabban nem volt szükség Gyurcsányra és pártjára, és természetesen már támadják Kunhalmi Ágnest is, merthogy volt idő, amikor még tetszett neki az Olimpia.
Egyébként a Momentum is egy olyan szűznemzéssel létrejött mozgalom, mint a hajdani Milla volt, epedve várom, hogy csalódás érjen és más célokat szolgáljon, mint neves elődje.



A Demokratikus Koalíciót okosítani persze nem feladatom, okosak ők maguktól is, meg egyébként sem nagyon figyelnek mások véleményére, de miután hozzászoktam már a borsó falrahányásáthoz, hát egy-két dologra azért felhívnám a figyelmet.
- Mielőtt lépünk, megnézzük a terepet, és csak akkor lépünk, ha van egy talpalatnyi hely, ahová majd le tudjuk tenni a lábunkat.
Két lábunkat egyszerre nem emeljük fel, mert nagy valószínűségel seggreesünk.
- Ha már eldöntöttük, hogy lépünk, hát tegyük ezt határozottan, és irgalmatlan nagy dolog kell legyen, ami a visszalépést eredményezheti, mert ezzel legalább két előző lépésünk eredményét is semmivé, rosszabb esetben nevetségessé tesszük.
- Ha valaki azt tanácsolja, hogy adjuk fel elért pozíciónkat, legyünk gyanakvók, hátha nem a mi barátunk, és ezen az se változtasson, ha a mi csapatunk mezében játszik -  Júdás sem a rómaiak tógáját viselte.
- Ha valaki győzni akar, akkor annak nem lehet állandóan védekezni, időnként támadni is kell.
Ha jobban belegondolok, akkor állandóan támadni kell, és a védekezés csak az ellenség által kikényszerített átmeneti harctevékenység lehet.

- Ha viszont támadunk, akkor annak folyamatos és állandó tevékenységnek illik lenni, ha kell, akkor több helyen is egyszerre, mert nem biztos, hogy egy átütő erejű frontális támadáshoz elegendő erő és eszköz áll rendelkezésünkre, de a kezdeményezés  a mienk lesz és az elleséget zavarba lehet hozni.
Ők is emberek, és bár anyagiakkal jól motíváltak, de ma már a személyes szabadságukat is félthetik, és ne higgyük azt, hogy ez erősíti a harci morált.

- Nem szabad megijedni, a kutya is kiszagolja a félelmet és akkor harap.
Oda kell neki vágni a kapanyéllel, akkor meggondolja, hogy mikor támadjon.
- A rendőrt is arra oktatják, hogy a megkezdett intézkedést végig kell vinni, ez érvényes a politikára is, - ha belekezdtél valamibe, előtte végiggondoltad, hogy miért és mit teszel, hát tedd meg bátran.
- A politikai vereség a mai körülmények között elsősorban kommunikációs vereség, ne siránkozz hát, hanem javíts a kommunikáción.
Ha az ezzel foglalkozó embereid sorra vesztik el a kommunikációs csatákat, egy idő után más, fontos beosztásba lehet tenni őket, érdemeik elismerése mellett.
Ha barát, ha nem.
- Nem szabad hülyének nézni a választót, mert általában nem az, például nem lehet az általunk üzemeltetett Balkáni Sötétség című portált a Függetlenségi Nyilatkozattal egy szinten kezelni, majd amikor baj van, akkor ezen keresztül kelteni azt a benyomást, mintha éppen dejól csináltuk volna a dogunk.
Lószart Mama, hogy klasszikust idézzek, ezzel csak szaporítjuk a bajt.
Mondjuk amúgy is utálom az olyan portálokat, melyek nem vállalják fel saját identitásukat, mint amilyen a Brassói Aprópecsenye is, bár az annyival (nem sokkal) talán különb, hogy legalább a szerzők aláírjál a műveiket.

- Ha háborúzunk, akkor arra készülni kell, leginkább szervezőmunkával, ha már pénz nincs is.
Jelzem Orbánnak se volt, de akadtak, akik kisegítették, ma övék fél Magyarország.
Egyszer majd vissza kell venni tőlük, de az erre vonatkozó ígéret sem a DK-tól hangzott el.
A választó erőt szeret érzékelni, és ha valaki verbálisan bátran képes célt jelölni, arról elhiszi, hogy egyszer majd bátor lesz akkor is, ha tettekre kerül sor.


És így tovább, de hát a szociknál biztosan akadnak, akik Frunze Akadémiát végeztek, kölcsön kell kérni egyet közülük.

A népszavazási kezdeményezést meg támogatni kell, vidéken főleg, mert eredménye lehet, nem az olimpia elleni mozgalomnál csapódik majd le, hanem a választásoknál.
Persze ezt is kommunikálni kell majd, talán lehetne végre keresni egy szakembert.

Az se kell, hogy jóbarát legyen, csak értsen ahhoz, amivel foglalkoznia kell...


:O)))

2017. január 26., csütörtök

OLIMPIAI JÁTÉKOK - AZ ÉLETÜNKKEL

Nézzük először a tényeket.
Amelyik ország idáig olimpiát rendezett, az -  a leggazdagabbak kivételével - nem úszta meg a gazdasági katasztrófát.
Mi meg szegények vagyunk, mint a templomi segédegér, gyakorlatilag alamizsnából élünk, saját iparunk nincs, a mezőgazdságunk területalapú támogatást termel, az iskolák betanított munkásokat képeznek, az értelmiség meg majd Londonból vagy Antwerpenből nézi az olimpiát a pub-ból, ahol mosogatóként teljesíti ki önmagát.
Az olimpiák hozadéka legfeljebb az, hogy néhány hétre a rendező országra irányítja a figyelmet, természetesen a nemzetközi terrorszervezetek figyelmét is.
A rendező országra óriási felelősség hárul a versenyzők és a nézők biztonságának megteremtésében, sokkal nagyobb, mint amekkorának a magyar rendvédelmi szervezetek jelen állapotukban eleget tudnak tenni.
Nem kívánom lebecsülni a Rendőrség, a Katasztrófavédelem (miért is nem lehet már végre ezt a hülye elnevezést megváltoztatni?) és a TEK felkészültségét, de egy ilyen rendezvényen olyan helyzetek alakulhatnak ki, melyekhez nem elegendő két pát gumicsizmából egy újat alkotva a vízparton sétálni és térképként szabásmintákat tanulmányozni, mintha értene hozzá a Mindentudó.
Nem elég, sőt, nem is kívánatos kékre pingált éltes harcjárművekkel parádézni az utcán, és nem lehet annyit tökölődni sem, mint a körúti robbantó személyazonosságának megállapításával, hogy a legutóbbi baleset súlyos sérültjeinek azonosításáról ne is beszéljünk.



Aztán itt van a rendezvény-helyszínek utóhasznosításának kérdése is.
Ezek - méretüknél fogva - alkalmatlanok a hétköznapi használatra, fenntartásuk viszont vagyonokba kerülne.
Egy uszodánál még lehet hivatkozni arra, hogy úgy kell a létesítmény a sportág fenntartásához, mint libának a libaúsztató a falu szélén, de egy atlétikai stadion, egy gyeplabdapálya (olimpiai sportág?) és a többi létesítmény nem ötfilléres mulatság, mint ahogy a versenyek utáni fenntartásuk sem.
Az olimpia természetesen megdobogtatja a honfiszíveket, kiválóan alkalmas a nacionalista érzelmek táplálására, nem hiába rendezett Hitler is olimpiát, de ami a sport egészségnevelő hatását illeti, hát erre teljességgel alkalmatlan.

Az is igaz viszont, hogy az emberek már a görög városállamok ideje óta szerették elnézegetni mások erőlködését, Rómában a gladiátorokat, a középkorban a lovagi tornákat, mert választott hősükben magukat vélték felfedezni.
A falusi pocakos lakatos is azért támogatja bőszen a helyi futballcsapatot, mert úgy érzi, ha legyőzik Kiskunborzasztó csapatát, akkor a győztesek közé tartozik maga is.
Ebben az országban minden falusi budi mellé építenének egy stadiont, ha -
 mint a miniszterelnöknek - hatalmukban állna, más pénzét költeni.
A sport nálunk valami olyasmi, mintha a férjek gyerekcsinálás helyett a falu bikáit biztatnák ütemes tapssal feleségeik felvirágoztatására.

Most a csillagok szerencsés együttállásának vagyunk tanúi, a sportbuzi miniszterelnök és a bimbózó nacionalizmus frigyéből lassan megfogan az ország végső nyomora.

Megéri az olimpiarendezés pünkösdi királysága az árat, melyet fizetni kell érte?
Ki tudja?
A miniszterelnöknek bizonyára, hiszen a választásokon remekül lehet kommunikálni népünk újabb sikerét, a hat aranyérmet begyűjtő vidia-ladyt, aki a világon a legjobb tizenkét és fél méteres féllábonugrálásban.
De megéri-e a magyar állampolgárnak Alsógagyifalván, ahol nincs már posta, orvos, de még kocsma sem, ahol a gyerekek életkilátásai elkeserítőek?
Lehet, hogy neki is megéri, nemzeti érzelmektől duzzadva halni éhen - az emberek néha nagyon furcsák tudnak lenni...
A zsebcézárnak, aki lassan már belefullad a vagyonába természetesen minden pénzt megérne, hogy a Népstadion utódjában a nyitóünnepségen elmondhassa a kötelező mondatot - az olimpiai játékokat megnyitom - miközben valamelyik csatlósa a pulpitus alatt papírzsebkendővel itatgatja fel érzelmei túlcsordulását.



Tulajdonképpen nem nekünk kellene ezen polemizálni, hanem a pártoknak illene állást foglalniuk az ügyben, de a pártok hallgatnak, mint a bárányok.
Ők ugyanis tudják, hogy a versenysport nagyon népszerű a a választók körében.
A választó pontosan tudja, hogy 2:1 állásnál melyik csapat vezet, de azt soha el nem hiszi, hogy amit erre költenek, azt ő termelte ki, arca verítékével, hogy adjunk a pátosznak is.
Az a pénz van, azt az állam adja, ha kevés, majd nyomtat többet, papír van, fösték van, már csak jószándék kell.
A pártok ezért úgy félnek az állásfoglalástól, mint liba a tepsitől, vagy ha állást foglalnak, hát nem éppen szerencsésen teszik, mint legutóbb a DK is tette, mikor visszavonta saját kezdeményezését, mellyel a vidék lakosságát is megszólította, hogy foglaljon állást a kérdésben.
A jobboldal felhördült ezen, mondván, hogy a népszavazás a budapestieket érinti, erre a párt visszavonta internetes szavazását, ahelyett, hogy kihasználta volna a váratlanul felkínálkozó kommunikációs lehetőséget.
Merthogy az igaz, hogy a népszavazási kzdeményezés a budapestiekre vonatkozik, de az nem igaz, hogy csak őket érinti a probléma.
Sőt.
Ha valami nyereség mutatkozna az általáános veszteségen belül, annak a budapestiek lennének a haszonélvezői, ugyanis akkor kellene kezdeni valamit a gyalázatos állapotban levő utakkal, a füstölgő metróval, mely holnap tízbusznyi halottat produkálhat, a szedett-vedett tömegközlekedéssel.
Ennek pozitívumait a falvak, a vidék lakossága nemigen élvezhetné, viszont költségeit fizethetné.


Szóval, a probléma nem budapesti, ezért hát ha valamit, ezt a problémát népszavazással kellene eldönteni, nem Budapesten,  nem Felcsúton a konyhaasztal mellett, hanem országosan.
Merthogy a kocsmában is az rendelheti a zenét, aki a zenészt fizeti, és ebben az ügyben egyetlen pártnak, de a kormánynak sincs felhatalmazása.
A hatalom mit kockáztat?
Gyakorlatilag semmit, hiszen legfeljebb összeomlik a gazdaság, tönkremegy az ország, legalább olcsón lehet majd felvásárolni azt, ami tetszik a gáz és vízszerelőknek, meg megbízóiknak.
Pénzük lesz rá, a többi meg nem érdekes, aki hülye, haljon meg, mondja a népi bölcsesség.
Nem lenne baj kicsit felokosítani a népet, de hát úgy tűnik, akiknek ez lenne a feladatuk, azok sem értik a dolgukat, meg el is vannak foglalva egymás csesztetésével.
Hogy az országgal mi lesz?


Hát olyan még nem volt, hogy valahogy ne legyen, nem igaz?


:O)))

2017. január 24., kedd

NAGYPAPANYUGDÍJ?

Száznyolcvanhatezer nő vette igénybe a nagymamanyugdíjnak becézett szavazatvásárlást, a negyven év munkaviszonnyal remdelkező nők kedvezményes nyugíjbavonulási lehetőségét a lehetőség megnyílása óta.
És éppen ennyi biztos szavazóra tett szert a Fidesz.
Nem élek az álmok birodalmában, pontosan tudom, hogy az embert érdekei vezérlik, mégsem tetszik ez a megoldás, merhogy sem nem tisztességes, sem nem igazságos.
Nem leszek túl népszerű a véleményemmel, de ezt a törvényt diszkriminatívnak tartom, emellett nem hiszek abban, hogy reális társadalmi igényt elégít ki, bár kedvezményezettjeinek kétségkívül kellemes lehetőséget ad.
De miért éppen nekik, miért csak nekik és miért ilyen idióta szósszal nyakonöntve, hogy visszaadja a családoknak a nagyanyákat, akik majd így többet lehetnek együtt unokáikkal, segítve ezzel gyermekeiket.
Vagy kisnyúl.
Nem poénkodnék azon, hogy hogyan lesz ettől többet együtt a Nyíregyházán élő nagymama unokáival, akik közül az egyik Budapesten, kettő meg Londonban él, a hatalom hazug bornírtsága nem tartozik most a tárgyhoz, mindenesetre azt azért tudni kell, hogy kétszázezer millióba kerül évente ez a szavazatmennyiség, de meg is éri, az utolsó petákig!


Ehhez - főszabályként - harminckét év járulékfizetést kell igazolnia az igénybevevőnek, míg nyolc évet elfogad az állam gyermeknevelési időként.
Ez igen dicséretes dolog, mert megfejeli a gyes meg a gyed összegét, igaz, csak utólag, de legalább nagyon.
Ez olyan magyaros szabályozás, mint a családi adókedvezmény is, mert ebben az országban a józan ésszel és a tisztességgel szembemenni láthatólag becsület és dicsőség dolga.
Nem mondom én azt, hogy ne mehessen egy nő negyven év munkaviszony után nyugdíjba, hát menjen, ha akar.
De azt azért mondanám, hogy hadd menjen nyugdíjba a férfi is, ha ennek érzi szükségét, ugyanezekkel a feltételekkel.
A férfiak ugyanis olyanok, mint a mosónők - korán halnak, emlékeim szerin hat-hét évvel kevesebbet élnek átlagosan, mint a nők, emellett fizikai munka esetén a munkakörülményeik is vannak olyan kemények, mint egy kormányhivatali tisztviselőnő munkafeltételei.
És bár a gyermeknevelés kiemelten fontos társadalmi feladat, mégis az a hat év, melyet ezen a címen otthon töltenek, korántsem olyan megterhelő, mint például egy aszfaltozó segédmunkás hat éve, a száz fokos aszfalt fölött térdelve.
De ez is mindegy, - ami nem mindegy, az a diszkrimináció, melyre társadalmunk szerfelett érzékeny.
Olyannyira, hogy néha még az éhhalál ellen adott aprópénzt is sajnálja azoktól, akik számára nem adatik meg a korhatár előtti nyugdíjbavonulás lehetősége, akik libacombot akkor látnak, mikor a költöző madár átrepül felettük de azt is óvatosan kell nézegetniük, mert a libapotty még a legelőt is kiégeti.



Az államtitkár asszony, aki a remek eredményeket a hálás nép fejébe veri azt is elárulta, hogy a kedvezményt(?) nem tervezik kiterjeszteni a férfiakra, merthogy az Alaptörvény értelmében a nőket külön szabályozással védhetik, és hát ez maga a védelem.
Konkrétan meg azt mondja, hogy azért nem, mert nem - logikus, nem?
Vagy tautológikus?

A férfiakat nem kell védeni, az unokáknak lófax kell, nem nagypapa, annak is örüljenek, hogy nyugdíjbavonulásuk másnapján nem lövik őket halomra, mint társadalmilag haszontalan réteget.
Kapnak így is öt-hat évet, a majd fél évszázados munkaviszonyuk és tenger befizetésük után, na, nem befizetéseik ellenértékeként, hanem a hatályos szabályozás szerint kormányunk kegyéből.
A kegydíjat csak megszokásból nevezik nyugdíjnak, és a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot sem viccből szüntetik meg, a pénz egyenesen az Államkincstárba vándorol, ott meg majd odafigyelnek arra, hogy a nyugger ne tudja a sarki krimóban folyósítani.
Szóval, kedves nők és kedves férfiak, uraink eldöntik a sorsunkat, nekünk csak annyi dolgunk marad, hogy megszülessünk és meghaljunk, a többit bízzuk rájuk, de elsősorban a pénzünket.
Ők majd vigyáznak rá.


Nem úgy, mint mi vigyázunk az érdekeinkre...



:O)))

2017. január 23., hétfő

FEHÉREK KÖZÖTT EGY ÁZSIAI

Bocsánatot kérek az ázsiaiaktól, köztük a magyarok elődeitől is, hogy Nagyurunkat ide soroltam, jóllehet, ő nem a távoli sztyeppék gyermekeinek leszármazottja.
Ettől persze lehetne még rendes ember is, de láthatólag egyre jobban elhatalmasodik rajta a kór, mely elméjét rágja kitartó szorgalommal, meggátolva abban, hogy népének kedvező módon irányítsa azt a szerencsétlen országot, melynek hasonló kórban szenvedő népe enyves kezeibe adta a hatalmat.
Ma igét hirdetett a Magyar Nemzeti Bank Lámfalussy-konferenciáján.
Sokan állították már, hogy ambíciója erőszakosságával egyenes, míg politikai tehetségével fordítottan arányos, azt is, hogy beszédei hallatán az az érzete támad hallgatójának, mintha a kisember már kinőtte volna ezt az országot, és most éppen a Világ Meghatározó Politikusa címre hajtana.
Nem kell ezen csodálkozni, hiszen ha azokhoz méri magát, akikkel körülvette magát, még indokoltnak is tűnhet a törekvése, és mint tudjuk, az ember viszonyaiban az, aki - Kukatörpéhez képest sokan érezhetik magukat óriásnak.
A baj csak az, hogy abban az országban, melynek itthon élő népességének fele szegénységben, harmada nyonorban él, arra lenne szükség, hogy a politikát a józan racionalitás irányítsa, a politikus ne ábrándozzon, ne kóvályogjon fellegekben, mint a szotykos körtétől berúgott liba.
Nagyurunk sajnos elégedetlen volt számos diszciplinára kiterjedő szakértelmének terjedelmével, jóllehet már jelen állapotában is bátran felvehette a versenyt Sztálinnal és Elena Ceausescuval, de ő a társadalomtudományban is maradandót akar alkotni.
Ennek okán időről időre alapot vet és igét hirdet, jelen esetben átfogó jelleggel, hadd okosodjon a buta világ, hadd nyíljon ki a nép csipás szeme.



Első alapvetése, hogy olyan, hogy európai nemzet nem létezik, Európa egy utópiát hajszol, mellyel sürgősen le kell számolni.
A föderális Európa illúziójával szemben többpólusú Európára van szükség.
Hogy melyek legyenek ezek a pólusok, melyek a pólus természetétől fogva egymással ellentétesek, azt nem fejtette ki, de homokszem legyek a Buckában, ha nem az irányítása alatt álló területi egység lenne az egyik pólus, míg a legyőzött ellenségek a másik, talán a migránsok a harmadik és Mészáros Lőrinc a negyedik - a többiek léte egyelőre még kérdéses.
Érdekes elképzelés. ha hirtelen a Földnek is támadna néhány pólusa még, hát igencsak összeszarhatná magát az emberiség, de ne zárjuk ki Nagyurunk világformáló elképzeléseinek realitását, hiszen II. János Pál is tett csodát, pedighát ki volt ő a mi Büszkeségünkhöz képest?
Ha Európa nem egységes, akkor a kiskakas úr a saját szemétdombján, míg ha föderális, akkor alkalmazkodni kell, le kell mondani mindenféle jogkörökről, nem lehet gyakorolni a pallosjogot és az első éjszaka jogát sem, nem lehet saját képünkre és hasonlatosságunkra szabni a közbeszerzési törvényt, nem lehet lerúgni Gyurcsány fejét, mert a jogkör nem az uralkodói kézben van.


Jelzem, fenti logika alapján  amerikai nemzet sem létezik, de ennek a kérdésnek szorgalmas feszegetését elmellőzi a tudós, hiszen Amerikában még több nemzet él együtt, mint Európábam, ha csak a dakotákra és az ő életjelenséget csak elméletben mutató lovukra gondolunk is, melyet folyamatosan sarkantyúz, de az egy tapodtat se halad előre.
Pedig kell, hogy vágtasson, hiszen Vezérünk elmondta, hogy hat év alatt sikertörténet lettünk, valószínűleg már megelőztük a Pannon Pumát, és a világ csodálattal tekint ránk.
Ezt majd csak akkor fogjuk becsülni igazán, mikor magányosan, az Unión kívül éhendöglik az ország, persze felettünk büszkén lengeti a szél az ötkarikás lobogót.

Azt is mindja a Mi Bölcsességünk, hogy az Unió maga a csalódás, hiszen nem ért el egyet sem kitűzött céljai közül, csak azt nem teszi hozzá, hogy többek között ő, meg a hozzá hasonló nagyeszűek miatt hiúsul meg rendre minden, ami az Uniót erősebbé tenné.
Pedig erős versenytársakkal kell számolnunk, gazdasági és katonai téren egyaránt, akikkel szemben az ilyen államoknak, mint Magyarország is, esélyónk sincs, - az esély egy egyesült Európában van, melyben Magyarország gazdasági-katonai súlyának megfelelő szerepet játszhat.
Jelenleg ez a templomi segédegér szerepe a pápaválasztó konklávén, de munkával, szorgalommal akár még a sekrestyés feladatköréig is feltornászhatjuk magunkat.



Ez az ember még a saját elveiről is képes megfeledkezni, ha saját gigantomániájáról van szó.
Őt aztán nemigen érdekli az egyszerú emberek véleménye, bátran hülyét csinál a választópolgárból de azt hiszi, hogy a nagyobb államok politikusai ügyetlenebbek nála.
Téved.
És téved, mikor azt hiszi, hogy ebben a harcban, melyet eszetlenül indított Európa ellen, győzhet.
Veszíteni fog, mégha ma azt is hiszi, hogy Trumptól felhatalmazást kapott arra, hogy mostantól a nemzet érdekeit helyezzük az első helyre.

Idáig kinek az érdekeit helyezte első helyre - csak nem a saját hatalmi és gazdasági érdekeit?

Szánalmas beszéd volt ez, egy szánalmas figura szájából.
Jó lenne, ha a választó megértené, hogy már megint hülyének nézik.


:O)))

TORGYÁN

Meghalt Torgyán József.
Hogy mennyi idő telt el a rendszerváltás óta, az is mutatja, hogy a mai fiataloknak a neve nem mond semmit.
Pedig volt idő, amikor nem volt ember az országban, aki ne tudta volna, hogy ki ő,  és hogy itt tart ma az ország, ahol, abban oroszlánrésze van munkásságának.
Ő is egyike volt a rendszerváltás dilettáns, de hatékony kártékonyainak.
És ő az egyik oka, hogy Orbán lenyúlhatta a magyar falut.
A rózsadombi kisgazda, aki politikusi mivoltában az elsők között volt a populizmus hazai terjesztésében, magánemberként álítólag kellemes jelenség volt, igazi társasági ember, aki roppant népszerű volt azokban a körökben, melyekben felesége volt a primadonna - ő meg a buffó.
De a vidék néhány sorsdöntő évig az övé volt, mert éltek még azok az emberek, akik nem volta képesek megemészteni a kollektivizálás sérelmeit.
Hiába kaptak a lovukért cserébe fürdőszobás házat, Rába-Steiger traktort, Claas Dominátort, nyugdíjat és állampolgári jogon járó egészségügyi ellátást, többre becsülték a hat holdat, melyet anno bevittek a szövetkezetbe, s melyből egyet azonnal vissza is kaptak háztájiba.


A falu is megváltozott menetközben, a fiatalok elballagtak a városba, munkát találtak az iparban, egy részük pedig visszatért a mezőgazdaságba, modern ismeretekkel rendelkező szakemberként.
Mégis, a falu népe a Rákosi kor kulákjaira emlékezett, akik közül nem egy már a szocialista nagyüzemben töltött be irányító funkciót, de a sérelem az sérelem maradt, és amikor felcsillant alehetőség, hogy szét lehet hordani a közöst, hát beálltak a sorba.
Tudták, az osztozkodásnál megelőzik a zsellért meg leszármazottjait, nem akartak kimaradni, hiszen aki kimarad, az lemarad, mondja a reklám is.
És hát, dolgozott az irigység is, az agrár-értelmiség vezető pozícióját irigyelte a nép egyszerű gyermeke, a szaktudás megszerzésére áldozott éjszakákat és a felelősséget nem annyira, ezért hát zöldbárózott vadul, miközben a zöldbáró szakértelmének, szorgalmának és elkötelezettségének gyümölcsét habzsolta kétpofára.
Amikor eljött a lehetőség, hát élt vele, és a paraszt nem mert szembemenni azokkal, akik felnyitották a szemét és megértették vele, hogy szerencsétlen az élete a ló nélkül, melyet apja vagy nagyapja bevitt a szövetkezetbe, mert csak az a paraszt boldog, aki a saját lova seggét nézegeti.
Ezen az sem változtat semmit, ha a Rába Steigerek kétszázötven lovából rá is jut néhány, hiszen a traktor nem szarik neki szép, kerek gombócokat.



Az idők nem kedveztek a józan gondolatoknak, ellenben tágra tárták a hülyeség kapuit, és elhitették az emberekkel. hogy a gatyamadzag-parcellákon lehet gazdaságos termelést folytatni.
Torgyán felismerte az ősi politikusi igazságot: keress egy tömeget, mely megy valamerre és állj az élükre.
A rózsadombi mezőgazda ezt tette, és hamarosan erős vidéki párt elnökeként nézegethette magát a tükörben, akinek hívei, sőt választói is voltak.
Neki meg lózungjai, meg hazaffyas öblögetései, aztán összebútorozva Viktorral már hatalma is.
A hatalom, meg a muskátlis-cserép megművelésében szerzett gyakorlati ismeretek  birtokában a Fidesszel kéz a kézben szétverte a mezőgazdasági nagyüzemeket és utat nyitott Orbánnak, pereputtyának és vazallusainak.
Olyan vidáman pancsolt és lubickolt a hatalomban, mint kisliba a tóban, mert nem hallotta a viccet az aranyhalat sütögető Orbánról, és amikor meghallotta, már késő volt.
Megzsarolták és perifériára szorították, pártja eljelentéktelenedett, ő meg egy lett a XX, század végének elfeledett magyar politikusai közül.
A falu egy ideig élt-halt érte, ma már a kutya sem ugat utána, jóllehet a károkat, melyeket Orbánnal kéz-a kézben okozott, egy évszázad alatt sem lehet jóvátenni.
Ő elment, de módszere, a populista handabandázás maradt, miközben az általa favorizált nagyon kis gazdák éppen úton vannak az éhhalál felé, csak éppen szokás szerint nem ismerik fel a helyzetet - nevezetesen, eszükbe sem jut, hogy mi lesz velük a területalapú támogatás beszüntetése után.
Nyugdíjuk már nincs, egészségügyi ellátásuk se nagyon lesz, a földjükön többnyire már csak névleg gazdák, a többségük már megint zsellér meg cseléd.

Hát Isten nyugosztalja Torgyán Józsefet, aki felülmúlhatatlant alkotott a magyar paraszttal, a magyar faluval.
Nyugodjon békében, ha képes rá...


:O)))

2017. január 21., szombat

NYUGODJANAK BÉKÉBEN



Tizenhatan haltak meg, hazafelé Olaszországból.
Sízni voltak, örülni a télnek, a sportnak, egymásnak.
A gyermekhalál mindig tragikus, hiszen szembemegy a világ rendjével.
A világ sora az lenne, hogy a szülőt kövesse gyermeke, először az életben, aztán majd a halálban is, és ha ez a sorrend felborul, akkor valami jóvátehetetlen bajt érzünk, mert a halál fájdalmán túl a szülőket is sirathatjuk.
Ők azt szerették volna, ha gyermekeik mindent megkapnak a boldog ifjúsághoz, de helyette elveszítették őket.
Gyászoljunk hát velük együtt, ha a gyermeket gyászoljuk, ejtsünk könnyet a szülőért is, akit a sors ilyen kegyetlenül és igazságtalanul megbüntetett.
Nyugodjanak mindahányan békében, szüleiknek meg az idő adjon belenyugvást!




2017. január 20., péntek

OBAMA UTÁN A VILÁG

Obama szerencsés ember volt, ő már megválasztása napján történelmi figura lett, az embernek az ősi vicc jutott róla eszébe:
A halálból visszatérőt faggatja az amerikai elnök:
- Találkoztál Istennel?
- Yes, Mr. President:
- How looks the God?
- Black, Mr President!
- Black?
- Yes, she is...

Fekete és nőnemű, maga a rettenet!
És ezt így gondolta az amerikai fehér választó egészen Obama megválasztásáig, aztán hálát adott az Úrnak, hogy legalább nem nőnemű, majd hozzászokott és beletörődött.

Obama pedig bebizonyította, hogy a bőrszín nem határozza meg a gondolkodást, és tovább folytatta elődei politikáját, ami bizonyos állandóságot, stabilitást  is jelentett abban az instabil világban, melynek labilitását éppen ő és azon elődei okozták, akiknek példáját és politikáját követte.
És most vége Obama elnöki periódusainak, jött helyette valaki más, aki lehet, másként gondolja a világot és benne Amerika szerepét.



Nem politikus, hanem üzletember, nincsenek meg azok az elfogultságai, melyeket elődei az anyatejjel szívtak magukba, nem kereszteslovag, inkább kereskedő, aki a kardot inkább árulni szereti, mintsem használni, és aki ehhez meg kívánja teremteni a megfelelő piacteret.
Nem az egész világgal kíván jót tenni, az ő számára Amerika a feladat, Amerika naggyá tétele.
Merthogy valószínűleg érzékeli, hogy minden győzelemnek beállított vereség vagy patthelyzet dacára az Államok helyzete cseppet sem rózsás, és ha őszinte akar lenni, akkor be kell vallja magának, hogy országa nincs felkészülve a világ új kihívásaira, semmiféle téren.
A világ pedig megváltozott, feléledt Oroszország, felágaskodott Kína, nem lehet nem számolni Indiával.
Afrika és a Közel-kelet ezer és ezer gonddal küzd, melyek szinte megoldhatatlan kihívást jelentenek Európa számára, és látható - ezzel a kihívással Európa jelenlegi formájában képtelen lesz megbirkózni.
Különösen akkor, ha politikáját özönvíz előtti politikai elvekkel hadonászó idióták a földrész politikai és gazdasági szétporlasztásával akarják megoldani, előre borítékolható kudarccal.



Amerikának megvannak a maga gondjai, és nem az első eset lesz történelmében, mikor befelé fordul, és a saját gondjaival foglalkozik, természetesen továbbra is figyelve saját érdekeire a világban.
De talán lezárja a beteges russzofóbia sok évtizedes korszakát, megpróbál modus vivendit keresni azzal az atomhatalommal, mely az ő expanziójával és precíziós bombáival szemben párezer hirosímányi atombombával védekezik, és felhagy a teljesen felesleges provokációkkal.
És talán elfogadja, hogy Kína világhatalommá válik, ha nem ma, hát holnap, és követi India is, ha nem holnap, hát holnapután, és megpróbálja a hatalmi vetélkedőből kizárni a fegyvereket.
Talán.
De lehet, hogy nem így lesz, mert az amerikai politikát sokan csinálják, sokaknak van módjuk keresztbetenni törekvéseinek.
Hogy lesz-e ereje végrehajtani elképzeléseit, vagy felfalják a politikai kompromisszumok, ma még nem látható, de ha a világot csak kicsivel is békésebbé teszi, már imába foglalhatjuk a nevét.
Várni kell türelmesen, mert a politikai lépései fogják megmutatni, milyen ember is Donald Trump, akinek elődeit nem lesz túl nehéz felülmúlni, és náluk több politikai baklövést sem lenne könnyű elkövetni.



Hogy ránk hogyan hat ez a változás?
Ma még ezt sem lehet tudni, annál is kevésbé, mivel a kis országok helyzetét nem nagypofájú vezetőik határozzák meg, hanem a nagyhatalmak - tetszik vagy nem tetszik nekünk, akkor is.
Rossz jel, hogy a mi izgágánk világpolitikai tényező szeretne lenni, minimálisan is Európa vezetője, melytől mentse meg az Úr az öreg földrészt.
A bögölyt a termetesebb teremtmények előbb-utóbb agyoncsapják, de addig nem irigylem magunkat...


:O)))

INTELLIGENCIA ÉS SIKER

Úgy jött ki a lépés, hogy módomban áll általános műveltségem fejlesztése, más feladatok jelenleg nem zavarnak ebben, ezért hát vettem egy raklapnyi képes újságot és folytatom időnap előtt félbehagyott tanulmányaimat.
Azért szeretem a képes újságokat, mert a betűkkel sokat kell bogarászni, míg egy kép azonnal hat, főleg, ha valami dögös csajjal ábtázolják a mondanivalót.
Most sem csalódtam, rengeteg fontos ismeretre tehettem szert, például a szakítás és a búcsúszex tárgyörében, és megtanultam a néhai jugoszláv elnöktől, Titotól, hogy "ha megöregszünk, a whisky sokkal jobb az egészségnek, mint a tej"
Hát mondja valaki, hogy a művelődés kidobott idő, abból a kevésből, melyet a karmánk kimért nekünk...
Ez a karrma is egy jó fogalom, felment bennünket a sorsunkért érzett felelősség alól.
Például ha te a demokráciát favorizálod, de honfitársaid egy elmebeteget juttatnak hatalomra, hát csak megvonod a vállad, és viseled a sorsod, mosolyogva állapítod meg: karma, nem igaz?
És innentől egy percig sem mérgelődsz, hogy a többi politikus csak annyiban különbözik tőle, hogy más a diagnózisuk...



Most ismét elém került egy téma, melyről már egyszer másik képeslapban már olvastam, és akkor is tetszett nagyon, de most el is spekuláltam azon, hogy mit is jelent ez a hétköznapi politikában, milyen befolyással van az életünkre?
A téma az intelligencia, melyet az emberek többsége egységes tulajdonságnak kezel és az a fixa ideája, hogy az intelligens emberek tudnak legkönnybben egyről kettőre jutni, ők a legsikeresebbek.
Mérni is szokták az intelligenciát, az IQ teszteket szinte mindenki ismeri.
A politikusok édesanyjai pedig rettegnek arttól a naptól, mikor gyermekeik játékból leugranak az egójukról az IQ-jukra, kevés ilyen eset esik meg emberhalál nélkül...
Mégis, ha elnézegetjük a politikusokat, akkor azonnal szembeötlik, hogy nem a legbrilliánsabb elmék, a legokosabb emberek koptatják a parlamenti padokat, hanem - legjobb esetben - a korlátolt középszer, akiknek ha nem kiabálják oda fennhangon a tutit, még azt sem tudják, hogy az igen vagy a nem gombot kell megnyomniuk aktuálisan.

És itt lép be a képbe az érzelmi intelligencia, az EQ, mellyel az ember felismerheti az őt körülvevő emberek igényeit, szükségleteit, segít megéreteni mások érzelmi állapotát és kordában tartani saját érzelmeinket, szóval tulajdonképpen ez a tulajdonságunk szabályozza, hogy hogyan reagálunk a külvilág ingereire.
Ami talán meglepő. hogy míg a sikeres embereknél az IQ hozzávetőleg 20%-ot hoz a konyhára, a maradék nyolcvanat az EQ adja meg az embernek.


Hát erről van szó, meg arról, hogy az ember agyában az érzelmekért felelős területek sokkal előbb fejlódtek ki, mint a logikus gondolkodásért felelős területek, ezért aztán az ember első reakciója a külvilágból érkező ingerekre mindig érzelmi lesz, aztán ezt később kiértékeli logikus gondolkodásával is ellenfele teteme felett.
Ami a politikával kapcsolatban számomra magyarázat is bizonyos dolgokra, például arra, hogy amikor azt mondom, hogy a magyar jobboldal a szívével, a baloldal meg az agyával gondolkodik, akkor tulajdonképpen az EQ-IQ összefüggésről beszélünk, és ez magyarázatot ad sok mindenre.
Az EQ ugyanis tanulható, de az emberi érzelmek évezredek alatt alakultak ki, ezért a kardfogú tigris barlangjában szerzett rossz tapasztalatok a mai napig hatnak, csakúgy, mint a pókoktól-kígyóktól való félelem esetében őseink tapasztalatai.
Vagy egy örök idők óta elnyomatás alatt élő nép esetében az újabb elnyomótól való félelem.
A politikus dolga az lenne, hogy felismerje és kezelni tudja az enberek érzelmeit, ez pedig nem ugyanaz, mint érzelmeket mutatni a választóknak, akiket ez nem annyira érdekel, mint saját érzelmeik, félelmeik, örömeik.
Ajobboldal politikusai ezt - nem kis részben IQ problémáik miatt is - érzik, mi meg már csak abban reménykedhetünk, hogy saját politikusaink is egyre empatikusabbak lesznek, és ha a nép libát akar enni ebédre, akkor nem demokráciát ajánlgatnak neki, de legalábbis rámutatnak, hogy a libakeltetőt csak a demokrácia képes zökkenőmentesen üzemeltetni.


A nép egyszerű gyermeke ugyanis a hasával gondolkodik, szeret nagyokat álmodni, szereti magát háreomszor akkorának érezni, mint amekkora, mi meg szeretjük kiábrándítani, oszt csodálkozunk, hogy nem minket szeret.
Talán érdemes lenne politikusainknak az ő végtelen bölcsességükben ezen is eltöprengeniük.
Ahogy elnézem, idejük lesz rá...

:O)))

2017. január 19., csütörtök

KÜLDÖNCÖK

A demokratikus oldal nagyon kedves szokása, hogy küldenek egymásnak ezt-azt.
Nem kell ehhez különleges alkalom, elég, ha eszükbe jut a másik, máris indul a küldemény.
Most, amikor a Magyar Posta végelgyengülésben éppen kimúlik, erősen megnyugtató, hogy vannak szervezetek, melyek készek helyükbe lépni a küldemények továbbítása terén,
Hogy ezek pártok?
Songyát reá, hiszen pártként sok hasznukat úgysem vesszük, hátha a Posta örököseiként szebben muzsikálnak...


Legutóbb a Demokratikus Koalíció küldte el a párt "Sokak Magyarországa" című programját Botkának, ha esetleg saját program híján nem tudna mihez nyúlni, hacsak magához nem.
Előtte meg Botka kedveskedett a DK-nak, merthogy ő meg magát a langaléta pártelnököt küldte el, expressz, ajánlva melegebb éghajlatra, ha éppen nem jutna eszébe más, szórakoztatóbb program.
Gyurcsányt szeretik szövetségesei elküldeni időnként, Horn Gábor is ezzel bizonyította, hogy nem egy Gyula...
Hogy ez a küldeményesdi mi ellen jó, azt még soha, senki sem fogalmazta meg - persze lehet, hogy ez csak az ellenfelek elleni csodafegyver, melyet még nem ismert fel Orbán, pedig már megkezdte kifejteni rettenetes hatását.
Nevezetesen ellenfeleink halálra fogják röhögni magukat, mi meg majd elnézegetjük, ahogy özvegyeik a hátukon cipelik koporsóikat a temető árkába, a fideszes gyászszertartás előírásainak megfelelően.



A tréfálkozást  az váltotta ki, hogy Gyurcsány, Mesterházi után Botka - utóbbi már többedszerre fejtette ki, hogy szükség van új baloldali politikára, ami annak tükrében igen mularságos, hogy menet közben eltelt nyolc év, de újat itt még senki sem mondott, nem, hogy tett volna a baloldal felélesztése érdekében,
Ami azt illeti, nem gonndolom, hogy éppen Botka lesz az, aki megújítja a baloldalt, hiszen ha ambicionálta volna ezt a csodatételt, már bármikor megtehette volna, de valamiért mégsem.
A libát nehéz hattyúvá változtatni, telán nem is kell, hiszen ő liba mivoltában gyönyörű és vöröskáposztával tökéletes, de itt már senki sem emlékszik az ominózus káposzta színére, itt csak marakodni szeretnek a maradékán, de azt is csak ímmel-ámmal.


Lehet, rosszul emlékszem, de mintha arról lett volna szó, hogy az ellenzéki pártok mindent megtesznek Orbán és bűnszervezetének eltávolítása érdekében, együtt választják ki azt az arcot, aki képes győzelemre vezetni az érdekelteket, akik között bárki ott lehet, aki egyetért a céllal.
Ehhez képest Botkát Botka ajánlotta, minősített pofátlanságát az MSZP nyelte le először, most pedig a DK is eltűrte, jóllehet erre semmi nem kényszerítette.
Ha Botka esélyei olyan erősek lennének, mint anmennyire nem azok, akkor esetleg, de a DK nélkül Botka esélyei a nulla felé konvergálnak, érdekérvényesítő képességével együtt.
Gyurcsány meg olyan, mint a focista, aki addig cselez, míg fel nem vágják, és erről a harmincharmadik sípcsont-törés sem képes leszoktatni.



Viszont a nyuggerek aktivizálták magukat, és első nyilatkozataikkal klzárták annak lehetőségét, hogy bármelyik párttal szövetséget kössenek, ami persze marhaság, de jól hangzik.
Egy párt, mely utálja a pártokat - parádés ötlet.
Én meg azért azt hiszem, hogy érdekek mentén kell működnie minden pártnak, még az ilyen maszületett báránynak is, ha már a többiek ekkora birkák is lettek az idők folyamán.


Mai hír még, hogy előkerült Szili Katika, és igét hirdetett, mint a Magyarok Nagyasszonya, aki mostantól nem bujkál, mint miniszterelnöki meghízott, hanem bátran kiáll a gazda nézeteinek képviseletében.
Sok sikert hozzá, szerintem Románia vezetői élnek-halnak az orbáni nemzetiségi politikáért, és a helyi nemzetiségi vezetők autonomia-értelmezéséért, mely lassan lassan eljuttatja majd az erdélyi magyarokat a baszk színvonalra.
A nacionalizmusnak nincs párja, rengeteg halottat adott már az emberiségnek, és bár még nem számoltam utána, de úgy tűnik, mi még nem róttuk le adónkat az emberi hülyeség oltárán.
Szili Katalin iránymutatásával, Vezérünk vezetésével, előre, az örökkévalóságba!


Most olvastam a Látkép Extra című történelmi bulvár-kiadványt hatvanhat kegyetlen diktátorról, különös tekintettel titkos életükre és büszke lettem!
Egyik se lopott oly szorgalmasan, mint Nagyurunk, Magyarország már megint jobban teljesített!



:O)))

2017. január 16., hétfő

BUZÉRVÖRÖS SAPKA...

Határvadász-jelölteket keresnek, időnként találnak is, aztán akkor kapnak szerencsétlenek egy kéthónapos képzést, melynek végén a miniszterelnök lelkesítő beszédet mond és megdicséri őket, mondván, hogy a bátorságot, mely örökletes és állandó magyar tulajdonság, otthonról hozták.
Orbán lova is magyar ló, mikor nekimegy a falnak azonnal megerősíti a kormányszóvivő, hogy nem vak az, csak bátor!
Ha valaki mondja nekik, valószínűleg hoznak otthonról meleg ruhát, gyógyszert és összecsukható tábori magasfigyelőt is, ellenben az olívzöld tábori fapina nem engedélyezett az állomány számára.
Legutóbb úgy ötszáz harcos masírozott a miniszterelnök előtt, ami igen dicséretes létszám, hiszen az államhatár hossza úgy 2400 kilométer lehet, pontos szám erre nincs, merthogy ott vannak a folyómedrek, megaztán a határvonal cikk-cakkban fut, mint anyós az udvaron...(ne törődj vele kisfiam, hogy miért, te csak adogassad a lőszereket!)
Namármost a harcos ilyen bonyolult időkben párban tevékenykedik, mint a villanyszerelő, van járőrparancsnok meg van járőrtárs, ez utóbbi feladatot láthatják el a fiatalok, mikor rövid időszakokra kiolvadnak...
A határt elvileg csak az Unió határain kellene vadásznunk, merthogy az őrzést már meghaladtuk, Magyarország jobban teljesít.
Illegális migráncs jön, cél az alsó széle közepe, oszt a vadász belemárt egy cserfaágat a vérébe, a kalapja mellé tűzi, eligazítja a család kezét-lábát a terítéken, majd Szent Hubertushoz fohászkodik, küldene már neki végre olyat, amelyiknek a gereznáját nem tépte fel a szögesdrót.

Semjén se őrzi a légteret a libák ellen, amikor lelőtt egyet, vidáman felrikkantva hálát ad az Úrnak, de bármilyen biztos is a keze, a légteret őrizni nem tudja, ezért hát vadássza.
Ő a jelölt a Birodalmi Fővadász címére, melyet majd akkor adományoz neki a Führ Kormányzó Urunk, ha ismét három tenger mossa partjainkat. egyébként pedig már majdnem olyan kövér, mint Hermann Gőring, úgyhogy reá van szabva a dolog, ez percig se kétséges...



Aki nem határvadász, csak vadász, az persze basszamozik, meg emlegeti Minden Kerítések Atyjának durva felmenőjét, mert a drót a vadak csapásait is felszámolja, azok meg éppúgy nem tudnak olvasni, mint az átlag magyar tanuló, így aztán nem tudják, hogy a kerítésnek rohanni tilos és életveszélyes - fenn is akadnak rajta.
Amelyik meg nem, az ugyan teljesítené fajfenntartói kötelezettségeit, de utódai néhány generáció alatt elkorcsosodnak, a vadállomány egy része vele hal élőhelyével - itt élned-halnod kell, ugye.
Ezért tilos erdőt bekeríteni, országot meg nem, még ha be is vitték volt az erdőbe...
Beltenyészet kialakulása az őzeknél sincs jó hatással a vadállományra.
Viszont a határvadásznak vadásznia kell, ha tetszik, ha nem, mert Nagyurunk kiadta a kilövési engedélyt a migráncsra, a sorosokra meg a libsibolsi bagázsra, és már szinte csak neki köszönhető, hogy liberális még - márpersze a az engedélyezett kvótán  felül - Fodor plusz öt fő  - egyáltalán létezik.
Amilyenek ezek, maguktól már rég kipusztultak volna. 

A tervszerű vadgazdálkodás mentette meg őket, pedig már olyan kevesen vannak, hogy elő kellett kotorni Demszkyt is a ládafiából, pedig milyen szép csendesen kuksolt ott már évek óta.
Szerintem elkéstek vele, mert ugyan képességeihez kétség nem férhet, de hol van ő már ma az olyan erejük teljében levő bikákhoz képest, mint Kósa Lajkó vagy Németh Szilárd?
Mit tudna ő átörökíteni?
Egy csóró nyaralót délen talán, de hol van az a kastélyokhoz, kikötőkhöz - csóringer ez, nem bika...



Szóval, szerintem ez a határvadászosdi nem egy jó irány, a fűzöld paroli a buzérvörös szegéllyel jól mutatott anno, amikor még honvéd állt a Hargitán, de most, amikor rendőr áll a Kútvölgyben, már nem annyira autentikus.
Ott szaladgál a sok buzérsapkás a kerítés mentén, a migráncs meg kiröhögi őket, a Nagy Buzerátor meg azon töri a fejét, hogy ha három kerítéssel venné körül az országot, akkor talán biztonságban lenne, jóllehet ez a kerítés éppen annyit ér, mintha körbehugyozná az országot, mint Floki a territóriumát.
Közben persze a migráncs bejön az Unióba Spanyolországon át, és évente egyszer ellátogat Hegyeshalom felől érkezve hozzánk is, röhögni.
Te meg buta civil ne nagyon vigyorogjál, mert lehet, hogy egyetlen migráncs sem lesz többé Magyarországon, de ellenség mindig lesz mert Nagyurunknak állandó mozgásban kell lenni, mint egy megvadult elektronnak, merthogy ez a betegsége egyik jellegzetes szimptómája.
Most éppen te vagy soro(s)n, és ha nem tudod miért, akkor elárulhatom.
Azért, mert vannak még önálló elképzeléseid, gondolataid, melyekkel átléped a Központi Agy által körbekerített határokat.


Ha körülnézel és buzérvörös szegélyt látsz a fűzöld parolin, kezdhetsz gyanakodni - megjött a vadász.
És ha nem tartasz a kezedben puskát, akkor - nagy valószínűséggel - te vagy a nyúl.
Nanehogymár te vidd a puskát!



:O)))

2017. január 15., vasárnap

TÁMOGATÓ ELJÁRÁS

Nemcsak, hogy jogállam vagyunk, de humanisták is, mint Pestalozzi.
Janus Pannonius reinkarnációja,
Tállai András kifejtette, hogy az Airbnb szállásadói - eléggé el nem ítélhető módon - felettébb lazán kezelték adófizetés névre hallgató állampolgári kötelezettségüket, de vége a dínom-dánomnak, az ír adóhatóság megküldte a listát valamennyi magyar delikvensről.
Ebből következik, hogy aki azonnal nem fizet, ahhoz kiszáll az adóhatóság, és - mint Tállai adóőr közölte - ellenőrzést hajt végre, de nem azonnal!
Ha valakiről a két lista összevetése során kiderül, hogy nem fizetett tisztességesen, akkor az adóhatóság dolgozói úgynevezett támogató eljárással segítik az adózókat erkölcsi megnemesedésükhöz.
Nem is hívjuk őket adócsalóknak, hanem - Tállai szerint - ő hibáznak, ami eleve kizárja a szándékos elkövetést.
Ez azt jelenti, hogy az adóhatóság nem bírságol, hanem önellenőrzést javasol, ez esetben a feledékeny adózó elkerülheti a kellemetlenségeket.
Faguriga legyek, ha nincs a négyezerötszáz Airbnb-s adózó között vagy kétezer haver, akik ez úton oldják meg a Nagy Fideszes Lakásmutyi során állami támogatással megvásárolt lakásaik hasznosítását.
Őket nem szabad dulván a padlóla hajítani, nem prolinépségről van szó, aki a zárjegy nélküli cigaretta vásárlásával kiérdemli a bitót, ezek mind-mind derék emberek, a nemzet gerince.
De ez a "támogató eljárás" kifejezés tetszik nagyon, egyrészt mert végre kiderült, hogy kiket is támogat a rendszer, másrészt mert erősen emlékeztet arra az esetre, mikor Don Corleone a zenekarvezetőt, aki nem akarta felbontani keresztfia szerződését felkereste, és támogató eljárás keretében tájékoztatta, hogy vagy az aláírása, vagy az agyveleje kerül a szerződésbontó dokumentumra.

A maffia mindig is értett a szelíd meggyőzéshez.


Nagyon helyesen, merthogy más az üzlet és más a szerelem, márpedig az idegenforgalom és turizmus nem a szerelem kategóriájába tartozik, ezért ott rendnek kell lenni, mire a Nemzet Százlábú Démona átveszi a területet, nincsenek kóbor fillérek, kóbor eurók meg pláne nincsenek.
Magam ugyan nem vagyok híve az ilyen kivételezéseknek, ha valaki adót csalt, akkor azzal nem kell finomkodni, Lagzilajcsisítni kell.
De hát persze nem értek én ezekhez az úri huncutságokhoz, lehet, az apróbetűs részben ott van fehéren feketén, hogy az adóhatóság eljár az adózók ügyeiben, kivételek a strómanok és gazdáik, mert azoknak jár a támogató eljárás, míg a többieknek csak a szájuk jár.

Pedig ezt a réteget ellenőrizni, ez lenne ám a nagy durranás, ez termelné a bevételt az államnak, jutna belőle libacomb mindenkinek.
De nem fog jutni, ugyanis ahhoz meg kellene keresni a pulóveren a felfeslett részt, aztán el lehetne kezdeni felbontani magát a pulóvert, a fonalat pedig szép motringokba szedni...
Ők sincsenek többen négyezer ötszáznál, de az eredmény nem lenne kevesebb az Airbnb hat milliárdjánál, talán még a hatezer milliárdot is elérné, ha szorgalmasak lennének a kutatók.

De ne legyünk telhetetlenek, már önmagában az is szép. hogy nem a templomi segédegerekre vetnek ki tömjénfüst-adót, habár a párhuzamos intézkedéseket eddig még senki sem zárta ki...


Mint kiderült legutóbb az adócsökkentésnél, adóparadicsom lettünk.
Persze még kicsit éretlen, olyan narancssárga paradicsom.
Magyar paradicsom...



:O)))

2017. január 13., péntek

CSOMAG? QUOTH THE RAVEN "NEVERMORE"

Hajdan Szilágyi Erzsébet levelét megírta, szerelmes könnyével előbb telesírta, majd a korabeli Posta csőrébe csippentette, megnézte, van-e rajta elsőbbségi etikett, és másnap a címzett kézhez is kapta a levelet Prága városában.
Ma azért a helyzet bonyolultabb, az unokahúgom küldött egy csomagot ideiglenesen a ködös Albionban állomásozó kisfiának karácsonyra, de a csomag még újév után is Magyarországon hempergett, valamelyik elosztóban.
Én is vártam pakkot, Kanadából szoktam kapni minden karácsonyra.
Szeretek pakkot kapni, izgalmas dolog a csomagbontás, talán egyedül Viktor levelének felbontása okoz ekkora örömöt, de akkor is...

De most nem kaptam, pedig szokott benne lenni jóféle kanadai whisky, meg csokik, melyek az íróasztalom feletti polcon dugikészletet alkottak ezidáig, de a csoki romlandó, így azt kármegelőzési céllal fel kellett ennem.
A whiskyket pedig nemrég, tudatmódosult állapotomban megittam egy ismerősömmel, mivel össze kellett hasonlítanunk a különféle márkákat.
Nem vagyunk mi barbárok, akik csak vedelünk, mint állat, mi megválogatjuk, mit iszunk meg egyáltalán.
Legalábbis a sorrendet mindenképpen!
De most nincs pakk, nincs whisky, csak egy közlemény van, hogy a Magyar Posta jobban teljesít.
A csomag Kanadából december nyolcadikán indult útnak, ha egy eszkimó kutyaszánon hozza a Spitzbergákon keresztül, már akkor is ide kellett volna érni, de nem...
Pedig a Posta tud, ha nekiveselkedik, például az Ausztráliában élő nyuggerek már megkapták Erzsébet-utalványaikat, csak a sarki boltossal van gondjuk, aki nem akarja elfogadni, mikor tápot vásárolnak a kacsacsőrű emlősnek
Nem cifrázom, aki többet akar a Postáról tudni, itt elolvashat egyet-mást, de a csomagját ettől még nem kapja meg.


A régmúltban az ember, mikor közlekedni akart, beállt a megállóba, jött a busz, elvitte a metróig, a metró elvitte a Moszkva térig (komcsi idők...) majd onnan az 56-os és a 63-as busszal elközlekedett Adyligetig, ahol akkortájt a határt őrizte, ez egy óra húsz percet tett ki.
Általában nem a közlekedés miatt késett a munkából, hanem azért, mert szeretett reggel még öt perc alvást kiutalni magának.
Aki ismeri az emberi természetet, az tudja, hogy ez az az öt perc, mely tizenöt percig tart, és máris készen van a késedelem, parancsnoki dörgedelem, szőnyeg szélén álldogálás, meg még ami ezzel jár.
Az ember akkortájt általában a zsebében hordta az öngyújtóját és nem szerepelt tervei között, hogy a lángoló metrókocsi tűzénél gyújtja meg cigarettáját, merthogy akkor még nem élt egészségtudatosan, viszont egészséges volt, mígellenben ma ez éppen fordítva forog fenn.
Az átkosban az ember nem esett hasra lépten-nyomon hajléktalanokba botolva, nem találkozott koldusokkal, a házmester eltakarította a havat a járdáról, ha jött az ónos eső, akkor felszórta salakkal, hamuval, merthogy akkor még a fűtés mellékterméke nem a szénmonoxid-mérgezés volt. 

Nem is szólva arról, hogy volt fűtés...


Az ország még nagyjából egyben van, de már nem sokáig, a tömegközlekedés összeomlóban, a nyugdíjrendszernek gyakorlatilag már annyi és ezen nem segít semmit, ha Nagyurunk nyuggert vesz kilóra.
Nyuggert venni éppen olyan kockázatos, - sőt, - mint stadiont építeni, ugyanis a stadiont fenn is kell tartani, míg a nyuggert etetni kell, fedél kell a feje fölé, továbbá optimális hőmérsékleten kellene üzemeltetni.
A stadion csendben fog omladozni, míg a nyugger - elpatkolása esetén egy idő után kellemetlen illatokat fog árasztani, és az egyházaknak a büdös nyugger nem kell, nekik a finanszírozás, meg az erkölcsi haszon kell, már, ha még emlékszenek az erkölcs szóra.

Jelenleg ez kétesélyes, merthogy a templomok a mínusz huszonkettőben is zárva maradtak, ad maiorem Dei glóriam...
A nyugger kilója ma kilónként százötven forint alatt van, de vigyázzon, aki nyuggerrel tőzsdézik, várhatólag az összeg átlépheti a kilónkénti százötven forintot is - átmenetileg még élősúlyban számolva, természetesen.
Amihez ezek hozzáérnek, az szarrá megy, sajnos.



Mindenesetre ajánlom, a Posta kapja össze magát, és jusson eszébe az, hogy volt idő, mikor még megbízható és megfizethető volt, ne akarjon gazdájára hasonlítani, ne tőzsdézzen, ne bankárkodjon, ne lopjon, tegye a dolgát, mert baj lesz.

A whyskimet meg azonnal tessék kézbesíteni, mert kezdenek elvonásos tüneteim lenni, olyankor pedig, mikor üres a púpom rabiátus leszek, és általában leharapom a hajcsárok fejét.

:O)))

2017. január 12., csütörtök

TE ÉRTED?

Biztosan értenem kellene, de mégsem megy a fejembe sehogy, hogy azok a politikai vezetők, akik külön listákat szorgalmaznak, hogyan képzelik a választási győzelmet?
Merthogy Orbán taktikája remek volt, a demokratikus oldalon mindenki mindenkit utál, legyen bármi is az ára, keresztbe tesz a másiknak, a szimpatizánsokat hergeli és akkor boldog, ha Juliska aktivista pofán veregeti az esernyőjével Béla bácsit, a testvérpárt (vér a véremből...) aktivistáját, a vén kecskét, aki aztán majd jól bokánrugdalja a felbőszült csatabanyát.
Ezen kívül az is érdekelne, hogy miért akarja az, aki önmagát jelöli miniszterelnöknek eltávolítani a listáról a másik párt elnökét, amikor nyilvánvaló, hogy ezzel tízezres nagyságrendben távolítana el demokrata szavazókat, vagy késztetne otthonmaradásra.
Az is érdekelne, hogy egy párt elnöke miért tűri el az anarchista megnyilvánulásokat, vagy mi motiválja a parttalan megalkuvásra és meghunyászkodásra?
Nem szeretnék olyan párt elnöke lenni, amelyben minden nap szinte meg kell érnem, hogy nyilvánosan megaláznak?
Hogy konkrét legyek, ha Molnár Gyula belenyúl az alsógatyájába, akkor megtalálja-e még a tökeit, vagy inkább megujjazza magát?
Emlékeztetném, hogy Gyurcsány is ott cseszte el a rexet, hogy beletörődött abba, hogy a pártpénztárnok rángassa úri kedve szerint, ahelyett, hogy kihajigáltatta volna a pártból a pénzesládikájával meg a kapcsolati tőkéjével együtt.

Utóbbit akkor Simicskának hívták...
Azt mondta a Szocialista Párt egyik általam nagyon tisztelt és kétségbevonhatatlan tisztességű volt vezetője, hogy hiába kezdeményeztek akármit, a belső ellenzék még csak nem is vitatkozott, csak szavazott, és vége volt a kezdeményezésnek.
Akkor miért nem mondtak le, miért adták a nevüket más többség politikájához, mint aki őket megválasztotta?



Az is érdekelne, hogy ha egyszer a párt elkötelezte magát az ellenzéki erők egysége mellett, akkor ki hatalmazza fel Szanyit például, hogy nyilvános ellenvéleményt fogalmazzon meg ezzel szemben, és miért nincs egyetlen ember se a szocialista pártban, aki megkérdezné: te Tibor, akkor most mi választást akarunk nyerni, vagy szopni járunk az Országházba?
Az se lenne baj, ha tudnánk, hogy a pártok talpasai mikor akarják már abbahagyni egymás csesztetését, mikor ott van egy akkora szarkupac előttük, hogy ellapátolni is körülményes lenne, ellenben éppen meg akarják etetni velünk?

Az is érdekelne, mikor jön már meg a demokraták esze, mikor hiszik el végre, hogy miután sikeresen egymás ellen fordították őket, a jelenlegi pártokból nemigen lehet konszenzusos, mindenkinek tetsző jelölteket találni, ezért külső jelölteket kell keresni?
És a külső jelöltnek, - már, ha be akarunk vonni új választókat is - jobboldali demokratának kell lenni, akiben bízik az a választó is, aki ugyan a szocialistákat balfékeknek, Gyurcsányt meg hazugnak tartja, de utálja Orbánt is fenemód!
Miért nem lehet elhinni, hogy a "győzzük le Orbánt, együtt a Jobbikkal, aztán két hónap múlva írjunk ki új választást!" - illúzió, egy nagy marhaság, itt az alapértékek helyreállításához is kell egy ciklus legalább?

Azt sem értem, miért oly nehéz felfogni, hogy a jelenlegi helyzetben Botka éppen annyira rossz jelölt, mint Gyurcsány, és ha Gyurcsánnyal szemben csupa választási matematikai zseni áll, akkor Botkával, vagy a külön listákkal kapcsolatban miért nem tud számolni senki?
Az is nehezen megy a fejembe, hogy a pártvezérek nem azon törik a fejüket, hogy kiket lehetne még bevonni egy Orbán-ellenes koalicióba, hanem azon, hogy kit kell kirekeszteni az együttműködésből?

Hogy miért nem lehet megérteni, hogy jelenleg nem a szocializmus világmérető győzelme az elérendő cél, hanem a tekintélyuralmi, diktatórikus törekvések megállítása, a demokrácia helyreállítása, aztán ha azzal megvagyunk, akkor lehet a többin vitatkozni, de addigra Orbánnak és bűntársainak már a Csillagban kell zacskót ragasztaniuk?

Milyen vezetők azok, akik nem tudnak fontossági sorrendet felállítani, taktikai és stratégiai célokat megfogalmazni úgy, hogy a taktikai cél egybeessen a többi párt taktikai céljával?
Érdekelne, hogy miért nem lehet végre tudomásul venni adott helyzeteket?

Hogy a DK ott van a politikai palettán és ott is marad, hogy Orbán Magyarországa diktatúra, és vele úgy kell bánni, mint a diktátorokkal szoktak, hogy a szocialisták már régen nem az a párt, amelyik ab ovo igényt tarthatott a baloldal vezető ereje címre, hogy a DK nem klasszikus baloldali párt, hogy a Jobbik komoly társadalmi támogatottsággal rendelkező, éppen magát szobatisztára nyalni akaró párt, mellyel lehetnek érdekegybeeséseik a demokratikus pártoknak?
Miért nem érthető, hogy a helyzet választást követel Orbán és a Jobbik között, mert eljutottunk oda, hogy a Jobbik valóban a jobbik, a kettő közül?
Miért nem megy bele sokak fejébe, hogy nem kell a Jobbikot szeretni, nem kell vele politikai - ideológiai szövetséget kötni, de ha most nem a mi oldalunkon áll, akkor Orbán fejéről kézigránáttal se lehet majd leoperálni a koronát?
Nem megy a fejembe, hogy nagyon egyszerű kérdéseket miért kell agyonbonyolítani?
Miért kell pártlistácskákat írogatni, mikor azok éppen annyit érnek, mint amikor hatodikban összeírtuk a csapatainkat, akikkel majd elfoglalunk egy hajót és a Balatontól indulva áthajózunk Amerikába?
És hogyan képzeljük, hogy anélkül fantáziálgatunk itt, hogy közkinccsé tett elképzeléseink között szerepelne a libacomb, de legalább a kenyér a népnek?

Mert az már tiszta, hogy melyik párt hány képviselői helyet szeretne magának, de az nem, hogy hány szelet kenyeret akar adni a népnek - azonnal?


Persze lehet, hogy csak én vagyok értetlen...

:O)))

2017. január 10., kedd

BOTKA

Botka László bejelentkezett miniszterelnök-jelöltnek, majd - hogy ne zavarja pártját és a demokratikusnak csúfolt ellenzéket a feszült gondolkodásban, lepattant.
Elhajózott a meleg tengerekre, hogy egészséges külleme legyen, ha a pártok rácsapnának a személyében fellelhető remek lehetőségre, mint gyöngytyúk a takonyra, hogy kissé népies legyek.
Előtte azért tett róla, hogy jelentkezése ne legyen sikeres, mert az egyetlen politikai formációt, mely a demokraták közül ma komolyan vehető, hirtelen felindulásból el is küldte az együttműködésből a francba, mondván Gyurcsány büdösebb, mint a pálpusztai, de pártjának tagsága jöhet.

Ez az elképzelés már négy évvel ezelőtt is kudarcba fulladt, sőt, egy tüntetés alkalmából kiderült az is, hogy a DK szimpatizánsai képesek elvinni a show-t, sőt, elvinni a baloldali választót is, merthogy a párttagság nem egyenlő a szavazóbázissal, melyet a végtelenségig azért nem lehet hülyének nézni.

Nem biztatok ugyan erre senkit, de a legnagyobb kicseszés a drabális politikussal szemben az lenne, ha a baloldal elfogadná ajánlkozását és utána némi kárörvendezéssel nézegetné a terjedelmes trükköst, akiről azonnal leszakadna a víz - hogy lehetne ezt a megtiszteltetést kikerülni?
Van ez így férfi-nő kapcsolatokban is, hogy valaki nem megy, mikor mehetne, aztán mikorra menne, addigra már nem nagyon kell - elillantak a feromonok, oda a kémia...

Botka Gyurcsányhoz való iszonya legendás, engem mégis arra a légtornászra emlékeztet, aki görcsösen szorongatva a trapézt irigyen nézi, ahogy kollégája repül a levegőben, két hármas-szaltó után, és láthatólag nem retteg attól, hogy paca lesz a porondon, míg neki a gondolattól is vizes lesz a superman-jelmeze...


Persze azért hármas-szaltó közben sem egyszerű az élet, mert tenni kellene valamit, de egy igazán jó ötlet kivitelezéséhez többen kellenének, először is kellene maga a légtornász, aztán kellene egy unterman, aki a hármas-szaltó befejeztével elkapja - erre egy nagy, drabális légtornász szuper lenne, meg kellene egy csinos lány, aki az attrakció végén mosolyogva pukedlizik a nagyérdeműnek, erre is van kiváló jelöltjük a szocialistáknak, csak nem szabad a szám előtt megszondáztatni...
Sajnos, arra, hogy ez a produkció összeálljon, igen kevés az esély, mert az első előadáson az unterman nagy sajnálkozások közepette elvétené a fogást, és mosolyogva nézné, ahogy a légtornász lyukat ütne a porondba - csak úgy szállna a fűrészpor!
Aki aztán a gipszágyban fekve megbánná a határtalan bizalmat, és felkérné Fodor Gábort, hogy ő adja be neki a fájdalomcsillapító injekciókat...
A közönség első sorában vörösre tapsolná tenyerét a díszvendég.



Sajnos az előrelépéshez ez kevés, valamit változtatni kellene.
Elsősorban a szocialistáknak, mert milyen párt is az, melyben akármelyik tisztségviselő odaállhat nyilvánosan bejelentkezni bármilyen tisztségre?
Elárulom, egy ilyen pártban utoljára Boka és Csele volt tisztségviselő, az ilyen ugyanis gittegylet.
Rendesebb pártokban a pártelnök ilyen esetben azt nyilatkozza, hogy Botka tagtárs szilveszteri vidám hangulata lassan csengett le, de a Párt illetékes szervei egy későbbi időpontban természetesen megadják önfeláldozó jelentkezésére a megfelelő választ.
Utána négyszemközt elmondaná neki, hogy szállj fel Laci a hódmezővásárhelyi villamosra, oszt azon menj te a büdös csipába, és ha odaértél, akkor ötletelj ilyen ügyekben testületi jóváhagyás nélkül!
A sértett politikai tényező nemigen bírta ki azt, hogy pártja láthatólag kibírja nélküle, így aztán aktivizálta magát, vélhetőleg megszolgálva egy, a jövőre vonatkozó langyos ígéretet, melyet beváltani talán majd az önkormányzati választásokon lehetne, ha addigra nem nyerné el a bukott miniszterelnök-jelölt (Hahaha, hihihi! Bukott baloldal, bukott Botka!) posztját.



Ha a saját ötletét komolyan vette volna, nem  kezdi azzal a mutatványt, hogy belerúg egy nagyot Gyurcsányba, hanem megpróbál pozitív üzeneteket megfogalmazni a társadalom felé, például belengeti a budavári beruházás kivizsgálását, a paksi új blokkok szükségességének felülvizsgálatát, Garancsi meg Mészáros vagyonosodási vizsgálatát, megígéri a földbérleti pályázatok eredményének megsemmisítését  - és így tovább.
De nem, a kormányfő-önjelölt programja Gyurcsány sárbatiprásából áll, és ezzel már ketten vannak így, csak a másik ehhez még hozzáteszi, hogy "és ellopjuk mindazt, ami nincs lebetonozva vagy leszögezve, de ha betonozva van, akkor a betont is, a libát tepsistől, a többit szőröstől-bőröstől.
Hiába, nagy szellemek, ha találkoznak...



Egy illúzióval megint kevesebb, egy lehetőség kipipálva.
Megint megvettek valakit kilóra.
Még ha drága volt is, megérte nekik.



:O)))